JELENTÉS a Tanácsnak az Európai Központi Bank igazgatósági tagságára történő jelölésre vonatkozó ajánlásáról

a Tanácsnak az Európai Központi Bank igazgatósági tagságára történő jelölésre vonatkozó ajánlásáról

(14862/2011 – C7‑0312/2011 – 2011/0806(NLE))

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanács 2011. október 4-i ajánlására (14862/2011)[1],

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 283. cikkének (2) bekezdésének második albekezdésére, amelynek megfelelően az Európai Tanács konzultált a Parlamenttel (C7‑0312/2011),

–   tekintettel eljárási szabályzata 109. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7‑0000/2011),

A. mivel az Európai Tanács 2011. október 4-én levélben konzultált az Európai Parlamenttel Jörg Asmussennek az Európai Központi Bank igazgatósági tagjává 2011. november 1-jétől nyolc évi időtartamra történő kinevezéséről;

B.  mivel a Gazdasági és Monetáris Bizottság értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 283. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek, valamint az EKB-nak a Szerződés 130. cikkéből következő teljes függetlensége követelménye szempontjából – a javasolt jelölt képességeit; mivel ezen értékelés keretében a bizottság megismerhette a jelölt életrajzát és a neki küldött írásbeli kérdőívre adott válaszait;

C. mivel ugyanezen bizottság a továbbiakban – 2011. október 10-én –másfél órában meghallgatta a jelöltet, aki a meghallgatáson bevezető nyilatkozatot tett, majd válaszolt a bizottság tagjai által feltett kérdésekre;

1.  kedvező véleményt nyilvánít a Jörg Asmussen-nek az Európai Központi Bank igazgatósági tagjává történő kinevezésére irányuló tanácsi ajánlásról;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányának.

• [1]  HL L 0., 0000.0.0., 0. o.

Önéletrajz

Jörg Asmussen

Született 1966-ban, Flensburgban

A Német Szövetségi Pénzügyminisztérium államtitkára

Szakmai karrier

2008 júliusa óta           a Szövetségi Pénzügyminisztérium alábbi főigazgatóságokért felelő államtitkára:

-          I. Főigazgatóság (fiskális politika és makrogazdasági ügyek)

-          VII. Főigazgatóság (pénzügyi piaci politika)

-          E. Főigazgatóság (európai politika)

2003 márciusától          A VII. Főigazgatóság vezetője

2008 júniusig              Pénzügyi piaci politika

2002 októberétől         Az E. Főigazgatóság vezetője

2003 februárjáig           Az európai ügyek legfontosabb kérdésköreinek felelőse;

                                   Az európai ügyekkel kapcsolatos általános pénzügyi kérdések

1999 júliusától              A miniszteri hivatal vezetője és a szövetségi pénzügyminiszter

2002 októberéig          személyi titkára

1998–1999                 Az államtitkár személyi titkára

Az államtitkár az alábbiakért volt felelős: európai ügyek, monetáris és hitellel kapcsolatos ügyek, valamint nemzetközi pénzügy- és monetáris politika

1996–1998                 Tisztviselő a nemzetközi gazdasági és monetáris fejlesztéssel, az IMF-fel és a gazdasági csúcstalálkozókkal foglalkozó osztályon

1996 óta                     Szövetségi Pénzügyminisztérium, Berlin

1994–1996                 Projektigazgató az európai gazdasági, szociális és

                                   munkaerő-piaci politika területén a kölni központú Institut für Sozialforschung und Gesellschaftspolitik GmbH szociológiai kutatóintézetben

Tagságai és mandátumai

-    Az EU Gazdasági és Pénzügyi Bizottságának tagja, valamint az Eurocsoporttal foglalkozó munkacsoport tagja

-    Németország a G7-ek és G20-ak találkozóira delegált pénzügyi megbízottja

-    A Pénzügyi Stabilitási Tanács tagja

-    Helyettes kormányzó a Világbanknál

-    Helyettes kormányzó az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknál

-    Németország Szövetségi Pénzügyi Felügyeleti Hatósága Általános Tanácsának elnöke

-    A Deutsche Telekom AG felügyelőbizottságának tagja

-    A Deutsche Gesellschaft für Internationale Zusammenarbeit (GIZ) felügyelőbizottságának tagja

-    Németország megbízottja („serpája”) a G20-ak találkozóin

-    A G20-ak nemzetközi monetáris rendszerrel (IMS) foglalkozó munkacsoportjának elnöke

-    Világgazdasági Fórum: A nemzetközi monetáris rendszer jövőjével kapcsolatos projekt irányítóbizottságának tagja

-    A stabil tőkeáramlás és a méltányos adósság-átütemezés elvei megvalósításának irányítására létrehozott megbízotti csoport tagja

Végzettség

1991–1992                 Mesterfokú tanulmányok az üzleti igazgatás területén a Bocconi Egyetemen, Milánó

1988–1994                 Közgazdasági tanulmányok a Gießeni Egyetemen és

a Bonni Egyetemen, szakmai képesítés: Diplom-Volkswirt (közgazdasági diploma); szakterület: monetáris politika

A.     Személyes és szakmai háttér

1.     Kérem, emelje ki monetáris, pénzügyi és üzleti téren szerzett szakmai gyakorlatának fő vonatkozásait!

Szakmai pályafutásom során az általam betöltött különféle beosztásokban a monetáris, pénzügyi és üzleti kérdések különböző vonatkozásaival foglalkoztam.

Mielőtt 1996-ban beléptem a német pénzügyminisztériumba, a kölni székhelyű kutató és tanácsadó intézet, az Institut für Sozialforschung und Gesellschaftspolitik GmbH projektvezetőjeként dolgoztam. Kelet-Európa és a Baltikum csatlakozni kívánó országaiban irányítottam PHARE-projekteket. A pénzügyminisztériumban (1996–1998) kezdetben a világgazdasággal, az IMF-fel és a G7-tel kapcsolatos ügyekkel foglalkozó osztályon dolgoztam, az ázsiai válság időszakában. 1999-től 2001-ig először egy államtitkár magántitkára voltam, majd a miniszteri hivatal magántitkára és vezetője lettem. 2002 októberében átvettem az európai politikai igazgatóság egyik aligazgatóságát, majd 2003 márciusában előléptettek, és a pénzügyi piaci politikai igazgatóság főigazgatója lettem; ezt a pozíciót több mint öt éven át töltöttem be.

A monetáris, pénzügyi és üzleti ügyek terén nagyon tág feladatkört látok el, amióta a pénzügyminisztériumban 2008 júliusában államtitkárrá neveztek ki. Jelenleg (kilencből) három igazgatóság van a gondjaimra bízva:

A költségvetési politikával és makrogazdasági ügyekkel, nemzetközi pénzügyi és monetáris politikával foglalkozó I. igazgatóság a minisztérium házon belüli gazdaságpolitikai agytrösztjeként szolgál, de operatív feladatokat is ellát; ilyen volt például 2009-ben a gazdaságélénkítő csomag forrásainak elosztása, vagy a szövetségi garanciarendszer igazgatása. A nemzetközi aligazgatóság felel többek között a G7 és a G20 pénzügyminiszterei által irányított folyamatért, az IMF-fel kapcsolatos ügyekért, az Európán kívüli kétoldalú kapcsolatokért, a multilaterális fejlesztési bankokért és az adósságátütemezésért.

A pénzügyi piaci politikával foglalkozó VII. igazgatóság a pénzügyi piaci szabályozással foglalkozik nemzetközi (FSB és G20), európai és nemzeti szinten a banki tevékenységek, a biztosítás, a vagyonkezelés és az értékpapírok területén. Ezenkívül a VII. igazgatóság felel az adóssággal foglalkozó szövetségi ügynökség (Finanzagentur), a KfW bankcsoport, a pénzügyi piacok stabilizálásáért felelős szövetségi ügynökség (FMSA) és a szövetségi pénzügyi felügyeleti hatóság (BaFin) felügyeletéért.

Az európai politikával foglalkozó E. igazgatóság az euróövezet egyes periferiális országainak jelenlegi államadósság-válságával kapcsolatos összes ügy kezelését végző központi igazgatóságunk. Ez felel az Európai Monetáris Unióért, ideértve az EKB-vel kapcsolatos ügyeket és az Európán belüli kétoldalú kapcsolatokat is. Ezen túlmenően az E. igazgatóság foglalkozik az európai politika és az Európai Beruházási Bank (EBB) valamennyi költségvetési vonatkozású ügyével.

2009 novemberétől 2011 januárjáig felelős voltam a szövetségi vagyonnal, különösen a szövetségi ingatlanokkal foglalkozó aligazgatóságért és a privatizációs ügynökség (Treuhandanstalt) után hátramaradt feladatokért is.

Ezen túlmenően különféle megbízásaim vannak a szövetségi tulajdonú vállalkozások és ügynökségek felügyelőbizottságaiban. Jelenleg tagja vagyok a Deutsche Telekom AG és a Gesellschaft für Internationale Zusammenarbeit GmbH (GIZ – a szövetségi kormány gazdasági együttműködésért és fejlesztésért felelős ügynöksége) felügyelőbizottságának. Elnöke vagyok a pénzügyi piacok stabilizálásával foglalkozó szövetségi ügynökség (FMSA) minisztériumközi irányítóbizottságának, amelyet 2008 végén hoztak létre Németország banki megmentési rendszereként. Az irányítóbizottság hatáskörébe tartoznak a pénzügyi piaci stabilizálás és a banki szerkezetátalakítás területére tartozó politikai döntések. Én töltöm be Németország szövetségi pénzügyi felügyeleti hatósága (BaFin) főtanácsának elnöki tisztjét, és tagja vagyok a kormány értéktőzsdei ügyekkel foglalkozó szakértői bizottságának (Börsensachverständigenkommission).

Amióta 2002-ben egy aligazgatóság vezetője lettem, jelentős vezetői feladatokkal bíztak meg a minisztérium szervezésével, személyzetével és költségvetésével kapcsolatban. A feladatkörömbe tartozó három igazgatóság hét aligazgatóságból áll, amelyek 43 osztállyal és körülbelül 370 alkalmazottal működnek.

2.     Kérjük, emelje ki európai és nemzetközi tapasztalatainak fő ismérveit!

Szakmai pályafutásom első percétől kezdve európai és/vagy nemzetközi környezetben dolgoztam. A részleteket lásd az 1. kérdésre adott válaszomban.

2003 óta, amikor a pénzügyi piaci politikával foglalkozó igazgatóság főigazgatója lettem (amely ebben az időszakban magában foglalta a nemzetközi pénzügyi és monetáris politikával foglalkozó aligazgatóságot is), és még inkább 2008-as államtitkári kinevezésem óta több magas szintű európai és nemzetközi bizottság tagja vagyok, és különösen a következő funkciókban képviselem Németországot:

-          a pénzügyminiszter helyettese a G7-ben

-          a pénzügyminiszter helyettese a G20-ban

-          a szövetségi kancellár személyes megbízottja („serpája”) a G20-ban 2011-ben

-          a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság (EFC) tagja

-          az Euró Munkacsoport (EWG) tagja

-          az európai pénzügyi stabilitási eszköz (EFSF) igazgatótanácsának tagja

-         a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) tagja, az FSB szabványok végrehajtásával foglalkozó állandó bizottságának tagja

-          a Világbank kormányzóhelyettese

-         az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) kormányzóhelyettese

-         az OECD 3. számú munkacsoportjának (WP3) tagja

A pénzügyi piaci politikáért felelős főigazgatóként tagja voltam a Pénzügyi Szolgáltatásokkal Foglalkozó Bizottságnak (FSC), és 2003–2004-ben elnöke voltam egy pénzügyi integrációval foglalkozó ad hoc munkacsoportnak.

Elkísértem a német pénzügyminisztert az eurócsoport, az ECOFIN, az EBB, az EBRD, a G7, a G8 és a G20 miniszteri szintű üléseire, valamint az IMF-ben az IMFC ülésére, és többször képviseltem őt ezeken az üléseken, amikor nem tudott jelen lenni.

A pénzügyi piaci politikával foglalkozó főigazgatóként felelős voltam az EU-n kívüli összes országhoz fűződő kétoldalú kapcsolatokért. E téren az USA-ra, Kínára és az afrikai országokra összpontosítottam. Államtitkárként felelős vagyok a pénzügyminisztérium összes, Európán belüli és kívüli kétoldalú kapcsolatáért. E téren egyértelműen az uniós tagállamok állnak előtérben, de amennyire az idő engedi, továbbra is szoros kapcsolatot tartok fenn különösen az USA-val és az afrikai országokkal.

2011-ben a nemzetközi monetáris rendszer reformjával foglalkozó G20 munkacsoport társelnöke lettem (ez kincstári és jegybanki tisztviselőkből áll). A Világgazdasági Fórum nemzetközi monetáris rendszer jövőjével foglalkozó projektje irányítóbizottságának tagja vagyok, és kineveztek a stabil tőkeáramlás és a méltányos adósságátütemezés elvei megvalósításának irányítására létrehozott megbízotti csoportba.

3.     Kérjük, emelje ki tudományos hátterének fő vonatkozásait és a monetáris és gazdaságpolitikai, valamint pénzügyi szabályozási kérdésekre vonatkozó legfontosabb publikációit!

