This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52012DC0022
COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT, THE COUNCIL AND THE EUROPEAN ECONOMIC AND SOCIAL COMMITTEE Trade, growth and developmentTailoring trade and investment policy for those countries most in need
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK Kereskedelem, növekedés és fejlődésA leginkább rászoruló országokra szabott kereskedelmi és beruházási politika kialakítása
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK Kereskedelem, növekedés és fejlődésA leginkább rászoruló országokra szabott kereskedelmi és beruházási politika kialakítása
/* COM/2012/022 végleges */
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK Kereskedelem, növekedés és fejlődésA leginkább rászoruló országokra szabott kereskedelmi és beruházási politika kialakítása /* COM/2012/022 végleges */
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI
PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK Kereskedelem, növekedés és fejlődés
A leginkább rászoruló országokra szabott kereskedelmi és beruházási politika
kialakítása
1.
Cél
Az utóbbi évtizedben a világ gazdasági
színterén drámai fordulatok következtek be, ami komoly kereskedelem-,
beruházás- és fejlesztéspolitikai hatással jár. A
minden eddiginél alacsonyabb vámtarifák és a nemzetközi kereskedelem globális
ellátási láncon mentén való átszervezése a kereskedelempolitikákról egyre
inkább áthelyezi a hangsúlyt a szabályozási és más belső kérdésekre. A
fejlődő országok radikális változásokon mennek keresztül.
Néhányuknak, mint pl. Kínának, Indiának és Brazíliának sikerült előnyt faragnia
a nyitott és egyre integráltabb világpiacokból, ezáltal mostanra már a
legnagyobb és legversenyképesebb világgazdaságok között szerepelnek, míg más
országoknál folyamatosan megfigyelhető, hogy lemaradnak a többiektől,
ezenfelül pedig a további marginalizáció veszélyével néznek szembe. A
legkevésbé fejlett országok (LDC-országok), főleg Afrikában, továbbra is
sok nehézséggel néznek szembe és a millenniumi fejlesztési célok elérése felé
vezető útról ők tértek le a leginkább. Ennek eredményeként a „fejlődő
országok” mint csoport fogalma kezdi elveszíteni jelentőségét. Hogy e változásnak eleget tegyünk, ki kell igazítani a kereskedelem-,
beruházási és fejlesztéspolitikákat. A fejlesztés kérdése és a fejlesztésre
irányuló kereskedelem különleges szerepe ezért továbbra is sürgető. Az
EU-nak mint a világ legnagyobb kereskedelmi hatalmának, és sok LDC-ország és
más alacsony jövedelmű vagy a közepes jövedelmű országok alsó sávjába
tartozó ország legnagyobb kereskedelmi partnerének, valamint a világ legnagyobb
fejlesztési támogatást (többek között kereskedelemmel kapcsolatos programok
formájában) nyújtó szervezetének különleges szerepe van mindebben. A kereskedelemről, növekedésről
és globális ügyekről szóló 2010. évi közleményt[1] követően ez a
közlemény aktualizálja a kereskedelemről és fejlesztésről szóló 2002.
évi közleményt[2], hogy számításba vegye a gazdasági realitásban bekövetkezett
változásokat, számot vessen arról, hogy az EU hogyan teljesíti
kötelezettségvállalásait, és felvázolja az utat, amelyet a következő
évtizedben a fejlődés érdekében az EU kereskedelem- és beruházási
politikájának követnie kell. Ez a közlemény – noha megerősíti a 2002-ben
megnevezett alapelveket – hangsúlyozza, hogy a fejlődő országok
között egyre inkább különbséget kell tenni annak érdekében, hogy a leginkább
rászorulókra lehessen koncentrálni, és javítani lehessen eszközeink
működését. Azt is kiemeli, hogy a partnereink között szereplő
fejlődő országoknak belső reformokat kell végrehajtaniuk, a
többi fejlett és feltörekvő gazdaságnak pedig együtt kell működniük
azon kezdeményezéseinkkel, amelyek szerint meg kell nyitni a piacokat a
leginkább rászoruló országok előtt. Ez a közlemény konkrét lépéseket javasol a
kereskedelem- és fejlesztéspolitikák közötti szinergiák fokozására. A hatékony kereskedelempolitika elengedhetetlen ahhoz, hogy Európában
és azon túl egyre nagyobb legyen a növekedés és egyre több munkahely jöjjön
létre, valamint hogy a világban az uniós értékeket és érdekeket képviselje. A
szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájának uniós elvével[3]összhangban álló
kereskedelempolitika a fejlesztés szempontjából is komoly húzóerő lehet. A
hatékony fejlesztéspolitika elengedhetetlen ahhoz, hogy a fejlődő
országokban a kereskedelem és beruházások számára jobb körülmények jöjjenek
létre, és a szegénység felszámolása érdekében az előnyeik méltányos
elosztása biztosítva legyen. A „Változtatási program”[4] című közlemény nagyobb
támogatást ígér annak érdekében, hogy javuljon az üzleti környezet, fokozódjon
a regionális integráció, és élni lehessen azokkal a lehetőségekkel,
amelyeket a világpiacok mint az inkluzív növekedés és a fenntartható
fejlődés hajtóerői jelentenek. Az EU-t minden külső fellépésében
létrejöttének alapvető értékei vezérlik, többek között az emberi jogok
tisztelete és előmozdítása is[5].
2.
Változó világ
2.1.
Komoly átrendeződés a világgazdaságban
A világgazdaság eddig példátlan léptékben
változik. Számos ország sikeresen kezelte a nyitott
kereskedelmi rendszert arra, hogy fellendítsék az előállított áruk és a
hagyományos árukivitellel kapcsolatos szolgáltatások exportját, és élvezhessék
a tartós GDP-növekedést. Az EU után Kína lett a világ legnagyobb
exportőre, valamint az EU és az USA után a világ harmadik legnagyobb
gazdasága. India, Brazília és más feltörekvő gazdaságok hasonló utat járnak
be. Közvetlen külföldi befektetéseket (kkb-ket) vonzottak magukhoz, és most már
maguk is fontos globális befektetők. A feltörekvő gazdaságok vezérlik
a világ növekedését, és nemzetközileg is elismerik őket mint jelentős
gazdasági és politikai szereplőket. Fokozzák jelenlétüket a szegényebb
országokban, és egyben megerősítik a hozzájuk fűződő
kapcsolataikat. Az utóbbi időkben először történik meg, hogy a
fejlődő országok összesen a világgazdaság több mint felét teszik ki.
A gazdasági és pénzügyi világválság felgyorsította a gazdasági hatalom
eltolódását a fejlett országokról a feltörekvő gazdaságok felé, amelyek
szintén szerepet játszanak a válságból való kilábalásban. A fejlődő országok kereskedelmi teljesítménye Forrás: IMF Bár ezek a változások emberek százmillióinak
segítettek kiemelkedni a szegénységből, nem mindegyik fejlődő
ország tett szert ilyen típusú nyereségre. Mindenekelőtt az LDC-országok marginalizálódtak tovább[6]. Noha a GDP és a kereskedelem
néhányuk esetében jelentősen nőtt, ez elsősorban az olaj- és
áruexport meglódulásának köszönhető, ami csak korlátozott hatással volt a
szegénység csökkentésére. Sok LDC egyre inkább néhány exporttermékre,
főleg a nyersanyagok exportjára van utalva[7].
Ennek ellenére néhány LDC-ország, mint pl. Banglades és Kambodzsa alacsony
technológiai szintet képviselő termékeiknek, főleg a textíliáknak
köszönhetően jó eredményeket értek el. Néhány nem olaj/áruexportáló
afrikai ország szintén jól teljesített az utóbbi évtizedben, és bővítették
szolgáltatásaikat. Részben egy olyan program eredményeként, amely célja a
mezőgazdasági termékek, pl. a kávé exportjának és az idegenforgalomnak a
fellendítése, Ruanda átlagos éves exportnövekedése 2001 óta 19 %-os, amely
mellett a gazdasági növekedés is magas arányokat mutatott, és a humán fejlettségi
mutatók is egyenletes fejlődésre engednek következtetni. Másik példa a
Zöld-foki-szigetek, amely a jó makroökonómiai irányításnak és kormányzásnak
köszönhetően – ideértve a fokozatos piaci nyitást és a világgazdaságba
való integrálódást is – 2007-ben meghaladta az LDC-státuszt, és a közepes
jövedelmű országok alsó sávjába került. Az LDC-k és a feltörekvő országok
között található országok teljesítménye változó volt,
különösen belső reformjaik hatókörének és a világgazdaságba való
integrációjuk szempontjából.
2.2.
