Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52019DC0095

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK a víz-keretirányelv (2000/60/EK) és az árvízvédelmi irányelv (2007/60/EK) végrehajtásáról Második vízgyűjtő-gazdálkodási tervek Első árvízkockázat-kezelési tervek

COM/2019/95 final

Brüsszel, 2019.2.26.

COM(2019) 95 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a víz-keretirányelv (2000/60/EK) és az árvízvédelmi irányelv (2007/60/EK) végrehajtásáról

Második vízgyűjtő-gazdálkodási tervek
Első árvízkockázat-kezelési tervek

{SWD(2019) 30 final} - {SWD(2019) 31 final} - {SWD(2019) 32 final} - {SWD(2019) 33 final} - {SWD(2019) 34 final} - {SWD(2019) 35 final} - {SWD(2019) 36 final} - {SWD(2019) 37 final} - {SWD(2019) 38 final} - {SWD(2019) 39 final} - {SWD(2019) 40 final} - {SWD(2019) 41 final} - {SWD(2019) 42 final} - {SWD(2019) 43 final} - {SWD(2019) 44 final} - {SWD(2019) 45 final} - {SWD(2019) 46 final} - {SWD(2019) 47 final} - {SWD(2019) 48 final} - {SWD(2019) 49 final} - {SWD(2019) 50 final} - {SWD(2019) 51 final} - {SWD(2019) 52 final} - {SWD(2019) 53 final} - {SWD(2019) 54 final} - {SWD(2019) 55 final} - {SWD(2019) 56 final} - {SWD(2019) 57 final} - {SWD(2019) 58 final} - {SWD(2019) 59 final} - {SWD(2019) 60 final} - {SWD(2019) 61 final} - {SWD(2019) 62 final} - {SWD(2019) 63 final} - {SWD(2019) 64 final} - {SWD(2019) 65 final} - {SWD(2019) 66 final} - {SWD(2019) 67 final} - {SWD(2019) 68 final} - {SWD(2019) 69 final} - {SWD(2019) 70 final} - {SWD(2019) 71 final} - {SWD(2019) 72 final} - {SWD(2019) 73 final} - {SWD(2019) 74 final} - {SWD(2019) 75 final} - {SWD(2019) 76 final} - {SWD(2019) 77 final} - {SWD(2019) 78 final} - {SWD(2019) 79 final} - {SWD(2019) 80 final} - {SWD(2019) 81 final} - {SWD(2019) 82 final} - {SWD(2019) 83 final} - {SWD(2019) 84 final}


1.Bevezetés

A víz nélkülözhetetlen az élethez, és így elengedhetetlen a társadalmunk és a gazdaság számára. A fenntartható vízgazdálkodás fontos szerepet fog játszani annak lehetővé tételében, hogy az emberiség alkalmazkodjon átalakult környezetéhez, és elősegíti annak elkerülését, hogy a globális felmelegedés mértéke meghaladja az 1,5° C-t 1 . Soha ezelőtt nem volt talán ennyire igaz, hogy a létfontosságú erőforrásokkal való gazdálkodás ténylegesen integrált megközelítést kíván – olyan megoldást, amely a környezeti, társadalmi, gazdasági és egészségügyi dimenziót egyaránt figyelembe veszi.

Az 5. végrehajtási jelentés a víz-keretirányelv 2 (WFD) és az árvízvédelmi irányelv 3 (FD) végrehajtásának helyzetéről számol be, amelyhez a tagállamok által a 2015–2021-es időszakra összeállított és benyújtott második vízgyűjtő-gazdálkodási tervek (RBMP-k) és első árvízkockázat-kezelési tervek (FRMP-k) bizottsági értékelését veszi alapul. E jelentést a víz-keretirányelv (WFD) 18. cikke és az árvízvédelmi irányelv (FD) 16. cikke írja elő; de ugyanúgy választ ad a felszín alatti vizekről szóló irányelv 11. cikkében foglaltakra.

A 2000-ben bevezetett víz-keretirányelv gondoskodik arról, hogy a vízminőség és -mennyiség kezelésének kérdésébe a gazdasági és ökológiai szempontok teljes mértékben beépüljenek. Legfőbb célkitűzése annak elérése, hogy 2015-re az Unió több mint 111 000 felszíni vize (pl. folyók, tavak, part menti vizek) és több mint 13 000 felszín alatti vize megkapja a „jó állapotú” besorolást. A víz-keretirányelv (WFD) ugyanakkor lehetőséget ad a határidő 2015-ig tartó megnyújtására, feltéve hogy a meghosszabbítás legfeljebb 2 további ciklusra korlátozódik (azaz a jelenlegi 2015–2021-es és a következő 2021-2027-es időszakra), hacsak a természeti feltételek 4 el nem lehetetlenítik a WFD-célkitűzések e határidőkön belüli megvalósítását. A „jó állapot” a felszíni vizek esetében jó ökológiai és kémiai állapotot, míg a felszín alatti vizek – mint az ivóvíz-kiemelés fő forrásai – tekintetében jó mennyiségi és kémiai állapotot jelent.

Az árvízvédelmi irányelv (FD), amelyet – mások mellett – hét évvel később a Duna és az Elba mentén 2002 nyarán bekövetkezett súlyos áradásokra válaszul vezettek be, egyfajta keretet teremt az Unión belüli árvízkárok kockázatának csökkentésére. Talán ennek célja még soha nem volt ilyen releváns az Európa-szerte tapasztalt egyre intenzívebb áradások fényében. A súlyosbodó klímaváltozás és városi terjeszkedés 5 következtében az árvízkockázat-kezelést övező bizonytalanságok a gyakorlatok folyamatos monitoringját és kiigazítását teszik szükségessé a károk minimalizálása érdekében. E jelentés az eddigi eredményekről számol be, az első árvízkockázat-kezelési tervek (FRMP-k) alapján.

A jelentéshez egy sor bizottsági szolgálati munkadokumentum is tartozik, amelyek az uniós áttekintések mellett külön tagállami értékeléseket is tartalmaznak, nem beszélve a nemzetközi együttműködés összefoglalóiról.

2.Az elfogadás körüli jelenlegi helyzet és jelentéstétel

Valamennyi tagállam jóváhagyta a saját vízgyűjtő-gazdálkodási tervét (RBMP) és árvízkockázat-kezelési tervét (FRMP), a Kanári-szigetek (Spanyolország) FRMP-i kivételével 6 .

Noha a korábbi jelentési gyakorlathoz képest javulás tapasztalható, sok tagállam így is késedelmesen (2015. december 22. után) fogadta csak el a terveket, vagy az európai víz-információs rendszer (WISE) adatbázisán keresztüli jelentésbenyújtással késett (amelynek határideje 2016. március 22. volt) 7 . Néhány esetben a késedelmi idő elérte vagy akár meg is haladta a két évet. A Bizottság a jogi beszámolási követelményeket megsértő valamennyi tagállammal szemben jogi eljárást indított.

3.A második vízgyűjtő-gazdálkodási tervek (RBMP) és az első árvízkockázat-kezelési tervek (FRMP) értékelése

Az RBMP-kben és FRMP-kben szereplő információkat feltöltötték az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) gondozásában álló közös digitális adattárba, a WISE-be. A Bizottság az értékelés alapjául a WISE-re támaszkodott a közvetlenül a nemzeti és nemzetközi RBMP-kből és FRMP-kből származó adatok mellett.

Írország, Görögország és a spanyol Kanár-szigetek sem az RBMP-t, sem az FRMP-t nem nyújtották be időben a WISE-hez értékelésre, míg Litvánia és Gibraltár (Egyesült Királyság) esetében a késedelem az RBMP-ket érintette. Éppen ezért ez a jelentés ezekre az országokra, illetve régiókra nem terjed ki.

A Bizottság figyelembe vette a 2018. szeptember 20-21-én Bécsben megtartott Vízügyi Konferencia eredményeit, amelyek számos érdekelt fél és tagállam jelentése esetében inputul szolgáltak.

A Bizottság szintén figyelembe vette az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsának a korábbi végrehajtási jelentésekkel kapcsolatos észrevételeit. A Parlament 2015-ben elfogadott egy vízügyi állásfoglalást, amely többek között a vízminőség és -mennyiség kezelésének fontosságát hangsúlyozta az uniós vízügyi jogszabályok maradéktalan végrehajtása és azoknak az egyéb uniós szakpolitikákba történő egyre intenzívebb beépülésének szükségessége mellett. Felkérte a tagállamokat saját RBMP-jük elkészítésére és végrehajtására, és az ezzel kapcsolatos információk online elérhetővé tételére. Rámutatott továbbá az RBMP-k és FRMP-k közötti szinergiára. A Tanács egy sor Következtetést adott ki 2007 és 2016 között. 8 Különösen annak szükségességét hangsúlyozta, hogy az uniós vízügyi vívmányok, amelyek célja a víz romlás elleni védelme és a „jó állapotú” besorolás fokozatos elérése, teljes mértékben végrehajtásra kerüljenek; továbbá felkérte a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy dolgozzanak együtt azon, hogy e törekvések a többi vonatkozó szakpolitikába jobban integrálódjanak. Különösen az árvizek kapcsán a Tanács utalást tett a zöld infrastruktúra és a természetes vízmegtartást segítő intézkedések, mint az árvízkockázat csökkentését szolgáló eszközök alkalmazására. A Bizottság minden hasonló megfontolást támogat, és elkötelezte magát az ennek megfelelő cselekvés mellett.

4.Víz-keretirányelv (WFD) – a második vízgyűjtő-gazdálkodási tervek (RBMP) eredményei

A vizek állapotáról szóló, 2018. júliusban közzétett EEA-jelentés 9 részletesen beszámol az európai víztestek helyzetéről, amelynek alapjául a WFD-ben előírt tagállami jelentések szolgálnak.

E szerint az Európai Unióban található, felszín alatti víztestek 74 %-a elérte már a kémiailag jó állapotot, 89 %-uk pedig megkapta a „jó mennyiségi állapotú” besorolást.

Kevésbé biztató azonban a helyzet a felszíni vizek esetében: csupán 38 %-uk van jó kémiai állapotban, és nem több mint 40 %-uk jellemezhető jó ökológiai állapottal vagy potenciállal 10 . Néhány vegyi szennyező anyag, ezek közül is leggyakrabban a higany 11 , komolyan veszélyezteti a vizek állapotát. Uniós és nemzetközi szinten is vannak lépések arra, hogy csökkentsék a higany és az egyéb szennyező anyagok kibocsátását, és bizonyos vegyi anyagok szintje esetében már értek el eredményt.

A 2009-2015-ös időszakhoz képest azonban csak a víztestek korlátozott száma esetében beszélhetünk állapotjavulásról. Ennek oka a probléma kései felismerése lehet, illetve az, hogy több idő szükséges a hatékony szakpolitikai intézkedések kidolgozásához. Ráadásul az intézkedések lassú bevezetése és az intézkedések hatásának kifejtéséig megfigyelhető természeti reakciók sem segítik a helyzetet, nem beszélve a szigorúbb minőségi előírásokról, a korszerűbb ellenőrzésről és a jelentésekről, amelyek a korábban „ismeretlen” állapotú víztestek esetében a besorolást „nem megfelelő”-re módosítják.

Összességében komoly erőfeszítések történtek a víz-keretirányelv végrehajtása érdekében. Szintén pozitív hatása volt néhány más, a témához szorosan kapcsolódó uniós jogszabály eredményesebb végrehajtásának. Ez elsősorban a települési szennyvíz kezeléséről, a nitrátokról, az ipari kibocsátásokról szóló irányelvet, illetve a vegyi anyagokról szóló uniós jogszabályt érinti.

Az EEA-jelentés szerint Európa vizeire nézve továbbra is súlyos terhet jelent mind a diffúz (pl. mezőgazdaság, közlekedési infrastruktúra), mind a pontszerű forrás generálta szennyezés (pl. ipar vagy energiatermelés), akárcsak a túlzott mértékű kivétel és az emberi tevékenységek eredményeként megjelenő hidromorfológiai változások sora.

4.1.Értékelés nemzeti és országos alatti szinten

A WFD-célkitűzések megvalósulásának elengedhetetlen előfeltétele már a vízgyűjtők szintjén a megfelelő irányítás. Mostanra valamennyi tagállam kijelölte az illetékes hatóságait – gyakran akár több típust is, hangsúlyt adva együttműködésük fontosságának. Az érdekelt felekkel való egyeztetéshez nem egy módszert segítségül hívtak. Számos állandó tanácsadó szerv kezdte meg működését. Állítólag az érdekelt felekkel folytatott egyeztetések eredményeképpen az RBMP-tervezetek is módosultak, ugyanakkor az nem egyértelmű, hogy az effajta hozzájárulás milyen befolyással volt a már elfogadott RBMP-re.

