A Bizottság közleménye a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapítási módjának módosításáról

(2008/C 14/02)

(Ez a közlemény a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapításának módjáról szóló korábbi értesítések helyébe lép)

REFERENCIA-KAMATLÁB ÉS LESZÁMÍTOLÁSI KAMATLÁB

Az állami támogatások közösségi ellenőrzésének keretében a Bizottság igénybe veszi a referencia-kamatlábat és a leszámítolási kamatlábat. A referencia-kamatlábakat és a leszámítolási kamatlábakat a piaci kamatlábak helyettesítésére használják, a támogatás támogatástartalmának mérése céljából, különösen több részletben történő kifizetés esetén, valamint a kamattámogatási programokból származó támogatáselem kiszámításához. Az említett kamatlábakat használják a de minimis szabálynak, valamint a csoportmentességi rendeleteknek való megfelelés ellenőrzésére is.

A REFORM HÁTTERE

A referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapítására szolgáló módszer felülvizsgálatának legfőbb indoka az, hogy a szükséges pénzügyi paraméterek nem állnak mindig rendelkezésre minden tagállamban, különös tekintettel az újonnan csatlakozottakra (1). Ezenfelül a jelenlegi módszer az adós hitelképességének és kölcsönbiztosítékainak számításba vétele érdekében is továbbfejleszthető.

Ezért e közleményében a Bizottság új módszert mutat be a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapítására. A javasolt megközelítési mód a jelenleg érvényben lévő, minden tagállam által elfogadott és könnyen alkalmazható eljárásból indul ki egy olyan új módszer kialakítása érdekében, amely megszünteti a jelenlegi hiányosságok egy részét, összeegyeztethető mindazokkal a különféle pénzügyi rendszerekkel, amelyek az Európai Unióban használatosak (különös tekintettel az új tagállamokra), ugyanakkor alkalmazása továbbra is egyszerű marad.

TANULMÁNY

A Versenypolitikai Főigazgatóság megbízásából készített tanulmányában (2) a Deloitte & Touche cég egy olyan rendszert javasol, amely két pillérre épül: egy „általános” és egy „összetett” megközelítési módszerre.

Az általános megközelítési módszer

Az általános megközelítési módszer alkalmazása esetén a Bizottság negyedévenként közzétesz egy különféle – 3 hónapos, 1 éves, 5 éves és 10 éves – lejárati időkre és különböző pénznemekre vonatkozóan kiszámított alap-kamatlábat. Ehhez az IBOR kamatlábakat (3) és az eladási swap-tételt (ask swap rate) használják, illetve e paraméterek hiányában az államkötvényekre alkalmazott kamatlábakat. A kölcsönökre vonatkozó referencia-kamatláb meghatározásához használt prémiumot a hitelfelvevő hitelképessége és a rendelkezésére álló biztosíték alapján számítják ki. A vállalat hitelminősítése alapján (mely minősítés nagyvállalatok esetében hitelminősítő intézetektől, KKV-k esetében pedig bankoktól származik) az alapesetben (általános hitelminősítés és általános mértékű biztosíték esetében (4)) alkalmazandó kamatfelár 220 bázispontot jelent. A felár „alacsony” hitelképesség és alacsony mértékű biztosíték esetén elérheti akár a 1 650 bázispontot is.

Összetett megközelítési módszer

Ez a módszer lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy a számítás elvégzésével egy független intézményt bízzanak meg – például a nemzeti bankot –, amely az általános módszernél gyakrabban és több lejárati időre vonatkozóan kiszámított méltányos referencia-kamatlábat tesz rendszeresen közzé. E módszer alkalmazását az indokolhatná, hogy a megbízott intézmény a rendelkezésére álló pénzügyi és banki adatokat jobban ismeri és azokhoz könnyebben hozzáférhet, mint a Bizottság. Ebben az esetben a számítási módszereket a Bizottság és egy külső könyvvizsgáló hitelesítené. E megközelítési módszer használata esetén – bizonyos esetekben – elképzelhető a kívülmaradás (opting out).

Gyenge pontok

A két módszer gazdasági jelentősége ellenére bizonyos nehézségekre fel kell hívni a figyelmet.

