L_2021124HU.01000301.xml

A BIZOTTSÁG (EU) 2021/581 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2021. április 9.)

az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) helyzetképeiről

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Határ- és Parti Őrségről, valamint az 1052/2013/EU és az (EU) 2016/1624 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. november 13-i (EU) 2019/1896 európai parlamenti és a tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 24. cikke (3) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az (EU) 2019/1896 rendelet úgy határozza meg a helyzetképet, mint a különböző hatóságok, érzékelő eszközök, platformok és egyéb források által biztosított olyan, földrajzi vonatkozású közel valós idejű adatok és információk összesítését, amelyeket biztonságos kommunikációs és információs csatornákon keresztül továbbítanak, és amelyek feldolgozhatóak, szelektíven megmutathatóak és más releváns hatóságokkal megoszthatóak a külső határokon és a határok előtti területeken, azok mentén vagy azok közelében helyzetismeret kialakítása és a reagálási képesség támogatása érdekében. Ez a fogalommeghatározás továbbfejleszti az eredetileg az 1052/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (2) meghatározott, „adatközpontúbb” megközelítést tükröző fogalmat, lehetővé téve, hogy a felhasználók az operatív helyzettől, valamint vezetési és irányítási igényeiktől függően kiválasszák a megfelelő grafikus megjelenítést és felhasználói felületet.

(2)

Az (EU) 2019/1896 rendelet előírja, hogy információk gyűjtése, kiértékelése, összevetése, elemzése, értelmezése, összeállítása, megjelenítése és terjesztése révén nemzeti helyzetképeket, európai helyzetképeket és egyedi helyzetképeket kell kialakítani. A helyzetképeknek három különálló információs rétegből kell állniuk, nevezetesen egy eseményrétegből, egy műveleti rétegből és egy elemzési rétegből.

(3)

Meg kell határozni a helyzetképek egyes információs rétegeinek részleteit, valamint az egyedi helyzetképek létrehozásának szabályait. Meg kell határozni továbbá a nyújtandó információk típusát és az ilyen információk szolgáltatására vonatkozó eljárásokat, valamint a minőség-ellenőrzési mechanizmusokat. Az információcserét fokozó összehangolt megközelítés érdekében meg kell határozni és egységesíteni kell az az európai határőrizeti rendszerben (a továbbiakban: EUROSUR) történő jelentéstételt.

(4)

Annak érdekében, hogy a helyzetképek eseményrétege kellően átfogó és részletes legyen, a nemzeti koordinációs központoknak és adott esetben az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségnek (a továbbiakban: az Ügynökség), valamint a nemzetközi koordinációs központoknak időben jelentést kell tenniük a külső határokra valószínűsíthetően kihatással levő eseményekről.

(5)

A mutatók, valamint az egyedi eseményekre vonatkozó jelentések útján történő eseményjelentések kiegészítik egymást. A mutatók elősegítik a határszakaszon lévő helyzet általános alakulásának értékelését, és hozzájárulnak a helyzetismeret javításához, az egyedi eseményekre vonatkozó jelentések pedig ahhoz a törekvéshez kapcsolódnak, hogy kellő időben reagáljanak az adott eseményekre.

(6)

Előfordulhat, hogy az egyedi eseményekre vonatkozó jelentések sürgős intézkedést tesznek szükségessé. Ezért lehetővé kell tenni az egyedi események időben történő bejelentését annak érdekében, hogy az ilyen eseményekre kellő időben lehessen reagálni. Az esemény észlelését követően haladéktalanul kezdeti jelentést kell küldeni, és azt meg kell jeleníteni a megfelelő helyzetképeken. A gyors reagálás képességét esetlegesen veszélyeztető késedelem megelőzése érdekében a hitelesítési folyamatnak lehetővé kell tennie részlegesen hitelesített jelentés elküldését.

(7)

Ugyanakkor az ilyen körülmények között kiadott jelentések hamis riasztásokhoz vezethetnek. A helyzetkép kibocsátójának és tulajdonosának értékelnie és jeleznie kell a jelentések és a helyzetképen feltüntetett események megbízhatósági szintjét. Az első jelentést további nyomonkövetési jelentésekkel kell kiegészíteni, amint kiegészítő információk állnak rendelkezésre.

(8)	Az okmányokkal való visszaéléssel és a bűncselekményekkel összefüggő események EUROSUR-ban történő bejelentése kiegészíti az (EU) 2020/493 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (3) az európai képarchiváló rendszer (FADO) részeként előírt jelentéstételi kötelezettségeket.

(9)

Az áruk határon átnyúló forgalmát és az ahhoz kapcsolódó tiltott kereskedelmet érintő egyedi események e rendelet szerinti bejelentése nem érinti a vámügy területén meglévő jelentéstételi kötelezettségeket, korlátozásokat, illetve hatásköröket, valamint a rendszeres ellenőrzési jelentéstételt, különösen az (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelet (4) 186. cikke szerinti 2. generációs importellenőrzési rendszert vagy az ugyanezen rendelet 86. cikkén alapuló vámügyi kockázatkezelési rendszer és az 515/97/EK tanácsi rendelettel (5) létrehozott váminformációs rendszer (VIR) keretében történő kockázatinformáció-megosztást. A tagállamok által a vámüggyel és a vámhatóságok teljesítményével összefüggő ügyekben alkalmazott jelentéstételi mechanizmusokat sem kettőzheti meg. A releváns információk – ha rendelkezésre állnak – a meglévő bizottsági forrásokból is beszerezhetők.

(10)

Ami a helyzetképek műveleti rétegét illeti, a kellően átfogó áttekintés érdekében a helyzetképek tulajdonosának jelentést kell kapnia a következőkről: a tagállamok saját eszközei, a műveleti tervek, valamint a környezeti információk, beleértve különösen a meteorológiai és oceanográfiai információkat. Abban az esetben, ha valamely határszakasz hatásszintje magas vagy kritikus, a szükséges koordináció megköveteli a műveleti tervek részletes jelentését a különböző érintett hatóságok válaszlépéseinek jobb előrejelzése érdekében.

(11)	A közös határművelet vagy gyorsreagálású határvédelmi intervenció keretében végrehajtandó műveleti jelentéstételt mindegyik közös határművelet vagy gyorsreagálási határvédelmi intervenció műveleti tervében ismertetni kell.

(12)

Ami a helyzetképek elemzési rétegét illeti, a helyzetképek tulajdonosának kockázatelemzési jelentések alapján kell kialakítania az elemzési réteget. E jelentések célja a külső határokon bekövetkező események jobb megértése, ami elősegítheti a tendenciák előrejelzését, a határellenőrzési műveletek tervezését és végrehajtását, valamint a stratégiai kockázatelemzést. A kockázatelemzési jelentéstételre és a megbízhatósági szintek hozzárendelésére vonatkozó módszereknek a közös integrált kockázatelemzési modellen (CIRAM) kell alapulniuk.

(13)

A következetesség biztosítása és az információcsere elősegítése érdekében az Ügynökségnek – a biztonság megőrzése mellett – integrálnia és fejlesztenie kell az EUROSUR keretébe illeszkedő különböző kockázatelemzési hálózatait és eszközeit, például a Frontex Kockázatelemzési Hálózatot (FRAN), az okmányhamisítás kockázatait elemző európai hálózatot (EDF-RAN) vagy a tengeri hírszerzés kockázatelemzési hálózatát (MIC-RAN).

(14)

Az EUROSUR-ban történő jelentéstétel során figyelembe kell venni az olyan határellenőrzési tevékenységek sajátosságait, mint a légi- vagy tengerfelügyeleti határőrizet, és szem előtt kell tartani bizonyos kapcsolódó események, például a szabálytalan továbbutazások vagy a kutatási-mentési események sajátosságait is. Az ilyen információk jelentése hozzájárul az európai helyzetkép kialakításához, beleértve a kockázatelemzést és a hatásszintek hozzárendelését is. Emellett a migránsokat érintő szárazföldi és tengeri kutatási-mentési műveletekről szóló jelentéstételnek hozzá kell járulnia a migránsok életének védelméhez és megmentéséhez.

(15)	A helyzetkép tulajdonosának azzal a céllal kell kezelnie a helyzetképet, hogy valamennyi külső határszakasz és minden felelősségi terület vonatkozásában világos képet nyújtson a helyzetről, valamint hogy elősegítse a megfelelő szintű kockázatelemzést és reagálási képességeket.

(16)	Amikor harmadik felek bevonásával készítenek egyedi helyzetképeket az EUROSUR-ban, a tagállamoknak és az Ügynökségnek be kell tartaniuk és elő kell mozdítaniuk az Ügynökség által az információcserére vonatkozóan kidolgozott technikai és műveleti előírásokat.

(17)	Az EUROSUR-ban történő információfeldolgozást támogató különböző műszaki rendszerek és hálózatok üzemeltetésére és karbantartására vonatkozó technikai feladatokkal összefüggésben meg kell határozni a jelentéstétellel és a helyzetképek fenntartásával kapcsolatos műveleti felelősségi köröket.

(18)

Az EUROSUR műszaki megvalósítására vonatkozó műveleti felelősségi körök kellő részletességű meghatározása érdekében meg kell határozni az EUROSUR műszaki alkotóelemeit. A feldolgozott jelentős mennyiségű információ kezelése és az üzemeltetők munkaterhelésének csökkentése érdekében az EUROSUR-on belüli információcserét automatizálni kell. A tagállamoknak és az Ügynökségnek technikai interfészeket kell kifejleszteniük a gépek összekapcsolásának előmozdítása érdekében, és döntéstámogató eszközöket kell használniuk, hogy segítsék az EUROSUR üzemeltetőit feladataik ellátásában.

(19)

Amikor az Ügynökség – az információcserére vonatkozó műszaki szabványok részeként – az érintett nemzeti hatóságokkal szoros együttműködésben meghatározza a figyelmet érdemlő hajókkal kapcsolatos jelentések formátumát, a vonatkozó nemzetközi jogszabályokból, elsősorban az ENSZ Tengerjogi Egyezményéből, a tengeri szokásjogból, valamint különösen a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) által létrehozott eszközökből és azoknak a lobogó szerinti államok nemzeti jogrendjében foglalt változataiból származó, nemzetközileg elfogadott formátumokat kell alkalmaznia.

(20)

Amikor az Ügynökség – az információcserére vonatkozó műszaki szabványok részeként – az érintett nemzeti hatóságokkal szoros együttműködésben meghatározza a figyelmet érdemlő légi járművekkel kapcsolatos jelentések formátumát, törekednie kell a nemzetközileg elfogadott formátumok, például a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) által meghatározott formátumok használatára.

(21)	Az EUROSUR-on belüli adatbiztonság célja a jelentések és az EUROSUR-ban feldolgozott egyéb adatok és információk hitelességének, rendelkezésre állásának, sértetlenségének, titkosságának és letagadhatatlanságának biztosítása.

(22)

Az EUROSUR műszaki alkotóelemeinek adatbiztonsága azt jelenti, hogy a műszaki alkotóelemek képesek arra, hogy adott megbízhatósági szinten felderítsenek bármely olyan tevékenységet, amely veszélyezteti a feldolgozott adatok és információk biztonságát, vagy az e hálózatok és információs rendszerek által nyújtott vagy azokon keresztül elérhető, kapcsolódó szolgáltatásokat, és ellenálljanak az ilyen tevékenységeknek.

(23)	Az EUROSUR adatbiztonsága a tagállamok és az Ügynökség együttes felelőssége.

(24)

A kiberfenyegetések folyamatosan változnak, és a bűnszervezetek és terrorista hálózatok manapság egyre könnyebben élnek azokkal. Az EUROSUR-nak uniós és nemzeti szinten egyaránt megfelelő és egységes védelmet kell biztosítania a kiberfenyegetések ellen. Az EUROSUR a különböző minősítési szintekre kiterjedő információcsere kerete. Az EUROSUR műszaki alkotóelemeinek megvalósítása során az érintett nemzeti hatóságoknak és az Ügynökségnek gondoskodniuk kell arról, hogy valamennyi felhasználó megfelelő hozzáféréssel rendelkezzen az akkreditációs szintjének és a szükséges ismeretének megfelelő, releváns információkhoz.

(25)

A kommunikációs hálózatnak a „Confidential EU” szintig történő kiépítése során az Ügynökségnek ideiglenes megoldást kell biztosítania azon nemzeti alkotóelemek tekintetében, amelyeket még mindig csak „RESTREINT UE/EU RESTRICTED” szintig vagy azzal egyenértékű nemzeti minősítési szintig akkreditáltak.

(26)

Az EUROSUR adatbiztonsági szabályainak részeként és a megfelelő akkreditációs folyamat biztosítása érdekében ez a rendelet az Ügynökségen belül létrehoz egy közös biztonsági akkreditációs bizottságot (a továbbiakban: az Akkreditációs Bizottság). Az (EU, Euratom) 2015/444 bizottsági határozat (6) rendelkezéseivel összhangban az EUROSUR esetében szükség van egy ilyen Bizottságra, mivel az EUROSUR több, számos fél részvételével működő összekapcsolt rendszerből áll.

(27)	Az Akkreditációs Bizottság független technikai testület, amelynek működése nem érinti az Ügynökség igazgatótanácsának feladatait.

(28)

A szubszidiaritás elvének alkalmazásával, a biztonsági akkreditációval kapcsolatos határozatokat a biztonsági akkreditációs stratégiában meghatározott folyamat nyomán a megfelelő tagállami nemzeti biztonsági akkreditációs hatóságok által hozott helyi biztonsági akkreditációs határozatokra kell alapozni.

(29)

Annak érdekében, hogy az Akkreditációs Bizottság gyorsan és hatékonyan végezhesse tevékenységeit, képesnek kell lennie az utasításai szerint cselekvő, neki alárendelt megfelelő szervek létrehozására. Ennek megfelelően létre kell hoznia egy olyan testületet, amely segíti a Bizottság döntéseinek előkészítését.

