JELENTÉS Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság

Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság

(2012/2295(INI))

Az Európai Parlament,

-     tekintettel az „Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság” című bizottsági közleményre (COM(2012)0060),

-     tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

-     tekintettel az „Erőforrás-hatékony Európa” című 2012. május 24-i állásfoglalására[1],

-     tekintettel a „Hatékony európai nyersanyag-politikai stratégia” című bizottsági közleményre (COM(2011)0025) és a közleménnyel kapcsolatban a Parlament által elfogadott állásfoglalásra[2],

-    tekintettel az Egyesült Királyság soros elnökségnek 2005. évi következtetéseire („The Knowledge-Based Bio-Economy in Europe”), a német elnökség 2007. évi következtetéseire („En route to the Knowledge based Bio-Economy”) és a belga elnökség 2010. évi következtetéseire („The Knowledge Based Economy in Europe: achievements and challenges”),

-    tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

-    tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0201/2013),

A. mivel a világ népessége 2050-re várhatóan 7 milliárdról több mint 9 milliárdra fog emelkedni, amelynek következtében a globális élelmiszerigény megközelítőleg 70%-kal fog nőni, és a vízkészletekre nehezedő nyomás egyre nagyobb lesz;

B.  mivel a világszinten egyre szűkösebb természeti tartalékok, a megújuló nyersanyagok egyre fokozottabb kiaknázása és az éghajlatváltozás okozta globális hatások miatt hatékonyan kell gazdálkodnunk a rendelkezésre álló forrásokkal;

C. mivel egy hosszú távú, innovatív és hatékony szemlélet nemcsak a jobb fenntarthatóságot, hanem a vidék- és a regionális fejlesztés támogatását, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését, a termelési ciklus jobb fenntarthatóságát, valamint az értékesítési lánc teljes terjedelmén az ipari innováció elterjedését is biztosítaná;

D. mivel egy fenntartható gazdaság felé való elmozdulás lehetővé tenné az uniós ipar és mezőgazdaság versenyképességének megszilárdítását, valamint a gazdasági növekedés fokozását, és ezzel egyidejűleg az uniós szintű foglalkoztatottság szintjének jelentős növelését;

E.  mivel a sikeres uniós biogazdaság a mezőgazdasági és erdészeti forrásokból, valamint a biológiailag lebomló hulladékokból származó, fenntartható módon kezelt és fenntartott élelmiszerkészletek rendelkezésre állásától fog függeni;

F.  mivel az uniós biogazdaság éves forgalma már csaknem 2 trillió EUR, és jelentős gazdasági növekedés várható a fenntartható elsődleges termelésnek, az élelmiszer-feldolgozásnak, az ipari biotechnológiának és a biofinomítóknak köszönhetően;

Általános észrevételek

1.  örömmel üdvözli az „Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság” című bizottsági közleményt, valamint a biogazdaságra vonatkozó stratégia életbe léptetésére irányuló, a közleményben vázolt cselekvési tervet;

2.  úgy véli, hogy a biogazdaság lehetővé teszi az ipari áruk és a fogyasztási cikkek alacsonyabb költségeken, kisebb energiafelhasználással és kevesebb környezetszennyezés mellett történő előállítását;

3.  egyetért azzal, hogy az intelligens, fenntartható és inkluzív biogazdaságra való áttérést nem csak az alacsony környezeti kihatású, megújuló természeti erőforrásokon alapuló termelésre, hanem a források ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontból fenntartható használatára kell alapozni, ügyelve arra, hogy a biológiai forrásokat az ökoszisztéma megújulásának határai között használjuk fel;

4.  hangsúlyozza, hogy minél hamarabb fel kell lépni az innováció, valamint az új technikákba és üzleti modellekbe való befektetés támogatása érdekében, és meg kell teremteni azokat az ösztönzőket, amelyek hosszú távú hasznot hoznak a gazdaság számára; hangsúlyozza a magánszektor kulcsszerepét a fenntartható gazdasági növekedés biztosításában;

5.  úgy véli, hogy a biogazdaság előfeltétele az Európa 2020 stratégia, és azon belül az „Innovatív Unió” és az „Erőforrás-hatékony Európa” kezdeményezések célkitűzései megvalósításának;

6.  üdvözli, hogy a Bizottság támogatja a radikális változást a biológiai erőforrások előállításával, fogyasztásával, feldolgozásával, tárolásával, újrahasznosításával és ártalmatlanításával kapcsolatos uniós megközelítés tekintetében;

7.  rámutat, hogy a biogazdaság – miközben már 22 millió embert foglalkoztat, ami az EU teljes foglalkoztatottságának 9%-át teszi ki – komoly potenciális lehetőségekkel rendelkezik akár több millió újabb munkahely teremtésére;

8.  támogatja a Bizottság azon javaslatát, hogy munkacsoportot és ütemtervet állítson fel azon bioalapú iparágak tekintetében, amelyek esetében egyértelmű, hogy a megújuló források és a biotechnológiák használata révén hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez, valamint hogy ösztönözze a régiókat és a gazdasági szereplőket új innovációk kifejlesztésére a biogazdasági ágazat számára;

9.  felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nemzeti és regionális biogazdasági cselekvési terveket, és kéri a Bizottságot, hogy évente kétszer nyújtson be jelentést a Parlamentnek a biogazdasági terv végrehajtásáról;

10. hangsúlyozza, hogy az EU világszinten vezető szerepet tölt be a biológiai tudományok és a biotechnológiák egyes szakterületein; úgy véli, hogy a biogazdaságra való átállás lehetővé fogja tenni Európa számára, hogy jelentősen előrelépjen az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság, valamint az innováció és a versenyképesség terén, és meg fogja erősíteni a nemzetközi színtéren betöltött szerepét;

