Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság állásfoglalása – Gondoljuk újra Európát – Az EGSZB állásfoglalása az Európa jövőjéről szóló konferenciáról

(2021/C 286/01)

Előadók:

Stefano MALLIA (I. Csoport) Oliver RÖPKE (II. Csoport) Séamus BOLAND (III. Csoport)

A 2021. április 27–28-i plenáris ülésén (az április 27-i ülésnapon) az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 226 szavazattal 1 ellenében, 5 tartózkodás mellett fogadta az alábbi állásfoglalást.

1.1.

Az Európa jövőjéről szóló konferencia (a továbbiakban: a konferencia) egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy Európa újra kapcsolatba lépjen és párbeszédet folytasson az európai polgárokkal, többek között a civil társadalmi szereplőkön keresztül, biztosítandó számukra, hogy érdemben beleszólhassanak közös jövőjükbe. Eljött az ideje, hogy valóra váltsuk az Európai Unióról szóló szerződés 11. cikkének ígéretét, és lehetőséget adjunk a polgároknak és az érdekképviseleti szervezeteknek, hogy az Unió bármely területen végzett tevékenységéről véleményt nyilváníthassanak, és azokat nyilvánosan megvitathassák, valamint annak, hogy az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tartsunk fenn.

1.2.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) szerint a konferencia sikere attól is függ majd, hogy a mindennapi élet realitásai alapján képes lesz-e Európát oly módon újragondolni, hogy azt az európai polgárok magukénak érezhessék. Ennek az újragondolt értelmezési keretnek többnek kell lennie az eredmények puszta felsorolásánál: konkrét racionális és érzelmi kötődést kell kialakítani az EU és polgárai között. A körvonalazódó „à la carte” Európa elkerülése érdekében a stratégiai témákat közös perspektívába kell helyezni. A cél az, hogy közös értékek alapján újra felfedezzük és megújítsuk az oly szükséges közösségi érzést, új lendületet adva ezzel Európának, hogy az képes legyen szembenézni a jelenlegi és jövőbeli kihívásokkal.

1.3.

Az EGSZB-nek valamennyi tagállamban mélyen gyökerező kapcsolatai vannak az élet minden területén ténykedő szereplőkkel (munkáltatókkal, szakszervezetekkel, a civil társadalommal általában). Ennek köszönhetően a leginkább alkalmas arra, hogy bevonja a szervezett civil társadalmat, mivel ehhez rendelkezésére állnak a megfelelő hálózatok. Ez az EGSZB alapvető célja, és e téren vitathatatlan ismeretekkel rendelkezik. Kulcsfontosságú, hogy az EGSZB állandóan részt vegyen a konferencia teljes folyamatában, beleértve a végrehajtó testületet is.

1.4.

Az EGSZB-nek teljes mértékben be kell épülnie a konferencia irányításába; célja, hogy határozott és világos javaslatokat nyújtson az Unióról az elkövetkező évtizedekre vonatkozóan alkotott értelmezési kerete és jövőképe alapján. Az EGSZB megismétli szilárd meggyőződését, hogy a konferenciának olyan javaslatokat és megoldásokat kell nyújtania, amelyek valódi kézzelfogható változást hoznak az EU polgárai számára. Ezért létfontosságú, hogy a konferencia konkrét és mérhető haladást érjen el, és ne csak nem kötelező erejű, sehova sem vezető vitákhoz vezessen a polgárokkal. Így Maroš Šefčovič európai bizottsági alelnök javaslata, hogy a konferencia következtetéseit beépítsék az Európai Bizottság 2022-es munkaprogramjába, a helyes irányba mutat. Ez egy olyan döntő pont, amely alátámasztja e politikai folyamat egészének hitelességét és törekvését.

1.5.

A konferencia irányításának meg kell határoznia a polgárok és a civil társadalom részvételének hatókörét és célját, ezeket pedig már a konferencia kezdetekor meg kell fogalmazni. A részvételi eszközök céljának ismerete elősegítheti a célkitűzések és a rendelkezésre álló eszközök összehangolását mind a folyamat megtervezésében, mind a költségvetésben. Az irányításnak minden bizonnyal a részvétel különböző formáit és módszereit kell igénybe vennie az adott időpontban elért fázistól és szinttől függően, és módot kell találnia arra, hogy megszólítsa azokat az európaiakat, akik maguktól nem vennének részt. A polgárok és a civil társadalom közreműködését a politikusoknak és az intézményeknek fel kell karolniuk, illetve a döntésekben figyelembe kell venniük, különben az e gyakorlatokba vetett bizalom elillanhat. Kerülni kell a túlságosan nagy elvárásokat. Visszajelzési mechanizmus fogja biztosítani, hogy a konferencia rendezvényein kifejtett elképzelések uniós fellépésre irányuló, konkrét ajánlásokat eredményezzenek.

1.6.

A konferencia rövid időkerete valamennyi résztvevőt korlátok közé szorít. Ezért a konferenciát egy olyan állandó folyamat kiinduló pontjaként kell értelmezni, amely erre a kezdeti időszakra építve az európai polgárokkal folytatott kapcsolattartás fokozását célozza. Meg kell ragadni ezt a lehetőséget, hogy paradigmaváltást érjünk el, és magasabb szintű törekvéseket fogadjunk el a szakpolitikai területeken, beleértve a gazdaság-, szociális és környezetvédelmi politikát is.

1.7.

A konferencia tanácskozásait minden szereplőnek figyelemmel kell kísérnie, és azok iránt nyitott hozzáállást kell tanúsítaniuk: nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonniuk a következő lépésekről, és az összes lehetőséget figyelembe kell venniük. Ezt szem előtt tartva az elmúlt években elindult néhány uniós kezdeményezés és eszköz, amelyeket most meg kell valósítani. Elő kell mozdítani a végrehajtás rendszeres nyomon követését, valamint naprakész információkat kell szolgáltatni az elfogadott intézkedések és a rendelkezésre álló eszközök terén uniós szinten elért haladásról.

2.   Gondoljuk újra Európát – Európa, ahol jó élni, és jól lehet boldogulni

2.1.

Mindezek alapján az EGSZB Európa újragondolását javasolja, mégpedig olyan módon, amely összekapcsolja Európa távoli és közelmúltját a jelennel, és a határokon átnyúló együttműködésen és az Európa népei közötti kapcsolatok megerősítésén alapuló jövőképet biztosít. Emellett az újragondolt értelmezési keretnek a szolidaritás, a társadalmi igazságosság, a nemzedékek közötti együttműködés, a nemek közötti egyenlőség, a fenntartható jólét és a méltányos zöld és digitális átállás értékeiben kell gyökereznie. Elengedhetetlen, hogy kihasználjuk ezen értékek széles körű támogatottságát, hogy a fenntarthatóságra való átállás érdekében újragondoljuk növekedési és irányítási modelljeinket, egyenlőbb társadalmat építsünk, és a civil társadalmi szervezeteket helyezzük a helyreállítás és fellendülés középpontjába. Polgárainknak olyan Európára van szükségük, amely: — elismeri, hogy a civil társadalom a közjó őre, és nélkülözhetetlen az Európa közös kihívásaira adott megoldások azonosításához; — a Covid19-válság utáni igazságos és fenntartható helyreállításra összpontosít, amely kijelöli az utat a befogadóbb társadalom felé, és kiépíti a hosszú távú versenyképességet, teljes mértékben figyelembe véve az uniós tagállamokban végbemenő, egymással összefonódó társadalmi, gazdasági, demográfiai és ághajlati válságokat, a zöld és digitális átállás szükségességét, valamint a világjárvány által kiváltott hosszabb távú strukturális változásokat. Teljeskörű támogatást kell nyújtani Európa gazdaságának, hogy helyreállítsa korábbi pozícióját, figyelembe véve a felzárkózás, a nagyobb kohézió, a szociális védelem, a közszolgáltatásokba történő nagyobb mértékű beruházások, a fenntartható fejlődési célok és a szegénység csökkentésének szükségességét; — támogatja a gazdasági és társadalmi helyreállítást, a vállalkozói készségeket, a méltányos átállást, a minőségi munkahelyek létrehozását, az oktatás és a készségek megszerzését, az innovációt, az infrastrukturális és szociális beruházásokat, a dekarbonizációt, a digitalizációt, az egységes piac kiteljesítését és a gazdasági és monetáris integrációt; — megvédi valamennyi polgárát, beleértve a legmarginalizáltabb helyzetű polgárokat is, óvja egészségüket, biztonságukat és jóllétüket, valamint a környezetet és a biológiai sokféleséget; — tiszteletben tartja és előmozdítja a sokszínűséget, a nemek közötti egyenlőséget, az alapvető jogokat, a demokráciát, a társadalmi párbeszédet és az inkluzív kormányzást; — a multilateralizmuson, valamint a demokrácia és jogállamiság, az emberi jogok, a szociális párbeszéd, a fenntartható fejlődési célok, a diplomácia és a nyitott, tisztességes és fenntartható kereskedelem előmozdításán keresztül támogatja a békét, a biztonságot és a fejlődést a világban.

2.2.

Az EGSZB egyöntetűen elismeri, hogy a kettős – zöld és digitális – átállás kiemelkedően fontos szerepet játszik Európa fenntartható versenyképességének, szolidaritásának és a jövőbeli válságok kezelésére vonatkozó rezilienciájának megerősítésében. A Covid19-világjárvány a legsúlyosabb válság, amellyel az EU létrehozása óta szembesült. A világjárvány még sürgetőbbé tette, hogy az EU határozott és következetes válaszokat tudjon adni az Unió politikai, egészségügyi, gazdasági és társadalmi dimenzióinak javítása érdekében. Ez a konferencia egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy az EU elérje ezt az eredményt. A közös európai megközelítés szükségességére a Covid19 polgárainkra, társadalmainkra és gazdaságainkra gyakorolt hatása is rávilágított. A világjárvány megmutatta, hogy erős indokok szólnak a közös cselekvés mellett, azonban feltárta azokat a gyenge pontokat is, amelyek abban jelentkeznek, ahogy Európa kezeli az ilyen alapvető kihívásokat. Az „állandó válság” korában az EU-nak meg kell erősítenie válságkezelési képességét, hogy olyan eredményeket érjen el, amelyeket az európai polgárok elvárnak és megérdemelnek.

2.3.

Ez a válság azt is nyilvánvalóvá tette, hogy az EU-nak nagyobb erőfeszítéseket kell szentelnie annak biztosítására, hogy a vállalkozások, munkavállalók és a szegénységgel és társadalmi kirekesztettséggel szembesülő emberek megfelelő védelemben részesüljenek a közelmúltbeli és jövőbeli kihívások hatásaival szemben. A Covid19 arra is rámutatott, hogy támogatni kell a fenntartható versenyképességet, és Unió-szerte növelni kell a jó minőségű egészségügybe, gondozásba, oktatásba és szociális szolgáltatásokba történő beruházásokat. Döntő szerepe lesz az uniós szintű egészségügyi koordináció további javításának, a határokon átnyúló egészségügyi fenyegetések jobb kezelésének és az uniós egészségügyi rendszerek megerősítésének.

2.4.

Az EU számíthat fő erősségeire, például a belső piacára, amely a világ egyik legnagyobb piaca, továbbá alapvető értékeire (1), amelyek nem képezhetik alku tárgyát, és amelyek szerves részét képezik az európai társadalomnak és demokráciának. Számíthat emellett a szolidaritásra, amit bizonyított az ambiciózus Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz is, amely megköveteli a nemzeti helyreállítási tervek hatékony végrehajtását. Az EU-nak végső soron arra kell törekednie, hogy megerősítse a szociális piacgazdasági modellt, ahol a fenntartható, versenyképes gazdaság együtt jár a fejlett szociálpolitikával. Ebből az következik, hogy az előremutató út az európai zöld megállapodás megvalósítása, amelyet az EGSZB már kezdetektől fogva üdvözölt. A zöld megállapodás Európa új növekedési stratégiája, amelynek középpontjában a jólét, a fenntarthatóság és a társadalmi igazságosság áll. A klímasemleges életmódra való méltányos átállás, a jó minőségű munkahelyek előmozdítása, valamint a fenntartható vállalkozói szellem és az innováció – ezen belül a körforgásos gazdaság és a szociális gazdaság – támogatása kiemelt fontossággal bír majd a fellendülő Európa számára.

2.5.

Az EU azonban erőteljes kihívásokkal szembesül: a világjárvány a tagállamok között és azokon belül is fokozza, nem pedig csökkenti az egyenlőtlenségeket. Ezért kettős célt kell követni: tovább kell erősíteni az európai gazdaság és mindenfajta méretű vállalkozás, különösen a kkv-k fenntartható versenyképességét, ugyanakkor Európának ambiciózusabbá és konkrétabbá kell tennie a szociális dimenziót, hogy senkit se hagyjanak magára.

2.6.

Értékeinek védelme és prioritásainak megvalósítása érdekében az EU-nak egyben pozitív szerepet kell játszania a nemzetközi gazdasági szférában. Egy olyan világban, amelyet az erőteljes verseny és a kemény súrlódások jellemeznek nemcsak gazdasági, hanem politikai szinten is, az Uniónak olyan globális szereplővé kell válnia, amely hatékonyabban tudja védelmezni érdekeit és értékeit. A nyitott stratégiai autonómia bizonyos fokának elérését – amely fenntartja az EU képességét arra, hogy fellépjen a döntő fontosságú gazdasági területeken – egyensúlyba kell hozni azzal, hogy az EU kész együttműködni a közös kihívások, például az éghajlatváltozás megoldásainak előmozdításában, valamint a szabályokon alapuló multilaterális rendszer megerősítésében.

2.7.

A világjárvány rámutatott arra, hogy erős és reziliens európai ipari bázisra van szükség. Európának ambiciózus iparpolitikára van szüksége, amely előmozdítja a kettős – digitális és fenntarthatósági – átállást, miközben javítja Európa globális versenyképességét. Az új iparpolitikának a különböző szakpolitikák (köztük a kereskedelempolitika, a készségfejlesztés, a befektetés-, kutatás- és energiapolitika) széles körét felhasználva folyamatosan elébe kell mennie a legfontosabb jövőbeli gazdasági ágazatoknak és mozgatórugóknak, megteremtve a keretfeltételeket – köztük a szükséges készségprofilokat – ahhoz, hogy az európai ipar a globális technológia és innováció élvonalában maradhasson, és jó minőségű munkahelyeket és fenntartható növekedést teremtsen Európa számára. A versenyképesség, a fenntarthatóság és a társadalmi igazságosság egyidejű megvalósítása meg fogja őrizni Európa társadalmi-gazdasági modelljét a jövő számára.

2.8.

Létfontosságú, hogy az EU felhasználja ezt a lehetőséget ipari ágazatainak és ellátási láncainak korszerűsítésére és átalakítására, hogy azok versenyképesek maradjanak az alacsonyabb kibocsátású világban. A hosszú távú átalakulási folyamatokkal összefüggő kihívások kezeléséhez a politikai döntéshozóknak, a szociális partnereknek, a civil társadalmi szervezeteknek, valamint az érintett országok és régiók fő érdekelt feleinek fel kell készülniük a változásra, és aktívan kezelniük kell az átállást. A szociális párbeszéd, a munkavállalók és képviseleti szervezeteik tájékoztatása, valamint a velük folytatott egyeztetés kulcsfontosságú az átállás előretekintő kezelésében. Ennek döntő jelentősége lesz Európa számára, mivel Európa csak akkor lehet sikeres, ha a vállalatokat és a munkavállalókat is a helyreállítás és a jövőbeli szakpolitikák középpontjába helyezi. A versenyképességnek és a befogadó jellegnek együtt kell járnia: a gazdasági szempontból legjobban teljesítő tagállamok azok, amelyek a legmagasabb szintű szociális normákkal rendelkeznek, nem pedig fordítva.

3.   Az EGSZB szerepe

3.1.

Az EGSZB saját szerepének megerősítése szükségessé teszi, hogy bizonyítsa tanácsadó szervként betöltött jelentőségét és hozzáadott értékét, ami azon az egyedi szerepen alapul, hogy hidat képez 1) a politikai döntéshozók és civil társadalom; 2) a civil társadalom különböző szereplői; és 3) a nemzeti és európai szintű szereplők között. Különösen olyan transznacionális vitát kell kezdeményeznie, amely összekapcsolja egymással az Európával kapcsolatos, tagállami szintű vitákat.

3.2.

Az EGSZB álláspontjának valódi vitán kell alapulnia, amely a civil társadalom szereplőinek hozzájárulásával kezdődik, és amelyet alulról szerveződve dolgoznak ki. Ez az egyetlen olyan megközelítés, amely biztosítja, hogy minden szempontot figyelembe vegyenek, és amely egyértelmű és hatékony eredményeket hoz.

3.3.

Együttműködést kell kialakítani a Régiók Bizottságával (RB), és közösen helyi szintű végrehajtási missziókat kell szervezni, teljes mértékben tiszteletben tartva a két intézmény eltérő, ám egymást kiegészítő hatásköreit.

3.4.

Az EGSZB-t felkérték, hogy a konferencia plenáris ülésére küldött tagjain és a végrehajtó testületbe küldött megfigyelőin keresztül a konferencia és a civil társadalmat képviselő nemzeti szervezetek közötti intézményi közvetítőként járjon el.

3.5.

Az EGSZB-nek van egy ad hoc munkacsoportja. Ez az ad hoc munkacsoport meghatározta a menetrendet, amelynek céljai a következők: — azon módszerek javítása, amelyeken keresztül bevonják a civil társadalom szereplőit, és felveszik velük a kapcsolatot, különösen azáltal, hogy kapcsolatot teremtenek az EGSZB tagjainak helyi szervezeteivel, és aktivizálják azokat; — az EGSZB saját szerepének és befolyásának fokozása és megerősítése; — a civil társadalom strukturált hozzájárulásának biztosítása az uniós politikai döntéshozók felé azáltal, hogy megfelelő javaslatokat tesznek a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Bizottságnak arról, hogyan lehetne javítani az EU működését és az EGSZB jogalkotási eljárásban végzett munkáját;

3.6.

beszámolni a tagállamokban és a konferencián folytatott vitákról és párbeszédekről az EGSZB plenáris ülésén, amelyen részt vesznek az Európai Parlament képviselői (EP-képviselők), az RB tagjai, az európai biztosok és a Tanácsban ülésező miniszterek.

4.   Következtetések

A jövő, amelyet akarunk: vezető szerepben a civil társadalom

4.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Uniónak egy erős, közös értelmezési keretre van szüksége. Ebben az értelemben Európát úgy kell tekinteni, mint: 1) a közös alapvető értékek, mint például a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság őrét; 2) a fenntarthatóság, a nyitott és szabad kereskedelem és a multilateralizmus globális támogatóját; 3) egy olyan gazdasági és társadalmi modell biztos bázisát, amely egy belső határok nélküli térségben folyó tisztességes versenyen és a szolidaritáson alapul; és 4) a fenntartható jólét előmozdítóját, amelynek középpontjában az erős európai civil társadalom áll.

4.2.

Az Európa jövőjéről szóló konferenciát olyan eszközzé kell tenni, amelynek révén tartós változásokat tudunk elérni az EU-ban, ideértve a polgárok és a szervezett civil társadalom nagyobb mértékű és érdemibb bevonását is az európai közéletbe. E folyamat első lépéseként a civil társadalomnak partnerségben és szorosan együttműködve kell dolgoznia, miközben hálózatot épít, kicseréli a bevált gyakorlatokat és konszenzusra törekszik.

4.3.

A civil társadalmi szervezeteknek döntő szerepük van a napjaink kihívásaira adott megoldások azonosításában. Az EGSZB azt kéri, hogy az EU és a nemzeti hatóságok ismerjék el a szervezett civil társadalom alapvető szerepét a bizalom megteremtésében, a közvélemény formálásában és a pozitív változások előmozdításában. Szintén elengedhetetlenül fontos, hogy az EU támogassa a civil társadalmi szervezetek központi szerepét az európai értékek, a demokrácia, az alapvető jogok és a jogállamiság előmozdításában, valamint az illiberalizmus és a populizmus terjedésével és a „zsugorodó civil mozgástérrel” szembeni védelmében.

4.4.

Az EU megújításának és társadalmi-gazdasági helyreállításának kulcsa annak biztosítása, hogy a társadalom minden részét ténylegesen bevonják az uniós politikák – különösen a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek és a jövőbeli nemzeti reformprogramok – közös megtervezésébe, a közös részvételbe, valamint a tervek és programok közös végrehajtásába és értékelésébe. Ehhez fel kell használni a meglévő konzultációs struktúrákat – például az európai szemeszter folyamatát –, valamint kifejezetten el kell ismerni a civil társadalom szereplőit mint kritikus végrehajtási partnereket és kedvezményezetteket.

4.5.

Az ilyen reziliens, egyenlő és fenntartható társadalmak elképzelése és felépítése alulról szerveződő kezdeményezéseket igényel, amelyek magukban foglalják a jóllét és a fejlődés új, a bruttó hazai terméken (GDP) túlmutató fogalommeghatározásait, miközben tiszteletben tartják a polgárok véleményét és jogait. Rendkívül fontos az is, hogy a világjárvány alatt bevezetett jogkorlátozások a Covid19 utáni időszakban ne maradhassanak fenn.

4.6.

Végezetül az EGSZB azt is elengedhetetlennek tartja, hogy folyamatosan értékeljék a javasolt intézkedéseket és szakpolitikai intézkedéseket. Az EGSZB jelentős mértékben hozzá fog járulni ehhez a folyamathoz, mivel tapasztalatokkal és ismeretekkel rendelkezik arról, hogyan lehet párbeszédet kezdeményezni a polgárokkal a társadalom egészében, valamennyi uniós tagállamban.

---

(1)  Az EUSZ 2. cikke.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság állásfoglalása – Európai civil társadalom: partnerségben a fenntartható jövőért – Az EGSZB hozzájárulása a portói szociális csúcstalálkozóhoz

(2021/C 286/02)

Előadók:

Stefano MALLIA (I. csoport) Oliver RÖPKE (II. csoport) Seamus BOLAND (III. csoport)

A 2021. április 27–28-i plenáris ülésén (az április 28-i ülésnapon) az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 225 szavazattal 1 ellenében, 6 tartózkodás mellett fogadta az alábbi állásfoglalást.

A 2021. május 7-én Portóban megrendezésre kerülő szociális csúcstalálkozó egyedülálló lehetőséget kínál az EU számára arra, hogy a polgárokat visszavonhatatlanul az európai projekt középpontjába helyezze. Lehetőséget jelent annak illusztrálására is, hogy az EU és a tagállamok együttműködnek polgáraikkal azok jólléte érdekében, és senkiről sem feledkeznek meg. A csúcstalálkozó az EU számára 2030-ig és azt követően is irányadó ambíció, a fenntartható, innovatív, versenyképes és összetartó társadalom kialakítására irányuló törekvés csúcspontja. E célt elérve az Unió egyszerre lesz képes kezelni a zöld és digitális átállás kihívását és kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. A szociális csúcstalálkozó várhatóan abban is segíti majd gazdaságunkat és társadalmunkat, hogy a gazdasági, társadalmi és környezeti dimenziókat egyforma súllyal kezelve fenntarthatóvá váljon.

A Covid19-világjárvány még sürgetőbbé tette egy olyan megközelítés alkalmazását, amely egyforma jelentőséget tulajdonít társadalmaink és gazdaságaink szociális és gazdasági vonatkozásainak. A polgárok a Covid19-et olyan világjárványként tapasztalták meg, amely közvetlen közelről érintette őket, és amint Európa lassacskán megkezdi a társadalmi-gazdasági helyreállítást és végrehajtja a szociális jogok európai pillérét, a fellépéseknek továbbra is rendületlenül az emberekre és a közösségekre kell koncentrálniuk. E tekintetben a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési terv nem is lehetne időszerűbb.

A portói nyilatkozatnak valamennyi intézményi, gazdasági és társadalmi szereplőt mozgósítania kell a cselekvési terv civil és szociális párbeszédre épülő végrehajtása érdekében. Európa számára mérföldkő jelentőségű pillanathoz érkeztünk, amikor meg kell tenni az életképes és fenntartható unió megvalósításához elengedhetetlen lépéseket.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) sürgeti a tagállamokat és az európai intézményeket, hogy hozzanak intézkedéseket az alábbiak kapcsán:

1.

A szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési tervnek olyan hatékony eszközzé kell válnia, amely lehetővé teszi valamennyi szereplő számára, hogy partnerségben működjön együtt, és egyenlőségelvűbb, fenntarthatóbb, befogadóbb és reziliensebb európai társadalmakat építsen ki. Az EGSZB-n belül képviselt valamennyi civil társadalmi dimenzió alapvető módon képes hozzájárni e folyamat sikeréhez. Az európai civil társadalom aktív szerepvállalása révén valamennyi polgár – köztük a fogyatékossággal élők, az etnikai és kisebbségi csoportok, a legkiszolgáltatottabb és a társadalom peremére szorult csoportok – számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy részt vegyen a szociális jogok európai pillérének jövőképében és jövőbeli végrehajtásában, azonosuljon vele, és reményt találjon abban. Különös elismerést és támogatást érdemel a szociális gazdaság, amely döntő szerepet játszik a kielégítetlen szociális szükségletek kezelésében, a szegénység enyhítésében és az egyenlőtlenségek csökkentésében.

2.

Az egyenlőség elvét szélesebb körben érvényesítő, fenntarthatóbb, inkluzívabb és reziliensebb európai társadalmak csak a civil társadalom égetően szükséges szerepvállalása, valamint a szociális partnerekkel és a civil társadalommal folytatott hatékony párbeszéd révén jöhetnek létre. Kiemelkedő fontosságú, hogy mérjük a civil társadalom által kifejtett hatást és beszámoljunk arról, felhívva a figyelmet pozitív hozzájárulására. El kell érni azt is, hogy kedvező jogi környezet és politikamix alakuljon ki.

3.

A reziliens, befogadó, egyenlőségelvű és fenntartható társadalmak megtervezéséhez és megteremtéséhez alulról építkező kezdeményezésekre lesz szükség, amelyek a jóllét és a fejlettség GDP-n túlmutató új fogalommeghatározásait alkalmazzák, és beruháznak a szociális innovációba, tiszteletben tartva ugyanakkor a polgárok véleményét és jogait. Kiemelten fontos továbbá, hogy a Covid19 után ne folytatódjanak a jogoknak a világjárvány alatt bevezetett korlátozásai.

4.

Európának továbbra is egységesnek kell lennie és szolidaritást kell tanúsítania a civil és szociális párbeszéd kultúrájának támogatása mellett, hasonlóan ahhoz, ahogyan az a világjárvány idején történik. A szociális jogok európai pillére támogatja a szociális piacgazdaságot, továbbfejleszti szociális modelljét és a jövőbeli változásokhoz igazítja azt. A szociális reziliencia és fenntarthatóság kiépítése érdekében a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési tervnek széles körben biztosítania kell a jóllétet és befogadó munkaerőpiacot kell garantálnia, ahol tilos a megkülönböztetés, a munkahelyek pedig stabilak, és jól meg vannak fizetve.

5.

A világjárványt követően az intézményeknek és a szociális partnereknek szociális párbeszéd révén olyan megoldásokat kell kidolgozniuk, amelyek a változással kapcsolatos új és nyitott szemléletnek köszönhetően növelik gazdaságaink társadalmi rezilienciáját, miközben törekednek minimumszabályok kialakítására a védelem és az esélyegyenlőség terén, különös hangsúlyt fektetve a bérek megfelelőségére, a nemi alapú megkülönböztetés tilalmára, a fiatal munkavállalók támogatására, valamint a bizonytalan helyzetű munkavállalók és a migránsok védelmére.

6.

Az egyik legfontosabb gazdasági és társadalmi kihívást Európában az jelenti, hogy fel kell lendíteni a gazdasági növekedést, a munkahelyteremtést és a foglalkoztatásban való részvételt (az idősek és a fiatalok, a nők, a munkaerőpiactól távolabb lévők és az inaktív személyek körében is), csökkenteni kell a munkanélküliséget – különösen a fiatalok körében –, valamint meg kell erősíteni a nők munkaerőpiaci helyzetét. Mindehhez elengedhetetlen, hogy a beruházásokra a versenyképesség jegyében kerüljön sor.

7.

A versenyképesség és a készségeken és tudáson alapuló nagyobb termelékenység megbízható recept az európai társadalmak jóllétének fenntartásához. A gazdasági növekedés és a jól működő belső piac fontos szerepet játszik az EU szociális dimenziójának megerősítésében. Fejlesztenünk kell európai szociális piacgazdasági rendszerünk erősségeit, ugyanakkor fel kell számolnunk gyengeségeit, ekként képessé téve az előttünk álló kihívásoknak való megfelelésre.

8.

Gazdaságunk és társadalmaink valamennyi jelentős alkotóelemét fel kell készíteni a digitalizációban és a zöld gazdaságra való átállásban rejlő lehetőségek kiaknázására. Ennek előfeltétele a strukturális változásokra való hajlandóság és képesség, úgy a munkaerőpiacokat, mint a szociális biztonságot, az oktatást és képzést, illetve az adózást illetően. Ez azt jelenti, hogy a tagállamoknak valóban magukénak kell érezniük a reformokat, amelyeket uniós szintű keretek és intézkedések – például az európai szemeszter – koordinálnak és támogatnak. Ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy a vállalkozásokat európai beruházásokra ösztönözzük.

9.

A népesség egyre nagyobb mértékű elöregedése a munkaerő-állomány zsugorodásával együtt ahhoz vezet, hogy egyre több idős ember kerül gazdaságilag függő helyzetbe. Ennek elkerüléséhez a munkaerőpiacok inkluzívabbá tételével – és ezen belül a munkaerőpiacról jelenleg kiszorult vagy ott alulreprezentált csoportok aktiválásával – bővíteni kell a munkaerő-állományt. Intézkedésekre van szükség a tagállamok szociális biztonsági és egészségügyi rendszerei előtt álló kihívások kezeléséhez is. A demográfiai változás azt is jelenti, hogy alkalmazkodóképes és rugalmas nemzeti oktatási rendszerekre, munkaerőpiacokra és szociális jóléti rendszerekre van szükség. Ezek a kihívások nem feltétlenül jelentenek problémát: inkább lehetőségnek kell tekinteni őket, amelyekből pozitív eredmények születhetnek.

10.

A cselekvési tervnek konkrét tartalmon és kézzelfogható eredményeken kell alapulnia, és mérhető intézkedéseket kell tartalmaznia, amelyeket az érintett érdekcsoportok által közösen elfogadott, társadalmi, környezetvédelmi és gazdasági kritériumokat is magukban foglaló nyomonkövetési keretek egészítenek ki. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által javasolt kiemelt célkitűzéseket, és arra kéri a tagállamokat, hogy ambiciózusan határozzák meg saját céljaikat annak érdekében, hogy valamennyi tagállam valóban hozzájáruljon az európai szintű célok eléréséhez.

11.

Miközben Európa elmozdul a válságreagálástól a helyreállítás felé, a szociális párbeszéd, a munkavállalók megfelelő csatornákon keresztül történő tájékoztatása, konzultációja és részvétele fontos szerepet játszik a gazdasági átmenet irányításában és a munkahelyi innováció előmozdításában, különösen a jelenlegi kettős átállást és a munka világában végbemenő változásokat szem előtt tartva.

12.

A szociális jogok európai pillére nem veszi kellőképpen figyelembe a Covid19-válság által az európai egészségügyi rendszerekre kifejtett közép- és hosszú távú hatásokat. A világjárvány egyértelműen illusztrálta, hogy az egészség még az EU-ban is közvetlen hatással lehet a gazdasági és társadalmi stabilitásra. A szociális jogok európai pillérének megvalósítása során a tagállamoknak fokozott és fenntartható beruházásokat kell végrehajtaniuk a közegészségügyi szolgáltatások és infrastruktúra korszerűsítése, valamint a tagállamokon belüli és a tagállamok közötti népegészségügyi koordináció javítása érdekében.

13.

Nagyon reméljük, hogy a csúcstalálkozón valamennyi érdekelt fél határozottan elkötelezi magát a jogok és felelősségek egyensúlyán alapuló európai szociális modell fenntartása és továbbfejlesztése mellett. Arra kérjük a tagállamokat és az európai intézményeket, hogy mutassanak ambíciót és eltökéltséget.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Szabadfoglalkozásúak 4.0

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2021/C 286/03)

Előadó:

Rudolf KOLBE

Közgyűlési határozat:	2020.2.20.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikke
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.3.31.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.4.27.
Plenáris ülés száma:	560.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	233/0/3

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

A szabadfoglalkozásúak már ma is széles körben sikeresen használják a digitális és a mesterséges intelligencián (MI) alapuló alkalmazásokat megbízóik javára, és – például a mérnöki területen – vezető szerepet vállalnak ezeknek az eszközöknek a technológiai fejlesztésében. Az alkalmazások gyakorlati használhatóságának és hatékonyságának biztosítása érdekében a jövőben is fokozottan be kell őket vonni a fejlesztésbe és a validációba.

1.2.

A digitális alkalmazásokra nem szabad úgy tekinteni, mint a szabadfoglalkozásúak által nyújtott szolgáltatások kínálatának a versenytársaira vagy helyettesítőire. Ezek az alkalmazások sokkal inkább olyan segédeszközök, amelyek már ma is javítják és bővítik a szabadfoglalkozásúak nyújtotta szolgáltatásokat és azok körét.

1.3.

A szabadfoglalkozásúaknak ügyfeleik, betegeik és megbízóik érdekében képesnek kell lenniük a digitális technikák használatából adódó veszélyek felismerésére és értékelésére. Ez abból a különleges bizalmi jellegből adódik, amely erre a viszonyra jellemző, és amely a digitális értékesítési módok esetén is központi elem marad.

1.4.

A betegeknek, ügyfeleknek és megbízóknak a digitális alkalmazásokkal összefüggésben bízniuk kell abban, hogy a szabadfoglalkozású szolgáltatások nyújtása szakmai alapon, saját felelősségre és külső érdekektől függetlenül történik. Ennek fontos előfeltételét képezik a digitális fejlesztésekhez igazodó, megfelelő szakmai szabályzatok.

1.5.

A szabadfoglalkozásúaknak következetesen biztosítaniuk kell az adatvédelmet, és harmadik személyekkel szemben óvniuk kell azt. Az EU-ban az adatokkal való visszaélés elkerüléséhez biztonságos digitális infrastruktúrákra van szükség.

1.6.

A szabadfoglalkozásúaknak naprakész állapotba kell hozniuk a képzési és továbbképzési tartalmakat, hogy minél magasabb minőségi szinten biztosítsák saját maguk és alkalmazottaik informatikai és digitalizációs készségeit. Kérjük, hogy az Unió megfelelő támogatási programokkal kísérje ezeket a folyamatokat.

1.7.

A szabadfoglalkozásúaknak hozzá kell igazítaniuk saját adminisztrációjukat a digitális fejlesztésekhez, és aktívan részt kell venniük a folyamat alakításában. Ez szükségessé teheti a szakmai etikai szabályok bővítését.

1.8.

A Római Nyilatkozatban foglalt kritériumokat és alapelveket alapul véve támogatni kell, hogy a digitalizáció által új szabad foglalkozások jöjjenek létre.

