JELENTÉS a vámrendszer korszerűsítéséről

a vámrendszer korszerűsítéséről

(2011/2083(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Közösségi Vámkódex (Modernizált Vámkódex) létrehozásáról szóló, 2008. április 23-i 450/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre[1],

–   tekintettel a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendeletre[2],

–   tekintettel a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendeletre[3],

–   tekintettel a papírmentes vám- és kereskedelmi környezetről szóló 2008. január 15-i 70/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra[4],

–   tekintettel a közösségi vámügyi cselekvési program (Vám 2013) létrehozásáról szóló 2007. május 23-i 624/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra[5],

–   tekintettel a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet módosításáról szóló 2005. április 13-i 648/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre[6] (a biztonsággal és a védelemmel kapcsolatos módosítás),

–   tekintettel a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. július 9-i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre[7],

–   tekintettel az Európai Közösségeknek a Vámigazgatások Világszervezetében való tagságából eredő jogok és kötelezettségek ideiglenes gyakorlásáról szóló 2007. június 25-i 2007/668/EK tanácsi határozatra[8],

–   tekintettel a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelmével kapcsolatos egyes feladatokkal, köztük a közigazgatási és a magánszektor hamisítással és a szerzői jogi kalózkodással foglalkozó uniós megfigyelőközpont képviselőiként történő összehívásával való megbízásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0288),

–   tekintettel a szellemitulajdon-jogok vámhatósági érvényesítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0285),

–   tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra[9],

–   tekintettel a Számvevőszéknek a Bizottság 2009. évi mentesítő határozatával összefüggésben készített külön jelentéseiről szóló, 2011. május 10-i parlamenti állásfoglalásra[10],

–   tekintettel az általános termékbiztonságról szóló irányelv felülvizsgálatáról és a piacfelügyeletről szóló 2011. március 8-i állásfoglalására[11],

–   tekintettel a vámunió negyvenedik évfordulójáról szóló, 2008. június 19-i állásfoglalására[12],

–   tekintettel a kereskedelmi politika szolgálatában hatékony behozatali és kiviteli szabályokról és eljárásokról szóló, 2008. június 5-i állásfoglalására[13],

–   tekintettel a közösségi árutovábbítási rendszer vizsgálatára felállított vizsgálóbizottságának jelentésére (1996. január–1997. március),

–   tekintettel az Európai Számvevőszék 1/2010. sz. különjelentésére: „Hatékony-e a behozatali irányú egyszerűsített vámeljárások ellenőrzése?”,

–   tekintettel a vámügyi együttműködésről és kölcsönös jogsegélyről szóló, az Európai Közösség és az Amerikai Egyesült Államok között létrejött, 1997. május 28-án aláírt megállapodásra[14],

–   tekintettel az ellátási lánc biztonságáról szóló 2011. június 23-án (az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma és az Európai Bizottság által) aláírt együttes nyilatkozatra,

–   tekintettel a szellemitulajdon-jogok uniós vámhatósági érvényesítéséről szóló jelentésre: Az uniós határoknál tapasztalt eredmények – 2010, Európai Bizottság – Adóügy és Vámunió,

–   tekintettel „A Vám 2013 program félidős értékelése” című bizottsági jelentésre (COM(2011)0537),

–   tekintettel a „Vám 2007 programnak a közösségi vámügyi cselekvési program (Vám 2007) elfogadásáról szóló, 2003. február 6-i 253/2003/EK európai parlamenti és tanácsi határozat 19. cikkével összhangban történő záró értékelése” című bizottsági jelentésre (COM (2008)0612),

–   tekintettel a vámunió fejlődése érdekében követendő stratégiáról szóló bizottsági közleményre (COM(2008)0169),

–   tekintettel a hamisítás és a szerzői jogi kalózkodás legújabb fejleményeire adandó vámhatósági válaszlépésekről szóló bizottsági közleményre (COM(2005)0479),

–   tekintettel a légi úton szállított áruk védelmének megerősítése terén elért eredményekről szóló jelentésre (a Tanács 11250/11. sz. dokumentuma),

–   tekintettel az Európai Uniónak a szellemi tulajdonjogok megsértése elleni küzdelemre irányuló 2009–2012-es vámügyi cselekvési tervére (a Tanács 5345/09. sz. dokumentuma),

–   tekintettel a megerősített vámügyi együttműködési stratégiáról szóló 2009. október 23-i tanácsi állásfoglalásra[15],

–   tekintettel a vámunió fejlődése érdekében követendő stratégiáról szóló 2008. május 14-i tanácsi következtetésekre,

–   tekintettel a vámok és a belső piac korszerűsítéséről szóló 2011. július 16-i meghallgatásra,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság megbízásából készített és 2011 májusában közzétett „Vámügyi együttműködés a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben: a vámellenőrzés szerepe az EU külső határigazgatásában” című tanulmányra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére (A7-0406/2011),

A. mivel a jól működő vámunió az európai integráció egyik legfontosabb mérföldköve és a belső piacon az áruk szabad mozgásának, a gazdasági fejlődésnek és a növekedésnek az alapja;

B.  mivel a vámrendszer szerepe kulcsfontosságú a biztonság, a védelem, a fogyasztó- és környezetvédelem garantálásában, biztosítja a teljes körű adóbehajtást, megerősíti a csalás és a korrupció elleni küzdelmet, valamint a szellemitulajdon-jogok érvényesítését;

C. mivel a vámhatóságok határokon való elhelyezkedésüknek köszönhetően hatékonyan hozzájárulhatnak annak biztosításához, hogy csak biztonságos áruk léphessenek be az EU-ba;

D. mivel a vámrendszer továbbra is fontos szerepet tölt be az EU pénzügyi érdekeinek védelmében, még ha az elmúlt években csökkent is a vámbeszedés szerepe;

E.  mivel a légi szállításban bekövetkezett legújabb biztonsági események igazolják, hogy a biztonság középpontba állítása helyénvaló, és a vámigazgatásoknak továbbra is éberen oda kell figyelniük a terrorista fenyegetésekre;

F.  mivel a hamisított és kalóztermékek EU-ba történő behozatala bevételkiesést eredményez és a szellemi tulajdonjogokat is sérti; mivel a hamisított termékek súlyos biztonsági és egészségügyi kockázatot jelenthetnek az európai fogyasztókra;

G. mivel a vámrendszer napjainkban – korlátozott szinten rekedt erőforrások mellett – a kivitel és a behozatal, valamint az árutovábbítás növekvő volumenével szembesül, ezért rendkívül fontos a hatékony és eredményes kockázatkezelés;

H  mivel az elektronikus vámkezelés, és főként a központi vámkezelés az egyik legfontosabb szempont a vámügyek korszerűsítése és egyszerűsítése terén;

I.   mivel a zökkenőmentes, egyszerű és jól működő vámrendszer alapvető az áruk mozgásának és a belső piaci kereskedelemnek a megkönnyítése szempontjából, különösen a kkv-k számára;

J.   mivel alapvető fontosságú a megfelelő egyensúly kialakítása a vámellenőrzések és a jogszerű kereskedelem megkönnyítése között; mivel az engedélyezett gazdálkodói státusznak kézzelfogható előnyöket kellene kínálnia a megbízható kereskedőknek;

Vámügyi stratégia

1.  megítélése szerint a 2008-ban elfogadott Modernizált Vámkódex igen nagyra törő volt a határidőket tekintve, és arra az álláspontra helyezkedik, hogy az új javaslatnak valóban a jelenlegi helyzet javítására kell törekednie, egyértelmű többletértéket biztosítva az uniós gazdasági szereplők, különösen a kkv-k számára;

2.  meggyőződése, hogy az európai uniós vámstratégia és a vámigazgatási eszközök korszerűsítésének fontos politikai prioritásnak kellene lennie, a törekvésnek megfelelő költségvetés mellett, mivel a jól működő, hatékony és egyszerűsített vámeljárásokra vonatkozó jövőálló vámpolitika alapvetően fontos az Unió globális gazdasági versenyképessége, illetve a harmadik országokkal ápolt, megbízható kereskedelmi kapcsolatok szempontjából;