A tagállamok kötelesek minden egyes vízgyűjtő kerület (RBD) vonatkozásában annak jellemzőiről elemzést készíteni, amelyben áttekintik az emberi tevékenység hatásait és a vízhasználat gazdasági elemzését is elvégzik. E „jellemzést” hatévente aktualizálni kell. Ugyancsak meg kell adni a vízgyűjtők határait és elhelyezkedését. Ezt az „elhatárolást” valamennyi ciklus esetében ellenőrizni és frissíteni kell, illetve jelezni kell a vizek állapotát befolyásoló terhelésekben és hatásokban bekövetkező változásokat. Ez az elhatárolás 10-ből 4 esetben módosult, gyakran azok egyértelmű közlése nélkül. A sürgető problémák ismertetése általában világosabb a jobban körülírt kritériumoknak köszönhetően. Azonban van még min javítani, hiszen a víztestek igen nagy hányada esetében számoltak be olyan, antropogén eredetű behatásokról, illetve problémákról (főként hidromorfológiai terhelések), amelyek hatása még nem ismert, vagy amelyek kiváltó oka még nem tisztázott.

Történt néhány, az eredmények nyomon követését és az adatok összehasonlítását megkönnyítő módszertani fejlesztés annak megállapítása tekintetében, hogy a víz-keretirányelv előírásai szerint mikor mondható el egy jelentősen módosított vagy mesterséges víztestről, hogy az elérte a „jó ökológiai potenciált”.

A felszíni víztestek ökológiai és kémiai állapotának monitoringja és értékelése eltéréseket mutat a mért paraméterek és az eredmények összevethetősége tekintetében. EU-szerte igen nagy különbségek vannak az elsőbbségi anyagok ellenőrzésében 12 mind a víztestek százaléka, mind az anyagok száma szempontjából. A legtöbb tagállam minden olyan elsőbbségi anyagot ellenőrzött, amelyet a vízgyűjtő kerületükbe bocsátott anyagként azonosítottak. Valamennyi tagállam jelentést küldött az ilyen káros anyagok kibocsátásainak, bevezetéseinek és veszteségeinek nyilvántartásáról, azonban ezek csak kevés esetben teljesek.

Az a tény, hogy 2018 elejéig sok víztípusra nem volt hivatalos közös interkalibrációs rendszer 13 , még mindig – a második jelentési ciklusban is – nagyban megnehezíti a víztestek összehasonlítását.

Mindazonáltal szinte valamennyi víztest esetében megállapíthatóvá vált azok állapota, ami igen lecsökkentette az e körüli korábbi bizonytalanságot. Ugyanakkor az ökológiai állapot ellenőrzésében tapasztalt hiányosságok továbbra is fennállnak.

Összességében elmondható, hogy az egyes vízkategóriák esetében a minőségi elemek megfigyelése – még a legjobb esetben is – hiányosságokat mutat: túlságosan támaszkodik a szakértői véleményekre és inkább a számos különböző víztestből álló csoportokban gondolkodik, mintsem egy olyan, alaposabb értékelésben, amely az egyes WFD-paraméterek szerint a víztesteket sorra veszi. További erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a megfelelő monitoringhálózatok elérjék a kellő területi lefedettséget és a szükséges értékelési megbízhatóságot.

Javult a felszín alatti víztestek mennyiségi és kémiai állapotának monitoringja és értékelése, bár sokuk esetében még mindig hiányzik a megfelelő megfigyelési pont. E kérdésben a víz-keretirányelvet a felszín alatti vizekről szóló irányelv egészíti ki, amely elsősorban az érintett szennyező anyagok listáját, a küszöbértékeket, illetve a kémiai állapot értékelési trendjeit határozza meg. Mindkét irányelv szinergiában működik a többi uniós jogszabállyal (így az ivóvízről és a nitrátokról szóló irányelvekkel). A kémiai állapot ellenőrzése továbbra sem megfelelő: a felszín alatti vizek igen nagy száma esetében hiányzik, vagy az ellenőrzés csak a főbb paraméterek korlátozott számára terjed ki.

A víz-keretirányelv 4. cikkében meghatározott mentességek 14 jelenleg Európa víztestei felét érintik. Elsősorban a természetes víztestekre vonatkoznak, de egyre inkább kiterjednek a jelentősen módosított és a mesterséges víztestekre is, az új keletű fizikai módosítások mellett. Míg a mentességek indoklásai tekintetében összességében javulás figyelhető meg, kitartó széles körű alkalmazásuk egyértelmű mutatója annak, hogy még mindig komoly erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy 2027-ig az érintett víztestek megszerezzék a „jó állapot” vagy „jó potenciál” minősítést. Ugyanakkor és összhangban az ugyanezen cikkben előírtakkal, a jelentés adatai rámutatnak, hogy a tagállamoknak jobban kellene gondoskodniuk arról, hogy az egyik víztestet érintő mentességek ne zárják ki tartósan más víztesteknél a környezeti célkitűzések teljesítésének lehetőségét, illetve azt ne kompromittálják (4. cikk (8) bekezdés); továbbá a tagállamoknak legalább az egyéb uniós környezetvédelmi jogszabályban meghatározott védelmi szintet biztosítaniuk kellene (4. cikk (9) bekezdés).

A víz-keretirányelv a tagállamok számára egy intézkedési program (PoM) 15 létrehozását írja elő a „jó állapot” időszerű elérése érdekében. Ami a vízkivételben érintett víztesteket illeti, a főbb intézkedések általánosságban véve meghatározásra kerültek, azonban végrehajtásuk uniós szinten eltéréseket mutat, így pedig a terhelések is csak lassan csökkennek. Potenciális problémát jelent, hogy a legtöbb tagállam a kis vízkivétel esetében eltekint az ellenőrzés és nyilvántartás kötelezettségétől. Utóbbiak hiánya különösen azokban a tagállamokban jelenthet gondot, amelyek már vízhiánnyal küzdenek, illetve azoknál a víztesteknél, ahol mennyiségi problémák jelentkeztek.

A tagállamok szerint a legtöbb vízgyűjtő kerület esetében a legsürgetőbb problémák közé tartoznak a mezőgazdasági hatások, hiszen azok a romlás lehetséges kockázatát hordozzák magukban, nem beszélve a környezetvédelmi célkitűzések meghiúsulásáról – a túlzott vízkiemelés és a diffúz szennyezés tekintetében egyaránt. Ezzel összefüggésben alapintézkedések 16 kerültek bevezetésre. Az esetek felében nem készül előzetes értékelés arról, hogy a megtett intézkedések milyen mértékben tudják majd áthidalni és megszüntetni a jó állapot eléréséig vezető út akadályait. Komoly befolyással lesznek majd az önkéntes intézkedések is: sok fog függeni tőlük – gyakran a közös agrárpolitika (KAP) alkalmazásában. A környezeti törekvések szintjének megemelésétől vezérelve, az új KAP-ra vonatkozó bizottsági javaslat kötelező követelményeket 17 állapít meg a gazdálkodók számára. Ezenkívül a beavatkozási stratégiának, amelyet a tagállamok a saját KAP-stratégiai tervükben ismertetnek, figyelembe kell vennie az RBMP-k szerinti szükségleteket, és elő kell segítenie a víz-keretirányelv célkitűzéseinek megvalósulását. Szükség szerint a tagállamoknak az újabb vízvédelmi beavatkozásokat további támogatásukról kell biztosítaniuk – különböző önkéntes programok révén 18 .

Alapvető intézkedések kerültek bevezetésre a nem mezőgazdasági ágazat jelentette problémákra is; ilyen például az ipar és az energiatermelés. A legtöbb esetben ezek olyan egyedi intézkedések, amelyek a kémiai vagy ökológiai állapot elérésének meghiúsulását okozó szennyező anyagokra koncentrálnak (például intézkedés bizonyos szennyező anyagok vízbe történő kibocsátásának csökkentésére vagy megállítására). Azonban több eredményre van szükség.

A víztesteken már végbement fizikai módosítások kapcsán a legtöbb tagállam olyan intézkedésekről (hallépcsők, felépítmények eltávolítása stb.) számolt be, amelyek célja a jelentősebb hidromorfológiai terhelések negatív környezeti hatásának csökkentése volt. Szintén szorosabbá vált az intézkedések, a terhelések, és a vízhasználat, illetve a gazdasági ágazatok közötti kapcsolat. A minimális ökológiai vízhozam jobb meghatározásra szorul, és a megvalósítása terén is van min javítani; továbbá biztosítani kell a vízfolyás folytonosságát és gondoskodni kell a megfelelő üledékkezelésről.

Nem egy tagállam a vízárazási politikáját is korszerűsítette, amellyel most már megfelel az európai strukturális és beruházási alapok esetében a 2014-2020-as időszakra hozott közös rendelkezésekről szóló rendelet szerinti előzetes vízügyi feltételrendszernek. Lépéseket tettek a vízszolgáltatások meghatározásának kérdésében, akárcsak a pénzügyi költségek kalkulációja és a mérések vonatkozásában, illetve a vízszolgáltatások költségmegterülési összegének számítása kapcsán a környezetvédelmi és erőforrás-költségek gazdasági elemzése és értékelése terén. Mindazonáltal még mindig komoly hiányosságok vannak a gazdasági elemzés e javított elemeinek konkrét intézkedésekre fordításában, nem beszélve az olyan harmonizáltabb megoldások kutatásáról, amelyek célja a környezetvédelmi és erőforrás-költségek megbecslése és integrációja. A víz-keretirányelv céljainak megvalósulásához elengedhetetlen a beruházások növelése. Az intézkedési program gazdasági alapjai terén elért további fejlődés nagymértékben segítené a vízügyi döntéseket és beruházásokat.

Csekély előrelépés történt a védett ivóvíz-területek és természetvédelmi területek kérdésében. Az ivóvízről szóló 1998. évi irányelv (DWD) értékelése felmérte annak a víz-keretirányelvvel való koherenciáját, és az ivóvízkészletek védelme tekintetében rámutatott egy hiányzó láncszemre. Éppen ezért a DWD átdolgozására irányuló 2018. évi javaslat egy kockázatalapú megközelítést is előterjeszt a víznek a kivételtől a csapvízig megtett útjára, és emellett a tagállamok hatóságai és a vízszolgáltatók közötti jobb kommunikációt szorgalmazza a teljes irányítási ciklus biztosítása érdekében. A tervezet célja a két irányelv között koherencia javítása és annak biztosítása, hogy a szennyező fizet elve és az elővigyázatossági elvek egyaránt érvényesüljenek.

A védett terület nagy része esetében hiányosak – egyebek mellett – az állapottal és terhelésekkel kapcsolatos ismeretek, és célkitűzések sem kerültek meghatározásra. A kifejezetten a védett területek (pl. kagylók) megfigyeléséről szóló jelentések igen korlátozottak, sőt olykor teljes mértékben hiányoznak.

Körülbelül a tagállamok fele az aszályt a vízgazdálkodás meghatározó jellemzőjének tekintette. Az aszály hatásainak enyhítését célzó egyik kulcsfontosságú intézkedés az aszálykezelési terv, azonban ezt nem minden vízgyűjtő kerületben fogadták el.

A harmadik vízgyűjtő-gazdálkodási tervhez (RBMP) a tagállamoknak

·Tovább kell javítaniuk az érdekeltek részvételét – a tervezési folyamatban való aktív részvétellel és hozzájárulásuknak az RBMP-kbe való beépítésével.

·Egyértelműen meg kell határozni, hogy az egyes terhelések és víztestek tekintetében mik a jó állapot elérésének akadályai, és ezek megszüntetésére célzott intézkedési programokat kell kidolgozni, majd finanszírozásukról és végrehajtásukról gondoskodni.

·Csökkenteniük kell a mentességek igénybevételét, hogy ezáltal biztosítsák a víz-keretirányelv célkitűzéseinek időben történő teljesítését, és javítaniuk kell az alkalmazott indokolással kapcsolatos átláthatóságot;

·Biztosítaniuk kell a költségek megtérüléséről szóló 9. cikk megfelelő végrehajtását, beleértve a környezetvédelmi és erőforrásköltségek kiszámítását és internalizálását a víztestekre jelentős hatást gyakorló valamennyi tevékenység esetében, továbbá az intézkedési terv alátámasztására szolgáló gazdasági elemzést.

4.2.Határokon átnyúló együttműködés a víz-keretirányelv értelmében

Az országhatárokon átnyúló vízgyűjtő területek esetében a víz-keretirányelv előírja a tagállamok számára, hogy koordináljanak egymással, és adott esetben észszerű mértékben törekedjenek a nem uniós országokkal való koordinációra. Számos európai folyó, így például a Rajna és a Duna is átlépi az EU határait. Az együttműködés azonban eltérő mértékű. Általában létezik valamilyen nemzetközi megállapodás, gyakran nemzetközi koordináló szerv is működik, és kevésbé gyakran közös vízgyűjtő-gazdálkodási terv is előfordul. Az EU-ban csak néhány olyan vízgyűjtő terület van, amely ezek egyikével sem rendelkezik.