(30)	A biztonsági akkreditációs tevékenységeket össze kell hangolni a rendszerek irányításáért felelős hatóságok és a biztonsági előírások alkalmazásáért felelős egyéb érintett szervek tevékenységeivel.

(31)

Az EUROSUR különleges jellegét és összetettségét figyelembe véve elengedhetetlen, hogy a biztonsági akkreditációs tevékenységeket az Unió és a tagállamok biztonsága iránti kollektív felelősség szellemében, konszenzusra törekedve, a biztonsági kérdésekben illetékes valamennyi szereplőt bevonva és folyamatos kockázatellenőrzés mellett végezzék. Ugyancsak elengedhetetlen, hogy a műszaki biztonsági akkreditációval kapcsolatos feladatokat olyan szakemberek lássák el, akik az összetett rendszerek akkreditálása területén kellő felkészültséggel, valamint megfelelő szintű biztonsági tanúsítvánnyal rendelkeznek.

(32)

Annak érdekében, hogy az Akkreditációs Bizottság el tudja látni feladatait, rendelkezni kell arról is, hogy a tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátanak valamennyi szükséges dokumentációt, a megfelelően felhatalmazott személyek számára pedig az EUROSUR és az azt támogató rendszerek keretében (beleértve a kommunikációs hálózatot is) hozzáférést biztosítanak a minősített adatokhoz és a joghatóságuk alá tartozó térségekhez, valamint arról, hogy helyi szinten ők tartoznak felelősséggel a területükön belül található térségek biztonságának akkreditációjáért.

(33)	Bár a nemzeti rendszerhez való közvetlen hozzáférés az érintett tagállam kizárólagos előjoga, az EUROSUR keretében közvetlen hozzáférést lehetne biztosítani az Ügynökség személyzete számára a nemzeti rendszerekhez, hogy segítsék a nemzeti hatóságokat feladataik ellátásában.

(34)

Az EUROSUR külső alkotóelemei adatbiztonságával kapcsolatos rendelkezéseknek részét kell képezniük a megfelelő munkamegállapodásokban és a jogállásról szóló mintamegállapodásokban foglalt, az EUROSUR-ra vonatkozó rendelkezéseknek. Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vett részt az (EU) 2019/817 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (7) az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel azonban az (EU) 2019/817 rendelet a schengeni vívmányokon alapul, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően 2019. október 31-én bejelentette, hogy az (EU) 2019/817 rendelet nemzeti jogában történő végrehajtásáról határozott.

(35)	Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában Írország a 2002/192/EK tanácsi határozattal (8) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva Írország nem vesz részt a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(36)

Izland és Norvégia tekintetében e rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat (9) 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak.

(37)

Svájc tekintetében e rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2008/146/EK tanácsi határozat (10) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke A. pontjában említett területhez tartoznak.

(38)

Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat (11) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke A. pontjában említett területhez tartoznak.

(39)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban állnak az Európai Határ- és Parti Őrséggel foglalkozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet meghatározza a következőket:

a)	az EUROSUR-ban történő jelentéstételre vonatkozó szabályok, beleértve a nyújtandó információk típusát és a jelentéstétel határidejét;

b)	a helyzetképek információs rétegeinek részletei;

c)	az egyedi helyzetképek létrehozásának módozatai;

d)	a jelentéstétellel, a helyzetképek kezelésével, valamint az EUROSUR-t támogató különböző műszaki rendszerek és hálózatok üzemeltetésével és karbantartásával kapcsolatos felelősségi körök;

e)	az EUROSUR adatbiztonsági és adatvédelmi szabályai;

f)	a minőség-ellenőrzést biztosító mechanizmusok.

2. cikk

Hatály

Ez a rendelet az EUROSUR, valamint a határellenőrzési műveletek tervezése és végrehajtása céljából folytatott információcserére és együttműködésre alkalmazandó, beleértve a helyzetismeretet, a kockázatelemzést.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

„esemény”: olyan helyzet, amely valószínűsíthetően kihat a külső határokra a migráció, a határokon átnyúló bűnözés vagy a migránsok életének védelme és megmentése tekintetében, ideértve a határeseményeket is, vagy amely befolyásolhatja az EUROSUR működését, beleértve annak bármely műszaki alkotóelemét is;

2.	„helyzetkép kezelése”: a helyzetkép létrehozása és fenntartása, valamint az abban foglalt valamennyi információ feldolgozása;

3.	„tulajdonos”: a helyzetképet és a kapcsolódó jelentéseket kezelő szervezet, hivatal vagy szerv;

„adatkezelés”: a jelentésekben szereplő adatokon, metaadatokon és információkon végzett bármely tevékenység, függetlenül attól, hogy az automatizált-e vagy sem, beleértve az adatok és metaadatok gyűjtését, rögzítését, szervezését, strukturálását, tárolását, módosítását, lekérdezését, felhasználását, továbbítását, közzétételét, egyesítését, törlését, visszaminősítését és megsemmisítését;

5.	„mutató”: a külső határokon fennálló helyzetet leíró, eseményekre vagy feladatokra vonatkozó mérés vagy érték, amely hozzájárul a helyzetismerethez és a kockázatelemzéshez, vagy támogatja a reagálási képességeket;

6.	„technikai mutató”: eseményekre vagy feladatokra vonatkozó olyan mérés vagy érték, amely hozzájárul az EUROSUR működésével kapcsolatos helyzetismerethez és kockázatelemzéshez, vagy támogatja a megfelelő reagálási képességeket;

7.	„tengeri mentést koordináló központ”: a kutató-mentő szolgálatok hatékony szervezését elősegítő, valamint a tengeri felkutatásról és mentésről szóló nemzetközi egyezményben említett kutató-mentő körzet területén folytatott kutatási és mentési műveletek végrehajtását koordináló egység;

„külső légi járat”: személyzet által kezelt vagy pilóta nélküli olyan légi járműnek és utasainak és/vagy áruinak bármely repülése a tagállamok területéről vagy területére, amely nem minősül az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) 2. cikkének 3. pontjában meghatározott belső légi járatnak;

9.	„nemzetközi koordinációs központ”: a külső határokon folytatott közös műveletek vagy gyorsreagálású határvédelmi intervenciók koordinálására létrehozott koordinációs struktúra;

10.	„figyelőlista”: a gyanús szervezetek, eszközök, magatartások vagy profilok kockázatelemzés alapján összeállított jegyzéke, amelynek célja az Európai Határ- és Parti Őrség felderítési és kockázatelemzési képességeinek irányítása és a megfelelő reagálási képességek aktiválása;

11.	„műszaki alkotóelemek”: az EUROSUR céljára használt rendszerek és hálózatok, beleértve az annak támogatásához szükséges infrastruktúrát, szervezetet, személyzetet és információforrásokat;

12.	„illegális bevándorláshoz történő segítségnyújtás”: a 2002/90/EK tanácsi irányelvben (13) meghatározott, a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás;

13.

„a beléptetés megtagadása”: valamely harmadik országbeli állampolgár beléptetésének megtagadása a külső határokon az (EU) 2016/399 rendelet 14. cikkével összhangban, amiatt, hogy az érintett személy, aki számára a Schengeni határellenőrzési kódex V. mellékletének megfelelően az elutasításhoz használt szabványos formanyomtatványt állítottak ki, nem teljesíti a 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott valamennyi beutazási feltételt, ugyanakkor nem tartozik az említett rendelet 6. cikkének (5) bekezdésében említett kategóriákba;

14.	„emberkereskedelem”: a 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) 2. cikkében említett bűncselekmény;

15.

„biztonsági akkreditáció” az a hivatalos engedély és jóváhagyás, amelyet az érintett Biztonsági Akkreditációs Hatóság az EUROSUR egy rendszere vagy hálózata számára kiad, hogy működési környezetében EUROSUR-adatokat kezelhessen egy biztonsági terv hivatalos jóváhagyását és annak helyes végrehajtását követően;

16.	„működési állapot”: egy eszköz, egység, rendszer vagy központ azon képessége, hogy a „teljes mértékben működőképes”, „korlátott mértékben működőképes” vagy „nem elérhető” minősítés szerint ellássa működési funkcióját/funkcióit;

17.	„alréteg”: a helyzetkép eseményrétege, műveleti rétege vagy kockázatelemzési rétege alatt található információs réteg.

I. FEJEZET

AZ EUROSUR-BAN TÖRTÉNŐ JELENTÉSTÉTEL ELVEI

1. SZAKASZ

Általános elvek

4. cikk

Jelentéstétel az EUROSUR-ban

(1) A jelentéseket két vagy több szervezet, egység, szerv vagy hivatal között kell továbbítani abból a célból, hogy azok hozzájáruljanak a különböző helyzetképek létrehozásához és a kockázatelemzéshez, vagy támogassák a reagálási képességeket.

(2) A jelentések a következőkből állnak:

a)	az alapinformációkat tartalmazó adatok

b)	metaadatok, amelyek olyan kiegészítő információkat tartalmaznak, amelyek hozzájárulnak az adatkészlet szélesebb összefüggésben történő megértéséhez, és támogatják annak EUROSUR-ban való kezelését.

(3) A jelentések az alábbi formákat ölthetik:

a)	a 8. cikkben említett mutatók;

b)	a 9. cikkben említett, egyedi eseményekre vonatkozó jelentések;

c)	az 10. cikkben említett, saját eszközökről szóló jelentések;

d)	a 11. cikkben említett, műveleti tervekről szóló jelentések;

e)	a 12. cikkben említett, környezeti információkról szóló jelentések;

f)	a 13. cikkben említett kockázatelemzési jelentések;

g)	a 14. cikkben említett információkérések;

h)	a 15. cikkben említett figyelőlisták.

5. cikk

Szerepek a jelentéstétel során

(1) A nemzeti koordinációs központok, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (a továbbiakban: az Ügynökség) vagy az egyedi helyzetképeket kezelő szervezetek (a továbbiakban: a jelentések kibocsátói) jelentéseket továbbítanak az EUROSUR-ba.

(2) A jelentések címzettje a helyzetképek tulajdonosa (a továbbiakban: tulajdonos), amely az alkalmazandó szabályoknak megfelelő adatkezeléséért felel.

(3) Az EUROSUR-ban szereplő jelentések az (EU) 2019/1896 rendelet 25. cikkének (2) bekezdésében és 26. cikkének (2) bekezdésében említett nemzeti forrásokból vagy az Ügynökség saját forrásaiból származhatnak.

6. cikk

Kapcsolatok

(1) Ha egy jelentés kibocsátója megállapítja, hogy a jelentések között vagy az adott jelentés és a helyzetkép más elemei között olyan kapcsolat áll fenn, amely elősegítheti az általános helyzet és összefüggések megértését, az említett jelentést össze kell kapcsolnia a vonatkozó elemekkel.

(2) A helyzetkép tulajdonosai kiegészíthetik vagy módosíthatják az általuk kezelt helyzetképhez fűződő kapcsolatokat.

2. SZAKASZ

Eseményjelentések

7. cikk

Eseményjelentések az EUROSUR-ban

(1) Minden nemzeti koordinációs központ gondoskodik arról, hogy a tagállamok határigazgatásért felelős nemzeti hatóságai – ideértve a parti őrségeket is, amennyiben határellenőrzési feladatokat látnak el – az érintett helyzetképek eseményrétegében jelentést tegyenek a határellenőrzési tevékenységek, helyzetismeret és kockázatelemzés végzése során észlelt valamennyi eseményről, valamint adott esetben a szabálytalan továbbutazásokhoz kapcsolódó eseményekről is.

(2) A határellenőrzési feladatok ellátása során az (1) bekezdésben említett kötelezettség vonatkozik az Ügynökségre és adott esetben a nemzetközi koordinációs központokra.

(3) Az EUROSUR-ban az eseményeket mutatók és/vagy egyedi eseményekre vonatkozó jelentések formájában kell jelenteni.

8. cikk

A külső határokon bekövetkezett eseményekre vonatkozó mutatók

(1) A nemzeti koordinációs központok és – adott esetben és a műveleti tervekben előírtak szerint – a nemzetközi koordinációs központok az 1. mellékletben foglaltaknak megfelelően és az említett mellékletben meghatározott időpontokban bejelentik az Ügynökségnek a külső határokon bekövetkezett eseményekre vonatkozó mutatókat.

(2) A mutatóknak megfelelő adatok a nemzeti hatóságok rendelkezésére álló információkból és statisztikákból származhatnak, amelyekhez többek között a releváns uniós adatbázisoknak és nagyméretű információs rendszereknek az említett adatbázisokra és rendszerekre alkalmazandó jogi kerettel összhangban történő lekérdezése révén jutnak hozzá.

(3) Az áruk határokon átnyúló tiltott mozgására és az ahhoz kapcsolódó tiltott kereskedelemre vonatkozó mutatókat az illetékes nemzeti hatóságokkal együttműködve kell beszerezni, kellő figyelmet fordítva az egyéb jelentéstételi kötelezettségekre vagy korlátozásokra, valamint a Bizottság szerepére.

(4) Az (1) bekezdésben említett jelentéstételi kötelezettségen túlmenően a jelentés kibocsátója külön jelentést küldhet abból a célból, hogy:

a)	figyelmeztessen a megfigyelt értékek rendellenes változására;

b)	tájékoztasson az észlelt sajátos működésről vagy mintázatról;

c)	a b) pontban említett helyzetek esetében a jelentés konkrét kockázatelemzéshez is kapcsolódhat.

(5) Ha az Ügynökség saját megfigyelési eszközei vagy az Ügynökségnek az Unió intézményeivel, szerveivel és hivatalaival, illetve nemzetközi szervezetekkel kialakított együttműködése vagy harmadik országokkal folytatott együttműködése révén megszerzi az (1) bekezdésben említett mutatók valamelyikét, az európai helyzetképben jelentést tesz a mutatókról, és tájékoztatja erről a nemzeti koordinációs központokat. Ebben az esetben és az említett mutatók esetében a 7. cikk (1) bekezdése szerinti jelentéstételi kötelezettség nem alkalmazandó.

