Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Külső segély, beruházás és kereskedelem a gazdasági migráció kiváltó okainak kezelésére szolgáló eszközökként, különös tekintettel Afrikára

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2020/C 97/03)

Előadó:

Arno METZLER

Társelőadó:

Thomas WAGNSONNER

Közgyűlési határozat:	2019. január 23–24.
Jogalap:	eljárási szabályzat 32. cikk (2) bekezdés
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Külkapcsolatok” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.11.28.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.12.12.
Plenáris ülés száma:	548.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	152/0/9

1.   Általános észrevételek és ajánlások

1.1.

Az uniós fejlesztéspolitika célja, hogy támogassa a fejlődő országok fenntartható fejlődését, elsősorban a szegénység felszámolása, a fenntartható növekedés és munkahelyteremtés, a béke és a biztonság/stabilitás, a jó kormányzás és az emberi jogok előmozdítása érdekében. A fejlesztéspolitika az EU világ többi részéhez fűződő kapcsolatainak sarokköve, amely – a kül-, a biztonság- és a kereskedelempolitika (valamint az egyéb szakpolitikák, például a környezetvédelmi, a mezőgazdasági és a halászati politika nemzetközi aspektusai) mellett – hozzájárul az EU külső tevékenységének célkitűzéseihez. A szakpolitikáknak e célok végrehajtásakor minden esetben „méltó életkörülményeket” kell biztosítaniuk, érvényesíteniük kell a jogállamiságot, és minőségi munkakörülményeket kell teremteniük. Ezzel kapcsolatban az EGSZB kifejezetten hangsúlyozza, hogy meg kell teremteni a nemek közötti egyensúlyt és erősíteni kell a nők és lányok társadalmi szerepvállalását.

1.2.

A folyamatosan változó világban egy dolog biztos: Afrika és Európa egymás közeli szomszédai maradnak. Afrika 54 országa és az Európai Unió 28 tagállama közös szomszédságon, történelmen és jövőn osztoznak. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a múlt hibáit feltétlenül el kell kerülni a két kontinens közös jövőjében.

1.3.

Hetven évvel ezelőtt Európát a nettó kivándorlás jellemezte, az itt élők ugyanis olyan megpróbáltatások elől menekültek, mint az éhezés, a szegénység, a munkanélküliség, a környezetromlás, az elnyomás és a diszkrimináció. Az EU-nak sikerült lehetőségeket teremtenie az európaiak számára, és ezzel a kontinensre ma már a nettó bevándorlás jellemző. Együtt kellene működnünk az afrikai országokkal, hogy ők is hasonló utat járhassanak be.

1.4.

Nem könnyű meghatározni egy Afrika egészével kapcsolatos, koherens uniós gazdasági stratégiát. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a szervezett civil társadalmat képviselő szervként, illetve minden ilyen irányú uniós megállapodás aktív partnereként kész részt venni egy ilyen átlátható és koherens megközelítésmód kidolgozásában. Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) bejelentette, hogy az EU már ma is Afrika erős politikai partnere, és hogy a következő lépés az, hogy valódi gazdasági partnerekké váljunk és elmélyítsük kereskedelmi és beruházási kapcsolatainkat. Az EGSZB fontos szerepet játszott a civil társadalmi kapcsolatok meghatározásában a Cotonoui Megállapodás keretében. Most az a fontos, hogy az EGSZB-nek és struktúráinak további és még nagyobb szerepvállalása lényeges eleme legyen a Cotonou utáni megállapodásnak. Ily módon az EU civil társadalma képes lesz az afrikai országok civil társadalmát segíteni abban, hogy a befektetők megbízható és tisztességes partnerévé váljon. Ezt csak az egyenlő alapokon nyugvó partnerség támogatásával és a két kontinens gazdasági helyzetében jelenleg meglévő aszimmetria tényleges figyelembevételével lehet elérni.

1.5.

A közös célkitűzések elérése érdekében alapvető fontosságú a gazdasági együttműködés megerősítése. Az utóbbi évek során új paradigma bontakozott ki az EU és Afrika közötti kapcsolatokban (például a mezőgazdaságban), amely egyre inkább a politikai együttműködésre és a fenntartható beruházások, valamint a stabil, felelős és inkluzív üzleti környezet előmozdítására helyezi a hangsúlyt. Ezt a paradigmát sikeresen tovább kell fejleszteni a mezőgazdasági ágazatban, valamint más ágazatokban, és annak több helyi embert kell helyben bevonnia.

1.6.

Az EGSZB azt javasolja, hogy uniós szinten dolgozzanak ki egyfajta egyablakos szakpolitikát és megfelelő konzultációs mechanizmust annak érdekében, hogy elő lehessen segíteni a kapcsolatfelvételt, illetve tájékoztatással lehessen szolgálni mindazok számára, akik Afrikában akarnak beruházni, illetve afrikai országokkal szeretnének együttműködni. Ez egyfajta politikai eszközként egyben a nyomon követés célját is szolgálná. Ha egyablakos rendszert vezetünk be minden Afrikával kapcsolatos kezdeményezésre, akkor azzal elkerülhetőek lennének a projektek közötti átfedések, illetve átláthatóvá és hatékonnyá válna az uniós támogatás.

1.7.

Az EGSZB azt is ajánlja, hogy hozzanak létre egy megfelelő platformot, melynek segítségével az európai és az afrikai kkv-k könnyebben megoszthatják egymással a beruházásokkal és az együttműködéssel kapcsolatban bevált gyakorlatokat és információkat.

