52011PC0169

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2011.4.13.

COM(2011) 169 végleges

2011/0092 (CNS)

Javaslat

A TANÁCS IRÁNYELVE

az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK irányelv módosításáról

{SEC(2011) 409 végleges}{SEC(2011) 410 végleges}

INDOKOLÁS

1. A javaslat háttere

- A javaslat okai és céljai

Energiaadókat hagyományosan több okból vetnek ki: különösen jellemző ok a bevételek növelése, de az energiaadókon keresztül a fogyasztók megatartását is lehet befolyásolni az energia hatékonyabb felhasználására és a tisztább energiaforrások használatára való ösztönzés érdekében. A belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében az energiaadóztatás számos fontos kérdését az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK irányelv[1] (a továbbiakban: energiaadó-irányelv) alapján már most is uniós szinten szabályozzák.

Az energiaadó-irányelv elfogadása óta a mögöttes szakpolitikai feltételrendszer radikálisan megváltozott. Az energia- és az éghajlatváltozási politika területén a 2020-ig tartó időszakra konkrét és ambiciózus célokat határoztak meg. A 2009-ben elfogadott éghajlatváltozási és energiapolitikai csomag kijelöli a célkitűzések megvalósításának költséghatékony és méltányos szakpolitikai kereteit. A kitűzött célok eléréshez a tagállamok számára rendelkezésre álló eszközök egyike az energiaadózás. A Bizottságnak az éghajlatváltozási és energiapolitikai csomagját alátámasztó hatásvizsgálat[2] például rámutatott arra, hogy az általános jólét és a költséghatékonyság növelhető bevételtermelő eszközöknek – például az adózásnak – olyan ágazatokban történő, kibocsátás-csökkentésre való felhasználása révén, amelyek nem tartoznak a 2003/87/EK irányelv[3] szerinti közösségi rendszer (a továbbiakban: az EU ETS rendszere, [Emission Trading Scheme]) hatálya alá.

Az energiaadózás területén alkalmazható, az új körülményekhez igazodó megfelelő keretrendszer megteremtése érdekében a 2008. márciusi Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy hozza az irányelvet szorosabb összhangba az energia- és az éghajlatváltozási politika területén kitűzött uniós célkitűzésekkel[4]. Ennek megfelelően a javaslat az alábbi célokat követi:

1. Az energiafogyasztók közötti – a használt energiaforrástól független – valóban kiegyenlített játéktér megteremtése érdekében biztosítani kell az energiaforrások következetes kezelését az energiaadó-irányelv keretei között.

2. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adózási keretek kiigazítása.

3. A CO2-adóztatásnak olyan kereteket kell szabni, hogy az felhasználható legyen az ETS által megteremtett árjelzés kiegészítéseként úgy, hogy közben a két eszköz ne kerüljön átfedésbe egymással.

4. Háttér-információk

A javaslat az energiaadó-irányelv egyes alapvető rendelkezéseinek kiigazítására irányul, nagyobb következetességet biztosítva ezzel a tekintetben, hogy az energiaadók miként járulnak hozzá a kisebb és tisztább energiafogyasztás célkitűzéseihez az Európai Unióban. A hatályos energiaadó-irányelvvel kapcsolatban az alábbi konkrét problémák merülnek fel:

Az irányelv egyrészt nem biztosítja az alapvető fosszilis energiaforrások és a villamos energia kellőképpen következetes kezelését. Az egyes termékek energiatartalmát tekintve az adóztatás minimummértékei – az érintett terméktől függően – jelentősen eltérnek. Így egyes termékek előnyt élveznek más termékekkel szemben, a legkedvezőbb elbánásban pedig a szén részesül. Ez egyben azt is jelenti, hogy egyes vállalkozások – az általuk használt energiaforrás függvényében – kedvezőbb helyzetben vannak más vállalkozásoknál.

Másrészt az árjelzés, amit az energiaadó-irányelv az adózás minimummértékein keresztül ad, nincs megfelelően összekapcsolva az éghajlatváltozás elleni küzdelem szükségletével. Az irányelvben rögzített feltételek nem biztosítják kellőképpen a belső piac olyan körülmények közötti megfelelő működését, amikor a tagállamok a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatáshoz folyamodnak a CO2-kibocsátás csökkentése érdekében.

Harmadrészt, a megújuló üzemanyagok növekvő piaci részesedése ellenére az energiaadó-irányelv szerinti kezelésük még mindig azokon a szabályokon nyugszik, amelyeket akkor dolgoztak ki, amikor ezen üzemanyagok még csak egy szűk, alternatív piaci rést jelentettek. A megújuló üzemanyagok adóztatása általában a mennyiség alapján, és a megújuló termék által helyettesített fosszilis termékre alkalmazott adómértékkel történik. Nem kerül figyelembevételre a megújuló üzemanyagok alacsonyabb energiatartalma, és így ugyanaz az adómérték komparatíve magasabb adóterhelést eredményez a versengő fosszilis üzemanyagokhoz képest. A tagállamok adott esetben legfeljebb korrigálni tudják ezt a hatást, és szükséges esetben az energiaadó-irányelv 16. cikke alapján kedvezőbb adóelbánás alkalmazásával kompenzálják a termelési költségek különbségeit. A megújuló üzemanyagok általános adóelbánása tehát nincs hozzáigazítva ezen üzemanyagok sajátosságaihoz, és bármifajta kiigazítás csak esetleges adómentesség biztosítása formájában történhet, ami maga után vonja az állami támogatásokra vonatkozó szigorú szabályok szerinti értékelést is.

A negyedik probléma, hogy az irányelv alapján az energiaadókat egyformán vetik ki, függetlenül attól, hogy egy adott esetben a CO2-kibocsátás korlátozása az EU ETS rendszerén keresztül biztosított-e vagy sem. Ennek az a következménye, hogy az ilyen kibocsátások korlátozására kidolgozott uniós szabályozások egyes esetekben átfedésben lehetnek, míg máshol teljesen hiányozhatnak. Az ebből eredő költséghatékonysági veszteségek és/vagy belső piaci torzulások miatt egyik helyzet sem kívánatos.

- Meglévő rendelkezések a javaslat által érintett területen

A 2003/96/EK tanácsi irányelv meghatározza az adóköteles energiatermékek körét, az adóköteles felhasználásokat, valamint az egyes termékek adójának minimális mértékét annak függvényében, hogy a terméket motor hajtóanyagaként, bizonyos ipari vagy kereskedelmi célokra, illetőleg tüzelésre, fűtésre használják-e fel.

- Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel

A javaslat összhangban van az Unió fő szakpolitikáival és célkitűzéseivel. A javaslat célja annak biztosítása, hogy az energiaadózás területén a belső piac továbbra is megfelelően működjön egy olyan környezetben, ahol a tagállamoknak hozzá kell járulniuk az EU energiapolitikai és éghajlatváltozási célkitűzéseinek eléréséhez. A 2009-ben elfogadott éghajlatváltozási és energiapolitikai csomaggal való összhang érdekében e javaslatnak 2013. január 1-jén kell hatályba lépnie.

2. AZ ÉRDEKELTEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓ EREDMÉNYEI ÉS HATÁSVIZSGÁLAT

- Konzultáció az érdekeltekkel

A javaslat széles körben folytatott egyeztetések során nyert külső észrevételek figyelembevételével készült. Az észrevételek a piaci alapú eszközökről szóló zöld könyvvel[5] megindított nyilvános konzultáció során kapott visszajelzéseken, valamint a tagállamokkal és az egyéb érdekeltekkel folytatott közvetlen konzultációkon keresztül épültek be. A hatásvizsgálathoz az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság külső tanulmányok elkészítésére is megbízást adott.

A piaci alapú eszközökről készített zöld könyv többek között meghatározta azokat a területeket, ahol szükség lehet az energiaadó-irányelv módosítására, és felvázolta az előrelépés lehetséges irányait. Felvetette például annak a kérdését, hogy nem kellene-e az energiaadó-irányelvet úgy átalakítani, hogy jobban tükrözze azt, hogy az energia adóztatása egynél több célt szolgál (egyfelől a bevételtermelést és az energiamegtakarítást, másfelől pedig környezetvédelmi megfontolásokat is).

- Hatásvizsgálat

Annak megvizsgálására, hogy a különböző politikai célkitűzéseket miként lehet a legalkalmasabb módon elérni, több megközelítést is megvizsgáltak, és ezeket összehasonlították a (beavatkozás nélküli helyzetet feltételező) alapforgatókönyvvel . Az alapforgatókönyv szerint a hatályos adóztatási szabályrendszer változatlan marad, és a fennmaradó átmeneti időszakok lejártát követően az összes tagállamra teljeskörűen alkalmazandóvá válik. Ez egyben azt is jelenti, hogy az energiaadó-irányelv nem kerülne szorosabb összhangba az EU energiapolitikai és éghajlatváltozási célkitűzéseivel. A beavatkozás két lehetséges módja – nevezetesen az irányelv későbbi szakaszban történő felülvizsgálata és a felülvizsgálat helyett választott adókoordináció – az alapforgatókönyvhez hasonló eredményeket produkálna, többek között azért, mert ezek sem hoznának időben eredményt. Az alábbi lehetőségeket vizsgálták meg:

- A különböző energiaforrások hatályos adóügyi megítélésének egy egységes kritérium alapján történő felülvizsgálata : a különböző termékek adóügyi megítélését az energiatartalmuk alapján lehetne egységesíteni: ezáltal az energiaadók semlegesebbé válnának, és korlátozni lehetne egyéb eszközök és politikák negatív hatásait (1. választási lehetőség); az egységesítést hasonlóképpen el lehet végezni a különböző termékek CO2-tartalma alapján is: ezáltal az energiaadók kötelezően figyelembe vennék az érintett termékek teljesítményét a CO2-kibocsátásuk tekintetében, és ez hozzájárulhatna az éghajlatváltozás terén kitűzött európai uniós célok eléréséhez (2. választási lehetőség).

- Az irányelv szerkezetének felülvizsgálata az energiaadók mögött meghúzódó célkitűzések figyelembe vételével (egyfelől bevételtermelés és energiamegtakarítás, másfelől pedig környezetvédelmi megfontolások): ez a megközelítés CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó, tagállami szintű adók megteremtését eredményezné, és annak érdekében, hogy ezek zavartalanul betölthessék funkciójukat, megkövetelné azt, hogy a többi energiaadó semleges legyen, azaz ne tegyenek különbséget az energiaforrások között. Ez a megközelítés a 3. választási lehetőségbe, és a szállítási ágazatra összpontosító 5. és 6. választási lehetőségekbe került átültetésre.

- Egységes, CO 2 -kibocsátáshoz kapcsolódó adó addicionális adóként való bevezetése: egy ilyen adó az energiaadó-irányelv alapján már hatályban lévő adókon felül kerülne kivetésre az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének kiegészítéseként (4. választási lehetőség).

A különböző megközelítések hatásait a hatásvizsgálatban tesztelték. Az eredményeket a hatásvizsgálatról készített jelentésben foglalták össze. Figyelembe véve azt, hogy az egyes választási lehetőségek mennyiben járulnak hozzá a fent meghatározott célok eléréséhez, valamint a tagállamok költségvetési szükségleteit, és az igazságosság szempontjait is mérlegelve, a hatásvizsgálat alapján a 3. választási lehetőség, illetve a szállítás területén a 6. választási lehetőség bizonyult kedvezőbbnek. A javaslat a kedvezőbbnek ítélt megoldás alapján készült.

A hatásvizsgálat azt mutatta, hogy a fenti célokat gazdasági költségek felmerülése nélkül el lehet érni, a felülvizsgálat pedig akár gazdasági előnyökkel is járhat, különösen, ha az energiafogyasztás általános adóztatásából vagy a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatásból befolyó többletbevételeket a munkáltatók által fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulás csökkentésére fordítják. A hatásvizsgálat azt is igazolta, hogy az energiaadó-irányelv felülvizsgálata nem okoz indokolatlan terhet a vállalkozások számára, és nem eredményezi az ágazati szintű versenyképesség csökkenését. Az üzemanyagok és a tüzelőanyagok adóztatásának együttes felülvizsgálata csökkenti a negatív elosztási hatások kockázatát, amely gyakran felmerül az olyan intézkedésekkel kapcsolatban, amelyek jellemzően növelik a fűtés költségét. Erre vonatkozóan a hatásvizsgálat visszaigazolta az adóztatásnak a fogyasztói magatartás befolyásolása melletti másik legfontosabb előnyét: az általa generált bevételt fel lehet használni kiegészítő intézkedések finanszírozására, amivel kezelni lehet az említett elosztási hatásokat is. A hatásvizsgálat rávilágít ugyanakkor arra is, hogy a háztartásokat érő elosztási hatás minden más egyedi hatásnál nagyobb mértékben eltér az egyes tagállamokban, így indokoltnak tűnik fenntartani annak lehetőségét, hogy a háztartásokat nemzeti szinten mentesíteni lehessen az adózás alól.

3. A javaslat jogi elemei

- A javaslat összefoglalása

A Bizottság az alábbiakat javasolja 2013-as hatálybalépéssel:

1. Világos különbséget kell tenni az érintett termékek fogyasztásának tulajdonítható CO 2 -kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás és a termékek energiatartalmán alapuló energiaadóztatás (energiafogyasztás általános adóztatása) között.

A CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás alapját a 2007/589/EK bizottsági határozat[6] I. mellékletének 11. pontjában meghatározott CO2-kibocsátási referenciatényezők adnák. Az energiafogyasztás általános adóztatásának az energiatermékek és a villamos energia esetében a 2006/32/EK irányelv[7] II. mellékletében, míg a biomassza vagy biomasszából készült termékek esetében a 2009/28/EK irányelv[8] III. mellékletében meghatározott nettó fűtőérték képezné az alapját.

Azon biomassza vagy biomasszából készült termékek (bioüzemanyagok és folyékony bio-eneregiahordozók a 2009/28/EK irányelv 2. cikke h) és i) pontjában meghatározottak szerint) esetében azonban, amelyekre vonatkozóan a 2009/28/EK irányelv 17. cikke fenntarthatósági kritériumokat határoz meg, a CO2-kibocsátási tényezők és a nettó fűtőértékek csak akkor alkalmazandók, ha ezek a kritériumok teljesülnek (lásd a javaslat 1. cikkének (1) bekezdését az energiaadó-irányelv 1. cikkére vonatkozóan). Következésképp az ezen kritériumoknak nem megfelelő bioüzemanyagok és folyékony bio-eneregiahordozók esetében a CO2-kibocsátási tényező és az egyenértékű üzemanyag vagy fűtőanyag nettó fűtőértéke képezné az adóztatás alapját.

A gazdasági hatékonyság támasztotta követelmény, hogy a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adók az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere kiegészítéseként kerüljenek bevezetésre. A tagállamok számára ugyanakkor továbbra is biztosítani kell a lehetőséget, hogy az üzemanyagok és a fűtőanyagok fogyasztását olyan más célból – azaz például bevételtermelés céljából – is megadóztathassák, amely nem kapcsolódik az üvegházhatást okozó gázok visszaszorításához. Annak érdekében, hogy ilyen sokfajta célt lehessen kitűzni, és hogy ezeket a lehetséges mértékig következetesen lehessen megvalósítani, a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatáson kívüli adókat az energiaforrások energiatartalmához kell kapcsolni.

2. Ki kell terjeszteni az energiaadó-irányelv hatályát – a CO 2 -kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás tekintetében – az elvben a 2003/87/EC irányelv hatálya alá tartozó energiatermékekre, és ezzel párhuzamosan kötelezően mentesíteni kell a CO 2 -kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás alól azokat az eseteket, amelyek az említett irányelv szerinti közösségi rendszer alá tartoznak.

A módosítások egy része azt fogja biztosítani, hogy az energiaadó-irányelv a CO2-kibocsátáshoz kapcsolt árjelzés szükségessége tekintetében hézagmentesen kiegészítse a 2003/87/EK irányelvet (lásd különösen a javaslat 1. cikkének (1) bekezdését és (4) bekezdésének a) pontját az energiaadó-irányelv 1. cikke és 4. cikke (2) bekezdése vonatkozásában.) A módosítások ugyanakkor nem okoznak átfedést az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere és az ugyanazon célokat szolgáló adóztatás között (lásd az 1. cikk (11) bekezdése a) pontjának ii. alpontját az energiaadó-irányelv 14. cikkére vonatkozóan).

Szükség van továbbá a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás esetleges költséghatásának korlátozására azon ágazatok vagy alágazatok esetében, amelyek vélhetően jelentős mértékben ki vannak téve a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (13) bekezdése szerinti kibocsátásáthelyezés kockázatának. Ennek érdekében olyan átmeneti intézkedésekről kell rendelkezni, amelyekkel elkerülhető az indokolatlan költségek felmerülése és ezzel egyidejűleg megmarad a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás környezetvédelmi hatékonysága. E tekintetben célszerű az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek a 2003/87/EK irányelv szerinti ingyenes kiosztására kidolgozott rendszert mintaként venni (lásd a javaslat 1. cikkének (12) bekezdését az energiaadó-irányelv új 14a. cikkére vonatkozóan). A kibocsátásáthelyezés a gazdaság egyéb ágazatait vagy alágazatait is érintheti. Ami a mezőgazdasági ágazatot illeti, a Bizottság jelenleg dolgozik egy jelentésen, amely a kibocsátásáthelyezés kockázatát vizsgálja ezen ágazatra vonatkozóan. Amint ez a jelentés elkészül, a Bizottság megfelelő intézkedéseket tesz annak biztosítása érdekében, hogy a kibocsátáthelyezés kockázata által érintett valamennyi ágazat ugyanolyan megítélés alá essen az elfogadandó energiaadó-irányelv alapján. Ehhez vagy biztosítani kell azt, hogy a jelentés következtetéseit felhasználják az energiaadó-irányelv felülvizsgálatára vonatkozó javaslatnak a Tanácsban történő tárgyalásakor, vagy – amennyiben a jelentés nem készülne el a javaslat elfogadásáig – önálló jogalkotási javaslatot kell benyújtatni

A CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adózástól eltekintve, az energiaadó-irányelv hatálya nem változik.

3. Felül kell vizsgálni az adóztatás minimummértékeit – indokolt esetben átmeneti időszakok biztosításával – különösen abból a célból, hogy a minimummértékek tükrözzék a különböző energiaforrások CO 2 -kibocsátását és nettó fűtőértékét (lásd a javaslat 1. cikkének (6)–(8) és (23) bekezdését az energiaadó-irányelv 7–9. cikkére vonatkozóan, illetve az irányelv I. mellékletét).

A következetes adóügyi megítélés biztosítása érdekében a Bizottság azon adóköteles termékek vonatkozásában is módosításokat javasol az energiaadó-irányelv 2. cikkének (3) bekezdéséhez, amelyekre minimummértékek nem kerültek megállapításra (lásd a javaslat 1. cikke (2) bekezdésének b) pontját az irányelv 2. cikkének (3) és (4) bekezdésére vonatkozóan). Amennyiben a 2007/589/EK határozat, a 2006/32/EK irányelv vagy a 2009/28/EK irányelv nem tartalmaz az érintett energiatermékre alkalmazandó referenciaértéket, a tagállamoknak a nettó fűtőérték és/vagy CO2-kibocsátási tényező vonatkozásában rendelkezésre álló információra kell hagyatkozniuk. Meg kell őrizni továbbá az adóztatás minimummértékeinek reálértékét. Az energiafogyasztás általános adóztatására alkalmazott minimummértékeket rendszeres időközönként ki kell igazítani úgy, hogy az adómérték-harmonizáció jelenlegi szintjének megőrzése érdekében a minimummértékek tükrözzék a reálérték alakulását. Az energia- és élelmiszerárak ingadozásából eredő volatilitás csökkentése érdekében a kiigazítást az Eurostat által közzétett – az energia és a feldolgozatlan élelmiszerek nélkül számított – uniós szintű harmonizált fogyasztói árindex alakulása alapján kell elvégezni (lásd a javaslat 1. cikke (4) bekezdésének b) pontját az energiaadó-irányelv 4. cikkét kiegészítő új (4) bekezdésre vonatkozóan). Mivel a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás kiegészíti a 2003/87/EK irányelv működését, a kibocsátási egységek piaci árának alakulását szoros figyelemmel kell kísérni az irányelv ötévente esedékes felülvizsgálatakor, amelyről a javaslat 1. cikkének (21) bekezdése rendelkezik.

4. Elő kell írni a tagállamok részére, hogy az adóztatás nemzeti mértékeinek meghatározásakor kövessék az egyes energiaforrások minimum adómértékei közötti, az energiaadó-irányelvben meghatározott arányokat (lásd a javaslat 1. cikkének (4) bekezdésének b) pontját az energiaadó-irányelv 4. cikkét kiegészítő új (3) bekezdésre vonatkozóan).

Ez a követelmény azt biztosítaná, hogy az energiaforrások következetes adóügyi megítélése (az energiaadó-irányelvben megállapított minimummértékeken felül) kiterjedjen az adóztatás nemzeti szinten megállapított szintjeire is. Tekintettel arra, hogy számos tagállamban jelentős különbségek vannak az egyes üzemanyagokra alkalmazott adómértékek között, helyénvalónak tűnik egy 2023-ig terjedő átmeneti időszakot biztosítani az üzemanyagok esetében.

5. Meg kell szüntetni a tagállamok azon lehetőségét, hogy különbséget tehessenek a gázolaj kereskedelmi és nem kereskedelmi célú felhasználásának adóügyi megítélésében (lásd a javaslat 1. cikkének (6) bekezdését, amely az energiaadó-irányelv 7. cikkének helyébe lép).

A tagállamoknak azon lehetősége, hogy a gázolaj motorhajtóanyagként való kereskedelmi felhasználására alacsonyabb adómértéket alkalmazhatnak a nem kereskedelmi felhasználással szemben, már nem tűnik összeegyeztethetőnek az energiahatékonyság javításának követelményével és a szállítási ágazat által gyakorolt egyre nagyobb környezeti hatás kezelésének szükségességével. A Bizottság ezért e lehetőség megszüntetést javasolja.

Ennek fényében az energiaadó-irányelv 7. cikkére vonatkozó 2007-es javaslat[9] tárgytalanná válik, és így visszavonásra kerül.

6. Egyszerűsíteni kell a minimum adómértékek rendszerét, amennyiben ez lehetséges.

A tüzelő-, fűtőanyagként és villamos energiaként felhasznált energiatermékek üzleti és nem üzleti felhasználásának eltérő kezelése megszűnik (lásd a C. táblázatot a javaslat mellékletében). Az üzemanyagok egyes ipari és kereskedelmi felhasználására vonatkozó minimum adómértékek (lásd a B. táblázatot a javaslat mellékletében) az ugyanezen termékre alkalmazandó minimum adómértékekhez igazodnak azokban az esetekben, amikor tüzelő-, fűtőanyagként használják ezeket (lásd a C. táblázatot a javaslat mellékletében). Végül, mivel az ólmozott benzin marginális termékké vált, a bizottsági javaslat nem tesz többé különbséget az ólmozott és az ólommentes benzin között, és mindkét termékre azonos minimum adómértéket állapít meg (lásd az A. táblázatot a javaslat mellékletében).

7. A villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeknek a 14. cikk (1) bekezdése a) pontja szerinti mentességét az energiafogyasztás általános adóztatására kell korlátozni (lásd a javaslat 1. cikkének (11) bekezdésének b) pontját), továbbá a 14. cikket egy új ponttal kell kiegészíteni, ami alapján a tengerparton előállított és közvetlenül a kikötőben horgonyzó hajókat ellátó villamos energia nyolc éves korlátozott időtartamra mentesülne az adózás alól (lásd a javaslat 1. cikke (11) bekezdése a) pontjának ii. alpontját).

Jelen formájában a 14. cikk (1) bekezdésének c) pontja arra kötelezi a tagállamokat, hogy mentesítsék az adózás alól a vízi járművek fedélzetén előállított villamos energiát, ideértve a kikötőben lehorgonyozva előállított villamos energiát is; a 15. cikk (1) bekezdésének f) pontja alapján pedig a tagállamok kiterjeszthetik ezt a mentességet a belvízi hajóutakra is. A kikötők némelyikében a partmenti villamos energia használata (azaz a partmenti villamosenergia-hálózathoz való csatlakozás) tisztább alternatívát kínál. Ez a technológia még a fejlődés korai szakaszában van. A technológia fejlesztésének és alkalmazásának első ösztönzéseként a Bizottság azt javasolja, hogy a kikötőben horgonyzó hajókat ellátó villamos energia mentesüljön az energiaadó alól. Ez a mentesség nyolc éves időszakra vonatkozna (az átültetés javaslat szerinti határidejétől kezdve.) Ezen időszak egyben lehetőséget kínál arra is, hogy a következő időszakokra vonatkozóan átfogó keretrendszert lehessen kidolgozni a partmenti villamos energia optimális fejlődése érdekében. E keretrendszer szabályozási intézkedéseket is magában foglalhat. A keretrendszer kidolgozása azonnal megkezdődhet azt követően, hogy a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet elfogadja a partmenti energiaellátó rendszerekre vonatkozó szabványokat.

Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerén kívüli átfogó és összehangolt CO2-árjelzés megteremtése érdekében a 14. cikket ki kell egészíteni egy (3) bekezdéssel, amely a villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeknek a mentességét az energiafogyasztás általános adóztatására korlátozza. Nem kell ugyanakkor ezt a korlátozást a járművek fedélzetén villamos energia előállítására felhasznált energiatermékre is alkalmazni, hiszen a gyakorlatban nagyon nehéz lenne elkülöníteni az e célból felhasznált energiatermékeket és az üzemanyagként felhasznált energiatermékeket.

8. Adójóváírást kell biztosítani a CO 2 -kibocsátésáshoz kapcsolódó adóztatás tekintetében olyan ágazatokhoz vagy alágazatokhoz tartozó létesítmények esetében, amelyek vélhetően jelentős mértékben ki vannak téve a kibocsátásáthelyezés kockázatának (lásd az energiaadó-irányelv új 14a. cikkét a javaslat 1. cikkének (12) bekezdésében).

