6.6.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 144/1

(1)

A Szerződés a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fokozatos létrehozása érdekében rendelkezik a személyek szabad mozgását biztosító intézkedések és ezzel összefüggésben a külső határokon folyó ellenőrzésekre, a menekültügyre és a bevándorlásra vonatkozó kísérő intézkedések elfogadásáról, valamint a menekültügyre, bevándorlásra és a harmadik országbeli állampolgárok jogai védelmére vonatkozó intézkedések elfogadásáról.

(2)

Az Európai Tanács 1999. október 15-i és 16-i tamperei ülésén ismét megerősítette szándékát a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozására. Ezért a közös európai menekült- és migrációs politikának törekednie kell a harmadik országok állampolgárainak tisztességes kezelésére és a migrációs áramlások jobb kezelésére. A Közös Európai Menekültügyi Rendszert is magában foglaló közös menekültpolitika az Európai Uniónak a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló olyan térség fokozatos létrehozására irányuló célkitűzésének részét képezi, amely nyitva áll mindazok számára, akik kényszerítő körülmények miatt jogosan keresnek védelmet az Európai Unióban.

(3)

Ez a határozat tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja különösen az Európai Unió alapjogi chartája és az 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyvvel kiegészített, a menekültek jogállásáról szóló, 1951. július 28-i genfi egyezmény (a továbbiakban: a genfi egyezmény) által elismert elveket.

(4)

Az e határozat hatálya alá tartozó személyekkel szembeni bánásmód tekintetében a tagállamokat kötelezik a hátrányos megkülönböztetést tiltó azon nemzetközi jogi eszközök, amelyeknek azok részes felei.

(5)

E határozat végrehajtása során a tagállamok a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban adott esetben „a gyermek mindenek felett álló érdekét” tekintik elsődleges szempontnak.

(6)

E politika végrehajtásának a tagállamok közötti szolidaritáson kell alapulnia; a végrehajtás olyan mechanizmusokat igényel, amelyek a tagállamok által a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek befogadására, illetve a befogadással járó következmények viselésére tett erőfeszítések közötti egyensúly előmozdítását szolgálják. A 2000/596/EK tanácsi határozat (4) erre a célra létrehozta az Európai menekültügyi alapot a 2000–2004-es időszakra vonatkozóan. Ennek a határozatnak a helyébe a 2005–2010-es időszakra az Európai menekültügyi alap létrehozásáról szóló, 2004. december 2-i 2004/904/EK tanácsi határozat (5) lépett. Mindez, tekintettel a menekültügy terén a közelmúltban elfogadott közösségi jogszabályokra és figyelembe véve a 2000–2004-es időszakra létrehozott alap végrehajtása során szerzett tapasztalatokat, biztosította a tagállamok közötti megszakítatlan szolidaritást.

(7)

Az Európai Tanács a 2004. november 4–5-i hágai programban egy sor célkitűzést és prioritást állapított meg, melynek célja a Közös Európai Menekültügyi Rendszer továbbfejlesztésének a rendszer második szakaszában megvalósítandó folytatása.

(8)

Az Európai Tanács különösen hangsúlyozta annak szükségességét, hogy az Európai Unió a megosztott felelősség szellemében járuljon hozzá egy hozzáférhetőbb, méltányosabb és hatékonyabb nemzetközi védelmi rendszerhez, és hogy a lehető legkorábbi szakaszban tegye hozzáférhetővé a védelmet és a tartós megoldásokat, valamint kezdeményezte az EU regionális védelmi programjainak továbbfejlesztését, beleértve az ilyen programokban részt venni szándékozó tagállamokat célzó közös áttelepítési programokat is.

(9)

Az Európai Tanács a gyakorlati és konstruktív együttműködés megkönnyítése érdekében arra is felszólított, hogy hozzák létre a megfelelő, a tagállamok nemzeti menekültügyi szolgálatait is magukba foglaló struktúrákat, amelyek hozzájárulnak az egységes uniós eljárás megvalósításához, a származási országra vonatkozó információk értékeléséhez és alkalmazásához, valamint a menekültügyi rendszerekre és a befogadási képességekre – többek között a földrajzi elhelyezkedésből adódóan – nehezedő fokozott nyomás kezeléséhez.

(10)

Tekintettel a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános program keretében a 2007–2013-as időszakra a harmadik országok legálisan az EU-ban tartózkodó állampolgárai beilleszkedését segítő európai alap, a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérítését szolgáló európai alap és a Külső határok alap létrehozására, és különös tekintettel a közös igazgatási, ellenőrzési és értékelési szabályozások meghatározására, új Európai menekültügyi alapot (a továbbiakban: az alap) kell létrehozni.

(11)

Az alap hatályára és céljára figyelemmel az semmilyen esetben sem támogathat személyek őrizetben tartására használt, harmadik országokban található területekre és központokra irányuló intézkedéseket.

(12)

Az alap időtartamát a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban (6) meghatározott többéves pénzügyi keret időtartamához kell igazítani.

(13)

Ez a határozat egy összefüggő keret része – amely magába foglalja a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános program keretében a 2007-2013-as időszakra a Külső Határok Alap létrehozásáról szóló, 2007. május 23-i 2007/574/EK európai parlamenti és tanácsi határozatot (7), a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános program keretében a 2008-2013-as időszakra az Európai Visszatérési Alap létrehozásáról szóló, 2007. május 23-i 2007/575/EK európai parlamenti és tanácsi határozatot (8) és a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános program keretében a 2007-2013-as időszakra a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap létrehozásáról szóló, …-i 2007/…/EK tanácsi határozatot (9) –, és amelynek célja a tagállamok közötti igazságos feladatmegosztás az Európai Unió külső határainál az integrált igazgatás bevezetéséből és a Szerződés harmadik részének IV. címével összhangban kidolgozott közös menekültügyi és bevándorlási politikák végrehajtásából adódó pénzügyi terhet illetően.

(14)

Helyénvaló támogatni és javítani a tagállamok erőfeszítéseit, hogy megfelelő befogadási feltételeket teremtsenek a menekültek, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek, valamint a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelvvel (10) összhangban kiegészítő védelemben részesülő személyek számára, valamint hogy tisztességes és hatékony menekültügyi eljárást alkalmazzanak, és előmozdítsák a jó gyakorlatok alkalmazását a menekültügy területén a nemzetközi védelemre szoruló személyek jogainak biztosítása érdekében, továbbá helyénvaló lehetővé tenni a tagállami menekültügyi rendszerek hatékony működését.

(15)

A genfi egyezmény egyik célkitűzése a menekültek azon országban történő társadalmi beilleszkedése, amelyben letelepedtek. E személyek számára lehetővé kell tenni, hogy osztozhassanak az Európai Unió alapjogi chartájában meghatározott értékekből. Ebből a célból támogatni kell a tagállamok társadalmi, gazdasági és kulturális beilleszkedésre irányuló intézkedéseit, amennyiben azok hozzájárulnak a gazdasági és társadalmi kohézióhoz, amelynek fenntartása és erősítése a Szerződés 2. cikkében és 3. cikke (1) bekezdésének k) pontjában említett alapvető közösségi feladat.

(16)

A hágai programra figyelemmel biztosítani kell, hogy az alap forrásait a lehető leghatékonyabb módon használják fel az Európai Unió menekültügyi politikája célkitűzéseinek eléréséhez, figyelembe véve az áttelepítés és a tagállamok közötti gyakorlati együttműködés támogatásának szükségességét többek között a menekültügyi rendszerekre és a befogadási képességekre nehezedő fokozott nyomás kezelése érdekében.

(17)

Az alapnak támogatnia kell a tagállamok azzal kapcsolatos erőfeszítéseit, hogy a közösségi jog szerinti kötelezettségeikre figyelemmel javítsák a menekültügyi politikájuk fejlesztésével, figyelemmel kísérésével és értekelésével kapcsolatos kapacitásaikat, különösen a tagállamok közötti gyakorlati együttműködésben való részvétel céljából.

(18)

Az alapnak támogatnia kell a tagállamok arra irányuló önkéntes erőfeszítéseit is, hogy a területükön az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosa (UNHCR) által áttelepítésre jogosultnak nyilvánított menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek számára nemzetközi védelmet és tartós megoldást nyújtsanak, például a tagállamok által végrehajtott olyan fellépéseket, amelyek célja az áttelepítési igények felmérése és az érintett személyeknek a területükre való szállítása annak érdekében, hogy biztos jogállást biztosítsanak számukra, és előmozdítsák hatékony beilleszkedésüket.

(19)

Az alapnak jellegéből adódóan alkalmasnak kell lennie arra, hogy támogassa a tagállamok által közösen elfogadott, olyan önkéntes tehermegosztási műveleteket, mint a nemzetközi védelemben részesülő, valamint a nemzetközi védelmet kérelmező személyek egyik tagállamból egy olyan másik tagállamba való átszállítása, amely egyenértékű védelmet biztosít számukra.

(20)

Az alapnak arra is alkalmasnak kell lennie, hogy megfelelő támogatást kínáljon a legjobb gyakorlat azonosítását, megosztását és előmozdítását célzó közös tagállami erőfeszítésekhez, és hogy hatékony együttműködési struktúrákat hozzon létre a Közös Európai Menekültügyi Rendszer keretén belüli döntéshozatal minőségének javítása céljából.

(21)

A lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimum követelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről szóló, 2001. július 20-i 2001/55/EK tanácsi irányelv (11) alapján pénzügyi tartalékot kell képezni a menekültek tömeges beáramlása esetén ideiglenes védelmet biztosító sürgősségi intézkedések végrehajtására.

(22)

Ezt a pénzügyi tartalékot felhasználhatóvá kell tenni a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseinek támogatására is, hogy kezeljék az esetlegesen nemzetközi védelmet igénylő személyek nagy számban történő, hirtelen érkezéséből eredő, fokozott nyomást eredményező helyzeteket, amelyek jelentős és sürgős igényeket támasztanak a tagállamok befogadó létesítményeivel vagy menekültügyi rendszereivel szemben. Meg kell állapítani az ilyen esetekben nyújtandó pénzügyi támogatás feltételeit és az arra irányuló eljárást.

(23)

Az alap által nyújtott támogatás hatékonyabbá és célzottabbá válik, ha a támogatásra jogosult intézkedések társfinanszírozása egy félidős felülvizsgálat tárgyát képező többéves programon és egy, az egyes tagállamok helyzetét és szükségleteit figyelembe vevő, az egyes tagállamok által kialakított éves programon alapul.

(24)

Noha helyénvaló, hogy az egyes tagállamok számára meghatározott összeget ítéljenek meg, a rendelkezésre álló éves források elosztása továbbra is akkor tisztességes, ha azok nagy részét az egyes tagállamok által a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek – beleértve a nemzeti programok keretében nemzetközi védelmet élvező menekülteket is – befogadására tett erőfeszítéseknek megfelelően, arányosan osztják el.

(25)

Azon személyeket, akik áttelepítés útján nemzetközi védelemben és tartós megoldásban részesülnek, a rendelkezésre álló éves források tagállamok közötti elosztása során a nemzetközi védelemben részesülő személyek között kell számba venni.

(26)

Figyelembe véve a regionális védelmi programok végrehajtására kijelölt országokból vagy régiókból kiinduló áttelepítések stratégiai alkalmazásának fontosságát, további pénzügyi támogatást kell nyújtani a Nyugati Új Független Államokból és Afrika szubszaharai térségéből származó személyek áttelepítéséhez, amely területeket a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez címzett, a regionális védelmi programokról szóló, 2005. szeptember 1-i közleménye, valamint a Tanács 2005. október 12-i következtetései jelöltek ki erre a célra, illetve bármely más, a jövőben kijelölendő országokból vagy régiókból származó személyek áttelepítéséhez.

(27)

Ugyanennyire elengedhetetlen további pénzügyi támogatást nyújtani bizonyos, különösen kiszolgáltatott csoportokhoz tartozó személyeket célzó áttelepítési fellépésekhez olyan esetekben, amelyekben az áttelepítést ítélik a sajátos szükségleteiknek leginkább megfelelő megoldásnak.

(28)

Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (12) (a továbbiakban: költségvetési rendelet) 53. cikke (1) bekezdése b) pontjában említett megosztott igazgatással kapcsolatban meg kell pontosan határozni, hogy a Bizottság milyen feltételekkel gyakorolhatja az Európai Unió általános költségvetésének végrehajtásával kapcsolatos feladatait, és tisztázni kell a tagállamok együttműködési kötelezettségeit. E feltételek alkalmazásával a Bizottság megbizonyosodhat arról, hogy a tagállamok jogszerűen és helyesen, illetve a költségvetési rendelet 27. cikke és 48. cikkének (2) bekezdése értelmében a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban használják fel az alapot.

(29)

A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk az igazgatási és az ellenőrzési rendszer megfelelő működésének és a végrehajtás minőségének biztosítására. Ehhez meg kell határozni azokat az általános elveket és szükséges funkciókat, amelyeket minden programnak teljesítenie kell.

(30)

A szubszidiaritás és az arányosság elvének megfelelően elsősorban a tagállamok felelnek az alapból származó fellépések végrehajtásáért és ellenőrzéséért.

(31)

A többéves és éves programok hatékony és helyes végrehajtása érdekében meg kell határozni a tagállamok kötelezettségeit az igazgatási és ellenőrzési rendszerek, a kiadások hitelesítése, a közösségi jogszabályok helytelen alkalmazásának vagy megsértésének megelőzése, felderítése és korrekciója tekintetében. Különösen az irányítás és ellenőrzés tekintetében kell meghatározni azokat a módszereket, amelyekkel a tagállamok biztosítják a megfelelő rendszerek létrehozását és kielégítő működését.

(32)

A Bizottság pénzügyi ellenőrzésre vonatkozó hatáskörének sérelme nélkül ösztönözni kell ezen a területen a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködést.

(33)

Az alapból támogatott intézkedések eredményessége és következményei az értékelésüktől, és az eredményeik terjesztésétől is függenek. Meg kell határozni a tagállamok és a Bizottság ilyen vonatkozású kötelezettségeit, valamint az értékelés megbízhatóságát, és a kapcsolódó információk minőségét biztosító szabályokat.

(34)

Szem előtt tartva a közösségi finanszírozás átláthatóságának fontosságát, a Bizottságnak – figyelembe véve a megosztott igazgatás alá tartozó olyan más eszközökkel kapcsolatos gyakorlatot, mint például a strukturális alapok – iránymutatást kell nyújtania annak elősegítése érdekében, hogy az ezen alapból támogatásban részesülő valamennyi hatóság, nem kormányzati szervezet, nemzetközi szervezet és egyéb szervezet megfelelően igazolja vissza a kapott támogatást.

(35)

Az intézkedéseket félidős felülvizsgálat és hatásvizsgálat keretében értékelni kell, és az értékelési folyamatot a projekt felügyeleti intézkedései részeként kell végezni.

(36)

Ez a határozat a program teljes időtartamára meghatároz egy olyan pénzügyi keretösszeget, amely az éves költségvetési eljárás során a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 37. pontja szerinti elsődleges hivatkozási alapot jelenti a költségvetési hatóság számára.

(37)

Mivel e határozat célját, nevezetesen a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek befogadásával kapcsolatban a tagállamokra háruló terhek kiegyensúlyozott elosztásának előmozdítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés léptéke vagy hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvével összhangban ez a határozat nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(38)

Az e határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (13) összhangban kell elfogadni.

(39)

Mivel e határozat azon intézkedése, amely a stratégiai iránymutatások elfogadásához kapcsolódik általános hatályú és e határozat nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányul, beleértve néhány ilyen elem törlését vagy a határozat új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítését is, azt az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. A hatékonyság érdekében, az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra vonatkozó rendes határidőket a stratégiai iránymutatások elfogadása esetében le kell rövidíteni.

(40)

A 2004/904/EK határozatot hatályon kívül kell helyezni.

(41)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban Írország 2005. szeptember 6-i levelében jelezte, hogy e határozat elfogadásában és alkalmazásában részt kíván venni.

(42)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban az Egyesült Királyság 2005. október 27-i levelében jelezte, hogy e határozat elfogadásában és alkalmazásában részt kíván venni.

(43)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, a Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia e határozat elfogadásában nem vesz részt, és ezért e határozat nem kötelezi, és az rá nem alkalmazandó.