2.   A Covid19 és a szabadfoglalkozásúak

2.1.

A világjárvány a szabadfoglalkozásúak körében is erőteljes digitalizációs folyamatot idézett elő. A szabadfoglalkozású szolgáltatások iránti fokozott igény és a világjárvány okozta korlátozások miatt erősen bővíteni kellett a digitális kínálatokat. A válság egyértelművé tette, hogy mennyire függ társadalmunk a rendszer szempontjából lényeges szabadfoglalkozásúak kiváló szakértelmétől. A válságok leküzdésében és a lakosság alapvető igényeinek biztosításában a kormányok fontos partnereinek számító szabadfoglalkozásúaknak a jövőben még jobban be kell kapcsolódniuk a szociális partnerség rendszereibe, és szolgáltatásaikat a digitális fejlesztésekhez igazodó, megfelelő szakmai szabályzatokkal kell biztosítaniuk. Fontos látni, hogy a világjárvány alatt sok önálló és szabadfoglalkozású nem vagy csak elégtelen mértékben fért hozzá állami támogatásokhoz.

2.2.

A szabadfoglalkozásúak szolgáltatásainak erős digitalizációja még a távoli területeken is tartós hatással lehet az ellátások javítására. Ennek során biztosítani kell, hogy minél hamarabb megszüntessék a városok és a vidék között a gyors szélessávú internet vonatkozásában még mindig fennálló túl nagy különbséget, és hogy a digitalizált szolgáltatások az emberek számára minden régióban egyformán hozzáférhetővé váljanak. A szabadfoglalkozásúak a válság alatt beruháztak a digitalizációba és az adatvédelembe, hogy eleget tegyenek a társadalomban kulcsszerepet betöltő, a közjóra irányuló szolgáltatói feladatuknak. Ezért fontos, hogy a gazdaság újraélénkítésére irányuló minden intézkedésnél külön figyelembe vegyék a szabadfoglalkozásúakat, mint a rendszer szempontjából lényeges csoportot.

3.   Római Nyilatkozat – A szabad foglalkozás definíciója

3.1.

A szabadfoglalkozásúak alapvető szerepet játszanak az EU gazdasági és társadalmi fejlődésében. Ezek a szakmák az olyan szabályozott szakmák széles skálájának részét képezik, amelyeknek speciális képesítésekkel kell rendelkezniük, és az összes európai munkavállaló 22 %-át képviselik. 2013-ban az EU bruttó hozzáadott értékének már több mint egytizede származott a szabadfoglalkozásúak ágazatából. A Covid19-válság rávilágított arra, hogy társadalmunk egzisztenciálisan függ a szabadfoglalkozásúak által nyújtott, magas színvonalú szolgáltatásoktól. Reziliens munkaadókként és vállalkozásokként a szabadfoglalkozásúak jelentős foglalkoztatási potenciállal rendelkeznek. Emellett fontos közérdekű feladatokat is ellátnak. Az általuk nyújtott szolgáltatások szorosan kapcsolódnak az alapvető egyéni szükségletekhez, például az élethez, a munkához, az egészséghez, a biztonsághoz vagy a tulajdonhoz. Ebből kiindulva fontos, hogy biztosítva legyen a demokratikus hozzáférés a szabadfoglalkozásúak szolgáltatásaihoz, például az orvoslás területén, a szociális biztonsággal kapcsolatos rendszerek keretében vagy a jogi szolgáltatások területén a költségmentesség révén. A honoráriumok vagy költségek felső határaira vonatkozó ajánlások egyfajta védelmi funkciót töltenek be azok számára, akik a szabadfoglalkozásúak szolgáltatásait igénybe veszik, és a fennálló információs aszimmetria miatt rá vannak utalva az ilyen előnyökre.

3.2.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság ismételten foglalkozott a szabadfoglalkozásúakkal, és 2014-ben megbízást adott „A szabadfoglalkozásúak helyzete – az európai civil társadalomban betöltött funkciójuk és jelentőségük” (1) című átfogó tanulmány megírására. Ezeknek a munkáknak a során kiderült, hogy az EU szintjén mindeddig nem létezik általánosan kötelező érvényű vagy általánosan érvényes definíció a szabadfoglalkozásról.

3.3.

Ezért az EGSZB 2017. decemberében a szabadfoglalkozásúak fogalmának meghatározása céljából kiadta a Római Nyilatkozatot. Ennek során a szabadfoglalkozásúak egyes európai ernyőszervezeteinek előzetes munkáira lehetett támaszkodni, amelyek arra tettek közösen kísérletet, hogy a Szabadfoglalkozásúak Chartájának formájában megfogalmazzanak egy európai definíciót.

3.4.

A Római Nyilatkozat értelmében a szabadfoglalkozásúak külön szakmai képzettség vagy képesítés alapján nyújtanak szellemi-eszmei (intellektuális) szolgáltatásokat. Ezek a szolgáltatások személyes jellemzővel bírnak, és bizalmi viszony alapján nyújtják őket. A szabadfoglalkozásúak tevékenységüket saját felelősségükre és szakmai tekintetben függetlenül gyakorolják. Meghatározó számukra szakmai étoszuk, egyaránt kötelezettséget vállalnak megbízóik érdekei és a közjó iránt, és valamely szakmai szervezet és ellenőrzés hatálya alá tartoznak.

3.5.

Ez a definíció nem kizárólagos, hanem nyitott az új technikai fejlesztések és új foglalkozások felé. A Római Nyilatkozat kifejezésre juttatja, hogy ezek a jellemzők a szabad foglalkozás ismertetőjelei, de nem kell mindig halmozottan fennállniuk.

4.   A digitalizáció kihívásai

4.1.

A globális digitalizáció olyan össztársadalmi átalakulási folyamatot váltott ki, amelynek a következményei nem beláthatók. A Covid19-világjárvány hozzá fog járulni ennek a fejlődésnek a felgyorsulásához.

4.2.

A következő példák azt mutatják, hogy a digitális alkalmazások és értékesítési módok és a mesterséges intelligencia alkalmazása már most is sok szabadfoglalkozású szolgáltatás elengedhetetlen részét jelentik, és a jövőben tovább optimalizálhatják ezeket a szolgáltatásokat. Még nyitott kérdés, hogy milyen hatással jár a személyes kapcsolat hiánya a szabadfoglalkozásúak és ügyfeleik, megbízóik vagy betegeik közötti különös bizalmi viszonyra, és az is, hogy milyen mértékben helyettesíthető mesterséges intelligenciával az úgynevezett emberi tényező.

4.2.1.

A jogi tanácsadás területén egyre elterjedtebbé válnak a blokklánc-technológiák és az úgynevezett jogi technológiai alkalmazások. Az elektronikus ügyvédi postafiókok és e-kormányzati alkalmazások tartósan meg fogják változtatni a bíróságokkal és hatóságokkal való érintkezést. A szabadfoglalkozásúak már most is fontos partnerek az e-kormányzati projektek végrehajtásában, és jelentősen hozzájárulnak az adminisztráció egyszerűsítéséhez ezen a területen.

4.2.2.

Az építészeti tervezés területén a Building Information Modeling (BIM) – az épületinformáció-modellezés, az épületek tervezésének, kivitelezésének és hasznosításának hálózati módszere – egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, az infrastrukturális területen pedig sok biztonsági értékelést végeznek mesterséges intelligencia segítségével.

4.2.3.

Az egészségügyben a MI-alkalmazások révén jelentős változások mennek végbe az orvosi diagnosztika területén. Ehhez társul a távgyógyászati tanácsadások, az elektronikus receptfelírások fejlődése és az elektronikus betegdokumentációk fokozott használata.

4.3.

A digitalizáció megváltoztatja a kommunikáció és az információ útjait. Egyrészt lehetőséget nyújt a felhasználók számára, hogy a szabadfoglalkozású szolgáltatások igénybe vétele előtt és közben is tájékozódjanak, és így leépítsék az eddig fennálló információs aszimmetriát. Másrészt fennáll annak a veszélye, hogy a szűretlen és magyarázatok nélküli információk túlkínálata vagy a célzott álhírek elbizonytalanítják a felhasználókat, és az információk nagyon téves megítéléséhez vezetnek, ezáltal még inkább felerősítve az információs aszimmetriát.

4.4.

A szabadfoglalkozású szolgáltatások digitalizálása és a MI-alapú beszédfelismerő és fordító rendszerek a helyhez és nyelvhez való kötöttség csökkenéséhez fognak vezetni. Ez főleg a tanácsadási és építészeti tervezési szolgáltatásokra érvényes, de a szociális és az egészségügyi szféra szolgáltatásaira is. Mindez nem vezethet a szolgáltatási irányelvben előírt célország-elv kiüresítéséhez.

4.5.

A MI-alkalmazásoknál az adatok minősége különösen fontos a szabadfoglalkozású szolgáltatások területén. Ahhoz, hogy az ilyen alkalmazásokat sikeresen lehessen alkalmazni kényes területeken is, elengedhetetlen, hogy bevonják a szabadfoglalkozásúakat a technikai fejlesztésbe és különösen az adatok minőségbiztosításába.

4.6.

Ebben az összefüggésben fontos szempont az adatok anonimizálása, illetve álnevesítése, ami alapul szolgál a megbízó szándékainak megfelelő biztonságos adathasználathoz. Ugyanakkor a technikai fejlődés miatt nő a kiberbűnözés veszélye, ami fenyegetést jelent a szabadfoglalkozásúak szolgáltatási kínálatára is.

4.7.

A digitalizáció megkönnyíti az olyan új kereskedelmi szolgáltatók piacra lépését, amelyek célzottan a szabadfoglalkozásúak üzleti modelljeit kínálják. Arra kérjük az Európai Uniót és az uniós tagállamokat, hogy ahol szükséges, egészítsék ki ezt a folyamatot szabályozással – például a platformok üzemeltetői és a szabadfoglalkozásúak közötti viszony, valamint az ilyen platformokhoz való hozzáférés szabályozása érdekében. Ebbe a nemzeti felügyeleti hatóságokat vagy szakmai kamarákat is be kellene vonni. A gyógyszerészeti ellátás területén az elmúlt években nagy, határokon átnyúló tevékenységű online gyógyszertárak jöttek létre Az új szolgáltatók közül azok a cégek lehetnek előnyben, amelyek már rendelkeznek digitális szakértelemmel.

5.   A szabadfoglalkozású tevékenység központi elemei a digitális átalakulásban

5.1.

A szabadfoglalkozásúak és ügyfeleik, betegeik vagy megbízóik között különleges bizalmi viszony áll fenn, ami a szabadfoglalkozású szolgáltatások egyik lényegi jellemzője. A digitalizáció próbára teszi ezt a bizalmi viszonyt. Például azáltal, hogy a személyes kapcsolattartásra már nem közvetlenül kerül sor, hanem fokozott mértékben technikai segédeszközökön, így videokapcsolaton vagy elektronikus hírszolgálatokon keresztül. A személyes, bizalmon alapuló tanácsadás és segítségnyújtás mindazonáltal digitális formában is a szabadfoglalkozású szolgáltatásnyújtás központi eleme marad.

5.2.

Azonban hosszú távon fel kell tenni azt a kérdést, hogy a MI-alkalmazások képesek-e ugyanazoknak az igényeknek eleget tenni, mint az ember által nyújtott tanácsadási szolgáltatások. Elméletileg elképzelhető, hogy az emberek közötti bizalmi viszony az ember és a gép közötti bizalmi viszonnyá alakulhat át. Jelenleg a MI-alkalmazások ettől még messze vannak. A végső döntést az embernek kell meghoznia (az „emberi vezérlés” elve). A MI alapjául szolgáló programozásnak emberközpontúnak, átláthatónak kell lennie, és elsősorban a szolgáltatás címzettjének az érdekére kell irányulnia, és felelősségjogi szempontból azonos mércékhez kell igazodnia. A siker és a MI-szolgáltatásokba vetett bizalom szempontjából lényeges ezen túlmenően az alapul szolgáló algoritmusok átlátható nyomon követhetősége is. Ezek nem ösztönözhetik a torzításokat vagy az előítéletek megsokszorozását.

5.3.

Ennek a bizalmi viszonynak fontos alapja a szakmai függetlenség és a saját felelősség. A szabadfoglalkozásúak szolgáltatásainak elengedhetetlen jellemzője, hogy a betegek, ügyfelek és megbízók bízhatnak abban, hogy ezeknek a szolgáltatásoknak a nyújtása saját felelősségre, szakmai alapon és külső érdekektől függetlenül történik. A független szakértelembe vetett bizalom éppen a digitális területen fog egyre nagyobb jelentőségre szert tenni, ahol csökken az érdekbefolyások áttekinthetősége.

5.4.

Az adatbiztonság és az adatvédelem szavatolása a digitális korban a szabadfoglalkozású szolgáltatások nyújtásának központi elemei. Ezzel kapcsolatban kulcsszerep hárul a szabadfoglalkozásúakra azáltal, hogy megbízóikkal vagy betegeikkel szemben úgy lépnek fel, mint akik garantálják a digitális alkalmazások biztonságos használatát, és tájékoztatják őket ezekről a veszélyekről. Ez erősíti a bizalmi viszonyt a szolgáltatás címzettje irányában, és kéz a kézben jár a szakmai titoktartással.

5.5.

Ugyanakkor rögzíteni kell, hogy a szabadfoglalkozásúak nem ismerhetik fel az adatokkal való visszaélés minden esetét, ami döntő jelentőségű a felelőséggel kapcsolatos esetleges kérdéseknél. Ez az eset különösen akkor áll fenn, ha az adatokkal való visszaélést külső személyek követik el a rendelkezésre álló digitális infrastruktúrákhoz való hozzáféréssel az EU-n kívül. Ezért az Európai Uniónak ösztönöznie kell a biztonságos digitális infrastruktúrák fel- és kiépítését, hogy egyenlő esélyekkel induljon a világ más régióiban lévő versenytársakkal.

6.   Digitalizáció és képzés

6.1.

A digitalizáció meg fogja változtatni a szabadfoglalkozásúak szakképzése, továbbképzése és szakmai továbbképzése irányában támasztott követelményeket. Szükség van az egész életen át tartó tanulás iránti nyitottságra, amely nemcsak a saját szakterületet foglalja magába, hanem a más területekkel kapcsolatos, gyorsan változó digitális készségek megszerzését is.

6.2.

A digitális készségek szükséges alapjainak a biztosításához az kell, hogy a szabadfoglalkozásúak már szakképzésük ideje alatt és további szakmai életük során is megfelelő digitális készségekre tehessenek szert. Arra kérjük az Európai Uniót, hogy megfelelő támogatási programokkal kísérje ezeket a folyamatokat.

6.3.

A digitális készségek megszerzése és továbbfejlesztése a szabadfoglalkozásúak munkatársaira is kiterjed, akiknek a szakképzéséért a szabadfoglalkozású visel felelősséget.

7.   Digitalizáció és a szakmákra vonatkozó jog

7.1.

Sok országban törvény szabályozza a szabadfoglalkozású szolgáltatások minőségére és biztonságára vonatkozó szigorú követelményeket, amelyeket attól függetlenül is garantálni kell, hogy ezeket a szolgáltatásokat digitálisan nyújtják-e vagy sem. Az EU-ban a szakmákra vonatkozó nemzeti jog sok éve nagy feszültségeket kelt. Az Európai Bizottság azt reméli, hogy a nemzeti szakmai szabályozások csökkentése serkenteni fogja a gazdasági növekedést és a versenyt, de ezzel figyelmen kívül hagyják, hogy a szabadfoglalkozásúak által nyújtott szolgáltatások esetében milyen költségekkel járnak a deregulált piacokon a minőségbiztosítás hiányából fakadó hibás teljesítések és szolgáltatások. Ezért számos tagállam úgy véli, hogy szabályai szükségesek és megfelelőek a minőség biztosításához, különösen a rendszerszinten fontos szabadfoglalkozású szolgáltatások területén.

7.2.

Mivel a szabadfoglalkozású szolgáltatásnyújtás új digitális formái a meglévő jogi szabályozásokban már egyre kevésbé lesznek nyilvántarthatóak, sor fog kerülni a foglalkozásokra vonatkozó hatályos jog kiigazításaira. A rugalmasság fokozásához szükséges változások végrehajtásához át kell dolgozni a digitalizáció következtében nélkülözhető szabályozásokat. Másrészt nagyobb szükség lesz arra, hogy törvényben biztosítsanak bizonyos alapelveket a szabad foglalkozásokhoz való hozzáférésre és azok gyakorlására vonatkozóan, hogy elkerüljék, hogy a digitalizáció negatív következményekkel járjon a fogyasztókra és a szabadfoglalkozásúakra.

7.3.

Alapvetően arról lesz szó, hogy megtalálják az optimális viszonyt a kötelező érvényű szabályozások és az úgynevezett „puha jog” között. Ezzel kapcsolatban elsőbbséget élvez a szakmai önszabályozás. A jogalkotónak csak akkor kell szabályoznia, ha ez nem működik. A nem szabályozott szabadfoglalkozások esetében ösztönözni kell etikai szabályok elfogadását.

8.   Digitalizáció és a szabadfoglalkozásúak önálló szakmai szerveződése

8.1.

A szabadfoglalkozásúak egyik lényegi jellemzője a szakmai szervezet valamilyen formája, amely azonban az EU viszonylatában különböző mértékben jellemző.

8.2.

A szakmai szerveződés leginkább regionális és néha helyi szinten történik. A digitalizáció feloldja a szolgáltatásnyújtás klasszikus helyhez és nyelvhez való kötöttségét. Ezáltal felmerül az a kérdés, hogyan lehet a jövőben hatékonyan biztosítani a szakmai felügyeletet. Ezzel a kérdéssel az önszabályozás szerveinek időben foglalkozniuk kell.

8.3.

A digitalizáció új feladatokat nyit a szabadfoglalkozásúak szakmai kamarái és szakmai szövetségei számára. Ezek segítséget nyújthatnak tagjaiknak az új digitális gazdasági területek fejlesztésében vagy az új médiumok kezelésében.

8.4.

A digitalizáció szükségessé fogja tenni a szabadfoglalkozásúak szervezeteiben kialakított szakmai etikai szabályok kiigazítását. Fontos előfeltétel egy olyan szakmai etikai kódex megléte, amely rögzíti a szabadfoglalkozású tevékenységek legfontosabb alapelemeit. Ezzel lehet ugyanis elkerülni, hogy a digitalizációs folyamatok negatív hatásokkal járjanak a fogyasztókra. A szakmai etikai szabályok ennek során kiegészíthetik a jogi alapokat.

9.   Új szabadfoglalkozású szakmaprofilok létrejötte

9.1.

A digitalizáció bővítheti a meglévő szabadfoglalkozású szakmaprofilokat, és erősítheti az interdiszciplináris együttműködést más foglalkozásokkal, valamint a Római Nyilatkozatban megnevezett kritériumokból kiindulva, egy nyílt és folyamatosan fejlődő rendszer szellemében kedvezhet új szabadfoglalkozású szakmák létrejöttének.

9.2.

Ezenkívül a digitalizáció erősíteni fogja a szabadfoglalkozású szolgáltatások tartós elüzletiesedését, és megváltoztatja a hagyományos szabadfoglalkozású szakmaprofilokat.

9.3.

Ezért az önálló szakmai szerveződés, a szakmai etikai szabályok és a törvényes minimumkövetelmények fontos szerepet fognak játszani a jövőben abban, hogy innovatív és rugalmas megközelítésekkel védeni lehessen a közjót a tisztán haszonközpontú felfogással szemben és ezáltal a szabadfoglalkozású szolgáltatások minőségét a fogyasztók számára.

---

(1)  „A szabadfoglalkozásúak helyzete – az európai civil társdalomban betöltött funkciójuk és jelentőségük” tanulmány, EESC-2014-46-EN, ISBN 978-92-830-2460-6.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A szociális gazdaság szerepe a munkahelyteremtésben és a szociális jogok európai pillérének végrehajtásában

(feltáró vélemény)

(2021/C 286/04)

Előadó:	Giuseppe GUERINI
Társelőadó:	Cinzia DEL RIO

Felkérés:	Az EU Tanácsának portugál elnöksége, 2020.10.26.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.3.31.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.4.27.
Plenáris ülés száma:	560.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	239/2/1

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB nagyra értékeli, hogy a portugál elnökség felkérte e vélemény elkészítésére, és fontosnak tartja, hogy a szociális gazdaság szervezeteit stratégiai partnernek tekintsék a szociális jogok európai pillérének megvalósítása és egy olyan Európai Unió kiépítése céljából, amely szerint a gazdaság fő feladata hangsúlyozottan az emberek kiszolgálása. E tekintetben javasolja, hogy a tagállami hatóságok biztosítsák a szociális gazdaság szervezeteinek széles körű bevonását a világjárvány okozta válságból való kilábalást célzó nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveikbe.

1.2.

Az EGSZB szükségesnek tartja az Európai Unió intézményei által elfogadott működési kritériumok konszolidálását, így segítve elő a szociális gazdaság szervezeteinek és vállalkozásainak megfelelő elismerését a különböző jogi formákban. E kritériumok értelmében e szervezetek az általános érdekű társadalmi célokat helyezik előtérbe, melyeket demokratikus irányítást alkalmazva a különféle érdekeltek részvételével fogadnak el, és még az általuk elért „korlátozott nyereséget” is az alapszabályban meghatározott célok elérésére fordítják.

1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a szociális gazdasági szervezetek és vállalkozások által előidézett társadalmi hatások felmérése érdekében az Európai Uniónak létre kell hoznia egy állandó statisztikai felmérési rendszert, amely lehetővé teszi minősített, összehasonlítható és naprakész adatok gyűjtését az ágazat nagyságát és hatását illetően.

1.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy – mivel a szociális gazdaságnak a munkahelyteremtésben és -megőrzésben betöltött szerepe hátrányos helyzetű munkavállalókat és hátrányos helyzetű területeket érint – megfelelő támogatási politikákra van szükség, amelyek képesek felismerni e – magánjogi természetű, de lényegében állami funkciót betöltő – szervezetek általános érdekű funkcióját.

1.5.

Ezeket a támogatási politikákat négy szintre kell osztani: — az általános érdekű funkciót elismerő költségvetési politikák és adózási rendszerek, — a társadalmi hatású finanszírozás fejlesztését támogató állami és magánberuházások előmozdítására irányuló politikák – többek között a közbeszerzési és koncessziós piac ereje révén, — a stabil foglalkoztatást és a szociális vállalkozásokban dolgozók gazdasági jelentőségét támogató politikák, — az alkalmazottak képzettségét és a technológiai innovációt támogató politikák a szociális gazdaság szervezeteinek körében.

1.6.

A munkahelyek létrehozása és fenntartása tekintetében az EGSZB úgy véli, hogy a worker buy out (munkavállalói kivásárlás, WBO) néven ismert bevált gyakorlat nemcsak a válságban lévő vállalatok újraindítására használható, hanem olyan kkv-k átadásának eseteiben is, amelyek alapítói nem rendelkeznek utóddal. Ezért érdemes lehet létrehozni egy külön európai befektetési alapot.

1.7.

Az EGSZB kéri, hogy támogassák és serkentsék – többek között ösztönző intézkedések révén – a pénzügyi szereplők növekvő érdeklődését a társadalmi hatású befektetések iránt. Fontos, hogy ezek a szereplők a szociális vállalkozásokban a szociális, környezetvédelmi és szolidaritási célkitűzések megvalósítására irányuló beruházások fellendítésének főszereplőit lássák.

1.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy a szociális vállalkozások ideális szervezeti formát jelenthetnek a digitális platformokon keresztül létrehozott új vállalkozási formák számára – különösen a megosztáson alapuló gazdaság tevékenységeihez –, mivel alkalmasak mind a munkavállalóknak, mind a digitális platformok felhasználóinak a bevonására.

1.9.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a tisztességes munkakörülmények és a demokratikus kormányzás kulcsfontosságú elemei a szociális vállalkozásoknak, és amennyiben ezekről nem rendelkezik jogszabály – mint például a munkavállalói és szociális szövetkezetek esetében –, rendelkezni kell a munkavállalókkal való konzultáció és részvétel konkrét formáiról.

1.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy a szociális gazdaság szervezetei és különösen az önkéntes egyesületek létfontosságú szerepet játszanak a kohézióban a társadalmi tőke és a civil társadalom támogatásával.

1.11.

Az önkéntes tevékenység alapvető szerepet játszik a fiatalok körében az új generációk foglalkoztathatóságának növelése és emberi tőkéjének gyarapítása szempontjából, ami pozitív hatást eredményez és növeli a foglalkoztatási lehetőségeket. Ez hasznos lehet a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő (NEET) fiatalok számának csökkentéséhez is. Érdemes lenne megfelelő intézkedésekkel elősegíteni az átmenetet az önkéntes munkatapasztalatból a stabil, fizetett munkaformákba.

1.12.

Végül az EGSZB kéri és reméli, hogy a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési terv lehetőséget nyújt gyakorlati eszközök és jogalkotási javaslatok bevezetésére.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

Az EU Tanácsa portugál elnöksége által kért feltáró vélemény segítségével az EGSZB örömmel járul hozzá a program prioritásainak megvalósításához – különösen az európai szociális modell előmozdítása terén – oly módon, hogy konkrét javaslatokat határoz meg a szociális vállalkozásoknak a stabil és tisztességes munka, valamint az inkluzívabb, fenntarthatóbb és rugalmasabb gazdaság megteremtésében betöltött szerepét illetően.

2.2.

A szociális gazdaság nemzetközi szinten egyre inkább elismert meghatározó és releváns szereplő, amely képes kifejezésre juttatni a civil társadalom szervező és átalakító képességét. Számos tagállamban születtek olyan jogszabályok, amelyek meghatározzák a szociális gazdasághoz tartozóként elismert szervezetek profilját és jogi formáját, valamint elismerik azok céljait és funkcióit (1).

2.3.

Az EGSZB a jogi elismerés tekintetében az INT/871. sz. véleményében (2) rámutat arra, hogy a szociális gazdasági szervezetek és vállalkozások – többek között a különböző érdekelt feleket bevonó demokratikus irányításnak köszönhetően – a társadalmi célokat a tőke szerepe elé helyezik. Nem profitorientáltak, de ha mégis, üzleti tevékenység révén, „korlátozott nyereséget” könyvelnek el, azt az alapszabályban meghatározott célokra és munkahelyteremtésre kell fordítaniuk.

2.4.

A szociális gazdaság széles körben való elismerését olyan nemzetközi intézmények és szervezetek által készített tanulmányok támasztják alá, mint például az OECD, az ENSZ, az ILO és az EU különböző intézményei, köztük az EGSZB, amely 2009 és 2020 között 13 véleményt készített a szociális gazdaságról. Ezek alapján a szociális gazdaság szervezetei és vállalkozásai négy csoportba különíthetők el: szövetkezetek, egyesületek, biztosító egyesületek és alapítványok, és ezekhez csatlakoztak újabban a szociális vállalkozások.

2.5.

Bár a szociális gazdaságot leginkább jellemző kritériumokat és koncepciókat – mint például az emberek elsőbbségét a tőkével szemben, a nyereség újrabefektetését és a részvételen alapuló irányítást – az Európai Unió elismerte (3), egy egységes európai jogi meghatározásról még nem sikerült megállapodásra jutni. 2018-ban az Európai Parlament az EUMSZ 50. cikke alapján javasolta a szociális gazdasági szervezetek tanúsításának bevezetését. Az EGSZB úgy véli, hogy ennek megvalósulásához jobb és egységesebb statisztikai adatgyűjtésre van szükség a szociális gazdaság szervezeteinek és vállalkozásainak egy közös operatív meghatározás szerint történő összeírása érdekében, azon országokhoz hasonlóan, amelyek immár létrehozták a szociális gazdaság szervezeteinek és vállalkozásainak nyilvános adatbázisait.

2.6.

Egyre inkább szükség van az Európai Unió intézményei által elismert, formálisan elfogadott és érvényes munkadefinícióra, legfőképpen a számos növekedési és fejlődési lehetőséghez való hozzáférés lehetővé tétele, valamint a szociális gazdaság köz- és magánintézmények általi jobb megértésének elősegítése érdekében.

2.7.

Ez a definíció elengedhetetlen a tőkepiachoz való teljeskörű hozzáféréshez, ahol egyre nagyobb az érdeklődés a társadalmi hatású beruházások iránt. A szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési tervben foglalkozni kell a kérdéssel, és a polgárok és vállalkozások tőkepiaci uniójára vonatkozó cselekvési tervben (4) is figyelembe kell venni a szociális gazdaság szerepét az európai beruházások vonzásában az emberbarát gazdaság érdekében.

2.8.

A szociális gazdasági szervezetek szerepe és az általuk generált gazdasági érték nagyon jelentősnek tűnik mind mennyiségi szempontból (az európai GDP 8 %-a), mind pedig ezen érték minőségét és tartósságát (5) tekintve: még a pénzügyi válság éveiben is növekedni tudott mind a megtermelt gazdasági érték, mind a foglalkoztatott munkavállalók száma.

2.9.

Fontos a munkahelyteremtésben és -megőrzésben betöltött szerepük is: Európában több mint 13,6 millió fizetett munkahely köszönhető nekik, ami az EU-28 aktív népességének körülbelül 6,3 %-át jelenti (6), több mint 232 millióan tagjai valamely szövetkezetnek, biztosító egyesületnek és egyéb hasonló testületnek, valamint több mint 2,8 millió vállalat és szervezet tartozik az ágazathoz. E munkavállalók közül mintegy 2,6 millióan olyan szociális vállalkozásnál dolgoznak, amely megfelel a 2011. évi „Kezdeményezés a szociális vállalkozásért” című közleményben meghatározott követelményeknek.

2.10.

A szociális gazdaság szervezeteiben és vállalkozásaiban foglalkoztatottak közül sokan kis szervezeteknél dolgoznak, de akad példa nagy méretű szociális vállalkozásokra is, ahol az alkalmazottak száma néha meghaladja a több százat vagy több ezret. Nagy részük demokratikus részvételen alapuló irányítással rendelkező szervezetnél tevékenykedik, ami rámutat az érdekelt felek széles körű részvétele, a magas szintű foglalkoztatottság fenntartására való hajlandóság, valamint a sokkhatásokkal szembeni jobb ellenálló képesség (7) közötti összefüggésre.

2.11.

A szociális gazdaságban jelentős a női munkavállalók aránya, amely sok esetben akár az összes foglalkoztatott 70 %-át is meghaladja, de szinte mindig 50 % fölött van. Bár további lépésekre van szükség a teljes egyenlőség érdekében, a nők jelenléte számos szociális gazdasági szervezet vezetésében és felső vezetésében is számottevő. Ezért ezen szervezetekre és vállalkozásokra meglehetősen jellemző az egyenlő bérezés, mind a szervezeti hierarchia különböző pozíciói, mind pedig a fizetések terén, amelyek nem mutatnak túlzott egyenlőtlenségeket a nemek között (8).

2.12.

Az egyenlőbb bérek azonban nem ellensúlyozzák azt a sok esetben fennálló tényt, hogy a szociális gazdaság szervezeteiben és vállalkozásaiban dolgozók bére továbbra is igen alacsony szinten mozog. Ez részben a gondozási munka általános alulértékeltségének tudható be, amely számos esetben még a hagyományos vállalkozási formákban sem kap megfelelő gazdasági elismerést. E tekintetben fontos a szociális és jóléti ágazatban dolgozók szakszervezeti jogainak erősítése.

2.13.

Fontos továbbá, hogy szerepet játsszanak a társadalmi innovációk előmozdításában és megvalósításában, ami megmutatja, hogy ezek a szervezetek képesek értelmezni és nyomon követni a társadalomban bekövetkezett változásokat azáltal, hogy fontos humántőke-erőforrásokat mozgósítanak több mint 82,8 millió önkéntes aktív és támogató részvétele formájában.

2.14.

A fontos ágazatokban tevékenykedők magas száma, valamint a szociális gazdasági szervezetek és vállalkozások előtt álló társadalmi és technológiai innovációs kihívások miatt megfelelő, egész életen át tartó tanulási és képesítési intézkedésekkel történő támogatásra van szükség a szakmai és szervezési készségek fejlesztése érdekében.

2.15.

Az EGSZB ezért helyénvalónak tartja, hogy az Európai Bizottság egy szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési tervet és konkrét intézkedéseket jelentsen be a szociális jogok európai pillérének és az ahhoz tartozó konkrét cselekvési tervnek a végrehajtása érdekében, amelyre az EGSZB már utalt a SOC/614. sz. véleményében (9).

3.   Javaslatok a szociális gazdaság támogatását és előmozdítását célzó európai politikára vonatkozóan

3.1.

Annak érdekében, hogy további lendületet és támogatást biztosítsunk a szociális gazdaság szervezeteinek és vállalkozásainak hozzájárulása számára, valamint hogy egy szociálisabb, ellenállóbb és befogadóbb Európát építsünk, olyan jogszabályi intézkedéseket és európai gazdaságpolitikai programokat kell bevezetni, amelyek elősegítik és ösztönzik a szociális gazdasági szervezetek és vállalkozások növekedését többek között a fenntartható, ökológiai és szolidaritáson alapuló fejlődési modellhez való potenciális hozzájárulásuk miatt.

3.2.

Ennek érdekében véleményünk szerint négy szinten lehetséges beavatkozni: — olyan adózási rendszerrel, amely elismeri a szociális vállalkozások általános érdekű szerepét, különösen az olyan elsődleges közérdekű ágazatokban, mint például a szociális, egészségügyi, oktatási és a társadalmi befogadásra irányuló szolgáltatások, — a társadalmi hatású finanszírozás fejlesztését támogató állami és magánberuházások előmozdítására irányuló politikákkal – a közbeszerzési és koncessziós piac hozzáférhetőségének további javítása révén, — a stabil foglalkoztatást és a szociális gazdasági társaságokban dolgozók gazdasági vezető szerepét támogató politikákkal, különösen azok demokratikus irányítása terén, — az új készségek bevezetésére, valamint az innováció és az új technológiák civil társadalomban való elterjedésének előmozdítására irányuló támogatási politikákkal.

3.3.

Az EGSZB elismeri a szociális gazdasági szervezetek és vállalkozások alapvető szerepét a személyes szolgáltatások és a szociális szolgáltatások területén, ugyanakkor úgy véli, hogy az államok és a közigazgatás felelőssége továbbra is nélkülözhetetlen a polgárok számára nyújtott alapvető szolgáltatások garantálásában.

3.4.

Tovább kell erősíteni az olyan szociális vállalkozásoknál történő foglalkoztatás támogatására irányuló intézkedéseket, amelyek feladata a fogyatékkal élő vagy súlyosan hátrányos helyzetű munkavállalók foglalkoztatásának a biztosítása. Ezen intézkedések célja a munkabérre vonatkozó adó- és járulékterhek csökkentése azáltal, hogy a közigazgatási szervek átvállalják a hátrányos helyzetű munkavállalók biztosításának és társadalombiztosításának költségeit. Ezen ösztönzők azonban nem tekinthetők a szociális vállalkozásoknak nyújtott állami támogatásnak, mivel céljuk a súlyosan hátrányos helyzetű emberek teljes munkaerőpiaci integrációjának elősegítése. Mindenesetre csak olyan szervezeteknek szabad ösztönzőket biztosítani, amelyek tiszteletben tartják a kollektív munkaszerződéseket és az alapvető munkavállalói jogokat.

