A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

Bizottsági közlemény a jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatások visszafizettetéséről

(2019/C 247/01)

Tartalomjegyzék

1.

BEVEZETÉS

2

2.

ÁLTALÁNOS ELVEK

3

2.1.

A visszafizettetés célja és hatóköre

4

2.2.

A lojális együttműködés elve

4

2.2.1.

Az általános elv

4

2.2.2.

Az információk megosztására vonatkozó elv

4

2.3.

A visszafizettetési kötelezettség

5

2.4.

A visszafizettetési kötelezettség korlátai

5

2.4.1.

Az európai uniós jog általános elvei

5

2.4.2.

Jogvesztő határidő

9

2.5.

A nemzeti jog alkalmazása és a Bizottság visszafizettetési határozatainak azonnali és hatékony végrehajtása

10

3.

A BIZOTTSÁG ÉS AZ ÉRINTETT TAGÁLLAM SZEREPE

10

3.1.

A Bizottság szerepe

11

3.2.

A tagállam szerepe

11

4.

A VISSZAFIZETTETÉSI HATÁROZAT VÉGREHAJTÁSA

12

4.1.

A határozat végrehajtására megállapított határidő meghosszabbítása iránti kérelem

12

4.2.

Nyitóülés

13

4.3.

Azon kedvezményezettek azonosítása, amelyektől a támogatást vissza kell követelni

13

4.3.1.

A támogatás kedvezményezettjének azonosítása, ha a kedvezményezett vállalkozáscsoporthoz tartozik

13

4.3.2.

A visszafizetési felszólítás kiterjesztése; gazdasági folytonosság

13

4.3.3.

Az adóügyi intézkedésekhez nyújtott támogatás kedvezményezettjei

15

4.4.

A visszatérítendő összeg számszerűsítése

15

4.4.1.

Adóügyi intézkedések

16

4.4.2.

A visszafizettetési kamat kiszámítása

16

4.5.

A visszafizetési felszólítás kézbesítése

17

4.6.

A visszafizettetés ideiglenes végrehajtása

17

4.7.

Alternatív visszafizettetési módok

18

4.8.

Fizetésképtelenségi eljárások

19

4.9.

A visszafizettetési eljárások ideiglenes és végleges lezárása

20

5.

NEMZETI BÍRÓSÁGOK ELŐTTI JOGVITA

20

6.

A BIZOTTSÁG VISSZAFIZETTETÉSI HATÁROZATA VÉGREHAJTÁSA ELMULASZTÁSÁNAK KÖVETKEZMÉNYEI

21

6.1.

Jogsértési eljárás

21

6.1.1.

Az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerinti kereset

21

6.1.2.

Az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése alapján indított kereset

22

6.2.

A Deggendorf-ítélet

23

7.

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

23

1.   BEVEZETÉS

1.

2012-től az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) bevezette az állami támogatási szabályozás korszerűsítési programját (1). Az állami támogatási szabályozás korszerűsítési programja keretében a Bizottság számos iránymutatást észszerűsített és egységesített. Egy jogalkotási csomag megerősítette a tagállamok felelősségét is, és növelte az együttműködést a Bizottság és a tagállamok között az állami támogatások végrehajtása terén. Ennek eredményeként a tagállamok több támogatást nyújtanak a Bizottság előzetes ellenőrzése nélkül. A Juncker-Bizottság különös figyelmet fordított erre a kérdésre, és 2015 óta azon új támogatási intézkedések több mint 96 %-a, amelyek esetében először jelentettek be kiadásokat, az általános csoportmentességi rendelet (2) hatálya alá tartozott, ami 2013-hoz képest körülbelül 28 százalékpontos abszolút növekedést jelent (3). A Bizottság a maga részéről fokozta az utólagos ellenőrzést annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok megszüntessék a versenytorzulásokat azzal, hogy visszafizettetik az állami támogatásra vonatkozó szabályok megsértésével kifizetett támogatásokat. Ez fontos része a Bizottság átfogó végrehajtási menetrendjének.

2.

E közlemény célja az állami támogatás visszafizettetésére vonatkozó európai uniós szabályok és eljárások magyarázata, valamint annak kifejtése, hogy a Bizottság hogyan működik együtt a tagállamokkal annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok eleget tegyenek az európai uniós jog értelmében fennálló kötelezettségeiknek. A közlemény címzettjei azok a tagállami hatóságok, amelyek feladata az állami támogatás visszafizettetését elrendelő bizottsági határozat (a továbbiakban: visszafizettetési határozat) végrehajtása.

3.

Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) 1973-ban állapította meg először, hogy a Bizottság hatáskörébe tartozik arról határozni, hogy egy tagállam módosítson vagy szüntessen meg egy olyan állami támogatást, amely összeegyeztethetetlen a belső piaccal, és jogában áll előírni a szóban forgó támogatás visszafizetését (4). 1983-ban (5) a Bizottság arról tájékoztatta a tagállamokat, hogy úgy határozott, hogy a rendelkezésére álló valamennyi eszközt felhasználja annak biztosítására, hogy a tagállamok teljesítsék az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) (6) hatályos 108. cikkének (3) bekezdése szerinti kötelezettségeiket, köztük az állami támogatásra vonatkozó európai uniós szabályok megsértésével nyújtott támogatások visszafizettetésére vonatkozó kötelezettségüket is.

4.

Az 1980-as évek második felében és az 1990-es években a Bizottság elkezdte szisztematikusabban elrendelni, hogy a tagállamok fizettessék vissza az összeegyeztethetetlen támogatásokat. 1999-ben a 659/1999/EK tanácsi rendelet (7), amelynek helyébe az (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (8) (a továbbiakban: eljárási rendelet) lépett, bevezette a visszafizettetés alapvető szabályait. A részletesebb szabályokat a 794/2004/EK bizottsági rendeletben (9) (a továbbiakban: végrehajtási rendelet) határozták meg.

5.

2007-ben a Bizottság „A tagállamokat a jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatások visszafizettetésére felszólító bizottsági határozatok hatékony végrehajtásáról” című közleményében (a továbbiakban: 2007. évi visszafizettetési közlemény) (10) kifejtette politikáját és gyakorlatát.

6.

Azóta a Bizottság gyakorlata, valamint a Törvényszék és a Bíróság (a továbbiakban együtt: uniós bíróságok) ítélkezési gyakorlata is megváltozott. Ez a közlemény ismerteti a szóban forgó fejleményeket, és a 2007. évi visszafizettetési közlemény helyébe lép.

7.

Ez a közlemény az állami támogatások korszerűsített ellenőrzésének az állami támogatási szabályozás korszerűsítési programja által bevezetett keretének részét képezi azáltal, hogy segíti a tagállamokat az állami támogatási szabályok helyes végrehajtásának biztosításával kapcsolatos feladataikban, előmozdítja a Bizottság és a tagállamok közötti jobb együttműködést, és tovább növeli a Bizottság fellépéseinek kiszámíthatóságát.

8.

Ezenfelül e közlemény célja, hogy hozzájáruljon a versenypolitika határozott megvalósításához, összhangban a Bizottságnak a belső piacon az egyenlő versenyfeltételeket veszélyeztető versenytorzulások orvoslására irányuló prioritásával. A visszafizettetési politika megvalósítása egyfelől ösztönzi a hatékonyságot és a növekedést a belső piacon. A Bizottság és a tagállamok fokozott együttműködése másfelől csökkentheti a kötelezettségszegési eljárások igénybevételét.

9.

E közlemény az Európai Unió működéséről szóló szerződésben, az eljárási rendeletben és a végrehajtási rendeletben foglalt, az uniós bíróságok által értelmezett jogokhoz és kötelezettségekhez képest nem hoz létre új jogokat vagy kötelezettségeket, és nem is módosítja azokat.

2.   ÁLTALÁNOS ELVEK

10.

Az EUMSZ tiltja, hogy a tagállamok olyan módon nyújtsanak pénzügyi előnyöket a vállalkozásoknak, ami torzíthatja a versenyt a belső piacon. Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében az állami támogatás összeegyeztethetetlen a belső piaccal, kivéve, ha az a kivételek ugyanezen cikk (2) és (3) bekezdésében megállapított kategóriáiba tartozik. Az EUMSZ 42. cikke, 93. cikke, 106. cikkének (2) bekezdése, 108. cikkének (2) bekezdése és 108. cikkének (4) bekezdése is meghatároz feltételeket, amelyek teljesülése esetén az állami támogatás összeegyeztető a belső piaccal, vagy azzal összeegyeztethetőnek tekinthető.

11.

Az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik annak értékelésére, hogy egy támogatási intézkedés összeegyeztethető-e a belső piaccal (11). A Bizottság értékelését a Törvényszék és a Bíróság felülvizsgálhatják (12).

12.

Az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy minden tagállam köteles előre bejelenteni a Bizottságnak minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékot. E cikk megtiltja, hogy a tagállamok végrehajtsák a javasolt támogatási intézkedést, mielőtt a Bizottság végső határozatot fogadna el az intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségéről (ez az úgynevezett felfüggesztési kötelezettség).

13.

A Bizottsághoz való bejelentés nélkül vagy a Bizottság általi jóváhagyás előtt végrehajtott új támogatás (13) jogellenes (14). Mivel a felfüggesztési kötelezettségnek közvetlen hatálya van (15), a nemzeti bíróságoknak a támogatás jogellenességéből fakadó összes következményt alkalmazniuk kell. Az érintett tagállamnak elvben be kell szüntetnie a támogatási intézkedés végrehajtását, ha pedig már végrehajtásra került, akkor – rendkívüli körülmények hiányában – el kell rendelnie a támogatás visszafizetését (16). A Bizottságnak a maga részéről meg kell állapítania a jogellenes támogatás belső piaccal való összeegyeztethetetlenségét, mielőtt elrendeli a támogatás visszafizetését (17).

14.

Bár az EUMSZ nem tartalmaz kifejezett rendelkezést a jogellenes állami támogatások visszafizettetésére vonatkozóan, a Bíróság úgy határozott, hogy a visszafizettetés az állami támogatás EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésében foglalt általános tilalmának szükségszerű következménye, amely védi az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésében foglalt felfüggesztési kötelezettség hatékonyságát (18).

15.

Az uniós bíróságok a későbbiekben további iránymutatást nyújtottak a visszafizettetési kötelezettség hatóköréről és arról, hogy miként kell eleget tenni e kötelezettségnek. Az eljárási rendeletben és a végrehajtási rendeletben foglalt szabályok és eljárások ezen az ítélkezési gyakorlaton alapulnak.

2.1.   A visszafizettetés célja és hatóköre

16.

A visszafizettetés célja annak az állapotnak a helyreállítása, amely a támogatás kifizetése előtt állt fenn a belső piacon (19). A jogellenes támogatás visszafizetésével a kedvezményezett gyakorlatilag elveszíti azokat az előnyöket, amelyeket a piaci versenytársaival szemben élvezett (20). A jogellenes támogatással járó bármely előny megszüntetése érdekében a jogellenesen nyújtott összegeket kamattal (a továbbiakban: visszafizettetési kamat) együtt kell visszafizettetni. A visszafizettetési kamat megfizetésével a támogatás kedvezményezettje elveszíti azt a pénzügyi előnyt, amely az adott támogatásnak a kedvezményezett rendelkezésére bocsátása napjától a visszafizetés napjáig történt térítésmentes hozzáférhetőségéből adódik (21).

17.

Az eljárási rendelet 16. cikkének (1) bekezdése kötelezően előírja a Bizottság számára a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatások visszafizettetését, kivéve, ha a támogatás visszatérítése ellentétes az európai uniós jog valamelyik általános elvével. A Bizottság a visszafizettetési határozattal arra utasítja a tagállamot, hogy fizettesse vissza a támogatást.

18.

Az eljárási rendelet 16. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a támogatást a visszafizetés tényleges napjáig esedékes kamattal együtt kell visszafizettetni; a visszafizettetési kamat számítására irányadó módszert a végrehajtási rendelet határozza meg (lásd a 4.4.2. szakaszt).

19.

Végül, az eljárási rendelet 16. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy „a visszatérítést késedelem nélkül és az érintett tagállam nemzeti joga szerinti eljárás keretében kell végrehajtani, feltéve, hogy e rendelkezések lehetővé teszik a Bizottság határozatának azonnali és hatékony végrehajtását”.

2.2.   A lojális együttműködés elve

2.2.1.   Az általános elv

20.

Az Európai Unióról szóló szerződés (22) (a továbbiakban: EUSZ) 4. cikkének (3) bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy segítsék az Európai Uniót feladatainak teljesítésében. Az Európai Unió célkitűzéseinek elérése érdekében az Európai Unió és a tagállamok a lojális együttműködés elvének megfelelően kötelesek segíteni egymást a szóban forgó feladatok végrehajtásában.

21.

Ez az elv, amely a Bizottság és a tagállamok közötti valamennyi kapcsolatra alkalmazandó, az állami támogatások visszafizettetésére vonatkozó politika szempontjából különösen fontos (23).

22.

A Bizottság és a tagállamok az állami támogatásra vonatkozó eljárás minden szakaszában, különösen az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerinti vizsgálat során kötelesek jóhiszeműen együttműködni egymással. Ha már a vizsgálat során megvalósul a jó együttműködés, az lehetővé teszi a visszafizettetési határozat könnyebb és gyorsabb végrehajtását.

2.2.2.   Az információk megosztására vonatkozó elv

23.

A visszafizettetési határozattal érintett tagállamnak rendszeresen jelentést kell tennie a Bizottságnak a határozat végrehajtásáról. Ez az együttműködés lehetővé teszi, hogy a Bizottság értékelje a visszafizettetési határozat megfelelő végrehajtását, és jobban felismerje, ha valamilyen segítségre van szükség.

24.

A Bizottság megoszthat olyan táblázatokra vonatkozó példákat, amelyek segítségével a tagállamok információkat nyújthatnak a támogatások kedvezményezettjeiről és a támogatási összegekről. A Bizottság a visszafizetendő támogatásokra vonatkozó, az érintett visszafizettetési határozatban megállapított képleteken vagy módszertanon alapuló modellszámításokat is megoszthat.

25.

Ezzel összefüggésben a Bizottság – a visszafizettetési határozattal összhangban – segítséget nyújthat az érintett tagállamnak a bizonyítékok megkövetelt szintjének és a bizonyíték típusának kidolgozásában, ami többek között a támogatás kedvezményezettjei kilétének, a visszafizetendő támogatási összeg és a végül visszafizetett összegek meghatározásához szükséges. A Bizottság letéti szerződésekre vonatkozó példákat is megoszthat (lásd a 118. pontot).

2.3.   A visszafizettetési kötelezettség

26.

Az állami támogatás visszafizettetése nem büntetés (24), hanem a támogatás jogellenességére vonatkozó megállapítás logikus következménye (25), és nem függhet attól, hogy a támogatást milyen formában nyújtották (26). Ebből következően a visszafizettetés nem lehet aránytalan az EUMSZ állami támogatással kapcsolatos célkitűzéseihez képest (27), és jogalap nélküli gazdagodást sem jelenthet az érintett tagállam számára, mivel pusztán egy olyan összeg visszatéríttetéséről rendelkezik, amelyet nem lett volna szabad kifizetni a kedvezményezettnek (28).

27.

Az eljárási rendelet 13. cikkének (2) bekezdése szerint a Bizottság saját mérlegelési jogkörében már az érintett támogatási intézkedések vizsgálata folyamán – azaz még mielőtt végső határozatot hozna a támogatási intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségéről – visszatérítési rendelkezést hozhat egy sor feltétel együttes teljesülése esetén.

28.

Ezzel szemben, amikor olyan határozatot hoz, amely azt állapítja meg, hogy a támogatás összeegyeztethetetlen a belső piaccal (a továbbiakban: elutasító határozat), a Bizottságnak nincs mérlegelési jogköre, köteles elrendelni a támogatás visszatérítését (29), kivéve, ha az ellentétes az európai uniós jog valamelyik általános elvével. Ezért, ha a Bizottság megállapította, hogy valamely támogatási intézkedés jogellenes és összeegyeztethetetlen a belső piaccal, nem szükséges további indokolás ahhoz, hogy elrendelje annak visszatérítését (30).

29.

A visszafizettetési kötelezettség forrásától függetlenül – akár visszafizettetési rendelkezésről, akár visszafizettetési határozatról van szó – az érintett tagállam köteles a visszafizettetést ténylegesen és azonnal végrehajtani az eljárási rendelet 16. cikkének (2) bekezdése és 16. cikkének (3) bekezdése szerint. A tagállam által hozott intézkedéseknek nem lehet pusztán az a célja, hogy azonnal és hatékonyan végrehajtsák a visszafizettetési határozatot, hanem ténylegesen el kell érniük a visszafizettetést (31).

2.4.   A visszafizettetési kötelezettség korlátai

2.4.1.   Az európai uniós jog általános elvei

30.