Az általános megközelítési módszer esetében:

Az összetett megközelítési módszer esetében:

ÚJ MÓDSZER

Az említett nehézségek elkerülése céljából a Bizottság olyan módszert javasol, amely:

Ezen túlmenően e módszer lehetővé teszi a kiszámítási módszerek bizonytalanabbá és összetettebbé válásának elkerülését a Bázel II keretrendszer alkalmazása következtében állandó változásban lévő banki és pénzügyi környezetben, ami jelentős mértékben befolyásolhatja a tőkeallokációt és a bankok magatartását. A Bizottság továbbra is figyelemmel kíséri a banki és pénzügyi környezet változásait, és szükség esetén további iránymutatással szolgál.

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

A referencia-kamatlábak és a leszámítolási kamatláb megállapítására szolgáló módszer felülvizsgálatának legfőbb indoka az, hogy a szükséges pénzügyi paraméterek nem állnak mindig rendelkezésre minden tagállamban. Ezenfelül a jelenlegi módszer az adós hitelképességének és biztosítékainak számításba vétele érdekében is továbbfejleszthető.

Ezért a Bizottság a referencia-kamatláb megállapítására a következő módszert fogadja el:

(1)  E tagállamokban jelenleg azok a referencia-kamatlábak vannak érvényben, amelyeket a tagállamok tájékoztatásukban a megfelelő piaci kamatlábak alapján reálisként jelöltek meg. E kamatlábak megállapítási módszere tagállamonként eltér.

(2)  E tanulmány elérhető a Versenypolitikai Főigazgatóság honlapján:

http://ec.europa.eu/comm/competition/state_aid/others/

(3)  Pénzpiaci bankközi kínálati kamatláb.

(4)  Azok az esetek, ahol a címzett kielégítő minősítéssel (BB) rendelkezik, és a nemteljesítési veszteségráta 31 % és 59 % között van.

(5)  Amint a vizsgálatból kitűnik, a különbözet lényegében független a kölcsön lejárati idejétől.

(6)  Általános mértékű biztosíték alatt a pénzintézetek által a kölcsönök garanciájaként általában megkövetelt mértékű biztosíték értendő. A biztosítékok mértéke a nemteljesítéskori (LGD) veszteségrátával mérhető, ami a várható veszteség az adós kitettségének százalékában, figyelembe véve a biztosítékokból és a fizetésképtelenség során értékesített vagyontárgyakból behajtható összegeket; ebből következően a nemteljesítéskori veszteségráta fordítottan arányos a biztosítékok érvényességével. E közlemény feltételezi, hogy a nagy mértékű biztosítékok 30 % alatti, illetve azzal egyenlő, az átlagos mértékű biztosítékok 31 % és 59 % közötti, és az alacsony mértékű biztosítékok 60 %-kal egyenlő, illetve annál magasabb nemteljesítéskori veszteséggel járnak. A nemteljesítéskori veszteségrátáról további részletek találhatók a „Bázel II: A tőkeszabályozási intézkedések és tőkeszabványok nemzetközi konvergenciája: Felülvizsgált keretrendszer – Teljes változat” című dokumentumban, amely az interneten elérhető a következő címen:

http://www.bis.org/publ/bcbs128.pdf

(7)  A megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokra vonatkozó különös rendelkezések alkalmazásának függvénye; e rendelkezéseket jelenleg a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (HL C 244., 2004.10.1., 2. o.) és különösen annak 25. pontjának a) alpontja rögzíti, amely szerint a kölcsön kamatlábának „legalábbis összehasonlíthatónak kell lennie a jól működő vállalkozásoknak nyújtott kölcsönöknél szokásos kamatlábbal, és különösen a Bizottság által elfogadott referencia-kamatlábakkal”. Így a megmentési támogatással kapcsolatos esetekben a legalább száz bázisponttal megemelt egy éves IBOR-kamatlábak alkalmazandók.

(8)  A leggyakrabban használt hitelminősítési rendszerek összehasonlítását lásd pl. a Nemzetközi Fizetések Bankja 207. számú munkadokumentumának 1. táblázatában:

http://www.bis.org/publ/work207.pdf