29.6.2012

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 191/38

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a Kohéziós Alapról és az 1084/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

(COM(2011) 612 final – 2011/0274 (COD))

2012/C 191/07

Előadó: Carmelo CEDRONE

2011. október 25-én az Európai Parlament és 27-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 177. és 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a Kohéziós Alapról, és az 1084/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

COM(2011) 612 final – 2011/0274 (COD).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció 2012. április 3-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2012. április 25–26-án tartott, 480. plenáris ülésen (a január 25-i ülésnapon) 180 szavazattal 9 ellenében, 7 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB nagy vonalakban egyetért az Európai Bizottság Kohéziós Alapról szóló új rendeletjavaslatának megközelítésével, különösképpen támogatja a különböző forrásokkal kapcsolatos eljárások és az általános rendeletben rögzített eljárások harmonizálására irányuló törekvéseket, jóllehet számos olyan (fent jelzett) kritikus pontot felvet, amelyek további megvitatásra és tökéletesítésre szorulnak, főként az EU jelenlegi, a pénzügyi és az államadóssággal kapcsolatos válság okozta helyzetében.

1.2   Kedvezően ítéli meg, hogy az alap felhasználási céljai között szerepel a megújuló energiaforrások termelésének és elosztásának elősegítése, az energiahatékonyság előmozdítása, a környezet védelme és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a biológiai sokféleség visszaállítása, valamint a városi környezet megújítása, ami pozitív hatással lehet a többi ágazatra, például az idegenforgalomra. Mindezen elemek a fenntartható fejlődés előmozdítását szolgálják.

1.3   Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság ebben a válságidőszakban a beavatkozások számának csökkentésére törekszik a tematikus területek koncentrációja révén, mely alapvetően fontos a pazarlás csökkentéséhez, a források konkrét tevékenységekre történő koncentrációjához, illetve a növekedés és a foglalkoztatás támogatását célzó multiplikátor- és húzóhatás növeléséhez.

1.4   Az EGSZB támogatja, hogy a javaslat finanszírozni kívánja az európai összekapcsolódási eszközt, azonban el kellene kerülni, hogy külön alappá váljon, mivel ez fölösleges átfedésekhez vezethetne.

1.5   Komoly aggályokat és fenntartásokat hangoztat továbbá a feltételesség (különösen a makroökonómiai feltételesség) elvére vonatkozó jelenlegi javaslatokkal kapcsolatban. Ezt az elvet nem a büntetés szándéka kellene, hogy vezérelje, egyfajta büntetőeszközként, hanem a felelősségvállalásé és a jutalmazásé, elkerülendő a konvergencia-célkitűzés aláásását és veszélyeztetését.

1.6   Az EGSZB elengedhetetlennek tartja a különböző pénzügyi alapok koordinációjának javítását, csakúgy, mint a kohéziós politika egésze és az EU más gazdaságpolitikái (köztük a KAP) közötti koordináció tökéletesítését egy közös költségvetési politika megerősített keretében. Ez multiplikátorhatást eredményezne, és növelné a beruházások hatékonyságát. A cél a gazdaságpolitikával (benne a kohéziós politikával) kapcsolatos szorosabb együttműködés megvalósítása a legalább az euróövezetben kialakítandó „közös gazdaságirányítás” érdekében, ahogyan azt az EGSZB több alkalommal is kérte, és amelyre a 2011. decemberi csúcstalálkozó rendkívül sajnálatos módon nem hozott megoldást.

1.7   Ezen túlmenően elengedhetetlen a napjainkban nem kiegyensúlyozott „intézményi partnerség” javítása az Európai Bizottság, az államok és a régiók között, mely partnerség során az Európai Bizottságnak „vissza kellene szereznie” támogató és irányító szerepét. Ezt a partnerséget minden szakaszban támogatnia kellene a közös rendelkezésekről szóló rendeletjavaslat 5. cikkének (1) bekezdésében meghatározott partnereknek, akiknek jelenlegi szerepe gyakran pusztán konzultatív és tájékoztató, magatartási kódexet dolgozva ki az egész EU számára, illetve paramétereket határozva meg a partnerség hozzáadott értékének értékeléséhez.