3.  hangsúlyozza, hogy a jól működő vámügyi politika kulcsszerepet tölt be a szellemitulajdon-jogok védelmében, valamint az áruk és hamisított termékek egységes piacra történő jogellenes behozatala elleni küzdelemben, és ezért fokozza az európai fogyasztók biztonságát és védelmét;

4.  kéri a vámrendeletek megszegése, illetőleg a csempészet, szervezett bűnözés, korrupció, terrorizmus és más bűncselekmények keltette fenyegetések elleni küzdelem erősítését, külön figyelmet fordítva a Vámügyi Világszervezet következőkre vonatkozó ajánlásainak végrehajtására: kockázatkezelés, a jogszerű kereskedelem védelme és biztonsága, fejlesztési partnerségek vállalkozásokkal a vámrendszer automatizálásának területén, a korrupció elleni küzdelem, az egyablakos ügyintézés elvének bevezetése, valamint a vámhatóságok közötti információ- és tudáscsere;

5.  úgy véli, hogy a vámügy feladatkörét és imázsát hozzá kell igazítani a Modernizált Vámkódexhez annak érdekében, hogy az további ösztönzést kapjon, és teljes mértékben kibontakozhasson a hatékonyság benne rejlő lehetősége;

6.  megítélése szerint a vámhatóságok feladatainak szaporodását a tagállamoknak megfelelő erőforrásokkal kell ellensúlyozniuk; úgy véli, hogy a vámrendszer igencsak időszerű korszerűsítésének érdekében a vámüggyel kapcsolatos eljárások és folyamatok – különösen az IT-rendszerek fejlesztése – számára a költségvetési keretekkel összhangban juttatott megfelelő pénzügyi források alapvető fontosságúak; úgy véli, hogy a vámhatóságok elsődleges feladatai ellátásának lehetővé tétele érdekében külön hangsúlyt kell fektetni a rendelkezésre álló, korlátozott erőforrásoknak a kockázatkezelés, a piac és a társadalom védelmének és biztonságának garantálása és az Európai Unió külső határainak védelme területén történő felhasználására;

7.  aggályosnak tartja, hogy az uniós vámjogszabályok eltérő nemzeti értelmezése bürokráciát gerjeszt a vállalkozások számára, ami kedvezőtlenül hat az európai versenyképességre, és gyengíti az Unió arra való képességét, hogy a megfelelés hatékony kockázatalapú megközelítését alkalmazza; felhívja ezért a tagállamokat, hogy vállaljanak teljes elkötelezettséget a vámrendszer modernizálása, és különösen az uniós vámjogszabályok egységes alkalmazása iránt; emellett ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság késedelem nélkül tegye meg az összes szükséges intézkedést az uniós vámjogszabályok egész EU-szerte problémamentes és harmonizált alkalmazásának biztosítására;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy 2012 júniusáig terjesszen be jelentést az Európai Parlamentnek a tagállamok uniós vámjogszabályoknak való megfelelésének helyzetéről, az azonosított hiányosságok orvoslására vonatkozó cselekvési tervvel együtt; megítélése szerint a Bizottságnak e feladat végrehajtásakor konzultálnia kell az ágazattal;

9.  megállapítja, hogy a vámigazgatás modernizálásra szorul egy eredményorientált igazgatási rendszer létrehozása, a nemzetközi standardokon és kipróbált-bevált eljárásokon alapuló minőségirányítási módszerek alkalmazása, valamint a belső monitoringrendszer és a szervezeti kockázat kezelésének az operatív és információs folyamatok figyelembe vételével történő javítása révén;

10. elismeri, hogy a nemzetközi kereskedelem szempontjából a vám központi jelentőséggel bír; nagyra értékeli e tekintetben a WTO vámérték-megállapítási egyezményének szabályozó szerepét, amely arra irányul, hogy az áruk vámérték-megállapítási rendszere igazságos, egységes és semleges legyen, vagyis kizárja a nyílt és méltányos kereskedelmet akadályozó önkényes vagy fiktív vámértékek alkalmazását;

11. fontosnak véli a korszerűsítési intézkedéseket és ezek mihamarabbi bevezetését, így a vámügyi jogszabályok egyszerűsítését és a vámok együttműködtethető számítógépes feldolgozását, amelyek hozzájárulnak a kereskedelmi gyakorlatok megkönnyítéséhez, valamint a megelőzési és bűnvádi fellépések területén az adórendőrségek koordinációjának megerősítését európai szinten; reméli, hogy a Vámkódex korszerűsítésével kapcsolatos, jelenleg folyamatban levő munkában hangsúlyozzák a vámáru-nyilatkozatok eltörlésének a kereskedelem megkönnyítésében játszott központi szerepét;

A versenyképesség és kockázatkezelés biztosítása

12. úgy véli, hogy az európai gazdasági versenyképesség fokozása érdekében a legfontosabb lenne a vámügyi jogszabályok és eljárások egyszerűsítése, szabványosítása és korszerűsítése, valamint a korszerű és hatékony informatikai eszközök használata; úgy véli, hogy a korszerűsített vámügy egyik legfőbb vívmánya a kiszámíthatóság a vállalkozások – főként a kkv-k – számára, amely ugyanakkor ösztönzőleg hat a gazdasági növekedésre;

13. megállapítja, hogy az új vámeljárásokhoz és a modernizált elektronikus vámkezelés által támasztott követelményekhez való igazodás jelentős beruházásokat tehet szükségessé; hangsúlyozza, hogy ezeknek a szükségtelen terhek megelőzése érdekében – különösen a kkv-k számára - ésszerűnek kell lenniük; hangsúlyozza, hogy a bürokrácia és a költségek mérséklésére kell összpontosítani a kkv-k tekintetében;

14. úgy ítéli meg, hogy a vámellenőrzéseknek elsődlegesen a nagy kockázattal járó szállítmányokra kellene irányulniuk, míg a kisebb kockázattal járó szállítmányokat haladéktalanul szabad forgalomba kellene bocsátani; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a kockázatkezelési technikák fontos szerepet játszanak, és határozottan támogatja az elektronikus vámkezelési rendszerek bevezetését és további korszerűsítését;

15. úgy véli, hogy a védelmet és a közbiztonságot biztosító hatékony kockázatkezelés a vonatkozó adatok időszerű, elektronikus feldolgozás során történő gyűjtésétől függ;

16. ragaszkodik ahhoz, hogy az ellátási lánc biztonságára vonatkozó uniós jogszabályok jövőbeni kiterjesztésének teljes mértékben a kockázatalapú megközelítést kell követnie, az okmányellenőrzés és a fizikai vizsgálat tekintetében is csak a magasabb kockázatú szállítmányokat megcélozva;

17. megállapítja, hogy a 27 tagállamból álló Unió működőképességéhez meg kell határozni az áruk kötelező fizikai ellenőrzésének közös rendszerét, amelyet az Unió egységes piacának különböző (kikötői, repülőtéri, közúti) belépési pontjainak összességére alkalmazni kell;

18. elismeri az ellátási lánc biztonságának fontosságát, ugyanakkor úgy véli, hogy az egyesült államokbeli jogszabályok által előírt átvilágítás túlzottan nehézkes és rendkívül sokba kerül, és az ebből származó tényleges haszon bizonytalan, valamint eltökélt szándéka, hogy az USA-val folytassa a transzatlanti jogalkotói párbeszédet a jogszabály visszavonása vagy módosítása érdekében;