3.5.

A szociális vállalkozások sok esetben a lakosság számára alapvető szolgáltatásokat nyújtanak – például oktatási, szociális és egészségügyi, gondozási vagy a hátrányos helyzetű emberek képzését és munkaerőpiaci integrációját elősegítő szolgáltatásokat –, illetve olyan tevékenységeket irányítanak, amelyek még ha kereskedelmi vagy üzleti jelleget öltenek is, erős közösségi és területi értékkel bíró tevékenységeknek minősülnek, a nyereséget pedig újra befektetik az alapszabályban meghatározott célokra. Ezek olyan szolgáltatások, amelyek a célcsoport közvetlen részvételével valósulnak meg, és amelyek erősen kötődnek a helyi közösséghez, ami az általuk végzett tevékenység egyik elemét is jelenti. Ezek a jellemzők tehát nem asszimilálhatók feltétel nélkül a piaci verseny rendszerébe. Ezért enyhíteni kell az állami támogatásokra vonatkozó jelenlegi követelmények egy részén, mivel azok megakadályozzák egy olyan adózási rendszer bevezetését, amely elismeri e szervezetek társadalmi és közhasznú érdemeit.

3.6.

Ugyanezen okból az EGSZB – amint azt az INT/906. sz. véleményében (10) már kérte – szükségesnek tartja, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó de minimis rendeletben három pénzügyi évre meghatározott 500 000 EUR felső határt növeljék pénzügyi évenként legalább 800 000 EUR-ra. Továbbra is szükséges kidolgozni a közfinanszírozáshoz való hozzáférés egységes kritériumokkal harmonizált, átlátható és a munkaügyi törvények maradéktalan betartásán, valamint az ágazati kollektív megállapodások alkalmazásán alapuló szabályait.

3.7.

Fontos meghatározni azokat a hasznos eszközöket, amelyekkel növelhetők a szociális gazdaság szervezeteibe történő társadalmi hatású beruházások. Ezen a téren érdekes tapasztalatok születtek a szociális vállalkozásokban az általános érdekű szociális célkitűzések megvalósításához kapcsolódó konkrét kötvényekkel vagy részvénypapírokkal (sajáttőke vagy kvázi-sajáttőke) kapcsolatban.

3.8.

Ezen pénzügyi eszközök esetében a beruházók számára biztosított adókedvezmények jelentős növekedési ösztönzést eredményezhetnének annak fényében, hogy a múltbeli adatok is alátámasztják, hogy a szociális gazdaság szervezetei még korlátozott beruházásokkal is számos munkahelyet tudtak létrehozni és társadalmi előnyt voltak képesek biztosítani az általuk nyújtott szolgáltatások felhasználói számára.

3.9.

Meg kell azonban határozni olyan mérőszámokat, amelyek lehetővé teszik az elért eredmények mérését és összehasonlítását, gondolva itt például a foglalkoztatás stabil növekedésére, a magas szintű munkahelyi biztonsági előírások alkalmazására és a kezdeményezés alapjául szolgáló társadalmi célok tényleges megvalósításának ellenőrzésére. Ezért ajánlatos, hogy a tagállamok fogadjanak el a szociális gazdaságra vonatkozó kerettörvényeket, és aktívan hajtsanak végre olyan politikákat, amelyek támogatják a szociális vállalkozások növekedését és fejlődését.

3.10.

Az Európai Bizottság már 2011-ben felismerte, hogy javítani kell a szociális vállalkozásokkal kapcsolatos ismeretek szintjét, valamint az adatok és statisztikák nyilvános gyűjtését, azonban még sok tennivaló akad az összehangolt normák meghatározása érdekében, amelyek szintén különösen hasznosak lennének a „social washing” jelenségének vagy a támogató intézkedésekhez való helytelen hozzáférésnek az elkerüléséhez.

3.11.

E célból azokban a tagállamokban, amelyek még nem hajtották végre ezen intézkedéseket, ki lehetne jelölni a követelményeknek és normáknak való megfelelés, valamint a társadalmi célokkal való összhang figyelemmel kíséréséért és ellenőrzéséért felelős nemzeti hatóságokat.

3.12.

A specifikus támogatási intézkedések közül az egyik legfontosabb a közbeszerzési és koncessziós piacon való részvétel, amelyre a 2014/24/EU irányelv már javasolt jelentős eszközöket (11), de amelyeket nem minden tagállamban hajtottak végre megfelelően. A társadalmilag felelős közbeszerzések ösztönzésével kapcsolatban az Európai Bizottságnak példát kell mutatnia és a lehető legjobban ki kell használnia a saját pályázati eljárásaiban rejlő lehetőségeket a szociálpolitikai célok elérése érdekében.

3.13.

A támogatási intézkedések között szintén figyelmet érdemelnek azok, amelyek célja a termelési és szolgáltatási tevékenységek átalakítása, vagy e tevékenységek átadása válságban lévő vállalkozásoktól vagy a pályafutásuk végére érő vállalkozóktól a munkavállalóknak, szövetkezetek vagy részvételen alapuló vállalkozások formájában.

3.14.

Ezt a worker buyout  (12) (munkavállalói kivásárlás, WBO) néven is ismert gyakorlatot már korábban is számos esetben sikeresen alkalmazták válságban levő ipari tevékenységek fellendítésére, napjainkban pedig egyre több az olyan eset, amikor a munkavállalók tulajdonában álló szociális vállalkozás ajánlkozik egy kisvállalkozás átvételére. Ez különösen olyan fiatalok körében jellemző, akik nem rendelkeznek elegendő tőketartalékkal ahhoz, hogy üzleti vállalkozásba fogjanak, és gyakran visszatartja őket az elszigeteltség és az attól való félelem, hogy egyedül kell szembenézniük a piaci nehézségekkel.

3.15.

E kezdeményezések potenciáljának növelése érdekében beruházási és támogatási beavatkozásra lenne szükség az üzleti vállalkozások beindításához, amelynek során tőkerészesedést biztosítanának a válságban lévő vállalatok azon dolgozóinak, akik úgy döntenek, hogy szövetkezeti formában térnek vissza a vállalkozásba. Egyes országokban ezek a kezdeményezések számos vállalat átszervezését és több ezer munkahely megőrzését tették lehetővé.

3.16.

A munkavállalók szakszervezetei alapvető fontosságú szerepet játszanak ezekben az ipari átalakítási folyamatokban. Az önfoglalkoztatás olyan formái, mint a munkavállalói kivásárlás, az aktív munkaerőpiaci politikák szerves részét képezik. Jó példa a szövetkezetek és a szakszervezetek közötti együttműködésre az a megállapodás, amelyet Olaszországban írt alá a három szövetkezeti szövetség és a három legreprezentatívabb szakszervezet a munkavállalói kivásárlásra vonatkozó szisztematikus együttműködésről (13).

3.17.

Az EGSZB reméli, hogy a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési terv előmozdítja majd hasonló kezdeményezések bevezetését valamennyi tagállamban az Európai Unióban – egy külön struktúra felállításával az Európai Beruházási Alapon vagy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapon belül – többek között annak érdekében, hogy konkrét eszközök álljanak rendelkezésre a világjárvány miatti válság által sújtott gazdasági tevékenységek újraindításához.

4.   A szociális gazdaság új formái

4.1.

A szociális vállalkozások új munkahelyeket teremtenek és szociális innovációs kezdeményezéseket dolgoznak ki többek között a zöld gazdasággal és a fenntartható fejlődés előmozdításával összefüggésben. A szociális gazdaság szervezetei a körforgásos gazdasággal kapcsolatban egyre több tapasztalattal rendelkeznek, és új munkahelyeket teremtenek az újrafelhasználás vagy a szociális mezőgazdaság területén is. A jogi keret és a szakpolitikák egyelőre számos tagállamban nem teszik lehetővé a munkaerőpiaci integrációs szövetkezetek fejlesztésére irányuló politikák végrehajtását. Ezért van szükség uniós szintű fellépésre ahhoz, hogy előrelépés történjen ezen a téren.

4.2.

Különösen figyelemre méltó az a szerep, amelyet a munkavállalói szövetkezetek (14) játszhatnak abban, hogy a digitális platformokon keresztül létrehozott új vállalkozási formák inkluzívabbá váljanak, a munkavállalók és felhasználók részvétele pedig fenntarthatóbb és átfogóbb legyen, hogy ezáltal a kölcsönösség és a szolidaritás új formái alakuljanak ki a digitális technológiák révén, amelyek széles körű részvételt képesek lehetővé tenni. A platform-munkavállalók és az atipikus munkavállalók védelme ugyanakkor szükségszerűen magában foglalja a megfelelő kollektív szerződések aláírását a munkavállalók szakszervezeteivel.

4.3.

A szociális vállalkozások munkalehetőségeket teremthetnek, de a helyi szintű fejlődésre is lehetőséget nyújthatnak az állampolgárok részvételének megszervezésével olyan szolgáltatások megteremtése érdekében, mint a megújuló energiaforrások biztosítása vagy a szolgáltatások decentralizált és vidéki térségekben való megszervezése, mint ahogy azt a gazdasági együttműködési regionális központok (Pôles Territoriaux de Coopération Economique – PTCE) francia tapasztalatai mutatják, amelyek egyesületeket, szövetkezeteket, helyi önkormányzatokat, hagyományos vállalatokat, egyetemeket kapcsolnak össze egy-egy projekt keretében, valamint támogatják a szociális mezőgazdaság, a fenntartható turizmus, a környezeti vagy kulturális értékek felmérése terén szerzett tapasztalatokat.

4.4.

A szociális gazdaságban az önkéntes tevékenységek alapvető fontosságúak a fiatalabb generációk, de az idősek számára is, akiknek ezzel egyes esetekben fontos lehetőséget kínálnak az aktív szociális és társadalmi szerep fenntartására, és ezzel hozzájárulnak az életminőségük javításához. Ezért meg kell erősíteni a képzések és az önkéntes munka közötti szinergiákat, amelyek hozzájárulhatnak a szociális ágazatban történő foglalkoztatásukhoz. Az önkéntes tevékenység és a szakmai gyakorlat közötti fokozottabb koordináció megkönnyítheti a fiatal szakemberek képzését.

4.5.

Az Európai Szolidaritási Testület pozitív tapasztalatait ki lehetne terjeszteni egyfajta „Erasmus a szociális vállalkozók számára” program létrehozásával, amely a határokon átnyúló együttműködést támogatná a szociális gazdaságban.

4.6.

Ez roppant hasznos lehet a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő (NEET) fiatalok számának csökkentéséhez is. Érdemes lenne megfelelő intézkedésekkel elősegíteni az átmenetet az önkéntes munkatapasztalatból a stabil, fizetett munkaformákba.

---

(1)  https://oeil.secure.europarl.europa.eu/oeil/popups/ficheprocedure.do?reference=2016/2237(INL)&l=en,

https://betterentrepreneurship.eu,

https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/MEMO_11_735,

https://cecop.coop/works/cecop-report-on-social-enterprises-laws-in-europe-a-worker-and-social-coops-perspective.

(2)  https://www.eesc.europa.eu/hu/our-work/opinions-information-reports/opinions/towards-appropriate-european-legal-framework.

(3)  „Kezdeményezés a szociális vállalkozásért”: https://ec.europa.eu/growth/sectors/social-economy/enterprises_hu.

A Tanács 2015-ös következtetései a szociális gazdaság előmozdításáról: https://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-15071-2015-INIT/hu/pdf.

Social Economy Charter [A szociális gazdaság alapelveinek chartája] 2002: https://www.socialeconomy.eu.org/wp-content/uploads/2020/04/2019-updated-Social-Economy-Charter.pdf.

(4)  Tőkepiaci unió a polgárok és a vállalkozások számára: új cselekvési terv, COM(2020) 590 final.

(5)  Az adatok az Európai Bizottság következő kiadványából származnak: https://ec.europa.eu/social/BlobServlet?docId=22304&langId=en.

(6)  Az adatok az EGSZB jelentéséből származnak: https://www.eesc.europa.eu/hu/our-work/publications-other-work/publications/recent-evolutions-social-economy-study.

(7)  The resilience of the cooperative model [A szövetkezeti üzleti modell ellenálló képessége], CECOP, 2012, https://www.cecop.coop/works/the-resilience-of-the-cooperative-model.

(8)  Las mujeres en las cooperativas de trabajo [Nők a munkavállalói szövetkezetekben], COCETA, 2019 https://www.coceta.coop/publicaciones/estudio-mujer-cooperativismo-coceta-2019.pdf.

(9)  HL C 14., 2020.1.15., 1. o.

(10)  HL C 429., 2020.12.11., 131. o.

(11)  https://ec.europa.eu/info/policies/public-procurement/support-tools-public-buyers/social-procurement_hu.

(12)  Business transfers to employees under the form of a cooperative in Europe: opportunities and challenges [Üzleti vállalkozások átruházása az alkalmazottak számára szövetkezet formájában Európában: lehetőségek és kihívások], CECOP, 2013. HL C 191., 2012.6.29., 24. o.

(13)  Italy, historic agreement between unions and coops on worker buyouts [Olaszország: történelmi megállapodás a szakszervezetek és a szövetségek között a munkavállalói kivásárlásokról], CECOP, 2021: https://cecop.coop/works/italy-historic-agreement-between-unions-and-coops-to-promote-worker-buyouts.

(14)  All for one – Worker-owned cooperatives’ response to non-standard employment [Mindenki egyért – A munkavállalók tulajdonában lévő szövetkezetek válasza a nem szabványos foglalkoztatásra], CECOP 2019: https://cecop.coop/works/cecop-report-all-for-one-reponse-of-worker-owned-cooperatives-to-non-standard-employment.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Szakképzés: a készségek és a munkaerőpiaci igények előrejelzésére és összehangolására szolgáló rendszerek hatékonysága, valamint a szociális partnerek és a különböző érdekelt felek szerepe

(feltáró vélemény a portugál elnökség felkérésére)

(2021/C 286/05)

Előadó:

Jean-Michel POTTIER

A Tanács portugál elnökségének felkérése:	2020.10.26.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Elnökségi határozat:	2020.10.28.
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.4.16.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.4.27.
Plenáris ülés száma:	560.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	222/0/4

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza a készségek és a munkaerőpiaci igények összehangolásának fontosságát. Rámutat, hogy a Covid19-válság felgyorsítja a gazdaságunkban végbemenő változásokat, különösen a digitális és környezetvédelmi területeken, illetve súlyos zavarokat okoz. Ilyen körülmények közepette alapvető jelentősége van annak, hogy a képzési rendszerek és a készségigény-előrejelzési képességek hatékonyak legyenek.

1.2.

Tekintettel az európai vállalatok munkaerő-felvétellel kapcsolatos nehézségeire, az EGSZB kiemeli, hogy a készségek legkülönbözőbb formákban történő elsajátítása érdekében érdemes duális rendszereket alkalmazni. A duális rendszerekben a munkáltatók nagy többsége felelősségteljesen felvállalja oktatói szerepét, törekedve arra, hogy továbbadja szaktudását. Kiemelt figyelmet kell azonban fordítani arra, hogy megelőzzenek és megtiltsanak mindenféle visszaélést, amely ahhoz kapcsolódhat, hogy a duális képzésben részesülők ingyenes termelő munkaerőt jelentenek.

1.3.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az ilyen rendszerek sokfélesége lehetővé teszi a különféle helyzetekhez való optimális alkalmazkodást, ideértve a vállalat méretét, a képesítés típusát, a képzési rendszer felépítését, valamint a betöltendő álláshely jellegét és szintjét. A változatosságnak köszönhetően ezenkívül a munkavállalók és az álláskeresők új készségeket sajátíthatnak el, ami segíti a szakmai készségek elavulása elleni küzdelmet.

1.4.

Az EGSZB felhívja a figyelmet a kkv-k sajátosságaira. Tekintettel arra, hogy számos kkv-nál olyan szakmai munkát végeznek, amely – különösen a réspiacokon – egyedülálló szakértelmet kíván meg, készségigényeik kielégítésére a duális képzés kitűnő megoldást jelenthet. Számos vidéki térségben a kisvállalkozások szaktudása egyedülálló lehetőséget tartogat a fiatalok számára, és a kedvező üzleti környezet javíthatja szakmai kilátásaikat.

1.5.

Az EGSZB úgy látja, hogy a szociális partnerek hatékony szereplők a képzési rendszerek kialakítása és irányítása terén; különösen jó helyzetben vannak ugyanis ahhoz, hogy felmérjék a munkaerőpiac készségigényeit. Képesek ágazatonként és területenként azonosítani a szakemberhiányt, szavatolva ezáltal a szakma gyakorlására összpontosító, hatékony készségfejlesztést. A készségigényekkel kapcsolatos mennyiségi és minőségi adatok összevetéséhez támaszkodhatnak olyan érdekelt felekre, mint az állam, a régió vagy az állami foglalkoztatási szolgálat (áfsz).

1.6.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a szociális partnereknek szisztematikusan fontos szerepet kell betölteniük a képesítések kialakításában és azok tartalmának meghatározásában. Elengedhetetlen, hogy a szociális partnereket ebbe kezdettől fogva bevonják, így biztosítva, hogy a források az európai munkáltatók és munkavállalók tényleges igényeinek megfelelően kerüljenek felhasználásra. Hasonlóképpen alkalmasak a szociális partnerek arra, hogy előmozdítsák a mindenki számára biztosított pályaorientációs tanácsadást.

1.7.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az érdekelt felek (állam, régió, áfsz) fontos szerepet játszanak azáltal, hogy megoldásokat javasolhatnak a társadalmi befogadás elősegítésére. Az EGSZB jobb koordinációt szorgalmaz valamennyi szereplő, az érdekelt felek és a szociális partnerek között egy olyan szerződéses megállapodás révén, amely a képzési és támogatási rendszerek érthetőbbé tétele érdekében meghatározza az egyes szereplők felelősségi köreit és a közöttük fennálló kapcsolatokat. A civil társadalmi szervezetek, az állami és nonprofit szociális szolgálatok, a szociális vállalkozások, a szociális védelmi szervezetek és a szociális munkások alapvető szerepet töltenek be a fiatalok és a kevésbé fiatalok támogatásában, különös figyelmet fordítva a hátrányos szociális helyzetű csoportokból származókra. Egyes tagállamok jogi és pénzügyi keretrendszerei alapot biztosítanak e fontos funkciók és szolgáltatások telepítéséhez. Az erős szakképzési politikák ahhoz is elengedhetetlenek, hogy elérjük a szakképzett, képzett és alkalmazkodásra képes munkaerő, valamint a gazdasági változásokra reagálni képes munkaerőpiacok fejlesztésének az EUMSZ 145. cikkében rögzített célját.

1.8.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a nyomás alatt lévő szakmák készségigényeinek kielégítése érdekében fontos figyelembe venni a kkv-k – köztük a mikrovállalkozások – sajátosságait. E vállalkozásokban nincsen belső humánerőforrás-részleg, ugyanakkor a képzés, a készségek és a foglalkoztatás közötti viszony egyedi megközelítést igényel. Ezek a vállalkozások fontos foglalkoztatási forrást jelentenek, és egyedi támogatásra van szükségük. Ennek a támogatásnak ki kell terjednie a készségigényeik meghatározására, az álláskínálat összeállítására, a konzultációs tanácsadásra, a munkaerő-felvétel folyamatára, valamint a tartós foglalkoztatáshoz vezető beilleszkedést lehetővé tévő megfelelő képzési rendszerekre.

1.9.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a képzés a fogyatékossággal élők integrációjának alapvető eszköze. Megfelelő intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy meg lehessen felelni annak a kihívásnak, amit a fogyatékossággal élők, különösen a fogyatékossággal élő nők esélyegyenlőségének biztosítása jelent. A fogyatékossággal élők ugyanis hátrányban vannak az inkluzív szakképzési rendszerekhez való hozzáférés terén. Az EGSZB arra is rámutat, hogy a foglalkoztatás fenntarthatóságának záloga többek között a minőségi képzésre való jogosultság.

1.10.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a hatóságok és a szociális partnerek közötti tárgyalásokra építve, az oktatásban és a szakképzésben érdekelt feleket is bevonva dolgozzanak ki nemzeti stratégiai megállapodásokat a szakképzésről és a pályaorientációról. Az EGSZB megjegyzi, hogy bizonyos vállalatoknál, szakmai ágazatokban vagy területeken már léteznek ilyen megállapodások, és szorgalmazza az ilyen stratégiai jellegű nemzeti megállapodások általánossá tételét. Az EU intézkedéseinek elő kell segíteniük az ipari szerkezetváltáshoz való alkalmazkodást annak érdekében, hogy előmozdítsák a munkaerőpiaci integrációt és az újbóli beilleszkedést.

2.   Háttér

2.1.

A rendelkezésre álló készségek és a munkaerőpiaci igények közötti kapcsolatról való gondolkodás jelentőségét európai összefüggésben kell vizsgálni. Erre rámutatott az „osnabrücki nyilatkozat” is, amely megerősíti, hogy az érdekelt felek között figyelembe veszik a szociális partnereket is. Ez az európai kontextus különösen a következőket foglalja magában: — Egyrészt, a szociális jogok európai pillére az esélyegyenlőség és a munkaerőpiachoz való hozzáférés tekintetében az oktatást, a képzést és az egész életen át tartó tanulást első és negyedik alapelvében rögzíti, többek között az egész életen át tartó tanulás előmozdítása érdekében, — másfelől az Európai Bizottság közleményt adott ki 2020-ban az európai oktatási térség megvalósításáról, amelyben megerősítette fellépéseinek és célkitűzéseinek alapelveit, különös tekintettel a mindenki számára elérhető minőségi oktatásra, — végezetül az EGSZB „A munka jövője és a készségek” című (SOC/570) véleményében (1) szorgalmazta, hogy a gyors technológiai és digitális változások előkészítése és megválaszolása érdekében dolgozzanak ki célzott politikákat és tegyenek kézzelfogható intézkedéseket arra törekedve, hogy javítsák és megfelelően adaptálják az oktatási és képzési rendszereket.

2.2.

A rendelkezésre álló készségek és a munkaerőpiaci igények összehangolásának kérdését az Európai Unió országai eltérőképpen szemlélik. Az úgynevezett „strukturális munkaerőhiány” témájában már a Covid19-válság előtt megkezdődtek a megbeszélések, és az EGSZB kérte, hogy kezeljék körültekintően ezt a kérdést. A CEDEFOP szerint a munkavállalók 45 %-a véli úgy, hogy készségeik nem felelnek meg teljes mértékben az általuk betöltött állásnak, miközben a vállalatok 70 %-a szenved szakemberhiánytól. Közülük azonban kevesen kapcsolják össze ezeket a nehézségeket a tapasztalt akadályokkal, például a munkaerő-felvétellel, a vállalat földrajzi elhelyezkedésével, a bérszinttel és a munkakörülményekkel. Részletes tanulmányban kellene elemezni a strukturális munkaerőhiány pontos okait, valamint azt, hogy miként lehetne segíteni az érintetteket az álláskeresésben.

2.3.   Készségigények

A keresett készségek országonként eltérőek. Ezek a különbségek azonban függenek attól, hogy milyen szintű az ország ipari termelési rendszere a szolgáltatás- vagy turizmusorientált gazdaságok igényeihez képest. Miközben a keresett készségek általános szintje jellemzően magas, szükség van alacsonyabb szintű képesítésekre is, amelyek kielégítéséhez a bevándorlást veszik igénybe.

2.4.   A képzési rendszer

A szakképzés az oktatás azon ága, amely a legközelebb áll a munkaerőpiachoz és annak készségigényeihez. A rendszerint felső középfokú szinten kínált szakmai alapképzésre vagy iskolai környezetben kerül sor, vagy szakmai környezetben, képzési központokban és vállalatoknál. A szakképzésben részt vevő fiatalok általános oktatásban részesülőkhöz viszonyított aránya az Európai Unión belül változó, de mindenhol fokozatosan csökken. Ez rendszerint kiigazító vagy ösztönző intézkedésekhez vezet mind az állami hatóságok, mind a szakmai körök részéről, beleértve a szociális partnereket. Ezen intézkedések közül az új készségfejlesztési program a képzési tartalmak digitalizálására helyezi a hangsúlyt.

A szakmai továbbképzés rendszere alapvetően a munkahelyekre összpontosul, és a képzési intézkedések nagy részére szakmai környezetben kerül sor.

2.5.   A szociális partnerek szerepe

A szociális partnerek által valamennyi országban, eltérő szinten betöltött szerepet tovább kellene erősíteni. A szociális partnerek tapasztalataikra támaszkodva a foglalkoztatási ágazatokban vagy nemzeti ágazatközi szinten részt vesznek a jelenlegi és jövőbeli készségigények meghatározásában. Ezenkívül nagyon gyakran részt vesznek a képesítések és a diplomák keretrendszereinek meghatározásában, a képzési rendszerek irányításában, a szakképzésre és tanulószerződéses képzésre irányuló alapok kezelésében, valamint az egész életen át tartó pályaorientációs rendszerben is. Másrészről a szakképzés olyan kérdéskör, amelyről a szociális partnerek rendszerint tárgyalásokat folytatnak a kollektív tárgyalások keretében.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

Az EGSZB úgy látja, hogy a munkaerőpiaci egyensúly egyre súlyosbodó hiánya különösen a készséghiánnyal függ össze, és további hatással van rá az egészségügyi válság, amely tovább mélyíti a szakadékot a készségigények és a fiatalok képességei között egy olyan gazdaságban, amelyet mind nagyobb fokú koncentráció jellemez.

3.1.1.

Ez a helyzet, amely az egészségügyi válságot megelőzően is fennállt, mintegy húsz éve kezdett kialakulni, és egyre súlyosbodott. A felnőtt munkavállalók 60 %-a esetében felmerül a kockázata annak, hogy technológiai készségeik elavulnak (2014-es adatok az EU-28 vonatkozásában) (2). A helyzet velejárója a munkanélküliség és a munkaerőpiaci nyomás egyidejű fennállása (3) (4).

3.1.2.

Az egészségügyi válság hatására a munkaerőpiaci nyomás felerősödött, különös tekintettel a digitális transzformáció felgyorsulásából eredő nyomásra.

3.2.

Az EGSZB üdvözli az európai készségfejlesztési programot és különösen azt, hogy a fenntartható versenyképességet és a társadalmi méltányosságot célzó szakképzésről szóló tanácsi ajánlás a professzionalizálódás valamennyi szakaszában folytatott fellépésekre kiterjedhet, és foglalkozhat a szükségletek és készségek valamennyi típusának változó jellegével: a) A professzionalizálódás valamennyi szakaszában (referencia: CEDEFOP – készségkörkép) (5): — munkába állás előtt: — készségfejlesztés és professzionalizálódás (szakmai alapképzés és továbbképzés, duális képzés, tanulószerződéses gyakorlati képzés), — a vállalathoz történő belépéskor vagy belső mobilitás esetén: — a szakmai készségek és a humán készségek hozzáigazítása a vállalati környezethez (az adott munkahelyhez való igazodás segítése, munkahelyi képzés), — a szakmai élet egész folyamán: — a szakmai készségek hozzáigazítása a változó foglalkoztatási és szakmai igényekhez. b) Az intézkedéseknek a foglalkoztatási helyzetekben bekövetkező változásokból eredő igényekhez való hozzáigazításával: továbbképzés (upskilling), átképzés (reskilling), keresztképzés (cross-skilling), új készségek. c) a megcélzott készségek jellege szerint: alapkészségek, technikai jellegű készségek és szaktudás, transzverzális készségek.

3.3.

A kereskedelmi vállalatok munkaadóit és munkavállalóit európai szinten képviselő szervezetek nyilatkozatai javaslatokat fogalmaznak meg, amelyek rámutatnak arra, hogy ezek a szervezetek jogosan lépnek fel ezen a területen. Az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ESZSZ) például európai és nemzeti szinten is előmozdítja a szociális párbeszédet ezen a területen; az SMEUnited szerint a kormányoknak a szociális partnerekre kellene bízniuk a képzések irányítását; az Európai Vállalkozói Szövetség szorgalmazza, hogy a képzési programok iránti szükségleteket a szociális partnerek fogalmazzák meg, a munkavállalók képzése terén pedig tárgyaljanak közösen a képzési szolgáltatókkal.

3.4.   Az érdekcsoportok szerepe

Az EGSZB kéri, hogy a szociális partnereket a többi érdekelt féllel együtt vonják be, hogy elősegítsék az igények, a források és a végrehajtandó intézkedések azonosítását. Szorgalmazza, hogy a fellépések során egyeztessenek velük, és támaszkodjanak az általuk rendelkezésre bocsátható eszközökre. Ide tartoznak különösen az alábbi érdekelt felek: a vállalatok, a szakmai ágazatok és egyéb szakmai és szakmaközi szervezetek, az ágazati és nemzeti szociális partnerek, a szakmai képesítések nemzeti keretrendszerei vagy osztályozási rendszerei (NQF), a regionális önkormányzatok és a regionális állami vagy félállami szervek, a nemzeti hatóságok, a civil társadalmi szervezetek, a szociális vállalkozások, a szociális szolgáltatók, a társadalmi célú szervezetek, a beilleszkedéshez, a visszailleszkedéshez és az elhelyezkedéshez – többek között a fogyatékossággal élők számára – tanácsadást és segítséget nyújtó szervezetek, valamint a szakmai alapképzési (IVET/CVET (6)) szervezetek.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.   A jövőbeni készségigények előrejelzése

4.1.1.

A szociális partnerek központi szerepet töltenek be a munkaerőpiac készségigényeinek megismerésében, felmérésében és előrejelzésében. Szerepük nélkülözhetetlen a szakmák és a készségek megfigyelőközpontjainak előmozdítása és az összegyűjtött adatok elemzése terén. Előretekintő elemzéseiket össze kell kapcsolni az összes érdekelt fél értékeléseivel, ideértve az államot, a régiókat, a kamarákat, valamint a foglalkoztatás, képzés és pályaorientációs tanácsadás területén működő valamennyi szervezetet, például a szociális szolgálatokat és a társadalmi célú szervezeteket. Az említettek együttműködése hozzájárul ahhoz, hogy Európa a munkaerőpiac középpontjába kerüljön.

4.1.2.

Az EGSZB véleménye szerint ezt az alapvető szerepet meg kell erősíteni azáltal, hogy a szociális partnerek számára biztosítják az összes szükséges eszközt ahhoz, hogy lépést tudjanak tartani a munkaerőpiacon végbemenő jelentős átalakulásokkal. A 2020-ban kezdődött és jelenleg is tartó egészségügyi, gazdasági és társadalmi válság erőteljesen felgyorsítja a gazdaságainkban végbemenő változásokat. Ahhoz, hogy a vállalkozások – még a legkisebbek is – képesek legyenek alkalmazkodni, feltétlenül szükség van a vállalatok digitalizációjára. A zöld átállás – azon túlmenően, hogy új szakmák megjelenésével jár – olyan folyamat, amelyre az ügyfelek és a fogyasztók erős várakozással tekintenek a válság következményei miatt.

4.2.   A képzési kínálat és tartalom hatékonyabbá tétele

4.2.1.

A készségigények felmérése alapján rendszeresen aktualizálni kell a képzési és képesítési keretrendszereket, elkerülendő azok elavulását. Így például az új technológiákkal, a zöld átállásból eredő követelményekkel vagy az egészségügyi válság miatt felgyorsuló digitális transzformációval kapcsolatos készségek gyors válaszlépéseket tesznek szükségessé. A nehezen megszólítható csoportok esetében innovatív pedagógiai gyakorlatokra van szükség, amelyeket megfelelő inkluzív módszerek segítségével kell kiigazítani. A duális képzés alapelve lehetővé teszi a képzési rendszerek és a vállalati képzési kapacitások ötvözését, aminek keretében az utóbbiak nagyban megkönnyítik a tartós munkaerőpiaci beilleszkedést, elősegítve a gazdasági tevékenységek fejlődését. Bár a duális rendszerekben a munkáltatók nagy többsége teljes mértékben felvállalja oktatói szerepét, kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy megelőzzenek és megtiltsanak mindenféle visszaélést, amely ahhoz kapcsolódhat, hogy a duális képzésben részesülők ingyenes termelő munkaerőt jelentenek.

4.2.2.

Ezek a duális képzési rendszerek különböző jellegűek lehetnek: — fiatalok és kevésbé fiatalok számára kínált, tanulószerződéses gyakorlati képzés keretében megvalósuló szakképzés, teljes szakképesítés megszerzése céljából egy bizonyos szakmában, — szakmai alapképzés, vállalatoknál töltött szakmai gyakorlati időszakokkal, duális rendszerek keretében, — vállalati környezetben töltött gyakorlatok, különösen egy adott szakma megismerése céljából, — álláskeresők számára biztosított duális szakképzés, — vállalatokon belüli belső, munkahelyi képzés, — a szakmai beilleszkedést megelőző képzés az adott szakma gyakorlásához szükséges készségek elsajátítása céljából, — önálló életvitelt biztosító képzés, készségelemzés, különösen a nehéz helyzetben lévők, a fogyatékossággal élők és az iskolát képesítés nélkül elhagyó fiatalok számára.

4.2.3.

Végezetül a képzési kínálat hatékonnyá tételére való törekvés nyomán megoldásokat kell nyújtani a legkiszolgáltatottabbak számára. Alapvető fontosságú a fogyatékossággal élők helyzetének figyelembevétele a képzési rendszerhez és a különböző célcsoportok számára kínált oktatási válaszlépésekhez való anyagi és fizikai hozzáférés tekintetében.

4.3.   A szociális partnerek és az érdekelt felek jobb bevonása

4.3.1.

Az önkéntességen alapuló megközelítés mellett a szereplőkkel történő szerződéskötéssel megszilárdíthatóak a bevált gyakorlatok annak érdekében, hogy jobban előre lehessen jelezni a készségigényeket, és hatékonyabbá váljanak a szakképzési rendszerek.

4.3.2.

A legkiszolgáltatottabbak támogatásával és nyomon követésével kapcsolatos szerepek hatékony felosztása révén az érdekelt feleknek jelentős szerepet kell játszaniuk a társadalmi befogadásban. A képzési útvonalakon és az elengedhetetlen támogatáson keresztül az érdekelt felek különleges feladatot töltenek be, a foglalkoztatás világától nagyon eltávolodott személyek javát szolgálva.

4.3.3.

A szakképzési rendszer sikere azon múlik, hogy tevékenyen részt vesznek-e kialakításában a szociális partnerek. A siker egyik kulcstényezője a két képzési helyszín – a képzési szervezetek és a vállalat – közötti együttműködés. A nemzeti vagy regionális politikák meghatározásakor rugalmasságot kell biztosítani a szociális partnerek számára ahhoz, hogy az adott munkaerőpiaci viszonyok között a munkaadók és az alkalmazottak igényeihez igazítsák a képzések felépítését és tartalmát.

4.4.   A vállalatok és az alkalmazottak érdeklődésének felkeltése a képzésbe való beruházás iránt

4.4.1.

