52010DC0569

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.10.12.

COM(2010) 569 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

A KIOTÓI CÉLKITŰZÉSEK ELÉRÉSE IRÁNYÁBAN TETT ELŐRELÉPÉSRŐL

(az üvegházhatást okozó gázok Közösségen belüli kibocsátásának nyomon követését szolgáló rendszerről és a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtásáról szóló 280/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat 5. cikke alapján)

SEC(2010) 1204

TARTALOMJEGYZÉK

1. ÖSSZEFOGLALÁS 3

2. AZ 1990–2008 KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN ELÉRT TÉNYLEGES EREDMÉNYEK 6

2.1. Az üvegházhatást okozó gázkibocsátás tendenciái 6

2.2. Az üvegházhatást okozó gázkibocsátás intenzitása és az egy főre jutó kibocsátás 2008-ban 6

2.3. Az üvegházhatást okozó gázok 2007-es és 2008-as kibocsátásainak összehasonlítása 6

2.4. Az üvegházhatást okozó gázkibocsátás tendenciái a főbb ágazatokban 6

3. VÁRHATÓ ELŐRELÉPÉS A KITŰZÖTT KIOTÓI CÉLOK ELÉRÉSE IRÁNYÁBAN 6

3.1. A üvegházhatást okozó gázkibocsátások előrejelzése 6

3.1.1. EU–15 6

3.1.2. EU–12 6

3.1.3. EU–27 6

3.2. Az uniós éghajlat-változási politika végrehajtása 6

3.3. A kibocsátási egységek európai uniós kereskedelmi rendszerének (ETS) alkalmazása 6

3.3.1. Második kereskedelmi időszak (2008−2012) 6

3.3.2. Az együttes végrehajtás és a tiszta fejlesztési mechanizmus igénybevétele az üzemeltetők részéről 6

3.4. A kiotói mechanizmusok tervezett használata a kormányok részéről 6

3.5. Szén-dioxid-nyelők tervezett alkalmazása 6

4. A 2020-RA KITŰZÖTT CÉLOK TELJESÍTÉSE 6

4.1. Az EU 2020-as ÜHG-kibocsátáscsökkentési célkitűzései 6

4.2. A célok elérését segítő politikák 6

4.3. A célok teljesítéséhez vezető út 6

5. Az uniós tagjelölt országok helyzete 6

ÖSSZEFOGLALÁS

Jó úton halad a 2008–2012-es időszakra kitűzött kiotói célok megvalósítása

A Kiotói Jegyzőkönyv értelmében az EU–15 vállalta, hogy a 2008–12-es időszakban a bázisév szintjeihez képest1 8%-kal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) kibocsátását. A nyilvántartás rendelkezésére álló legutolsó, 2008-as adatai2 alapján elmondható, hogy az EU–15-ben a kibocsátott üvegházhatást okozó gázok összes mennyisége – a földhasználattal, földhasználat-megváltoztatással és erdőgazdálkodással (LULUCF) összefüggő mennyiséget nem számítva – ötödik éve folyamatosan csökken, a tárgyévben 6,9%-kal volt alacsonyabb, mint a bázisévben. Az ÜHG-kibocsátás annak ellenére csökkent az EU–15-ben, hogy 1990 óta ezen országok gazdasága erőteljes növekedést mutatott: GDP-jük közel 45%-kal nőtt.

Az EU–15 viszonylatában 2008-ban az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása 2007-hez képest 1,9%-kal csökkent, miközben ugyanezen időszakban a GDP 0,6%-kal növekedett. Az 1. ábrán látható előrejelzések 3 szerint az EU–15 teljesíteni fogja kiotói célkitűzéseit. A jelenlegi előrejelzések, amelyek már a gazdasági recessziót is tükrözik, a célkitűzés túlteljesítését valószínűsítik.

1. ábra: az EU–15 tényleges és várható kibocsátása

[pic]

Megjegyzés: A nyilak által jelzett értékek a 2008–2012-es időszak átlagait veszik alapul, tehát nem felelnek meg pontosan a 2010. évre előre jelzett kibocsátásértékeknek. A 2009. évi kibocsátás értékei az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által megadott előzetes becslések.

Forrás: Európai Bizottság

A legfrissebb ÜHG-előrejelzések szerint hat tagállam (az Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Görögország, Németország és Svédország) kibocsátása a tervezetteknek megfelelően alakul, s így saját területükön belül teljesíteni tudják a kitűzött ÜHG-kibocsátáscsökkentési célokat. A Kiotói Jegyzőkönyv rugalmas mechanizmusainak tervezett alkalmazásával, valamint az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerében (EU ETS) az új belépők számára fenntartott tartalékból és a szén-dioxid-nyelőkből származó fel nem használt kibocsátási egységekkel is számolva csak két tagállam (Ausztria és Olaszország) szembesülhet nehézségekkel a vállalások teljesítését illetően, bár nem olyan mértékben, hogy azok az EU–15 összesített teljesítményét tekintve alááshatnák a kiotói célok teljesülését. Az Európai Unióhoz 2004 után csatlakozott tizenkét tagállam többségében az előrejelzések szerint a 2008–2012-es időszakban némileg csökken a kibocsátás, közülük kilenc tagállam, amely kiotói célok4 teljesítését vállalta, a várakozások szerint a jelenlegi politikák és intézkedések alkalmazásával eléri vagy akár túl is teljesíti a célokat. Szlovénia jelezte, hogy célkitűzéseit abban az esetben tudja teljesíteni, ha valamennyi meglévő és tervezett intézkedés, a kibocsátási jogok megvételét is beleértve, meghozza a várt eredményeket.

Az EU–27 összes üvegházhatást okozó gázkibocsátása 2008-ban 14,3%-kal maradt a bázisévben mért szintek alatt a földhasználatból, földhasználat-megváltoztatásból és erdőgazdálkodásból (LULUCF) eredő kibocsátásokat és abszorpciót figyelmen kívül hagyva. 2007-hez képest a kibocsátás 2%-kal volt alacsonyabb, miközben az EU–27 gazdasága 0,7%-kal növekedett.