(44)

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés harmadik részének IV. címe alá tartozó egyes területekre a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárás alkalmazásáról szóló, 2004. december 22-i 2004/927/EK tanácsi határozat (14) – a Szerződés 67. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésével összhangban – a Szerződés 251. cikkében említett eljárást alkalmazandóvá tette a Szerződés 62. cikke 1., 2.a) és 3. pontjának, valamint 63. cikke 2.b) és 3.b) pontjának a hatálya alá tartozó területeken,

a)

befogadási feltételek és menekültügyi eljárások;

b)

a 6. cikkben említett azon személyek beilleszkedése, akik egy meghatározott tagállamban tartós és állandó jelleggel tartózkodnak;

c)

a tagállamok menekültügyi politikájának a Közös Európai Menekültügyi Rendszerhez kapcsolódó, létező vagy a jövőbeli közösségi jog szerinti kötelezettségeikre figyelemmel való fejlesztését, figyelemmel kísérését és értékelését célzó képességeik javítása, különösen a tagállamok közötti gyakorlati együttműködésben való részvétel céljából;

d)

A 6. cikk e) pontjában említett személyek áttelepítése. E határozat alkalmazásában az áttelepítés az a folyamat, amelynek során harmadik országok állampolgárait, illetve a hontalan személyeket nemzetközi védelemre szorultságuk alapján az UNHCR kérésére egy harmadik országból valamely tagállamba szállítanak, ahol az alábbi jogállások egyikével rendelkezve engedéllyel tartózkodhatnak:

e)

a 6. cikk a) és b) pontjában említett kategóriákba tartozó személyeknek abból a tagállamból való elszállítása, amelyik nemzetközi védelmet nyújtott számukra egy olyan másik tagállamba, amelyben hasonló védelemben részesülnek majd, és a 6. cikk c) pontjában említett kategóriába tartozó személyeknek egy olyan másik tagállamba szállítása, amelyik meg fogja vizsgálni a nemzetközi védelemre irányuló kérelmüket.

a)

elszállásolással kapcsolatos infrastruktúra és szolgáltatás;

b)

a menedékkérők menekültügyi eljárásokhoz való hozzáférésének biztosítását célzó struktúrák és képzések;

c)

anyagi támogatás és orvosi vagy pszichológiai ellátás biztosítása;

d)

szociális támogatás, közigazgatási és/vagy jogi formaságokkal kapcsolatban nyújtott információ vagy segítség, és a menekültügyi eljárás lehetséges eredményével kapcsolatban nyújtott információ vagy tanácsadás, beleértve az olyan szempontokat is, mint az önkéntes visszatérés;

e)

jogi tanácsadás és nyelvi segítségnyújtás;

f)

oktatás, nyelvoktatás és az érintett személy jogállásával összefüggő egyéb kezdeményezések;

g)

támogató szolgáltatások, például fordítás és képzés a befogadási feltételek és a menekültügyi eljárások hatékonyságának és minőségének javítása érdekében;

h)

a befogadó országban a befogadottakkal kapcsolatban álló helyi közösségek tájékoztatása, valamint a helyi hatóságok alkalmazottjainak képzése;

i)

a 6. cikk c) pontjában említett kategóriába tartozó személyek átszállítása abból a tagállamból, amelyben tartózkodnak, abba a tagállamba, amely a menedékjog iránti kérelmük elbírálásáért felelős.

a)

lakhatással, létfenntartási eszközökkel, munkaerő-piaci beilleszkedéssel, orvosi, pszichológiai és szociális ellátással kapcsolatos tanácsadás és támogatás;

b)

olyan intézkedések, amelyek révén e személyek szocio-kulturális értelemben alkalmazkodhatnak a tagállam társadalmához, és osztozhatnak az Európai Unió alapjogi chartájában foglalt értékekben;

c)

a polgári és kulturális életben való tartós és fenntartható részvételt elősegítő intézkedések;

d)

az oktatásra, szakképzésre, a képesítések és oklevelek elismerésére vonatkozó intézkedések;

e)

az önállósulást és e személyek számára az önmagukról való gondoskodást támogató intézkedések;

f)

Ezen személyek és a befogadó társadalom közötti tartalmas kapcsolattartást és építő párbeszédet elősegítő intézkedések, ezen belül a fő partnerek – a nyilvánosság, a helyi hatóságok, a menekültügyi egyesületek, az önkéntes csoportok, szociális partnerek és a tágabb értelemben vett civil társadalom – bevonását elősegítő intézkedések;

g)

szakismeretek megszerzését támogató intézkedések, ezen belül nyelvoktatás;

h)

ezen személyek és közintézmények közötti kapcsolatokban az egyenlő hozzáférést és az egyenlő bánásmódot támogató intézkedések.

a)

a származási országra vonatkozó információk összegyűjtésének, összeállításának, felhasználásának és terjesztésének előmozdítását célzó fellépések, beleértve a fordításokat is;

b)

menekültügyi eljárásra, a befogadásra, a beilleszkedésre és a nemzetközi védelemben részesülő személyekre vonatkozó statisztikák gyűjtésével, elemzésével és terjesztésével kapcsolatos képességek fejlesztését célzó fellépések;

c)

a menedékjog iránti kérelmek, köztük e fellebbezések elbírálásával kapcsolatos képességek javítását célzó fellépések;

d)

a menekültügyi politikák értékelését segítő olyan fellépések, mint az országos hatásvizsgálatok, a célcsoportokban végzett felmérések, mutatók és a teljesítményértékelés kidolgozása.

a)

az áttelepítési programok létrehozásával és továbbfejlesztésével kapcsolatos fellépések;

b)

a lehetséges áttelepítési ügyeknek az illetékes tagállamok hatóságai általi elbírálásához kapcsolódó fellépések, például tényfeltárás végzése a befogadó országban; interjúk készítése, orvosi vizsgálat és biztonsági ellenőrzés;

c)

indulás előtti egészségügyi felmérés és orvosi kezelés;

d)

indulás előtti anyagi támogatás;

e)

indulás előtti tájékoztató intézkedések;

f)

utazási szolgáltatások, beleértve az orvosi kíséret biztosítását is;

g)

az érkezéskor haladéktalanul nyújtandó információ és segítségnyújtás, beleértve a tolmácsszolgáltatást is.

a)

indulás előtti tájékoztató intézkedések;

b)

az utazás megszervezése, beleértve az orvosi kíséret biztosítását is;

c)

az érkezéskor haladéktalanul nyújtandó információ és segítségnyújtás, beleértve a tolmácsszolgáltatást is.

a)

előmozdítják a közösségi jog és a bevált gyakorlatok végrehajtására irányuló közösségi együttműködést, beleértve az ilyen együttműködést támogató tolmács- és fordítási szolgáltatásokat is;

b)

támogatják a két vagy több tagállamban működő szervek közötti transznacionális partnerségen alapuló transznacionális együttműködési hálózatok és kísérleti projektek létrehozását az innováció ösztönzésére, a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréjének megkönnyítésére és a menekültpolitika minőségének javítására;

c)

támogatják a transznacionális figyelemfelkeltő kampányokat;

d)

támogatják a bevált gyakorlatokra és a menekültügyi politika minden más aspektusára, többek között a korszerű technológia felhasználására, valamint az olyan kulcsfontosságú szereplők közötti, országos szintű együttműködésre vonatkozó tanulmányokat, tájékoztatást és információcserét, mint a helyi és regionális hatóságok, menekültügyi egyesületek és önkéntes csoportok;

e)

támogatják e téren a közösségi együttműködés és a közösségi jog új formáinak lehetőségére vonatkozó kísérleti projekteket, beleértve az innovatív projekteket és tanulmányokat;

f)

támogatják a menekültügy területén a politikai fejlemények méréséhez használatos közös statisztikai eszközök, módszerek és mutatók tagállamok általi fejlesztését és alkalmazását;

g)

a menekülteket és menedékkérőket támogató, és legalább 10 tagállamban jelen levő nem kormányzati szervezeteket összekötő hálózatok számára olyan strukturális támogatás nyújtása, amelynek célja a tapasztalatok és a helyes gyakorlatok cseréjének megkönnyítése, és annak biztosítása, hogy a közösségi menekültügyi politika és gyakorlat kialakítása során figyelembe vegyék a nem kormányzati szervezetek által szerzett tapasztalatokat, valamint a menekültek és a menedékkérők érdekeit;

h)

támogató szolgáltatásokat nyújtanak a tagállamok számára a kellően indokolt, sürgős fellépést követelő vészhelyzetek esetén.

a)

azokat haladéktalanul végre kívánják hajtani, és a gyakorlatban nem foglalhatók a vonatkozó éves programba, és

b)

időtartamuk nem haladja meg a hat hónapot.

a)

befogadás és elszállásolás;

b)

a létfeltételek biztosítása, beleértve az élelmezést és ruházkodást;

c)

orvosi, pszichológiai vagy egyéb segítségnyújtás;

d)

az érintett személyek befogadásához és az intézkedések végrehajtásához kapcsolódó személyi és igazgatási ráfordítások;

e)

logisztikai és szállítási költségek;

f)

jogi tanácsadás és nyelvi segítségnyújtás;

g)

fordítás és tolmácsolás, a származási országról szóló információt érintő szakértelem és más, az esetlegesen nemzetközi védelmet igénylő személyek gyors azonosításához, továbbá a menedékkérelmek tisztességes és hatékony elbírálásához hozzájáruló intézkedések biztosítása.

a)

harmadik ország állampolgára vagy hontalan személy, aki a genfi egyezményben meghatározott jogállással rendelkezik, és menekültként engedéllyel tartózkodik a tagállamok valamelyikében;

b)

harmadik ország állampolgára vagy hontalan személy, aki a 2004/83/EK irányelv szerinti kiegészítő védelmet élvez;

c)

harmadik ország állampolgára vagy hontalan személy, aki az a) és b) pontban meghatározott védelmek valamelyikét kérelmezte;

d)

harmadik ország állampolgára vagy hontalan személy, aki a 2001/55/EK irányelv szerinti átmeneti védelmet élvez;

e)

harmadik ország állampolgára vagy hontalan személy, akit egy tagállamba telepítenek vagy telepítettek át.

a)

a 32. cikkben leírt eljárásoknak megfelelően ellenőrzi a tagállamok igazgatási és ellenőrzési rendszereinek megfelelő működését;

b)

amennyiben a nemzeti igazgatási és ellenőrzési rendszer elégtelen, a 41., és 42. cikkben leírt eljárásnak megfelelően visszatartja, vagy felfüggeszti a kifizetések egészét vagy egy részét, és a 45. és 46. cikk szerinti eljárásokkal összhangban bármilyen más szükséges pénzügyi korrekciót alkalmaz.

a)

30 %, a megelőző három év során a 6. cikk a), b) és e) pontjában említett kategóriák egyikébe tartozó személyek számának arányában;

b)

70 %, a 6. cikk c) és d) pontjában említett kategóriák egyikébe tartozó, a megelőző három év során nyilvántartásba vett személyek számának arányában.

a)

regionális védelmi program végrehajtására kijelölt országból vagy régióból származó személyek;

b)

kísérő nélküli kiskorúak;

c)

gyermekek, és különösen pszichés, fizikai vagy szexuális erőszak vagy kizsákmányolás által veszélyeztetett nők;

d)

olyan súlyos orvosi ellátásra szoruló személyek, amely ellátás csak az áttelepítéssel biztosítható.

a)

a helyzet és követelmények az adott tagállamban;

b)

a kiadások költséghatékonysága, többek között figyelemmel a projekt által érintett személyek számára;

c)

a támogatásra pályázó szervezet és az esetleges társszervezetek tapasztalata, szakértelme, megbízhatósága és pénzügyi hozzájárulása;

d)

a projekt milyen mértékben egészíti ki az Európai Unió általános költségvetése által támogatott vagy a nemzeti programok részét képező egyéb tevékenységeket.

a)

tanulmányok, értékelések, szakértői jelentések és statisztikák, beleértve az alap működéséről szóló általános jellegű anyagokat is;

b)

a tagállamok, a végső kedvezményezettek és a nyilvánosság számára nyújtott tájékoztatási intézkedések, beleértve figyelemfelkeltő kampányokat és az alapból finanszírozott projektek közös adatbázisát is;

c)

az irányítást, a figyelemmel kísérést, az ellenőrzést és az értékelést szolgáló számítógépesített rendszerek üzembe helyezése, üzemeltetése és összekapcsolása;

d)

az értékelés és figyelemmel kísérés közös keretének megalkotása, valamint egy mutatórendszer, amely adott esetben figyelembe veszi a nemzeti mutatókat;

e)

az értékelési módszerek javítása és információcsere az e területen alkalmazott gyakorlatokról.

f)

a tagállamok által a 25. cikkel összhangban kijelölt hatóságok számára nyújtott olyan tájékoztatási és képzési intézkedések, amelyek kiegészítik a 31. cikkel összhangban a tagállamok által a hatóságaik számára nyújtott iránymutatásra tett erőfeszítéseket.

a)

a 2008–2010-es időszakra a tagállamnak juttatott társfinanszírozás teljes éves összegének 7 %-át plusz 30 000 EUR-t és

b)

a 2011–2013-as időszakra a tagállamnak juttatott társfinanszírozás teljes éves összegének 4 %-át plusz 30 000 EUR-t.

a)

az aktuális tagállami helyzet leírása a 6. cikk hatálya alá tartozó személyek befogadására, a menekültügyi eljárásra, az önkéntes visszatéréssel kapcsolatos tanácsadásra, a beilleszkedésre és egy másik tagállamból való áttelepítésre és átszállításra vonatkozó szabályok tekintetében, valamint a menekültpolitikák fejlesztése, figyelemmel kísérése és értékelése tekintetében;

b)

a 6. cikk hatálya alá tartozó személyek befogadására, a menekültügyi eljárásra, az önkéntes visszatéréssel kapcsolatos tanácsadásra, a beilleszkedésre és egy másik tagállamból való áttelepítésre és átszállításra, valamint a menekültpolitikák fejlesztésére, figyelemmel kísérésére és értékelésére vonatkozó előírások elemzése az érintett tagállamokban;

c)

az ezen célok eléréséhez megfelelő stratégia és a megvalósításukhoz kapcsolódó prioritások bemutatása, valamint a prioritások végrehajtására tervezett intézkedések leírása;

d)

annak feltüntetése, hogy a stratégia összeegyeztethető-e más regionális, nemzeti és közösségi eszközökkel;

e)

információ a prioritásokról és azok különleges céljairól. A célokat – meghatározott számú mutató alkalmazásával – számszerűsíteni kell, az arányosság elvét figyelembe véve. A mutatóknak lehetővé kell tenniük a kiinduló helyzethez képest történt előrehaladás és a prioritásokat végrehajtó célok hatékonyságának felmérését;

f)

a 11. cikkben meghatározott partnerségi elv végrehajtásához kiválasztott megközelítés ismertetése;

g)

vázlatos finanszírozási terv, amely prioritásonként és éves programonként felsorolja az alapból javasolt pénzügyi hozzájárulást és az állami vagy magánforrásból származó társfinanszírozás teljes összegét;

h)

a többéves program nyilvánosságra hozatalának biztosítására megállapított rendelkezések.

a)

a többéves program tervezete megfelel-e az alap céljainak és a 17. cikkben említett stratégiai iránymutatásoknak;

b)

a tervezetben előirányzott fellépések helyénvalósága, figyelemmel a javasolt stratégiára;

c)

megfelelnek-e e határozat rendelkezéseinek a tagállam által az alap fellépéseinek végrehajtására meghatározott igazgatási és ellenőrzési rendelkezések;

d)

a többéves program tervezete megfelel-e a közösségi jognak, különösen a személyek szabad mozgását biztosító közösségi jognak, és az ahhoz közvetlenül kapcsolódó kísérő intézkedéseknek a külső határellenőrzés, a menekültügy és bevándorlás területén.

a)

az éves program alapján finanszírozandó projektek kiválasztásának általános szabályai;

b)

az éves program szerint támogatandó intézkedések ismertetése;

c)

az alapból nyújtott hozzájárulás javasolt pénzügyi bontása a program különféle intézkedései között; valamint a 16. cikk szerint az éves program végrehajtásához szükséges technikai támogatás fedezetére igényelt összeg megadása.

a)

az aktuális helyzet leírása, különös tekintettel az érkezések számára, a befogadási képességekre és a menekültügyi rendszerekre vagy infrastruktúrára gyakorolt hatásokra, a sürgős szükségletekre, valamint a helyzet lehetséges fejleményeinek indokolással ellátott, rövid távú előrejelzésére;

b)

a helyzet kivételes jellegének indokolással ellátott meghatározása különböző adatokkal alátámasztva, amelyek lehetnek többek között a határ szóban forgó pontján beáramló személyekre vonatkozó legfrissebb statisztikai és más adatok;

c)

a tervezett sürgősségi intézkedések, azok mérete, természete, és az érintett partnerek részletes leírása;

d)

a tervezett intézkedések becsült költségeinek bontása.

a)

az irányításban és az ellenőrzésben érintett szervek feladatainak meghatározása, valamint a feladatok megosztása az egyes szerveken belül;

b)

a feladatoknak ezen szerveken belüli és e szervek közötti elkülönítése elvének tiszteletben tartása;

c)

minden szervnek megfelelő források a kijelölt feladatok végrehajtásához az alapból társfinanszírozott intézkedések egész végrehajtási időszakában;

d)

az éves program keretében bejelentett költségek helytállóságát és szabályszerűségét szavatoló eljárások;

e)

megbízható számítógépes számviteli, felügyeleti és pénzügyi beszámolási rendszerek;

f)

jelentési és felügyeleti rendszer olyan esetben, amikor a felelős szerv egy másik szervet bíz meg a feladatok elvégzésével;

g)

eljárási kézikönyvek az ellátandó funkciókhoz;

h)

a rendszer működésének ellenőrzésére vonatkozó rendelkezések;

i)

megfelelő ellenőrzési nyomvonalat biztosító rendszerek és eljárások;

j)

a szabálytalanságok esetére és a jogosulatlanul átutalt összegek visszafizettetésére vonatkozó jelentéstételi és figyelemmel kísérési eljárások.

a)

felelős hatóság: a tagállam funkcionális szerve, a tagállam által kijelölt nemzeti hatóság vagy szerv vagy a tagállam magánjoga által szabályozott, közszolgálati feladatot ellátó szerv, amely felel az alapból támogatott többéves program és éves programok igazgatásáért, és kezeli a Bizottsággal folytatott mindennemű kommunikációt;

b)

hitelesítő hatóság: a tagállam által a kiadásigazoló nyilatkozatoknak a Bizottsághoz való benyújtását megelőző hitelesítésére kijelölt nemzeti hatóság vagy szerv vagy ilyen szervként vagy hatóságként eljáró személy;

c)

ellenőrző hatóság: a tagállam által kijelölt nemzeti hatóság vagy szerv – feltéve, hogy feladata ellátásában független a felelős hatóságtól és a hitelesítő hatóságtól –, amely az igazgatási és ellenőrzési rendszer eredményes működésének ellenőrzéséért felel;

d)

adott esetben egy felhatalmazott hatóság.

a)

jogi személy, kivéve, ha a tagállam funkcionális szerve;

b)

rendelkezik olyan megfelelő infrastruktúrával, amely megkönnyíti a sokféle felhasználóval és a többi tagállamban működő felelős szervekkel, valamint a Bizottsággal folytatott kommunikációt;

c)

olyan közigazgatási területen működik, hogy a feladatokat megfelelően, összeférhetetlenség nélkül tudja végezni;

d)

képes alkalmazni a közösségi alapigazgatási szabályokat;

e)

pénzügyi és igazgatási kapacitása arányos az igazgatandó közösségi pénzeszközök mértékével;

f)

rendelkezik olyan megfelelően szakképzett alkalmazottakkal, akik alkalmasak a nemzetközi környezetben végzett igazgatási munkára.