Továbbra is túlságosan alacsony azon munkavállalók aránya, akik évről évre képzésben részesülnek készségeik szinten tartása vagy fejlesztése érdekében, különösen a kis- és középvállalkozások esetében. Sok az akadály: a képzés finanszírozásával és a képzésben részt vevő személyzet helyettesítésével kapcsolatos munkaadói nehézségek, az alapképzés elutasítása, valamint a munkavállalókat megcélzó képzési tartalmak és rendszerek elérhetősége és minősége.

4.4.2.

Erre tekintettel az alapvető ismeretek továbbra is elengedhetetlen előfeltételei a munkahelyhez jutásnak, különösen a kkv-knál. A Covid19-válság hatásai súlyosan érintik a képzésben részt vevő fiatalokat, akik nagyobb számban szakítják meg tanulmányaikat. Ez még inkább sürgőssé teszi a támogatást és az egész életen át tartó pályaorientációs tanácsadást. Ennek sikere meghatározó a munkavállalók és az álláskeresők érdeklődésének felkeltéséhez, lehetővé téve számukra azt, hogy közreműködői legyenek saját szakmai fejlődésüknek. Megfelelő célnak tűnik az, hogy a továbbképzésben részt vevő tanulószerződéses tanulók és gyakornokok 8 %-a élhessen a külföldi mobilitás lehetőségével. Az Erasmus program kapcsán végzett hatásvizsgálatok egyértelműen kimutatják, hogy a külföldön eltöltött időszak bővíti a készségeket és javítja a foglalkoztathatóságot.

4.4.3.

Végezetül felmerül a kérdés, miként határozzák meg a vállalatok a jelöltek készségeit, különös tekintettel azokra a vállalatokra, amelyeken belül nem működik humánerőforrás-részleg.

---

(1)  HL C 237., 2018.7.6., 8. o.

(2)  https://www.cedefop.europa.eu/files/3075_en.pdf, 26. o.

(3)  Munkanélküliségi ráta (tagállamonként): https://ec.europa.eu/eurostat/web/lfs/visualisations: munkanélküliségi ráta, 2021. január, EU-27.

(4)  Betöltetlen álláshelyek (tagállamonként): https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Job_vacancy_statistics.

(5)  https://skillspanorama.cedefop.europa.eu/en/dashboard/european-skills-index.

(6)  (VET providers – VET4EU2) kapcsán lásd: https://ec.europa.eu/transparency/regexpert/index.cfm?do=groupDetail.groupDetailDoc&id=38451&no=1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság – Hogyan lehet az oktatásra és képzésre építve, az egész életen át tartó tanulás szempontjából előmozdítani azokat a készségeket, amelyekre Európának szüksége van ahhoz, hogy igazságosabb, összetartóbb, fenntarthatóbb, digitálisabb és ellenállóbb társadalmat hozzon létre?

(Feltáró a vélemény a portugál elnökség felkérésére)

(2021/C 286/06)

Előadó:

Tatjana BABRAUSKIENĖ

A Tanács portugál elnökségének felkérése:	2020. október 26-án kelt levél
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.4.16.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.4.27.
Plenáris ülés száma:	560.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	219/1/1

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az oktatás és képzés (rendszerek, intézmények és programok) minőségének és inkluzivitásának javításával hatékonyan ki kell használni a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt és más, a gazdasági növekedést és az ellenállóképes társadalmat a digitális és zöld gazdaságra való átállás keretében támogató beruházásokat annak érdekében, hogy minden életkorban és tanulási szakaszban megfeleljenek a tanulók igényeinek, felkészítsék őket az életre és a munkára, és biztosítsák, hogy minden munkavállaló, valamint az egyre több nem foglalkoztatott, különösen a nők hozzáférhessenek a képzésekhez. Ez elősegíti a munkavállalók és a szolgáltatások szabad mozgásának megőrzését is, és biztosítja, hogy a vállalatok megfelelő eszközökkel rendelkezzenek ahhoz, hogy kezelni tudják az iparágukban végbemenő fejleményeket, illetve felszámolják azokat a készséghiányokat, amelyekkel az iparágak digitális és zöld átállása során szembesülnek.

1.2.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az európai oktatási térség keretén belül tűzzenek ki elérhető hosszú távú célokat, és hozzanak létre egy állandó nyomonkövetési rendszert minden tagállam számára, amelynek célja a magas színvonalú és inkluzív oktatás és képzés, valamint az egész életen át tartó tanulás mindenki számára történő megvalósítása, valamint annak biztosítása, hogy mindenki rendelkezzen az ahhoz szükséges ismeretekkel, készségekkel, kompetenciákkal és attitűddel ahhoz, hogy Európa egy igazságosabb, összetartóbb, fenntarthatóbb, digitálisabb és ellenállóképesebb társadalmat hozzon létre.

1.3.

Az EGSZB rámutat, hogy az oktatási és képzési rendszerek demokratikus irányításának – például a szociális párbeszéd révén – a következő uniós stratégiai kereten belüli meghatározása alapvető eszköze a szakpolitikák sikeres uniós és nemzeti szintű kidolgozásának és végrehajtásának. Ennek védelmére és megerősítésére van szükség, és magában kell foglalnia a civil társadalmi szervezetekkel folytatott érdemi konzultációt.

1.4.

Az EGSZB javasolja, hogy a nyílt koordinációs módszerrel foglakozó minden jövőbeli munkacsoport megvitatás céljából ismertesse a szakpolitikai eredményeket az Oktatási Tanáccsal, és lehetőség szerint terjesszen elő szakpolitikai ajánlásokat. A munkacsoportok eredményeit a megfelelő politikai döntéshozatali szinten, valamint az uniós és nemzeti szintű gyakorlati szakemberek körében széles körben közzé kell tenni, hatékonyan végre kell hajtani és meg kell ismertetni; ezért fontos, hogy e csoportok tagjai legyenek az oktatáspolitika kidolgozásában aktív érintett szociális partnerek és érdekelt felek, valamint az iskolaigazgatók, a tanárok és a diákok képviselői minden országból.

1.5.

A szociális jogok európai pilléréről szóló cselekvési tervben, az Európai Gazdasági Térségről szóló tanácsi állásfoglalásban (2020), a szakoktatásról és szakképzésről szóló tanácsi ajánlásban és az osnabrücki nyilatkozatban foglalt mutatók, referenciaértékek és célok elérése érdekében az EGSZB további kutatások és hatásvizsgálat elvégzését javasolja a mutatók kiigazítása és más szükséges mutatók hozzáadása érdekében, amelyek támogatják az országokat a végrehajtásról szóló jelentéstétel javításában, mivel a Covid19-válság oktatási rendszerekre, diákokra és tanárokra gyakorolt teljes hatása még nem egyértelmű. A mutatóknak olyan intézkedéseket kell eredményezniük, amelyek a nemzeti szinten megvalósított közös szociális és oktatási szakpolitikák segítségével támogatják a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű diákokat és tanulókat, valamint a fogyatékossággal élőket. A referenciaértékek és mutatók teljesítésével kapcsolatos eredményekről az érintett szociális partnerekkel és érdekelt felekkel uniós, tagállami, regionális és helyi szinten folytatott konzultációt követően kell beszámolni.

1.6.

Az EGSZB azt javasolja, hogy minden uniós tagállam érintett szociális partnereinek bevonásával és a megfelelő civil társadalmi szervezetekkel konzultálva folytassák az elnökség által vezetett, az oktatási ágazatokkal foglalkozó informális együttműködési üléseken (DG School, DGVET, DGHE) (1) végzett kulcsfontosságú munkát, keressenek szinergiákat ezek között, és növeljék ismertségüket a Szakképzési Tanácsadó Bizottság példáját követve. Javasolja továbbá az uniós és a nemzeti/regionális szakpolitikák összekapcsolását a minisztériumok, a szociális partnerek és a civil társadalom közötti hatékony partnerségek és kormányzás összefüggésében.

1.7.

Az EGSZB kéri, hogy a 2021-es szociális csúcstalálkozón elfogadásra kerülő, a szociális jogok európai pillérének végrehajtására irányuló cselekvési terv keretében európai és nemzeti szinten ténylegesen hajtsák végre a szociális jogok európai pillérének első alapelvét az érintett szociális partnerek és civil társadalmi szervezetek teljeskörű bevonásával, valamint a fenntartható állami beruházások és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz támogatásával.

1.8.

Az EGSZB felhívja a figyelmet az oktatás és képzés holisztikus megközelítésére, valamint annak fontosságára, hogy ilyen megközelítést alkalmazzanak az oktatással (európai oktatási térség), a szakképzéssel (a szakképzésre vonatkozó tanácsi ajánlás), a készségekkel (európai készségfejlesztési program), az ifjúsági oktatással („Út a munka világába”) és a digitális készségekkel (Digitális oktatási cselekvési terv 2021–2027) kapcsolatos közelmúltbeli uniós kezdeményezések végrehajtása terén, biztosítva, hogy hozzájárulnak ahhoz, hogy a munkavállalók egyenlő feltételekkel férhessenek hozzá a minőségi oktatáshoz és képzéshez, átképzéshez és továbbképzéshez a munkaerőpiacon végbemenő méltányos átmenet érdekében, támogatást nyújtva az alacsonyan képzett felnőtteknek az álláskeresésben és a vállalkozói készségek megszerzésében, továbbá segítve a vállalkozásokat abban, hogy felzárkózhassanak a globális innovációhoz és versenyképességhez.

1.9.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a 2021–2027 közötti időszakra szóló digitális oktatási cselekvési terv végrehajtásának biztosítania kell a tényleges társadalmi párbeszédet és az érdekelt felekkel folytatott konzultációt, a munkajogok tiszteletben tartását és érvényesítését, valamint a munkavállalók tájékoztatását, a velük való konzultációt és részvételüket a digitális készségek és a vállalkozói készségek fejlesztésében, különösen a szakképzés, a felnőttképzés és a munkahelyi képzés terén annak érdekében, hogy csökkenjenek azok a készséghiányok, amelyekkel a vállalatok szembesülnek. A Számvevőszék jelentésére hivatkozva az Európai Bizottság azon célkitűzésének teljesítése érdekében, hogy az alapvető digitális készségekkel rendelkező 16–74 évesek arányát a 2019. évi 56 %-ról 2025-re 70 %-ra növelje, az EGSZB a jövőbeli uniós programok keretében egyedi összegek elkülönítését, részcélok és mérföldkövek meghatározását, valamint a digitális készségek folyamatosan és gyorsan változó digitális környezetben való következetes értékelését szorgalmazza.

1.10.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak azon munkavállalók és munkanélküliek tényleges támogatásáról, akik nehézségekbe ütköznek a minőségi és inkluzív felnőttoktatáshoz és -képzéshez való hozzáférés terén, és ehhez biztosítsanak a rászorulókat segítő célzott finanszírozást, amely például a munkanélküliek, a nem hagyományos módon foglalkoztatottak, az alacsony képzettségűek, a fogyatékkal élők, az idősebb munkavállalók, az idősek vagy a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű csoportok számára áll rendelkezésre és szem előtt tartja a nemi dimenziót is.

1.11.

Az EGSZB azt javasolja, hogy hatékony nemzeti szintű közös szociál- és oktatáspolitikák révén küzdjenek az iskolákban és a szélesebb körű társadalomban tapasztalható egyenlőtlenségek növekedése ellen. Az EGSZB azt javasolja, hogy az oktatási és szociális ügyekért felelős miniszterek közös tanácsi ülés keretében találjanak megoldást az oktatás terén fennálló egyenlőtlenségek, valamint a Covid19-válság következtében az oktatáshoz és képzéshez való egyenlőtlen hozzáférés kezelésére.

1.12.

Az EGSZB üdvözli az európai oktatási térségről szóló új állásfoglalásban meghatározott célokat, ugyanakkor javasolja, hogy rendszeresen igazítsák ki az európai oktatási térség mutatóit és referenciaértékeit, és egészítsék ki azokat más szükséges mutatókkal (például zöld készségek és kompetenciák/a fenntartható fejlődésről való tanulás terén), amelyekről az országok könnyen beszámolhatnak, többek között annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti intézkedések hatékonyan támogassák a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű diákokat és tanulókat.

1.13.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulás szempontjából létfontosságú minden tanuló szociális kompetenciáinak fejlesztése annak biztosítása érdekében, hogy ezeket a kompetenciákat már a korai életkorban és a felnőttoktatás során elsajátíthassák, valamint, hogy minden polgár nevében küzdjenek a toleranciáért és a megkülönböztetésmentességért az oktatás és képzés területén. A kulcskompetenciák, különösen a szociális érzékenység, az empátia, az interkulturális párbeszéd, a polgársággal kapcsolatos készségek, a szociális kompetenciák és a vállalkozói készségek, köztük a szociális vállalkozás oktatását az egész oktatási és képzési folyamat során alkalmazni kell.

1.14.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy a helyreállítási tervet, a Next Generation EU eszközt és más uniós alapokat – köztük az Erasmust, az ESZA+-t és a Méltányos Átállást Támogató Alapot – hatékonyan és következetesen használják fel az oktatási és képzési szakpolitikák támogatására egy igazságosabb, összetartóbb, befogadóbb, fenntarthatóbb, digitálisabb és reziliensebb társadalom érdekében.

1.15.

Az EGSZB úgy véli, hogy az európai szemeszter folyamatának továbbra is arra kell ösztönöznie a kormányokat, hogy biztosítsák a hosszú távú kötelezettségvállalásokat érintő fenntartható állami beruházást, az iskolák minőségének, igazságosságának, egyenlőségének és társadalmi befogadásának javítása, a digitális anyagokhoz minden korosztály számára biztosított egyenlő hozzáférés fejlesztése, valamint az iskolákban és az oktatási intézményekben a digitális technológiák biztonságos használatának támogatása érdekében.

1.16.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az ismereteket, készségeket és kompetenciákat el kell ismerni, tiszteletben tartva az egyes tagállamok oktatási és szakmai követelményeit. A teljes képesítésekhez való egyenlő hozzáférés biztosítása alapvető fontosságú, ezért az EGSZB kéri a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló tanácsi ajánlás (2) és a lisszaboni elismerési egyezmény (3) végrehajtását. Az EGSZB megismétli azon véleményét (4), hogy a mikrotanúsítványokat adó képzésnek minőségi normákkal és világos információkkal kell rendelkeznie a képzés értékéről, hogy a munkaerőpiacon hatékonyan lehessen továbbképzésként használni, és hogy kiegészíthesse a teljes képesítéseket. Nem szabad túlszabályozni a mikrotanúsítványokat annak érdekében, hogy megőrizzék rugalmasságukat a munkaerőpiac igényeivel szemben.

1.17.

Az EGSZB szorgalmazza az európai oktatási térség nemzeti szintű – a tanárokkal folytatott tényleges társadalmi párbeszédet követő – megvalósítását a digitális korban nyújtott tanítás minőségének javítása, a tanítás színvonalának növelése, a jobb minőségű és befogadóbb tanári alapképzés és folyamatos szakmai fejlődés biztosítása, emellett pedig a tanárok tisztességes munkakörülményeinek és fizetésének biztosítása érdekében, hogy a szakma vonzóbb legyen a magasan képzett jelöltek számára.

1.18.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani a tudományos élet szabadságát, valamint a felsőoktatási intézmények autonómiáját és irányítását az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzájárulásuk tekintetében, valamint biztosítani kell a felsőoktatásba és a kutatásba való megfelelő közberuházásokat, az európai egyetemi hálózatok inkluzivitását és sokszínűségét, valamint a felsőoktatással kapcsolatos nemzeti és intézményi kompetenciák tiszteletben tartását. Az EGSZB kéri, hogy az úgynevezett „európai fokozat” és „európai egyetemi alapító okirat” gondolatát vitassák meg alaposabban a kormányokkal, az érintett szociális partnerekkel és civil társadalmi szervezetekkel, valamint hogy támogassák a felsőoktatási szintű szakképzés fejlesztését.

2.   Háttér

2.1.

Az EGSZB ezzel a véleménnyel kíván hozzájárulni a portugál elnökség idején (2021 első féléve) tartandó tanácsi vitákhoz, amelyeket az oktatásra, a képzésre és az egész életen át tartó tanulásra – különösen az európai oktatási térségre, a frissített készségfejlesztési programra és a 2021–2027 közötti időszakra szóló digitális oktatási cselekvési tervre – vonatkozó uniós kezdeményezések végrehajtásáról folytatnak.

2.2.

A növekvő jövedelmi egyenlőtlenség, az emberi mobilitás és az idősödő népesség olyan társadalmi tényezők, amelyek befolyásolják az oktatási és képzési szakpolitikákat. Egy olyan időszakban, amikor a társadalom olyan gazdasági szükségszerűségekkel néz szembe, mint a digitális átalakulás és a körforgásos gazdaság, az egyének tanulásának támogatása lehet a fenntarthatóbb társadalom egyik megoldása, a társadalmi és gazdasági átalakulás akadályainak és kihívásainak leküzdése, valamint a tanuláshoz szükséges készségek előmozdítása érdekében.

2.3.

Az uniós országok vezetői 2017. november 17-én a göteborgi csúcstalálkozón abból a célból találkoztak, hogy aláírják a szociális jogok európai pillérét. Ez alkalommal megkezdték első tárgyalásaikat az úgynevezett európai oktatási térség létrehozásáról (5); ezt 2018 és 2020 között számos új javaslat követte a témában, 2021 februárjában pedig új tanácsi állásfoglalás született. A kezdeményezés a szociális jogok európai pillérének első alapelvéhez kapcsolódik, amelynek értelmében „mindenkinek joga van a minőségi és befogadó oktatáshoz, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz annak érdekében, hogy olyan készségeket tartson, illetve szerezzen meg, amelyek lehetővé teszik számára, hogy teljes mértékben részt vegyen a társadalomban és sikeresen alkalmazkodjon a munkaerőpiaci változásokhoz”. A kezdeményezés kapcsolódik ezenkívül a negyedik alapelvben említett jogokhoz, köztük a képzés és az átképzés támogatásához, különös tekintettel a fiatalok továbbképzéshez, tanulószerződéses gyakorlati képzésekhez és szakmai gyakorlati programokhoz való hozzáférésére.

2.4.

Az Európai Bizottság 2020. július 1-jén tette közzé új szakpolitikai csomagját. Ennek része A fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési programról szóló közlemény (6), a fenntartható versenyképességet, a társadalmi méltányosságot és a rezilienciát célzó szakképzésről szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslat (7), valamint az Ifjúsági foglalkoztatási támogatás: Út a munka világába a következő generációk számára című közlemény (8) és tanácsi ajánlásra irányuló javaslat (9). Ezek a szakpolitikai dokumentumok az egész életen át tartó tanulást, a továbbképzést és az átképzést kapcsolják össze az európai oktatási térség megvalósítására és elérésére irányuló célkitűzéssel. Az EGSZB nyomon követte ezeket a kezdeményezéseket, és ezek kapcsán 2020-ban véleményeket fogadott el a frissített készségfejlesztési programról (10), az ifjúsági garancia megerősítéséről (11), valamint a mindenki zöld készségeinek és kompetenciáinak fejlesztésére irányuló uniós stratégiáról (12).

2.5.

A Visszatér a „használati érték”: az európai termékek és szolgáltatások előtt álló új kilátások és kihívások (13) (2019) véleményében az EGSZB kifejtette azon álláspontját, hogy a modern európai versenyképesség lényegévé és fő irányává válhat az olyan innovatív, nagymértékben specializált termékek és szolgáltatások biztosítása, amelyek gondoskodnak a fogyasztók igényeiről, valamint eleget tesznek a társadalmi és környezeti fenntarthatósági követelményeknek. Ennek megfelelően az EGSZB az érintett oktatási és képzési szolgáltatásokra irányuló szakpolitikai beavatkozásokat javasol.

2.6.

Az Európai Bizottság 2020. szeptember 30-án közleményt tett közzé az európai oktatási térség 2025-ig történő megvalósításáról (14), amely hat területre összpontosít: minőség, inkluzivitás és a nemek közötti egyenlőség, zöld és digitális átállás, tanárok és oktatók, felsőoktatás és geopolitikai dimenzió. Az EU Oktatási Tanácsa 2020. november 30-án hangsúlyozta az oktatással kapcsolatos nemzeti hatáskörök fontosságát, valamint a kultúrák és az oktatási rendszerek sokféleségének tiszteletben tartását, és felvetették „az európai oktatási térség irányítási mechanizmusa és a 2030-ig uniós szinten teljesítendő javasolt célértékek” kérdését (15).

2.7.

A korábbi szakpolitikai kezdeményezések mellett a Digitális oktatási cselekvési terv 2021–2027 – Az oktatás és a képzés átalakítása a digitális kornak megfelelően (16) bizottsági közleményt tanácsi következtetések követték, amelyek kiemelték, hogy a digitális oktatásnak „tanulóközpontúnak kell lennie, és minden egyént és polgárt támogatnia kell személyiségük és készségeik magabiztos, szabad és felelősségteljes fejlesztésében” (17).

3.   Általános megjegyzések

3.1.

A Covid19-világjárvány mély recesszióba taszította az európai gazdaságot, és a gazdaság példátlan visszaesése és a válságban lévő vállalatok előtt álló kihívások miatt megnövelte a munkanélküliségi rátát. Az európai és tagállami eszközök által támogatott munkahelymegtartó programok széles körű alkalmazása ellenére az előrejelzések szerint az EU-ban a munkanélküliség a 2019. évi 6,7 %-ról 2020-ban 7,7 %-ra, 2021-ben pedig 8,6 %-ra emelkedik, majd 2022-ben némileg, 8,0 %-ra csökken (Eurostat, 2020. november 5.). A Covid19-válság miatti magas munkanélküliségi ráta fokozza a készségek iránti egyre növekvő igényeket, valamint az európai munkaerőnek az ipar digitális és zöld átállása miatt fontossá váló továbbképzését és átképzését. Hatékony uniós szakpolitikával kell támogatni a gazdasági növekedést és az ellenállóképes társadalmat.

3.2.

A Covid19-válság az oktatásban, a munka világában és a mindennapi életben is felgyorsította a digitális átállást. A frissített készségfejlesztési programról szóló EGSZB-vélemény hangsúlyozza, hogy „minden európai polgár számára biztosítani kell a jogot, hogy a méltányos átállás keretében és a demográfiai változásokkal összhangban hozzáférhessen magas színvonalú és inkluzív képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz. Hangsúlyozzuk, hogy foglalkozni kell az oktatási szegénység problémájával, amely a Covid19-válság idején elmélyült az oktatáshoz és képzéshez való egyenlőtlen hozzáférés miatt” (18). A tudás, a készségek és a kompetenciák fejlesztésének nemcsak a munkaerőpiac igényeinek kielégítését és a teljesen a minőségen alapuló versenyképesség kilátásait kell szolgálnia, hanem azt is, hogy felkészítse a diákokat arra, hogy aktív, demokratikus polgárokká váljanak, illetve, hogy elősegítse a társadalmi és oktatási egyenlőtlenségek csökkentését. E célból az uniós polgárok digitális készségeinek fejlesztése mellett a digitális médiatudatosság alapvető fontosságú annak biztosításához, hogy a polgárok képesek legyenek eligazodni a mai bonyolult világban.

3.3.

Alapvető fontosságú, hogy az uniós és a nemzeti szintű szakpolitikai intézkedések biztosítsák, hogy az oktatás és a képzés emberi jognak és közjónak minősüljön, tiszteletben tartva Európa kulturális sokszínűségét, valamint hogy az oktatási és képzési szakpolitikák nemzeti hatáskörbe tartozzanak. Az uniós és a nemzeti szintű szakpolitika keretében hatékony intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy végre lehessen hajtani az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjét, valamint a szociális jogok európai pillérét, annak érdekében, hogy minden európai országban mindenki számára jó minőségű, hatékony és inkluzív oktatást és képzést valósítsanak meg azáltal, hogy valamennyi tagállamot, szociális partnert és civil társadalmi szervezetet bevonnak a szociális jogok európai pillérének végrehajtására irányuló cselekvési tervbe.

3.4.

Rendkívül fontos, hogy az európai oktatási térség az uniós országok közötti további szakpolitikai együttműködés megerősítéséről szóljon, és továbbra is tanulási platformot biztosítson a minisztériumok, az oktatás terén működő szociális partnerek és a civil társadalom érdekelt felei számára. A hatékony kormányzás megköveteli, hogy minden oktatási ágazatban következetes oktatási és képzési szakpolitikákat alkalmazzanak a kisgyermekkori neveléstől kezdve egészen a felnőttoktatásig, beleértve a szakképzést minden korcsoport számára, valamint az uniós és a nemzeti/regionális politikák összekapcsolását a minisztériumok, a szociális partnerek és a civil társadalom közötti hatékony partnerségek keretében, a háromoldalú politikai szakcsoportokon belül.

3.5.

Az EGSZB utal az egész életen át tartó tanulás és a készségfejlesztés fenntartható finanszírozása a szakképzett munkaerő hiányával összefüggésben (19) című véleményére, és hangsúlyozza, hogy az oktatásba és képzésbe történő fenntartható állami befektetés, valamint az összes korosztály számára biztosított szakképzésbe történő hatékony magánberuházások előfeltételei az összes korosztályú diák társadalmi és gazdasági befogadását célzó szakpolitikai intézkedések sikerének és a vállalatok támogatásának. Ezért fontos, hogy a helyreállítási tervet, a Next Generation EU eszközt és más uniós alapokat (pl. az ESZA+-t és a Méltányos Átállást Támogató Alapot) az európai szemeszterrel összefüggésben hatékonyan és következetesen használják fel az oktatási és képzési szakpolitikák támogatására.

3.6.

Mivel az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének számos mutatóját és referenciaértékét nem sikerült elérni, az EGSZB üdvözli, hogy az európai oktatási térségre vonatkozó kezdeményezésben sok ilyen mutatót megerősítettek. Ezek a mutatók azonban igen komoly kihívást jelentenek, és pénzügyi kötelezettségvállalást igényelnek a kormányok részéről. Fontos továbbá tisztázni az egyes országok mutatóként használt fogalmait, valamint a fenntartható környezetről szóló oktatást referenciaként megerősíteni.

3.7.

A Covid19-válság egyértelművé tette, hogy az iskolák lényegi szerepet játszanak abban, hogy a diákok fejleszthessék szociális kompetenciáikat. A diákokat meg kell tanítani arra, hogy egész életük során fejlesszék ezeket a kompetenciákat a tanulás tanulása és a társadalomban való aktív részvétel, a különböző kultúrákról, nyelvekről és a mobilitásról való tanulás, a művészetekkel kapcsolatos ismereteik javítása stb. révén. Ezek a kompetenciák különösen fontosak, mivel számos történelmi példa tanúskodik arról, hogy a gazdasági és pénzügyi válságok hozzájárulnak a radikalizmus egyre nagyobb térnyeréséhez. Ezért az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy további intézkedéseket kell tenni a polgári szerepvállalásnak, valamint közös értékeinknek: a szabadságnak, a toleranciának és a megkülönböztetésmentességnek az oktatás által történő előmozdításáról tett nyilatkozat (2015) (20) további végrehajtása érdekében, és hogy azt valamennyi életkorú tanulóra alkalmazni kell.

3.8.

Ahhoz, hogy Európában mindenki zöld készségeit, kompetenciát és környezettudatosságát fejleszteni tudjuk, az uniós tagállamoknak össze kell kapcsolniuk környezetvédelmi politikákat az oktatáspolitikákkal, és a zöld készségekkel és kompetenciákkal kapcsolatos nemzeti stratégiákat kell létrehozniuk. Az EGSZB megállapítja (21), hogy célszerű lenne a zöld készségekre és kompetenciákra vonatkozó mutatókat és referenciaértékeket kidolgozni az éghajlatváltozással kapcsolatos tudatosság, a környezeti felelősség és a fenntartható fejlődés terén. Ezáltal segíteni lehet az egyes országokat a zöld készségek és kompetenciák oktatási tantervekben történő szerepeltetésében egy transzformatív oktatási megközelítés alkalmazásával, a kisgyermekkortól kezdve a felnőttkori tanulásig, az egész életen át tartó tanulás részeként.

3.9.

Az EGSZB üdvözli, hogy a 2021–2027-es időszakra szóló digitális oktatási cselekvési terv a digitális eszközökhöz, az internethez, valamint a digitális kompetenciák és készségek fejlesztéséhez való egyenlő hozzáférésre összpontosít, különösen a természettudományokhoz, technológiához, mérnöki tudományokhoz és matematikához, valamint az informatikához kapcsolódó szakmákban dolgozó nők esetében. A hatékony készségekkel és digitalizációval kapcsolatos nemzeti és vállalati szintű stratégiáknak támogatniuk kell a munkavállalókat azzal, hogy releváns és magas színvonalú képzést biztosítanak. Fontos, hogy a vállalatok támogatást is kapjanak munkavállalóik továbbképzésének és átképzésének biztosításához, különösen a munkakörök digitalizálása kapcsán. Ez összhangban van az ipar – a termékek és a folyamatok tekintetében végbemenő – zöld átállásával is, amely az európai vállalkozók számára egyaránt jelent szükségességet és lehetőséget.

3.10.

A teljes képesítések tiszteletben tartása alapvető szempont. Ami az automatikus kölcsönös elismerés 2025-ig történő megvalósítását illeti, az EGSZB hangsúlyozza, hogy az ismereteket, a készségeket és a kompetenciákat el kell ismerni, tiszteletben tartva az egyes tagállamok oktatási és szakmai követelményeit, és javítani kell a diákok és a tanulók elismerési eljárásokról szóló naprakész információkhoz való hozzáférését. Ebből a célból meg kell erősíteni a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló tanácsi ajánlás (22) és a lisszaboni elismerési egyezmény (23) végrehajtását, hogy mindenki egész életen át tartó tanulását támogatni tudjuk.

3.11.

Az EGSZB üdvözli a digitális oktatási cselekvési tervre (2021–2027) irányuló kezdeményezést, amelynek célja a digitális anyagok és tanfolyamok európai csereplatformjának létrehozása. Mindenképpen teljeskörű tájékoztatást kell nyújtanunk a felhasználóknak arról, hogy a tanfolyamok teljeskörű vagy részleges képesítést vagy mikrotanúsítványokat adnak-e, ki hitelesíti és minőségbiztosítja az online tanfolyamokat, elismerik-e ezeket és ha igen, miként, és hogyan lehetne ezekkel kapcsolatban teljes képesítést biztosítani. Fontos lenne ezeket a tanfolyamokat felsorolni az Europass portálon, és alaposan megvizsgálni az online anyagok szerzői jogát és tulajdonjogát, valamint az érintett online tanfolyamok minőségét és relevanciáját.

3.12.

A tanárok központi szerepet játszanak a minőségi oktatás és képzés biztosításában, ugyanakkor az OECD szerint a társadalom még a tanárok egyötöde szerint sem értékeli megfelelően ezt a hivatást (24), és a tanári szakmában átlagosan 11 %-kal rosszabbak a bérek, mint a felsőfokú végzettséggel rendelkező más szakemberek esetében (25). Az európai oktatási térségnek tényleges támogatást kell nyújtania a tanároknak, oktatóknak és egyéb oktatási személyzetnek a Covid19-válság negatív hatásainak leküzdése érdekében.

3.13.

Az érintett intézmények, diákok és tanárok „Európai Egyetemek” projekt részét képező hálózatának inkluzív jellegét és sokféleségét támogatni kell a bolognai folyamat valamennyi országában, a felsőoktatással kapcsolatos nemzeti és intézményi hatáskörök tiszteletben tartása és védelme mellett.

---

(1)  Az iskolai oktatás főigazgatóinak, a szakképzésért felelős főigazgatóknak és a felsőoktatás főigazgatóinak találkozója.

(2)  2013/C 354 E/01.

(3)  A lisszaboni elismerési egyezmény.

(4)  HL C 10., 2021.1.11., 40. o.

(5)  COM/2017/673 final.

(6)  COM/2020/274 final.

(7)  COM/2020/275 final.

(8)  COM/2020/276 final.

(9)  COM/2020/277 final.

(10)  HL C 10., 2021.1.11., 40. o.

(11)  HL C 10., 2021.1.11., 48. o.

(12)  HL C 56., 2021.2.16., 1. o.

(13)  HL C 97., 2020.3.24., 27. o.

(14)  COM/2020/625 final.

(15)  Az oktatási miniszterek videokonferenciája, 2020. november 30. – Főbb eredmények: https://www.consilium.europa.eu/en/meetings/eycs/2020/11/30/education/#.

(16)  COM/2020/624 final.

(17)  2020/C 415/10.

(18)  HL C 10., 2021.1.11., 40. o.

(19)  HL C 232., 2020.7.14., 8. o.

(20)  Párizsi nyilatkozat (2015).

(21)  HL C 56., 2021.2.16., 1. o.

(22)  2012/C 398/01

(23)  A lisszaboni elismerési egyezmény.

(24)  TALIS – The OECD Teaching and Learning International Survey – OECD 2018.

(25)  OECD Education at a Glance 2020 OECD iLibrary | Introduction: The indicators and their framework (oecd-ilibrary.org).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az étrend-kiegészítők piacra lépésének összehangolása az EU-ban – Megoldások és bevált gyakorlatok

(feltáró vélemény)

(2021/C 286/07)

Előadó:

Veselin MITOV

Felkérés:	Az EU portugál elnöksége, 2020.10.26.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.4.15.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.4.27.
Plenáris ülés száma:	560.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	245/0/5

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Európában növekvőben van az étrend-kiegészítők piaca. Az étrend-kiegészítőket az EU-ban nem egységesen alkalmazott 2002/46/EK irányelv (1) szabályozza. Az EU belső piacának megfelelő működéséhez viszont létfontosságú a jogszabályok egyforma alkalmazása, mert csak ez teszi lehetővé a biztonságos termékek szabad mozgását.

1.2.

Az EGSZB támogatja e jogszabályok felülvizsgálatát főleg az étrend-kiegészítők meghatározásának frissítése által, valamint annak beillesztését, hogy legyen kötelező a bejelentés és a közigazgatási ügyiratok átnézése, a mellékhatások összegyűjtésére pedig hozzanak létre egy tápanyagkövető rendszert, ezzel is fokozva a közegészségügy védelmét.

1.3.

A termékek és összetevők biztonsága kell, hogy legyen az elsődleges követelmény, fontos tehát, hogy ezt tudományos alapon határozzák meg. Az EGSZB azt ajánlja, hogy szabják meg a vitaminok és ásványi anyagok maximumértékeit, és állítsák fel az összetevők pozitív és negatív listáját, beleértve a növényekét is.

1.4.

A tájékoztató adatok alapján a fogyasztónak teljes biztonsággal kell tudnia fogyasztani a termékeket. Az EGSZB javasolja a fogyasztók oktatására és a velük való kapcsolattartásra vonatkozó intézkedések bevezetését, különösen az e-kereskedelem tekintetében.

1.5.

Az EGSZB arra bátorítja a hatóságokat, hogy fokozzák a termékek vizsgálatát, elemzését és felügyeletét, és a nem megfelelő termékek kivonásával óvják a fogyasztókat és a piaci szereplőket. Az ellenőrzéseknek vissza kellene szorítaniuk a piaci szereplők közötti tisztességtelen versenyt is (nem engedélyezett állítások használata, nem megfelelő, főleg harmadik országokból származó termékek).