1988 és 1994 között közgazdaságtant hallgattam a Gießeni és a Bonni Egyetemen, és a bonni Nemzetközi Gazdaságpolitikai Intézetben monetáris és árfolyam-politikára szakosodtam. Bonnban a „Die Implikationen von Inflation für Wachstum – eine theoretische und empirische Analyse” című szakdolgozattal szereztem mesterfokozatot. 1991–1992-ben egy MBA-programban vettem részt az olaszországi Milánóban, a Bocconi Egyetem vállalkozás-gazdaságtani tanszékén (Scuola di Direzione Aziendale), ahol a stratégia és szervezés szakirányt választottam.

A következő cikkeket és tanulmányokat publikáltam:

-         Asmussen, Jörg; Bruch, Eva: Nobelpreis für die Spieltheorie: Die Methoden der Spieltheorie und ihre Anwendung auf Arbeitsmarktfragen, 1995

-         Asmussen, Jörg; Schneider, Carsten: Haushaltskonsolidierung heißt Gerechtigkeit für kommende Generationen, 2002

-          Asmussen, Jörg: Rating-Agenturen und Finanzaufsicht;

Betriebswirtschaftliche Forschung und Praxis, 3/2005. szám

-         Asmussen, Jörg; Mai, Stefan; Nawrath, Axel: Zur Weiterentwicklung der EU-Finanzmarktintegration; Zeitschrift für das gesamte Kreditwesen 4/2004

-         Asmussen, Jörg: Ein Jahr Pfandbriefgesetz aus Sicht des Bundesministeriums der Finanzen;

Immobilien & Finanzierung, 2006. július

-         Asmussen, Jörg: Verbriefungen aus Sicht des Bundesfinanzministeriums;

Zeitschrift für das gesamte Kreditwesen 19/2006

-         Asmussen, Jörg: Politische Antworten auf die Finanzmarktkrise;

Neue Gesellschaft Frankfurter Hefte 11/08

-         Asmussen, Jörg: Politische Antworten auf die Finanzmarktkrise;

WPg - Die Wirtschaftsprüfung, 2008. november 15.

-         Asmussen, Jörg: Der Pfandbrief - eine Stütze des deutschen Finanzsystems;

Immobilen & Finanzierung 23 - 2008

-         Asmussen, Jörg: Mastering Global Financial Crises: A German Perspective;

The Washington Quarterly, 2009. július

-         Asmussen, Jörg: Finanz- und wirtschaftspolitische Herausforderungen für Deutschland und Europa;

ifo Schnelldienst 4/10, 2010. február 26.

-         Asmussen, Jörg: Die KfW als Partner des Bundes und der Wirtschaft in der Krise;

Unternehmermagazin 3/2010, 2010. június

-         Asmussen, Jörg: Restrukturierungsverfahren für Kreditinstitute;

Die Wirtschaftsprüfung 13/2010, 2010. július 1.

-          Asmussen, Jörg: Neue Eigenkapital- und Liquiditätsvorschriften;

VDMA-Nachrichten, 2010. október

-         Asmussen, Jörg: Die Verhandlungsziele der Bundesregierung bei der EU-Umsetzung von Basel III;

Recht der Finanzinstrumente 2/2011, 2011. március 21.

-         Asmussen, Jörg: Umbruch im Weltwährungssystem: Sollte die Zeit freier Wechselkurse beendet werden?;

ifo Schnelldienst 7/11, 2011. február 8.

-         Asmussen, Jörg: Position des BMF zur Reform der EU-Einlagensicherungsrichtlinie;

Zeitschrift für das gesamte Kreditwesen 15/2011, 1. 2011. augusztus 1.

Ezen túlmenően számos cikket publikáltam újságokban, és jelenleg két cikken dolgozok gyűjteményes kiadások számára. Az egyiknek a témája az euró („Az euró: múlt, jelen és jövő”), amely egy valutákról szóló összeállításhoz készül, amelyet Sara Eisen, a Bloomberg munkatársa szerkeszt, és 2011 végén ad majd ki a McGraw Hill. A másik a pénzügyi válságról és a fejlődő országokról szól, és egy fejlesztési támogatással foglalkozó, 2012-ben kiadandó összeállításban jelenik majd meg.

4.     Melyek azok a legfontosabb döntések, amelyeknek szakmai pályafutása során részese volt?

Számos, közgazdasági és pénzügyi kérdéseket érintő döntés részese voltam országos, európai és nemzetközi szinten; ezek közül a legfontosabbak a következők voltak:

-         Amióta az euróövezet néhány periferiális országában kitört az államadósság-válság, behatóan részt vettem a válságkezelésben, ideértve többek között az EFSF létrehozását, az euróövezet gazdaságirányításának reformját, az ESM előkészítését.

-         A Lehman Brothers 2008 őszi összeomlása után Jens Weidmannal közösen (aki akkoriban a kancellári hivatalban dolgozott) én koordináltam a német kormány pénzügyi válságra adott válaszát, ideértve többek között a Hypo Real Estate (HRE) bank stabilizálását, a pénzügyi piac stabilizálásáról szóló jogszabály tervezetének elkészítését, a Pénzügyi Piaci Stabilizációs Alap – és később ügynökség – létrehozását (SoFFin/FMSA), és e szervezet minisztériumközi irányítóbizottságának elnöke is lettem. Ebben a minőségemben foglalkoztam akkoriban a WestLB és a Commerzbank ügyével. Ez a feladat azonban nemcsak a nemzeti szintet foglalta magában, hanem a válasz európai (pl. állami támogatási szempontok) és nemzetközi koordinálását is.

-         Annak megakadályozása érdekében, hogy a pénzügyi válság a reálgazdaságra is továbbgyűrűzzön, a német kormány 2009-ben egy gazdaságélénkítő csomag létrehozása mellett döntött, amelynek megtervezésébe és végrehajtásába ismét bevontak, és tagja voltam az úgynevezett Németország Alap (Deutschlandfonds) minisztériumközi irányítóbizottságának. Így foglalkoztam többek között az Opel, a General Motors németországi fiókjának megmentésével.

-         Előkészítettem az eddigi összes G20 vezetői csúcstalálkozót, amely különösen a pénzügyi válság utáni pénzügyi helyreállítás és reform napirendjével foglalkozott, és részt is vettem ezeken. Ezt megelőzően fontos csúcstalálkozó volt az 1999-es kölni G8-csúcs, amely a kétoldalú adósságelengedéssel foglalkozott, valamint a 2005-ös gleneaglesi G8-csúcs, amely a többoldalú adósságelengedéssel foglalkozott. A 2010-es szöuli G20-csúcson szorosan bevontak az IMF reformcsomagjának kialakításába.

-         Ami a pénzügyi piaci szabályozást illeti, szeretném kiemelni, hogy 2007-ben, a Tanács német elnökségének idején gondjaimra bízták például a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelvről, a nyilvános vételi ajánlatról szóló irányelvről és a fizetési szolgáltatásokról szóló irányelvről folytatott európai szintű tárgyalásokon képviselt német álláspont kialakítását. Nemzeti szinten én vezettem többek között az előző projektek és a Bázel II. végrehajtását.

5.     Van bármilyen üzleti vagy pénzügyi érdekeltsége vagy egyéb kötelezettsége, amely esetleg összeférhetetlen lenne jövőbeni feladataival, és vannak-e olyan releváns személyes vagy egyéb tényezők, amelyeket a Parlamentnek az ön kinevezése esetén figyelembe kellene vennie?

Nincs.

6.     Hogyan lesz majd képes megőrizni függetlenségét, miközben egyenesen Schäuble úr minisztériumából érkezik?

Meglehetősen sok sikeres központi banki tisztviselő akad, aki a kincstárnál vagy egy másik minisztériumban kezdte pályafutását, és akinek mindazonáltal nem vitatják függetlenségét központi banki tisztviselőként. Németországban ez különösen igaz Hans Tietmeyerre és Jürgen Starkra, vagy hogy egy nagyon időszerű példát mondjak, a Bundesbank elnökére, Jens Weidmannra, aki egyenesen a kancellári hivatalból került jelenlegi hivatalába. Egy másik friss példa Klaas Knot, aki 2011 júliusában úgy lett a De Nederlandsche Bank kormányzója, hogy egyenesen a holland pénzügyminisztériumból érkezett. Európai szinten megemlíthetjük Jean-Claude Trichet-t és Mario Draghit, sőt, Európán túl sem szokatlan, hogy valaki kormányzati pozícióból kerül a központi bankba; a közelmúltból példa erre a Bank of Canada kormányzója és helyettese, Mark Carney és Tiff Macklem. További példa Lesetja Kganyago, a South African Reserve Bank tisztviselője.

Meggyőződésem, hogy mindenfajta közhivatal esetében alapvető, hogy sajátunkként elfogadjuk az intézmény megbízását, az intézményi hátteret és kultúrát, valamint az intézmény történelmi hátterét. Jómagam pedig nagyon jól ismerem az EKB mint intézmény mindezen vonatkozásait, mivel különféle csoportokban, bizottságokban és formációkban szorosan együttműködtem az EKB-vel és az EKB munkatársaival annak létrehozása óta, sőt, még azt megelőzően az Európai Monetáris Intézettel is. Ha az EKB igazgatósági tagja leszek, hű leszek az euróhoz és az EKB-hez.

7.     Melyek lennének azok az irányadó célkitűzések, amelyeket az Európai Központi Banknál megbízatása alatt követne?

Az irányadó elv az EKB Szerződés szerinti megbízása lesz, különösen az EKB célkitűzései és feladatai. Ez azt jelenti, hogy az elsődleges célkitűzés az árstabilitás fenntartása és – az árstabilitás sérelme nélkül – az Unió általános gazdaságpolitikáinak támogatása. Ezen túlmenően egy további irányadó elvként szeretném kiemelni az EKB-nek azt a feladatát, hogy a Szerződés alapján hozzá kell járulnia a pénzügyi rendszer stabilitásához.

Függetlenül fogok eljárni az EKB Szerződés szerinti megbízásával összhangban, az Európai Unió és különösen az euróövezet egészében élő polgárok általános érdekében. Teljes mértékben tudatában vagyok annak, hogy az EKB Igazgatóságának egyetlen tagja sem járhat el annak a tagállamnak a megbízottjaként, amelynek a polgára.

Nagyon nagyra értékelem a hozzáértést, a világosságot, a következetességet és a hitelességet.

B.     Az EKB monetáris politikája

8.     Hogyan értékelné a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) által az elmúlt 12 évben végrehajtott monetáris politikát? Szorgalmazna-e, és ha igen, milyen módosításokat?

A Szerződés azzal a megbízással ruházza fel az EKB-t, hogy középtávon tartsa fenn az euróövezet egésze számára az árstabilitást. Ha áttekintjük az átlagos inflációt azóta, hogy az EKB monetáris politikát kezdett folytatni, nem lehet más következtetést levonni, minthogy az EKB nagyon sikeres. Az euróövezetben az átlagos inflációs ráta körülbelül 2%, szemben a német márka utolsó 30 éve alatti 3% körüli átlagos inflációs rátával. Ezt a sikert az euróövezet számos ellenkező irányba ható tendenciája ellenére sikerült elérni, kezdve a nyersanyagárak nagymértékű emelkedésétől a rendkívül súlyos és globális gazdasági recesszióból eredő lefelé ható inflációs nyomásig.

Még fontosabb viszont a nyilvánosság és a pénzügyi piacok határozott meggyőződése és egyöntetű bizalma az iránt, hogy az EKB teljesíteni fogja célkitűzését. Az inflációs várakozások a Kormányzótanács azon céljával összhangban rögzültek, hogy az inflációs rátát középtávon 2% alatt, de ahhoz közeli szinten kell tartani. Még a súlyos gazdasági válság időszakában is, amikor az inflációs ráta az euróövezetben néhány hónapra negatív értékbe fordult át, a középtávú inflációs várakozásokat az EKB Kormányzótanácsának célkitűzésével összhangban sikerült rögzíteni. Ez az EKB monetáris politikájának nagyon nagyfokú hitelességéről tanúskodik, ami egy központi bank számára jelentős érték. Nem látok okot a monetáris politika e sikeres pályájának megváltoztatására.

9.     Gyakran állítják, hogy a világgazdaság strukturális változásai következtében az infláció a fogyasztói árakról az eszközárakra tevődött át. A jelenlegi válság tanulságaira építve az EKB-nek figyelmen kívül kellene hagynia az eszközárak alakulását?

A termék- és szolgáltatásárak inflációjának szintjében és változékonyságában beállt csökkenés egyértelmű tény, amely világszerte jellemzi a gazdaság alakulását az utóbbi 30 évben. Az e fejlemények mögött meghúzódó egyik fontos tényező az a döntő javulás, amely a politikát alakító intézmények minőségében és az árstabilitás mint az összes polgár érdekében megőrizendő társadalmi érték széles körű elfogadottságában következett be. A szerkezeti változás – a világgazdaságok globalizálódásának formájában is – valószínűleg hozzájárult az árstabilitás eléréséhez, de az alapvető mozgatóerő továbbra is a megalapozott politikai döntéshozatal.

A monetáris politika azonban nem tekintheti magától értetődőnek a belföldi termék- és szolgáltatásárak inflációjának stabilitását. Indokolt az összes fontos fejlemény nagyon szoros nyomon követése.