1.8.

A fejlesztéspolitikára vonatkozó új konszenzuson (1) alapuló, egyértelmű és átlátható intézményi szerkezetet kell javasolni az EU és Afrika közötti fejlesztési együttműködéshez, amely lehetővé teszi a fejlesztési kilátások realisztikusabb elemzését és végrehajtását. Az EGSZB reméli, hogy a Cotonou utáni megállapodás képes lesz egy, a megreformált fejlesztési együttműködési politikára vonatkozó pragmatikus platformot javasolni, amely megfelel a fejlesztési folyamat összetettségének. E platformnak a minden uniós tagállam és uniós intézmény közötti együttműködésen kell alapulnia annak érdekében, hogy minden programot, projektet és kezdeményezést nemzeti és uniós szinten nyilvántartásba vegyenek. Ezzel elkerülhető lenne, hogy átfedések legyenek az egyes területeken folytatott tevékenységek között, illetve hogy azokat feleslegesen megkettőzzék, miközben más területeken hiányzik a támogatás.

1.9.

Ugyanakkor az EGSZB támogatja a más uniós szakpolitikák társadalmi és gazdasági (2) fejlesztési hatásának maximalizálására irányuló folyamatot. Különösen a kereskedelmi, beruházási, adó- (3), a külső segélyre irányuló (4) és az éghajlatpolitikának, valamint a nemzetközi szervezett bűnözés elleni küzdelemnek kell összhangban lennie a fejlesztési együttműködési politika céljaival.

1.10.

Az EGSZB szilárdan elkötelezett az európai fejlesztésfinanszírozás hatékonyabbá és eredményesebbé tétele mellett. Az Afrikában már most is beruházásokat finanszírozó uniós beruházási alapokból kiindulva az EGSZB egy, az ESZA-hoz hasonló beruházási alap létrehozását javasolja, amely társberuházóként csatlakozna a magán- és állami beruházásokhoz. Az alapnak a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend kritériumain és alapelvein, valamint nemzetközileg elfogadott alapvető normákon kell alapulnia (5). A támogatott projekteket pedig ellenőrizni kell, illetve fel kell venni őket központi nyilvántartásokba vagy platformokba. Az EGSZB szorgalmazza, hogy minden projekt kapcsán mélyítsék el az együttműködést a civil társadalmi szervezetekkel (különösen az EGSZB-vel), különösen a morális kérdések tekintetétben.

1.11.

Az EGSZB egy „a segély helyett a beruházásra” fókuszáló megközelítést szorgalmaz, amely a segélyek kiosztásáról az önellátó, önfenntartó gazdasági szereplők támogatására, valamint az egyenlő feltételek melletti együttműködésen alapuló, interkontinentális gazdasági projektekre helyezné át a hangsúlyt.

1.12.

Meg kell erősíteni az afrikai pénzügyi struktúrákat mind a magán-, mind az állami beruházások hosszú távú finanszírozásának előmozdítása érdekében. Ez fontos előfeltétele a tartós, fenntartható fejlődésnek. Ehhez adott esetben mintául szolgálhatnak a főként az önkormányzatokat kiszolgáló szövetkezeti bankokkal és nemzeti fejlesztési bankokkal kapcsolatos európai tapasztalatok. Konkrétan a mikrohitel és a beruházás lehet az afrikai gazdaság jövőjének kulcskérdése. Csak abban az esetben fog megvalósulni a fenntartható fejlődés, ha a regionális értékláncok és a középosztály fogyasztói piacai támogatást kapnak (6).

1.13.

Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós fejlesztési együttműködésnek egy emberközpontú partnerség kialakítására kellene összpontosítania, amely biztosítja a civil társadalom, a szakszervezetek és a magánszektor részvételét, és közvetlen előnyökkel jár az afrikai és az európai polgárok számára.

1.14.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a szervezett civil társadalom azzal segíthet a bizalmi légkör megteremtésében és az afrikai civil társadalom szerveződésében, hogy – afrikai szervezetekkel együttműködésben – olyan eszközöket biztosít, amelyek az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, a biztonság érvényesítését és a korrupció elleni küzdelmet szolgálják. Ez lehet az európai civil társadalom hozzáadott értéke az afrikai fejlődéshez, olyan közös értékek alapján, mint a demokrácia, a jogállamiság, a politikai és a polgári jogok.

1.15.

Az EU és az afrikai országok közötti szabadkereskedelmi megállapodások és gazdasági partnerségi megállapodások nem tartalmaznak a szervezett civil társadalommal való párbeszédre szolgáló mechanizmusokat. Az EU e megállapodások felülvizsgálatával összefüggésben arra törekszik, hogy ilyen párbeszédre szolgáló mechanizmusokat alakítson ki a nem állami szereplők számára.

1.16.

Az elsősorban a magánszektor bevonására összpontosító Sustainable Business for Africa (SB4A, „fenntartható üzlet Afrika számára”) platform megközelítésére és az abból származó tapasztalatokra építve az Uniónak támogatásainak nagyobb részét kellene célzottan felhasználnia, és támogatnia kellene egy általában a civil társadalomra irányuló hasonló kezdeményezést – akár az SB4A keretében, akár azt kiegészítve vagy azzal párhuzamosan. Ezek többszereplős, fenntartható afrikai kereskedelmi és beruházási platformokká válhatnának.