1.6.

Az EGSZB ezért minden érdekelt felet az étrend-kiegészítőkre vonatkozó jogszabályok összehangolására és ezek alkalmazására hív fel a tisztességesebb gazdaság és a nagyobb egészségügyi termékbiztonság érdekében.

2.   Bevezetés

2.1.

Ezt a véleményt a portugál tanácsi elnökség felkérésére készítettük elő, megoldásokat és bevált gyakorlatokat keresve az étrend-kiegészítők piacra lépésének összehangolására az EU-ban. Az EGSZB véleménye ösztönözheti az elnökség e témába vágó munkáját, különösen egy az év első felében tartandó konferencia és a Tanácson belüli munkacsoportok keretében. Az EGSZB üdvözölte a felkérést, mivel az élelmiszer-ágazat egyik keveset tanulmányozott részét érinti.

2.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy a téma jól beleillik az Egészségügyi Világszervezet „Egy Föld, egy egészségügy” megközelítésébe és A termelőtől a fogyasztóig európai stratégiába, amelyek az egészséges és fenntartható étkezést, valamint a fogyasztó jobb tájékoztatását támogatják a piaci szereplők közötti tisztességes kereskedelem biztosítása mellett (2). Az EGSZB megítélése szerint az egészséges és fenntartható étrendek az átfogó uniós élelmiszer-politika kulcsfontosságú pillérét képezik. Sürgősen módosítanunk kell étrendjeinken annak érdekében, hogy azok ökoszisztémáinkra és a közegészségre nézve is jótékony hatással legyenek ahelyett, hogy rombolnák ezeket (3).

2.3.

Az EGSZB mindig is támogatta az egészség védelmére irányuló uniós politikát az egész élelmiszerláncban, a biztonság és a higiénia, valamint az egyértelmű, átlátható és biztonságos termékinformációk előmozdítása érdekében (4). Az EGSZB azt is fenntartja, hogy az élelmiszer-biztonságnak továbbra is egy szilárd rendszeren és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságon (EFSA) kell alapulnia, amely átlátható eljárásokkal rendelkezik az élelmiszerláncba belépő új termékek biztonságosságának értékelésére, teljeskörű nyomon követhetőségére és a megfelelő kockázati kommunikációra (5).

3.   Az étrend-kiegészítők összehangolásának előkészítése

3.1.   Javításra szoruló szabályozási keret

3.1.1.

Az étrend-kiegészítőket a 2002/46/EK irányelv célzottan szabályozza, e rendeleten a meghozása óta alig változtattak.

3.1.2.

Az étrend-kiegészítők meghatározása annak ellenére sem változott, hogy az ágazat fejlődött, és új fogyasztási szokások alakultak ki. Nem elég pontos, és különböző értelmezéseket tesz lehetővé. Ott van például a „kimért kis egységek” fogalma, amely (meghatározott mennyiség hiányában) minden országban más és más. Ezek az értelmezések nézeteltéréseket szülhetnek a tagállamok között az étrend-kiegészítők státusával és az ellenőrzések eredményeivel kapcsolatban. A meghatározást bővíteni és pontosítani kell.

3.1.3.

Az EGSZB javasolja a szabályozás frissítését az étrend-kiegészítők piacának fokozottabb összehangolása és az újítások figyelembevétele érdekében.

3.2.   Hatékonyabbá tenni a bejelentést

3.2.1.

A bejelentés az irányelv egyik lehetősége. Ez egy nyilatkozat, amellyel a terméket hivatalosan regisztrálják a piacra lépés előtt. Nem azonos a forgalombahozatali engedéllyel, és nem bizonyítja a megfelelőséget vagy a biztonságosságot. Minden tagállam (24/27) eldöntheti, hogy ez a bejelentés mit tartalmazzon, és hogyan dolgozzák fel ezeket az adatokat (ami az egyszerű adattártól a nagyon alapos tanulmányig terjedhet).

3.2.2.

A bejelentésben szereplő adatok alapján az illetékes hatóságok jobban megismerhetik a saját piacukat, az adatfeldolgozással pedig elkerülhető az (országos és uniós jogszabályoknak) nem megfelelő termékek értékesítése, és könnyebb a vizsgálat.

3.2.3.

Az EGSZB szorgalmazza az országos rendszerek jobb összehangolását, és azt javasolja, hogy a jogszabályokba vegyék be a kötelezően megadandó minimális adatokat (mennyiségi és minőségi összetétel, címkézés stb.), lehetőleg digitális formában, ezzel is csökkentve a piaci szereplő adminisztratív terhelését és biztosítva egyszersmind a lehető legmagasabb színvonalat. Amennyiben kivitelezhető, az EGSZB egy többnyelvű uniós portál létrehozását szorgalmazza, amelynek tartalmát a tagállamok döntésére bízná. Mivel az összetétel alig van összehangolva (lásd lentebb), ezt a kérdést csak országos szinten lehet tárgyalni.

3.2.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy a fogyasztók védelmének céljából a bejelentést kötelezővé kellene tenni. Ezzel a gyakorlattal biztonságosabb termékek hozhatók forgalomba és megkönnyíthető a piac ellenőrzése és felügyelete. A bejelentett termékek listáját és a vonatkozó következtetéseket a fogyasztó rendelkezésére kellene bocsátani. A fogyasztóknak tudniuk kell tájékozódni, és jogsértés felfedezése esetén habozás nélkül panaszt kell benyújtaniuk az ellenőrző hatóságokhoz.

3.3.   A tápanyagok maximális értékeinek megszabása élvezzen elsőbbséget a jogalkotásban

3.3.1.

Az étrend-kiegészítők legismertebb összetevői a vitaminok és az ásványi anyagok. A tápanyagokat és kémiai megjelenésüket eredetileg az 1170/2009/EK rendelet (6) szabályozta és sorolta fel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) biztonsági vizsgálatai nyomán. Jelenleg a maximális mennyiségek országos szinten vannak megszabva vagy a hatékony, vagy a mérgező mennyiség alapján (7). Egyes országokban nincsenek törvényben megszabott küszöbértékek. Az EFSA számos véleményében határozott meg toxicitási küszöbértékeket. Ezek az értékek a teljes étkezésben való kitettségre (8) vonatkoznak, ezért nem lehet csupán az étrend-kiegészítőkre alkalmazni őket.

3.3.2.

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy bízza meg mihamarabb az EFSA-t a maximális tápanyagküszöbök és az étrend-kiegészítők tisztasági követelményeinek megszabásával. Az unió területének nagysága és az étkezési szokások különbözősége miatt (zöldség-, hal- vagy húsfogyasztás, a csapvíz összetétele stb.) előfordulhat, hogy nem lehet majd egységes felső küszöböt megszabni, csupán régiókra/országcsoportokra vonatkozó küszöbértékeket. Kívánatos volna küszöbértékeket megállapítani a sérülékeny csoportok számára is: gyermekek, terhes nők stb.

3.3.3.

Az uniós szintű összehangolás minden érintett fél számára előnyös volna: fokozná a fogyasztó biztonságát, és csökkentené a túladagolás kockázatát, a termékek szabad mozgása pedig hasznos volna mind a piaci szereplők – mivel több piacon értékesíthetnék a termékeiket –, mind a fogyasztók számára – mivel szélesebb választékhoz juthatnának.

3.3.4.

Bár az összehangolás elsősorban a tápanyagokra vonatkozik, a termékekben használt más összetevők esetén is fontos lenne, ugyanis elősegítené a mozgásukat és tudományos vizsgálat alapján lehetne bizonyítani, hogy biztonságosak. Egyes országok már meg is próbálták közelíteni egymáshoz a növényalapú termékekre vonatkozó jogszabályaikat közös listák segítségével: Belgium, Franciaország és Olaszország, illetve újabban Németország, Svájc és Ausztria. Külön figyelmet érdemelnek a biotechnológiai eredetű összetevők is, például a mikroorganizmusok (probiotikumok, élesztők).

3.3.5.

Az EGSZB azt is ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy fontolja meg a többi anyag pozitív és negatív listájának felállítását nemcsak a mibenlétükre és a mennyiségükre, hanem a felhasználási feltételeikre vonatkozóan is, mint azt az új élelmiszerekről szóló 2015/2283/EU rendelet (9) keretében is teszi.

3.4.   Jelzések: a fogyasztói választás eszköze

3.4.1.

A fogyasztó rendszerint a termék címkéjén találja meg a tájékoztatást: az összetevők, allergének stb. listáját, ami a 1169/2011/EU rendelet (10) (11) hatálya alá esik. Ennek ellenére 2018-ban az ellenőrzések során felderített visszaélések 58 %-át a címkézés tette ki (12). Az élelmiszer-címkézéssel kapcsolatban az EGSZB üdvözli az Európai Uniónak a tanácsi munka keretében tett erőfeszítéseit, de úgy látja, hogy egyes nehézségek továbbra is fennállnak.

3.4.2.

A termék tulajdonságait megtudhatjuk a címkén szereplő állításokból, de a boltokban, a tévében, az interneten stb. felbukkanó reklámokból is. A reklám egyes termékek megvásárlására késztethet. Az 1924/2006/EK rendelet (13) rendelkezett a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások pozitív listáiról. Az EFSA már megvizsgálta és közölte a vitaminokra és ásványi anyagokra vonatkozó állításokat, a növényekre vagy más anyagokra vonatkozóakat azonban még mindig nem tanulmányozták. Ezek az állítások tehát az egyes országok szabályozása alá esnek, ahol van ilyen, a piac pedig tele van mindenféle nem ellenőrzött kijelentéssel, ami piaci torzulást eredményez.

3.4.3.

Az EGSZB tehát amellett száll síkra, hogy az Európai Bizottság találja meg azt a legjobb munkakeretet, amellyel az EFSA folytathatja a függőben lévő anyagokkal – elsősorban a növényekkel – kapcsolatos tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások vizsgálatát, és alakítsa ki ennek feltételeit, hogy az összetevők biztonságosak lehessenek.

3.5.   A határtermékek nem kockázatmentes termékek

3.5.1.

Az is előfordul, hogy az étrend-kiegészítők bemutatása és reklámja során homályban marad a termékek ellenőrzési státusa. Egyes piaci szereplők nem haboznak termékeiknek gyógyító vagy betegségmegelőző hatást tulajdonítani, azokat gyógyszerhelyettesítőknek beállítani és „gyógyhatású élelmiszernek” nevezni. Egy célzott ellenőrzési kampány rámutatott e megtévesztő állítások használatára a Covid19 elleni megelőzés vagy védekezés során (14). A fogyasztókat befolyásolhatják az ilyen hamis ígéretek.

3.5.2.

A nem egyértelmű státusú (15) termékeket „határtermékeknek” nevezik. E „szürke zóna” a termékek értékesítési helyének, kiszerelésének, valamint annak köszönhető, hogy egyes összetevőket éppúgy hozzá lehet adni élelmiszerekhez, mint gyógyszerekhez, viszont eltérő mennyiségben.

3.5.3.

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy hozzon létre egy „határtermékek” munkacsoportot például a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának (PAFF) szakértői csoportján belül a gyógyszerek, az orvostechnikai eszközök, a kozmetikumok vagy a biocidek munkacsoportjainak mintájára, amelyek dokumentumokat közölve segítik a hatóságokat és a piaci szereplőket a termékek státusának tisztázásában. Az európai munkacsoport létrehozása nem zárja ki, hogy országos szinten vegyes bizottságokat állítsanak fel a termékek státusának megállapítására.

3.5.4.

Az EGSZB határozottan javasolja a hatóságoknak e termékek célzott ellenőrzését, hogy ki lehessen vonni őket a forgalomból. Az ilyen termékek jelenléte tisztességtelen versenyt jelent a gyógyszervállalatokkal szemben, amelyeknek forgalombahozatali engedélyt kell kiváltaniuk a gyógyszerekre. Ha közölnék az ellenőrzések eredményeit, akkor a fogyasztó is megismerhetné az ilyen termékek kockázatait.

3.6.   A virágzó e-kereskedelem választási lehetőségek, de egyenlőtlenségek forrása is

3.6.1.

A Covid19-világjárvány hatására az élelmiszerek távértékesítése fellendült. Az étrend-kiegészítők általában hosszú szavatossági idejű termékek, és könnyű őket szállítani.

3.6.2.

Sajnos e termékek egy része, főleg ha az EU-n kívülről származnak, összetételük vagy különösen az állítások szempontjából nem megfelelő, ami a szabálykövető európai piaci szereplőkkel szemben tisztességtelen versenyt támaszt. Ráadásul a tagállamok a fogyasztóra veszélyes betiltott és ártalmas anyagok jelenlétét mutatták ki egyes termékekben (amfetaminok a sportolóknak szánt készítményekben, gyógyszerek stb.).

3.6.3.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozottan figyeljék és ellenőrizzék az e-kereskedelmi platformokat és webhelyeket, valamint hogy vegyenek mintákat, vizsgálják meg őket, és a szabálysértő termékeket jelentsék az élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszerben (RASFF – Rapid Alert System for Food and Feed).

3.6.4.

Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy fokozni kellene a fogyasztók oktatását és a velük való kapcsolattartást a biztonságosabb internetes vásárlás biztosítása érdekében. Bár az élelmiszereknek biztonságosnak kell lenniük az értékesítéshez, a fogyasztóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy egyes online kínált termékek kockázatot jelenthetnek az egészségükre.

3.7.   Élelmiszer-követés mint riasztási eszköz

3.7.1.

Egyes összetevők esetén mellékhatások léphetnek fel még akkor is, ha a termékek megfelelnek a jogszabályoknak. Nincs megvizsgálva minden termék vagy összetevő biztonságossága, és az sem, hogy más termékekkel, például a gyógyszerekkel milyen kölcsönhatásaik lehetnek.

3.7.2.

Nagyon kevés tagállam rendelkezik strukturált mellékhatásgyűjtő rendszerrel (tápanyagkövetés), és biztosítja a mellékhatások nyomon követését. A következő országokban van ilyen: Olaszország, Franciaország, Dánia, Portugália, Csehország, Szlovénia és Horvátország.

3.7.3.

Az EGSZB bátorítja az országos szintű élelmiszer-ellenőrzési rendszerek bevezetését a termékbiztonság elősegítésére, hogy az egészségügyi problémákat jelző változások korai felismerésével és ezáltal az egészségügyi problémák megelőzésével magas szinten biztosíthassák a közegészség védelmét. A rendszer összegyűjthetné a mellékhatásokat súlyosságuktól függetlenül, ezzel is támogatva a termékbiztonsági vizsgálatokat, a szükséghelyzeti intézkedések meghozását vagy szükség esetén a jogszabályok módosítását, valamint a piaci szereplőket abban, hogy az adatokat beépítve a minőség-ellenőrzésükbe biztonságosabb termékeket fejleszthessenek ki. Az előállítás szintjén az étrend-kiegészítőkre ugyanazok a biztonsági szabályok vonatkoznak, mint az élelmiszeripar többi termékére (HACCP-rendszer (16) stb.), és az ágazatban dolgozókat érintő semmilyen sajátos kockázat nem ismeretes.

3.7.4.

Az EGSZB javasolja továbbá, hogy a tagállamok számára hozzanak létre egy európai munkacsoportot az EFSA felügyelete alatt, amely biztosítaná az országok közötti információcserét, az egységes vizsgálatokhoz szükséges bevált gyakorlatok megosztását, a tudományos ismeretek cseréjét és szükség esetén az uniós jogszabályokba való beillesztésüket.

---

(1)  HL L 183., 2002.7.12., 51. o.

(2)  HL C 429., 2020.12.11., 268. o.

(3)  HL C 190., 2019.6.5., 9. o.

(4)  HL C 440., 2018.12.6., 158. o.

(5)  HL C 268., 2015.8.14., 1. o..

(6)  HL L 314., 2009.12.1., 36. o.

(7)  A Bíróság ítélete, C-672/15. sz. ügy.

(8)  A vitaminok és ásványi anyagok hozzáadásáról szóló 1925/2006/EK rendelet 6. cikke értelmében az Európai Bizottságnak legkésőbb 2009. január 19-ig meg kellett volna szabnia a maximális tápanyagmennyiségeket az élelmiszerekre vonatkozóan (kivéve az étrend-kiegészítőket).

(9)  HL L 327., 2015.12.11., 1. o.

(10)  HL L 304., 2011.11.22., 18. o.

(11)  A Tanács jelenleg a fogyasztói tájékoztatás szabályainak felülvizsgálatára vonatkozó ütemtervet vizsgálja az összetevők származási helyének és lejárati idejének tekintetében, mivel az csak korlátozottan érinti az étrend-kiegészítőket.

(12)  Élelmiszercsalás Elleni Európai Hálózat (EU Food Fraud Network) és igazgatási segítségnyújtási és együttműködési rendszer (ISE-rendszer) – 2018. évi éves jelentés

(13)  HL L 404., 2006.12.30., 9. o.

(14)  Az ellenőrzések eredménye itt érhető el.

(15)  Az Európai Bíróság egyik ítéletének értelmében a termékek státusa az egyes országok saját hatáskörébe tartozik, egy-egy étrend-kiegészítő státusa pedig országonként eltérhet: C-211/03., C-299/03., C-316/03., C-317/03. és C-318/03. sz. egyesített ügyek.

(16)  Veszélyelemzés, kritikus szabályozási pontok (Hazard Analysis and Critical Control Points).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az európai adatkormányzásról (Adatkormányzási rendelet)

(COM(2020) 767 final)

(2021/C 286/08)

Előadó:	Giuseppe GUERINI
Társelőadó:	Marinel Dănuț MUREŞAN

Felkérés:	az Európai Unió Tanácsa, 2020.12.11. Európai Parlament, 2020.12.14.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.3.31.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.4.27.
Plenáris ülés száma:	560.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	234/3/13

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli az adatkormányzásról szóló rendeletjavaslatot, amely magában foglalja és kiegészíti a nyílt hozzáférésű adatokról szóló (EU) 2019/1024 irányelvet (1), és elsősorban a közszférabeli szervezetek birtokában lévő azon adatokra vonatkozik, amelyekre mások jogai vonatkoznak.

1.2.

Az EGSZB hasznosnak és szükségesnek ítéli a javaslatot, mivel a digitális adatok feldolgozása, tárolása és megosztása mind gazdasági, mind pedig társadalmi és civil szempontból egyre fontosabb: az egyénekre, a közigazgatási szervekre és a vállalkozásokra egyaránt összetett, egymással összefüggő szabályozási keret vonatkozik.

1.3.

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja egy olyan harmonizált szabályozási keret elfogadását, amely képes elérni, hogy az emberek, a fogyasztók, a kkv-k és különösen a mikrovállalkozások bízzanak adataik megfelelő védelmében, és így lehetőséget adjon a gazdasági szereplőknek és a K+F-intézeteknek a fejlődésre és a növekedésre.

1.4.

Az EGSZB támogatja, hogy az Európai Bizottság ezt a rendeletet a közigazgatási szervekre, a közszférabeli szervezetekre és közjogi intézményekre kívánja alkalmazni olyan megközelítéssel, amely struktúrájuktól függetlenül valamennyi közszférabeli szereplőre kiterjed.

1.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy ha az adatok mesterséges intelligenciával történő kezelése és feldolgozása munkaügyi célú, akkor tegyék kötelezővé a szociális partnerekkel való előzetes konzultáció és a problémáikról való tárgyalás megfelelő formáit. Ha az MI használata a polgárjogokat is érinti, a szervezett civil társadalmat is be kell vonni.

1.6.

Az EGSZB támogatja azt a javaslatot, mely szerint ki kell jelölni az új szabályok megfelelő felügyeletének biztosításáért felelős nemzeti hatóságokat.

1.7.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy minden tagállamban kapcsolattartó pontot kellene létrehozni, és azt ajánlja, hogy ezek minden érdekelt fél számára legyenek hozzáférhetőek, hogy garantálni lehessen a hatékony működést és elő lehessen mozdítani a civil társadalmi szervezetekkel és a szociális partnerekkel való eredményes együttműködést.

1.8.

Az EGSZB támogatja az altruisztikus adatkezeléssel foglalkozó szervezetekre vonatkozó szabályok létrehozására tett javaslatot, különösen azt, amely szerint ezek kizárólag nonprofit, általános érdekű tevékenységet végző szervezetek lehetnek, amelyek önállóak és függetlenek, különösen a profitorientált adatkezelést végző más szervezetektől.

1.9.

Az EGSZB különösen érdekesnek tartja, hogy a rendelet lehetőséget ad egy olyan, adatkezelést és -cserét végző szövetkezeti modell hasznosságának elismerésére, amely a polgárok, a mikro-, kis- és középvállalkozások, a magánvállalkozók és szabadfoglalkozásúak érdekeit szolgálná.

1.10.

A szövetkezeti modell a semleges és megosztott adatkezelés igen hasznos eszköze is lehetne. Ennek kapcsán az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a polgárokat, a kkv-kat és az őket képviselő szervezeteket abban, hogy az adatkezelést és -cserét végző kölcsönös támogató szervezeteket hozzanak létre.

1.11.

Az EGSZB szerint a személyes adatok védelme, csakúgy mint a digitális személyazonosság és a magánélet védelme, az adatkormányzás alapvető eleme, és közvetlenül kapcsolódik az emberi méltóság és az alapjogok tiszteletben tartásához. Ennek megfelelően úgy véli, hogy az adatok tulajdonjogára vonatkozó jogszabályokat el kell ismerni annak érdekében, hogy az európai polgárok beleszólhassanak adataik felhasználásába.

2.   Az Európai Bizottság javaslata

2.1.

Az e véleményben vizsgált javaslat a következőket célozza: i. a közszféra adatainak további felhasználás céljából történő rendelkezésre bocsátása olyan helyzetekben, amikor az említett adatokra mások jogai vonatkoznak; ii. a vállalkozások közti adatmegosztás lehetővé tétele; iii. a személyes adatok felhasználásának lehetővé tétele az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) szerint; iv. az adatok altruisztikus alapon történő felhasználásának engedélyezése.

2.2.

A javaslat magában foglalja és kiegészíti a nyílt hozzáférésű adatokról és a közszféra információinak további felhasználásáról szóló (EU) 2019/1024 irányelvet (a nyílt hozzáférésű adatokról szóló irányelv), és elsősorban a közszférabeli szervezetek birtokában lévő azon adatokra vonatkozik, amelyekre mások jogai vonatkoznak.

2.3.

A javaslat jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke, célja pedig a tagállami jogszabályok és adminisztratív intézkedések közelítése annak érdekében, hogy az Európai Unióban olyan harmonizált jogi keretben garantálják az adatáramlást, amely a közszférabeli szervezetek birtokában lévő adatok mozgását illetően meg tudja szilárdítani az egységes piacot.

2.4.

Az I. fejezet értelmében a rendelet tárgyát az alábbiak képezik: i. a közszférabeli szervezetek birtokában lévő adatok bizonyos kategóriáinak Unión belüli további felhasználási feltételei; ii. bejelentési és felügyeleti keretrendszer az adatmegosztási szolgáltatások nyújtása vonatkozásában; iii. keretrendszer azon szervezetek önkéntes nyilvántartásba vételéhez, amelyek altruisztikus célokra rendelkezésre bocsátott adatokat gyűjtenek és dolgoznak fel.

2.5.

A második fejezet mechanizmust hoz létre a közszférabeli szervezetek birtokában lévő adatok bizonyos kategóriáinak további felhasználására, melynek feltétele mások jogainak tiszteletben tartása. Harmadik személyek jogainak védelmére például a személyes adatok vagy a szellemi tulajdonjogok védelme, vagy a szakmai titoktartás alapján lehet szükség.

2.6.

A tagállamoknak egyetlen kapcsolattartó pontot kell létrehozniuk, amely támogatja a kutatókat és az innovatív vállalkozásokat a megfelelő adatok azonosításában, és rendszeresíteniük kell a közszférabeli szervezetek megfelelő technikai eszközökkel és jogi segítségnyújtással történő támogatására szolgáló struktúrákat.

2.7.

A III. fejezet célja a személyes és nem személyes adatok megosztása iránti bizalom növelése, valamint a B2B és a C2B adatmegosztáshoz kapcsolódó tranzakciós költségek csökkentése azáltal, hogy bejelentési rendszert hoz létre az adatmegosztás területén tevékenykedni kívánó szervezetek számára, illetve szabályozza azok tevékenységét. Ezeknek a szolgáltatóknak semlegesnek kell maradniuk a kicserélt adatok tekintetében. Ezeket az adatokat más célokra nem használhatják fel.

2.8.

A IV. fejezet megkönnyíti az adatok altruisztikus megosztását, azaz azt, hogy azokat magánszemélyek vagy vállalatok a közjó érdekében önként hozzáférhetővé tegyék. Megteremti annak lehetőségét, hogy az adataltruizmussal foglalkozó szervezetek regisztrálhassák magukat „az Unió által elismert adataltruista szervezetként” annak érdekében, hogy erősítsék a működésükbe vetett bizalmat.

2.9.

Ezenkívül az adataltruizmushoz való egységes európai hozzájárulási űrlapot dolgoznak ki a hozzájárulás begyűjtési költségeinek csökkentése és az adatok hordozhatóságának megkönnyítése érdekében.

2.10.

Az V. fejezet határozza meg az adatmegosztási szolgáltatók és az adataltruizmussal foglalkozó szervezetek bejelentési keretének nyomon követésére és végrehajtására kijelölt illetékes hatóságok működési követelményeit. Ezenkívül rendelkezéseket tartalmaz az egyének jogainak védelméről és konkrétan az említett szervezetek határozatai elleni adminisztratív panasztételi jogról és a bírósági jogorvoslat módjáról.

2.11.

A VI. fejezet létrehozza az „Európai Adatinnovációs Testületet”, amely elősegíti a tagállami hatóságok bevált gyakorlatainak összeállítását, elsősorban a további felhasználására irányuló kérelmek feldolgozására, valamint az adatmegosztási szolgáltatók bejelentési keretrendszerével, valamint az adataltruizmussal kapcsolatos következetes gyakorlat biztosítására vonatkozóan.

2.12.

A VII. fejezet értelmében az Európai Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az adataltruizmushoz való európai hozzájárulási űrlappal kapcsolatban, a VIII. fejezet pedig átmeneti rendelkezéseket tartalmaz az adatmegosztási szolgáltatókra vonatkozó általános engedélyezési rendszer működését illetően, és előírja a záró rendelkezéseket.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

Az Európai Bizottság javaslata megfelelő és szükséges, mivel a digitális adatok feldolgozása, tárolása és megosztása mind gazdasági, mind pedig társadalmi és civil szempontból egyre fontosabb: az egyénekre, a közigazgatási szervekre és a vállalkozásokra egyaránt összetett, egymással összefüggő szabályozási keret vonatkozik.

3.2.

A digitális adatok magas szintű felhasználása több célt is szolgálhat: új termékek kifejlesztése, illetve a hagyományos gyártási folyamatok hatékonyabbá tétele, a kutatás alátámasztása, az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az energia- és vízforrások jobb felhasználása, mindezt az emberi egészség védelmére tett szakadatlan erőfeszítések mellett

3.3.

Az adatok hatékony és hathatós felhasználásához fontos, hogy óriási adatmennyiséget lehessen megosztani és cserélni. Ehhez ki kell aknázni a mesterséges intelligenciát alkalmazó gépek számítási kapacitását, az adatfeldolgozást egyre ambiciózusabb, közérdekű célok szolgálatába állítva. Erre egy példa a betegségek orvosi képalkotó eljárásokkal való korai diagnosztizálását elősegítő adatcsere.

3.4.

A másodpercenként előállított, kinyert és továbbított adatok végtelen összetettsége és mennyisége azt eredményezte, hogy gombamód kezdtek szaporodni az adatkezelésre szakosodott vagy adatközvetítőként működő vállalkozások, szervezetek és testületek. Ezek az adatcserét vagy kereskedelmi céllal, vagy közérdekből, a közjó érdekében (elsősorban tudományos kutatás céljára) végzik.

3.5.

A gazdaság és a technológia mai helyzetét tekintve az adatok igen értékes és hasznos erőforrást képviselnek, melyek alapvető etikai, gazdasági és politikai kérdésekkel járnak, és komoly hatást gyakorolnak a versenyképességre, valamint a vállalatok, sőt az államok közötti versenyre. Ezért helyénvaló, hogy az Európai Bizottság lépést tett egy olyan arányos, világos adatkormányzási keret meghatározására, melynek célja az adatok gazdasági és stratégiai értékének védelme mindazon területeken, ahol fontos a digitális adatok birtoklása és feldolgozása.

3.6.

Ami az érzékeny adatokat, különösen az érzékeny egészségügyi adatokat illeti, az EGSZB szerint hasznos volna bevált gyakorlatokat kidolgozni, illetve elterjeszteni, mint például a Microsoft, amely úgy döntött, hogy figyelmezteti ügyfeleit, amikor kormányzati szervek arra kérték a vállalatot, hogy tegye közzé ügyfeleik személyes adatait.

3.7.

Az EGSZB elismeri és támogatja az európai bizottsági javaslat elsődleges célját: megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy az egyének, fogyasztók, magánvállalkozók és szabadfoglalkozásúak, valamint a vállalkozások (főleg a kis- és mikrovállalkozások) annak biztos tudatában osszák meg az adataikat, hogy azokat szabályozott, megfelelően felügyelt szervezetek kezelik. Ez növeli a bizalmat és elősegíti egy olyan szabályozási keret kialakítását, amely teljes egészében megfelel az Európai Unió értékeinek és elveinek.

3.8.

Korábbi véleményeivel összhangban az EGSZB ismét szeretné kijelenteni, hogy az algoritmusok átláthatóságát és nyomon követhetőségét, az MI-eszközök emberek általi ellenőrzését és az emberi jogok tiszteletben tartását garantáló európai jogi keret szükséges az adatkormányzás és az MI-eszközök kezeléséhez.

3.9.

Szintén ki kell emelni, hogy az MI-eszközök munkahelyi bevezetése esetén az Európai Bizottságnak szabályokat kell lefektetnie a szociális párbeszéd és tárgyalás megerősítésére vonatkozóan a munkavállalók képviselőivel való kötelező előzetes konzultáción keresztül. Ezenkívül elő kell mozdítania az MI-eszközök széles körű bevezetésével foglalkozó országos bizottságok/megfigyelőközpontok létrehozását, melyekben valamennyi érdekelt félnek – fogyasztók, kkv-k, szakmai szervezetek, valamint a munkavállalók és a szervezett civil társadalom képviselői – részt kell vennie.

3.10.

A rendeletnek szorgalmaznia kell egy eljárást az adatkezelési szolgáltatások igénybevétele általános feltételeinek jóváhagyására annak érdekében, hogy ha a szerződések adattovábbításról vagy az adatokhoz való hozzáférésről szóló rendelkezései ellentmondanak az uniós védelmi szabályoknak, e rendelkezéseket a bíróság megsemmisíthesse. Ennek érdekében az EGSZB azt is ajánlja, hogy a sütik (cookie-k) elfogadására vagy elutasítására vonatkozó eljárás egyszerűsítésével harmonizálják és erősítsék meg a hozzájárulás elvét.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság javaslata megfelel a Szerződésekben rögzített arányossági és szubszidiaritási elvnek, mivel a benne javasolt szabályok nem áldozzák fel túlzott mértékben a magánérdekeket az adatmegosztás és a hathatós adatfelhasználás célkitűzésének oltárán.

4.2.

Ennek eléréséhez a legmegfelelőbb eszköz egy olyan rendelet, amely garantálja, hogy az egységes piac területén egységes szabályok legyenek érvényben; ha minden tagállam más szabályokat követne, az nem lenne hatékony, és túlzott megfelelési költségeket róna az európai vállalkozásokra, különösen a kkv-kra, akadályozva a megfelelő adatáramlást.

4.3.

Ezért a választott szabályozási eszköz a legalkalmasabb arra, hogy elősegítse egy olyan európai piac fejlesztését, ahol az adatok hathatósan áramolhatnak egy olyan harmonizált szabályozási keretnek köszönhetően, amely képes elérni, hogy az emberek, a fogyasztók és a kkv-k bízzanak adataik megfelelő védelmében, és így lehetőséget adjon a gazdasági szereplőknek és a K+F intézeteknek a fejlődésre és a növekedésre.

4.4.

Az EGSZB támogatja, hogy az Európai Bizottság ezt a rendeletet a közigazgatási szervekre, a közszférabeli szervezetekre és közjogi intézményekre kívánja alkalmazni, a szokásos közbeszerzési gyakorlatokkal összhangban. Emiatt tényalapú megközelítést alkalmaz, biztosítva, hogy a szabályok átfogóak legyenek, azaz szervezeti formájuktól függetlenül valamennyi közszektorbeli szereplőre vonatkozzanak, és megfelelően érvényesüljenek.

4.5.

Az új szabályok általános alapjait tekintve a javasolt rendelet nemcsak arányos, de következetes is abban, hogy nem vonatkozik az állami vállalatokra, mivel ezek egyre nagyobb mértékben alkalmaznak vállalkozói és piaci alapú modelleket.

4.6.

Az EGSZB támogatja a 6. cikk rendelkezéseit, melyek szerint „[a]zok a közszférabeli szervezetek, amelyek engedélyezik a 3. cikk (1) bekezdésében említett adatkategóriák további felhasználását, díjat számíthatnak fel az említett adatok további felhasználásának engedélyezéséért”, és „[a] díjaknak megkülönböztetésmentesnek, arányosnak és objektíven indokoltnak kell lenniük, és nem korlátozhatják a versenyt”. Ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy a vállalkozások, a kkv-k, valamint a mikro-, kis- és szociális gazdasági vállalkozások nagy mennyiségű adatot szolgáltatnak a hatóságoknak, ennek pedig – esetenként tetemes – költségei vannak, ezért e költségek hatásait – különösen a kkv-k esetében – figyelembe kell venni a díjak kiszabásakor.

4.7.

Az EGSZB azt a rendelkezést is támogatja, hogy a díjak kiszámításának módszertanát előre közzé kell tenni, és hogy a számításnak az adatkezelés és -megosztás költségein kell alapulnia, nem pedig valamely más, egy adatlicenc szerinti díjszabási rendszeren.

4.8.

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy biztosítani kell, hogy az adatcsere megfeleljen az EUMSZ versenytorzulással kapcsolatos 101. cikkének. Emellett azt is garantálni kell, hogy az információcsere formája megfeleljen az Európai Bizottság horizontális együttműködési megállapodásokról szóló iránymutatásainak. Így elkerülhető, hogy az információt cserélő szervezetek megmegzavarják a piaci átláthatóságot, utat nyitva a közvetlen versenytársak összejátszásának, így csökken a verseny – a fogyasztók és a kis- és mikrovállalkozások kárára –, és ezzel torzul a piaci versenyképesség.

4.9.

Az EGSZB határozottan támogatja, hogy kijelöljék az Európai Bizottság által megállapított új szabályok érvényesíthetőségével kapcsolatos megfelelő felügyelet biztosításáért felelős nemzeti hatóságokat (12. és 20. cikk). Szintén egyetért az e hatóságok számára előírt, a 23. cikkben felsorolt követelményekkel.

4.10.