Ugyanakkor a 2007 közepén elindult pénzügyi válság csak a legutolsó, rendkívül súlyos epizód, amely megerősíti, hogy mennyire fontos a központi bankok számára az eszközárak alakulásának nyomon követése. A tudományos körökben és a gazdaságpolitikai döntéshozók körében a pénzügyi és gazdasági válságról folytatott nemzetközi vita megfigyelésem szerint egy széles körben elterjedt, proaktív szemlélethez vezetett az állam és a központi bankok szerepét illetően, általában a makrogazdasági eltérések és különösen az eszközárak kedvezőtlen alakulása kapcsán. A kivárás stratégiáját egyértelműen korrigálták, vagy mint Ottmar Issing professzor nemrégiben nagyon pontosan megfogalmazta: „Továbbra is nyitott a kérdés, hogy mit tegyünk, ha egy buborék kidurran. De ennek csak másodsorban szabad felmerülnie, ha minden erőfeszítés ellenére sem sikerül megakadályozni egy jelentős buborék kialakulását.”

Ez nem bizonyos eszközök árainak célba vételét jelenti, hanem inkább annak elkerülését, hogy az eszközárak nem fenntartható változásai egy teljes mértékben kibontakozott pénzügyi válsággá fajuljanak, amely – akár a távoli jövőben – potenciálisan gátolhatja a központi banknak az árstabilitás fenntartására való képességét, és így nagyon költséges lehet a kibocsátás és az árstabilitás szempontjából.

Az EKB monetáris politikai stratégiája beépíti az eszközárak dinamikáját a politikai megfontolásokba, nem célként, hanem a jövőbeni gazdasági tevékenység vezető mutatóiként, mégpedig a jólétre, a tőke költségére és a különféle euróövezetbeli ágazatok mérlegtételeire gyakorolt hatásukon keresztül. Ezenkívül az EKB monetáris politikájának középtávú irányultsága lehetővé teszi a pénzügyi stabilitást érintő kockázatok figyelembevételét, amelyek normális esetben más gazdasági megrázkódtatásokhoz képest hosszabb időtávon alakulnak ki. Így az EKB monetáris elemzésének keretében követni lehet az eszközpiaci áralakulás és a pénzügyi szektorban a hitel és likviditás létrejötte közötti kölcsönhatást, nem utolsósorban azért, mert a pénzügyi egyensúlytalanságokat gyakran kíséri túlzott monetáris és hitelnövekedés. Ez az információ hozzájárul ahhoz az általános értékeléshez, amely az EKB árak alakulásával kapcsolatos közép- és hosszú távú szemléletét alakítja.

Összességében az EKB monetáris stratégiájának középtávú orientációja és a monetáris elemzés kiemelkedő szerepe az EKB tágabb stabilitásorientált monetáris politikai döntéshozatali keretén belül biztosítja, hogy a pénzügyi egyensúlytalanságok és az eszközárak félreértékelésének következményei, valamint ezek felszámolása kellő figyelmet kapjanak az EKB monetáris politikai döntéseinek megfogalmazása során.

10.   Miként értékeli az emelkedő nyersanyagárak monetáris politikára gyakorolt hatását? Van-e ütközés – monetáris politikai értelemben – a recesszió elleni küzdelem és az infláció(s várakozásoka)t érintő éberség között?

E kérdésre válaszolva mindenképpen különbséget kell tenni a nyersanyagár-emelkedések átmeneti és tartós hatásai között, és hogy felvetik-e a másodlagos hatások kiváltásának kockázatát. Átmeneti hatások esetén a monetáris politikának nem kell aktív szerepet játszania, tekintettel a monetáris politika középtávú orientációjára. A nyersanyagárak emelkedése azonban lényeges a monetáris politika szempontjából a nyersanyagárak tartós emelkedő tendenciája esetén, vagy ha a kezdeti átmeneti hatások a béreken és az árak meghatározásán, valamint a magasabb inflációs várakozásokon keresztül kezdenek a fogyasztói árak inflációjára gyakorolt másodlagos hatásokat kiváltani . Erre sor kerülhet például a bérek és árak múltbeli inflációhoz történő indexálása miatt, és ez általánosabban érintheti az inflációs várakozásokat. Ezekben az esetekben szükség lehet a monetáris politikai álláspont kiigazítására az árstabilitás helyzetéhez és a jól lehorgonyzott középtávú inflációs várakozásokhoz való visszatérés érdekében.

Ami a kérdés második részét illeti, hosszabb távon nincsen kompromisszum a növekedés és az infláció között. Az árstabilitás középtávú fenntartása az a központi és szükséges hozzájárulás, amelyet a monetáris politika nyújthat a fenntartható gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés elősegítéséhez az euróövezet gazdaságában.

11.   Hogyan látja a monetáris feltételek heterogenitását az euróövezetben és ennek az EKB egységes monetáris politikájára gyakorolt hatását?

Egy monetáris unióban bizonyos fokú heterogenitás normálisnak tekinthető. Az euróövezeten belüli monetáris feltételek jelenlegi heterogenitása – amellyel feltételezem, hogy az infláció és a gazdasági növekedés eltéréseire utalnak – főként a nem fenntartható makrogazdasági fejlemények korrekciójából adódik néhány országban, amelyeket gyakran jellemeztek eszközárrobbanások, a fizetési mérleg hiánya és egy nagymértékben eladósodott banki és magánszektor.

Az EKB monetáris politikájának középpontjában az euróövezet egészét illetően a középtávú árstabilitás áll. Az országspecifikus feltételeknek a monetáris politika menetére gyakorolt hatásai csak annyiban merülnek fel, amennyiben ezek a fejlemények (várhatóan) érintik az euróövezet szintjén bekövetkező fejleményeket a más országokra való átgyűrűzés útján, amire a szokásos kereskedelmi csatornán keresztül, illetve fertőzésen vagy bizalomvesztésen keresztül kerül sor, olyan módon, amely középtávon káros hatással lehet az euróövezetben az árstabilitásra. Magának az egységes monetáris politikának a létezése és így az euróövezet országaiban politikailag egységesen alkalmazott kamatláb nem teszi lehetővé a monetáris politika országspecifikus fejlemények befolyásolására való felhasználását. Ez más gazdaságpolitikák, valamint a legkülönbözőbb strukturális politikák, költségvetési politikák és bérpolitikák feladata.

12.   Megítélése szerint az euróövezet bankjai túlzottan támaszkodtak az EKB által biztosított likviditásra?

Mint tudják, 2008 októberében a pénzügyi válság Lehman Brothers fizetésképtelensége után bekövetkezett további mélyülésére válaszul az EKB számos banki alapú (tekintettel az euróövezet pénzügyi szerkezetére) nem szabványos monetáris politikai intézkedést vezetett be, ideértve a rögzített kamatú, teljes allokációjú eljárásokat valamennyi refinanszírozási művelete esetében. Ezekből az eljárásokból következően az euróövezet bankjai szabadon korlátlan összegű likviditást igényelhetnek az eurórendszerből saját választásuk szerint, rögzített kamatláb ellenében, amíg ezek a bankok képesek elégséges összegű elfogadható biztosítékot rendelkezésre bocsátani. Az EKB elvileg nem a magatartásuk alapján ítéli meg a bankokat a refinanszírozási műveletek során, mivel a központi banki likviditás biztosítása a központi bankok egyik alapvető feladata. Ezen túlmenően a pénzügyi rendszer felépítése miatt a bankok kereslete az ilyen műveleteket illetően jelentősen fluktuálhat. Az euróövezet több országának banki rendszere ugyanakkor a külső finanszírozási nehézségek miatt jelenleg szokatlanul nagymértékben támaszkodik az EKB műveleteire. A súlyosabb esetekben ezek az országok olyan gazdasági korrekciós programokkal rendelkeznek, amelyeknek idővel el kell vezetnie ahhoz, hogy fokozatosan csökken az ezen országok bankjai által a központi banki likviditás iránt támasztott megemelkedett kereslet. Az EKB Kormányzótanácsa nagyon szorosan nyomon követi a helyzetet annak biztosítása céljából, hogy a likviditási támogatás ne gátolja a monetáris politika végrehajtását a rövid távú pénzpiaci kamatlábak monetáris politikai álláspontnak megfelelő irányítása révén.

13.    Az árstabilitás célkitűzésének sérelme nélkül álláspontja szerint az EKB-nek miként kellene a Szerződés szerinti másodlagos kötelezettségeit (hozzájárulás a gazdasági növekedéshez és a teljes foglalkoztatottsághoz) teljesítenie, és ehhez az EKB milyen eszközöket vehetne igénybe?

Széles körű egyetértés van a tekintetben, hogy a stabil árak középtávú fenntartása a legjobb hozzájárulás, amelyet a monetáris politika a fenntartható gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés érdekében nyújthat. Napjainkban elfogadott tény, hogy a központi bank nem befolyásolhatja fenntartható módon a gazdasági növekedést a pénzkínálat változtatásával. Az árstabilitás javítja például a relatív árak átláthatóságát, csökkenti a kamatlábakba épített inflációs kockázati felárakat, és csökkenti az adó- és társadalombiztosítási rendszerek torzulásait. Az árstabilitás így a legfontosabb monetáris politikai hozzájárulás a kedvező gazdasági környezet és a magas szintű foglalkoztatás eléréséhez. Röviden megfogalmazva: az árstabilitás a növekedés alapja. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 127. cikke az árstabilitás fenntartását jelöli meg az eurórendszer elsődleges céljaként. Az árstabilitás tehát nemcsak az EKB monetáris politikájának elsődleges célkitűzése, hanem az EU egészének is célja. Az EKB Kormányzótanácsa egy világos, számszerű teljesítménymutatót határozott meg az árstabilitás elérése tekintetében. Célja középtávon az infláció 2% alatti, de ahhoz közeli szinten tartása, és e célt a kezdetektől teljes mértékben meg is valósítja.

A Szerződés az árstabilitás céljának sérelme nélkül másodlagos kötelezettségeket is meghatároz az EKB számára, amelyek az Unió általános gazdaságpolitikáit támogatják, amelyek része a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés és a teljes körű foglalkoztatás. A Szerződések így világos hierarchiába rendezik az eurórendszer célkitűzéseit, amely tisztázza, hogy az árstabilitás hiteles elérése elősegíti az általános makrogazdasági stabilitást, amely a legjobb védelmet biztosítja a gazdaság számára az előre nem látható megrázkódtatások következményeivel szemben. Tulajdonképpen a pénzügyi válság alatt a monetáris politika a gazdasági és pénzügyi sokkhatásokra megfelelő középtávú orientáltsággal reagált, az inflációs várakozások megfelelő rögzítése és a makrogazdasági fejlemények stabilizálása céljából. Az EKB folyamatos támogatást adott a gazdaságnak azáltal, hogy nagyon alkalmazkodóvá tette monetáris politikai álláspontját, anélkül hogy ez kedvezőtlenül érintené az árstabilitással kapcsolatos középtávú kilátást, amivel stabilan lehorgonyozta a középtávú inflációs várakozásokat.

14.   Mi a véleménye a nemrégiben elfogadott „gazdaságirányítási csomagról”? Milyen további lépéseket lát szükségesnek az EU-ban a gazdaságirányítás megerősítése érdekében?

Üdvözlöm, hogy a Bizottság jogalkotási javaslatainak közzététele után egy évvel a közelmúltban elfogadták a gazdaságirányítási csomagot, ami a bizalom pozitív jelét továbbította az uniós polgároknak és a pénzügyi piacoknak, ami különösen fontos a jelenlegi helyzetben. Nem férhet kétség hozzá, hogy a jóváhagyott intézkedések a megfelelő irányba, a megerősített és kibővített gazdasági felügyelet felé tett lépést jelentenek. A kulcskérdés most az új jogszabály és az ahhoz kapcsolódó nyilatkozatok (például a „betart vagy indokol” szabály) szigorú alkalmazása nemcsak annak betűje, hanem szelleme szerint is. Ez megkívánja, hogy az összes érintett nemzeti hatóság a magáénak vallja az elfogadott szabályokat. A jogszabályba illesztett felülvizsgálati záradék lehetőséget ad az EU-ban és az euróövezetben a gazdaságirányítás további megerősítésére. Lehetővé teszi a szabályokon alapuló rendszer megerősítését és a gazdaságirányítás néhány megmaradt gyengeségének a kijavítását.

A gazdaságirányítás további megerősítése érdekében a tagállamoknak erőteljes nemzeti költségvetési keretrendszert kell alkalmazniuk, mint például a nemzeti alkotmányokba beépített „adósságfékeket”. További intézményi reformokat kell végrehajtani az euróövezet gazdaságirányításának megerősítése érdekében, mint például egy teljes munkaidőben foglalkoztatott elnök biztosítása az EFC/EWG számára. Ezen túlmenően az Euró Plusz Paktum és az Európa 2020 stratégia szerinti kötelezettségek másodlagos jogszabályba foglalhatók és kötelezővé tehetők egy „európai versenyképességi paktum” formájában. Ugyancsak fontos az egységes piac megvalósítása terén elért további előrehaladás, különösen a szolgáltatások területén, az EU növekedési potenciáljának fokozása érdekében. Végezetül pedig a gazdasági unió irányába tett további előrelépés nem lenne teljes az EU – és különösen az euróövezet – pénzügyi piacai szabályozásának és felügyeletének nagyobb európai dimenziója felé tett további lépések nélkül, különös tekintettel a pénzügyi válságkezelés eszközeire (szanálási alap, betétbiztosítás rendszerek). A gazdasági uniót egy integráltabb pénzügyi és politikai unió felé történő megfelelő előrelépésnek kell kiegészítenie, ami a Szerződés módosítását kívánja meg.

15.   Milyen szerepet, kapcsolatokat és kihívásokat lát az EKB és a küszöbön álló európai stabilitási mechanizmus számára?

