Ez a cikk fordítást. Az eredeti blogbejegyzést CONEDU Austria töltötte fel németül.

2023-ban a mindennapi életet áthatják az adatgyűjtés, az adatelemzés és az eredményeik alkalmazásának folyamatai – amelyek többnyire különösebb bejelentések nélkül zajlanak. Az adatok globális mennyisége elképzelhetetlen mértékben növekszik; a „globális adattér” nagyságát ma már zettabájtokban mérik. Az adatok a gazdaság és a társadalom kulcsfontosságú erőforrásaivá váltak. Az Európai Bizottság becslése szerint 2025-re az európai adatszakértők száma 2018-hoz képest a duplájára emelkedik. Ugyanakkor az adatvezérelt üzleti folyamatok az egyéneket a szelektív marketingtevékenységek, az információszolgáltatás és az algoritmusalapú döntések célpontjává teszik.

Elégséges szintű-e az átadott információ?

Hogyan kap tájékoztatást a lakosság ezekről a kérdésekről? Ki tudja pontosan, hogyan keletkeznek napjaink időjárási adatai, mi történik a járműnavigációból származó adatokkal, érdemes-e módosítani a sütibeállításokat az internetes kereséseknél? A médiafelületeken zajló mindennapi interakciók során gyakran nem túl megfontoltan használjuk a közösségimédia-platformok adatvezérelt üzleti modelljeit. A mindennapos internetes tevékenységek közben felhasználói profilok jönnek létre, sokszor anélkül, hogy a felhasználók tudatában lennének ennek. Aligha kérdez rá bárki is, hogy milyen adatok alapján készült egy szórakoztató ábra, vagy milyen adatokkal kellett betanítani a mesterséges intelligenciát az adott eredmény előállításához. Ez (nem) problémás? Jelenthet-e megoldást erre az „adatműveltség”?

Adatműveltség – mit is értünk alatta?

Egy 2015-ös kutatási összefoglaló szerint az adatműveltség az adatok összegyűjtésének, kezelésének, értékelésének és kritikus alkalmazásának képességét jelenti. Erről a meghatározásról olyan készségek jutnak eszünkbe, mint az internetes kutatások vagy felmérések elvégzése, Excel-táblázatok készítése, webanalitikai eszközök használata vagy adatalapú jelentések összeállítása.

Az adatműveltség német nyelvű kompetenciakeretét 2019-ben vezették be a felsőoktatási szektor számára az adatműveltséggel kapcsolatos jövőbeli készségek keretrendszere formájában, amely különösen a kutatási helyzetekben szükséges készségekkel foglalkozik. 2020-ban két hamburgi kutató publikált egy cikket „Datenkompetenz – Data Literacy”  címmel, amelyben az adatműveltséget a XXI. század egyik kulcskompetenciájaként jelölik meg. Ez magában foglalja az adatgyűjtést, az adatkezelést, az adatértékelést és az adatalkalmazást (beleértve az adatetikát is).

Mindezek továbbra is relevánsak, de a rohamos fejlődés tükrében újra kell gondolni őket. Az „adatműveltséghez” hasonló meghatározásokat, amelyek szorosan kapcsolódnak a technológiai fejlődéshez, mindig dinamikusan kell értelmezni.

Az adatműveltség felülvizsgálata: mi változott?

A közösségi média üzleti modellje az interakciók generálását célozza, és a közösségi média mögött álló algoritmusok ezt az üzleti modellt táplálják. Megosztásra, kedvelésre, hozzászólásra ösztönzik a felhasználókat, valamint arra, hogy adatnyomokat hagyjanak maguk után, és a felhasználók ezt leginkább érzelmi töltetű tartalmak kapcsán teszik meg. Ennek összességében polarizáló és destabilizáló hatása van. Az ezt a dinamikát megvilágító médiaoktatás hozzájárul a médiaműveltséghez és a demokráciához. Azok a közösségimédia-használók, akik tisztában vannak ezzel, (remélhetőleg) kisebb valószínűséggel örökítik tovább az online nyilvánosság izgalmi mintáit.

2023-ban a generatív mesterséges intelligencia széles körű rendelkezésre állása miatt még nagyobb tudatosságra van szükség. A ChatGPT-hez hasonló nagy nyelvi modellek olyan betanítási adatok alapján állítanak elő információkat, amelyek – például nemi alapú – torzításokat tartalmazhatnak, amit figyelembe kell venni az eredmények értelmezésekor. Emellett a tisztán nyelvi modellek kimenete esetében az eredmények közvetlen forrásai nem követhetők vissza, ezért nem helyezhetők kontextusba. Az MI-termékek esetében a kulcs a következő: nem mindig azok, aminek látszanak. Ezért a ChatGPT-hez hasonló MI-eszközök helyes kezeléséhez funkcionális megértésre és adatműveltségre van szükség – legalább olyankor, amikor az eredményeket publikálni kívánják, vagy azok oktatási célt hivatottak szolgálni. Emellett a generatív MI-eszközök használatakor mindig figyelembe kell venni az adatvédelmet is.