Az EUMSZ 288. cikke szerint a határozat teljes egészében kötelező azokra nézve, akiket címzettként megjelöl. Állami támogatás esetén a Bizottság a határozatát az érintett tagállamnak címezi, amely köteles azt (32) a határozat végrehajtásához szükséges minden eszköz – az ideiglenes intézkedéseket is beleértve – felhasználásával végrehajtani (33). A bizottsági határozatokról vélelmezni kell, hogy jogszerűek, és ezek a határozatok minden tekintetben kötelezően alkalmazandók addig is, amíg az uniós bíróságok előtti eljárások folyamatban vannak (34).

31.

Az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlatával és az eljárási rendelet 16. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság nem követeli meg az állami támogatás visszatérítését, amennyiben az ellentétes az európai uniós jog valamelyik általános elvével.

32.

Az európai uniós jog általános elveit sem az EUSZ, sem az EUMSZ nem határozza meg vagy sorolja fel; ehelyett az uniós bíróságok a tagállamok jogában rögzített közös általános elvekből vezették le azokat. A következő pontok az európai uniós jognak a visszafizettetési kötelezettség végrehajtásával összefüggésében leggyakrabban hivatkozott általános elveivel foglalkoznak.

33.

Bár ezek az elvek az egész európai uniós jogi keretet áthatják, az állami támogatások visszafizettetésére vonatkozó politika tekintetében szűken kell őket értelmezni (35). Ebből következően az európai uniós jog valamelyik általános elvének feltételezett megsértésével kapcsolatos általános állítások nem elfogadhatók.

2.4.1.1.   A jogbiztonság elve

34.

A jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogszabályok egyértelműek, pontosak és hatásukat tekintve kiszámíthatóak legyenek annak érdekében, hogy az érdekeltek az európai uniós joggal kapcsolatos helyzetekben és jogviszonyokban eligazodjanak (36). Ezért a tagállamokat és a támogatás kedvezményezettjeit védelemben részesítik a jogbiztonságot sértő visszafizetési felszólítással szemben.

35.

Az uniós bíróságok megszorítóan értelmezik a jogbiztonság elvét, és azt a megközelítést fogadták el, hogy a jogbiztonság elvére való hivatkozás csak kivételes körülmények között akadályozhatja meg a visszatéríttetést, és annak fennállását eseti alapon kell vizsgálni.

36.

Ha a támogatást a felfüggesztési kötelezettség megsértésével nyújtották, az a tény, hogy a Bizottság késve gyakorolja ellenőrzési jogosultságát, és késve rendeli el a támogatás visszatérítését, nem elegendő jogalap a visszafizettetés korlátozására vagy kizárására (37).

37.

Ezenfelül az európai uniós jog elsőbbségének és hatékony érvényesülésének elve azt jelenti, hogy a nemzeti és az európai uniós jog közötti állítólagos ütközés esetén a tagállamok és a támogatások kedvezményezettjei nem hivatkozhatnak a jogbiztonság elvére azzal a céllal, hogy korlátozzák a visszafizettetést. Az európai uniós jog elsőbbséget élvez, és a nemzeti szabályok nem alkalmazhatók, vagy olyan módon kell őket értelmezni, hogy az európai uniós jog továbbra is hatékonyan érvényesüljön (38).

38.

Egyes tagállamok joga szerint a Bizottság visszafizettetési határozata elfogadásának következményeként a támogatási intézkedés nemzeti jogalapja a hatálybalépésének napjától kezdődően semmissé válik. A hatékony érvényesülés elvére figyelemmel, a nemzeti jogszabályok fenti rendelkezései nem befolyásolhatják a bizottsági határozat jogszerűségét és a visszafizettetési kötelezettséget. A visszafizettetés nem függhet attól, hogy a nemzeti jogban milyen következményei vannak a felfüggesztési kötelezettség teljesítése elmulasztásának (39).

2.4.1.2.   A bizalomvédelem elve

39.

A bizalomvédelem elve (40) egyenesen következik a jogbiztonság elvéből, és az uniós bíróságok ezeket az elveket egymással összefüggésben alkalmazzák. A bizalomvédelem elve minden olyan személyt érint, akiben indokolt és megalapozott várakozás keletkezhet, miután pontos, feltétel nélküli és egybehangzó biztosítékokat kapott az Európai Unió illetékes intézményeitől. A szóban forgó biztosítékokat a vonatkozó szabályoknak megfelelően kell megadni (41). Ebből következően ez az elv védi a tagállamok és a támogatás kedvezményezettjei azon megalapozott várakozását, hogy a Bizottság nem fogja elrendelni a támogatás visszafizettetését.

40.

Tekintettel az EUMSZ 108. cikke (3) bekezdésének kötelező jellegére, a tagállam, amelynek hatóságai a felfüggesztési kötelezettség megsértésével nyújtottak támogatást, nem hivatkozhatnak arra, hogy a jogsértés nyomán az a jogos elvárás keletkezik a kedvezményezettben, hogy a támogatást nem fogják visszafizettetni. Ellenkező esetben az EUMSZ 107. és 108. cikke értelmét vesztené (42).

41.

Hasonlóképpen, a felfüggesztési kötelezettség megsértése esetén a támogatás kedvezményezettje – kivéve, ha rendkívüli körülmények állnak fenn – nem fűzhet jogos elvárásokat ahhoz, hogy a támogatást jogszerűen nyújtották (43). A gondos vállalkozónak meg kell tudnia állapítani, hogy a Bizottság megfelelően jóváhagyta-e a támogatást (44). Ez az elv a kisvállalkozásokra is vonatkozik (45).

42.

Az uniós bíróságok számos olyan helyzetet meghatároztak, amelyek fennállása esetén nem lehet bizalomvédelemre hivatkozni, ezért ezek nem korlátozhatják vagy zárhatják ki az érintett támogatás visszafizettetését. Többek között az alábbi helyzetek nem keletkeztetnek jogos bizalmat: — ha a Bizottság hallgat valamely hozzá bejelentett támogatási intézkedéssel kapcsolatban (46); — ha a Bizottság láthatóan nem reagál valamely be nem jelentett támogatási intézkedésre (47); — határozatot fogadnak el az eljárási rendelet 6. cikke szerinti hivatalos vizsgálat megindításáról, amelyben a Bizottság pusztán ideiglenesen értékeli az adott támogatási intézkedéseket, mivel a támogatás kedvezményezettje nem alapíthatja jogos várakozását egy ideiglenes határozatra (48); — ha a Bizottság viszonylag hosszú ideig semmilyen intézkedést nem tesz (49); — a Bizottság korábbi határozata (50); — számos egymást követő, olyan támogatások nyújtását engedélyező bizottsági határozat elfogadása, amelyeket az uniós bíróságok később megsemmisítettek (51); — a Tanács felé benyújtott bizottsági határozatra irányuló javaslat (52).

2.4.1.3.   A jogerő elve

43.

A jogerő elve szerint nem lehet többé vita tárgyává tenni „azokat a bírósági határozatokat, amelyek a rendelkezésre álló jogorvoslatok kimerülését, illetve az azok előterjesztésére nyitva álló határidők elteltét követően jogerőre emelkedtek” (53).

44.

A Bíróság elismerte ezen elv mind az uniós, mind pedig a nemzeti jogrendben betöltött jelentős szerepét (54). Ugyanakkor mivel ezen elv alkalmazása nem ronthatja az európai uniós jog elsőbbségét és hatékony érvényesülését, a jogerő elve nem használható fel az európai uniós jog megsértésének igazolására és az állami támogatás visszafizettetésének kizárására (55).

45.

Az európai uniós jog elsőbbségének elve szerint az állami támogatásra vonatkozó európai uniós szabályok elsőbbséget élveznek az azoknak ellentmondó nemzeti jogszabályokkal szemben, amelyek ilyen esetben nem alkalmazhatóak. Ugyanez vonatkozik azokra a nemzeti szabályokra és bírósági ítéletekre is, amelyek következményeként a jogerő elvének alkalmazása sérti az állami támogatásokra vonatkozó európai uniós szabályokat.

46.

Különös tekintettel a jogellenes támogatásra, bár a jogerő elvét végrehajtó szabályok – az eljárási autonómia elvének megfelelően – az egyes tagállamok jogrendszerének hatálya alá tartoznak, a nemzeti bíróság jogerős határozatát nem használhatják akadályként azzal szemben, illetve nem járhatnak azzal a következménnyel, hogy lehetetlenné válik a nemzeti bíróságok vagy hatóságok számára, hogy levonják a felfüggesztési kötelezettség megsértéséből fakadó szükséges következtetéseket (56).

2.4.1.4.   A visszafizettetés teljes lehetetlensége

47.

Azon elv, amely szerint „lehetetlen teljesítésére senki nem kötelezhető”, az európai uniós jogrend általános elvei közé tartozik (57). Az olyan rendkívüli körülmények fennállása, amelyek egy tagállam számára teljesen lehetetlenné teszik a visszafizettetési határozat végrehajtását, az egyetlen helyzet, amit a Bíróság elismer annak indokolására, hogy a tagállam nem hajtja végre a szóban forgó határozatot (58).

48.

Az uniós bíróságok a „teljességgel lehetetlen” fogalmát szigorúan értelmezik. A tagállamnak bizonyítania kell, hogy megpróbálta jóhiszeműen visszafizettetni a támogatást, és az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésével összhangban együtt kell működnie a Bizottsággal a felmerült nehézségek leküzdése érdekében (59).

49.

A bizonyítási teher a tagállamon van; a tagállamnak kell igazolnia a visszafizettetés elmaradásának okait (60), vagy azt, hogy miért csak részlegesen fizettették vissza az összeegyeztethetetlen támogatást. A visszafizettetés teljes lehetetlenségének bizonyításához szükséges bizonyíték típusa az egyes esetek egyedi jellemzőitől függ.

50.

Az érintett tagállam nem igazolhatja a visszafizettetési határozat végrehajtásának teljes lehetetlenségét pusztán azzal, hogy jogi, politikai, gyakorlati vagy belső nehézségekről tájékoztatja a Bizottságot (61).

51.

Ebből következően az érintett tagállam – annak indokolásául, hogy miért nem tett eleget valamely visszafizettetési határozatnak – nem hivatkozhat a teljes lehetetlenség fennállására a nemzeti jogszabályokban szereplő követelmények – mint például a nemzeti szinten meghatározott jogvesztő határidők (62), a visszafizettetés elrendeléséhez való jog hiánya a nemzeti jogban (63) vagy egy joghézag (64) – alapján. Hasonlóképpen, egy tagállam az európai uniós jogból fakadó kötelezettségei teljesítésének elmulasztását nem indokolhatja a nemzeti jogrendjében meglévő rendelkezésekre, gyakorlatra vagy helyzetekre – a társadalmi problémák miatti aggályokat is beleértve (65) – hivatkozva (66). Csak nagyon egyedi esetekben lehet a teljes lehetetlenség alapja jogi jellegű, amennyiben az megfelel az európai uniós jognak (67).

52.

A tagállamnak haladéktalanul meg kell határoznia és el kell fogadnia a szükséges intézkedéseket (68). Az érintett tagállamnak ezen eredmény elérése céljából esetleg új jogi aktusokat – köztük jogszabályokat – kell elfogadnia, vagy figyelmen kívül kell hagynia a nemzeti jog olyan rendelkezéseit, amelyek nem teszik lehetővé a felmerült nehézségek gyors leküzdését. Végül, a visszafizettetésre tett kísérleteknek teljeskörűnek és bizonyítékokkal megfelelően alátámasztottnak kell lenniük (69).

53.

A támogatás visszafizettetésére vonatkozó kötelezettséget a kedvezményezett gazdasági helyzete sem befolyásolhatja. Az a tény, hogy egy vállalkozás pénzügyi nehézségekkel küzd, vagy akár fizetésképtelen, még nem bizonyítja, hogy a visszafizettetés lehetetlen (70), kivéve, ha felszámolták és nem maradt vagyona (71) (lásd a 4.8. szakaszt). Ezenkívül a támogatás visszafizettetése akkor lehetetlen, ha a kedvezményezett már – jogutód és gazdasági utód nélkül – megszűnt (lásd a 135. pontot).

54.

A visszafizettetés célja nem a tagállami visszatérítés maximálása, hanem annak az állapotnak a helyreállítása, amely a támogatás nyújtása előtt állt fenn a belső piacon. Következésképp a tagállam tulajdonosként vagy hitelezőként elszenvedett lehetséges vesztesége nem indokolja a tagállam visszafizettetési kötelezettségének nem teljesítését.

55.

Bár a visszafizettetés teljes lehetetlensége tipikusan olyan kérdés, amely a visszafizettetési határozat végrehajtása során merül fel, a visszafizettetés teljes lehetetlensége már a Bizottságnak az eljárási rendelet 6. cikke szerinti hivatalos vizsgálata folyamán is megállapítható (72).

2.4.2.   Jogvesztő határidő

56.

Az eljárási rendelet 17. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a Bizottság támogatás-visszatéríttetésre vonatkozó hatásköre tízéves jogvesztő határidőn (a továbbiakban: jogvesztő határidő) belül érvényesíthető.

57.

Az eljárási rendelet 17. cikkének (2) bekezdése szerint a jogvesztő határidő azon a napon kezdődik, amikor a jogellenes támogatást a kedvezményezettnek (73) egyedi támogatás formájában vagy támogatási program részét képező támogatás formájában (74) nyújtják. Támogatási program esetében az elévülési idő nem a program jogalapja elfogadásának napjától, hanem attól a pillanattól kezdődik, amikor az egyedi támogatást nyújtják az adott program keretében (75).

58.

A támogatás nyújtásának napja a szóban forgó támogatás jellegétől függ. Rendszeres időközönként teljesített kifizetésekkel vagy nyújtott egyéb pénzügyi előnyökkel járó többéves program esetén a támogatási program jogalapja elfogadásának napja és a támogatásnak az érintett vállalkozások részére történő tényleges nyújtásának napja egymástól időben jelentősen eltérhet. Ebben az esetben a jogvesztő határidő számítása céljából a támogatást úgy kell tekinteni, mint amelyet kizárólag abban az időpontban nyújtottak a kedvezményezettnek, amikor abból ez utóbbi ténylegesen részesült (76).

59.

A 58. pontban említett elv a rendszeresen nyújtott adóintézkedésekre (például az éves vagy félévenkénti adóbevallásban szereplő adókedvezményekre) is alkalmazandó, amelyek esetében a jogvesztő határidő – az egyes adóévek tekintetében – az adóbefizetés esedékességének napján kezdődik.

60.

A visszafizettetési határozat végrehajtása érdekében előfordulhat, hogy az érintett tagállamnak ellenőrzéseket – például bizonyos pénzügyi évekre vonatkozó adóellenőrzést – kell végeznie akkor is, ha a nemzeti jogszabályok szerint ez már elévült. Ebben az esetben a nemzeti elévülési szabályok nem szolgálhatnak a visszafizettetési kötelezettség nem teljesítésének indokolására, és szükség esetén figyelmen kívül kell hagyni őket (77).

61.

Mivel valamely támogatási intézkedés vizsgálata a tagállam és a Bizottság közötti kétoldalú eljárás, a jogvesztő határidő időtartamának kezdetét követően az eljárást bármely, a Bizottság vagy a tagállam által a Bizottság kérésére végrehajtott intézkedés megszakíthatja (78). Ez attól függetlenül így van, hogy az intézkedésről értesítették-e a támogatás kedvezményezettjét (79), illetve a tudomására jutott-e. Ha a Bizottság határozata az uniós bíróságok előtti eljárás tárgyát képezi, a jogvesztő határidő az eljárás befejezéséig felfüggesztésre kerül.

62.

Az eljárási rendelet 17. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[m]inden támogatást, amellyel kapcsolatban a jogvesztő határidő lejárt, létező támogatásnak kell tekinteni”. Az eljárási rendeletben megállapított jogvesztő határidő „csak a több mint tíz évvel a Bizottság első beavatkozása előtt nyújtott támogatások visszafizettetését zárja ki” (80).

2.5.   A nemzeti jog alkalmazása és a Bizottság visszafizettetési határozatainak azonnali és hatékony végrehajtása

63.

Az eljárási rendelet 16. cikkének (3) bekezdése kodifikálta a tényleges érvényesülés elvének követelményeit (81). Az érintett tagállam csak akkor tesz eleget a visszafizettetési kötelezettségnek, ha ténylegesen visszafizettette az összeegyeztethetetlen támogatás összegét a visszafizettetési kamattal együtt (82) (a továbbiakban: a visszafizettetés teljes összege).

64.

Az érintett tagállam megválaszthatja a támogatás visszafizettetésére irányuló kötelezettség teljesítésének módját, azzal a kikötéssel, hogy ez a mód megfelel a tényleges érvényesülés elvének (83) és az egyenértékűség elvének (84). Azon kérdés, hogy az érintett tagállam a visszafizettetési kötelezettséget azonnal és hatékonyan, ezen elvekkel összhangban hajtott-e végre, kizárólag eseti alapon ítélhető meg (85).

3.   A BIZOTTSÁG ÉS AZ ÉRINTETT TAGÁLLAM SZEREPE

65.