Az európai stabilitási mechanizmusnak (ESM) és az Európai Központi Banknak (EKB) eltérő feladatokat kell teljesítenie. Az ESM aktiválására akkor kerül sor, ha az elengedhetetlen az euróövezet egészében a stabilitás biztosításához, hogy megfelelő feltételrendszer mellett az ESM-tagok előnyére támogassa a stabilitást, és mint ilyen, átfogó makroszintű pénzügyi orientációval rendelkezik. Az EKB elsődleges célja az euróövezetben az árstabilitás középtávú fenntartása. Az EKB és az ESM feladatai így kiegészítik egymást, nem utolsó sorban azért, mert az árstabilitás az átfogó makroszintű pénzügyi stabilitás szükséges feltétele.

Emellett az ESM-szerződés négy fő területen határozza meg az EKB európai stabilitási mechanizmusban (ESM) való részvételét.

Először, az euróövezethez tartozó tagállamok pénzügyi segítségnyújtásra vonatkozó kérését követően az EKB-nek kapcsolatot kell tartania a Bizottsággal és az IMF-fel annak felmérésében, hogy összességében fenyegeti-e az ESM aktiválását szükségessé tevő veszély az euróövezet pénzügyi stabilitását.

Másodszor, ha szükséges az ESM aktiválása, az EKB-nek kapcsolatot kell tartania a Bizottsággal és az IMF-fel az érintett tagállam tényleges finanszírozási igényeinek a felmérésében.

Harmadszor, az EKB személyzete szükség esetén szakértelmével hozzájárul a megfelelő politikai feltételességet tartalmazó egyetértési megállapodásokról (MoU) folytatott tárgyalásokhoz, és e MoU-k ezt követő figyelemmel kíséréséhez és végrehajtásához.

Negyedszer, a július 21-i euróövezeti csúcstalálkozó következtetéseinek megfelelően az várható, hogy a másodlagos piaci intervenciók ESM általi aktiválása az EKB elemzése alapján történik, elismerve a kivételes pénzügyi piaci körülményeket és a pénzügyi stabilitást fenyegető kockázatokat.

Az ESM által kibocsátott értékpapírok az EFSF-hez hasonlóan várhatóan elfogadhatók biztosítékként az EKB monetáris politikai műveleihez. Azonban tekintettel a Európai Unió működéséről szóló szerződés 123. cikkében a monetáris finanszírozásra bevezetett tilalomra, az ESM nem jöhet számításba partnerként az EKB monetáris politikai műveleteihez.

Az EKB elsődleges célkitűzése továbbra is az euróövezet árstabilitásának fenntartása. Mindenesetre az ESM működésével kapcsolatos összes tevékenység kiegészítő és támogató jellegű, amit az EKB annak a világos feltételnek a teljes tudomásulvételével vállal, hogy azok nem veszélyeztetik az EKB Szerződésekben meghatározott feladatainak teljesítését.

16.   Nemrégiben felmerült az az elképzelés, hogy be kellene vonni az EKB-t az EFSF műveleteinek elősegítésébe. Mi ezzel kapcsolatban a véleménye?

Széles körű egyetértés alakult ki azt illetően, hogy az EFSF erőforrásait a lehető leghatékonyabban kell felhasználni. Ez azt a kettős célt szolgálja, hogy egy ország programja részeként elköltött minden egyes euróval kapcsolatban maximalizálják az előnyt az euróövezet egésze számára, miközben e folyamatban megvédik az európai adófizetők pénzét. Ebben a tekintetben elengedhetetlen, hogy az állam- és kormányfők július 21-i határozatával összhangban gyorsan bevezessék az EFSF új eszközeit. Fontos, hogy az EFSF képes legyen hatékonyan és eredményesen betölteni funkcióját a pénzügyi stabilitás megőrzésében.

Ami az EKB-nek az EFSF javításában való részvételét illeti, véleményem szerint világosnak kell lennie, hogy az EKB mindig szigorúan ragaszkodni fog a monetáris finanszírozási tilalomnak a Szerződésben megfogalmazott szelleméhez és jogi dimenziójához.

Mivel az EFSF egyedüli célja az, hogy finanszírozást nyújtson az euróövezet pénzügyi nehézségekkel küzdő tagállamainak, az EKB-nek az ilyen finanszírozásba való bevonása sértené az Európai Unió működéséről szóló szerződés 123. cikke szerinti monetáris finanszírozási tilalmat. Azonban az ilyen jogi értékeléstől függetlenül az EKB-n keresztüli EFSF-finanszírozást úgy tekintik majd, hogy az EKB megsérti a Szerződés rendelkezéseinek szellemét, ami súlyos kockázatot jelent az EKB hitelességére és hírnevére. Azzal a felfogással, hogy a monetáris politika alárendelődik a költségvetési politikai megfontolásoknak, megtörne az a kulcsfontosságú elv – a központi bank függetlenségének elve –, amely a modern központi bankok monetáris politikai keretrendszerének védjegye volt, ennek eredményeként pedig sérülne a monetáris hatóságok árstabilitást biztosító képessége.

17.   Mit jelentene az eurókötvény-kibocsátás az euróövezet gazdaságirányítása tekintetében?

Az „eurókötvény” kifejezés számos különböző elképzelést foglal magában. Az eurókötvény-javaslatok többek között a biztosítéki struktúrában, a tőkestruktúrában és az irányítási struktúrában különböznek, ebből adódóan a gazdaságirányítást érintő következményei sem egységesek.

Ezzel együtt minden eurókötvény-javaslat hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok közös kibocsátását, valamint a kölcsönös garancia valamilyen formáját jelenti az euróövezet tagjai között. Amennyiben ez a garancia egyetemleges, a Szerződés jelenlegi formájában kizárja azt. Általánosabban az ilyen kölcsönös garancia szükségszerűen csökkenti a részt vevő országok esetében a stabil pénzügyi (és makroszintű) politikákra való ösztönzést. Alapvető fontosságú, hogy minden ilyen megoldás irányítási struktúrája biztosítsa, hogy más mechanizmusokkal teljes mértékben ellensúlyozzák ezeket az ösztönzést gyengítő hatásokat. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi javaslatok nem kínálnak olyan keretrendszereket, amelyek az EU irányítási struktúrájának lényegi módosítása nélkül (beleértve a Szerződés módosítását is) összeegyeztethetők az ösztönzőkkel. Továbbá amennyiben az ilyen adósságkibocsátás kiegyenlítené a kamatlábakat a részt vevő tagállamok között, az hallgatólagos támogatást teremtene a fiskálisan stabil és kevésbé stabil tagállamok között, tovább gyengítve a GMU-n belül a költségvetési fegyelem ösztönzőit.

18.   Gondolja, hogy az EKB-nek további új eszközökre lenne szüksége, hogy megbirkózzon az euróövezet válságával?

Először is hadd szögezzem le, hogy az EKB a pénzügyi válság alatt kivételesen nagy likviditást biztosított az euróövezet bankrendszere számára, és elkötelezett ennek folytatása mellett, amennyiben ilyen támogatásra van szükség. 2008 októbere óta az euróövezet bankjainak lehetőségük van arra, hogy biztosítékként elfogadható értékpapírok ellenében, fix kamatláb mellett korlátlan összegben jussanak központi banki likviditáshoz (az EKB bármilyen refinanszírozási műveletén keresztül, amelyek lejárata 1 héttől jelenleg három hónapig terjed). Ez a fix kamatozású teljes allokációs eljárás viszonylag alacsony költséggel gyakorlatilag biztosítást nyújt a bankoknak a likviditási kockázat ellen. A jelenlegi feltételek mellett nagy a kereslet az ilyen biztosítás iránt, a bankközi piacokon pedig csak igen költségesen, vagy nem is lehet hozzájutni.

Bár hangsúlyozzuk ennek az eszköznek az átmeneti jellegét, az EKB már kijelentette, hogy ez az intézkedés mindaddig elérhető lesz, ameddig szükséges, de legalább 2012. elejéig. Az EKB folyamatosan felülvizsgálja az általános helyzetet.

Végezetül pedig, amennyiben az euróövezet pénzügyi piacain a jelenlegi problémák a fizetőképes bankok esetében túllépnek a likviditási korlátokon, és már fizetésképtelenségi aggodalmakat vetnek fel, más oldalakról kell megoldást keresni, nevezetesen a nemzeti kormányok oldaláról, amelyeknek a közelmúltban elvégzett stressztesztek megállapításaival összhangban támogató intézkedéseket kell majd nyújtaniuk a feltőkésítéshez, ha az érintett bankok nem jutnak piaci finanszírozáshoz. A jelenlegi problémák kiváltó okát azonban nem lehet és nem szabad központi banki intervenció útján kezelni. Ezért nem látom annak szükségességét, hogy az EKB új eszközöket kapjon.

19.   Véleménye szerint az országkockázat minősítése milyen szerepet tölthet be az EKB politikájában? Gondolja, hogy az EKB-nek főszabályként biztosítékként kellene elfogadnia minden euróövezeti államkötvényt?

A monetáris politikai műveletekben a biztosítékként elfogadható eszközök hitelminőségének értékelése során a hitelminősítő intézetek által adott minősítés az egyik, de nem az egyetlen felhasznált információ. Az eurórendszerben más jellemzőket is figyelembe vesznek, védelmet biztosítva a magas kockázat ellen. Olyan ország esetében, ahol kiigazítási programot hajtanak végre, döntő fontosságú a program betartása és az EKB által a programról készített értékelés.

Az euróövezeti államkötvényeket illetően – más értékpapírokhoz hasonlóan – az eurórendszer normáit az eurórendszer hitelminősítő rendszerében határozták meg. Az eurórendszer indokoltan tartja fenn magának a jogot annak meghatározására, hogy az általa relevánsnak tekintett információk alapján egy kibocsátás, a kibocsátó, az adós vagy a biztosítékot nyújtó teljesíti-e a magas hitelminősítés követelményeit, és szükség esetén ilyen alapon elutasíthatja vagy korlátozhatja az eszközök használatát, illetve kiegészítő levonásokat alkalmazhat az eurórendszer kockázatok elleni megfelelő védelmének biztosítása érdekében a KBER Alapokmányának 18.1 cikkével összhangban.

20.   Mi az álláspontja egy európai hitelminősítő ügynökséggel kapcsolatban?

Egy új, független európai hitelminősítő ügynökség létrehozásának lehetnek potenciális előnyei, így a hitelminősítő ügynökségek közötti verseny fokozása, amely jobb értékeléseket eredményezne, esetlegesen képes lenne egyes európai pénzügyi sajátosságok megfelelőbb figyelembevételére. Egy ilyen ügynökségnek mindazonáltal teljes mértékben függetlennek kell maradnia a politikai és egyéb befolyástól. Az is némi időbe telhet, míg egy ilyen ügynökség hitelesen képes olyan minősítések kiadására, amelyek szigorúak, megbízhatóak, folytatólagosak, továbbá amelyeket múltbeli tapasztalatok alapján validáltak, és ekként megfelelnek a hitelminősítő ügynökségekről szóló rendeletben előírt jellemzőknek.

Ennek kapcsán fontosnak tartom kiemelni azt az alapvető problémát, amikor túlságosan a külső hitelminősítésekre hagyatkoznak. E tekintetben jelenleg fontos munka folyik a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB), az EU Bizottsága és a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) keretében.

21.   Mi az álláspontja az értékpapír-piaci programmal kapcsolatban? Különösen abban a vonatkozásban, hogy álláspontja szerint a program az EKB-t tényleges fiskális szereplővé teszi-e, ezzel esetlegesen veszélyeztetve annak függetlenségét?

Az EKB bejelentése szerint az értékpapír-piaci programot 2010 májusában vezették be a diszfunkcionális pénzpiaci szegmensek miatt meghozott monetáris politikai döntések transzmissziójának támogatására, az euróövezet egésze tekintetében az árstabilitás biztosítása céljából. A kötvényvásárlások megkezdésére vonatkozóan 2011 augusztusában újból meghozott döntés arra figyelemmel született, hogy fennállt egyes államkötvénypiacok rendellenes működésének, beavatkozás hiányában pedig a feszültség más piacokra való átterjedésének jelentős kockázata. A rendellenesen működő értékpapírpiacok – és különösen államkötvénypiacok – súlyos káros hatást gyakorolnak a monetáris politikai álláspont reálgazdaságban (és végső soron az árakban) való transzmissziójára. Külső szemlélőként csaknem lehetetlen annak megítélése, hogy a valóságban bekövetkeznek-e, és ha igen, milyen mértékben a monetáris politikai álláspont reálgazdaságban való transzmissziójára gyakorolt káros hatások. Az EKB kiadványainak, pl. a havi hírlevélnek, a lehető legtöbb információt kell nyújtaniuk. Véleményem szerint elengedhetetlen, hogy az értékpapír-piaci program csak ideiglenes és korlátozott jellegű legyen, és hogy a program vége előre látható legyen, hiszen a megerősített EFSF végezhet másodlagos piaci műveleteket. A második fontos szempont, hogy a másodlagos piaci műveletek teljes mértékben sterilizálni kell annak érdekében, hogy ne hátráltassák a monetáris politika végrehajtását a rövidtávú pénzpiaci kamatlábak monetáris politikai álláspontnak megfelelő irányításával.