1.17.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Uniónak a kereskedelemösztönző támogatása forrásainak egy részét arra kellene fordítania, hogy támogassa a civil társadalmi szervezetek fenntartható kereskedelmi és beruházási törekvésekkel kapcsolatos szerepvállalását és kapacitásépítését.

1.18.

A civil társadalmi szervezetekre is kiterjedő többszereplős megközelítés révén az EGSZB támogatja a szabadkereskedelmi megállapodások/gazdasági partnerségi megállapodások/általános vámkedvezmény-rendszerek alkotta kereskedelempolitikai rendszerekkel kapcsolatos azon kezdeményezéseket és módosításokat, amelyek hozzájárulnak az afrikai kontinentális szabadkereskedelmi térség (AfCFTA) és az afrikai piaci integráció hatékony és fenntartható végrehajtásához. Ennek különösen az Afrikán belüli kereskedelmet, valamint a regionális és kontinentális integrációt kell megerősítenie, és fejlesztenie kell a fő gazdasági ágazatokat Afrika-szerte.

1.19.

Az európai életszínvonal emelésére irányuló törekvések elsősorban a közinfrastruktúrába, azon belül is az oktatási infrastruktúrába irányuló beruházásokra helyezik a hangsúlyt. Az Afrikára irányuló európai fejlesztéspolitika egyik fő céljaként is azt kellene kitűzni, hogy javuljon az ottani oktatás színvonala, kiemelt figyelmet szentelve a nehéz gazdasági körülmények között élők iskolázottságára.

1.20.

Az EGSZB üdvözli, hogy az EU a következő költségvetési időszakban 40 milliárd euróra (46,5 milliárd amerikai dollárra) kívánja növelni az Afrikának nyújtott finanszírozást, és reméli, hogy a magánbefektetők is jelentős mértékben hozzájárulnak majd ahhoz, hogy ez az összeg jóval nagyobb legyen.

2.   Háttér

2.1.

Európa globális vezető szerepet tölt be a fejlesztés területén, világviszonylatban a legtöbb hivatalos fejlesztési támogatást nyújtva. Az Unió és tagállamai együttesen a teljes globális fejlesztési segélyek 50 %-át nyújtják, így a világ legjelentősebb segélyezőinek számítanak.

2.2.

A Világbank szerint (7) a fejlődő országok külföldön élő állampolgárainak hazautalásai 2016-ban nagyjából 426 milliárd dollárt tettek ki, amely körülbelül háromszorosa a világszerte nyújtott hivatalos fejlesztési támogatásnak. Sokat segítene Afrika fejlődésében, ha legális foglalkoztatási lehetőségeket teremtenénk Európában az afrikai migránsoknak és biztonságos pénzátutalási mechanizmusokról gondoskodnánk.

2.3.

Afrika és Európa egymás közvetlen szomszédai, amelyeket összeköt a közös történelem. Közösek értékeik és érdekeik, ami irányt mutat a jövőbeni együttműködéshez. Ma olyan közös, globális kihívásokat kezelnek együttesen, mint az éghajlatváltozás, illetve a béke és a biztonság kérdése. Afrikát különösen érzékenyen fogja érinteni az éghajlatváltozás, noha kevesebb, mint 4 %-kal járul hozzá a globális gázkibocsátáshoz. Az éghajlatváltozásból eredő kockázatoknak leginkább kitett 33 országból 27 Afrikában található.

2.4.

Az Afrika és az Európai Unió közötti, kontinentális szintű együttműködést egy közös értékeken és érdekeken alapuló stratégiai partnerség szabályozza. 2007-ben az EU és az Afrikai Unió is elfogadta az Afrika–EU közös stratégiát (JAES), azzal a céllal, hogy szorosabb kapcsolatokat építsenek ki a két kontinens között az együttműködés kulcsterületein, elmélyítsék a politikai párbeszédet és konkrét ütemtervet készítsenek a jövőbeni közös munkához.

2.5.

Az EU folytat a leghosszabb ideje együttműködést az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS) csoportjával. Ezt az együttműködést 1975 óta a Loméi Egyezmény szabályozza, amelyet 2000-ben a Cotonoui Megállapodás aktualizált. A Cotonoui Megállapodáshoz 48 szubszaharai-afrikai ország csatlakozott.

2.6.

Az EU jelenleg tárgyalásokat folytat az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokkal (AKCS) a 2000 és 2020 közötti időszakra szóló Cotonoui Megállapodás helyébe lépő új megállapodásról. A politikai és gazdasági környezet hihetetlen változáson ment keresztül az utóbbi két évtized során; az EU és az AKCS-országok közötti kereskedelmi kapcsolatokat ma már jórészt kétoldalú és regionális gazdasági partnerségi megállapodások szabályozzák, az Afrikai Unió keretrendszerének kiemelt szerepe pedig megkérdőjelezi az AKCS és az AU keretrendszerei közötti koherenciát, szinergiát és azok egymást kiegészítő jellegét.

2.7.

A Cotonoui Megállapodás helyébe lépő megállapodás lehetőséget nyújt többek között a beruházásokkal, a szolgáltatásokkal, a méltányos kereskedelemmel, az emberi jogokkal, a tisztességes munkakörülményekkel és a migrációval kapcsolatos szabályok korszerűsítésére. Ugyanakkor új alapokra kell helyezni az együttműködést a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendnek megfelelően, és az afrikai államoknak el kell határozniuk, hogy közösen, mint kontinens szeretnének-e tárgyalni.