9. cikk

Egyedi eseményekre vonatkozó jelentések

(1) A nemzeti koordinációs központok és – adott esetben és a műveleti tervekben előírtak szerint – a nemzetközi koordinációs központok jelentést tesznek az Ügynökségnek az egyedi eseményekről.

(2) Az egyedi eseményeket minden olyan esetben jelenteni kell az EUROSUR-ban, ha:

a)	időben reagálni kell az egyedi eseményre;

b)	az egyedi esemény magas vagy nagyon magas szintű hatást gyakorol a külső határokra; vagy

c)	az esemény szerepel a 2. melléklet felsorolásában.

(3) Amennyiben a 2. melléklet másként nem rendelkezik, a jelentés kibocsátója az eseményre vonatkozó első jelentést legkésőbb 24 órával azt követően küldi meg, hogy az érintett illetékes hatóság tudomására jutott az adott esemény bekövetkezése vagy valószínűsíthető bekövetkezése.

(4) A jelentés kibocsátója adott esetben kiegészítő jelentéseket nyújt be az egyedi eseményre vonatkozó jelentés kiegészítése vagy frissítése céljából. Az említett kiegészítő jelentéseket hozzá kell kapcsolni az egyedi eseményekre vonatkozó eredeti jelentéshez és a helyzetképben jelentett eseményhez.

(5) Az e cikk alapján készített jelentések tartalmazzák annak leírását, hogy a hatóságok a jelentett eseményekre reagálva milyen intézkedéseket tettek, illetve terveznek tenni.

(6) Az első operatív válaszlépés sérelme nélkül, a jelentés tulajdonosa és a jelentés kibocsátója a 14. cikkben előírtak szerint további információkat és kockázatelemzést kérhet annak érdekében, hogy:

a)	kiegészítse az eseményre vonatkozó információkat;

b)	növelje a 16. cikkben említett megbízhatósági szintet;

c)	frissítse a hozzárendelt hatásszintet;

d)	frissítse az eseményhez kapcsolódó helyzetet.

(7) A beérkezett jelentések alapján a helyzetkép tulajdonosa lezárhatja az eseményt, ha úgy ítéli meg, hogy:

a)	a gyanított esemény nem következett be;

b)	az esemény becsült hatása nem indokolja a jelentéstételt;

c)	az eseményben leírt helyzet megszűnt.

Az esemény lezárása esetén az eseményt és az ahhoz kapcsolódó különböző jelentéseket meg kell őrizni, és kockázatelemzés céljából a helyzetképben továbbra is hozzáférhetővé kell tenni.

(8) Ha az Ügynökség saját megfigyelési eszközei vagy az Ügynökségnek az Unió intézményeivel, szerveivel és hivatalaival, illetve nemzetközi szervezetekkel kialakított együttműködése, vagy harmadik országokkal folytatott együttműködése révén elegendő információhoz jut az egyedi eseményekről, az európai helyzetképben jelentést tesz ezekről az információkról, és tájékoztatja erről a nemzeti koordinációs központokat. Ebben az esetben az (1) bekezdés szerinti jelentéstételi kötelezettség nem alkalmazandó.

(9) Az Ügynökség ezeket az eseményeket adott esetben belefoglalja az európai helyzetképbe, illetve frissíti azokat.

3. SZAKASZ

Műveleti jelentéstétel

10. cikk

Saját eszközökre vonatkozó jelentések

(1) Minden nemzeti koordinációs központ és adott esetben az érintett nemzetközi koordinációs központ és az Ügynökség gondoskodnak arról, hogy a határellenőrzési műveletekben részt vevő egységeik az európai helyzetképben jelentést tegyenek a saját eszközökről.

(2) Az EUROSUR-ban szereplő, saját eszközökre vonatkozó jelentések a következőket tartalmazzák:

a nemzeti koordinációs központok működési állapota – beleértve az (EU) 2019/1896 rendelet 21. cikkének (3) bekezdésében felsorolt feladatok ellátására való képességüket –, valamint adott esetben a nemzetközi koordinációs központok működési állapota. Valós időben jelenteni kell az Ügynökségnek azokat a jelentős változásokat, amelyek az alábbiak tekintetében következnek be: a nemzeti koordinációs központ működési állapota;

b)	a határellenőrzési műveletekhez alkalmazott parancsnoki és irányítóközpontot helyzete és működési állapota;

c)	a határőrizet és a külső határátkelőhelyeken végzett ellenőrzések felelősségi területei;

d)	a határellenőrzési egységek típusa és eloszlása és azok állapota.

11. cikk

A műveleti tervekre vonatkozó jelentések

(1) Minden nemzeti koordinációs központ gondoskodik arról, hogy a határellenőrzési műveletekben részt vevő egységek jelentést tegyenek műveleti terveikről a nemzeti helyzetképekben.

(2) A nemzeti koordinációs központok és adott esetben a nemzetközi koordinációs központok jelentést tesznek a műveleti tervekről az európai helyzetképben, amennyiben a határszakaszok hatásszintje magas vagy kritikus, vagy közös határműveletek/gyorsreagálású határvédelmi intervenciók esetén.

(3) A műveleti tervekre vonatkozó jelentések a következőket tartalmazzák:

a)	a helyzet leírása;

b)	a művelet operatív célja és várható időtartama;

c)	az a földrajzi terület, ahol a műveletre sor kerül;

d)	a részt vevő csapatok és egységek feladatainak, felelősségi köreinek és különleges utasításainak leírása, a bevetés módjával és céljaival együtt;

e)	a bevetett személyzet összetétele, beleértve a bevetett személyzet létszámát és profilját;

f)	a vezetési és irányítási tervek, beleértve a parancsnoki és irányító központok működési állapotát, az ellátott funkciókat és a kapcsolódó rendszereket és kommunikációs eszközöket;

g)	a bevetendő műszaki felszerelés, beleértve az olyan külön követelményeket, mint a használati feltételek, az igényelt személyzet, a szállítás és egyéb logisztika;

h)	a határőrizeti járőrözés beosztása, beleértve a járőrözési területet és a felhasznált eszközök számát;

i)	az eseményjelentésekre vonatkozó részletes eljárások.

12. cikk

A környezeti információkra vonatkozó jelentések

(1) Az érintett nemzeti és uniós szintű hatóságok, szolgálatok, ügynökségek és programok a vonatkozó helyzetképek műveleti rétegében jelenthetik a környezeti információkat.

(2) Az EUROSUR-ban szereplő, környezeti információkra vonatkozó jelentéstétel a következőket tartalmazhatja:

a)	videokamerák, radarrendszerek és más felderítő eszközök által készített valós idejű képek;

b)	meteorológiai megfigyelések és időjárás-előrejelzések;

c)	oceanográfiai információs és sodródásmodellezési szolgáltatások;

d)	térinformatikai termékek;

e)	egyéb műveleti képek, amelyek segíthetnek a külső határokon kialakult helyzet megértésében vagy egy konkrét határművelet nyomon követésében.

4. SZAKASZ

Kockázatelemzési jelentéstétel

13. cikk

Kockázatelemzési jelentések

(1) A nemzeti koordinációs központok, az Ügynökség és adott esetben a nemzetközi koordinációs központok gondoskodnak a kockázatelemzési jelentések elkészítéséről a helyzetképek elemzési rétegeinek naprakésszé tétele céljából.

(2) A kockázatelemzési jelentések a következők közül egyet vagy többet foglalnak magukban: elemzési termékek, például tájékoztató feljegyzések, elemző jelentések, harmadik országok elemzése és kockázati profilok, valamint térinformatikai információs rendszereket alkalmazó egyedi Föld-megfigyelési jelentések.

(3) A kockázatelemzési jelentések a következő célokra használhatók fel:

a)	a külső határokon bekövetkező események és incidensek, és adott esetben a szabálytalan továbbutazásokkal való kapcsolatuk megértésének, valamint a kapcsolódó tendenciák elemzésének és előrejelzésének elősegítése;

b)	a határellenőrzési műveletek célzott tervezésének és végrehajtásának elősegítése;

c)	stratégiai kockázatelemzés.

14. cikk

Információkérés

(1) Ha valamely egyedi eseményre vonatkozóan további jelentések beszerzésére vagy a helyzetkép naprakésszé tételére van szükség, a nemzeti koordinációs központok, az Ügynökség vagy az egyedi helyzetképeket kezelő szervezetek információkérést küldhetnek az (EU) 2019/1896 rendelet 25. cikkének (2) bekezdésében és 26. cikkének (2) bekezdésében említett egy vagy több forrásnak.

(2) Az (1) bekezdés szerinti információkérésre minősítési szint vagy egyéb különleges adatpolitikai korlátozások vonatkozhatnak.

(3) Az információkérésre válaszul küldött kockázatelemzési jelentéseket az eredeti információkéréshez kell kapcsolni.

(4) A kibocsátó hozzájárulásának elvét alkalmazni kell mind az információkérésekre, mind az azokra válaszul készített jelentésekre.

15. cikk

Figyelőlisták

(1) Az Ügynökség figyelőlistákat hoz létre és tart fenn az Európai Határ- és Parti Őrség felderítési és kockázatelemzési képességeinek fokozása és a megfelelő reagálási képességek aktiválása céljából.

(2) A figyelőlisták a következőkből állnak:

a)	olyan szervezetek, eszközök, magatartások vagy profilok, amelyek kockázatelemzés alapján feltételezhetően az illegális bevándorláshoz és a határokon átnyúló bűnözéshez kapcsolódnak, vagy veszélyeztethetik a migránsok életbiztonságát;

b)	észlelés esetén javasolt reakció, beleértve a jelentésekre vonatkozó adatpolitikai korlátozásokat is.

(3) A figyelőlisták a következőket tartalmazhatják:

a)	gyanús hajók;

b)	gyanús légi járművek;

c)	feltételezett kiindulási repülőterek és a külső járatok egyéb ismert vagy gyanítható kiindulás helyei;

d)	feltételezett kiindulási kikötők, horgonyzóhelyek, veszteglőhelyek és a tengeri emberkereskedelem egyéb ismert vagy gyanítható kiindulási helyei;

e)	gyanús üzemeltetők.

5. SZAKASZ

Az „eseményrétegre” és a „kockázatelemzési rétegre” vonatkozó közös rendelkezések

16. cikk

Megbízhatósági szintek

(1) Az eseményjelentés vagy a kockázatelemzési jelentés kibocsátója a jelentés részét képező metaadatok keretében értékeli a jelentett információk megbízhatóságát.

(2) A megbízhatósági szintet a következő kritériumok alapján kell értékelni:

a)	a jelentett információk hitelessége;

b)	a forrás megbízhatósága;

c)	a jelentés hitelesítési státusza.

(3) A tulajdonos figyelembe veszi a jelentéshez kapcsolódó megbízhatósági szintet, hogy ennek megfelelően naparakésszé tegye a helyzetképet.

17. cikk

Hatásszintek hozzárendelése

(1) Az eseményjelentés vagy a kockázatelemzési jelentés kibocsátója a jelentés részét képező metaadatok keretében értékeli a jelentett információk hatásszintjét.

(2) A hatásszint a jelentett információknak a következőkre gyakorolt általános hatását tükrözi:

a)	az illegális bevándorlás felderítése, megelőzése és az ellene folytatott küzdelem;

b)	a határokon átnyúló bűnözés felderítése, megelőzése és az ellene folytatott küzdelem;

c)	a migránsok életének védelme és megmentése.

(3) Az (1) bekezdésben említett jelentés kibocsátói minden esemény- és kockázatelemzési jelentéshez hatásszintet rendelnek.

(4) Ha a jelentés olyan eseményre vonatkozik, amelyről már jelentést tettek a helyzetképben, a kibocsátónak a jelentést az adott eseményhez kell kapcsolnia.

(5) A tulajdonosok a kapott jelentések és a saját kockázatelemzésük alapján hatásszintet rendelnek az eseményekhez, vagy módosítják azokat.

6. szakasz

A határellenőrzési tevékenységek keretében történő jelentéstétel

18. cikk

A szabálytalan továbbutazásokra vonatkozó jelentéstétel

Ha ez az információ rendelkezésre áll, a tagállamok:

a)	a nemzeti helyzetkép egy külön alrétegében megjelenítik a területükön történő szabálytalan továbbutazásokra vonatkozó elemzést. Ezt a külön alréteget meg kell osztani az Ügynökséggel;

b)	a 9. cikkben előírtak szerint, nemzeti eljárásaiknak megfelelően jelentést tesznek a szabálytalan továbbutazásokkal kapcsolatos egyedi eseményekről;

c)	jelentést tesznek a szabálytalan továbbutazásokra vonatkozó külön mutatókról.

19. cikk

A tengeri határőrizetre vonatkozó jelentéstétel

(1) Minden nemzeti koordinációs központ gondoskodik arról, hogy a tengeri határőrizetben részt vevő egységek jelentést tegyenek azokról a hajókról, amelyek:

a)	feltételezhetően a határátkelőhelyeken történő ellenőrzéseket megkerülő vagy megkerülni szándékozó személyeket szállítanak, ha az ilyen kijátszás illegális migrációval kapcsolatos;

b)	feltételezhetően tengeren történő csempészetben vagy más, határokon átnyúló bűncselekményben vesznek részt;

c)	azokban esetekben, amikor a migránsok élete veszélybe kerülhet;

d)	a figyelőlistákon szerepelnek vagy információkérés tárgyát képezik. A d) ponthoz kapcsolódó jelentések esetében a jelentéstétel során figyelembe kell venni a 14. cikk (2) bekezdésében és a 15. cikk (2) bekezdésének b) pontjában előírt adatpolitikai korlátozásokat.