Mind a Bizottság, mind a tagállamok nélkülözhetetlen szerepet játszanak a visszafizettetési határozatok végrehajtásában, és hozzá kell járulniuk a visszafizettetési politika hatékony megvalósításához. A visszafizettetési politika határozott megvalósítása – a szoros és proaktív együttműködéssel kiegészülve – hatékonyan orvosolja a belső piaci versenytorzulást, és teljes mértékben kiaknázza a versenyben rejlő lehetőségeket.

3.1.   A Bizottság szerepe

66.

A Bizottság visszafizettetési határozatában törekszik arra, hogy meghatározza az összeegyeztethetetlen támogatás kedvezményezettjeit, és számszerűsítse a visszatérítendő támogatást (86). Ez lehetővé teszi a visszafizettetési határozatok gyorsabb végrehajtását, és megkönnyíti a visszafizettetési kötelezettség teljesítését. Ha ez nem lehetséges, a Bizottság a visszafizettetési határozatban ismerteti azt a módszertant, amely alapján a tagállamnak azonosítania kell a kedvezményezetteket, és meg kell határoznia a visszatérítendő támogatási összeget (87).

67.

A lojális együttműködés elve szerint a Bizottság többek között az alábbiakkal segíti az érintett tagállamot a visszafizettetési határozat végrehajtásában: — megoszt olyan táblázatokra vonatkozó példákat, amelyek segítségével az érintett tagállam információt nyújthat a támogatások kedvezményezettjeiről és a támogatási összegekről (lásd a 24. és 25. pontot); — értékeli a visszafizettetési határozat végrehajtására megállapított határidő meghosszabbítása iránti kérelmeket (lásd a 4.1. szakaszt); — nyitóülést hív össze (lásd a 4.2. szakaszt); — eszközt bocsát rendelkezésre a visszafizettetési kamat számításához (lásd a 111. pontot); — megoszt letéti mintaszerződéseket, amelyek felhasználhatók a támogatások ideiglenes visszatérítéséhez (lásd a 118. pontot); — tájékoztatja az érintett tagállamot a visszafizettetési eljárás ideiglenes vagy végleges lezárásáról (lásd a 4.9. szakaszt).

3.2.   A tagállam szerepe

68.

A tagállamok szerepe kulcsfontosságú a visszafizettetési politika hatékony megvalósításában. Azzal, hogy az eljárási rendelet 6. cikke szerinti hivatalos vizsgálat folyamán pontos és teljeskörű információkat szolgáltatnak, a tagállamok hozzájárulhatnak olyan visszafizettetési határozatok elfogadásához, amelyek könnyebben végrehajthatók, és megelőzik vagy csökkentik annak kockázatát, hogy a visszafizettetés nem azonnal és hatékonyan történik. A tagállam előadhat különösen olyan egyedi körülményeket, amelyeket álláspontja szerint a Bizottságnak a visszafizettetési kötelezettség teljesítésére vonatkozó határidő megállapításakor figyelembe kellene vennie (lásd a 71. és 72. pontot).

69.

Az eljárási rendelet 16. cikkének (1) bekezdése szerint az érintett tagállamnak meg kell hoznia a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére. Az érintett tagállam jogrendszere alapján a visszafizettetési eljárás több – helyi, regionális és nemzeti szintű – hatóságot érinthet. A Bizottság tagállamnak címzett határozata az adott állam valamennyi szervére, köztük a bíróságaira is kötelező érvényű (88).

70.

Vonatkozó európai uniós jogi rendelkezések hiányában az egyes tagállamok feladata, hogy a nemzeti jog által előírt szabályok és eljárások alkalmazásával végrehajtsák a visszafizettetési határozatot (89). Miközben minden egyes tagállam kijelöli a visszafizettetési határozat végrehajtásáért felelős tényleges szervet, egyes tagállamok egyetlen szervet bíztak meg a nemzeti visszafizettetési eljárás koordinálásával és felügyeletével. A Bizottság tapasztalatai szerint egyetlen koordináló szerv azzal, hogy a tudást nemzeti szinten összegyűjti és terjeszti, és stabil kommunikációs csatornát hoz létre a Bizottság szolgálataival, hozzájárul a visszafizettetési határozatok azonnali és hatékony végrehajtásához.

4.   A VISSZAFIZETTETÉSI HATÁROZAT VÉGREHAJTÁSA

71.

Ha a Bizottság megállapítja, hogy a már nyújtott támogatás összeegyeztethetetlen a belső piaccal, és elrendeli annak visszafizettetését, az érintett tagállamnak meg kell szüntetnie (90) és adott esetben vissza kell fizettetnie (91) a támogatást a Bizottság által megállapított határidőn (a továbbiakban: visszafizetési határidő) belül. A visszafizetési határidőn túli visszafizetés nem felel meg az európai uniós jog követelményeinek, ezért a visszafizettetési határozat végrehajtása elmulasztásának minősül (92). Az érintett tagállam mindenesetre továbbra is köteles a jogellenes támogatás visszafizettetését végrehajtani, és a visszafizetési határidő lejártát követő lehető legrövidebb időn belül köteles véget vetni az európai uniós jog megsértésének.

72.

A visszafizettetési határozatban a Bizottság két határidőt állapít meg az érintett tagállam számára: i. a visszafizettetési határozat végrehajtására a tagállam által tervezett és már megtett intézkedésekkel kapcsolatos pontos információk benyújtására (általában a határozatról küldött értesítéstől számított két hónapon belül), és ii. a visszafizettetési kötelezettség teljesítésére (általában a határozatról küldött értesítéstől számított négy hónapon belül (93)). Az első határidő végéig a tagállam rendszerint köteles teljeskörű információval szolgálni a kedvezményezettek kilétéről, ha a visszafizettetési határozat nem nevezi meg őket, a visszatérítendő összegről és a visszafizettetési kötelezettség teljesítésére alkalmazandó nemzeti eljárásról.

73.

Az érintett tagállam a visszafizettetési határozat végrehajtása érdekében szabadon választhatja meg a nemzeti eljárást, feltéve, hogy az lehetővé teszi a visszafizettetési határozat azonnali és hatékony végrehajtását (94). A Bizottság tapasztalatai szerint a gyorsított szakigazgatási eljárások nagyon hatékonyak lehetnek, és ezek segítségével a tagállamok megfelelő módon eleget tehetnek kötelezettségeiknek. A visszafizettetési határozat végrehajtására kiválasztott nemzeti eljárástól függetlenül az illetékes hatóság vagy bíróság köteles biztosítani az európai uniós jog teljes érvényesülését (95).

4.1.   A határozat végrehajtására megállapított határidő meghosszabbítása iránti kérelem

74.

Ha a tagállam nehézségekbe ütközik a visszafizettetési határozatnak a visszafizettetési határidőn belül történő végrehajtásával kapcsolatban, köteles a szóban forgó nehézségekről kellő időben tájékoztatni a Bizottságot ahhoz, hogy a Bizottság értékelhesse a helyzetet, és köteles megfelelő megoldási javaslatokat is benyújtani (96). A visszafizettetési határidő meghosszabbítására tett javaslat is ezek közé tartozhat.

75.

Ezekben az ügyekben a Bizottságnak és az érintett tagállamnak jóhiszeműen együtt kell dolgoznia annak érdekében, hogy megoldást találjanak a nehézségekre, ugyanakkor az európai uniós jognak is teljes mértékben eleget tegyenek (97). Ugyanígy, az érintett tagállamnak a Bizottság rendelkezésére kell bocsátania minden olyan információt, amelynek segítségével a Bizottság megállapíthatja, hogy a választott eszközök révén a visszafizettetési határozatot szabályszerűen végre fogják-e hajtani (98).

76.

A Bizottság gyakorlata az, hogy csak rendkívüli körülmények esetén engedélyezi a határozat végrehajtására megállapított határidő meghosszabbítását, ha a tagállam döntő bizonyítékkal igazolja, hogy egyetlen olyan más lehetséges intézkedés, amely a bizottsági határozat határidőre történő végrehajtását eredményezhetné, sem lenne eredményes.

77.

A visszafizettetési határidő meghosszabbítása iránti kérelemnek nem adnak helyt, ha a visszafizettetési késedelem a tagállam által választott módoknak és eszközöknek tudható be, amennyiben gyorsabb lehetőségek is rendelkezésre álltak.

78.

Ha a visszafizettetési határidő már lejárt, a meghosszabbítása iránti kérelemnek visszamenőleges hatállyal nem lehet helyt adni (99) (lásd a 71. pontot).

4.2.   Nyitóülés

79.

A Bizottság rendszerint azt ajánlja az érintett tagállamok hatóságainak, hogy röviddel azután, hogy értesítést kapnak a visszafizettetési határozatról, tartsanak nyitóülést. Erre lehetőleg egy hónapon belül, de mindenképpen az információk benyújtására megszabott, a 72. pontban említett első határidő lejárta előtt sort kell keríteni.

80.

A nyitóülés célja, hogy a Bizottság és az érintett tagállam hatóságai közötti együttműködésen alapuló, átlátható kapcsolat létrehozásával megkönnyítsék és meggyorsítsák a visszafizettetési folyamatot. A Bizottság azokat az eszközöket is ismerteti, amelyeket fel tud ajánlani a tagállamnak a visszafizettetés megkönnyítésére.

81.

A Bizottság törekszik arra, hogy a nyitóülésen első visszajelzést adjon a visszafizettetési stratégiáról, és az érintett tagállam által a visszafizettetési határozat végrehajtásának biztosítására tervezett végrehajtási intézkedésekről.

82.

Bár a nyitóülésen való részvétel nem kötelező, a Bizottság nyomatékosan ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyék igénybe ezt a lehetőséget annak érdekében, hogy útmutatást kapjanak a visszafizettetés főbb vonatkozásairól, és jelezzék tájékoztatás iránti igényüket, ha szükségét érzik.

4.3.   Azon kedvezményezettek azonosítása, amelyektől a támogatást vissza kell követelni

83.

A belső piaccal összeegyeztethetetlennek minősülő jogellenes támogatást azon kedvezményezettektől kell visszakövetelni, amelyeknek abból tényleges előnyük származott (100). Ha a visszafizettetési határozat nem nevezi meg a támogatás kedvezményezettjeit, az érintett tagállamnak az egyes érintett vállalkozások egyedi helyzetét kell vizsgálnia (101).

84.

Az EUMSZ 345. cikke szerint a magán- és az állami vállalkozásokra ugyanazok az állami támogatásra vonatkozó szabályok alkalmazandók; ennélfogva akkor sincs különbség közöttük, amikor jogellenes támogatás visszafizettetésére kerül sor.

4.3.1.   A támogatás kedvezményezettjének azonosítása, ha a kedvezményezett vállalkozáscsoporthoz tartozik

85.

A támogatás kedvezményezettjének azonosítása általában nem bonyolult. Néhány esetben azonban előfordulhat, hogy a Bizottságnak fel kell mérnie, hogy az egy gazdasági egységet alkotó vállalkozáscsoporton belül melyik vállalkozásnak származott előnye a támogatásból.

86.

Ha bizonyos ügyletek egy vállalkozáscsoporton belül zajlottak le, a Bizottság a visszafizettetést ettől még a csoporton belül a támogatás egyetlen kedvezményezettjére is korlátozhatja. A Bizottság azonban a visszafizettetési határozatában úgy is dönthet, hogy az egy csoporthoz tartozó vállalkozások, még ha a nemzeti jog alapján önálló jogi személynek minősülnek is, versenyjogi értelemben egy gazdasági egységet képeznek (102), és támogatásban részesültek. A Bizottság úgy is dönthet, hogy e csoport más vállalkozásai is támogatásban részesültek.

87.

A 86. pontban említett esetben a visszafizettetési határozat elrendelheti, hogy az érintett tagállam ne csak attól a vállalkozástól követelje vissza a támogatást, amely közvetlenül részesedett annak hasznából, hanem az egy gazdasági egységet képező teljes vállalkozáscsoporttól, vagy a csoporthoz tartozó azon jogalanyoktól is (103), amelyek szintén részesedett a támogatás előnyeiből.

88.

Az ilyen visszafizettetési határozat végrehajtása során az érintett tagállamnak bizonyítania kell a Bizottság felé, hogy megfelelően behajtotta a támogatást annak közvetlen kedvezményezettjétől vagy a visszafizettetési kötelezettséggel érintett más vállalkozásoktól.

4.3.2.   A visszafizetési felszólítás kiterjesztése; gazdasági folytonosság

89.

Ha egy visszafizettetési határozat végrehajtási szakaszában a támogatás nem hajtható be az eredeti kedvezményezettől, és a támogatást továbbadták egy másik vállalkozásnak, a tagállamnak ki kell terjesztenie a visszafizettetést arra a vállalkozásra, amely a tevékenységek átvitelét követően az előnyt ténylegesen élvezi, és biztosítania kell, hogy a visszafizettetési kötelezettséget ne kerüljék meg (104).

90.

A Bíróság különbséget tett egy vállalkozás tevékenységei átruházásának két módja között. Ezek a következők: i. a vállalkozás eszközei egészének vagy egy részének eladása, amelyet követően a tevékenységet a továbbiakban már nem ugyanaz a jogalany végzi (a továbbiakban: eszközügylet); és ii. a vállalkozás részvényeinek eladása, amelyet követően a vállalkozás, amelynek előnye származott a támogatásból, megtartja jogi személyiségét, és továbbra is végzi tevékenységeit (a továbbiakban: részvényügylet) (105).

4.3.2.1.   Eszközügylet

91.

Ha az összeegyeztethetetlen támogatás kedvezményezettje új társaságot hoz létre, vagy eszközeit egy másik vállalkozásra ruházza át azzal a céllal, hogy ez utóbbi vállalkozás folytassa valamennyi tevékenységét vagy azok egy részét, a szóban forgó tevékenységek folytatása elnyújthatja a támogatás okozta versenytorzulást. Ennek megfelelően előfordulhat, hogy az adott támogatást az újonnan létrehozott társaságnak vagy az eszközök megvásárlójának kell visszatérítenie, ha ők élvezik a szóban forgó előnyt.

92.

Eszközügylet esetében a Bizottság eseti alapon, nem taxatív és nem együttesen teljesítendő kritériumok segítségével állapítja meg a vállalkozások közötti gazdasági folytonosság fennállását. A Bizottság különösen az alábbi kritériumokat veheti figyelembe (106): i. az átruházás terjedelme (eszközök (107) és kötelezettségek, a munkaerő és/vagy a vállalatvezetőség megtartása); ii.. az átruházás ára (108); iii. az eladó és a vevő részvényeseinek vagy tulajdonosainak kiléte; iv. az átruházás megtörténtének időpontja (az eljárási rendelet 4. cikke szerinti előzetes vizsgálat vagy ugyanezen rendelet 6. cikke szerinti hivatalos vizsgálat ideje alatt, illetve a visszafizettetési határozat elfogadása után); v. az ügylet gazdasági logikája (109).

4.3.2.2.   Részvényügylet

93.

Az összeegyeztethetetlen támogatás kedvezményezettje részvényeinek harmadik fél részére történő értékesítése nincs kihatással a kedvezményezettnek a szóban forgó támogatás visszafizetésére irányuló kötelezettségére (110).

94.

Ha a jogellenes állami támogatásban részesült vállalkozás részvényeit értékesítik, de a vállalkozás megtartja jogi személyiségét, és továbbra is végzi az állami támogatással támogatott tevékenységeket, a tagállamnak vissza kell fizettetnie a támogatást a vállalkozással (111). Gyakorlatilag ez a vállalkozás előnyt élvez a versenytársaival szemben.

4.3.2.3.   Fúziók és más átszervezések

95.

Az eszköz- és részvényügyleteken felül a tagállamokat arra is felszólíthatják, hogy egy fúziót vagy más formában történt átszervezést követően határozzák meg, melyik vállalkozással kell visszafizettetni a támogatást. Ezekben az esetekben az érintett tagállamnak azonosítania kell a támogatás eredeti kedvezményezettjének jogutódját, és a támogatást a fennmaradt jogalanytól kell behajtani (112).

4.3.3.   Az adóügyi intézkedésekhez nyújtott támogatás kedvezményezettjei

96.

Az adókedvezményeket nyújtó programok egyedi esetét illetően az érintett tagállamnak azonosítania kell azokat a vállalkozásokat, amelyeknek előnye származott a programon keresztül nyújtott kedvezményből, és a támogatást tőlük kell behajtani.

97.

A kedvezményezett azonosítása szempontjából nem lényeges, hogy az érintett vállalkozás helyesen alkalmazta-e a támogatási intézkedést az adóbevallásában, vagy ellenkezőleg, az alkalmazás során megsértette a vonatkozó nemzeti szabályokat (113). A lényeges kérdés az, hogy a vállalkozás előnyhöz jutott-e az adókedvezmény révén, amelyről megállapítást nyert, hogy a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül. A nemzeti adójogszabályok helytelen alkalmazását vagy az azokkal való visszaélést vizsgáló nemzeti eljárások nem veszélyeztethetik az állami támogatás azonnali és hatékony visszafizettetését.