Szükség van továbbá a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás esetleges költséghatásának korlátozására azon ágazatok vagy alágazatok esetében, amelyek vélhetően jelentős mértékben ki vannak téve a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (13) bekezdése szerinti kibocsátásáthelyezés kockázatának. Szükség van továbbá olyan átmeneti intézkedésekre, amelyekkel az indokolatlan költséghatások felmerülése megelőzhető, de közben a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás környezetvédelmi szempontból továbbra is hatásos marad, hasonlóan az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek a 2003/87/EK irányelv szerinti ingyenes kiosztásához. A kibocsátás-csökkentésre irányuló ösztönzés teljes mértékű fenntartása érdekében az adójóváírást az adott létesítmény meghatározott referenciaidőszaki energiafogyasztása alapján kell megállapítani. (A referenciaidőszak vagy a 2005. január 1-jétől 2008. december 31-ig, vagy a 2009. január 1-jétől 2010. december 31-ig tartó időszak lehet.) Az adójóváírás összegének tükröznie kell továbbá azt a CO2-adót, amelyet a létesítménynek a korábbi energiafogyasztására vonatkozó adatok alapján fizetnie kellett volna, ha CO2-kibocsátás szempontjából hatékony referencia-üzemanyagot használtak volna. Referencia-üzemanyagként – a kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztásnak a 2003/87/EK irányelv 10a. cikke szerinti közösségi szintű átmeneti szabályainak megállapításáról szóló xxx/xxxx/EU bizottsági határozattal[10] elfogadott módszer mintájára – a földgáz kibocsátási tényezőjét kell alkalmazni.

9. Fenn kell tartani az energiaadó-irányelv által hagyott rugalmasságot, és különösen azt a hatályos szabályt, amely alapján a tagállamok egynél több adót is kivethetnek az energiafogyasztásra. A Bizottság mindazonáltal a meglévő lehetőségek felülvizsgálatát javasolja, nevezetesen azokét, amelyek ellentmondanak az e javaslat által elérni szándékozott célkitűzéseknek. A Bizottság általános célja továbbá, hogy összhangot teremtsen a javaslatban szereplő új szabályokkal. A Bizottság konkrét javaslatai a következők:

- Az irányelv hatálya alá nem tartozó területekről szóló 2. cikk (4) bekezdése (új 3. cikk) hatályának az energiafogyasztás általános adóztatására való korlátozása annak érdekében, hogy átfogó és összehangolt CO2-árjelzés jöjjön létre a EU kibocsátáskereskedelmi rendszerén kívül. A 2. cikk (4) bekezdése jelenleg kizárja az irányelv hatálya alól a villamos energiát, ha az egy termék költségének több mint 50 %-át teszi ki (lásd a b) pont negyedik francia bekezdését). Ez a szabály viszont a belső piaci verseny torzításának kockázatával jár, és meg kell szüntetni (lásd a javaslat 1. cikkének (3) bekezdését az új 3. cikkre vonatkozóan).

- El kell hagyni a 9. cikk (2) bekezdését , amely a fűtési célra használt gázolaj tekintetében három tagállamban alacsonyabb minimum adómértéket tesz lehetővé. Ez egyike a különböző energiafogyasztókat a belső piacon ellentmondásosan kezelő rendelkezéseknek (lásd a javaslat 1. cikkének (8) bekezdését).

- Az energiafogyasztás általános adóztatására alkalmazható, 15. cikk szerinti adókedvezményeket és adómentességeket a lehetséges mértékig le kell korlátozni annak érdekében, hogy átfogó és összehangolt CO2-árjelzés jöjjön létre az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerén kívül (lásd a javaslat 1. cikke (13) bekezdésének a) pontját). Nem vonatkozna viszont ezt a 15. cikk (1) bekezdésének f) és h) pontjára az alábbi okok miatt:

- A tagállamok számára továbbra is biztosítani kell a teljes rugalmasságot a háztartások és a jótékonysági szervezetek vonatkozásában alkalmazott adómentességek és adókedvezmények tekintetében (lásd a h) pontot és a részleteket alább).

- A javaslat szerint meg kell szüntetni a földgáz és a cseppfolyósított gáz (LPG) vonatkozásában adott adómentességek és adókedvezmények lehetőségét, hiszen ezek nem megújuló energiából származnak (lásd az i) pontot és a részleteket alább).

- Az f) pont alapján a belvízi hajóutakon üzemanyagként felhasznált energiatermékekre alkalmazott adómentességeknek és adókedvezményeknek az érintett víziutak egy része esetében nemzetközi egyezmények adják az alapját; a k) pontban említett, a vízi utakon és kikötőkben végzett kotrási műveletek kiegészítő műveletnek tekinthetők;

- A légi járművek és a hajók adómentessége és adókedvezményei a héa vonatkozásában alkalmazott mentességekhez hasonlók, és a 14. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontja értelmében – nemzetközi egyezmények alapján – mentességet élvező tevékenységekhez kapcsolódnak;

- Az l) pontban említett, a 2705 KN-kód alá tartozó világítógáz elsősorban az acéliparban van jelen, mint kohászati folyamatokban használt tüzelőanyagok mellékterméke. A tagállamokkal folytatott egyeztetések alapján azt a következetést lehetett leszűrni, hogy e terméknek a megadóztatása aránytalanul nagy adminisztratív terhet jelentene mind az érintett vállalkozásoknak, mind az adóhivataloknak.

- Módosítani kell a 15. cikk (1) bekezdésének h) pontját úgy , hogy a háztartások a felhasznált energiaforrástól függetlenül igénybe vehessék a fűtési célú felhasználáshoz kapcsolódó adókedvezményeket, azaz meg kell szüntetni az egyes energiaforrások, például a fűtőolaj kizárását. A Bizottság tudomásul veszi, hogy a tagállamok szükségesnek találhatják az ilyen jellegű adókedvezményeket, de meglátása szerint az összes energiaforrást azonos alapra kell helyezni (lásd a javaslat 1. cikke (13) bekezdése a) pontjának i. alpontját).

- Módosítani kell a 15. cikk (3) bekezdését , amely lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy a mezőgazdasági, kertészeti vagy haltenyésztési munkálatokra, és az erdőgazdálkodásban felhasznált energiatermékekre és villamos energiára akár nulláig is csökkenthető adómértéket alkalmazzanak (lásd a javaslat 1. cikke (13) bekezdésének b) pontját). Ez egyike a gazdasági ágazatok eltérő belső piaci elbánását eredményező rendelkezéseknek, különösen annak fényében, hogy a mezőgazdaság az egyik olyan fontos ágazat, amely nagyrészt nem tartozik az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá. A energiafogyasztás általános adóztatása tekintetében ezért szükség van arra, hogy ez a lehetőség olyan feltételekhez legyen kötve, amelyek előrelépést biztosítanak az energiahatékonyság terén. A CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatást illetően az érintett ágazatok adóügyi megítélését össze kell hangolni az ipari ágazatokra vonatkozó szabályokkal. A CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás alóli mentességet ezért csak olyan mértékben lehet alkalmazni, amennyire erre a kibocsátásáthelyezés kockázata miatt szükség van.

- Módosítani kell az 5. cikket úgy , hogy egyértelmű legyen az, hogy a cikkben felsorolt kritériumok alapján a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás tekintetében eltérő adómértékek nem alkalmazhatók (lásd a javaslat 1. cikkének (5) bekezdését). Továbbá, a taxik üzemanyag-felhasználásának alacsonyabb mértékkel történő adóztatására vonatkozó lehetőséget a gyakorlatban csak a gázolajra alkalmazzák. A javasolt új keret alapján a lehetőséget ugyancsak teljesen (az energiafogyasztás általános adóztatására vonatkozóan is) meg kellene szüntetni, hiszen az már nem összeegyeztethető az alternatív üzemanyagokat előtérbe helyező szakpolitikai célokkal, sem pedig az alternatív energiahordozókat és a tisztább városi közlekedést szorgalmazó politikákkal.

- Módosítani kell a 16. cikket úgy , hogy a bioüzemanyagok vonatkozásában 2023-ig megszűnjön a tagállamok lehetősége adómentesség vagy adókedvezmény biztosítására (lásd a javaslat 1. cikkének (14) bekezdését). Az energiaadó-irányelv általános szabályaira vonatkozóan előterjesztett módosító javaslatok tükrében középtávon már nem lesz szükség erre a rendelkezésre, hiszen e változtatások kellő mértékben figyelembe veszik a teljesen vagy részben biomasszából vagy biomasszából előállított termékekből álló üzemanyagok sajátosságait (lásd a javaslat 1. cikkének (1) bekezdését). A motorhajtóanyagként használt cseppfolyósított gázra (LPG) és földgázra a 15. cikk (1) bekezdésének i) pontja alapján az energiafogyasztás általános adóztatására vonatkozóan alkalmazott adókedvezmények, vagy ezen energiatermékekre alkalmazott adómentességek már nem tekinthetők megalapozottnak, különös tekintettel arra, hogy növelni kell a megújuló energiaforrások piaci részesedését. 2023-ig tehát ezeket a kedvezményeket is meg kell szüntetni (lásd a javaslat 1. cikke (13) bekezdése a) pontjának i. alpontját).

10. Hozzá kell igazítani a 2003/96/EK irányelvet a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és 92/12/EGK irányelv[11] hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/118/EK tanácsi irányelvhez (lásd a javaslat 1. cikke (11) bekezdése a) pontjának i. alpontját, valamint (17) és (18) bekezdését az energiaadó-irányelv 14., 20. és 21. cikkére vonatkozóan).

11. A 2003/96/EK irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében és a 20. cikkének (1) bekezdésében meghatározott energiatermékek körét ki kell terjeszteni egyes bioüzemanyagokra , hogy ezáltal naprakésszé és korszerűvé váljanak a 2008/118/EK irányelv ellenőrzésre és szállításra vonatkozó szabályaival összefüggő rendelkezések. Tekintettel az adócsalás, az adókikerülés és a visszaélések kockázatára, a 3811 KN-kód alá tartozó termékeket szintén a 2008/118/EK irányelv ellenőrzésre és szállításra vonatkozó rendelkezései hatálya alá kell vonni (lásd a javaslat 1. cikke (2) bekezdésének a) pontját és a (17) bekezdését az energiaadó-irányelv 2. és 20. cikkére vonatkozóan).

12. A Kombinált Nómenklatúra jelenleg alkalmazandó változatára kell hivatkozni a 2003/96/EK irányelv 2. cikkének (5) bekezdésében. Hozzá kell igazítani továbbá az energiaadó-irányelv 2. cikkének (5) bekezdését a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az Európai Unió működéséről szóló szerződés által meghatározott új jogi kerethez (lásd a javaslat 1. cikke (2) bekezdésének b) pontját és a (21) bekezdését).

13. El kell hagyni a 18a. és a 18b. cikket, mivel az energiaadó-irányelv ezen átmeneti rendelkezései elavulttá váltak (lásd a javaslat 1. cikkének (16) bekezdését).

14. Meg kell adni Spanyolországnak és Franciaországnak a lehetőséget, hogy területük egyes részein az energiafogyasztás általános adóztatása tekintetében magasabb adómértéket alkalmazzanak, ezáltal elismerve az általuk hosszú távon megvalósítandó decentralizációs folyamatot (lásd a javaslat 1. cikkének (15) bekezdését az energiaadó-irányelv 18. cikkére vonatkozóan).

Tekintettel sajátos igazgatási struktúrájára, valamint annak megkönnyítése céljából, hogy megvalósuljon autonóm közösségeinek pénzügyi önállósága, Spanyolország számára engedélyezni kell azt, hogy regionális szinten magasabb adómértéket alkalmazzon az energiafogyasztás általános adóztatása tekintetében. Ugyanez vonatkozik Franciaországra is, ahol – a decentralizálási folyamat részeként – szükség van az igazgatási régiók pénzügyi kapacitásának megerősítésére. Biztosítani kell ugyanakkor, hogy az egymással versengő energiaforrások azonos adóügyi elbánása megmaradjon. Biztosítani kell továbbá, hogy az ilyen jellegű differenciálás ne hátráltassa a belső piac megfelelő működését, és ne befolyásolja az energiatermékek EU-n belüli mozgását.

Amennyiben más tagállam is hasonló, regionálisan differenciált adóztatást szándékozna bevezetni, a Bizottságot kell felkérnie arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. cikke alapján terjesszen elő javaslatot az energiaadó-irányelv módosítására.

15. A kereskedelmi gépjárművekre és a speciális konténerekre vonatkozó biztonsági előírások betartásával egyidejűleg biztosított szabad mozgás érdekében a szabvány üzemanyagtartályoknak a 2003/96/EK irányelv 24. cikkében található meghatározását frissíteni kell úgy, hogy az tükrözze azt a tényt, hogy a kereskedelmi gépjárművek üzemanyagtartályait nem kizárólag a gyártók szerelhetik fel a járművekre (lásd a javaslat 1. cikkének (19) bekezdését). Erre a kérdésre a szállítási vállalatok szövetségei hívták fel a Bizottság figyelmét, kiemelve azt, hogy egyes tagállamok rendszeres jelleggel ellenőrzik az e meghatározásnak való megfelelést, és vetnek ki adót üzemanyagtartályban lévő motorüzemanyagra, jóllehet az nem tartozik az adó hatálya alá. Ez a kérdés a nemrég a tagállamokkal is megvitatásra került a Jövedékiadó-bizottságban, amely megállapította, hogy 24. cikk szerinti meghatározás módosítása az egyetlen megoldási lehetőség.