Modernizált vámügy

A Modernizált Vámkódex végrehajtása

19. hangsúlyozza, hogy a Modernizált Vámkódex fontos eszköz a vámeljárások racionalizálásához és tényleges harmonizálásához, és ez hozzájárul az európai gazdaság megerősítéséhez; úgy véli, hogy a Modernizált Vámkódex végrehajtási intézkedéseinek teljes mértékben tükrözniük kell a Modernizált Vámkódex szellemét; aggodalommal állapítja meg, hogy néhány alapvető végrehajtási intézkedés még mindig elbírálás alatt áll, és hogy az informatikai rendszerrel kapcsolatos stratégiai fontosságú döntések még mindig nem születtek meg;

20. meggyőződése, hogy a Modernizált Vámkódexben rejlő lehetőségeket csak akkor lehet teljes mértékben kiaknázni, ha azt megfelelően kialakított és korszerű informatikai rendszerek támogatják; szilárd meggyőződése, hogy minden további informatikai beruházást a Modernizált Vámkódex alapelveinek kell vezérelnie;

21. rámutat, hogy a kereskedelemnek időben hozzá kell férnie a tagállamok által megfelelően megadott előírásokhoz, mivel a vállalkozásoknak is időre van szükségük saját informatikai alkalmazásaik kifejlesztésére és végrehajtására; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a nemzeti vámigazgatások és a gazdasági szereplők új rendszerek bevezetésére fennálló technikai és pénzügyi lehetőségeit is figyelembe kell venni a Modernizált Vámkódex új alkalmazási határidejének kitűzésekor;

22. üdvözli a Modernizált Vámkódex hatáskör-átruházásáról és a végrehajtási hatáskörrel való felruházásról szóló rendelkezéseinek a Lisszaboni Szerződéshez való tervezett hozzáigazítását; hangsúlyozza, hogy az új rendszer az Európai Parlament és a Tanács között mostanra beállt egyensúlyt képviseli, mivel – tekintettel a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra – mindkét intézmény egyenlő rangú;

23. elismeri, hogy helyénvaló a Modernizált Vámkódex alkalmazásának elhalasztása; sürgeti ugyanakkor a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködésben és a tagállamoknak főként az IT-rendszerek fejlesztése során tapasztalt nehézségeire figyelemmel mérje fel annak a lehetőségét, hogy a Modernizált Vámkódex egységes végrehajtásának időpontját – a biztonsági garanciák megteremtése érdekében is – 2016-ra tolják ki;

Központi vámkezelés és harmonizáció

24. hangsúlyozza, hogy az Európai Unió külső határait egységesen kell kezelni; ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jobban hangolják össze egyrészt a vámellenőrzési rendszereket, másrészt a szankciókat;

25. határozottan támogatja a Modernizált Vámkódexben lefektetett modernizált vámkezelés egyik legfőbb aspektusát képviselő központi kezelés gondolatát, amely teljes mértékben a megfelelő IT-rendszerekre támaszkodik, és sajnálja, hogy ennek megvalósítása terén nem történt előrelépés; emlékeztet a vámhatóságok által a központosított vámkezelési eljárásban betöltendő központi szerepre;

26. felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben kötelezzék el magukat e gondolat mellett, mivel csak a vámszabályok, az információcsere-rendszerek és az adatformátumok tényleges harmonizációja révén biztosítható a központosított kezelés sikeres végrehajtása;

27. sajnálatának ad hangot a héa-szabályok és jövedékiadó-szabályok egyszerűsítésének folyamatában beállt lassulás miatt, illetve a héa és a jövedéki adó beszedésében felmerült problémák miatt, mivel ezek alapvető fontossággal bírnak egy igazán központosított kezelési rendszer megteremtésében; kéri, hogy fokozzák az együttműködést és a bevált gyakorlatok cseréjét a behozatali héa beszedése, a vámhivatalok nyitvatartási ideje, valamint a közösségi vámkódex nem teljesítése következtében beszedett díjak és szankciók tekintetében, mivel e meglévő eltérések a kereskedelmi forgalom torzítását vonják maguk után;

28 megítélése szerint a szabályok és a vámeljárások tekintetében bizonyos rugalmasságnak kell fennállnia annak érdekében, hogy a tagállamok folytathassák megközelítésüknek a logisztikai gyorsasághoz, összetettségéhez és a kezelt áruk mennyiségéhez való, lehetőség szerinti hozzáigazítását;

Engedélyezett gazdálkodói státusz

29. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a gazdasági szereplők és más személyek irányába a szolgáltatás minőségét, és csökkentsék a rájuk háruló adminisztratív terheket; támogatja a Bizottság azon erőfeszítéseit, melyek a kereskedőket EU-szerte arra ösztönzik, hogy folyamodjanak az engedélyezett gazdálkodói státuszért; ugyanakkor aggódik, hogy az engedélyezett gazdálkodói státusz eléréséhez szükséges jelentős befektetések a kereskedők, és különösen a kkv-k számára komoly akadályt jelenthetnek; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg az engedélyezett gazdálkodói státusz iránti kérelmezési eljárás egyszerűsítését;

30. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javasoljanak olyan további, kézzelfogható előnyöket, amelyeket az engedélyezett gazdálkodói minősítéssel bíró kereskedők részére biztosítani lehetne, és amelyek ösztönöznék a vállalkozások körében ezek kérelmezését; úgy véli, hogy e kézzelfogható előnyök elsősorban az adminisztratív terhek vagy költségek jelentős csökkentésére terjedhetnének ki, például azáltal, hogy az engedélyezett gazdálkodók főszabályként mentesülnek a vámbiztosíték-fizetési kötelezettség alól, illetve a vámok és a héa megfizetése egyszerűsödne;

31. különösen felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a különösen megbízható gazdasági szereplők - így az engedélyezett gazdálkodók – érkezést és indítást megelőző bejelentési kötelezettség alóli mentesítésének lehetőségét a behozatal és a kivitel tekintetében egyaránt, és ennek megfelelően a bevallási és helyi vámkezelési eljárással összefüggésben tegye lehetővé az ügyletalapú vámáru-nyilatkozat mellőzését;

32. emlékeztet ugyanakkor az e jogállás megszerzéséhez szükséges, a Modernizált Vámkódex 14. cikkében szereplő összes előfeltételre: nevezetesen a vám- és adóelőírások betartása; a kereskedelmi és – adott esetben – szállítási nyilvántartások vezetésének kielégítő színvonalú rendszere, amely lehetővé teszi a megfelelő vámellenőrzést; igazolt fizetőképesség; a végzett tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó szakértelemre vonatkozó gyakorlati előírások vagy szakmai képesítések; valamint a védelmi és biztonsági normák;

33. elvárja, hogy valamennyi tagország garantálja, hogy bármely tagország által biztosított engedélyezett gazdálkodói státuszt a többi tagország is teljes körűen elismerje; emlékeztet annak fontosságára, hogy az engedélyezett gazdálkodók számára az ellenőrzések egységessége és a kölcsönös elismerés tekintetében a közösségi vámterület minden pontján egyenlő elbánást kell biztosítani;

34. kéri a Bizottságot, hogy a Modernizált Vámkódexbe vezessen be olyan szigorúbb követelményeket az uniós vámképviselet szolgáltatásnyújtása tekintetében, amelyek elősegítik, hogy e közvetítők szakmai hozzáértése és felelősségvállalása magasabb szintű legyen, és amelyek egyértelmű szabályokat határoznak meg a vámügynökök és a szállítmányozó vállalkozások közötti kapcsolatok tekintetében oly módon, hogy a vámügynökök multiplikátorokká váljanak azon kkv-k importőrei számára, amelyek nem képesek az európai engedélyezett gazdálkodói programhoz hasonló vámmegfelelési programokat végrehajtani;

35. üdvözli az engedélyezett gazdálkodók kölcsönös elismerésével kapcsolatos, az Európai Unió és Japán között létrejött együttműködési megállapodás életbelépését; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy az Európai Parlament szerepének teljes körű tiszteletben tartása mellett más fontos partnerekkel, különösen az Egyesült Államokkal, Kanadával, Kínával és Oroszországgal is folytasson tárgyalásokat ilyen megállapodásokról, és foglalja bele ezt a szempontot a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalásokba annak érdekében, hogy az engedélyezett gazdálkodói státusz nagyobb előnyt jelentsen az uniós vállalkozások számára;