2.8.

Ezek a tények arra ösztönzik az EGSZB-t, hogy hangsúlyozza az EU és Afrika közötti kapcsolatokról szóló koherens társadalmi-gazdasági stratégia fontosságát, valamint azt, hogy a civil társadalmat és a szociális partnereket megfelelően be kell vonni a Cotonou utáni tárgyalásokba.

2.9.

Az EGSZB megállapította, hogy a kezdeményezéseket, programokat és partnerségeket uniós és nemzeti szinten nem felügyelik központilag, illetve nem tartják nyilván. Emellett nincsenek széles körű ismereteink arról, hogy milyen összegben mennek támogatások Afrikába.

3.   Szűk keresztmetszetek

3.1.

Mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy az afrikai kontinens egyre heterogénebb, az EU-nak pedig a realitásokhoz kell igazítania politikáit. Sokkal pragmatikusabb és realisztikusabb megközelítést kell követnünk az EU és Afrika közötti kapcsolatok alakítása során.

3.2.

Az EU és az Afrikai Unió (AU) közötti közvetlen kapcsolat az Afrika–EU közös stratégia (JAES) 2007-es elfogadása óta előtérbe került. Az EU egyéb kezdeményezéseket is támogatott; ilyen az Uniós Szükséghelyzeti Alap, az Afrikai Beruházási Keret, a külső beruházási terv, valamint számos szubregionális megállapodás. Az EU és Afrika közötti kapcsolatok jellegének sokfélesége összetett és időnként következetlen szerkezetet alkot, amelyben az egyéb politikák elemei keverednek a fejlesztési együttműködéssel. Ehhez a zűrzavarhoz jönnek még a tagállamok eltérő érdekei.

3.3.

A magánberuházások növeléséhez békére, biztonságra és stabilitásra, valamint a beruházásoknak kedvező üzleti környezetre van szükség. A befektetői felmérések (8) egyértelműen azt mutatják, hogy sokkal többre van szükség e területen ahhoz, hogy Afrika felkészültebb lehessen a beruházási tőke vonzására irányuló világméretű versenyben. A jogállamiság, a korrupció elleni küzdelem, a független igazságszolgáltatás, az adózás kiszámíthatósága, valamint a béke és a stabilitás mind olyan fontos tényezők, amelyek nagyban befolyásolják mind a hazai, mind a külföldi befektetők döntéseit. A vállalkozások alapításának költségei az instabil államokban közel háromszor magasabbra tehetők, ami jelentősen visszafogja a magánberuházásokat (9).

3.4.

A kereskedelem és a beruházások fő szerepe a fenntartható fejlesztési célok teljesítése és végrehajtása terén című véleményében (10) az EGSZB kifejtette, hogy „A fenntartható fejlesztési célok megvalósítása megköveteli a civil társadalom bevonását, nem utolsósorban azért, mert ennek bátorítania kell a jogállamiság megteremtését, és segítséget kell nyújtania a korrupció elleni küzdelemben”. A vélemény azt is kiemelte, hogy infrastruktúrát kell építeni Afrikában, amit a kínaiak már csinálnak is. Az Afrikán belüli kereskedelem szintje alacsony, különösen a mezőgazdasági termékek terén – a teljes afrikai kereskedelem 10–15 %-át teszi ki. Ez remélhetőleg javulni fog a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló 2017-es WTO-megállapodásnak köszönhetően.

3.5.

Az előrejelzések szerint éves szinten nagyjából 600 milliárd dollárnyi forrásra van szükség a fenntartható fejlődési célok végrehajtásához Afrikában (11). A fenntartható fejlődés Afrikában még a külföldi beruházások és a hivatalos fejlesztési támogatás bevonása mellett is a hazai források mozgósításától és előteremtésétől függ. Ezek a források hosszú távú beruházásokon és hosszú távú értékteremtésen alapulnak, melyek célja a minőségi foglalkoztatás elérése, valamint helyi és regionális értékláncok létrehozása. Az afrikai növekedés fő mozgatórugói a jobb oktatás és a lakossági fogyasztás, ami azt jelenti, hogy a fejlődés elérésében jelentős szerepet kell, hogy játsszon a saját termékek piacainak – fogyasztóinak – megteremtése Afrikában. A közinfrastruktúra szintén döntő fontosságú a hosszú távú magánberuházások lehetővé tételében.

3.6.

Az EGSZB szerint az Erasmus+ program nagyon fontos abból a szempontból, hogy több afrikai fiatal részesülhessen magasabb szintű oktatásban.

3.7.

Nem szabad átsiklani a gazdasági fejlődés és a migráció közötti összefüggés felett. Tanulmányok kimutatták (12), hogy az egy főre jutó jövedelem egy bizonyos szintje felett csökken a migráció iránti igény (tanulmánytól függően az egy főre jutó éves jövedelemnek ez a szintje 6 000 és 10 000 dollár közé esik). Eltekintve attól a ténytől, hogy az afrikai migráció leginkább a kontinensen belül megy végbe, ezek az adatok rámutatnak arra, hogy olyan fejlesztési politikára van szükség, amely méltányos életet, tisztességes foglalkoztatást és kilátást kínál saját hazájukon belül az embereknek. Ennek elérése óriási kihívás, mivel a demográfiai előrejelzések szerint 2050-re Afrikának 2,5 milliárd lakosa lesz (13).