Összességében az első ciklushoz képest az irányítási struktúrák hivatalosabbá váltak, a nemzetközi vízgyűjtő-gazdálkodási terveket továbbfejlesztették, és a megállapítások összehasonlíthatósága, valamint a nehézségekre adott reakciókkal kapcsolatos megközelítések összeegyeztethetősége is javult.

4.3.Tagállami szinten megoldhatatlan problémák

A víz-keretirányelv 12. cikke szerinti, tagállami szinten megoldhatatlan problémákra vonatkozó eljárásra eddig csak egyszer hivatkoztak. 2016-ban Dánia felhívta a figyelmet arra, hogy a víz-keretirányelv célkitűzéseinek teljesítéséhez más tagállamoknak is lépéseket kell tenniük, hogy csökkentsék a közös víztestekben található nitrogénterhelést. Miután Dánia felkérte a Bizottságot, hogy intézkedjen, a Bizottság hangsúlyozta, hogy elsősorban a tagállamok felelősek a víz-keretirányelv célkitűzései elérésének biztosításáért, és megjegyezte, hogy a 3. cikk előírja a – többek között a nemzetközi – vízgyűjtő kerületeken belüli koordinációt. Azt is javasolta, hogy először a kétoldalú együttműködési lehetőségeket merítsék ki, a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvet is beleértve.

Keretirányelv – az első árvízkockázat-kezelési tervekből származó megállapítások

5.1.    Nemzeti szintű értékelés

Az emberi döntések – beleértve a korábbi, de még ma is gyakori döntéseket – jelentős hatással vannak az árvizek előfordulására és hatásaira 19 , és bizonyítható, hogy az évek során nőtt a jelentős árvizek száma. 20 Az előrejelzések aggodalomra adnak okot; ha elmarad az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás (vagyis ha az árvizek ellen a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően védekezünk, és 100 éves visszatérési idővel számolunk), az Unióban az éghajlatváltozás és a társadalmi-gazdasági változások következtében elszenvedett károk mértéke a jelenlegi 6,9 milliárd EUR/év összegről a 2020-as évekre 20,4 milliárd EUR/év összegre, a 2050-es évekre 45,9 milliárd EUR/év összegre, a 2080-as évekre pedig 97,9 milliárd EUR/év összegre növekszik. 21 Logikus tehát, hogy a 28 tagállamból 27 tagállam az árvizeket tekintette nemzeti kockázatértékelésében a fő kockázatnak. 22  

Az árvízkockázat-kezelési terv – az árvizek lehetséges káros következményeinek csökkentésére irányuló kockázatkezelési eszköz – kidolgozása volt az árvízkockázat-kezelés ciklikus megközelítésének harmadik lépése, amelyet a keretirányelv bevezetett. A tagállamok korábban előzetes árvízkockázat-értékeléseket 23 (2011-ben), valamint árvízveszély- és árvízkockázati térképeket (2013-ban) készítettek.

A hiánytalanságot illetően az árvízkockázat-kezelési tervekben szinte minden tagállam beszámolt az előzetes árvízkockázat-értékelések, valamint az árvízveszély- és árvízkockázati térképek megállapításairól. Minden tagállam határozott meg az árvízkockázat kezelésére vonatkozó célkitűzéseket; a vizsgált 26 tagállamból 20-ban ezek nemzeti szintű célkitűzések voltak, illetve a nemzeti szintű célkitűzéseket igazították hozzá a regionális/helyi körülményekhez. Egyes tagállamok néhány általánosabb célkitűzést határoztak meg, míg mások sok, részletesebb célkitűzést nyújtottak be. Valamennyi tagállam megnevezett a célkitűzések teljesítését szolgáló intézkedéseket. Azonban nem minden célkitűzés eléggé részletes ahhoz, hogy nyomon lehessen követni azok megvalósítását, és nem minden intézkedés kapcsolódik egyértelműen a célkitűzésekhez; mindent összevetve előfordulhat, hogy ezek a hiányosságok kihívást jelentenek a második ciklus (2016–2021) során, amikor a tagállamoknak fel kell mérniük az elért haladást.

Az intézkedések száma tagállamonként jelentősen eltér: egyes tagállamok csupán néhány intézkedést neveztek meg, míg mások több ezer intézkedésből álló csoportokkal rendelkeznek. Az intézkedéseknek mintegy 50 %-a a megelőzésre és a felkészülésre, közel 40 %-uk az árvízkárok elleni védelemre, a fennmaradó 10 % pedig a helyreállításra irányul. A nem szerkezeti kezdeményezéseket 24 illetően valamennyi vizsgált árvízkockázat-kezelési terv a területrendezéshez kapcsolódik. Az árvízkockázat-kezelési tervek egy részében vagy mindegyikében mind a 26 vizsgált tagállam tüntetett fel természetes alapú megoldásokat, akár projektek, akár előkészítő tanulmányok formájában. Bár a keretirányelv nem szól az árvízkockázatok elleni biztosításról, a vizsgált árvízkockázat-kezelési tervek több mint a fele említ legalább néhány kapcsolódó intézkedést, a figyelemfelkeltést is beleértve.

Minden tagállam beszámolt az intézkedések prioritási sorrendjéről, vagy megadta az azok végrehajtásához előírt időkeretet. Szemléltetésként: a bejelentett intézkedések közel 10 %-a kritikus, 60 %-a nagyon magas vagy magas, 20 %-a mérsékelt, a fennmaradó rész pedig alacsony prioritású. A vizsgált 26 tagállamból 19 végzett az intézkedésekkel kapcsolatban valamilyen költség-haszon elemzést. Szinte minden tagállam nemzeti szintű megközelítést dolgozott ki 25 . Néhány (11) tagállam az összes vizsgált igazgatási egységnél 26 alkalmazott költség-haszon elemzést. A 26 tagállamból 21 valamennyi vagy legalább néhány igazgatási egység esetében egyértelműen hivatkozik a víz-keretirányelv 4. cikkében foglalt környezeti célkitűzésekkel való koordinációra.

A vizsgált tagállamoknak mintegy fele rendelkezésre bocsátott az árvízvédelmi intézkedésekre vonatkozó költségbecsléseket, bár több esetben ezek nem terjednek ki az összes árvízkockázat-kezelési tervre vagy intézkedésre. A 26 tagállamból 23-ban az árvízkockázat-kezelési tervek többsége azonosította ugyan a finanszírozási forrásokat, azonban számos esetben ez inkább a lehetséges finanszírozási mechanizmusokat, például az európai strukturális és beruházási alapokat foglalta magában.

A közvéleménnyel és az érdekelt felekkel való konzultációra számos csatornát felhasználtak, és általánosságban sikerült az érdekelt felek széles körét bevonni az első árvízkockázat-kezelési tervek elkészítésébe, mindazonáltal nem volt mindig egyértelmű, hogy hozzájárulásuk mennyiben befolyásolta az árvízkockázat-kezelési terveket, amelyeket különféle közigazgatási szinteken és jogi aktusok révén fogadtak el.

A második árvízkockázat-kezelési terv során a tagállamoknak

·az intézkedések végrehajtását egyértelműen össze kell kapcsolniuk a célkitűzések teljesítésével, hogy a második ciklustól kezdődően tudják értékelni az előrehaladást;

·meg kell határozniuk az intézkedések végrehajtását biztosító konkrét finanszírozási forrásokat.

5.2.    Az éghajlatváltozás hatása

Egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy az éghajlatváltozás Európa nagy részén jelentős hatást fog gyakorolni az árvizek előfordulására és súlyosságára 27 . Az előzetes árvízkockázat-értékelések, valamint az árvízveszély- és árvízkockázati térképek elkészítése során a tagállamoknak több mint a fele figyelembe vette az éghajlatváltozást. A vizsgált árvízkockázat-kezelési tervekből és a tagállami jelentésekből az derül ki, hogy a 26-ból 24 tagállam legalább néhány szempontot figyelembe vett, és tíz tagállam bizonyítani is tudta, hogy figyelembe vette az éghajlatváltozás hatásait. Árvízkockázat-kezelési tervében 14 tagállam taglalta a lehetséges éghajlatváltozási forgatókönyveket, eltérő időkeretekkel (a tagállamok mintegy fele 2050-ig, másik fele pedig 2100-ig készített forgatókönyvet). A tagállamoknak kevesebb mint a fele hivatkozik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás uniós stratégiájának keretében készített nemzeti alkalmazkodási stratégiákra. A tagállamok mintegy negyedében az összes árvízkockázat-kezelési terv hivatkozik ilyen nemzeti stratégiákra; néhány további tagállamban egyes árvízkockázat-kezelési tervek tartalmaznak ilyen hivatkozásokat, de nem mindegyik.

A második árvízkockázat-kezelési terv során a tagállamoknak

·a keretirányelv 14. cikkével összhangban figyelembe kell venniük az éghajlatváltozás által az árvizek előfordulására gyakorolt valószínűsíthető hatást, aminek során felhasználják az olyan uniós modellező eszközöket, mint amelyek például a KoperniKusz éghajlatváltozással kapcsolatos szolgáltatása 28 révén érhetők el;

·figyelembe kell venniük a nemzeti éghajlatváltozási stratégiákat, és az azokban foglalt intézkedésekkel össze kell hangolniuk a második árvízkockázat-kezelési tervet.

5.3.    Határokon átnyúló együttműködés a keretirányelv értelmében

A keretirányelv értelmében a tagállamoknak a határokon átnyúló vízgyűjtő területek esetében koordinálniuk kell egymással, és a harmadik országokkal folytatandó koordinációra is törekedniük kell. Ahol léteznek koordinációs struktúrák, a nemzetközi árvízkockázat-kezelési terv kidolgozása minden esetben az árvízkockázat kezelésével kapcsolatos közös célkitűzéseket, és szinte minden esetben különféle összehangolt intézkedések meghatározását eredményezte. Széles körű nyilvános konzultációra került sor néhány olyan vízgyűjtő esetében, ahol folyami bizottság jött létre, mint például a Duna, a Rajna, az Elba és az Odera esetében; az éghajlatváltozásnak a vízgyűjtő szintjén történő figyelembevétele előrehaladottabb volt ott, ahol a koordinációt a folyami bizottság végzi.

A második ciklus során a határon átnyúló vízgyűjtő területekkel rendelkező tagállamoknak

·tovább kell fejleszteniük a közös megközelítéseket, aminek során – a vízgyűjtő terület szintjén – figyelembe veszik az árvízkockázat-csökkentési intézkedéseknek a nem az országhatár közelében kifejtett felvízi és alvízi hatásait, és kiterjesztik a nemzetközi nyilvános konzultációk gyakorlatát.

6. Következtetés

Összességében a víz-keretirányelvvel kapcsolatos tudás és az azzal összefüggő jelentéstételi tevékenység az előző ciklushoz képest jelentős mértékben fejlődött. Több tagállam nyújtotta be időben a jelentését, és e jelentések átfogóbb jellegű, relevánsabb és megbízhatóbb információkat tartalmaztak.

A víz-keretirányelv célkitűzéseinek való megfelelés a beszámolók szerint fokozatosan javul. Bár számos tagállamban születtek jó szakpolitikai intézkedések, és több beruházásra is sor került, számos vízgyűjtő területen a vízminőséggel kapcsolatos fejlesztések még váratnak magukra. Sőt, míg a felszín alatti víztestek nagy többsége jó állapotú, a felszíni víztesteknek kevesebb mint fele tekinthető jó állapotúnak, bár több mögöttes minőségi elem és anyag esetében mutatkoznak ennél pozitívabb tendenciák.

Sokat kell még tenni a víz-keretirányelv és a kapcsolódó irányelvek célkitűzéseinek eléréséhez, és ez elsősorban a tagállamok felelőssége. A tagállamok számára is kedvező az összes érintett piaci és civil társadalmi szereplő nagyobb mértékű szerepvállalása, mivel így biztosítható „a szennyező fizet” elv fokozott érvényesítése. Az uniós források továbbra is támogatják ezeket a végrehajtási törekvéseket, beleértve a „Digitális egységes piac a vízszolgáltatásokért” 29 megvalósításáért tett vízügyi kutatási és innovációs törekvések 30 finanszírozását. A víz-keretirányelv célkitűzéseinek való, 2027-ig elérendő teljes körű megfelelés jelen pillanatban igen nehezen megvalósíthatónak tűnik, 2027 után viszont már csak korlátozott mértékben lehet mentességet igényelni. A jelentések valójában azt mutatják, hogy bár 2021-ig további intézkedések meghozatalára kerül sor, 2021 után sok más intézkedésre is szükség lesz.

