13.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 138/75

(1)

Az 1881/2006/EK bizottsági rendelet (2) megállapítja különböző élelmiszerek kadmiumtartalmának felső határát.

(2)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (EFSA) az élelmiszerláncban előforduló szennyező anyagokkal foglalkozó tudományos testülete (CONTAM panel) 2009. január 30-án szakvéleményt fogadott el az élelmiszerekben előforduló kadmium témájában. (3) Ebben a szakvéleményben az EFSA a megengedhető heti kadmiumbevitelt 2,5 μg/testsúlykilogrammban állapította meg. A megengedhető heti kadmiumbevitellel foglalkozó nyilatkozatában (4) az EFSA megerősítette a heti 2,5 μg/testsúlykilogramm értéket, figyelembe véve az élelmiszer-adalékanyagokkal foglalkozó közös FAO/WHO szakértői bizottság (JECFA) által a közelmúltban elvégzett kockázatértékelést (5).

(3)

Az élelmiszerekben előforduló kadmiumra vonatkozó szakvéleményében a CONTAM panel megállapította, hogy az európai országok lakosságának átlagos kadmiumterhelése megközelíti vagy kismértékben meg is haladja az említett heti 2,5 μg/testsúlykilogramm értéket. A lakosság egyes csoportjai esetében a terhelés elérheti a megengedhető heti bevitel kétszeresét. A panel azt is megállapította, hogy noha az ilyen szintű terhelésnek kitett egyéneknél még elenyésző a vesekárosodás kockázata, a lakosság szintjén jelentkező kadmiumterhelést kívánatos csökkenteni.

(4)

A CONTAM panel élelmiszerekben előforduló kadmiumra vonatkozó szakvéleménye szerint az étrendi kadmiumbevitel nagy részéért a nagy mennyiségben fogyasztott élelmiszerek: a gabonák és gabonaipari termékek, a zöldségek, az olajos magvak és a hüvelyesek, a keményítőtartalmú gyökerek vagy a burgonya, illetve a hús és a húsipari termékek felelősek. A legmagasabb kadmiumkoncentrációk a tengeri moszatban, a halban és a tenger gyümölcseiben, a csokoládéban és a különleges táplálkozási célokra szánt élelmiszerekben, valamint a gombákban, az olajnövényekben és az ehető belsőségekben mérhetők.

(5)

A különböző tagállamok különböző lakossági korosztályainak naprakész ételfogyasztási adatait tartalmazó új, átfogó élelmiszerfogyasztási adatbázis használatával az EFSA elvégzett egy részletesebb expozíciós vizsgálatot azon élelmiszerek azonosítására, amelyek az egyes korosztályok esetében hozzájárulnak az említett expozícióhoz. Erről „Az európai lakosság étrendi kadmiumterhelése” címen készült jelentés. (6) A felnőttek esetében a keményítőtartalmú gyökerek és gumók, a gabonák és a gabonaalapú termékek, a zöldségek és zöldségtermékek jelentik az expozíció fő forrásait. A gyermekek és serdülők esetében a keményítőtartalmú gyökerek és gumók, a gabonák és a gabonaalapú termékek, a cukor és az édességek képezik a legfőbb forrásokat, míg a csecsemők és kisgyermekek számára a keményítőtartalmú gyökerek és gumók, a gabonák és a gabonaalapú termékek, a zöldségek és zöldségtermékek, a tej és a tejtermékek, valamint a csecsemők és kisgyermekek számára készülő ételek. A részletes expozíciós vizsgálat azt mutatja, hogy a teljes terhelés nem csak a néhány főbb forrásból származik, hanem számos különböző ételcsoport kadmiumtartalmából adódik össze.

(6)

Számos élelmiszer kapcsán megállapításra került már a maximális megengedhető kadmiumtartalom, ez a helyzet a gabonák, a zöldségek, a hús, a hal, a tenger gyümölcsei, a belsőségek és az étrend-kiegészítők esetében. Azonban egyes olyan élelmiszerek esetében, amelyek bizonyos csoportokban jelentős kadmiumforrásnak tekinthetők (pl. a csokoládé és a kakaó, a csecsemők és kisgyermekek számára készülő ételek), máig nem került megállapításra a kadmiumtartalom felső határértéke. Ezek esetében tehát szükséges megállapítani a kadmiumtartalom felső határát.

(7)

A szennyező anyagok előfordulására vonatkozó felső határokat mind a kadmiumtartalom tekintetében már szabályozott (zöldségek, hal, hús, tenger gyümölcsei, belsőségek és étrend-kiegészítők), mind az újonnan szabályozandó élelmiszerek (kakaó- és csokoládétermékek) esetében a lehető legalacsonyabb szinten kell megállapítani az ún. „ALARA (as low as reasonably achievable – a lehető legalacsonyabb szinten)” elvnek megfelelően, méghozzá az EU lakosságának élelmiszerfogyasztási szokásait és a megfigyelt előfordulási szinteket figyelembe véve.