1.8   Az EGSZB számára elsődleges fontosságú a megelőző és utólagos egyszerűsítés kérdése a Kohéziós Alap és az összes strukturális alap esetében egyaránt. Az adminisztratív terheket csökkenteni lehetne, esetleg átalányösszeget megszabva egyes projekttípusok esetében. Mindenesetre alkalmazni kellene a „csak egyszer” elvét.

1.9   A válság által legsúlyosabban érintett országok számára a kohéziós politika az egyik legfontosabb eszközt jelenti, amely a tagállamok rendelkezésére áll a társadalmi, gazdasági és területi különbségek csökkentésére, illetve a növekedés újraindítására és fenntarthatóságának garantálására.

1.10   Társfinanszírozás: figyelmesebben kellene értékelni és felül kellene vizsgálni a társfinanszírozás kritériumait, melyeknek kapcsolódniuk kellene a területi önkormányzatok tényleges költségvetési helyzetéhez, elkerülendő, hogy a leggyengébbek semmilyen finanszírozáshoz se jussanak hozzá.

1.11   Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy az adóssággal kapcsolatos reformok és szükséges kiigazítások miatt előállt jelenlegi helyzetben, mely két szakaszban valósul meg (először a „megszorítás”, mint fenyegetés, majd a növekedés), nincs tere a beruházási és növekedési politikának. Emellett úgy véli, hogy a növekedésnek és a megszorításnak együtt kell járnia. A kohéziós politikát tehát ebbe az irányba kellene orientálni, például az erőteljes technológiai profillal rendelkező vállalkozásokat támogatva, melyek jelentős hatással vannak a fiatalok foglalkoztatására.

1.12   Az EGSZB úgy véli, hogy az EU-ban jelenleg folytatott gazdaságpolitikák (megszorítás, az államok költekezésének visszafogása, az uniós költségvetés korlátozása, a költségvetési paktum, az EKB korlátai stb.) recessziós folyamatot indítanak be, melynek lehetetlen előre látni a következményeit, pedig az ellenkezőjét kellene cselekedni, azaz bátrabb és átütőbb javaslattal támogatni – legalább egyidejűleg, ha nem előzetesen – a növekedést és a foglalkoztatást. A strukturális alapok (és átmenetileg részben a KAP) döntő hozzájárulást nyújthatnak e tekintetben, ahogyan azt a 2012. január 30-i csúcstalálkozó is megemlítette, jóllehet csak érintőlegesen.

1.12.1   Útjára kellene indítani egy „európai növekedési tervet” (new deal) (1), mely nagyszabású, célzott projekteket tartalmaz, és bevonja az EU gazdaságának viszonylag gyors fellendítésére képes kulcsfontosságú ágazatokat. Ezt a tervet az – elsősorban középtávra koncentráló – Európa 2020 stratégia kiegészítésének kellene tekinteni, és a következőképpen lehetne finanszírozni:

—	a 2007–2013-as időszakból fennmaradó pénzeszközök azonnali felhasználásával, melyekhez meghatározott időre, mielőbb hozzáadódik a 2014–2020-as időszakra előirányzott eszközök egy része,

—	azonnal megvalósítható projektek megvalósítása révén, a szubszidiaritás elvén alapuló gyorsított eljárásnak vagy a jelenlegi szabályozás „ideiglenes” radikális módosításának köszönhetően, melyek lehetővé teszik a gyors megvalósítást,

—	ezt az alapot az EBB fellépése támogatná és konszolidálná, kötvények kibocsátása révén (az új rendelet 87. cikke). Mindez multiplikátorhatást fejtene ki a beruházásokra nézve, mivel külső tőkét vonzana, illetve pozitív hatást gyakorolna az állampapírokra és az euróra, megerősítve azt.