Az árvízvédelmi irányelv vonatkozásában fontos lépések zajlottak le. Bár ezek még csak az első árvízkockázat-kezelési tervek, nyilvánvaló, hogy lényegében minden tagállam elfogadta az árvízkockázat-kezelés koncepcióját, jóllehet, a gyakorlati kidolgozás mértékében mutatkoznak eltérések. Az árvízvédelmi irányelvnek a jelentős árvizekkel kapcsolatos káros következmények csökkentésére irányuló fő célkitűzése a következő ciklusokban folyamatos erőfeszítéseket fog igényelni a tagállamok részéről.

A Bizottság adott esetben a tagállamokkal együtt nyomon követi az ebben a jelentésben és annak kísérő dokumentumaiban foglalt ajánlásokat, hogy biztosítsa a víz-keretirányelvben és az árvízvédelmi irányelvben foglalt követelmények alaposabb végrehajtását. Ezen kívül a vízi környezetre nehezedő legfontosabb terhelésekkel kapcsolatos jogi kötelezettségek – például a nitrátirányelvben és a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvben foglaltak – fokozottabb betartatására is törekedni kell.

A Bizottság – a megfelelés előmozdítása érdekében – a tagállamokkal való együttműködés folytatása mellett a polgárokkal és az összes érdekelt féllel is kapcsolatba lép, például a környezetvédelmi politikák végrehajtásának felülvizsgálata révén. A jelentéstételt a lehetséges mértékben tovább kell egyszerűsíteni. Külön figyelmet kell fordítani az újonnan megjelenő szennyező anyagokra, pl. a mikroműanyagokra és a gyógyszerekre.

Ezt a jelentést az uniós vízügyi jogszabályok célravezetőségének folyamatban lévő értékelése és a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv értékelése során fogják felhasználni. A jelentés továbbá hozzájárul az EU 7. környezetvédelmi cselekvési programjában foglalt célkitűzések és a 2030-as globális fenntartható fejlődési menetrend teljesítése terén elért haladás értékeléséhez.

Az éghajlatváltozás egyre nagyobb hatással van Európa vizeire. Az uniós vízügyi jogszabályoknak való megfelelés – a további aszályokra és árvizekre való felkészülés révén – már most is segíti a változó éghajlat hatásainak kezelését. Az uniós vízpolitika jelentős potenciállal rendelkezik az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése terén, amennyiben már most eredményes intézkedésekre kerül sor.

(1)

Lásd az „1,5 °C-os globális felmelegedés” (Global Warming of 1.5 °C) jelentést, amelyet az IPCC 2018. október 6-i, 48. ülésén fogadtak el az 1,5 és 2 °C-os globális hőmérséklet-növekedés várható hatásaival számoló forgatókönyvekre.

(2)

2000/60/EK, amelyet a felszín alatt vizekről szóló, 2006/118/EK és a környezetminőségi előírásokról szóló, 2008/105/EK irányelv egészít ki.

(3)

2007/60/EK

(4)

Például a folyó-helyreállítási intézkedések végrehajtását követően az ökoszisztémák lassú helyreállítása, vagy a felszín alatti vizekben előforduló nitrátkoncentrációk tekintetében megfigyelt alacsony csökkentési arányok.

(5)

Pl. olyan társadalmi–gazdasági változások útján mint az eszközök kiterjesztése az árterületekre.

(6)

Spanyolország értesítette a Bizottságot arról, hogy a La Gomerára vonatkozó vízgyűjtő-gazdálkodási terv (RBMP) 2018. szeptember 17-én került megerősítésre, míg a Tenerifére, La Palmára vonatkozó 2018. november 26-án, a Fuerteventurára, Lanzarotéra, El Hierróra vonatkozó 2018. december 26-án, a Gran Canariára vonatkozó RBMP pedig 2019. január 21-én.

(7)

Az elektronikus jelentéstételi formanyomtatványt és a jelentéstételi útmutatót a tagállamok, az érdekelt felek és a Bizottság együtt dolgozta ki, a „közös végrehajtási stratégia” (CIS) elnevezésű együttműködési folyamat részeként.

(8)

A vízhiányról és az aszályról (2007. október 30.); a vízhiányról, aszályról és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásról (2010. június 11.); az Európai Unión belüli integrált árvízvédelemről (2011. május 12.); a vízkészletek védelméről és az integrált fenntartható vízgazdálkodásról az Európa Unió területén belül és kívül (2011. június 21.), az  európai vízkészletek megőrzésére irányuló tervről (2012. december 17.); az uniós vízdiplomáciáról (2013. július 22.); valamint a fenntartható vízgazdálkodásról (2016. október 17.).

(9)

  https://www.eea.europa.eu/publications/state-of-water

(10)

A jó ökológiai állapot a jelentősen módosított, illetve mesterséges víztestek által elérendő cél.

(11)

Olyan további, mindenütt előforduló, perzisztens, bioakkumulatív és mérgező anyagok, amelyek meggátolják a jó kémiai állapot elérését: a polibrómozott difenil-éterek (PBDE), a tributil-ón és egyes policiklikus aromás szénhidrogének (benzo(a)pirén, benzo(g,h,i)perilén, indeno(1,2,3-cd)pirén, benzo(b)fluorantén és benzo(k)fluorantén).

(12)

A vízi környezetre vagy azon keresztül komoly kockázatot jelentő anyagok, amelyek jegyzékét a környezetminőségi előírásokról szóló irányelv tartalmazza.

(13)

A Bizottság (EU) 2018/229 határozata (2018. február 12.).

(14)

A 4. cikk (4) bekezdése a jó állapot, illetve potenciál elérése tekintetében lehetővé teszi a határidő 2015 utánra történő meghosszabbítását (a 4. cikk (1) bekezdésében meghatározottak alapján). A 4. cikk (5) bekezdése lehetővé teszi a kevésbé szigorú célkitűzések megvalósítását. A 4. cikk (6) bekezdése megengedi a víztestek állapotának időszakos leromlását. A 4. cikk (7) bekezdése meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az állapotromlás, illetve a WFD-célok eredménytelen elérése megengedett lehet; így vizsgálja a felszíni víztestek fizikai jellemzőinek új keletű módosulásait, a felszíni vizek szintjében beálló változásokat, illetve annak esetét, amikor a kiválóról jó állapotúra való visszaminősítés az új, fenntartható emberi fejlesztési tevékenység következménye.

(15)

A tervezett intézkedési tervek végrehajtásáról szóló következő időközi jelentéseket 2018. december 22-ig kell benyújtani a Bizottsághoz.

(16)

Minden egyes vízgyűjtő kerületre ki kell dolgozni egy intézkedési tervet a beazonosításra került legsürgetőbb kérdések megválaszolására és a 4. cikk szerinti célkitűzések megvalósításának lehetővé tételére. Az intézkedési terveknek legalább „alapintézkedéseket” tartalmazniuk kell, és ahol az a célkitűzések eléréséhez szükséges, „kiegészítő intézkedésekre” is ki kell terjedniük.

(17)

Nevezetesen: a 2000/60/EK irányelvhez kapcsolódó, 1. számú új keletű, törvényben előírt kötelezettség: a 11. cikk (3) bekezdésének e) és h) pontja a foszfátos szennyezés diffúz forrásainak visszaszorítására vonatkozó kötelező előírások vonatkozásában, az SMR 2 a nitrátokról szóló irányelv szerinti kötelezettségek, a GAEC 2 a vizes élőhelyek és tőzegmocsarak megfelelő védelme, a GAEC 4 a védelmi sávok, a GAEC 5 a gazdaság fennmaradását segítő eszköz tápanyagokhoz való használata, illetve a GAEC 7 a legkényesebb időszakban nem megengedett puszta földek kérdésében.

GAEC: Helyes mezőgazdasági és környezeti állapot (Good Agricultural and Environmental Conditions) https://ec.europa.eu/agriculture/direct-support/cross-compliance_en .

(18)

A tagállamoknak javaslatot kell tenniük arra, hogy a gazdálkodók körében támogatásban részesüljenek az önkéntes ökoprogramok. Ennek célja az, hogy teret adjanak a KAP első pillérének megfelelő, a környezet és az éghajlat számára is előnyös mezőgazdasági gyakorlatoknak. Mindemellett, az önkéntes agrár-környezetvédelmi vállalások támogatása a második pillér alatt is kötelező marad.

(19)

Az ártereken vagy a part közelében elhelyezett építmények, a vízmegtartó felületek csökkenése, a vízfolyásokba vagy azok környezetébe való beavatkozás és az ember okozta éghajlatváltozás mind hozzájárulnak az árvizek valószínűségének és káros hatásainak növekedéséhez.

(20)

Zbigniew W. Kundzewicz, Iwona Pińskwar & G. Robert Brakenridge (2012): Large floods in Europe, 1985–2009, Hydrological Sciences Journal.

(21)

Rojas et al. (2013) Climate change and river floods in the EU: Socio-economic consequences and the costs and benefits of adaptation, Global Environmental Change 23, 1737–1751; elérhető itt:

http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0959378013001416#

(22)

Bizottsági szolgálati munkadokumentum – Azon természeti és ember okozta katasztrófák kockázatai, amelyekkel az Európai Unió szembenézhet (SWD(2017) 176 final); https://publications.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/285d038f-b543-11e7-837e-01aa75ed71a1/language-en  

(23)

Az EU-ban közel 8 000 olyan terület van, ahol potenciálisan jelentős árvízkockázat áll fenn.

(24)

Mélyépítési szerkezeteket nem tartalmazó intézkedések.

(25)

2017 novemberében az Európai Bizottság az uniós polgári védelem megerősítésére tett javaslatot, amelynek eszközei: az erősebb közös európai veszélyhelyzet-reagálási kapacitás ösztönzése egy, a nemzeti kapacitásokat kiegészítő kapacitástartalék (a rescEU) létrehozásával, valamint a katasztrófamegelőzés erősítése és a katasztrófavédelmi felkészültség fokozása (http://europa.eu/rapid/press-release_IP-18-6766_hu.htm).

(26)

A legtöbb tagállamban az igazgatási egységek megegyeznek a víz-keretirányelv szerinti vízgyűjtő kerületekkel. A tagállamok a keretirányelv végrehajtásához összesen 196 igazgatási egységet jelöltek ki.

(27)

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület 2018. októberi jelentésében megemlíti, hogy az előrejelzések szerint 1,5 °C-os globális felmelegedésnél sokkal kevesebb lesz az árvíz, mint 2 °C-os felmelegedésnél, bár az előre jelzett változásokhoz regionálisan eltérő kockázatok kapcsolódnak ( http://www.ipcc.ch/report/sr15/ ).

(28)

  https://climate.copernicus.eu/  

(29)

Lásd a „Digitális egységes piac a vízszolgáltatásokért” cselekvési tervet:

https://ec.europa.eu/futurium/en/system/files/ged/ict4wateractionplan2018.pdf  

(30)

 Az olyan megoldások kialakítására irányuló releváns projektek, mint például a vízminőség és -mennyiség mérésével kapcsolatos döntéstámogató rendszerek, interoperabilitás az uniós és a nemzeti szintű vízügyi információs rendszerek között, valamint a vízforrás-gazdálkodás hatékonysága, az ICT4Water klaszterben jelennek meg: https://www.ict4water.eu/  

Top

Brüsszel, 2019.2.26.

COM(2019) 95 final

MELLÉKLET

a következőhöz:

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a víz-keretirányelv (2000/60/EK) és az árvízvédelmi irányelv (2007/60/EK) végrehajtásáról

Második vízgyűjtő-gazdálkodási tervek
Első árvízkockázat-kezelési tervek

{SWD(2019) 30 final} - {SWD(2019) 31 final} - {SWD(2019) 32 final} - {SWD(2019) 33 final} - {SWD(2019) 34 final} - {SWD(2019) 35 final} - {SWD(2019) 36 final} - {SWD(2019) 37 final} - {SWD(2019) 38 final} - {SWD(2019) 39 final} - {SWD(2019) 40 final} - {SWD(2019) 41 final} - {SWD(2019) 42 final} - {SWD(2019) 43 final} - {SWD(2019) 44 final} - {SWD(2019) 45 final} - {SWD(2019) 46 final} - {SWD(2019) 47 final} - {SWD(2019) 48 final} - {SWD(2019) 49 final} - {SWD(2019) 50 final} - {SWD(2019) 51 final} - {SWD(2019) 52 final} - {SWD(2019) 53 final} - {SWD(2019) 54 final} - {SWD(2019) 55 final} - {SWD(2019) 56 final} - {SWD(2019) 57 final} - {SWD(2019) 58 final} - {SWD(2019) 59 final} - {SWD(2019) 60 final} - {SWD(2019) 61 final} - {SWD(2019) 62 final} - {SWD(2019) 63 final} - {SWD(2019) 64 final} - {SWD(2019) 65 final} - {SWD(2019) 66 final} - {SWD(2019) 67 final} - {SWD(2019) 68 final} - {SWD(2019) 69 final} - {SWD(2019) 70 final} - {SWD(2019) 71 final} - {SWD(2019) 72 final} - {SWD(2019) 73 final} - {SWD(2019) 74 final} - {SWD(2019) 75 final} - {SWD(2019) 76 final} - {SWD(2019) 77 final} - {SWD(2019) 78 final} - {SWD(2019) 79 final} - {SWD(2019) 80 final} - {SWD(2019) 81 final} - {SWD(2019) 82 final} - {SWD(2019) 83 final} - {SWD(2019) 84 final}


MELLÉKLET

a következőhöz:

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a víz-keretirányelv (2000/60/EK) és az árvízvédelmi irányelv (2007/60/EK) végrehajtásáról

Második vízgyűjtő-gazdálkodási tervek

Első árvízkockázat-kezelési tervek

A Bizottság második vízgyűjtő-gazdálkodási tervekre és első árvízkockázat-kezelési tervekre vonatkozó ajánlása

[Az ajánlások teljes jegyzékét a jelen dokumentumot kísérő nemzeti értékelések tartalmazzák]

Tagállam

Ajánlások a harmadik vízgyűjtő-gazdálkodási tervek elkészítéséhez

Ajánlások a második árvízkockázat-kezelési tervek elkészítéséhez

Ausztria (AT)

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Ausztriát különösen ösztönözni kell, hogy:

·Biztosítsa a harmadik vízgyűjtő-gazdálkodási tervek időben történő elfogadását.