A nemzeti vagy európai szintű adatbázisok nem megfelelő használatának megelőzése érdekében az adatok felhasználását a különböző érintett nemzeti hatóságoknak kell felügyelniük, az Európai Bizottsággal együttműködve.

4.11.

Az altruisztikus adatkezelő szervezeteket és elismerésük általános feltételeit illetően az EGSZB üdvözli, hogy a rendeletjavaslat kimondja, hogy ezek kizárólag nonprofit, általános érdekű tevékenységet végző szervezetek lehetnek, és ami még fontosabb, önállónak és függetlennek kell lenniük, különösen a profitorientált vagy adatkezelést végző más szervezetektől.

4.12.

Ilyen rendelkezésekkel és az adataltruista szervezetek nyilvántartásának létrehozásával biztosítani lehet a szükséges átláthatóságot és az altruisztikus adatcsere tárgyát képező egyének és vállalkozások jogainak és érdekeinek védelmét. Ez pedig minden érdekelt fél bizalmát növelné.

4.13.

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy minden tagállamban létre kell hozni egy kapcsolattartó pontot, amint erről a rendeletjavaslat 8. cikke rendelkezik. Ennek a kapcsolattartó pontnak minden érdekelt fél számára könnyen hozzáférhetőnek kell lennie annak érdekében, hogy garantálni lehessen a hatékony működést és elő lehessen mozdítani a civil társadalmi szervezetekkel és a szociális partnerekkel való eredményes együttműködést.

4.14.

Az EGSZB szintén üdvözli, hogy a rendelet III. fejezete felveti az „adatkezelést és -cserét végző szövetkezetek” létrehozásának lehetőségét. Ez a mechanizmus a polgárok (munkavállalók, fogyasztók, vállalkozók), valamint az egyszemélyes és kisvállalkozások érdekeit szolgálná, amelyek önállóan nem tudnának nagy mennyiségű adatot elérni vagy feldolgozni. Ennek kapcsán az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a kkv-k szervezeteit abban, hogy közösen létrehozzák ezeket az adatkezelést és -cserét végző kölcsönös biztosító szervezeteket.

4.15.

A szövetkezetek és más, együttműködésen alapuló struktúrák valóban különösen alkalmasnak tűnnek közvetítő tevékenységek kezelésére és az adatok polgárok (munkavállalók, fogyasztók, vállalkozók) és cégek közti cseréjére vagy megosztására. Mivel a szövetkezeti forma esetében az érintettek és az adatkezelő szövetkezet adatkezeléssel kapcsolatos érdekei megegyeznek – hiszen a szövetkezet ebben az esetben az érintettek tulajdonában áll –, e struktúrákban részvételen alapuló irányítást lehetne megvalósítani a polgárok, a cégek és vállalkozók között, akik adatszolgáltatók és -felhasználók is egyben. Ez a mechanizmus támogathatná a nyílt és bizalmi légkör megteremtését, amely az EU digitális egységes piacán megvalósítandó helyes adatkormányzás előfeltétele.

4.16.

Ennek kapcsán az EGSZB úgy véli, hogy eredményes együttműködésre van szükség a civil társadalmi szervezetekkel, a szociális partnerekkel és a szakmai szervezetekkel.

4.17.

A személyes adatok védelmét illetően az EGSZB kiemelné, hogy az uniós jog értelmében a magánélet védelme és az emberi méltóság tiszteletben tartása az emberek alapvető és elidegeníthetetlen jogainak nélkülözhetetlen eleme. Előfordul azonban, hogy e jogok megfelelő védelmét veszélyezteti a szabadon, nem mindig egyszerűsített módon megszerzett hozzájárulás révén gyűjtött adatok eltorzított felhasználása. Súlyosabb esetben adatokat már személyazonosság-lopás révén is eltulajdonítottak. Néhány tagállamban már több bírósági ítélet is született „adatlopás” ügyében. A lopás elismerése az adatok tulajdonjogának elismerését jelenti.

4.18.

Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy ismerjék el a digitális adatok tulajdonjogáról szóló uniós jogszabályokat, hogy az egyének (munkavállalók, fogyasztók és vállalkozók) rendelkezhessenek adataik felhasználásáról és kezeléséről. Ez megnyitná az utat az egyértelmű jogi legitimitással rendelkező kollektív keresetek előtt, amelyek célja az érintettek adataihoz való hozzáférés megelőzése és ellenőrzése, és ezen adatok kezelésének megkönnyítése az európai digitális piac megteremtése érdekében.

---

(1)  HL L 172., 2019.6.26., 56. o.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – Új fogyasztóügyi stratégia – A fogyasztói reziliencia erősítése a fenntartható helyreállítás érdekében

(COM(2020) 696 final)

(2021/C 286/09)

Előadó:	Bernardo HERNÁNDEZ BATALLER
Társelőadó:	Gonçalo LOBO XAVIER

Felkérés:	Európai Bizottság, 2021.1.14.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.3.31.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.4.27.
Plenáris ülés száma:	560.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	218/2/24

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB tudomásul veszi az új fogyasztóügyi stratégiát és az abban javasolt 22 intézkedést, és úgy véli, a dokumentum nemigen lehetne ennél átfogóbb és részletesebb.

1.2

Ugyanakkor – bár elismeri az Európai Bizottság által tett erőfeszítéseket – az EGSZB úgy véli, hogy a fogyasztóügyi stratégiát egy a fogyasztóügyi politikáról szóló valódi stratégia következményeként, illetve logikus folytatásaként kellene kialakítani. Mivel a fogyasztóvédelmi politika legutóbbi (a 2007–2013 közötti időszakra szóló) stratégiáját az Európai Bizottság 2007. március 13-án tette közzé, az mára teljességgel elavultnak tekinthető.

1.3

Az EGSZB ezért attól tart, hogy az Európai Bizottság új fogyasztóügyi stratégiája a jelenlegi formájában pontszerű kezdeményezések halmazának tűnik, és hogy azt a gyakorlatban nehéz lesz végrehajtani.

1.4

Az EGSZB véleménye szerint továbbá a Covid19-világjárvánnyal szembeni küzdelmet célzó intézkedéseknek kivételes jellegűeknek kell lenniük, és közülük számos elsőbbséget élvez és sürgősséggel hajtandó végre, tekintettel a példa nélküli egészségügyi, gazdasági és szociális válságra. Felmerül, hogy ezeket az intézkedéseket bele kellene-e építeni a fogyasztóügyi stratégiába, amely egyébként – az EGSZB szerint – sajnálatos módon nem foglalkozik kellően a jelenlegi helyzettel.

1.5

Ebben az összefüggésben az EGSZB szükségesnek tartja megismételni azt a meggyőződését, hogy az egészségügyi uniót a lehető legnagyobb mértékben el kell mélyíteni, és hogy az egészségügyi politika nem lehet kizárólagosan tagállami politika. Emiatt helyénvaló volna úgy módosítani az EUMSZ 168. cikkét, hogy az közeledjen a fogyasztóvédelmi politikáról szóló 169. cikkhez.

1.6

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a belső piac megvalósítására – legyen szó akár a fizikai, akár a digitális egységes piacról – egyenlő feltételekkel kell sort keríteni, és biztosítani kell a fogyasztók magas szintű védelmét, amint azt egyébként az EGSZB több alkalommal is kérte. Ezért egyetért azzal, hogy más uniós szakpolitikákat is figyelembe vevő horizontális megközelítést kell alkalmazni annak érdekében, hogy az ágazati politikák kialakítása és végrehajtása során figyelembe vegyék a fogyasztók érdekeit.

1.7

Az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja a stratégia környezetvédelmi elemét, és rámutat arra, hogy támogatta az európai zöld megállapodást. Az EGSZB szorgalmazza különösen az áruk megfelelőbb tartósságát, a fenntartható termékekhez való hozzáférést, a tiszta, körforgásos és környezetbarátabb gazdaságot, valamint a termékek hatékony felhasználását, emellett támogatja a tervezett elavulással szembeni küzdelmet, valamint az áruk és termékek javításához való jogot.

1.8

Ugyanakkor az EGSZB tudatában van annak, hogy a szénlábnyom méréséhez szükséges munka során figyelembe kell venni a termékek életciklusát, és ez a munka nem könnyen kivitelezhető.

1.9

A fogyasztóvédelmi szabályokat hozzá kell igazítani a digitális világhoz. A kialakulóban lévő technológiákból – köztük a mesterséges intelligenciából, a dolgok internetéből és a robotikából – eredő új kihívások szükségessé teszik a jelenlegi védelem megerősítését, és azokkal – különösen a termékbiztonságról szóló irányelv felülvizsgálata során – foglalkozni kell. Ezenkívül fel kell tárni és kezelni kell a hatályos jogszabályok fennálló hiányosságait. Ezért is lesz nélkülözhetetlen a szóban forgó stratégia teljessé tételéhez a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály, valamint a digitális piacokról szóló jogszabály.

1.10

Az EGSZB reméli, hogy az európai támogatás abban is meg fog nyilvánulni, hogy biztosított lesz valamennyi civil társadalmi (különösen fogyasztóvédelmi) szervezet részvétele, tekintettel a stratégia kidolgozásában betöltött szerepükre. A szervezett civil társadalomnak, különösen a fogyasztói és a munkaadói szervezeteknek és más szociális partnereknek kölcsönösen előnyös kapcsolatot kell kialakítaniuk annak érdekében, hogy biztosítsák a szélesebb körű részvételt e politika kialakításában és végrehajtásában.

1.11

Következésképpen a stratégia keretében növelni és erősíteni kell a fogyasztók oktatásának és képzésének szerepét, mivel ezek hozzájárulnak a magas szintű védelem megszilárdításához.

1.12

Az EGSZB tudatában van azoknak a nehézségeknek, amelyekkel a kkv-k szembesülnek a stratégia sikeréhez való hozzájárulás vonatkozásában, különös tekintettel a fogyasztók érzékenyítésére és tájékoztatására, valamint a fenntartható, de magasabb gazdasági értékű áruk és szolgáltatások biztosítására.

1.13

Az EGSZB felhívja a figyelmet, hogy biztosítani kell a vállalkozások, különösen a kkv-k számára a stratégia követelményeinek való megfeleléshez szükséges pénzügyi eszközöket, kiváltképp most, hogy a Covid19-válsággal szembeni küzdelem miatt csökkentek a digitális és környezetbarát ágazatok vállalkozásaiba irányuló beruházások.

2.   Az Európai Bizottság közleménye

2.1   Általános tudnivalók

2.1.1

Az Európai Bizottság közleménye — meg kívánja erősíteni az uniós intézmények, a tagállamok és az érdekelt felek közötti együttműködés általános keretrendszerét, — holisztikus megközelítést alkalmaz, amely több uniós szakpolitikát ölel fel, — tükrözi azt, hogy az egyéb szakpolitikák kialakításakor és végrehajtásakor – más uniós kezdeményezéseket kiegészítve – figyelembe kell venni a fogyasztóvédelmi követelményeket, — szoros együttműködést tesz szükségessé az EU és a tagállamok részéről, és megköveteli az uniós származtatott jog szintjén kidolgozott fogyasztóvédelmi keret átültetését, alkalmazását és végrehajtásának ellenőrzését.

2.1.2

A közlemény 22 intézkedést nevez meg, amelyek öt kiemelt területre terjednek ki: — a zöld gazdaságra való átállás, — a digitális transzformáció, — a jogorvoslat és a fogyasztói jogok érvényesítése, — az egyes fogyasztói csoportok sajátos igényei, valamint — a nemzetközi együttműködés.

2.1.3

A közlemény a problémakörök tárgyalásakor fontosnak tartja, hogy mindenki egyformán és időben hozzáférhessen a szükséges és megfizethető tesztekhez, védőfelszerelésekhez, kezelésekhez, valamint a jövőbeni vakcinákhoz. Ezenkívül az általános adatvédelmi rendelettel összhangban teljes körű biztosítékot kell nyújtani a fogyasztók számára az alapvető jogok, az orvosi etika, a magánélet és az adatvédelem tekintetében.

2.1.4

A világjárvány nyomán bekövetkezett mélyreható társadalmi és gazdasági zavarok kihívást jelentenek a társadalom számára. Miközben fontos, hogy biztosított legyen a fogyasztók magas szintű védelme, továbbra is meg kell küzdeni néhány kihívással, éspedig különösen az alábbiak kapcsán: — az utazásszervezőknek előlegként befizetett összegek teljes visszatérítéséhez való jogra vonatkozó jogszabály végrehajtása, — a fogyasztókat érintő csalások, a megtévesztő marketingtechnikák és az online vásárlások során elkövetett csalások számának növekedése, — a változó fogyasztási szerkezetek, amelyek nyomán megugrott az egyszer használatos csomagolásokból származó hulladék mennyisége.

2.2   Kiemelt területek

2.2.1

Zöld átállás: hozzájárulás a klímasemlegességhez, a természeti erőforrások és a biológiai sokféleség megőrzéséhez, valamint a víz-, a levegő- és a talajszennyezés csökkentéséhez. Mindenki számára biztosítani kell a fenntartható termékekhez való hozzáférést.

2.2.2

Az európai zöld megállapodás átfogó stratégiát vázol fel, amelynek célja, hogy az EU méltányos és virágzó társadalommá alakuljon, és olyan klímasemleges, erőforrás-hatékony, tiszta, körforgásos gazdaságot működtessen, ahol a környezeti lábnyom kisebb.

2.2.3

Az áruk adásvételéről szóló irányelvet módosítani kell a javítás előmozdítása és annak tényleges jogként való meghatározása érdekében. További intézkedéseket irányoztak elő az áruk és szolgáltatások specifikus csoportjainak kezelése érdekében.

2.2.4

A fogyasztókat továbbá jobban kell védeni az olyan információkkal szemben, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, illetve félrevezető vagy megtévesztő módon kerülnek feltüntetésre, azt a benyomást keltve, hogy egy termék vagy vállalkozás környezetvédelmi szempontból megfelelőbb („zöldrefestés”).

2.3   A digitális transzformáció

2.3.1

Az uniós fogyasztóvédelmi szabályok hatékonyabb végrehajtásáról és korszerűsítéséről szóló irányelv és a digitális tartalomról szóló irányelv fontos lépéseket jelent, annak ellenére is, hogy a technológiai fejlődés gyorsaságára tekintettel további intézkedésekre van szükség.

2.3.2

Meg kell akadályozni az olyan eljárások alkalmazását, mint az úgynevezett „dark pattern” gyakorlatok, bizonyos személyre szabási gyakorlatok, amelyek sok esetben a profilalkotáson alapulnak, a rejtett hirdetések, a csalások, a hamis vagy megtévesztő információk és a manipulált fogyasztói értékelések. Emellett további iránymutatásokra van szükség a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvvel és a fogyasztói jogokról szóló irányelvvel kapcsolatban, mivel a fogyasztókat online és offline egyaránt hasonló szintű védelem és méltányosság illeti meg.

2.3.3

A mesterséges intelligencia előnyökkel jár, bizonyos alkalmazási területei azonban sérthetik a fogyasztói jogokat. Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy az általános adatvédelmi rendelet 22. cikke szerint az érintetteknek joguk van emberi beavatkozást kérni és kapni, ha egy automatizált feldolgozás alapján hozott döntés jelentős hatással van rájuk.

2.3.4

Az új fogyasztóvédelmi együttműködési rendelet megerősíti az online kapacitást, az együttműködési mechanizmusokat és a hírszerzési információgyűjtési rendszert, annak érdekében, hogy kezelje az uniós fogyasztóvédelmi jog nagyobb léptékű megsértésének eseteit, biztosítsa a fogyasztóvédelem egységes szintjét, és egyablakos ügyintézést tegyen elérhetővé a vállalkozások számára.

2.4   Specifikus fogyasztói szükségletek kezelése

2.4.1

Feltételezhető, hogy az ügyletek során általában a fogyasztó a gyengébb fél, és ezért érdekeit védeni kell. Bizonyos fogyasztói csoportok azonban különösen sebezhetőek lehetnek, és specifikus biztosítékokra lehet szükségük. Ezt a sebezhetőséget okozhatják szociális körülmények vagy egyedi tulajdonságok, például az életkor, a nem, az egészségi állapot, a digitális írástudás, a számolni tudás vagy a pénzügyi helyzet.

2.4.2

A mostani időszakban különös aggodalomra ad okot az, hogy az EU-ban számos háztartás pénzügyi sebezhetősége megnőtt.

2.4.3

A felülvizsgálatnak célja lenne továbbá a hitelszolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos diszkriminatív helyzetek megakadályozása.

2.4.3.1

Az idősebb emberekre és a fogyatékossággal élőkre a fogyasztással kapcsolatos speciális szükségletek jellemzőek. Fontos biztosítani, hogy a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményeknek megfelelően az egyértelmű, felhasználóbarát és akadálymentesített információk online és offline egyaránt hozzáférhetők legyenek.

2.4.3.2

A digitális átállás méltányos és megkülönböztetésmentes megközelítése keretében figyelembe kell venni az idős, a fogyatékossággal élő, és általában véve az „offline” fogyasztók szükségleteit, akik adott esetben kevésbé ismerik ki magukat a digitális eszközök világában.

2.4.3.3

A gyermekek és a kiskorúak különösen ki vannak téve a félrevezető vagy agresszív online kereskedelmi gyakorlatoknak, és erre a problémára megoldást kell találni. A gyermekeket ezenkívül védeni kell a forgalomban lévő nem biztonságos termékektől és a termékekhez kapcsolódó kockázatoktól, ezért a gyermekek részére szánt termékekre vonatkozó szabványok terén frissíteni fogják a biztonsági előírásokat.

2.4.3.4

A megkülönböztetés kockázatát esetenként növelik azok az algoritmusok, amelyeket árukat és szolgáltatásokat nyújtó bizonyos szereplők alkalmaznak, és amelyek – sok esetben már meglévő kulturális vagy társadalmi elvárásokból eredő – elfogultsággal kerülhetnek kialakításra.

2.5   Fogyasztóvédelem a globális kontextusban

2.5.1

Fontos, hogy az EU nemzetközi szinten képviselje magas szintű fogyasztóvédelmét mint európai értéket és modellt.

2.5.2

A behozott termékek biztonságának garantálásához és az uniós polgároknak a nem uniós gazdasági szereplők tisztességtelen üzleti gyakorlataival szembeni védelméhez az erősebb piacfelügyeleti eszközök fokozottabb otthoni alkalmazására van szükség, valamint az EU partnerországainak hatóságaival folytatott szorosabb együttműködésre.

2.5.3

A fogyasztókat érintő kérdések terén megvalósuló többoldalú együttműködés előmozdítja a nemzetközi szinten a magas fokú védelmet és biztonságot, valamint a globális fogyasztóvédelmet.

2.6   Kormányzás

2.6.1

A stratégia meghatározza azokat a fogyasztóvédelmi politikai prioritások előmozdítására irányuló intézkedéseket, amelyeket az EU és a tagállamok a következő öt évben kívánnak megvalósítani.

2.6.2

Az EU és a nemzeti szakpolitikai prioritások közötti együttműködésre vonatkozó új elképzeléshez a megerősített együttműködés új keretére van szükség, amely képes konkrét feladatok végrehajtására.

2.6.3

Az Európai Bizottság arra törekszik majd, hogy rendszeres megbeszéléseket folytasson az Európai Parlamenttel, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal, valamint a Régiók Bizottságával. Emellett szorosan együtt fog működni a nemzeti hatóságokkal, a fellépések szoros összehangolása, valamint a hozzáférhető pénzügyi források legjobb felhasználása érdekében.

2.6.4

Ezt a munkát a legfontosabb érdekelt felekkel – köztük a fogyasztói szervezetekkel, az ágazattal és a tudományos körökkel – folytatott szoros és hatékony együttműködésnek kell kiegészítenie. Az uniós és nemzeti szinten működő erős fogyasztói szervezetek kulcsfontosságú partnerek a stratégia szerinti munka megtervezésében és a fogyasztók elérésében.

2.6.5

Következésképpen az Európai Bizottság — új fogyasztóvédelmi politikai tanácsadó csoportot hoz létre, — 2021-ben átalakítja a fogyasztói körülmények eredménytábláját.

3.   Általános megjegyzések

3.1

Az egészségügyi válság vonatkozásában az EGSZB ösztönzi az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák erőfeszítéseiket a lakosság beoltása érdekében, és mind szociális, mind gazdasági tekintetben tegyék hozzáférhetővé az európai oltási stratégiát valamennyi polgár számára.

3.2

Fontos, hogy a fogyasztókat képességekkel és szerepekkel ruházzuk fel a gazdaság terén, és a fenntartható helyreállítás kulcsszereplőivé tegyük őket, ezáltal erősítve az uniós gazdaság és az egységes piac versenyképességét. Fontosak az olyan új üzleti modellek, amelyek képesek optimalizálni az áruk és szolgáltatások hatékonyságát és fenntarthatóságát.

3.3

A fogyasztóknak a zöld átállás fontos szereplőivé kell válniuk, akik előmozdítják a fenntartható termelést és fogyasztást. Valamennyi terméknek biztonságosnak, elérhetőnek, megfizethetőnek és hozzáférhetőnek kell lennie, és különös figyelmet kell fordítani a termékek jobb eltarthatóságára, tartósságára, javíthatóságára és újrafeldolgozhatóságára. Az EGSZB már kifejezte támogatását az úgynevezett „tervezett elavulással” kapcsolatos szabályozás iránt, valamint érvelt a tartós termékek – köztük szoftverek – létrehozása mellett. A javasolt intézkedések rendszerint horizontálisak, és nem kifejezetten a fogyasztók védelmére vonatkoznak.

3.4

Ebbe a zöld átállásba célszerű bevonni a kkv-kat, ám a vonatkozó adminisztratív terhek túlzott növelése nélkül.

3.5

Az EGSZB elkötelezett egy társadalmi kirekesztéstől mentes „zöld” és „digitális” átállás tevékeny előmozdítása mellett, megelőzve, hogy a kiszolgáltatott fogyasztók számára kétfokozatú rendszer alakuljon ki és olyan diszkriminatív helyzetek jöjjenek létre, amelyek miatt szűkül a javak és szolgáltatások választéka és elérhetősége. Példa erre a hitelszolgáltatásokhoz való hozzáférés megtagadása a várandós nőktől a potenciális jövedelemkiesés miatt, valamint az egyedülálló anyák kizárása bizonyos pénzügyi szolgáltatásokból.

3.6

Támogatási intézkedéseket kell hozni a családok – köztük az egyedülálló szülők és az azonos nemű házastársak – pénzügyi sebezhetőségének orvoslása céljából, különös tekintettel az eladósodottságra. Véleményeiben az EGSZB több alkalommal kifejezte támogatását a háztartások túlzott eladósodottságára vonatkozó szabályozás iránt.

3.7

A horizontális intézkedések keretében az Európai Bizottságnak fel kellene lépnie az energiaszegénység területén, és meg kellene akadályoznia az olyan helyzeteket, amelyek társadalmi kirekesztettséghez vezethetnek.

3.8

Az EGSZB reméli, hogy az Európai Bizottság a lehető leghamarabb eljár a termékbiztonságról, a fogyasztói hitelekről, a pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról, a fogyasztói jogokról, valamit a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv felülvizsgálata érdekében.

3.9

Az EGSZB nagy várakozással tekint a képviseleti eljárásokra vonatkozó irányelvre, amelynek célja a fogyasztók kollektív érdekeinek védelme, és kéri, hogy az irányelv a tagállamok jogi kereteivel összhangban kerüljön átültetésre.

3.10

Az EGSZB támogatja azt a célkitűzést, amely szerint biztosítani kell a fogyasztók számára a szükséges eszközöket a zöld átállásban való tevékenyebb szerepvállaláshoz. Nem elegendő, hogy a vállalkozások változzanak és innováljanak; a piacnak el kell fogadnia ezeket a változásokat, és át kell alakulnia ahhoz, hogy a gazdaság körforgásosabb jelleggel működjön: tartósabb (valószínűleg drágább) termékek fogyasztása, a kívánatos környezettudatos tervezés (ökológiai kritériumok alapján történő termékfejlesztés) nyomán elérhető megfelelőbb tartósság és javíthatóság, valamint fokozott hatékonyság a természeti erőforrások felhasználása tekintetében. Emellett célszerű figyelembe venni, milyen szerepet tölt be a zöld átállás vonatkozásában a közlekedés.

3.11

Fontos azon üzenet közvetítése, amely szerint a környezet iránti elkötelezettség mindannyiunk ügye: egyfelől a vállalkozásoké, amelyek fenntarthatóbb intézkedéseket és gyakorlatokat alkalmaznak, valamint tájékoztatják és oktatják a fogyasztókat, másfelől – ahhoz, hogy ezek az intézkedések hatékonyak lehetnek – a fogyasztóké is, akiknek szintén fenntartható szokásokat és viselkedésmódokat kell kialakítaniuk. Az európai kkv-k számára ebből adódóan esetlegesen felmerülő többletköltségek tekintetében (amelyeket az „európai kisvállalkozói intézkedéscsomag” kezdeményezés szerves részét képező kkv-teszt hatásvizsgálatának keretében mérnek) célszerű gondoskodni a költségek enyhítéséről az említett mechanizmus keretében, amely magában foglalja a kkv-k képviselőivel folytatott konzultációt is. Olyan mechanizmusokat és eszközöket kell bevezetni, amelyeknek köszönhetően a kkv-k naprakésszé tehetik és felfrissíthetik ismereteiket.

3.12

Az EGSZB fontosnak tartja az olyan tisztességtelen online kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni küzdelem fokozását, amelyek nem tartják tiszteletben a fogyasztók, valamint a termékciklusban közreműködő valamennyi gazdasági szereplő jogait. Rámutat arra, hogy mindent, ami a fizikai (offline) világban visszaélésszerűnek minősül, ugyanígy kell kezelni a digitális (online) világban is. Az offline világban a visszaélések új típusai – például a vállalati felügyeleti stratégiák és a „dark pattern” gyakorlatok – miatt még erősebb védelmet kell kialakítani.

3.13

Fontos megerősíteni az informatikai, az emberi és más, a digitális csalással szembeni küzdelmet segítő erőforrásokat. Az ilyen csalás kapcsán – jelentős kiterjedtségéből adódóan – sokkal bonyolultabb a hatósági fellépés, azon esetekben is, amikor a közegészségügyet éri támadás (például „illegális” gyógyszerek internetes vásárlása formájában).

3.14

A 8., 9. és 10. intézkedésnek fenn kell tartania az egyensúlyt a biztonság és az ahhoz szükséges rugalmasság között, hogy ne fékeződjön le az innováció, valamint a technológiai és gazdasági fejlődés. Cselekvési tervet kell kidolgozni Kínával a termékbiztonságra vonatkozóan, és fokozni kell az EU partnerországai, köztük afrikai országok számára nyújtott kapacitásépítési támogatást a szabályozás és a technikai támogatás terén. Fontos védeni a termékek eredetiségét (és emellett a védjegyeket), mivel közismert, hogy bizonyos harmadik országokban jelentős mennyiségű hamis és hamisított termék létezik. Az eredeti termékeket minőségük, kényelmük és elismertségük miatt nagy figyelem és élénk érdeklődés övezi a fogyasztók részéről.

3.15

Az EGSZB minőségi és mennyiségi értékelési módszer elfogadását szorgalmazza. Fontos értékelni, hogy az uniós irányelveket kellő időben átültetik-e, a származtatott jog rendelkezéseinek megfelelően, és összhangban a minőségi jogalkotás elveivel.

3.16

Az EGSZB úgy látja, hogy a stratégiák (például általában az európai zöld megállapodás, valamint konkrétan „a termelőtől a fogyasztóig” vagy az új fogyasztóügyi stratégia) és az azok végrehajtását szolgáló részletesebb szabályozási (vagy nem szabályozási) kezdeményezések egyre jobban eltávolodnak egymástól. Hangsúlyozza ezért, hogy a fogyasztóügyi stratégia által az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek elérése kapcsán kitűzött ambícióknak az egyes nyomonkövetési kezdeményezések megvalósítása során mindvégig következeteseknek kell maradniuk.

4.   A Covid19-válság

4.1

A jelenlegi világjárvány okozta válság súlyosan érintette az egész világot, és az élet számos területén jelentős hatást fejtett ki. A válság a tagállamok alapvető prioritásainak módosítását eredményezte, és rendkívül károsnak bizonyult a fogyasztók számára, akiknek jogait méltánytalanul korlátozták, anélkül, hogy a már létező mechanizmusokat megerősítették volna vagy az új helyzet kezelése érdekében új mechanizmusokat hoztak volna létre, hogy szavatolják a fogyasztók pénzügyi védelmét.

4.2

Ezért mindenképpen elébe kell menni a fogyasztók számára esetlegesen felmerülő következményeknek, és a világjárvány okozta válságból levont tanulságokra támaszkodva törekedni kell a fogyasztóvédelem jövőbeli megerősítésére az olyan területeken, mint az egészségügy, az energia, a kommunikáció, a pénzügyi szolgáltatások, a légi közlekedés és az utasjogok, a szervezett utazások, a felügyelet, az élelmezés, valamint a digitális szolgáltatások.

4.3

Másrészről a válság kedvezett a legkiszolgáltatottabbakat megcélzó tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok terjedésének, és egy időre – bizonyos termékek és személyes védőfelszerelések készleteinek kimerülése mellett – rendkívül magas és spekulatív árakhoz vezetett. A válság esetleges kiújulására felkészülve különös figyelmet kell fordítani erre a helyzetre, és további eszközöket kell biztosítani a jogszabályok érvényre juttatásáért felelős szervek számára.

4.4

Az EGSZB-nek szorgalmaznia kellene saját kezdeményezésű vélemény kidolgozását ebben a témában annak érdekében, hogy segítse az Európai Bizottságot az említett intézkedések kidolgozásában és végrehajtásában.

5.   Az új fogyasztóügyi stratégiában nem szereplő vagy közvetve tárgyalt egyéb területek, amelyekkel foglalkozni kellene

5.1   A népegészségügy kezelése a tagállamokban

Folyamatban vannak az európai egészségügyi unió létrehozása felé vezető első lépések. A koronavírus-válság óta bebizonyosodott, hogy az EU-nak sokkal nagyobb szerepet kell játszania a népegészségügy területén, hogy ellenállóbb egészségügyi rendszerekkel és egy stabilabb és megerősített egészségvédelmi keret kialakításával megvédje valamennyi európai polgár egészségét.

5.2   Pénzügyi szolgáltatások

A fogyasztói hitelekről szóló irányelv felülvizsgálatának keretében alapvető fontosságú a moratórium mechanizmusának hangsúlyozása és olyan integrált megközelítés kialakítása, amely a hitel jellegétől függetlenül védi a fogyasztók érdekeit. Európai szinten értékelni kellene a magánszemélyek fizetésképtelenségének mechanizmusát, szem előtt tartva, hogy meg kell előzni a fogyasztóvédelem jelenlegi szintjének csökkenését.

5.3   Turizmus, szabadidő, valamint a légi utasok jogai

Be kell vezetni, meg kell erősíteni, illetve módosítani kell a fogyasztói jogokat, és európai alapokat kell létrehozni a fogyasztók e területeken fennálló érdekeinek védelme érdekében. Másrészről kiváló alkalom kínálkozik arra, hogy egy megfelelő pénzügyi védelmi rendszer létrehozásával felülvizsgálják a fogyasztóknak a légitársaságok likviditási válságával vagy fizetésképtelenségével kapcsolatos kockázattal szembeni védelmét a menetjegyek visszatérítése és szükség esetén a hazaszállítás tekintetében.

5.4   Lakhatás

Integrált európai lakhatási programot kell létrehozni különféle területekre kiterjedően, ideértve a környezetvédelmet, az energiaügyet, a pénzügyi szolgáltatásokat, a szerződéses jogokat és az egészségügyet, bevezetve az európai fogyasztók számára azt a jogot, hogy hozzáférjenek a tisztes, és hosszú távon fenntartható lakhatáshoz. Ösztönözni kell a fenntartható házak (például az úgynevezett „passzív házak”) építését. A körforgásosság elvének az épületfelújításokra való alkalmazása az épületek esetében csökkenteni fogja az építőanyagokkal kapcsolatos üvegházhatásúgáz-kibocsátást. Az épületfelújítás számos lehetőséget teremthet, és hosszú távú társadalmi, környezeti és gazdasági előnyökkel járhat.

5.5   Energiaügy

Meg kellene erősíteni a fogyasztók jogait a megújuló energiával, az önellátással és a piaci tarifákkal kapcsolatos politikák bevezetése tekintetében, és gondoskodni kell arról, hogy egyetlen fogyasztó se szenvedjen hátrányos megkülönböztetést vagy maradjon hálózati összeköttetés nélkül, ami meggátolná, hogy kihasználhassák a tényleges alternatív energetikai megoldások bevezetéséből fakadó előnyöket.

5.6

Jobban meg kell határozni és meg kell erősíteni a digitális platformok elszámoltathatóságát, mind a termékbiztonság, mind az online szerződések közvetítésével kapcsolatos felelősség tekintetében.

5.7

Fontos egyértelmű felelősségi rendszert kialakítani az online platformokat illetően, beleértve a csalárd, tisztességtelen és megtévesztő kereskedelmi gyakorlatoknak, valamint a nem megfelelő termékek, veszélyes áruk és szolgáltatások online platformokon keresztül történő értékesítésének a kezelésére irányuló megfelelő intézkedéseket. E tekintetben fontos az Európai Bizottság és a nemzeti hatóságok közötti együttműködés megerősítése az ilyen tisztességtelen gyakorlatok elleni fellépés érdekében.

5.8

Célszerű lenne felfüggeszteni vagy korlátozni a veszélyes termékek fogyasztók számára történő közvetlen értékesítését, elsősorban vegyi összetételük okán. Az EGSZB üdvözli a biztonsági riasztórendszer mint a nem biztonságos fogyasztási cikkekkel kapcsolatos uniós riasztási rendszer bevezetését.

5.9

Helyénvaló megerősíteni a védelmet az over-the-top szolgáltatások területén, amelyekre a nemzeti jogszabályok többsége még mindig nem terjed ki, és amelyeket az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex sem fed le.

5.10

A fogyasztóvédelmi politika továbbfejlesztése révén az EU erősíteni fogja a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót. Az átfogó szakpolitikai tervezés sérelme nélkül számos, a polgárokhoz közelebb álló fellépést és programot kell végrehajtania; ezért valamennyi nemzeti hatóság bevonásával meg kell erősítenie az Európai Fogyasztói Központok Hálózatát és a fogyasztóvédelmi együttműködési hálózatot.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Európai gyógyszerstratégia

(COM(2020) 761 final)

(2021/C 286/10)

Előadó:

Martin SCHAFFENRATH

Felkérés:	Európai Bizottság, 2021.1.14.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.3.31.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.4.27.
Plenáris ülés száma:	560.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	232/1/4

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) mindenekelőtt üdvözli az Európai Bizottságnak azt a szándékát, hogy az európai gyógyszerstratégiával a gyógyszeripar versenyképességének elősegítése mellett a biztonságos, kiváló minőségű és megfizethető gyógyszerekkel történő ellátást, valamint a tagállamok egészségügyi rendszereinek pénzügyi fenntarthatóságát is biztosítsa. Az új, közös európai megközelítések különösen az alábbi területeken játszanak központi szerepet: — a gyógyszerekhez való hozzáférés és rendelkezésre állásuk; — a nemzeti egészségügyi rendszerek megfizethetősége és pénzügyi fenntarthatósága; — a kutatás és az innováció támogatása az európai gyógyszeripar versenyképességének erősítése céljából; — a reziliens és átlátható szállítói és termelési láncok erősítése; — a zöld megállapodás célkitűzéseinek (1) hatékony megvalósítása klímasemleges gyógyszeripar segítségével.