A 2009. évi előzetes adatok5 szerint emellett az EU–15 és az EU–27 ÜHG-kibocsátása 2009-ben 6,9%-kal csökkent 2008-hoz képest. Ezen becslések arra engednek következtetni, hogy az EU–15 kibocsátása 12,9%-kal a bázisévi szint alatt marad, ami túlmutat az eredeti 8%-os kiotói kötelezettségvállaláson. Az EU–27 viszonylatában a 2009. évi kibocsátás az alapul vett 1990-es szintnél mintegy 17,3%-kal alacsonyabb. Mindeközben a GDP-változás mértéke az 1990 és 2009 közötti időszakban az EU–15-ben 38%-os, az EU–27-ben pedig 40%-os volt.

Új intézkedések az EU 2020-ra kitűzött nagyra törő céljainak teljesítéséhez

A 2009-ben elfogadott energiaügyi és éghajlat-változási csomag6 olyan integrált és ambiciózus szakpolitikákat és intézkedéseket tartalmaz, amelyek az éghajlatváltozás elleni küzdelmet szolgálják a 2020-ig tartó időszakban és azt követően.

Az 1990-es szinthez mért, 2020-ig vállalt 20%-os kibocsátáscsökkentésből 2013-tól kezdődően a következő mértékben vállalnak részt az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének alkalmazási körébe tartozó és az azon kívül eső ágazatok:

1. az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének alkalmazási körébe tartozó ágazatok 21%-kal csökkentik kibocsátásaikat a 2005. évi szinthez képest;

2. az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének alkalmazási körén kívül eső ágazatok 2005-höz képest mintegy 10%-kal csökkentik kibocsátásaikat.

Az 1990-es szinthez mért 20%-os általános kibocsátáscsökkentés a 2005. évi értékhez viszonyítva 14%-os csökkentésnek felel meg. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerét alkalmazó ágazatokban nagyobb mértékű csökkentésre van szükség, ugyanis költséghatékonyabb megoldás a kibocsátást a kibocsátáskereskedelmi rendszert alkalmazó ágazatokban mérsékelni, mint a rendszert nem alkalmazó többi ágazatban.

2009 óta fokozódnak az ÜHG-kibocsátás csökkentésével kapcsolatban 2020-ig vállalt kötelezettségek teljesítésére irányuló erőfeszítések. Az átdolgozott EU ETS irányelv végrehajtása kapcsán például bizottsági határozat született egyrészt azon ágazatok és alágazatok meghatározására, amelyek a CO2-kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatnak vagy alágazatnak minősülnek, másrészt a harmadik kereskedelmi időszakban kiadható kibocsátási egységek közösségi szintű mennyiségéről. Előkészületben van emellett a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítésének időbeli ütemezéséről, lebonyolításáról és egyéb vonatkozásairól szóló szabályok, valamint a kibocsátási egységeknek a harmadik kereskedelmi időszakban való kiosztását a Közösség egészére nézve összehangoltan szabályozó rendelkezések kidolgozása. A kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekről szóló rendelet az időközben történt változások miatt jelenleg szintén felülvizsgálat tárgya.

A vállaláselosztási határozat az ÜHG-kibocsátást az összes ágazat tekintetében szabályozza, az EU ETS hatálya alá tartozó létesítmények és a légi közlekedéssel kapcsolatos tevékenységek, a földhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás (LULUCF), valamint a nemzetközi tengerhajózás kivételével. A határozat értelmében a tagállamok a 2013 és 2020 közötti időszakban kötelező érvényű éves irányszámok alapján kötelesek lineárisan csökkenteni kibocsátásaikat. Ezzel biztosítható, hogy az egyes ágazatok fokozatosan elmozduljanak a vállalt 2020-as célértékek elérésének irányába. A tagállamok saját hatáskörükön belül határozzák meg és hajtják végre azokat az intézkedéseket és szakpolitikákat, amelyekkel kibocsátásaik csökkenthetők. A tagállami fellépések nyomon követése érdekében szilárd felügyeleti rendszer lép majd életbe, amely egyebek mellett a szükséges korrekciós intézkedések meghozatalában segíti a céljaikat teljesíteni nem tudó tagállamokat. A Bizottság a vállaláselosztási határozat kapcsán olyan végrehajtási intézkedések kidolgozásába kezdett, amelyek többek között abszolút célértékeket határoznak meg a tagállamok számára a 2013–2020-as időszakra, rögzítik a tagállamok közötti éves kibocsátásiegység-kiosztás átruházásának szabályait és biztosítják annak átláthatóságát.

A 20%-os ÜHG-kibocsátáscsökkentés az Európai Tanács által 2010 júniusában elfogadott „Európa 2020” stratégiában is központi szerepet játszik: az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés érdekében meghatározott öt kiemelt cél egyike.

A 2. ábra rávilágít arra, hogy számottevő a különbség a 2020-as előrejelzések és a 2020-ra kitűzött uniós célértékek között (–20%, illetve –30%), ezért az EU-nak jelentősen fokoznia kell ÜHG-kibocsátáscsökkentési erőfeszítéseit. 2020-ban a tényleges célkitűzéstől függően az alapforgatókönyvhöz képest 350–800 millió tonna CO2-egyenértéknek megfelelő mértékű kibocsátáscsökkentésre lesz szükség. E tény is azt támasztja alá, hogy az EU-nak és a tagállamoknak haladéktalanul érvényesíteniük kell az új szabályozást, amely a szükséges kibocsátáscsökkentés tényleges megvalósítását eredményezi.

2. ábra: az EU–27 tényleges és várható kibocsátása

[pic]

Megjegyzés: A 2009. évi kibocsátás értékei az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által megadott előzetes becslések.

Forrás: Európai Bizottság

AZ 1990–2008 KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN ELÉRT TÉNYLEGES EREDMÉNYEK

Az üvegházhatást okozó gázkibocsátás tendenciái

Az EU üvegházhatást okozó gázkibocsátásának alakulását összességében erősen befolyásolja a két legnagyobb kibocsátó, Németország és az Egyesült Királyság kibocsátása, amely az EU–27 teljes ÜHG-kibocsátásának mintegy egyharmadát adja. 2008-ban ennek a két tagállamnak az üvegházhatást okozó gázkibocsátást az 1990-es mértékhez képest összesen 417 millió tonna CO2-egyenértékkel sikerült csökkentenie.