Tanulságok a fejlődés érdekében folytatott
kereskedelmi és beruházási politika számára
A sikeres növekedési és fejlesztési
stratégiák kulcseleme a kereskedelemre való nyitottság. Egy ország sem tudott még hosszú távú növekedést fenntartani anélkül,
hogy integrálódott volna a világgazdaságba. A külföldi piacokhoz való
hozzáférés nagyobb méretgazdaságosságot és specializációt tesz lehetővé,
emellett az olcsóbb és változatosabb forrásokhoz való hozzáférés, ideértve a
hatékonyabb szolgáltatásokat is, új előállítási lehetőségeket nyit
meg. A kkb-k szintén komolyan hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez és az
exportteljesítményhez (pl. a külföldi leányvállalatok Kína kereskedelmének
75 %-áért felelősek). A személyek mobilitása előtti nyitottság
hozzájárulhat a készségek átadásához és a fejlődő országokba való
befektetéshez, különösen, ha figyelembe vesszük a diaszpórákban élő
közösségek erre irányuló szerepét[8]. Jóllehet a kereskedelem szükséges feltétel
a fejlődéshez, de mégsem elegendő. A
kereskedelem a gazdaság szerkezetétől, a kereskedelmet liberalizáló
intézkedések megfelelő sorrendjétől és a kiegészítő politikáktól
függően elősegítheti a növekedést és a szegénységben élők
számának csökkentését. A belső reformok kulcsfontosságúak a kereskedelem
és beruházás vezette növekedéshez. Az LDC-országok gazdasági teljesítményét
gyakran nemcsak az hátráltatja, hogy a gazdaságok és exportalapok nem elég
változatosak, az infrastruktúra és a szolgáltatások nem megfelelőek, és
hiányoznak a megfelelő készségek, hanem a helytelen szabályozáshoz,
korrupcióhoz és csaláshoz kapcsolódó politikai tényezők, az emberi jogok
védelmének és az átláthatóságnak a hiánya, az elégtelen közigazgatási
kapacitás, az eredménytelen adózási politikák és a széles körű adócsalás,
az elégtelen átcsoportosítási eszközök, a gyenge szociális és környezetvédelmi
politikai keretek, a természetes erőforrások nem fenntartható
hasznosítása, a biztonsági veszélyek és a stabilitás hiánya is. A fejlődést támogató kereskedelemhez
sokkal több kell, mint a vámtarifák csökkentése. A
modern és fejlődést célzó kereskedelmi politikáknak összetett problémákra
kell megoldást találniuk, egészen a kereskedelem helyi és regionális
szintű megkönnyítésétől, a technikai, szociális és környezetvédelmi
rendeleteken, az alapvető jogok tiszteletén, a beruházásokat támogató
intézkedéseken, a szellemitulajdon-jog védelmén, a szolgáltatások
szabályozásán, a versenypolitikákon és átláthatóságon át a közbeszerzési piacra
jutásig. Az ezeken a területeken elért haladás fokozza az átláthatóságot, a
megjósolhatóságot és az elszámoltathatóságot, amelyek elengedhetetlenek az
inkluzív fejlődéshez és a szegénység enyhítéséhez, amelyeket a vámtarifák
csökkentése önmagában nem tud biztosítani. Végezetül: a kereskedelem
megnyitásából adódó kedvezőtlen hatások minimalizálására aktív
szakpolitikákra van szükség. A fejlődő országok egyre nagyobb
heterogenitása miatt az uniós szakpolitikák tervezésében és végrehajtásában is
sokféleségre van szükség. A feltörekvő
gazdaságoknak és a szegényebbeknek különböző lehetőségeik, igényeik
és célkitűzéseik vannak, amelyek mind más szakpolitikai megközelítést
tesznek szükségessé. A szakpolitikát a különböző helyzetekhez mérten
körültekintően kell megtervezni. Összhangban a fejlesztéspolitikai
területen javasoltakkal[9]azoknak
az országoknak kell prioritást élvezniük, amelyeknek külső segítség nélkül
csak korlátozott lehetőségeik lennének a hosszú távú növekedésre és a
fenntartható fejlődésre, ezek elsősorban az LDC-országok és más
rászoruló országok. Ezzel párhuzamosan nagyobb szerepet vállalunk a
feltörekvő gazdaságokkal kapcsolatban, mint ahogy a kereskedelemről,
növekedésről és globális ügyekről szóló 2010. évi közleményben is
említésre kerül. Velük fenntartott kapcsolataink jellege azonban változik:
kevésbé összpontosít a fejlesztésre, és jobban a partnerségeknek a közös
érdekeken és előnyökön alapuló új formáira, valamint az egyforma arányban
megosztott globális felelősségi körökre[10].
3.
Az eddigi lépések
A kereskedelemről és fejlesztésről
szóló, 2002. évi közleményben kötelezettséget vállaltunk aziránt, hogy a
fejlődő országok jobban hozzáférhessenek az uniós piachoz,
megfelelő finanszírozást biztosítsunk a kereskedelemmel kapcsolatos
segítségnyújtáshoz, és a kereskedelmet a fejlesztési stratégiák központi részévé
tegyük. A kötelezettségvállalások között szerepelt a piachoz való hozzáférés
elősegítéséhez kereskedelmi megállapodások alkalmazása, a regionális
integráció támogatása és a fejlesztés elősegítésére a kereskedelmi
szabályok javítása. A fejlődő országok számára az uniós piac a
legnyitottabb. Az üzemanyagokat leszámítva többet importálunk az
LDC-országoktól, mint az USA, Kanada, Japán és Kína összesen. Betartottuk
kötelezettségvállalásainkat, és gyakran elől jártunk a világban. Szükség
van azonban további előrelépésekre.
3.1.
Innovatív önálló rendszerek
Az általános preferenciarendszer (GSP)[11] részeként két új
preferenciarendszert hoztunk létre: ·
A 2001-es „fegyver kivételével mindent”
(Everything But Arms,EBA) kezdeményezés radikális intézkedéssel – vámtarifák és
kvóták alkalmazása nélkül – teljesen megnyitotta az uniós piacot az LDC-k
előtt. Tíz évvel később az EBA eredményes
mozgatórugónak bizonyult ahhoz, hogy fellendítse az LDC-országoknak a mi
piacunkra irányuló exportját. Az LDC-országokból történő uniós import több
mint 25 %-kal gyorsabban nőtt, mint a preferenciális rendszerekben
nem kedvezményezett országoktól származó importok (kimagasló példa a bangladesi
textilexport)[12].
Az exportkínálat diverzifikációjának másfelől azonban vegyes hatása van. A
kihasználtsági arányokon még mindig lehetne javítani. Erősebbé vált a
fejlettebb preferenciális partnerek (amelyek a GSP-n belüli preferenciális
exportok több mint 40 %-át teszik ki) felőli versenykényszer és a
preferenciaerózió, ami arra utal, hogy meg kell reformálni a GSP-rendszert
(lásd: 4.1.1. pont). ·
A 2006-ban létrehozott GSP+ rendszer az uniós
kereskedelempolitika igen innovatív eszköze, amely a fenntartható
fejlődést támogatja, elsősorban az veszélyeztetett fejlődő
országokra összpontosítva. Kiegészítő preferenciái
erőteljes ösztönzők azon országok számára, amelyek elkötelezettek az
emberi jogok alapvető nemzetközi egyezményeinek végrehajtása, a
munkajogok, a környezetvédelem és a jó kormányzás iránt. Jelenleg 16
kedvezményezett van[13],
amelyeknek az Unióba irányuló exportja a rendszer hatására fellendült, ezzel
együtt pedig gyakorlatilag mindegyikük profitált bevételi szinten is. A
jövő egyik kihívása a hozzáférési kritériumok és ösztönzők
kibővítése, valamint az alapvető nemzetközi egyezmények eredményes
végrehajtására irányuló ellenőrzések támogatása. A meglévő
preferenciarendszerek könnyebb igénybevétele érdekében is komoly
erőfeszítéseket tettünk: ·
A 2011 óta alkalmazandó, új GSP származási
szabályok[14]
arra bírálatra reagálnak, amely szerint a szigorú származási szabályok gátolják
a fejlődő országokat abban, hogy teljes mértékben kiaknázzák az uniós
preferenciákat. Az új szabályok egyszerűbbek, és
könnyebb nekik megfelelni. Szélesebb körű
beszerzési lehetőségeket kínálnak, új lehetőségekkel az országok
közötti regionális és transzregionális kumulációra. Az LDC-országok további
rugalmasságot élvezhetnek azon felül, amelyet a legtöbb többi fejlett ország
saját GSP-típusú rendszerén belül kínál. A
gazdasági partnerségi megállapodásokat (GPM) előkészítő tárgyalások
(lásd a 3.3. pontot) során szintén javaslat született kiigazított szabályokra. ·
A Bizottság 2004-ben az uniós piacra jutás
gyakorlati szempontjairól online szolgáltatást indított a fejlődő
országok potenciális exportőrei számára, ez az Export Helpdesk[15]. Ez a szolgáltatás részletes tájékoztatást nyújt az uniós behozatali
vámkontingensekről, a származási szabályokról, a vámeljárásokról, a
technikai követelményekről stb. Ez az eszköz az egész világon egyedülálló,
bár az LDC-országokban jobban ki lehetne használni.
