6.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/27

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság üdvözli a munkáltatók és az üzleti szféra aktív hozzáállását az egész Európára kiterjedő kampányhoz, amelynek célja a kompetenciák fejlesztésének és a munkaerőpiac igényeivel való összhangba hozásuknak támogatása, aminek eredményeként újra fellendülhet a növekedés, a munkahelyteremtés és különösképpen javulhat a fiatalok munkaerő-piaci helyzete.

1.2

Az oktatás és a képzés költséges tevékenység, amelyben nagyon sokan részesülnek. A költségek megosztására szolgáló rendszerek bevezetésének számos módja létezik Európában. Ezekbe az egyes államok gyakorlatainak és helyzetének megfelelően be kellene vonni a munkáltatókat.

1.3

Az EGSZB felszólítja a munkáltatókat és az üzleti szférát, hogy támogassák a partnerségi elvet és az összes érintett fél együttműködését az oktatási rendszer és a szakképzési rendszerek megreformálásában, illetve az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos stratégiák kialakításában. Ennek kapcsán az EGSZB elismeri a szociális párbeszéd szerepét, valamint a szociális partnerek együttműködése által az eddigiekben az összes szinten elért eredményeket.

1.4

Az ipar Európán belüli helyzetének fenntartása és megerősítése érdekében az EGSZB felszólítja a munkaadókat és a vállalkozókat, hogy vegyenek részt az iparról és a műszaki szakterületekről kialakult kép javításában, a tudományos és műszaki készségek (1) fejlesztésében, az egyes ágazatok igényeinek elemzésében, előrejelzésében és kommunikálásában, és ezáltal aktívan járuljanak hozzá a kompetenciáknak a munkaerőpiac igényeihez való jobb megfeleltetéséhez.

1.5

A munkáltatóknak és a vállalkozói szervezeteknek ugyanakkor tiszteletben kellene tartaniuk a mikrovállalkozások és a kisvállalatok sajátos igényeit, tekintettel azok jelentős munkahelyteremtő képességére, és segíteniük kell őket abban, hogy vállalati struktúráik felrajzolása révén részletesen megismertethessék ezeknek a rugalmasabb és dinamikusabb vállalkozásoknak a működését.

1.6

Az EGSZB javasolja, hogy az üzleti szféra, valamint más munkaerő-piaci szereplők szorosan működjenek együtt az iskolákkal és az oktatási intézményekkel, illetve aktívan vegyenek részt a szakmai alap- és továbbképzés területére vonatkozó oktatási programok és tantervek kidolgozásában az elvárt eredmények szem előtt tartásával. Ennek az együttműködésnek tükröződnie kellene a szakoktatásban és a gyakorlati szakképzésben dolgozó tanárok képzésében is.

1.7

Az EGSZB szerint az üzleti szféra és az oktatási köz- és magánszolgáltatások közötti hatékonyabb együttműködés nagyobb koherenciát fog eredményezni a vállalaton belüli képzés és az aktív munkaerő-piaci politika elvei között, és ennek köszönhetően fokozni fogja az egész életen át tartó képzésben való részvételt.

1.8

A gyakorlati képzés javasolt szövetsége keretében a munkáltatóknak és az üzleti szférának el kellene köteleznie magát a minőségi európai tanulószerződéses gyakornoki képzés támogatása, és az ilyen rendszerekről kialakult kép javítása, illetve vonzerejük növelése mellett. Fel kellene vállalniuk ezenkívül, hogy megfelelő számú munkahelyet hozzanak létre a gyakornokok és tanulók számára az iskolai oktatást a vállalati gyakorlattal összekötő duális rendszerek, valamint más, gyakorlati tapasztalatok és készségek megszerzését lehetővé tevő módszerek alapján. Ugyanakkor ennek érdekében tagállami szinten is meg kell teremteni a megfelelő feltételeket a vállalkozások számára, és motivációs eszközöket kell kialakítani.

1.9

Az EGSZB látja a munkáltatók szerepvállalását annak a szociális partnerségnek a keretében, amelynek célja olyan európai eszközök kifejlesztése és alkalmazása, mint amilyen az EKKR, (2) az ESCO, (3) az ECVET, (4) az EUROPASS vagy más tagállami szintű eszközök. Továbbra is felhívja a figyelmet arra, hogy ezeket az eszközöket mindenképpen hozzá kell igazítani a mikrovállalkozások, a kisvállalatok és a kézművesek helyzetéhez.