11. hangsúlyozza az erőforrás- és energiahatékonyság fontosságát és a bennük rejlő hatalmas lehetőségeket; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a biogazdaság fenntarthatósága érdekében „kevesebből többet termeljünk”;

12. úgy véli, hogy az európai biogazdaságnak nem pusztán kiváltania kellene a jelenlegi, fosszilis erőforrásokon alapuló gazdaságot, és nem szabadna ismételten életre hívnia a jelenlegi pazarló hozzáállást és fogyasztási szokásokat, hanem hatékonyabb és fenntarthatóbb modellé kellene válnia, és a biogazdasági értékláncok teljes hosszán tekintetbe kellene vennie a társadalmi és környezeti értékek megóvásának szempontját;

13. üdvözli az uniós bioüzemanyag-szabályozás folyamatban lévő felülvizsgálatát annak érdekében, hogy a földhasználat közvetett megváltozásának negatív hatásait enyhítsék, valamint hogy támogassák az újszerű bioüzemanyagok fejlesztését és piacát, lehetővé téve ezáltal az olyan nem élelmiszer-jellegű alapanyagok bioüzemanyag-előállításban való nagyobb mértékű hasznosítását, mint a hulladékok, a maradékanyagok, valamint a lignocellulóz- és cellulóztartalmú anyagok;

14. emlékeztet, hogy a bioüzemanyagokra és biofolyadékokra vonatkozó közvetett földhasználat-változási (ILUC) tényezőkről, akárcsak a szilárd és gázhalmazállapotú biomassza használatára vonatkozó, kötelező erejű fenntarthatósági kritériumokról rendelkezni kell a megújulóenergia-irányelvben és az üzemanyag-minőségről szóló irányelvben; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy biomassza-keretirányelvre, amely kiterjedne a biomassza valamennyi felhasználási módjára (energia, üzemanyag, alapanyagok, vegyszerek), és hogy vezessen be biomassza-ranglistát;

A kutatásba, innovációba és készségekbe történő beruházás

15. ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is tegyen erőfeszítéseket a tagállamok határain és az ágazatok között átnyúló kutatás és fejlesztés összehangolására, és különösen felhívja a figyelmet az olyan kutatások szükségességére, amelyek a biotikus források fenntarthatósági korlátaival foglalkoznak, tekintetbe véve az ökológiai rendszerek funkcióit, a természetes táplálékláncokat és az emberi táplálékigényeket;

16. kéri a társadalmi és környezetvédelmi lehetőségek, valamint a biogazdasággal kapcsolatos potenciális költségek mélyebbre ható kutatását, tekintettel a biogazdaság különféle lehetséges hatásaira és arra az eshetőségre, hogy a szűkös természeti erőforrások felhasználása során a biogazdaság kihasználására helytelen módszereket alkalmaznak, figyelemmel a környezetszennyezéssel és a biológiai sokféleség csökkenésével kapcsolatos kockázatokra és a megőrzés lehetőségeire;

17. támogatja egy biogazdasági szakértői fórum felállítását a szakpolitikák és kezdeményezések közötti szinergiák és összhang erősítésének elősegítésére, és úgyszintén támogatja egy biogazdasági megfigyelőközpont létrehozását, amely a kutatóintézetek, vállalkozások, intézmények, egyetemek, regionális gazdasági szereplők, gazdálkodók és vidéki lakosok közötti folyamatos tapasztalat- és információcsere révén elősegítené a kölcsönös ismeretterjesztést, valamint meggyorsítaná egy olyan szabályozási keret kialakítását, amely előmozdítja és ösztönzi a kutatást, annak gyakorlati alkalmazását és forgalomba hozatalát;

18. emlékeztet arra, hogy az elővigyázatosság elvét fontos alkalmazni a biotechnológiák esetén, különösen a géntechnológiával módosított szervezetek és a szintetikus biológia területén;

19. úgy véli, hogy annak érdekében, hogy a kutatási eredményeket a tudatosságfokozás és a részvétel lehetőségének megteremtése érdekében az érdekeltek, köztük a fogyasztók rendelkezésére lehessen bocsátani, több tudományterületet és ágazatot felölelő tájékoztatási és képzési programokat kell létrehozni;

20. felhív az értéklánc mentén az innováció előtt tornyosuló akadályok felszámolására, nevezetesen arra, hogy gyors és tudományos alapokon nyugvó uniós engedélyezési eljárásokat vezessenek be a biotechnológiai termékek esetén, és biztosítsák a sokkal gyorsabb piacra jutást;

21. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a biogazdasági termékek regionális szintű előállítását és fogyasztását elősegítő, a régiókra nagymértékben kiterjedő konkrét intézkedésekre;

22. hangsúlyozza, hogy a biogazdaság új készségeket, új ismereteket és új szakterületeket tesz szükségessé, amelyeket később tovább kell fejleszteni és/vagy be kell építeni a biogazdasággal kapcsolatos társadalmi változásokat kezelő rendszerbe, elő kell mozdítani versenyképességet, a növekedést és a munkahelyteremtést, ki kell elégíteni az ipar szükségleteit, továbbá biztosítani kell a készségek és a munkalehetőségek jobb összeegyeztetését;

23. hangsúlyozza, hogy a biogazdaságnak magas szintű szakértelemre és szakképzett munkaerőre van szüksége; emlékeztet arra, hogy a szakképzést és a felsőfokú képzést az uniós régiókban azok sajátosságait figyelembe véve kell biztosítani; emlékeztet arra, hogy a régiókban folyó, széles körű képzés a vállalkozások növekedését is elősegíti;