3.2.
A kereskedelemösztönző támogatás (AfT)
fejleményei
·
Az EU és tagállamai a globális
AfT-erőfeszítések mozgatórugói, ennek következtében a globális folyamatok
több mint egyharmadáért felelősek. Az EU 2007-ben
közös stratégiát fogadott el az uniós tagállamokkal. Megdupláztuk
erőfeszítéseinket: 2009-ben 10,5 milliárd EUR-t értünk el, amellyel
meghaladtuk céljainkat. Most már az uniós fejlesztéstámogatás több mint harmada
a kereskedelemmel kapcsolatos igényeket támogatja. Mindemellett aggodalomra ad
okot, hogy az LDC-országok az AfT-nek csak korlátozott arányában részesülnek
(22 %). Azon dolgozunk, hogy a kereskedelmi lehetőségekhez való jobb
igazodással fokozzuk az eredményességet, többek között nagyobb nemzetközi
koherenciával és ellenőrzéssel, bár elismerjük, hogy ezen a téren is
szükség van még további előrelépésekre. Kollektív uniós kereskedelemösztönző támogatás (EU és uniós
tagállamok)
3.3.
Megújult kétoldalú és regionális törekvések
A Cotonoui
Megállapodást követően gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek)
céljából 2002-ben tárgyalások indultak bizonyos afrikai, karibi és
csendes-óceáni (AKCS) országokkal. A Karib-térségben a
CARIFORUM államcsoporttal átfogó regionális GPM-et írtak alá és alkalmaztak
ideiglenesen. Más országokkal és régiókkal tárgyalás útján átmeneti GPM-et
kötöttünk, hogy a cotonoui preferenciák 2007 végi lejárta után is biztosítva
legyen az árukereskedelem folytonossága. A megerősített megállapodások
megkötésére irányuló tárgyalások minden régióban folytatódnak. Mivel az
átmeneti GPM-ek megerősítése addig nem történt meg, 2007 decemberében
ideiglenes intézkedéseket fogadtak el[16].
A Bizottság 2011 szeptemberében azt javasolta, hogy 2013 után csak azon
országok esetében tartja fenn ezeket a piacra jutási intézkedéseket, amelyek
megteszik a szükséges lépéseket saját GPM-jük megerősítése felé[17]. A Globális Európáról szóló közlemény[18] 2006-ban a magasabb
fejlettségi szintű fejlődő országokkal új tárgyalássorozatot
indított a szabadkereskedelmi megállapodásokról.
Indiával és a Mercosur országaival már folynak a tárgyalások. Mivel az
ASEAN-országokkal a régióközi megközelítés lassú előrehaladást mutatott, a
tárgyalások most Szingapúrral és Malajziával kétoldalúan folytatódnak. Átfogó szabadkereskedelmi megállapodásokról
Peruval, Kolumbiával, Közép-Amerikával és Ukrajnával is tárgyalásokat
folytattunk. Az EU következetesen törekszik a regionális
integráció elősegítésére, főleg hogy orvosolja
a kis és fragmentált piacok hátrányait, az országokat vonzóbbá tegye a kkb-k
számára, és ösztönözze a gazdasági növekedést. Közép-Amerikával és a CARIFORUM
országaival kötött megállapodásaink erőteljesen támogatják a regionális
integrációs folyamatokat, de rájöttünk, hogy ahol a politikai szándék vagy a
regionális kapacitás nem elég erős, változtatnunk kell a
megközelítésünkön. Néhány esetben a régióközi megállapodások hosszabb távú
célkitűzése felé vezető úton köztes lépésként kétoldalú szinten kell továbblépnünk,
ám annak akadályozása nélkül, hogy a többi regionális partner bármikor
csatlakozhasson, amikor készen áll. A regionális integrációra jelentős
forrásokat fordítottunk, noha az eredmények gyakran elmaradtak a
várakozásoktól. Egyik fő nehézség a regionális szervezetek korlátozott
kapacitása arra, hogy életképes és a tagjai által támogatott
projektjavaslatokat dolgozzanak ki.
3.4.
A globális kép vegyes
2001-ben az EU kulcsszerepet vállalt a
többoldalú kereskedelmi tárgyalások dohai fejlesztési fordulójának
elindításában. A tíz éve tartó tárgyalások ellenére még mindig nincs
megállapodás. Még a legszegényebb országok számára
készült intézkedéscsomagról szóló átmeneti megállapodás is bizonytalannak
tűnik. Komoly erőfeszítéseket tettünk a tárgyalások
előmozdítására, többek között olyan példátlan ajánlatokat tettünk, amelyek
a fejlődő országok számára jelentős előnyökkel járna akár a
piacra jutás, akár a mezőgazdasági támogatások szabályai kapcsán. Többször
is javaslatot tettünk kompromisszumos megoldásra. A strukturális nehézségek és
ezekkel együtt néhány WTO-tag elkötelezettségének hiánya azonban azt
jelentették, hogy az alapvető paraméterekben nem lehetett megállapodásra
jutni. A gazdasági és pénzügyi világválság
kezdetén a protekcionizmustól való tartózkodás iránti elkötelezettség, amelyet az EU erősen hangoztatott, sikeresebb volt, bár még mindig
ébernek kell lennünk[19].
Az EU szintén támogatta több fejlődő ország csatlakozását a WTO-hoz
(pl. legutóbb Szamoa és Vanuatu).
4.
A következő évtized feladatai
Az utóbbi idők eredményeire és törekvéseire építve, de egyben
tanulva azokból a tapasztalatokból is, amikor az előrehaladás nem volt
olyan sikeres, mint reméltük, az EU fokozza erőfeszítéseit, hogy segítsen
a leginkább rászoruló országoknak abban, hogy javukra fordíthassák az egyre
integráltabb világpiacok előnyeit. Ez a
siker azonban elsősorban a fejlődő országok az iránti
felelősségvállalásán és készségén múlik, hogy véghez vigyék a szükséges
belső reformokat. Még sok azonban a
tennivaló a többoldalú kereten belül, ahol a leginkább rászoruló országok
nevében tett törekvéseinket még össze kell hangolni a többi kereskedelmi
nagyhatalommal.
4.1.
Mit tud Európa nyújtani
Az EU-nak a legszegényebb és legkiszolgáltatottabb országokra kell
összpontosítania, és gondoskodnia kell róla, hogy ezek a törekvések figyelembe
veszik ezen országok igényeit és korlátait, miközben a kereskedelem-, a
fejlesztéspolitika és más szakpolitikák között koherenciát és komplementaritást
biztosít. 4.1.1. Célirányosabb
preferenciák A Bizottság
a GSP-rendszer reformját javasolta annak biztosítására, hogy a vonatkozó
preferenciák a legrászorulóbb országok előnyére váljanak[20]. Az áttekintés figyelembe veszi a
fejlődő országok közötti egyre nagyobb különbségeket és
különböző igényeiket, valamint a támogathatósági követelmények és az
átsorolási mechanizmusok felülvizsgálatát javasolja annak biztosítására, hogy
ténylegesen csak az LDC-országok, az alacsony jövedelmű vagy a közepes
jövedelmű országok alsó sávjába tartozó országok részesülhessenek a
rendszerből azokban az ágazatokban, ahol a leginkább szükség van a
segítségre. A nyitott rendszernek és a szükséges kiigazítások céljából
átláthatóbb eljárási lépéseknek köszönhetően a gazdasági szereplők
számára a kiszámíthatóság is fokozódni fog, megfelelő átmeneti
időszakok biztosításával. A fejlődő országokban
tevékenykedő kisebb piaci szereplők kereskedelmét előmozdító
csomag Sok fejlődő országban, különösen a
hatalmas informális szektorban a kisvállalatok képezik a gazdaságok alapját,
akikre aránytalanul nagy terhet rónak a bonyolult adminisztratív folyamatok,
valamint a tájékoztatás, a képzés, a kapcsolatok és a forrásokhoz való
hozzáférés hiánya. Ezen aggodalmak orvoslására a következő
kezdeményezéseket mérlegeljük: ·
A kereskedelmi politikákról és a piaci
információkról való gyakorlati tájékoztatás kiterjesztése. Az EU Export Helpdesk kiegészítéseként olyan többoldalú kereskedelmi
átláthatósági kezdeményezést fogunk támogatni, amely minden piacon hasonló
információkat nyújt. Ez különösen a Dél-Dél
közötti és a regionális kereskedelem számára hasznos. ·
A szellemitulajdon-jogi eszközök
kistermelők és kisgazdálkodók általi alkalmazásának megkönnyítése, hogy a termékazonosság és –minőség kialakításával és védelmével,
védjegyek, földrajzi jelzések és egyedi kivitelezés használatával
elősegíthető legyen áruik gazdasági értékének maximalizálása[21]. ·
A diaszpórákban élő uniós
kiskereskedők számára hálózatok kialakításának ösztönzése (pl. kereskedelmi eljárások, szabványok, forrásokhoz való hozzáférés),
hogy hozzájárulhassanak származási országuk fejlődéséhez. ·
A 2011-ben létrehozott, Afrikáról szóló kis- és
középvállalkozói pénzügyi fórum, valamint az Afrikai Unió Bizottságával 2011.