3.8.

A fenntartható fejlesztési célok értelmében meg kell valósítani a nemek közötti egyenlőséget, illetve meg kell erősíteni a nők és lányok érdekérvényesítő képességét, hogy önállóvá válhassanak. A ma előttünk álló fejlesztési kihívásoknak külön nemi vetületük van, amelyet a szakpolitikák kidolgozásakor, illetve az intézkedések végrehajtása során is szigorúan figyelembe kell venni.

3.9.

A korrupció rendkívüli problémát jelent, nem csak Afrikában. Az államháztartás átlátható irányításának megerősítése révén ösztönözni kell a helyes gazdasági és pénzügyi kormányzást, létre kell hozni egy, a bíróságok függetlenségén alapuló, hiteles rendszert a korrupció elleni küzdelem céljából, és javítani kell az üzleti környezetet, illetve a társadalmi fejlődés körülményeit.

3.10.

A szervezett civil társadalom fontos ellenőrző szerepet tölthetne be. A nem kormányzati szervezetek, a szakszervezetek és a vállalkozói szövetségek szerepének megerősítése, valamint a partnerországok ilyen irányú kezdeményezéseinek támogatása a jó kormányzás, az igazságosság és a demokratizálódás előmozdítását szolgálja.

3.11.

Európa kezd háttérbe szorulni Afrikában más olyan globális szereplőkhöz, például Kínához viszonyítva, akik milliárdokat fektetnek be a kontinensen. Az uniós tagállamok attól félnek, hogy a másodosztályban találhatják magukat. Ha Európa, valamint Kína szerepvállalása nem kizárólagosan a nyereséget állítaná a középpontba, hanem egyúttal a fenntartható afrikai fejlődésre és a tisztességes életszínvonal előmozdítására is összpontosítana, csökkenthető lenne a migráció iránti igény.

3.12.

Az EGSZB egy „a segély helyett a beruházásra” fókuszáló megközelítést szorgalmaz, amely a segélyek kiosztásáról az önellátó, önfenntartó gazdasági szereplők támogatására, valamint az egyenlő feltételek melletti együttműködésen alapuló, interkontinentális gazdasági projektekre helyezné át a hangsúlyt.

3.13.

Azzal, hogy a konzervatív szervezetek (például az egyházak) idegenkednek a népességnövekedés kezelésétől, kisebb annak a lehetősége, hogy egy fenntartható gazdasági és társadalmi növekedésre irányuló stratégiát lehessen kialakítani.

4.   Beruházások

4.1.

Az Unió Afrika-politikáját éveken át a jószándék és a beteljesítetlen ígéretek jellemezték. Azonban a menekültválság óta hirtelen megnőtt az érdeklődés egy, a kontinenssel való együttműködést célzó új stratégia iránt. Az EU azt tervezi, hogy többet fektet be Afrikában, továbbá szeretné elmélyíteni a kereskedelmi kapcsolatokat, mivel a következő szükséges lépés az, hogy valódi gazdasági partnerekké váljanak. Ezt a partnerséget az esélyegyenlőség elvére kell alapozni, figyelembe véve az Afrika és Európa között nyilvánvalóan meglévő aszimmetriát.

4.2.

Afrikában a beruházások egyenetlen képet mutatnak, tükrözve a globális bizonytalanságot. Az Afrikába irányuló közvetlen külföldi befektetések beáramlása ingadozó, és nem mutat erős, felfelé mutató trendet, holott erre szükség lenne. Míg Dél-Afrika, Nigéria, Kenya, Egyiptom és Marokkó 2016-ban együttesen az összes közvetlen külföldi befektetés 58 %-át vonzotta, addig a kevésbé fejlett és instabil országok számára rendszerszintű kihívást jelent a magánberuházások vonzása.

4.3.

Az EU Afrika legnagyobb beruházója, 2016-ban a tagállamaival együtt a közvetlen külföldi befektetések állományának közel 40 %-át adta 291 milliárd EUR értékben (14). Afrika elmúlt két évtizedben tapasztalt erőteljes gazdasági fejlődése és a jövőre nézve benne rejlő lehetőségek arra engednek következtetni, hogy komoly lehetőségek kínálkoznak további lépésekre. Az Afrikára vonatkozó demográfiai előrejelzések egyértelművé teszik, hogy több millió új, minőségi munkahely létrehozására van szükség, különösen a munkaerőpiacra belépő fiatalok számára. A makroökonómiai mutatók önmagukban nem jelentenek jobb életszínvonalat mindenki számára. A politikának gondoskodnia kell arról, hogy a gazdasági fejlődés javítsa a népesség egészének életszínvonalát.

4.4.

Ahhoz, hogy fenntartható fejlődést érjünk el és minőségi munkahelyeket teremtsünk az afrikai népesség számára – amely 2050-re megkétszereződik –, növekedniük kell az állami és különösen a magánberuházásoknak.

4.5.

A beruházás Afrika jövőbeni fejlődésének kulcskérdésévé vált, és a Cotonoui Megállapodás helyébe lépő megállapodásról szóló tárgyalások egyik vitapontja lesz. Tekintettel a rendelkezésre álló eszközök nagy számára, különösen magas hozzáadott értékkel kecsegtetnek az olyan beruházási programról szóló tárgyalások, amely a befektetők megfelelő védelme mellett ugyanekkora jelentőséget tulajdonít a – különösen az emberi jogokat, a környezet védelmét és a tisztességes életszínvonal megteremtését illető – fenntartható kötelezettségvállalásoknak.