1.12.2   Ezt a növekedési tervet ugyanazon kritériumok alapján kell megvalósítani, legalább a következő programozási időszak első három évére vonatkozóan.

2.   Bevezetés

2.1   Az EGSZB több korábbi véleményében is felhívta a figyelmet a gazdasági és társadalmi kohéziós politika és a szolidaritás elveire és jelentőségére, ahogyan az a Szerződésben szerepel, és ahogyan arra az Európai Bizottság szövegei is többször hivatkoznak.

2.1.1   Ez az elv ma nagyobb aktualitással bír, mint valaha, és talán nagyobb veszélyben van, mint bármikor a múltban; még a bővítési politika sem rejtett ennyi kockázatot magában, amikor pedig a régi tagállamok attól féltek, hogy forrásokat veszítenek, míg az újakat az töltötte el aggodalommal, hogy nem lesz elegendő forrásuk a kohéziós követelményeknek való megfeleléshez.

2.2   Ennek ellenére üdvözlendő az Európai Bizottság azon törekvése, hogy a rendelet módosításához tekintetbe kívánja venni az olyan különböző paramétereket, mint az EU jövőbeli költségvetésére vonatkozó javaslat, a 2020 stratégia és a pénzügyi válságot követő államadósságokkal kapcsolatos válság, mely komoly próba elé állítja a belső piacnak és ezáltal magának az EU-nak a túlélését.

3.   Az új kohéziós politika: háttér, kérdések, megjegyzések és stratégiai pontok

3.1   2011 júniusában az Európai Bizottság javaslatcsomagot fogadott el a többéves pénzügyi keretről, amely az EU jövőbeli finanszírozásának alapját képezi majd a 2014 és 2020 közötti időszakra: a keret elsősorban az Európa 2020 stratégia támogatását célozza, mely várhatóan további költségvetési finanszírozást biztosít, esetleg az EBB-n keresztül is (projektkötvények és/vagy eurókötvények formájában).

3.2   Emellett szem előtt kell tartani, hogy a jelenlegi gazdasági válság okán sok tagállam drákói szanálási intézkedések elfogadására kényszerült, tehát kénytelen befagyasztani az infrastruktúrára irányuló állami és magánberuházásokat, ami súlyos következményekkel jár a növekedésre és a foglalkoztatásra nézve. Ráadásul programjaik tervezésekor a tagállamok a „nemzeti projekteket” részesítik előnyben a határokon átívelő, európai vetülettel bíró projektekkel szemben.

3.3   A kohéziós politikára vonatkozó új rendeletekről szóló vita kontextusa rendkívül sajátos, kivételes, és ekként kellene kezelni. Például fel kellene mérni, hogy továbbra is ennyire széttöredezettnek kell-e maradnia a kohéziós politikának, és elégséges és hasznos válasz-e a feltételesség a kohézió javítására és a válság által leginkább sújtott tagállamok megsegítésére.

3.4   Talán jobb lenne – tekintettel azokra a rendkívül nagy problémákra, amelyekkel az Unió ma szembesülni kényszerül, és kevés forrást tud szentelni a növekedésnek –, ha elkerülnénk a rendeletek és ellenőrzések túlburjánzását, melyeket drasztikusan csökkenteni kellene, és hagynánk befejezni az elindított projekteket. Érvényre kell juttatni és racionalizálni kell a forrásokat egy új, rendkívüli európai növekedési terv, egy „európai New Deal” (2) segítségével.

3.5   Ha nem lesznek gyökeres változások az EU jelenlegi stratégiájában, mellyel a 2011. december 8–9-i csúcstalálkozó nem foglalkozott, a kohéziós politikának is mélyreható változásokat kell elszenvednie; a legaggasztóbb mégis az, hogy már nem lesz képes ellátni elsődleges feladatát, azaz az uniós területek és régiók közötti gazdasági és társadalmi különbségek csökkentését, melyek még nagyobbak lesznek az államháztartás hiányának lefaragását célzó politikák okozta recesszió miatt; radikális változásra és egységes „gazdaságirányításra” van tehát szükség.