16. A Bizottság számára elő kell írni, hogy ötévente (első alkalommal 2015 végén) készítsen jelentést a Tanács számára az energiaadó-irányelv alkalmazásáról, és adott esetben tegyen módosítási javaslatot (lásd a javaslat 1. cikkének (21) bekezdését). Jelentésében a Bizottságnak többek között meg kell vizsgálnia a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás minimummértékeit a kibocsátási egységek uniós piaci árának alakulása függvényében, az innováció és a technológiai fejlődés hatását (az energiahatékonyság, a villamos energiának a szállításban történő alkalmazása, az alternatív üzemanyagok – például a bioüzemanyagok és a hidrogén – alkalmazása, továbbá a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás hatása stb. tekintetében), valamint az irányelvben megállapított adómentességek és adókedvezmények indokoltságát. Az adómentességek és adókedvezmények tekintetében – az EU ETS rendszere szerinti megítélésük, továbbá a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben a CO2-kibocsátás külső költségeinek internalizálására szolgáló globális piaci alapú eszközről folytatott nemzetközi tárgyalások eredményeinek figyelembevételével – különös figyelmet kell fordítani a légi közlekedésben és tengeri közlekedésben felhasznált energiatermékek adómentességére (az energiaadó-irányelv 14. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja), a partmenti villamos energia adómentességére (az energiaadó-irányelv 14. cikkének javasolt (4) bekezdése), valamint a háztartásokat érő hatásokra. A 14a. cikk alkalmazásában a kibocsátásáthelyezés kockázatának vélhetően jelentős mértékben kitett ágazatok és alágazatok listáját mindenképpen rendszeresen felül kell vizsgálni, különösen az újonnan rendelkezésre álló adatok fényében (lásd a 2. pontot fent).

- Jogalap

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés és különösen annak 113. cikke.

- A szubszidiaritás elve

A javaslat az Európai Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörbe tartozik. Ezért a szubszidiaritás elve alkalmazandó. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. cikke rögzíti, hogy a Tanács rendelkezéseket fogad el a jövedéki adóra vonatkozó jogszabályok olyan mértékű harmonizációjáról, amennyire ilyen harmonizációra szükség van a belső piac létrehozásának és működésének biztosításához.

Az energiaadó-irányelv felülvizsgálatát és annak időzítését az uniós energia- és éghajlatváltozási politika tágabb keretében kell értelmezni. Az EU most alkotja meg azt a jogszabályi keretrendszert, amely lehetővé teszi a 2020-ra kitűzött ambiciózus célok elérését. Az energiaadó-irányelvnek a célokkal való szorosabb összehangolását csak az Európai Unió által elfogadott jogszabállyal, az energiaadó-irányelv módosításával lehet elérni.

- Az arányosság elve

A javaslat megfelel az arányosság elvének a következők miatt:

E felülvizsgálat célkitűzései a hatályos irányelv fent kifejtettek szerinti módosításával érhetők el a legmegfelelőbben. A javaslat főképp az irányelv egyes lényegi elemeit érinti: az adóztatás szerkezetét és a különböző energiaforrások adóügyi megítélése közötti kapcsolatot.

A javaslat semmilyen tekintetben sem lépi túl a kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéket.

- A jogi aktus típusának megválasztása

Javasolt aktus: irányelv. A fent kifejtett okoknál fogva a tagállamok számára továbbra is jelentős mozgásteret kell hagyni az érintett területen, amelyre vonatkozóan már most is hatályban van egy irányelv. Ezért a 2003/96/EK irányelvet módosító irányelvtől eltérő eszközök nem felelnek meg a célnak.

4. Költségvetési vonzatok

A javaslatnak nincsenek az uniós költségvetést érintő vonzatai.

2011/0092 (CNS)

Javaslat

A TANÁCS IRÁNYELVE

az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK irányelv módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 113. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára[12],

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Parlament véleményére[13],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[14],

különleges jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1) A 2003/96/EK irányelvet[15] annak biztosítása érdekében fogadták el, hogy a belső piac működése megfelelő legyen az energiatermékek és villamos energia adóztatása tekintetében. A Szerződés 6. cikkével összhangban – és különösen a Kiotói Jegyzőkönyv alapján – a környezetvédelmi követelmények bekerültek az irányelv előírásai közé.

(2) Biztosítani kell, hogy a belső piac – az Európai Tanács 2007. március 8–9-i és 2008. december 11–12-i ülésének elnökségi következtetéseivel összhangban – az éghajlatváltozás korlátozásához, a megújuló energiaforrások igénybevételéhez és az energiamegtakarításhoz kapcsolódó új követelmények között továbbra is megfelelően működjön.

(3) A CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás költséghatékony eszköz lehet a tagállamok számára az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése elérésében az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről szóló, 2009. április 23-i 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozatnak[16] megfelelően azon energiaforrások tekintetében, amelyek nem tartoznak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[17] hatálya alá. A CO2-kibocsátás adóztatásának a belső piac megfelelő működésére kifejtett potenciális hatásai miatt közös szabályokra van szükség ezen a téren.

(4) A tagállamok számára ugyanakkor – az eddigieknek megfelelően – biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a tüzelő-, fűtőanyagokra, üzemanyagokra és villamos energiára különféle célokból – azaz nem feltétlenül, kifejezetten vagy kizárólagosan csak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése céljából – energiaadót vethessenek ki.

(5) Ezért kell rendelkezni arról, hogy az energiaadóztatás két elemből, a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatásból és az energiafogyasztás általános adóztatásából áll. Annak érdekében, hogy az energiaadóztatás illeszkedjék a 2003/87/EK irányelv alapján működő uniós rendszerhez, a tagállamok számára elő kell írni, hogy világosan határolják el egymástól az adóztatás két elemét. Ez egyben lehetővé teszi a biomassza-üzemanyag vagy biomasszából készült üzemanyag egyedi megítélését is.

(6) Az adóztatás egyes elemeit a különböző energiaforrások egyenlő adóügyi megítélését lehetővé tevő, objektív kritériumok alapján kell kiszámítani. A CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás tekintetében hivatkozni kell az egyes energiatermékek használatával járó CO2-kibocsátásra, amihez a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatások létrehozásáról szóló, 2007. július 18-i bizottsági határozatban[18] megállapított CO2-kibocsátási tényezőket kell felhasználni. Az energiafogyasztás általános adóztatása tekintetében hivatkozni kell az egyes energiatermékeknek és a villamos energiának az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról, valamint a 93/76/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. április 5-i 2006/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[19] szerinti energiatartalmára. Ezzel összefüggésben figyelembe kell venni a biomassza vagy a biomasszából előállított termékek környezeti előnyeit. Ezeket a termékeket a 2007/589/EK határozatban a biomasszára vagy biomasszából előállított termékekre meghatározott CO2-kibocsátási tényezők, illetve a 2009/28/EK irányelv III. mellékletében megállapított energiatartalmuk alapján kell adóztatni. E tekintetben messze a legfontosabb kategóriát a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK irányelv[20] 2. cikkének h) és i) pontjában meghatározott bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók képezik. Mivel ezen termékeknek a környezeti előnye annak függvényében változik, hogy megfelelnek-e az említett irányelv 17. cikkében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak, a biomasszára és a biomasszából előállított termékekre vonatkozó referenciaértékek csak akkor alkalmazandók, ha a kritériumok teljesülnek.

(7) A CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatást úgy kell hozzáigazítani a 2003/87/EK irányelv működéséhez, hogy hatékonyan kiegészítse azt. Az ilyen adóztatást az energiatermékeknek az említett irányelv szerinti létesítményekben CO2-kibocsátást okozó bármely célú felhasználására – ideértve a tüzelő-, fűtőanyagként való felhasználástól eltérő célokat – alkalmazni kell, feltéve, hogy az érintett létesítmény nem tartozik az irányelv alapján létrehozott kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá. Tekintettel azonban arra, hogy a két eszköz együttes alkalmazásával nem lehet nagyobb kibocsátás-csökkentést elérni, mint önmagában a kibocsátáskereskedelmi rendszerrel, és hatása csupán e kibocsátás költségének megnövelésére korlátozódna, a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatást az EU ETS rendszer hatálya alá tartozó létesítményekre nem kell alkalmazni.

(8) Az adósemlegesség biztosítása érdekében az energiaadóztatás egyes elemeire ugyanazon minimum adómértékeket kell alkalmazni az azonos felhasználási célú energiatermékek esetén. Ugyancsak az adósemlegesség érdekében a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy amennyiben ilyen minimum adómértékek kerültek megállapításra, az összes érintett termék vonatkozásában egyenlő legyen a nemzeti adóztatás mértéke. Indokolt esetben az adómértékek kiegyenlítésére átmeneti időszakot kell előírni.

(9) A CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás minimummértékeit az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről szóló 406/2009/EK határozatban tagállamonként rögzített nemzeti célok figyelembevételével kell meghatározni. Mivel az említett határozat kimondja, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló erőfeszítéseket a tagállamok a méltányosság elve alapján megosztják egymás között, egyes tagállamok tekintetében átmeneti időszakokról kell rendelkezni.

(10) Az energiafogyasztás általános adóztatásának minimummértékeit általában az adóztatás minimummértékeinek jelenlegi szintjei alapján kell meghatározni. Ez azt is jelenti egyben, hogy az energiafogyasztás általános adóztatásának az üzemanyagokra alkalmazott mértékének magasabbnak kell maradnia, mint a tüzelő-, fűtőanyagoké.

(11) Biztosítani kell, hogy az adóztatás minimummértékei megőrizzék a kívánt hatásukat. Mivel a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás kiegészíti a 2003/87/EK irányelv működését, a kibocsátási egységek piaci árának alakulását szoros figyelemmel kell kísérni az irányelvnek a Bizottság által elvégzendő, ötévente esedékes felülvizsgálatakor. Az energiafogyasztás általános adóztatására alkalmazott minimummértékeket rendszeres időközönként ki kell igazítani úgy, hogy az adómérték-harmonizáció jelenlegi szintjének megőrzése érdekében a minimummértékek tükrözzék a reálérték alakulását. Az energia- és élelmiszerárak ingadozásából eredő volatilitás csökkentése érdekében a kiigazítást az Eurostat által közzétett – az energia és a feldolgozatlan élelmiszerek nélkül számított – uniós szintű harmonizált fogyasztói árindex alakulása alapján kell elvégezni.

(12) Az üzemanyagok esetében – az eredendően jórészt üzleti felhasználására szánt és ezért hagyományosan alacsonyabb mértékkel adóztatott – gázolajra alkalmazandó kedvezőbb minimum adómérték torzító hatást okoz a gázolaj legfőbb versenytársára, a benzinre nézve. A 2003/96/EK irányelv 7. cikke ezért rendelkezik a gázolajra alkalmazott minimum adómérték benzinre alkalmazott adómértékhez való fokozatos hozzáigazításának első lépéseiről. Folytatni kell ezt a hozzáigazítást és fokozatosan el kell jutni egy olyan állapothoz, ahol az gázolaj és a benzin azonos mértékkel adózik.

(13) A tagállamok számára adott a lehetőség arra, hogy a gázolaj motorhajtóanyagként való kereskedelmi felhasználására alacsonyabb adómértéket alkalmazhatnak a nem kereskedelmi felhasználással szemben. Ez a rendelkezés már nem tűnik összeegyeztethetőnek az energiahatékonyság javításának követelményével és a szállítási ágazat által gyakorolt egyre nagyobb környezeti hatás kezelésének szükségességével. A 2003/96/EK irányelv 9. cikkének (2) bekezdése alapján egyes tagállamok alacsonyabb adómértéket alkalmazhatnak a tüzelőolajra. Ez a rendelkezés már nincs összhangban a belső piac megfelelő működésével és a Szerződés tágabb célkitűzéseivel. Ezért azt törölni kell.

(14) Szükség van továbbá a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás esetleges költséghatásának korlátozására azon ágazatok vagy alágazatok esetében, amelyek vélhetően jelentős mértékben ki vannak téve a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (13) bekezdése szerinti kibocsátásáthelyezés kockázatának. Követkésképp helyénvaló olyan megfelelő átmeneti intézkedésekről rendelkezni, amelyek egyúttal megőrizik a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás környezetvédelmi hatékonyságát is.

(15) A 2003/96/EK irányelv 5. cikke eltérő adómértékek alkalmazását teszi lehetővé bizonyos esetekben. A CO2-árjelzés következetességének biztosítása érdekében ugyanakkor a tagállamoknak a nemzeti adómértékek differenciálása tekintetében rendelkezésre álló lehetőségét az energiafogyasztás általános adóztatására kell korlátozni. A taxik által felhasznált gázolaj alacsonyabb mértékkel történő adóztatásának lehetősége már nem összeegyeztethető az alternatív üzemanyagokat és energiahordozókat, valamint a tisztább városi közlekedést előtérbe helyező szakpolitikai célokkal, ezért ezt a lehetőséget meg kell szüntetni.

(16) A 2003/96/EK irányelv 15. cikke alapján adható adókedvezmények és adómentességek szabályait a felhalmozott tapasztalatoknak és az ezen irányelv által létrehozott új kereteknek megfelelően ki kell igazítani. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerén kívüli átfogó és következetes CO2-árjelzés megteremtése érdekében a tagállamoknak az adókedvezmények és adómentességek alkalmazására vonatkozó lehetőségét a legszigorúbban le kell korlátozni az energiafogyasztás általános adóztatására.

(17) A háztartások és jótékonysági szervezetek javára biztosított adómentességek és adókedvezmények a tagállamok által meghatározandó szociális intézkedések részét képezhetik. Az energiaforrások egyforma adóügyi megítéléséből kifolyólag az ilyen adómentességeket és adókedvezményeket a tüzelő-, fűtőanyagként és villamos energiaként felhasznált valamennyi energiatermékre ki kell terjeszteni. Annak érdekében, hogy csak korlátozott hatást gyakoroljanak a belső piacra, az ilyen adómentességek és adókedvezmények alkalmazását a nem üzleti célú felhasználásokra kell szűkíteni.