Egyszerűsítések és mentességek

36. üdvözli, hogy a Bizottság egyszerűsíteni kívánja az eljárásokat a behozatal és a kivitel terén;

37. felhívja a Bizottságot a jövőre nézve, hogy a „helyi vámkezelési eljárásokkal” összefüggésben mellőzze az egyedi bejelentéseket, és rendelkezzen az áruk vámhatóság közreműködése nélküli szabad forgalomba bocsátásáról annak biztosítása érdekében, hogy az eljárások zökkenőmentesen működjenek, különösen a „just-in-time” szállítmányok esetében;

38. rámutat, hogy az import és export 1000 euró alatti értéke esetén számos tagállamban különösen a kis- és középvállalkozások kihasználják a Közösségi Vámkódex által az úgynevezett szóbeli vámáru-nyilatkozat tételére biztosított lehetőséget;

39. szorgalmazza, hogy a behozatali és kiviteli forgalom legkisebb – például legfeljebb 1 000 EUR értékű – szállítmányainak vámkezelés iránti kérelmeire vonatkozóan a sok tagállamban létező hatályos vámértékhatárok és eltérések maradjanak meg, és azokat uniós szinten szabványosítsák és vegyék fel az érkezés és indítás előtti bejelentések körébe, mivel ezen egyszerűsített eljárás eltörlése jelentős adminisztratív és pénzügyi többletterheket jelentene különösen a kkv-k számára, és ezért nincs összhangban az adminisztráció egyszerűsítésére irányuló uniós célkitűzéssel; ragaszkodik ahhoz, hogy a Modernizált Vámkódex végrehajtási rendelkezései megtartsák az úgynevezett szóbeli vámáru-nyilatkozat tételének lehetőségét;

40. kéri az exportra történő értékesítésre vonatkozó, fennálló rendelkezések megtartását, valamint egyes szerzői jogdíjaknak és licencdíjaknak a vámértékbe való felvételét, mivel megítélése szerint e rendelkezések indokolatlan megváltoztatása nagyobb vámértéket, és ennélfogva magasabb adóterhet fog eredményezni;

Nem preferenciális származás

41. felhívja a Bizottságot annak az elvnek fenntartására, amely szerint az áruk nem preferenciális származásának meghatározása azon utolsó hely alapján történik, ahol az áruk utolsó lényeges, gazdaságilag indokolható feldolgozására sor került;

42. aggályosnak tartja azt a tendenciát, hogy a nem preferenciális származást illetően olyan szabályok megállapítására törekednek, amelyek a behozatal és a kivitel származásának meghatározására eltérő módszereket használnak;

43. hangsúlyozza, hogy amennyiben további származási szabályokat állapítanak meg, ezt a vállalkozások szükségtelen igazgatási terheinek elkerülése és a nemzetközi kereskedelem megkönnyítése fontosságának figyelembe vétele mellett kell tenni;

44. ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a harmadik országok illetékes hatóságai által a nem preferenciális származás tekintetében kiadott kiviteli engedélyeket a jövőben is az EU-nak kell elismernie;

45. a listaszabályoknak a nem preferenciális származás területén történő alkalmazását csak különleges esetekben támogatja, amelyeket kivételnek kell tekinteni; kéri a jelenleg a Vámkódex végrehajtási rendelkezéseinek 10. és 11. mellékletében található, bevett szabályok megtartását és a lista alapú kritériumok más termékekre való további kiterjesztésének mellőzését annak megelőzése érdekében, hogy a vámhatóságok és a gazdasági szereplők igazgatási terhei egyértelműen növekedjenek, anélkül hogy ezt gazdasági előnyök ellensúlyoznák;

46. kéri az első értékesítés szabályának megtartását és a kockázatelemzéssel kapcsolatban a költségek gazdasági szereplők számára jelentős kiadást jelentő nyilvántartásának elhagyását; aggályosnak tartja az ügyletérték meghatározására vonatkozó, jelenleg megvitatás alatt álló javaslatokat, amelyek nem felelnek meg a Közösség vámterületére történő kivitelt célzó értékesítésre vonatkozó követelménynek, hanem ehelyett paradigmaváltást jelentenek a Közösség vámterületére történő behozatalt célzó értékesítés felé, ami nem felel meg a GATT vámérték-megállapítási kódexének;

A vámügy szerepe a termékbiztonság, a pénzügyi érdekek védelme és a szellemitulajdon-jogok védelmének biztosítása terén

Termékbiztonság

47. ösztönzi, hogy szoros együttműködés alakuljon ki a vámigazgatási szervek, a piacfelügyeleti hatóságok és a vállalkozások között például a nem biztonságos és/vagy nem szabályszerű termékek határon történő feltartóztatása érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő képzést a tisztviselők számára, hogy még eredményesebb legyen a kockázatot jelentő termékek felderítése;

48. üdvözli a termékbiztonságra irányuló importellenőrzésekre vonatkozó iránymutatások kidolgozása terén elért haladást, és felszólítja a Bizottságot ezek folyamatos aktualizálására, végrehajtásuk ellenőrzésére, valamint arra, hogy folyamatosan tájékoztassa az Európai Parlamentet az e téren történő további fejleményekről;

49. felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy olyan nyilvános adatbázis létrehozását, ahová a tagállamok a vámellenőrzések alkalmával feltartóztatott veszélyes árukkal kapcsolatos információkat bevezethetik;

Pénzügyi érdekek

50. hangsúlyozza, hogy a vámokból származó bevételek fontos részét képezik az Unió hagyományos saját forrásainak, amelyek a cukorilletékekkel együtt 2011-ben 16 777 100 000 eurót tettek ki, és hogy a hatékony vámrendszer elsődleges fontosságú, ha az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről van szó; hangsúlyozza, hogy a vámrendszer helyes működése közvetlen következményekkel jár a hozzáadottérték-adó számítására, amely az uniós költségvetési bevételek másik fontos forrása;

51. hangsúlyozza, hogy a vámügyek terén elkövetett szabálytalanságok és csalások megfelelő ellenőrzéssel történő hatékony megelőzése nemcsak az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét biztosítja, hanem a belső piac szempontjából is fontos következményekkel jár, mivel megszünteti az előírtnál kevesebb vámot fizető vagy a vámáru-nyilatkozatban a valósnál kisebb értéket feltüntető gazdasági szereplőknek azokkal szemben fennálló tisztességtelen előnyét, akik nem folytatják ezt a gyakorlatot;

52. támogatja az adó- és vámszabályozás erősítésére és az adóbeszedési kapacitások fokozására irányuló tagállami erőfeszítéseket, valamint a korrupció, adócsalás és az illegális pénzmozgások elleni nemzetközi egyezmények megerősítését is, a pénzügyi átláthatóság javítását; az aktuális vámszabályozási információk fokozott cseréjét is támogatja;

53. emlékeztet arra, hogy a Bizottság célja az, hogy a nemzeti vámhatóságok szinte egy közös szervként működjenek, az Unió vámterületének minden pontján azonos eredményeket hozó ellenőrzéseket biztosítva; rámutat, hogy a tagállami és bizottsági szintű interoperábilis kommunikációs és információcsere-rendszerek nélkül ez nem valósítható meg; helyteleníti, hogy ezen a téren meglehetősen lassan történik előrelépés; rámutat, hogy az áruk és a gazdasági szereplők kiválasztásával kapcsolatos ellenőrzéseknek közösen elfogadott normákon és megbízható kockázatértékelési kritériumokon kell alapulniuk;

54. szorosabb együttműködést, valamint az információ és a bevált gyakorlatok aktívabb cseréjét kéri az EU szomszédos tagállamainak vámhatóságai között a vám korszerűsítése, valamint a csempészet és a vámszektorban fellépő korrupció elleni küzdelem vonatkozásában;