·Biztosítsa a folytonosságot, a hatékonyságot és a megfelelő finanszírozást a víz-keretirányelv céljainak időben történő eléréséhez szükséges intézkedések végrehajtása tekintetében. Kiemelt figyelmet kell fordítani a jelentős hidromorfológiai terhelés csökkentésére irányuló intézkedésekre.

·Mutasson elkötelezettséget és pragmatizmust a kémiai szennyezés kezelése terén, szakítva a pusztán ismeretek gyűjtését szolgáló intézkedésekkel.

·Biztosítsa a költségek megtérüléséről szóló 9. cikk megfelelő végrehajtását, beleértve a környezetvédelmi és erőforrásköltségek kiszámítását és internalizálását.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Ausztriát különösen ösztönözni kell, hogy:

·Dolgozzon ki mérhető célkitűzéseket az árvízkockázat-kezelési terv keretében, és rendelje hozzájuk a javasolt intézkedéseket, hogy értékelni tudja az elért előrehaladást.

·Fejtse ki, hogy miként választják ki és priorizálják a javasolt intézkedéseket, pl. hogyan súlyozzák a választást befolyásoló különböző tényezőket (beleértve a költség-haszon elemzést, a hatékonyságot és az éghajlatváltozást).

·Dolgozzon ki részletesebb módszertant a javasolt intézkedések általános költséghatékonyságának felmérésére, miközben több információt szolgáltat a költségekre és releváns finanszírozási forrásokra vonatkozóan.

·Biztosítson megfelelő kereszthivatkozásokat az árvízkockázat-kezelési tervek, az előzetes árvízkockázati értékelések/a potenciálisan jelentős árvízveszélynek kitett területek és az árvízveszély- és árvízkockázati térképek között, miközben biztosítja, hogy azok valamennyi érdekelt fél és a nyilvánosság számára hozzáférhető – többek között digitális – formátumban mindenkor rendelkezésre álljanak.

Belgium (BE)

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Belgiumot különösen ösztönözni kell, hogy:

·Határozzon meg egyértelmű pénzügyi kötelezettségvállalásokat az intézkedési programok végrehajtásához.

·Finomhangolja a vízpolitikai keretirányelv céljainak elérését szolgáló stratégiáját, és fokozza a következő vízgyűjtő-gazdálkodási terveinek technikai megvalósíthatóságát azáltal, hogy szorosan együttműködik a mezőgazdasági termelői közösséggel és a KAP nemzeti szintű végrehajtásáért felelős hatóságokkal, valamint nagyobb szinergiákat biztosít a víz-keretirányelv céljai és a nemzeti szinten végrehajtott összes releváns politika és eszköz (pl. vidékfejlesztési program, KAP 1. pillére, nitrátirányelv stb.) között.

·Mutasson elkötelezettséget és pragmatizmust a kémiai szennyezés kezelése terén azáltal, hogy az anyagok tekintetében konkrétabb megközelítést dolgoz ki mind a felszíni vizek, mind pedig a felszín alatti vizek tekintetében, amelynek középpontjában az elsőbbségi anyagok, a folyóspecifikus és a felszín alatti vizekre jellemző szennyező anyagok állnak.

·Ahol releváns – és világosan kifejtett módszertan alapján – végezzen költség-haszon elemzést a javasolt intézkedésekre vonatkozóan, és ismertesse, hogy ez miként vezetett az érintett intézkedések kiválasztásához és rangsorolásához.

·Biztosítsa a költségek megtérüléséről szóló 9. cikk megfelelő végrehajtását, beleértve a környezetvédelmi és erőforrásköltségek kiszámítását és internalizálását.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Belgiumot különösen ösztönözni kell, hogy:

·Részletesebben ismertesse az éghajlatváltozásnak az árvizek előfordulására gyakorolt várható hatásait a rendelkezésre álló tanulmányok alapján.

·Adjon áttekintést az intézkedések költségeire és a várható finanszírozási forrásokra vonatkozóan.

·Építsen be az árvízkockázat-kezelési tervekbe költség-haszon elemzést (pl. az alkalmas intézkedések rangsorolása), és egyértelműen ismertesse az alkalmazott módszert.

·Biztosítsa az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nemzeti stratégiájával való összhangot.

Bulgária (BG)

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Bulgáriát különösen ösztönözni kell, hogy:

·Tovább erősítse a nemzetközi együttműködést azáltal, hogy harmonizáltabb megközelítéseket dolgoz ki a közös víztestek állapotának felmérésre, és jobban összehangolt értékeléseket és intézkedési programokat készít a víz-keretirányelv céljainak időben történő elérésének biztosítására.

·Fejlessze saját monitoring kapacitásait abból a célból, hogy csökkentse a szakvéleményektől való függőségét víztestei ökológiai állapotának/potenciáljának értékelése terén.

·A 4. cikk (7) bekezdésében foglalt mentességek alkalmazását a víz-keretirányelv által előírt valamennyi lépés alapos értékelésére alapozza, és átlátható módon jelezze – az összes vízgyűjtő kerülethez tartozó vízbázisnál – a víz-keretirányelv 4. cikk (7) bekezdése szerinti mentességek igénybevételének indokait.

·Biztosítsa – különösen a nagyvárosokban – a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv 5. cikkének való jobb megfelelőséget a szennyvizek érzékeny területekre történő kibocsátás céljából történő szigorúbb kezelésének követelményével kapcsolatban.

·Biztosítson a hiányosságokra vonatkozó átfogó értékelést a mezőgazdaságból származó nem pontszerű szennyezésterhelések (tápanyagok, mezőgazdasági vegyi anyagok, üledékek, szerves anyagok) tekintetében az összes vízgyűjtő kerületéhez tartozó vízbázis összes vize vonatkozásában, és azokat közvetlenül kapcsolja össze a javasolt mérséklési intézkedésekkel (a vízkeretirányelv 11. cikke (3) bekezdésének h) pontja szerint). Ezek az intézkedések legyenek konkrétak, rendelkezzenek egyértelmű jogalappal és tartalmazzanak megfelelő nyomonkövetési és ellenőrzési rendszereket.

·Biztosítsa, hogy a vízpolitika egyértelműen különbséget tegyen a vízhiány és az aszály között, és hogy elfogadásra kerüljön egy aszálykezelési terv vagy egy vízkészlet-elosztási és -kezelési terv.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Bulgáriát különösen ösztönözni kell, hogy:

·Javítsa a célkitűzések és intézkedések kidolgozását azáltal, hogy egyértelműen jelzi a teljesítési és végrehajtási határidőket.

·Részletesebben ismertesse az éghajlatváltozásnak az árvizek előfordulására gyakorolt várható hatásait, és – elfogadását követően – biztosítsa az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nemzeti stratégiájával való összhangot.

·Ahol releváns – és világosan kifejtett módszertan alapján – végezzen költség-haszon elemzést a javasolt intézkedésekre vonatkozóan, és ismertesse, hogy ez miként vezetett az érintett intézkedések kiválasztásához és rangsorolásához.

Ciprus – CY

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Ciprust különösen ösztönözni kell, hogy:

·Tovább javítsa az összes vízkategória (beleértve a területi vizeket) állapotának felmérésére irányuló kapacitásait abból a célból, hogy csökkentse az ismeretlen állapotú vizek arányát, és biztosítsa a jobb értékelést bármely elsőbbségi anyag jelenlétét illetően.

·Oly módon kövesse figyelemmel víztesteit, hogy kielégítő időbeli felbontást és területi lefedettséget tudjon biztosítani az összes besorolásához (lehetőleg robusztus csoportosítási/extrapolálási módszerekkel kombinálva).

·Fokozza a mérések végzését (különösen a mezőgazdaságban) a víztestek mennyiségi állapotának jobb meghatározása és a felszín alatti vizek – elsősorban a nem szabályozott saját célú vízkivételnek és a környezetvédelmi követelményekkel nem megfelelően összehangolt engedélyeknek köszönhető – túlzott mértékű kivételének csökkentése érdekében.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Ciprust különösen ösztönözni kell, hogy:

·Fejtse ki, hogy miként választják ki és priorizálják a javasolt intézkedéseket, pl. hogyan súlyozzák a választást befolyásoló különböző tényezőket (beleértve a költség-haszon elemzést, a hatékonyságot és az éghajlatváltozást).

·Határozzon meg egy kiindulási alapot, és határozza meg a releváns mutatókat a javasolt intézkedések végrehajtása terén elért előrehaladás értékeléséhez.

·Szisztematikusan mérlegelje a természeten alapuló megoldások megvalósításának lehetőségeit (ideértve a természetes vízmegtartást segítő intézkedéseket) – amikor csak lehetséges – a folyópartok és folyómedrek kotrásának és „szürke infrastruktúrával” való módosításának alternatívájaként.

Cseh Köztársaság (CZ)

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján a Cseh Köztársaságot különösen ösztönözni kell, hogy:

·Biztosítson jobb monitoringot, különösen elegendő számú víztestet és az összes releváns minőségi elem megfelelő lefedettségét. Javítani kell a tavak operatív megfigyelését, és azt jobban össze kell kapcsolni a terhelések és hatások elemzésével. Ellenőrizni kell a hidromorfológiai minőségi elemeket valamennyi vízkategóriában.

·Javítsa az ökológiai állapot/potenciál értékelésének megbízhatóságát, és javítson különösen a hidromorfológiai minőségi elemek értékelési módjain, és kapcsolja össze a fizikai-kémiai határokat a folyókban található releváns biológiai minőségi elemekkel.

·Adjon jobb indokolást a 4. cikk (4) és (5) bekezdése szerinti mentességek igénybevételére; és tegyen egyértelmű különbséget ezek között. Ez különösen fontos, mivel jelentős számú víztest várhatóan csak 2027 után éri el a víz-keretirányelv célkitűzéseit, és a mentességeket széles körben alkalmazzák.

·Számszerűsítse a víz-keretirányelv célkitűzéseinek eléréséhez szükséges szennyezési terhelés csökkentését; a vízszennyezés mezőgazdasági eredetű forrásaihoz kapcsolódó mérséklő intézkedések medence egészét érintő hatása, valamint a nitrátirányelv és a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv alapján már megtett intézkedések ehhez való hozzájárulásának mértéke, továbbá a célkitűzések maradéktalan elérése érdekében végrehajtandó további intézkedések azonosítása.

·Biztosítsa a költségek megtérüléséről szóló 9. cikk megfelelő végrehajtását, beleértve a környezetvédelmi és erőforrásköltségek kiszámítását és internalizálását.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján a Cseh Köztársaságot különösen ösztönözni kell, hogy:    

·Dolgozzon ki mérhető célkitűzéseket az árvízkockázat-kezelési terv keretében, és rendelje hozzájuk a javasolt intézkedéseket, hogy értékelni tudja az elért előrehaladást.

·Adja meg a becsült költségeket az egyes intézkedések vonatkozásában és az összes intézkedés teljes költségvetését, megjelölve, hogy mind a beruházási, mind az operatív költségeket fedezi-e.

·Ismertesse az intézkedések priorizálására használt módszert, és adjon egyértelmű tájékoztatást az intézkedések költségeinek és hasznainak felmérésére alkalmazott módszert.

·Biztosítsa az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nemzeti stratégiájával való összhangot

Németország (DE)

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Németországot különösen ösztönözni kell, hogy:

·Javítsa az összes vízgyűjtőkerületet érintő trendfigyelést valamennyi releváns anyag tekintetében oly módon, hogy az kielégítő időbeli felbontást és területi lefedettséget tudjon biztosítani.

·Indokolja meg jobban a 4. cikk (4) és (5) bekezdése szerinti mentességek alkalmazását, különösen az aránytalan költségek igazolását.