(18) A motorhajtóanyagként használt cseppfolyósított gázra (LPG) és földgázra az energiafogyasztás általános adóztatására vonatkozóan alkalmazott adókedvezmények, vagy ezen energiatermékekre alkalmazott adómentességek már nem megalapozottak, különös tekintettel arra, hogy növelni kell a megújuló energiaforrások piaci részesedését, így középtávon meg kell szüntetni ezeket.

(19) A 2003/96/EK irányelv alapján a tagállamoknak mentesíteniük kell az adózás alól a Közösség felségvizein belüli hajózás céljaira felhasznált üzemanyagot, valamint a vízi járművek fedélzetén előállított villamos energiát, ideértve a kikötőben való horgonyzáskor előállított energiát is. A tagállamok kiterjeszthetik ezt a kedvező adóelbánást a belvízi hajóutakra is. Egyes kikötőkben a partmenti villamos energia használatával tisztább alternatíva is rendelkezésre áll, amely azonban adóköteles. E technológia fejlesztésének és alkalmazásának első ösztönzéseként – e tárgykör átfogóbb szabályozásának elfogadásáig – a tagállamoknak mentesíteniük kell a kikötőben horgonyzó hajók villamosenergia-felhasználását az energiaadóztatás alól. Ennek a mentességnek elég hosszú időre kell szólnia ahhoz, hogy a kikötők üzemeltetőit ne tartsa vissza attól, hogy elvégezzék a szükséges beruházásokat, de időbeli hatályát mégis korlátozni kell oly módon, hogy a mentesség teljes vagy részleges fenntartása egy megfelelő időben hozott új határozat függvénye legyen.

(20) A 2003/96/EK irányelv 15. cikkének (3) bekezdése alapján a tagállamok a mezőgazdasági, kertészeti vagy haltenyésztési munkálatokra és az erdőgazdálkodásra nemcsak az üzleti célú felhasználásokra általában alkalmazható rendelkezéseket, hanem nulláig csökkenthető adómértéket is alkalmazhatnak. Elemzések rámutattak, hogy az energiafogyasztás általános adóztatása tekintetében e lehetőség fenntartása az energiahatékonyság terén elérendő eredményekhez való kapcsolása nélkül ellentétes lenne az EU tágabb politikai célkitűzéseivel. A CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatást illetően az érintett ágazatok adóügyi megítélését össze kell hangolni az ipari ágazatokra vonatkozó szabályokkal.

(21) Az irányelv által bevezetett általános szabályok figyelembe veszik a 2009/28/EK irányelv 17. cikkében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő biomassza-üzemanyagok vagy biomasszából előállított üzemanyagok sajátosságait mind a CO2-mérleghez való hozzájárulásuk, mind a mennyiségi egységre jutó – néhány versenytárs fosszilis üzemanyaggal való összehasonlításban – alacsonyabb energiatartalmuk tekintetében. Következésképp a 2003/96/EK irányelvnek az ezen üzemanyagok számára adókedvezményeket és adómentességeket engedélyező rendelkezéseit középtávon meg kell szüntetni. Az átmeneti időszakra vonatkozóan biztosítani kell, hogy e rendelkezések alkalmazása az ezen irányelv által bevezetett általános szabályokkal összehangoltan történjen. Ennek megfelelően csak a 2009/28/EK irányelv 2. cikkének h) és i) pontjában meghatározott és az említett irányelv 17. cikkében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók részesülhetnek addicionális adókedvezményekben a tagállamok részéről.

(22) Az üzleti felhasználású tüzelő-, fűtőanyagokra vonatkozó átfogóbb harmonizáció hiányában a területre előírt minimummérték feletti adómértéket alkalmazó tagállamok számára továbbra is biztosítani kell bizonyos kedvezmények nyújtásának lehetőségét. Tekintve, hogy a két elem eltérő célokat szolgál, az alkalmazandó feltételeknek különbséget kell tenniük az energiafogyasztás általános adóztatása és a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás között. Egyértelművé kell tenni továbbá, hogy a 2003/96/EK irányelv 17. cikkében a forgalomképes kibocsátási engedélyek rendszereire való hivatkozás nem terjed ki a 2003/87/EK irányelv szerinti rendszerre.

(23) Sajátos igazgatási struktúrájukra való tekintettel és bizonyos feltételek mellett Spanyolország és Franciaország számára lehetővé kell tenni, hogy az energiatermékek és a villamos energia után az energiafogyasztás általános adóztatása tekintetében regionálisan magasabb adómértéket alkalmazhassanak.

(24) A 2003/96/EK irányelvet hozzá kell igazítani a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16-i 2008/118/EK irányelvhez[21].

(25) Az energiatermékeknek a 2003/96/EK irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében és 20. cikkének (1) bekezdésében szereplő listáját ki kell egészíteni bizonyos bioüzemanyagokkal, hogy biztosítva legyen e bioüzemanyagok egységes és összehangolt kezelése, a 2003/96/EK irányelv 2. cikkének (5) bekezdésében pedig hivatkozni kell a Kombinált Nómenklatúra jelenleg alkalmazandó változatára. Tekintettel az adócsalás, az adókikerülés és a visszaélések kockázatára, a 3811 KN-kód alá tartozó termékeket a 2008/118/EK irányelv ellenőrzésre és szállításra vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alá kell vonni.

(26) A kereskedelmi gépjárművekre és a speciális konténerekre vonatkozó biztonsági előírások betartásával egyidejűleg biztosított szabad mozgás érdekében a szabvány üzemanyagtartályoknak a 2003/96/EK irányelv 24. cikkében található meghatározását frissíteni kell úgy, hogy az tükrözze azt a tényt, hogy a kereskedelmi gépjárművek üzemanyagtartályait nem kizárólag a gyártók szerelhetik fel a járművekre.

(27) A 2003/96/EK irányelv bizonyos átmeneti intézkedései elavultak, és ezért törölni kell ezeket.

(28) Az irányelv végrehajtásáról a Bizottságnak ötévente, és első alkalommal 2015 végéig jelentést kell készítenie a Tanács számára, amelyben többek között meg kell vizsgálnia a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás minimummértékeit a kibocsátási egységek uniós piaci árának alakulása függvényében, a technológiai fejlődés és az innováció hatását, továbbá az irányelvben többek között a légi és tengeri közlekedésben felhasznált üzemanyag vonatkozásában megállapított adómentességek és adókedvezmények indokoltságát. A kibocsátásáthelyezés kockázatának vélhetően jelentős mértékben kitett ágazatok és alágazatok listáját rendszeresen felül kell vizsgálni, különösen az újonnan rendelkezésre álló adatok fényében.

(29) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés által bevezetett rendelkezésekkel való összhang biztosítása érdekében helyénvaló a 2003/96/EK irányelv végrehajtási hatáskörökre vonatkozó bizonyos rendelkezéseinek módosításra. Ezt a Bizottság felhatalmazása útján kell megvalósítani.

(30) A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a Kombinált Nómenklatúrának a 2003/96/EK irányelvben említett termékek vonatkozásában történő frissítéséről, valamint az alkalmazandó Kombinált Nómenklatúrára való hivatkozás frissítéséről. A Bizottságnak határozatlan időre szóló felhatalmazást kell kapnia, hogy szükség esetén kiigazíthassa a szabályokat.

(31) Mivel az elfogadandó intézkedések céljait, nevezetesen a belső piac megfelelő működését az energiapolitika és a környezetvédelem új követelményei által megszabott keretek között, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével összhangban. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az ezen célok eléréséhez szükséges mértéket.

(32) A 2003/96/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2003/96/EK irányelv az alábbiak szerint módosul:

5. Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk

1. A tagállamok ezen irányelvvel összhangban adót állapítanak meg az energiatermékekre és a villamos energiára.

2. A tagállamok különbséget tesznek a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás és az energiafogyasztás általános adóztatása között.

A CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatást a CO2-kibocsátás alapján EUR/t-ban kell megállapítani a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatások létrehozásáról szóló, 2007. július 18-i 2007/589/EK bizottsági határozat(*) I. mellékletének 11. pontjában meghatározott CO2-kibocsátási tényezők alapján. A biomasszára vagy biomasszából előállított termékre vonatkozóan e határozatban megállapított CO2-kibocsátási tényezők a 2009/28/EK irányelv 2. cikkének h) és i) pontjában meghatározott bioüzemanyagok és folyékony bio-energiaforrások esetében csak akkor alkalmazhatók, ha az érintett termék megfelel a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló, 2009. április 23-i európai parlamenti és tanácsi irányelv(**) 17. cikkében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak. Amennyiben a bioüzemanyag vagy a folyékony bio-energiaforrás nem felel meg ezeknek a kritériumoknak, a tagállamok az egyenértékű tüzelő-, fűtőanyag vagy üzemanyag referencia CO2-kibocsátási tényezőjét alkalmazzák, amelyre vonatkozóan a minimum adómértékeket ezen irányelv határozza meg.

Az energiafogyasztás általános adóztatását EUR/GJ-ban kell megállapítani az egyes energiatermékeknek és a villamos energiának az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról, valamint a 93/76/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. április 5-i 2006/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(***) II. mellékletében meghatározott nettó fűtőérték alapján. A biomassza vagy biomasszából előállított termékek esetén a referenciaértékeket a 2009/28/EK irányelv III. melléklete tartalmazza. A 2009/28/EK irányelv 2. cikkének h) és i) pontjában meghatározott bioüzemanyagok és folyékony bio-energiaforrások esetében viszont ezek a referenciaértékek csak akkor alkalmazandók, ha a termék megfelel az említett irányelv 17. cikkében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak. Ez esetben a referenciaértékek mind az üzemanyagok, mind a tüzelő-, fűtőanyagokra alkalmazandók. Amennyiben a bioüzemanyag vagy a folyékony bio-energiaforrás nem felel meg ezeknek a kritériumoknak, a tagállamok az egyenértékű tüzelő-, fűtőanyag vagy üzemanyag referenciaértékét alkalmazzák, amelyre vonatkozóan a minimum adómértékeket ezen irányelv határozza meg.

Amennyiben – az adott esettől függően – a 2006/32/EK irányelv, a 2007/589/EK határozat vagy a 2009/28/EK irányelv az érintett termék vonatkozásban nem tartalmaz kibocsátási tényezőt és/vagy nettó fűtőértéket, a tagállamok a termék CO2-kibocsátási tényezőjére és/vagy nettó fűtőértékére vonatkozóan rendelkezésre álló információra hagyatkoznak.

Ezen irányelv alkalmazásában „biomassza” a következő: a mezőgazdaságból (a növényi és állati eredetű anyagokat is beleértve), erdőgazdálkodásból és a kapcsolódó iparágakból – többek között a haltenyészetekből és az akvakultúrákból – származó, biológiai eredetű termékek, hulladékok és maradékanyagok biológiailag lebontható része, valamint az ipari és települési hulladék biológiailag lebontható része.

3. Amennyiben az energiatermék egy része biomasszából vagy biomasszából előállított termékből áll, az e részre vonatkozó CO2-kibocsátási tényezőt és nettó fűtőértéket a (2) bekezdés alapján kell meghatározni, függetlenül attól, hogy egyébként maga az energiatermék melyik KN-kód alá tartozik.

4. Eltérő rendelkezés hiányában ezen irányelv rendelkezései mind a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás, mind az energiafogyasztás általános adóztatása tekintetében alkalmazandók.

(*) HL L 229., 2007.8.31., 1. o.

(**) HL L 140., 2009.6.5., 16. o.

(***) HL L 114., 2006.4.27., 64. o.”

6. A 2. cikk a következőképpen módosul:

a) Az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i. A h) pont helyébe a következő szöveg lép:

„h) a 2909 19 10 és a 3824 90 91 KN-kód alá tartozó termékek;”

ii. A bekezdés a következő i) és j) ponttal egészül ki:

„i) a 2207, a 2208 90 91 és a 2208 90 99 KN-kód alá tartozó termékek, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként való felhasználásra szánják és a 92/83/EK irányelv 27. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint denaturáltak;

j) a 2909 19 90, a 3823 19 90 és a 3824 90 97 KN-kód alá tartozó termékek, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként való felhasználásra szánják.”

b) A (3), (4) és (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„3. Ha az energiatermékeket üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként való felhasználására szánják, értékesítésre kínálják vagy használják fel, akkor azok kivételével, amelyekre ezen irányelv minimum adómértéket határoz meg, a felhasználásnak megfelelően kell adóztatni, az 1. cikk (2) és (3) bekezdése alapján számított egyenértékű tüzelő-, fűtőanyag vagy üzemanyag adómértékével.

Az energiatermékeken kívül bármely üzemanyagként való felhasználásra szánt, értékesítésre felkínált vagy felhasznált terméket az 1. cikk (2) és (3) bekezdése alapján számított egyenértékű üzemanyag adómértékével kell adóztatni.

Az üzemanyagok adalékait és hígítóanyagait, kivéve a vizet, az egyenértékű üzemanyag adómértékével kell adóztatni.

Az (1) bekezdésben felsoroltakon kívüli, tüzelő-, fűtőanyagként való felhasználásra szánt, értékesítésre felkínált vagy felhasznált szénhidrogéneket az 1. cikk (2) és (3) bekezdése alapján számított egyenértékű energiatermék adómértékével kell adóztatni. Ez az albekezdés a tőzegre nem alkalmazandó.