55. üdvözli a 2009-ben bevezetett egyszerűsített vámellenőrzési rendszert, és elismeri fontosságát a nemzetközi kereskedelem megkönnyítésében; hangsúlyozza, hogy az egyszerűsített importvámeljárások – amelyek általában csökkentik a vámalakiságokat és az ellenőrzést az áruk forgalombahozatala előtt – széles körű alkalmazása az uniós vámpolitika egyik kulcsfontosságú eleme; emlékeztet arra, hogy a vámeljárások több mint 70%-a egyszerűsített eljárás; azonban sajnálattal tölti el, hogy az ilyen eljárások az uniós költségvetés indokolatlan szintű veszteségeihez, illetve az uniós kereskedelmi politika megsértéséhez vezettek;

56. aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék kimutatása szerint a tagállamok ezeket az egyszerűsített eljárásokat nem kellőképpen felügyelik és ellenőrzik; ezért hangsúlyozza ezen ellenőrző rendszer megfelelő végrehajtásának jelentőségét, és ösztönzi a Bizottságot, hogy gondosan kísérje figyelemmel ezt a folyamatot annak érdekében, hogy az uniós költségvetés veszteségeit és a kereskedelempolitikai rendelkezések megszegését el lehessen kerülni;

57. annak érdekében, hogy a tradicionális saját források kiesésének kockázatát mérsékelni lehessen, felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamok szintjén biztosítsa, hogy a gazdasági szereplőknél az egyszerűsített vámeljárások alkalmazásának engedélyezését megelőzően megfelelő rendszerellenőrzést, majd megfelelő utólagos ellenőrzést végezzenek;

58. emlékeztet arra, hogy a vámellenőrzésnek többek között automatizált adatfeldolgozási módszereket alkalmazó kockázatelemzésen kell alapulnia, és rámutat, hogy az Európai Számvevőszék véleménye szerint csak a vámáru-nyilatkozatok feldolgozásába integrált, automatizált kockázati profilok képesek megfelelően védeni az Unió pénzügyi és kereskedelempolitikai érdekeit; helyteleníti, hogy a tradicionális saját források és a közös kereskedelempolitikai kérdések tekintetében csak nagyon kevés tagállam rendelkezik automatizált kockázati profillal; sürgeti a Bizottságot, hogy e helyzet rendezése érdekében hozza meg a szükséges intézkedéseket;

59. megismétli a Számvevőszéknek a Bizottság 2009. évi mentesítő határozatával összefüggésben készített külön jelentéseiről szóló, 2011. május 10-i parlamenti állásfoglalás III. részének következtetéseiben szereplő, a Számvevőszék „Hatékony-e a behozatali irányú egyszerűsített vámeljárások ellenőrzése?” című külön jelentésével kapcsolatos álláspontját.

A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok

60. tudomásul veszi a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló rendelettervezetre irányuló nemrégiben benyújtott bizottsági javaslatot, és szilárd meggyőződése, hogy a vám hatékonyan hozzájárulhat a szellemi tulajdonjogok védelméhez; hangsúlyozza, hogy a továbbfejlesztett szabályozás lehetővé teszi a szellemi tulajdonjogok megsértésének gyanújába esett áruk visszatartását, és ezáltal az Unió szellemi tulajdonjogok védelmét szolgáló jogi keretének egyik pillérét képezi;

61. támogatásáról biztosítja a hamisítással és a szerzői jogi kalózkodással foglalkozó uniós megfigyelőközpontot, és a megfigyelőközpontban rejlő lehetőségek maradéktalan kiaknázására szólít fel; e tekintetben üdvözli a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnak (védjegyek és formatervezési minták) a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelmével kapcsolatos egyes feladatokkal való megbízásáról szóló rendelettervezetre irányuló nemrégiben benyújtott bizottsági javaslatot;

Átláthatóság

62. ösztönzi a Bizottságot, hogy a jobb együttműködés és – elsősorban a nemzeti szakértőkkel folytatott bizottsági ülésekkel kapcsolatos – információáramlás tekintetében szigorúan igazodjon az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás szelleméhez;

63. támogatja a kereskedők és a tagállamok közötti párbeszéd megkönnyítésére irányuló bizottsági erőfeszítéseket; további változtatásokra tesz azonban javaslatot; így különösen sürgeti a Bizottságot, hogy – amint ezek rendelkezésre állnak – nyújtson tájékoztatást és tegyen közzé dokumentumokat a nemzeti szakértőkkel folytatott ülésekről annak érdekében, hogy a kereskedelmi ágazat képviselői és a vámügyek terén zajló változásokban érdekelt polgárok közvetlen betekintést nyerhessenek az ülésen zajló vitákba; meggyőződése, hogy ez különösen hasznára válhatna a kkv-knak, biztosítaná az átláthatóságot és fokozná a nyilvánosság tudatosságát a vámügyekkel kapcsolatban;

Együttműködés

64. úgy véli, hogy a vámhatóságok, a piacfelügyeleti hatóságok és az üzleti szféra közötti kapcsolattartás kiemelkedően fontos, és annak az átláthatóság, az egységesség, a következetesség és a kiszámíthatóság elvén kell alapulni, továbbá úgy ítéli meg, hogy mindkét félnek el kell ismernie és figyelemmel kell lennie a másik fél igényeire, elvárásaira és a napi realitásokra, és ezért a saját területükön szerzett tudásukat, szakértelmüket és széleskörű rálátásukat ötvözve kell törekedniük a legmagasabb szintű eredmények elérésére;

65. megítélése szerint minden tagállamban hivatalos mechanizmusnak kellene működnie a vámhatóságok és a magánszektor közötti átlátható párbeszédhez; felhívja a vámhatóságokat és a magánszektort az együttműködés bevált gyakorlatainak azonosítására és azok népszerűsítésére, valamint mindkét felet ösztönzi az együttműködés értékelésének elvégzésére és a megfelelő értékelő eszközök kialakítására a problémák azonosítása és a lehetséges megoldások felkínálása érdekében;

66. úgy véli, hogy a vámolási tevékenységet az összes érintett hatóság bevonásával a folyamat lehető legkorábbi szakaszától kezdve egységesíteni kell; ezért nyomatékosan támogatja az összehangolt ügyintézést a határokon, valamint az egyablakos ügyintézés elvét a vámhatóságok felelőssége mellett, a szükséges jogszabályi intézkedésekkel;

67. rámutat, hogy az egymegállós ellenőrzés elvét hatékonyan kell megvalósítani, biztosítva azt, hogy az árukat az illetékes hatóságoknak csak egyszer kelljen ellenőriznie;

68. véleménye szerint a vámszakemberek készségeit, tudását és tapasztalatait folyamatosan fejleszteni és javítani kell, mivel ez a magas színvonalú vámeljárások előfeltétele; támogatja a tagállamokat és a Bizottságot a vámtisztviselők rendszeres képzését előmozdító tevékenységeikben;

69. a tagállamok és a Bizottság által közösen használt platformok felállítására szólít fel, és rámutat, hogy az uniós szabályok egységes alkalmazásának, valamint a fogyasztók fokozottabb védelmének biztosítása érdekében a vámtisztviselőket és a gazdasági szereplőket megfelelően ki kell képezni;

70. hangsúlyozza, hogy a kutatás különösen fontos a jogalkotási kezdeményezések mérlegelésekor; üdvözli és határozottan támogatja az uniós egyetemek és kutatóközpontok vámtisztviselők tanulmányi fejlődéséhez hozzájáruló munkáját; ösztönzi a tagállamokat annak biztosítására, hogy rendelkezésre álljanak a vonatkozó tanulmányi programok a vámszakma kiválóságának előmozdításához;

71. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a vámunió működésének javítása érdekében vegyék fontolóra a többek között az illetékes hatóságokkal folytatott vámügyi együttműködés és harmonizáció további erősítésének lehetőségét; felkéri a Bizottságot, hogy a Vám 2013 program nyomon követésének keretében vizsgálja meg ezt a vetületet;

72. meggyőződése, hogy a Vám 2013 program nyomon követésének támogatnia kell különösen az uniós vámjogszabályok egységes végrehajtását, illetőleg az európai versenyképességhez való hozzájárulás kiegyensúlyozott, egyidejűleg a védelmet és biztonságot garantáló megközelítését;

73. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák az Európai Unió külső határain a vámlejárások szervezését, teremtsenek jobb feltételeket a jogszerű üzleti tevékenység, a nemzetközi kereskedelem, valamint az áruk és személyek gyors mozgása számára, végezzék el az EU külső határain a vámhivatali infrastruktúra nagyjavítását, figyelembe véve a Közösségi Vámkódex végrehajtási rendelkezéseit, lássák el a vámhivatalokat korszerű monitoringberendezéssel, és gondoskodjanak ezeknek az eszközöknek a vámellenőrzések végzése során történő ténylegesen felhasználásáról;

74. hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az Oroszországgal és a keleti és földközi-tengeri partnerség országaival való vámügyi együttműködést a nemzetközi kereskedelem megkönnyítése és a vámcsalás és a hamisítás elleni küzdelem érdekében;

75. ösztönzi a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a többoldalú együttműködésre és koordinációra vonatkozó terveket a Vámigazgatások Világszervezetén belül, meghatározva olyan közös standardokat és szabályokat, amelyek javítják a vámügyi és határátlépési eljárások biztonságát és hatékonyságát, valamint a szabványok és a bevált gyakorlatok cseréje révén csökkentik a költségeket;

76. reméli, hogy a dohai forduló részeként a kereskedelem megkönnyítését célzó megállapodás a Kereskedelmi Világszervezet tagállamainak javára válik azáltal, hogy megerősíti a jogbiztonságot és csökkenti a kereskedelmi kiadásokat; ösztönzi ezért a Bizottságot, hogy a maga részéről tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a megállapodás a 2011. december 15–17-én Genfben megrendezésre kerülő miniszteri konferencián megköthető legyen;

77. hangsúlyozza, hogy garantálni kell, hogy a harmadik országok által végzett törvényes vámellenőrzéseket bizonyos körülmények között ne használják fel visszaélésekre új, ténylegesen nem vámjellegű akadályokat teremtve az EU-ból származó áruk vonatkozásában;

°

°    °

78. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

• [1]               HL L 145., 2008.6.4., 1. o.
• [2]               HL L 302., 1992.10.19., 1. o.
• [3]               HL L 253., 1993.10.11., 1. o.
• [4]               HL L 23., 2008.1.26., 21. o.
• [5]               HL L 154., 2007.6.14., 25. o.
• [6]               HL L 117., 2005.5.4., 13. o.
• [7]               HL L 218., 2008.13.8., 30. o.
• [8]               HL L 274., 2007.10.18., 11. o.
• [9]               HL L 304., 2010.11.20., 47. o.
• [10]             HL L 250., 2011.9.27., 63. o.
• [11]             Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0076.
• [12]             HL C 286 E, 2009.11.27., 20. o.
• [13]          HL C 285 E, 2009.11.26., 1. o.
• [14]             HL L 222., 1997.8.12., 17. o.
• [15]             HL C 260., 2009.10.30., 1. o.

Bevezetés

Az Unió gazdasági versenyképessége – különösen a belső piac újraélénkítésének szemszögéből nézve – kiemelkedő fontosságú. Mivel a vámjogszabályok és az elektronikus vámkezelés terjedése ösztönzi a gazdasági növekedést, a vámnak jelentős szerepe van a versenyképesség javításában és befolyásolásában. Ahhoz, hogy szerepét maradéktalanul be tudja tölteni, a vámrendszernek modernnek, együttműködőnek, felhasználóbarátnak és hatékonynak kell lennie.

A vámrendszer szerepe ugyanakkor kulcsfontosságú a biztonság és a védelem hatékony garantálásában, valamint a szellemitulajdon-jogok védelmében és a csalás elleni fellépés során.

Az előadó szilárd meggyőződése, hogy az érdekeltek és a vámügyekben érintett intézmények (kereskedőházak, vámhatóságok, egyéb kormányzati szervek, a Bizottság és az Európai Parlament) közötti együttműködés alapvető jelentőségű annak biztosítása érdekében, hogy a vámrendszer betöltse a fentiekben vázolt szerepét. Az előadó messzemenően egyetért továbbá azzal, hogy az érintett felek között időben történő, átlátható információáramlást kell lehetővé tenni.

Modernizált vámügy

A Modernizált Vámkódexet 2008-ban fogadták el. A Kódex egy sor egyszerűsítést vezet be a vámeljárásokban, és összehangolja az uniós vámszabályokat. Mindez lehetővé teszi a hatékonyabb kereskedelmet és hatékonyabbá teszi a vámhatóságok munkáját. A Kódex által bevezetett legfontosabb újítás az elektronikus vámkezelés, a központosított vámkezelés, valamint az egyablakos ügyintézés és az egymegállós ellenőrzés.

A Kódex azonban még nem alkalmazható, mivel előbb el kell fogadni és hatályba kell léptetni a végrehajtási rendelkezéseket. A Kódex alkalmazásának határideje 2013. június 24. Azonban világosan látszik, hogy ezt a határidőt nem lehet betartani, elsősorban azért, mert a Kódex gyakorlati alkalmazásához szükséges számítástechnikai rendszereket még nem fejlesztették ki, illetve még nem helyezték üzembe. Az előadó véleménye szerint nem lenne helyes a Kódexet a megfelelő számítástechnikai rendszerek megléte nélkül alkalmazni. Az előadó arra is rámutat, hogy a Kódex szellemével összhangban további számítástechnikai rendszerfejlesztéseket kell fontolóra venni.

Az előadó ezért helyénvalónak találja a Kódex alkalmazásának elhalasztását, különösen mivel a tagállamok és kereskedők túlnyomó többsége is ezt a megoldást tartaná helyesnek. Az előadó úgy véli, hogy biztosítani kell a Kódex mihamarabbi alkalmazásának szükségessége és a Kódex maradéktalan alkalmazásának biztosításához szükséges számítástechnikai megoldások rendelkezésre állása közötti kényes egyensúlyt. Az egyik lehetőség a határidő meghosszabbítása és a Kódex bizonyos rendelkezéseinek mihamarabbi, fokozatos bevezetése. Ily módon a kereskedők és a vámhatóságok további késlekedés nélkül élvezhetnék a Kódex rendelkezései által nyújtott előnyöket.

Központi vámkezelés és harmonizáció

Az előadónak meggyőződése, hogy elő kell mozdítani a központi vámkezelést, mivel ennek segítségével a kereskedők elektronikus úton vámolhatnák el a termékeket, és a székhelyük szerinti tagállamban fizethetnék meg a vámot, függetlenül attól, hogy melyik tagállamba irányul vagy melyik tagállamból érkezik a termék.

Az előadó véleménye szerint mind a 27 tagállami vámhatóságnak egyként kellene fellépnie, így biztosítva az Unión belüli egységes szintű vámellenőrzést és az egységes bánásmódot.

Engedélyezett gazdálkodók

Az engedélyezett gazdálkodói státusz könnyebb hozzáférést biztosít az egyszerűsített vámügyintézéshez és a könnyített ellenőrzéshez. Az előadó azonban aggodalmának ad hangot az engedélyezett gazdálkodói státusszal járó kézzelfogható előnyök hiánya miatt. Az engedélyezett gazdálkodói státusz megszerzéséhez szükséges jelentős anyagi áldozat továbbá kedvét szegi a kereskedőknek, és különösen a kkv-knak.