·Végezzen a hiányosságokra vonatkozó átfogó értékelést a mezőgazdaságból származó nem pontszerű szennyezésterhelések tekintetében az összes vízgyűjtő kerületéhez tartozó vízbázis összes vize vonatkozásában, és azokat közvetlenül kapcsolja össze a mérséklési intézkedésekkel. Kiegészítő intézkedések szükségesek a mezőgazdasági terhelésből származó nitrátok által előidézett szennyezés megelőzésére.

·Vegye fontolóra aszálykezelési tervek kidolgozását azon területekre, ahol nagyobb a szárazság kockázata.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Németországot különösen ösztönözni kell, hogy:    

·Dolgozzon ki mérhető célkitűzéseket (időtáv, mutatók), és határozza meg az árvizek jelentős káros hatásainak kritériumait.

·Határozza meg részletesebben a tervekben szereplő intézkedéseket, beleértve annak leírását, hogy azok milyen mértékben járulnak hozzá a célkitűzésekhez, illetve azok finanszírozásának módját.

·Fejtse ki, hogy miként választják ki és priorizálják a javasolt intézkedéseket, pl. hogyan súlyozzák a választást befolyásoló különböző tényezőket (beleértve a költség-haszon elemzést, a hatékonyságot és az éghajlatváltozást).

·Biztosítsa az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nemzeti stratégiájával való összhangot

Dánia (DK)

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Dániát különösen ösztönözni kell, hogy:

·Pontosítsa a jelentős terhelések megoszlását a különböző ágazatok között annak érdekében, hogy azonosítani lehessen a megfelelő mérséklési intézkedéseket.

·Javítsa a felszíni vizek megfigyelését valamennyi releváns biológiai, fizikai-kémiai és hidromorfológiai minőségi elemre kiterjedően valamennyi vízkategóriában, és növelje a vízgyűjtő-specifikus szennyező anyagok tekintetében megfigyelés alá vont víztestek arányát.

·Fejezze be az értékelési módszerek kidolgozását az összes biológiai minőségi elem vonatkozásában valamennyi vízkategóriában, beleértve azokat a módszereket, amelyek érzékenyek a folyókban található tápanyagokra, és vegyen fel hidromorfológiai minőségi elemeket az ökológiai állapot besorolásába.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Dániát különösen ösztönözni kell, hogy:    

·Szolgáltasson további és következetesebb információt az árvízkockázat-kezelési tervek kidolgozásának folyamatára vonatkozóan, beleértve azt, hogy az előkészítő munka során milyen módon használták fel az előzetes árvízkockázati értékelést és az árvízveszély- és árvízkockázati térképeket. Biztosítsa az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nemzeti stratégiájával való összhangot.

·Vegyen fontolóra egységesebb megközelítést a különféle árvízkockázat-kezelési tervek tekintetében, mivel azok jelenleg meglehetősen eltérő jellegűek (a stratégia és a részletesség szempontjából). Ennek érdekében fontolja meg a nagyobb mértékű információcserét a különféle közigazgatási egységek között.

·Adjon részletesebb tájékoztatást az intézkedések költségeire és finanszírozási forrásaira vonatkozóan, és amikor csak lehet, végezzen költség-haszon elemzést. Szolgáltasson további információt az intézkedések rangsorolására vonatkozóan, beleértve az alkalmazott kritériumokat. Szolgáltasson információt valamennyi árvízkockázat-kezelési tervben az intézkedések végrehajtásának ellenőrzésére használt mechanizmusokra vonatkozóan.

Észtország (EE)

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Észtországot különösen ösztönözni kell, hogy:

·Biztosítsa valamennyi felszíni víz esetében a referencia feltételek megállapítását az összes releváns minőségi elem tekintetében.

·Készítsen nyilvántartást a vegyi anyagok kibocsátásáról, bevezetéséről és veszteségéről.

·Fokozza valamennyi víztest állapotának felmérésére irányuló erőfeszítéseket, növelve ezzel az állapotfelmérések megbízhatóságát, és csökkentve az ismeretlen állapot arányát. A monitoringnak kielégítő időbeli felbontást és területi lefedettséget kell biztosítania (a terület élővilágában is).

·Indokolja meg jobban a mentességeket a 4. cikk (4) bekezdésének alkalmazására vonatkozó egyértelmű kritériumok kidolgozásával és alkalmazásával, és ezeket egyértelműen különböztesse meg a 4. cikk (5) bekezdése szerinti kritériumoktól és indokolásoktól.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Észtországot különösen ösztönözni kell, hogy:    

·Dolgozzon ki konkrét és mérhető célkitűzéseket az árvízkockázat-kezelési terv keretében, és ismertesse a célkitűzések megállapításának folyamatát.

·Szolgáltasson részletesebb információt arra vonatkozóan, hogy az intézkedések végrehajtása mennyibe kerülne az egyes mérési bizonytalanságoknál, továbbá adjon tájékoztatást az intézkedések menetrendjéről. Adja meg az előrehaladás mutatóit is. Ismertesse az árvízkockázat-kezelési tervekben a költség-haszon elemzésre használt módszereket, és mutassa be az eredményeket.

Görögország (EL)

A vízgyűjtő-gazdálkodási terveket nem jelentették be időben, és ezért azok nem szerepelnek a Bizottság értékelésében.

Az árvízkockázat-kezelési terveket nem jelentették be időben, és ezért azok nem szerepelnek a Bizottság értékelésében.

Spanyolország (ES)

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Spanyolországot különösen ösztönözni kell, hogy:

·Biztosítsa, hogy a következő vízgyűjtő-gazdálkodási terveit időben fogadják el, betartva a nyilvános konzultációra vonatkozó követelményeket.

·Jobban igénybe vegye az áramlásmérőket annak biztosítása érdekében, hogy az összes vízkivétel mérése és nyilvántartásba vétele megtörténjen, és hogy az engedélyeket összehangolják a rendelkezésre álló erőforrásokkal, továbbá annak biztosítására, hogy a felhasználók a ténylegesen kivett mennyiségeket rendszeresen bejelentsék a vízgyűjtő területek hatóságainak, különösen azon vízgyűjtő kerületekben, amelyek jelentős vízkivételi terhelést jelentenek.

·Biztosítsa a költségek megtérüléséről szóló 9. cikk megfelelő végrehajtását, beleértve a környezetvédelmi és erőforrásköltségek kiszámítását és internalizálását.

·Biztosítsa, hogy a védett élőhelyek és fajok mennyiségi és minőségi szükségleteit meghatározzák, és azok alapján konkrét célkitűzéseket fogalmazzanak meg az egyes védett területekre, továbbá, hogy ellenőrzéseket és intézkedéseket határozzanak meg.

·Biztosítsa új aszálykezelési tervek elfogadását.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Spanyolországot különösen ösztönözni kell, hogy:    

·Sürgősen fogadja el a Kanári-szigetek vízgyűjtő-gazdálkodási terveit, és biztosítsa, hogy a következő vízgyűjtő-gazdálkodási terveket időben elfogadják.

·Jobban kifejtse és dokumentálja a célkitűzések priorizálásának folyamatát, pl. fejtse ki, hogy melyik intézmények és érdekeltek vettek abban részt, és hogy milyen érvek alapján döntöttek a különböző célkitűzések alacsony vagy magas prioritása mellett. Dolgozzon ki mérhető célkitűzéseket és mutatókat az intézkedések hatásaira, ezzel segítve az előrehaladás értékelésének folyamatát.

·Mutassa be az intézkedések értékelésének módszertanát a költségek és hasznok szempontjából, valamint ennek az elemzésnek az alkalmazását és eredményeit.

·Vegye figyelembe az éghajlatváltozást, beleértve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nemzeti stratégiájának szisztematikus figyelembevételét.

Finnország (FI)

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Finnországot különösen ösztönözni kell, hogy:

·Biztosítsa a felszíni vizek jobb megfigyelését valamennyi releváns minőségi elemre kiterjedően, beleértve a biológiai, fizikai-kémiai és hidromorfológiai minőségi elemeket és a vízgyűjtő-specifikus szennyező anyagokat a parti vizekben.

·Javítsa az összes vízgyűjtő kerületet érintő trendfigyelést valamennyi releváns anyag tekintetében oly módon, hogy az kielégítő időbeli felbontást és területi lefedettséget tudjon biztosítani.

·Biztosítsa a javasolt új módosítások alapos értékelését a víz-keretirányelv követelményeivel összhangban, figyelemmel arra az elvárásra, hogy a kiváló állapotról jó állapotúvá romolás ne váltsa ki a 4. cikk (7) bekezdése szerinti értékelést.

·Biztosítsa a költségek megtérüléséről szóló 9. cikk megfelelő végrehajtását, beleértve a környezetvédelmi és erőforrásköltségek kiszámítását és internalizálását.

·A helyi vagy részvízgyűjtők kiapadása, mint az éghajlatváltozás egyik hatása alapján vegye adott esetben újra fontolóra aszálykezelési tervek készítését.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Finnországot különösen ösztönözni kell, hogy:

·A célkitűzések teljesítésére egyértelmű határidőket határozzon meg az árvízkockázat-kezelési tervekben.

·Erősebb kapcsolatot alakítson ki a célkitűzések és az intézkedések között, valamint egyértelműen nyilatkozzon arról, hogy a tervezett intézkedések elegendők-e a célkitűzések teljesítéséhez.

·Biztosítsa az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nemzeti stratégiájával való összhangot.

Franciaország (FR)

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Franciaországot különösen ösztönözni kell, hogy:

·Indokolja meg jobban a 4. cikk (4) és (5) bekezdése szerinti mentességek alkalmazását, továbbá vizsgálja felül és frissítse az indokolásokat annak biztosítására, hogy az összes lehetséges intézkedés végrehajtásra kerüljön.

·Javítsa a tápanyagszennyezés kezelését, továbbá értékelje és jelentse az intézkedések várható hatását.

·Fokozza a hidromorfológiai intézkedések végrehajtására és jelentésére irányuló erőfeszítéseit a hidromorfológiai terhelések által érintett valamennyi víztest és valamennyi vízgyűjtő kerület tekintetében, továbbá fokozza a folyók folytonossága előtti akadályok megszüntetése érdekében tett nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítésére irányuló erőfeszítéseit.

·Vegye fontolóra aszálykezelési tervek kidolgozását azon területekre, ahol nagyobb a szárazság kockázata.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Franciaországot különösen ösztönözni kell, hogy:

·Szolgáltasson részletesebb információkat az árvízkockázat-kezelési tervek elkészítését megelőző lépésekre vonatkozóan, beleértve az összefoglaló térképeket és szöveget a potenciálisan jelentős árvízveszélynek kitett területeket illetően, valamint arra való hivatkozásokat, hogy azok hol érhetők el. Biztosítsa az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nemzeti stratégiájával való összhangot.

·Dolgozzon ki – a lehetséges mértékben – konkrét és mérhető elemekkel célkitűzéseket, és tartson fenn egyértelmű kapcsolatot a magasabb és alacsonyabb szintű célkitűzések között, valamint az intézkedések és célkitűzések között.

·Az árvízkockázat-kezelési tervekben adjon meg több információt az intézkedésekre vonatkozóan, beleértve a költségeket és finanszírozási forrásokat, a helyszínekre vonatkozó részletes adatokat és a rangsorolásra vonatkozó információkat, valamint az előrehaladás ellenőrzését.

Horvátország (HR)

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Horvátországot különösen ösztönözni kell, hogy:

·Fokozza a munkát különösen az átmeneti és a parti tengervizekben lévő terhelések azonosítása terén.

·Dolgozzon ki megfelelő módszertant a jelentősen módosított víztestek kijelölésére. A jelentősen módosított víztestek kijelölésének meg kell felelnie a 4. cikk (3) bekezdésében foglalt valamennyi követelménynek, és ki kell dolgozni az ökológiai potenciál meghatározásának módszertanát.

·Biztosítsa a megfelelés szintjére vonatkozó valamennyi releváns információt és az agglomerációk megfelelése teljesítésének határidejét a 91/271/EGK irányelvvel összhangban: Biztosítsa a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv 5. cikkének való megfelelést is a szigorúbb kezelés tekintetében, különösen a nagyvárosokban.

·Vegyen fontolóra a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv és az ipari kibocsátásokról szóló irányelv követelményein túlmutató további intézkedéseket a pontszerű szennyezőforrásokkal kapcsolatban a vízpolitikai keretirányelv céljainak elérése érdekében, és fejezze be a nem pontszerű szennyezőforrások kulcsintézkedéseinek azonosítását.