november 30-án aláírt egyetértési megállapodás keretében a kis- és
középvállalatokkal párbeszéd elősegítése. ·
A fejlődő országok kisebb
exportőrei/kiskereskedői számára a forrásokhoz való hozzáférés
elősegítése. Készen állunk a nemzetközi pénzügyi
intézetek ezen a területen végzett munkájának, valamint a G20 által az alacsony
jövedelmű országokban felmért igények áttekintésének a támogatására[22]. ·
Az egyszerűsített eljárás kiterjesztése a
származási igazolás beszerzésére. A kisebb
tranzakciókra viszonylag kevésbé alkalmaznak kereskedelmi preferenciákat,
részben főleg a származási igazolás beszerzésének magas költség/haszon
aránya miatt. A GSP származási szabályainak 2011. évi reformja az összes
szállítmány megfelelőségi nyilatkozata alapján egyszerűsített
eljárást tesz lehetővé, az exportőr előzetes nyilvántartása
alapján. Ha ez a rendszer jól működik, fontolóra vesszük más
preferenciális rendelkezésekre való kiterjesztését is. ·
A kisvállalalkozások részvételének támogatása
olyan kereskedelmi rendszerekben, amelyek biztosítják a termelők számára a
hozzáadott értéket, ideértve a fenntarthatóságra reagáló termelőket is (pl. méltányos, etikus vagy ökológiai kereskedelem), valamint a
földrajzi származási követelményeket a harmadik országokkal folytatott
fejlesztési együttműködésben. Mindez eredményes módja lehet annak,
hogy a termelők különböző termékekkel állhassanak elő, jobb
alkupozícióba kerülhessenek, és felárhoz juthassanak. 4.1.2. Célirányosabb
kereskedelemösztönző támogatás Továbbra is
arra ösztönözzük a fejlődő országokat, hogy vonják be a kereskedelmet
fejlesztési stratégiáikba. Ezzel összefüggésben az AfT
különösen fontos lehet, és a továbbiakban is arra törekszünk, hogy tovább
fejlesszük az AfT programozását és megvalósítását. ·
A kereskedelem- és fejlesztéspolitika közötti
kiegészítő jelleg javítása: Amikor a
kereskedelempolitikai intézkedések több lehetőséget kínálnak a
fejlődő partnereknek (pl. GPM-ek, az új GSP, új származási szabályok
által), készen állunk AfT-t biztosítani ahhoz, hogy az intézkedéseket a javukra
fordíthassák. Olyan eszközök, mint pl. az ágazati programok vagy költségvetési
támogatás kiegészíthetik a gazdasági reformokat, amelyek a kereskedelmi és
beruházási lehetőségek kiaknázásához szükségesek[23]. A földrajzi programok mellett
új tematikus programokat lehet alkalmazni a kereskedelmek megnyitásához[24]. ·
Hangsúly az LDC-országokon. Fent kell tartanunk az AfT beazonosításával, rangsorolásával és
végrehajtásával kapcsolatos kapacitás megerősítésére irányuló eredményes
támogatást, a több adományozó által kialakított megerősített integrált
keretre építve, amely támogatja az LDC-országokat a kereskedelem
fejlesztésében. ·
Hangsúly a kisebb piaci szereplőkön. Biztosítanunk kell, hogy a kisebb piaci szereplők, ideértve a
vidéki kisgazdálkodókat is, megfelelően hozzáférnek az AfT-hez a
külső piacokban való részvételük megkönnyítése érdekében. ·
A gazdasági partnerségek, szabályozási
párbeszédek és vállalati együttműködések fokozása. Az uniós tapasztalat
segítheti a partnerországokat belső reformjaik irányításában (lásd a 4.2.
pontot) és az uniós piacra jutásban. A
Bizottság által javasolt új partnerségi eszköz különösen a feltörekvő
gazdaságokban támogathatja ezeket a kezdeményezéseket, és elősegítheti az
együttműködés új formáit olyan országokban, amelyek a kétoldalú
fejlesztési segítségnyújtás segítségével jobb státuszba kerültek. ·
A regionális integrációt támogató megközelítés
áttekintése. Az integrációért felelős regionális
és nemzeti adminisztrációk kapacitásépítésére való összpontosítás folytatása
mellett ezeket a kérdéseket a fejlődő országokkal folytatott
politikai párbeszédünkben stratégiaibb módon kell kezelnünk. A kereskedelem
megkönnyítésére és az hálózatépítésre külön AfT regionális programokat lehetne
tervezni. Ha a regionális szervezetek ésszerűsítik szerkezetüket, hogy
jobban tükrözzék a gazdasági és politikai realitást, támogatólag mellettük
állunk. ·
Az emberek felkészítése a változásra: A készségekkel és oktatással, munkajogokkal és szociális védelemmel
kapcsolatos, elsősorban a kereskedelmi reformokra irányuló politikák
különösen a népesség legszegényebb és legkiszolgáltatottabb helyzetben
levő rétegei számára a legrelevánsabbak, ideértve a nőket és
gyerekeket is,. Ezt a dimenziót ezért teljes egészében integrálni kell az EU
fejlesztési együttműködésébe, összhangban a méltányos munka, az emberi
jogok és a szociális védelem támogatásának folytatásával[25]. ·
A segély hatékonyságának javítása: Az AfT megvalósításának a segélyek hatékonyságáról szóló magas
szintű fórumokon megállapított elveket és kötelezettségvállalásait kell
követnie[26].
A busani fórumon hozott megegyezés szerint az AfT-nek az eredményekre és a
hatásra kell összpontosítania, hogy ezáltal termelői kapacitást építsen
ki, elősegítse a piaci kudarcok kezelését, megerősítse a
tőkepiacokhoz való hozzáférést, és olyan megközelítéseket segítsen
elő, amelyek enyhítik a magánszféra gazdasági szereplői előtt
álló kockázatot. Az uniós donorok között mindenképpen jobb koordinációra van
szükség. Az EU-n kívüli hagyományos vagy feltörekvő donorokkal folytatott
együttműködés javítására szintén szükség lesz. Mint ahogyan erről
Busanban megegyezés született, az országos szintű kötelezettségvállalások
végrehajtására fogunk összpontosítani, és támogatjuk az új, inkluzív, a
hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló globális partnerséget[27]. 4.1.3. A kkb-kat
fellendítő kiegészítő eszközök Míg a
fejlődő országokba irányuló, vagy az onnan származó kkb-k száma az
utóbbi évtizedben megugrott, a rossz gazdasági kilátások és a kedvezőtlen
beruházási feltételek miatt nagyban elkerülte a legrászorulóbb országokat. A
beruházóknak stabil, átlátható és kiszámítható szabályozási környezetre van
szükségük. Az EU elő tudja segíteni az üzleti környezet javítását az
AfT-vel és egy sor kkb-vel kapcsolatos eszközzel, amelyet a lisszaboni
szerződés most kiterjesztett. A lisszaboni szerződés a beruházást az
EU kereskedelmi politikája keretébe helyezte, amely az EU kizárólagos
kompetenciája[28]. ·
Az EU szabadkereskedelmi megállapodásaiban
foglalt rendelkezések a piacra lépés és a
működési feltételek tekintetében nagyobb jogbiztonságot nyújtanak. Olyan
ágazatokat vonunk be (pl. telekommunikáció, közlekedés, bank, energia,
környezetvédelmi szolgáltatások, építkezés és terjesztés), amelyek
elősegítik a kedvezőbb üzleti környezet kialakítását és az
infrastruktúra fejlesztését. Az EU ezeken a tárgyalásokon rugalmasságot és
érzékenységet tanúsít partnereink igényei iránt: csak
a külön felsorolt ágazatok érintettek, és az országok megőrzik
szabályozási jogukat és a korlátozások bevezetésére irányuló jogukat is. ·
A kétoldalú beruházási megállapodások (BIT-ek)
által nyújtott beruházási védelem szintén fokozhatja a kkb-potenciált, mivel egy ilyen védelem további garanciákat biztosít, és növeli a
jogbiztonságot a beruházók számára. Az uniós tagállamoknak már kiterjedt
BIT-hálózatuk van a fejlődő országokkal. Fokozatosan uniós
szintű beruházásvédelmi megállapodásokat kívánunk bevetni, vagy a
szabadkereskedelmi megállapodásokra irányuló, folyamatban lévő tárgyalások
részeként, vagy különálló megállapodásokként. Készen állunk az ezen
lehetőség iránt érdeklődő fejlődő országok kérelmeit
megvizsgálni. ·
Az EU ötvözésre szolgáló mechanizmusaival ki
lehet egészíteni a fejlődő országok hazai és külföldi beruházásait[29].