Az EKB-nek csak azon piacok stabilizálása a célja, ahol a normális működés leállt. Azonban a siker első – és feltétlenül szükséges – feltétele, hogy a kormányok felgyorsítsák a költségvetési politikai konszolidációt, és megingathatatlanok legyenek az elengedhetetlen megszorító intézkedések végrehajtásában. Egyes tagállamok értékpapírpiacainak zavarai azon ténynek tudhatóak be, hogy a kormányoknak – egyedileg – még mindig biztosítaniuk kell a piacokon teljes hitelességüket, és hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumban kért szakértői felügyeletet nem gyakorolták megfelelően. Vitán felül áll, hogy időnként az EKB volt az euróövezetben az egyetlen, teljes mértékben fellépni képes szereplő, ennek ellenére a költségvetési és monetáris politikát elvi kérdésként egyértelműen el kell választani. Ezért az euróövezetnek – a teljes cselekvési képesség visszaszerzéséhez – lépnie kell és végre kell hajtania a szükséges előfeltételeket (nemzeti szintű kiigazítási intézkedések, megerősített EFSF, ESM, megfelelőbb irányítási struktúrák) , ezáltal lehetővé téve az EKB számára az e tevékenységekből való kivonulást, amint azt a piaci feltételek megengedik.

22.   Ön szerint mikorra várható, hogy az EKB a jelenlegi nem standard intézkedésekből ténylegesen kivonul?

Az EKB a nem standard monetáris politikai intézkedéseit a monetáris politika transzmissziójának erősítése érdekében hozta meg, figyelemmel a romló pénzpiacokra. Az intézkedésekből való kivonulás ennélfogva a pénzpiaci feltételek időbeli alakulásához kötődik, ami viszont nagy fokban függ attól, hogy megfelelő nemzeti politikai döntések szülessenek, és azokat végre is hajtsák. A pénzügyi nehézségekkel küzdő országok határozott költségvetési konszolidációja és a strukturális reformok leszorítanák a kötvényhozamok kockázati felárait. A pénzügyi problémákkal küzdő bankok feltőkésítésére vonatkozó határozott intézkedések jelentősen hozzájárulnának a bankok pénzpiacokhoz való hozzáférésének élénkítéséhez, ami lehetővé tenné az EKB számára közvetítői szerepkörének mérséklését.

Az értékpapír-piaci program – az EKB által a válságra válaszlépésként hozott minden más nem standard monetáris politikai intézkedéshez hasonlóan – időben korlátozott jellegű. A Kormányzótanács az irányadó kamatokra vonatkozó döntéseit inkább kiegészíti, semmint pótolja ez a program, mivel javítja a monetáris politikai transzmissziós folyamatát. Az összes nem standard monetáris politikai intézkedéshez hasonlóan az értékpapír-piaci programot is a lehető legkorábban ki kell vezetni, ahogy a program beindításához vezető feltételek megszűnnek.

23.   Ön szerint várható-e az EKB álláspontjának változása a görög adósság átütemezése elleni erőteljes kifogásokat illetően?

A görögországi adósság átütemezésének kérdését illetően az EKB tartósan három fő üzenetet képvisel. Először is az EKB kijelentette, hogy a magánszektor ebben való részvételének önkéntes jellegűnek kell lennie, és ezt követi is. Másodszor az EKB kitartott a „hitelesemény” (azaz a hiteltörlesztésre való képtelenség) elkerülésének szükségessége mellet, és valószínűleg tűnik az is, hogy ez elkerülhető lesz. Harmadszor: az EKB hangoztatta a szelektív nemtörlesztés elkerülésének szükségességét, hogy Görögország teljesítse adósságszolgálatát, és szigorúan kövesse az egyeztetett programot, ezzel pedig segítse annak biztosítását, hogy az euróövezeti partnerek veszteségek, tovagyűrűző hatások és átterjedés keltette költségeit a legalacsonyabb szinten tartsa. Az állam- és kormányfők július 21-i határozatai érintették az EKB e tekintetben fennálló aggályai megoldásához szükséges óvintézkedéseket is.

A magánszektor Görögország esetében tervezett részvétele tekintetében az euróövezeti állam- és kormányfők elismerték, hogy a Görögország által követett megközelítés rendkívüli és egyedi – válaszul egy rendkívüli és egyedi helyzetre. Az euróövezethez tartozó összes ország ünnepélyesen megerősítette saját államadóssága teljes visszafizetése melletti elkötelezettségét, valamint a fenntartható költségvetési konszolidációra és a strukturális reformokra tett kötelezettségvállalását. Az EKB ezt a határozott szándékot feltétlenül elengedhetetlennek tekinti, és a teljes államadósság hitelességét döntő elemnek tekinti az euróövezet egésze pénzügyi stabilitásának biztosításában.

A Görögországra vonatkozó szóló második – ugyancsak a július 21-i találkozón eldöntött – eurövezeti/IMF programra figyelemmel a „trojkának” el kell végeznie az adósság fenntarthatóságának elemzését. A programot és a magánszektor részvételét úgy kell kialakítani, hogy az Görögország tekintetében fenntartható adóssághelyzetet tartson fenn vagy érjen el. Az EKB a „trojka” része, és ki fog tartani a teljes euróövezet pénzügyi stabilitásának biztosítására vonatkozó álláspontja mellett.

24.   Miként fogja biztosítani az átláthatóságot az értékpapír-piaci program és a fedezett kötvényvásárlási program tekintetében?

Az EKB teljes mértékben felvállalja az átláthatóság és a nyitottság elveit. De előfordulhatnak olyan körülmények, amelyek eltérést igényelnek ezen elvektől. Az értékpapír-piaci programmal és a fedezett kötvényvásárlási programmal összefüggésben végzett ügyletekről nyújtott részletes tájékoztatás csorbíthatja e programok eredményességét és hatékonyságát. Lehetővé teheti a pénzpiaci szereplőknek, hogy számoljanak az eurórendszer általi felvásárlásokkal, és olyan kereskedési stratégiákat alakítsanak ki, amelyekkel hasznot húzhatnak az EKB beavatkozásából. Ennek következtében az eurórendszernek a kívánt előnyök eléréséhez nagyobb mennyiségű kötvényt kellene felvásárolnia. A még folyó értékpapír-piaci programmal összefüggésben folyó felvásárlásokat illetően az EKB már hetente nyújt összesített tájékoztatást a kötvénypiaci intervencióval érintett összegekről.

25.   Miként értékelné az EKB-tagok TARGET2 szerinti kötelezettségeit és követeléseit?

Az euróövezeti bankok közötti, nagyléptékű határokon átnyúló fizetési forgalom a monetáris unió megszokott jellemzője. A pénzügyi válság előtt ez a fizetési forgalom nagyjából kiegyensúlyozott volt az országok között: az ország bankrendszere nagyjából kompenzálni tudta a nettó áru- és szolgáltatásimportból származó, kifelé irányú fizetési forgalmat a befelé irányulóval, történetesen a határokon átnyúló bankközi piacon végzett forrásbevonással. A pénzügyi és államadósság-válság bekövetkezésével erre már nem volt többé lehetőség: egyes euróövezeti országok (mint Görögország, Portugália és Írország) esetében a kiáramlás, mások (így Németország) esetében viszont a beáramlás lett nagyobb. A kiegyensúlyozatlan határokon átnyúló fizetések következtében egyes országokban a bankrendszernek több központi banki likviditásra van szüksége, szemben más országokkal, ahová a kereskedelmi banki pénz áramlik be. Ennek eredményeként a likviditás euróövezeti eloszlása egyenlőtlen: egyes nemzeti központi bankok (országuk bankrendszerének méretéhez képest) több nettó likviditást pumpálnak a rendszerbe, mint mások. Ebből keletkeznek az eurórendszeren belüli egyenlegek: egyes nemzeti központi bankoknak az EKB-val szemben követelésük, másoknak pedig kötelezettségük keletkezik. Ezeket az nemzeti központi banki egyenlegeket nevezik „TARGET2” követelésnek és kötelezettségnek, mivel a határokon átnyúló fizetési forgalom egyenetlenségei az ilyen forgalom feldolgozására és központi banki pénzben történő elszámolására használt pénzforgalmi rendszerben jelentkeznek, amely az eurórendszer esetében a TARGET2.

A nemzeti központi bankok TARGET2 egyenlőtlenségei (amelyek összege zérust ad) ekként tükrözik a központi banki likviditásnak az eurórendszer nemzeti központi bankjai közötti egyenlőtlen megoszlását. Ez az eurórendszeren belüli egyenlőtlen eloszlás stabilitást nyújt, mivel lehetővé teszi a pénzügyileg szilárd bankok számára – még pénzügyi nehézségekkel küzdő országokban is – likviditási szükségleteik elfogadható fedezet melletti biztosítását. Ez hozzájárul a monetáris politika transzmisszióját a szélesebb értelemben vett euróövezet gazdaságában, és ezáltal hozzájárul az euróövezet egészében az árstabilitás középtávú fenntartásához.

A gazdasági és monetáris unióban valamely nemzeti központi bank TARGET2-ben fennálló követelése önmagában nem tükrözi a nemzeti központi bank pénzügyi kockázatnak való kitettségét. Az eurórendszer kockázati kitettsége a bankoknak történő likviditásnyújtáshoz, és így magukhoz a monetáris politikai műveletekhez kapcsolódnak. Az operatív kockázatot szilárd kockázatkezelési keretrendszer mérsékli, a maradványkockázatok pedig főszabályként megoszlanak az eurórendszerbeli központi bankok között, az EKB tőkéjében való részesedésüknek megfelelően; az ilyen kockázat nem kapcsolódik az egyes központi bankok TARGET2 pozícióihoz.

26.   Ön szerint melyek a 2020-ig szóló, munkahelyekkel és növekedéssel kapcsolatos stratégia legfontosabb céljai? Miként tud az EKB és a gazdaságpolitikai koordináció eszköztára hozzájárulni e stratégia sikeréhez? Kérem, sorolja fel fontossági sorrendben azokat a strukturális reformokat, amelyek véleménye szerint az Unió számára elsődleges fontosságúak és indokolja választását!

Az euróövezet valamennyi tagállamában jelentős és átfogó strukturális reformokat kell végrehajtani a versenyképesség és a foglalkoztatás erősítéséhez, a gazdaság rugalmasságának növeléséhez és hosszú távú növekedési potenciáljuk növeléséhez. A bizalom helyreállításához elengedhetetlenek az ambiciózus strukturális reformok.

A gazdaságpolitikai koordináció ezen eszközeit e célkitűzések támogatására kell használni. Az európai szemeszter bevezetésével most a stabilitási és konvergenciaprogramokat, illetve a nemzeti reformprogramokat – beleértve az Euró Plusz Paktum keretében vállalt kötelezettségeket – egyidejűleg nyújtják be és értékelik az európai szintű politikai ajánlások következetességének fokozása érdekében. Most kulcsfontosságú, hogy az országspecifikus ajánlásokat teljes körűen végrehajtsák. Az euróövezeti tagállamoknak pedig tovább kell lépniük azzal, hogy előrehozzák az ambiciózus reformokat.

Egyben a túlzott egyensúlyhiány esetén követendő új eljárás értelmében azok a tagállamok, ahol jelentős gazdasági és költségvetési egyensúlytalanságok halmozódtak fel, a megfelelő gazdasági és költségvetési politikai intézkedések végrehajtása révén kötelesek kiigazítani azokat. Ezért kulcsfontosságú, hogy a tagállami politikák felügyelete tekintetében újonnan elfogadott eszközöket a munkahelyekre és növekedésre vonatkozó stratégia célkitűzéseinek támogatása érdekében határozottan végrehajtsák. Az árstabilitás biztosításával és a pénzügyi stabilitáshoz való hozzájárulással az EKB egyben hozzájárul a növekedést elősegítő környezet megteremtéséhez is.

A strukturális reformokról elmélkedve a legnagyobb prioritást a versenyképesség erősítésére és az Európai Unió növekedési potenciáljának erősítésére vonatkozó célkitűzéseknek kell kapniuk, figyelemmel a világszinten a fejlett és fejlődő országokkal folyó versenyre. Ez különböző területekhez kapcsolódik, mint az oktatás, szolgáltatások, munkaerőpiacok, fenntarthatóság, kutatás és fejlesztés, valamint a belső piac erősítése. E területek egyidejű megoldása az egész folyamatnak hajtóerőt nyújthat, és kölcsönös kedvező hatásokkal járhat. E területen az alábbi konkrét intézkedések jöhetnek szóba:

-         Az oktatásban a megfelelő állami beruházások, az oktatás társadalmi helyzettől független elérhetősége és a diplomák határokon átnyúló elismerése.

-         A szolgáltatási ágazatban a további liberalizáció, például a zárt szakmák terén. Az egészségügyi szolgáltatási ágazat e téren is jelentős potenciált hordoz.

-         A munkaerőpiacon a határokon átnyúló további liberalizáció. Mindazonáltal érdemes szem előtt tartani azt a tényt, hogy a munka többdimenziós. Nem csak termelési tényező, hanem fontos társadalmi részvételi és integrációs eszköz is. A kollektív tárgyalások szabadsága nem kérdőjelezhető meg; azonban az indexhez kötött bérszámítást el kell törölni.

-         A fenntarthatóságot illetően a demográfiai változás fényében kulcsfontosságú a költségvetési fenntarthatóság. Az idősödő társadalom a migrációval és a belső piaci és azon túli mobilitással együtt a szociális biztonsági rendszerek fenntarthatóságával szemben támaszt kihívásokat. Az állami szektor hatékonyságát és eredményességét javítani kell.

-         A kutatás és fejlesztés területén a kockázati tőkéhez való hozzáférést kell megkönnyíteni.

-         A – nyílt és rejtett – kereskedelmi akadályok lebontását folytatni kell a belső piac erősítése érdekében, míg egyidejűleg fenn kell tartani a fogyasztóvédelem magas szintjét, különösen a pénzügyi szolgáltatások terén.