Németországban a kedvező tendencia (1990 és 2008 között –22%-os csökkenés) elsősorban az erőművek és fűtőművek, valamint a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés folyamatosan javuló hatásfokából, illetve az öt új tartománynak az újraegyesítést követő gazdasági szerkezetváltásából adódik. Az Egyesült Királyságban az üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkenése (1990 és 2008 között –18,5%) főként annak tudható be, hogy liberalizálták az energiapiacokat, a villamosenergia-termelésben pedig ennek folyományaként a kőolajról és a szénről a gázra álltak át mint tüzelőanyagra, emellett pedig intézkedéseket vezettek be a N2O-kibocsátás csökkentésére az adipinsav előállításában.

A harmadik és a negyedik legnagyobb kibocsátó Olaszország és Franciaország, 11%-os részaránnyal. Olaszország üvegházhatást okozó gázkibocsátása 2008-ban kb. 5%-kal haladta meg az 1990. évi értéket. Az Olaszország üvegházhatást okozó gázkibocsátásában 1990 óta tapasztalható növekedés elsődlegesen a közúti közlekedésből, a villamosenergia- és hőtermelésből, valamint a kőolaj-finomításból ered. Franciaországban a kibocsátás 2008-ban 6%-kal mérséklődött az 1990. évihez képest. Nagymértékű csökkentést értek el az adipinsav-termelésből származó N2O-kibocsátásban, a közúti közlekedésből eredő szén-dioxid-kibocsátás viszont 1990 és 2008 között jelentős mértékben nőtt.

Az ötödik és a hatodik legnagyobb kibocsátó az EU–27-ben Spanyolország és Lengyelország: az összes üvegházhatást okozó gázkibocsátás 8–8%-a írható számlájukra. Spanyolországban 1990 és 2008 között 42%-kal növekedett a kibocsátás. Ez nagymértékben a közúti közlekedésből, a villamosenergia- és hőtermelésből, valamint a feldolgozóiparból származó kibocsátás növekedésének következménye. Lengyelország 1990 és 2008 között 12,7%-kal csökkentette üvegházhatást okozó gázkibocsátását (–29,8%-kal a bázisévtől számítva, amely Lengyelország esetében 1988). Lengyelországban – a többi közép- és kelet-európai tagállamhoz hasonlóan – a kibocsátás csökkenésében legfőképpen a rossz energia-hatásfokú nehézipar hanyatlása, az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején végbement átfogó gazdasági szerkezetátalakítás, valamint az energiahatékonyság 1990–2008 közötti növekedése játszott szerepet. Az egyetlen szembetűnő kivétel a közlekedés (különösen a közúti közlekedés) területe, ahol a kibocsátás nőtt.

2008-ban az üvegházhatást okozó gázkibocsátás hét tagállamban meghaladta a bázisév szintjét, a többi 18 tagállamban pedig az alatt maradt. Ciprus és Málta nem vállalt kötelezettséget a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti kibocsátáscsökkentésre. Ezekben az országokban a kibocsátás 2008-ban az 1990-es szint fölött volt. Az üvegházhatást okozó gázkibocsátás mennyiségében tapasztalt változás mértéke a bázisév és 2008 között százalékban kifejezve –54%-tól (Lettország) +40%-ig (Spanyolország) terjedt.

Az üvegházhatást okozó gázkibocsátás intenzitása és az egy főre jutó kibocsátás 2008-ban

Az EU–15 és az EU–27 ÜHG-kibocsátása egyaránt mérséklődik, a gazdaság viszont ugyanakkor jelentős növekedést mutat. Ez arra utal, hogy az üvegházhatást okozó gázkibocsátás növekedése 1993 óta az EU–15-ön, 1996 óta pedig az EU–27-en belül is függetlenedett a GDP növekedésétől. 1990 és 2008 között az EU–15 GDP-je 45%-kal növekedett, az üvegházhatást okozó gázkibocsátás ugyanakkor 6,5%-kal mérséklődött, míg az EU–27 viszonylatában a GDP 46%-kal növekedett, a kibocsátás pedig 11,3%-kal csökkent.

Ciprus, Portugália és Spanyolország kivételével 1990 és 2008 között valamennyi uniós tagállam jelentős mértékben csökkenteni tudta kibocsátását, miközben ugyanebben az időszakban gazdasága erőteljes növekedést mutatott. A gyors gazdasági növekedés ellenére is csökkenő kibocsátás jellemezte különösen a közép- és kelet-európai tagállamokat, mivel átalakulások mentek végbe a rossz hatásfokú nehéziparon alapuló feldolgozóiparban.

Az EU–15 egy főre jutó kibocsátása 2008-ban átlagosan 10,1 tonna CO2-egyenérték volt, ami 2007-hez képest 0,2 tonna CO2-egyenérték, 1990-hez képest pedig 1,5 tonna CO2-egyenérték összegű csökkenést jelent. Az EU–27 viszonylatában az egy főre jutó kibocsátás mértéke átlag 9,9 tonna CO2-egyenértéknek felelt meg. Az egyes uniós országokat külön-külön tekintve azonban az egy főre jutó kibocsátás mértéke jelentős eltéréseket mutat: a skála 5,2 tonna CO2-egyenértéktől egészen 25,8 tonna CO2-egyenértékig terjed. Az egy főre jutó kibocsátás összefügg az egyes országok energiaintenzitásával és energiaszerkezetével (lásd még a bizottsági szolgálati munkadokumentum 2. ábráját).

Az egy főre jutó kibocsátás az 1990-es években az EU egészét tekintve csökkent. 2000 és 2008 között azonban, miközben az EU–15-ben 7,7 %-os volt a csökkenés, az EU–12-ben 4,5%-os növekedés volt tapasztalható. 1990 és 2008 között leginkább Spanyolországban, Portugáliában, Máltán és Cipruson emelkedett az egy főre jutó üvegházhatást okozó gázkibocsátás.