3.6   Azzal a módszertannal kapcsolatban, amelyet az Európai Bizottság a kohéziós politika 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó irányításáról szóló rendeletek megreformálására irányuló javaslatban vetett fel – különösen a közös stratégiai keret összes pénzügyi alapját szabályozó rendelkezések tekintetében – az EGSZB a következő fontosabb megjegyzéseket teszi:

3.6.1   A közös stratégiai keret meghatározása: az EGSZB várja, hogy megvizsgálhassa a közös stratégiai keretre vonatkozó új javaslatot, amelyet az Európai Bizottság 2012-ben tesz közzé. Meg kell azonban még határozni – többek között az Európai Tanács tavaly december 7-i ülésének (3) a kohéziós politikával kapcsolatos megfontolásai alapján –, hogy az Európai Bizottság hogyan kívánja az EU intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó stratégiájának általános és egyedi célkitűzéseit összekapcsolni az ERFA-val, a Kohéziós Alappal, az ESZA-val, az EMVA-val és az Európai Tengerügyi és Halászati Alappal kapcsolatos kulcsfontosságú intézkedésekkel.

3.6.1.1   Az EGSZB korábbi véleményei hangsúlyozták, hogy – bár az Európa 2020 stratégiával és annak céljaival összehangolva és szükségszerűen összhangban –, a kohéziós politikának változatlan formában meg kell őriznie ennek a tagállamok társadalmi, gazdasági és területi kohéziójának növelésére irányuló politikának a jellemzőit.

3.6.1.2   Az e célkitűzések közötti kapcsolat az Európa 2020 stratégia sikerének lényeges tényezője; de azt még nem tette világossá az Európai Bizottság, hogy a közös stratégiai keretben meghatározott stratégiák és a nemzeti szintű reformprogramok közötti kapcsolat „hogyan” valósítható meg funkcionális, összehangolt és pénzügyileg fenntartható módon.

3.6.2   Partnerségi szerződés: az EGSZB egyetért az Európai Parlamenttel és a Régiók Bizottságával abban, hogy a szerződést a tagállamoknak először a régiókkal kell megtárgyalniuk, majd ezt követően az Európai Bizottsággal együtt megvitatniuk.

3.6.2.1   A tagállamokkal kezdődő tárgyalásokkal kapcsolatban az EGSZB rámutat az Európai Bizottság által javasolt többszintű kormányzási megközelítés fontosságára, ugyanakkor kéri, hogy világosabban határozzák meg, mely intézményi szereplők (nemzeti és helyi szinten egyaránt) kapnak felkérést arra, hogy dolgozzák ki és írják alá a partnerségi szerződéseket az Európai Bizottsággal, másrészt pedig azt szeretné, ha a civil társadalom képviselői jelentős mértékben részt vennének e dokumentumok kidolgozásában.

3.6.3   Tematikus koncentráció: az EGSZB támogatja azt az európai bizottsági javaslatot, amelynek értelmében csökkentenék a kohéziós politika keretében végrehajtott pénzügyi intervenciók számát, olyan stratégiai projektre összpontosítva a pénzügyi forrásokat, amelyeket létfontosságúnak tartanak a kevésbé fejlett, átmeneti és fejlett régiókban végrehajtandó kohézió és gazdasági fejlődési folyamatok fenntarthatósága érdekében.

3.6.3.1   A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy önállóan dönthessenek arról, hogy az elkövetkező hét programozási évben mely tematikus területeken valósítanak meg beruházásokat, bár e döntéseket az Európai Bizottsággal közösen kell meghozni, annak gondos értékelését követően, hogy a javaslatok összhangban állnak-e az Európa 2020 stratégiával.