27.   Véleménye szerint az új tagállamoknak milyen ütemben kellene csatlakozniuk a monetáris unióhoz és bevezetniük az eurót, figyelembe véve valamennyi konvergenciakritériumot és az árfolyam-mechanizmusban (ERM II) való részvételt is?

Elsőként azt kívánom kiemelni, hogy a gazdasági és monetáris unió (GMU) nem zárt alakulat, ahogy azt Észtország közelmúltbeli példája is igazolta.

A Szerződés aláírásával az EU-ba 2004-ben belépő tagállamok kötelezettséget vállaltak az euró átvételére. A Szerződésben és jegyzőkönyveiben rögzített konvergenciakeret előírja, hogy a tagállamok akkor vezethetik be az eurót, ha a fenntartható konvergencia magas fokát elérték, ami viszont azzal jár, hogy az euróövezethez való csatlakozás tekintetében előre kitűzött menetrend nincs.

Engedjék meg – nem utolsósorban a GMU első 13 évének tapasztalatai nyomán – annak kiemelését, hogy a Szerződés egy sor további megfontolás figyelembevételét is előírja, nevezetesen „a piacok integrációjának eredményeit, a folyó fizetési mérleg helyzetét és alakulását, továbbá a fajlagos bérköltségek alakulását és az egyéb árindexeket is” (az EUMSZ 140. cikke). Ezek a vonatkozások – az elért konvergencia fenntarthatóságával együtt – fontos szerepet fognak kapni az értékeléskor.

Az ERM II-ben való részvétel a konvergenciafolyamat kulcsfontosságú eleme. Ez mutatja, hogy egy tagállam képes-e elérni a kiemelt politikai célkitűzéseket – így az árstabilitás, a költségvetési fegyelem és a versenyképesség fenntartása normális ingadozási határértékek mellett, jelentős feszültségek nélkül (különösen anélkül, hogy az euróhoz képest saját kezdeményezésére leértékelné kétoldalú középárfolyamát) – a konvergencia vizsgálata előtt legalább két éven át.

28.   Hogyan vélekedik a rövid távú pénzügyi tranzakciók megadóztatásáról? Véleménye szerint az eurót is érintő devizatranzakciós adónak lehetnek-e kedvező hatásai – például az euróövezethez csatlakozni kívánó országok devizaárfolyamainak stabilizálása révén?

A mostani vitában a pénzügyi tevékenységek különféle típusaira kivethető adók kerülnek újból napirendre: a pénzügyi tranzakciós adó (FTT), a pénzügyi tevékenységek adója (FAT) vagy a Tobin-adó. Bármely adó hasznossága két szempontból értékelendő: a magatartásbefolyásoló célkitűzés és a bevételi funkció oldaláról.

Magam részéről az átfogó pénzügyi tranzakciós adó bevezetését támogatom. Egy ilyen adót lehetőleg világszinten kell bevezetni. Tekintve az e kérdésről a torontói G20-csúcstalálkozón folytatott vitát, ez a közeljövőben elérhetetlennek tűnik. Második megoldásként szóba jöhet az Európai Unión belüli bevezetés, harmadikként pedig megvizsgálandó az euróövezeti bevezetés lehetősége.

Az adó magatartásbefolyásoló funkciójáról: míg az pénzügyi tevékenységre kivetendő valamiféle adó szószólói gyakran hangoztatják az adó következében a volatilitás mérséklődéséhez fűzött reményeiket, ezt az elméleti és empirikus elemzések zöme nem támasztja alá. Az ügyleti költségek emelkedése valójában szűkítené a piaci likviditást, és a volatilitás emelkedését eredményezheti.

Az FTT-t mint eszközt ezért nem szabad elszigetelten tekinteni. Az adót a nagy gyakoriságú kereskedés erősebb szabályozásával együtt kell vizsgálni, és a tagállami (a jövőben pedig esetlegesen az európai uniós) bevételszerzési alternatívákhoz képest kell értékelni. Összességében várakozással tekintek a Bizottságának a közeljövőben beterjesztésre kerülő javaslata elé.

29.   Mi a véleménye a Tanács és az EKB szerepéről az euróövezet külső képviselete tekintetében?

Az euróövezet külső képviselete tükrözi a GMU intézményi kialakítását: mivel a monetáris és árfolyam-politika uniós hatáskör, ezek képviselete az uniós intézmények útján történik (az EKB a monetáris politika tekintetében, és az Európai Unió euróövezeti összetételben eljáró Tanácsa az EKB-val együtt az árfolyam-politika tekintetében). Ezzel szemben a gazdaságpolitikai képviselet nem egységesített, azt a tényt tükrözendő, hogy a hatáskörök jórészt a nemzeti kormányok kezében maradtak, amelyek külső képviseletüket is ellátják (pl. az IMF-en belül).

Erről szólva – a mostani pénzügyi és gazdasági válság egyik kiemelkedő tanulságaként – jelenleg lehetünk szemtanúi az euróövezet mélyebb gazdasági integrációja felé történő elmozdulásnak, ami egyben a közelmúltban elfogadott gazdaságirányítási csomag és a kialakítás alatt álló további javaslatok célja is. Álláspontom szerint a gazdaságpolitikai döntések ezen erősebb „európai dimenziója” idővel a külső képviseletben is megjelenítést igényel majd, például az EUMSZ 138. cikkéből kiindulva, amely előírja, hogy a Tanács – az EKB-val folytatott konzultációt követően – közös álláspontokat és megfelelő intézkedéseket fogad el a nemzetközi pénzügyi intézményeken és konferenciákon belüli egységes képviselet biztosítására. Természetszerűleg ez politikai és nem a központi bankok által eldöntendő kérdés.

30.   Miként értékeli az USD/EUR-árfolyam jelenlegi alakulását?

Az összes fő lebegtetett valutáért felelős hatóságnak közös érdeke az erős és stabil nemzetközi pénzügyi rendszer, amelyet a gazdasági alapelemeket tükröző árfolyamok jellemeznek. Ez több G7-kiáltványban is szerepel. Az árfolyamok túlzott ingadozása és rendkívüli elmozdulásai károsan hatnak a gazdasági és pénzügyi stabilitásra.

Az USD/EUR árfolyamot az év eleje óta a jelentős ingadozások jellemzik. Ez főként a makrogazdasági fejlemények és politikák nagyfokú bizonytalanságának és különös az Atlanti-óceán mindkét oldalán folyó költségvetési visszarendeződésnek a leképeződése. Valójában a nagyfokú ingadozás általánosságban jellemezte a devizapiacokat, és nem csak az euró-dollár árfolyamot.

31.   Miként értékeli az RMB/EUR-árfolyam jelenlegi alakulását? Ön szerint a központi bankok képesek-e hatékonyan fellépni a túlzott árfolyam-ingadozások ellen? Az Ön megítélése szerint erősíteni kellene-e az euró nemzetközi szerepét?

A renminbi jüan azt követően, hogy 2011 júniusában feloldották az USA-dollárhoz való tulajdonképpeni rögzítését, 2011 júliusának végéig mintegy 6%-kal erősödött a dollárhoz képest, de az euróhoz képest több mint 9%-kal leértékelődött, nominális effektív árfolyamon pedig 5%-kal értékelődött le. A közelmúltbeli pénzügyi válság kitörése óta az USA-dollár jelentősen felértékelődött az euróhoz képest, és ennek mellékhatásaként a renminbi jüan nominális effektív árfolyamon visszaerősödött az euróhoz, elérve a 2010. júniusi szintet. Összességében arra ösztönözzük a kínai hatóságokat, hogy használják ki az új politikai keret nyújtotta rugalmasságot a renmimbi jüan effektív árfolyamon való fokozatos leértékelésére.

A folyó fizetésimérleg-többlettel és nem kellően rugalmas árfolyamokkal rendelkező feltörekvő piaci gazdaságokat tekintve a nemzetközi közösség egyetért abban – amint az a G20-csúcstalálkozókon többször is elhangzott –, hogy a nagyobb mértékben a piac által meghatározott árfolyamrendszer felé való elmozdulás, valamint a mögöttes gazdasági alapok figyelembevétele érdekében az árfolyam-stabilitás fokozása az érintett felemelkedő gazdaságok és a nemzetközi közösség érdekét szolgálja. A torontói és szöuli csúcstalálkozókon a többlettel rendelkező feltörekvő gazdaságok egyetértettek az árfolyam-rugalmasságot fokozó reformok elvégzésével, és ezért üdvözlendők lennének a kínai politikusok ebbe az irányban tett további erőfeszítései.

A túlzott volatilitást illetően a többi fő lebegtetett valutáért felelős hatósággal együtt közös érdekünk az erős és stabil nemzetközi pénzügyi rendszer és a piacvezérelt árfolyamok támogatása. Az árfolyamok túlzott ingadozása és rendkívüli elmozdulásai károsan hatnak a gazdasági és pénzügyi stabilitásra. Ez szoros konzultációt és adott esetben együttműködést von maga után a devizapiaci fellépések tekintetében.

A szakirodalom jelzi, hogy a jelentős árfolyam-egyenetlenségek esetén eredményes lehet a rendkívüli körülmények közötti, pl. devizaintervenció révén történő együttműködés, konkrétan akkor, ha a beavatkozás összehangolt, megfelel az alapoknak és a hivatalos kommunikációnak. A G7-gazdaságok összehangolt intervencióit (mint 2000-ben az euró és 2011-ben a jen vonatkozásában) összességében e tekintetben sikeresnek tekintik.

Az euró nemzetközi szerepét illetően tudomásul veszem az EKB által 1999-ben elfogadott hozzáállást, amely szerint nemzetközi használatát nem gátolja és nem is próbálja támogatni. A devizák nemzetközi használatának piacvezérelt folyamatnak kell lennie. Mivel azonban a nemzetközi monetáris rendszer egy multipoláris devizarendszer felé halad, e politika felülvizsgálható lehet.

32.   Miként értékeli a G20-csoport eredményeit? Mi a véleménye a koordináció jelenlegi fokáról?

A G20-csoport – mint a globális gazdaságirányítás csúcsfóruma – fontos szerepet tölt be a válság megfékezésében, a válságkezelésben és a jövőbeni válságok megelőzésében. A G20-csoport összetartását a válság végét követően is biztosítani kell. Ezért igen örvendetesnek találom, hogy a G20-vezetők hangsúlyozzák a folytatódó nemzetközi politikai kooperáció fontosságát a pénzügyi válság kiváltó okainak kezelése és a stabil globális gazdasági növekedés alapjainak lefektetése érdekében. Mivel jómagam is részt vettem a G20 pénzügyminiszterek és központi banki elnökök számos ülésén és a G20-vezetők csúcstalálkozóján, azt kell mondjam, hogy inspirál a G20-tagok kollektív felelősségének magas szintje.

A G20-csoport napirendjén szereplő különféle kérdések közül a következőket emelném ki:

elsőként, az idei francia elnökség alatt jelentős munka folyt a nemzetközi monetáris rendszer működésének erősítése céljából. Több mexikói kollégámmal együtt társelnöke voltam a tárgyban létrehozott G20-munkacsoportnak. Előrelépést értünk el többek között a felügyelet erősítése, a tőkeáramlás irányításának tekintetében az egységes álláspont kialakítása, illetve a globális likviditás figyelemmel kísérése és értékelése tekintetében. Fontos előrelépésnek tartom, hogy a G20-országok egyetértettek abban, hogy mindkét területnek – az árfolyamkérdésekkel és a tartalékképzés hajtóerőivel együtt – rendszeres felügyelet tárgyát kell képeznie, tekintve azon lehetséges külső hatásokat, amelyeket az országok e területen képviselt politikái más országokra gyakorolhatnak. A globális likviditás kérdését illetően hangsúlyozni kívánom, hogy valóban fontos a felügyelet és értékelés rendszeres folyamatának beindítása, és a központi bankok vannak a legmegfelelőbb helyzetben a globális likviditás fejleményeinek figyelemmel kísérésére, a BIS bázeli központi banki együttműködésének szervei keretében. A jelentős sokkok utáni likviditásbővítést illetően megbeszélések indultak a G20-ban, amelyek tovább folytatódnak majd az IMF keretében arról, hogy az IMF hitelezési eszköztárát kell-e és miként kell erősíteni.

Másodszor: a G20-vezetők jóváhagyták a globális szabályozási reform fő építőelemeit, beleértve a Bázeli Bizottság és az FSB által elvégzett munkát. Most a G20-tagok számára kulcsfontosságú az, hogy előrelépjenek az elért megállapodások végrehajtásában, és példát mutassanak a kötelezettségvállalások betartásával. A kulcskérdések a következőket ölelik fel: i. a Bázel II. és III. keret egyeztetett határidők szerinti, teljes körű végrehajtása; ii. a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság rendszerszempontból jelentős bankokra kialakított keretrendszerének végrehajtása, és annak valamennyi rendszerszempontból jelentős pénzügyi intézményre történő kiterjesztése; iii. az árnyék-bankrendszer felügyeletének és szabályozásának erősítését szolgáló ajánlások elfogadása; iv. a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó ajánlások teljes körű és következetes végrehajtása. A további fontos területek közé tartozik a hitelminősítő ügynökségekre való túlzott hagyatkozás csökkentése, valamint ezen ügynökségek szabályozásának és felügyeletének erősítése, illetve a Pénzügyi Stabilitási Tanács irányításának és erőforrásainak erősítése.