1.10

Az EGSZB felkéri ezenkívül a munkáltatókat és az üzleti szférát, hogy használják ki nagyobb mértékben a nőkben rejlő lehetőségeket és ösztönözzék őket a tudományos tárgyak tanulására, hogy ezáltal nőjön foglalkoztathatóságuk és könnyebben helyezkedhessenek el a munkaerőpiacon.

1.11

Az EGSZB ösztönzi a munkáltatókat és az üzleti szférát, hogy használják fel hatékonyabban az európai strukturális alapokat – például az ERFA-t, az EMVA-t és mindenekelőtt az új generációs ESZA-t (5) –, valamint az „Erasmus mindenkinek” programot. Kéri ezzel párhuzamosan a COSME és a Horizont programok forrásainak bővítését.

2.1

Ez a vélemény közvetlenül az Európa 2020 stratégiáról és a releváns kiemelt kezdeményezésekről, (6) valamint a kompetenciák fejlesztéséről és az oktatás és a képzés szerepéről (7) készült EGSZB-vélemények nyomán született.

2.2

E vélemény üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló felhívását, (8) hogy épüljön ki erős, bizalomra alapuló partnerség az összes érintett között. Teljes mértékben tiszteletben tartja a civil társadalom szerepét, a szociális partnerek autonómiáját, (9) és kiegészíti az EGSZB ezen a területen készült véleményeit (10).

2.3

Az EGSZB jelen véleményének célja, hogy kiemelje a munkáltatók és az üzleti szféra aktív hozzájárulását a foglalkoztatás, az oktatás és a fiatalok számára biztosított lehetőségek terén az EU szintjén elfogadott intézkedések megvalósításához. Ez azt jelenti, hogy valamiféle módon összevetjük a politikákat és az elfogadott intézkedéseket a valósággal és a vállalati gyakorlat által állított követelményekkel. Az európai vállalkozások meghatározó szerepet töltenek be a munkaerőpiacnak a válságból való kilábalásában (11).

2.4

Európának most az összes növekedési tényezőt mozgósítania kell. Ezek egyike a munkaerőpiac igényeit strukturálisan és mennyiségileg is kielégítő képzett munkaerő. Ezért a figyelemnek a munkahelyi gyakorlati készségek (az eredmények), a szakképzés, a tanulószerződéses gyakorlati képzés és a műszaki tárgyak felé is kell irányulnia.

2.5

Az EGSZB az elmúlt évek során fokozta tevékenységét azzal a céllal, hogy támogassa az oktatási rendszerek és a munka világa közötti hatékonyabb kapcsolatokat, (12) hogy ennek köszönhetően fokozódjon a munkavállalók foglalkoztathatósága, a vállalkozások könnyebben elérhessék a jobban képzett munkaerőt és könnyebb legyen az átmenet az iskolapadból a munka világába. Az EGSZB számos ajánlást is intézett a munkáltatókhoz és az üzleti szférához, többek között az alábbiakat:

3.1

Az Új készségek és munkahelyek menetrendje arra helyezi a hangsúlyt, hogy szükség van az oktatási és szakképzési rendszerekbe való beruházásra, a szükséges készségek előrejelzésére és az egész életen át tartó tanulás javítására, és globális stratégiák kialakítását javasolja ebben a témában.

3.2

A Mozgásban az ifjúság  (13) kezdeményezés a színvonalas oktatásra, a munkaerőpiacon való sikeres elhelyezkedésre és a mobilitás fokozására helyezi a hangsúlyt; javasolja a szakképzés és szakoktatás vonzerejének fokozását, kínálatának bővítését és színvonalának emelését, a minőségi szakmai gyakorlatokhoz való könnyebb hozzáférést és a vállalkozások arra való ösztönzését, hogy megfelelően gondját viseljék a gyakornokoknak.

3.3

Az „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című közlemény (14) különösen azokban az ágazatokban kíván munkahelyeket létrehozni, amelyek nagy növekedési potenciállal rendelkeznek. Ezenkívül célozza a munkaerőpiacok dinamikájának helyreállítását, az egész életen át tartó tanulás fejlesztését, a foglalkoztatási biztonság garantálását és lehetőségek biztosítását a fiatalok számára.

3.4

A munkanélküliség fokozódására és a jelenlegi alacsony mértékű gazdasági növekedésre tekintettel sürgősen biztosítani kell új, többek között a formális rendszerbe nem tartozó tanulási lehetőségek kihasználásának lehetőségét. Ezért a nem formális és az informális tanulás validációjáról szóló tanácsi ajánlás (15) uniós szintű hozzájárulást jelent a reformok felgyorsításához.