3.7   Feltételesség: az EGSZB megállapítja, hogy ez egyike azoknak a témáknak, ahol a legjelentősebb a nézetkülönbség az uniós intézmények (Parlament, Tanács, Régiók Bizottsága stb.) és az európai bizottsági javaslat között, és úgy véli, hogy a javaslat nem magyarázta el elég világosan a feltételességi koncepció alkalmazásának értelmét, célját és módszereit. Helyénvalónak tűnhet néhány előzetes feltételre vonatkozó javaslat, amelyekhez hozzáadódik a szociális feltételesség, az EGSZB ezzel szemben nem ért egyet azzal, ahogyan megfogalmazták a makroökonómiai feltételességet.

3.7.1   Az EGSZB szerint továbbra is garantálni kellene az Európai Bizottság számára, hogy a strukturális alapok forrásait a közösségi rendeletek elveinek, célkitűzéseinek és határidőinek megfelelően használják fel, de úgy véli, hogy a Bizottságnak az alábbi megfontolások fényében felül kellene vizsgálnia javaslatát:

—	a feltételesség olyan mechanizmus, amelyet módszeresen kell megtervezni és kialakítani, hogy segítse a tagállamokat a források Európai Bizottság által megszabott felhasználásában, nem pedig olyan eszköz, amely „bünteti” a tagállamokat,

—

az (előzetes, makrogazdasági) feltételesség elveit illetően ezért elsősorban olyan intézkedésekre kellene a figyelmet irányítani, amelyek arra ösztönözhetnék a tagállamokat, hogy jobban (hatékonyság és eredményesség tekintetében) és gyorsabban költsék el az EU átlagától legjobban eltérő régiók részére kiutalt forrásokat,

—

az Európai Bizottságnak nagyobb figyelmet kellene fordítania a programok tervezési szakaszára, azaz a stratégiai tervezési szakaszra, amelyben megállapítják a nemzeti és regionális intézmények prioritásait és feladatait a területfejlesztési célkitűzések elérésével kapcsolatban; Az Európai Bizottságnak aktívabban kellene segíteni az országokat és a régiókat az alapok felhasználásával kapcsolatban,

—

ugyanakkora figyelmet kell fordítani az ex ante feltételesség ellenőrzésének szakaszára, amelyben azt kell ellenőrizni, hogy a tagállamok rendelkeznek-e az ahhoz szükséges kapacitással, hogy a kohéziós politika alkalmazásának során gondoskodjanak az arányosság és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásáról. Az EGSZB ebben az esetben is megerősíti, hogy a feltételességi elv alkalmazása érvényes eszköz a tagállamok arra való ösztönzésére, hogy megfelelően alkalmazzák a strukturális alapokra vonatkozó előírásokat. Szankciókat alkalmazni csak egészen kivételes esetekben lehet, amikor egy tagállam egyértelműen, ismételten késleltetni igyekszik az Európai Bizottság által szorgalmazott reformokat.

3.7.2   A makrogazdasági feltételesség tekintetében az EGSZB osztja az EP és néhány tagállam azzal kapcsolatos aggályait, hogy a régiók és a közösségi programok kedvezményezettjei esetleg hátrányos helyzetbe kerülhetnek, ha a központi kormányok nem vagy nem hatékonyan hajtják végre az államadósság csökkentésére irányuló politikákat. Más megoldásokat kell találni annak elkerülése érdekében, hogy a nemzeti költségvetési politikákkal kapcsolatos felelősséget a regionális intézményekre és szereplőkre hárítsák, amelyeknek nincs befolyásuk az ilyen döntésekre. E célból hasznos lenne javítani a koordinációt a tagállamok között és azokon belül.