Harmadszor, az erőteljes, fenntartható és kiegyensúlyozott növekedés G20-keretrendszere kulcsfontosságú mechanizmus a többoldalú együttműködésben. E mechanizmus célja a válságkezelésből az erős, fenntartható és kiegyensúlyozott globális növekedési pályára való átállás irányításának támogatása, illetőleg azon globális egyensúlytalanságok kezelése, amelyek hozzájárultak a pénzügyi válsághoz. Fontos, hogy a G20-tagok teljes mértékben eleget tegyenek a keretrendszer értelmében vállalt kötelezettségeiknek. E tekintetben kulcsfontosságúk a költségvetési fenntarthatóságot és nagyra törő strukturális reformokat garantáló, merész intézkedések.

C.     Pénzügyi stabilitás és felügyelet

33.   Miként látja az EKB bankfelügyeletben betöltött szerepének jövőjét?

A három európai felügyeleti hatóság létrehozása jelentős előrelépés. Lehetővé teszi a tapasztalatok és a 3. szintű Lámfalussy-bizottságok által elvégzett munka hasznosítását, amely fontos szerepet töltött be az európai felügyeleti konvergencia támogatásában és a nemzeti felügyelők közötti kölcsönös bizalom kialakításában. Az európai felügyeleti hatóságok létrehozása e bizottságok egyik fő gyengeségének, nevezetesen iránymutatásaik nem kötelező jellegének orvoslására törekszik. Az Európai Parlament és a Tanács által együttdöntéssel elfogadott rendeletek/irányelvek alapján a jogilag kötelező technikai standardok kiadásának lehetősége teszi majd lehetővé az egységes európai pénzügyi szolgáltatási szabálykönyv létrehozását, amely elő fogja segíteni az egyenlő versenyfeltételeket és hozzá fog járulni az európai betétesek, befektetők és fogyasztók megfelelő védelméhez.

Az EKB bankfelügyeletben betöltött lehetséges szerepét illetően a következő megfontolások vethetőek fel. Elsőként: általánosságban a pénzügyi válság tapasztalatai erősítették a központi bankok prudenciális felügyeletben való részvétele mellett szóló érveket. Egy egyre nagyobb mértékben piaci alapú és összefonódott pénzügyi rendszerben a zavarok valószínűleg a legjelentősebb piaci mechanizmusokat érintik (úgy mint a likviditás elosztását), és egyre kevésbé kiszámítható határon átnyúló hatásaik vannak. E dinamikus hatások megfelelő figyelembevételéhez határon átnyúló rendszerfelfogás, valamint a pénzügyi stabilitási elemzésekre megfelelő források és szakértelem szükséges, ahogy az a központi bankok esetében fennáll. Ezen túlmenően a pénzügyi válság alatt nyilvánvalóvá váltak a központi banki tevékenység és a felügyeleti funkciók közötti szinergiák, különös tekintettel az információk összegyűjtésére és értékelésére.

Másodszor, számba véve a pénzügyi válság tapasztalatait, számos tagállamban nagy mértékben erősödött a központi bankok prudenciális felügyeletben való részvétele. Ezek a fejlemények idővel további mérlegelést tehetnek szükségessé az EKB intézményi szerepét, illetve a Szerződésben adott azon lehetőséget illetően, hogy a prudenciális felügyelettel kapcsolatos egyes feladatok az EKB-ra ruházhatók, az euróövezet további lehetséges bővítésére is figyelemmel.

Az eurórendszer intézményi keretrendszere a decentralizált operatív megközelítésre támaszkodik, amely lehetővé teszi a nemzeti hatóságok szakértelmének és a meglévő infrastruktúrának a teljes körű hasznosítását. Ez a felállás eredményesnek bizonyult a Szerződéssel kiosztott intézményi feladatoknak még a pénzügyi válsággal összefüggésben történő irányításában is. Megfelelő keretet tudott nyújtani a felügyeleti felelősségek gyakorlásához.

A mikroprudenciális felügyeletet kiegészíti a makroprudenciális felügyelet tekintetében az újonnan létrehozott ERKT-ben az EKB által betöltött szerepkör.

D. Az EKB működése, valamint a demokratikus elszámoltathatóság és átláthatóság

34.   Véleménye szerint nem kellene-e idővel az igazgatósági tagok feladatainak is változniuk, az EKB feladatai és prioritásai változásának megfelelően?

A KBER és az EKB Alapokmányának („Alapokmány”) 12. cikke állapítja meg az EKB Igazgatóságának feladatait. Ez a cikk az Igazgatóságra ruházza a monetáris politika Kormányzótanács által hozott határozatoknak megfelelő végrehajtását és a Kormányzótanács üléseinek előkészítését. Ezen túlmenően az Alapokmány 11. cikke szerint az Igazgatóság felel az EKB folyó ügyeinek intézéséért, azonban a „folyó ügyek” fogalmát nem határozza meg pontosan.

Mindkét cikk a teljes Igazgatóságra vonatkozik és nem oszt ki külön feladatokat az Igazgatóság egyes tagjai számára, tekintve, hogy az Igazgatóság testületi döntéshozó szerv. Ez azt jelenti, hogy a határozatokat a teljes Igazgatóság, nem pedig az egyes igazgatósági tagok hozzák meg. Ezen túlmenően a kérdések gyakran összefonódnak, és a határozatoknak egy kérdéskör valamennyi – jogi, operatív és stratégiai – vonatkozását figyelembe kell venniük. Ennek következtében az Igazgatóság valamennyi tagja érdekelt és részt vesz az Igazgatóság hatáskörébe tartozó valamennyi területben, legyen az monetáris politikai, fizetési rendszerekkel vagy bankjegyekkel stb. kapcsolatos kérdés.

Ugyanakkor kívülről úgy tűnhet, hogy az egyes ügyek hatékony adminisztratív kezelésének elősegítése érdekében az Igazgatóság tagjai megállapodtak egymás között abban, hogy az EKB egyes üzleti területei tekintetében a jelentéstételi feladatokat közvetlenül egyes igazgatósági tagokhoz rendelik, ami azonban nem jelent eltérést a teljes Igazgatóság kollektív felelősségétől.

Ez a felfogás azzal a többletelőnnyel jár, hogy lehetővé teszi az egyes igazgatósági tagok személyes tapasztalatainak legmegfelelőbb kihasználását. A jelentéstételi feladatok elosztása időről-időre felülvizsgálat tárgyát képezi, különösen akkor, amikor az Igazgatóság összetétele változik. Ezen túlmenően a felelősségi portfólió igazgatósági tagok közötti újrafelosztása hozzájárul a testületi jelleg erősítéséhez is.

35.   Véleménye szerint milyen rendszer lenne megfelelő az EKB Igazgatósága tagságában a nemzeti és nemi értelemben is igazságos rotáció biztosításához?

A Szerződés az Igazgatóság tagjainak kiválasztására egyértelműen tartalmazza a szakmai tapasztalatra és szakmai ismeretekre vonatkozó szempontot. A Szerződés előírja, hogy az EKB Igazgatóságának tagjait olyan személyek közül nevezik ki, „akik monetáris vagy banki területen elismert szakmai tekintéllyel és tapasztalattal rendelkeznek”. A nemzetiségre vonatkozó egyetlen megfontolás – és ez csaknem magától értetődő - az, hogy az Igazgatóság jövendő tagjának euróövezeti állampolgársággal kell rendelkeznie. A jogszabályszövegek tudatosan tartózkodnak az állampolgárságra vagy nemre vonatkozó bármiféle más előfeltétel meghatározásától, mivel ez aligha felelne meg a képzettségen alapuló kiválasztásnak. Mindeme jogi megfontolások ellenére személyes véleményem, hogy az intézményeken belüli sokféleség fontos – vonatkozik ez a nemzetiségre, nemre, életkorra, szakmai múltra és személyes tapasztalatra.

Ezen túlmenően – tekintve, hogy nemzetek feletti intézmény – az EKB-nak határozatait kizárólag euróövezeti szempontból kell meghoznia, és ez egyértelműen kizárja az egyes nemzeti érdekek figyelembevételét. Az eurórendszer felépítésének sarokköve, hogy az EKB döntéshozó szerveinek tagjai személyes minőségben vesznek részt a döntéshozatalban, és nem tagállamukat képviselik.

Az a tény, hogy a jelölési eljárás az Európai Parlamentnek kiemelt szerepet ad, biztosítja az előírt kritériumoknak megfelelő, tárgyilagos eljárást.

36.   Mi a véleménye arról, hogy az igazgatósági tagok „legjobb csapatát” (azaz a legjobban működő testületet) kell összeállítani a szorosabb értelemben vett „legjobb egyéni játékosok” felvétele helyett?

A jogszabályi keretrendszer igen egyértelmű abban a tekintetben, hogy az Igazgatóság tagjának milyen képzettséggel kell rendelkeznie, és meglehetősen veszélyes lenne további, nehezen mérhető és nehezen érvényesíthető „puha” kritériumok bevezetése. Nyilvánvaló előfeltétel, hogy az Igazgatóságnak – lévén az összes meghozott határozat tekintetében testületi felelősséggel felruházott szerv – csapatként is jól kell működnie. Ésszerűen elvárható, hogy az Igazgatóság tagjaként jelölt személyeknek a monetáris vagy banki területen szerzett, elismert tekintélyen és tapasztalaton túlmenően e többletkészségekkel is rendelkezniük kell. Ebben az értelemben önmagában nem lehet kompromisszum az erős szakmai egyéni háttér/tapasztalat és a kiváló testületi készségek között. Saját szakmai tapasztalatom – amelyről a milánói üzleti egyetem kurzusain is tanúságot tettem – azt mutatja, hogy átlagban a csapatok az egyéneknél jobbak a tartós eredmények elérésében és a kreativitásban (ez lehet másként az igen ritkán felbukkanó, kiemelkedő egyéniségek esetében).

37.   Mi a véleménye arról, hogy az EKB Igazgatóságában szükség lenne változatosabb szakmai háttér felvonultatására, ahelyett, hogy csak központi bankárokra támaszkodnak?

A Szerződés és az Alapokmány e tekintetben sem nyújt útmutatást. Természetesen a „monetáris vagy banki területen elismert szakmai tekintéllyel és tapasztalattal” rendelkező személynek nem szükségszerűen kell központi banki háttérrel rendelkeznie. Mindazonáltal nem meglepő, hogy a kiterjedt központi banki gyakorlat gyakran kap szerepet, és azt figyelembe kell venni. Mindazonáltal magam vagyok arra példa, hogy más – esetemben pénzügyminisztériumi – háttér is nyújthat az EKB Igazgatóságában való tagságra alapot adó tapasztalatot. Saját szakmai tapasztalatom és a megszerzett rálátásom minden bizonnyal jó szolgálatot fog tenni az EKB viszonylatában.

Ez is egyértelműen jelzi, hogy az eltérő szakmai háttér és tapasztalat rendkívül értékes lehet. Az Igazgatóság jelenlegi és korábbi tagjainak önéletrajzát és szakmai gyakorlatát megvizsgálva olyan változatos képzettség és tapasztalat igazolódik, amely a döntéshozatali folyamatot nyilvánvalóan értékes elemekkel gazdagítja.

38.   A szociális párbeszéd milyen személyes megközelítését alkalmazná az EKB-nál?

Meggyőződésem, hogy a szilárd szociális párbeszéd egy jól működő szervezet sikerének kulcstényezője. Ezt a német államkincstárnál betöltött jelenlegi állásomban is tapasztaltam. Teljes mértékben elkötelezett vagyok az EKB személyzetével és képviselőikkel pl. a munkakörülmények és más szociális kérdések tekintetében folytatott párbeszédben való részvétel mellett.

Támogatom különösen azt a felfogás, amely szerint a jelentős kérdésekben már a korai szakaszban meg kell kezdeni a személyzet képviselőinek tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt. Ez a felfogás nyíltságot és felelősségérzetet igényel mindkét oldal részéről annak érdekében, hogy megvalósuljon az eurót bevezető országok polgárainak, illetve az Európai Unió egészének érdekeit szolgáló, kiválóan teljesítő EKB. Mindenképpen elfogulatlanul, a bizalom, partnerség és tisztelet jegyében fogok ebben az együttműködésben részt venni.

A KBER szintjén – ahol az EKB párbeszédet folytat a nemzeti központi bankok személyzetének és a náluk működő szakszervezeti szövetségek képviselőivel – meggyőződésem, hogy pl. a Frankfurtban az EKB, a személyzet képviselői és a szakszervezeti szövetségek képviselői közötti, évente kétszer megrendezésre kerülő találkozók lehetővé teszik a KBER/eurórendszer projektek konstruktív és hasznos megvitatását. Ezek az eszmecserék egyben lehetőséget kínálnak az általam teljes szívvel pártolt rendszeren belüli együttműködés és a csapatszellem elősegítésére.

39.   Helyeselné az Európai Parlament általi megerősítési eljárást (függetlenül azoktól az alkotmányos kérdésektől, amelyeket egy ilyen változás felvetne)?

A Szerződés egyértelmű jelölési eljárást állapít meg az EKB Igazgatósága tagjainak vonatkozásában. A tagokat olyan személyek közül kell kiválasztani, „akik monetáris vagy banki területen elismert szakmai tekintéllyel és tapasztalattal rendelkeznek”. A Szerződés az Európai Parlament számára konzultációs szerepkört biztosít. A gyakorlatban a Gazdasági és Monetáris Bizottság (ECON) szervezi meg a Tanács jelöltjeinek nyilvános meghallgatását.