a)

a 11. cikkel összhangban konzultál a partnerekkel;

b)

javaslatokat nyújt be a Bizottságnak a 18. és 20. cikkben említett többéves és éves programokra;

c)

adott esetben pályázati és ajánlati felhívásokat szervez és hirdet;

d)

az alap társfinanszírozási tevékenységeihez megszervezi a projektek kiválasztását a 14. cikk (5) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelelően;

e)

fogadja a Bizottságtól érkező kifizetéseket, és kifizetéseket eszközöl a végső kedvezményezetteknek;

f)

biztosítja az alapból és egyéb érintett nemzeti és közösségi pénzügyi eszközökből történő társfinanszírozások közti következetességet és kiegészítő jelleget;

g)

figyelemmel kíséri a társfinanszírozott termékek és szolgáltatások leszállítását, továbbá azt, hogy az intézkedésekre bejelentett kiadások ténylegesen felmerültek-e, és összhangban vannak-e a közösségi és nemzeti szabályokkal;

h)

gondoskodik egy olyan rendszerről, mely az éves program minden intézkedésének számviteli nyilvántartásait számítógépes formában rögzíti és tárolja, valamint biztosítja a pénzügyi irányításhoz, felügyelethez, ellenőrzéshez és értékeléshez szükséges végrehajtási adatok összegyűjtését;

i)

biztosítja, hogy a végső kedvezményezettek és az alapból társfinanszírozott intézkedések végrehajtásába bevont egyéb szervek – a nemzeti számviteli szabályok sérelme nélkül – vagy külön számviteli rendszert, vagy az intézkedéssel kapcsolatos valamennyi ügylet számára megfelelő számviteli kódot alkalmazzanak;

j)

biztosítja, hogy az alap 49. cikkben említett értékeléseit az 50. cikk (2) bekezdésében előírt határidőkön belül elvégzik, és azok megfelelnek a Bizottság és a tagállam közötti megállapodásban meghatározott minőségi szabványoknak;

k)

eljárásokat dolgoz ki annak biztosítására, hogy a megfelelő ellenőrzési nyomvonal biztosításához előírt valamennyi kiadási és ellenőrzési dokumentumot a 43. cikk követelményeinek megfelelően megőrzik;

l)

biztosítja, hogy az ellenőrző hatóság a 30. cikk (1) bekezdésében meghatározott ellenőrzések elvégzésére minden szükséges információt megkap a működtetett igazgatási eljárásokról és az alap által társfinanszírozott projektekről;

m)

biztosítja, hogy a hitelesítő hatóság hitelesítés céljából valamennyi szükséges információt megkapja a kiadásokra vonatkozóan elvégzett eljárásokról és ellenőrzésekről;

n)

elkészíti és benyújtja a Bizottságnak az éves programok végrehajtásáról szóló előrehaladási jelentéseket és záróbeszámolókat, a hitelesítő hatóság által hitelesített kiadásigazoló nyilatkozatokat és a kifizetési kérelmeket, vagy adott esetben a visszatérítési nyilatkozatot;

o)

tájékoztatási és tanácsadó tevékenységet végez; a támogatott intézkedések eredményeit széles körben terjeszti;

p)

együttműködik a Bizottsággal és a többi tagállam felelős hatóságával;

q)

ellenőrzi a 33. cikk (6) bekezdésében említett iránymutatások végső kedvezményezettek általi végrehajtását.

a)

tanúsítja, hogy:

b)

a hitelesítés céljából biztosítja, hogy az irányító hatóságtól megfelelő információt kapott a kiadásigazoló nyilatkozatokban szereplő kiadásokra vonatkozóan elvégzett eljárásokról és ellenőrzésekről;

c)

hitelesítés céljából számba veszi az ellenőrző hatóság által vagy annak felelősségére elvégzett valamennyi ellenőrzés eredményét;

d)

számítógépes számviteli nyilvántartásokat tart fenn a Bizottságnak bejelentett kiadásokról;

e)

ellenőrzi minden olyan közösségi finanszírozás behajtását – adott esetben a kamatokkal együtt –, amelyről megállapítják, hogy szabálytalanságok miatt, jogosulatlanul fizették ki;

f)

nyilvántartja a behajtandó összegeket és a behajtott összegeket az Európai Unió általános költségvetése alapján, lehetőség szerint levonva őket a következő kiadásigazoló nyilatkozatból.

a)

biztosítja, hogy az igazgatási és ellenőrzési rendszer hatékony működésének vizsgálata céljából ellenőrzésekre kerüljön sor;

b)

a bejelentett kiadások ellenőrzésére megfelelő minta alapján biztosítja az intézkedések ellenőrzését; a minta az egyes éves programok teljes támogatható kiadásának legalább 10 %-át felöleli;

c)

az alapból társfinanszírozott fő kedvezményezettek ellenőrzésének és az ellenőrzések programozási időszakon belüli egyenletes eloszlásának biztosítására ellenőrzési stratégiát mutat be a Bizottságnak a többéves program jóváhagyásától számított hat hónapon belül az a) és b) pontban említett ellenőrzéseket végrehajtó szervekre.

a)

éves vizsgálati jelentés, amely megállapítja az éves program tekintetében az ellenőrzési stratégiának megfelelő ellenőrzések eredményeit, és beszámol a program igazgatási és ellenőrzési rendszereiben feltárt esetleges hiányosságokról;

b)

az ellenőrzési hatóság felelőssége mellett végzett ellenőrzések alapján arra vonatkozó vélemény, hogy az irányítási és ellenőrzési rendszer működése megfelelő biztosítékul szolgál-e arra, hogy a Bizottsághoz benyújtott kiadásigazoló nyilatkozatok helytállók, és arra, hogy az azok alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályosak;

c)

a záró-egyenleg kifizetési kérelem vagy visszafizetési nyilatkozat érvényességét, valamint az érintett kiadás jogszerűségét és szabályosságát értékelő nyilatkozat.

a)

a 29. cikk (1) bekezdése a) pontjának és a 35. cikknek megfelelően kiállított, hitelesített kiadásigazoló nyilatkozat és egyenlegkifizetési kérelem vagy visszatérítési nyilatkozat;

b)

az 51. cikkben meghatározott éves program végrehajtásáról szóló záróbeszámoló;

c)

a 30. cikk (3) bekezdésében előírt éves vizsgálati jelentés, vélemény és nyilatkozat.

a)

valamely nemzeti vagy közösségi ellenőrző szervezet jelentésében az igazgatási és ellenőrzési rendszerek működésének súlyos hiányosságaira utaló bizonyítékok találhatók;

b)

a tisztviselőnek további vizsgálatokat kell elvégeznie, miután olyan információ jutott a tudomására, amely szerint valamely hitelesített kiadásigazoló nyilatkozatban szereplő költség nem korrigált, súlyos szabálytalansághoz kapcsolódik.

a)

a program igazgatási és ellenőrző rendszerében olyan súlyos hiányosság merül fel, amely érinti a kifizetések hitelesítésére vonatkozó eljárás megbízhatóságát, és amelyre nem hoztak korrekciós intézkedéseket; vagy

b)

egy hitelesített kiadásigazoló nyilatkozatban szereplő kiadás nem helyesbített, súlyos szabálytalansághoz kapcsolódik; vagy

c)

egy tagállam nem teljesítette a 31. és 32. cikk szerinti kötelezettségeit.

a)

a program igazgatási és ellenőrzési rendszerében olyan súlyos hiányosság merült fel, amely kockáztatja a programnak már kifizetett közösségi hozzájárulást;

b)

szabálytalan kiadás található a hitelesített kiadásigazoló nyilatkozatban, és azt a tagállam az e bekezdés szerinti korrekciós eljárás megindításáig nem javította ki;

c)

egy tagállam nem teljesítette a 31. cikk szerinti kötelezettségeit az e bekezdés szerinti korrekciós eljárás megnyitását megelőzően.

a)

az éves program pénzügyi és operatív végrehajtása;

b)

a többéves program és prioritásainak végrehajtása terén történt előrehaladás annak egyedi, igazolható céljai vonatkozásában a mutatók számszerűsítésével mindenhol és mindenkor, ahol és amikor a számszerűsítés lehetséges;

c)

a felelős hatóság lépései a végrehajtás minőségének és hatékonyságának biztosítása érdekében, különösen a következők:

d)

az éves és többéves programokról szóló tájékoztatás és a programok nyilvánosságának biztosítására hozott intézkedések.

6.6.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 144/22

(1)

Bár a közös szabályok keretében minden tagállam hozzájárul a személyek ellenőrzésének és az Európai Unió tagállamai külső határai őrizetének magas és egységes színvonalához, egyes tagállamokra nagyobb teher hárul, mint másokra.

(2)

Az eltérő terheket az okozza, hogy a tagállamok helyzete különböző külső határaik földrajzi adottságai, az engedélyezett és működő határátkelőhelyek száma, az illegális és legális migrációs nyomás szintje, a tapasztalt kockázatok és veszélyek és a vízumkérelmek megvizsgálása és a vízumkibocsátás terén a nemzeti szolgálatok leterheltsége tekintetében.

(3)

A tagállamok és az Európai Unió közti tehermegosztás a külső határok igazgatására vonatkozó közös politika öt elemének egyikét képezi az Európai Unió tagállamai külső határainak igazgatási tervéről szóló, 2002. június 14-i tanácsi dokumentumban megerősített, „Az Európai Unió tagállamai külső határainak integrált igazgatása felé” című, 2002. május 7-i közleményben szereplő bizottsági javaslatnak megfelelően.

(4)

Bár az Európai Unió tagállamai külső határain való operatív együttműködési igazgatásért felelős európai ügynökség felállításáról szóló, 2004. október 26-i 2007/2004/EK tanácsi rendelet (4) fontos lépést jelent a közös, integrált európai határigazgatási rendszer működési oldalának fokozatos fejlesztése felé, a külső határok ellenőrzésére és őrizetére vonatkozó hatékony és közös előírások végrehajtása érdekében közösségi pénzügyi szolidaritási mechanizmusra van szükség, hogy támogatni lehessen azokat a tagállamokat, amelyek a közösség javára tartós és súlyos pénzügyi terheket viselnek.

(5)

A személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (5) meghatározott közös jogszabályok határellenőrzésről rendelkeznek az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem leküzdésének elősegítésére és a tagállamok belső biztonsága fenyegetésének megelőzésére, előírva ugyanakkor a határellenőrzéseknek az emberi méltóság teljes tiszteletben tartásával történő végrehajtását.

(6)

A Külső határok alapnak (a továbbiakban: az alap) pénzügyi támogatással kell szolidaritást kifejeznie azokkal a tagállamokkal, amelyek külső határaikon a schengeni rendelkezéseket alkalmazzák.

(7)

Ezt a pénzügyi támogatást úgy kell kialakítani, hogy utat engedjen az Európai Unió régebbi pénzügyi hozzájárulásaihoz azon tagállamoknak, akik ezen határozat hatálybalépésekor még nem alkalmazzák teljes körűen a schengeni vívmányok rendelkezéseit, anélkül, hogy csupán a folytatása lenne a korábban az Európai Unió általános költségvetéséből fedezett más forrásokból finanszírozott intézkedéseknek. Ilyen esetekben az alapnak mielőbb támogatnia kell a teljes részvételre felkészülő tagállamokat, összhangban a 2004. november 4–5-i hágai programmal.

(8)

Az alapnak figyelembe kell vennie a különleges helyzeteket is, például harmadik országok azon állampolgárainak szárazföldi átutazását, akinek szükségszerűen át kell kelniük egy vagy több tagállam területén ahhoz, hogy saját országuk két, földrajzilag nem érintkező része között utazhassanak, nemcsak az érintett tagállam(ok), hanem minden olyan tagállam érdekében, amely a belső határain megszüntette az ellenőrzéseket. Ilyen esetekben a finanszírozandó intézkedéseket teljes körűen meg kell határozni, és a források elosztását az intézkedésekkel kapcsolatban a szükségletek tényszerű felmérése alapján kell meghatározni.

(9)

Az alap az egységes és magas színvonalú külső határellenőrzés, valamint a rugalmas határforgalom biztosítása érdekében hozzájárul a közös integrált európai határigazgatási rendszer kialakításához, amely rendszer kiterjed a tagállamok illetékes hatóságai által – szükség esetén a többek között az Európai Unió négyszintű határbiztonsági modelljét és integrált kockázatelemzését felhasználó egyéb szereplőkkel együttműködésben – hozott valamennyi, a politikára, jogszabályokra, rendszeres együttműködésre, a terhek megosztására, személyi állományra, felszerelésre és technológiára vonatkozó intézkedésre.

(10)

A 2003-as csatlakozási okmány 5. jegyzőkönyvével (6) összhangban, amely a személyeknek a kalinyingrádi régió és az Orosz Föderáció egyéb részei közötti, szárazföldi úton történő átutazására vonatkozik, az alap visel bármely olyan többletköltséget, amely a közösségi vívmányok ilyen átutazásra meghatározott különös rendelkezéseinek végrehajtásából ered.

(11)

A 2007/2004/EK rendelettel létrehozott, az Európai Unió tagállamai külső határain való operatív együttműködési igazgatásért felelős európai ügynökség (a továbbiakban: az ügynökség) égisze alatt kidolgozott operatív együttműködés kiegészítéseként, valamint az alapok tagállamoknak való elosztásán kívül az alapnak meg kell teremtenie továbbá a stratégiai határátkelőhelyek gyengeségeire való közösségi reagálás lehetőségét azáltal, hogy egy évente erre elkülönített specifikus összeg alapján társfinanszírozza a gyengeségek orvoslását célzó konkrét intézkedéseket.

(12)

Az alapnak támogatnia kell a vízumpolitika és az egyéb határátlépés előtti tevékenységek terén hozott nemzeti intézkedéseket és tagállami együttműködést, melyek a külső határellenőrzéseket megelőzően zajlanak. A tagállamok harmadik országokban működő konzuli szolgálatai által szervezett tevékenységek hatékony igazgatása egy olyan sokrétegű rendszer részeként, amelynek célja az Európai Unió részéről a legitim utazás megkönnyítése és az illegális bevándorlás kezelése, és amely szerves része a közös, integrált európai határigazgatási rendszernek, a közös vízumpolitika érdekét szolgálja.

(13)

Az alap hatályára és céljára figyelemmel az semmilyen esetben sem támogathat személyek őrizetben tartására használt, harmadik országokban található területekre és központokra irányuló intézkedéseket.

(14)

Objektív szempontokat kell létrehozni a rendelkezésre álló éves források tagállamok közötti elosztására. A szempontokat a határok típusának megfelelő bontásban kell megadni, figyelembe véve a tagállamok külső határainál tapasztalható forgalmat és a fenyegetettség szintjét.

(15)

E szempontok alkalmazását 2010-ben felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy lehetőség nyíljon az új körülmények – többek között különösen a külső határokat érintő változásokból fakadó körülmények – figyelembevételére.

(16)

Tekintettel az ügynökség azon feladatára, hogy operatív szempontból támogassa a tagállamokat a külső határigazgatás végrehajtásában, illetve, azért, hogy az ügynökség feladata és a tagállamok által a külső határok ellenőrzése és őrizete tekintetében vállalt felelősségek kiegészítsék egymást, a Bizottságnak konzultálnia kell az ügynökséggel a tagállamok által benyújtott többéves programtervezetekről és a Bizottság stratégiai iránymutatásairól.

(17)

A Bizottság ezenkívül kérheti az ügynökséget, hogy járuljon hozzá a következő területeken zajló bizottsági értékeléshez: az alapnak a külső határokkal kapcsolatos politika és jogszabályok fejlesztésére gyakorolt hatása, az alap és az ügynökség feladatai közötti szinergiák, valamint a tagállamok közötti pénzeszköz-elosztási szempontok helyessége az Unió e területen kitűzött céljaira figyelemmel.

(18)

Ez a határozat egy összefüggő keret része – amely magába foglalja a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános program keretében a 2008–2013-as időszakra az Európai Menekültügyi Alap létrehozásáról szóló, 2007. május 23-i 2007/573/EK európai parlamenti és tanácsi határozatot (7), a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános program keretében a 2008–2013-as időszakra az Európai Visszatérési Alap létrehozásáról szóló, 2007. május 23-i 2007/575/EK európai parlamenti és tanácsi határozatot (8) és a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános program keretében a 2007–2013-as időszakra a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap létrehozásáról szóló, …-i 2007/…/EK tanácsi határozatot (9) –, és amelynek célja a tagállamok közötti igazságos feladatmegosztás az Európai Unió külső határainál az integrált igazgatás bevezetéséből és a Szerződés harmadik részének IV. címével összhangban kidolgozott közös menekültügyi és bevándorlási politikák végrehajtásából adódó pénzügyi terhet illetően.

(19)

A tagállamok részvétele ebben az alapban nem eshet egybe egy olyan későbbi ideiglenes eszközben történő részvétellel, amelynek célja a kedvezményezett tagállamoknak az Európai Unió új külső határain a schengeni vívmányok végrehajtása és a külső határellenőrzés érdekében végzett intézkedései finanszírozásának támogatása.

(20)

Az alap keretében támogatott intézkedéseknek összhangban kell lenniük a külső segítségnyújtásra vonatkozó közösségi eszközök által támogatott intézkedésekkel, és azokra az Európai Unió külkapcsolati politikájának – különösen a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség külső dimenzióira vonatkozó stratégiának – a keretében kell, hogy sor kerüljön.

(21)

Az alapból nyújtott támogatás hatékonyabb és célzatosabb lenne akkor, ha a támogatható intézkedések társfinanszírozása stratégiai többéves programozáson alapulna, amelyet minden tagállam a Bizottsággal párbeszédet folytatva dolgoz ki.

(22)

A Bizottság által elfogadott stratégiai iránymutatások alapján valamennyi tagállamnak az egyedi helyzetét és igényeit figyelembe vevő és a fejlesztési stratégiáját meghatározó többéves programozási dokumentumot kell készítenie, amelynek keretet kell képeznie az éves programokban felsorolt intézkedések végrehajtásának előkészítéséhez.

(23)

Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (10) (a továbbiakban: költségvetési rendelet) 53. cikke (1) bekezdése b) pontjában említett megosztott igazgatással kapcsolatban meg kell pontosan határozni, hogy a Bizottság milyen feltételekkel gyakorolhatja az Európai Unió általános költségvetésének végrehajtásával kapcsolatos feladatait, és tisztázni kell a tagállamok együttműködési kötelezettségeit. E feltételek alkalmazásával a Bizottság megbizonyosodhat arról, hogy a tagállamok jogszerűen és helyesen, illetve a költségvetési rendelet 27. cikke és 48. cikkének (2) bekezdése értelmében a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban használják fel az alapot.

(24)

A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk az igazgatási és az ellenőrzési rendszer megfelelő működésének és a végrehajtás minőségének biztosítására. Ehhez meg kell határozni azokat az általános elveket és szükséges funkciókat, amelyeket minden programnak teljesítenie kell.

(25)

Mivel az alap egy tagállamnak a schengeni rendelkezések végrehajtásáról szóló nemzeti intézkedéseit a külső határokon folyó ellenőrzésektől a vízumpolitikáig, különböző szinteken és helyszíneken támogathatja, az adott tagállam egynél több hatósága is részt vehet. Ennélfogva a tagállamok számára lehetővé kell tenni több hitelesítő hatóság és ellenőrző hatóság vagy felhatalmazott hatóság kijelölését, feltéve, hogy e hatóságok mindegyike számára a feladatok egyértelmű kijelölésére sor kerül.

(26)

A szubszidiaritás és az arányosság elvének megfelelően elsősorban a tagállamok felelnek az alapból biztosított fellépések végrehajtásáért és ellenőrzéséért.