4.6.

Az Unió azt tervezi, hogy a következő költségvetési időszakban 40 milliárd euróra (46,4 milliárd dollárra) növeli az Afrikának nyújtott támogatást. Remények szerint ezt a pénzt a magánbefektetők megsokszorozzák majd. Az Unió ösztönzésképpen kockázati garanciákat kíván nyújtani, bátorítandó a magánszektort, hogy vállaljon kötelezettséget és fektessen be afrikai országokba. Amikor a támogatásokról döntenek, elsőbbséget kell adni az olyan beruházásoknak, amelyek egyértelműen megfelelnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendben meghatározott fenntarthatósági céloknak, illetve azok megvalósítására irányulnak. A kockázati garanciák rendszere mellett megfelelő ellenőrzési és monitoringrendszerre is szükség van a fenntartható fejlődési célok teljesítése érdekében. Az EGSZB határozottan ajánlja, hogy a szervezett civil társadalom is vegyen részt abban a küzdelemben, melynek célja az európai alapokkal való visszaélések felszámolása.

4.7.

A főként a kkv-k köréből kikerülő potenciális befektetők arról számolnak be, hogy a politikai stabilitás, az igazságszolgáltatás, a szellemi tulajdonjogok és a piacra jutás szempontjából, illetve a kereskedelmi megállapodások végrehajtását illetően nem bíznak a befektetői környezetben.

4.8.

Az EGSZB egy, az ESZA-hoz hasonló beruházási alap létrehozását javasolja, amely társberuházóként csatlakozna a magán- és állami beruházásokhoz. Az alapnak a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend kritériumain és alapelvein, valamint nemzetközileg elfogadott alapvető normákon kell alapulnia (15). A támogatott projekteket pedig ellenőrizni kell, illetve fel kell venni őket központi nyilvántartásokba vagy platformokba. Az EGSZB szorgalmazza, hogy minden projekt kapcsán mélyítsék el az együttműködést a szervezett civil társadalommal (különösen az EGSZB-vel), különösen a morális kérdések tekintetétben.

4.9.

Az EGSZB támogatja egy olyan környezet kialakítását, amely megkönnyíti a finanszírozáshoz való hozzáférést mind az afrikai, mind az európai mikro-, kis- és középvállalkozások számára, amely jobb jogi keretrendszert biztosít mind az állami, mind a magánberuházások számára, amelyben a közbeszerzési rendszerek hatékonyabbak, illetve amelyben a beruházások a helyi gazdaságokban dolgozó emberek javára válnak, elősegítik hazai minőségi munkahelyek létrejöttét, és amelyben szükség esetén támogatják a nemzetközi normákat.

4.10.

Emellett meg kell erősíteni az afrikai pénzügyi struktúrákat a hosszú távú finanszírozás előmozdítása érdekében. Ez fontos előfeltétele a tartós, fenntartható fejlődésnek. Ezenkívül például a szövetkezeti bankok számos európai országban voltak a fejlődés sarokkövei, míg a szintén kifejezetten az önkormányzatokat kiszolgáló nemzeti fejlesztési bankok ösztönözték a beruházásokat Európában. Az ilyen intézkedések révén az európai országok főként a szociális és helyi közösségi infrastruktúrákat finanszírozták, amelyek nemcsak a magánberuházásokhoz és a tartós gazdasági növekedéshez, de az európai jóléti államok fejlődéséhez is fontos alapot biztosítottak.

4.11.

Az EU-nak és tagállamainak pénzügyi eszközeiket konkrét célokra és intézményekre kell összpontosítaniuk, hogy elkerülhessék a destruktív versenyt. A különböző európai és nemzetközi intézmények közötti verseny félreértéseket és nehézségeket okozott az afrikai piacokra jutás során. Több közös és közvetlen szerepvállalásra, ellenőrzésre és átláthatóságra van szükség. A civil társadalom független megfigyelőként intézményi szerepet tölthetne be ebben.

4.12.

Az Afrikába irányuló európai magánberuházásokat ösztönző beruházási politikának elsősorban olyan értékláncok létrehozására kell irányulnia, amelyek főként Afrikában fogyasztható árukat állítanak elő, ezáltal belföldi piacokat hozva létre. Ez megismételheti a második világháborút követő évtizedek Európájának növekedési modelljét, amely az ipar fejlesztése szempontjából nagyban függött a hazai piacoktól.

4.13.

Az afrikai és európai nem kormányzati szervezetek, főleg azok, amelyek afrikai gyökerekkel rendelkeznek, hídépítő funkciót tölthetnek be a gazdasági fejlesztésben, és szerepet vállalhatnak származási országuk fenntartható gazdasági fejlődésének előmozdításában.

5.   Kereskedelem

5.1.

Az EU még mindig Afrika legnagyobb kereskedelmi partnere, amely a teljes export 36 %-át adja, megelőzve ezzel Kínát és az Egyesült Államokat. Az Európai Bizottság célja, hogy elmélyítse ezt az együttműködést, és új szerződéses alapokra helyezze azt.

5.2.