3. ábra: az üvegházhatást okozó gázkibocsátás intenzitása az EU–15-ben és az EU–27-ben, bruttó hazai termék (GDP), energiafelhasználás és CO2-kibocsátás az EU–15-ben

[pic]

Az üvegházhatást okozó gázok 2007-es és 2008-as kibocsátásainak összehasonlítása

2007 és 2008 között az ÜHG-kibocsátás az EU–27-ben 99,0 millió tonna CO2-egyenértékkel (2%-kal), az EU–15-ben pedig 75,7 millió tonna CO2-egyenértékkel (1,9%-kal) csökkent. Az ÜHG-kibocsátás Belgium, Németország, Ciprus, Szlovákia és Szlovénia kivételével minden uniós tagállamban csökkent vagy stagnált.

Spanyolország, az Egyesült Királyság, Olaszország és Finnország jelentős mértékben (rendre –32,9 millió, –11,8 millió, –11,1 millió és –7,9 millió tonna CO2-egyenértékkel) járult hozzá az üvegházhatású gázkibocsátás általános mérséklődéséhez. Románia, a Cseh Köztársaság és Lengyelország szintén számottevő mértékben csökkentették kibocsátásaikat (sorrendben –6,7 millió, –6,1 millió és –4,3 millió tonna CO2-egyenértékkel). A kibocsátáscsökkenés különösen a villamosenergia- és hőtermelésben, valamint a közúti közlekedésben tapasztalt csökkenésnek, illetve a feldolgozóipar alacsonyabb kibocsátásának volt köszönhető.

Az összes ÜHG-kibocsátás Belgiumban (3,0 millió tonna CO2-egyenérték) és Szlovákiában (0,9 millió tonna CO2-egyenérték) nőtt a legnagyobb mértékben az energiaágazatból, és főleg a tüzelőanyagok elégetéséből fakadó kibocsátás következtében.

Figyelemreméltó, hogy a közúti közlekedésből származó kibocsátás az EU–15-ben jelentős mértékben visszaesett (–22,8 millió tonna CO2-egyenértékkel, azaz –2,9%-kal). Belgium, Hollandia és Luxemburg kivételével az EU–15 tagállamok mindegyike kibocsátáscsökkenésről számolt be ezen a téren. A legnagyobb mértékű csökkenést Franciaország (–6,3 millió tonna CO2-egyenérték), Spanyolország (–6,2 millió tonna CO2-egyenérték), a bioüzemanyagokat egyre nagyobb arányban alkalmazó Olaszország (–4,8 millió tonna CO2-egyenérték), valamint az Egyesült Királyság (–4,3 millió tonna CO2-egyenérték) jelentette. A Cseh Köztársaság, Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország, és Málta szintén csökkenésről tájékoztatott.

1992 óta most először fordult elő, hogy a nemzetközi légi közlekedésből és tengerhajózásból származó kibocsátás csökkent az EU–27-ben (2007-hez képest kb. 1,2%-os), részben a gazdasági recesszió következményeképpen. Az említett két ágazat az összes ÜHG-kibocsátás mintegy 5,9%-át adja az EU–27-ben, ám rájuk nem vonatkoznak kiotói célkitűzések.

A jövőben azonban a közlekedési ágazatból származó ÜHG-kibocsátást fontos lesz bizonyos keretek közé szorítani.

Az üvegházhatást okozó gázkibocsátás tendenciái a főbb ágazatokban

A 4. ábrán látható, hogy kibocsátás szempontjából az energiaipar (ellátás, felhasználás) és a közlekedés minősül meghatározónak, mivel 2008-ban az EU–15 teljes kibocsátásának 80%-át adták. A teljes üvegházhatást okozó gázkibocsátás 21%-a a közlekedésből, 10%-a a mezőgazdaságból, 8%-a ipari folyamatokból, 3%-a pedig hulladékokból származik.

Az energiaipar, a mezőgazdaság, az ipari folyamatok és a hulladékgazdálkodás területén bekövetkezett csökkenést részben közömbösítette a közlekedési ágazatban tapasztalt komoly növekedés (további részletek a bizottsági szolgálati munkadokumentumban olvashatók). Összefoglalva tehát az EU–15 1990-es bázisévhez viszonyított kibocsátása az alábbiak szerint alakult:

- az energiaellátásból adódó kibocsátás 5%-kal, az energiafelhasználásból adódó kibocsátás pedig 13%-kal csökkent,

- a közlekedésből származó kibocsátás 20%-kal nőtt,

- az ipari folyamatokból származó kibocsátás 17%-kal csökkent, elsősorban az adipinsav-előállításból és a halogénezett szénhidrogének és a kén-hexafluorid előállításából származó kibocsátás mérséklődése miatt,

- a mezőgazdasági kibocsátások 12%-kal csökkentek a kisebb szarvasmarha-állomány, valamint a műtrágya és a szerves trágya felhasználásának csökkenése miatt,

- a hulladékokból származó kibocsátás 40%-kal esett vissza, a hulladéklerakók alacsonyabb CH4-kibocsátásának köszönhetően.

4. ábra: az EU–15 ÜHG-kibocsátásának alakulása ágazatonként, valamint az egyes ágazatok részaránya

[pic]

[pic]

Forrás: EKÜ

VÁRHATÓ ELŐRELÉPÉS A KITŰZÖTT KIOTÓI CÉLOK ELÉRÉSE IRÁNYÁBAN

A üvegházhatást okozó gázkibocsátások előrejelzése

A kiotói célok teljesítése irányában elért haladás felmérése a PRIMES/GAINS modell előrejelzésein alapul; Dánia és Írország ennek nem képezte részét, ugyanis ezen tagállamok teljesen naprakész és hiánytalan előrejelzésekkel szolgáltak 2010-ben. Részletesebb információkért lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum 7. és 8. táblázatát.