4.4.   A visszatérítendő összeg számszerűsítése

98.

Ha a Bizottság határozata már számszerűsítette a támogatási összeget, a tagállam a bizottsági határozatban foglaltak szerint köteles végrehajtani a határozatot. Ha a tagállam vitatja a támogatási összeg számszerűségét, a kérdést az uniós bíróságok elé kell vinni. Ebből következik, hogy a tagállamnak a visszafizettetési határozatban megállapított támogatási összeget kell visszafizettetnie – mindaddig, amíg a határozatot a Törvényszék vagy a Bíróság fel nem függeszti vagy meg nem semmisíti.

99.

Ha a Bizottság a visszafizettetési határozatban nem számszerűsítette a visszatérítendő támogatás pontos összegét, az érintett tagállamnak a visszafizettetési határozatban megállapított módszertan alapján meg kell határoznia az egyes kedvezményezettektől behajtandó támogatás összegét (114).

100.

Főszabály szerint a Bizottság az összes támogatás visszafizettetését kötelezően előírja a tagállam számára, kivéve, ha a támogatás odaítélésének idején a tagállam megfelelt a következők által meghatározott vonatkozó követelményeknek: i. rendelet, amely az EUMSZ 107. és 108. cikkének alkalmazásával meghatároz olyan támogatási kategóriákat, amelyek összeegyeztethetők a belső piaccal (a továbbiakban: csoportmentességi rendelet); ii. rendelet, amely megállapítja, hogy egyes köztámogatások nem felelnek meg az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében foglalt valamennyi kritériumnak, ezért mentesek az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésében előírt bejelentés alól (a továbbiakban: de minimis rendelet); iii. a Bizottság más, korábbi határozata (115).

101.

A Bizottság a de minimis szabálynak a támogatás kedvezményezettje tekintetében történő visszamenőleges hatályú alkalmazását a következő feltételekkel tartja elfogadhatónak: — a támogatás teljes összegének a de minimis felső küszöbérték alatt kell maradnia (116); e tekintetben az egy kedvezményezettre jutó átlagos támogatási összeg használata nem elfogadható, mivel nem biztosítja, hogy összességében egyetlen vállalkozásnak sem származott a szóban forgó felső küszöbértéket meghaladó előnye a támogatásból (117) — a bármely 3 pénzügyi évet felölelő időszakban nyújtott csekély összegű támogatások összegének visszamenőleges ellenőrzésekor a tagállamnak mindegyik olyan hároméves pénzügyi időszakot figyelembe kell vennie, amelybe beleesik az a nap, amelyen a visszafizettetésből állítólagosan kizárandó támogatást nyújtották (118); valamint — a vonatkozó rendeletben meghatározott valamennyi visszamenőlegesen alkalmazható feltételnek teljesülnie kell (119).

102.

A visszatérítendő összeg kiszámításánál a tagállam azt is figyelembe veheti, hogy a kedvezményezett fizetett-e adót a kapott támogatás után. Ha fizetett (azaz a bruttó támogatás nem egyenlő a nettó támogatással), a tagállam saját nemzeti adójogszabályai szerint figyelembe veheti a korábbi adóbefizetést olyan módon, hogy csak a támogatás kedvezményezettje által kapott nettó összeget fizetteti vissza.

103.

Ezzel szemben, ha a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás kedvezményezettje nem fizetett adót a kapott támogatás után (azaz a bruttó támogatás egyenlő a nettó támogatással), a kedvezményezettnek a kapott támogatás bruttó összegét kell visszafizetnie.

104.

Az érintett tagállamnak mindenképpen biztosítania kell, hogy a támogatás kedvezményezettje ne részesülhessen további adókedvezményben azáltal, hogy azt állítja, a visszatérítés csökkentette adóköteles bevételeit.

4.4.1.   Adóügyi intézkedések

105.

Az adókedvezményen keresztül nyújtott állami támogatásokkal összefüggésben „a korábbi helyzet helyreállítása az alapügyéhez hasonló körülmények között azt jelenti, hogy amennyire lehetséges, vissza kell térni ahhoz az állapothoz, amely akkor következett volna be, ha a szóban forgó ügyleteket adócsökkentés nélkül hajtották volna végre” (120).

106.

Ebből következően az érintett tagállamnak a jogellenes támogatási intézkedés nélkül kell kiszámítania az adó összegét, amit a vállalkozásnak be kellett volna fizetnie. Ez a számszerűsítés csakis a korábbi tényleges döntéseken alapulhat, figyelmen kívül hagyva az alternatív, hipotetikus döntési lehetőségeket, amelyek esetleg rendelkezésre álltak volna (121). Kizárólag a nemzeti és nemzetközi jogszabályokban vagy a visszafizettetési határozatban szereplő, automatikusan alkalmazható levonások vehetők figyelembe.

107.

Ha például egy tagállam a visszafizettetési határozatot a támogatás kedvezményezettje adóalapjának megemelésével hajtja végre, ettől elvileg alkalmazhatók még más adókedvezmények, amelyek az eredeti adó esedékességének időpontjában már elérhetők voltak (122).

108.

Az EUMSZ 339. cikke és az eljárási rendelet 30. cikke által megállapított szolgálati titoktartási kötelezettség alapján az adóügyi dokumentumok bizalmas kezelése nem jelent megfelelő indokot arra, hogy ne nyújtsák be az ezzel kapcsolatban kért bizonyítékokat.

109.

A nemzeti jog szerint az adóösszegek (köztük az adókedvezmények formájában nyújtott állami támogatások) beszedése céljából az érintett tagállam adóhatóságai a tényleges behajtás előtt belső adóellenőrzéseket végezhetnek. A szóban forgó adóellenőrzések elfogadhatók, amennyiben i. eredményük alapján a visszatérítés a visszafizettetési határidőn belül megtörténik, és ii. a visszatérítendő támogatás számszerűsítésére vonatkozó határozatban megállapított módszertant követik.

4.4.2.   A visszafizettetési kamat kiszámítása

110.

Az eljárási rendelet 16. cikkének (2) bekezdése értelmében a visszafizettetési határozat szerint visszatérítésre kerülő támogatás a kamatot is magában foglalja, amely attól a naptól kezdődően alkalmazandó, amikor a támogatást a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották, addig a napig, amíg az visszafizetésre nem került (123). A végrehajtási rendelet szerint a kamatot kamatos kamat alapon kell alkalmazni (124).

111.

A visszatérítendő kamat pontos összegének számszerűsítése az érintett tagállam feladata. Ennek megkönnyítése érdekében a Bizottság a tagállamok rendelkezésére bocsátott egy eszközt a végrehajtási rendeletben meghatározott szabályok szerinti kamatszámítás céljára (125).

4.5.   A visszafizetési felszólítás kézbesítése

112.

A tagállamnak, amely a visszafizettetési határozat címzettje, fel kell szólítania a kedvezményezettet arra, hogy a határozatban előírt időn belül fizesse vissza a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatást. Az állami támogatás visszafizettetési határidőn belüli visszafizetését elrendelő visszafizetési felszólítás haladéktalan kézbesítése elengedhetetlen annak garantálásához, hogy az eljárási rendelet 16. cikkének (3) bekezdésében megállapított követelmények teljesüljenek (lásd a 19. pontot).

113.

A visszafizetési felszólítás jellege és jellemzői – többek között a támogatást odaítélő hatóságtól, az összeegyeztethetetlen támogatás nyújtásának módjától és összegétől függően – eltérőek lehetnek. Az adott nemzeti jogrendszer sajátosságainak sérelme nélkül, a Bizottság tapasztalatai szerint a visszafizetési felszólítás kézbesítésének egységesített formái és a kézbesítési eljárások hozzájárulhatnak a visszafizettetési határozatok gyors és hatékony végrehajtásához.

114.

A nemzeti jogra való hivatkozás azt is sugallja, hogy elvben az érintett tagállam jogrendjében megtalálható valamennyi szabály és eljárás alkalmazandó, függetlenül azok forrásától. Ebből következően, a támogatás olyan kedvezményezettjei esetében, akik az érintett tagállam területén nem rendelkeznek székhellyel vagy állandó telephellyel, a visszafizetési felszólítások kézbesítésére az adott tagállamra alkalmazandó nemzetközi megállapodásokban vagy a nemzetközi magánjogban meghatározott szabályok és eljárások az irányadók.

115.

A lojális együttműködés elvének megfelelően a tagállamoknak az első adandó alkalommal figyelmeztetniük kell a Bizottságot, ha egy visszafizetési felszólítás kézbesítésével kapcsolatban nehézség várható.

4.6.   A visszafizettetés ideiglenes végrehajtása

116.

Ha a visszafizettetési határozat ellen benyújtott jogorvoslati kérelem elbírálása még folyamatban van, a tagállam elfogadhatja a visszatérítendő támogatás ideiglenes visszafizetését.

117.

Az érintett tagállam mérlegelheti az ideiglenes visszatérítést, amennyiben az megfelelően biztosítja az összeegyeztethetetlen támogatás okozta versenytorzulás teljeskörű – jóllehet ideiglenes – megszüntetését. E célból az érintett tagállamnak biztosítania kell, hogy a kedvezményezettet megfosszák a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatáshoz fűződő előnytől. Az érintett tagállamnak meg kell indokolnia a Bizottság felé az ideiglenes intézkedések szükségességét, és be kell nyújtania a tervezett ideiglenes intézkedések kimerítő leírását.

118.

A visszafizettetési határozat ideiglenes végrehajtása elérhető például olyan módon, hogy a kedvezményezett a visszatérítés teljes összegét befizeti egy escrow-számlára (126). A Bizottság szívesen rendelkezésre bocsát megfelelő letéti szerződésekre vonatkozó példákat. A tagállam egyedi escrow-számla-megállapodást is benyújthat a Bizottsághoz, ha az megfelel a 117. pontban említett feltételeknek.

119.

Ezzel szemben a visszafizetendő összeg jövőbeli megfizetésére nyújtott garancia nem minősül megfelelő ideiglenes intézkedésnek, mivel a támogatás felett időközben a kedvezményezett rendelkezik.

120.

Másik lehetőség – amennyiben a nemzeti jog erről rendelkezik – az, hogy a kedvezményezett választhatja azt is, hogy a visszafizettetési kamattal növelt támogatási összeget a tagállamnak fizeti vissza egy különleges záradék alapján, amelynek értelmében a támogatás visszakerül a kedvezményezetthez, ha a folyamatban lévő jogvita végső kimenetele az utóbbinak kedvez.

121.

Kivételes esetekben az ideiglenes végrehajtás más módjai is alkalmazhatók, feltéve, hogy a fenti elveket tiszteletben tartják. Azonnali végleges behajtás hiányában a tagállamoknak a jogrendjükben meglévő minden olyan hatályos rendelkezést igénybe kell venniük, amely lehetővé teszi a hatóságok számára a támogatás időközi visszafizetésének elrendelését (127) – még akkor is, ha a rendelkezés eredeti célja nem állami támogatás visszafizettetése volt (128).

4.7.   Alternatív visszafizettetési módok

122.

Ha egy tagállam nem készpénzes fizetés formájában fizettet vissza egy támogatást, a Bizottság rendelkezésére kell bocsátania azokat az információkat, amely lehetővé teszi a Bizottság számára annak megállapítását, hogy a választott mód a határozat végrehajtásának megfelelő módja-e (129). A Bizottság akkor fogad el alternatív visszafizettetési módot, ha: i. az megfelelő eszköz a jogellenes támogatási intézkedés által torzított piaci viszonyok helyreállítására; ii. az adott módot a Bizottság és más érdekelt felek el tudják ismerni alternatív visszafizettetési módként (130), és iii. a tagállam bizonyítja, hogy az adott mód hatása egyenértékű a készpénzes fizetéssel.

123.

A Bizottsághoz rendszeresen érkeznek alternatív módon végrehajtott visszafizettetés – mint például a természetbeni behajtás, vagy az állami támogatással kapcsolatos követelések beszámítása a támogatás kedvezményezettjének az érintett tagállammal szembeni, létező követelésébe – elfogadására irányuló kérelmek.

124.

A Bizottság csak kivételes esetekben fogadhat el természetbeni visszafizetést, ha a 122. pontban foglalt feltételek teljesülnek, és ha az érintett tagállam az alábbi alapelveknek megfelelően jár el. — Az eszközök értékét objektív módon kell meghatározni annak érdekében, hogy a Bizottság megállapíthassa, hogy az érték megfelel-e a visszafizetendő összegnek, a megfelelő visszafizettetési kamatot is beleértve. — A természetbeni visszafizettetést lehetővé kell tenniük a nemzeti jogszabályoknak. A tagállamnak tájékoztatnia kell a Bizottságot a vonatkozó nemzeti szintű jogi rendelkezésekről, amelyek a természetbeni visszafizettetést szabályozzák. — Meg kell akadályozni, hogy a kedvezményezett eszközeinek felhasználásával a határozat elfogadását követően bizonyos ideig (például legalább a szóban forgó eszközök általános számviteli szabályok szerinti amortizációjának teljes ideje alatt) gazdasági tevékenységet folytassanak. Ezzel kapcsolatban utalni kell a gazdasági folytonosság fennállásának értékelésére vonatkozóan a 92. pontban meghatározott kritériumokra.

125.

A Bizottság csak kivételes esetekben fogadhatja el követelések beszámítását, ha az érintett tagállam az alábbi alapelveknek megfelelően jár el: — a követelések beszámításának lehetőségéről nemzeti jogszabály rendelkezik (131); — a beszámított követelések nem vitatottak, határozott összegűek és esedékesek; valamint — a meghozott intézkedések teljesen átláthatóak annak érdekében, hogy a Bizottság meggyőződhessen arról, hogy ezek az intézkedések alkalmasak a támogatás okozta versenytorzulás megszüntetésére.

126.

A visszafizettetés halasztása, illetve a visszafizettetési határidőn túli részletfizetés azt jelentené, hogy a visszafizettetési kötelezettségnek nem tettek eleget haladéktalanul, ezért ezek nem engedélyezettek, még ha maximalizálnák is az érintett tagállam bevételeit (lásd az 54. pontot).

4.8.   Fizetésképtelenségi eljárások

127.

A támogatás azon kedvezményezettje, aki nem tudja visszafizetni a támogatást az esedékes visszafizettetési kamattal együtt, elvben csak a kapott támogatásnak köszönhetően él meg a piacon. Ebből következően, ha a támogatás elvonásával visszamenőleges hatállyal visszaállítják a helyzetet a belső piacon, az adott támogatás kedvezményezettjének el kell hagynia a belső piacot. Ha a támogatás kedvezményezettje elhagyja a belső piacot, az előny egy részét vagy egészét azonban a jogutódra és gazdasági utódra ruházzák át, a visszafizettetési kötelezettséget ez utóbbira is ki kell terjeszteni (lásd a 4.3.2. szakaszt).

128.

Annak érdekében, hogy behajtsa a támogatást a fizetésképtelen kedvezményezettől, a tagállam csak akkor foglalhatja le a támogatás kedvezményezettjének eszközeit és kezdeményezheti a kedvezményezett felszámolását, ha az utóbbi nem tudja visszafizetni a támogatást, illetve nem képes semmilyen más olyan intézkedést hozni, amely lehetővé tenné a támogatás visszafizetését, ahogyan ezt a nemzeti jogszabályok előírják (132). E tekintetben a támogatás olyan eljárás útján való visszafizettetése, amely a kedvezményezett felszámolására irányul, elvben nem minősül az EUMSZ célkitűzéseihez képest aránytalannak (133). Ebből következően az érintett tagállamnak a szóban forgó eljárásokat hitelezőként vagy tulajdonosként kell megindítania, amennyiben ez utóbbi pozícióban van (134).

129.

Attól kezdve, hogy a támogatás kedvezményezettje ellen fizetésképtelenségi eljárás indul, a korábbi helyzet helyreállítása és a támogatás okozta versenytorzulás megszüntetése úgy érhető el, hogy a visszatérítendő támogatásra vonatkozó követelést a visszafizetési határidőn belül felveszik a követelések jegyzékébe (135). Ebben az esetben a követelés követelések jegyzékbe való felvételét követően i. a támogatások teljes összegét vissza kell szerezni, vagy – ha ez nem érhető el – ii. a vállalkozást fel kell számolni, és tevékenységét véglegesen be kell szüntetni (136).

130.

Ami a 129. pontban említett első feltételt illeti, az érintett tagállamnak fel kell vennie a jegyzékbe a visszatérítendő összeget, azaz az összeegyeztethetetlen támogatást a teljes összeg visszafizetéséig vagy – ha a nemzeti jog szerint a kamat felhalmozódása valamennyi hitelező számára ennél korábban befejeződik – ennél korábbi időpontig (például a fizetésképtelenségi eljárás megindulásának napjáig) felhalmozódott visszafizettetési kamattal együtt. Mivel a visszafizettetési kamat elveszíti azt a pénzügyi előnyt, amely az adott támogatás hozzáférhetőségéből adódik (lásd a 16. pontot), és visszafizetése ugyanazt a célt szolgálja, mint a támogatás tőkeösszegének visszafizetése, a tagállamoknak a támogatás tőkeösszegét és a visszafizettetési kamatot ugyanolyan ranghellyel kell felvenniük.