Az EU Afrika fő kereskedelmi partnereként a lehető legnagyvonalúbb kereskedelmi kedvezményeket kívánja kínálni az afrikai országoknak, vagy általános vámkedvezmény-rendszere révén (és a „fegyverek kivételével mindent” kezdeményezés révén a legkevésbé fejlett országok számára, amelyek közül sok Afrikában található), illetve szabadkereskedelmi megállapodások, nevezetesen gazdasági partnerségi megállapodások révén, amelyek elsődleges célkitűzése a fejlesztés.

5.3.

Ugyanakkor – szemben az újgenerációs uniós szabadkereskedelmi megállapodások és a karibi gazdasági partnerségi megállapodás rendelkezéseivel – az afrikai országokkal kötött uniós szabadkereskedelmi megállapodások és gazdasági partnerségi megállapodások nem tartalmaznak a szervezett civil társadalommal való párbeszédre szolgáló mechanizmusokat. Az észak-afrikai országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodásokban még nincsenek a belföldi tanácsadó csoportokkal, illetve a kereskedelemről és fenntartható fejlődésről szóló fejezettel kapcsolatos szakaszok, a fejlesztésre irányuló gazdasági partnerségi megállapodások pedig nem tartalmaznak a konzultatív bizottságra vonatkozó szakaszt, amely elősegítené a nem állami szereplőkkel a gazdasági partnerségi megállapodás fenntartható végrehajtása és annak hatása tárgyában folytatott párbeszédet.

5.4.

A szervezett civil társadalommal való kapcsolattartásra és párbeszédre sor kerülhet a kereskedelmi megállapodásokon kívül (vagy azokkal párhuzamosan) is. Mivel az EU és Afrika közötti kereskedelmi és beruházási kapcsolatok célja a fenntartható fejlődés elősegítése, azokban nemcsak az állami szereplőknek, hanem valamennyi érdekelt félnek részt kell vennie.

5.5.

Az Afrika és Európa közötti kereskedelem jelenlegi szerkezetéből adódnak fejlesztési kihívások. Nem minden gazdasági partnerségi megállapodást hajtanak ténylegesen végre a partnerországok, még ha ratifikálták is azokat. Ez nem teljesen indokolatlan, tekintettel arra a rengeteg beszámolóra, melyek szerint az európai export visszaveti a helyi iparágak és ágazatok fejlődését (16). A kiterjesztett szabadkereskedelem határozott strukturális elmozdulást jelent a partnerországok számára, amelyek korábban preferenciális rendszerek révén szabályozni tudták gazdasági ágazataikat. Ezenkívül a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló tárgyalások gazdasági blokkokkal folynak, ezek tagjai pedig eltérő helyzetekben vannak, ami a kereskedelempolitika kapcsán eltérő megközelítést tehet indokolttá. Végül, de nem utolsósorban az átfogó kereskedelmi megállapodások önmagukban is szervezeti kihívást jelenthetnek a fejlődő országok és az újonnan iparosodott országok számára a tárgyalások tekintetében.

5.6.

A civil társadalom fokozott bevonása némi kapacitásfejlesztési és költségvonzattal jár, amivel foglalkozni kell a hatékony részvételi mechanizmusok bevezetése érdekében. Az Uniónak kereskedelemösztönző támogatása forrásainak egy részét (meg lehet határozni egy százalékot) a civil társadalmi szervezetek részvételének támogatására, a szociális párbeszédre és a kapacitásépítése kellene fordítania – ezzel is segítve a fenntartható kereskedelmi és beruházási törekvéseket.

5.7.

Az egységes afrikai piac létrehozása érdekében Afrika dolgozik az afrikai kontinentális szabadkereskedelmi térség (AfCFTA) létrehozásán is. Eddig több mint 40-en csatlakoztak ehhez, és a kezdeményezést Afrika-szerte sok állami és nem állami szereplő rendkívül fontosnak tartja. A megállapodásnak többek között az Afrikán belüli kereskedelmet, valamint a regionális és kontinentális integrációt kell megerősítenie, és fejlesztenie kell a fő gazdasági ágazatokat Afrika-szerte. Az Unió hatékonyan támogathatja ezt a törekvést, és segíthet annak biztosításában, hogy az afrikai országokkal és régiókkal szemben alkalmazott preferenciális kereskedelmi rendszerei (az EU és Észak-Afrika közötti szabadkereskedelmi megállapodások, a gazdasági partnerségi megállapodások és az általános vámkedvezmény-rendszer) hozzájáruljanak a kontinentális kereskedelem integrációjának támogatásához, ezzel is elmozdulva egyfajta kontinensek közötti kereskedelmi megállapodás irányába.

6.   Egy új „Afrika–Európa szövetség” felé

6.1.

Afrikának nem jótékonyságra van szüksége: olyan valódi és tisztességes partnerségre van szüksége, mint amilyet a 2018 szeptemberében javasolt, a fenntartható beruházásokra és munkahelyekre irányuló Afrika–Európa szövetség keretében irányoztak elő. A javaslat kimondja, hogy a szövetség 10 millió munkahelyet fog teremteni Afrikában csak a következő 5 évben. Magától értetődő, hogy ezeknek a munkahelyeknek tisztességes életszínvonalat lehetővé tevő jövedelmet kell biztosítaniuk. A szövetség célja a magánberuházások felszabadítása és azon óriási lehetőségek feltárása, amelyek az afrikai és európai emberek és gazdaságok számára egyaránt előnyökkel járhatnak. Az Uniónak fontolóra kellene vennie, hogy kontinensek közötti szabadkereskedelmi megállapodássá, egyenlő felek közötti gazdasági partnerséggé alakítja az EU és Afrika közötti számos kereskedelmi megállapodást. Mint ilyen, a szövetség fontos politikai jelzés. Egy ilyen partnerségnek az egyenrangúságon kell alapulnia, tekintettel kell lennie az aszimmetriákra, és figyelembe kell vennie a felek képességeit.