24. örömmel üdvözli a Bizottság által a Horizont 2020 keretprogram alatt előirányzott 4,5 milliárd eurós támogatást, és reméli, hogy a támogatást a biogazdaság összes ágazatának és eszközének – köztük az ökológiai rendszerek határainak, valamint a biológiai anyagok újrahasznosításának és újrafelhasználásának kutatása –, továbbá az innovációk továbbfejlesztésének szolgálatába fogják állítani;

25. azon a véleményen van, hogy az élelmiszereket és egyéb értékes felhasználást nem fenyegető, fenntartható helyi biológiai anyagokon alapuló biofinomítók alapvető szerepet töltenek be a használaton kívüli üzemek új szerepkörrel való felruházásában, valamint a válság sújtotta területek a körkörös gazdaság irányába mutató innovatív folyamatok és beruházások révén történő fellendítésében, és ezért ösztönzi e szerepkör előtérbe helyezését;

26. hangsúlyozza, hogy megfelelő mennyiségű, fenntartható nyersanyagra van szükség az uniós biofinomítók sikeres működésének biztosításához; rámutat, hogy a tárolási, szállítási és logisztikai infrastruktúrákat is fejleszteni kell;

27. rámutat, hogy csak korlátozott számú példát találunk Európában, és hogy több befektetésre van szükség ahhoz, hogy az európai ipar a biofinomítók ágazatában betöltött vezető szerepét fenntartsuk; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a termékek és eljárások továbbfejlesztése érdekében támogassanak kísérleti projekteket és mintaüzemeket;

28. hangsúlyozza, hogy a biomassza lépcsőzetes felhasználásának biztosítása érdekében megfelelőbben kell tervezni a biogazdaságra vonatkozó szakpolitikákat; e tekintetben olyan jogi eszköz kidolgozására szólít fel, amely elősegíti ezen értékes erőforrás hatékonyabb és fenntarthatóbb használatát; hangsúlyozza, hogy ennek az eszköznek rendelkeznie kell a biomassza-piramis lépcsőzetes felhasználásának elvéről, figyelembe véve az egyes összetevőket és megerősítve a piramis legfelső szintjeit; rámutat, hogy ezzel a megközelítéssel biztosítható lenne a biomassza hierarchikus, intelligens és hatékony felhasználása, a hozzáadott értéket teremtő alkalmazások elterjedése és az értéklánc teljes hosszán a kutatás koordinálását támogató intézkedések bevezetése;

A szakpolitikák közötti megerősített kapcsolat és az érdekelt felek bevonása

29. szükségesnek tartja egy integrált, egységes, ágazatközi és interdiszciplináris szemlélet biztosítását a biogazdaság tekintetében, és felszólít az egyes ágazatokkal kapcsolatos különböző uniós politikák (az erőforrás-hatékonysági program, az „Innovatív Unió”, a nyersanyag-politikai kezdeményezés, a Horizont 2020, a 2020-ig szóló környezetvédelmi cselekvési program, a kohéziós politika, a közös agrár- és halászati politika, a megújuló energiákra vonatkozó irányelv, a víz-keretirányelv, a hulladék-keretirányelv, a csomagolási irányelv, és a biohulladékokkal kapcsolatos egyedi rendelkezések) és a vonatkozó elvek – például az elővigyázatosság elvének – harmonizálására; szükségesnek tartja továbbá az európai biogazdaságba történő beruházást előmozdító és serkentő egységes, hosszú távú és stabil szabályozási keret kialakítását mind uniós, mind nemzeti szinten;

30. felhívja az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre pénzügyi eszközöket a forgalmazást megelőző beruházások támogatására, hogy a kutatási eredményeket alakítása át gazdasági sikerré, valamint hogy – például a regionális és strukturális alapok, valamint az Európai Beruházási Bank kockázatmegosztó mechanizmusának bevonásával, a különböző uniós kutatások és innovációs alapok közötti fokozottabb koherencia megteremtése, továbbá a bioalapú gazdasággal kapcsolatos valamennyi kezdeményezésre vonatkozó információkat összegyűjtő egyablakos ügyintézés kialakítása révén – tegye képessé az innovatív vállalkozásokat, különösen a kkv-kat, hogy találjanak pénzügyi és egyéb támogatási eszközöket a biogazdaság ösztönzésére; tudatában van a biogazdasági innovációk forgalomba hozatalával és piaci forgalmazásával kapcsolatos nehézségeknek és pénzügyi kockázatoknak;

31. kéri ipari infrastruktúra és optimalizált ellátási láncok kialakítását a bioalapú termékekre vonatkozóan a városi és part menti övezetekben azzal a céllal, hogy új munkahelyek jöjjenek létre a mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban és az akvakultúrában; kéri, hogy erre a célra bocsássanak rendelkezésre uniós vidékfejlesztési finanszírozást, és kéri, hogy ez ne fokozza, sőt, gátolja meg a környezetszennyezést és a biológiai sokféleség csökkenését;

célzott és konkrét intézkedések meghozatalára szólít fel annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen a biofinomítók létesítéséhez szükséges bürokratikus engedélyezési eljárások összetettségét és kifutási idejét, mivel ezek arra ösztönözhetnék az EU-t, hogy az innovatív technológiákat és az élvonalbeli kutatást határain kívülre helyezze ki;