(27)

A többéves és éves programok hatékony és helyes végrehajtása érdekében meg kell határozni a tagállamok kötelezettségeit az igazgatási és ellenőrzési rendszerek, a kiadások hitelesítése, a közösségi jogszabályok helytelen alkalmazásának vagy megsértésének megelőzése, felderítése és korrekciója tekintetében. Különösen az irányítás és ellenőrzés tekintetében kell meghatározni azokat a módszereket, amelyekkel a tagállamok biztosítják a megfelelő rendszerek létrehozását és kielégítő működését.

(28)

A Bizottság pénzügyi ellenőrzésre vonatkozó hatáskörének sérelme nélkül ösztönözni kell ezen a területen a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködést.

(29)

Az alapból támogatott intézkedések eredményessége és következményei az értékelésüktől, és az eredményeik terjesztésétől is függenek. Meg kell határozni a tagállamok és a Bizottság e vonatkozású kötelezettségeit, valamint az értékelés megbízhatóságát, és a kapcsolódó információk minőségét biztosító szabályokat.

(30)

Az intézkedéseket félidős felülvizsgálat és hatásvizsgálat keretében értékelni kell, és az értékelési folyamatot a projekt felügyeleti intézkedései részeként kell végezni.

(31)

Szem előtt tartva a közösségi finanszírozás átláthatóságának fontosságát, a Bizottságnak – figyelembe véve a megosztott igazgatás alá tartozó olyan más eszközökkel kapcsolatos gyakorlatot, mint például a strukturális alapok – iránymutatást kell nyújtania annak elősegítése érdekében, hogy az ezen alapból támogatásban részesülő valamennyi hatóság, nem kormányzati szervezet, nemzetközi szervezet és egyéb szervezet megfelelően igazolja vissza a kapott támogatást.

(32)

Ez a határozat a program teljes időtartamára meghatároz egy olyan pénzügyi keretösszeget, amely az éves költségvetési eljárás során a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 2006. május 17-i intézményközi megállapodás (11) 37. pontja szerinti elsődleges hivatkozási alapot jelenti a költségvetési hatóság számára.

(33)

Mivel e határozat célját, nevezetesen a közös, integrált európai határigazgatási rendszer létrehozásának, ezen belül a tagállamok harmadik országokban lévő konzuli és egyéb szolgálatai által szervezett, a harmadik országok állampolgárainak a tagállam területére áramlásával kapcsolatos tevékenységek igazgatásának a támogatását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés léptéke vagy hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvével összhangban ez a határozat nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(34)

Az e határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (12) összhangban kell elfogadni.

(35)

Mivel e határozatnak a stratégiai iránymutatások elfogadására vonatkozó intézkedése általános hatályú és e határozat nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányul, beleértve néhány ilyen elem törlését vagy a határozat új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítését is, azt az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. A hatékonyság érdekében, az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra vonatkozó rendes határidőket a stratégiai iránymutatások elfogadása esetében le kell rövidíteni.

(36)

Az alap időben történő végrehajtásának biztosítása érdekében, e határozat bizonyos rendelkezéseit 2007. január 1-jétől kell alkalmazni.

(37)

Izland és Norvégia tekintetében ez a határozat az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között létrejött, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében vett schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyek az említett megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK tanácsi határozat (13) 1. cikkének A és B. pontjában említett területekhez tartoznak.

(38)

Meg kell állapodni arra vonatkozóan, hogy Izland és Norvégia képviselői részt vehessenek a Bizottságot végrehajtási hatáskörének gyakorlásában segítő bizottságok munkájában. A (37) preambulumbekezdésben említett megállapodáshoz csatolt, az Európai Unió Tanácsa és az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az Európai Bizottságot annak végrehajtási hatásköreinek gyakorlásában segítő bizottságokról szóló levélváltás (14) előrevetített egy ilyen jellegű megállapodást.

(39)

Svájc tekintetében ez a határozat az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról aláírt megállapodás értelmében vett schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztése, amelyek a megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő aláírásáról, valamint egyes rendelkezések ideiglenes alkalmazásáról szóló 2004/860/EK tanácsi határozat (15) 4. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben az 1999/437/EK határozat 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak.

(40)

Meg kell állapodni arra vonatkozóan, hogy Svájc képviselői részt vehessenek a Bizottságot végrehajtási hatáskörének gyakorlásában segítő bizottságok munkájában. A (39) preambulumbekezdésben említett megállapodáshoz csatolt, az Európai Unió Tanácsa és Svájc közötti levélváltás előrevetített egy ilyen jellegű megállapodást.

(41)

A Közösség, valamint Izland, Norvégia és Svájc között az ezen eszköz végrehajtásához szükséges kiegészítő szabályok meghatározására megállapodást kell kötni.

(42)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, ezért az rá nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel e határozat az Európai Közösséget létrehozó szerződés harmadik része IV. címének rendelkezései szerinti schengeni vívmányokra épül, Dánia – az említett jegyzőkönyv 5. cikkének megfelelően – a határozat elfogadásának időpontját követő hat hónapon belül dönt arról, hogy saját nemzeti jogába átülteti-e a határozatot.

(43)

Ez a határozat a schengeni vívmányok rendelkezéseinek olyan továbbfejlesztését jelenti, amelyben az Egyesült Királyság – a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozatnak (16) és az azt követő, a schengeni vívmányok rendelkezései egyes részeinek Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága által való alkalmazásáról szóló, 2004. december 22-i 2004/926/EK tanácsi határozatnak (17) megfelelően – nem vesz részt. Az Egyesült Királyság tehát nem vesz részt annak elfogadásában, az rá nem kötelező és nem alkalmazandó.

(44)

Ez a határozat a schengeni vívmányok rendelkezéseinek olyan továbbfejlesztését jelenti, amelyben Írország nem vesz részt, összhangban az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozattal (18). Írország tehát nem vesz részt annak elfogadásában, ezért az rá nem kötelező és nem alkalmazandó.

(45)

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés harmadik részének IV. címe alá tartozó egyes területekre a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárás alkalmazásáról szóló, 2004. december 22-i 2004/927/EK tanácsi határozat (19) – a Szerződés 67. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésével összhangban – a Szerződés 251. cikkében említett eljárást alkalmazandóvá tette a Szerződés 62. cikke 1., 2.a) és 3. pontjának, valamint 63. cikke 2.b) és 3.b) pontjának a hatálya alá tartozó területeken,

1.

„külső határok”: a tagállamok szárazföldi határai, beleértve az álló- vagy folyóvízi határokat, tengeri határokat és repülőtereket, folyami, tengeri és tavi kikötőket, amelyekre alkalmazni kell a közösségi jognak a külső határok átlépésére vonatkozó rendelkezéseit, függetlenül attól, hogy e határok ideiglenesek-e vagy sem;

2.

„ideiglenes külső határok”:

3.

„határátkelőhely”: az illetékes hatóságok által a külső határok átlépésének céljára engedélyezett átkelőhely, amelyről az 562/2006/EK rendelet 34. cikke (2) bekezdésének megfelelően értesítést küldtek;

4.

„ügynökség”: a 2007/2004/EK rendelettel létrehozott, az Európai Unió tagállamai külső határain való operatív együttműködési igazgatásért felelős európai ügynökség.

a)

a külső határokra irányuló, ellenőrzéseket és őrizeti feladatokat is magában foglaló határellenőrzés hatékony szervezése;

b)

a külső határokon a személyek áramlásának hatékony kezelése a tagállamok által egyrészt a külső határok magas szintű védelmének, másrészt a külső határokon a zökkenőmentes határátkelésnek a schengeni vívmányokkal valamint a tiszteletteljes bánásmód és a méltóság elvével összhangban történő biztosítása érdekében;

c)

a külső határok átlépésére vonatkozó közösségi jog rendelkezéseinek, különösen az 562/2006/EK rendeletnek a határőrök általi egységes alkalmazása;

d)

a tagállamok harmadik országokban lévő konzuli és egyéb szolgálatai által szervezett tevékenységek irányításának javítása a harmadik országok állampolgárainak a tagállamok területére való áramlása és a tagállamok közötti ezirányú együttműködés tekintetében.

a)

a tagállamok közötti, a határellenőrzés terén folyó operatív együttműködés eredményeként születő ajánlások, működési előírások és legjobb gyakorlatok végrehajtása;

b)

a határátkelőhelyek közötti határőrizeti rendszerek javításához szükséges intézkedések kidolgozása és alkalmazása;

c)

intézkedések bevezetése vagy hatékony rendszerek kialakítása a megfelelő információk módszeres gyűjtése céljából a külső határokhoz közeli, a határoknál lévő és közvetlenül a határok mögött lévő terület helyzetének alakulásáról;

d)

megfelelő nyilvántartás biztosítása a valamennyi típusú külső határon (szárazföldi, légi, vízi) átkelő személyek számára vonatkozóan;

e)

nyilvántartás és egyéb adatforrások alapján egy, az utaskategóriákra, a különféle típusú külső határokon alkalmazott ellenőrzések és őrizeti intézkedések számára és jellegére vonatkozó statisztikai és adminisztratív adatok gyűjtésére szolgáló rendszer bevezetése vagy korszerűsítése;

f)

hatékony strukturális, stratégiai és operatív együttműködés létrehozása a határátkelőhelyeken működő valamennyi hatóság között;

g)

a határőrség határőrizeti, tanácsadói és ellenőrzési feladatainak elvégzésére irányuló kapacitásának és alkalmasságának javítása;

h)

a külső határok ellenőrzéséért felelős hatóságok közötti, valamint e hatóságok és a migrációval, a menekültüggyel és egyéb kapcsolódó ügyekkel foglalkozó egyéb hatóságok közötti nemzeti szintű információcsere javítása;

i)

a minőségirányítási előírások fejlesztése.

a)

az ideiglenes külső határok kivételével új munkamódszerek, logisztikai intézkedések és korszerű technológia kidolgozása a határátkelőhelyeken való be- és kilépéskor történő rendszeres személyellenőrzés megerősítése érdekében;

b)

a technológia használatának, valamint az eredményes hasznosításáért felelős alkalmazottak szakmai képzésének elősegítése;

c)

a hamis vagy hamisított úti okmányokkal kapcsolatos információcsere előmozdítása és az azokkal kapcsolatos képzés javítása, ideértve az ezen okmányok felismerését szolgáló közös eszközök és gyakorlatok kifejlesztését és terjesztését;

d)

a hatékony, valós idejű adatlekérdezés előmozdítása a határátkelőhelyeken nagyméretű IT-rendszerek – a Schengeni Információs Rendszer (SIS) és a Vízuminformációs Rendszer (VIS) – használatával, és hatékony, valós idejű információcsere a külső határok mentén található valamennyi határátkelőhely között;

e)

a kockázatelemzések eredményeinek operatív és technikai szinten történő optimális felhasználásának biztosítása.

a)

a határőrség egységes oktatásának, képzésének és képesítésének fokozatos kialakítása valamennyi tagállamban, különösen az ügynökség által kidolgozott közös képzési alaptanterv végrehajtása és az ügynökség e területen végzett tevékenységének következetes kiegészítése révén;

b)

a határőrök tagállamok közötti cseréjének és kirendelésének támogatása és fokozása, kiegészítve az ügynökség iránymutatásait és az e területen végzett tevékenységét;

c)

korszerű, kompatibilis technológia használatának elősegítése a külső határokon, amennyiben ez elengedhetetlen a szabályok helyes, hatékony és egységes alkalmazásához;

d)

a hatóságok kapacitásának fejlesztése annak érdekében, hogy ugyanazokat az eljárásokat tudják alkalmazni, valamint a külső határok átlépésének vonatkozásában következetes, gyors és színvonalas határozatokat tudjanak hozni, többek között a vízumkiadásokat illetően;

e)

a határőrök közös gyakorlati kézikönyve alkalmazásának előmozdítása;

f)

területek és központok kialakítása és korszerűsítése olyan személyek számára, akiknek belépését megtagadták, vagy akiket tiltott határátlépést követően feltartóztattak, vagy akik a tagállam területére való illegális belépés céljából közelítették meg a külső határokat;

g)

a biztonság korszerűsítése a határátkelőhelyek területén a határőrség biztonságának, valamint a berendezések, a határőrizeti rendszerek és a közlekedési eszközök védelmének biztosítása érdekében.

a)

a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózata operatív kapacitásának megerősítése és a hálózat révén a tagállamok szolgálatai közötti hatékonyabb együttműködés elősegítése;

b)

a tagállamokat és a fuvarozókat a számukra a fuvarozóknak az utasokkal kapcsolatos adatok közlésére vonatkozó kötelezettségéről szóló, 2004. április 29-i 2004/82/EK irányelv (20), valamint a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló, 1990. június 19-i egyezmény (21) (a továbbiakban: a schengeni egyezmény) 26. cikkének rendelkezései értelmében előírt kötelezettségek teljesítésében segítő intézkedések bevezetése a illegális határátlépők külső határokra történő érkezésének megelőzése érdekében;

c)

az indulási országok repülőterein működő fuvarozókkal folytatott hatékonyabb együttműködés előmozdítása, beleértve a fuvarozók alkalmazottainak az úti okmányokkal kapcsolatos egységes képzését;

d)

a minőségirányítás, a megfelelő szolgáltatások és feltételek előmozdítása a vízumkérelmi eljárás háttere szempontjából;

e)

a tagállamok közötti együttműködés előmozdítása a konzuli szolgálatoknak a vízumkérelmek megvizsgálására irányuló kapacitásának javítása érdekében;

f)

a különböző tagállamok konzuli szolgálatainak a vízumügyekre vonatkozó közös vizsgálati gyakorlataira, egységes igazgatási eljárásaira és határozathozatalára irányuló nemzeti kezdeményezések előmozdítása;

g)

a különböző tagállamok konzuli és egyéb szolgálatai közti rendszeres és szisztematikus – különösen a VIS-szel kapcsolatos – együttműködés előmozdítása, ezen belül a vízumkiadási források és eszközök közös használata, információcsere, vízumkérelmekkel kapcsolatos felmérések és vizsgálatok és közös vízumkérelmi központok kialakítása;

h)

a különböző tagállami konzuli szolgálatok vízumügyekkel kapcsolatos közös nyomozási gyakorlataira, egységes igazgatási eljárásaira és határozataira vonatkozó nemzeti kezdeményezések előmozdítása;

i)

közös konzuli hivatalok kialakítása.

a)

a határátkelési infrastruktúra és a kapcsolódó épületek, mint például határállomások, helikopter-leszállóhelyek vagy a határátkelőhelyeken a járművek és személyek áthaladása céljából kialakított folyosók vagy fülkék;

b)

a határátkelőhelyek közötti határőrizethez szükséges infrastruktúra, épületek és rendszerek, valamint a külső határ tiltott átlépése elleni védelem;

c)

a működéshez szükséges berendezések, mint például érzékelők, videokamerás megfigyelőrendszerek, okmányvizsgálati eszközök, felderítő eszközök, valamint a SIS, a VIS, az Európai Fényképarchiválási Rendszer (FADO) és más európai és nemzeti rendszerek elérésére szolgáló mobil- és rögzített terminálok;

d)

a külső határok ellenőrzését szolgáló közlekedési eszközök, mint például járművek, hajók, helikopterek, könnyű repülőgépek, különösen határőrizeti és a közlekedési eszközökben tartózkodó személyek felderítését szolgáló elektromos berendezéssel felszerelve;

e)

az érintett hatóságok közötti valós idejű információcserét szolgáló berendezések;

f)

IKT-rendszerek;

g)

az alkalmazottak – határőrök, bevándorlási tisztviselők és konzuli tisztviselők – kirendelésére és cseréjére vonatkozó programok;

h)

az érintett hatóságok alkalmazottainak képzése és oktatása, a nyelvi képzést is beleértve;

i)

a korszerű technológia kifejlesztését, tesztelését és bevezetését szolgáló beruházások;

j)

a tagállamok közötti, a határellenőrzés terén folyó operatív együttműködés eredményeként születő ajánlásokat, működési előírásokat és legjobb gyakorlatokat végrehajtó tanulmányok és kísérleti projektek;

k)

tanulmányok és kísérleti projektek, amelyek az innováció ösztönzését, a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréjének megkönnyítését, valamint a tagállamok harmadik országokban lévő konzuli és egyéb szolgálatai által szervezett azon tevékenységek irányítása minőségének javítását célozzák, amelyek a harmadik országok állampolgárainak a tagállamok területére való áramlásával és a tagállamok közötti ez irányú együttműködéssel kapcsolatosak.

a)

infrastrukturális beruházások;

b)

a különleges átutazási rendszert végrehajtó személyzet képzése;

c)

működési többletköltségek, beleértve a kifejezetten a különleges átutazó rendszer működését végrehajtó személyzet fizetését.

a)

a harmadik országbeli állampolgároknak a tagállamok területére történő beáramlása tekintetében hozzájárulás a tagállamok harmadik országbeli konzuli és egyéb szolgálatai által szervezett tevékenységek javításához és a tagállamok ilyen vonatkozású együttműködésének javításához, ideértve a légügyi összekötő tisztek és a bevándorlási összekötő tisztek tevékenységét is;

b)

a vámok, állatorvosi, növény-egészségügyi ellenőrzések integrált határigazgatási intézkedésekbe való fokozatos bevonásának előmozdítása az e területen bekövetkező politikai fejleményekkel összhangban;

c)

támogató szolgáltatások biztosítása a tagállamok számára a külső határoknál jelentkező, sürgős fellépést követelő vészhelyzetek kellően indokolt esetében.

a)

előmozdítják a közösségi együttműködést a közösségi jog és a bevált gyakorlatok végrehajtásában;

b)

támogatják a két vagy több tagállam konzuli szolgálatai közötti partnerségen alapuló transznacionális együttműködési hálózatok és kísérleti projektek létrehozását az innováció ösztönzésére, a tapasztalatcsere és a bevált gyakorlatok cseréjének megkönnyítésére;

c)

támogatják tanulmányok készítését, ismeretek terjesztését és az információcserét, a legjobb gyakorlatokról és minden más témakörről azon általános célkitűzéssel kapcsolatban, hogy hozzájáruljanak a harmadik országokban működő tagállami konzuli szolgálatok által szervezett intézkedések javításához és a tagállamok együttműködéséhez ezen a területen, többek között a korszerű technológia használatával kapcsolatosan;

d)

támogatják e téren a közösségi együttműködés és a közösségi jog új formáit kutató projekteket és tanulmányokat, különösen a közös vízumkérelmi központokat;

e)

támogatják a vízumpolitika és a konzuli együttműködés területén a politikai fejlemények méréséhez használatos közös statisztikai eszközök, módszerek és mutatók tagállamok általi fejlesztését és alkalmazását.