(2) A részt vevő egység a műveleti tervvel összhangban továbbítja az információkat saját nemzeti koordinációs központjának, közös művelet vagy gyorsreagálású határvédelmi intervenció esetében pedig a megfelelő nemzetközi koordinációs központnak.

(3) A nemzeti koordinációs központok és adott esetben a nemzetközi koordinációs központok naprakésszé teszik vonatkozó helyzetképeiket, és az európai helyzetkép naprakésszé tétele céljából tájékoztatják erről az Ügynökséget.

20. cikk

Tengeri kutatás-mentéssel kapcsolatos események

(1) A tengeri határőrizet során a tengeren bajba jutott bármely hajónak vagy személynek segítséget nyújtó tagállami hatóságoknak a nemzetközi tengerjog szerinti kötelezettségükkel összhangban figyelembe kell venniük az esetleges kutatási-mentési eseménnyel kapcsolatos valamennyi releváns információt és megfigyelést, és továbbítaniuk kell azokat a tengeri mentést koordináló, megfelelő illetékes központnak, valamint tájékoztatniuk kell nemzeti koordinációs központjukat annak érdekében, hogy az említett eseményt naprakésszé tegyék a vonatkozó helyzetképekben.

(2) Ha a tagállami hatóságok egyértelműen megállapítják, hogy a kutatási-mentési esemény nem kapcsolódik a migránsok életének védelméhez és megmentéséhez, illetve a határokon átnyúló bűnözéshez, dönthetnek úgy, hogy nem tájékoztatják a nemzeti koordinációs központot.

(3) A tengeri határőrizeti műveletek végrehajtása során és a 656/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (15) összhangban, az (1) bekezdésben említettel azonos kötelezettség vonatkozik az Ügynökségre.

(4) A kutatási-mentési művelet során az illetékes nemzeti koordinációs központok naprakésszé teszik a nemzeti helyzetképet, és az európai helyzetkép naprakésszé tétele céljából tájékoztatják erről az Ügynökséget.

(5) A helyzetképeket a következő célokból rendszeresen frissíteni kell:

a)	a kutatási-mentési művelet lezárása utáni következő műveleti szakasz tervezésének és végrehajtásának támogatása;

b)	a kapcsolódó eseményhez és a teljes tengeri határszakaszhoz rendelt hatásszintek értékelése;

c)	a 8. cikkben említett vonatkozó mutatók naprakésszé tétele.

(6) Az illetékes nemzeti koordinációs központ legkésőbb a művelet befejezését követő 24 órán belül jelentést tesz az Ügynökségnek a kutatási-mentési művelet befejezéséről.

21. cikk

A légi határőrizetre vonatkozó jelentéstétel

(1) Minden nemzeti koordinációs központ gondoskodik arról, hogy a légi határőrizetben részt vevő hivatalok és szervek jelentést tegyenek azokról a külső járatokról, amelyek:

a)	feltételezhetően a határátkelőhelyeken történő ellenőrzéseket megkerülő vagy megkerülni szándékozó személyeket szállítanak, ha az esemény az illegális migrációval kapcsolatos;

b)	feltételezhetően légi úton történő csempészetben vagy más, határokon átnyúló bűncselekményben vesznek részt;

c)	amikor a migránsok élete veszélybe kerülhet;

d)	a figyelőlistákon szerepelnek vagy információkérés tárgyát képezik. A d) ponthoz kapcsolódó jelentések esetében a jelentéstétel során figyelembe kell venni a 14. cikk (2) bekezdésében és a 15. cikk (2) bekezdésének b) pontjában előírt adatpolitikai korlátozásokat.

(2) A légi határőrizetben részt vevő hivatalok és szervek a műveleti tervvel összhangban továbbítják az információkat saját nemzeti koordinációs központjuknak, vagy – közös művelet vagy gyorsreagálású határvédelmi intervenció esetében – a megfelelő nemzetközi koordinációs központnak.

(3) A nemzeti koordinációs központ vagy a nemzetközi koordinációs központ naprakésszé teszi vonatkozó helyzetképeit, és az európai helyzetkép naprakésszé tétele céljából tájékoztatja erről az Ügynökséget.

7. SZAKASZ

Minőség-ellenőrzési jelentéstétel az EUROSUR-ban

22. cikk

Az adatok minőségének jelentése az EUROSUR-ban

Az EUROSUR-ban foglalt adatok minőségének nyomon követése érdekében az Ügynökség a következő mutatókat állapítja meg és tartja fenn:

a)	a beérkezett bejelentések száma és gyakorisága határszakaszonként és határátkelőhelyenként;

b)	a jelentéstétel megfelelő ütemezése;

c)	a jelentések teljessége és következetessége.

23. cikk

A szolgáltatások minőségének jelentése az EUROSUR-ban

(1) Az EUROSUR technikai és operatív működésének az (EU) 2019/1896 rendelet 23. cikkével összhangban történő nyomon követése során az Ügynökség az illetékes nemzeti hatóságokkal szoros együttműködésben egyedi események jelentésére szolgáló technikai mutatókat és követelményeket állapíthat meg abból a célból, hogy nyomon kövesse a tagállamok és az Ügynökség olyan különféle rendszerei és hálózatai által biztosított szolgáltatások működési állapotát, amelyek az EUROSUR 27. cikkben meghatározott műszaki alkotóeleméhez kapcsolódnak és annak részét képezik.

(2) A mutatók a következőkre használhatók fel:

a)	az EUROSUR különböző műszaki alkotóelemei állapotának valós időben történő nyomon követése;

b)	az EUROSUR működése során feltárt események és hiányosságok azonosításának és az azokra való reagálásnak a támogatása;

c)	az EUROSUR adatbiztonságának biztosítása.

(3) A tagállamok és az Ügynökség jelentést tesznek az EUROSUR műszaki alkotóelemeit vagy az EUROSUR adatbiztonságát érintő minden egyedi eseményről.

II. FEJEZET

HELYZETKÉPEK

24. cikk

A helyzetképek struktúrája

(1) Az európai helyzetkép esemény- és elemzési rétegei a szabálytalan továbbutazásokra vonatkozó alréteget tartalmaznak. A nemzeti helyzetkép és az egyedi helyzetkép esemény- és elemzési rétegei – azok rendelkezésre állása esetén – szintén tartalmaznak a szabálytalan továbbutazásokra vonatkozó alrétegeket a migrációs tendenciák, volumen és útvonalak megértése céljából.

(2) Az európai helyzetkép műveleti rétege az EUROSUR technikai működésére vonatkozó alrétegeket tartalmaz. Ezek az alrétegek a következőket írják le:

a)	a nemzeti koordinációs központok és a nemzetközi koordinációs központok működési állapota;

b)	az EUROSUR működéséhez hozzájáruló fő műszaki alkotóelemek és azok állapota;

c)	az EUROSUR-ban foglalt adatok és szolgáltatások minősége;

d)	az EUROSUR technikai működését érintő incidensek és események;

e)	az adatbiztonsági incidensek.

(3) A helyzetkép más külön információs alrétegeket tartalmaz, hogy megkönnyítse az információk megjelenítését a felhasználók számára.

(4) Minden helyzetképet egy dokumentumban kell létrehozni, amely meghatározza a réteget és az alrétegeket, valamint az alkalmazandó adatpolitikát.

25. cikk

A helyzetképek kezelése

A helyzetkép tulajdonosa

a)	kezeli a beérkezett jelentéseket;

b)	létrehozza és fenntartja a helyzetkép eseményrétegét, a helyzetkép eseményrétegében eseményeket generál és tesz naprakésszé, valamint megfelelő hatásszinteket és megbízhatósági szinteket rendel hozzá azokhoz;

c)	a saját eszközökre vonatkozó jelentések és a műveleti tervekre vonatkozó jelentések alapján létrehozza és fenntartja a helyzetkép műveleti rétegét;

d)	a kockázatelemzési jelentések alapján létrehozza és fenntartja a helyzetkép elemzési rétegét, és megfelelő hatásszinteket és megbízhatósági szinteket rendel hozzá ahhoz;

e)	a jelentésekben szereplő kapcsolatokat figyelembe véve kapcsolatot hoz létre és tart fenn a helyzetkép különböző elemei között;

f)	kezeli a felhasználók helyzetképhez való hozzáférését, és hozzájárul az EUROSUR adatbiztonságához;

g)	az I. fejezettel összhangban továbbítja a vonatkozó jelentéseket és a szükséges információkat a többi helyzetkép tulajdonosainak;

h)	az alkalmazandó adatpolitikának megfelelően archiválja és törli a vonatkozó információkat.

26. cikk

Az egyedi helyzetképek létrehozására és megosztására vonatkozó szabályok

(1) Az (EU) 2019/1896 rendelet 27. cikke szerinti egyedi helyzetkép létrehozásakor a tagállamok és az Ügynökség biztosítják az összhangot a következőkkel:

a)	az I. fejezetben meghatározott jelentéstételi elvek;

b)	a helyzetképek struktúrájára és kezelésére vonatkozó, a 24. és 25. cikkben meghatározott követelmények;

c)	a III. fejezetben foglalt általános rendelkezések.

(2) Az egyedi helyzetképek létrehozására és megosztására vonatkozó szabályok a következőkre terjednek ki:

az egyedi helyzetkép tartalma és hatóköre, beleértve a következőket:

i.	az egyedi helyzetkép célja;

ii.	az információs rétegek és alrétegek;

iii.	az egyedi helyzetképben jelentendő információk típusa, beleértve az eseményjelentéseket, a műveleti jelentéseket és a kockázatelemzési jelentéseket;

az egyedi helyzetkép irányítása, beleértve a következőket:

i.	a tulajdonos;

ii.	azon szervek és hivatalok, amelyek a jelentések kibocsátói lehetnek;

iii.	a jelentéstételre vonatkozó szabályok;

iv.	az adatbiztonságra, többek között a felhasználók hozzáférésére vonatkozó rendelkezések;

az EUROSUR egyéb felhasználóival folytatott információcserére vonatkozó szabályok, beleértve a következőket:

i.	a nemzeti és európai helyzetképekkel való információcserére szolgáló mechanizmusok, valamint a kibocsátó hozzájárulását biztosító mechanizmusok;

ii.	az EUROSUR (EU) 2019/1896 rendelet 28. cikkében említett fúziós szolgáltatásainak nyújtására vonatkozó szabályok és a kapcsolódó eljárások;

iii.	az EUROSUR technikai működésével kapcsolatos egyéb szempontok, beleértve az egyedi helyzetkép létrehozását támogató külső alkotóelemnek az EUROSUR vonatkozó nemzeti vagy európai alkotóelemeivel való összekapcsolását.

III. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. SZAKASZ

A műszaki szempontokért felelős szervek

27. cikk

Az EUROSUR műszaki alkotóelemei

(1) Az EUROSUR műszaki alkotóelemei nemzeti alkotóelemeket és európai alkotóelemet tartalmaznak.

(2) Minden nemzeti alkotóelem a helyzetképek létrehozására, a jelentéstételre, a helyzetismeretre, a kockázatelemzésre, valamint a határellenőrzési műveletek tervezésének és végrehajtásának támogatására a tagállamok által használt nemzeti rendszerekből és hálózatokból áll, beleértve az annak támogatásához szükséges infrastruktúrát, szervezetet, személyzetet és információforrásokat. Az alkotóelemek tagállamokon belüli és tagállamok közötti összeköttetései a nemzeti alkotóelemek részét képezik.

(3) Az európai alkotóelem kiegészíti a nemzeti alkotóelemeket, és magában foglalja a nemzeti alkotóelemekkel való összeköttetést. Az európai alkotóelem tartalmazza a kommunikációs hálózatot, valamint az Ügynökség által a helyzetképek létrehozására, a jelentéstételre, a helyzetismeretre, a kockázatelemzésre, valamint a határellenőrzési műveletek tervezésének és végrehajtásának támogatására használt rendszereket és hálózatokat.

28. cikk

Az Ügynökség technikai felelősségi köre

Az Ügynökség felel az európai alkotóelem irányításáért, ami a következőket foglalja magában:

a)	a nemzeti és külső alkotóelemek rendszereinek, alkalmazásainak és berendezéseinek az európai alkotóelem megfelelő hálózataival, rendszereivel, alkalmazásaival és berendezéseivel történő összekapcsolására vonatkozó műszaki szabványok meghatározása;

b)	a hálózatok, rendszerek, alkalmazások és berendezések tanúsítási eljárása az EUROSUR-hoz való összekapcsolásuk céljából, szoros együttműködésben az illetékes hatóságokkal;

c)	az Ügynökség által a helyzetképek létrehozására, a jelentéstételre, a helyzetismeretre, a kockázatelemzésre, valamint a határellenőrzési műveletek tervezésének és végrehajtásának támogatására használt rendszerek és hálózatok szolgáltatásirányítása;

d)	a c) pontban említett rendszerek és hálózatok üzemeltetésére, minőségi szolgáltatására és szolgáltatásirányítási szempontjaira vonatkozó, a 23. cikkben előírt jelentéstétel;

e)	az európai alkotóelem adatbiztonsága.

29. cikk

A tagállamok technikai felelősségi köre

(1) Az egyes tagállamok felelnek a következőkért:

a nemzeti alkotóelem irányítása – beleértve a szolgáltatásirányítást is –, biztosítva a helyzetképek létrehozására, a jelentéstételre, a helyzetismeretre, a kockázatelemzésre, valamint a határellenőrzési műveletek tervezésének és végrehajtásának támogatására használt nemzeti rendszerek és hálózatok kapcsolódásának koordinációját;

b)	az a) pontban említett rendszerek és hálózatok üzemeltetésére, minőségi szolgáltatására és szolgáltatásirányítási szempontjaira vonatkozó, a 23. cikkben előírt jelentéstétel;

c)	az Ügynökség által megállapított műszaki szabványoknak való megfelelés;

d)	a nemzeti alkotóelem adatbiztonsága.