33. egyetért azzal, hogy ki kell használni a köz- és magánszféra közötti partnerségek (PPP-k) nyújtotta lehetőségeket, és felszólítja az Európai Bizottságot, hogy – az ilyen partnerségek más ágazatokban történő korábbi alkalmazása során felmerült problémákból megfelelően okulva – bocsásson rendelkezésre elegendő forrást a PPP-k fejlesztésére és növekedésük támogatására abban a meggyőződésben, hogy kulcsfontosságú eszközről van szó az új értékláncok megteremtését, a meglévő szerkezetek kihasználását, valamint az olyan technológiákba és üzemekbe való beruházások megkönnyítését illetően, amelyek a kutatási eredményeket forgalmazható termékekbe tudják átültetni;

34. egyetért a többszintű megközelítés szükségességével, és a biogazdaság regionális és helyi vetületének, valamint az alulról jövő kezdeményezések fokozottabb figyelembe vételére szólít fel; örömmel üdvözli az ágazati eredmények felmérésére, valamint a tudás és a bevett gyakorlatok – az Unió területén a biogazdaság egységes fejlődését előmozdító – megosztására szolgáló biogazdasági platformok regionális, nemzeti és uniós szintű létrehozását; kéri továbbá a Bizottságot, hogy vonja be az egyes ágazatokban és az érintett területeken dolgozó szakértőket, valamint a fogyasztók és a polgárok képviselőit; emlékeztet arra, hogy a regionális gazdaságok központi szerepet játszanak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés megteremtésében;

35. úgy véli, hogy a bioalapú társadalom létrehozása szempontjából fontosak az alulról jövő kezdeményezések, és alapvető, hogy a megvalósítás mozgatórugóit a kereslet és a vállalkozások jelentsék, a kormányzatokkal együttműködésben; úgy véli, hogy megfelelő lehetőséget kell biztosítani a regionális kezdeményezések számára; felhívja a Bizottságot, hogy a tapasztalatcsere előmozdítása érdekében támogassa az ilyen hálózatokat és klasztereket;

A piacok és a versenyképesség megerősítése

36. felszólítja a Bizottságot, hogy a pénzügyi támogatást az Innovatív Unió, többek között a Horizont 2020 prioritásaival összhangban levő innovációkra összpontosítsa, ösztönözve a kutatási eredményeket a piaci értékesítésre való felkészülésre, áthidalva az Európában uralkodó kritikus kutatási időszakot;

37. úgy véli, hogy kiváló eszközök egész sora – közbeszerzés, szabványosítás, adóügyi ösztönzők, egyedi tanúsítási és címkézési eljárások – áll rendelkezésre ahhoz, hogy fenntartható és kiváló minőségű bioalapú termékből megfelelő ellátást, valamint forráshatékony termelési rendszereket biztosítsunk; úgy véli, hogy a jelenlegi jogszabályokat frissíteni kell; felszólítja a Bizottságot, hogy fejlessze ki a biomassza hasznosítási módjának – a piacteremtő eszközök alapjául is szolgáló – fenntarthatósági kritériumait;

38. hangsúlyozza, hogy a fosszilis energia helyett biológiai erőforrások kitermelésén alapuló bioalapú gazdaságot szilárd politikai kereteknek kell irányítaniuk, amelyek nemcsak a gazdasági életképességet, hanem a társadalmi és ökológiai fenntarthatósági tényezőket is figyelembe veszik;

39. úgy véli, hogy alapvetően fontos a fogyasztókat a bioalapú termékeket és szolgáltatásokat illető választási lehetőségekről tájékoztatni; ennek kapcsán az ilyen jellegű uniós termelés kellő mértékű fenntarthatósági kritériumokon alapuló szabványosításának kidolgozására szólít fel, mivel az eszközként szolgálhat e termékek előnyös pozíciójú európai piacának előmozdításához;

40. úgy véli, hogy a bioalapú termékek élettartamát nem lehet mesterségesen lerövidíteni; a terméket úgy kell előállítani, hogy a lehető leghosszabb élettartama legyen;

41. hangsúlyozza, hogy a biogazdaság jelentősen hozzá fog járulni a vidéki és part menti területek fejlődéséhez; úgy véli, hogy a mező- és erdőgazdasági alapanyagok helyi termelői és a biofinomítók közötti szinergia és szoros együttműködés a teljes értékláncban hozzájárulhat a versenyképesség növeléséhez és az elsősorban vidéki jellegű területek bevételeinek növeléséhez; hangsúlyozza, hogy az élelmezésbiztonsági szükségletek biztosításának szükségességét kellően figyelembe véve hosszú távú biogazdasági stratégiát kell kidolgozni;

42. kéri, hogy a kifejlesztett biológiai és biotechnológiai eljárásokat fel lehessen használni a hulladékból és nem táplálkozási célból termesztett növényekből származó, biológiai alapú megújuló erőforrások, valamint egyes meglévő mezőgazdasági és erdészeti alapú termékek felhasználása során;

43. hangsúlyozza, hogy a biogazdaság egyik vezérelve a forráshatékonyság növelése és a nyersanyag- és energiaimporttól, valamint a megújuló természeti erőforrásoktól való függőség csökkentése; rámutat az erdészeti ágazat és a többi bioalapú ágazat fontosságára, és hangsúlyozza, hogy a szén-dioxid-semleges és a megújuló természeti erőforrások és nyersanyagok – mint például a fa és a farost – a fosszilis és a nem megújuló nyersanyagok helyébe léphetnek; emlékeztet arra, hogy a biogazdasági ágazat számos jelentős hozzáadott értékű terméket – például vegyi anyagokat, gyógyszereket, műanyagokat és más új, innovatív anyagokat – állít elő és munkahelyeket teremt; kiemeli a tengeri erőforrásokon alapuló biotechnológiákban rejlő lehetőségeket;