EU–15

Az 5. ábra az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének alkalmazási körén kívül eső ágazatokra vonatkozó előrejelzéseket mutatja be, felmérve a várható kibocsátások és az ezen ágazatokkal kapcsolatban meghatározott irányszámok közötti eltéréseket. Az összesített ágazati előrejelzések szerint az EU–15 üvegházhatást okozó gázkibocsátása a kötelezettségvállalási időszakban 10,4%-kal lesz kevesebb, mint a bázisévben (azaz az EU–15 2,4%-kal túlteljesíti a kitűzött kiotói célokat). Ha figyelembe vesszük,

(1) hogy a kormányok élni fognak a kiotói mechanizmusok alkalmazásával, ami várhatóan további 2,7%-os kibocsátáscsökkenést eredményez, és

(2) az összes kivonást, amely az EU–15-ben a Kiotói Jegyzőkönyv 3. cikkének (3) és (4) bekezdése szerinti tevékenységekből ered és amely 1,0%-os csökkenésnek felel meg,

akkor az EU–15 az előrejelzéseket is meghaladó mértékben csökkentheti kibocsátásait. Feltéve, hogy mindezek az intézkedések meghozzák a várt eredményeket, az előrejelzések szerint a kötelezettségvállalási időszakban az üvegházhatást okozó gázkibocsátás teljes csökkenése a bázisévi szintekkel összehasonlítva akár 14,2%-os is lehet.

Tekintettel azonban az EU 2020-ra vállalt, az 1990. év kibocsátási szintjéhez viszonyított 20%-os csökkentést előirányzó nagyívű célkitűzésére, illetve a célkitűzés zökkenőmentes teljesítésének biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy a tagállamok ne csak meglévő politikáik és intézkedéseik révén gondoskodjanak a kibocsátáscsökkentés késedelem nélküli megvalósításáról, hanem gyorsítsák fel további politikák és intézkedések kidolgozását és teljes körű megvalósítását is.

EU–12

A többi 12 tagállam jelenlegi nemzeti politikákon és intézkedéseken alapuló összesített kibocsátása az előrejelzések szerint 2008 után némileg csökkenni fog, és a kötelezettségvállalási időszakban mintegy 36,8%-kal marad a bázisévi értékek alatt. Az EU–12-n belül Szlovénia az egyetlen olyan tagállam, amely a kiotói mechanizmusok keretében beruházásokat tervez. Szlovénia, a Cseh Köztársaság, Magyarország és Lengyelország a szén-dioxid-nyelők alkalmazásának beszámítását tervezi. A Cseh Köztársaság, Lettország, Magyarország és Szlovákia tervei között a többletként fennmaradó kibocsátható mennyiségi egységek (KME) egy részének értékesítése is szerepel.

EU–27

A kötelezettségvállalási időszakban az EU–27 üvegházhatást okozó teljes gázkibocsátása előreláthatólag körülbelül 17,3%-kal marad a bázisévi érték alatt. Ez a becslés a PRIMES/GAINS modellen alapul, amely a jelenlegi politikákat és intézkedéseket veszi figyelembe. Még ennél is nagyobb mértékű csökkenéssel lehet azonban számolni abban az esetben, ha tekintetbe vesszük a kiotói mechanizmusok révén az egyes kormányok által megszerzett kibocsátási jogok és a szén-dioxid-nyelők hatását.

Az előrejelzéseket ugyanakkor a ténylegesen elért csökkentések (azaz az EU–27-ben 1990 és 2008 között elért –11,3%-os csökkentés), valamint a 2020-as előrejelzések fényében érdemes vizsgálni. Ennek megfelelően a jövőben az EU egészében fokozni kell az erőfeszítéseket ahhoz, hogy az Unió 2020-ra teljesíteni tudja 20%-os vagy akár 30%-os kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalását.

5. ábra: az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének alkalmazási körén kívüli ágazatoknak a kötelezettségvállalási időszakban várható ÜHG-kibocsátása és az előrejelzések alapján, valamint a kiotói mechanizmusok és a szén-dioxid-nyelők alkalmazásának figyelembevételével 2008–2012-re meghatározott irányszámok közötti relatív eltérések (túl- vagy alulteljesítés)

[pic]

Megjegyzés: (1) A becslés Dánia és Írország nemzeti előrejelzésein alapul; (2) Az összes többi tagállam esetében (Ciprus és Málta kivételével, amelyeket nem köt a Kiotói Jegyzőkönyv kibocsátáscsökkentési kötelezettsége) a becslések a PRIMES/GAINS modell alapján lettek meghatározva; (3) A becslés az EU ETS értelmében az új kibocsátóknak szánt tartalékból származó fel nem használt kibocsátási egységek alkalmazásával számolt azon tagállamok esetében, amelyek jelezték, hogy az ETS alkalmazási körén kívül eső ágazatok megfelelő teljesítése érdekében ezeket fel kívánják használni (Dánia és Írország).

Forrás: Európai Bizottság

Az uniós éghajlat-változási politika végrehajtása

Az európai éghajlat-változási program (ECCP)

A 27 EU-tagállam politikáinak és intézkedéseinek értékelése során a jogalkotók nyolc olyan közös és összehangolt politikát és intézkedést (CCPM) határoztak meg, amelyek az előrejelzések szerint jelentős megtakarítást fognak eredményezni az EU üvegházhatást okozó gázkibocsátásában . A legnagyobb mértékű megtakarítás az EU ETS irányelv (2003/87/EK) és a megújuló energiaforrásokra épülő villamosenergia-termelést támogató, megújuló energiaforrásokról szóló irányelv (2009/28/EK) alkalmazása nyomán várható. A közlekedési ágazat tekintetében az üzemanyagok minőségének szabályozása és a személygépkocsik által kibocsátott CO2 mennyiségének csökkentése döntő jelentőségű. Ezen túlmenően az energiaigényt az épületek energiateljesítményéről, a környezetbarát tervezési követelményekről, az energiaadóról, valamint a kapcsolt energiatermelés támogatásáról (kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés) szóló irányelv végrehajtása is csökkenti majd. Végül a Kiotói Jegyzőkönyv rugalmas mechanizmusai várhatóan szintén lényeges megtakarítást fognak eredményezni az üvegházhatást okozó gázkibocsátásban.

A felsorolt nyolc fő politika és intézkedés mellett további öt közös és összehangolt politika és intézkedés került meghatározásra , amelyek végrehajtásával az előrejelzések szerint ugyancsak számottevő kibocsátáscsökkentés érhető el az EU egészében. Ez az öt szabályozási elem a következő: a hulladéklerakókra vonatkozó irányelv (99/31/EK), az új melegvízkazánok hatásfok-követelményei, a készülékek címkézéséről szóló irányelv (2000/13/EK), az ipari kibocsátásokról szóló irányelvvel módosított, a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló 2008/1/EK irányelv (IPPC), valamint az ipari elektromos motorok hatásfokának javítására irányuló motorfejlesztési program. Az F-gáz rendeletet (842/2006/EK) és a mobil légkondicionáló rendszerekről szóló irányelvet (2006/40/EK) szintén abban a reményben fogadták el a jogalkotók, hogy azok 2010-ig éves szinten 23 millió tonna CO2-egyenértékű kibocsátáscsökkentéshez vezetnek. E két jogi eszköz tényleges hatása, az ÜHG-kibocsátáscsökkentési potenciált is beleértve, jelenleg felülvizsgálat tárgya.