1.2.

A jelenlegi Covid19-világjárvány jól mutatja, hogy mennyire fontos a koordinált európai cselekvés. Ezért az EGSZB utal a gyógyszerkutatással és -fejlesztéssel, valamint az árképzéssel kapcsolatos közös stratégiák jelentőségére, különösen a kockázatos termékek tekintetében, illetve amikor a gyártók beruházásainak rentabilitása nem biztosított.

1.3.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az EU szintjén hozott mindenkori politikai intézkedéseknél az EUMSZ 168. cikkének (7) bekezdése értelmében biztosítani kell a tagállami hatáskörök, valamint a szubszidiaritás tiszteletben tartását, hogy figyelembe vegyük a nemzeti egészségügyi rendszerek különböző szerveződését, és ne rontsuk a pénzügyi stabilitásukat. Ez különösen fontos az árképzés és a költségtérítés kérdéseit illetően, amelyek a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartoznak. Ugyanakkor a széttagoltság és az egyenlőtlenségek elkerülése érdekében biztosítani kell azt is, hogy az EU szintjén folyamatosan megosszák az információkat, felismeréseket és a bevált gyakorlatokat.

1.4.

Az EGSZB megállapítja, hogy az európai gyógyszerágazat az elmúlt években, a jelenleg adott keretfeltételek között olyan irányba fejlődött, amely részben a különböző ösztönzőrendszerekkel való visszaéléshez vezetett, sok tekintetben az átláthatóság hiányát mutatja, és a magas haszonkulcsot biztosító üzleti területekre történő összpontosításhoz, valamint részben túlzott árigényekhez vezetett. Ezért az EGSZB úgy látja, hogy a gyógyszerek jelenlegi jogi keretét sürgősen át kell dolgozni, ki kell igazítani, és fokozottan a megfizethetőségre és a rendelkezésre állásra vonatkozó feltételekhez kell kötni.

1.5.

Az EGSZB hangsúlyozza különösen a működő, igazságos és hatékony belső piac központi szerepét, amelyben egyrészt támogatják és jutalmazzák az egészségügyi ellátás számára valódi hozzáadott értéket nyújtó orvosi innovációt, másrészt a gyógyszerekhez való igazságos és megfizethető hozzáférés érdekében erősítik a versenyt is.

1.6.

Az EGSZB az európai gyógyszeripar globális versenyképességének alapjául szolgáló innovatív kutatás-fejlesztés (K+F) ösztönzése jegyében támogatja mindenekelőtt a szellemi tulajdon védelmére vonatkozó jogi keret átgondolt egységesítését és következetes tagállami alkalmazását.

1.7.

Az európai stratégiai autonómia erősítését, valamint az ellátás szűk keresztmetszeteinek elkerülését szolgáló reziliensebb szállítói és termelési láncok vonatkozásában az EGSZB egy egyrészt a gyártóhelyek fokozottabb diverzifikálását, másrészt a termelés Európába történő lassú/fokozatos, részleges és ugyanakkor fenntartható visszatelepítését magában foglaló, kiegyensúlyozott megközelítés mellett száll síkra. A tagállamok szintjén lehetséges pénzügyi vagy adóügyi ösztönzőket és ezek hatékonyságát közösen, az EU szintjén kell megvitatni és elemezni.

1.8.

Az EGSZB ezenkívül üdvözli az Európában zajló gyógyszerészeti K+F európai ösztönzőrendszerének, mindenekelőtt a gyermekgyógyszerekre, valamint a ritka betegségek gyógyszereire vonatkozó jogi keretnek a tervezett átdolgozását. A jövőbeli stratégiák egyik súlypontját különösen a gyermekek rákos megbetegedései terén a megfelelő terápiák iránti – jórészt kielégítetlen – igényeknek kell alkotniuk.

1.9.

Az EGSZB véleménye szerint a gyógyszerekre vonatkozó jogi keret átdolgozásának és az EU szintjén minden jövőbeli kezdeményezésnek elsősorban az átláthatóság elvéhez kell igazodnia, annak érdekében, hogy a közjó számára valódi hozzáadott értéket teremtsenek. Ez a gyártók részéről felmerülő költségek mellett a K+F-re szánt közpénzek odaítélésére, az ösztönzők igénybevételére stb. is vonatkozik.

1.10.

Az EGSZB üdvözli és támogatja a tagállamoknak az Európai Bizottság által bátorított kezdeményezéseit, amelyek a nemzeti egészségügyi rendszerek pénzügyi fenntarthatóságának a biztosítása érdekében az innovatív és magas árú gyógyszerek közös beszerzésére irányulnak.

1.11.

Az EGSZB elismeri, hogy a generikus és a biohasonló gyógyszerek a megfizethető gyógyszerekhez való hozzáférés tekintetében pozitív szerepet töltenek be, jelentőséggel bírnak az egészségügyi rendszerek fenntartható finanszírozásában, valamint elősegítik, hogy reziliens és stratégiai szempontból független európai gyógyszerpiac jöjjön létre. Az EGSZB intézkedéseket szorgalmaz – pl. a közbeszerzés keretében a MEAT-kritériumok (a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat) és a több nyertest kihirdető ajánlatok alkalmazásával, illetve a környezetvédelmi és szociális védelmi záradékok tiszteletben tartásával –, amelyek a generikus és a biohasonló gyógyszerek piacának jövőképes kialakításához vezetnek.

1.12.

Az EGSZB elővigyázatosságra int az olyan, hiányos tudományos adatokon és valós adatok fokozott használatán alapuló, gyorsított engedélyezésekkel kapcsolatban, amelyek esetében nem áll fenn határokon átnyúló egészségügyi válság. Feltétlenül meg kell akadályozni, hogy a piaci engedélyezést megelőző és az azt követő szakaszban a kockázat a betegek kárára tolódjon el. Ezért a piaci engedélyezést követő hatékony megfigyelés biztosítása érdekében következetesen közzé kell tenni az adatokat és a vizsgálati eredményeket.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

A 2020. november 18-án megjelent „Egészségügyi pillanatkép: Európa” (2) című jelentés szerint 2013 és 2019 között az Unió 27 tagállamát tekintve az egészségügyi kiadások évente átlagban 3,0 %-kal emelkedtek, és 2019-ben a GDP 8,3 %-át tették ki. Noha ez az arány a tagállamok gazdasági növekedésének megfelelően alakult, a jelenlegi Covid19-világjárvány folyamán ennek drasztikus emelkedése várható.

2.2.

Mint ahogy azt a Tanács 2016-os következtetéseiben (3), valamint az Európai Parlamentnek a gyógyszerekhez való hozzájutás javításának uniós lehetőségeiről szóló saját kezdeményezésű jelentésében (4) hangsúlyozták, az emelkedő gyógyszerárak egyre inkább nyomás alá helyezik a nemzeti egészségügyi rendszereket. Ezért az EU-ban a komplex gyógyszerrendszeren belül helyre kell állítani az engedélyezés, illetve az innováció elősegítésére szolgáló intézkedések közötti egyensúlyt, hogy minden tagállamban biztosított legyen a gyógyszerekhez való egyenlő hozzáférés.

2.3.

A gyógyszerköltségvetés stabilitását és ezáltal a betegek gyógyszerekhez való hozzáférését különösen az újonnan engedélyezett terápiák emelkedő árai veszélyeztetik (5). Az EGSZB szerint kimondottan aggályos, hogy erős klaszterek jöttek létre a már eddig is jól kutatott területeken (pl. a rák), amelyek nagymértékben egybeesnek a gyártók meglévő portfólióival is. Ezért a jövőben hatékony lehetőségeket kell találni ennek a klaszterképződésnek a megtörésére. A terápiáknak megfizethetőknek és így minden beteg számára egyformán elérhetőknek kell lenniük. Ehhez az szükséges, hogy a K+F-et olyan területekre irányítsuk, amelyekben ténylegesen nincsenek teljesen lefedve a gyógyászati igények – ilyen például a ritka betegségek vagy a gyermekeket sújtó rákos megbetegedések területe.

2.4.

A szellemi tulajdonra vonatkozó európai cselekvési terv ütemterve (6) már hangsúlyozza, hogy az Unió erős jogi kerettel rendelkezik a szellemi tulajdon védelmére. Ezért ennek a rendszernek bármilyen módosítását egy megalapozott hatásvizsgálatnak kell kísérnie, hogy kizárólag a szükséges módosítások szülessenek meg.

2.4.1.

Szabadalmakkal, kiegészítő oltalmi tanúsítványokkal (SPC-kkel) és az adatok kizárólagosságával kell megteremteni az ösztönzőket a kutatás új területeken történő előmozdításához. A gyógyszerstratégia továbbfejlesztésének a társadalmi hozzáadott értékre kell irányulnia. A figyelem középpontjában – minden beteg javát szolgálva – a hatásos, biztonságos és megfizethető gyógyszerekhez való hozzáférésnek és ezek rendelkezésre állásának kell lennie, a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való, a szociális jogok európai pillérében is rögzített jog alapján (7). Ez nem csak az innovatív új, szabadalommal védett gyógyszerekre vonatkozik, hanem ugyanígy a generikus és a biohasonló gyógyszerekhez való hozzáférésre. Ezért a működő és igazságos belső piac központi szerepet játszik.

2.4.2.

Az EGSZB továbbá támogatja az SPC-kel kapcsolatos jogi keret harmonizációját, hogy ezáltal koherensebbé lehessen tenni az engedélyezési eljárást, és a tagállamokban megszűnjenek az alkalmazás eltérései. Az SPC-k szociális hatásait tekintve biztosítani kell, hogy az ezzel összefüggésben központilag létrehozandó hatóság az uniós intézmények alá tartozzon.

2.4.3.

Az EGSZB nagy aggodalommal szemléli a gyógyszerpiac vonatkozásában a kizárólagossági jogok lehetséges meghosszabbítását és a szellemitulajdon-jogok további erősítését. Ha továbbra is lehetővé akarjuk tenni, hogy a betegek elérhető áron férhessenek hozzá a terápiákhoz, akkor a generikus és a biohasonló gyógyszerek fejlesztése és piaci bevezetése révén folyó árversenyt semmiképp sem szabad ezáltal megnehezíteni. Ezért kerülni kell egy terméknek a különböző tagállamokban, illetve több szabadalom által történő többszörös védelmét („patent slicing”), annál is inkább, mivel nincs arra semmilyen bizonyíték, hogy a szellemi tulajdon erős védelme ösztönözné az innovációt és a termelékenységet (8).

2.4.4.

Különösen a gyártóhelyeknek az ellátás biztosítása érdekében Európába történő visszatelepítéséről jelenleg folyó vita fényében igen alaposan elemezni kell a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogi keret módosítását. A hamisítás elleni védelemről szóló 2011/62/EU irányelvhez (9) tartozó hatásvizsgálat szerint a generikus gyógyszerek aktív hatóanyagainak nagy többsége Indiából és Kínából származik, ezzel szemben az új, szabadalommal védett gyógyszerek aktív hatóanyagait nagyrészt Európában gyártják. Ennek megfelelően különösen a generikus gyógyszerek gyártásának visszatelepítéséhez más ösztönzőket és mechanizmusokat kellene alkalmazni, nem pedig a szellemitulajdon-jogok további erősítését. Alternatív intézkedések lehetnek pl. a licencmegállapodások, az előzetes piaci kötelezettségvállalások vagy a gyógyszerek közösen használt szabadalmai (10). A visszatelepítéssel egyidejűleg a szállítói láncok erősítése és biztosítása érdekében meg kell találni annak lehetőségeit is, hogy a gyártást Európán belül és kívül egyaránt fokozottan diverzifikáljuk.

2.5.

Az EGSZB üdvözli, hogy a ritka betegségek kezelésére használt gyógyszerek (OMP-k) körében az engedélyezett OMP-k száma a 141/2000/EK (11) rendeletben előirányzott ösztönzők hatására folyamatosan nőtt, és ezáltal érezhetően javult a betegek egyenlő hozzáférése, ami üdvözlendő. Mindazonáltal a gyártók magas árigényei egyre inkább akadályozzák a hozzáférést (12). Ezért az EGSZB hangsúlyozza, hogy nem szabad az OMP-jogállást aránytalan árigények és haszonszerzés céljára kihasználni, és ezért támogatja ennek a jogi keretnek a 2020 novemberében nyilvánosságra hozott hatásvizsgálat (13) keretében elindított átdolgozását. El kellene gondolkodni a kritériumok rendszeres automatikus újraértékelésén, valamint bizonyos, még meghatározandó feltételek esetén a piaci kizárólagosság időtartamának kiigazításán. Az EGSZB ugyancsak támogatja az OMP-nek minősítéshez alapul vett kritériumok lehetséges átdolgozását, különösen a prevalencia tekintetében (az összes engedélyezett terápiás javallat figyelembevételével).

2.6.

Az EGSZB támogatja különösen az Európai Bizottságnak és számos európai parlamenti képviselőnek a teljes gyógyszeriparon belüli nagyobb átláthatóságra irányuló követelését, különös tekintettel a K+F költségeire. Mivel a gyógyszerek fejlesztésének területén többnyire hiányoznak a költségek átláthatóságára vonatkozó alapvető szabályozások, az illetékes árképzési és költségtérítési hatóságok nem tudják ellenőrizni az új gyógyszerek – magas kutatási kiadásokra hivatkozó – árképzését és ezáltal az igényelt árak megfelelőségét.

2.6.1.

Az EGSZB nézete szerint ebben az összefüggésben fontos eszköz lehet az átláthatóságról szóló 89/105/EGK (14) irányelv. Ennek a 6. cikke előirányozza, hogy azok a tagállamok, amelyek egy pozitív listát vezetnek, hozzák nyilvánosságra azoknak a készítményeknek a teljeskörű felsorolását, amelyek betegbiztosítási rendszerük hatókörébe tartoznak, valamint az illetékes hatóságaik által megszabott árakat, és ezeket továbbítsák az Európai Bizottság részére. A ténylegesen kifizetett árakat azonban bizalmas beszerzési megállapodások védik, ami lényegesen nehezíti a nemzeti hatóságok közötti megosztásukat. Ebben az összefüggésben kiindulópontként szolgálhat az EURIPID-adatbázis (15), feltéve, hogy minden tagállamot köteleznek az árinformációik bejelentésére.

2.6.2.

Az EGSZB szerint az ellátás szűk keresztmetszeteinek ellensúlyozása és az egészségügyi rendszerek rezilienciájának erősítése céljából is nagyon fontos a gyógyszergyártás globális szállítói és termelési láncainak tekintetében az átláthatóság érezhető fokozása. E tekintetben – egy, már az európai egészségügyi unió kapcsán is előirányzott, összehangolt bejelentési rendszer valamennyi releváns szereplő kötelező részvételével történő létrehozása mellett – központi jelentőségű az is, hogy elindítsák a stratégiai készletek felhalmozását a WHO által alapvetőnek nyilvánított gyógyszerekből.

2.6.3.

Az EGSZB a jelenlegi Covid19-világjárvány fényében csatlakozik az Európai Parlament számos képviselőjének, valamint a lényeges érdekelt feleknek az arra irányuló felszólításához, hogy nagyobb legyen az átláthatóság a Covid19-oltóanyagokat előállító gyógyszergyártókkal kötött előzetes piaci kötelezettségvállalások tekintetében. Az átláthatóság kulcsfontosságú az EU polgárainak a vírus elleni immunizálásba vetett bizalma és annak elfogadása szempontjából. Ennek nemcsak az oltóanyagokra vonatkozó jelenlegi szerződésekre kell érvényesnek lennie, hanem az átláthatóság új keretéül kell szolgálnia minden jövőbeli közös beszerzési lépéshez.

2.7.

Ami az újonnan engedélyezett magas árú gyógyszerek közös beszerzésére irányuló lépéseket illeti, azokat európai szinten kifejezetten erősíteni és támogatni kell. A fokozott európai ellátási biztonság mellett így erősíthető a tárgyalási pozíció is a gyógyszergyártókkal szemben, és a nagyobb vételi mennyiség által egyértelmű költségcsökkentés érhető el.

2.8.

Ami a gyógyszerészeti K+F előmozdítását illeti, az EGSZB csatlakozik azokhoz a számos szereplő és érdekelt fél részéről hallható bírálatokhoz, amelyek az átláthatóság hiányát, az érdekelt állami felek elégtelen bevonását, valamint a kutatási eredmények nyilvánosság számára való hozzáférhetetlenségét kifogásolják.

2.8.1.

Ezért az EGSZB kéri, hogy a jövőben a közpénzek felhasználásával történő mindennemű kutatásfinanszírozást, valamint K+F-költséget hozzanak nyilvánosságra, hogy ezt a nemzeti árképzéssel kapcsolatos kérdéseknél figyelembe lehessen venni, és garantálni lehessen az állami beruházások valódi, közcélú megtérülését („public return on public investment”). Ezen a téren fontolóra kellene venni a kutatástámogatás rendszeres értékelését és az Európai Parlament részére történő jelentéstételt. Különösen az egészségügyi ellátás érzékeny területein hátrányos, ha a kutatás támogatása egyedül az iparág érdekeihez igazodik. Ezért a jövőben minden lényeges szereplőt érdemben be kell vonni az Európai Bizottság kutatási menetrendjeibe, annak biztosítása érdekében, hogy ezek a tényleges orvosi, valamint társadalmi igényekhez igazodjanak.

2.8.2.

Ebben az összefüggésben elengedhetetlen a „kielégítetlen gyógyászati igények” (unmet medical needs, UMN) közös, az egész EU-ban érvényes meghatározása, annak érdekében, hogy a gyógyszerészeti K+F-tevékenységeket a hatékonyság jegyében azokra a területekre irányítsák, ahol nem létezik megfelelő vagy hatásos terápia. Ezeknek a kritériumoknak a betegek, valamint a közegészségügy igényeihez kell igazodniuk.

2.9.

Az orvosi K+F és a klinikai tanulmányok kapcsán pedig az EGSZB uniós szintű fellépést sürget annak érdekében, hogy megfelelő mutatók alapján jobban figyelembe vegyék a nemek közötti különbségeket és azt, hogy a gyógyszerek különböző hatásokat fejtenek ki a mindennapi orvoslásban. Emellett nagyobb átláthatóságot szorgalmaz, illetve azt kéri, hogy minden érdekelt fél tudatosabban álljon hozzá ehhez a kérdéshez.

2.10.

Az EGSZB véleménye szerint különösen pozitívan értékelhető, hogy a gyógyszerstratégia kifejezetten hangsúlyozza az antimikrobiális rezisztenciák (AMR) növekvő veszélyét. Az antibiotikumok használatának csökkentésére irányuló hatékony intézkedések mellett a hangsúlyt különösen a K+F-ciklust végigkísérő alternatív ösztönzési modellekre, valamint az új árképzési rendszerekre kell helyezni. Ennek során többek között a bevált ösztönzőkre, így például az Európai Gyógyszerügynökséggel (EMA) történő korai megosztásra, valamint az engedélyezési díjak elengedésére lehet támaszkodni. A jövőben fontos lesz, hogy a gyártók hasznát elválasszák az eladott mennyiségtől. Az új antibiotikumok támogatásával párhuzamosan azonban más intézkedésekkel, pl. előzetes piaci kötelezettségvállalásokkal is javítani lehet a gyártók számára a tervezhetőséget.

2.11.

Ami az engedélyezés és a piaci bevezetés kérdéseit illeti, az EGSZB alapvetően üdvözli az innovatív gyógyszerek gyors rendelkezésre állását, különösen azokon a területeken, ahol nagyarányú az UMN. A gyorsabb engedélyezések azonban nem garantálják egyúttal a jobb gyógyszerellátást is. Ezért az európai gyógyszerpolitika legfőbb célja kell, hogy legyen minden beteg egyenjogúságon alapuló hozzáférése a biztonságos, megfizethető és kiváló minőségű gyógyszerekhez.

2.11.1.

Az EGSZB a rohamosan fejlődő technológiai lehetőségek és ezzel együtt a rugalmas vizsgálati tervek iránti igény fényében egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a piaci engedélyezés alapjának továbbra is a randomizált ellenőrzött vizsgálatokat kell tekinteni, amelyek (ideális esetben) releváns összehasonlító készítményeket és végpontokat foglalnak magukban. Ez alól kivételek csak egyes esetekben és megfelelő indoklással fordulhatnak elő. Ha az adatok létrehozását áthelyezik a piaci engedélyezést követő térbe, akkor garantálni kell, hogy a gyógyszergyártó vállalatok az ehhez kapcsolódó költségeket ne hárítsák át a közszférára, és a betegek biztonságát se veszélyeztessék elsietett engedélyezések. Az árképzésnél figyelembe kell venni azt a tényt, hogy nincs elegendő adat, és ezért még továbbiakat kell létrehozni.

---

(1)  https://ec.europa.eu/info/strategy/priorities-2019-2024/european-green-deal_hu.

(2)  https://ec.europa.eu/health/state/glance_hu.

(3)  HL C 269., 2016.7.23., 31. o.

(4)  https://www.europarl.europa.eu/doceo/document/A-8-2017-0040_HU.pdf

(5)  https://www.oecd.org/health/health-systems/Addressing-Challenges-in-Access-to-Oncology-Medicines-Analytical-Report.pdf.

(6)  https://ec.europa.eu/info/law/better-regulation/have-your-say/initiatives/12510-Intellectual-Property-Action-Plan.

(7)  https://ec.europa.eu/info/publications/european-pillar-social-rights-booklet_en

(8)  https://pubs.aeaweb.org/doi/pdf/10.1257/jep.27.1.3.

(9)  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:02011L0062-20110721&from=HU (HL L 174., 2011.7.1., 74. o.).

(10)  https://www.who.int/bulletin/volumes/97/8/18-229179/en/.

(11)  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:02000R0141-20190726&qid=1598193643269&from=DE (HL L 18., 2000.1.22., 1. o.).

(12)  https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/files/paediatrics/docs/orphan-regulation_study_final-report_en.pdf.

(13)  https://ec.europa.eu/info/law/better-regulation/have-your-say/initiatives/12767-Revision-of-the-EU-legislation-on-medicines-for-children-and-rare-diseases.

(14)  HL L 40., 1989.2.12., 8. o.

(15)  Az EURIPID az árképzési és ártámogatási kérdésekért felelős nemzeti hatóságok önkéntes adatbázisa. A 89/105/EGK átláthatósági irányelvnek megfelelően az adatbázisban szerepelnek a főként ambulánsan felhasznált gyógyszerek hivatalos árjegyzékei (listaáron). https://euripid.eu/about/

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az EU innovációs lehetőségeinek maximális kiaknázása – A szellemi tulajdonra vonatkozó cselekvési terv az EU helyreállításának és rezilienciájának támogatása érdekében

(COM(2020) 760 – final)

(2021/C 286/11)

Előadó:

Rudolf KOLBE

Felkérés:	Európai Bizottság, 2021.1.14.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.3.31.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.4.27.
Plenáris ülés száma:	560.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	241/0/2

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB teljes mértékben támogatja az Európai Bizottságnak a szellemi tulajdonra vonatkozó cselekvési tervét, amely az uniós szellemitulajdon-rendszer korszerűsítésére irányuló nagyon jó és holisztikus megközelítés.

1.2.

Az EGSZB határozottan úgy véli, hogy az egységes szabadalmi rendszer bevezetésének elsődleges prioritásnak kell lennie, amely jelentősen növelni fogja az uniós vállalatok versenyképességét. Tekintettel a rendszer megvalósításának nyilvánvaló nehézségeire, az EGSZB meg van győződve arról, hogy az egységes szabadalmi rendszernek az uniós jogalkotási rendszerbe történő átültetését kell (hosszú távú) célként kitűzni.

1.3.

Az EGSZB hangsúlyozza a kkv-k támogatását célzó intézkedések fontosságát a szellemitulajdon-jogok védelmének valamennyi területén. A pénzügyi támogatási intézkedések mellett különös figyelmet kell fordítani a szellemitulajdon-jogokkal kapcsolatos know-how növelésére, valamint a személyre szabott konzultációs és tanácsadási szolgáltatásokra.

1.4.

Az EGSZB vitát szeretne indítani arról, hogy az EU oktatási rendszereinek minden szintjén hogyan lehetne növelni a szellemitulajdon-jogokkal és azok kezelésével kapcsolatos ismereteket.

1.5.

Az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egy egységes kiegészítő oltalmi tanúsítvány címet, és vizsgálja meg a kiegészítő oltalmi tanúsítvány rendszerének új ágazatokra történő alkalmazhatóságának lehetőségét.

1.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy a szerzői jogi keret és a szerzői jogi adatok kezelésének összehangolása erősítené a szellemitulajdon-jogok felhasználását a kreatív ágazatban.

1.7.

Az EGSZB szociális párbeszéd folytatására szólít fel, amely – a jogi szabályok mellett – a kollektív tárgyalások révén tisztázza és meghatározza a tisztességes szellemitulajdon-jogokat annak érdekében, hogy a szerzők és a termelők számára ösztönzőket kínáljon alkotásaik elismerése és a méltányos gazdasági kompenzáció formájában.

1.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy a földrajzi árujelzők fontos eszközei a helyi termelők versenyképessége növelésének, és hangsúlyozza a nem mezőgazdasági termékek földrajzi árujelzővel történő oltalmára vonatkozó harmonizált rendszer létrehozásában rejlő lehetőségeket.

1.9.

Az EGSZB elismeri az EU-n belüli adatáramlás elősegítésének gazdasági potenciálját és az ahhoz kapcsolódó közérdeket, ugyanakkor hangsúlyozza a kiegyensúlyozatlan szabályozásból eredő problémákat.

1.10.

Az EGSZB üdvözli a szellemitulajdon-jogok megsértése elleni küzdelem és az Európai Csalás Elleni Hivatal hamisítás elleni küzdelemben betöltött szerepének megerősítése érdekében tett valamennyi intézkedést.

1.11.

Az EGSZB támogatja a harmadik országokban működő uniós vállalkozásoknak biztosított közvetlen támogatási eszközök további javítását, valamint a szellemitulajdon-jogokkal kapcsolatos jogszabályoknak és az uniós kereskedelmi megállapodások rendelkezéseinek a szigorú végrehajtását e vállalkozásoknak a szellemitulajdon-jogok megsértésével szembeni védelme érdekében.

1.12.

A jelenlegi egészségügyi válság nyilvánvalóvá tette, hogy kritikus helyzetekben szükség van a rendszerszintű jelentőséggel bíró szellemi tulajdonhoz való hozzáférésre. A szellemitulajdon-jogok nem akadályozhatják a világjárvány során alkalmazott vakcinák vagy kezelések hozzáférhetőségét és elérhetőségét: a kényszerengedélyezés hatékony rendszerei a társadalom számára vészhelyzetekben egyfajta biztonsági hálót jelentenek, és méltányos ellentételezést biztosítanak a vállalkozások számára.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság szellemi tulajdonra vonatkozó cselekvési tervét, amely fontos megközelítésként szolgál a szellemi tulajdonra vonatkozó uniós rendszer korszerűsítéséhez és az uniós vállalatok, különösen a kkv-k és a mikrovállalkozások hatalmas innovációs potenciáljának fokozásához. Mivel a szellemi tulajdont képező termékek, mint például a találmányok, a művészeti és kulturális alkotások, a márkák, a szoftverek, a know-how, az üzleti folyamatok és az adatok nagy gazdasági jelentősége az EU-n belül továbbra is növekszik, az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja az optimalizált, könnyen hozzáférhető jogi és politikai keretet.

2.2.

Sok vállalat, különösen a kkv-k, amelyek az EU összes vállalkozásának 99 %-át teszik ki, nem használják ki (teljes mértékben) a szellemi tulajdon oltalmára vonatkozó lehetőségeket. A szellemi tulajdon védelmének az uniós vállalatoknál – különös tekintettel a kkv-kra és a mikrovállalkozásokra – történő alkalmazásának ösztönzése a szellemi tulajdonra vonatkozó cselekvési terv központi eleme kell, hogy legyen. A szükséges intézkedések sokrétűek: ide tartozik a költségek csökkentésének, az eljárások egyszerűsítésének, a tájékoztatás és az ismeretek bővítésének, a személyre szabott tanácsadás és támogatás biztosításának, valamint az oktatási rendszer szellemitulajdon-jogokkal kapcsolatos know-how tekintetében történő korszerűsítésének szükségessége.

2.3.

A szellemi tulajdon kulcsfontosságú gazdasági tényező – a szellemi tulajdonhoz kapcsolódó iparágak Európa GDP-jének közel 45 %-át és a munkahelyek 30 %-át teszik ki –, ugyanakkor kulcsszerepe van a társadalmunk előtt álló legfontosabb kihívások kezelésében is. A Covid19-válság nagyon világosan megmutatta, hogy az EU mennyire függ a szakmai kiválóságtól, illetve hogy mennyire fontosak a szellemi tulajdonra vonatkozó hatékony szabályok és eszközök a kritikus fontosságú szellemi tulajdon gyors alkalmazhatósága szempontjából. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem sikere nagymértékben függ majd a csúcstechnológiák, valamint a kritikus fontosságú immateriális javak és adatok cseréjének méltányos megközelítéséhez szükséges hatékony eszközök gyors fejlődésétől és elfogadásától.

2.4.

A technológiai forradalom a szellemitulajdon-jogok hajtóereje, de egyben olyan kihívás is, amely az innovációvezérelt eszközök kiegyensúlyozott megközelítését igényli. A digitalizáció és a mesterséges intelligencián alapuló technológiák számos olyan megfontolandó kérdést vetnek fel a szellemi tulajdon területén, mint az átláthatóság, az adatok eredete és a szerzői jogok, az emberi beavatkozás mértéke, az etikai elvek stb. Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság azon véleményét, hogy az MI-rendszereket nem szabad szerzőként vagy feltalálóként kezelni. Az EGSZB általánosságban úgy véli, hogy a szellemi tulajdon európai keretrendszere – kiegyensúlyozott módosításokkal és frissítésekkel – alkalmas a digitalizáció és a mesterséges intelligencia jelentette kihívások kezelésére. Mivel a digitális termékekre és technológiákra vonatkozó szabadalmak száma tekintetében az EU továbbra is jelentős lemaradásban van más régiókhoz képest, különös figyelmet kell fordítani az e fontos piac javítására irányuló intézkedésekre.

3.   Részletes megjegyzések

3.1.   A szellemi tulajdon védelme

3.1.1.

Az egységes szabadalmi rendszer, mint a vállalkozások egyablakos ügyintézési rendszere, elengedhetetlen a szabadalmak költségeinek jelentős csökkentéséhez, a hasznosítás engedélyezésének megkönnyítéséhez, az átláthatóság javításához és a kkv-k általi hozzáférhetőség akadályainak megszüntetéséhez. Az egységes szabadalmi rendszer elindítása és az Egységes Szabadalmi Bíróság működőképessé tétele jelentős mértékben javítani fogja a szellemitulajdon-jogok védelmét, és elsőbbséget kell élveznie a cselekvési tervben. Az eljárások megkönnyítése szintén felgyorsítja a teljes folyamatot, és ezáltal növeli az európai szabadalmakkal rendelkezők versenyképességét. Az Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló megállapodás fontos alapot biztosít egy hatékony, specializált és technikailag kompetens szabadalmi bíráskodási rendszer számára, amely képes lesz javítani a jogbiztonságot, az egyszerűséget és a hatékonyságot. A végrehajtás nehézségei azonban azt mutatják, hogy célként a rendszernek az EU jogalkotási rendszerébe történő átültetését kell kitűzni. Időközben sürgősen foglalkozni kell a tagállamokban folyó eljárások és/vagy az Egyesült Királyságnak a megállapodásból való kilépése által okozott további késedelmekkel. Az, hogy az EU részesedése a globális szabadalmakból drámaian csökkent (a 2009-es 17,4 %-ról 2019-ben 11,3 %-ra), szintén egyértelműen azt mutatja, hogy további intézkedésekre van szükség.

3.1.2.

A kiegészítő oltalmi tanúsítvány (SPC) kiterjesztheti a szabadalom által biztosított oltalmat egy olyan gyógyszer vagy növényvédő szer esetében, amelyre a megfelelő forgalomba hozatali engedély vonatkozik. Ezért fontos eszköz a hatékony szabadalmi oltalom hiányának ellensúlyozására a vizsgálatok, a klinikai/helyszíni vizsgálatok és a szabályozási eljárások előírt hossza miatt. Az EGSZB úgy véli, hogy az SPC-k az EU-ban alapvető fontosságúak az új hatóanyagokkal kapcsolatos innováció hatékony előmozdítása és a K+F központok vonzása szempontjából, míg az SPC-jogok alóli kiegyensúlyozott mentességeknek biztosítaniuk kell a gyógyszerek megfizethetőségét és a megfelelő gyógyszerellátást. Bár az SPC-rendszer egyértelmű és innovációt ösztönző rendszer, még mindig széttagolt, és előírja az SPC iránti kérelem benyújtását minden olyan uniós tagállamban, ahol az SPC által biztosított oltalmat kérik. Egy új, külön uniós rendelet révén az egységes SPC-jogcím és az egységes szabadalmak/SPC-k odaítélésével foglalkozó egyablakos ügyintézési rendszer szerepét betöltő hatóság létrehozása vonzóbbá tenné a szabadalmasok számára az SPC-t, jobb védelmet nyújtana az innovátorok számára, és jogbiztonságot teremtene a harmadik felek számára. Az EGSZB támogatja azt a megközelítést is, amely szerint meg kell vizsgálni, hogy az optimalizált SPC-rendszer alkalmazható-e olyan új ágazatokra, amelyek esetében a termékekhez valószínűsíthetően forgalomba hozatali engedély szükséges.

3.1.3.

Az EU védjegyekre vonatkozó jogszabályainak felülvizsgálata során szerzett tapasztalatok alapján az EGSZB meg van győződve arról, hogy a formatervezési minták oltalmáról szóló uniós jogszabályok naprakésszé tétele sikeres lesz. Az e kérdések uniós jogszabályok révén történő szabályozásával kapcsolatos pozitív tapasztalatoknak motivációként kell szolgálniuk az Európai Bizottságnak arra, hogy kezdeményezzen egy új, külön az egységes szabadalmakra/SPC-re vonatkozó rendeletre irányuló javaslatot, és hosszú távon építse be az egységes szabadalmi rendszert az uniós jogrendszerbe.

3.1.4.