131.

Ami a 129. pontban hivatkozott második feltételt illeti, az egyes tagállamok biztosítják a fizetésképtelen vállalkozás tevékenységei egészének vagy egy részének átszervezésére vagy ideiglenes folytatására irányuló eljárást. Ezen eljárás azonban nem alkalmazható, amennyiben a teljes visszafizetendő összeg határidőre történő visszafizetésének hiányában megakadályozza a támogatás kedvezményezettjének felszámolását vagy tevékenységének megszüntetését (137).

132.

Így tehát, ha a támogatás kedvezményezettje tevékenységének folytatására irányuló tervet terjesztenek javaslat formájában a hitelezői testülete elé, az érintett tagállam hatóságai csak akkor támogathatják a szóban forgó tervet, ha az biztosítja a teljes visszafizetendő összeg határidőre történő visszafizetését. A tagállam nem mondhat le a visszafizettetési igény egy részéről, ha a támogatás kedvezményezettje a visszafizettetési határidő letelte után folytatja tevékenységét.

133.

Lehetnek olyan esetek, amikor a támogatás kedvezményezettjének tulajdonosai a cég önkéntes felszámolása mellett döntenek, amit bíróság előtt vagy bírósági felügyelet mellett lefolytatott eljárás nélkül hajtanak végre. A választott eljárástól függetlenül erre az esetre is az e szakaszban meghatározott elvek alkalmazandók.

134.

Az érintett tagállam valamennyi szerve – köztük a bíróságok is – köteles a nemzeti fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozó azon rendelkezéseket, illetve az önkéntes felszámolásra irányadó azon nemzeti szabályokat figyelmen kívül hagyni, amelyek azáltal, hogy a visszafizettetendő támogatást a kedvezményezett rendelkezési körében hagyják, nem biztosítják a Bizottság visszafizettetési határozatának azonnali és hatékony végrehajtását. Ugyanígy a Bizottság úgy véli, hogy a tagállamnak meg kell támadnia a nemzeti bíróságai által elfogadott minden olyan határozatot, amely sérti az európai uniós jogot (138).

135.

A visszafizettetési kötelezettség teljesítése szempontjából a támogatás kedvezményezettje akkor minősül felszámoltnak, amikor a tevékenységeit beszüntette, eszközeit és érdekeltségeit pedig piaci feltételek mellett értékesítették (139). Bár az értékesítésre a nemzeti szabályok alkalmazandók, annak nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes eljárás keretében kell történnie (140). Az eszközök értékelését független szakértőnek kell végeznie. A Bizottság tapasztalatai szerint ezek a követelmények általában bírósági felügyelet mellett lefolytatott csődeljárás esetén teljesülnek. Annak érdekében, hogy az eszközök megvásárlója ne legyen kötelezhető a támogatás visszafizetésére, a tagállamnak biztosítania kell, hogy ne álljon fenn gazdasági folytonosság (lásd a 4.3.2. szakaszt).

4.9.   A visszafizettetési eljárások ideiglenes és végleges lezárása

136.

Az elmúlt években a Bizottság kialakította a visszafizettetési eljárások „ideiglenes lezárásának” belső gyakorlatát. Ez olyan helyzetekre alkalmazandó, amikor a tagállam ideiglenesen végrehajtotta a visszafizettetési határozatot, de a végrehajtás nem tekinthető véglegesnek, mert: i. európai uniós vagy nemzeti szinten peres eljárás van folyamatban; ii. olyan nemzeti közigazgatási eljárás van folyamatban, amely még befolyásolhatja a visszafizettetési kötelezettség teljesítését; vagy iii. olyan fizetésképtelenségi eljárás van folyamatban, amelyben az állami támogatással kapcsolatos követeléseket a megfelelő ranghelyen szabályszerűen jegyzékbe vették.

137.

A lojális együttműködés elve szerint a Bizottság törekszik arra, hogy közölje az érintett tagállammal, amikor ideiglenesen lezár egy visszafizettetési eljárást.

138.

A visszafizettetési eljárás ideiglenes lezárását követően az érintett tagállamnak folyamatosan tájékoztatnia kell a Bizottságot, valamint kérésre és legalább évente egy alkalommal továbbra is információkat és bizonyítékokat kell a Bizottság rendelkezésére bocsátania, amíg a Bizottság meg nem állapítja, hogy az érintett tagállam ténylegesen végrehajtotta a visszafizettetési határozatot.

139.

A Bizottság továbbra is tájékoztatja az érintett tagállamot az eljárás állásával kapcsolatos értékeléséről. A bizottsági szolgálatok útján küldött levelével a Bizottság tájékoztatja a tagállamot, amikor a visszafizettetési eljárás véglegesen lezárult. Ebben a fázisban a visszafizettetési eljárást törlik a folyamatban lévő visszafizettetési eljárással járó állami támogatási ügyek jegyzékéből, amelyet a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságának honlapján tesznek közzé (141).

140.

Sem a visszafizettetési eljárás ideiglenes, sem végleges lezárása nem jelenti azt, hogy a Bizottság ne folytathatna le ismételten alaposabb vizsgálatot az ügyben, vagy ne nyithatná meg újra az ügyet. Ez akkor fordulhat elő, ha az új tények megváltoztatják a helyzetet, amely alapján a Bizottság lezárta az eljárást.

5.   NEMZETI BÍRÓSÁGOK ELŐTTI JOGVITA

141.

A visszafizettetési határozatok végrehajtása a nemzeti bíróságok előtti jogvita alapjául szolgálhat (142). A Bizottság tapasztalata szerint a közigazgatási bíróságok előtti eljárások – amennyiben rendelkezésre állnak – a visszafizetési felszólítások gyorsabb végrehajtását szokták biztosítani, mint a polgári bíróságok előtt indítható eljárások.

142.

A visszafizettetéssel kapcsolatos jogviták két fő kategóriáját különböztethetjük meg: i. a visszafizettetéssel foglalkozó hatóság által annak érdekében indított kereseteket, hogy a vonakodó kedvezményezettet a támogatás visszafizetésére kényszerítsék; és ii. a visszafizetési felszólítást – a visszafizettetést biztosító egyedi intézkedéseket is beleértve – vitató kedvezményezettek által benyújtott kereseteket.

143.

Fennáll a veszély, hogy a visszafizettetési határozat végrehajtása késedelmet szenved, ha a határozat végrehajtására hozott nemzeti intézkedéseket bíróság előtt megtámadják (143).

144.

Ha a kedvezményezett a visszafizettetési határozat állítólagos jogellenessége miatt a határozat végrehajtása érdekében elfogadott nemzeti intézkedések ellen ideiglenes intézkedést kér, a nemzeti bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az adott ügy megfelel-e a Bíróság által a Zuckerfabrik ügyben (144) és az Atlanta ügyben (145) megállapított feltételeknek. Az említett ítélkezési gyakorlat szerint nemzeti bíróság csak akkor rendelhet el ideiglenes intézkedést, ha a következő együttes feltételek teljesülnek (146): i) e bíróságnak súlyos kételyei merülnek fel az európai uniós jogi aktus érvényességével kapcsolatban, és ha a megtámadott jogi aktus érvényessége még nem vitatott a Bíróság előtt, akkor maga a nemzeti bíróság terjeszti ezt a kérdést a Bíróság elé (147); ii) az ideiglenes intézkedés sürgősen szükséges az intézkedést kérő félnél bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan károk elkerülése érdekében; iii) ha a bíróság megfelelően figyelembe veszi az Európai Unió érdekét; valamint iv) e feltételek mindegyikének vizsgálata során tiszteletben tartja a Bíróság vagy a Törvényszék az európai uniós jogi aktus jogszerűségéről vagy az európai szinten hasonló ideiglenes intézkedés iránti kérelemről hozott döntését.

145.

Amennyiben a 144. pontban meghatározott feltételek nem teljesülnek, az érintett tagállam nem hivatkozhat a nemzeti bíróságok által elrendelt ideiglenes intézkedésekre annak indokolására, hogy nem hajtotta végre a határozatot (148). Ebben az összefüggésben a tagállamnak kell bizonyítania, hogy a feltételek mindegyike teljesül (149).

6.   A BIZOTTSÁG VISSZAFIZETTETÉSI HATÁROZATA VÉGREHAJTÁSA ELMULASZTÁSÁNAK KÖVETKEZMÉNYEI

146.

Amennyiben az érintett tagállam nem tesz eleget a visszafizettetési határozatnak, és nem tudja bizonyítani, hogy a visszafizettetés teljes mértékben lehetetlen, a Bizottság jogsértési eljárást kezdeményezhet. Ezenfelül az érintett tagállam kifizetheti az új összeegyeztethető támogatást az érintett kedvezményezettnek vagy kedvezményezetteknek, feltéve, hogy a korábbi jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatást visszafizették.

6.1.   Jogsértési eljárás

147.

Az EUMSZ állami támogatással kapcsolatos rendelkezéseinek megsértése befolyásolja a kereskedelmet, és közvetlenül sérti az érintett piacokon működő többi olyan szereplő érdekeit, akik nem részesülnek ugyanilyen típusú támogatásban.

6.1.1.   Az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerinti kereset

148.

Tekintettel az állami támogatásra vonatkozó szabályoknak a verseny védelmében és a belső piac hatékony működésében betöltött fontos szerepére az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha az érintett tagállam a visszafizettetési határidőn belül nem tesz eleget a visszafizettetési határozatnak, a Bizottság közvetlenül a Bírósághoz fordulhat. Gyakorlatilag az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése – az EUMSZ 258. cikkével szemben – nem ír elő a pert megelőző szakaszt (150).

149.

Ahhoz, hogy egy ügyben a Bizottság az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése alapján a Bírósághoz forduljon, először meg kell állapítania, hogy melyik, a visszafizettetési határozattal a tagállamra rótt kötelezettséget nem teljesítették. A visszafizettetési határozat általában két különböző típusú kötelezettséget tartalmaz: i. tájékoztatni kell a Bizottságot a határozat végrehajtása céljából hozott vagy tervezett intézkedésekről, a visszafizettetési határidő letelte után pedig folyamatosan tájékoztatni kell az ügy állásáról; és ii. a visszafizettetési határidőn belül eleget kell tenni az állami támogatás visszafizettetésére irányuló kötelezettségnek.

150.

Következésképp bármelyik fenti kötelezettség, valamint a visszafizettetési határozatban megállapított bármely egyéb kötelezettség megsértése maga után vonhatja az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerinti keresetet. Bár a jogsértést megállapították, ha a vonatkozó kötelezettséget a visszafizettetési határidő lejártáig nem teljesítenék, a tagállamnak a jogellenes támogatás visszafizettetésének végrehajtására irányuló kötelezettsége a határidő lejártát követően továbbra is fennáll.

151.

A visszafizettetési kötelezettség eredménykötelem. A támogatás okozta versenytorzulás megszüntetése érdekében a tagállamoknak a teljes visszafizetendő összeget ténylegesen be kell hajtaniuk (151).

152.

A Bizottság szisztematikusan mérlegeli a bírósági keresetindítást, ha a visszafizettetés nem sikerül, függetlenül a meghiúsulás okaitól (152) és attól, hogy melyik nemzeti közigazgatás vagy szerv viseli a belső felelősséget a visszafizettetési kötelezettség teljesítésének elmulasztásáért (153).

153.

A bírósági keresetindításra vonatkozó határozat meghozatala a Bizottság mérlegelési jogkörébe tartozik. Ilyen határozatot a Bizottság eseti alapon hoz, figyelemmel objektív okokra, a tagállam kötelezettségvállalására és a határozat végrehajtása céljából már megtett intézkedésekre (154). A Bizottság emellett azt is figyelembe veheti, hogy a támogatást részben már visszafizettették-e, és ha igen, milyen százalékos arányban.

6.1.2.   Az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése alapján indított kereset

154.

Az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a Bizottság megítélése szerint a tagállam nem tett eleget az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerinti ítéletben meghatározott kötelezettségeknek, a Bizottság – miután a tagállamnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére – a Bírósághoz fordulhat.

155.

Az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése vonatkozásában a kötelezettségszegés értékeléséhez szükséges referenciaidőpont az EUMSZ 260. cikke (2) bekezdésének első albekezdése szerint kiadott hivatalos értesítő levélben meghatározott időpont (155).

156.

Az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás célja a kötelezettségszegő tagállamnak a kötelezettségszegést megállapító korábbi ítéletben foglaltak teljesítésére való ösztönzése, és ezáltal az európai uniós jog tényleges alkalmazásának biztosítása. Az e rendelkezés szerinti mindkét szankciónak – nevezetesen az átalányösszegnek és a kényszerítő bírságnak – ugyanez a célja.

157.

A Bíróság a Bizottság javaslata alapján dönt a szankciókról (a javaslat nem köti a Bíróságot). Az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése szerinti kereset alapján a szankciókra tett fenti javaslat a – rendszeresen aktualizált – bizottsági közleményben meghatározott kritériumokat követi (156). E közlemény szerint, amikor pénzügyi szankciót szabnak ki egy tagállamra, három alapvető kritériumot kell figyelembe venni: i. a jogsértés súlyosságát; ii. időtartamát; és iii. az igényt annak biztosítására, hogy maga a szankció elrettentsen a további kötelezettségszegéstől. A Bizottság megítélése szerint a visszafizettetési kötelezettség megszegése mindig súlyos kötelezettségszegés (157).

158.

A Bizottság az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése szerint módszeresen a Bírósághoz fordul minden olyan esetben, amikor az érintett tagállam nem tett eleget az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerinti ítéletnek (158).

6.2.   A Deggendorf-ítélet

159.

A Deggendorf-ügyben hozott ítéletében a Bíróság megállapította, hogy a Bizottság egy vállalkozásnak nyújtott támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilváníthat azzal a feltétellel, hogy a vállalkozás visszafizeti a korábbi jogellenes támogatást – tekintettel a szóban forgó támogatások halmozott hatására (159).

160.

Ha jogilag különálló természetes vagy jogi személyek gazdasági egységet alkotnak, az európai uniós versenyjog szempontjából egy vállalkozásnak kell tekintetni őket. Ilyen esetekben a korábbi és a tervezett új támogatások halmozott hatásának értékelése céljából a Bizottságnak figyelembe kell vennie azt a csoportot, amelyhez a támogatás kedvezményezettje tartozik (160).

7.   ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

161.

Ez a közlemény a 2007. évi visszafizettetési közlemény helyébe lép.

162.

Ezt a közleményt a Bizottság az állami támogatás visszafizettetésével kapcsolatban a gyakorlatában előforduló fontos jövőbeli fejlemények vagy az alkalmazandó európai uniós szabályok vagy ítélkezési gyakorlat vonatkozó módosításai alapján felülvizsgálhatja.

163.

A tagállami hatóságok az állami támogatás visszafizettetésével kapcsolatos kérdéseikkel a Bizottság kapcsolattartó pontjához fordulhatnak a következő címen: comp-recovery-state-aid@ec.europa.eu.

---

(1)  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítése, COM/2012/0209 final.

(2)  A Bizottság 651/2014/EU rendelete (2014. június 17.) a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról (HL L 187., 2014.6.26., 1. o.).

(3)  Lásd: http://ec.europa.eu/competition/state_aid/scoreboard/index_en.html.

(4)  Lásd: a Bíróság 1973. július 12-i ítélete, Bizottság kontra Németország („Kohlegesetz”), C-70/72, ECLI:EU:C:1973:87 13. pont.

(5)  A Bizottság közleménye (HL C 318., 1983.11.24., 3. o.).

(6)  HL C 202., 2016.6.7., 47. o.

(7)  A Tanács 659/1999/EK rendelete (1999. március 22.) az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 83., 1999.3.27., 1. o.).

(8)  A Tanács (EU) 2015/1589 rendelete (2015. július 13.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (kodifikált szöveg) (HL L 248., 2015.9.24., 9. o.).

(9)  A Bizottság 794/2004/EK rendelete (2004. április 21.) az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról (HL L 140., 2004.4.30., 1. o.).

(10)  HL C 272., 2007.11.15., 4. o.

(11)  Lásd: a Bíróság 1991. november 21-i ítélete, Fédération nationale du commerce extérieur des produits alimentaires és társai kontra Franciaország („Saumon”), C-354/90, ECLI:EU:C:1991:440, 14. pont; a Bíróság 2005. december 15-i ítélete, Unicredito Italiano, C-148/04, ECLI:EU:C:2005:774 42. pont.

(12)  Lásd: a Bíróság 2011. december 8-i ítélete, Residex Capital IV, C-275/10, ECLI:EU:C:2011:814 27. pont.

(13)  Lásd az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13-i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (kodifikált szöveg) (HL L 248., 2015.9.24., 9. o.) 1. cikkének c) pontját.