(2) A nemzeti koordinációs központnak az alábbi feladatokat kell ellátnia:

a)	a nemzeti alkotóelem koordinálásának, tervezésének és végrehajtásának támogatása;

b)	a szolgáltatásminőség és az adatminőség rendszeres nyomon követéséhez való hozzájárulás, és annak az Ügynökség számára történő jelentése;

c)	az európai alkotóelem rendszereire és hálózataira vonatkozó műveleti jelentéstétel biztosítása.

30. cikk

Külső alkotóelemek

(1) Az EUROSUR külső alkotóeleme olyan rendszerekből és hálózatokból áll – beleértve az annak támogatásához szükséges infrastruktúrát, szervezetet, személyzetet és információforrásokat –, amelyek nem képezik az EUROSUR részét és amelyek:

a)	adatokat és információkat cserélnek az EUROSUR-ral;

b)	támogatják az egyedi helyzetképek létrehozását.

(2) A külső alkotóelem összeköttetése az EUROSUR külső alkotóelemének részét képezi. Az összeköttetést a vonatkozó egyedi helyzetképet létrehozó szabályokban kell meghatározni.

2. SZAKASZ

Az EUROSUR adatbiztonsági és adatvédelmi szabályai

31. cikk

Az EUROSUR adatbiztonságának általános alapelvei

(1) Az EUROSUR adatbiztonsága az ahhoz szükséges irányítási és technikai tevékenységeket foglalja magában, hogy az EUROSUR megfelelő szintű védelmet biztosítson a benne foglalt adatok és információk kezeléséhez, alkalmazkodjon a változó fenyegetettségi környezethez, valamint lehetővé tegye az EUROSUR-ban és az Ügynökségben részt vevő különböző nemzeti szervek és hivatalok számára a rájuk bízott feladat teljesítését. Az EUROSUR adatbiztonsága magában foglalja az információvédelmet, a fizikai biztonságot, a személyes biztonságot és az iparbiztonságot.

(2) Az EUROSUR adatbiztonsága a következőkre terjed ki:

a)	biztonsági kockázatkezelés, beleértve a biztonsági ellenőrzéseket és terveket, valamint a kapcsolódó nyomon követést, értékelést, karbantartást, javítást, jelentéstételt, tudatosságot és képzést;

b)	üzletmenet-folytonosság és katasztrófa utáni helyreállítás, beleértve a hatásvizsgálatot, a folytonossági és helyreállítási ellenőrzéseket és terveket, valamint a kapcsolódó monitoringértékelést, karbantartást, javítást, jelentéstételt, tudatosságot és képzést;

c)	a biztonsági eseményekre való reagálás, valamint az Ügynökség és a tagállamok közötti együttműködésen alapuló reagálás a biztonsági eseményekre;

d)	biztonsági akkreditáció;

e)	a felhasználói hozzáférés ellenőrzése;

f)	a határműveletek és az információs rendszerek tervezésének adatbiztonsággal kapcsolatos szempontjai;

g)	az alkotóelemek összekapcsolásának biztonsági szempontjai;

h)	minősített adatok kezelése az EUROSUR céljára.

32. cikk

Az EUROSUR adatbiztonságának irányítása

(1) Az Ügynökség gondoskodik az EUROSUR általános biztonságáról, kellő figyelmet fordítva a felülvizsgálat szükségességére és a biztonsági követelményeknek az EUROSUR egyes alkotóelemeibe való integrálására.

(2) Az Ügynökség felel az európai alkotóelem adatbiztonságáért.

(3) Az egyes tagállamok felelnek saját nemzeti alkotóelemük adatbiztonságáért.

(4) Az Ügynökség és a tagállamok gondoskodnak az ellenőrzések, a folyamatok és a tervek összehangolásáról annak érdekében, hogy általános biztonsági kockázatkezelési eljárás alapján horizontálisan és hatékonyan biztosítsák az EUROSUR adatbiztonságát.

(5) A külső alkotóelem adatbiztonságával kapcsolatos felelősségi köröket a 26. cikkben előírtak szerint az egyedi helyzetképet létrehozó megállapodásokban, szabályozásokban és műveleti tervekben kell meghatározni.

(6) Az Ügynökség olyan előírásokat fogad el, amelyek meghatározzák az EUROSUR biztonságát szolgáló technológiákhoz való hozzáférés ellenőrzésére és azok kezelésének ellenőrzésére vonatkozó funkcionális biztonsági követelményeket és a biztonság garantálására vonatkozó követelményeket.

(7) Minden tagállam és az Ügynökség gondoskodik arról, hogy meghozza a (6) bekezdésben említett előírásoknak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket, dokumentálja a követelmények teljesítésének és a kockázatok ellenőrzésének megfelelő indokolását, valamint a szakértői tanácsadást maradéktalanul figyelembe véve teljesítse a rendszerek biztonságával kapcsolatos további követelményeket.

(8) Az adatminőségről és a szolgáltatás minőségéről szóló jelentéstétel keretében minden tagállam és az Ügynökség jelentést tesz az EUROSUR adatbiztonságát érintő, az EUROSUR-ban bekövetkezett biztonsági eseményekről.

(9) Minden olyan esetben, amikor az EUROSUR működése hatással lehet az Unió vagy tagállamai biztonságára:

a)	az Ügynökség haladéktalanul tájékoztatja erről az érintett nemzeti koordinációs központokat;

b)	az Ügynökség ügyvezető igazgatója pedig dönthet arról, hogy az érintett tagállamokkal szoros együttműködésben megteszi a helyzet orvoslására alkalmas intézkedéseket, ideértve bizonyos rendszereknek és hálózatoknak az EUROSUR európai alkotóeleméről való leválasztását is.

33. cikk

A biztonsági szabályok EUROSUR-beli alkalmazása

(1) Az EUROSUR adatainak és információinak kezelése során minden tagállam és az Ügynökség gondoskodik a biztonsági ellenőrzések, eljárások és tervek rendelkezésre állásáról, olyan szintű védelmet biztosítva, amely legalább egyenértékű az (EU, Euratom) 2015/444 határozatban és az (EU, Euratom) 2015/443 bizottsági határozatban (16) meghatározott bizottsági biztonsági szabályozásban garantált szinttel.

(2) A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és az Ügynökséget az (1) bekezdésben említett, az EUROSUR szempontjából releváns nemzeti biztonsági szabályok elfogadásáról.

(3) A harmadik országokban lakóhellyel rendelkező természetes személyek és a harmadik országokban letelepedett jogalanyok kizárólag akkor kezelhetnek EUROSUR-adatokat, ha ezekben az országokban olyan biztonsági szabályok vonatkoznak rájuk, amelyek a Bizottság megfelelő biztonsági szabályaiban biztosítottal legalább egyenértékű védelmi szintet biztosítanak.

(4) A harmadik országban alkalmazott biztonsági szabályok egyenértékűsége elismerhető az adott országgal kötött megállapodás keretében.

(5) Az EUROSUR európai alkotóelemének kialakítása keretében az Ügynökség támogatja az EUROSUR-jelentések megfelelő cseréjét és a nemzeti alkotóelemek összekapcsolását nem minősített és minősített szinten egyaránt.

34. cikk

Az EUROSUR-on belüli biztonsági akkreditáció elvei

A biztonsági akkreditációs tevékenységeket a következő elvekkel összhangban kell végezni:

a)	a biztonsági akkreditációs tevékenységeket és határozatokat az Unió és a tagállamok biztonság iránti kollektív felelősségével összefüggésben kell végrehajtani;

b)	törekedni kell arra, hogy a határozatok konszenzusban szülessenek meg, valamint hogy a biztonsági kérdésekben érintett valamennyi érdekelt felet bevonják;

c)	a feladatokat az Ügynökségre, a tagállami hatóságokra és a Bizottságra alkalmazandó vonatkozó biztonsági szabályok és akkreditációs szabványok tiszteletben tartásával kell elvégezni;

folyamatos monitoring folyamatnak kell biztosítania, hogy a biztonsági kockázatok ismertek legyenek, az alkalmazandó biztonsági szabályokban előírt alapelveknek és minimumkövetelményeknek megfelelően meghatározzák az e kockázatok elfogadható szintre történő csökkentését szolgáló biztonsági intézkedéseket, valamint hogy ezen intézkedések alkalmazására az „alapos védelem” elvével összhangban kerüljön sor. A fenti intézkedések hatékonyságát folyamatosan értékelni kell;

e)	a biztonsági akkreditációval kapcsolatos határozatokat a biztonsági akkreditációs stratégiában meghatározott folyamat nyomán a tagállami nemzeti biztonsági akkreditációs hatóságok (SAA-k) által hozott helyi biztonsági akkreditációs határozatokra kell alapozni;

f)	a biztonsági akkreditációval kapcsolatos technikai feladatokat az összetett rendszerek akkreditációjához kellő felkészültséggel és megfelelő szintű biztonsági tanúsítvánnyal rendelkező szakembereknek kell ellátniuk, akik objektív módon járnak el;

a biztonsági akkreditációval kapcsolatos határozatokat az Ügynökségtől és az EUROSUR nemzeti alkotóelemeinek végrehajtásáért felelős szervezetektől függetlenül kell meghozni. Az EUROSUR biztonsági akkreditációjával foglalkozó hatóság független határozatokat hozó, önálló testületet alkot az Ügynökségen belül;

h)	a biztonsági akkreditációs tevékenységeket – a függetlenség követelményének a megfelelő koordináció szükségességével való összeegyeztetése mellett – az Ügynökség és a tagállamokban a biztonsági rendelkezések végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok végzik.

35. cikk

Az EUROSUR biztonsági akkreditációs bizottsága

(1) Az Ügynökségen belül létrejön egy EUROSUR biztonsági akkreditációs bizottság (a továbbiakban: az Akkreditációs Bizottság).

(2) Biztonsági akkreditációval foglalkozó hatóságként az Akkreditációs Bizottság az EUROSUR biztonsági akkreditációja tekintetében a következőkért felel:

a)	az EUROSUR biztonsági akkreditációjára vonatkozó stratégia meghatározása és jóváhagyása, beleértve az európai alkotóelemet is;

b)	a tagállamok jelentést tesznek az Akkreditációs Bizottságnak nemzeti alkotóelemeik akkreditációjáról annak érdekében, hogy az Akkreditációs Tanács meghozhassa a vonatkozó összekapcsolási határozatokat;

c)	az európai alkotóelem biztonsági akkreditációjával kapcsolatos határozatok meghozatala, figyelembe véve a biztonsági kérdésekben illetékes nemzeti szervek tanácsait és az általános biztonsági kockázatokat;

d)	a biztonsági akkreditációval kapcsolatos vonatkozó dokumentáció jóváhagyása;

e)	hatáskörén belüli tanácsadás az Ügynökségnek és a tagállamoknak a biztonsági üzemeltetési eljárások létrehozása során, és álláspontjához nyilatkozat csatolása;

f)	a biztonsági kockázatértékelés vizsgálata és jóváhagyása, az Ügynökséggel, a tagállamokkal és a Bizottsággal folytatott együttműködés a kockázatcsökkentési intézkedések meghatározása érdekében;

g)	az európai alkotóelem biztonsági akkreditációjával kapcsolatos biztonsági intézkedések végrehajtásának ellenőrzése biztonsági értékelések, ellenőrzések vagy felülvizsgálatok elvégzése vagy támogatása révén;

h)	az engedélyezett termékek és intézkedések, valamint az EUROSUR európai alkotóelemének biztonságát és az összekapcsolást szolgáló, engedélyezett kriptográfiai termékek kiválasztásának jóváhagyása;

az alábbiak jóváhagyása vagy adott esetben részvétel a biztonsági kérdésekben illetékes szervezetekkel együtt történő közös jóváhagyási folyamatban:

i.	az európai alkotóelem és a nemzeti alkotóelemek közötti kapcsolódási pont;

ii.	az EUROSUR külső alkotóelemeinek kapcsolódási pontja;

j)	megállapodás az érintett tagállammal a hozzáférés ellenőrzésére vonatkozó eljárásokról;

k)	a biztonsági kockázatról szóló jelentések alapján az Ügynökség tájékoztatása a kockázatértékeléséről, valamint tanácsadás az Ügynökség számára egy adott, biztonsági akkreditációval kapcsolatos határozat esetében fennmaradó biztonsági kockázat kezelésének lehetőségeiről;

l)	a feladatai teljesítéséhez szükséges konzultációk lefolytatása.

(3) A (2) bekezdés a) pontjában említett biztonsági akkreditációra vonatkozó stratégiában az Akkreditációs Bizottság meghatározza a következőket:

a)	azon tevékenységek köre, amelyek szükségesek az EUROSUR európai alkotóeleme, valamint az ezen alkotóelem és más alkotóelemek közötti kapcsolódási pontok akkreditációjának elvégzéséhez és fenntartásához;

b)	az európai alkotóelem biztonsági akkreditációs folyamata, olyan részletezettségi szinten, amely arányos a kívánt konfidenciaszinttel, és amelyben a jóváhagyási feltételek egyértelműen meghatározásra kerülnek;

c)	az akkreditációs eljárásban érdekelt felek szerepe;

d)	az EUROSUR-szabványok bevezetéséhez illeszkedő akkreditációs ütemterv, különös tekintettel az infrastruktúra telepítésére, a szolgáltatásnyújtásra és a fejlesztésre;

e)	a nemzeti alkotóelemek biztonsági ügyekben illetékes tagállami szervezetek által elvégzendő biztonsági akkreditációjának elvei;

f)	az EUROSUR külső alkotóelemeinek adatbiztonságával kapcsolatos rendelkezések.

(4) Az Akkreditációs Bizottság az ügyek kezelése, a rendszerbiztonsági ellenőrzések elvégzése, a határozatok előkészítése és az ülések megszervezése során függetlenül végzi a feladatait.