6.2.

Ahhoz, hogy valódi szövetség alakuljon ki, mindkét oldalnak el kell gondolkodnia, és mindkét fél részéről jobb megértésre, koordinációra és együttműködésre, valamint a következőkre van szükség: — Afrikának felelősséget kell vállalnia önmagáért — kormányokon túlmutató együttműködés szükséges — valamennyi nem állami szereplőt be kell vonni — azt a célt kell kitűzi, hogy minden afrikai ember számára méltányos életet teremtsünk.

7.   A Cotonou utáni megállapodás, valamint a civil társadalom szerepe

7.1.

Az Európai Bizottság tárgyalásokba kezdett 79 AKCS-országgal egy új, ambiciózus partnerségről. Mind az AKCS-országok, mind az EU a Cotonoui Megállapodás eredményeként tekintenek a „politikai dimenzióra”, és szeretnék fenntartani azt. A megállapodás középpontjában a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzeti, regionális és globális kérdésekkel kapcsolatos politikai párbeszéd, illetve az emberi jogok, a jó kormányzás, valamint a béke és a stabilitás iránti elkötelezettség áll.

7.2.

Úgy kellene kialakítani egy ilyen új, tisztességes kereskedelmen alapuló kapcsolatot az afrikai országokkal, hogy az elősegítse megfelelő munkahelyek létrejöttét és a közszolgáltatások fenntartását. A kereskedelempolitika keretében teljes mértékben tiszteletben kell tartani és meg kell védeni az emberi jogokat, a minőségi munkahelyeket és a környezetvédelmet, illetve figyelembe kell venni a kevésbé fejlett országok fejlesztési igényeit. A kereskedelem csak abban az esetben jelenthet megragadni való lehetőséget, ha minőségi munkahelyeket is teremt és fellendíti a fenntartható növekedést. Minden kereskedelmi megállapodásban szerepelnie kell a jó kormányzás és az átláthatóság elvének, illetve annak, hogy konzultálnak a szervezett civil társadalommal.

7.3.

Az EGSZB fontos szerepet játszott a civil társadalmi kapcsolatok előmozdításában a Cotonoui Megállapodás keretében. Most az a fontos, hogy az EGSZB-nek és struktúráinak további és még nagyobb szerepvállalása lényeges eleme legyen a Cotonou utáni megállapodásnak. Ily módon az EU civil társadalma képes lesz az afrikai országok civil társadalmát segíteni abban, hogy a befektetők megbízható és tisztességes partnerévé váljon.

---

(1)  HL C 246., 2017.7.28., 71. o.

(2)  https://www.africa-eu-partnership.org//sites/default/files/documents/eas2007_joint_strategy_en.pdf.

(3)  HL C 81., 2018.3.2., 29. o.

(4)  Ez alatt a katasztrófasegélyt és a humanitárius segítségnyújtást, a konfliktusmegelőzést, a demokratizálódást, a fejlesztési együttműködést értjük, ugyanakkor nem tartozik bele a katonai és a határrendészeti támogatás és együttműködés.

(5)  Ilyen például a háromoldalú nyilatkozat a multinacionális vállalatokra és a szociálpolitikára vonatkozó elvekről.

(6)  Tanulmányok azt mutatják, hogy egy bizonyos szintű minimális bevétel csökkenő migrációs nyomáshoz vezet, többek között: Clemens, Does Development Reduce Migration? (2014) (http://ftp.iza.org/dp8592.pdf).

(7)  http://pubdocs.worldbank.org/en/992371492706371662/MigrationandDevelopmentBrief27.pdf.

(8)  Többek között a Világbank 2017. évi Doing Business jelentése.

(9)  Az Európai Politikai Stratégiai Központ stratégiai feljegyzése: The Makings of an African Century (2017).

(10)  HL C 129., 2018.4.11., 27. o.

(11)  Német Fejlesztési Minisztérium: „Afrika und Europa – Neue Partnerschaft für Entwicklung, Frieden und Zukunft – Eckpunkte für einen Marshallplan mit Afrika” és UNCTAD Economic Development in Africa Report 2016.

(12)  Többek között: Clemens, Does Development Reduce Migration? (2014) (http://ftp.iza.org/dp8592.pdf).

(13)  Africa's Development Dynamics 2018: Growth, Jobs and Inequalitiess, AUC/OECD 2018.

(14)  EUROSTAT 2018.

(15)  Ilyen például a háromoldalú nyilatkozat a multinacionális vállalatokra és a szociálpolitikára vonatkozó elvekről.

(16)  Például: https://www.deutschlandfunk.de/das-globale-huhn-ghanas-bauern-leiden-unter-gefluegel.766.de.html?dram:article_id=433177; https://www.wienerzeitung.at/nachrichten/wirtschaft/international/835163_Was-Altkleider-fuer-Afrikas-Wirtschaft-bedeuten.html; https://www.dialog-milch.de/im-fokus-eu-milchpulver-und-der-milchmarkt-in-afrika/.