4. A CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás – a 14. cikk (1) bekezdésének d) pontjára is figyelemmel – az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(*) 3. cikkének e) pontjában meghatározott létesítményekből származó szén-dioxid-kibocsátást okozó energiatermékek felhasználására alkalmazandó, függetlenül attól, hogy a létesítmények elérik-e az említett irányelv I. mellékletében megjelölt küszöbértékeket.

Amennyiben egy energiaterméket az első albekezdésnek megfelelően, nem üzemanyagként használnak fel, ezen irányelv alkalmazásában tüzelő-, fűtőanyagnak kell tekinteni.

5. Ezen irányelvben a Kombinált Nómenklatúra szerinti kódokra való hivatkozásokat a vám- és statisztikai nómenklatúráról, valamint a közös vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletének módosításáról szóló, 2010. október 6-i 861/2010/EK bizottsági rendeletben(**) szereplő kódokra való hivatkozásoknak kell tekinteni.

Amennyiben az első albekezdésben említett rendelet helyébe másik rendelet lép, vagy amennyiben a Kombinált Nómenklatúra módosítása szükségessé teszi az ezen irányelvben említett kódok módosítását, a Bizottság a 27. cikkel összhangban és a 27a. és a 27b. cikkre is figyelemmel felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el az ezen irányelvben említett termékeknek a Kombinált Nómenklatúra szerinti kódjainak módosítása, vagy az első bekezdésben szereplő hivatkozás módosítása céljából, hogy a hivatkozás igazodjon a Kombinált Nómenklatúra alkalmazandó változatához.

A felhatalmazáson alapuló jogi aktus nem eredményezhet változást az ezen irányelvben alkalmazott minimum adómértékekben, és nem eredményezheti valamely energiaterméknek vagy villamos energiának az irányelvhez való hozzáadását, illetve az irányelvből való törlését.

__________

(*) HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

(**) HL L 284., 2010.10.29., 1. o.”

c) A cikk a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„6. Az (1) bekezdés a), d), i) és j) pontja, valamint a 20. cikk (1) bekezdésének a), g), i) és j) pontja alkalmazásában az ellátásra szánt termékeket tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként való felhasználásra szánt terméknek kell tekintetni, amikor a szállító tudatában van, vagy elvárhatóan tudatában kellene lennie annak, hogy a vevő a terméket tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként szándékozik felhasználni. Az (1) bekezdés a) pontjában, illetve a 20. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett termékek nem tekintendők tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként való felhasználásra szánt terméknek, ha az (1) bekezdés h) pontjában és a 20. cikk (1) bekezdésének h) pontjában említett áruk termelője részére szállítják.”

7. A 3. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„3. cikk

A 2. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül, ezen irányelv nem alkalmazandó az alábbiakra:

a) hőtermelés adóztatása és a 4401 és 4402 KN-kód alá tartozó termékek adóztatása;

b) az energiatermékek és a villamos energia következő felhasználásai:

- nem üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként felhasznált energiatermékek,

- energiatermékek kettős felhasználása.

Egy energiatermék akkor kettős felhasználású, ha egyaránt felhasználják tüzelő-, fűtőanyagként, valamint nem üzemanyagként vagy nem tüzelő-, fűtőanyagként. A kémiai redukciós eljárásban, valamint elektrolízisnél és fémipari folyamatokban felhasznált energiatermékeket kettős felhasználásúnak kell tekinteni,

- elsősorban kémiai redukció céljaira, valamint elektrolízisnél és fémipari folyamatokban használt villamos energia,

- ásványtani folyamatok.

„Ásványtani folyamatok”: a NACE-nómenklatúrában a DI 23 „egyéb nem fém ásványi termék gyártása” kód alá besorolt folyamatok a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról és a 3037/90/EGK tanácsi rendelet, valamint egyes meghatározott statisztikai területekre vonatkozó EK-rendeletek módosításáról szóló, 2006. december 20-i 1893/2006/EK tanácsi rendelet(*) szerint.

Az első bekezdés b) pontjában meghatározottak szerint felhasznált energiatermékekre azonban a 20. cikk alkalmazandó.

________

(*) HL L 393., 2006.12.30., 1. o.”

8. A 4. cikk a következőképpen módosul:

a) A (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„2. Ezen irányelv alkalmazásában az „adómérték” az összes közvetett adó (a hozzáadottérték-adó (a továbbiakban: héa) kivételével) tekintetében megállapított teljes adóterhet jelöli, amelynek megállapítása:

9. a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás tekintetében az 1. cikk (2) bekezdésének második albekezdésével összhangban a szabad forgalomba bocsátáskor történik;

10. az energiafogyasztás általános adóztatása tekintetében az 1. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban a szabad forgalomba bocsátáskor történik.”

b) A cikk az alábbi (3) és (4) bekezdésekkel egészül ki:

„3. Az ezen irányelvben előírt mentességek, eltérő adómértékek és adókedvezmények sérelme nélkül a tagállamok biztosítják azt, hogy amennyiben az adott felhasználásra vonatkozóan az I. melléklet minimum adómértéket állapít meg, az ezen felhasználásra szánt termékre egyenlő adómértékek kerülnek megállapításra. A 15. cikk (1) bekezdése i. pontjának sérelme nélkül az I. melléklet A. táblázatában említett üzemanyagokra ez 2023. január 1-jétől alkalmazandó.

Az első albekezdés alkalmazásában, minden olyan felhasználást, amelyre vonatkozóan minimum adómérték került megállapításra az I. melléklet A., B. és C. táblázatában, egyazon felhasználásnak kell tekinteni.

4. Az energiafogyasztás általános adóztatása tekintetében ezen irányelvben megállapított minimum adómértékeket 2016. július 1-jétől kezdődően három évente ki kell igazítani az Eurostat által közzétett – az energia és a feldolgozatlan élelmiszerek nélkül számított – harmonizált fogyasztói árindex alakulásának megfelelően. A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi az így megállapított minimum adómértékeket.

A minimum adómértékek az euróban kifejezett bázisösszeg növelése vagy csökkentése formájában automatikusan kiigazításra kerülnek az indexnek az előző három naptári évben bekövetkezett százalékos változásának megfelelően. Ha a százalékos változás az utolsó kiigazítás óta kevesebb mint 0,5 %, nem kerül sor kiigazításra.”

11. Az 5. cikk a következőképpen módosul:

a) A bevezető mondat helyébe az alábbi szöveg lép:

„Feltéve hogy tiszteletben tartják az ezen irányelvben előírt minimum adómértékeket, a tagállamok adóügyi felügyelet mellett eltérő adómértékeket alkalmazhatnak az energiafogyasztás általános adóztatása tekintetében az alábbi esetekben:”

b) A harmadik francia bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„– a következő felhasználások esetében: helyi tömegközlekedés (kivéve taxik), hulladékgyűjtés, fegyveres erők és közigazgatás, fogyatékkal élő személyek, betegszállító járművek;”

12. A 7. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ 7. cikk

2013. január 1-jétől, 2015. január 1-jétől és 2018. január 1-jétől az üzemanyagokra az I. melléklet A. táblázatában meghatározott minimum adómértékek alkalmazandók.”

13. A 8. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„1. 2013. január 1-jétől a (2) bekezdésben meghatározott célokra üzemanyagként felhasznált termékekre alkalmazandó minimum adómértékeket az I. melléklet B. táblázata szerint kell megállapítani.”

14. A 9. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„9. cikk

2013. január 1-jétől a tüzelő-, fűtőanyagokra alkalmazandó minimum adómértékeket az I. melléklet C. táblázata szerint kell megállapítani.”

15. A 10. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ 10. cikk

2013. január 1-jétől a villamos energiára alkalmazandó minimum adómértékeket az I. melléklet C. táblázata szerint kell megállapítani.”

16. A 12. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„2. Térfogategységek alkalmazása esetén, a térfogatot 15°C hőmérsékleten kell megmérni.”

17. A 14. cikk a következőképpen módosul:

a) Az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i. a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„A jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16-i tanácsi irányelv(*) általános rendelkezésein felül, és egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül, a tagállamok az alábbiakat olyan feltételekkel mentesítik az adózás alól, amely feltételeket az ilyen mentességek helyes és következetes alkalmazása és az adócsalás, adókikerülés vagy visszaélés megelőzése céljából határoznak meg:

_________

(*) HL L 9., 2009.1.14., 12. o.”

ii. az a) pont második mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A tagállamok a CO2-kibocsátás csökkentésétől eltérő környezetvédelem-politikai célzattal azonban e termékeket adókötelessé tehetik anélkül, hogy be kellene tartaniuk az ezen irányelvben meghatározott minimum adómértékeket.”

iii. a bekezdése a következő d) és e) ponttal egészül ki:

„d) a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás tekintetében a 2003/87/EK irányelv szerinti uniós rendszer hatálya alá tartozó, és onnan nem kizárt tevékenységekhez felhasznált energia termékek;

e) 2020. december 31-ig a közvetlenül a kikötőben horgonyzó hajókat ellátó villamos energia.”

b) A cikk a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„3. Az (1) bekezdés a) pontjában említett felhasználások esetében, a villamos energiának a hajók fedélzetén való előállításának kivételével, a mentesség kizárólag az energiafogyasztás általános adóztatása tekintetében alkalmazandó.”

18. A szöveg a következő 14a. cikkel egészül ki:

„14a. cikk

1. A CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatásra vonatkozóan a tagállamok 2020. december 31-ig adójóváírást adnak az energiatermékek felhasználása tekintetében a kibocsátásáthelyezés kockázatának vélhetően jelentős mértékben kitett ágazatokhoz vagy alágazatokhoz tartozó létesítmények esetében.

2. Az adójóváírás összege a létesítménynek a referenciaidőszakban mért éves, a 7. cikkben említettől eltérő célú energiatermék-fogyasztásának gigajoule-ban (GJ) kifejezett mediánja 0,00561 összegű tényezővel és a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatásnak az I. melléklet C. táblázatában megállapított minimummértékével felszorozva. Az ezen bekezdés első mondatában említett referenciaidőszak vagy a 2005. január 1-jétől 2008. december 31-ig, vagy a 2009. január 1-jétől 2010. december 31-ig tartó időszak. Az adójóváírás összege nem haladhatja meg a létesítmény által az érintett időszakban felhasznált energiatermékek után kivetett CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adó mértékét.

3. A referenciaidőszakban nem üzemelő létesítmények esetében a tagállamok az adójóváírás mértékét a létesítmény beépített kapacitásának az átlagos kapacitáskihasználtsági tényezővel felszorozott értéke alapján határozzák meg, a harmonizált ingyenes kiosztásnak a 2003/87/EK irányelv(*) 10a. cikke szerinti közösségi szintű átmeneti szabályainak megállapításáról szóló, XXX bizottsági határozatban(*) meghatározott módszer alkalmazásával.

4. Amennyiben egy tagállam a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás tekintetében az ezen irányelv által előírt minimumnál magasabb adómértéket alkalmaz, a (2) bekezdés szerinti adójóváírás megállapítása céljából legfeljebb a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó nemzeti adómértéket alkalmazhatja.

5. Az (1)–(4) bekezdés alkalmazásában „a kibocsátásáthelyezés kockázatának vélhetően jelentős mértékben kitett ágazatok vagy alágazatok” a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (13) bekezdése alapján ilyennek minősített ágazatokat vagy alágazatokat jelentik.

_______

(*) HL L

19. A 15. cikk a következőképpen módosul:

a) Az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i. a h) és i) pontok helyébe a következő szöveg lép:

„h) háztartások és/vagy az érintett tagállam által jótékonysági szervezetként elismert szervezet által tüzelő-, fűtőanyagként és villamos energiaként felhasznált energiatermékek. Ilyen jótékonysági szervezetek esetén a tagállamok a mentességet vagy kedvezményt a nem üzleti célú tevékenységek céljaira történő felhasználásra korlátozzák. Ahol vegyes felhasználásra kerül sor, az adót az egyes felhasználási típusok arányában kell alkalmazni. Ha egy felhasználás jelentéktelen, akkor azt figyelmen kívül lehet hagyni;

i. 2023. január 1-jéig a motorhajtóanyagként felhasznált földgáz és cseppfolyósított gáz (LPG);”

ii. a bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az a)–e) és a g) pontok kizárólag az energiafogyasztás általános adóztatására alkalmazandók.”

b) A (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„3. A tagállamok mezőgazdasági, kertészeti vagy az akvakultúrával kapcsolatos munkálatokra, és az erdőgazdálkodásban felhasznált energiatermékekre és villamos energiára akár nulla adómértéket is alkalmazhatnak az energiafogyasztás általános adóztatása tekintetében. A kedvezményezettek számára olyan feltételeket kell szabni, amelyek nagyjából azzal egyenértékű energiahatékonyságot eredményeznek, mintha az európai uniós minimum adómértéket alkalmazták volna.”

20. A 16. cikk a következőképpen módosul:

a) Az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i. a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„2023. január 1-jéig a tagállamok, az (5) bekezdés sérelme nélkül, adóügyi felügyelet mellett mentességet vagy kedvezményes adómértéket alkalmazhatnak az energiafogyasztás általános adóztatása tekintetében a 2. cikkben említett adóköteles termékekre, ha az ilyen termékek a következő termékekből állnak, vagy azokból egyet vagy többet tartalmaznak és – a 2009/28/EK irányelv 2. cikkének h) és i) pontjában meghatározott bioüzemanyagok és folyékony bio-energiaforrások esetében – megfelelnek a 2009/28/EK irányelv 17. cikkében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak:”

ii. a harmadik albekezdést el kell hagyni.

b) A (4), (6) és (8) bekezdést el kell hagyni.