36. cikk

A Biztonsági Akkreditációs Bizottság összetétele

(1) Az Akkreditációs Bizottság tagállamonként egy képviselőből, valamint a Bizottság két képviselőjéből áll.

(2) Az Ügynökség biztonsági tisztviselője az Akkreditációs Bizottság kijelölt titkára.

(3) Az Akkreditációs Bizottság elfogadja eljárási szabályzatát és kinevezi az elnökét.

(4) Ha nem jön létre konszenzus, az Akkreditációs Bizottság többségi szavazást alkalmaz.

(5) Az Akkreditációs Bizottság alcsoportokat hozhat létre technikai kérdések kivizsgálására.

(6) Az Akkreditációs Bizottság határozatairól folyamatosan tájékoztatja az Ügynökség igazgatótanácsát és ügyvezető igazgatóját, valamint a Bizottságot.

37. cikk

A tagállamok és az Ügynökség szerepe az Akkreditációs Bizottság tekintetében

A tagállamok és az Ügynökség ügyvezető igazgatója:

a)	továbbítanak az Akkreditációs Bizottság számára minden olyan információt, amelyről úgy ítélik meg, hogy a biztonsági akkreditáció szempontjából lényeges;

nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseikkel összhangban, valamint állampolgárság alapján történő megkülönböztetés nélkül lehetővé teszik az Akkreditációs Bizottság által kijelölt és megfelelő felhatalmazással rendelkező személyek számára, hogy a joghatóságuk alá tartozó rendszerekkel kapcsolatos valamennyi minősített információhoz és területhez/helyszínhez hozzáférjenek, többek között az Akkreditációs Bizottság által meghatározott biztonsági ellenőrzések és tesztek céljából;

c)	felelnek az EUROSUR-on belüli alkotóelemeik akkreditációjáért, és jelentést tesznek erről az Akkreditációs Bizottságnak.

38. cikk

Felhasználók hozzáférése

(1) A 35. cikk sérelme nélkül az EUROSUR valamely alkotóeleméért felelős szervezet kezeli a felhasználóknak a rendszerhálózataihoz és alkalmazásaihoz való hozzáférését.

(2) Amennyiben valamely nemzeti tisztviselő közvetlen hozzáférést kap az Ügynökség valamely, az EUROSUR céljára használt rendszeréhez vagy alkalmazásához, az Ügynökség egyezteti a hozzáférési jogokat az érintett nemzeti koordinációs központtal.

(3) Amennyiben valamely az Ügynökség tisztviselője közvetlen hozzáférést kap valamely, az EUROSUR céljára használt nemzeti rendszerhez vagy alkalmazáshoz, a felelős tagállam egyezteti a hozzáférési jogokat az Ügynökség ügyvezető igazgatójával.

39. cikk

Az EUROSUR külső alkotóelemeinek adatbiztonsága

(1) A külső alkotóelemek csak akkor kapcsolhatók össze az EUROSUR-ral, ha azok adatbiztonsága egyenértékű az EUROSUR adatbiztonságával.

(2) Az egyedi helyzetkép létrehozására és megosztására vonatkozó, a 26. cikkben említett szabályok kiterjednek az adatbiztonságra vonatkozó rendelkezésekre, és meghatározzák a kicserélhető információk típusát és a minősítés szintjét.

(3) A külső elemeknek az EROSUR-ral való összekapcsolását az Akkreditációs Bizottságnak előzetesen jóvá kell hagynia.

40. cikk

Az EUROSUR-ra vonatkozó adatvédelmi szabályok

(1) Bár az EUROSUR által kezelt adatok kivételesen tartalmazhatnak közvetett módon személyek azonosítására alkalmas információkat, az ilyen adatok nem kezelhetők az EUROSUR keretében az említett személyek azonosítása céljából.

(2) Ha az EUROSUR-ban történő adatkezelés kivételesen a hajó- és légijármű-azonosító számoktól eltérő személyes adatok kezelését teszi szükségessé, ezeket a személyes adatokat a gyűjtésüket indokoló cél teljesülését követően azonnal törölni kell.

41. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező, és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Brüsszelben, 2021. április 9-én.

a Bizottság részéről

az elnök

Ursula VON DER LEYEN

(1) HL L 295., 2019.11.14., 1. o.

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 1052/2013/EU rendelete (2013. október 22.) az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) létrehozásáról (HL L 295., 2013.11.6., 11. o.).

(3) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/493 rendelete (2020. március 30.) a hamis és eredeti okmányok online (FADO) rendszeréről és a 98/700/IB tanácsi együttes fellépés hatályon kívül helyezéséről (HL L 107., 2020.4.6., 1. o.).

(4) A Bizottság (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelete (2015. november 24.) az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 343., 2015.12.29., 558. o.).

(5) A Tanács 515/97/EK rendelete (1997. március 13.) a tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtásról, valamint a vám- és mezőgazdasági jogszabályok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében e hatóságok és a Bizottság együttműködéséről (HL L 82., 1997.3.22., 1. o.).

(6) A Bizottság (EU, Euratom) 2015/444 határozata (2015. március 13.) az EU-minősített adatok védelmét szolgáló biztonsági szabályokról (HL L 72., 2015.3.17., 53. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/817 rendelete (2019. május 20.) az uniós információs rendszerek közötti interoperabilitás kereteinek megállapításáról a határok és a vízumügy területén, továbbá a 767/2008/EK, az (EU) 2016/399, az (EU) 2017/2226, az (EU) 2018/1240, az (EU) 2018/1726 és az (EU) 2018/1861 európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint a 2004/512/EK és a 2008/633/IB tanácsi határozat módosításáról (HL L 135., 2019.5.22., 27. o.).

(8) A Tanács 2002/192/EK határozata (2002. február 28.) Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 64., 2002.3.7., 20. o.).

(9) A Tanács 1999/437/EK határozata (1999. május 17.) az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról (HL L 176., 1999.7.10., 31. o.).

(10) A Tanács 2008/146/EK határozata (2008. január 28.) az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről (HL L 53., 2008.2.27., 1. o.).

(11) A Tanács 2011/350/EU határozata (2011. március 7.) az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló, különösen a belső határokon történő ellenőrzés megszüntetéséhez és a személyek mozgásához kapcsolódó társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről (HL L 160., 2011.6.18., 19. o.).

(12) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/399 rendelete (2016. március 9.) a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) (HL L 77., 2016.3.23., 1. o.).

(13) A Tanács 2002/90/EK irányelve (2002. november 28.) a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás meghatározásáról (HL L 328., 2002.12.5., 17. o.).

(14) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/36/EU irányelve (2011. április 5.) az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 101., 2011.4.15., 1. o.).

(15) Az Európai Parlament és a Tanács 656/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség által koordinált operatív együttműködés keretében a külső tengeri határok őrizetére vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 189., 2014.6.27., 93. o.).

(16) A Bizottság (EU, Euratom) 2015/443 határozata (2015. március 13.) a Bizottságon belüli biztonságról (HL L 72., 2015.3.17., 41. o.).

1. MELLÉKLET

A mutatók jegyzéke

1. A BELÉPTETÉS MEGTAGADÁSÁRA VONATKOZÓ MUTATÓ

Minden nemzeti koordinációs központ minden hónap tizenötödik napján jelentést tesz az előző hónapban határátkelőhelyenként megtagadott beléptetések számáról.

Ezt a mutatót a következő almutatókra kell bontani:

a)	az érintett harmadik országbeli állampolgárok állampolgársága;

b)	származási ország;

c)	az utolsó beszállás szerinti ország (kikötők és repülőterek esetében, nem számítva az átszállást);

d)	korcsoport;

nem;

f)	a megtagadás okainak bontása az (EU) 2016/399 rendelet V. mellékletének B. részével összhangban;

g)	az ETIAS utazási engedély kiadása megtagadásának, visszavonásának vagy megsemmisítésének indoklása;

h)	a beléptetés megtagadására vonatkozó határozatok száma az azonos személyazonossággal rendelkező ugyanazon személyek esetében;

i)	a beléptetés megtagadására vonatkozó határozatok száma a több személyazonosságot használó ugyanazon személyek esetében.

2. A JOGELLENES TARTÓZKODÁSRA VONATKOZÓ MUTATÓ

Minden nemzeti koordinációs központ minden hónap tizenötödik napján jelentést tesz a nemzeti hatóságok által az előző hónapban azonosított azon harmadik országbeli állampolgárok számáról, akik nem tesznek eleget, vagy már nem tesznek eleget az adott tagállamban való tartózkodás vagy letelepedés feltételeinek, függetlenül attól, hogy a területükön belül vagy a terület elhagyásának megkísérlésekor azonosították őket.

Ezt a mutatót a következő almutatókra kell bontani:

a)	az érintett harmadik országbeli állampolgárok állampolgársága;

b)	korcsoport;

nem;

d)	kísérő nélküli kiskorúak száma;

e)	indok (pl. túltartózkodó személyek, lejárt tartózkodási engedély stb.);

f)	ellenőrzés típusa azonosításkor (határellenőrzés, belföldi rendőrségi ellenőrzés, bűnmegelőzési műveletek, közlekedési ellenőrzés);

g)	fő azonosítási területek.

Ha ez az információ rendelkezésre áll, minden nemzeti koordinációs központ jelentést tesz a szabálytalan továbbutazásra vonatkozó megfelelő mutatókról.

3. AZ ÁRAMLÁSOKRA VONATKOZÓ MUTATÓ

Minden nemzeti koordinációs központ minden hónap tizenötödik napján jelentést tesz az előző hónapban megjelent utasok számáról határátkelőhelyenként.

Ha ez az információ rendelkezésre áll, ezt a mutatót a következő almutatókra kell bontani:

a)	állampolgárság;

b)	úti cél: a schengeni térségbe való belépés vagy kilépés.

Minden nemzeti koordinációs központ minden hónap tizenötödik napján jelentést tesz:

a)	szárazföldi határátkelőhelyenként a járművek számáról;

b)	tengeri határátkelőhelyenként (kikötők) a hajók számáról;

c)	légi határátkelőhelyenként (repülőterek) a külső járatok számáról.

Ha ez az információ rendelkezésre áll, ezeket a mutatókat a következő úti célokra kell bontani: a schengeni térségbe való belépés vagy kilépés.

4. AZ ÁRUCSEMPÉSZETRE VONATKOZÓ MUTATÓK

4.1. Kábítószerek

A kábítószer-lefoglalásokat az alábbi kategóriákba kell sorolni:

Hasis

Heroin

3.	Egyéb ópiátok

Kokain

5.	Amfetamin típusú élénkítő szerek (beleértve az amfetamint és a metamfetamint)

6.	MDMA (ecstasy)

7.	Új pszichoaktív anyagok

8.	Egyéb tiltott kábítószerek.

Minden nemzeti koordinációs központ minden hónap tizenötödik napján jelentést tesz az előző hónapra vonatkozóan a következőkről:

a)	a lefoglalt összmennyiség kategóriánként;

b)	a lefoglalások száma kategóriánként;

c)	származás szerinti bontás, ha a származás megállapítható;

d)	eredet szerinti bontás, ha a származás megállapítható;

e)	rendeltetési hely (a schengeni térségbe való belépés vagy az onnan való kilépés vagy ismeretlen) szerinti és kategóriánkénti bontás;

f)	a határellenőrzési tevékenység típusa (határőrizet vagy határátkelőhelyen végzett ellenőrzés) szerinti és kategóriánkénti bontás;

g)	a kábítószereket felderítő nemzeti hatóság;

h)	az elfogott elkövetők száma összesen;

i)	a lefoglalt anyagok értéke.

4.2. Járművek jogellenes kereskedelme

A járművek jogellenes kereskedelmét az alábbi kategóriákba kell sorolni:

1.	Lopott személygépkocsik

2.	Lopott kisteherautók

3.	Lopott teherautók

4.	Lopott építőipari és mezőgazdasági gépek

5.	Egyéb lopott járművek

6.	Lopott járműalkatrészek

7.	Hamisított jármű-forgalmiengedélyek.

Minden nemzeti koordinációs központ minden hónap tizenötödik napján jelentést tesz a következőkről:

a)	a lefoglalások száma kategóriánként;

b)	a lefoglalt összmennyiség kategóriánként;

c)	származás szerinti bontás, ha a származás megállapítható;

d)	rendeltetési hely (a schengeni térségbe való belépés vagy az onnan való kilépés vagy ismeretlen) szerinti és kategóriánkénti bontás;

e)	a határellenőrzési tevékenység típusa (határőrizet vagy határátkelőhelyen végzett ellenőrzés) szerinti bontás kategóriánként;

f)	az elfogott elkövetők száma összesen.

4.3. Fegyverek és robbanóanyagok

A fegyverekre és robbanóanyagokra vonatkozó mutatókat az alábbi kategóriákba kell sorolni:

Tűzfegyverek (1)

A tűzfegyverek adott esetben a következő alkategóriákba sorolhatók:

a)	Maroklőfegyver: revolver

b)	Maroklőfegyver: pisztoly

c)	Hosszú tűzfegyver: puska

d)	Hosszú tűzfegyver: sörétes puska

e)	Hosszú tűzfegyver: gépfegyver/teljesen automata

f)	Hosszú tűzfegyver: egyéb

g)	Nehéz tűzfegyver (páncéltörő rakéta, aknavető stb.).