A támogatást pl. hitelekkel vagy kockázati tőkével lehetne kombinálni a
stratégiai beruházások pénzügyi életképességének támogatása érdekében. A célunk
az lesz, hogy a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretbe tartozó új pénzügyi eszközök
közötti ilyen innovatív pénzügyi eszközök segítségével nagyobb arányú segély
valósulhasson meg[30].
Azokban az országokban, ahol az államadósság fenntarthatósága érzékeny, az
ilyen pénzügyi eszközök használatát esetenként fogjuk értékelni. További mérlegelendő
eszközök pl. a garanciák, a magántőke és az állami-magán partnerségek.
Együttműködésre törekednek az Európai Beruházási Bankkal és a tagállamok
fejlesztési pénzügyi ügynökségeivel vagy más ilyen ügynökségekkel. A
kereskedelmi és beruházási megállapodásokkal is nagyobb koherenciára van
szükség. 4.1.4. Átfogó és modulált
kétoldalú/regionális megállapodások A Globális Európa menetrendjét[31]
követve átfogó szabadkereskedelmi megállapodásokra fogunk törekedni, továbbra
is figyelembe vesszük partnereink fejlettségi szintjét, és rugalmas megközelítéseket kínálunk, amelyek az egyes országok
igényeihez és kapacitásaihoz lesznek mérve. GPM-tárgyalásokat folytatására törekszünk
minden érdekelt AKCS-országgal és régióval,
összhangban a Cotonoui Megállapodás célkitűzésével, amely szerint
támogatni kell a mélyebb regionális integrációt, korszerűsíteni kell
gazdasági kapcsolatainkat, és a gazdasági növekedés fellendítésére a
kereskedelmet kell használni. Az idő rendkívül fontos tényező a
gazdasági szereplők számára bizonyosság és kiszámíthatóság biztosításához. Minél előbb születnek meg ezek a
megállapodások, annál hamarabb valósulnak meg a fejlesztési előnyök[32]. Ha
az AKCS-országok úgy döntenek, a GPM-ek tartalmazhatnak
kötelezettségvállalásokat olyan szolgáltatásokról, beruházásokról és
kereskedelemmel kapcsolatos területekről, amelyeket a Cotonoui
Megállapodás a növekedés fontos mozgatórugójának ítélt meg. Ha átfogó és
regionális megállapodások elérhetetlennek bizonyulnak, változó geometriát vagy
többsebességű megállapodásokat lehet bevezetni. Megerősítjük, hogy
azoknak az AKCS-országoknak, amelyek korábban cotonoui kereskedelmi
preferenciákban részesültek, szabad belépést biztosítunk az EU piacára, és jobb
származási szabályokat kínálunk, miközben az AKCS-országok részben és
fokozatosan liberalizálnak. Pragmatikus megoldásokat terjesztettünk elő a
tárgyalások során megmaradt akadályokra, és továbbra is nyitottak maradunk ezek
finomítására. Megoldásainkat az az alapelv vezérli, hogy a megszületendő
szabadkereskedelmi megállapodásoknak igazodnia kell a Cotonoui Megállapodás
víziójához, amely szerint elő kell segíteni az AKCS-országok és régiók
fejlődését. Azok az országok, amelyek nem állnak készen arra, hogy
vállalják a WTO-val összeegyeztethető kereskedelmi megállapodások
kötelezettségeit, amennyiben támogathatók, választhatják, hogy a GSP-ből
profitálnak. Ez azonban a regionális integráció, a fokozott beruházás és a jobb
üzleti környezet szempontjából nem kínál ugyanolyan fejlődési
lehetőséget, mint a szabadkereskedelmi megállapodások. Az „arab tavaszra” adott válaszként az EU –
a piacra lépésen jóval túlmutató – partnerségeket jelentett be a demokráciáért
és a közös jólétért, hogy ezáltal tovább mélyítse az
integrációt a dél-mediterrán térség országaival, valamint előmozdítsa az
emberi jogokat, a jó kormányzást és a demokratikus reformokat[33]. Tárgyalásokat indítunk
Egyiptommal, Tunéziával, Jordániával és Marokkóval mély és átfogó
szabadkereskedelmi megállapodások megkötése céljából. Szorosabb kereskedelmi
köteléket építünk ki keleti szomszédságunkban Örményországgal, Grúziával és
Moldovával is. A végső cél egy olyan, közös jóléti térség kialakítása,
amely mindkét régióban az országok számára felkínálja a lehetőséget arra,
hogy a feltételek teljesülése esetén részt vehessenek az EU belső piacán[34]. 4.1.5. Értékalapú
kereskedelmi menetrend a fenntartható fejlődés elősegítésére Az EU egyik alapvető célkitűzése annak biztosítása, hogy a
gazdasági növekedés és a fejlesztés együtt járjon a szociális
igazságszolgáltatással, ideértve az alapvető munkaügyi előírásokat és
a fenntartható környezetvédelmi gyakorlatokat, a külpolitikán keresztül is. Ezek a törekvések különösen relevánsak a
fejlesztési kontextusban, amelyben az országok jelentős kihívásokkal
néznek szembe. A GSP+ rendszer
kulcsfontosságú uniós kereskedelempolitikai eszköz, amely támogatja a
fejlődő országokban a fenntartható fejlődést és a jó
kormányzást. A Bizottság azt javasolta, hogy még
vonzóbbá teszi azáltal, hogy megszünteti a kedvezményezettek átsorolását,
enyhíti a gazdasági belépési kritériumokat, és lehetővé teszi, hogy az
országok bármikor jelentkezhessenek. Ezzel egyidőben az
ellenőrző és kivonási mechanizmusok megerősödnek, hogy
biztosítható legyen a kedvezményezett országok által tett kötelezettségvállalások
hatékony végrehajtása. A nemrégiben
kötött uniós szabadkereskedelmi megállapodások rendszeresen tartalmaznak
rendelkezéseket a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről.
A cél az, hogy a partnerországok együttműködési
folyamatban vegyenek részt a civil társadalommal, valamint megerősödjenek
a hazai és nemzetközi munkaügyi és környezetvédelmi előírások. A
rendelkezések független és pártatlan felülvizsgálatot is lehetővé tesznek.