21. A 17. és 18. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ 17. cikk

1. Feltéve, hogy az ezen irányelvben előírt minimum adómértékeket átlagosan minden üzleti vállalkozás tekintetében betartják, a tagállamok adókedvezményeket alkalmazhatnak a tüzelési, fűtési vagy a 8. cikk (2) bekezdése b) és c) pontjai szerinti célokra felhasznált energiatermékekre és a villamos energiára az energiafogyasztás általános adóztatása tekintetében a következő esetekben:

a) a nagy energiaintenzitású vállalkozások javára.

„Nagy energiaintenzitású vállalkozás” olyan, a 11. cikk szerinti üzleti vállalkozás, amelynél vagy az energiatermék és a villamos energia beszerzési értéke eléri a termelési érték legalább 3,0 %-át, vagy a fizetendő nemzeti energiaadó eléri a hozzáadott érték legalább 0,5 %-át. E meghatározás keretében a tagállamok szigorúbb, az eladási érték, a folyamat és az ágazat meghatározásaira is kiterjedő megközelítést is alkalmazhatnak.

„Energiatermékek és villamos energia beszerzése” a beszerzett vagy az üzleti vállalkozáson belül előállított energia tényleges költsége. A meghatározás csak tüzelési, fűtési vagy a 8. cikk (2) bekezdésének b) és c) pontja szerinti célokra felhasznált villamos energiát, tüzelő-, fűtőanyagot és energiatermékeket foglalja magában. A meghatározásba a levonható héa kivételével minden adót bele kell érteni.

„Termelési érték” a forgalom, beleértve a termék árához közvetlenül kapcsolódó támogatásokat, ehhez hozzáadva vagy ebből levonva a késztermékek készleteinek, a befejezetlen termelés, valamint a viszonteladásra beszerzett áruknak és szolgáltatásoknak az állományváltozásait, csökkentve a viszonteladásra szánt termékek és szolgáltatások beszerzéseivel.

„Hozzáadott érték” a héa-köteles teljes forgalom, beleértve a kiviteli értékesítést, csökkentve a héa-köteles összes beszerzéssel, beleértve a behozatalt is;

b) ha megállapodásokat kötnek a 11. cikk szerinti üzleti vállalkozásokkal vagy ilyen vállalkozások társulásaival, vagy ha forgalomképes kibocsátási engedélyek rendszerét vagy azzal egyenértékű intézkedéseket hajtanak végre, amennyiben ezek az energiahatékonyság javulását eredményezik.

2. Feltéve, hogy az ezen irányelvben előírt minimum adómértékeket átlagosan minden üzleti vállalkozás tekintetében betartják, a tagállamok adókedvezményeket alkalmazhatnak a tüzelési, fűtési vagy a 8. cikk (2) bekezdése b) és c) pontjai szerinti célokra felhasznált energiatermékekre a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás tekintetében, ha megállapodásokat kötnek a 11. cikk szerinti üzleti vállalkozásokkal vagy ilyen vállalkozások társulásaival, vagy ha forgalomképes kibocsátási engedélyek rendszerét vagy azzal egyenértékű intézkedéseket hajtanak végre, amennyiben ezek az CO2-kibocsátás csökkentésével kapcsolatos célkitűzések elérését eredményezik.

3. Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában a „forgalomképes kibocsátási engedélyek rendszere” a 2003/87/EK irányelv szerinti uniós rendszeren kívüli rendszert jelent.

18. cikk

1. A 4. cikk (3) bekezdésétől eltérve, Spanyolország rendelkezhet arról, hogy az energiafogyasztás általános adóztatása tekintetében az autonóm közösségek által alkalmazott adómértékek magasabbak is lehetnek a megfelelő nemzeti adómértékeknél (regionális differenciálás). Az alkalmazandó szabályoknak teljesíteniük kell az alábbi feltételeket:

a) az autonóm közösségek által alkalmazott adómértékek legfeljebb 15 %-kal haladhatják meg a megfelelő nemzeti adómértékeket;

b) amennyiben az energiaterméknek adófelfüggesztéssel egy másik tagállamból Spanyolországba történő szállításakor Spanyolországban a 2008/118/EK irányelv 10. cikke szerinti, a jövedéki adó kivethetőségét érintő szabálytalanságra került vagy kerülhetett sor, az említett irányelv 18. cikkével összhangban biztosítékot nyújtó személytől nem követelhető az autonóm közösség által alkalmazott adómérték és a nemzeti adómérték közötti különbség, kivéve, ha az a személy részt vett a szabálytalanságban vagy jogsértésben.

2. A 4. cikk (3) bekezdésétől eltérve, Franciaország rendelkezhet arról, hogy az energiafogyasztás általános adóztatása tekintetében a francia régiók szintjén alkalmazott adómértékek magasabbak is lehetnek a megfelelő nemzeti adómértékeknél (regionális differenciálás). Az alkalmazandó szabályoknak teljesíteniük kell az alábbi feltételeket:

a) a regionális hatóságok által alkalmazott adómértékek legfeljebb 15 %-kal haladhatják meg a megfelelő nemzeti adómértékeket;

b) amennyiben az energiaterméknek adófelfüggesztéssel egy másik tagállamból Franciaországba történő szállításakor Franciaországban a 2008/118/EK irányelv 10. cikke szerinti, a jövedéki adó kivethetőségét érintő szabálytalanságra került vagy kerülhetett sor, az említett irányelv 18. cikkével összhangban biztosítékot nyújtó személytől nem követelhető a regionális hatóság által alkalmazott adómérték és a nemzeti adómérték közötti különbség, kivéve, ha az a személy részt vett a szabálytalanságban vagy jogsértésben.

3. Portugália az Azori-szigetek és Madeira autonóm körzeteiben felhasznált energiatermékekre és villamos energiára az energiafogyasztás általános adóztatása tekintetében az ezen irányelvben meghatározott minimum adómértékeknél alacsonyabb adómértékeket alkalmazhat azon szállítási költségek kiegyenlítése céljából, amelyek e régiók szétszórt sziget jellege miatt merülnek fel.

4. A Görög Köztársaság az ezen irányelvben meghatározott minimummértékeknél az energiafogyasztás általános adóztatása tekintetében legfeljebb 0,6 EUR/GJ mértékkel alacsonyabb adómértékeket alkalmazhat a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra és Lészvosz, Híosz, Számosz, Dodekániszosz és a Kikládok területén, valamint a következő égei-tengeri szigeteken fogyasztott benzinre: Thászosz, Északi-Szporádok, Szamothráki és Szkírosz.

5. A 8. és 9. cikkben említett felhasználások tekintetében Bulgária, Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Lengyelország, Románia és Szlovákia 2021. január 1-jéig átmeneti időszakot alkalmazhat a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás bevezetésére. Amennyiben az Európai Unió úgy határoz, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990-es szintekhez képest 20 %-ot meghaladó mértékben kell csökkenteni, a Bizottság megvizsgálja ezen átmeneti időszakok alkalmazását, és adott esetben a lerövidítésükre és/vagy a CO2-kibocsátás adóztatására az I. mellékletben meghatározott minimummértékek módosítására irányuló javaslatot terjeszt elő.”

22. A 18a. és a 18b. cikket el kell hagyni.

23. A 20. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ 20. cikk

1. A 2008/118/EK irányelv III. és IV. fejezete rendelkezéseinek hatálya alá kizárólag a következő energiatermékek tartoznak:

a) a 1507–1518 KN-kód alá tartozó termékek, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként való felhasználásra szánják;

b) a 2707 10, 2707 20, 2707 30 és 2707 50 KN-kód alá tartozó termékek;

c) a 2710 11–2710 19 69 KN-kód alá tartozó termékek. A 2710 11 21, a 2710 11 25 és a 2710 19 29 KN-kód alá tartozó termékek esetén azonban a 2008/118/EK irányelv III. és IV. fejezete csak az ömlesztett kereskedelmi szállításra alkalmazandó;

d) a 2711 KN-kód alá tartozó termékek (kivéve a 2711 11, a 2711 21 és a 2711 29 KN-kód alá tartozó termékeket);

e) a 2901 10 KN-kód alá tartozó termékek;

f) a 2902 20, a 2902 30, a 2902 41, a 2902 42, a 2902 43 és a 2902 44 KN-kód alá tartozó termékek;

g) a 2905 11 00 KN-kód alá tartozó termékek, amelyek nem szintetikus eredetűek, és amelyeket tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként való felhasználásra szánnak;

h) a 2909 19 10 és a 3824 90 91 KN-kód alá tartozó termékek;

i. a 2207, a 2208 90 91 és a 2208 90 99 KN-kód alá tartozó termékek, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként való felhasználásra szánják és azok a 92/83/EK irányelv 27. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint denaturáltak;

j) a 2909 19 90, a 3823 19 90 és a 3824 90 97 KN-kód alá tartozó termékek, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként való felhasználásra szánják.

k) a 3811 KN-kód alá tartozó termékek.

2. A tagállamok kétoldalú megállapodások alapján mellőzhetik a 2008/118/EK irányelv III. és IV. fejezete rendelkezéseinek egy részét vagy mindegyikét (1) bekezdésben említett termékek egy része vagy egésze tekintetében, amennyiben azokra ezen irányelv 7–9. cikke nem vonatkozik. Az ilyen megállapodások nem érintik azon tagállamokat, amelyek nem részesei azoknak. Minden ilyen kétoldalú megállapodásról értesítik a Bizottságot, amely tájékoztatja erről a többi tagállamot.”

24. A 21. cikk a következőképpen módosul:

a) Az (1) bekezdésben a „92/112/EGK irányelv” szöveg helyébe a „2008/118/EK irányelv” szöveg lép;

b) A (2) bekezdést el kell hagyni;

c) Az (5) bekezdés első és negyedik albekezdésében az „A 92/12/EGK irányelv 5. és 6. cikkének alkalmazása céljából” szöveg helyébe az „A 2008/118/EK irányelv 2. és 7. cikke alkalmazásában” szöveg lép.

25. A 24. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„2. E cikk alkalmazásában

„szabvány üzemanyagtartályok”:

- a jármű gyártója vagy harmadik fél által a gépjárműbe beépített tartályok, amelyek a nyilvántartási dokumentumok vagy a jármű műszaki tanúsítványa alapján megfelelnek a vonatkozó műszaki és biztonsági követelményeknek, és amelyek állandó rögzítése az üzemanyagnak közvetlenül a jármű meghajtására és adott esetben szállítás közben a hűtő- és egyéb rendszerek működtetésére való felhasználását is lehetővé teszi. Szabvány tartály továbbá a gépjárművek azon szilárdan beépített gáztartálya is, amely közvetlenül a gázzal való üzemelést teszi lehetővé, valamint az egyéb berendezések tartályai, amelyekkel adott esetben a gépjárművet felszerelik;

- a jármű gyártója vagy harmadik fél által a speciális konténerhez rögzített tartályok, amelyek a konténer nyilvántartási dokumentumai alapján megfelelnek a vonatkozó műszaki és biztonsági követelményeknek, és amelyek állandó rögzítése az üzemanyagnak közvetlenül a speciális konténerhez felszerelt hűtő- és egyéb rendszerek szállítás közbeni működtetését teszi lehetővé.

„Speciális konténer”: minden olyan tartály, amelyet speciálisan a hűtő-, oxigénellátó, hőszigetelő rendszerekhez vagy más rendszerekhez szükséges berendezéssel szereltek fel.”

26. A 27. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ 27. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

1. A Bizottság határozatlan időre szóló felhatalmazást kap a 2. cikk (5) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

2. A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul értesíti arról a Tanácsot.

3. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit a 27a. és a 27b. cikk határozza meg.”

27. A rendelet a következő 27a., 27b. és 27c. cikkel egészül ki:

„27a. cikk

A felhatalmazás visszavonása

1. A Tanács bármikor visszavonhatja a 2. cikk (5) bekezdésben említett felhatalmazást.

2. Ha a Tanács belső eljárást indított a felhatalmazás visszavonásával kapcsolatos döntés meghozatala érdekében, a végleges határozat meghozatala előtt ésszerű határidőn belül törekszik tájékoztatni a Bizottságot erről, megjelölve, hogy mely felhatalmazás visszavonásáról és milyen lehetséges indokok alapján kíván határozni.

3. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat haladéktalanul vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

27b. cikk

Kifogás a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen

1. A Tanács az értesítés napját követő [három] hónapos időtartamon belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen.

2. Ha az említett időtartam leteltéig a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, azt ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában , és az a benne megállapított időpontban hatályba lép.

Ha a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem kíván kifogást emelni, a felhatalmazáson alapuló jogi aktust az időtartam letelte előtt ki lehet hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában , és az az időtartam letelte előtt hatályba léphet.

3. Ha a Tanács kifogást emel a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, az nem lép hatályba. A Tanács megindokolja a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elleni kifogását.

27c. cikk

Az Európai Parlament tájékoztatása

Az Európai Parlamentet tájékoztatni kell a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok bizottság általi elfogadásáról, az ezek ellen emelt kifogásokról, illetve a felhatalmazás Tanács általi visszavonásáról.”

28. A 29. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„29. cikk

Ötévente és első alkalommal 2015 végéig a Bizottság az irányelv alkalmazásáról szóló jelentést terjeszt a Tanács elé, amelyet adott esetben kiegészít az irányelv módosításaira vonatkozó javaslatával.