2.	Tűzfegyverek alapvető alkatrészei

3.	Halált nem okozó fegyverek: riasztó- és jelzőfegyverek (tűzfegyverekké nem átalakíthatók)

4.	Halált nem okozó fegyverek: légfegyverek

5.	Halált nem okozó fegyverek: hatástalanított tűzfegyverek

6.	Robbanóanyagok

Lőszerek

8.	Egyéb fegyverek.

Minden nemzeti koordinációs központ minden hónap tizenötödik napján jelentést tesz a következőkről:

a)	a lefoglalások száma kategóriánként;

b)	a lefoglalt összmennyiség kategóriánként;

c)	származás szerinti bontás, ha a származás megállapítható;

d)	rendeltetési hely (a schengeni térségbe való belépés vagy az onnan való kilépés vagy ismeretlen) szerinti és kategóriánkénti bontás;

e)	a határellenőrzési tevékenység típusa (határőrizet vagy határátkelőhelyen végzett ellenőrzés) szerinti bontás kategóriánként;

szállítási mód szerinti bontás:

1.	Szállítótartály

2.	Tehergépjármű vagy haszonjármű

3.	Személygépkocsi

4.	Autóbusz vagy távolsági autóbusz

Vonat

6.	Kereskedelmi légi jármű

7.	Általános célú légi jármű

8.	Teheráru és postai csomag

Gyalogos;

g)	a fegyvereket és/vagy robbanóanyagokat felderítő nemzeti hatóságok;

h)	az elfogott elkövetők száma összesen.

4.4. Más áruk

A más árukra vonatkozó mutatókat az alábbi kategóriákba kell sorolni:

Dohány

Cigaretta

Alkohol

4.	Szekunder energiahordozók (tüzelőanyagok)

5.	Kulturális javak jogellenes kereskedelme

6.	Egyéb áruk.

Minden nemzeti koordinációs központ minden hónap tizenötödik napján jelentést tesz a következőkről:

a)	a lefoglalások száma kategóriánként;

b)	a lefoglalt összmennyiség kategóriánként;

c)	származás és kategória szerinti bontás, ha megállapítható;

d)	eredet szerinti bontás, ha a származás megállapítható;

e)	rendeltetési hely (a schengeni térségbe való belépés vagy az onnan való kilépés vagy ismeretlen) szerinti bontás kategóriánként;

f)	a határellenőrzési tevékenység típusa (határátkelőhelyen végzett ellenőrzés és határőrizet) szerinti és kategóriánkénti bontás;

g)	a javakat felderítő nemzeti hatóság;

h)	az elfogott elkövetők száma összesen;

i)	a lefoglalt javak értéke.

5. EGYÉB HATÁROKON ÁTNYÚLÓ BŰNCSELEKMÉNYEKRE VONATKOZÓ MUTATÓK

Az egyéb határokon átnyúló bűncselekményekre vonatkozó mutatókat az alábbi kategóriákba kell sorolni:

1.	Kiskorú jogellenes elvitele

2.	Az Európai Határ- és Parti Őrség személyzetével (nemzeti hatóságok vagy az ügynökség személyzete) szembeni támadások, fenyegetések

3.	Közlekedési eszközök jogellenes hatalomba kerítése

Egyéb.

Minden nemzeti koordinációs központ minden hónap tizenötödik napján jelentést tesz a következőkről:

a)	az esetek száma kategóriánként;

b)	a határellenőrzési tevékenység típusa (határátkelőhelyen végzett ellenőrzés, határőrizet) szerinti és kategóriánkénti bontás;

c)	az esetet felderítő nemzeti hatóság;

d)	az elfogott elkövetők száma összesen.

6. AZ EGYEDI ESEMÉNYEKRE VONATKOZÓ JELENTÉSÉTELBŐL SZÁRMAZTATOTT EGYÉB MUTATÓK

Az Ügynökség minden hónap tizenötödik napján mindegyik határszakasz esetében megállapítja a havi mutatókat.

Ezek a mutatók a következőkre terjednek ki:

1.	jogellenes belépések a 2. melléklet 1. bekezdésében említett, egyedi eseményekre vonatkozó jelentések alapján;

2.	kutatási-mentési események a 2. melléklet 8. bekezdésében említett, egyedi eseményekre vonatkozó jelentések alapján;

3.	illegális bevándorláshoz történő segítségnyújtás és emberkereskedelem a 2. melléklet 2. bekezdésében említett, egyedi eseményekre vonatkozó jelentések alapján;

4.	közokirat-hamisítás a 2. melléklet 4. bekezdésében említett, egyedi eseményekre vonatkozó jelentések alapján.

Az Ügynökség a rendelkezésre álló információk alapján egyéb olyan mutatókat is megállapíthat, amelyeket relevánsnak tart a kockázatelemzés vagy a helyzetismeret szempontjából.

(1) Beleértve a tisztelgésre használt és akusztikus fegyvereket, valamint az átalakítható riasztó- és jelzőfegyvereket.

2. MELLÉKLET

Az egyedi eseményekre vonatkozó jelentéstétel esetei és a kapcsolódó információk

Az egyedi események EUROSUR-ban való jelentése az alábbiakban felsorolt különböző információelemek összekapcsolásából áll, ami elősegíti az EU külső határain kialakult helyzet leírását.

Az első jelentés az első reakció kiváltása céljából gyűjtött információkat tartalmazza. Az első jelentés alapján az EUROSUR-ban részt vevő különböző felek arra törekednek, hogy az e mellékletben előírtak szerint kiegészítsék az említett információkat.

1. A SZABÁLYTALAN BELÉPÉSSEL VAGY A SZABÁLYTALAN BELÉPÉS KÍSÉRLETÉNEK GYANÚJÁVAL KAPCSOLATOS EGYEDI ESEMÉNYEKRE VONATKOZÓ JELENTÉSTÉTEL

A nemzeti koordinációs központ jelentést tesz a szabálytalan belépésekkel kapcsolatos minden eseményről. A szabálytalan belépésre vonatkozó jelentés összekapcsolható a 2. bekezdésben előírtak szerinti, illegális bevándorláshoz történő segítségnyújtással, illetve emberkereskedelemmel vagy a 8. bekezdésnek megfelelő kutatási-mentési eseménnyel.

Az eseményre vonatkozó első jelentést legkésőbb 24 órával azt követően kell megküldeni, hogy az eseményt felderítették.

A kibocsátók és a tulajdonosok törekednek arra, hogy jelentést tegyenek a következő információkról, amennyiben azok rendelkezésre állnak.

1.1. Az esemény típusa

a)	szabálytalan belépés vagy annak kísérlete;

b)	nyílt vagy titkos határátlépés.

1.2. Az esemény körülményei

a)	időpont és helyzet;

b)	rendeltetési hely/úti cél (a schengeni térségbe való belépés vagy kilépés, vagy ismeretlen);

c)	utolsó beszállás szerinti ország (csak a tengeri és légi határszakaszokon található kikötőkbe és repülőtereire való belépéskor alkalmazandó);

d)	az úti cél szerinti ország;

e)	a szabálytalan határátlépés célja;

a felderítés körülményei:

1.	a határátkelőhelyen végzett ellenőrzés során,

2.	határőrizeti művelet során,

3.	egyéb (szabálytalan továbbutazás, határok előtti terület);

g)	határellenőrzés előli elrejtőzés kísérletei;

szállítóeszközök:

1.	Légi járat (a légi járatra vonatkozó jelentést össze kell kapcsolni a 7. bekezdés rendelkezései szerinti jelentéssel)

2.	Hajó (a hajóra vonatkozó jelentést össze kell kapcsolni az 1. bekezdés rendelkezései szerinti jelentéssel, vagy a 6. bekezdés rendelkezési szerinti kutatási-mentési esettel)

3.	Szállítótartály

4.	Tehergépjármű vagy haszonjármű

5.	Személygépkocsi

6.	Autóbusz vagy távolsági autóbusz

Vonat

Gyalogos.

1.3. Érintett személyek

a)	az érintett személyek száma összesen;

b)	kiskorúak száma;

c)	a nemzetközi védelemre szoruló személyek száma;

d)	(feltételezett/megerősített) állampolgárság szerinti bontás, állampolgárságok;

e)	korcsoport.

2. AZ ILLEGÁLIS BEVÁNDORLÁSHOZ TÖRTÉNŐ SEGÍTSÉGNYÚJTÁSSAL VAGY EMBERKERESKEDELEMMEL, VAGY ILLEGÁLIS BEVÁNDORLÁSHOZ TÖRTÉNŐ SEGÍTSÉGNYÚJTÁS VAGY EMBERKERESKEDELEM KÍSÉRLETÉNEK GYANÚJÁVAL KAPCSOLATOS EGYEDI ESEMÉNYEKRE VONATKOZÓ JELENTÉSTÉTEL

A nemzeti koordinációs központ jelentést tesz az illegális bevándorláshoz történő segítségnyújtással, illetve az illegális bevándorláshoz történő segítségnyújtás kísérletének gyanújával, vagy az emberkereskedelemmel, illetve az emberkereskedelem kísérletének gyanújával kapcsolatos eseményekről.

Az eseményre vonatkozó első jelentést legkésőbb 24 órával azt követően kell megküldeni, hogy az eseményt felderítették.

Az eseményt össze lehet kapcsolni egy szabálytalan belépéssel kapcsolatos eseménnyel.

A kibocsátók és a tulajdonosok törekednek arra, hogy jelentést tegyenek a következő információkról, amennyiben azok rendelkezésre állnak:

2.1. Az esemény típusa

a)	illegális bevándorláshoz történő segítségnyújtás, emberkereskedelem;

b)	szakasz (gyanú, kísérlet, befejezett cselekmény)

2.2. Az esemény körülményei

a)	időpont és helyszín;

b)	rendeltetési hely/úti cél (a schengeni térségbe való belépés vagy kilépés, vagy ismeretlen);

a felderítés körülményei:

1.	a határátkelőhelyen végzett ellenőrzés során,

2.	határőrizeti művelet során,

3.	egyéb (szabálytalan továbbutazás, határok előtti terület);

szállítóeszközök:

1.	Légijárat (a légijáratra vonatkozó jelentést össze kell kapcsolni a 7. bekezdés rendelkezései szerinti jelentéssel)

2.	Hajó (a hajóra vonatkozó jelentést össze kell kapcsolni az 1. bekezdés rendelkezései szerinti jelentéssel, vagy a 6. bekezdés rendelkezési szerinti kutatási-mentési esettel)

3.	Szállítótartály

4.	Tehergépjármű vagy haszonjármű

5.	Személygépkocsi

6.	Autóbusz vagy távolsági autóbusz

Vonat

Gyalogos.

2.3. Elkövetők

a)	az érintett személyek száma összesen;

b)	korcsoportok:

c)	(feltételezett/megerősített) állampolgárság és származási ország szerinti bontás;

d)	a kizsákmányolás formája (szexuális, munkaerő, egyéb).

2.4. Áldozatok (ha az esemény nem szabálytalan határátlépéshez kapcsolódik)

a)	az áldozatok száma összesen;

b)	kiskorúak száma;

c)	a kísérő nélküli kiskorúak és a nemzetközi védelemre szoruló személyek száma;

d)	az áldozatok megoszlása tranzitország(ok) szerint;

e)	(feltételezett/megerősített) állampolgárság és származási ország szerinti bontása.

2.5. Indíték és elkövetési mód

a)	elkövetési mód;

b)	az illegális bevándorláshoz történő segítségnyújtás vagy emberkereskedelem esetén célzott kizsákmányolás céljából.

3. ÁRUK JOGELLENES KERESKEDELMÉVEL VAGY ÁRUK JOGELLENES KERESKEDELME KÍSÉRLETÉNEK GYANÚJÁVAL KAPCSOLATOS EGYEDI ESEMÉNYEKRE VONATKOZÓ JELENTÉSTÉTEL

Az 1. melléklet 4. bekezdésében említett mutatókon kívül a nemzeti koordinációs központ a következő esetekben jelentést tesz az áruk jogellenes kereskedelmével vagy áruk jogellenes kereskedelme kísérletének gyanújával kapcsolatos egyedi eseményekről:

1.	A lefoglalt mennyiségek meghaladják a 3. mellékletben meghatározott küszöbértékeket;

2.	Az áruk jogellenes kereskedelme vagy áruk jogellenes kereskedelme kísérletének gyanúja lehetséges terrorista tevékenységhez kapcsolódik vagy veszélyt jelenthet az Unió vagy tagállamai biztonságára;

3.	Az áruk jogellenes kereskedelme vagy áruk jogellenes kereskedelme kísérletének gyanúja más tagállamok és az Ügynökség reakcióját vonja maga után, vagy hatással van a határellenőrzési intézkedésekre;

4.	Az áruk jogellenes kereskedelme vagy áruk jogellenes kereskedelme kísérletének gyanúja egy konkrét elkövetési módhoz kapcsolódik. Ebben az esetben a jelentéseket az azokat leíró kockázatelemzési jelentéshez kell kapcsolni;

5.	Az áruk lefoglalása rendellenes, és új bűncselekményi mintát jelezhet.

A kibocsátók és a tulajdonosok törekednek arra, hogy jelentést tegyenek a következő információkról, amennyiben azok rendelkezésre állnak.

3.1. Az esemény típusa

Az esemény típusának leírásakor a kibocsátó az 1. melléklet 4. bekezdésében szereplő kategóriákat és alkategóriákat, valamint adott esetben a 3. mellékletben említett egységeket használja.

3.2. Az esemény körülményei

a)	időpont és helyzet;

b)	rendeltetési hely/úti cél (a schengeni térségbe való belépés vagy kilépés, vagy ismeretlen);

a felderítés körülményei:

1.	a határátkelőhelyen végzett ellenőrzés során,

2.	határőrizeti művelet során,

3.	egyéb (szabálytalan továbbutazás, határok előtti terület);

szállítóeszközök:

1.	Légijárat (a légijáratra vonatkozó jelentést össze kell kapcsolni a 7. bekezdés rendelkezései szerinti jelentéssel)

2.	Hajó (a hajóra vonatkozó jelentést össze kell kapcsolni az 1. bekezdés rendelkezései szerinti jelentéssel, vagy a 6. bekezdés rendelkezési szerinti kutatási-mentési esettel)

3.	Szállítótartály

4.	Tehergépjármű vagy haszonjármű

5.	Személygépkocsi

6.	Autóbusz vagy távolsági autóbusz

Vonat

Gyalogos

9.	Teheráru vagy postai csomag;

elkövetési mód vagy feltételezett elkövetési mód beleértve a következőket:

1.	elrejtés típusa;

2.	elrejtéssel kapcsolatos részletek.