a)

a 34. cikkben megállapított eljárásoknak megfelelően ellenőrzi a tagállamokban az igazgatási és ellenőrzési rendszerek megfelelő működését;

b)

amennyiben a nemzeti igazgatási és ellenőrzési rendszer elégtelen, a 43. és 44. cikkben leírt eljárásoknak megfelelően visszatartja, vagy felfüggeszti a kifizetések egészét vagy egy részét, és a 47. és 48. cikk szerinti eljárásokkal összhangban bármilyen más szükséges pénzügyi korrekciót alkalmaz.

a)

30 % a külső szárazföldi határok számára;

b)

35 % a külső tengeri határok számára;

c)

20 % a repülőterek számára;

d)

15 % a konzuli hivatalok számára.

a)

70 % a külső határaik hosszának arányában, amelyet minden egyes konkrét szakasz esetében a súlyozási együtthatók alapján, a 15. cikk (3) bekezdésének a) pontjával összhangban számítanak ki; valamint

b)

30 % a külső szárazföldi határaiknál tapasztalható, a (7) bekezdés a) pontjának megfelelően meghatározott munkamennyiség arányában.

a)

70 % a külső határaik hosszának arányában, amelyet minden egyes konkrét szakasz esetében a súlyozási együtthatók alapján, a 15. cikk (3) bekezdésének b) pontjával összhangban számítanak ki; valamint

b)

30 % a külső tengeri határaiknál tapasztalható, a (7) bekezdés a) pontjának megfelelően meghatározott munkamennyiség arányában.

a)

50 % a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló, 2001. március 15-i 539/2001/EK tanácsi rendelet (24) I. mellékletében felsorolt országokban működő tagállami konzuli hivatalok számának arányában; valamint

b)

50 % az 539/2001/EK rendelet I. mellékletében felsorolt országokban működő tagállami konzuli hivatalokban folytatott vízumpolitika kezelésére vonatkozó, az e cikk (7) bekezdése c) pontjában meghatározott munkamennyiség arányában.

a)

a csatlakozási okmány 10. jegyzőkönyvének 2. cikke szerinti rendszerről szóló, 2004. április 29-i 866/2004/EK tanácsi rendelet (25) 1. cikkében említett területek közötti vonalat, az ettől a vonaltól északra eső tengeri határ kivételével, figyelembe kell venni – még akkor is, ha az nem képez külső szárazföldi határt –, addig, amíg a 2003-as csatlakozási okmány 10. jegyzőkönyvének 1. cikke rendelkezései alkalmazandók

b)

„külső tengeri határok”: a tagállamok parti tengereinek az Egyesült Nemzetek tengerjogi egyezménye 4–16. cikkének megfelelően meghatározott külső határai. Azokban az esetekben azonban, amikor az illegális migráció/belépés megakadályozása érdekében rendszeresen nagy hatótávolságú műveletekre van szükség, a külső tengeri határ az erős fenyegetettségi szintű területek külső határa. Ezt a szóban forgó tagállamok által az elmúlt két évről szolgáltatott műveleti adatok figyelembevételével kell meghatározni. A „külső tengeri határok” e fogalommeghatározása kizárólag e határozat céljára alkalmazandó, és valamennyi műveletet a nemzetközi jognak megfelelően kell végrehajtani.

a)

külső szárazföldi és külső tengeri határoknál:

b)

repülőtereken:

c)

a konzuli hivatalokban:

a vízumkérelmek száma.

a)

a külső határokon a beléptetéskor elutasított harmadik országbeli állampolgárok száma;

b)

a külső határokon való illegális átkeléskor vagy az arra irányuló kísérlet közben elfogott harmadik országbeli állampolgárok száma;

c)

azon elfogott összekötők száma, akik szándékosan segítették a harmadik országbeli állampolgárok illetéktelen belépését;

d)

a határátkelőhelyeken a Schengeni határ-ellenőrzési kódexszel összhangban észrevett meghamisított vagy hamis úti okmányok, valamint jogosulatlanul kiállított úti okmányok és vízumok száma.

a)

külső szárazföldi határ:

b)

külső tengeri határ:

a)

a helyzet és követelmények az adott tagállamban;

b)

a kiadások költséghatékonysága, többek között figyelemmel a projekt által érintett személyek számára;

c)

a kérelmező szervezet és az esetleges társszervezetek tapasztalata, szakértelme, megbízhatósága és pénzügyi hozzájárulása;

d)

a projektek milyen mértékben egészítik ki az Európai Unió általános költségevetéséből támogatott más fellépésekhez, vagy a nemzeti programok részét képező egyéb tevékenységeket.

a)

tanulmányok, értékelések, szakértői jelentések és statisztikák, beleértve az alap működéséről szóló általános jellegű anyagokat is;

b)

a tagállamok, a végső kedvezményezettek és a nyilvánosság számára nyújtott tájékoztatási intézkedések, beleértve figyelemfelkeltő kampányokat és az alapból finanszírozott projektek közös adatbázisát is;

c)

az irányítást, a figyelemmel kísérést, az ellenőrzést és az értékelést szolgáló számítógépesített rendszerek üzembe helyezése, üzemeltetése és összekapcsolása;

d)

az értékelés és figyelemmel kísérés közös keretének megalkotása, valamint egy mutatórendszer, amely adott esetben figyelembe veszi a nemzeti mutatókat;

e)

az értékelési módszerek javítása és információcsere az e területen alkalmazott gyakorlatokról;

f)

a tagállamok által a 27. cikkel összhangban kijelölt hatóságok számára nyújtott olyan tájékoztatási és képzési intézkedések, amelyek kiegészítik a 33. cikk (2) bekezdésével összhangban a tagállamok által a hatóságaik számára nyújtott iránymutatásra tett erőfeszítéseket.

a)

a 2007–2010-es időszakra a tagállamnak juttatott társfinanszírozás teljes éves összegének 7 %-át plusz 30 000 eurót és

b)

a 2011–2013-as időszakra a tagállamnak juttatott társfinanszírozás teljes éves összegének 4 %-át plusz 30 000 eurót.

a)

a tagállam aktuális helyzetének leírása az infrastruktúra, a berendezések, a közlekedési eszközök, ICT-rendszerek és a határőrizeti szerveknél és konzuli hatóságoknál dolgozó alkalmazottak képzésére és oktatására tett intézkedések tekintetében;

b)

az adott tagállam igényeinek vizsgálata az infrastruktúra, a berendezések, a közlekedési eszközök, ICT-rendszerek és a határőrizeti szervek és konzuli hatóságok szolgálatainál az alkalmazottak képzésére és oktatására tett intézkedések tekintetében, valamint a többéves programidőszakban az igények kielégítésére tervezett operatív célok megnevezése;

c)

a célok eléréséhez megfelelő stratégia és a megvalósításukhoz kapcsolódó prioritások bemutatása, valamint a prioritások végrehajtására tervezett intézkedések leírása;

d)

annak feltüntetése, hogy a stratégia összeegyeztethető-e más regionális, nemzeti és közösségi eszközökkel;

e)

információ a prioritásokról és azok különleges céljairól. A célokat – meghatározott számú mutató alkalmazásával – számszerűsíteni kell, az arányosság elvét figyelembe véve. A mutatóknak lehetővé kell tenniük a kiinduló helyzethez képest történt előrehaladás és a prioritásokat szolgáló célok hatékonyságának felmérését;

f)

a 12. cikkben meghatározott partnerségi elv végrehajtásához kiválasztott megközelítés ismertetése;

g)

vázlatos finanszírozási terv, mely prioritásonként és éves programonként felsorolja az alapból javasolt pénzügyi hozzájárulást és az állami vagy magánforrásból származó társfinanszírozás összegét;

h)

a többéves program nyilvánosságra hozatalának biztosítására megállapított rendelkezések.

a)

a többéves program tervezete megfelel-e az alap céljainak és a 20. cikkben hivatkozott stratégiai iránymutatásoknak;

b)

a többéves program tervezetében előirányzott intézkedések helyénvalósága, figyelemmel a javasolt stratégiára;

c)

megfelelnek-e e határozat rendelkezéseinek a tagállam által az alap fellépései végrehajtására meghatározott igazgatási és ellenőrzési rendelkezések;

d)

a többéves program tervezete megfelel-e a közösségi jognak, különösen a személyek szabad mozgását biztosító közösségi jognak, és az ahhoz közvetlenül kapcsolódó kísérő intézkedéseknek a külső határellenőrzés, a menekültügy és bevándorlás területén.

a)

az éves program alapján finanszírozandó projektek kiválasztásának általános szabályai;

b)

az éves program szerint támogatandó intézkedések ismertetése;

c)

az alapból nyújtott hozzájárulás javasolt pénzügyi bontása a program különféle intézkedései között; valamint a 18. cikk szerint az éves program végrehajtásához szükséges technikai támogatás fedezetére igényelt összeg megadása.

a)

az irányításban és az ellenőrzésben érintett szervek feladatainak meghatározása, valamint a feladatok megosztása az egyes szerveken belül;

b)

a feladatoknak ezen szerveken belüli és e szervek közötti elkülönítése elvének tiszteletben tartása;

c)

minden szervnek megfelelő források a kijelölt feladatok végrehajtásához az alapból társfinanszírozott intézkedések egész végrehajtási időszakában;

d)

az éves programok keretében bejelentett költségek helytállóságát és szabályszerűségét szavatoló eljárások;

e)

megbízható számítógépes számviteli, felügyeleti és pénzügyi beszámolási rendszerek;

f)

jelentési és felügyeleti rendszer olyan esetben, amikor a felelős szerv egy másik szervet bíz meg a feladatok elvégzésével;

g)

eljárási kézikönyvek az ellátandó funkciókhoz;

h)

a rendszer működésének ellenőrzésére vonatkozó rendelkezések;

i)

megfelelő ellenőrzési nyomvonalat biztosító rendszerek és eljárások;

j)

a szabálytalanságok esetére és a jogosulatlanul átutalt összegek visszafizettetésére vonatkozó jelentéstételi és figyelemmel kísérési eljárások.

a)

felelős hatóság: a tagállam funkcionális szerve, a tagállam által kijelölt nemzeti hatóság vagy szerv vagy a tagállam magánjoga alá tartozó, közszolgálati feladatot ellátó szerv, amely felel az alapból támogatott többéves program és éves programok igazgatásáért, és kezeli a Bizottsággal folytatott mindennemű kommunikációt;

b)

hitelesítő hatóság: a tagállam által a kiadásigazoló nyilatkozatok Bizottsághoz való benyújtását megelőző hitelesítésére kijelölt nemzeti hatóság vagy szerv vagy ilyen szervként vagy hatóságként eljáró személy;

c)

ellenőrző hatóság: a tagállam által kijelölt nemzeti hatóság vagy szerv – feltéve, hogy feladata ellátásában független a felelős hatóságtól és a hitelesítő hatóságtól –, amely az igazgatási és ellenőrzési rendszer eredményes működésének ellenőrzéséért felel;

d)

adott esetben egy felhatalmazott hatóság.

a)

jogi személy, kivéve, ha a tagállam funkcionális szerve;

b)

rendelkezik olyan megfelelő infrastruktúrával, amely megkönnyíti a sokféle felhasználóval és a többi tagállamban működő felelős szervekkel, valamint a Bizottsággal folytatott kommunikációt;

c)

olyan közigazgatási területen működik, hogy a feladatokat megfelelően, összeférhetetlenség nélkül tudja végezni;

d)

képes alkalmazni a közösségi alapigazgatási szabályokat;

e)

pénzügyi és igazgatási kapacitása arányos az igazgatandó közösségi pénzeszközök mértékével;

f)

rendelkezik olyan megfelelően szakképzett alkalmazottakkal, akik alkalmasak a nemzetközi környezetben végzett igazgatási munkára.

a)

a 12. cikkel összhangban konzultál a partnerekkel;

b)

javaslatokat nyújt be a Bizottságnak a 21. és 23. cikkben említett többéves és éves programokra;

c)

adott esetben pályázati és ajánlati felhívásokat szervez és hirdet;

d)

az alap társfinanszírozási tevékenységeihez megszervezi a projektek kiválasztását a 16. cikk (5) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelelően;

e)

fogadja a Bizottságtól érkező kifizetéseket, és kifizetéseket eszközöl a végső kedvezményezetteknek;

f)

biztosítja az alapból és egyéb érintett nemzeti és közösségi pénzügyi eszközökből történő társfinanszírozások közti következetességet és kiegészítő jelleget;

g)

figyelemmel kíséri a társfinanszírozott termékek és szolgáltatások leszállítását, és ellenőrzi azt, hogy az intézkedésekre bejelentett kiadások ténylegesen felmerültek-e, és összhangban vannak-e a közösségi és nemzeti szabályokkal;

h)

gondoskodik egy olyan rendszerről, mely az éves program minden intézkedésének számviteli nyilvántartásait számítógépes formában rögzíti és tárolja, valamint biztosítja a pénzügyi irányításhoz, felügyelethez, ellenőrzéshez és értékeléshez szükséges végrehajtási adatok összegyűjtését;

i)

biztosítja, hogy a végső kedvezményezettek és az alapból társfinanszírozott intézkedések végrehajtásába bevont egyéb szervek – a nemzeti számviteli szabályok sérelme nélkül – vagy külön számviteli rendszert, vagy az intézkedéssel kapcsolatos valamennyi ügylet számára megfelelő számviteli kódot alkalmazzanak;

j)

biztosítja, hogy az alap 51. cikkben említett értékeléseit az 52. cikk (2) bekezdésében előírt határidőkön belül elvégzik, és azok megfelelnek a Bizottság és a tagállam közötti megállapodásban meghatározott minőségi szabványoknak;

k)

eljárásokat dolgoz ki annak biztosítására, hogy a megfelelő ellenőrzési nyomvonal biztosításához előírt valamennyi kiadási és ellenőrzési dokumentumot a 45. cikk követelményeinek megfelelően megőrzik;

l)

biztosítja, hogy az ellenőrző hatóság a 32. cikk (1) bekezdésében meghatározott ellenőrzések elvégzésére minden szükséges információt megkap a működtetett irányítási eljárásokról és az alap által társfinanszírozott projektekről;

m)

biztosítja, hogy a hitelesítő hatóság hitelesítés céljából valamennyi szükséges információt megkapja a kiadásokra vonatkozóan elvégzett eljárásokról és ellenőrzésekről;

n)

elkészíti és benyújtja a Bizottságnak az éves programok végrehajtásáról szóló előrehaladási jelentéseket és záróbeszámolókat, a hitelesítő hatóság által hitelesített kiadásigazoló nyilatkozatokat és a kifizetési kérelmeket, vagy adott esetben a visszatérítési nyilatkozatot;

o)

tájékoztatási és tanácsadó tevékenységet végez; a támogatott intézkedések eredményeit széles körben terjeszti;

p)

együttműködik a Bizottsággal és a többi tagállam felelős hatóságával;

q)

ellenőrzi a 35. cikk (6) bekezdésében említett iránymutatások végső kedvezményezettek általi végrehajtását.

a)

tanúsítja, hogy:

b)

a hitelesítés céljából biztosítja, hogy az irányító hatóságtól megfelelő információt kapott a kiadásigazoló nyilatkozatokban szereplő kiadásokra vonatkozóan elvégzett eljárásokról és ellenőrzésekről;

c)

hitelesítés céljából számba veszi az ellenőrző hatóság által vagy annak felelősségére elvégzett valamennyi ellenőrzés eredményét;

d)

számítógépes számviteli nyilvántartásokat tart fenn a Bizottságnak bejelentett kiadásokról;

e)

ellenőrzi minden olyan közösségi finanszírozás behajtását – adott esetben a kamatokkal együtt –, amelyről megállapítják, hogy szabálytalanságok miatt, jogosulatlanul fizették ki;

f)

nyilvántartja a behajtandó összegeket, és a behajtott összegeket az Európai Unió általános költségvetése alapján, lehetőség szerint levonva őket következő kiadásigazoló nyilatkozatból.

a)

biztosítja, hogy az igazgatási és ellenőrzési rendszer hatékony működésének vizsgálata céljából ellenőrzésekre kerüljön sor;

b)

a bejelentett kiadások ellenőrzésére megfelelő minta alapján biztosítja az intézkedések ellenőrzését; a minta az egyes éves programok teljes támogatható kiadásának legalább 10 %-át felöleli;

c)

az alapból társfinanszírozott fő kedvezményezettek ellenőrzésének és az ellenőrzések programozási időszakon belüli egyenletes eloszlásának biztosítására ellenőrzési stratégiát mutat be a Bizottságnak a többéves program jóváhagyásától számított hat hónapon belül az a) és b) pontban említett ellenőrzéseket végrehajtó szervekre.

a)

éves vizsgálati jelentés, amely megállapítja az éves program tekintetében az ellenőrzési stratégiának megfelelő ellenőrzések eredményeit, és beszámol a program igazgatási és ellenőrzési rendszereiben feltárt esetleges hiányosságokról;

b)

az ellenőrzési hatóság felelőssége mellett végzett ellenőrzések alapján arra vonatkozó vélemény, hogy az irányítási és ellenőrzési rendszer működése megfelelő biztosítékul szolgál-e arra, hogy a Bizottsághoz benyújtott kiadásigazoló nyilatkozatok helytállók, és arra, hogy az azok alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályosak;

c)

a záró-egyenleg kifizetési kérelem vagy visszafizetési nyilatkozat érvényességét, valamint az érintett kiadás jogszerűségét és szabályosságát értékelő nyilatkozat.

a)

a 31. cikk (1) bekezdése a) pontjának és a 37. cikknek megfelelően kiállított, hitelesített kiadásigazoló nyilatkozat és egyenlegkifizetési kérelem vagy visszatérítési nyilatkozat;

b)

az 53. cikkben meghatározott éves program végrehajtásáról szóló záróbeszámoló;

c)

a 32. cikk (3) bekezdésében előírt éves vizsgálati jelentés, vélemény és nyilatkozat.

a)

valamely nemzeti vagy közösségi ellenőrző szervezet jelentésében az igazgatási és ellenőrzési rendszerek működésének súlyos hiányosságaira utaló bizonyítékok találhatók;

b)

a tisztviselőnek további vizsgálatokat kell elvégeznie, miután olyan információ jutott a tudomására, amely szerint valamely hitelesített kiadásigazoló nyilatkozatban szereplő költség nem korrigált, súlyos szabálytalansághoz kapcsolódik.

a)

a program igazgatási és ellenőrző rendszerében olyan súlyos hiányosság merül fel, amely érinti a kifizetések hitelesítésére vonatkozó eljárás megbízhatóságát, és amelyre nem hoztak korrekciós intézkedéseket; vagy

b)

egy hitelesített kiadásigazoló nyilatkozatban szereplő kiadás nem helyesbített, súlyos szabálytalansághoz kapcsolódik; vagy

c)

egy tagállam nem teljesítette a 33. és 34. cikk szerinti kötelezettségeit.