Kockázatkezelés

Az előadó rámutat, hogy egyensúlyt kell teremteni a biztonságot és védelmet garantáló vámellenőrzés és az előírásoknak megfelelő termékek zökkenőmentes mozgása között. Ezért az előadó a kockázatkezelés jelentőségére hívja fel a figyelmet: biztosítani kell, hogy az alacsony kockázatú szállítmányokat azonnal továbbengedjék, hogy így a vámhatóságok idejüket és erőforrásaikat a nagyobb kockázatú, bonyolultabb eseteknek szentelhessék.

Ebben a tekintetben az előadó üdvözli azt is, hogy a jelek szerint az Egyesült Államok már nem ragaszkodik a területére érkező szállítmányok 100%-os átvilágítására irányuló célkitűzéséhez, és helyette inkább kockázatalapú megközelítést fog alkalmazni.

Vámellenőrzés és biztonság

A vámhatóságok szerepe hagyományosan többnyire a vámok beszedésére korlátozódott. Az EU belső határainak felszámolását követően azonban ez a szerepkör szűkült, és többnyire már csak az EU külső határaira korlátozódik. Mindazonáltal e szerepkör szűkülésével egyidőben egy másik, nevezetesen a nemzetközi ellátási lánc biztonságát garantáló szerepkör fokozatosan bővült. Amint az a legutóbbi incidensekből (például a 2010. októberi jemeni patronbomba és a 2011. februári genovai „piszkos bomba” fenyegetettség) is látható, a vámhatóságoknak ébereknek kell lenniük, mivel a fenyegetettség nagyon is valós.

Termékbiztonság

Az előadónak meggyőződése, hogy a vámhivatalok vannak a legjobb helyzetben annak ellenőrzésére, hogy csak biztonságos, az uniós harmonizációs és termékjelölési szabályoknak megfelelő, alkalmas dokumentációval rendelkező termékek léphessenek be az Unió területére. Az előadó ezért úgy véli, hogy a vámkezelés kulcsfontosságú szerepet játszhat a termékbiztonság garantálásában. Erre az általános termékbiztonságról szóló irányelv felülvizsgálatáról és a piacfelügyeletről szóló, 2011. március 8-i európai parlamenti állásfoglalás is felhívja a figyelmet.

Az EU pénzügyi érdekeinek védelme

Szintén lényegbevágó az EU pénzügyi érdekeit védelmezni, és a bevételkieséseket elkerülni. Az alacsonyan megállapított vámok és az importált termékek alulértékelése veszélybe sodorják a belső piac működését.

A szellemitulajdon-jogok oltalma

Az előadó üdvözli a szellemitulajdon-jogok érvényesítéséről szóló rendelettervezetre, valamint a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelmével kapcsolatos egyes feladatokkal való megbízásáról szóló rendelettervezetre irányuló, nemrégiben benyújtott bizottsági javaslatot.

Együttműködés

Az előadó hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az együttműködést a vámhatóságok között, valamint a vámhatóságok, a kereskedők és egyéb kormányzati szervek között, és ezért határozottan támogatja az összehangolt ügyintézést a határokon, az egymegállós ellenőrzés és az egyablakos ügyintézés elvét, valamint a központosított vámkezelést. Az előadó javasolja továbbá egy, a vámügyekkel foglalkozó Európai Vámügynökség felállítását.

a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részére

a vámügyi korszerűsítésről
(2011/2083(INI))

A vélemény előadója: Cristiana Muscardini

JAVASLATOK

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  elismeri, hogy a nemzetközi kereskedelem szempontjából a vám központi jelentőséggel bír; nagyra értékeli e tekintetben a WTO vámérték-megállapítási egyezményének szabályozó szerepét, amely arra irányul, hogy az áruk vámérték-megállapítási rendszere igazságos, egységes és semleges legyen, vagyis kizárja a nyílt és méltányos kereskedelmet akadályozó önkényes vagy fiktív vámértékek alkalmazását; hangsúlyozza továbbá, hogy a jól működő vám elengedhetetlen az Európai Unió kereskedelmi versenyképessége szempontjából, és egyszersmind egyedi szerepet tölt be az áruk, illetve a hamisított termékek illegális behozatala, kivitele és tranzitja elleni küzdelemben, a szellemitulajdon-jogok védelmében és a termékbiztonság garantálásában;

2.  kéri a Bizottságot, hogy tartsa meg a Közösségi Vámkódex 24. cikkét azért, hogy az áruk származását továbbra is azon hely szerint lehessen meghatározni, ahol az áru „utolsó lényeges, gazdaságilag indokolt feldolgozáson vagy megmunkáláson ment keresztül”; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a harmadik országok illetékes hatóságai által a nem preferenciális származás tekintetében kiadott kiviteli engedélyeket a jövőben is az EU-nak kell elismernie; nyomatékosítja, hogy a helyzet megváltoztatása adminisztratív teherrel sújtaná a vállalkozásokat és aláásná a WTO szintjén zajló harmonizációs erőfeszítéseket;

3.  fontosnak véli a korszerűsítési intézkedéseket és ezek mihamarabbi bevezetését, így a vámügyi jogszabályok egyszerűsítését és a vámok együttműködtethető számítógépes feldolgozását, amelyek hozzájárulnak a kereskedelmi gyakorlatok megkönnyítéséhez, valamint a megelőzési és bűnvádi fellépések területén az adórendőrségek koordinációjának megerősítését európai szinten; emlékeztet, hogy az 1 000 euró alatti értékű áruk esetén tehető szóbeli vámáru-nyilatkozat, amely jelenleg érvényben van, sok kkv kereskedelmi tevékenységét jelentősen egyszerűsíti, ezért azt fenn kell tartani; reméli, hogy a Vámkódex korszerűsítésével kapcsolatos, jelenleg folyamatban levő munkában hangsúlyozzák a vámáru-nyilatkozatok eltörlésének a kereskedelem megkönnyítésében játszott központi szerepét;

4.  üdvözli a 2009-ben bevezetett egyszerűsített vámellenőrzési rendszert, és elismeri fontosságát a nemzetközi kereskedelem megkönnyítésében; aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék kimutatása szerint a tagállamok ezeket az egyszerűsített eljárásokat nem kellőképpen felügyelik és ellenőrzik; ezért hangsúlyozza ezen ellenőrző rendszer megfelelő végrehajtásának jelentőségét, és ösztönzi a Bizottságot, hogy gondosan kísérje figyelemmel ezt a folyamatot annak érdekében, hogy az uniós költségvetés veszteségeit és a kereskedelempolitikai rendelkezések megszegését el lehessen kerülni;

5.  megállapítja, hogy a 27 tagállamból álló Unió működőképességéhez meg kell határozni az áruk kötelező fizikai ellenőrzésének közös rendszerét, amelyet az Unió egységes piacának különböző (kikötői, repülőtéri, közúti) belépési pontjainak összességére alkalmazni kell; kéri, hogy fokozzák az együttműködést és a bevált gyakorlatok cseréjét a behozatali héa beszedése, a vámhivatalok nyitvatartási ideje, valamint az uniós vámkódex nem teljesítése következtében beszedett díjak és szankciók tekintetében, mivel e meglévő eltérések a kereskedelmi forgalom torzítását vonják maguk után;

6.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió külső határait egységesen kell kezelni; ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jobban hangolják össze egyrészt a vámellenőrzési rendszereket, másrészt a szankciókat; kéri, hogy hozzák létre a tagállamok és a Bizottság közös operatív platformjait, valamint hangsúlyozza, hogy megfelelő képzést kell biztosítani a vámtisztviselőknek és a gazdasági szereplőknek annak érdekében, hogy garantálni lehessen az uniós szabályok egységes alkalmazását és a fogyasztók nagyobb fokú védelmét;

7.  emlékeztet annak fontosságára, hogy az engedélyezett gazdálkodók számára az ellenőrzések egységessége és a kölcsönös elismerés tekintetében a közösségi vámterület minden pontján egyenlő elbánást kell biztosítani;