Amint ezek a megállapodások életbe lépnek, biztosítanunk kell, hogy ezeket a
mechanizmusokat hatékonyan használják, és fejlesztési együttműködésünk
keretében megfelelő támogatást kell nyújtanunk. Kötelezettséget
vállalunk aziránt, hogy jobban értékeljük a kereskedelmi kezdeményezések Unióra
és kereskedelmi partnereire gyakorolt hatását, ideértve a fejlődő
országokat is[35]. Gondoskodunk róla, hogy az elemzések,
amelyeket egy új szakpolitika kialakításánál (hatásvizsgálat), vagy a
megállapodást előkészítő tárgyalások során (fenntarthatósági
hatásvizsgálat), vagy a megállapodást végrehajtásakor végeznek (ex-post
elemzések), kitérnek minden jelentős gazdasági, szociális, emberi jogi és
környezetvédelmi hatásra, és az érdekeltekkel folytatott széles körű
konzultáción alapulnak. Ilyen elemzések elősegítik a kísérő AfT-intézkedések
megtervezését is. Intézkedéseket
fogadtunk el néhány kulcsfontosságú természeti erőforrás, mint pl. az
EU-ba importált fával és hallal való fenntartható gazdálkodás
elősegítésére[36]. Segítséget nyújtunk fejlődő partnereinknek ezen rendszerek
végrehajtásában, hogy maximalizálhassák a növekedési fejlődésre irányuló
lehetőségeiket. Hasonló előírások elősegítése céljából más olyan
országokkal is együttműködünk, amelyek fontos piacok a természeti
erőforrások számára. Elősegítjük
az olyan árukra és szolgáltatásokra vonatkozó vámjellegű és nem
vámjellegű akadályok megszüntetését, amelyek környezetvédelmi
előnyöket hozhatnak. Mindez segíti
törekvéseinket, hogy a fejlődő országok számára könnyebb hozzáférést
biztosíthassunk a zöld technológiához. A kereskedelmi
ösztönzők nemcsak a kormányzati intézkedésekből adódnak, hanem abból
is, hogy a piacok átállnak a fenntartható termékekre. A
fenntartható fejlődéssel kapcsolatos rendszerek (pl. méltányos, etikus
vagy ökológiai) hatékony módja lehet annak, hogy a fejlődő
országokban támogassák a fenntartható és inkluzív növekedést[37]. A közigazgatási
szervek elősegíthetik ezeket a kezdeményezéseket. Megerősítjük
támogatásunkat a fenntartható fejlődési rendszerekben részt vevő,
fejlődő országok termelői felé azáltal, hogy tovább mobilizáljuk
az együttműködést, ideértve az AfT-intézkedéseket is, javítjuk a
kapcsolódó tevékenységek ellenőrzését, és továbbra is arra ösztönözzük
partnerországainkat, hogy segítsék elő a méltányos és etikus
kereskedelmet. A közeljövőben létrejövő közbeszerzési irányelvek
áttekintése keretében tovább kívánjuk könnyíteni Európában a közigazgatási
szervek méltányos és etikus beszerzési döntéseit. A vállalati
szociális felelősség szintén egyre nagyobb szerepet játszik nemzetközi
szinten, mivel a vállalatok az emberi jogok, valamint
tevékenységeik szociális és környezeti hatásának fokozottabb
figyelembevételével hozzá tudnak járulni az inkluzív és fenntartható
növekedéshez. Arra ösztönözzük a vállalatokat, hogy használják ezen a területen
a nemzetközileg elismert iránymutatásokat és elveket[38], mint pl. a multinacionális
vállalatoknak szóló OECD-iránymutatásokat, kereskedelmi partnereinket pedig
ezek betartására ösztönözzük. Megállapodásaink a beruházók
felelősségteljes üzleti viselkedésének elősegítéséről is
tartalmaznak rendelkezéseket. 4.1.6. A
legsebezhetőbb országok támogatása ellenállóképességük és válságkezelésük
javításában Az LDC-országok
és egyéb sebezhető országok könnyebben válsághelyzetbe kerülnek, ami
veszélyezteti hosszú távú fejlesztési törekvéseiket, különösen azon
országoknál, amelyek elsősorban exportközpontú növekedési stratégiával
rendelkeznek, mivel ha az exportbevételek csökkennének, vagy az importköltségek
emelkednének, a globális árusokkok vagy belföldi természeti katasztrófák súlyos
nehézségeket okozhatnak a fizetési mérlegben. Segíteni tudunk a külső
csapásokkal szembeni ellenállóképesség és a reagálási kapacitás fokozásában: ·
A természeti katasztrófák komoly destabilizáló
hatással lehetnek a szállítói láncokra, valamint a kereskedelmi és gazdasági
tevékenységekre. A 2010. júliusi áradásokat
követően az EU további preferenciákat javasolt Pakisztánnak, de a
tapasztalatok azt mutatták, hogy ez a megközelítés nem hozott elég gyors
reakciót. Amiatt is aggodalmak merültek fel, hogy ez esetleg más szegény
országok kereskedelemére is eltérítő hatással lehet. A jövőben arra
törekszünk, hogy a válság sújtotta országokban az új GSP származási
szabályokban alkalmazzunk az ideiglenes eltéréseket a származási szabályok
követelményeiben. A természeti katasztrófákra való felkészültség növelése
érdekében arra törekszünk, hogy az EU humanitárius segítségnyújtásra vonatkozó
politikája keretében az igények felmérésekor vegyük figyelembe a kereskedelmi
sebezhetőséget. Az EU innovatív index alapú időjárási kockázati biztosítás
kidolgozásában is segít a partnerországokban, és tanulhatunk az
időjárással kapcsolatos kockázatok pénzügyi piacra való átvitelének
sikeres példáiból, pl. katasztrófakötvények használatával, hogy ki lehessen
védeni a földrengés miatt a kormány költségvetését érintő pénzügyi
kockázatot. ·
Több fejlődő országban vannak
konfliktusok, amelyek gyakran a természeti katasztrófák ellenőrzéséhez
kötődnek. A Bizottság irányelvtervezetet
terjesztett elő annak elősegítésére, hogy a nyersanyagtermelő és
erdészeti iparágak tekintetében a kormánynak szóló kifizetéseket közzétegyék
mind az EU tőzsdéin jegyzett vállalatok[39],
mind más nagy uniós vállalatok[40]
esetében. Ez az első lépés az átlátható beruházási környezet felé
vezető úton, amely csökkenteni tudja a korrupció kockázatát és az
adókikerülést. A kimberley-i folyamatból, a nyersanyag-kitermelő iparágak
átláthatóságára vonatkozó kezdeményezésből (EITI), erdészeti jogszabályok
végrehajtása, erdészeti irányítás és erdészeti termékek kereskedelméből
(FLEGT) és a fatermékekre vonatkozó rendeletből szerzett tapasztalatokra
építve felderítjük az egész szállítói láncban az átláthatóság javításának
lehetőségeit is, ideértve az átvilágítás szempontjait is. Ezzel
egyidőben a multinacionális vállalatoknak szóló nemrég aktualizált OECD-iránymutatások,
valamint az OECD kellő gondosságról és az ellátási láncok
felelősségteljes igazgatásáról szóló ajánlásai nagy támogatását és
alkalmazását hirdetjük – mindezt az OECD-országokon kívül is elő kell
mozdítanunk. Ezzel párhuzamosan a fenntartható bányászat, a geológiai ismeretek
és természeti erőforrás-gazdálkodás jó kormányzása terén továbbra is
együttműködünk a fejlődő országok közé tartozó partnereinkkel,
és támogatjuk őket[41]. ·
A fogyasztói árak ingadozása hatással van a
partnerországok kormányzati költségvetésére. Támogatjuk
a partnerországokat abban, hogy hasznukra fordítsák a piaci alapú biztosítási
mechanizmusokat, mint pl. az árutőzsdéket a bevétel-elmaradás kivédésére.
A 2009-ben létrehozott sebezhetőségi FLEX-mechanizmusra (V-FLEX) építve, amely
enyhíti a globális élelmiszer- és pénzügyi válság következményeit az
AKCS-országokban, új sokkenyhítő eszköz felállításán dolgozunk, amely a
több országra kiterjedő, szélesebb körű külső sokkhatásokra
összpontosít[42].
4.2.
A belső reformok és a jó kormányzás
kulcsfontosságúak a kereskedelem vezérelte növekedéshez
A gazdasági
növekedés lendülete mindenekelőtt a hazai gazdaságból adódik. A magánszektor fejlődéséhez és bármilyen fenntartott kereskedelem
és beruházás vezérelte növekedéshez a jó kormányzás különösen fontos. A
kiindulópont a stabil politikai intézmények és gyakorlatok, a független
igazságszolgáltatás, az emberi jogok védelme, a közpénzek, szabályok és
intézmények átláthatósága, valamint komoly fellépés a csalás és korrupció
ellen. A magánszféra fejlődését támogató politikák, rendeletek és
intézmények, megfelelő munkahelyek és export-versenyképesség szintén
jelentősek. Az ellátási kapacitás és az indulótőke (ideértve a humán
tőkét is) javítására, a közlekedési költségek csökkentésére, a
mezőgazdasági és ipari termelékenység növelésére, bizonyos munkaügyi és
környezetvédelmi előírások végrehajtásának javítására és a beruházási kedv
fokozására belső reformokra van szükség. Elengedhetetlenek ahhoz, hogy
enyhítsék a vámtarifa-bevételek esetleges veszteségeit, és hatékony adózáson és
az eszközök és biztonsági hálók átcsoportosításán keresztül lehetővé
tegyék a szükséges kiigazítást. Igen fontosak ahhoz, hogy a gazdasági növekedés
előnyei a szegénység hatékony felszámolásában mutatkozzanak meg. A külső
segítség és a kereskedelmi megállapodások támogatják ezt a folyamatot. Számos országban az újítók igazság szerint kétoldalú vagy regionális
kereskedelmi megállapodások megkötésére törekednek ahhoz, hogy
megerősítsék saját belső politikájukat, és véghezvigyék belső
reformjaikat. A hatékonyság érdekében az ilyen megállapodásoknak olyan
szabályokat is kell tartalmazniuk, amelyek elősegítik az átláthatóságot, a
kiszámíthatóságot és az elszámoltathatóságot. A
felelősségvállalás kulcskérdés a siker érdekében. A megoldásokat nem lehet kívülről előírni. A
fejlődő országoknak előbb-utóbb saját döntéseket kell hozniuk.
Peru, Kolumbia, Közép-Amerika és a CARIFORUM-országok minőségi változáson
mennek keresztül, és az egyoldalú kereskedelmi preferenciákra építés helyett
olyan nagyratörő megállapodásokat kötöttek az EU-val, amelyek
gazdaságaikban strukturális változásokat idéznek elő. Ezek a megállapodások elősegítik azon
legfontosabb reformok megszilárdítását, amelyeket a latin-amerikai országok már
elvégeztek az importkiváltó politikák alkalmazása óta. Ez egyértelmű példa
arra, hogy a politikai szándék fontosabb, mint a fejlettség szint, ugyanis
Honduras, Nicaragua és Haiti nem tartozik a leggazdagabb országok közé.
4.3.