a)

a program igazgatási és ellenőrzési rendszerében olyan súlyos hiányosság merült fel, amely kockáztatja a programnak már kifizetett közösségi hozzájárulást;

b)

szabálytalan kiadás található a hitelesített kiadásigazoló nyilatkozatban, és azt a tagállam az e bekezdés szerinti korrekciós eljárás megindításáig nem javította ki;

c)

egy tagállam nem teljesítette a 33. cikk szerinti kötelezettségeit az e bekezdés szerinti korrekciós eljárás megnyitását megelőzően.

a)

2010. június 30-ig az alapból finanszírozott intézkedések végrehajtásának értékelő jelentését;

b)

2012. június 30-ig (a 2007–2010-es időszakra) és 2015. június 30-án (a 2011–2013-as időszakra) az alapból társfinanszírozott intézkedések eredményeiről és hatásáról szóló értékelő jelentést.

a)

2010. június 30-ig felülvizsgálati jelentést a 14. és 15. cikkről, szükség esetén a módosítási javaslatokkal;

b)

2010. december 31-ig időközi jelentést az alap végrehajtásának mennyiségi és minőségi szempontú eredményeiről, valamint az alap további fejlesztésére vonatkozó javaslatot;

c)

2012. december 31-ig (a 2007–2010. közötti időszakra) és 2015. december 31-ig (a 2011–2013. közötti időszakra) utólagos jelentést.

a)

az éves program pénzügyi és operatív végrehajtása;

b)

a többéves program és prioritásainak végrehajtása terén történt előrehaladás annak egyedi, igazolható céljai vonatkozásában a mutatók számszerűsítésével mindenhol és mindenkor, ahol és amikor a számszerűsítés lehetséges;

c)

a felelős hatóság lépései a végrehajtás minőségének és eredményességének biztosítása érdekében, különösen a következők:

d)

az éves és többéves programról szóló tájékoztatás és a program nyilvánosságának biztosítására hozott intézkedések.

a)

2007. június 7-ét követően a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2007. június 22-én kijelölik a 27. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett felelős nemzeti hatóságot, valamint adott esetben a felhatalmazott hatóságot;

b)

2007. szeptember 30-ig benyújtják a 34. cikk (2) bekezdésében említett igazgatási és ellenőrzési rendszerek leírását.

a)

a 2007-es pénzügyi évre a tervek szerint mekkora összeget juttatnak számukra;

b)

a 2008–2013-as pénzügyi évekre a tervek szerint mekkora összeget juttatnak számukra a 2007-es pénzügyi évre tervezett összeg extrapolációja alapján, szem előtt tartva a pénzügyi keretben a 2007–2013-as évekre megállapított javasolt éves előirányzatokat.

a)

a Bizottság 2007. július 1-ig közli a tagállamokkal, hogy a 2007-es pénzügyi évre a tervek szerint mekkora összeget juttatnak számukra;

b)

a tagállamok 2007. december 1-ig benyújtják a 2007-es éves program tervezetét a Bizottságnak;

c)

a tagállamok 2008. március 1-jéig benyújtják a 2008-as éves program tervezetét a Bizottságnak.

6.6.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 144/45

(1)

A Szerződés a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fokozatos létrehozása érdekében rendelkezik a személyek szabad mozgását biztosító intézkedések, és ezzel összefüggésben a külső határokon folyó ellenőrzésekre, a menekültügyre és a bevándorlásra vonatkozó kísérő intézkedések elfogadásáról, valamint a menekültügyre, bevándorlásra és a harmadik országbeli állampolgárok jogai védelmére vonatkozó intézkedések elfogadásáról.

(2)

Az Európai Tanács 1999. október 15-i és 16-i tamperei ülésén ismét megerősítette szándékát a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozására. Ezért a közös európai menekült- és migrációs politikának törekednie kell a harmadik országok állampolgáraival szembeni tisztességes bánásmódra és a migrációs áramlások jobb kezelésére.

(3)

A hatékony közösségi visszatérési politika a hiteles legális bevándorlási és menekültpolitika fontos kiegészítője, és az illegális bevándorlás elleni küzdelem lényeges eleme. A tagállamok jelentős költségvetési forrásokat különítettek el a visszatérési programok és a kényszerített visszatérési műveletek végrehajtása tekintetében. Az e területen történő, megfelelő közösségi pénzügyi eszközökkel támogatott közös európai uniós fellépés támogathatja a tagállamokat, kiemelheti az illegálisan tartózkodók visszatérésének szükségességét, és hozzájárulhat a tagállamok közötti fokozott szolidaritáshoz.

(4)

A Tanács 2002. február 28-án elfogadta az Európai Unión belül az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló átfogó tervet (4), amelyben kiemelte, hogy a visszafogadási és visszatérési politika az illegális bevándorlás elleni küzdelem szerves és alapvető része, és meghatározta azt a két elemet, nevezetesen a közös elveket és a közös intézkedéseket, amelyeken – a tagállamok közötti igazgatási együttműködés javításának keretében – a közösségi visszatérési politikának alapulnia kell.

(5)

A Tanács 2002. november 28-i visszatérési cselekvési programja, amely az illegálisan tartózkodókra vonatkozó közösségi visszatérési politikáról szóló, 2002. október 14-i bizottsági közleményen alapul, a visszatérés tagállamokban történő igazgatására vonatkozó teljes intézkedési lánccal foglalkozik, és kiterjed a harmadik országok állampolgárainak kényszerített és önkéntes visszatérésére, valamint a visszatérés fő szakaszaira, beleértve az előkészületet és a nyomon követést is.

(6)

Az Európai Tanács 2003. június 19-i és 20-i thesszaloniki ülésén felhívta a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a visszatéréssel kapcsolatos külön közösségi eszközre vonatkozó összes szempontot, különösen a visszatérési cselekvési programban meghatározott prioritások támogatása érdekében.

(7)

A közös visszafogadási politika sikeres fejlesztésének prioritásairól szóló, 2004. november 2-i tanácsi következtetések hangsúlyozzák, hogy a közösségi visszafogadási megállapodások fontos hozzájárulást jelentenek a migráció hatékonyan történő közös kezeléséhez, továbbá fontos szerepet játszanak az illegális bevándorlás elleni küzdelem terén. A közösségi visszafogadási megállapodások az Európai Unió és az illegális bevándorlók származási, korábbi tartózkodási vagy tranzitországai közötti párbeszéd és együttműködés egyik fontos elemét jelentik.

(8)

A 2004. június 8-i következtetéseket követően, amelyekben a Tanács felszólította a költségvetési hatóságot, hogy tegye lehetővé az előkészítő intézkedéseket, és felkérte a Bizottságot, hogy vegye figyelembe véleményét az integrált visszatérési terveknek a tagállamokkal szoros együttműködésben történő kialakításáról, előkészítő intézkedések kezdeményezésére került sor a 2005–2006-os időszakra.

(9)

Az Európai Tanács 2004. november 4–5-i brüsszeli ülésén a „hágai programban” az Európai visszatérési alap (a továbbiakban: az alap) előkészítő szakaszának elindítását és – az előkészítő szakasz értékelésének figyelembe vételével – az alap 2007-ig történő létrehozását sürgette.

(10)

A Tanács 2004 novemberében tudomásul vette az elnökség jelentését, amely elemezte azokat a legjobb gyakorlatokat, amelyekről az egyes országokba történő visszatérés tekintetében beszámoltak. A jelentés megállapította, hogy számos lehetőség adott, és a tagállamok között fokozottabb gyakorlati együttműködésre van szükség a visszatérés megvalósítása során. A jelentés rámutatott, hogy mind nemzeti, mind közösségi szinten lehetőség lenne a visszatérési politika és az általános politikák integráltabb megközelítésére. Ezenkívül a jelentés meghatározta a tagállamok legjobb gyakorlatait a harmadik országok állampolgárainak származási vagy tranzitországukba való önkéntes vagy kényszerített visszatérésére vonatkozóan, mint például a támogatott önkéntes visszatérési programok előmozdítása a fenntartható visszatérés érdekében, visszatéréssel kapcsolatos tanácsadás, valamint a közös visszatérési műveletek, beleértve a bérelt légi járatokat.

(11)

Olyan eszközt kell a Közösség rendelkezésére bocsátani, amelynek célja, hogy támogassa és ösztönözze a tagállamok által a visszatérés kezelésének javítására tett erőfeszítéseket annak minden dimenziójában, a visszatérés integrált igazgatásának elve alapján, a visszatérésre vonatkozó közös szabályok tisztességes és hatékony végrehajtásának támogatása céljából, a visszatérésre vonatkozó közösségi jogszabályokban meghatározottak szerint.

(12)

E határozat értelmében 2007-re nem kell támogatást előirányozni, azért, hogy az előkészítő intézkedések értékeléséről szóló bizottsági jelentés alapján figyelembe lehessen venni a visszatérésre vonatkozó előkészítő intézkedések (2005–2006) eredményeit.

(13)

Az említett közös szabályok különösen a harmadik országok állampolgárainak kitoloncolásáról hozott határozatok kölcsönös elismeréséről szóló, 2001. május 28-i 2001/40/EK tanácsi irányelv (5), és az abból következő, a harmadik országok állampolgárainak kitoloncolásáról hozott határozatok kölcsönös elismeréséről szóló, 2001/40/EK tanácsi irányelv alkalmazásából adódó pénzügyi aránytalanságok kiegyenlítését célzó kritériumok és gyakorlati szabályok megállapításáról szóló, 2004. február 23-i 2004/191/EK tanácsi határozat (6), valamint a harmadik államok kiutasított állampolgárainak két vagy több tagállam területéről történő kitoloncolására szolgáló közös légi járatok szervezéséről szóló, 2004 április 29-i 2004/573/EK tanácsi határozat (7).

(14)

Ez a későbbi közösségi eszközöket is érinti, például egy, az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérésére vonatkozó közös tagállami eljárási szabályokkal kapcsolatos eszközt, amely egyenlő feltételeket teremtene az Európai Unióban a visszatérési eljárások tekintetében, tehát meghatározná azokat a feltételeket és határokat, amelyeken belül a tagállamok visszatérési intézkedéseket hoznak.

(15)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az alap keretében végrehajtott intézkedések tiszteletben tartsák a különösen az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben (Európai emberi jogi egyezmény), az Európai Unió alapjogi chartájában, az 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyvvel kiegészített, a menekültek jogállásáról szóló, 1951. július 28-i genfi egyezményben, valamint adott esetben az egyéb vonatkozó nemzetközi eszközökben, például a gyermek jogairól szóló 1989-es ENSZ-egyezményben lefektetett alapvető jogokból származó kötelezettségeket.

(16)

Szem előtt tartva, hogy az emberi jogokról szóló európai egyezmény 4. jegyzőkönyve értelmében tilos a kollektív kitoloncolás, kizárólag a kiutasított személyek küldhetők vissza az e határozat szerint támogatásra jogosult közös visszatérési műveletek keretében.

(17)

Az alap hatályára és céljára figyelemmel az semmilyen esetben sem támogathat személyek őrizetben tartására használt, harmadik országokban található területekre és központokra irányuló intézkedéseket.

(18)

Az önkéntes visszatérés fontos része a visszairányítás kiegyensúlyozott, hatékony és fenntartható megközelítésének, ahogy azt a Tanács által 2002. november 28-án jóváhagyott és az e területre vonatkozó európai uniós jogi eszközök – mint például az önkéntes visszatérésről szóló, 2005. november 2-i tanácsi következtetések – által többször megerősített visszatérési cselekvési program is említi.

(19)

A visszatérés integrált igazgatásának körébe tartozó támogatható intézkedéseknek figyelembe kell venniük a sérülékeny személyek különleges helyzetét.

(20)

A visszatérés nemzeti szintű igazgatásának hatékonyabbá tétele érdekében az alapnak az olyan személyek önkéntes visszatérésével kapcsolatos intézkedéseket is támogatnia kell, akik nem kötelesek a területet elhagyni, mint például olyan menedékkérők, akik még nem kaptak elutasító választ, vagy olyan személyek, akik a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelv (8) értelmében valamilyen formában nemzetközi védelemben részesülnek, vagy a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről szóló, 2001. július 20-i 2001/55/EK tanácsi irányelv (9) értelmében átmeneti védelemben részesülnek.

(21)

E határozat elsődleges célja a visszatérés nemzeti szintű integrált igazgatásának előmozdítása. A tagállamokat ösztönzik arra, hogy a visszatérési műveleteket az integrált visszatérési cselekvési tervek figyelembevételével hajtsák végre, amelyek elemzik a tagállamokban a célcsoportok tekintetében fennálló helyzetet, a tervezett műveletekkel kapcsolatos célokat tűznek ki, és az érdekelt felekkel – például az ENSZ Menekültügyi Főbiztosával (UNHCR) és a Nemzetközi Migrációs Szervezettel (IOM) – együttműködve többféle intézkedés révén megvalósuló hatékony és fenntartható visszatérésekre összpontosító visszatérési rendszereket kínálnak. Adott esetben az integrált visszatérési terveket rendszeresen értékelni és módosítani kell.

(22)

A személyek, különösen a terület elhagyására nem kötelezett személyek önkéntes visszatérésének előmozdítása érdekében rendelkezni kell az ilyen visszatérőknek szóló ösztönzőkről, például a jobb visszatérési támogatás révén a kedvezőbb elbánásról. Az önkéntes visszatérés ilyen formája a visszatérők méltóságteljes visszatérésének, illetve a költséghatékonyság szempontjából a hatóságoknak is kedvez. A tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy részesítsék előnyben az önkéntes visszatérést.

(23)

Szakpolitikai szempontból azonban az önkéntes és a kényszerített visszatérés egymással kölcsönös kapcsolatban állnak és kölcsönösen erősítik egymást, és a tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy a visszatérés igazgatása során erősítsék meg a két visszatérési forma egymást kiegészítő jellegét. Kényszerített visszatérések végrehajtására az Európai Unió bevándorlási és menekültügyi politikája integritásának és a tagállamok bevándorlási és menekültügyi rendszerei megőrzésének érdekében nyilvánvalóan szükség van. Tehát a kényszerített visszatérés lehetősége előfeltétele azon feltétel biztosításának, hogy ez a politika ne legyen aláaknázható, és végrehajtható legyen a jogállamiság elve, amely önmagában is lényeges a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozásához. Ezért e határozatnak támogatnia kell a kényszerített visszatérés megkönnyítésére irányuló tagállami intézkedéseket.

(24)

Ezen túlmenően, a tagállamok által a visszatérés területén tapasztalt legnagyobb akadályok gyakran a kényszerített visszatérésekkel kapcsolatban merülnek fel. Az egyik fontos akadály az érintett személy azonosságával kapcsolatos bizonytalanság és/vagy a szükséges úti okmányok hiánya. E problémák megoldása érdekében a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy javítsák a harmadik országok konzuli szolgálataival folytatott együttműködést, és növeljék az egymás közötti információcserét és operatív együttműködést az ilyen szolgálatokkal való együttműködés tekintetében.

(25)

Azokban a tagállamokban, amelyek ezt megfelelőnek tartják, e határozatnak továbbá feltétlenül támogatnia kell a visszatérési országban hozott, a visszatérőkre vonatkozó egyedi intézkedéseket egyrészt azért, hogy biztosítsák a személyek származási városukba vagy régiójukba való tényleges, jó körülmények között történő visszatérését, másrészt javítsák a közösségbe való tartós visszailleszkedésüket. Ezeknek az intézkedéseknek nem egyszerűen a harmadik országnak történő segítségnyújtásból kell állniuk, és csak akkor és annyiban támogathatók, amennyiben fennáll a folyamatosság az integrált visszatérési terv alapján a tagállamok területén kezdeményezett és nagy részben ott végrehajtott tevékenységekkel.

(26)

Ezen túlmenően az említett intézkedéseknek összhangban kell lenniük a külső segítségnyújtásra vonatkozó közösségi eszközök által támogatott intézkedésekkel, és különösen a menekültügyről és migrációról szóló tematikus programmal.

(27)

Ez a határozat egy összefüggő keret része – amely magában foglalja a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános program keretében a 2008–2013-as időszakra az Európai Menekültügyi Alap létrehozásáról szóló, 2007. május 23-i 2007/573/EK európai parlamenti és tanácsi határozatot (10), a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános program keretében a 2007–2013-as időszakra a Külső Határok Alap létrehozásáról szóló, 2007. május 23-i 2007/574/EK európai parlamenti és tanácsi határozatot (11) és a „Szolidaritás és a migrációs áramlások kezelése” általános program keretében a 2007–2013-as időszakra a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap létrehozásáról szóló, …-i 2007/…/EK tanácsi határozatot (12) – és amelynek célja a tagállamok közötti igazságos feladatmegosztás kérdésének rendezése mindazon pénzügyi terheket illetően, amelyek az Unió külső határainál az integrált igazgatás bevezetéséből és a Szerződés harmadik részének IV. címével összhangban kidolgozott közös menekültügyi és bevándorlási politikák végrehajtásából adódnak.

(28)

Az 2007/2004/EK rendelettel (13) létrehozott, az Európai Unió tagállamai külső határain való operatív együttműködési igazgatásért felelős európai ügynökség (a továbbiakban: az ügynökség) egyik feladata, hogy biztosítsa a szükséges segítséget a tagállamok közös visszatérési műveleinek megszervezéséhez, és meghatározza az úti okmányok megszerzésének, illetve a tagállamok területén illegálisan tartózkodó, harmadik országbeli állampolgárok visszaküldésének legjobb gyakorlatát. Ennek megfelelően az ügynökség biztosítja, hogy a tagállamok közötti hatékony, összehangolt visszatérési erőfeszítések feltételei teljesülnek, míg a közös visszatérési műveletek végrehajtását és szervezését az illetékes nemzeti szolgálatokra hagyja. Ezért az ügynökség számára lehetővé kell tenni a közösségi intézkedések által rendelkezésre bocsátott források használatát e határozat keretében.

(29)

Az alapból nyújtott támogatás hatékonyabb és célzottabb lesz akkor, ha a támogatható intézkedések társfinanszírozása stratégiai többéves programozáson alapul, amelyet minden tagállam a Bizottsággal párbeszédet folytatva dolgoz ki.

(30)

A Bizottság által elfogadott stratégiai iránymutatások alapján valamennyi tagállamnak az egyedi helyzetét és igényeit figyelembe vevő és a fejlesztési stratégiáját meghatározó többéves programozási dokumentumot kell készítenie, amely keretet képez az éves programokban felsorolt intézkedések végrehajtásához.