3.3. Árutípus

a)	az 1. melléklet 4. bekezdésének megfelelő kategória és alkategória;

b)	mennyiség (becsült/lefoglalt);

c)	becsült érték.

3.4. Érintett személyek

a)	az érintett személyek száma összesen;

b)	a személy szerepe;

c)	kiskorúak száma;

d)	(feltételezett/megerősített) állampolgárság szerinti bontás.

4. A KÖZOKIRAT-HAMISÍTÁSSAL KAPCSOLATOS EGYEDI ESEMÉNYEKRE VONATKOZÓ JELENTÉSTÉTEL

A nemzeti koordinációs központ jelentést tesz a határellenőrzési művelet során észlelt közokirat-hamisítással vagy okmányokkal való visszaéléssel kapcsolatos eseményekről.

Az eseményre vonatkozó első jelentést legkésőbb 24 órával azt követően kell megküldeni, hogy az eseményt felderítették.

Az eseményt össze lehet kapcsolni a szabálytalan határátlépéssel, az illegális bevándorláshoz történő segítségnyújtással vagy emberkereskedelemmel, az áruk jogellenes kereskedelmével vagy a határokon átnyúló bűnözés egyéb formáival kapcsolatos eseményekkel.

A kibocsátók és a tulajdonosok rendelkezésre állásuk esetén jelentést tesznek a következő információkról.

4.1. Az okmányokkal való visszaélés típusa

4.2. Az esemény körülményei

a)	időpont és helyzet;

b)	rendeltetési hely/úti cél (a schengeni térségbe való belépés vagy kilépés, vagy ismeretlen);

a felderítés körülményei:

1.	a határátkelőhelyen végzett ellenőrzés során,

2.	határőrizeti művelet során,

3.	egyéb (szabálytalan továbbutazás, határok előtti terület);

4.3. A személyre vonatkozó információk

a)	a személy állítólagos állampolgársága;

nem;

c)	korcsoport.

4.4. Az okmányra vonatkozó információk

a)	az okmány típusa és altípusa (útlevél, személyi igazolvány, tartózkodási engedély, vízum, határbélyegző, egyéb);

b)	az okmányt kibocsátó állam;

c)	az okmány használata (bemutatott, elrejtett, n.a.);

d)	a beszállás szerinti határátkelőhely;

e)	a tranzit határátkelőhelye;

f)	az úti cél szerinti határátkelőhely;

g)	mikrocsip;

h)	határbélyegző.

5. A HATÁROKON ÁTNYÚLÓ BŰNÖZÉS EGYÉB FORMÁIVAL KAPCSOLATOS EGYEDI ESEMÉNYEKRE VONATKOZÓ JELENTÉSTÉTEL

Az 1. melléklet 7. bekezdésében említett mutatókon kívül a nemzeti koordinációs központ a következő esetekben jelentést tesz az egyéb bűncselekményekkel kapcsolatos egyedi eseményekről:

1.	A határokon átnyúló bűncselekmény vagy a határokon átnyúló bűncselekmény kísérletének gyanúja, vagy az adatbázisban, illetve a nagy méretű IT-rendszerben elért találat lehetséges terrorista tevékenységhez kapcsolódik vagy veszélyt jelenthet az Unió vagy tagállamai biztonságára;

2.	A határokon átnyúló bűncselekmény vagy a határokon átnyúló bűncselekmény kísérletének gyanúja, vagy az adatbázisban, illetve a nagy méretű IT-rendszerben elért találat más tagállamok és az Ügynökség reakcióját vonja maga után, vagy hatással van a határellenőrzési intézkedésekre;

3.	A határokon átnyúló bűncselekmény vagy a határokon átnyúló bűncselekmény kísérletének gyanúja egy konkrét elkövetési módhoz kapcsolódik. Ebben az esetben a jelentéseket az azokat leíró kockázatelemzési jelentéshez kell kapcsolni.

A kibocsátók és a tulajdonosok törekednek arra, hogy jelentést tegyenek a következő információkról, amennyiben azok rendelkezésre állnak:

5.1. Az esemény típusa

Az esemény típusának leírásakor a kibocsátó az 1. melléklet 7. bekezdésében szereplő kategóriákat és alkategóriákat használja.

5.2. Az esemény körülményei

a)	időpont és helyzet;

b)	rendeltetési hely/úti cél (a schengeni térségbe való belépés vagy kilépés, vagy ismeretlen);

a felderítés körülményei:

1.	a határátkelőhelyen végzett ellenőrzés során,

2.	határőrizeti művelet során,

3.	egyéb (szabálytalan továbbutazás, határok előtti terület);

szállítóeszközök:

1.	Légijárat (a légijáratra vonatkozó jelentést össze kell kapcsolni a 7. bekezdés rendelkezései szerinti jelentéssel)

2.	Hajó (a hajóra vonatkozó jelentést össze kell kapcsolni az 1. bekezdés rendelkezései szerinti jelentéssel, vagy a 6. bekezdés rendelkezési szerinti kutatási-mentési esettel)

3.	Szállítótartály

4.	Tehergépjármű vagy haszonjármű

5.	Személygépkocsi

6.	Autóbusz vagy távolsági autóbusz

Vonat

Gyalogos

9.	Teheráru vagy postai csomag.

5.3. Érintett személyek

a)	az érintett személyek száma összesen;

b)	a személy szerepe;

c)	kiskorúak száma;

d)	(feltételezett/megerősített) állampolgárság szerinti bontás.

6. A FIGYELMET ÉRDEMLŐ HAJÓKKAL KAPCSOLATOS EGYEDI ESEMÉNYEKRE VONATKOZÓ JELENTÉSTÉTEL

A figyelmet érdemlő hajókkal kapcsolatos információkat jelenteni kell:

1.	ha az észlelt hajó szerepel a gyanús hajók figyelőlistáján, ebben az esetben a jelentést a megfelelő figyelőlistához kell kapcsolni;

2.	ha a hajó érintett az e mellékletben felsorolt valamely eseményben, ebben az esetben a jelentést a megfelelő eseményhez kell kapcsolni;

3.	vagy ha hajót a kibocsátó gyanúsnak tartja, ebben az esetben a jelentést a kockázatelemzési jelentéshez kell kapcsolni.

A hajókra vonatkozó első jelentést legkésőbb 24 órával azt követően kell megküldeni, hogy a hajót észlelték.

A kibocsátók és a tulajdonosok törekednek arra, hogy jelentést tegyenek a következő információkról, amennyiben azok rendelkezésre állnak:

6.1. A hajó helyzete és állapota

A figyelmet érdemlő hajó helyzetére vonatkozó információk a következők:

a)	a mérés időpontja, a helyzet és a bizonytalansági tartomány, az irány és a sebesség, ha az eszköz mozog;

b)	a hajó állapota (kikapcsolt hajtóművek, füstérzékelés, lehorgonyzott stb.);

c)	a mérés vagy észlelés forrása (radar, helymeghatározó rendszer stb.);

a hajónak az esemény előtti korábbi ismert helyzete.

Azoknak a kibocsátóknak, amelyek a hajóra vonatkozó információhoz tudnak jutni, törekedniük kell arra, hogy a rendelkezésükre álló információforrások felhasználásával a lehető leghamarabb frissítsék a hajó helyzetét.

A tengeren észlelt, figyelmet érdemlő hajó helyzetére vonatkozó információkat az észlelést követően legalább óránként frissíteni kell.

6.2. Hajó típusa

A figyelmet érdemlő hajó típusára vonatkozó információk elősegítik a következők közötti különbségtételt:

a)	személyhajó, vitorlás hajó, motoros jacht, halászhajó, cellás konténerszállító hajó, ömlesztettáru-szállító hajó, olajszállító tartályhajó, általános teherhajó, gyorsjáratú vízi jármű, mobil tengeri fúrótorony, különleges célra szolgáló hajó;

b)	hajóhasználat: kereskedelmi vagy szabadidős célú.

6.3. Hajóazonosítók

A hajóazonosítókra vonatkozó információk a következők:

a lobogó;

b)	a hajó neve;

c)	Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) hajóazonosító száma, tengeri mobilszolgáltatás-azonosító, valamint a hajókkal való kapcsolatfelvételhez és azok leírásához használt egyéb vizuális és rádióazonosítók.

6.4. Személyhajók és áruszállító hajók

A személy- és áruszállító légi járatokra vonatkozó információk közé tartoznak a következők:

a)	a hajószemélyzet létszáma;

b)	a hajószemélyzet állampolgárság szerinti megoszlása;

c)	utaslétszám;

d)	az utasok állampolgárság szerinti megoszlása;

e)	a rakomány típusa és mennyisége/tömege.

7. A FIGYELMET ÉRDEMLŐ KÜLSŐ JÁRATOKKAL KAPCSOLATOS EGYEDI ESEMÉNYEKRE VONATKOZÓ JELENTÉSTÉTEL

A figyelmet érdemlő külső járatokkal kapcsolatos információkat jelenteni kell:

1.	ha az észlelt járat szerepel a gyanús járatok figyelőlistáján, ebben az esetben a jelentést a megfelelő figyelőlistához kell kapcsolni;

2.	ha a járat érintett az e mellékletben felsorolt valamely eseményben, ebben az esetben a jelentést a megfelelő eseményhez kell kapcsolni;

3.	vagy ha a járatot a kibocsátó gyanúsnak tartja; ebben az esetben a jelentést a kockázatelemzési jelentéshez kell kapcsolni.

A járatra vonatkozó első jelentést legkésőbb 24 órával azt követően kell megküldeni, hogy a hajót észlelték.

A kibocsátók és a tulajdonosok törekednek arra, hogy jelentést tegyenek a következő információkról, amennyiben azok rendelkezésre állnak.

7.1. A figyelmet érdemlő légi jármű helyzete

A figyelmet érdemlő járat helyzetére vonatkozó információk a következők:

a)	a mérés időpontja;

b)	hely, a magasságot is beleértve, valamint a bizonytalanság mértéke;

c)	irány és sebesség;

d)	a mérés vagy észlelés forrása (radar, helymeghatározó rendszer stb.).

Azoknak a kibocsátóknak, amelyek a légi járműre vonatkozó információhoz tudnak jutni, törekedniük kell arra, hogy a rendelkezésükre álló információforrások felhasználásával frissítsék a légi jármű helyzetét.

A figyelmet érdemlő légi jármű helyzetére vonatkozó információkat közel valós időben frissíteni kell.

7.2. A figyelmet érdemlő légi jármű típusa

A légi jármű típusára vonatkozó információk elősegítik a merev- vagy forgószárnyas, a sugárhajtásos vagy légcsavaros, a fedélzeten tartózkodó pilóta által irányított vagy távirányítású légi jármű közötti különbségtételt, továbbá – ha rendelkezésre állnak – a pontos modellre vonatkozó tájékoztatást is nyújthatnak.

7.3. Légi jármű azonosítók

A légi jármű azonosítóira vonatkozó információk a légi járművel való kapcsolatfelvételhez és annak leírásához használt különböző vizuális és rádióazonosítókra terjednek ki.

7.4. A járatra vonatkozó információk

A járatra vonatkozó információk a következőket foglalják magukban:

a)	a járat típusa (kereskedelmi, magán, kormányzati stb.);

b)	a járat azonosítója, beleértve a kereskedelmi légi járat azonosítóit is;

c)	az indulás helye;

d)	a célállomás;

e)	a repülési tervre való hivatkozás.

7.5. Személy- és áruszállító légi járatok

A személy- és áruszállító légi járatokra vonatkozó információk közé tartoznak a következők:

a)	a személyzet létszáma;

b)	a kabinszemélyzet állampolgárság szerinti megoszlása;

c)	utaslétszám;

d)	az utasok állampolgárság szerinti megoszlása;

e)	rakománytípus.

8. A KUTATÁSI-MENTÉSI ESEMÉNYEKKEL KAPCSOLATOS EGYEDI ESEMÉNYEKRE VONATKOZÓ JELENTÉSTÉTEL

A nemzeti koordinációs központ jelentést tesz a 21. cikknek megfelelő kutatás-mentéssel kapcsolatos minden eseményről.

A lehetséges kutatási-mentési eseményekkel kapcsolatos jelentéstétel kiterjed az esemény teljes időtartamára, a figyelmet érdemlő hajó első észlelésétől vagy a tengeren bajba jutott személyekre vonatkozó figyelmeztető jelzés beérkezésétől a határátlépés befejezéséig és a kapcsolódó kutatási-mentési művelet lezárásáig.

A kibocsátók és a tulajdonosok törekednek arra, hogy jelentést tegyenek a következő információkról, amennyiben azok rendelkezésre állnak.

8.1. A veszélyben lévő hajóra vonatkozó, a 6. bekezdés szerinti jelentéstételhez való kapcsolatok

A jelentés összekapcsolható a kutatási-mentési műveletben például anyahajóként részt vevő más, figyelmet érdemlő hajóval.

8.2. A kutatási-mentési művelet helyzetére vonatkozó jelentéstétel a következőkre terjed ki:

a)	a kutatás-mentés fázisa (bizonytalanság, figyelmeztető jelzés, veszély, folyamatban lévő kutatási-mentési művelet, lezárt kutatási-mentési művelet);

b)	az illetékes tengeri mentést koordináló központ;

c)	az előrelátható biztonságos hely vagy az a biztonságos hely, ahol a kutatási-mentési művelet véget ér.

8.3. Az 1. bekezdés és a 2. bekezdés szerinti jelentéstételhez való kapcsolatok (megfelelő esetben)