A többoldalú menetrend 2020-ig
Erős
többoldalú kereskedelmi rendszer létfontosságú a fejlődő országok
hosszú távú érdekében, az összes fontos piacon mind a szabályzat, mind a piacra
lépés szempontjából. A piacok egyre inkább
magukban a fejlődő országokban találhatók. Az
utóbbi időkben most először a dél-dél kereskedelem nagyobb, mint az
észak-dél kereskedelem annak ellenére, hogy a dél-dél kereskedelem előtt
álló akadályok sokkal nagyobbak, mint a fejlődő országok piacaira
való jutás előtti akadályok[43].
A többoldalú tárgyalások ezért elengedhetetlenek. Folyamatos tárgyalásokat kell
folytatnunk ahhoz, hogy lefektessük a későbbi tárgyalások alapját, és
finomítsuk a többoldalú rendszert, hogy a kereskedelem hatékonyabban
működjön a fejlődés érdekében. 4.3.1. A dohai
fejlesztési menetrend fejlesztési dimenziójának megvalósítása A többoldalú menetrend továbbra is prioritás az EU számára. A dohai fejlesztési menetrend súlyos patthelyzetben van, de túl sok
olyan lehetőséget kínál a általában a fejlődő országoknak és
különösen a LDC-országoknak, amelyet nem lenne célszerű kihagyni. Az EU
továbbra is kötelezettséget vállal a dohai fejlesztési menetrend és az
LDC-országokra vonatkozó külön csomag iránt. Úgy véljük, a WTO-tagoknak
2012-ben és később tárgyalásokat kell folytatnia többek között olyan
témákról, mint a kereskedelem megkönnyítése, nem vámjellegű akadályok és a
vitarendezés, ugyanis ezeknek mind jelentős fejlesztési dimenziója van. A kereskedelem megkönnyítéséről szóló megállapodás számottevő
fejlesztési előnyöket kínál azáltal, hogy mind a
belső, mind az exportpiacokon folytatott kereskedelem megkönnyítése
céljából minden WTO-tagországban koherens reformokat biztosít. Amellett, hogy
minden WTO-tagállamnak előnyére válnának ezek a reformok, különösen a
fejlődő országok profitálnának belőle, köztük is tengerparttal
nem rendelkező országok. A végrehajtás minden egyes ország igényeihez és
kapacitásaihoz lenne szabva, és szükség esetén külső segítségnyújtás is
támogatná. A tárgyalások mihamarabbi befejezése mindenkinek az előnyére
válik. Továbbra is
azokat a konkrét eredményeket akarjuk látni, amelyek az LDC-országoknak
kedveznek. Nem
elégedhetünk meg azzal, hogy a WTO-tagoknak sosem sikerül végrehajtaniuk a vám-
és kvótamentes piacra jutással kapcsolatos meglévő határozatokat, amelyek
elengedhetetlenek ahhoz, hogy az LDC-országok számára új, biztonságos
kereskedelmi lehetőségek jöjjenek létre. A
mezőgazdasági tárgyalások során a gyapottal kapcsolatban is fontos
kedvező eredményeket elérni. A származási
szabályok nemrégiben tett reformjára építve az LDC-országokat érintő
preferenciális szabályok nagyobb koherenciájára törekszünk, ideértve a nagyon
átláthatóságot, egyszerűséget és a jobb piacra lépési lehetőségeket
is. Ez a szolgáltatások alóli mentesség az
LDC-országok számára, amelyet 2011 decemberében a WTO nyolcadik miniszteri konferenciáján
fogadtak el, és amellyel a WTO-tagállamok a szolgáltatások terén preferenciális
piacra lépést biztosítanak az LDC-országoknak, csak az első lépés az
LDC-csomag felé. A dohai fejlesztési menetrend tárgyalásain
kívül, és hogy minél több ország profitálhasson a rendszerből, továbbra is
támogatjuk és megkönnyítjük az LDC-országok WTO-hoz való csatlakozását, és
aktívan hozzájárulunk a csatlakozási iránymutatások felülvizsgálatához, hogy
2012 júliusáig megfelelő ajánlások születhessenek. A csatlakozás útja hasznos folyamat, és előreviszi a reformokat,
de gyakran hosszadalmas és nehézkes is egyben. A WTO-szabályok integritásának
megőrzése mellett a piacok megnyitása terén továbbra is megfelelő
mérsékletességet gyakorlunk, és segítséget nyújtunk az LDC-országoknak az új
szabályok betartásában és végrehajtásában. Ezenkívül amikor megvizsgáljuk az
LDC-országoknak a kereskedelmi vonatkozású szellemi tulajdonjogokról szóló
WTO-megállapodás (TRIPS) végrehajtásával kapcsolatos igényeit és
követelményeit, kedvezően bíráljuk el a 2013-as korábbi végrehajtási
határidő meghosszabbításának kérését, emellett megfelelő technikai
segítséget nyújtunk. 4.3.2. Szilárd
jövőbeli alap teremtése Elsőszámú
prioritásunk a többoldalú kereskedelmi rendszer megőrzése és
megerősítése. A WTO bármilyen gyengülése a
legkisebb és leggyengébb tagoknak kárt okozna. Ez különösen komoly kérdés
válság idején, amikor nagy a kísértés a protekcionizmushoz folyamodás felé. A dohai fejlesztési menetrend mostani
holtpontja a WTO szerkezetének alapvető gyengeségére mutat rá, amely nem
fejlődött olyan gyorsan, mint a gazdasági realitások. A WTO-rendszer nem tükrözi eléggé a fő kereskedelmi partnerek
közötti relatív gazdasági hatalmakban létrejött nagy váltást. Egyre nagyobb az
egyenlőtlenség a nagy feltörekvő országok által a többoldalú
kereskedelmi rendszerek felé tett hozzájárulásai és az ebből származó
előnyök között. Ez egyre jobban érezhető a szegényebb országokban,
amelyek azt látják, hogy egyre nagyobb a szakadék köztük és a feltörekvő
országok között. Ez már a dohai fejlesztési forduló kezdetén is kézzelfogható
volt, de a tendencia azóta jelentősen nőtt, és a jövőben még
inkább fog. A differenciálás kérdése és a
feltörekvő gazdaságok szerepével a többoldalú rendszer érdekében és a
fejlesztés hasznára foglalkozni kell. A
feltörekvő országoknak jobban kézbe kell venniük a helyzetüket, és nagyobb
felelősséget kell vállalniuk az iránt, hogy preferenciális rendszereken
keresztül megnyissák piacaikat az LDC-országok felé, de egyúttal ne kezeljék
őket megkülönböztetve a többi WTO-tagországgal szemben, amelyek négyötöde
fejlődő ország. Véleményünk szerint ez nem arra utal, hogy
a dohai fejlesztési forduló eredményeként a fejlett országokkal teljesen
kölcsönös kötelezettségvállalások lennének, de hozzájárulásuk
arányosabb a rendszerből szerzett előnyökkel. 4.3.3. A megjelenő
kihívásokkal való szembenézés A fejlődő országok erős és végrehajtható többoldalú
szabályokkal rendelkeznek. A modern globális
gazdaságban a kereskedelmi akadályok egyre kevésbé vámtarifa jellegűek, és
egyre inkább a szükségtelen terhet jelentő vagy kölcsönösen
összeférhetetlen szabályozási intézkedésekben nyilvánulnak meg, amelyek gyakran
nagyobb kihívást jelentenek a legszegényebb fejlődő és az igen
korlátozott adminisztratív kapacitású országoknak. Több figyelmet kell szentelni annak, hogy a
kereskedelem hogyan befolyásol más olyan kérdéseket, amelyek a legszegényebb
fejlődő országokat érintik. Ez volt már a
helyzet a kereskedelem és az élelmiszerbiztonság összekapcsolása tekintetében
is, különösen a G20 és az ENSZ addig még megválaszolatlan felkérésére, hogy
humanitárius célokból tartósan szüntessék meg az élelmiszerek
exportkorlátozásait és az Élelmezési Világprogram élelmiszervásárlásaira
kivetett adókat. Az élelmiszerekkel kapcsolatos exportkorlátozások
átláthatóságának a javításáért is lehetne még többet tenni, megfelelően
figyelembe véve ezek hatásait és a többi WTO-taggal folytatott konzultációt. A
szegény fejlődő országok más globális kihívásokkal is szembenéznek,
ilyen pl. elegendő, megbízható energiakészletek biztosítása vagy gazdasági
rendszereiknek a változó globális éghajlati viszonyokhoz való hozzáigazítása,
természeti forrásaik fenyegetettsége, valamint vállalataik versenyképességének
elősegítése és megőrzése a globális piacon. A WTO-tagoknak az
elkövetkező években nagyobb figyelmet kell szentelnie ezekre a fontos
kérdésekre. A feltörekvő országokkal folytatott hatékony
együttműködés különösen fontos. 5. Következtetés A
feltörekvő országok felemelkedése hatásos jelzés arra nézve, hogy a
fejlődés lehetséges, és hogy ebben az egyre integráltabb világgazdaságban
a nyitott piacok fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban. Sok fejlődő ország
még mindig le van maradva. Segítségre van
szükségük, és ez azt jelenti, hogy az EU-nak fent kell tartania, sőt