(31)

Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (14) (a továbbiakban: költségvetési rendelet) 53. cikke (1) bekezdése b) pontjában említett megosztott igazgatással kapcsolatban meg kell pontosan határozni, hogy a Bizottság milyen feltételekkel gyakorolhatja az Európai Unió általános költségvetésének végrehajtásával kapcsolatos feladatait, és tisztázni kell a tagállamok együttműködési kötelezettségeit. E feltételek alkalmazásával a Bizottság megbizonyosodhat arról, hogy a tagállamok jogszerűen és helyesen, illetve a költségvetési rendelet 27. cikke és 48. cikkének (2) bekezdése értelmében a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban használják fel az alapot.

(32)

A Bizottság objektív és átlátható módszer alkalmazásával kidolgozza a rendelkezésre álló kötelezettségvállalási előirányzatok indikatív bontását.

(33)

A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk az igazgatási és az ellenőrzési rendszer megfelelő működésének és a végrehajtás minőségének biztosítására. Ehhez meg kell határozni azokat az általános elveket és szükséges funkciókat, amelyeket minden programnak teljesítenie kell.

(34)

A szubszidiaritás és az arányosság elvének megfelelően elsősorban a tagállamok felelnek az alapból származó fellépések végrehajtásáért és ellenőrzéséért.

(35)

A többéves és éves programok hatékony és helyes végrehajtása érdekében meg kell határozni a tagállamok kötelezettségeit az igazgatási és ellenőrzési rendszerek, a kiadások hitelesítése, valamint a közösségi jogszabályok helytelen alkalmazásának vagy megsértésének megelőzése, felderítése és korrekciója tekintetében. Különösen az irányítás és ellenőrzés tekintetében kell meghatározni azokat a módszereket, amelyekkel a tagállamok biztosítják a megfelelő rendszerek létrehozását és kielégítő működését.

(36)

A Bizottság pénzügyi ellenőrzésre vonatkozó hatáskörének sérelme nélkül ösztönözni kell ezen a területen a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködést.

(37)

Az alapból támogatott intézkedések eredményessége és következményei az értékelésüktől, és az eredményeik terjesztésétől is függenek. Meg kell határozni a tagállamok és a Bizottság e vonatkozású kötelezettségeit, valamint az értékelés megbízhatóságát, és a kapcsolódó információk minőségét biztosító szabályokat.

(38)

Az intézkedéseket félidős felülvizsgálat és hatásvizsgálat keretében értékelni kell, és az értékelési folyamatot a projekt felügyeleti intézkedései részeként kell végezni.

(39)

Szem előtt tartva a közösségi finanszírozás átláthatóságának fontosságát, a Bizottságnak – figyelembe véve a megosztott igazgatás alá tartozó olyan más eszközökkel kapcsolatos gyakorlatot, mint például a strukturális alapok – iránymutatást kell nyújtania annak elősegítése érdekében, hogy az ezen alapból támogatásban részesülő valamennyi hatóság, nem kormányzati szervezet, nemzetközi szervezet és egyéb szervezet megfelelően igazolja vissza a kapott támogatást.

(40)

Ez a határozat a program teljes időtartamára meghatároz egy olyan pénzügyi keretösszeget, amely az éves költségvetési eljárás során a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 2006. május 17-i intézményközi megállapodás (15) 37. pontja szerinti elsődleges hivatkozási alapot jelenti a költségvetési hatóság számára.

(41)

Mivel e határozat célját, nevezetesen az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérésének előmozdítását a visszatérés integrált igazgatása közös előírásainak és elveinek keretein belül a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés léptéke vagy hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvével összhangban ez a határozat nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(42)

Az e határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (16) összhangban kell elfogadni.

(43)

Mivel e határozatnak a stratégiai iránymutatások elfogadására vonatkozó intézkedése általános hatályú és e határozat nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányul, beleértve néhány ilyen elem törlését vagy a határozat új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítését is, azt az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. A hatékonyság érdekében, az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra vonatkozó rendes határidőket a stratégiai iránymutatások elfogadása esetében le kell rövidíteni.

(44)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, ezért az rá nem kötelező és nem alkalmazandó.

(45)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban Írország 2005. szeptember 6-i levelében jelezte, hogy e határozat elfogadásában és alkalmazásában részt kíván venni.

(46)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban az Egyesült Királyság 2005. október 27-i levelében jelezte, hogy e határozat elfogadásában és alkalmazásában részt kíván venni.

(47)

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés harmadik részének IV. címe alá tartozó egyes területekre a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárás alkalmazásáról szóló, 2004. december 22-i 2004/927/EK tanácsi határozat (17) – a Szerződés 67. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésével összhangban – a Szerződés 251. cikkében említett eljárást alkalmazandóvá tette a Szerződés 62. cikke 1., 2.a) és 3. pontjának, valamint 63. cikke 2.b) és 3.b) pontjának a hatálya alá tartozó területeken,

a)

a visszatérés integrált igazgatásának bevezetése és tagállami szervezésének és végrehajtásának javítása;

b)

a tagállamok közötti együttműködés fokozása a visszatérés integrált igazgatása és annak végrehajtása keretében;

c)

a visszatérésre vonatkozó közös szabályok eredményes és egységes alkalmazásának elősegítése az e területre vonatkozó szakpolitika fejlődésének megfelelően.

a)

a célcsoportok tekintetében vagy a visszatéréssel kapcsolatos konkrét célzott kérdés tekintetében fennálló tagállami helyzet, valamint az előirányzott műveletekhez kapcsolódó kihívások (például az úti okmányok megszerzése és a visszatérés egyéb gyakorlati akadályai) átfogó értékelésén alapulnak, adott esetben figyelembe véve az érintett ügyforgalmat. Az átfogó értékelést az összes érintett hatósággal és partnerrel együttműködve kell elkészíteni;

b)

a harmadik országbeli állampolgárok, különösen a tagállam területére való belépés és ott-tartózkodás feltételeit nem vagy már nem teljesítő személyek önkéntes visszatérési rendszereinek ösztönzésével, valamint – szükség esetén – e személyek tekintetében a kényszerített visszatérési műveletek végrehajtásával kapcsolatos széleskörű intézkedésekre irányulnak, teljes összhangban a humanitárius elvekkel és méltóságuk tiszteletben tartásával;

c)

tervet és/vagy ütemezést tartalmaznak, és adott esetben időszakos értékelési mechanizmust irányoznak elő, amely lehetővé teszi a tervezés módosítását és a terv gyakorlati hatásának értékelését; és

d)

az illetékes igazgatási, bűnüldöző és bírósági szervek – amelyek adott esetben akár különböző kormányzati szinteken is helyezkedhetnek el – közötti együttműködést elősegítő intézkedéseket tartalmaznak, amennyiben a tagállamok azt szükségesnek tartják.

a)

a tagállami hatóságok eredményes, stabil és tartós operatív együttműködésének kialakítása vagy javítása a harmadik országok konzuli hatóságaival és bevándorlási szolgálataival, a harmadik országok állampolgárainak visszatéréséhez szükséges úti okmányok beszerzése, valamint a gyors és sikeres kiutasítások biztosítása céljából;

b)

a visszatérésre vonatkozó, minél korábbi tájékoztatás módjainak és eszközeinek támogatása a menekültügyi és bevándorlási eljárások keretében, valamint a harmadik országbeli állampolgároknak az önkéntes visszatérés lehetőségének kihasználására való egyéni ösztönzése módjainak és eszközeinek előmozdítása;

c)

a harmadik országbeli állampolgárok önkéntes visszatérésének megkönnyítése, különösen támogatott önkéntes visszatérési programokon keresztül, a tényleges és fenntartható visszatérések biztosítása céljából;

d)

a nemzeti, regionális, helyi, városi és egyéb közigazgatási hatóságok különböző szintjei közötti olyan együttműködési módok fejlesztése, amelyek révén a tisztviselők gyorsan információhoz juthatnak mások visszatéréssel kapcsolatos tapasztalatairól és gyakorlatáról, valamint lehetőség szerint egyesíthetik erőforrásaikat;

e)

a belépés és tartózkodás feltételeit nem vagy már nem teljesítő harmadik országbeli állampolgárok kényszerített visszatéréseinek egyszerűsítése és végrehajtása, a bevándorlási politikák hitelességének és integritásának fokozása és a kényszerű kiutasításra váró személyek őrizeti időszakának csökkentése céljából.

a)

a származási, korábbi tartózkodási vagy tranzitországgal kapcsolatos információk összegyűjtésével és a potenciális visszatérők ezen információkról történő tájékoztatásával kapcsolatos együttműködés;

b)

a tagállami hatóságok harmadik országok konzuli hatóságaival és bevándorlási szolgálataival való hatékony, stabil és tartós operatív munkakapcsolatainak kialakítása terén folytatott együttműködés, a harmadik országok állampolgárainak visszatéréséhez szükséges úti okmányok beszerzésében adott konzuli segítségnyújtás megkönnyítésére, valamint a gyors és sikeres kiutasítások biztosítására;

c)

közös integrált visszatérési tervek kidolgozása és megvalósítása, ezen belül közös önkéntes visszatérési programok meghatározott származási, korábbi tartózkodási vagy tranzitországok tekintetében;

d)

tanulmányok az aktuális helyzetről és a tagállamok közötti, a visszatérés területén folytatott igazgatási együttműködés fokozásának lehetőségeiről, valamint a nemzetközi és nem kormányzati szervezeteknek az ebben az összefüggésben betöltendő szerepéről;

e)

információcsere és a legjobb gyakorlatok cseréje, támogatás és tanácsadás a különösen sérülékeny csoportok visszatérésének kezeléséhez;

f)

a gyakorlati szakemberek számára szervezett szemináriumok a meghatározott harmadik országokra és/vagy régiókra vonatkozó legjobb gyakorlatokról;

g)

a származási, korábbi tartózkodási vagy tranzitországokban a visszafogadott személyek befogadását lehetővé tevő közös intézkedések;

h)

intézkedések közös kidolgozása a személyek származási vagy korábbi tartózkodási országba történő fenntartható visszatérésének biztosítására.

a)

az illetékes hatóságok arra irányuló kapacitásának fokozása, hogy a lehető leggyorsabban jó minőségű visszatérési határozatokat hozzanak;

b)

az illetékes igazgatási hatóságok arra irányuló kapacitásának fokozása, hogy a kiutasítási határozatokat gyorsan hajtsák végre, az emberi méltóság és a műveletekre vonatkozó európai biztonsági szabályok teljes mértékű figyelembevételével;

c)

a bírósági szervek arra irányuló kapacitásának fokozása, hogy gyorsabban értékeljék a megfellebbezett visszatérési határozatokat;

d)

szemináriumok és közös képzések szervezése az illetékes nemzeti, regionális, helyi, városi és egyéb illetékes igazgatási, bűnüldöző és bírósági szervek alkalmazottainak a visszatérési műveletek jogi és gyakorlati szempontjairól;

e)

az illetékes igazgatási hatóságok arra irányuló kapacitásának fokozása, hogy a kölcsönös elismerési és közös visszatérési műveletekkel kapcsolatos közös rendelkezéseket – többek között az ügynökség által a visszatérés terén meghatározott ajánlásokat, operatív szabályokat és legjobb gyakorlatokat – hatékonyan hajtsák végre.

1.

valamennyi visszatérési ügyben a harmadik országok állampolgárainak visszatérés előtti tájékoztatása, tanácsadás az egyének számára az önkéntes visszatérés lehetőségeiről, fordítási költségek, a nélkülözhetetlen úti okmányok beszerzése, a visszatérés előtt szükséges orvosi vizsgálatok költsége, a visszatérők és kísérőik – többek között orvosi személyzet és tolmácsok – utazásának és élelmezésének költsége, a kísérők – többek között orvosi személyzet és tolmácsok – szállásköltsége, a tagállamon belüli és a visszatérési országig történő szállítás költsége, valamint együttműködés a származási, korábbi tartózkodási vagy tranzitország hatóságaival;

2.

valamennyi visszatérési ügyben külön segítségnyújtás az olyan rászoruló személyeknek, mint például a kiskorúak, a kísérő nélküli kiskorúak, a fogyatékkal élő személyek, az időskorúak, a terhes nők, a kisgyermekes egyedülálló szülők, valamint a kínzást, nemi erőszakot vagy a pszichológiai, fizikai vagy szexuális erőszak egyéb súlyos formáit elszenvedett személyek;

3.

emellett, a belépés és tartózkodás feltételeit nem vagy már nem teljesítő harmadik országbeli állampolgárok kényszerített visszatérésének esetén a visszatérők és kísérőik részt vevő tagállamból való elutazásának, élelmezésének és ideiglenes szállásának költsége a szervező tagállamban az indulás előtt, a közös visszatérési műveletek esetén;

4.

emellett, a belépés és tartózkodás feltételeit nem vagy már nem teljesítő harmadik országbeli állampolgárok önkéntes visszatérésének esetén a visszatérés előkészítésében a visszatérőknek nyújtott támogatás, valamint a visszatérés előtti alapvető kiadások;

5.

emellett, a tagállamok területének elhagyására nem kötelezett harmadik országbeli állampolgárok önkéntes visszatérésének esetén, valamint más esetekben, amennyiben a tagállamok helyénvalónak találják, a visszatérés utáni kezdeti költségekhez történő korlátozott pénzügyi hozzájárulás, a visszatérő személyes holmijának szállítása, megfelelő ideiglenes szállás a visszatérési országba való érkezés utáni első néhány napra fogadóközpontban vagy szükség esetén szállodában, képzési és foglalkoztatási támogatás, valamint adott esetben a gazdasági tevékenységekhez nyújtott korlátozott induló támogatás;

6.

az illetékes igazgatási, bűnüldöző és bírósági szervek alkalmazottainak oktatása és képzése, ezen dolgozók kiküldetése más tagállamokból, a visszatéréssel kapcsolatos közös szabályok hatékony és egységes alkalmazásának, valamint a visszatérőkkel való bánásmódot érintő nemzetközi eszközök alapján fennálló kötelezettségek tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, továbbá az együttműködés fokozása, valamint harmadik országokban a visszatérési politikák eredményét értékelő missziók;

7.

a harmadik országok konzuli hivatalaival és bevándorlási szolgálataival az úti okmányok megszerzése és a gyors kiutasítási eljárások biztosítása céljából folytatott operatív együttműködés esetén a harmadik országok állampolgárainak azonosításáért és úti okmányaik ellenőrzéséért felelős hatóságok és szolgálatok alkalmazottainak a tagállamokban való utazási és szállásköltsége;

8.

a tagállamok területének elhagyására nem kötelezett harmadik országbeli állampolgárok visszailleszkedésével kapcsolatos intézkedések esetén készpénzösztönzők és más, a visszailleszkedés folyamatának elindításához szükséges rövid távú intézkedések a visszatérő személyes fejlődése érdekében, például képzés, elhelyezkedési és foglalkoztatási támogatás, gazdasági tevékenységekhez nyújtott induló támogatás, valamint visszatérés utáni támogatás és tanácsadás;

9.

a belépés és tartózkodás feltételeit nem vagy már nem teljesítő harmadik országbeli állampolgárokhoz kapcsolódó visszailleszkedési intézkedések esetén, amennyiben a tagállamok helyénvalónak tartják, készpénzösztönzők és más, a visszailleszkedés folyamatának elindításához szükséges rövid távú intézkedések a visszatérő személyes fejlődése érdekében, például képzés, elhelyezkedési és foglalkoztatási támogatás, gazdasági tevékenységekhez nyújtott induló támogatás, valamint visszatérés utáni támogatás és tanácsadás, továbbá olyan intézkedések, amelyek révén a tagállamok megfelelő előkészületeket tudnak biztosítani a visszatérők harmadik országokban való, érkezésük utáni fogadására.

a)

előmozdítják a közösségi jog és a bevált gyakorlatok végrehajtására irányuló közösségi együttműködést;

b)

támogatják a két vagy több tagállamban működő szervek közötti transznacionális partnerségen alapuló transznacionális együttműködési hálózatok és kísérleti projektek létrehozását az innováció ösztönzésére, a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréjének megkönnyítésére és a menekültpolitika minőségének javítására;

c)

támogatják a transznacionális figyelemfelkeltő kampányokat;

d)

támogatják – elsősorban a múltbéli és a jelenlegi visszatérési programok hatására vonatkozó, nagyobb számú összehasonlító tanulmány ösztönzése céljából – a legjobb gyakorlatokra és a visszatérési politikák minden más vonatkozására, többek között a korszerű technológia felhasználására vonatkozó tanulmányokat, tájékoztatást és információcserét;

e)

támogatják e téren a közösségi együttműködés és a közösségi jog új formáinak lehetőségére vonatkozó kísérleti projekteket és tanulmányokat;

f)

támogatják – elsősorban az önkéntes és kényszerített visszatérések szerint lebontott statisztikák terjesztése céljából – a visszatérés területén a szakpolitikai fejlemények méréséhez használatos közös statisztikai eszközök, módszerek és mutatók tagállamok általi fejlesztését és alkalmazását;

g)

támogatják a visszatérés területén folytatott legjobb gyakorlatokról – a kísérőket is beleértve – szóló közös kézikönyvnek az ügynökséggel együttműködésben történő kidolgozását és rendszeres naprakésszé tételét;

h)

a kellően indokolt, sürgős fellépést igénylő vészhelyzetek esetén kiegészítő szolgáltatást biztosítanak a tagállamok számára.

a)

valamennyi olyan harmadik országbeli állampolgár, aki nem kapott végleges elutasító határozatot valamely tagállamban a nemzetközi védelemre irányuló kérelmére, és aki választhatja az önkéntes visszatérés lehetőségét, feltéve, hogy nem szerzett új állampolgárságot és nem hagyta el az adott tagállam területét;

b)

valamennyi olyan harmadik országbeli állampolgár, aki a 2004/83/EK irányelv értelmében valamilyen formában nemzetközi védelemben, vagy a 2001/55/EK irányelv értelmében átmeneti védelemben részesül egy tagállamban, és aki azt választja, hogy az önkéntes visszatérés lehetőségével él, feltéve, hogy nem szerzett új állampolgárságot és nem hagyta el az adott tagállam területét;

c)

valamennyi olyan harmadik országbeli állampolgár, aki nem vagy már nem teljesíti a tagállamba történő belépés és tartózkodás feltételeit, és aki az adott tagállam területének elhagyására vonatkozó kötelezettségével összhangban az önkéntes visszatérés lehetőségével él;

d)

valamennyi egyéb olyan harmadik országbeli állampolgár, aki nem vagy már nem teljesíti a tagállamba történő belépés és tartózkodás feltételeit.