Az EU–27-en belül a közös és összehangolt politikákhoz és intézkedésekhez társított teljes megtakarítás 92%-a a nyolc kiemelt politikának tulajdonítható. Ez is azt igazolja, hogy ezek a főbb politikák kulcsszerepet játszanak abban, hogy a tagállamok teljesíteni tudják kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásaikat.

Legújabb fejlemények

Az éghajlat-változási és energiaügyi csomag elfogadását követően megkezdődött a végrehajtási intézkedések kidolgozására irányuló munka. Az elképzelések szerint 2013-ra közel húsz új jogi aktus és dokumentum biztosítja majd az átdolgozott EU ETS irányelv megfelelő működését és készíti elő a terepet az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének alkalmazási körén kívül eső ágazatok vonatkozásában meghatározott ÜHG-kibocsátáscsökkentési célok teljesítéséhez.

A kibocsátási egységek harmadik kereskedelmi időszakban való kiosztását a Közösség egészére nézve összehangoltan szabályozó rendelkezések kidolgozása szintén folyamatban van. A kiosztás – a megvalósíthatóság határain belül – olyan ambiciózus referenciaértékeken alapul majd, amelyek innovációra ösztönöznek és azokat a létesítményeket támogatják, amelyek alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó termelési módszerekbe fektetve hatékonyabban működnek. A kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítésének időbeli ütemezéséről, lebonyolításáról és egyéb vonatkozásairól szóló bizottsági rendeletet 2010 júliusában hagyták jóvá a tagállamok. A kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekről szóló rendelet felülvizsgálatára szintén szükség volt, hogy egységes új ETS-nyilvántartás jöhessen létre. A hozzáférés ellenőrzését javító és a biztonságot növelő prompt intézkedésekre került sor az igazolt kibocsátáscsökkentési egységek (CER) továbbértékesítése és a csalás ellen.

2009-ben a Bizottság a vállaláselosztási határozat kapcsán végrehajtási intézkedések kidolgozásába kezdett, amelyek többek között abszolút célértékeket határoznak meg a tagállamok számára a 2013–2020-as időszakra, rögzítik a tagállamok közötti éves kibocsátásiegység-kiosztás átruházásának szabályait és biztosítják annak átláthatóságát.

Megszületett a NER300 határozat, amely meghatározza az átdolgozott EU ETS szerinti szén-dioxid-leválasztási és -tárolási technológiákkal, valamint a megújuló energiaforrásokat hasznosító innovatív technológiákkal összefüggő széles körű kereskedelmi demonstrációs projektek finanszírozásának feltételeit és lépéseit. A határozat hivatalos elfogadására várhatóan a közeljövőben kerül sor. Ezen túlmenően útmutatók vannak előkészületben a szén-dioxid-leválasztásról és -tárolásról szóló irányelv különböző aspektusait érintően, amelyek minden bizonnyal hozzájárulnak ahhoz, hogy a rendelkezések összehangolt végrehajtása zökkenőmentes legyen és 2010 végéig lezáruljon.

A személygépjárművek CO2-kibocsátását szabályozó 443/2009/EK rendelettel kapcsolatban szintén folyamatban van a végrehajtási intézkedések kidolgozása.

A közelmúltban elfogadott jogi aktusok

Az energiaügyi és éghajlat-változási csomag végrehajtása:

3. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere és a CO 2 -kibocsátásáthelyezés: a CO2-kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatok és alágazatok listájának meghatározásáról szóló 2010/2/EU7 bizottsági határozat.

4. Az EU ETS szerinti összkvóta: az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerének keretében a 2013. évben kiadható kibocsátási egységek közösségi szintű mennyiségéről szóló 2010/384/EU bizottsági határozat8.

5. Az EU ETS szerinti szén-dioxid-leválasztási és -tárolási technológiák: a 2007/589/EK határozatnak a szén-dioxid leválasztásából, szállításából és geológiai tárolásából származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásokra vonatkozó nyomonkövetési és jelentési iránymutatásokkal való kiegészítés céljából történő módosításáról szóló 2010/345/EU9 bizottsági határozat.

Egyéb:

6. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének a légi közlekedéssel kapcsolatos területe: a 2006. január 1-jén vagy azt követően a 2003/87/EK irányelv I. mellékletének jegyzéke értelmében légiközlekedési tevékenységet végző légijármű-üzemeltetők listájáról és az egyes légijármű-üzemeltetőkhöz igazgatási célból rendelt tagállamok megállapításáról szóló 748/2009/EK rendelet módosításáról szóló 82/2010/EU10 bizottsági rendelet.

7. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének a légi közlekedéssel kapcsolatos területe: az alacsony kibocsátással jellemezhető egyes légijármű-üzemeltetők tüzelőanyag-fogyasztásának megállapítására az Eurocontrol (Európai Szervezet a Légi Közlekedés Biztonságáért) által kifejlesztett egyszerűsített eszköz jóváhagyásáról 606/2010/EU11 bizottsági rendelet.

A kibocsátási egységek európai uniós kereskedelmi rendszerének (ETS) alkalmazása

Az ETS első időszaka 2005-től 2007-ig tartott. Az EU ETS hatálya alá tartozó üzemeltetők jelenleg a második kereskedelmi időszak derekán járnak (2008–2012). 2013-ban átdolgozott rendszer lép majd életbe. A felülvizsgált EU ETS alkalmazásának részleteivel kapcsolatban lásd a 3.2. részt.