(14)  Az EUMSZ 109. cikke és 108. cikkének (4) bekezdése értelmében az állami támogatások bizonyos kategóriái – az úgynevezett mentességi rendeletek alapján – mentesíthetők a Bizottságnak való bejelentés kötelezettsége alól. A mentességi rendeletek alapján a bejelentés alóli mentesülés e rendeletekben megállapított feltételeinek teljesülése nélkül nyújtott támogatás szintén jogellenes. Lásd: a Bíróság 2019. március 5-i ítélete, Eesti Pagar, C-349/17, ECLI:EU:C:2019:172, 84–87. pont. Az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése rendelkezik arról a kivételes és egyedi esetről, amikor a Tanács úgy határozhat, hogy a támogatás összeegyeztethető a belső piaccal. Lásd: a Bíróság 2013. december 4-i ítélete, Bizottság kontra Tanács, C-117/10, ECLI:EU:C:2013:786 51. pont.

(15)  Lásd a Bíróság 1991. november 21-i ítélete, Fédération nationale du commerce extérieur des produits alimentaires és társai kontra Franciaország („Saumon”), C-354/90, ECLI:EU:C:1991:440, 11. pont; a Bíróság 2013. november 21-i ítélete, Deutsche Lufthansa, C-284/12, ECLI:EU:C:2013:755 29. pont.

(16)  Ezzel kapcsolatban lásd: a Bíróság 1996. július 11-i ítélete, SFEI és társai, C-39/94, ECLI:EU:C:1996:285, 68–71. pont. Lásd még: a Bíróság 2019. március 5-i ítélete, Eesti Pagar, C-349/17, ECLI:EU:C:2019:172, 92–94. pont. A nemzeti bíróságoknak az állami támogatásra vonatkozó szabályok végrehajtásával kapcsolatos szerepéről további információkért lásd az állami támogatásra vonatkozó jogszabályok nemzeti bíróságok általi végrehajtásáról szóló bizottsági közleményt (HL C 85., 2009.4.9., 1. o.), illetve az azt módosító vagy felváltó jogi aktusokat.

(17)  A Bíróság egyértelművé tette, hogy a Bizottság nem kérheti a jogellenes támogatás visszafizetését anélkül, hogy először – az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárás keretében – ne vizsgálná meg a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét. Lásd ebben az értelemben: a Bíróság 1990. február 14-i ítélete, Franciaország kontra Bizottság („Boussac”), C-301/87, ECLI:EU:C:1990:67, 9., 10–22. pont. Ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a Bizottság konkrét esetekben visszatérítési rendelkezést adjon ki, lásd a 27. pontot.

(18)  Lásd: a Bíróság 1973. december 11-i ítélete, Lorenz GmbH kontra Bundesrepublik Deutschland és társai, C-120/73, ECLI:EU:C:1973:152, 3. és 4. pont.

(19)  Lásd: a Bíróság 2012. december 11-i ítélete, Bizottság kontra Spanyolország („Magefesa II”), C-610/10, ECLI:EU:C:2012:781 105. pont.

(20)  Lásd: a Bíróság 1995. április 4-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Alfa Romeo”), C-348/93, ECLI:EU:C:1995:95 27. pont.

(21)  Lásd: az Elsőfokú Bíróság 1995. június 8-i ítélete, Siemens kontra Bizottság, T-459/93, ECLI:EU:T:1995:100, 97–101. pont.

(22)  HL C 202., 2016.6.7., 13. o.

(23)  Lásd: a Bíróság 2014. szeptember 11-i ítélete, Bizottság kontra Németország („Biria Gruppe”), C-527/12, ECLI:EU:C:2014:2193, 51. és 56. pont.

(24)  Lásd: a Bíróság 1999. június 17-i ítélete, Belgium kontra Bizottság („Maribel bis/ter scheme”), C-75/97, ECLI:EU:C:1999:311 65. pont.

(25)  Lásd: a Bíróság 2016. december 21-i ítélete, Bizottság kontra Aer Lingus, C-164/15 P és C-165/15 P, ECLI:EU:C:2016:990, 114. és 116. pont.

(26)  Lásd: a Bíróság 2015. szeptember 17-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Velence és Chioggia II”), C-367/14, ECLI:EU:C:2015:611 41. pont.

(27)  Lásd: a Bíróság 1990. március 21-i ítélete, Belgium kontra Bizottság („Tubemeuse”), C-142/87, ECLI:EU:C:1990:125 66. pont.

(28)  Lásd: a Törvényszék 2017. március 1-jei ítélete, SNCM kontra Bizottság, T-454/13, ECLI:EU:T:2017:134 269. pont.

(29)  Lásd: a Bíróság 2002. március 7-i ítélete, Olaszország kontra Bizottság („Foglalkoztatási intézkedések I”), C-310/99, ECLI:EU:C:2002:143 99. pont.

(30)  Lásd: a Törvényszék 2011. szeptember 20-i ítélete, Regione autonoma della Sardegna és társai kontra Bizottság, T-394/08, T-408/08, T-453/08 és T-454/08, ECLI:EU:T:2011:493 152. pont.

(31)  Lásd: a Bíróság 2012. március 29-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Szállodaipar Szardínián”), C-243/10, ECLI:EU:C:2012:182 35. pont.

(32)  Lásd az eljárási rendelet 31. cikkének (2) bekezdését, amely kimondja, hogy az elutasító határozatok címzettje az érintett tagállam.

(33)  Lásd: a Bíróság 2018. november 14-i ítélete,. Bizottság kontra Görögország („Hellenic Shipyards II”), C-93/17, ECLI:EU:C:2018:903 69. pont.

(34)  Lásd: a Bíróság 2015. július 9-i ítélete, Bizottság kontra Franciaország („Lignes maritimes Marseille-Corse”), C-63/14, ECLI:EU:C:2015:458 44. pont.

(35)  Lásd: a Törvényszék 2011. szeptember 20-i ítélete, Regione autonoma della Sardegna és társai kontra Bizottság, T-394/08, T-408/08, T-453/08 és T-454/08, ECLI:EU:T:2011:493 283. pont.

(36)  Lásd: a Bíróság 1996. február 15-i ítélete, Duff és társai, C-63/93, ECLI:EU:C:1996:51 20. pont.

(37)  A jogbiztonság elvének az a hatása, hogy a Bizottság ne halogathassa határozatlan ideig a jogainak gyakorlását. A Bíróság megállapította ugyanakkor, hogy „az a tény, hogy a Bizottság késlekedik ellenőrzési jogköreinek gyakorlásával és e támogatás visszatéríttetésének elrendelésével, e visszatéríttetési határozatot csak olyan kivételes esetekben teszi jogellenessé, mint a Bizottság nyilvánvaló mulasztása és gondossági kötelezettségének nyilvánvaló megsértése”; lásd: a Bíróság 2008. április 22-i ítélete, Bizottság kontra Salzgitter, C-408/04 P, ECLI:EU:C:2008:236, 106. pont. A GIE Fiscaux ügyben a Bizottság úgy döntött, hogy a jogbiztonság elvének védelme érdekében a visszafizettetést – a konkrét ügyben fennálló kivételes körülmények egyedi kombinációja miatt – a Bizottságnak az eljárási rendelet 6. cikke szerinti hivatalos vizsgálat megindítására irányuló határozata kelte után nyújtott támogatásra kell korlátozni. Lásd: a Bizottság határozata (2006. december 20.) a Franciaország által a francia adótörvénykönyv 39 CA. cikke alapján biztosított támogatási rendszerről – C46/2004 (ex NN 65/2004) állami támogatás (HL L 112., 2007.4.30., 41. o.).

(38)  Lásd: a Bíróság 2006. október 5-i ítélete, Bizottság kontra Franciaország („Scott”), C-232/05, ECLI:EU:C:2006:651, 50–53. pont.

(39)  Lásd: a Törvényszék 2010. október 7-i ítélete, DHL Aviation és DHL Hub Leipzig kontra Bizottság, T-452/08, ECLI:EU:T:2010:427, 34. és 41. pont.

(40)  A bizalomvédelem elvével kapcsolatban lásd: a Bíróság 1990. szeptember 20-i ítélete, Bizottság kontra Németország, C-5/89, ECLI:EU:C:1990:320, 13. és 14. pont.

(41)  Lásd: a Bíróság 2011. március 24-i ítélete, ISD Polska és társai kontra Bizottság, C-369/09 P, ECLI:EU:C:2011:175, 123. pont; a Bíróság 2010. december 16-i ítélete, Kahla Thüringen Porzellan kontra Bizottság, C-537/08 P, ECLI:EU:C:2010:769, 63. pont; a Bíróság 2008. december 16-i ítélete, Masdar (UK) kontra Bizottság, C-47/07 P, ECLI:EU:C:2008:726, 34. és 81. pont.

(42)  Lásd: a Bíróság 2011. június 9-i ítélete, Diputación Foral de Vizcaya és társai kontra Bizottság, C-465/09 P–C-470/09 P, ECLI:EU:C:2011:372 150. pont.

(43)  Lásd: a Törvényszék 2018. november 15-i ítélete, Deutsche Telekom kontra Bizottság, T-207/10, ECLI:EU:T:2018:786, 42. pont. A Bíróság csak egyetlen alkalommal, az RSV ítéletben ismerte el a támogatás kedvezményezettje jogos elvárásainak meglétét. Lásd: a Bíróság 1987. november 24-i ítélete, RSV kontra Bizottság, C-223/85, ECLI:EU:C:1987:502. Az uniós bíróságok hangsúlyozták ugyanakkor az említett ügy kivételes körülményeit azzal, hogy az RSV ítélet által körülírt rendkívüli helyzeten túlra nem voltak hajlandóak kiterjeszteni a bizalomvédelmet; lásd például: az Elsőfokú Bíróság 2004. január 14-i ítélete, Fleuren Compost kontra Bizottság, T-109/01, ECLI:EU:T:2004:4, 145–148. pont; a Bíróság 2004. április 29-i ítélete, Olaszország kontra Bizottság, C-298/00 P, ECLI:EU:C:2004:240 90. pont.

(44)  Lásd: a Bíróság 1997. március 20-i ítélete, Land Rheinland-Pfalz kontra Alcan Deutschland, C-24/95, ECLI:EU:C:1997:163 25. pont.

(45)  Lásd: a Bíróság 2004. április 29-i ítélete, Olaszország kontra Bizottság, C-298/00 P, ECLI:EU:C:2004:240 88. pont.

(46)  Lásd: az Elsőfokú Bíróság 2009. november 30-i ítélete, Franciaország kontra Bizottság, T-427/04 és T-17/05, ECLI:EU:T:2009:474 261. pont.

(47)  Lásd: a Bíróság 2011. december 8-i ítélete, France Télécom kontra Bizottság, C-81/10 P, ECLI:EU:C:2011:811, 58–60. pont.

(48)  Lásd: a Törvényszék 2013. február 27-i ítélete, Nitrogénművek Vegyipari kontra Bizottság, T-387/11, ECLI:EU:T:2013:98, 121. pont; az Elsőfokú Bíróság 2009. március 25-i ítélete, Alcoa Trasformazioni kontra Bizottság, T-332/06, ECLI:EU:T:2009:79 61. pont.

(49)  Lásd: a Bíróság 2011. július 28-i ítélete, Diputación Foral de Vizcaya és társai kontra Bizottság, C-471/09 P–C-473/09 P, ECLI:EU:C:2011:521, 64–65., 68., 75–77. pont.

(50)  Az olyan korábbi határozatot, amely megállapítja, hogy egy bizonyos intézkedés nem minősül állami támogatásnak, vagy amely egy bizonyos állami támogatási intézkedést a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősít, úgy kell értelmezni, hogy az szigorúan alkalmazandó az adott konkrét ügy konkrét tényállására és körülményeire. Minden egyes esetet a saját egyedi jellemzői alapján kell értékelni. Ebből következően a Bíróság megállapította például, hogy egy korábbi határozat, amely valamely intézkedésről – határozott időre, az egy adott időben fennálló körülmények alapján – kimondta, hogy az nem minősül állami támogatásnak, nem szolgálhat jogos elvárás alapjául egy hasonló intézkedés állami támogatási jellegét vizsgáló jövőbeli értékelésnél. Lásd: a Bíróság 2011. július 21-i ítélete, Alcoa Trasformazioni kontra Bizottság, C-194/09 P, ECLI:EU:C:2011:497, 72–75. pont. Más a helyzet, ha a Bizottság pusztán annak alapján megváltoztatja egy intézkedés értékelését, hogy a Szerződés állami támogatásra vonatkozó rendelkezéseit szigorúbban alkalmazza. Ilyen körülmények között a Bíróság megállapította, hogy a támogatás kedvezményezettjei jogosan várhatták el, hogy a Bizottság korábbi megközelítését megváltoztató bizottsági határozat megadja majd nekik az ahhoz szükséges időt, hogy a szóban forgó változást kezeljék, és így részesüljenek a bizalomvédelemben. Lásd ebben az értelemben: a Bíróság 2006. június 22-i ítélete, Belgium kontra Bizottság („Forum 187”), C-182/03 és C-217/03, ECLI:EU:C:2006:416 71. pont.

(51)  A CELF II ítéletben a Bíróság megállapította, hogy a szokatlan, egymást követő megsemmisítések főszabály szerint az ügy nehézségét tükrözik, és ezek alapján egyáltalán nem lehet a bizalomvédelemre hivatkozni, hanem inkább azok fokozzák a támogatás kedvezményezettjének a vitatott támogatás összeegyeztethetőségével kapcsolatos kétségeit. Lásd: a Bíróság 2010. március 11-í ítélete, CELF és ministre de la Kultúra et de la Communication („CELF II”). C-1/09, ECLI:EU:C:2010:136, 51–52. és 55. pont.

(52)  Lásd: a Bíróság 2011. március 24-i ítélete, ISD Polska és társai kontra Bizottság, C-369/09 P, ECLI:EU:C:2011:175 124. pont.

(53)  Lásd: a Bíróság 2010. december 22-i ítélete, Bizottság kontra Szlovákia („Frucona Košice”), C-507/08, ECLI:EU:C:2010:802 59. pont.

(54)  Lásd: a Bíróság 2013. január 24-i ítélete, Bizottság kontra Spanyolország („Magefesa”), C-529/09, ECLI:EU:C:2013:31 64. pont.

(55)  Lásd: a Bíróság 2007. július 18-i ítélete, Lucchini, C-119/05, ECLI:EU:C:2007:434, 61–63. pont; a Bíróság 2015. november 11-i ítélete, Klausner Holz Niedersachsen, C-505/14, ECLI:EU:C:2015:742 45. pont.

(56)  Lásd: a Bíróság 2015. november 11-i ítélete, Klausner Holz Niedersachsen, C-505/14, ECLI:EU:C:2015:742, 40. pont; lásd még: a Bíróság 2019. március 5-i ítélete, Eesti Pagar, C-349/17, ECLI:EU:C:2019:172, 138. és 139. pont.

(57)  Lásd: a Bíróság 2018. november 6-i ítélete, Scuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, C-622/16 P–C-624/16 P, ECLI:EU:C:2018:873 79. pont.

(58)  Lásd: a Bíróság 2017. november 9-i ítélete, Bizottság kontra Görögország („Larco”), C-481/16, ECLI:EU:C:2017:845 28. pont.

(59)  Lásd: a Bíróság 2015. február 12-i ítélete, Bizottság kontra Franciaország („Plans de Campagne”), C-37/14, ECLI:EU:C:2015:90 67. pont.

(60)  Lásd: a Bíróság 2015. július 9-i ítélete, Bizottság kontra Franciaország („Lignes maritimes Marseille-Corse”), C-63/14, ECLI:EU:C:2015:458, 52. és 53. pont.

(61)  Lásd: a Bíróság 2017. november 9-i ítélete, Bizottság kontra Görögország („Larco”), C-481/16, ECLI:EU:C:2017:845, 29. pont; lásd még: a Bíróság 2018. november 6-i ítélete, Scuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, C-622/16 P–C-624/16 P, ECLI:EU:C:2018:873, 91. és 95. pont.

(62)  Lásd: a Bíróság 1997. március 20-i ítélete, Land Rheinland-Pfalz kontra Alcan Deutschland, C-24/95, ECLI:EU:C:1997:163, 34–37. pont.

(63)  Lásd: a Bíróság 1991. március 21-i ítélete, Olaszország kontra Bizottság („Lanerossi”), C-303/88, ECLI:EU:C:1991:136, 52. és 60. pont.

(64)  Lásd: a Bíróság 2013. október 17-i ítélete, Bizottság kontra Görögország („Ellinikos Xrysos”), C-263/12, ECLI:EU:C:2013:673 36. pont.