3.5

Az Európai Bizottság által a „Gondoljuk újra az oktatást: beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében” címmel kiadott közlemény (16) számos konkrét javaslatot és újító jellegű fellépést tartalmaz a szakoktatás és a szakképzés, a tanulószerződéses gyakorlati képzések, valamint az oktatás, a vállalkozói szellem és a mobilitás támogatása területén. Az európai szakoktatási és szakképzési rendszereknek törekedniük kell arra, hogy mind a normák tekintetében, mind pedig a valós teljesítmények alapján a világ élvonalában legyenek (17).

3.6

Az Európai Bizottság „A fiatalok bevonása a foglalkoztatásba” (18) című közleménye az eddig előterjesztett – például a gyakornoki képzések európai minőségi keretére (19) és az ifjúsági garanciára vonatkozó – ajánlásokon alapul, és javasolja a tanulószerződéses gyakorlati képzés európai szövetségének létrehozását (20).

3.7

A „Vállalkozói tevékenység 2020 – A vállalkozói szellem felélesztése Európában” című cselekvési terv említést tesz a vállalkozók oktatásáról és képzéséről, valamint egy a vállalkozói készségek megszerzését segítő páneurópai kezdeményezésről, (21) amely a vállalkozói ismeretek, készségek és képességek fejlesztését célozza.

4.1

Az ipar és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások pozíciójának Európában történő megerősítésére irányuló erőfeszítések minden ágazatban megkövetelik a releváns képesítések és készségek struktúrájának egyértelműen meghatározott eredményeken alapuló átalakulását.

4.2

Számos ágazat szerkezetátalakítása – ami a dinamikus gazdaságok természetes jellemzője – munkahelyek elvesztésével jár, azonban új munkahelyeket is létrehoz. Az újonnan létrejött munkahelyek száma azonban érezhetően kevesebb, mint a megszűnőké (22). Ez azt jelenti, hogy a munkáltatóknak a kormányokkal együttműködésben, a szociális párbeszéd keretében előre kell látniuk és úgy kell irányítaniuk a változásokat, hogy korlátozzák a társadalmi következményeket és fokozzák az átalakítás pozitív hatásait. Ennek része, hogy következetes módon kivegyék a részüket az oktatásba és az átképzésbe való beruházásokból.

4.3

Ezért fontos, hogy előre lássuk a munkaerőpiac jövőbeli igényeit. Bár a nemzetközi szakmai tanulmányok azt mutatják, hogy a globális fejlődés igen dinamikus jellegére tekintettel igen nehéz hiteles módon előre jelezni a munkaerőpiac hosszú távú szükségleteit, a munkáltatói szervezeteknek és az üzleti szférának a szociális párbeszéd keretében el kellene végezniük minden ágazat rövid és középtávú elemzését, fel kellene tárniuk a regionális különbségeket, és reagálniuk kellene az üzleti szféra szakképzett munkaerő iránti igényeinek változásaira. Ezek az elemzések és előrejelzések az összes gazdasági szereplőt érintik, köztük a szövetkezeteket és a kézműveseket is.

4.3.1

Az ideális módszer stratégiai célok kitűzéséből és cselekvési tervek kidolgozásából áll. Ezek a cselekvési tervek általában arra törekszenek, hogy fokozzák az érintett ágazat marketingjét, oktatási koncepcióra tegyenek javaslatot és meghatározzák a követelményeket, megosszák a közös felelősséget és bevonják az államot és a többi, gazdasági téren érdekelt felet az oktatásba és a diplomások képzésébe, továbbfejlesszék a vállalkozások, az iskolák és a többi érdekelt fél közötti együttműködést az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása érdekében, kidolgozzák a diákok vállalaton belüli képzését és létrehozzák a vállalati mobilitás kultúráját.

4.3.1.1

Az oktatási koncepciónak része lehet az adott ágazathoz kapcsolódó különféle szakterületeken diplomát szerzők színvonalának felmérése, azon szakmák meghatározása, amelyekben átképzéssel biztosítható a munkaerő, az együttműködés az ágazatok között és a többi iparággal, az együttműködő közép- és alapfokú oktatási intézmények listájának összeállítása, a pályaválasztási tanácsadók bevonása, illetve a kérdőíves felmérés ezen iskolák végzős tanulói körében a szakmai karrierrel kapcsolatos motivációikról és elképzeléseikről.

4.3.1.2

Fontos a tanulók vállalaton belüli képzésének kidolgozása, azaz többek között programokat kell létrehozni erre a célra, elő kell készíteni a környezetet a diákoknak a vállalkozás tevékenységébe történő bevonására, és meg kell állapítani a szabályokat a képzési hatékonyság felmérése érdekében. Helyénvaló lenne, ha az üzleti szféra támogatná a diákok és a tanulószerződéses gyakornokok mobilitását, illetve ha cseréket szervezne.

4.3.1.3

Az oktatás és a képzés költséges tevékenység, és sokan részesülnek benne (23). Az állami hatóságokra jelentős társfinanszírozói felelősség hárul a felnőttek támogatásáért az alapfokú kompetenciák megszerzésében és abban, hogy szert tegyenek az ahhoz szükséges készségekre és képesítésekre, hogy be- vagy visszakerüljenek a munkaerőpiacra. A munkáltatóktól azt várjuk, hogy átvegyék a feladatspecifikus készségek kifejlesztésében történő pénzügyi felelősségvállalás oroszlánrészét. Az egyéneknek azért is felelősséget kell vállalniuk, hogy biztosítsák és fejlesszék foglalkoztathatóságukat és személyes kompetenciáikat.

4.3.1.4

Számos tagállamban az állam – többek között pénzügyi hozzájárulás által – részt vállal az oktatási és átképzési programok végrehajtásában. Ez az állami felelősségvállalás elkerülhetetlen, és javítani lehetne azzal, ha biztosítanák az európai alapokból származó finanszírozás lehetőségét vagy a végrehajtott projektek felhasználásának és a hozzájuk való kapcsolódásnak a lehetőségét. Az állami forrásokból történő finanszírozás mindazonáltal semmiképpen sem helyettesítheti az összes érdekelt fél – és különösen a munkáltatók – felelősségvállalását.

4.4

A szociális párbeszéd keretében hatékonyabban be kellene vonni a munkáltatókat a nemzeti szintű oktatási politikák kidolgozásába és végrehajtásába, aminek révén javítható az iskolakezdést megelőző oktatás elérhetősége, továbbá a közép- és felsőfokú szakoktatás és szakképzés korszerűsítése és presztízsének visszaállítása.

4.4.1

A gyermekek színvonalas és elérhető óvodai ellátása az alapképzés részét képezi. A munkáltatók együttműködhetnek az iskolára előkészítő létesítményekkel, és a legkülönfélébb szakterületeken, a szakintézmények és a szülők részvételével támogathatják a tehetségfejlesztést – például technikai készségfejlesztő játékszereket biztosítva.

4.4.2

Fontos lenne, hogy az oktatás már az általános iskolától kezdve kapcsolódjon a legkülönfélébb szakmákhoz szükséges alapvető gyakorlati készségekhez (ideértve a műszaki szakmákat is), valamint áttekintést nyújtson a különféle ipari és szolgáltatási ágakról és tekintettel legyen az ismeretekkel és készségekkel kapcsolatos mindenkori elvárásokra. A tudományos és műszaki, valamint a gyakorlati készségek terén történő előrelépés nélkül nehéz lesz javítani a szakképzés és a tanulószerződéses gyakorlati képzés rendszerét. Pedig ez eszköz lehetne arra, hogy megkönnyítsük a fiatalok elhelyezkedését a jelenlegi munkaerőpiacon.

4.4.3

A CEDEFOP legutóbbi tanulmányából (24) kiderül, hogy számos európai ország már fogadott el intézkedéseket a szakoktatás és a szakképzés vonzerejének növelése érdekében. Ez a felmérés azonban rámutat arra is, hogy számos meghatározó területen nem elegendő mértékűek az erőfeszítések. Ide tartozik például a szakoktatás és szakképzés, valamint a felsőfokú diplomát adó oktatás közötti átjárhatóság javítása, a tantervek felülvizsgálata és korszerűsítése, a szakoktatást és szakképzést nyújtó intézmények infrastruktúrájának javítása, bizonyos csoportok hozzáférésének támogatása, a strukturális változások végrehajtása és az egyes szintek közötti együttműködés jobbá tétele, a tanulószerződésen alapuló képzési rendszerek javítása és különösen a munkáltatók és a szociális partnerek nagyobb mértékű bevonása.

4.4.4

Az európai felsőoktatási intézményeknek a társadalmi szerepvállalásban és Európa jólétéhez történő hozzájárulásban rejlő potenciálja azonban továbbra sincs kiaknázva. (25) A tudásalapú gazdaságnak olyan személyekre van szüksége, akik a készségek megfelelő kombinációjával rendelkeznek: transzverzális készségekkel, a digitális korban szükséges informatikai készségekkel, kreativitással és alkalmazkodó készséggel, valamint a választott terület alapos ismeretével. Ezért fontos az, hogy az iskolák és az üzleti szféra megfelelő módon kiválasztott képviselői a felsőoktatás szintjén is együttműködjenek. A munkáltatók nem várhatják el azt, hogy az iskolák „termeljék” ki számukra a személyre szabott diplomásokat. A munkáltatóknak képességeik szerint részt kell venniük az oktatási programokban és javítaniuk kell az iskolák felszereltségét. Ugyanakkor azonban tiszteletben kell tartani az iskolák autonómiáját, hiszen azok más fontos feladatokat is ellátnak a társadalom egészének szintjén.

4.5

Egy nap a tudományos és műszaki tárgyakban való készségek hiánya lesz az egyik legfontosabb akadály a gazdasági növekedés előtt. A munkaerő-állomány idősödik. Számos, ezekhez a területekhez kapcsolódó szakmában generációváltás megy végbe, amelynek során a tapasztalt munkavállalók nyugdíjba vonulnak a vállalattól. A következő években az iskolarendszerek még nem lesznek kiképezve arra, hogy a munkaerőpiacon rendelkezésre álljon az a műszaki területeken szakképzett munkaerő, amelyre sürgősen szükség van.

4.5.1

A munkáltatóknak ezért küzdeniük kell a tévhitek ellen, amelyek szerint ezeknek a tudományos készségeknek nincsen jövője. Meg kell mutatniuk, hogy éppen ellenkezőleg: ha ezeket a tárgyakat magasabb szinten tanítják az iskolákban, akkor a jövőben javulnak az esélyek, és fokozódik a rugalmasság a karrierépítésben. Jobb tájékoztatást kell adniuk arról, hogy milyen készségekre lesz szükségük a vállalkozásoknak a jövőben, és hozzá kell járulniuk az oktatók egész életen át tartó képzéséhez (26).

4.5.2

Nem terhelhetünk azonban minden felelősséget az oktatási rendszerekre. A munkáltatóknak időben előre kellene látniuk a jövőbeli fejleményeket, reagálniuk kell a világszintű és technológiai kihívásokra, korszerűsíteniük kell az üzemeket és munkalehetőségeket kell teremteniük a frissdiplomások számára, hogy azok világszínvonalú készségekre tehessenek szert.

4.5.3

A munkáltatóknak azzal a tévhittel is szembe kell szállniuk, amely szerint a nők nem valók bizonyos területekre, és jobban ki kell használniuk a nőkben rejlő potenciált, támogatva például a tehetségesek karrierfejlesztését, a mentorálást, a szponzorálást, a szakképzést és a bevált gyakorlati példákat. Továbbra is jelentős eltérés tapasztalható a nők és a férfiak által folytatott tanulmányok típusát illetően. A nők továbbra sem képviseltetik magukat megfelelő mértékben a tudományos tárgyakban.

4.5.4

A szakközépiskolák eltűnésével párhuzamosan elvesznek a szakképzést nyújtó oktatók is. Emiatt biztosítani szükséges, hogy megfelelő számban álljanak rendelkezésre színvonalas szaktanárok és szakoktatók. Ez utóbbiaknak ismerniük kell a munkaerőpiac változó igényeit, és képesnek kell lenniük arra, hogy átadják diákjaiknak műszaki ismereteiket. A tanárokat és az oktatókat ösztönözni kell az egész életen át tartó tanulásra és arra, hogy töltsenek el vállalatoknál gyakorlati időszakokat. A munkáltatóknak ezért lehetővé kell tenniük, hogy az ez iránt érdeklődő és megfelelő képességekkel rendelkező alkalmazottaik képzést nyújtsanak a vállalaton belül a tanulók és a gyakornokok számára, illetve biztosítaniuk kell számukra az ehhez szükséges pedagógiai és pszichológiai képzést.

4.6

A szociális partnerség keretében mindenekelőtt be kell vonni a munkáltatókat az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos nemzeti szintű stratégiák kidolgozásába és a nem formális és az informális képzés eredményeinek elismerését célzó keret kidolgozásába. Szükség van a nem formális és az informális képzés keretében szerzett képzettségek és készségek támogatására és elismerésére ahhoz, hogy a fiatalok képességei bővüljenek, és javuljanak munkaerő-piaci pozícióik (27)  (28). Ezeknek az egész életen át tartó tanulást célzó stratégiáknak – a vidékfejlesztési stratégiákkal párhuzamosan – foglalkozniuk kell azzal is, hogy az oktatás és az átképzés a vidéki területeken élő érdekelt személyek számára is elérhető legyen.

4.6.1

A munkáltatók jogosan várják az oktatási rendszertől, hogy a diplomások készek legyenek további képzésekben részt venni, és rendelkezzenek elegendő, széles körben alkalmazható készségekkel ahhoz, hogy a munkahelyi képzésük ne legyen se hosszú, se költséges, és hogy azt továbbképzés formájában folyamatosan lehessen fejleszteni.

4.6.2

A munkáltatóknak fel kell vállalniuk a rájuk eső felelősséget ezért a munkahelyspecifikus szakmai képzésért, illetve azért a szakképzésért, amely bizonyos szűkebben meghatározott szakmák korlátozott idejű készségigényéhez kapcsolódik.

4.6.3

Ráadásul a mikrovállalatoknak, a kisvállalkozásoknak és a kézműveseknek nagyobb szükségük van egy dinamikus és rugalmas oktatási rendszerre, amely a valóságnak megfelelően reagálna mind az új munkavállalók szükségleteire, mind pedig a régebbiekére, akiknek kedvük vagy szükségük lenne arra, hogy további oktatásban vagy képzésben vegyenek részt (egész életen át tartó tanulás).

4.6.4

Az egész életen át tartó tanulásban való alacsony arányú részvételt az is magyarázza, hogy nincsen összhang a munkahelyi képzés és az aktív munkaerő-piaci politika elvei között, valamint a jelenlegi átképzési módszerek és a munkáltatók igényei között. A továbbképzés terén jelentkező hiányosságok megnehezítik az alkalmazkodást a technológiai változásokhoz, amelyek következtében módosulnak a vállalatok műszaki berendezései és az ezzel kapcsolatos komparatív gazdasági előnyök.

4.6.5

Elengedhetetlen, hogy a munkáltatók folyamatosan együttműködjenek a foglalkoztatási szolgálatokkal. Ezek kapacitása, infrastruktúrája és módszertana fontos elemét képezi a továbbképzés iránti igény felkeltésének, és kihat az elérhető továbbképzési ajánlatokra is.

4.7

A nemzeti szintű lehetőségek és gyakorlatok függvényében számos módja lehet annak, hogy a munkáltatók fokozzák befolyásukat az oktatási rendszer hatékonysága terén azzal a céllal, hogy megszilárduljon a növekedés és a foglalkoztatás, valamint hogy az oktatás illeszkedjen a munkaerőpiac igényeihez.

4.7.1

A szociális partnerség keretében a munkáltatók vagy iskolák és vállalatok közötti közös fórum vagy regionális/ágazati tanácsok vagy megállapodások formájában működnek együtt egy régió vagy település állami vagy magániskoláival a foglalkoztatás és a készségek támogatása érdekében, vagy pedig összefognak azzal a céllal, hogy iskolai és oktatási intézményeket hozzanak létre és igazgassanak, illetve megalapítják saját iskoláikat vagy vállalati képzési központjaikat.

4.7.2

Ez az összes gazdasági szereplőről elmondható, ideértve a mikrovállalkozásokat, a kisvállalatokat, a szövetkezeteket és a kézműveseket is. Ezeket a kezdeményezéseket tehát hatásaik fokozása érdekében a leghatékonyabb szinten kell kifejleszteni, illetve az állami intézményekkel és a területi önkormányzatokkal együttműködve kell bevezetni, hiszen éppolyan szükséges a közérdek, az aktív munkaerő-piaci politikában való részvétel tiszteletben tartása, mint a színvonalas és fenntartható munkahelyek fennmaradása.

4.8

A vállalatoknál eltöltött szakmai gyakorlat a képzési folyamat fontos része.

4.8.1

A munkáltatók olyan folyamatként fogják fel a szakmai gyakorlatot, amelynek célja az, hogy a fiatalok szert tegyenek gyakorlati tapasztalatokra és munkarutinra. A vállalatok érdeke, hogy megkönnyítsék a fiatalok számára az oktatási rendszerből a munkaerőpiac felé történő átmenetet, és ne éljenek vissza a gyakornokok helyzetével, hanem a gyakorlati képzés céljához illeszkedő munkát és annak megfelelő munkakörülményeket biztosítsanak számukra.

4.8.2

Az EGSZB ezért egyetért a fiatalok foglalkoztatásáért indítandó cselekvési terv előkészítő munkálataival, amelyeket az európai szociális partnerek közös programja keretében végeznek (29). Ez a közösen meghatározott prioritások részeként foglalkozik majd a szakmai gyakorlatokkal, a munkahelyi tapasztalatszerzéssel és a tanulószerződéses gyakornoki képzéssel.

4.9

Az önkéntesség keretében nem formális és informális tanulás segítségével megszerzett ismeretek és tapasztalatok fokozhatják a munkavállalók kreativitását és innovációs kapacitását, illetve hozzájárulhatnak foglalkoztathatóságuk növeléséhez és megkönnyíthetik a munkaerőpiacon való elhelyezkedésüket. A vállalkozások társadalmi felelősségvállalási stratégiáik keretében támogatják munkavállalóik önkéntes tevékenységeit. A munkáltatók azonban nem tudják szisztematikusan támogatni az önkéntességet a jogi keret és az így megszerzett készségek értékelésére és elismerésére szolgáló eszközök hiánya, valamint mindenekelőtt pénzügyi és adózási akadályok miatt (30).

5.1

A szociális partnerség keretében a munkáltatók részt vesznek a közös (a tanácsadással, valamint a formális és az informális oktatás azonosításával és elismerésével kapcsolatos) európai elvek, illetve a megfelelő eszközök (EKKR, ECVET, EQAVET, EUROPASS) (31) kidolgozásában és alkalmazásában. Ezeknek az elveknek és eszközöknek a célja a munkavállalók, a gyakornokok és az oktatók mobilitásának megerősítése a különféle oktatási és szakképzési rendszerek, valamint országok között.

5.2

Az EU tagállamai elfogadták az európai képesítési keretrendszert (EKKR),  (32) amely nyolc képesítési szintet határoz meg a tudás, a készségek és az általános ismeretek alapján. Minden tagállamnak kötelezettsége, hogy a nála létező összes képesítést besorolja a nyolc szint egyikébe.

5.3

Az új készségek és munkahelyek programjában felvázolt egyik intézkedés szerint 2012 végére a foglalkoztatás, a szakoktatás és a szakképzés terén működő közös platform formájában meg kellett valósítani a készségek, kompetenciák és foglalkozások európai osztályozási rendszerét (ESCO). Ennek a projektnek fel kellene váltania vagy ki kellene egészítenie a létező nemzeti és nemzetközi ágazati osztályozási rendszereket, valamint olyan eszközzé kellene válnia, amely megkönnyíti az olyan dinamikus munkaerőpiac kialakítását, amelynek jellemzője a problémamentes átjárás – elsősorban a munkahelyek között, illetve a képzésből az első munkahely felé.

5.3.1

Mindazonáltal ez a keret nem megfelelő a mikrovállalkozások és kisvállalatok számára, hiszen szabványai azzal az előfeltételezéssel élnek, hogy minden, egy meghatározott pozíciót betöltő és azonos képesítéssel rendelkező személy azonos feladatokat végez, függetlenül attól, hogy milyen vállalatnál dolgozik. Napjainkban azonban a munka gyorsan változó világában a különféle technológiákból, az ügyfelek elvárásaiból, a munkamódszerekből és a hozzáértő munkavállalók rendelkezésre állásából az következik, hogy a munkavállalók közötti feladatmegosztás megköveteli a dolgozók rugalmasságát a munkavégzés során, illetve azt, hogy készek legyenek munkamódszereiket úgy módosítani, hogy megfeleljenek a vállalkozás működési környezetét alkotó technológia és ikt állandó változásainak.

5.3.2

Alapvető, hogy a munkáltatók és a vállalkozói szervezetek tiszteletben tartsák a mikrovállalkozások és a kisvállalatok sajátos igényeit, és hogy támogassák azokat saját vállalati struktúrájuk felvázolásában, amelynek segítségével részletesen ismertethetik ezeknek a rugalmasabb és dinamikusabb vállalkozásoknak a működését. Ezeknek a vállalati struktúra-ábráknak az „eredményeket” feladatokban, és nem funkciótípusok formájában kell kifejezniük. Ezt követően, a megjelölt feladatok alapján lehet meghatározni a képzéseket és a képesítéseket, és ezáltal létrehozni egy olyan nyomon követhető auditvonalat, amely a munkahelyektől a végső képesítésekig vezet.

5.4

A munkáltatóknak, az üzleti szférának és a többi gazdasági szereplőnek a nemzeti költségvetésből és az EU strukturális alapjaiból – különösképpen az ESZA-ból és az „Erasmus mindenkinek” programból – finanszírozott projektek összességét ki kell használniuk. Az aktív munkaerő-piaci politikák keretében a tagállamok mostanában számos projektet indítanak, amelyek célja a foglalkoztatás fenntartása, a munkavállalók kompetenciáinak naprakésszé tétele és fokozása, valamint a fiatalok munkaerő-piaci elhelyezkedésének támogatása (33). Az új többéves pénzügyi keret elfogadása egy sor új program indítását is lehetővé teszi, amelyek célja az oktatás, a mobilitás és az innováció támogatása. Ilyen például az „Erasmus mindenkinek”, a COSME vagy a Horizont 2020 program.

6.1

Napjainkban Európa jogosan bízik a duális rendszer támogatásában és fejlesztésében. Teljesen nyilvánvaló, hogy azok a tagállamok, amelyek hosszú távon alkalmaznak ilyen rendszereket, jó eredményeket érnek el, és a fiatalok körében mért munkanélküliségi rátáik jelentősen elmaradnak az uniós átlagtól (34).

6.2

A „foglalkoztatási csomag” tárgyában készült véleményében az EGSZB egyértelműen jelzi, hogy a munkaerő-piaci igények, az oktatás és a fiatalok elvárásai közötti szakadék áthidalásának egyik módja, ha támogatjuk ezeknek az igen magas színvonalú iskolai gyakornoki rendszereknek a fejlesztését.

6.3

Az Európai Bizottság egyik, a tanulószerződéses gyakornoki képzés helyzetéről készült tanulmánya (35) többek között felhívja a figyelmet az ilyen rendszerek előtt álló néhány kihívásra. A dokumentum megjegyzi például, hogy az iskolából a munka világába történő gyors átmenet általában csak rövid távon jelent előnyt; hosszabb távon a foglalkoztatási kilátások kevésbé egyértelműek. Kérdéses továbbá, hogy a megszerzett képességek és képesítések milyen mértékben „hordozhatóak” más (azonos vagy más ágazaton belüli) vállalatok irányába.

6.4

A tanulmány felhívja a figyelmet arra is, hogy 2008-ban a világgazdasági válság következtében növekedett az oktatásban és szakképzésben részt vevő tanulók száma, a tanulószerződéses és a gyakornoki helyek mennyisége azonban számos tagállamban csökkent a bizonytalan üzleti légkör miatt. Ezért egy ilyen helyzetben szükségessé válik az összes szereplő mozgósítása és közös felelősségvállalása annak érdekében, hogy új gyakornoki helyeket hozzanak létre az üzleti szférában, illetve más, az állam által támogatott megoldásokat találjanak.

6.5

A BUSINESSEUROPE által, az ebben a tárgyban az egyes államok szintjén szerzett konkrét tapasztalatokról készített felmérés (36) rámutatott az iskolai oktatást a vállalati gyakorlattal összekötő intézkedések kidolgozása során alkalmazott különféle megközelítésekre. A felmérés eredménye egy sor ajánlás, amelyek közül néhány magukhoz a munkaadókhoz szól. Ilyen például az, hogy:

6.6

A munkáltatók ezért pozitívan fogadják az Európai Bizottság felhívását ennek a szövetségnek a létrehozására, amelynek célja a minőségi európai tanulószerződéses gyakornoki képzés támogatása, az ilyen rendszerekről kialakult kép javítása és vonzerejük növelése. Készek ezenkívül kivenni a részüket a gyakornoki helyek létrehozásával járó felelősségből az iskolai oktatást a vállalati gyakorlattal összekötő duális rendszerek alapján (37).

6.7

A gyakornoki rendszer támogatása nem csupán hasznos eszköz a munkáltatók számára arra, hogy új munkaerő-felvétel előtt értékeljék a potenciális pályázókat, hanem hosszú távon jelentősebb gazdasági előnyökkel jár, miközben a társadalmi felelősségvállalás kifejeződése is egyben.