Második kereskedelmi időszak (2008−2012)

Az EU egészére vonatkozó összkvóta a 2008–2012-es időszakban évi 2,081 milliárd kibocsátási egység, ami 10,5%-kal kevesebb, mint amit a tagállamok a Bizottsághoz jóváhagyásra benyújtott nemzeti kiosztási terveikben eredetileg javasoltak. 2009 folyamán 11 032 létesítmény vett részt a rendszerben.

Az EU–27-ben az EU kibocsátáskereskedelmi rendszeréhez tartozó létesítmények teljes hitelesített kibocsátása 2009-ben 1,85 milliárd tonna12 CO2 volt, ami csaknem 12%-kal kevesebb a 2008-as értéknél. A csökkenés három fő tényező hatásának, a gazdasági tevékenységek recessziós lanyhulásának, a 2009-es alacsony gázáraknak, valamint a létesítmények által alkalmazott csökkentő intézkedéseknek tulajdonítható.

Az együttes végrehajtás és a tiszta fejlesztési mechanizmus igénybevétele az üzemeltetők részéről

A második nemzeti kiosztási terv részeként minden tagállam meghatározta, hogy az üzemeltetők legfeljebb milyen mértékig használhatják ki a projektalapú jóváírásokat (együttes végrehajtás (JI) és tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM)). Az összes tagállam viszonylatában a második kereskedelmi időszakban az ETS-létesítmények évente összesen 278 millió igazolt kibocsátáscsökkentési egységet (CER) vagy kibocsátáscsökkentési egységet (ERU) használhatnak fel, ami ugyanezen időszakot tekintve az uniós összkvóta 13,4%-ának felel meg. Az üzemeltetők 2009-ben 82 millió CER-t és ERU-t használtak fel, és ez az összes leadott egység 4,39%-ának felelt meg. 2013-tól kezdődően az átdolgozott EU ETS irányelvben13 foglaltak szerint felül kell vizsgálni a JI alkalmazásának és a CDM-egységek felhasználásának szabályait.

A kiotói mechanizmusok tervezett használata a kormányok részéről

Tíz EU–15-tagállam, továbbá Szlovénia döntött úgy, hogy kiotói mechanizmusokat is igénybe vesz a kiotói célkitűzések eléréséhez. A tíz EU–15-tagállam összesen évente 116,7 millió tonna CO2-egyenértéket kíván szerezni, hogy teljesítse a Kiotói Jegyzőkönyv első kötelezettségvállalási időszakában vállalt csökkentést. Ez körülbelül 2,7%-os mértékű előrelépést jelent az EU–15 –8%-os kiotói célkitűzése felé (lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum 12. táblázatát). A kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben a tagállami számlákon jóváírt egységeket tekintve azonban megállapítható, hogy ez a szám jóval alacsonyabb: mintegy 28 millió tonna CO2-egyenérték.

A szóban forgó tíz tagállam úgy határozott, hogy együttesen összességében mintegy 3 milliárd EUR-t ruház be, hogy együttes végrehajtás, tiszta fejlesztési mechanizmus vagy a nemzetközi kibocsátáskereskedelem révén egységeket szerezzen. Spanyolország, Ausztria, Hollandia, Luxemburg és Portugália különítették el erre a legnagyobb költségvetést (sorrendben 638 millió eurót, 531 millió eurót, 507 millió eurót, 360 millió eurót, illetve 305 millió eurót, az ötéves kötelezettségvállalási időszakra). Szlovéniában 80 millió EUR összegű költségvetéssel számolnak.

A jegyzékben szereplő adatok alapján a tagállamok által értékesített kibocsátható mennyiségi egységek tekintetében 56 millió tonna CO2-egyenértékű egység átadására került sor. A Cseh Köztársaság, Magyarország, Lettország és Szlovákia jelezte, hogy élni kíván az egységek értékesítésének lehetőségével.

Szén-dioxid-nyelők tervezett alkalmazása

Az üvegházhatást okozó gázkibocsátások különböző forrásaira irányuló politikákon és intézkedéseken kívül a tagállamok szén-dioxid-nyelőket is igénybe vehetnek a teljesítéshez (lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum 13. táblázatát). Az eddigi tájékoztatás szerint a kötelezettségvállalási időszakban a Kiotói Jegyzőkönyv 3. cikkének (3) bekezdésében levő tevékenységek, az erdőtelepítés és újraerdősítés révén a teljes nettó megkötés körülbelül 12,1 millió tonna CO2 lesz évente az EU–15-ben. Ezenkívül a 3 cikk (4) bekezdése szerinti tevékenységek alkalmazása a kötelezettségvállalási időszakban várhatóan évi 27,7 millió tonna CO2-vel járul hozzá a kibocsátás csökkentéséhez az EU–15-ben, ami az EU–12 csökkentésével kiegészítve évi 34,2 millió tonna CO2-t jelent.

A 3. cikk (3) és (4) bekezdése szerinti összes tevékenység eredményeként az EU–15 tagállamai az előrejelzések szerint a kibocsátásokat a bázisév kibocsátásaihoz képest évente várhatóan 42,5 millió tonna CO2-egyenértékkel fogják tudni csökkenteni a kötelezettségvállalási időszakban, ami az EU–15 évi 341 millió tonna CO2-csökkentési kötelezettségvállalásának közel 12,5%-a.

A 2020-RA KITŰZÖTT CÉLOK TELJESÍTÉSE

Az EU 2020-as ÜHG-kibocsátáscsökkentési célkitűzései

Az energiaügyi és éghajlat-változási csomag 2020-ig 20%-os ÜHG-kibocsátáscsökkentést irányozott elő az EU–27 számára. Az 1990-es szinthez mért, 2020-ig vállalt 20%-os (illetve a 2005-ös szinthez viszonyítva 14%-os) kibocsátáscsökkentésből a következő mértékben vállalnak részt az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének alkalmazási körébe tartozó és az azon kívül eső ágazatok:

8. az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá tartozó ágazatok 21%-kal csökkentik kibocsátásaikat a 2005. évi szinthez képest;

9. az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá nem tartozó ágazatok 2005-höz képest mintegy 10%-kal csökkentik kibocsátásaikat.

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának említett mértékű csökkentése az Európai Tanács által 2010 júniusában elfogadott, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló „Európa 2020” stratégiában is központi szerepet játszik. A stratégia végrehajtásakor nyomon kell követni a kitűzött célok teljesítése irányában elért éves teljesítményt.