(65)  Ezzel kapcsolatban a Bíróság egyértelművé tette, hogy „[a]mi az esetleges olyan társadalmi problémák felmerülését illeti, amelyek veszélyt jelenthetnek a közrendre, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, miként arra a főtanácsnok indítványának 86. pontjában rámutatott, ilyen problémák felmerülésének veszélye esetén az érintett tagállam feladata –, kivéve, ha bizonyítást nyer, hogy az általa végrehajtott cselekmény olyan következményekkel járna a közrendet érintően, amelyekkel a rendelkezésére álló eszközökkel nem tudna szembenézni –, hogy tegyen meg minden intézkedést, amely alkalmas az uniós jog érvényesülésének és hatékonyságának biztosítására, abból a célból, hogy biztosítsa e jog helyes alkalmazását az összes gazdasági szereplő érdekében”. Lásd: a Bíróság 2015. július 9-i ítélete, Bizottság kontra Franciaország („Lignes maritimes Marseille-Corse”), C-63/14, ECLI:EU:C:2015:458 52. pont.

(66)  Lásd: a Bíróság 2015. szeptember 17-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Velence és Chioggia II”), C-367/14, ECLI:EU:C:2015:611 51. pont.

(67)  Lásd: a Bíróság 2014. szeptember 11-i ítélete, Bizottság kontra Németország („Biria Gruppe”), C-527/12, ECLI:EU:C:2014:2193 49. pont.

(68)  Lásd: a Bíróság 2015. július 9-i ítélete, Bizottság kontra Franciaország („Lignes maritimes Marseille-Corse”), C-63/14, ECLI:EU:C:2015:458 49. pont.

(69)  Lásd: a Bíróság 2015. július 9-i ítélete, Bizottság kontra Franciaország („Lignes maritimes Marseille-Corse”), C-63/14, ECLI:EU:C:2015:458 57. pont.

(70)  Lásd: a Bíróság 1986. január 15-i ítélete, Bizottság kontra Belgium, C-52/84, ECLI:EU:C:1986:3 14. pont.

(71)  Lásd: a Bíróság 2002. július 2-i ítélete, Bizottság kontra Spanyolország, C-499/99, ECLI:EU:C:2002:408 37. pont.

(72)  Lásd: a Bíróság 2018. november 6-i ítélete, Scuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, C-622/16 P–C-624/16 P, ECLI:EU:C:2018:873, 82. és 84. pont.

(73)  A Törvényszék 2018. január 25-i ítélete, BSCA kontra Bizottság, T-818/14, ECLI:EU:T:2018:33 72. pont.

(74)  A „támogatási program”, illetve az „egyedi támogatás” fogalmának meghatározása az eljárási rendelet 1. cikkének d) és e) pontjában található.

(75)  Lásd: a Bíróság 2011. december 8-i ítélete, France Télécom kontra Bizottság, C-81/10 P, ECLI:EU:C:2011:811 80. pont.

(76)  Lásd: a Bíróság 2011. december 8-i ítélete, France Télécom kontra Bizottság, C-81/10 P, ECLI:EU:C:2011:811 82. pont.

(77)  Lásd: a Bíróság 1997. március 20-i ítélete, Land Rheinland-Pfalz kontra Alcan Deutschland, C-24/95, ECLI:EU:C:1997:163, 34–37. pont.

(78)  Például a Bizottság érintett tagállamhoz intézett információkérése megszakítja a jogvesztő határidőt, amely a megszakítástól kezdve újra indul. Lásd: a Bíróság 2018. április 26-i ítélete, ANGED, C-233/16, ECLI:EU:C:2018:280, 84. és 85. pont.

(79)  Lásd: a Bíróság 2005. október 6-i ítélete, Scott kontra Bizottság, C-276/03 P, ECLI:EU:C:2005:590, 27. és 36. pont.

(80)  A Bíróság 2019. január 23-i ítélete, Fallimento Traghetti del Mediterraneo, C-387/17, ECLI:EU:C:2019:51, 52. pont; az Elsőfokú Bíróság 2002. április 30-i ítélete, Gibraltár kontra Bizottság, T-195/01 és T-207/01, ECLI:EU:T:2002:111 130. pont.

(81)  Lásd: a Bíróság 2014. szeptember 11-i ítélete, Bizottság kontra Németország („Biria Gruppe”), C-527/12, ECLI:EU:C:2014:2193, 39. és 41. pont.

(82)  Lásd ebben az értelemben: a Bíróság 2011. október 6-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Velence és Chioggia I”), C-302/09, ECLI:EU:C:2011:634, 38. és 39. pont.

(83)  Lásd: a Bíróság 2006. október 5-i ítélete, Bizottság kontra Franciaország („Scott”), C-232/05, ECLI:EU:C:2006:651 49. pont.

(84)  Az egyenértékűség elve szerint a nemzeti jogot alkalmazni kell – olyan más hasonló esetekkel azonos módon, megkülönböztetéstől mentesen, amelyekre egyedül a nemzeti jogszabályok vonatkoznak. Lásd: a Bíróság 2002. június 13-i ítélete, Hollandia kontra Bizottság, C-382/99, ECLI:EU:C:2002:363 90. pont.

(85)  Lásd: a Bíróság 2014. szeptember 11-i ítélete, Bizottság kontra Németország („Biria Gruppe”), C-527/12, ECLI:EU:C:2014:2193 43. pont.

(86)  Míg általában véve nem bonyolult azonosítani az egyedi támogatás kedvezményezettjét, a Bizottság általában nem képes azonosítani valamely összeegyeztethetetlen támogatási program valamennyi kedvezményezettjét, nemhogy a megkapott támogatás pontos összegét.

(87)  Jogszabály nem írja elő a Bizottság számára, hogy az általa hozott visszafizettetési határozatban megjelölje a pontos visszatérítendő összeget. Elegendő, ha a Bizottság határozata olyan információt tartalmaz, amely lehetővé teszi a tagállam számára, hogy túlságos nehézség nélkül maga számszerűsítse ezt az összeget. Lásd: a Bíróság 2011. július 28-i ítélete, Mediaset kontra Bizottság, C-403/10 P, ECLI:EU:C:2011: 533 126. pont.

(88)  Lásd: a Bíróság 1987. május 21-i ítélete, Albako kontra BALM, C-249/85, ECLI:EU:C:1987:245, 17. pont. Lásd még: a Bíróság 2019. március 5-i ítélete, Eesti Pagar, C-349/17, ECLI:EU:C:2019:172 90. pont.

(89)  Lásd: a Bíróság 2002. június 13-i ítélete, Hollandia kontra Bizottság („töltőállomások”), C-382/99, ECLI:EU:C:2002:363 90. pont.

(90)  Ez azt jelenti, hogy a tagállamnak minden szükséges intézkedést meg kell tennie annak érdekében, hogy helyreállítsa a támogatás nyújtása előtti helyzetet, akár például a szerződés megszüntetése útján is. Lásd: a Bíróság 2011. december 8-i ítélete, Residex Capital IV, C-275/10, ECLI:EU:C:2011:814, 45–47. pont.

(91)  Lásd: a Bíróság 1997. március 20-i ítélete, Land Rheinland-Pfalz kontra Alcan Deutschland, C-24/95, ECLI:EU:C:1997:163 34. pont.

(92)  Lásd ebben az értelemben: a Bíróság 2010. december 22-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („A tőzsdére újonnan bevezetett vállalatok”), C-304/09, ECLI:EU:C:2010:812 32. pont.

(93)  A Bizottság az eset egyedi körülményei alapján eltérő visszafizetési határidőt is megállapíthat. Lásd a 68. pontot.

(94)  Lásd: a Bíróság 2014. szeptember 11-i ítélete, Bizottság kontra Németország („Biria Gruppe”), C-527/12, ECLI:EU:C:2014:2193 41. pont.

(95)  Lásd: a Bíróság 2019. március 5-i ítélete, Eesti Pagar, C-349/17, ECLI:EU:C:2019:172 91. pont.

(96)  Lásd: a Bíróság 2017. november 9-i ítélete, Bizottság kontra Görögország („Larco”), C-481/16, ECLI:EU:C:2017:845 29. pont.

(97)  Lásd: a Bíróság 2014. március 20-i ítélete, Rousse Industry kontra Bizottság, C-271/13 P, ECLI:EU:C:2014:175 78. pont.

(98)  A végrehajtásra vonatkozó javaslatok szemléltetéséhez lásd: a Bíróság 2002. december 12-i ítélete, Bizottság kontra Németország, C-209/00, ECLI:EU:C:2002:747, 40–44. pont.

(99)  Lásd: a Bíróság 2015. július 9-i ítélete, Bizottság kontra Franciaország („Lignes maritimes Marseille-Corse”), C-63/14, ECLI:EU:C:2015:458 45. pont.

(100)  Lásd: a Bíróság 2004. április 29-i ítélete, Németország kontra Bizottság („SMI”), C-277/00, ECLI:EU:C:2004:238 75. pont.

(101)  Lásd: a Bíróság 2014. február 13-i ítélete, Mediaset, C-69/13, ECLI:EU:C:2014:71 22. pont.

(102)  A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint, ha jogilag elkülönülő természetes vagy jogi személyek egy gazdasági egységet képeznek, az európai uniós versenyjog szempontjából egyetlen vállalkozásnak kell őket tekinteni. Lásd: a Bíróság 1984. július 12-i ítélete, Hydrotherm, C-170/83, ECLI:EU:C:1984:271, 11. pont. A Bizottság széles mérlegelési jogkörrel bír annak meghatározásában, hogy valamely vállalatcsoport vállalkozásait az állami támogatásokra vonatkozó jog szempontjából egy gazdasági egységnek vagy önálló alanyoknak kell-e tekinteni. Lásd: az Elsőfokú Bíróság 2000. június 29-i ítélete, DSG kontra Bizottság, T-234/95, ECLI:EU:T:2000:174 124. pont.

(103)  Lásd: az Elsőfokú Bíróság 2000. június 29-i ítélete, DSG kontra Bizottság, T-234/95, ECLI:EU:T:2000:174 124. pont.

(104)  Lásd: a Törvényszék 2010. szeptember 13-i ítélete, Görögország kontra Bizottság, T-415/05, T-416/05 és T-423/05, ECLI:EU:T:2010:386, 143–146. pont.

(105)  Lásd: a Bíróság 2004. április 29-i ítélete, Németország kontra Bizottság („SMI”), C-277/00, ECLI:EU:C:2004:238, 78. és 84. pont.

(106)  A Bizottság nem köteles valamennyi kritériumot figyelembe venni. Lásd ebben az értelemben: a Törvényszék 2012. március 28-i ítélete, Ryanair kontra Bizottság, T-123/09, ECLI:EU:T:2012:164, 155. és 156. pont.

(107)  Ami az ügylet terjedelmét illeti, elvben az eladott eszközök csak egy részét képezik a támogatás kedvezményezettje tulajdonában lévő eszközöknek. Minél nagyobb az eredeti vállalkozásnak az új jogalanyhoz átkerülő része, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az eladott eszközökhöz kapcsolódó gazdasági tevékenységnek továbbra is haszna származik az összeegyeztethetetlen támogatásból. Lásd: a Bizottság (EU) 2015/1826 határozata (2014. október 15.) a Szlovákia által az NCHZ-nek nyújtott SA.33797 – (2013/C) (korábbi 2013/NN) (korábbi 2011/CP) állami támogatásról (HL L 269., 2015.10.15., 71. o.). A gazdasági folytonosságot illetően lásd: a Bizottság 2008. szeptember 17-i határozata, N 321/08., N 322/08. és N 323/08. számú állami támogatás – Görögország – Vente de certains actifs d’Olympic Airlines/Olympic Airways Services; a Bizottság 2008. november 12-i határozata, N 510/2008. számú állami támogatás – Olaszország – Az Alitalia légitársaság eszközeinek elidegenítése; a Bizottság 2012. április 4-i határozata az SA.34547. számú ügyben – Franciaország – Reprise des actifs du groupe SERNAM dans le cadre de son redressement judiciaire.

(108)  Ha az eszközök elidegenítése nyílt, átlátható, megkülönböztetés- és feltételmentes ajánlattételi eljárás keretében történt a legmagasabb árú ajánlatot benyújtó ajánlattevőnek, a fizetett árat általában a piaci árnak tekintik. Ezt az elvet követte a Bizottság a Németország által a Nürburgringnek nyújtott SA.31550 – (2012/C) (korábbi 2012/NN) állami támogatásról szóló, 2014. október 1-jei bizottsági határozatban; a Görögország által a Larco General Mining & Metallurgical Company S.A.-nak nyújtott SA.34572 – (13/C) (korábbi 13/NN) állami támogatásról szóló, 2014. március 27-i bizottsági határozatban; a Portugália által az Estaleiros Navais de Viana do Castelo S.A.-nak nyújtott SA.35546 – (2013/C) (korábbi 2012/NN) állami támogatásról szóló, 2015. május 7-i bizottsági határozatban.

(109)  A Bizottság megállapította a gazdasági folytonosságot olyan esetekben, amikor nem volt változás az üzletvitelben, a tevékenységi körben vagy a termelésben. Lásd például: a Bizottság (EU) 2015/1826 határozata (2014. október 15.) a Szlovákia által az NCHZ-nek nyújtott SA.33797 – (2013/C) (korábbi 2013/NN) (korábbi 2011/CP) állami támogatásról (HL L 269., 2015.10.15., 71. o.). Ezzel szemben olyan esetekben, amikor jelentős változásokat mutattak ki a tevékenységben vagy az üzleti stratégiában, a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem áll fenn gazdasági folytonosság. Lásd: a Bizottság (EU) 2016/151 határozata (2014. október 1.) a Németország által a Nürburgringnek nyújtott SA.31550 – (2012/C) (korábbi 2012/NN) állami támogatásról (HL L 34., 2016.2.10., 1. o.), a Bizottság (EU) 2016/152 határozata (2014. október 1.) a Németország által a zweibrückeni repülőtérnek és a repülőteret használó légitársaságnak nyújtott SA.27339 – (12/C) (korábbi 11/NN) állami támogatásról (HL L 34., 2016.2.10., 68. o.). Mindenesetre a gazdasági logika önmagában véve nem volt döntő szempont, amikor két vállalkozás közötti gazdasági folytonosság fennállását vizsgálták.

(110)  Lásd: a Bíróság 2004. április 29-i ítélete, Németország kontra Bizottság („SMI”), C-277/00, ECLI:EU:C:2004:238 81. pont.

(111)  Lásd: a Bíróság 2015. október 1-jei ítélete, Electrabel és Dunamenti Erőmű kontra Bizottság, C-357/14 P, ECLI:EU:C:2015:642 113. pont.

(112)  Lásd ebben az értelemben: a Bíróság 2018. március 7-i ítélete, SNCF Mobilités kontra Bizottság, C-127/16 P, ECLI:EU:C:2018:165.

(113)  Lásd: a Bíróság 2011. július 14-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Tremonti bis”), C-303/09, ECLI:EU:C:2011:483 43. pont.

(114)  Lásd: a Bíróság 2014. február 13-i ítélete, Mediaset, C-69/13, ECLI:EU:C:2014:71, 21. pont. Lásd még a fenti 66. pontot.

(115)  Lásd például az Álava tartományban egyes újonnan alapított vállalkozások részére Spanyolország által nyújtott állami támogatásról szóló, 2001. július 11-i bizottsági határozat (HL L 314., 2002.11.18., 1. o.) (90) preambulumbekezdését.

(116)  Lásd a Törvényszék T-394/08., T-408/08., T-453/08. és T-454/08. sz., Regione autonoma della Sardegna és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2011. szeptember 20-án hozott ítéletét (ECLI:EU:T:2011:493, 310–312. pont), amelyet a Bíróság a C-630/11. P–C-633/11. P. sz., HGA és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2013. június 13-án hozott ítéletével (ECLI:EU:C:2013:387) megerősített.

(117)  Lásd: a Bíróság 2017. szeptember 13-i ítélete, Bizottság kontra Belgium, C-591/14, ECLI:EU:C:2017:670 46. pont.

(118)  Ha például egy tagállam 2018-ban azt állítja, hogy egy 2014. december 31-én nyújtott előny visszamenőlegesen csekély összegű támogatásnak tekinthető, az adott tagállamnak bizonyítania kell, hogy – ha ezt az új csekély összegű támogatást beszámítják – a vonatkozó felső küszöbértéket akkor sem lépik túl a következő hároméves időszakok egyikében sem: 2012–2014., 2013–2015. és 2014–2016. Ebből következik, hogy a Bizottság csak azzal a feltétellel engedélyezheti az állítólagos csekély összegű támogatás visszamenőleges beszámítását, hogy a vonatkozó de minimis felső küszöbértéket soha nem lépik túl.

(119)  Ahogyan az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2013. december 18-i 1407/2013/EU bizottsági rendelet (HL L 352., 2013.12.24., 1. o.) is megállapította.

(120)  Lásd: a Bíróság 2005. december 15-i ítélete, Unicredito Italiano, C-148/04, ECLI:EU:C:2005:774 117. pont.

(121)  Lásd: a Bíróság 2005. december 15-i ítélete, Unicredito Italiano, C-148/04, ECLI:EU:C:2005:774, 118. és 119. pont.