növelnie kell a komoly elkötelezettségét, jobban összpontosítva a
legrászorultabb országokra. A támogatás partnerségek formájában
érkezik, amelyekben a fejlődő országoknak szintén vannak választási
lehetőségeik és felelősségi köreik a kereskedelem és beruházás hosszú
távú előnyeinek megszilárdítása érdekében. A felelősségteljesség és a jó
kormányzás központi fontosságú ebből a szempontból. A fejlesztési együttműködésen át támogatást nyújtunk, és
olyan kereskedelmi és beruházási megállapodásokat kínálunk, amelyek támogatják
és rögzítik a fejlődéshez szükséges intézményi változásokat. Előretekintve a jövőre, mindegyik
félnek alkalmazkodnia kell az utóbbi évtizedek gazdasági hatalmi változásaihoz. A dél-dél kereskedelem először nagyobb a történelem folyamán,
mint az észak-dél kereskedelem. Sok fejlődő és feltörekvő
országnak még fel kell zárkóznia az EU-nak a szegényebb fejlődő
országok felé tett nyitottságához. Mindehhez mindenképpen többoldalú
intézkedésekre van szükség, ideértve a dohai fejlesztési fordulót és mást is,
illetve alaposan felül kell vizsgálni a többoldalú tárgyalások alapjait. A nagy
feltörekvő országoknak kezükbe kell venniük a vezető szerepet és a
többoldalú kereskedelmi rendszerben felelősséget kell vállalniuk a rendszer
és a globális fejlődés érdekében. 2011 májusában Isztambulban az
LDC-konferencián ambiciózus célt tűztek ki: 2020-ra meg kell duplázni az
LDC-országok részesedését a globális exportból. Az
ebben a közleményben leírt megközelítés segíthet e cél elérésében. Ennek
tükröződnie kell a nagy nemzetközi konferenciákon is, különösen 2012
áprilisában Dohában az UNCTAD XIII-on és 2012 júniusában a Rio+20 fenntartható
fejlődési konferencián, amely új irányt mutat a zöld gazdaság felé
vezető úton. [1] „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek – A
kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme”, COM(2010)612,
2010.11.9. [2] „Trade and Development: Assisting Developing Countries
to Benefit from Trade”, (Kereskedelem és fejlesztés: segítségnyújtás a fejlődő
országoknak a kereskedelem kiaknázásában), COM(2002)513, 2002.9.18. [3] Az Európai Unió működéséről szóló
szerződés 208. cikke megköveteli az EU-tól, hogy azon politikáinak
végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra,
vegye figyelembe a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit, amelyek
közül a legfontosabb a szegénység felszámolása. [4] „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának
hathatósabbá tétele”, COM(2011)637, 2011.10.13. [5] „Emberi jogok és demokrácia az Európai Unió külső tevékenységének
központjában: Egy hatékonyabb megközelítés felé”, COM (2011)886, 2011.12.12. [6] 2010-ben a világ GDP-jének 0,6 %-át tették ki
összesen, míg 2000-ben ez az érték 0,7 % volt. [7] Átlagosan három exporttermék az összes export több mint
75 %-át teszi ki. 8 LDC-ország esetében ez az arány 95 % felett van. [8] „A migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános
megközelítés” COM(2011)743, 2011.11.18., valamint irányelvjavaslat a harmadik
országbeli állampolgárok vállalaton belüli áthelyezés keretében történő
belépésének és tartózkodásának feltételeiről, COM(2010) 378, 2010.7.13. [9] COM(2011)637 [10] Az Európai Tanács következtetései, 2010.9.16. [11] A GSP-rendszert 2006-ban vizsgálták felül, hogy több
termékre terjedjen ki, egyszerűsítse a szabályokat, és fokozza a
megjósolhatóságot. A reform fellendítette a kedvezményezett országok exportját
és a kkb-t, valamint sok országban támogatta az exportkínálat
diverzifikációját. [12] CARIS, az EU GSP-jének középtávú értékelése, 2010. [13] Azerbajdzsán, Bolívia, Costa Rica, Ecuador, Grúzia,
Guatemala, Honduras, Kolumbia, Mongólia, Nicaragua, Örményország, Panama,
Paraguay, Peru, El Salvador és a Zöld-foki-szigetek. [14] A Tanács 1063/2010/EK rendelete,
2010.11.18. [15] www.exporthelp.europa.eu [16] A Tanács 1528/2007/EK rendelete, 2007.12.20. [17] COM(2011) 598, 2011.9.30. [18] „Globális Európa – Nemzetközi
versenyképesség”, COM(2006) 567 végleges, 2006.10.4. [19] Lásd az EU nyolcadik jelentését a potenciálisan kereskedelemkorlátozó
intézkedésekről (2010. október – 2011. szeptember) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2011/october/tradoc_148288.pdf [20] COM(2011) 241, 2011.5.10. [21] Lásd a hamarosan megjelenő bizottsági közleményt
„Strategy for the protection and enforcement of intellectual property rights in
third countries” (Stratégia a harmadik országokbeli szellemi tulajdonjogok
védelmére és érvényesítésére) címmel. [22] A G20-ak cannes-i csúcsa – Zárónyilatkozat, „Building Our
Common Future: Renewed Collective Action For The Benefit Of All” (Közös
jövőnk kiépítése: Megújult közös fellépés mindenki javára), 2011.11.4. [23] „A harmadik országoknak nyújtott uniós
költségvetés-támogatás jövőbeni megközelítése”, COM(2011) 638, 2011.10.13. [24] A Fejlesztési Együttműködési Eszköz „Globális
közjavak és kihívások” tematikus programja, amelyet a Bizottság a „Globális
Európa: az EU külső tevékenységei finanszírozásának megújítása”, COM(2011)
865, 2011.12.7. közleményében javasol, többek között előirányozza a
kereskedelempolitikák és kereskedelmi megállapodások meghatározását és
végrehajtását, a többoldalú kereskedelmi rendszerbe való integrálásra irányuló
segítségnyújtást, valamint az EU és a partnerországok és -régiók közötti
beruházási kapcsolatok elősegítését. [25] COM(2011)637 [26] Róma: 2003,
Párizs: 2005, Accra: 2008, Busan: 2011 [27] A hatékony fejlesztési együttműködés busani
partnersége, negyedik magas szintű fórum a segélyek hatékonyságáról,
Busan, Koreai Köztársaság, 2011.11.29.–2011.12.1. [28] „Egy átfogó európai nemzetközi beruházási politika felé”
című közleményében (COM(2010) 343, 2010.7.7.) a Bizottság felvázolta az EU
jövőbeli beruházási politikájának a célkitűzéseit. [29] Ilyen pl. az EU–Afrika Infrastruktúraalap, a Szomszédsági
Beruházási Keret, a Latin-amerikai Beruházási Keret és a Közép-Ázsia Beruházási
Keret [30] COM(2011)865 [31] COM(2006) 567, 2006.10.4. [32] Amint az egyik AKCS-ország megkötötte a szabadkereskedelmi
megállapodást, természetesen más AKCS-országok is kérhetik a csatlakozást. [33] „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a
dél-mediterrán térséggel", COM(2011) 200, 2011.3.8. [34] „Az átalakuló szomszédság új megközelítése”, COM(2011)303,
2011.5.25. [35] COM(2010)612 [36] „Fa-rendelet” (az EP és a Tanács 995/2010/EU rendelete,
2010.10.20.) és a "jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat
elleni rendelet" (a Tanács 1005/2008/EK rendelete, 2008.10.29.) [37] „Hozzájárulás a fenntartható fejlődéshez: A méltányos
kereskedelem és a fenntarthatóságot garantáló nem kormányzati kereskedelmi
rendszerek szerepe”, COM(2009) 215, 2009.5.5. [38] „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra
vonatkozó megújult uniós stratégia”, COM(2011) 681, 2011.10.25. [39] Az Európai Parlament és a Tanács 2004/109/EK irányelve
(2004.12.15.) a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos
információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról és a
2001/34/EK irányelv módosításáról [40] Irányelvjavaslat a meghatározott jogi formájú
vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, konszolidált pénzügyi
kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, COM(2011) 684 [41] Közlemény az árupiacokról és nyersanyagokról, COM(2011)
25, 2011.2.2. [42] A többéves pénzügyi keret az EU AKCS-országokkal és a
tengerentúli országok és területekkel folytatott együttműködésének
finanszírozására vonatkozóan a 2014–2020 közötti időszakban (11. Európai
Fejlesztési Alap) [43] P. Kowalski és B. Shepherd (2006), „South-South Trade In
Goods” (Az árucikkek dél-dél kereskedelme), OECD kereskedelempolitikai
munkadokumentuma, 40. számában lévő becslések szerint csaknem háromszor
nagyobb.