44. felhívja az Európai Bizottságot, hogy ösztönözze az annak biztosítására irányuló intézkedéseket, hogy a nyersanyagokban rejlő potenciál fenntartható módon növekedjen, hogy a biológiailag lebomló hulladékokat – hosszadalmas szállítás elkerülésével – összegyűjtsék, és hogy a biomassza alkalmazása környezetbarát határokon belül maradjon és ne csökkentse a szén-dioxid-elnyelő funkciót; e tekintetben sürgősnek tartja a biomassza energetikai felhasználására vonatkozó fenntarthatósági kritériumok létrehozását a biomassza forráshatékonyabb célú elérhetővé tételének biztosítása érdekében, elkerülve azt, hogy a biomassza energiává történő átalakítását ösztönző eszközök piaci torzulást okozzanak, vagy csökkentsék a termelők számára hozzáférhető biomassza mennyiségét;

45. felhívja a figyelmet arra, hogy a nyersanyagok rendelkezésre állásának biztosítása érdekében nagy figyelmet kell fordítani a biogazdaság ellátási láncaira; hangsúlyozza, hogy a biogazdasági stratégiáknak elő kell segíteniük a háztartási és kommunális hulladék hatékonyabb felhasználását, de egyszersmind a mezőgazdaságból és az erdészetből származó melléktermékek és maradékanyagok hasznosítását is; követeli jobb jogi szabályozás kidolgozását és hatályba léptetését, amely jogi biztonságot nyújt, és amely határozottan támogatja a biogazdaság erőforrásainak fenntartható használatát és a nyersanyagok hasznosítását, továbbá követeli, hogy a politika minden tekintetben hosszú távú és következetes legyen, valamint kedvezzen a beruházásoknak;

46. úgy véli, hogy az új uniós iparpolitikai stratégiával összhangban a biogazdaság jelentősen hozzá tud járulni az Európát napjainkban sújtó iparleépüléssel szembeni fellépéshez, és – a piacot serkentő és a regionális versenyképességet visszaállító új stratégiák révén – képes lehet ezt a folyamatot megállítani;

47. határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy határozza meg azokat a környezetvédelmi szempontból káros anyagokat, amelyek olyan kormányzati fellépések következményei, amelyek előnyhöz juttatják a fogyasztókat vagy a termelőket annak érdekében, hogy kiegészítsék jövedelmüket vagy csökkentsék költségeiket, mindeközben azonban hátrányba szorítják a tisztán környezetvédelmi eljárásokat[3]; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul és legkésőbb 2014-ig fogadjanak el e fogalommeghatározáson alapuló konkrét terveket a környezetvédelmi szempontból káros valamennyi támogatás – köztük a megújuló energiaforrások nem hatékony felhasználását ösztönző támogatások és a fosszilis tüzelőanyag támogatása – 2020-ig való fokozatos felszámolására vonatkozóan, és a nemzeti reformprogramokon keresztül tegyenek jelentést az előrehaladásról; e tekintetben aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az energetikai hasznosítású biológiai anyagokra folyósított támogatások már most aláássák a forráshatékonysági célkitűzéseket;

48. aggodalommal veszi tudomásul, hogy a biomassza, és különösen a fa iránti egyre növekvő kereslet egyre szélesebb körű erdőirtáshoz vezethet a fejlődő országokban, ahol az üvegházhatású gázok kibocsátásával nem kell elszámolni a Kiotói Jegyzőkönyv értelmében; rámutat, hogy míg ez befolyásolja a talajminőséget, a víz körforgását és a biológiai sokféleséget, növelni fogja a biológiai sokféleségről szóló egyezményhez (CBD) és az erdőirtás és az erdőpusztulás miatti kibocsátások csökkentésére vonatkozó ENSZ együttműködési programhoz (REDD) hasonló globális szintű megállapodásokra nehezedő nyomást; attól is tart, hogy – tekintettel arra, hogy a földgazdálkodás rendszere sok fejlődő országban gyenge – a fatermékek iránti növekvő kereslet illegális kitermeléshez vezethet és gyengítheti az erdészeti jogszabályok végrehajtása, az erdészeti irányítás és az erdészeti termékek kereskedelme (FLEGT) keretében kötött önkéntes partnerségi megállapodásokat;

49. hangsúlyozza, hogy a biogazdaságra való áttérés hozzájárul a Rio+20 konferencián elért eredmények uniós politikákba való további belefoglalásához; úgy véli, hogy az EU-nak erőteljesebben kell támogatnia az olyan kezdeményezéseket, amelyek megkönnyítik az inkluzív zöld gazdaságba való nemzetközi szintű átmenetet;

50. felszólítja az EU-t, hogy a biogazdasági kutatás terén váljon a nemzetközi kutatás és innováció nagyhatalmává; állítja, hogy a megújuló erőforrásokon alapuló új termékek, folyamatok és szolgáltatások serkentik az európai ipar versenyképességét, és a nemzetközi élboly tagjává teszik;

51. kulcsfontosságúnak tartja a nemzetközi és kötelező erejű fenntarthatósági normák kidolgozását valamennyi biomassza-felhasználó ágazat számára, akárcsak a kötelező erejű kritériumok kidolgozását a fenntartható erdőgazdálkodás számára; sürgeti az EU-t, hogy továbbra is fogadjon el többoldalú megállapodásokat, és nyújtson – különösen a legkevésbé fejlett országoknak – erre vonatkozó intézményi és technikai támogatást a biomassza fenntartható használatának biztosításáért;