A múltbeli tapasztalatok azt igazolták, hogy ez a rendszer megfelelő. A rendszer az EKB létrehozása óta biztosítja a zökkenőmentes és hiteles jelölési eljárást, illetve a nagy szakértelemmel, függetlenséggel és integritással jellemzett személyek megválasztását. Ilyen előzmények után – véleményem szerint – a jelenlegi eljárás semmiféle módosítása nem indokolt. Ha majdan felmerül az eljárás újragondolása, természetesen a Szerződés módosításában érintett feleknek kell majd erről állást foglalniuk.

40.   Mi a véleménye a felügyeleti vagy szabályozó testületek és az ugyanezen területen tevékenykedő magánintézmények közötti „forgóajtó” problémáról? Véleménye szerint szükség van-e egy „eltiltási időszakra” az állami és magánintézmények számára végzett tevékenység között?

Az EKB Kormányzótanácsának és Igazgatóságának tagjait illetően felismerték és megoldották az összeférhetetlenség problémáját. A Kormányzótanács tagjait illetően a Kormányzótanács etikai szabályai egyéves türelmi időszakról rendelkeznek a hivatali kötelezettségek megszűnése és az esetleges összeférhetetlenséget eredményező, új magán- vagy szakmai tevékenységek között. A nemzeti központi bankok elnökei vonatkozásában a nemzeti központi bankkal fennálló foglalkoztatási feltételekben lehet további szabályokat meghatározni. Az Igazgatóság tagjait illetően foglalkoztatási feltételeik kötelezettségvállalást keletkeztetnek arra nézve, hogy a Kormányzótanács hivataluk betöltésének megszüntetésére vonatkozó határozatától számított egy évig ne fogadjanak el díjazáshoz kötött vagy ingyenes személyzeti, vezetői, tanácsadói vagy konzultációs munkakört olyan vállalkozásnál vagy jogalanynál, amely a KBER monetáris politikai vagy devizaműveleteiben ügyfél, illetve e jogalanyok konszolidált csoportjához tartozó bármely vállalkozásnál vagy jogalanynál. Összefoglalva: e 12 hónapos eltiltási időszakot megfelelőnek tartom.

41.   Kifejtené álláspontját a demokratikus elszámoltathatóság koncepciójáról az EKB-val, és általában a központi banki tevékenységgel kapcsolatban?

A függetlenséget és az elszámoltathatóságot az érme két oldalának tekintem. A központi banki függetlenség általánosságban modern gazdaságaink monetáris politikai rendszereinek, és különösen a GMU „monetáris alkotmányának” elengedhetetlen eleme. Ugyanakkor a legitimitás megőrzése érdekében egy független központi banknak a megbízatása érdekében tett intézkedései vonatkozásában elszámoltathatónak kell lenni a demokratikus intézményekkel és a lakossággal szemben. Más megfogalmazásban: megfelelően meg kell magyaráznia és indokolnia kell döntéseit a polgárok és képviselői előtt.

A demokratikus elszámoltathatóság koncepciója az EKB Európai Parlamenttel ápolt kapcsolatainak lényege, mivel ez utóbbi intézmény az európaiak közvetlen képviselője. Az EKB jogszabályban lefektetett kötelezettségein messze túlmenően tesz eleget elszámoltathatósági kötelességeinek. Például az EKB elnöke negyedévente megjelenik az ECON-bizottság előtt, az EKB éves jelentését beterjeszti az Európai Parlamentnek; az Igazgatóság tagjai részt vesznek az adott kérdésekről folyó eseti meghallgatásokon.

Az elszámoltathatóságot és az átláthatóságot többek között az EKB havi sajtótájékoztatói is támogatják, amelynek bevezetőjét az EKB elnöke tartja, és azon az Igazgatóság tagjai felszólalások és interjúk formájában vesznek részt. Összességében meggyőződésem, hogy az EKB az első 13 év alatt tanúbizonyságot tett a demokratikus elszámoltathatóság melletti erőteljes elkötelezettségéről. Amennyiben és amikor csatlakozom az intézményhez, szándékom e hagyomány folytatása.

42.   Milyen következtetéseket von le a Federal Reserve Bank és az EKB által követett átláthatósági politika összevetéséből? Mi a véleménye arról, hogy a Fed és a Bank of England közzéteszi üléseinek jegyzőkönyvét? Véleménye szerint alkalmazhatná-e az EKB ugyanezt a politikát?

Az átláthatóság megköveteli a központi banktól, hogy egyértelműen fejtse ki, miként értelmezi magbízatását és miként alkalmazza monetáris politikai stratégiáját a gazdaság állapotának értékelésére és monetáris politikai döntések meghozatalára. Ez nem csak segít a lakosságnak a központi bank teljesítményének figyelemmel kísérésében és értékelésében, de hozzájárul a jövő politikai fellépéseit övező bizonytalanság eloszlatásához és az inflációs ingadozások csökkentéséhez. Összességben az átláthatóság és az egyértelmű kommunikáció hozzájárul a monetáris politika jobb megértéséhez, az árstabilitás és a monetáris politika hitelesebbé és eredményesebbé tétele érdekében.

Nemzetközi összehasonlításban az EKB világszinten vezető szerepet foglal el a központi banki átláthatóság vonatkozásában. Az EKB hivatalos monetáris politikai stratégiát jelentett be, és megmagyarázza az e stratégiát ténylegesen megvalósító monetáris politikai döntéseket. A stratégián belül az EKB egyértelműen, számszerűsítve meghatározta az árstabilitás jelentését. Az árstabilitás fenntartásának egyértelmű és kétséget nem tűrő célkitűzése erős központi irányultságot ad az EKB összes határozatának, és fókuszpontot teremt a magánszektor várakozásainak összehangolásához. Miközben a Fed – ugyancsak kettős mandátuma miatt – a múltban nem volt ilyen egyértelmű, a közelmúltbeli közlemények arra engednek következtetni, hogy a Fed az EKB-hoz hasonlóan határozza meg az árstabilitást.

A központi banknak többféle lehetősége is nyílik döntései magyarázatára, politikai szándékai jelzésére és a monetáris politikai folyamaton belüli sokféleség feltárására. A szakirodalomból és a gyakorlati tapasztalatokból sem minden esetben egyértelmű, hogy az adott körülmények között mely átláthatósági mód a legmegfelelőbb. E tekintetben a jegyzőkönyvek közzététele további adatokkal szolgálhat a bizottságon belüli eltérésekről és a döntés mögött meghúzódó indokokról. A Bank of England egyedi elszámoltathatóságot alkalmazó Monetáris Politikai Bizottsága esetében a politikai ülések jegyzőkönyveinek közzététele teljes mértékben indokolt. Az EKB eltérő elszámoltathatósági rendszert alkalmaz, nevezetesen a Kormányzótanács tagjai testületileg számoltathatóak el döntéseikért. Ezen túlmenően az Alapokmány előírja az EKB számára a Kormányzótanács tanácskozásainak bizalmas kezelését, és ez kizárja az ülések jegyzőkönyvének közzétételét. Ez teszi lehetővé, hogy a Kormányzótanács teljes függetlenséggel és azzal a céllal hozza meg a monetáris politikai döntéseket, hogy hangsúlyozza a bizottság tagjainak testületi felelősségét. Az EKB más kommunikációs eszközöket is kínál a tájékoztatásra, amelyek a többi, említett központi bank jegyzőkönyveihez mérhetők. Konkrétan: a sajtótájékoztatón az elnök bevezetője átfogó összegzést ad a gazdasági fejlemények politikai jelentőségű értékeléséről. Ezen túlmenően a havi sajtótájékoztatónak része egy kérdés-válasz szakasz, amely teret biztosít a monetáris politikai döntések és a belső sokféleség naprakész és elfogulatlan ismertetésére a nyilvánosság előtt.

43.   Mi a véleménye az Európai Parlamenttel folytatott monetáris párbeszédről? Az EKB igazgatósági tagjai megvitathatnák-e esetlegesen döntéseiket más politikai résztvevőkkel, vagy ez ártana a bank függetlenségének?

Az EKB elnökének az ECON-bizottság előtti negyedéves meghallgatásai az EKB demokratikus elszámoltathatóságának elengedhetetlen elemét alkotják. Igen fontos alkalmat nyújtanak nem csak arra, hogy az EKB megmagyarázza és indokolja politikáit – hozzájárulva ezzel az EKB-döntések jobb megértéséhez Európa-szerte –, hanem arra is, hogy az európaiak képviselői kérdéseket tegyenek fel az EKB-nak és magyarázatot kérjenek tőle. Lehetővé teszik a két intézmény közötti alapos és gyümölcsöző párbeszédet, nem csak gazdasági és monetáris kérdésekben, hanem fontos jogalkotási témakörökben is (pl. az EU felügyeleti keretrendszerének reformja, gazdaságirányítási csomag).

Az EKB szoros kapcsolatokat ápol más uniós politikai szervekkel, így az eurócsoporttal, az ECOFIN Tanáccsal és alacsonyabb szinten a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal, az euró munkacsoporttal és az EU Gazdaságpolitikai Bizottságával. Végezetül pedig az EKB sajátos és egyértelműen körülhatárolt szerepkörrel rendelkezik a nemrégiben létrejött pénzügyi segítségnyújtási és válságkezelési keretrendszerekben is.

Mindezen kapcsolattartás az EKB megbízatásának és függetlenségének teljes körű tiszteletben tartása mellett történik. Mindazonáltal nem gondolom, hogy a monetáris politika és a döntések e szereplőkkel történő megvitatása ártana az EKB függetlenségének.

E.     Általános információk

44.   Mit tekint az EKB előtt álló legfontosabb kockázatoknak és kihívásoknak?

Az EKB előtt e rendkívüli időkben számos kihívás áll. Ezek közül három, egymáshoz kapcsolódó kihívásra szeretnék szorítkozni:

az EKB fő célkitűzésével, az euróövezeti árstabilitás középtávú fenntartásával kezdem. Ez a mostani környezetben korántsem egyszerű, tekintve a nagyfokú bizonytalanságot és a monetáris politika transzmissziós csatornáinak sérüléseit. Az EKB politikai kamatlábakat úgy kell meghatározni, hogy azok középtávon az euróövezet egészére nézve fenntartsák az árstabilitást. A nem standard monetáris politikai intézkedéseknek úgy kell támogatniuk a monetáris politika transzmissziós mechanizmusainak működését, hogy az EKB-kamatlábak többé kevésbé a szokásos módon befolyásolják a gazdaságot és végső soron az árakat. Tekintve a külföldi és euróövezeti makrogazdasági fejlemények nagyfokú bizonytalanságát és az államadósság-válsághoz kapcsolódó, változó pénzügyi feltételeket, ez egy igen nehéz, állandó éberséget és szükség esetén merész politikai fellépést igénylő feladat. Ugyanakkor az EKB-nak – középtávú monetáris politikai irányultságának megfelelően – előre kell tekintenie, és késznek kell lennie arra, hogy a pénzpiaci viszonyok normalizálódása esetén visszavonja a rendkívüli intézkedéseket.

A pénzügyi stabilitás megőrzéséhez való hozzájárulás egy másik olyan kihívás, amellyel az EKB-nak meg kell birkóznia. A pénzügyi válság több szakasza is felszínre hozta ezeket a kihívásokat. A KBER működésének hathatós támogatása most is kihívást jelentő feladat és a jövőben is az marad, amely megköveteli a makroprudenciális kockázatok forrásainak folyamatos azonosítását és értékelését, noha meglévő eszközök is használhatóak ugyanerre a célra. Fontos lesz annak biztosítása, hogy ne jelentkezzenek félreértések a KBER és az EKB Kormányzótanácsa igen jól elkülönülő feladatmeghatározása tekintetében: különösen azt kell hangsúlyozni, hogy nincs kompromisszum az árstabilitás és az EKB által a pénzügyi stabilitás támogatásában betöltött szerep között. E tekintetben a pénzügyi válság számos kérdést hozott felszínre a monetáris politika és a pénzügyi stabilitás közötti kapcsolat tekintetében. Ebben a vonatkozásban a lényeg a pénzügyi szektor transzmissziós mechanizmusban betöltött szerepének jobb megértése.

Végezetül és fentiekhez kapcsolódva nagy kihívást jelent Európa, és különösen az euróövezet általános fejlődése. Az államadósság-válság felszínre hozta az európai gazdaságirányítás gyenge pontjait, amelyek sürgős orvoslást igényelnek. A gazdasági és monetáris unióban való tagság jelentős előnyökkel jár, ezeket azonban nem adják ingyen. A gazdasági és monetáris uniós tagság erős politikai akaratot kíván meg az euróövezet kormányaitól a kötelezettségvállalások betartásában és a szabályok követésében. Az államadósság-válságban közvetlenül érintett tagállamok kormányainak mindenekelőtt saját házuk táján kell rendet tenniük. Emellett nemzeti és európai szinten is meg kell erősíteni a GMU intézményi alapjait, hogy jobban tükrözzék az euróövezeti gazdaságok integrációjának magas fokát. A monetáris uniót ki kell egészíteni a költségvetési és politikai unió irányába mutató, erősebb integrációval, ami az EU-Szerződés módosítását teszi szükségessé. Ennek segítenie kell az egyensúlytalanságok ismételt felhalmozódásának elkerülésében. Jelentőséggel bír az EKB számára, hogy miként birkózunk meg a kihívásokkal, mivel ez érinti az EKB működési környezetét. Ez a kérdés személyesen is igen közel áll szívemhez, olyan elkötelezett európai polgárként, aki látja, hogy az Európai Unió és az euró milyen jelentős mértékben járul hozzá a polgárok jólétéhez.