(122)  Ebben az esetben a más adókedvezményekhez kapcsolódóan a következő feltételeknek kell teljesülniük: i. nem eredményezhetnek (új) állami támogatást; ii. valamennyi adófizetőre ugyanúgy kell vonatkozniuk; iii. olyan szabályként alkalmazandók, amely az összeegyeztethetetlen támogatás nyújtásának időpontjában már létezett; valamint iv. a kedvezményekre jogosult vállalkozásoknak automatikusan kell azokból részesedniük (azaz a kedvezmény alkalmazásához nem szükséges a tagállam előzetes engedélye, illetőleg az adófizetőnek nem kell a megfelelő időben élnie ezzel az opcióval).

(123)  Bírósági eljárás tárgyát képező visszafizettetési határozatok esetén a visszafizettetési kamatot azokra az időszakokra is fel kell számítani, amikor a határozatot bírósági végzéssel felfüggesztették, vagy első fokú bírósági ítélettel megsemmisítették, majd a Bíróság hatályon kívül helyezte. Lásd ebben az értelemben: a Bíróság 2008. február 12-i ítélete, CELF és ministre de la Kultúra et de la Communication („CELF I”), C-199/06, ECLI:EU:C:2008:79, 56–58. és 69. pont.

(124)  A referencia- és a leszámítolási kamatlábakat (%-ban megadva) 1997. augusztus 1. óta közzéteszik a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságának honlapján.

(125)  Az eszközhöz egy nemzeti és európai uniós szintű nyilvántartásba vételi eljárást követően biztosítanak hozzáférést. Ez a nyilvántartásba vétel biztosítja, hogy kizárólag az érintett tagállam hatóságai és a bizottsági szolgálatok felhatalmazott tisztviselői férhessenek hozzá az eszközhöz.

(126)  A támogatás teljes összege és a visszafizettetési kamat escrow-számlára történő befizetésére a tagállam, egy bank vagy vagyonkezelő és a támogatás kedvezményezettje által aláírt egyedi megállapodás is vonatkozhat, amelyben a felek megállapodnak, hogy az elkülönített escrow-számlára befizetett összeget – a jogvita végső kimenetelétől függően – egyik vagy másik fél javára fogják felszabadítani. Ha az uniós bíróságok végleges döntése csak részben hagyja helyben a visszafizettetési határozatot olyan módon, ami a visszafizetendő összeg csökkenését eredményezi, az escrow-számlán letétben tartott pénzösszegeket – az esetleges hozammal, illetve veszteséggel együtt – az érintett tagállamnak és a támogatás kedvezményezettjének kell továbbítani arányosan.

(127)  A francia jog például előírja, hogy a nemzeti bíróságoknak el kell rendelniük a támogatás ideiglenes visszafizetését (azaz az eljárás érdemi részének kimenetelétől függően), ha a támogatás visszafizetésére irányuló kötelezettség komolyan nem kérdőjelezhető meg. Ez a közbenső visszafizetési kérelem (az ún. référé-provision) bizottsági határozatot követően kiadott visszafizetési felszólítás tekintetében is megítélhető.

(128)  Egyes tagállamokban például nincs olyan rendelkezés, amely lehetővé tenné a visszafizettetésért felelős hatóságok számára, hogy az adójogszabályok alapján ideiglenes visszafizetést rendeljenek el, a polgári jog keretében viszont léteznek hasonló rendelkezések. Ilyen esetekben a tagállamnak élnie kell a határozat ideiglenes végrehajtását lehetővé tevő szabályokkal – függetlenül a határozat végrehajtására választott eljárástól.

(129)  Lásd: a Bíróság 2009. július 7-i ítélete, Bizottság kontra Görögország („Olympic Airways II”), C-369/07, ECLI:EU:C:2009:428 79. pont.

(130)  Lásd: a Bíróság 2002. december 12-i ítélete, Bizottság kontra Németország, C-209/00, ECLI:EU:C:2002:747, 57. és 58. pont.

(131)  Lásd: a Bíróság 2009. július 7-i ítélete, Bizottság kontra Görögország („Olympic Airways II”), C-369/07, ECLI:EU:C:2009:428 68. pont.

(132)  Lásd: a Bíróság 2018. január 17-i ítélete, Bizottság kontra Görögország („United Textiles”), C-363/16, ECLI:EU:C:2018:12 36. pont.

(133)  Lásd: a Bíróság 1990. március 21-i ítélete, Belgium kontra Bizottság („Tubemeuse”), C-142/87, ECLI:EU:C:1990:125, 65. és 66. pont.

(134)  Lásd: a Bíróság 2018. január 17-i ítélete, Bizottság kontra Görögország („United Textiles”), C-363/16, ECLI:EU:C:2018:12 38. pont.

(135)  Tekintettel arra, hogy a visszatéríttetést az érintett tagállam nemzeti joga szerinti eljárás keretében kell végrehajtani, a nemzeti jog határozza meg az állami támogatásra vonatkozó követelés hitelezői követelések jegyzékében való ranghelyét, feltéve, hogy a ranghely összeegyeztethető a hatékony érvényesülés és az egyenértékűség elvével. Lásd a 64. pontot. Mindenesetre az állami támogatásra vonatkozó követelés a rendes, fedezetlen követeléseknél nem sorolható hátrébb.

(136)  Lásd: a Bíróság 2012. december 11-i ítélete, Bizottság kontra Spanyolország („Magefesa II”), C-610/10, ECLI:EU:C:2012:781, 72. és 104. pont.

(137)  Lásd ebben az értelemben: a Törvényszék 2014. október 21-i ítélete, Olaszország kontra Bizottság, T-268/13, ECLI:EU:T:2014:900, 62–64. pont.

(138)  Lásd ebben az értelemben: a Bíróság 2011. november 17-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Foglalkoztatási intézkedések II”), C-496/09, ECLI:EU:C:2011:740 74. pont.

(139)  Lásd: a Bíróság 2004. április 29-i ítélete, Németország kontra Bizottság („SMI”), C-277/00, ECLI:EU:C:2004:238 86. pont.

(140)  Lásd ebben az értelemben az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkének (1) bekezdésében említett állami támogatás fogalmáról szóló bizottsági közlemény (HL C 262., 2016.7.19., 1. o.) 89–96. pontját.

(141)  Lásd: http://ec.europa.eu/competition/state_aid/studies_reports/recovery.html.

(142)  A nemzeti bíróságoknak az állami támogatásra vonatkozó szabályok végrehajtásával kapcsolatos szerepéről további információkért lásd az állami támogatásra vonatkozó jogszabályok nemzeti bíróságok általi végrehajtásáról szóló bizottsági közleményt (HL C 85., 2009.4.9., 1. o.), illetve az azt módosító vagy felváltó jogi aktusokat.

(143)  Az érintett nemzeti bíróság az eljárási rendelet 29. cikkének (1) bekezdésében meghatározott együttműködési eszközök használatával együttműködhet a Bizottsággal.

(144)  Lásd: a Bíróság 1991. február 21-i ítélete, Zuckerfabrik Süderdithmarschen és Zuckerfabrik Soest kontra Hauptzollamt Itzehoe és Hauptzollamt Paderborn, C-143/88 és C-92/89, ECLI:EU:C:1991:65, 23. és ezt követő pontok.

(145)  Lásd: a Bíróság 1995. november 9-i ítélete, Atlanta Fruchthandelsgesellschaft és társai (I) kontra Bundesamt für Ernährung und Forstwirtschaft, C-465/93, ECLI:EU:C:1995:369 51. pont.

(146)  Lásd: a Bíróság 2012. március 29-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Szállodaipar Szardínián”), C-243/10, ECLI:EU:C:2012:182 48. pont.

(147)  Lásd: a Bíróság 2011. július 14-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Tremonti bis”), C-303/09, ECLI:EU:C:2011:483 46. pont.

(148)  Lásd: a Bíróság 2011. október 6-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Velence és Chioggia I”), C-302/09, ECLI:EU:C:2011:634 50. pont.

(149)  Lásd: a Bíróság 2015. szeptember 17-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Velence és Chioggia II”), C-367/14, ECLI:EU:C:2015:611 50. pont.

(150)  Lásd: a Bíróság 2001. július 3-i ítélete, Bizottság kontra Belgium, C-378/98, ECLI:EU:C:2001:370 26. pont.

(151)  Lásd: a Bíróság 2018. január 17-i ítélete, Bizottság kontra Görögország („United Textiles”), C-363/16, ECLI:EU:C:2018:12, 34. pont; a Bíróság 2013. január 24-i ítélete, Bizottság kontra Spanyolország („Magefesa”), C-529/09, ECLI:EU:C:2013:31, 91. pont. Nyilvánvaló, hogy ez nem sérti a visszafizettetési kötelezettség korlátait: lásd a 2.4. szakaszt.

(152)  Mindez nem érinti a támogatás visszafizettetésének – igazolt – abszolút lehetetlenségét.

(153)  Lásd: a Bíróság 2003. szeptember 30-i ítélete, Köbler, C-224/01, ECLI:EU:C:2003:513, 31–33. pont.

(154)  A 2007. évi visszafizettetési közlemény elfogadása óta a Bíróság számos olyan ügyben döntött, amelyet a Bizottság az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése alapján terjesztett elé. Lásd: a Bíróság 2018. január 17-i ítélete, Bizottság kontra Görögország („United Textiles”), C-363/16, ECLI:EU:C:2018:12; a Bíróság 2017. november 9-i ítélete, Bizottság kontra Görögország („Larco”), C-481/16, ECLI:EU:C:2017:845; a Bíróság 2015. július 9-i ítélete, Bizottság kontra Franciaország („Lignes maritimes Marseille-Corse”), C-63/14, ECLI:EU:C:2015:458; a Bíróság 2015. május 6-i ítélete, Bizottság kontra Németország („Deutsche Post”), C-674/13, ECLI:EU:C:2015:302; a Bíróság 2014. szeptember 11-i ítélete, Bizottság kontra Németország („Biria Gruppe”), C-527/12, ECLI:EU:C:2014:2193; a Bíróság 2014. június 5-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Jövedékiadó-mentesség”), C-547/11, ECLI:EU:C:2014:1319; a Bíróság 2013. december 12-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Kedvezményes villamosenergia-ár”), C-411/12, ECLI:EU:C:2013:832; a Bíróság 2013. október 17-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Alcoa”), C-344/12, ECLI:EU:C:2013:667; a Bíróság 2013. október 17-i ítélete, Bizottság kontra Görögország („Ellinikos Xrysos”), C-263/12, ECLI:EU:C:2013:673; a Bíróság 2013. október 10-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Ixfin”), C-353/12, ECLI:EU:C:2013:651; a Bíróság 2013. március 21-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Sardinia Ferries”), C-613/11, ECLI:EU:C:2013:192; a Bíróság 2012. június 28-i ítélete, Bizottság kontra Görögország („Hellenic Shipyards I”), C-485/10, ECLI:EU:C:2012:395; a Bíróság 2012. március 29-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Szállodaipar Szardínián”), C-243/10, ECLI:EU:C:2012:182; a Bíróság 2012. március 1-jei ítélete, Bizottság kontra Görögország („Adómentes tartalékalap”), C-354/10, ECLI:EU:C:2012:109; a Bíróság 2011. október 13-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („New Interline”), C-454/09, ECLI:EU:C:2011:650; a Bíróság 2011. október 6-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Velence és Chioggia I”), C-302/09, ECLI:EU:C:2011:634; a Bíróság 2011. július 14-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Tremonti bis”), C-303/09, ECLI:EU:C:2011:483; a Bíróság 2011. május 5-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Kereskedelmi vásárok”), C-305/09, ECLI:EU:C:2011:274; a Bíróság 2011. április 14-i ítélete, Bizottság kontra Lengyelország („Technologie Buczek”), C-331/09, ECLI:EU:C:2011:250; a Bíróság 2010. december 22-i ítélete, Bizottság kontra Szlovákia („Frucona Košice”), C-507/08, ECLI:EU:C:2010:802; a Bíróság 2010. december 22-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („A tőzsdére újonnan bevezetett vállalatok”), C-304/09, ECLI:EU:C:2010:812; a Bíróság 2008. november 13-i ítélete, Bizottság kontra Franciaország („Article 44-septies CGI”), C-214/07, ECLI:EU:C:2008:619; a Bíróság 2008. június 19-i ítélete, Bizottság kontra Németország („Kahla/Thüringen”), C-39/06, ECLI:EU:C:2008:349; a Bíróság 2008. február 14-i ítélete, Bizottság kontra Görögország („Olympic Airways I”), C-419/06, ECLI:EU:C:2008:89; a Bíróság 2007. december 6-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Mesures urgentes en faveur de l’emploi”), C-280/05, ECLI:EU:C:2007:753.

(155)  Lásd: a Bíróság 2015. szeptember 17-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Velence és Chioggia II”), C-367/14, ECLI:EU:C:2015:611 35. pont.

(156)  A Bizottság közleménye az EK-Szerződés 228. cikkének végrehajtásáról, SEC(2005) 1658 (HL C 126., 2007.6.7., 15. o.), a Bizottság honlapján közzétett közleményekkel módosított és naprakésszé tett változat.

(157)  Lásd: a Bíróság 2014. május 13-i ítélete, Bizottság kontra Spanyolország („Baszkföld fiskális támogatása”), C-184/11, ECLI:EU:C:2014:316 69. pont.

(158)  A 2007. évi visszafizettetési közlemény elfogadása óta a Bíróság számos olyan ügyben döntött, amelyet a Bizottság az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése alapján terjesztett elé. Lásd: a Bíróság 2018. november 14-i ítélete, Bizottság kontra Görögország („Hellenic Shipyards II”) C-93/17, ECLI:EU:C:2018:903; a Bíróság 2015. szeptember 17-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Velence és Chioggia II”), C-367/14, ECLI:EU:C:2015:611; a Bíróság 2011. november 17-i ítélete, Bizottság kontra Olaszország („Foglalkoztatási intézkedések II”), C-496/09, ECLI:EU:C:2011:740; a Bíróság 2014. május 13-i ítélete, Bizottság kontra Spanyolország („Baszkföld fiskális támogatása”), C-184/11, ECLI:EU:C:2014:316; a Bíróság 2009. július 7-i ítélete, Bizottság kontra Görögország („Olympic Airways II”), C-369/07, ECLI:EU:C:2009:428; a Bíróság 2012. december 11-i ítélete, Bizottság kontra Spanyolország („Magefesa II”), C-610/10, ECLI:EU:C:2012:781. Mindezen ítéletekben, a „Baszkföld fiskális támogatása” ügyben hozott ítéletet kivéve, a Bíróság minden esetben átalányösszeget és a kényszerítő bírságot is kiszabott. A „Hellenic Shipyards” ügyben hozott ítéletben a Bíróság 7 294 000 EUR összegű kényszerítő bírságot állapított meg minden 6 hónap késedelem után, amellyel az adott fél késlekedik végrehajtani a Bíróság ítéletét, továbbá 10 millió EUR átalányösszeget is kiszabott; a „Velence és Chioggia II” ügyben hozott ítéletben a Bíróság 12 millió EUR összegű kényszerítő bírságot állapított meg minden 6 hónap késedelemre, amellyel az adott fél késlekedik végrehajtani a Bíróság ítéletét, továbbá 30 millió EUR átalányösszeget is kiszabott; a „Foglalkoztatási intézkedések II” ügyben a Bíróság a következőképpen kiszámított bírságot szabta ki: a 30 millió EUR alapösszeget beszorozta a jogellenes támogatás annyi százalékával, amennyit nem fizettettek vissza vagy amennyinek a visszafizetését nem mutatták ki a vonatkozó időszak végén, a szóban forgó ítélet kézbesítésének napján még vissza nem fizettetett teljes összeghez képest – minden 6 hónap késedelem után, amellyel az adott fél késlekedett végrehajtani a Bíróság ítéletét az EUMSZ 108. cikke alapján (68. pont), plusz 30 millió EUR átalányösszeget (97. pont); a „Baszkföld fiskális támogatása” ügyben hozott ítéletében a Bíróság 30 millió EUR átalányösszeget szabott ki (84. pont); az „Olympic Airways II” ügyben hozott ítéletében a Bíróság napi 16 000 EUR összegű kényszerítő bírságot állapított meg a késedelem minden napjára, amikor késlekedtek elfogadni a Bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket (127. pont), valamint 2 millió EUR összegű átalányösszeget is kiszabott (150. pont); a „Magefesa II” ügyben hozott ítéletében a Bíróság napi 50 000 EUR összegű kényszerítő bírságot állapított meg a késedelem minden napjára, amikor késlekedtek elfogadni a Bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket (136. pont), valamint 20 millió EUR összegű átalányösszeget is kiszabott (148. pont).

(159)  Lásd: a Bíróság 1997. május 15-i ítélete, TWD kontra Bizottság, C-355/95 P, ECLI:EU:C:1997:241, 25. és 26. pont.

(160)  Lásd az Elsőfokú Bíróság T-303/05. sz., AceaElectrabel kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 8-án hozott ítéletét (ECLI:EU:T:2009:312, 163. pont), amelyet a Bíróság C-480/09. P. sz., AceaElectrabel kontra Bizottság ügyben 2010. december 16-án hozott ítélete (ECLI:EU:C:2010:787) megerősített.