Az EGSZB megjegyzi, hogy földrajzi árujelzők egyedülálló és értékes erőforrást jelentenek az uniós termelők számára az egyre liberalizáltabb és egyre fokozódó verseny által jellemzett globális piacon. A földrajzi árujelzők uniós oltalmi rendszere jelentős gazdasági értékkel bír a mezőgazdasági ágazatban. A rendszer általában nagyon jól működik, de a földrajzi árujelzők oltalmának érvényesítése még nem történt meg, például a hatóságok összehangolt ellenőrzési rendszere és az élelmiszercsalás egységes meghatározása révén. A kereskedelmi megállapodásoknak az ilyen különleges oltalmi intézkedésekre is összpontosítaniuk kell. Az EGSZB hangsúlyozza a helyi identitás fontos részét képező nem mezőgazdasági termékek földrajzi árujelzőinek oltalmára vonatkozó harmonizált rendszer létrehozásának lehetőségét. Ez segítené a helyi termelőket abban, hogy minőségi termékeiket sikeresebben mutassák be, és további pozitív hatással lenne a kevésbé fejlett régiókra. Ezenkívül a bejegyzési eljárás egyszerűsítése is a termelők javát szolgálná.

3.1.5.

A közösségi növényfajta-oltalmi jogok rendszere egy másik pozitív példa a szellemi tulajdon oltalmára vonatkozó harmonizált megközelítésére, amely egy uniós rendeleten alapul. A kis- és középvállalkozásban dolgozó tenyésztők számára is biztonságos alapot biztosíthat, és fontos mentességeket tartalmaz a mezőgazdaság és a tenyésztők számára. A rendszer a kitűzött céljai tekintetében jó alapot teremt ahhoz, hogy a tenyésztők hatékonyan járulhassanak hozzá a zöld gazdaságra való átállás célkitűzéseihez.

3.1.6.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a szerzői, formatervezési és szomszédos jogok védelme elengedhetetlen a kulturális és kreatív szakmák számára, amelyek jelentős gazdasági jólétet teremtenek, és jelentős mértékben hozzájárulnak az európai identitáshoz, kultúrához és értékekhez – ideértve például az építészeti és egyéb kulturális műveket –, de gyakran nem rendelkeznek elegendő ismeretekkel vagy pénzügyi eszközzel a szellemi tulajdonok oltalmához és az innovációk termékekké alakításához. Fontos a szerzői jogi keret és a szerzői jogi adatok kezelésének összehangolása, és ezt további támogató intézkedésekkel kell kiegészíteni.

3.1.7.

Az alkalmazottak, akik kreatív munkát végeznek, különös tekintettel a találmányokra, lehetséges jogosultaknak számítanak. Elengedhetetlen a szociális párbeszéd folyamatának európai, nemzeti, ágazati vagy vállalati szintű kialakítása, amely – a jogi szabályok mellett – a kollektív tárgyalások révén tisztázza és meghatározza a tisztességes szellemitulajdon-jogokat annak érdekében, hogy a szerzők és a termelők számára ösztönzőket kínáljon alkotásaik elismerése és a méltányos gazdasági kompenzáció formájában. A szerzői jog átruházására vonatkozó megállapodások nem tekintendők a szellemi tulajdon teljes egészének a munkáltatóra megfelelő kompenzáció nélkül történő átruházására vonatkozó kötelezettségnek.

3.1.8.

A biotechnológiai irányelv fontos keretet biztosít a biotechnológiai találmányok jogi védelméhez. Politikai és etikai szempontból érzékeny témákkal foglalkozik, és ezért rendkívül ellentmondásos érdekek gondos mérlegelésének eredménye. A biotechnológia gyors fejlődése azonban az egészségügy, a súlyos járványok elleni küzdelem és az éhezés elleni küzdelem területén is szükséges. Ezért fontos, hogy ezeken a területeken nagymértékben előmozdítsuk a kutatást és az innovációt, ugyanakkor hatékonyan terjesszük és engedélyezzük azt.

3.1.9.

Az üzleti titkok olyan immateriális javak, amelyek kiegészítik a szellemitulajdon-jogokat. Széles körben használják őket az innovációhoz és a szellemitulajdon-jogok létrehozásához vezető kreatív folyamatban, és ezért rendkívül fontos a hatékony oltalmuk biztosítása. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy az (EU) 2016/943 irányelvben (1) meghatározott alapok tisztázása fontos célkitűzés.

3.2.   A szellemi tulajdon használata és bevezetése – különös hangsúlyt helyezve a kkv-kra

3.2.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a cselekvési terv egyik fő célkitűzése kell, hogy legyen a szellemi tulajdon védelme kínálta lehetőségek kkv-k általi kihasználásának növelése, ami a szellemi tulajdon védelmének valamennyi különböző rendszerére kiterjed. Bár az uniós kkv-k és mikrovállalkozások nagy innovációs potenciállal rendelkeznek, a túlnyomó többségük nem képes növelni immateriális javainak értékét.

3.2.2.

A költségtényező az egyik oka annak, hogy az uniós kkv-k mindössze 9 %-a jegyzett be szellemitulajdon-jogokat. Az EU-ban a szabadalom megszerzésének költségei jelenleg jelentősen magasabbak, mint például az USA-ban vagy Japánban, és hatalmas pénzügyi terhet jelentenek a kkv-k és a mikrovállalkozások számára. Ezért a kkv-k szellemitulajdon-védelemhez való hozzáférésének javítása érdekében csökkenteni kell a költségeket. Az egységes szabadalmi rendszer gyors megvalósítása, amely jelentősen csökkenteni fogja a szabadalmi bejegyzési költségeket, az innovatív kkv-k és mikrovállalkozások, például a szabadfoglalkozású mérnöki vállalatok számára gyökeres változást fog hozni. Az EGSZB hangsúlyozza továbbá a kkv-k pénzügyi és know-how-val kapcsolatos támogatása különböző megközelítéseinek a fontosságát. Ezek például az EUIPO szellemi tulajdonnal kapcsolatos utalványai, a kkv-k támogatása, hogy előnyük származzon szellemi tulajdonukból a finanszírozáshoz való hozzáférés érdekében, valamint az IPA4SME program, ami akár 15 000 EUR-t is biztosít a szellemi tulajdonra vonatkozó diagnosztikai és oltalmi intézkedések társfinanszírozására stb. Ezenfelül felhívja a figyelmet a szabadalmi ügyvivő által ebben a támogatási rendszerben betöltött jelentős szerepre.

3.2.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy az egyik legnagyobb probléma, hogy az uniós vállalatok nem rendelkeznek ismeretekkel a szellemitulajdon-jogok kezelésének stratégiáiról; különösen igaz ez a kkv-k és a mikrovállalkozások esetében, de nem csak rájuk jellemző. A kkv-k és a mikrovállalkozások számára könnyen hozzáférhető általános és személyre szabott tájékoztatás, támogatás és tanácsadás biztosítása – ahogyan azt számos program és kezdeményezés, például a szellemi tulajdonnal kapcsolatos európai információs szolgálat, valamint különböző csatornák és hálózatok biztosítják – ezért nagy jelentőséggel bír e kihívás kezelésében, és azt tovább kell bővíteni. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a vállalkozók számára milyen lehetőségek rejlenek a szellemitulajdon-jogok terén, és ezt különböző, könnyen elérhető képzési programokkal kell kombinálni. Az EGSZB azt javasolja, hogy vizsgálják meg, hogyan növelhető a szellemitulajdon-jogok kezelésével foglalkozó képesített szakemberek száma az uniós vállalatoknál.

3.2.4.

Az EGSZB emellett eszmecserét szeretne indítani arról, hogy miként lehetne növelni a szellemitulajdon-jogokkal és azok kezelésével kapcsolatos ismereteket az uniós oktatási rendszerben: a szellemitulajdon-jogok kezelésével kapcsolatos alapismereteket és tájékoztatást be kell építeni a közép- és felsőoktatásba, a szellemitulajdon-jogokkal kapcsolatos tanulmányok mélyreható ismeretével, az üzleti és műszaki tanulmányoktól kezdve egészen a tantervekben szereplő számos más tanulmányig. A szellemitulajdon-jogok kezelését a felsőoktatásban önálló, választható tantárgyként is lehetne oktatni. Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a rendelkezésre álló know-how növelése fokozhatja a szellemi tulajdon védelmének alkalmazását.

3.2.5.

Nyilvánvaló annak fontossága, hogy a kutatási eredményeket innovációvá kell alakítani, és az EGSZB ezért üdvözli a tudástranszfert és a szellemitulajdon-jogok jobb kezelését támogató tevékenységeket a K+I közösségben. A kkv-k és a mikrovállalkozások gyakran egy projektkonzorciumon belüli kisebb partnerek, és ebben a szerepben jobb támogatásra van szükségük ahhoz, hogy a szellemitulajdon-jogokat termékekké alakítsák, és megvédjék jogaikat az ilyen konzorciumokon belül. Ez a személyre szabott tanácsadást és támogatást nyújtó támogatási programok egyik központi eleme kell, hogy legyen.

3.3.   A szellemitulajdon-jogokkal védett eszközökhöz való hozzáférés és az eszközök megosztása

3.3.1.

A jelenlegi egészségügyi válság nyilvánvalóvá tette, hogy kritikus helyzetekben szükség van a rendszerszintű jelentőséggel bíró szellemi tulajdonhoz való hozzáférésre. A szellemitulajdon-jogok nem akadályozhatják a világjárvány során alkalmazott vakcinák vagy kezelések hozzáférhetőségét és elérhetőségét. Az európai közpénzekkel végzett kutatások hatását maximalizálni kell az ebből származó ismeretek és szellemi tulajdon megosztásának biztosításával. Másrészt a kényszerengedélyezés hatékony rendszerei a társadalom számára vészhelyzetekben egyfajta biztonsági hálót jelentenek. Eljárásaiknak a különböző érintett felek érdekeinek gondos mérlegelésén kell alapulniuk, biztosítva ugyanakkor gyors és európai szintű összehangolásukat a közegészségügyi követelmények lehető leghatékonyabb teljesítése érdekében. Ebben az összefüggésben az EGSZB hangsúlyozni kívánja a közegészségügyi problémákkal küzdő országokba történő kivitelre szánt gyógyszeripari termékek előállításával kapcsolatos szabadalmak kényszerengedélyezéséről szóló 816/2006/EK rendelet (2) fontosságát is.

3.3.2.

A szellemi tulajdon birtoklása és kezelése átláthatóságának fokozása a szellemi tulajdon engedélyezésének és terjesztésének előfeltétele. Ebben az összefüggésben az EGSZB hangsúlyozni kívánja az egységes szabadalmi rendszer gyors bevezetésének szükségességét, valamint a szerzői jogi infrastruktúra javításának fontosságát is a jogosultakra, a szerződési feltételekre és az engedélyezési lehetőségekre vonatkozó információk tekintetében, csakúgy mint a blokklánc-technológiára vonatkozóan.

3.3.3.

Mivel a szabványosítás az érdekelt felek számos különböző érdekét érintő folyamat, a szabványhoz nélkülözhetetlen szabadalmak különösen magas szintű átláthatóságot és tisztességes engedélyezési szabályokat igényelnek. Az EGSZB ezért támogatja a harmadik személyek által elvégzett elengedhetetlenségi ellenőrzések független rendszerének létrehozását, valamint a jogsértések és súrlódási pontok csökkentésére irányuló intézkedéseket..

3.3.4.

Az EGSZB elismeri azt a gazdasági potenciált, amelyet az adatok EU-n belüli megosztásának és áramlásának valamennyi ágazatban történő ösztönzése jelent, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az adatok áramlásának és széles körű felhasználásának lehetővé tétele a magánélet védelmét, a biztonságot, az etikai normákat és a szellemi tulajdon jogos védelmét biztosító kiegyensúlyozott megközelítésen kell, hogy alapuljon. Ezt az adatbázisokról szóló irányelv (3) 2021-es felülvizsgálatakor biztosítani kell.

3.4.   A szellemitulajdon-jogok megsértése

3.4.1.

A hatékony érvényesítés és a bírósági jogorvoslat a sikeres szellemitulajdonjog-védelmi rendszer fő kritériuma, ezért jelentősen meg kell erősíteni őket. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a szabadalmakkal foglalkozó Egységes Szabadalmi Bíróság megvalósítása hatalmas lendületet fog adni a szabadalmi jogok érvényesítésének, és hogy a szellemitulajdon-jogok más szellemitulajdon-jogi rendszerekben történő érvényesítését (pl. biztosítás) is meg kell erősíteni gyakorlati és/vagy jogi intézkedésekkel. Különösen a kkv-k és a mikrovállalkozások gyakran nem rendelkeznek a szellemitulajdon-joguk érvényesítésére szolgáló eszközökkel.

3.4.2.

A digitalizáció a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogsértések új formáihoz vezetett, mint például az üzleti titkok online megszerzése, az illegális streaming stb. Az EGSZB üdvözli az olyan kötelező érvényű rendeleteket, mint például a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály (4), amely jobb jogi keretet biztosít.

3.4.3.

A hamisítás és a kalózkodás hatalmas veszteségeket okoz az uniós értékesítésekben, de egészségügyi, biztonsági és védelmi veszélyt is jelent a fogyasztókra nézve. Az EGSZB üdvözli az összes érdekelt fél közötti együttműködést, az uniós eszköztár létrehozását és az Európai Csalás Elleni Hivatal hamisítás elleni küzdelemben betöltött szerepének megerősítését.

3.5.   Tisztességes feltételek biztosítása a nemzetközi színtéren

3.5.1.

Az EU nem tölt be vezető szerepet a szellemitulajdon-jogokkal kapcsolatos globális versenyben. Ami a szabadalmi bejelentéseket illeti, Ázsia 2019-ben 65 %-ra növelte részesedését az összes szabadalmi bejelentésben, míg az EU részesedése drasztikusan, 17,4-ről (2009) 11,3 %-ra csökkent. Ezért rendkívül fontos az EU pozíciójának javítása.

3.5.2.

A szellemitulajdon-jogok védelme és érvényesítése további kihívást jelent a harmadik országokban működő uniós vállalkozások számára. Ezért az EGSZB a helyzet javítására irányuló minden európai bizottsági intézkedést támogat. A szabadkereskedelmi megállapodásokban a magas szintű védelmet biztosító, szellemi tulajdonról szóló fejezetek és a kereskedelmi partnerekkel a szellemi tulajdonról folytatott párbeszédek fontos hosszú távú megközelítések, csakúgy mint az olyan nemzetközi szervezetek keretében való együttműködés, mint a WIPO és a WTO, illetve a szellemi tulajdonnal kapcsolatos nemzetközi megállapodásokban való részvétel is.

3.5.3.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a harmadik országokban működő uniós vállalkozások számára igen fontosak a tájékoztatást nyújtó közvetlen támogatási eszközök, például a külföldi beruházások átvilágítása, a termékhamisítási és szellemitulajdonjog-sértési figyelőlista és a harmadik országokról szóló jelentés. Különösen fontosak az olyan intézkedések, mint a kkv-k és a mikrovállalkozások támogatására szolgáló szellemitulajdon-jogi kérdésekkel foglalkozó segélyszolgálatok, és ezeket tovább kell fejleszteni.

---

(1)  HL L 157., 2016.6.15., 1. o.

(2)  HL L 157., 2006.6.9., 1. o.

(3)  HL L 77., 1996.3.27., 20. o.

(4)  COM(2020) 825 final.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a digitális ágazat vonatkozásában a megtámadható és méltányos piacokról (digitális piacokról szóló jogszabály)

(COM(2020) 842 final – 2020/374 (COD)

(2021/C 286/12)

Előadó:

Emilie PROUZET

Felkérés:	az Európai Unió Tanácsa, 2021.2.10. Európai Parlament, 2021.2.8.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.3.31.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.4.27.
Plenáris ülés száma:	560.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	179/9/16

1.   Következtetések és magas szintű ajánlások

1.1.

Az elmúlt tíz évben mind a versenyjogi, mind a belső piaci szabályok tekintetében felvetődtek problémák és igények, a Covid19-válság pedig minden bizonnyal felerősítette ezeket. Az EGSZB üdvözli a digitális piacokról szóló jogszabályra vonatkozó rendeletjavaslatot, amelynek célja egyrészt annak megakadályozása, hogy a kapuőrként működő platformok tisztességtelen feltételeket kényszerítsenek a vállalkozásokra és a fogyasztókra, másrészt pedig a fontos digitális szolgáltatások hozzáférhetőségének biztosítása.

1.2.

Az online platformok mindenütt jelen vannak, és kihívás elé állítják a már piacon lévő szereplőket azáltal, hogy megváltoztatják a termékek és szolgáltatások fogyasztásának és nyújtásának módját, valamint azt, hogy hogyan dolgozunk, illetve hogyan alkalmazzuk a munkavállalókat. E tekintetben az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság holisztikus megközelítést alkalmaz ezen ökoszisztéma valamennyi aspektusának kezelésére. Az EGSZB különös figyelmet fordít majd e téren az adózásra, az adatkormányzásra és a munkakörülményekre. Ez utóbbival kapcsolatban az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság konzultációját a platform-munkavállalók munkakörülményeinek javításáról, és érdeklődéssel várja az év végére tervezett jogalkotási kezdeményezést.

1.3.

Az elsődleges cél továbbra is az, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsünk a különböző szereplők számára a digitális piacokon. Európának egy méltányos és a versenyre nyitott online platformkörnyezetre van szüksége a belső piac megfelelőbb működése érdekében. Az EGSZB úgy véli, hogy a digitális piacokról szóló jogszabály és a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály (1) együttesen alkotja majd egy olyan keretnek a sarokkövét, amelyet az évek során tökéletesíteni kell, és amelyet más kulcsfontosságú digitális politikákkal – például az elektronikus hírközlési adatvédelmi rendelettel, az általános adatvédelmi rendelettel, a platformok és vállalkozások közötti kapcsolatokról szóló (P2B) rendelettel és a versenyszabályok digitális korszakhoz való igazításával – összhangban kell alkalmazni.

1.4.

Továbbra is alapvető fontosságú a tisztességes, innovációbarát üzleti környezet biztosítása és ugyanakkor a végfelhasználók védelme. A digitális piacokról szóló jogszabálytervezet a gyors és fejlődő digitális korra ad választ, rövid határidőket és gyorsan frissíthető eljárásokat téve lehetővé, valamint védve a jogbiztonságot és a védelemhez való jogot. Mindazonáltal az EGSZB úgy véli, hogy a meg nem feleléssel kapcsolatos piaci vizsgálatról szóló 16. cikket meg kell erősíteni mind a referenciaidőszak (az ötéves időszakon belüli három meg nem felelés kivárása túl sok kárt okozna), mind a szankciók tekintetében.

1.5.

A szolgáltató székhelyétől vagy a szolgáltatásnyújtásra alkalmazandó jogtól függetlenül az egyes szolgáltatásokra való összpontosítás révén az Európai Bizottság hatékonyan kezeli az európai és globális online szereplőkre vonatkozó egyenlő versenyfeltételek kérdését. Az EGSZB úgy véli, hogy a piaci szereplő helyett a szolgáltatás megcélzása jó megoldást jelent a különböző digitális szereplők felügyeletekor tapasztalt nehézségekre.

1.6.

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabállyal ellentétben a digitális piacokról szóló jogszabály nem írja elő közvetlenül, hogy a platformok megjelölt kapuőrei megnevezzenek egy jogi képviselőt az Európai Unióban. Azonban az alábbiakban taglalt értékelési és vizsgálati eljárások párbeszédet és együttműködést követelnek meg a fő szolgáltatási platformok és az Európai Bizottság között. Az EGSZB a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály 10. és 11. cikkére hivatkozva annak biztosítását javasolja, hogy az összes kapuőr jelöljön ki jogi képviselőt az Európai Unióban.

1.7.

Továbbá az EGSZB kiemelt prioritása annak megakadályozása, hogy a megsokszorozódó nemzeti jogalkotás még jobban széttagolja a belső piacot. Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós szintű fellépés rendkívül fontos, és teljes mértékben támogatja az 1. cikk (5) és (7) bekezdését.

1.8.

Az EGSZB ugyanakkor egyetért a digitális piacokról szóló jogszabállyal abban, hogy a tagállamoknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy az Európai Bizottsággal szoros együttműködésben járjanak el (a 3. cikk (6) bekezdése, a 33. cikk értelmében vagy ezzel párhuzamosan a versenyszabályok alapján elfogadott határozat révén).

1.9.

Azoknál az eseteknél, ahol a felelősség a digitális piacokról szóló jogszabály, valamint az EUMSZ 101. és 102. cikke szerinti szabályok egyidejű megsértéséből fakad, e két szabályt egyszerre is lehet alkalmazni. Ezért a jogbiztonság és hatékonyság érdekében a digitális piacokról szóló jogszabálynak pontosítania kell a végrehajtási és koordinációs folyamatokat (1. cikk (6) bekezdése).

1.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy részletesen meg kell vitatni annak okait és hatásait, hogy különböző megközelítést alkalmaztak az új kötelezettségek 10. cikk szerinti meghatározásához, valamint a gyakorlatok 17. cikk szerinti kiterjesztéséhez. Ugyanakkor az EGSZB úgy véli, hogy a kapuőrré minősítéshez használt hat paraméter tekintetében meg kell határozni a konkrét kivételes körülményeket (3. cikk (6) bekezdés).

1.11.

Az EGSZB ezért úgy véli, hogy sokkal pontosabban meg kell határozni az „alapvető szolgáltatások”, a „végfelhasználók” és az „üzleti felhasználók” fogalmát.

1.12.

Az EGSZB úgy véli, hogy egyértelművé kell tenni, hogy az 5. és 6. cikkben említett gyakorlatok tiltottak. A különböző gyakorlatokról szóló 6. cikket azonban kifejezetten az Európai Bizottság és a kapuőrök közötti rendszeres párbeszéd keretében kell végrehajtani.

2.   Megjegyzések a hatályról és a kapuőrré minősítésről

2.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a szolgáltatások köre nagyon tág, noha kulcsfontosságú. Valójában csak az ezen alapvető platformszolgáltatásokhoz közvetlenül kapcsolódó gyakorlatok esnek ebbe a körbe, és ezekre vonatkoznak a kötelezettségek is. Az EGSZB támogatja, hogy a rendelet felülvizsgálata és a szolgáltatások körének módosítása révén garantálják a jogbiztonságot.

2.2.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az alapvető szolgáltatások piacának működése tekintetében azonosított aggályok nem mind kapcsolódnak a végfelhasználókhoz (lásd az f), g) és h) pontban említett szolgáltatásokat), és felteszi a kérdést, hogy a digitális piacokról szóló jogszabálynak a vállalkozások közötti alapvető szolgáltatásokon belül kifejtett hatását megfelelően értékelték-e, különösen a hirdetések ökoszisztémájában (reklámpiac).

2.3.

Ha valamilyen alapvető szolgáltatásra tesznek javaslatot, lehetőség van kiértékelni, hogy e szolgáltatás nyújtója rendelkezik-e olyan tulajdonságokkal, amelyek összességükben megfelelnek az adott szolgáltatáshoz tartozó kapuőri kritériumoknak. Az EGSZB támogatja ezt a kumulatív megközelítést.

2.4.   Részletes megjegyzések a mennyiségi értékelésről – vélelmezett kapuőrök

2.4.1.

Az első küszöbértéket illetően az EGSZB megjegyzi, hogy a küszöbérték nem a szolgáltatás forgalmára, hanem a platformot tulajdonló társaság teljes forgalmára vonatkozik – ideértve azokat az üzletágakat is, amelyek nem platformjellegű üzleti modellek vagy nem online tevékenységek.

2.4.2.

Az EGSZB támogatja a pénzügyi adatokra vonatkozó küszöbértéket, főként azt, ahogy az magában foglalja a tőkésítési számadatokat, amelyek bemutatják, mennyire képesek a platformok pénzben kifejezni felhasználóikat és azok pénzügyi kapacitását (ideértve a pénzügyi piachoz való hozzáférés élénkítésének képességét is).

2.4.3.

A második küszöbértéket illetően az EGSZB elismeri, hogy indokoltak a felhasználók számához kapcsolódó kritériumok (az elemzés alatt álló konkrét alapvető platformszolgáltatás tekintetében).

2.4.4.

A tervezetben a végfelhasználó meghatározása (2. cikk (16) bekezdése) közel áll a fogyasztó meghatározásához, és – hagyományos módon – szembe van állítva a szakmai felhasználóval. A 3. cikk (2) bekezdésének b) pontja időtartam (havonta) és relevancia (aktív felhasználó) szempontjából határozza meg a végfelhasználó fogalmát. Az EGSZB úgy véli, hogy a végfelhasználók fogalommeghatározásának pontosnak kell lennie (azaz az oldalon áthaladó, az oldalt látogató, az oldalt havi egyszer használó felhasználók). Ugyanez a kérdés vonatkozik az üzleti felhasználókra is. A jogbiztonság érdekében az EGSZB azt ajánlja, hogy a „végfelhasználók” és „üzleti felhasználók” fogalmát pontosítsák vagy legalább határozzák meg a rendelettervezetben.

2.5.   Részletes megjegyzések a minőségi értékelésről – értékelt kapuőrök

2.5.1.

Ha egy platform nem éri el a kumulatív küszöbértékeket, az Európai Bizottság piaci vizsgálatot végezhet. Ezt megteheti egy tagállam kérésére is (15. cikk), és felhasználhat hat másik paramétert annak meghatározására, hogy a platform megfelel-e a három meghatározó kritériumnak (3. cikk (6) bekezdése).

2.5.2.

Az Európai Bizottság által bevezetett minőségi belső piaci értékelés sok olyan paramétert felvonultat, amelyek fontosak a versenyjog és a gazdaság területén. Mindazonáltal az előzmények hiányát tekintve (a kapuőri státusz megállapításához nincs szükség meghatározni egy releváns piacot vagy bizonyítani az erőfölényt), nem világos/nincs letesztelve, hogy mennyi/milyen erős tulajdonságokról/paraméterekről lesz majd szó.

2.5.3.

Ha a cél a mennyiségi értékelésben azonosítotthoz hasonló, de még a küszöbértékeken belül lévő helyzetek megcélzása, az EGSZB úgy véli, hogy az értékelési mechanizmus a részleteiben nagyon korlátozott. Első pillantásra semmi sem akadályozza, hogy ezeket a paramétereket tágabban értelmezve több szereplőre is kiterjesszük, mivel tudjuk, hogy a gazdaság különböző területein számos üzleti modell fejlődik tovább, illetve kísérletezik a digitális transzformációval és új üzleti modellekkel.

2.5.4.

Mivel ez a hat paraméter lehetővé teszi a kapuőrré minősítést, az EGSZB úgy véli, hogy meg kell határozni azok konkrét kivételes körülményeit.

3.   Megjegyzések a felsorolt gyakorlatokról

3.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a digitális piacokról szóló jogszabálytervezetben felsorolt gyakorlatok megértéséhez fontos visszatekinteni az Európai Bizottság munkájára: az utóbbi években felfedett gyakorlatok, azok a gyakorlatok, amelyeket már a platformok és vállalkozások közötti kapcsolatokról szóló új rendelet is tartalmazott, valamint azok, amelyeket a digitális ökoszisztémára vonatkozó versenyjog kiigazításával is be lehetne vonni.

3.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy pontosítani kell az ilyen gyakorlatok körét, különösen, ha az Európai Bizottság azt ki tudja terjeszteni. Így az 5. cikkben említett számos gyakorlat látszólag a platform alapvető szolgáltatásainak a részét képezi, miközben a 6. cikk az ilyen alapvető platformszolgáltatások használatára a piaci eredmények ösztönzése és befolyásolása érdekében hivatkozik.

3.3.

Az EGSZB olyan tesztelési eljárásokon alapuló, hatékony tanúsítási rendszer bevezetését szorgalmazza, amelynek segítségével a vállalatok igazolhatják a mesterséges intelligencián alapuló rendszereik megbízhatóságát és biztonságosságát. Az átláthatóság, különösen a minősítési rendszerek esetében, az algoritmikus döntéshozatali folyamatok nyomon követhetősége és megmagyarázhatósága olyan technikai kihívás, amely uniós eszközök, például a Horizont Európa program támogatását kívánja meg (2).

3.4.   Részletes megjegyzések a tisztességtelen adatvezérelt gyakorlatokról

3.4.1.

Az EGSZB elismeri, hogy szükség van az általános adatvédelmi rendelet végrehajtásának további javítására az 5. cikk a) pontjában szereplő gyakorlat meghatározásával. Az EGSZB arra is ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy a technológiai fejlődés fényében rendszeresen vizsgálja felül az általános adatvédelmi rendeletet és a kapcsolódó jogszabályokat (3).

3.4.2.

Az adatok tényleges hordozhatóságát illetően (6. cikk h) pont) az EGSZB emlékeztet arra, hogy a szabad adatáramlásról szóló rendelet szerint a felhőszolgáltatások ágazata magatartási kódexet dolgoz ki, hogy biztosítsa az átláthatóságot a szerződések felmondására, valamint a felhőszolgáltatók közötti adatszállításra vagy az adatok saját helyszínre történő visszaszállításra vonatkozó szerződési és technikai feltételekben. Hamarosan értékelni fogják, hogy mennyire hatékony a kódex a felhőszolgáltatások piacán való hordozhatóság elősegítésében.

3.5.   Részletes megjegyzések a tisztességtelen, saját szolgáltatást előnyben részesítő gyakorlatokról

3.5.1.

A digitális piacokról szóló jogszabály meghatározza a kapuőr azon kötelezettségét, amely szerint tartózkodik a kedvezőbb bánásmódtól még az „ugyanahhoz a vállalkozáshoz tartozó harmadik fél” vonatkozásában is. Ez a további pontosítás nem ismétlődik más rendelkezésekben, azonban a kapuőrök elkerülhetik az e rendelkezésekben kikötött korlátozást a megfelelő adatok harmadik félnek történő átadásával. Példaként hivatkozhatunk az 5. cikk a) pontjára vagy a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontjára, amelyek nem tiltják az adatok harmadik félnek való átadását (függetlenül attól, hogy az ugyanahhoz a vállalkozáshoz tartozik vagy nem). Jóllehet a 11. cikk kínál megoldást, azt nem találjuk elégségesnek.

3.5.2.

Az 5. cikk b) pontja szerinti paritási rendelkezést a kapuőröknek meg kellene tiltani. Ez a rendelkezés megakadályozza, hogy az üzleti felhasználók a saját platformjuk helyett egyéb online közvetítő szolgáltatásokon vagy keresőmotorokon keresztül kínálják ugyanazokat az árukat és szolgáltatásokat ugyanazokkal a feltételekkel a fogyasztóknak. Az EGSZB úgy véli, hogy az „olyan árakon vagy feltételek mellett, amelyek eltérnek…” mondatrész tág, és pusztán az áron kívül más kritériumokat is magában foglalhat, amelyeket pontosítani kell.

3.6.   Részletes megjegyzések a tisztességtelen hozzáférési feltételekről

3.6.1.

Az 5. cikk d) pontjában említett gyakorlat vonatkozásában az EGSZB megjegyzi, hogy a platformok és vállalkozások közötti kapcsolatról szóló rendelet már tartalmaz rendelkezéseket az üzleti felhasználók panaszkezeléshez való hozzáférésének biztosításáról és a panaszkezelés átláthatóságáról, valamint megkérdőjelezi e gyakorlat helytállóságát. Az EGSZB felteszi a kérdést, hogy ezek a rendelkezések miért nem terjednek ki a végfelhasználókra.

4.   Megjegyzések a vizsgálati, jogérvényesítési és nyomonkövetési hatáskörről

4.1.

A 3. cikk (6) bekezdésének alkalmazásában nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy az érintett tagállamok hatóságait bevonják a döntéshozatalba. Véleményünk szerint a tagállamok hatóságainak jogot kell adni arra, hogy a (6) bekezdés értelmében határozathozatal iránti kérelmet nyújtsanak be az Európai Bizottságnak, és az Európai Bizottság ehhez kapcsolódóan köteles megvitatni a kérelmet és adott esetben lehetővé tenni az érintett tagállamnak, hogy az Európai Bizottság határozatára várva előzetes intézkedéseket fogadjon el. A határozat értelmében az Európai Bizottságnak véleményt is kell kérnie azoktól a tagállamoktól, ahol adott esetben a kapuőr működik.

4.2.

A rendelettervezet egyesíti a platformok által végzett önértékelést, valamint az illetékes hatóság, illetve az Európai Bizottság értékelését. Mindazonáltal az értékelést első fokon az alapvető szolgáltatási platform végzi, amely köteles értesíteni a Bizottságot, hogy ezeket a küszöbértékeket három hónapon belül elérték-e (3. cikk (3) bekezdése). Az EGSZB elismeri és támogatja, hogy a digitális piacokról szóló jogszabályi eljárás elszámoltathatóvá teszi a platformokat. Azt is megjegyzi, hogy a tervezet tiszteletben tartja a védelemhez és fellebbezéshez való jogot, valamint a digitális üzletmenet sebességét.

4.3.

Az EGSZB támogatja a digitális piacokról szóló jogszabályhoz kapcsolódó intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy az Európai Bizottság értékelje és nyomon kövesse a kapuőr-platformok növekedését, például a 139/2004/EK rendelet (4) küszöbértékein túli fúziókat.

4.4.

Az EGSZB támogatja továbbá az Európai Bizottság arra vonatkozóan végzett értékelését, hogy a jelenlegi uniós rendszer lehetővé teszi-e alacsony forgalommal rendelkező célpontok olyan jelentős mértékű felvásárlásait, amelyek hatással lehetnek az EU belső piacán folyó versenyre (5). Az egyik lehetőség Margrethe Vestager biztos arra irányuló javaslata, hogy meg kell kezdeni a nemzeti versenyhatóságok összefonódásokkal kapcsolatos megkereséseinek befogadását, függetlenül attól, hogy ezek a hatóságok rendelkeznek-e hatáskörrel az ügy felülvizsgálatára (6).

4.5.

A maximális hatékonyság érdekében létre kell hozni a tervezett digitális piaci tanácsadó bizottságot, amely az Európai Bizottság munkáját segítené. Az EGSZB e tekintetben nagyon homályosnak tartja a 32. cikket, és úgy véli, hogy a bizottságot folyamatos felügyelettel és nyomon követéssel kell megbízni. Az EGSZB azt is javasolja, hogy vizsgálják meg, hogy a bizottság fogadhat-e panaszokat fogyasztói szervezetektől és szociális partnerektől.

4.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy az üzleti érdekekkel, a fogyasztóvédelemmel és a szakszervezetekkel foglalkozó szervezeteket meg kell hallgatni, és véleményüket figyelembe kell venni, ahogyan ez versenyjogi ügyekben is előfordulhat. A digitális piacokról szóló jogszabály 20. cikke felhatalmazza az Európai Bizottságot az interjúk készítésére és nyilatkozatok felvételére. Az EGSZB javasolja, hogy egyértelműen rögzítsék ebben a cikkben az említettek részvételét és meghallgatáshoz való jogát.

---

(1)  Az EGSZB véleménye a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályról (lásd e Hivatalos Lap 64. oldalát).

(2)  HL C 47., 2020.2.11., 64. o.

(3)  HL C 47., 2020.2.11., 64. o.

(4)  HL L 24., 2004.1.29., 1. o.

(5)  https://one.oecd.org/document/DAF/COMP/WD(2020)24/en/pdf.

(6)  https://ec.europa.eu/commission/commissioners/2019-2024/vestager/announcements/future-eu-merger-control_en.