3.8   A kohéziós politikának tehát a feltételességen kívül néhány olyan alapvető kérdéssel is foglalkoznia kell, amely valamennyi pénzügyi alapot érinti. A következők tartoznak ide:

—	az alapok összehangolása és komplementaritása, valamint az alapok és más európai gazdaságpolitikák összehangolása,

—	a kohéziós politikák intézményi összehangolása, többek között megerősített együttműködés révén,

—	az egyre bonyolultabb eljárások és szabályozások radikális egyszerűsítése, az előzetes és az utólagos szakaszokban egyaránt,

—	valódi, erőteljes gazdasági és szociális partnerség (az intézményi partnerségen kívül),

—	a társfinanszírozásnak a helyi önkormányzatok feltételei alapján történő modulációja,

—	az Európai Bizottság megújított szerepe és prioritás biztosítása az európai és makroregionális projekteknek,

—	a teljesítési tartalék (jutalomkifizetések) további adminisztratív terhekhez vezethet, és késleltetheti a kohézió területére vonatkozó elengedhetetlen projektek forrásokkal történő ellátását,

—	a hozzáadottérték-adó alkalmazhatósága.

4.   A Kohéziós Alap legfontosabb célkitűzései

4.1   A Kohéziós Alapot 1993-ban hozták létre azoknak a tagállamoknak a részére, amelyek bruttó nemzeti jövedelme (GNI) alacsonyabb, mint az uniós átlag 90 %-a, és elsősorban a közlekedéssel, a környezetvédelemmel, az energiahatékonysággal és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos infrastruktúrák támogatására hivatott. Ezért a beruházásokat transzeurópai közlekedési és energiahálózatok kialakítására, valamint az energiahatékonyságnak, a megújuló energiaforrások felhasználásának és a tömegközlekedés fejlesztésének a támogatására fordítják.

4.2   Az alap a kohéziós politika összes kiadásának mintegy 18 %-át biztosítja, és elősegíti, hogy e politika alkalmazása a Szerződés szellemében történjen. Meg kell azonban állapítani, hogy az eredmények meghaladták ezeket a célokat: a Kohéziós Alap hozzáadott értéket nyújtott a beruházások tekintetében, elősegítette a növekedést és a foglalkoztatást a megcélzott régiókban, bár a pénzügyi támogatásban részesülő projektek rendkívül magas száma (a 2000–2006-os időszakban 1 192) miatt jelentős volt a szétforgácsolódás.

4.3   Az új rendelet kevés újat hoz: a 2. cikk csupán meghatározza az alap támogatásainak körét, felsorolva a támogatható és a nem támogatható tevékenységeket. Furcsa módon meghatározza, hogy milyen tevékenységek nem kaphatnak támogatást; idetartozik például az atomerőművek leállítása és a lakhatással kapcsolatos intézkedések. A 3. cikk a beruházási prioritásokat ismerteti: négy területet sorol fel, alkategóriákkal, de azt nem határozza meg, hogy ezek tájékoztató jellegűek-e vagy kötelezőek, pedig ennek megjelölése rugalmasabbá tenné és megkönnyítené az alapok felhasználását. A 4. cikk és a melléklet a mutatókkal foglalkozik.

4.4   A válság által legsúlyosabban érintett országok számára a kohéziós politika az egyik legfontosabb eszközt jelenti, amely a tagállamok rendelkezésére áll a társadalmi, gazdasági és területi különbségek csökkentésére, illetve a növekedés újraindítására és fenntarthatóságának garantálására.

5.   Az új rendeletjavaslat: észrevételek

5.1   A 3.3. pont kivételével észrevételeink elsősorban a projektek kiválasztási kritériumaira, a fő közlekedési hálózatok támogatása céljából az európai összekapcsolódási eszköznek juttatott forrásokra és a mutatókra összpontosítanak.

5.2   A támogatásban részesítendő projektek kiválasztásával kapcsolatban az EGSZB, miközben fontosnak tartja, hogy a projektek megőrizzék koherenciájukat és összhangjukat a Parlament és a Tanács által ezen a területen (transzeurópai közlekedési hálózatok, környezetvédelmi és energetikai projektek) elfogadott iránymutatásokkal, úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak meg kellene jelölnie mind a Kohéziós Alap forrásaiból támogatható egyes tevékenységi köröket, mind pedig azokat a kritériumokat, amelyek segítségével az e támogatásban részesülő államok kiválaszthatják azokat a projekteket, amelyek a legalkalmasabbak a Kohéziós Alap (túlságosan sok – 11) célkitűzéseinek megvalósításához.