52. úgy véli, hogy az e stratégia keretében kidolgozott biogazdasági modell lehetőséget fog nyújtani a jelenlegi kritikák megválaszolására, és az uniós növekedésnek a gazdaság, a környezet és a társadalmi élet minőségének új ötvöződésén keresztül lendületet adva hosszú távon fenntarthatóbb és hatékonyabb termelési, fogyasztási és fejlesztési modelleket, illetve életstílust fog eredményezni;

53. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

• [1]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0223.
• [2]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0364.
• [3] ¹ Az OECD meghatározásából átdolgozva (1998 és 2005), IEEP és mások, lásd: http://ec.europa.eu/environment/enveco/taxation/index.htm

Általános háttér

Európának az elkövetkezendő negyven évben számos társadalmi kihívással kell majd szembenéznie. A világ népességének folyamatos növekedése, az élelmezési és energiaszükségleti igények nagyarányú megemelkedése és a természeti erőforrások szűkössége miatt az Uniónak a termelést és a fogyasztást illetően szemléletváltásra van szüksége ahhoz, hogy hatékonyan és fenntartható módon szembe tudjon nézni az újabb és újabb igényekkel.

A biogazdaság jó lehetőséget nyújt e kihívásoknak való megfelelésre, mivel nem csak a jobb fenntarthatóságot, hanem a vidékfejlesztés támogatását, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését, a termelési ciklus jobb fenntarthatóságát, valamint az értékesítési lánc teljes terjedelmén az ipari innováció elterjedését is biztosítaná.

A biogazdasági stratégia megoldást nyújthat a fosszilis tüzelőanyagoktól való függésre, és az intelligens növekedés új útja lehet. Előretekintő szemléletével a biogazdaság az élelmezésbiztonság, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatottság problémájára is választ adhat.

Az előadó álláspontja

Az előadó örömmel üdvözli az európai biogazdaságról szóló bizottsági közleményt, valamint a biogazdaságra vonatkozó stratégia életbe léptetésére irányuló, a közleményben vázolt cselekvési tervet, és annak három összetevő elemét: a kutatás, az innováció és a képességek előmozdítását, a különböző politikák közötti nagyobb szinergiák megteremtését, valamint a piacok és a piaci verseny erősítését.

Az előadó szerint az ágazat támogatása nem más, mint Európa jövőjébe való befektetés, amelynek vezető szerepet kell szánni a kitűzött célok elérésében. Ennek érdekében egyértelmű és szilárd szabályozási keretet kell alkotni, és biztosítani kell a biogazdaságban érintett ágazatokra – mezőgazdaság, ipar, környezetvédelem, kutatás és innováció – vonatkozó szakpolitikák összehangolását. Az előadó egyetért azzal, hogy ösztönözni kell a több tudományterületet és ágazatot felölelő szemléletmódot, valamint ezzel párhuzamosan a tudás – az Unió területén a biogazdaság egységes fejlődését előmozdító – megosztását regionális, nemzeti és uniós szinten.

Az előadó úgy véli továbbá, hogy összehangolt és egységes kutatási és innovációs programokat kell kifejleszteni és támogatni, gondoskodni kell az ipari beruházások finanszírozásáról, pénzügyi eszközöket kell a rendelkezésükre bocsátani, és garantálni kell, hogy az elért eredményeket a társadalom és a piac a lehető legnagyobb mértékben élvezhesse. A technológiai infrastruktúra, a tudományos kiválóság, a bioipar és a biovállakozások érdemben hozzá tudnának járulni ahhoz, hogy jelentősen előre lépjünk az innováció és a versenyképesség fokozása, valamint az Unió nemzetközi szerepének megerősítése terén.

Ebben az összefüggésben a partnerségek a köz- és magánszféra hozzájárulásait egyesíteni képes új formái jelentékenyen hozzá tudnának járulni a stratégiai célok megvalósításához. A bioiparnak szentelt köz- és magánszféra közötti partnerségek létrehozása révén új projekteket lehetne támogatni, új termékek kifejlesztésére lehetne lehetőséget teremteni, a termékeket forgalmazni lehetne, és csökkenteni lehetne azt a kockázatot, hogy az előnyösebb feltételek miatt a tudás és az innovatív projektek Európa határain kívülre kerüljenek.

Mindezek miatt az előadó úgy véli, hogy fokozni kell e terület támogatását, és az uniós növekedésnek és újraiparosodásnak a gazdaság, a környezet és a társadalmi élet minőségének új ötvöződésén keresztül lendületet adva hosszú távon fenntarthatóbb és hatékonyabb termelési, fogyasztási és fejlesztési modelleket, illetve életstílust kell teremteni.

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

Innováció a fenntartható növekedésért: az „európai biogazdaság” kérdésköréről
(2012/2295(INI))

A vélemény előadója: Isabella Lövin

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy a fosszilis energia helyett biológiai erőforrások kitermelésén alapuló bioalapú gazdaságot szilárd politikai kereteknek kell irányítaniuk, amelyek nemcsak a gazdasági életképességet, hanem a társadalmi és ökológiai fenntarthatósági tényezőket is figyelembe veszik;

2.  hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák kollektív előnyöket kínálnak, és közös javaknak kell tekinteni őket; emlékeztet arra, hogy megfelelő kezelés és gazdálkodás mellett a biológiai sokféleségen alapuló javak jelentős gazdasági előnyöket hordozhatnak magukban; sajnálattal veszi ugyanakkor tudomásul, hogy a politikai döntéshozók nem igazán látják a természetvédelem vagy a biológiai sokféleségbe történő beruházások gazdasági előnyeit; ezért felhívja a figyelmet az ökoszisztéma-szolgáltatások értékére és a gazdasági és társadalmi fejlődéshez való hozzájárulására;