Jelentésében a Bizottság többek között megvizsgálja a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás minimummértékeit, az innováció és a technológiai fejlődés hatását, különösen az energiahatékonyság és a villamos energiának a szállításban való felhasználása tekintetében, valamint az irányelvben többek között a légi és tengeri közlekedésben felhasznált üzemanyag vonatkozásában megállapított adómentességek és adókedvezmények indokoltságát. Jelentésében a Bizottság kitér a belső piac megfelelő működésére, a minimum adómértékek reálértékére és a Szerződés tágabb célkitűzéseire.

A 14a. cikk alkalmazásában a kibocsátásáthelyezés kockázatának vélhetően jelentős mértékben kitett ágazatok és alágazatok listáját mindenképpen rendszeresen felül kell vizsgálni, különösen az újonnan rendelkezésre álló adatok fényében.”

29. Az I. melléklet helyébe ezen irányelv melléklete lép.

30. A II. és a III. mellékletet el kell hagyni.

2. cikk

1. A tagállamok legkésőbb 2012. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az e rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.

Ezeket a rendelkezéseket 2013. január 1-jétől alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják az első és harmadik albekezdésben említett rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

2. A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

3. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

4. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben,

a Tanács részéről

az elnök

MELLÉKLET

„I. MELLÉKLET

A. táblázat – A 2013. január 1-jétől a 7. cikk alapján az üzemanyagokra alkalmazandó minimum adómértékek

CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás | Energiafogyasztás általános adóztatása | Energiafogyasztás általános adóztatása | Energiafogyasztás általános adóztatása |

2013. január 1. | 2013. január 1. | 2015. január 1. | 2018. január 1. |

Benzin KN-kódok: 2710 11 31, 2710 11 41, 2710 11 45, 2710 11 49, 2710 11 51 és 2710 11 59 | 20 EUR/t CO2 | 9,6 EUR/GJ | 9,6 EUR/GJ | 9,6 EUR/GJ |

Gázolaj KN-kódok: 2710 19 41-től 2710 19 49-ig | 20 EUR/t CO2 | 8,2 EUR/GJ | 8,8 EUR/GJ | 9,6 EUR/GJ |

Kerozin KN-kódok: 2710 19 21 és 2710 19 25 | 20 EUR/t CO2 | 8,6 EUR/GJ | 9,2 EUR/GJ | 9,6 EUR/GJ |

LPG KN-kódok: 2711 12 11-től 2711 19 00-ig | 20 EUR/t CO2 | 1,5 EUR/GJ | 5,5 EUR/GJ | 9,6 EUR/GJ |

Földgáz KN-kódok: 2711 11 00 és 2711 21 00 | 20 EUR/t CO2 | 1,5 EUR/GJ | 5,5 EUR/GJ | 9,6 EUR/GJ |

B. táblázat – A 8. cikk (2) bekezdésében meghatározott célokra használt üzemanyagokra 2013. január 1-jétől alkalmazandó minimum adómértékek

CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás | Energiafogyasztás általános adóztatása |

Gázolaj KN-kódok: 2710 19 41-től 2710 19 49-ig | 20 EUR/t CO2 | 0,15 EUR/GJ |

Kerozin KN-kódok: 2710 19 21 és 2710 19 25 | 20 EUR/t CO2 | 0,15 EUR/GJ |

LPG KN-kódok: 2711 12 11-től 2711 19 00-ig | 20 EUR/t CO2 | 0,15 EUR/GJ |

Földgáz KN-kódok: 2711 11 00 és 2711 21 00 | 20 EUR/t CO2 | 0,15 EUR/GJ |

C. táblázat – A tüzelő-, fűtőanyagokra 2013. január 1-jétől alkalmazandó minimum adómértékek

CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás | Energiafogyasztás általános adóztatása |

Gázolaj KN-kódok: 2710 19 41-től 2710 19 49-ig | 20 EUR/t CO2 | 0,15 EUR/GJ |

Nehéz fűtőolaj KN-kódok: 2710 19 61-től 2710 19 69-ig | 20 EUR/t CO2 | 0,15 EUR/GJ |

Kerozin KN-kódok: 2710 19 21 és 2710 19 25 | 20 EUR/t CO2 | 0,15 EUR/GJ |

LPG KN-kódok: 2711 12 11-től 2711 19 00-ig | 20 EUR/t CO2 | 0,15 EUR/GJ |

Földgáz KN-kódok: 2711 11 00 és 2711 21 00 | 20 EUR/t CO2 | 0,15 EUR/GJ |

Szén és koksz KN-kódok: 2701, 2702 és 2704 | 20 EUR/t CO2 | 0,15 EUR/GJ |

D. táblázat – A villamos energiára 2013. január 1-jétől alkalmazandó minimum adómértékek

CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóztatás | Energiafogyasztás általános adóztatása |

Villamos energia 2716 KN-kód | 0,15 EUR/GJ” |

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS JAVASLATOKHOZ

1. A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI

1.1. A javaslat/kezdeményezés címe

A 2003/96/EK irányelv felülvizsgálata

1.2. A tevékenységalapú irányítás /tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett szakpolitikai terület(ek) [22]

14 05 Adópolitika

1.3. A javaslat/kezdeményezés típusa

X A javaslat/kezdeményezés új intézkedésre irányul

( A javaslat/kezdeményezés kísérleti projektet/előkészítő intézkedést követő új intézkedésre irányul[23]

( A javaslat/kezdeményezés jelenlegi intézkedés meghosszabbítására irányul

( A javaslat/kezdeményezés új intézkedésnek megfelelően módosított intézkedésre irányul

1.4. Célkitűzések

1.4.1. A javaslat/kezdeményezés által érintett többéves bizottsági stratégiai célkitűzések

Fenntartható növekedés – az erőforrás-hatékonyabb, környezetbarátabb és versenyképesebb gazdaságért (Európa 2020)

1.4.2. Meghatározott célkitűzés(ek) és a tevékenységalapú irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett tevékenység(ek)

3. sz. egyedi célkitűzés

Új adópolitikai kezdeményezések és fellépések kidolgozása az EU szakpolitikai céljainak támogatására (például a környezetvédelem és az energiapolitika terén)

A tevékenységalapú irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett tevékenység(ek)

14. cím: Adóügyek és vámunió ABB 05 Adópolitika

1.4.3. Várható eredmény(ek) és hatás(ok)

Tüntesse fel, milyen hatásokat gyakorolhat a javaslat/kezdeményezés a kedvezményezettekre/az érintett célcsoportokra.

Az energiaadó-irányelv összhangba kerül az Európa 2020 stratégia prioritásaival és az kibocsátáskereskedelmi rendszerrel (ETS).

A hatályos irányelvnek a környezetre káros ösztönzői megszűnnek; pozitív ösztönzők (pl. a bioüzemanyagok tekintetében) beépülnek.

A CO2-kibocsátás csökkentéséhez való hozzájárulás. Foglalkoztatás bővítése, gazdasági növekedés ösztönzése.

Az energiaadó-irányelv hatálya alá tartozó energiaforrások következetes megítélése, és ezáltal kiegyenlített játéktér megteremtése a különböző energiafogyasztók között.

1.4.4. Az eredmények és hatások mutatói

Tüntesse fel a javaslat/kezdeményezés megvalósításának nyomon követését lehetővé tevő mutatókat.

CO2-árjelzés a kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) hatályán kívül eső ágazatokban.

Reálértékű implicit energia-adókulcs

1.5. A javaslat/kezdeményezés indoklása

1.5.1. Rövid vagy hosszú távon kielégítendő szükséglet(ek)

Az EU egy sor 2020-ig elérendő, ambiciózus, jogilag kötelező célt tűzött ki maga elé az éghajlatváltozás és az energiapolitika területén. A fenntartható fejlődést, az erőforrás-hatékonyabb, környezetbarátabb és versenyképesebb gazdaság megteremtését prioritásként meghatározó Európa 2020 stratégia részleteiben is kifejti ezeket a célokat.

1.5.2. Az uniós részvételből adódó többletérték

Az éghajlatváltozás és az energiapolitika európai szintű kérdések. A közösen meghatározott célok elérése érdekében koordinált intézkedésekre van szükség ezeken a területeken.

1.5.3. Hasonló korábbi tapasztalatok tanulsága

n.a.

1.5.4. Összhang és lehetséges szinergia egyéb pénzügyi eszközökkel

A javaslat megadja a CO2-adóztatás kereteit azokon a területeken, amelyekre az EU ETS rendszere nem vonatkozik, ezáltal kiegészíti az ETS által létrehozott CO2-árjelzést. Az EU ETS rendszerével való összhang biztosítása és a költséghatékonysági veszteségek elkerülése érdekében a két eszköz közötti átfedések kiszűrésre kerülnek.

A javaslat hozzájárul az Európa 2020 stratégiához. Az irányelv módosításának köszönhetően a tagállamok a fenntartható gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és a beruházásösztönzés szempontjainak, valamint a tágabb szociális és környezeti céloknak megfelelően optimalizálhatják adórendszereiket.

1.6. Az intézkedés és a pénzügyi hatás időtartama

A javaslatnak nincs pénzügyi hatása az EU-ra nézve.

( A javaslat/kezdeményezés határozott időtartamra vonatkozik.

- ( A javaslat/kezdeményezés időtartama: ÉÉÉÉ [HH/NN]-tól/-től ÉÉÉÉ [HH/NN]-ig

- ( Pénzügyi hatás: ÉÉÉÉ-tól/-től ÉÉÉÉ-ig

( A javaslat/kezdeményezés határozatlan időtartamra vonatkozik.

- Beindítási időszak: ÉÉÉÉ-tól/-től ÉÉÉÉ-ig

- azt követően: rendes ütem.

1.7. Tervezett irányítási módszer(ek) [24]

A javaslatnak nincs pénzügyi hatása az EU-ra nézve.

( Centralizált irányítás közvetlenül a Bizottság által

( Centralizált irányítás közvetetten a következőknek történő hatáskör-átruházással:

- ( végrehajtó ügynökségek

- ( a Közösségek által létrehozott szervek[25]

- ( tagállami közigazgatási /közfeladatot ellátó szervek

- ( az Európai Unióról szóló szerződés V. címe értelmében külön intézkedések végrehajtásával megbízott, a költségvetési rendelet 49. cikke szerinti vonatkozó jogalapot megteremtő jogi aktusban meghatározott személyek

( Megosztott irányítás a tagállamokkal

( Decentralizált irányítás harmadik országokkal

( Nemzetközi szervezetekkel közös irányítás (nevezze meg)

Egynél több irányítási módszer feltüntetése esetén kérjük, adjon részletes felvilágosítást a „Megjegyzések” rovatban.

Megjegyzések

2. IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK

A javaslatnak nincs pénzügyi hatása az EU költségvetésére.

2.1. A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések

Ismertesse a rendelkezések gyakoriságát és feltételeit.

2.2. Irányító és ellenőrző rendszer

2.2.1. Felismert kockázat(ok)

2.2.2. Tervezett ellenőrzési mód(ok)

2.3. A csalások és a szabálytalanságok megelőzésre vonatkozó intézkedések

Tüntesse fel a meglévő vagy tervezett megelőző és védintézkedéseket.

3. A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA

A javaslatnak nincs pénzügyi hatása az EU-ra nézve.[pic][pic][pic][pic][pic][pic]

[1] HL L 283., 2003.10.31., 51. o.

[2] SEC (2008) 85 vol. II, pp.51 et seq.

[3] Az Európai Parlament és a Tanács 2003. október 13-i 2003/87/EK irányelve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32. o.)

[4] A 2008. március 13–14-i Európai Tanács elnökségi következtetései (7652/1/08 rev.1, 2008.5.20).

[5] Zöld könyv a környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről – COM(2007) 140, 2007.3.28.

[6] A Bizottság 2007. július 18-i 2007/589/EK határozata a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatások létrehozásáról (HL L 229., 2007.8.31., 1. o.).

[7] Az Európai Parlament és a Tanács 2006. április 5-i 2006/32/EK irányelve az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról, valamint a 93/76/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 114., 2006.4.27., 64. o.)

[8] Az Európai Parlament és Tanács 2009. április 23-i 2009/28/EK irányelve a megújuló forrásból előállított energia támogatásáról (HL L 140., 2009.6.5., 16. o.)

[9] COM(2007) 52, 2007.3.13.

[10] HL L , , o.

[11] HL L 9., 2009.1.14., 12. o.

[12] HL C […], […], […] o.

[13] HL C […], […], […] o.

[14] HL C […], […], […] o.

[15] HL L 283., 2003.10.31., 51. o.

[16] HL L 140., 2009.6.5., 136. o.

[17] HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

[18] HL L 229., 2007.8.31., 1. o.

[19] HL L 114., 2006.4.27., 64. o.

[20] HL L 140., 2009.6.5., 16. o.

[21] HL L 9., 2009.1.14., 12. o.

[22] Tevékenységalapú irányítás: ABM ( Activity Based Management ), tevékenységalapú költségvetés-tervezés: ABB ( Activity Based Budgeting ).

[23] A költségvetési rendelet 49. cikke (6) bekezdésének a) vagy b) pontja szerint.

[24] Az egyes irányítási módszerek ismertetése, valamint a költségvetési rendeletben szereplő megfelelő hivatkozások megtalálhatók a Költségvetési Főigazgatóság honlapján: http://www.cc.cec/budg/man/budgmanag/budgmanag_en.html

[25] A költségvetési rendelet 185. cikkében előírt szervek.