a)

a 32. cikkben megállapított eljárásoknak megfelelően ellenőrzi a tagállamokban az igazgatási és ellenőrzési rendszerek megfelelő működését;

b)

amennyiben a nemzeti igazgatási és ellenőrzési rendszer elégtelen, a 41. és 42. cikkben leírt eljárásnak megfelelően visszatartja, vagy felfüggeszti a kifizetések egészét vagy egy részét, és a 45. és 46. cikk szerinti eljárásokkal összhangban bármilyen más szükséges pénzügyi korrekciót alkalmaz.

a)

50 % azon harmadik országbeli állampolgárok teljes száma arányában, akik nem vagy már nem teljesítik a tagállamba történő belépés és tartózkodás feltételeit, és akikre nemzeti és/vagy közösségi jog alapján, azaz igazgatási vagy bírósági határozat vagy törvény alapján olyan, az elmúlt három év folyamán hozott visszatérési határozat vonatkozik, amely megállapítja vagy kimondja a tartózkodás jogellenes voltát, és visszatérési kötelezettséget állapít meg;

b)

50 % azon harmadik országbeli állampolgárok száma arányában, akik az elmúlt három évben közigazgatási vagy bírósági távozást elrendelő végzés alapján önkéntesen vagy kényszerített módon ténylegesen elhagyták a tagállam területét.

a)

olyan harmadik országbeli állampolgárok, akiktől a tranzitövezetben való tartózkodás során valamely tagállam megtagadta a belépést;

b)

olyan harmadik országbeli állampolgárok, akiknek – különösen az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2003. február 18-i 343/2003/EK tanácsi rendelet (18) értelmében – egy tagállamból egy másik tagállamba vissza kell térniük.

a)

a tagállamban fennálló helyzet és követelmények;

b)

a kiadások költséghatékonysága, figyelemmel többek között a projekt által érintett személyek számára;

c)

a kérelmező szervezet és az esetleges társszervezetek tapasztalata, szakértelme, megbízhatósága és pénzügyi hozzájárulása;

d)

a projektek milyen mértékben egészítik ki az Európai Unió általános költségvetése által támogatott vagy a nemzeti programok részét képező egyéb tevékenységeket.

a)

tanulmányok, értékelések, szakértői jelentések és statisztikák, beleértve az alap működéséről szóló általános jellegű anyagokat is;

b)

a tagállamok, a végső kedvezményezettek és a nyilvánosság számára nyújtott tájékoztatási intézkedések, beleértve a figyelemfelkeltő kampányokat és az alapból finanszírozott projektek közös adatbázisát is;

c)

az irányítást, a figyelemmel kísérést, az ellenőrzést és az értékelést szolgáló számítógépesített rendszerek üzembe helyezése, üzemeltetése és összekapcsolása;

d)

az értékelés és figyelemmel kísérés közös keretének megalkotása, valamint egy mutatórendszer, amely adott esetben figyelembe veszi a nemzeti mutatókat;

e)

az értékelési módszerek javítása és információcsere az e területen alkalmazott gyakorlatokról;

f)

a tagállamok által a 25. cikkel összhangban kijelölt hatóságok számára nyújtott olyan tájékoztatási és képzési intézkedések, amelyek kiegészítik a 31. cikkel összhangban a tagállamok által a hatóságaik számára nyújtott iránymutatásra tett erőfeszítéseket.

a)

a 2008–2010-es időszakra az adott tagállamnak juttatott társfinanszírozás teljes éves összegének 7 %-át plusz 30 000 EUR-t és

b)

a 2011–2013-as időszakra az adott tagállamnak juttatott társfinanszírozás teljes éves összegének 4 %-át plusz 30 000 EUR-t.

a)

harmadik országok olyan állampolgárainak visszatérése, akiknek birtokában nincs útlevél vagy más, személyazonosságot igazoló okmány;

b)

harmadik országok olyan állampolgárainak visszatérése, akik nem esnek a közösségi visszafogadási megállapodások, vagy nemzeti kétoldalú visszafogadási megállapodások hatálya alá, tekintettel a nemzetközi jog szerinti, a saját állampolgárok visszafogadására vonatkozó állami kötelezettség megerősítésére;

c)

a harmadik országok állampolgárainak, illetve hontalan személyeknek a visszatérése abba az országba, amelyből származnak, vagy amelyben tartózkodtak, de amelynek nem állampolgárai;

d)

az olyan személyek visszatérése, akik nem kötelesek a tagállamok területét elhagyni, mint például olyan menedékkérők, akik még nem kaptak elutasító határozatot, valamint olyan személyek, akik a 2004/83/EK irányelv értelmében valamilyen formában nemzetközi védelemben részesülnek, vagy a 2001/55/EK irányelv értelmében átmeneti védelemben részesülnek;

e)

különösen sérülékeny csoportok visszatérése.

a)

a tagállam aktuális helyzetének leírása, tekintettel a visszatérés integrált igazgatásának elvére, a harmadik országok konzuli szolgálataival és bevándorlási szolgálataival fenntartott együttműködésre, az önkéntes visszatéréshez és kényszerített visszatéréshez kapcsolódó intézkedésekre és politikákra – az önkéntes és kényszerített visszatérések szerint lebontott adatokkal együtt, amennyiben azok rendelkezésre állnak –, a visszailleszkedési intézkedésekkel és a visszatérés fenntarthatóságával kapcsolatos megközelítésre, az illetékes igazgatási és bírósági hatóságok kapacitásépítésére, valamint a fentiekkel kapcsolatosan a többi tagállammal folytatott együttműködésre;

b)

a tagállamban fennálló követelmények elemzése, tekintettel a harmadik országok konzuli szolgálataival és bevándorlási szolgálataival fenntartott együttműködésre, az önkéntes visszatéréshez és kényszerített visszatéréshez kapcsolódó intézkedésekre és politikákra, a visszailleszkedési intézkedésekkel és a visszatérés fenntarthatóságával kapcsolatos megközelítésre, az illetékes igazgatási és bírósági hatóságok kapacitásépítésére, valamint a fentiekkel kapcsolatosan a többi tagállammal folytatott együttműködésre, továbbá operatív célok megadása e követelmények teljesítése érdekében a többéves program időtartama alatt;

c)

a célok eléréséhez megfelelő stratégia és a megvalósításukhoz kapcsolódó prioritások bemutatása, valamint a prioritások végrehajtására tervezett intézkedések leírása;

d)

annak feltüntetése, hogy a stratégia összeegyeztethető-e más regionális, nemzeti és közösségi eszközökkel;

e)

információ a prioritásokról és azok különleges céljairól. A célokat számszerűen, korlátozott számú mutató használatával, az arányosság elvének figyelembevételével kell bemutatni. A mutatóknak lehetővé kell tenniük a kiinduló helyzethez képest történt előrehaladás és a prioritásokat végrehajtó célok hatékonyságának felmérését;

f)

a 12. cikkben meghatározott partnerségi elv végrehajtásához kiválasztott megközelítés ismertetése;

g)

vázlatos finanszírozási terv, amely prioritásonként és éves programokra lebontva felsorolja az alapból javasolt pénzügyi hozzájárulást és az állami vagy magánforrásból származó társfinanszírozás teljes összegét;

h)

a többéves program nyilvánosságra hozatalának biztosítására megállapított rendelkezések.

a)

a többéves program tervezete megfelel-e az alap céljainak és a 18. cikkben hivatkozott stratégiai iránymutatásoknak;

b)

a többéves program tervezetében előirányzott intézkedések helyénvalósága, figyelemmel a javasolt stratégiára;

c)

a tagállam által az alap fellépéseinek végrehajtására meghatározott igazgatási és ellenőrzési rendelkezések megfelelnek-e e határozat rendelkezéseinek;

d)

a többéves program tervezete megfelel-e a program a közösségi jognak, különösen a személyek szabad mozgását biztosító közösségi jognak, és az ahhoz közvetlenül kapcsolódó kísérő intézkedéseknek a külső határellenőrzés, a menekültügy és bevándorlás területén.

a)

az éves program alapján finanszírozandó projektek kiválasztásának általános szabályai;

b)

az éves program szerint támogatandó intézkedések ismertetése;

c)

az alapból nyújtott hozzájárulás javasolt pénzügyi bontása a program különféle intézkedései között; valamint a 17. cikk szerint az éves program végrehajtásához szükséges technikai támogatás fedezetére igényelt összeg megadása.

a)

az irányításban és az ellenőrzésben érintett szervek feladatainak meghatározása, valamint a feladatok megosztása az egyes szerveken belül;

b)

a feladatok elkülönítése elvének ezen szerveken belüli és e szervek közötti tiszteletben tartása;

c)

minden szervnek megfelelő források a kijelölt feladatok végrehajtásához az alapból társfinanszírozott intézkedések egész végrehajtási időszakában;

d)

a többéves program keretében bejelentett költségek helytállóságát és szabályszerűségét szavatoló eljárások;

e)

megbízható számítógépes számviteli, felügyeleti és pénzügyi beszámolási rendszerek;

f)

jelentési és felügyeleti rendszer olyan esetben, amikor a felelős szerv egy másik szervet bíz meg a feladatok elvégzésével;

g)

eljárási kézikönyvek az ellátandó funkciókhoz;

h)

a rendszer működésének ellenőrzésére vonatkozó rendelkezések;

i)

megfelelő ellenőrzési nyomvonalat biztosító rendszerek és eljárások;

j)

a szabálytalanságok esetére és a jogosulatlanul átutalt összegek visszafizettetésére vonatkozó jelentéstételi és figyelemmel kísérési eljárások.

a)

felelős hatóság: a tagállam funkcionális szerve, a tagállam által kijelölt nemzeti hatóság vagy szerv vagy a tagállam magánjoga által szabályozott, közszolgálati feladatot ellátó szerv, amely felel az alapból támogatott többéves program és éves programok igazgatásáért, és kezeli a Bizottsággal folytatott mindennemű kommunikációt;

b)

hitelesítő hatóság: a tagállam által a kiadásigazoló nyilatkozatoknak Bizottsághoz való benyújtását megelőző hitelesítésére kijelölt nemzeti hatóság vagy szerv vagy ilyen szervként vagy hatóságként eljáró személy;

c)

ellenőrző hatóság: a tagállam által kijelölt nemzeti hatóság vagy szerv – feltéve, hogy feladata ellátásában független a felelős hatóságtól és a hitelesítő hatóságtól –, amely az igazgatási és ellenőrzési rendszer eredményes működésének ellenőrzéséért felel;

d)

adott esetben egy felhatalmazott hatóság.

a)

jogi személy, kivéve, ha a tagállam funkcionális szerve;

b)

rendelkezik olyan megfelelő infrastruktúrával, amely megkönnyíti a sokféle felhasználóval és a többi tagállamban működő felelős szervekkel, valamint a Bizottsággal folytatott kommunikációt;

c)

olyan közigazgatási területen működik, hogy a feladatokat megfelelően, összeférhetetlenség nélkül tudja végezni;

d)

képes alkalmazni a közösségi alapigazgatási szabályokat;

e)

pénzügyi és igazgatási kapacitása arányos az igazgatandó közösségi pénzeszközök mértékével;

f)

rendelkezik olyan megfelelően szakképzett alkalmazottakkal, akik alkalmasak a nemzetközi környezetben végzett igazgatási munkára.

a)

a 12. cikkel összhangban konzultál a partnerekkel;

b)

javaslatokat nyújt be a Bizottságnak a 19. és 21. cikkben említett többéves és éves programokra;

c)

adott esetben pályázati és ajánlati felhívásokat szervez és hirdet;

d)

az alap társfinanszírozási tevékenységeihez megszervezi a projektek kiválasztását a 15. cikk (5) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelelően;

e)

fogadja a Bizottságtól érkező kifizetéseket, és kifizetéseket eszközöl a végső kedvezményezetteknek;

f)

biztosítja az alapból és egyéb érintett nemzeti és közösségi pénzügyi eszközökből történő társfinanszírozások közti következetességet és kiegészítő jelleget;

g)

figyelemmel kíséri a társfinanszírozott termékek és szolgáltatások leszállítását, továbbá azt, hogy az intézkedésekre bejelentett kiadások ténylegesen felmerültek-e, és összhangban vannak-e a közösségi és nemzeti szabályokkal;

h)

gondoskodik egy olyan rendszerről, mely az éves program minden intézkedésének számviteli nyilvántartásait számítógépes formában rögzíti és tárolja, valamint biztosítja a pénzügyi irányításhoz, felügyelethez, ellenőrzéshez és értékeléshez szükséges végrehajtási adatok összegyűjtését;

i)

biztosítja, hogy a végső kedvezményezettek és az alapból társfinanszírozott intézkedések végrehajtásába bevont egyéb szervek – a nemzeti számviteli szabályok sérelme nélkül – vagy külön számviteli rendszert, vagy az intézkedéssel kapcsolatos valamennyi ügylet számára megfelelő számviteli kódot alkalmazzanak;

j)

biztosítja, hogy az alap 49. cikkben említett értékeléseit az 50. cikk (2) bekezdésében előírt határidőkön belül elvégzik, és azok megfelelnek a Bizottság és a tagállam közötti megállapodásban meghatározott minőségi szabványoknak;

k)

eljárásokat dolgoz ki annak biztosítására, hogy a megfelelő ellenőrzési nyomvonal biztosításához előírt valamennyi kiadási és ellenőrzési dokumentumot a 43. cikk követelményeinek megfelelően megőrzik;

l)

biztosítja, hogy az ellenőrző hatóság a 30. cikk (1) bekezdésében meghatározott ellenőrzések elvégzésére minden szükséges információt megkap az alkalmazott igazgatási eljárásokról és az alap által társfinanszírozott projektekről;

m)

biztosítja, hogy a hitelesítő hatóság hitelesítés céljából valamennyi szükséges információt megkapja a kiadásokra vonatkozóan elvégzett eljárásokról és ellenőrzésekről;

n)

elkészíti és benyújtja a Bizottságnak az éves programok végrehajtásáról szóló előrehaladási jelentéseket és záróbeszámolókat, a hitelesítő hatóság által hitelesített kiadásigazoló nyilatkozatokat és a kifizetési kérelmeket, vagy adott esetben a visszatérítési nyilatkozatot;

o)

tájékoztatási és tanácsadó tevékenységet végez; a támogatott intézkedések eredményeit széles körben terjeszti;

p)

együttműködik a Bizottsággal és a többi tagállam felelős hatóságával;

q)

ellenőrzi a 33. cikk (6) bekezdésében említett iránymutatások végső kedvezményezettek általi végrehajtását.

a)

tanúsítja, hogy:

b)

a hitelesítés céljából biztosítja, hogy az irányító hatóságtól megfelelő információt kapott a kiadásigazoló nyilatkozatokban szereplő kiadásokra vonatkozóan elvégzett eljárásokról és ellenőrzésekről;

c)

hitelesítés céljából számba veszi az ellenőrző hatóság által vagy annak felelősségére elvégzett valamennyi ellenőrzés eredményét;

d)

számítógépes számviteli nyilvántartásokat tart fenn a Bizottságnak bejelentett kiadásokról;

e)

ellenőrzi minden olyan közösségi finanszírozás behajtását – adott esetben a kamatokkal együtt –, amelyről megállapítják, hogy szabálytalanságok miatt, jogosulatlanul fizették ki;

f)

nyilvántartja a behajtandó összegeket és a behajtott összegeket az Európai Unió általános költségvetése alapján, lehetőség szerint levonva őket következő kiadásigazoló nyilatkozatból.

a)

biztosítja, hogy az igazgatási és ellenőrzési rendszer eredményes működésének vizsgálata céljából ellenőrzésekre kerüljön sor;

b)

a bejelentett kiadások ellenőrzésére megfelelő minta alapján biztosítja az intézkedések ellenőrzését; a minta az egyes éves programok teljes támogatható kiadásának legalább 10 %-át felöleli;

c)

az alapból társfinanszírozott fő kedvezményezettek ellenőrzésének és az ellenőrzések programozási időszakon belüli egyenletes eloszlásának biztosítására ellenőrzési stratégiát mutat be a Bizottságnak a többéves program jóváhagyásától számított hat hónapon belül az a) és b) pontban említett ellenőrzéseket végrehajtó szervekre.

a)

éves vizsgálati jelentés, amely megállapítja az éves program tekintetében az ellenőrzési stratégiának megfelelő ellenőrzések eredményeit, és beszámol a program igazgatási és ellenőrzési rendszereiben feltárt esetleges hiányosságokról;

b)

az ellenőrzési hatóság felelőssége mellett végzett ellenőrzések alapján arra vonatkozó vélemény, hogy az irányítási és ellenőrzési rendszer működése megfelelő biztosítékul szolgál-e arra, hogy a Bizottsághoz benyújtott kiadásigazoló nyilatkozatok helytállók, és arra, hogy az azok alapjául szolgáló ügyletek jogszerűek és szabályosak;

c)

a záró-egyenleg kifizetési kérelem vagy visszafizetési nyilatkozat érvényességét, valamint az érintett kiadás jogszerűségét és szabályosságát értékelő nyilatkozat.

a)

a 29. cikk (1) bekezdése a) pontjának és a 35. cikknek megfelelően kiállított, hitelesített kiadásigazoló nyilatkozat és egyenlegkifizetési kérelem vagy visszatérítési nyilatkozat;

b)

az 51. cikkben meghatározott éves program végrehajtásáról szóló záróbeszámoló;

c)

a 30. cikk (3) bekezdésében előírt éves vizsgálati jelentés, vélemény és nyilatkozat.

a)

valamely nemzeti vagy közösségi ellenőrző szervezet jelentésében az igazgatási és ellenőrzési rendszerek működésének súlyos hiányosságaira utaló bizonyítékok találhatók;

b)

a tisztviselőnek további vizsgálatokat kell elvégeznie, miután olyan információ jutott a tudomására, amely szerint valamely hitelesített kiadásigazoló nyilatkozatban szereplő költség nem korrigált, súlyos szabálytalansághoz kapcsolódik.

a)

a program igazgatási és ellenőrző rendszerében olyan súlyos hiányosság merül fel, amely érinti a kifizetések hitelesítésére vonatkozó eljárás megbízhatóságát, és amelyre nem hoztak korrekciós intézkedéseket; vagy

b)

egy hitelesített kiadásigazoló nyilatkozatban szereplő kiadás nem helyesbített, súlyos szabálytalansághoz kapcsolódik; vagy

c)

egy tagállam nem teljesítette a 31. és 32. cikk szerinti kötelezettségeit.

a)

a program igazgatási és ellenőrzési rendszerében olyan súlyos hiányosság merült fel, amely kockáztatja a programnak már kifizetett közösségi hozzájárulást;