(8)

A végső fogyasztók számára értékesített csokoládé és kakaópor nagy mennyiségű kadmiumot tartalmazhat, és az emberi expozíció jelentős forrása. Ezeket a gyerekek gyakran fogyasztják akár csokoládé, akár édesített kakaótartalmú porokból készülő italok formájában. A kadmiumra vonatkozó határértékek megállapításakor figyelembe kell venni a végső fogyasztók számára értékesített különböző típusú csokoládékban és kakaóporokban megfigyelhető szinteket. Mivel ezek kadmiumtartalma a kakaótartalommal hozható összefüggésbe, a különböző kakaótartalmú termékek számára különböző határértékeket kell megállapítani. Ezáltal biztosítható, hogy a magasabb kakaótartalmú csokoládék is megfelelhessenek a határértéknek.

(9)

A kakaótermelő országok egyes részein a talaj kadmiumtartalma eleve magas lehet. Ezért a magas kadmiumtartalmú talajokkal rendelkező kakaótermelő országokból származó kakaó- és csokoládétermékekben megfigyelhető előfordulási szinteket figyelembe kell venni.

(10)

Az anyatejpótló és anyatej-kiegészítő tápszerek jelentős forrásai a csecsemők és kisgyermekek kadmiumterhelésének. A szójafehérje-izolátumokból készült anyatej-helyettesítő és anyatej-kiegészítő tápszerek, akár tartalmaznak tehéntej-fehérjéket, akár nem, magasabb kadmiumszintekkel rendelkeznek, mint a hasonló tejalapú termékek, ugyanis a szójabab természetes körülmények között felveszi a talajban található kadmiumot. A szójaalapú tápszerek azonban fontos alternatívát képviselnek a laktózérzékeny csecsemők táplálásában, ezért fontos biztosítani megfelelő piaci elérhetőségüket. A szójaalapú termékek esetében tehát magasabb határértéket kell előírni.

(11)

A csecsemők és kisgyermek számára mind a feldolgozott gabonákból készülő, mind az egyéb ételkészítmények jelentős kadmiumforrást jelentenek. A feldolgozott gabonákból készülő és az egyéb, kisgyermekeknek szánt ételkészítmények kadmiumtartalmára külön határértéket kell megállapítani.

(12)

A fogyasztók egy igen érzékeny csoportjának expozícióját lehetne csökkenteni a különleges táplálkozási célokra (pl. csecsemők számára speciális gyógyászati célokra) szánt egyes élelmiszer-kategóriák kadmiumtartalmára vonatkozó határértékek előírásával. Azonban a határérték meghatározásához szükséges adatok hiányában egyelőre az előfordulási szinteket célszerű dokumentálni, hogy a jövőben meg lehessen állapítani egy konkrét határértéket.

(13)

Egyes zöldségek esetében (bakszakáll, paszternák, zeller, torma) gondot okoz a jelenleg érvényes határértékek betartása, és a tagállamok által közölt előfordulási adatok alapján a természetes háttér-koncentráció magasabb, a gumós zeller esetében tapasztalthoz hasonló. Mivel e termékeket viszonylag csekély mennyiségben fogyasztják, és az emberi expozícióhoz való hozzájárulásuk elhanyagolható, célszerű az e zöldségek kadmiumtartalmára vonatkozó határértéket a gumós zellerére vonatkozó szintre emelni.

(14)

Egyes halfajok jelenleg kivételt élveznek a halak számára megállapított 0,05 mg/kg általános határérték alól. Az újabb előfordulási adatok alapján ez a kivétel a bonitófélék (Sarda sarda), a kétsávos gyűrűskeszeg (Diplodus vulgaris), az angolna (Anguilla anguilla), a húsosajkú tengeri pér (Mugil labrosus labrosus), a fattyúmakréla (Trachurus species), az ezüstkirály (Luvarus imperialis), a Sardinops nembe tartozó szardínia fajok (Sardinops species) és a karcsú nyelvhal (Dicologoglossa cuneata) esetében már nem indokolt, ugyanis a helyes halászati gyakorlat követésével biztosítható az általános határérték betartása. E fajok esetében tehát nem szükséges külön határértéket alkalmazni.

(15)

A harántsávos tonmakréla (Auxis species), a szardella (Engraulis species) és a kardhal (Xiphias gladius) esetében az újabb előfordulási adatok azt támasztják alá, hogy a helyes halászati gyakorlat követésével megvalósítható a jelenleg előírtnál alacsonyabb határérték betartása. Ezért az e halfajokra vonatkozó határértékeket ki kell igazítani.

(16)

A szardínia (Sardina pilchardus) és a Sicyopterus lagocephalus (nincs magyar neve) esetében megfigyelt előfordulási szintek azt mutatják, hogy a jelenleg érvényes határértékek betartása nehézséget okoz, mivel a természetes háttér-koncentrációk annál magasabbak lehetnek. E két halfajból a fogyasztás csekély, az emberi expozícióhoz elhanyagolható mértékben járul hozzá. Ezért helyénvaló magasabb határértéket előírni az említett két halfaj tekintetében annak érdekében, hogy a piac ellátása biztosított legyen.

(17)

Az 1881/2006/EK rendeletet a fentieknek megfelelően módosítani kell.

(18)

A tagállamok és az élelmiszer-ipari vállalkozók számára elegendő időt kell hagyni a kakaótermékek valamint a csecsemőknek és kisgyermekeknek szánt ételkészítmények tekintetében az e rendeletben megállapított új határértékekhez való alkalmazkodásra. Az ezek kadmiumtartalmára vonatkozó határértékeket egy későbbi időponttól kezdődően kell alkalmazni.

(19)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,