3.  hangsúlyozza, hogy nem lehet fenntartható egyetlen olyan jólétet teremtő rendszer sem, amelyik a saját erőforrásai alapját pusztítja; kiemeli, hogy a piacorientált funkciói mellett a biogazdaság fenntartja az olyan, jelenleg a piac által nem értékelt, megőrzendő közjavak széles skáláját is, mint a mezőgazdasági és erdős tájak, a megművelt földek és az erdők biológiai sokfélesége, a vízminőség és -elérhetőség, a talaj funkcionalitása, az éghajlat stabilitása, a levegő minősége és az áradásokkal, illetve a tűzveszéllyel szembeni ellenállás;

4.  az a véleménye, hogy a fenntartható bioalapú gazdaságra való áttérés csak akkor lesz sikeres, ha a gazdaság tartópillérévé az erőforrások hatékony kezelése válik, és ha ezt a gazdaságot nem a génmanipuláció hajtja előre;

5.  úgy véli, hogy minden biogazdasági stratégiának egy biomassza-rangsoron alapuló vezérelvet kell követnie, és a biomassza olyan, „lépcsőzetes hasznosítását” kell támogatnia, amely elsősorban a piac által nem értékelt alapvető szolgáltatások biztosítására törekszik, és ezek után az olyan nagy értékű alkalmazások felé irányul, mint az anyagok (nem pedig az alacsonyabb értékkel bíró bioenergia felé);

6.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható bioalapú gazdaságnak a megosztott szállítási módokon kell alapulnia; különösen azt emeli ki, hogy annak megítéléséhez, hogy egy adott bioalapú folyamat vagy termék csökkenti-e közvetve és közvetlenül az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, figyelembe kell venni a nyersanyag-kitermeléstől a végső felhasználási állapotig az összes szakaszt; hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak és a nemzeti politikáknak a fosszilis üzemanyagok helyett a tiszta alternatívákat kell előnyben részesíteniük, mint például a megújuló elektromos energiával vagy nap- és szélenergiával működő járműveket, ahelyett, hogy a biomasszára való áttérést szorgalmaznák olyan ágazatokban, amelyekben kevesebb többletérték adódik hozzá (mint a bioüzemanyagok és más bioenergiák előállítása során);

7.  megjegyzi, hogy az uniós forrásokból származó fenntartható biomassza mennyisége sosem lesz elegendő a jelenlegi energiakereslet, illetve a biomassza egyre nagyobb mértékű, valamint alternatív felhasználásának kielégítésére, és hogy az Európai Unió ezért egyre inkább a fejlődő országokból származó behozataltól fog függeni, ahol a biomassza-kitermelés kormányzási tekintetben komoly kihívást jelent – mint például az erdők megőrzése és az erdei erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás esetében, ezáltal pedig megnehezedik az uniós fenntarthatósági követelmények, illetve az importált biomasszával kapcsolatos intézkedések teljesítése, vagy végrehajtásuk nyomon követés és értékelés révén történő ellenőrzése; hangsúlyozza e tekintetben az energiahatékonyság és a megtakarítási intézkedések fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy az Unió kevesebb eszközzel többet érjen el, csökkentve ezáltal a biomassza iránti igényt;

8.  ragaszkodik ahhoz, hogy az EU-nak kötelessége csökkenteni a fejlődő országokból (fogyasztási célra vagy az akvakultúra terén tápanyag céljára) behozott haltól való függőségét; hangsúlyozza, hogy a közös halászati politika jelenlegi reformja során elsőbbséget kell tulajdonítani az olyan intézkedéseknek, amelyek elősegítik a környezetvédelmi tekintetben fenntartható halászatigazgatást, illetve az akvakultúrában a nem húsevő fajok használatát;

9.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a biomassza, különösen a fa iránti egyre növekvő kereslet egyre szélesebb körű erdőirtáshoz vezethet a fejlődő országokban, ahol az üvegházhatású gázok kibocsátásával nem kell elszámolni a Kiotói Jegyzőkönyv értelmében; rámutat, hogy míg ez befolyásolja a talajminőséget, a víz körforgását és a biológiai sokféleséget, növelni fogja a biológiai sokféleségről szóló egyezményhez (CBD) és az UN REDD programhoz hasonló globális szintű megállapodásokra nehezedő nyomást; attól is tart, hogy – tekintettel arra, hogy a földgazdálkodás rendszere sok fejlődő országban gyenge – a fatermékek iránti növekvő kereslet nemcsak növelni fogja az illegális kitermelést és ezzel szemben pedig gyengíteni az erdészeti jogszabályok végrehajtása, erdészeti irányítás és erdészeti termékek kereskedelme (FLEGT) keretében kötött önkéntes partnerségi megállapodásokat, de fokozni fogja az olyan globális megállapodásokra nehezedő nyomást is, mint amilyen a biológiai sokféleségről szóló egyezmény (CBD) és az UN REDD program;

10. hangsúlyozza a mangrove (gyertyafa), a tengerifűmezők, a sósmocsarak és tengeri moszattelepek jelentőségét mint jó teljesítményű szénelnyelőkét; figyelmeztet, hogy e parti ökoszisztémák hamar elpusztulhatnak többek között az akvakultúrából származó halászati élelmiszertermékek iránti egyre növekvő igény miatt; felszólít az erdőirtás és az erdőpusztulás következtében a fejlődő országokban keletkező kibocsátás csökkentésére vonatkozó együttműködési program (REDD) tengerrel kapcsolatos megfelelőjének kidolgozására a parti és tengeri ökoszisztémák mint szénelnyelők megőrzése érdekében;