Végezetül, a mesterséges intelligencia alkalmazása várhatóan rengeteg felszínes, illetve pontatlan információt fog felszínre hozni a világhálón – akár szándékosan, akár tudatlanságból. E tartalmak befogadásához is bizonyos know-how-ra, nevezetesen kritikai gondolkodásra, más szavakkal speciális adatműveltségre van szükség. Bár az EU mesterséges intelligenciáról szóló jogszabályra irányuló jelenlegi javaslata a nagy kockázatú MI-re vonatkozó szabályozást, a ChatGPT-hez hasonló termékek esetében pedig nyilatkozatot ír elő, a végeredmény továbbra is bizonytalan.

Ha mindezeket a szempontokat belevesszük az „adatműveltség” fogalmába, akkor az szorosan illeszkedni fog a „kritikus médiaműveltséghez”, ahogy azt Mario Friedwagner, a bifeb munkatársa magyarázza el egy videóban.

Mit kap a felnőttoktatás és –képzés az adatműveltség fogalmától?

Bár az adatműveltség fogalmát már régen meghatározták, az osztrák felnőttoktatás és –képzés nyilvánosság számára látható programjaiban csak minimálisan alkalmazzák. 

Újabb értelmezésében („felülvizsgálva”) az „adatműveltség” a kritikai médiaműveltség metszéspontjában található. A nagyobb „adatműveltség” szorgalmazása ezért a fókuszpont megváltoztatására – konkrétabban a közösségi média és a generatív MI (valamint az egyéb jövőbeli adatalapú üzleti modellek) jelenlegi mechanizmusaira fordított fokozottabb figyelemre – való felhívást jelent.

Stratégiai értelemben hozzájárulhat-e ez a fókuszváltás a felvilágosítás társadalompolitikailag fontos céljának jobb megvalósításához? És a felnőttoktatás és -képzés profitálhat ebből?

Mindkettő teljes mértékben lehetséges. A közösségi média és a generatív MI miatt a kritikai gondolkodás, valamint a médiaműveltség terén megnyilvánuló éberség fontosabb, mint valaha. Bár ezek a politikai oktatás témái is, az olyan kifejezéseknek, mint a „politikai oktatás” és a „kritikai gondolkodás”, hagyományosan rossz a marketingjük a felnőttoktatásban – a részvételi számok alapján mindkettő kisebbségi program. Az adatvezérelt világban való boldogulás azonban sok ember számára jelenthet tanulási gondot – és nem csak akkor, amikor algoritmusok alapján születnek az életpályájukra nézve releváns döntések. Ideális esetben az adatműveltség mindenkit érdekel, aki kíváncsi arra, hogy mi alapján végzik el a kockázatértékelését a biztosításához, ki kapja meg a járműve navigációs rendszerének adatait, és miért nehéz sokszor elutasítani a sütikre vonatkozó kéréseket.

Adatműveltség a politika napirendjén

Az európai – DigComp néven ismert – Lakossági Digitális Kompetenciakeret 2017-től érvényes 2.1 verziója már tartalmazta az „Információs és adatműveltség” kompetenciaterületet. Ez a kompetenciaterület olyan célokat határozott meg, mint a kutatás, a kritikai értékelés, valamint az információk és adatok kezelése. Ezt az osztrák DigComp 2.2 AT modellbe is beépítették, és a DigComp 2.3 modellben továbbfejlesztették, immár kifejezetten beillesztve a „kritikai” kifejezést is.

2021-ben a német szövetségi kormány átfogó adatstratégiát fogadott el, amelynek kifejezett célja a német lakosság adatműveltségének növelése volt. Ausztriában a (korábbi) Kutatási és Technológiafejlesztési Tanács 2022-ben állásfoglalást adott ki „Adatkiválóság: stratégiák Ausztria számára” címmel (megj.: német nyelven), amelyben az osztrák lakosság adatműveltségének célzott javítását szorgalmazta. Úgy tűnik, hogy az adatműveltséggel rendelkező lakosság mint kívánatos forgatókönyv tekintetében konszenzus áll fenn – Ausztriában és azon kívül is.

Ugyanakkor nehéz figyelmen kívül hagyni a gazdasági aggodalmak jelentette feszültséget. Az Ausztria digitális cselekvési tervéről szóló, „A nagy adathalmazok lehetőségei” című kiadványban a következőket olvashatjuk: „Az adatszuverenitás feltétele, hogy az egyének az egész társadalomban elegendő ismerettel rendelkezzenek a saját adataikról, azok kezeléséről, valamint az adatok felhasználásának lehetőségeiről és kockázatairól.” Ezzel párhuzamosan az adatszuverenitás fogalma kiegészül az „adatszolidaritásra” való felhívással. Ez lényegében a társadalom számára hozzáadott értékkel bíró célokra történő adatmegosztást szorgalmazza. Hátterében az európai adatstratégia áll, amelynek célja az egységes adatpiac létrehozása, valamint az adatok különböző ágazatokon és országhatárokon átnyúló megosztásának elősegítése az EU-n belül. Az európai adatstratégia nemzeti szintű végrehajtása Ausztriában 2023 júliusa óta a Szövetségi Pénzügyminisztérium (BMF) feladata.

További információ: