Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A munka változó világa és a hosszú élettartam/a népesség elöregedése – Milyen előfeltételei vannak annak, hogy az idősödő munkavállalók aktívak maradjanak a munka új világában?

(feltáró vélemény a finn elnökség felkérésére)

(2020/C 14/08)

Előadó: Irinel Eduard FLORIA

Társelőadó: Vladimír BÁLEŠ

A Tanács finn elnökségének felkérése:	2019.2.7 -i levél
Jogalap	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke feltáró vélemény
Elnökségi határozat:	2019.2.19.
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.9.10.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.9.25.
Plenáris ülés száma:	546.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	131/0/3

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB üdvözli, hogy a finn elnökség az emberek, köztük az idősek jóllétét szolgáló gazdaságot állítja a középpontba, és úgy véli, hogy ez egy pozitív lépés a demográfiai trendek, a munkaerőpiac és a társadalom közötti jobb egyensúly megvalósítása felé.

1.2.

A tagállamok az utóbbi években elismerték a népesség elöregedése jelentette problémát, és hoztak bizonyos intézkedéseket, ám ezek az intézkedések láthatólag elszigeteltek, hatásukat pedig nem mérték. A műszaki fejlődés hatása és a munka változó jellege ráadásul tovább bonyolítja a kérdést.

1.3.

A szociális partnerek a kormányokkal együttműködve kulcsfontosságú szerepet töltenek be az intézkedések különféle szinteken történő végrehajtásának előmozdításában. A civil társadalomra és az európai szociális partnerekre fontos szerep hárul a munkában töltött aktív életszakasz meghosszabbításának ösztönzése terén.

1.4.

Az uniós szintű szakpolitikai fellépés és finanszírozás segíthet a szóban forgó akadályok leküzdésében, ám figyelembe kell majd venni az országok között a demográfia, a gazdaság, a foglalkoztatás és a munkafeltételek területén fennálló eltéréseket. A tagállamoknak az intézkedések finanszírozásához európai forrásokat kell igénybe venniük, a munkával töltött hosszabb életszakasz támogatásának felelősségében pedig osztozniuk kell a kormányoknak, a vállalkozásoknak és az egyéneknek.

1.5.

Az Európai Bizottság támogatja a tagállamok intézkedéseit, amelyek célja, hogy különféle kezdeményezések és programok révén eredményesen megbirkózzanak az elöregedés jelentette kihívással (1).

1.6.

Minthogy a demográfiai és foglalkoztatási kihívások csak holisztikusan kezelhetők, átfogó stratégiákra van szükség, amelyek a tevékeny időskorra vonatkozó nemzeti szakpolitikák kidolgozását célozzák. A tevékeny időskorral kapcsolatos kihívások kezeléséhez az alábbiakat javasoljuk:

1.6.1.

a társadalmi párbeszéd megerősítése és az összes érdekelt fél bevonása a tevékeny időskorra vonatkozó integrált stratégiák és nemzeti szakpolitikák kidolgozásába;

1.6.2.

a foglalkoztatás és a készségfejlesztés javítása az egész életen át tartó tanulás révén;

1.6.3.

a dinamikus karrierek és dinamikus munkavégzés előmozdítása;

1.6.4.

az idősebbek vállalkozásának ösztönzése;

1.6.5.

a diszkrimináció minden típusának, különösen az életkoron és a nemen alapuló megkülönböztetésnek a felszámolása;

1.6.6.

tudásmegosztásra és tudástranszferre vonatkozó kezdeményezések végrehajtása;

1.6.7.

rugalmas foglalkoztatási megoldások végrehajtása és jobb munkafeltételek teremtése;

1.6.8.

a nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása és az idősödéssel kapcsolatos attitűdök megváltoztatása.

1.7.

Valamennyi intézkedést folyamatosan nyomon kell követni, és megfelelően értékelni kell az idősebb munkavállalók munkaerőpiaci részvételére gyakorolt hatást. Ha világos képpel rendelkezünk az ilyesfajta intézkedések hatásáról, ez tovább ösztönözheti a tagállamokat a tevékeny időskorral kapcsolatos bevált gyakorlatok elterjesztésére és megosztására.

2.   Háttér

2.1.

Az idősebb munkavállalók foglalkoztatásának területén megtett legfontosabb uniós lépés az egyenlő bánásmódról szóló irányelv (2), amely a foglalkoztatás legtöbb területén tiltja az életkoron alapuló megkülönböztetést. Az irányelv azonban nem tudta kiküszöbölni az életkoron alapuló rejtett munkaerőpiaci megkülönböztetést, márpedig ez a jelenség sok idős embert visszatart már attól is, hogy egyáltalán munkát keressen.

2.2.

Európai szinten az Európa 2020 stratégia nagy hangsúlyt helyez a munkahelyteremtésre, és 2020-ig a teljeskörű foglalkoztatás elérését tűzi ki célként. Az Európa 2020 stratégia a végéhez közelít, de eddig nem összpontosított kifejezetten az idősebb munkavállalókra mint külön kategóriára. A szociális jogok európai pillére megváltoztatta a tevékeny időskor megközelítését, mivel számos szempontot említ, amely fontos az idősebb munkavállalók foglalkoztatásának lehetővé tételéhez. Ám a szociális jogok pilléréhez nem tartozik végrehajtási mechanizmus.

2.3.

Az Európai Bizottság a következő hosszú távú uniós költségvetés részeként javaslatot tett a Digitális Európa programra: ez az uniós program az Unió stratégiai digitális kapacitásainak kiépítésére és a digitális technológiák széles körű elterjesztésének megkönnyítésére irányul. E program határozná meg és támogatná Európa társadalmának és gazdaságának digitális transzformációját, és biztosítaná, hogy az európai polgárok rendelkezzenek a digitális transzformációval való szembenézéshez szükséges készségekkel.

2.4.

Az EU népességszerkezete változóban van, a következő évtizedekben pedig „fokozatosan őszülni” fog. A teljes uniós népesség a 2016. évi 511 millió főről 2070-re 520 millió főre nő majd, ám a munkaképes korú népesség (15–64 év) (3) jelentős mértékben visszaesik, a 2016. évi 333 millió főről 2070-re 292 millió főre, a termékenységet, a várható élettartamot és a migrációs áramlás dinamikáját érintő változások miatt (4). Az előrejelzés szerint 2070 után jelentősen csökken majd a teljes munkaerő-kínálat a 20–64 évesek körében, az Unióban 9,6 %-kal. Nem szabad az idősek arányának imént említett erőteljes emelkedését automatikusan egyenlőnek tekinteni a szociális rendszerekre nehezedő terhek megfelelő növekedésével, és ennek kapcsán például azt a következtetést levonni, hogy a meglévő nyugdíjrendszerek a jövőben nem tarthatók fenn.

2.5.

A szociális biztonsági rendszerek finanszírozásának fő tényezője nem a demográfiai függőségi ráta, hanem a gazdasági függőségi ráta. Alapvetően fontos emellett a munka összgazdasági termelékenységének növekedése is, hiszen ez teszi lehetővé a nemcsak a dolgozók, hanem a dolgozók és nem dolgozók között szétosztható „torta” méretének növelését (5).

2.6.

A demográfiai kihívás lehetőségnek is tekinthető az európai gazdaság versenyképességének növelésére. Mivel a népesség elöregedése miatt új áru- és szolgáltatáspiacok jelennek majd meg, a vállalkozásoknak be kell építeniük ezt a jelenséget innovációs stratégiáikba, hogy innovatív szolgáltatásokat és termékeket kínáljanak (ezüstgazdaság).

2.7.

Az EU egészét tekintve a születéskor várható élettartam az előrejelzések szerint 2070-re 7,8 évvel növekszik a férfiak és 6,6 évvel a nők esetében (6). Ugyanakkor az a kedvező tendencia, hogy az emberek hosszabb és egészségesebb életet élnek, nem igazodik szakmai életük időtartamához. A munkahelyek és a megfelelő aktív munkaerőpiaci szakpolitikák és intézkedések hiánya, az egészségügyi problémák, a megfelelő készségek hiánya, valamint a munka és a magánélet nem kielégítő egyensúlya fontos szerepet játszanak a munkaerőpiac idő előtti elhagyásában. A munkaerőpiacról való korai kilépésre vonatkozó döntéseket ugyanakkor az életkoron alapuló megkülönböztetésnek való kitettség és a negatív sztereotipizálás is befolyásolja.

2.8.

Meg kell vizsgálni az idősebb munkavállalók munkahelyeivel és munkafeltételeivel kapcsolatos nemi szempontokat. A „félnyugdíj” trendje az elmúlt évtizedben még jobban terjedt a nők körében, mint a férfiakéban (7).

2.9.

Az aktív személyekre nehezedő komoly igénybevétel miatt az idősek – akiket adott esetben tehernek érzékelnek – stigmatizálódhatnak. Ám ez a stigma nem korlátozódik egyes társadalmi csoportokra; adott esetben egyes munkaadókra is kiterjed, akik úgy gondolhatják, hogy az idős munkaerő és a nyugdíjas népesség nem elég energikus, nehezen képezhető és „nem igazán foglalkoztatható”.

2.10.

Fel kell venni a küzdelmet az idős munkavállalókkal szembeni hátrányos megkülönböztetés és a bántó klisék ellen. Az idősebb munkavállalók nem szükségszerűen kevésbé termelékenyek a fiatalokhoz viszonyítva, hanem eltérő képességekkel és kompetenciákkal rendelkeznek, ugyanakkor legfőbb erősségük a szakmai tudás és tapasztalat.

3.   Általános észrevételek a technológia idősek általi használatáról

3.1.

A negyedik ipari forradalom és az új technológiák gyors fejlődése, illetve a társadalomba és az iparba való beépülése jelenleg példátlan hatást gyakorol a munka világára. Számos manuális és kognitív feladatot egyre inkább gépek és algoritmusok látnak el, sőt, egyes esetekben teljességgel automatizálják ezeket a feladatokat. Ugyanakkor azáltal, hogy ezek az új technológiák különböző ágazatokban az üzleti modellek részévé válnak, sok új munkakör jön létre, és még ennél is több munkakör feladatait definiálják újra. E fejlemények arra hívják fel a figyelmet, hogy a globális és regionális munkaerőpiacok a következő években elkerülhetetlenül jelentős átalakuláson mennek majd át.

3.2.

A technológiai változások komoly hatással vannak a gazdaság egészére, és jelentős nyomást gyakorolnak a munkaerőpiacra, mivel a munkaadók a jelenlegi munkavállalóik egy részét technológiával tudják majd helyettesíteni (adott esetben), másokat pedig átképeznek új munkakörökre, továbbá olyan magasan képzett munkaerőt keresnek, amely képes a technológiákat alkalmazni, felhasználni és adaptálni. Ebben az összefüggésben az idősebb munkavállalók még inkább veszélyeztetettek.

3.3.

A mindent átható technológia lehetővé teszi, hogy az idősek az online világ részeivé váljanak, kihasználva mindent, amit ez világ kínál. Az EU-ban a 75 éves vagy annál idősebb személyek 87 %-a még sohasem internetezett (8). Az idősebb polgárok nem feltétlenül ismerik a digitális médiával kapcsolatos fogalmakat és rendszereket, és közülük sokan gyakorta fizikai kihívásokkal, például látás- vagy hallássérüléssel, valamint a technológia ismeretének vagy az abban való jártasságnak a hiányával is küzdenek. Az e-kirekesztés lehet az idősek foglalkoztatási rátája növelésének egyik fő akadálya, és konkrét kezdeményezéseket kell indítani az idősek ikt-készségeinek fejlesztése érdekében (9).

4.   Tagállami intézkedések a tevékeny időskor előmozdítására

4.1.

Több európai ország dolgozott ki olyan stratégiákat, amelyek a munkával töltött életszakasz meghosszabbításának ösztönzését célzó szakpolitikai intézkedéseket tartalmaznak (10). Mivel ezeket a nemzeti kezdeményezéseket jellemzően a szociális partnerekkel egyeztetve dolgozzák ki, és többéves keretet biztosítanak a népesség elöregedésének előrejelzéséhez és kezeléséhez, hasznos eszközként szolgálhatnak a tevékeny időskorra irányuló integrált megközelítés kidolgozásához és végrehajtásához.

4.2.

Az Eurofound által elvégzett kutatásból (11) az derül ki, hogy több országban léteznek a tevékeny időskorra vonatkozó stratégiák, amelyek ahhoz is hozzájárulnak, hogy a demográfiai kihívások ismertebbé váljanak. A nemzeti jelentések áttekintése arra enged következtetni, hogy az országok aktív munkaerőpiaci politikái hozzájárulnak az idősebb munkavállalók készségfejlesztéséhez és foglalkoztatásához, jóllehet e munkahelyek minőségére és fenntarthatóságára vonatkozóan alig vagy egyáltalán nem áll rendelkezésre információ. A legtöbb kezdeményezés egyelőre korrekciós intézkedésekre helyezi a hangsúlyt, azaz például bérkiegészítések biztosítására idősebb munkavállalók felvétele esetén, az átlagos nyugdíjbavonulási életkor emelésére és az előnyugdíj lehetőségének korlátozására. Önmagukban az ilyen intézkedések gondos megfontolást igényelnek, és elemezni kell gazdasági és társadalmi hatásukat is, és előfordulhat, hogy mindez nem elégséges ahhoz, hogy lehetővé tegye az idősebb munkavállalók számára pályafutásuk sikeres meghosszabbítását.

4.3.

Ami az eredményességet illeti, jóllehet ezen intézkedéseket és programokat általában sikeresnek tartják, formális értékelésükre többnyire nem került sor. Az EGSZB ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy elemezni és értékelni kell az intézkedések által az idősebb munkavállalók munkaerőpiaci részvételére gyakorolt hatást.

5.   Konkrét ajánlások a tevékeny időskorral kapcsolatos kihívások kezelésére

5.1.

Az alábbiakban néhány olyan intézkedést ismertetünk, amely támogathatja az Európai Unión belül a tevékeny időskorra vonatkozó menetrendet:

5.2.

A társadalmi párbeszéd megerősítése és az összes érdekelt fél bevonása a tevékeny időskorra vonatkozó integrált stratégiák és nemzeti szakpolitikák kidolgozásába. Az aktív, munkában töltött életszakasz meghosszabbításának ösztönzése érdekében a kormányoknak, a munkaadóknak, a nem kormányzati szervezeteknek, a szakszervezeteknek és maguknak a munkavállalóknak is közös felelősséget kell vállalniuk, és egyesíteniük kell erőiket. Az érdekelt feleknek valamennyi szinten kulcsszerepet kell betölteniük olyan intézkedések kidolgozásában, megtárgyalásában, végrehajtásában és értékelésében, amelyek célja a munka világának átalakítása oly módon, hogy az idősek hosszabb ideig aktívak maradhassanak a munkaerőpiacon. Ez azonban nem vezethet oda, hogy nagyobb nyomás nehezedjen az idősekre, illetve szorult helyzetbe kerüljenek azok, akik már nem képesek munkavégzésre.

5.3.

A foglalkoztathatóság és a készségfejlesztés egész életen át tartó tanulás útján történő javítása kulcsfontosságú szakpolitikai eszközt jelent, amely azt a célt szolgálja, hogy az idősebb munkavállalókat a munkaerőpiacon lehessen tartani, mivel a munkavállalók képzésben való részvétele az életkor előrehaladtával mérséklődik, és a munkanélkülivé vált idősebb munkavállalók számára még nehezebb új állást találni. Az egész életen át tartó tanulás és a felnőttoktatás bizonyíthatóan nem pusztán a gazdasági részvételt, hanem az életminőséget, az egészséget és az alkalmazkodókészséget is fokozza. Az egész életen át tartó tanulás és a tevékeny időskor nem pusztán a jelenlegi idősebb munkaerő számára lehet fontos, hanem célzott kezdeményezésekkel kell fordulni a fiatalok, a diákok, sőt a gyermekek felé is, hogy tudatosan gondolkodjanak a munkahelyek jövőjéről és arról, hogy milyen fontos az egész életen át tartó tanulást alapul vevő hozzáállás.

5.3.1.

A foglalkoztathatóság és a készségfejlesztés egész életen át tartó tanulás útján történő javítását az alábbiak révén lehet megvalósítani:

5.3.1.1.

közfinanszírozás garantálása és a szükséges források kiutalása egy proaktív munkaerőpiaci politikához, hogy visszaintegrálják a munkaerőpiacra az idősebb munkanélkülieket (például álláskeresőknek nyújtott tanácsadással és támogatással), valamint hogy csökkentsék a tartós munkanélküliség kockázatát;

5.3.1.2.

az állami foglalkoztatási szolgálatok szerepének erősítése, hogy azok az álláskeresőknek szóló tanácsadási és támogató szolgáltatások teljes körét biztosítsák; a munkaközvetítés testre szabott támogatása (pl. államilag támogatott foglalkoztatás, átmeneti támogatás és útmutatás, közhasznú szociális projektek), valamint prevenciós és rehabilitációs intézkedések a tartós újbóli beilleszkedés érdekében;

5.3.1.3.

olyan – kollektív szerződésben vagy akár jogszabályban meghatározott – vállalati intézkedések bevezetésének támogatása, amelyek célja, hogy az idősebbek nagyobb arányban vegyenek részt egész életen át tartó tanulási programokban (mindenekelőtt az alacsonyan képzettek vállalaton belüli továbbképzésekről való távolmaradásának felszámolását célzó ösztönzők, megfelelő finanszírozás biztosítása a 45 évnél idősebbek készségeinek javításához és a tanulmányi szabadságra vonatkozó jogi keret kiigazítása);

5.3.1.4.

a nem kormányzati szervezetek szerepének erősítése a felnőttoktatási programok támogatásában, és annak lehetővé tétele, hogy a kormányok partnereivé válva idősebbeknek szóló, nagyszabású képzési kezdeményezéseket valósíthassanak meg;

5.3.1.5.

az idősebbek digitális technológiához való hozzáférésének fokozása, többek között azzal, hogy a szükségleteikhez igazítják az egyes berendezéseket és szoftvereket (pl. többnyelvű szoftverek), valamint internetelérés biztosítása egyetemes szolgáltatáshoz való jogként, a megfizethetőség kritériuma alapján;

5.3.1.6.

több képzési lehetőség felkínálása a 45 év feletti korcsoport számára, az Európai Szociális Alap igénybevételével, amelyek a transzverzális készségek fejlesztésére, a tanulás elsajátítására és az ikt-készségekre irányulnak;

5.3.1.7.

a formális vagy informális tanulás keretében elsajátított új készségek elismerése bizonyítványokkal és képesítésekkel;

5.3.1.8.

a fiatalokra, a diákokra és a gyermekekre irányuló olyan ismeretterjesztő kampányok lebonyolítása, amelyek a munka jövőjével és a tevékeny időskorral kapcsolatosan az „egész életen át tartó tanulás” hozzáállás fontosságára vonatkoznak;

5.3.1.9.

az uniós tagállamok azon lehetőségeinek bővítése, hogy munkaerőpiaci tendenciákra, az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátájára, egyéni képzési hiányosságokra, továbbá a társadalom egyéb változásaira vonatkozó statisztikai adatokat gyűjtsenek, elemezzenek és értelmezzenek;

5.4.

A dinamikus karriernek és a dinamikus munkavégzésnek szintén kiemelt területnek kell lennie. Az egész életen át tartó tanulás és a hosszabb várható élettartam azt jelenti majd, hogy az embereknek életük során egynél több karrierjük lesz. Az emberek várhatóan egész életük folyamán dolgozni fognak, ám többször mennek majd tanulmányi szabadságra és hagynak ki éveket, hogy tanuljanak, átképezzék magukat és utazzanak.

5.4.1.

E tekintetben a dinamikus karrier és a dinamikus munkavégzés népszerűsítését célzó legfontosabb kezdeményezéseknek az alábbiakra kell kiterjedniük:

5.4.1.1.

olyan újonnan kialakuló munkahelyek és pályák előrejelzése, amelyekre a munkavállalók életük során áttérhetnek;

5.4.1.2.

az állami foglalkoztatási szolgálatok által nyújtott karrier-tanácsadás javítása, amely iránymutatást biztosít a munkavállalók számára a folyamatos továbbképzés és átképzés nehéz folyamatában;

5.4.1.3.

adózási ösztönzők a vállalkozások számára, hogy beruházzanak a munkavállalók egész életen át tartó képzési és fejlesztési programjaiba, valamint az idősebb munkavállalók odavonzásába és felvételébe;

5.4.1.4.

állásbörzék és az 50 év felettieknek szóló vitacsoportok szervezése, valamint az idősekkel foglalkozó munkaügyi központok létrehozása;

5.4.1.5.

idősebb munkavállalókból álló munkacsoportok létrehozása, hogy a tapasztalt idősebb emberek munkaerőpiacra vonzására és ott tartására irányuló stratégiákat dolgozzanak ki.

5.5.

A vállalkozói tevékenység népszerűsítése az idősek körében, amely eredményes módszer a munkában töltött életszakasz meghosszabbítására, az idősek munkanélküliségének csökkentésére és az idősek társadalmi befogadásának fokozására. Sok idős ember gazdaságilag aktív kíván maradni, és a szervezett foglalkoztatás helyett az önfoglalkoztatást választja. Ami azt illeti, az időskori vállalkozás régóta fontos szempont az Európai Bizottság számára, amely több kezdeményezést is elindított ezen a területen (12).

5.5.1.

Az ilyen típusú vállalkozást a következő szempontokra összpontosító szakpolitikákkal lehetne ösztönözni:

5.5.1.1.

képzés, mentorálás és tanácsadás biztosítása a vállalkozói készségek fejlesztése és a vállalkozást elindítani kívánó idősek biztatása, valamint az e területen már aktív idősek támogatása érdekében;

5.5.1.2.

üzleti hálózatok létrehozásának támogatása olyan fizikai és virtuális terek biztosításával, ahol rangidős vállalkozók, intézmények és fiatal vállalkozók találkozhatnak, és feltárhatják, hogy hogyan működhetnének együtt, valamint a nemzedékek közötti cserék támogatása;

5.5.1.3.

a vállalkozás indítását segítő finanszírozási programok elérhetőségének biztosítása, valamint alacsonyabb kamatozású kölcsönök garantálása a vállalkozások elindításához;

5.5.1.4.

az idősek vállalkozásának ösztönzésére irányuló európai támogatási programok létrehozása;

5.5.1.5.

tudatosságnövelő kampányok szervezése arról, hogy az időskori vállalkozásból a társadalom és a gazdaság is profitál, illetve hogy az maguk az idősek számára is előnyös.

5.6.

A munkaadók egyre inkább lojális, tapasztalt, megbízható és a munkájuk iránt nagymértékben elkötelezett munkavállalóként tekintenek az idősebb munkavállalókra. Még mindig tartja azonban magát az az előítélet, hogy az idősebb munkavállalók nem érdeklődnek készségeik fejlesztése iránt, és nem nyitottak a változásra. Arról az előítéletről, hogy az idősek gyengébben teljesítenek a fiataloknál, bebizonyosodott, hogy nem igaz, és ha kevésbé termelékenyek, ennek általában az az oka, hogy nem biztosítottak számukra képzést. Noha az idősebb munkavállalók fizikai és kognitív képességei csökkenhetnek, ezt sokéves tapasztalataikra támaszkodva kompenzálják. A hasonló kutatások azt tárták fel, hogy a nők valamivel nagyobb valószínűséggel szembesülnek életkoron alapuló megkülönböztetéssel, mint a férfiak.

5.6.1.

Az életkoron és a nemen alapuló megkülönböztetés elleni küzdelmet szolgáló megoldásoknak a következő szempontokra kell kiterjedniük:

5.6.1.1.

a megkülönböztetés valamennyi formája ellen küzdő szigorúbb jogszabályok elfogadása;

5.6.1.2.

kutatás annak megállapítása céljából, hogy az idősebbek körében tapasztalható alacsonyabb foglalkoztatási ráta munkaerőpiaci megkülönböztetés eredménye-e;

5.6.1.3.

a nők továbbképzésére vonatkozó kezdeményezések és kampányok tervezése, hogy megkönnyítsék a kiesés után a munkába való visszatérésüket;

5.6.1.4.

a szükséges készségek alapján történő munkaerő-felvétel és az érdemeken alapuló kiválasztás előmozdítása;

5.6.1.5.

a létszámleépítésre vonatkozó döntések objektív, munkakörrel kapcsolatos kritériumokra való alapozása, biztosítva a szükséges készségek megőrzését és a nyugdíjprogramok tisztességes alkalmazását.

5.7.

A tudásmegosztásra/tudástranszferre irányuló kezdeményezések végrehajtását is kiemelt területként kell kezelni. A demográfiai változás korában újabb kihívást jelent a tudás és a tapasztalat nemzedékek közötti átadására vonatkozó eredményes módszerek meghatározása. Egyrészt a fiatalabb nemzedékek által az idősebb nemzedékek számára történő tudástranszfer kulcsszerepet játszik a nemzedékek közötti megértés előmozdításában és az idősebb munkavállalók átképzésében. Másrészt az idősebb nemzedékek felől a fiatalabb nemzedékek felé irányuló tudásátadás megőrizheti az idősebb munkavállalók készségeit, és segíthet az idősebb munkavállalóknak és a nyugdíjasoknak abban, hogy továbbra is legyen értelme és célja az életüknek, megakadályozva ezzel társadalmi kirekesztődésüket.

5.7.1.

A tudásmegosztásra és a tudástranszferre vonatkozó kezdeményezéseknek az alábbi szempontokra kell kiterjedniük:

5.7.1.1.

az idősebb és a fiatalabb munkavállalók között a folyamatos mentori és fordított mentori kapcsolatok ösztönzése, az adott esettől függően az informatikai és digitális készségekre, a transzverzális készségekre és az ügyfelekkel való kapcsolattartáshoz szükséges készségekre helyezve a hangsúlyt;

5.7.1.2.

az idősebb munkavállalókat oktatóként bevonó képzési programok, például munkahelyi képzés, tantermi tanulás, szimuláció, elektronikus tanulás bevezetése, ennek támogatására pedig készségfejlesztő gyakorlat a fiatalabb munkavállalók által és visszajelzés;

5.7.1.3.

tudáshálózatok és gyakorlati közösségek létrehozása;

5.7.1.4.

tudásirányítási rendszerek használata az idősebb munkavállalók tudásának dokumentálása és megőrzése céljából;

5.7.1.5.

az idősebb munkavállalók tapasztalatának elismerésére irányuló figyelemfelkeltő intézkedések végrehajtása, valamint a munkával töltött életük során megszerzett szakmai készségek fiatalabb munkavállalók számára történő átadásának előmozdítása, ideértve a csoportokon belüli életkori egyensúlyt érintő különböző lehetőségeket;

5.7.1.6.

oktatási intézményekkel és állami foglalkoztatási szolgálatokkal való együttműködés a munkaerőpiacra való belépés és az azon belüli pályamódosítás megkönnyítése érdekében.

5.8.

Az idősebb munkavállalók azzal is ösztönözhetők arra, hogy aktívak maradjanak a munkaerőpiacon, hogy rugalmas foglalkoztatási megoldásokat és jobb munkafeltételeket biztosítanak számukra, segítve őket abban, hogy egyensúlyt teremtsenek a munka és a magánélet között. A rugalmas foglalkoztatási megoldásokat azonban a lehetséges visszaélés megelőzése érdekében óvatosan kell megvalósítani.

5.8.1.

Ezekkel a kérdésekkel szociális párbeszéd és kollektív tárgyalások útján kell foglalkozni az adott helyzethez legközelebb lévő szinten. Garantálni kell az eredeti munkaidő-beosztáshoz való visszatérés jogát, és az ilyen típusú megegyezéseknek a munkaadók és a munkavállalók szükségleteit egyaránt figyelembe kell venniük (13).

5.8.2.

Ahhoz, hogy emelni lehessen az idősek részvételi arányát, biztosítani kell, hogy az emberek tovább dolgozhassanak. Foglalkoztatási szintjük emeléséhez nem elég csak arról gondoskodni, hogy az idősek egészségesek és munkaképesek maradjanak, illetve vonzóvá váljanak a munkaadók számára. Az is elengedhetetlen, hogy a rendelkezésre álló munkahelyek jobban vonzzák az időseket. A foglalkoztatás színvonala tehát jelentős szerepet játszik abban, hogy az idős munkavállalók visszatérnek-e a munkaerőpiacra, illetve ott maradnak-e.

5.8.3.

A rugalmas foglalkoztatási megoldások és jobb munkafeltételek biztosítása a következők révén valósítható meg:

5.8.3.1.

egészségfejlesztő munkaidőmodellek kidolgozásának előmozdítása, amelyeket a szociális partnerek tárgyalnak meg ágazati és vállalati szinten, majd ezek alkalmazása a pályafutás teljes időtartama alatt (pl. hosszabb szabadságok, tanulmányi szabadság), előmozdítva a munka és a magánélet közötti egyensúlyt;

5.8.3.2.

rugalmas munkavégzés bevezetése az idősebb munkavállalók számára, így például rugalmas munkaidő-beosztás, rövidített munkahét, távmunka, részmunkaidő és a munkából való fokozatos kilépés programja;

5.8.3.3.

európai támogatási program létrehozása, amelynek keretében a munkaadók rugalmas megoldásokat alkalmaznak az idősebb munkavállalók esetében;

5.8.3.4.

konzultáció a politikai döntéshozatal során azokkal a munkaadókkal, akik bizonyos munkakörökben rugalmas foglalkoztatási megoldásokat alkalmaznak az idősebb munkavállalók esetében;

5.8.3.5.

a jelenlegi egészségügyi és ellátórendszerek hozzáigazítása a jövőbeli igényekhez. A nemzeti szakpolitikák és a szociális partnerek kezdeményezései a „munkaképesség” fogalmának előmozdítására összpontosultak;

5.8.3.6.

a munkahelyek, munkafeltételek és a munkakörnyezet oly módon való kiigazítása, hogy az megfeleljen a különböző korú munkavállalók szükségleteinek (különösen a veszélyes munkahelyek esetében), szem előtt tartva, hogy a munkavégzéssel járó megterhelés ennek korlátokat szabhat, valamint annak biztosítása, hogy e korlátokat megfelelően nyomon kövessék és kezeljék;

5.8.3.7.

eredményes megelőzési stratégiák és kockázatértékelés bevezetése, figyelembe véve a hatályos jogszabályi kötelezettségeket.

5.9.

A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása és az idősödéssel kapcsolatos attitűdök megváltoztatása a következőképpen érhető el:

5.9.1.

tájékoztató és tudatosságnövelő kampányok kidolgozása és végrehajtása a demográfiai változásokról és a megkülönböztetés elleni gyakorlatokról, hogy megváltozzon az idősebb munkavállalókhoz való hozzáállásunk és hangsúlyt kapjon, mennyire fontos, hogy hosszabb ideig munkában maradjunk. E kampányokat az összes érdekelt félnek támogatnia kell, beleértve a vállalkozásokat, a kormányhivatalokat, a nem kormányzati szervezeteket és az egyéb érintett szereplőket;

5.9.2.

az „ezüstgazdaságra” vonatkozó elképzelés és a hozzá társuló lehetőségek és hasznok népszerűsítése.

---

(1)  2012 European Year for Active Ageing and Solidarity between Generations (evaluation report) [Az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve –2012 (értékelő jelentés)], Európai Bizottság, 2014.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelve (2006. július 5.) a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról (átdolgozás).

(3)  https://data.oecd.org/pop/working-age-population.htm

(4)  The 2018 Ageing Report Economic & Budgetary Projections for the 28 EU Member States (2016-2070) [2018. évi jelentés az idősödésről, gazdasági és költségvetési kilátások a 28 uniós tagállam számára (2016–2070)], Európai Bizottság, 2018.

(5)  A munka jövője: életciklus-alapú megközelítés, Európai Bizottság, 2018.

(6)  The 2018 Ageing Report Economic & Budgetary Projections for the 28 EU Member States (2016-2070) [2018. évi jelentés az idősödésről, gazdasági és költségvetési kilátások a 28 uniós tagállam számára (2016–2070)], Európai Bizottság, 2018.

(7)  A gender perspective on older workers’ employment and working conditions [Az idősebb munkavállalók foglalkoztatásának és munkafeltételeinek nemi szempontjai], Patricia Vendramin & Gerard Valenduc, 2014.

(8)  A digitális gazdaságra és társadalomra vonatkozó statisztikák – háztartások és magánszemélyek, Eurostat, 2018.

(9)  HL C 228., 2009.9.22., 24. o.

(10)  https://www.oecd.org/els/emp/ageingandemploymentpolicies.htm

(11)  Role of governments and social partners in keeping older workers in the labour market [A kormányok és szociális partnerek szerepe az idősebb munkavállalók munkaerőpiacon tartásában], Eurofound, 2013.

(12)  https://ec.europa.eu/growth/smes/promoting-entrepreneurship/we-work-for/seniors_en

(13)  HL C 129., 2018.4.11., 44. o.