·Biztosítsa, hogy érvényben legyenek vízkivétel-korlátozások, és hogy gyűjtsék és jelentsék a vízhasználatra, a vízkitermelésre és a trendekre vonatkozó adatokat; vegye fontolóra a természetes vízmegtartást segítő intézkedések alkalmazását a mezőgazdasági eredetű szennyezések vízminőséget érintő kockázatainak mérséklése érdekében, vegye fontolóra aszálykezelési terv(ek) elfogadását és folytassa a meglévő kontrollok felülvizsgálatát annak biztosítására, hogy a mezőgazdasági gyakorlatok ne okozzanak hidromorfológiai terhelést és szükség esetén aktualizálja a kontrollokat.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Horvátországot különösen ösztönözni kell, hogy:    

·Nyújtson be konkrét és mérhető árvízkezelési célkitűzéseket, és az intézkedéseket rendelje egyértelműen a célkitűzésekhez. Jelezze, hogy milyen kiindulási alaphoz lehet mérni az előrehaladást.

·Fejtse ki, hogy miként választják ki és priorizálják a javasolt intézkedéseket, pl. hogyan súlyozzák a választást befolyásoló különböző tényezőket (beleértve a költség-haszon elemzést, a hatékonyságot és az éghajlatváltozást).

·Szolgáltasson további adatokat a nyilvános konzultációra irányuló megközelítésre és az érdekelt felek aktív bevonására vonatkozóan.

Magyarország (HU)

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Magyarországot különösen ösztönözni kell, hogy:

·Fokozza a valamennyi víztest állapotának felmérésére irányuló erőfeszítéseket, növelve ezzel az állapotfelmérések megbízhatóságát, és csökkentve az ismeretlen állapot arányát. A monitoringnak kielégítő időbeli felbontást és területi lefedettséget kell biztosítania.

·Az összes elsőbbségi anyagot figyelembe kell venni – a megfelelő mátrixban – az állapot értékelése során. Eltérő mátrix használatát meg kell magyarázni.

·Kezelje a bizonytalanságokat a jelentősen módosított víztestek és mesterséges víztestek kijelölése terén jobb monitoring, a hidromorfológiai terhelésekre vonatkozó jobb adatok és a biológiai minőségi elemekre gyakorolt hatások jobb megértése révén. Biztosítsa, hogy a jelentősen módosított víztestek kijelölése megfeleljen a 4. cikk (3) bekezdésében foglalt valamennyi követelménynek.

·Biztosítsa, hogy a vízkivételek hatályos engedélyekhez, méréshez és korlátozáshoz kötöttek legyenek.

·Biztosítsa, hogy a vízpolitika egyértelműen különbséget tegyen a vízhiány és az aszály között, és hogy elfogadásra kerüljön egy aszálykezelési terv.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Magyarországot különösen ösztönözni kell, hogy:    

·Dolgozzon ki a mennyiségi célok, helyszínek és a teljesítés határideje tekintetében konkrétabb célkitűzéseket.

·Tegye egyértelműbbé a mérések számát, az árvízkockázat-kezelési terv intézkedései és az előzetes intézkedésként meghatározott egyéb intézkedések közötti kapcsolatot, valamint ezek rangsorolását.

·A következő árvízkockázat-kezelési tervbe vegyen fel költségbecslést valamennyi intézkedésre vonatkozóan.

·Biztosítsa az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nemzeti stratégiájával való összhangot.

Írország (IE)

A vízgyűjtő-gazdálkodási terveket nem jelentették be időben, és ezért azok nem szerepelnek a Bizottság értékelésében.

Az árvízkockázat-kezelési terveket nem jelentették be időben, és ezért azok nem szerepelnek a Bizottság értékelésében.

Olaszország (IT)

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Olaszországot különösen ösztönözni kell, hogy:

·Harmonizálja az eltérő regionális megközelítéseket, különösen a jelentős terhelések meghatározását illetően.

·Adjon érdemi információt az intézkedési programban szereplő intézkedések hatókörére és időzítésére vonatkozóan, hogy világossá váljon a célok elérésének módja. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervek jelezzék az intézkedések szisztematikus rangsorolását.

·Biztosítsa, hogy az intézkedési program finanszírozási forrásait egyértelműbben ismertessék a harmadik vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben.

·Erősítse a mérést valamennyi vízkivétel esetében, és vizsgálja felül a vízkivételi engedélyeket nyilvántartó rendszereket. Biztosítsa, hogy lépéseket tegyenek az illegális vízkivétel megszűntetése érdekében, különösen a jelentős vízhiánnyal kapcsolatos problémákkal küzdő vízgyűjtő kerületekben.

·Kezelje a települési szennyvíz elvezetését, és biztosítsa, hogy a tervezett intézkedések elegendők legyenek a víz-keretirányelv (valamint a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv) céljainak elérése érdekében valamennyi vízgyűjtőkerületen.

·Biztosítsa a költségek megtérüléséről szóló 9. cikk megfelelő végrehajtását, beleértve a környezetvédelmi és erőforrásköltségek kiszámítását és internalizálását.

·Biztosítsa, hogy a szicíliai vízgyűjtőkerületre is elfogadjanak egy aszálykezelési tervet.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Olaszországot különösen ösztönözni kell, hogy:    

·Dolgozzon ki konkrét és mérhető célkitűzéseket az árvízkockázat-kezelési terv keretében, és alakítson ki kapcsolatot az intézkedések és célkitűzések között.

·Az árvízkockázat-kezelési tervben következetesen fejtse ki, hogy miként fogja elvégezni az intézkedések ellenőrzését, és szolgáltasson részletesebb adatokat az intézkedések finanszírozására vonatkozóan.

· Amennyiben lehetséges, terjessze ki a költség-haszon elemzés használatát az intézkedések kiválasztása és rangsorolása során.

·Biztosítsa az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nemzeti stratégiájával való összhangot.

Litvánia (LT)

A vízgyűjtő-gazdálkodási terveket nem jelentették be időben, és ezért azok nem szerepelnek a Bizottság értékelésében.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Litvániát különösen ösztönözni kell, hogy:

·Tisztázza az árvízkockázat-kezelési terv jogállását. Biztosítsa, hogy az árvízkockázat-kezelési tervek, az előzetes árvízkockázati értékelések/a potenciálisan jelentős árvízveszélynek kitett területek és az árvízveszély- és árvízkockázati térképek adott esetben egymásra hivatkozzanak, és hogy azok valamennyi érdekelt fél és a nyilvánosság számára hozzáférhető formátumban mindenkor rendelkezésre álljon.

·Egyértelműen rendelje a javasolt intézkedéseket a célkitűzésekhez, hogy értékelni tudja az elért előrehaladást.

·Szenteljen helyet az árvízkockázat-kezelési tervben az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdéseknek, és hangolja azt össze az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nemzeti stratégiájával.

Luxemburg (LU)

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Luxemburgot különösen ösztönözni kell, hogy:

·Javítsa a jelentősen módosított víztestek kijelölésére irányuló igényeket világos kritériumok kidolgozásával és alkalmazásával a jelentős káros hatások átlátható módon történő megállapításhoz. Kifinomultabb módszertant alkalmazzon az ökológiai potenciál meghatározásához.

·Biztosítsa a lehetséges új módosítások alapos értékelését a víz-keretirányelv követelményeivel összhangban.

·Vizsgálja felül és dolgozza ki a víz-keretirányelv céljainak elérését szolgáló stratégiáját, és fokozza a következő vízgyűjtő-gazdálkodási terveinek technikai megvalósíthatóságát együttműködve a mezőgazdasági termelői közösséggel és a KAP nemzeti szintű végrehajtásáért felelős hatóságokkal annak biztosítása érdekében, hogy az összes releváns politika és eszköz (pl. vidékfejlesztési program, KAP 1. pillére, nitrátirányelv stb.) jelentősen hozzájáruljon a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekhez.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Luxemburgot különösen ösztönözni kell, hogy:

·A lehetséges mértékben dolgozzon ki olyan konkrét és mérhető célkitűzéseket, amelyek lehetővé teszik egyértelmű célok meghatározását, és a teljesítmény mérését; a célkitűzéseket rendelje az intézkedésekhez.

·Az árvízkockázat-kezelési tervben szerepeltesse az intézkedések költségbecsléseit, és határozza meg a finanszírozási forrásokat.

·Fejtse ki, hogy miként választják ki és priorizálják a javasolt intézkedéseket, pl. hogyan súlyozzák a választást befolyásoló különböző tényezőket (beleértve a költség-haszon elemzést, a hatékonyságot és az éghajlatváltozást) és biztosítsa az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nemzeti stratégiájával való összhangot.

·Határozzon meg egyértelműbb menetrendet az intézkedések végrehajtására az árvízkockázat-kezelési tervben.

Lettország (LV)

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Lettországot különösen ösztönözni kell, hogy:

·Azonosítsa a finanszírozási forrásokat a víz-keretirányelv céljai megvalósításának elősegítése érdekében.

·Fejezze be az értékelési módszerek kidolgozását az összes biológiai minőségi elem vonatkozásában. Ki kell dolgozni a hidromorfológiai minőségi elemek értékelésének módszereit az átmeneti és a parti tengervizek esetében.

·Biztosítsa azt, hogy a 4. cikk (7) bekezdésének esetleges jövőbeli alkalmazásakor alaposan értékeljék a lehetséges új módosításokat.

·Biztosítsa a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek megfelelő összehangolását az árvízvédelmi irányelvvel és az árvízkockázat-kezelési tervekkel.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Lettországot különösen ösztönözni kell, hogy:    

·A lehetséges mértékben dolgozzon ki mérhető célkitűzéseket az árvízkockázat-kezelési terv keretében, és rendelje hozzájuk a javasolt intézkedéseket, hogy értékelni tudja az elért előrehaladást.

·Határozza meg az intézkedések finanszírozási forrásait.

·Mutasson be egy módszertant az intézkedések értékelésére adott esetben a költségek és hasznok szempontjából, alkalmazza azt, illetve ismertesse annak eredményeit.

·Fejtse ki a második ciklusban, hogy miként vette figyelembe az éghajlatváltozás hatásait, és biztosítsa az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nemzeti stratégiájával való összhangot.

Málta – MT

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Máltát különösen ösztönözni kell, hogy:

·Biztosítsa a terhelések források közötti elosztását oly módon, hogy azonosítani lehessen a megfelelő intézkedéseket.

·Folytassa a felszín alatti vizek mennyiségi állapotát ellenőrző monitoringrendszerek kidolgozását.

·Biztosítsa, hogy a lehetséges új módosítások alapos értékelései összhangban legyenek a víz-keretirányelv követelményeivel.

·Kezelje jobban a vízhiánnyal és a túlzott mértékű kivétellel kapcsolatos problémákat.

·Biztosítsa a költségek megtérüléséről szóló 9. cikk megfelelő végrehajtását, beleértve a környezetvédelmi és erőforrásköltségek kiszámítását és internalizálását.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Máltát különösen ösztönözni kell, hogy:    

·A lehetséges mértékben dolgozzon ki mérhető célkitűzéseket az árvízkockázat-kezelési terv keretében, és kifejezetten rendelje hozzájuk a javasolt intézkedéseket, hogy értékelni tudja az elért előrehaladást, beleértve az intézkedések végrehajtásának ellenőrzését szolgáló mechanizmusokat és mutatókat.

·Szolgáltasson információt az összes árvízkockázat-csökkentő intézkedés becsült költségeire, az intézkedések rangsorolására és a rangsorolásoz használt módszerekre vonatkozóan.

Hollandia (NL)

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Hollandiát különösen ösztönözni kell, hogy:

·Végezze el a meglévő mezőgazdasági intézkedések hatékonyságának értékelését, és határozza meg, hogy milyen kiegészítő intézkedésekre van még szükség a víz-keretirányelv céljainak megvalósításához.

·Biztosítsa, hogy a nem mezőgazdasági forrásokból származó vegyi szennyezés esetében az intézkedési program a terhelések megbízható értékelésén alapuljon.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Hollandiát különösen ösztönözni kell, hogy:    

·Határozzon meg – a lehető legkonkrétabb és legmérhetőbb módon – célkitűzéseket, és fejtse ki a folyamatot. Mutassa be az árvízkockázat-kezelési tervekben a más előzetes és folyamatban lévő holland árvízvédelmi programokkal és jogszabályokkal való kapcsolatokat.

·Szolgáltasson információt az intézkedések becsült költségeire vonatkozóan az árvízkockázat-kezelési tervekben, és jelezze, hogy az előrehaladás nyomon követése érdekében használ-e kiindulási alapot, vagy dolgozzon ki egy kiindulási alapot.

·Fejtse ki, hogy miként választják ki és priorizálják a javasolt intézkedéseket, pl. hogyan súlyozzák a választást befolyásoló különböző tényezőket (beleértve a költség-haszon elemzést, a hatékonyságot és az éghajlatváltozást) és biztosítsa az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nemzeti stratégiájával való összhangot.

·Szolgáltasson egyértelmű információt a nyilvános részvétel megszervezésére és az érdekelt felek aktív bevonására vonatkozóan.

Lengyelország (PL)

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Lengyelországot különösen ösztönözni kell, hogy:

·Erősítse a felszíni vizek megfigyelését valamennyi releváns minőségi elemre kiterjedően valamennyi vízkategóriában.