5.3   Az EGSZB különösen azt emeli ki, hogy a Kohéziós Alap által a korábbi tervezési szakaszokban felhasznált pénzügyi forrásokat túlságosan sok projekt között osztották szét, ami a közlekedési infrastruktúrák fejlesztésére gyakorolni kívánt összhatás csökkenésével járt. Tekintetbe kellene venni a tagállamok sajátos helyzetét annak érdekében, hogy a kiválasztás gondosabban történjen, és a nagyobb dimenziójú és jelentősebb hatást kifejtő projektekre összpontosuljon a közlekedési, a környezetvédelmi és az energetikai ágazatban. Ez hatékonyabban járulhatna hozzá az Unió régióinak infrastruktúrái között még létező különbségek csökkentéséhez.

5.4   A közlekedési, energetikai és kommunikációs projektek támogatása céljából az európai összekapcsolódási eszköznek (Connecting Europe Facility) juttatott forrásokkal (összesen 50 milliárd euró, amelyből 10 milliárd a Kohéziós Alapból származik, mely már ezeket a célkitűzéseket követi – arányosság elve) kapcsolatban az EGSZB úgy véli, hogy ezt a döntést még meg kellene vitatni a későbbiekben, ugyanis nem világos, hogy az Európai Bizottság miért határozott úgy, hogy:

—

Létrehoz egy végrehajtó ügynökség által központilag kezelt másik alapot, amelyet szükségképpen össze kell hangolni az ágazat összes többi – európai és nemzeti – stratégiai programjával, valamint a kohéziós politikára vonatkozó közös stratégiai kerettel és a tagállamokkal kötött partnerségi szerződésekkel. Ez a tevékenységekkel és a hatáskörökkel kapcsolatos fölösleges átfedéssel jár.

—

Olyan mértékű forrásokat szán ennek az alapnak, amelyek jelentősek, bár szerények az azokra a forrásokra vonatkozó európai bizottsági becslésekhez képest, amelyek az áru- és személyszállítás (500 milliárd euró 2020-ig), az energiaágazat (1,5 trillió euró a 2010–2030-as időszakra) és a kommunikáció (250 milliárd euró) jövőbeli szükségleteinek kielégítéséhez szükségesek. Ezeket a forrásokat a strukturális alapokból és kisebb mértékben a Kohéziós Alapból vonnák el. Ez csökkentené a közlekedési és környezetvédelmi infrastruktúrák számára rendelkezésére álló forrásokat, felesleges komplikációkat vonva maga után. Mivel ehhez a támogatáshoz sok régió juthatna hozzá, ezek a források nem járnának az Európai Bizottság által remélt multiplikációs hatással (új projektek és támogatások, melyeket részben a magánszektor fedezne), és a végeredmény az alapok további elaprózódása lenne. Ezen túlmenően a várt hatás elérése érdekében az EGSZB amellett foglal állást, hogy a magánszektorból mozgósítsanak forrásokat, valamint hogy kerüljék el az elaprózódást.

5.5   Az EGSZB pozitívan értékeli ugyan, hogy az Európai Bizottság mutatókat vezet be, de véleménye szerint azok túl általánosak és nem megfelelőek; a környezeti hatásról például egyáltalán nem esik szó, és csak mennyiségi értékek (mutatók) kerülnek megemlítésre. Ugyanez vonatkozik a hulladékra és arra, hogy hány kilométer út készül el stb.

---

(1)  Lásd az EGSZB „Növekedés és államadósság az EU-ban: két innovatív javaslat” című véleményét (HL C 143., 2012.05.22., 10. o).

(2)  Uo.

(3)  COM(2011) 615 final - 2011/0276 (COD).

---

---