A célok elérését segítő politikák

A 2013 és 2020 közötti időszakra vonatkozó kibocsátási határértékeket a vállaláselosztási határozat és a kibocsátási egységek európai kereskedelmi rendszeréről szóló, átdolgozott irányelv rögzíti. Ezzel párhuzamosan egyéb uniós politikák is segítik a tagállami célkitűzések teljesítését, így például kötelező erejű célkitűzések a megújuló energiaforrások hasznosítása területén, az új személygépjárművek kibocsátási normái, a szén-dioxid-leválasztásról és -tárolásról szóló irányelv vagy az üzemanyagok minőségéről szóló irányelv. Az uniós politikák mellett fontos szerephez jutnak a nemzeti politikák is, különösen ami az ETS alkalmazási körén kívüli ágazatok kibocsátásának csökkentését illeti.

A célok teljesítéséhez vezető út

Az 1. táblázat adatai, illetve a Bizottság legfrissebb, már a gazdasági recesszió hatásaival is számot vető előrejelzései alapján elmondható, hogy a 2009-es helyzetet alapul véve a végrehajtott nemzeti intézkedések nem elégségesek a 2020-ra vállalt kötelezettségek teljesítéséhez.

1. táblázat: Belső ÜHG-kibocsátáscsökkentés az EU–27-ben az alapforgatókönyv szerint

EU–27 alapforgatókönyv | Összes ÜHG | Nem ETS ágazatok |

Összes ÜHG-kibocsátás, 2005–2020 | –7% | –3.5% |

Csökkentési célkitűzések, 2005–2020 | –14% | –10% |

Megjegyzés: Az előrejelzésekkel kapcsolatos részletekért lásd a COM(2010) 265 végleges dokumentumot és a kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumot: SEC(2010) 650, 2. rész

Forrás: Európai Bizottság

Bár a 2008–2012-es időszakra vonatkozó előrejelzések a Kiotói Jegyzőkönyvben foglalt kötelezettségvállalások teljesülésének irányába mutatnak, a 2020-ra kitűzött célok eléréséhez többlet-erőfeszítésekre és további politikák alkalmazására lesz szükség. A vállaláselosztási határozatban és a felülvizsgált ETS-irányelvben biztosított rugalmas eszközök, így például a projektalapú jóváírások használata, szintén hozzájárul majd a célok teljesítéséhez.

A PRIMES-GAINS modell alapforgatókönyv szerinti előrejelzései az EU–27-ben 3,5%-os ÜHG-kibocsátáscsökkenést valószínűsítenek a kibocsátáskereskedelmi rendszer alkalmazási körén kívül eső ágazatokban a 2005 és 2020 közötti időszakban (lásd az 1. táblázatot). Ezt a csökkenést elsősorban a CO2-n kívüli, mintegy 8%-os egyéb kibocsátáscsökkentés, valamint a CO2-kibocsátás stabilizálódása (kb. 1%-os csökkenése) okozza. Ahogyan az várható volt, nem valószínű, hogy 2020-ban teljesül a nem ETS ágazatokkal kapcsolatban kitűzött –10%-os uniós kibocsátáscsökkentési szint. A JI/CDM-egységek alkalmazása nélkül uniós szinten 6%-os a különbség a kitűzött célokhoz képest (lásd a 6. ábrát), így további intézkedésekre lesz szükség, amelyek szinergiákat teremtenek a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv és a vállaláselosztási határozat végrehajtása között. Az előrejelzések szerint tíz tagállam már a jelenlegi politikák és intézkedések alkalmazásával is elérné a nem ETS ágazatokkal kapcsolatos célokat, teljesítményüket a 6. ábrán „–” előjel jelzi. Ezek a tagállamok a következők: Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország, Görögország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Portugália és Románia. A PRIMES/GAINS modell szerint tizenhét tagállamban – köztük a nyolc legnagyobb nem ETS ágazati kibocsátó, valamint az EU–27 egésze esetében – meghiúsulna a nem ETS ágazatokkal kapcsolatban meghatározott célok teljesítése.

6. ábra: Az előrejelzés szerinti eltérés a 2020-as célszámokhoz képest a nem ETS ágazatok esetében

[pic]

Forrás: Európai Bizottság; a nem ETS ágazatok 2013-as helyzete, az adatok összevethetősége érdekében azokat az ETS ágazatokat is kizárva, amelyekre csak 2013-ban terjed ki az ETS

AZ UNIÓS TAGJELÖLT ORSZÁGOK HELYZETE

Horvátország üvegházhatást okozó gázkibocsátása 199014 és 2008 között 0,6%-kal, a 2007. évi értékhez viszonyítva 3,7%-kal csökkent. Az ötödik nemzeti közleményben ismertetett ÜHG-előrejelzések alapján Horvátország a jelenlegi politikák és intézkedések alkalmazásával csak nagy nehézségek árán tudná teljesíteni kiotói kötelezettségvállalását.

Izland üvegházhatást okozó gázkibocsátása 1990 és 2008 között 44%-kal nőtt, 2008-ban 9%-kal volt több, mint 2007-ben. Figyelembe véve azonban a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek konferenciája által kibocsátott 14/CP.7 határozatot, az ötödik nemzeti közleményben ismertetett ÜHG-előrejelzések alapján Izland jó úton halad a kiotói célok teljesítése felé.

Törökország kibocsátása 2008-ban 366,5 millió tonna CO2-egyenérték volt, ami az 1990-es 187 millió tonna CO2-egyenértékhez képest 96%-os növekedést, a 2007. évi értékhez képest pedig 3,5%-os növekedést jelent. Törökországot nem köti a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti ÜHG-kibocsátáscsökkentési kötelezettség.

Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság nem bocsátott rendelkezésre naprakész jegyzéket üvegházhatást okozó gázkibocsátásáról. Erre vonatkozóan a legutolsó adat a második nemzeti közleményben szerepel és az 1990–2002. közötti időszakot veszi alapul. A teljes üvegházhatást okozó gázkibocsátás 1990 és 2002 között kb. 10%-kal csökkent.

További információk a bizottsági szolgálati munkadokumentum 2. szakaszában találhatók.