·Nyújtson be teljes körű elemzést az összes vízkategória ökológiai állapotára vonatkozóan, beleértve az összes releváns minőségi elem értékelését.

·Növelje a jelentősen módosított víztestek kijelölésére irányuló erőfeszítéseit az összes releváns vízkategória tekintetében.

·Biztosítsa, hogy a 4. cikk (7) bekezdésében foglalt mentességek alkalmazása a víz-keretirányelv által előírt valamennyi lépés alapos értékelésén alapuljon.

·Határozzon meg és hajtson végre ökológiai vízhozamokat.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Lengyelországot különösen ösztönözni kell, hogy:    

·Fejtse ki, hogy miként választják ki és priorizálják a javasolt intézkedéseket, pl. hogyan súlyozzák a választást befolyásoló különböző tényezőket (beleértve a költség-haszon elemzést, a hatékonyságot és az éghajlatváltozást).

·Vegye figyelembe az első ciklus véglegesített árvízveszély- és árvízkockázati feltérképezéséből levont következtetéseket a második ciklus előzetes árvízkockázati értékelésében, árvízveszély- és árvízkockázati térképében és árvízkockázat-kezelési tervének lépéseiben.

·Fejtse ki a második ciklusban, hogy miként vette figyelembe az éghajlatváltozás hatásait.

Portugália (PT)

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Portugáliát különösen ösztönözni kell, hogy:

·Javítsa a felszíni víz megfigyelését valamennyi releváns minőségi elemre kiterjedően valamennyi vízkategóriában. Az operatív megfigyelésben szerepeljen minden jelentős terhelésnek kitett víztest, beleértve a parti tengervizeket.

·Erősítse tovább a 4. cikk (7) bekezdése alkalmazásának indokolását annak biztosításával, hogy minden egyes projektet a stratégiai szintű értékelések mellett víztest szinten is értékeljenek.

·Folytassa az engedélyek frissítését az összes vízkivétel és áramlásszabályozás tekintetében.

·Biztosítsa, hogy a szigeti vízgyűjtő kerületek több információt szolgáltassanak az elsődleges anyagokból származó terhelésekre és a (lehetséges) vízgyűjtő-specifikus szennyező anyagokra vonatkozóan a megfelelő intézkedések meghatározása érdekében.

·Biztosítsa, hogy a mészhéjú állatok védett területeire vonatkozó konkrét célok, beleértve a mikrobiológiai előírások irányértékeit, összhangban legyenek a mészhéjú állatok vizeinek minőségi követelményeiről szóló hatályon kívül helyezett irányelvvel.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Portugáliát különösen ösztönözni kell, hogy:    

·A lehetséges mértékben dolgozzon ki mérhető célkitűzéseket az árvízkockázat-kezelési terv keretében, és az intézkedéseket rendelje a célkitűzésekhez.

·Biztosítsa, hogy az árvízkockázat-kezelési tervek, a potenciálisan jelentős árvízveszélynek kitett területek és az árvízveszély- és árvízkockázati térképek adott esetben egymásra hivatkozzanak, és hogy azok valamennyi érdekelt fél és a nyilvánosság számára hozzáférhető – többek között digitális – formátumban mindenkor rendelkezésre álljanak.

·Konkrétabban azonosítsa az intézkedések finanszírozási forrásait. Ahol releváns, a költségek és haszon figyelembevételével válassza ki és priorizálja az intézkedéseket.

Románia (RO)

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Romániát különösen ösztönözni kell, hogy:

·Folytassa a terhelések ágazatok közötti megosztására irányuló munkát.

·Erősítse a felszíni vizek megfigyelését valamennyi releváns minőségi elemre kiterjedően valamennyi vízkategóriában, beleértve a hidromorfológiai minőségi elemeket, továbbá javítsa a felszín alatti vizek mennyiségi és kémiai megfigyelését.

·Alapozza a 4. cikk (7) bekezdésében foglalt mentességek alkalmazását a víz-keretirányelv által előírt valamennyi lépés alapos értékelésére.

·Javítsa a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv szerinti követelmények végrehajtását a szennyvizek érzékeny területekre történő kibocsátás céljából történő szigorúbb kezelésének követelményével kapcsolatban, és biztosítsa, hogy a beruházások lehetővé tegyék a nagyvárosokból származó szennyvíz megfelelő kezelését.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Romániát különösen ösztönözni kell, hogy:    

·Alakítson ki erősebb kapcsolatot a célkitűzések és az intézkedések között, és jelezze, hogy a tervezett intézkedések – azok végrehajtása esetén – elegendők-e a célkitűzések eléréséhez.

·Nyújtson be költségbecslést az árvízkockázat-kezelési tervekben szereplő intézkedések finanszírozási forrásainak egyértelmű kifejtésével.

·Fejtse ki, hogy miként választják ki és priorizálják a javasolt intézkedéseket, pl. hogyan súlyozzák a választást befolyásoló különböző tényezőket (beleértve a költség-haszon elemzést, a hatékonyságot és az éghajlatváltozást) és biztosítsa az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nemzeti stratégiájával való összhangot.

·Biztosítsa, hogy az árvízkockázat-kezelési tervek, a potenciálisan jelentős árvízveszélynek kitett területek és az árvízveszély- és árvízkockázati térképek adott esetben egymásra hivatkozzanak, és hogy azok valamennyi érdekelt fél és a nyilvánosság számára hozzáférhető – többek között digitális – formátumban mindenkor rendelkezésre álljanak.

Svédország (SE)

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Svédországot különösen ösztönözni kell, hogy:

·Biztosítsa, hogy rendelkezésre álljanak környezetminőségi szabványok, és azok valamennyi vízgyűjtő-specifikus szennyező anyag tekintetében megfelelőek legyenek.

·Tegyen előrelépést a mentességek indokolása terén azáltal, hogy kiegészítő adatokkal és információkkal jobban alátámasztja a kapcsolódó értékeléseket és csökkenti a fennmaradó bizonytalanságok mértékét. Tegyen meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a következő ciklusra a lehető legnagyobb mértékben csökkentse a mentességek számát a víz-keretirányelv céljainak időben történő elérése érdekében.

·Vegye fontolóra adott esetben aszálykezelési tervek készítését, különösen a helyi aszály jelenségeket mutató vízgyűjtő kerületekben.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Svédországot különösen ösztönözni kell, hogy:    

·Szolgáltasson konkrét és mérhető információkat az árvízkockázat-kezelési tervekben az intézkedéseire vonatkozóan, beleértve a becsült költségeket és finanszírozást; szolgáltasson továbbá információt az intézkedések priorizálására és a rangsoroláshoz használt módszerekre vonatkozóan.

·Jelenítse meg jobban, hogy a második ciklusban miként vették figyelembe az éghajlatváltozás lehetséges hatásait, ideértve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nemzeti stratégiájával való összehangolást.

·Erősítse az árvízkockázat-kezelési tervek és a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek közötti összhangot.

Szlovénia (SI)

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Szlovéniát különösen ösztönözni kell, hogy:

·Tovább javítsa a felszíni víz megfigyelését valamennyi releváns minőségi elemre kiterjedően valamennyi vízkategóriában, és fejezze be az értékelési módszerek kidolgozását az összes biológiai minőségi elem vonatkozásában valamennyi vízkategóriában.

·Tegyen egyértelmű különbséget a jelentősen módosított víztestek kijelölése és a mentességek alkalmazása között. Alapozza a 4. cikk (7) bekezdésében foglalt mentességek alkalmazását a víz-keretirányelv által előírt valamennyi lépés alapos értékelésére.

·Biztosítsa a hidromorfológiai terhelések kezelésére irányuló intézkedések végrehajtását, szükség esetén az engedélyek/koncessziók felülvizsgálatával és a szükséges erőforrások elkülönítésével.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Szlovéniát különösen ösztönözni kell, hogy:    

·Jobban kifejtse és dokumentálja a célkitűzések kidolgozásának folyamatát. Dolgozzon ki konkrét és mérhető célkitűzéseket, hogy megvalósításuk megállapítható legyen;

·Mutassa be és fejtse ki az árvízkockázat-kezelési tervekben az intézkedések végrehajtásának kiindulási alapját, amelyet az előrehaladás nyomon követéséhez használnak.

·Biztosítsa, hogy az árvízkockázat-kezelési tervek, a potenciálisan jelentős árvízveszélynek kitett területek és az árvízveszély- és árvízkockázati térképek adott esetben egymásra hivatkozzanak, és hogy azok valamennyi érdekelt fél és a nyilvánosság számára hozzáférhető – többek között digitális – formátumban mindenkor rendelkezésre álljanak. Mutassa be az árvízkockázat-kezelési tervekben az érintettek árvízkockázat-kezelési terv készítésébe és a nyilvános konzultációba történő aktív bevonásának eredményeit.

·Biztosítsa az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nemzeti stratégiájával való összhangot.

Szlovákia (SK)

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Szlovákiát különösen ösztönözni kell, hogy:

·Állapítson meg referenciafeltételeket a minőségi elemek minden típusára, különösen a hidromorfológiai minőségi elemekre vonatkozóan, és javítsa a terhelések és hatások értékelését.

·Készítse el a nyomonkövetési keretet, amely szükséges a hatékony intézkedési programok megtervezéséhez.

·Kezelje a mennyiségi meghatározás határértéke alatti elsőbbségi anyagok méréseit a 2009/90/EK bizottsági irányelv 5. cikkében meghatározottak szerint.

·Alapozza a 4. cikk (7) bekezdésében foglalt mentességek alkalmazását a víz-keretirányelv által előírt valamennyi lépés alapos értékelésére.

·Biztosítsa, hogy a víz jó állapotát akadályozó anyagok tekintetében jelentett intézkedések elégségesek legyenek a víz-keretirányelv célkitűzéseinek eléréséhez. Hajtsa végre és egyértelműen jelentse az elsőbbségi veszélyes anyagokból származó kibocsátások megszüntetésére irányuló intézkedéseket.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Szlovákiát különösen ösztönözni kell, hogy:    

·Dolgozzon ki az árvízkockázat-kezelési tervvel kapcsolatos konkrét és mérhető célkitűzéseket, és rendelje azokat olyan intézkedésekhez, amelyek megmutatják, hogy miként fogja elérni az árvízkockázat-kezelési terv célkitűzéseit az intézkedések végrehajtása révén. Meg kell határozni egy kiindulási alapot.

·Az intézkedéseket egyértelműbben mutassa be az árvízkockázat-kezelési tervekben.

·Erősítse a nyilvános konzultáció és az érdekelt felek részvételének bemutatását az árvízkockázat-kezelési tervben.

Egyesült Királyság (UK)

A második vízgyűjtő-gazdálkodási terveiből leszűrhető megállapítások alapján Egyesült Királyságot különösen ösztönözni kell, hogy:

·Biztosítsa – a következő vízgyűjtő-gazdálkodási tervek elkészítésében – hogy megfelelő konzultációt folytassanak a nyilvánossággal, amely figyelembe veszi e dokumentumok célját és összetettségét.

·Kezelje a felszín alatti víztestek állapotának felmérésével kapcsolatban jelentett nagy fokú bizonytalanságokat és terheléseket, valamint a lehetséges intézkedések hatását.

·Javítsa tovább a 4. cikk (4) és (5) bekezdésével kapcsolatos mentességek alkalmazásának indokolását, és tegye azokat átláthatóbbá az összes vízgyűjtő-gazdálkodási tervben. Gondolja át, különösen a 4. cikk (5) bekezdése szerinti mentességek indokolására használt kritériumokat.

·Egyértelműen fejtse ki az összes vízgyűjtő-gazdálkodási terv tekintetében, hogy a lefedett terület és csökkentett szennyezésveszély szempontjából milyen mértékben fognak hozzájárulni az alapintézkedések vagy kiegészítő intézkedések a víz-keretirányelv célkitűzéseinek eléréséhez. Határozza meg az összes vízgyűjtő-gazdálkodási tervben azokat a finanszírozási forrásokat, amelyek elősegítik az intézkedések sikeres végrehajtását.

Az első árvízkockázat-kezelési terveiből leszűrhető megállapítások alapján Egyesült Királyságot különösen ösztönözni kell, hogy:

·A lehetséges mértékben dolgozzon ki mérhető célkitűzéseket az árvízkockázat-kezelési tervek keretében.

·Mutassa be az intézkedések értékelésének módszertanát a költségek és hasznok szempontjából, valamint ennek az elemzésnek az alkalmazását és eredményeit. Jobban dokumentálja az intézkedések rangsorolását, beleértve annak folyamatát.

·Az összes árvízkockázat-kezelési tervben szerepeltesse az intézkedések költségbecslését, és fejtse ki, hogy a finanszírozás hiánya hogyan befolyásolhatja az intézkedések végrehajtását.

·Biztosítsa az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nemzeti stratégiájával való szisztematikus összhangot

Top