8.  kéri a Bizottságot, hogy az új Vámkódexbe vezessen be olyan szigorúbb követelményeket az uniós vámképviselet szolgáltatásnyújtása tekintetében, amelyek elősegítik, hogy e közvetítők szakmai hozzáértése és felelősségvállalása magasabb szintű legyen, és amelyek egyértelmű szabályokat határoznak meg a vámügynökök és a szállítmányozó vállalkozások közötti kapcsolatok tekintetében oly módon, hogy a vámügynökök multiplikátorokká váljanak azon kkv-k importőrei számára, amelyek nem képesek az európai engedélyezett gazdálkodói programhoz hasonló vámmegfelelési programokat végrehajtani;

9.  üdvözli az engedélyezett gazdálkodók kölcsönös elismerésével kapcsolatos, az Európai Unió és Japán között létrejött együttműködési megállapodás életbelépését; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a Parlament szerepének teljes körű tiszteletben tartása mellett más fontos partnerekkel, különösen az Egyesült Államokkal, Kanadával, Kínával és Oroszországgal is folytasson tárgyalásokat ilyen megállapodásokról, és foglalja bele ezt a szempontot a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalásokba; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az Oroszországgal és a keleti és földközi-tengeri partnerség országaival való vámügyi együttműködést a nemzetközi kereskedelem megkönnyítése és a vámcsalás és a hamisítás elleni küzdelem érdekében;

10. ösztönzi a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a többoldalú együttműködésre és koordinációra vonatkozó terveket a Vámigazgatások Világszervezetén belül, meghatározva olyan közös standardokat és szabályokat, amelyek javítják a vámügyi és határátlépési eljárások biztonságát és hatékonyságát, valamint a szabványok és a bevált gyakorlatok cseréje révén csökkentik a költségeket;

11. reméli, hogy a dohai forduló részeként a kereskedelem megkönnyítését célzó megállapodás a Kereskedelmi Világszervezet tagállamainak javára válik azáltal, hogy megerősíti a jogbiztonságot és csökkenti a kereskedelmi kiadásokat; ösztönzi ezért a Bizottságot, hogy a maga részéről tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a megállapodás a jövő decemberi miniszteri konferencián megköthető legyen;

12. hangsúlyozza, hogy garantálni kell, hogy a harmadik országok által végzett törvényes vámellenőrzéseket bizonyos körülmények között ne használják fel visszaélésekre új, ténylegesen nem vámjellegű akadályokat teremtve az EU-ból származó áruk vonatkozásában;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részére

a vámrendszer korszerűsítéséről
(2011/2083(INI))

Előadó: Bart Staes

JAVASLATOK

A Költségvetési Ellenőrző Bizottság felhívja a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy a vámokból származó bevételek fontos részét képezik az Unió hagyományos saját forrásainak, amelyek a cukorilletékekkel együtt 2011-ben 16 777 100 000 eurót tettek ki, és hogy a hatékony vámrendszer elsődleges fontosságú, ha az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről van szó; hangsúlyozza, hogy a vámrendszer helyes működése közvetlen következményekkel jár a hozzáadottérték-adó számítására, amely az uniós költségvetési bevételek másik fontos forrása;

2.  hangsúlyozza, hogy a vámügyek terén elkövetett szabálytalanságok és csalások megfelelő ellenőrzéssel történő hatékony megelőzése nemcsak az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét biztosítja, hanem a belső piac szempontjából is fontos következményekkel jár, mivel megszünteti az előírtnál kevesebb vámot fizető vagy a vámáru-nyilatkozatban a valósnál kisebb értéket feltüntető gazdasági szereplőknek azokkal szemben fennálló tisztességtelen előnyét, akik nem folytatják ezt a gyakorlatot;

3.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság célja az, hogy a nemzeti vámhatóságok szinte egy közös szervként működjenek, az Unió vámterületének minden pontján azonos eredményeket hozó ellenőrzéseket biztosítva[1]; rámutat, hogy a tagállami és bizottsági szintű interoperábilis kommunikációs és információcsere-rendszerek nélkül ez nem valósítható meg; helyteleníti, hogy ezen a téren meglehetősen lassan történik előrelépés; rámutat, hogy az áruk és a gazdasági szereplők kiválasztásával kapcsolatos ellenőrzéseknek közösen elfogadott normákon és megbízható kockázatértékelési kritériumokon kell alapulniuk;

4.  szorosabb együttműködést, valamint az információ és a bevált gyakorlatok aktívabb cseréjét kéri az EU szomszédos tagállamainak vámhatóságai között a vám korszerűsítése, valamint a csempészet és a vámszektorban fellépő korrupció elleni küzdelem vonatkozásában;

5.  hangsúlyozza, hogy az egyszerűsített importvámeljárások – amelyek általában csökkentik a vámalakiságokat és az ellenőrzést az áruk forgalombahozatala előtt – széles körű alkalmazása az uniós vámpolitika egyik kulcsfontosságú eleme; emlékeztet arra, hogy a vámeljárások több mint 70%-a egyszerűsített eljárás; azonban sajnálattal tölti el, hogy az ilyen eljárások az uniós költségvetés indokolatlan szintű veszteségeihez, illetve az uniós kereskedelmi politika megsértéséhez vezettek;

6.  annak érdekében, hogy a tradicionális saját források kiesésének kockázatát mérsékelni lehessen, felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamok szintjén biztosítsa, hogy a gazdasági szereplőknél az egyszerűsített vámeljárások alkalmazásának engedélyezését megelőzően megfelelő rendszerellenőrzést, majd megfelelő utólagos ellenőrzést végezzenek;

7.  rámutat, hogy az import és export 1000 euró alatti értéke esetén számos tagállamban különösen a kis- és középvállalkozások kihasználják a Vámkódex által az úgynevezett szóbeli vámáru-nyilatkozat tételére biztosított lehetőséget; hangsúlyozza, hogy ezen egyszerűsített eljárás eltörlése jelentős adminisztratív és pénzügyi többletterheket jelentene különösen a kkv-k számára, és ezért nincs összhangban az adminisztráció egyszerűsítésére irányuló uniós célkitűzéssel; ragaszkodik ahhoz, hogy a modernizált Vámkódex végrehajtási rendelkezései megtartsák az úgynevezett szóbeli vámáru-nyilatkozat tételének lehetőségét;

8.  emlékeztet arra, hogy a vámellenőrzésnek többek között automatizált adatfeldolgozási módszereket alkalmazó kockázatelemzésen[2] kell alapulnia, és rámutat, hogy az Európai Számvevőszék véleménye szerint csak a vámáru-nyilatkozatok feldolgozásába integrált, automatizált kockázati profilok képesek megfelelően védeni az Unió pénzügyi és kereskedelempolitikai érdekeit; helyteleníti, hogy a tradicionális saját források és a közös kereskedelempolitikai kérdések tekintetében csak nagyon kevés tagállam rendelkezik automatizált kockázati profillal; sürgeti a Bizottságot, hogy e helyzet rendezése érdekében hozza meg a szükséges intézkedéseket;

9.  megismétli a Számvevőszéknek a Bizottság 2009. évi mentesítő határozatával összefüggésben készített külön jelentéseiről szóló, 2011. május 10-i parlamenti állásfoglalás III. részének következtetéseiben szereplő, a Számvevőszék „Hatékony-e a behozatali irányú egyszerűsített vámeljárások ellenőrzése?” című külön jelentésével kapcsolatos álláspontját.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

• [1]  Az Európai Parlament és a Tanács 2007. május 23-i 624/2007/EK határozata a közösségi vámügyi cselekvési program (Vám 2013) létrehozásáról (HL L 154., 2007.6.14., 25. o.).
• [2]  Az Európai Parlament és a Tanács 2005. április 13-i 648/2005/EK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 117., 2005.5.4., 13. o.).