11. felszólítja az EU-t, hogy a biogazdasági kutatás terén váljon a nemzetközi kutatás és innováció nagyhatalmává; állítja, hogy a megújuló erőforrásokon alapuló új termékek, folyamatok és szolgáltatások serkentik az európai ipar versenyképességét, és a nemzetközi élboly tagjává teszik;

12. emlékeztet, hogy a bioüzemanyagokra és biofolyadékokra vonatkozó közvetett földhasználat-változási (ILUC) tényezőket, akárcsak a szilárd és gázhalmazállapotú biomassza használatára vonatkozó, kötelező erejű fenntarthatósági kritériumokat meg kell említeni a megújulóenergia-irányelvben és az üzemanyag-minőségről szóló irányelvben; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy biomassza-keretirányelvre, amely kiterjedne a biomassza valamennyi felhasználási módjára (energia, üzemanyag, alapanyagok, vegyszerek), és vezessen be biomassza-ranglistát;

13. emlékeztet, hogy a biológiai sokféleség védelme a millenniumi fejlesztési célok (köztük a súlyos szegénység és éhínség felszámolására vonatkozó 1. cél és a környezeti fenntarthatóságra vonatkozó 7. cél) elérésének egyik kulcsa; külön hangsúlyozza az egészséges biológiai sokféleség és az egészséges ökoszisztémák fontosságát az elsődleges termelőágazatok – mint például a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a halászat – szempontjából; ennek megfelelően úgy véli, hogy a biomassza-előállítást elemezni kell az ökoszisztéma-szolgáltatásokra gyakorolt hatása viszonylatában;

14. attól tart, hogy a biomassza iránti növekvő igény következtében fokozódik a fejlődő országok élelmezési bizonytalansága – a termés és a termőföldek az élelmiszer-előállítás céljaitól eltérő célokra való használata, a földhasználati jogok elveszítése és a földfelvásárlások, illetve az élelmiszerárak változékonysága miatt; rámutat, hogy a bioüzemanyagok iránti kereslet már most egyike a fejlődő országokban, különösen a Szaharától délre fekvő afrikai államokban tapasztalt földfelvásárlások mozgatórugóinak; emlékeztet, hogy e földfelvásárlások miatt az őslakos népek nem juthatnak már földhöz és ennél fogva élelemhez és vízhez sem; azt is kiemeli, hogy míg a millenniumi fejlesztési célok 2015-ig felére csökkentenék a biztonságos ivóvízhez jutni nem tudók számát, a vízigényes biogazdasági tevékenységek növelhetik a fejlődő országokra a víz tekintetében nehezedő nyomást, és fokozhatják ezáltal a széles körben tapasztalható élelmiszerhiányt; szorgalmazza, hogy az EU kövesse az ENSZ élelemhez való jogokért felelős különleges előadójának mezőgazdasági-ökológiai ajánlásait, hogy az éghajlatváltozásra reagálás mellett valósítsa meg az élelmiszerbiztonságot is;

15. kulcsfontosságúnak tartja a nemzetközi, jogerős fenntarthatósági standardok kidolgozását valamennyi biomassza-felhasználó ágazat számára, akárcsak jogerős kritériumok kidolgozását a fenntartható erdőgazdálkodás számára; sürgeti az EU-t, hogy továbbra is fogadjon el sokoldalú megállapodásokat, és nyújtson – különösen a legkevésbé fejlett országoknak – erre vonatkozó intézményi és technikai támogatást a biomassza fenntartható használatának biztosításáért.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

Innováció a fenntartható növekedés szolgálatában: biogazdaság Európában
(2012/2295(INI))

A vélemény előadója: Tamás Deutsch

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

–   tekintettel az „Európa 2020” stratégiára, amely intelligens és zöld növekedésre, valamint a munkalehetőségek gyarapítására szólít fel;

A. mivel a biogazdaság ösztönzése gazdasági növekedéshez vezet, és számos munkahelyet teremt vidéki, part menti és ipari övezetekben;

B.  mivel a biogazdaság csökkenti a – főleg importból származó – fosszilis tüzelőanyagoktól való függésünket,

C. mivel az uniós biogazdaság éves forgalma már csaknem 2 trillió EUR, és jelentős gazdasági növekedés várható a fenntartható elsődleges termelésnek, az élelmiszer-feldolgozásnak, az ipari biotechnológiának és a biofinomítóknak köszönhetően;

D. mivel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért ajánlásai szerint fel kell készülni az iparágak környezetbaráttá válásából fakadó, a munkahelyek számát és minőségét érintő következményekre, és azokat kezelni kell majd;

E.  mivel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyik tanulmánya[1] hangsúlyozza a munkahelyi egészség és biztonság előmozdításának szükségességét a zöld gazdaságban;

F.  mivel az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (a CEDEFOP) „Zöld készségek és környezetvédelmi érzékenység a szakmai oktatásban és képzésben” című tanulmánya[2] további kutatásokra szólított fel, amelyek azonosítják a foglalkoztatási és a belső munkaerőpiac ágazati szintű változásainak dinamizmusát, hozzájárulva a munkaerő-kínálat megfelelőségének, valamint a készségek iránti kereslet és kínálat összhangjának értékeléséhez;

1.  szorgalmazza egy innovatívabb, erőforrás-hatékonyabb és versenyképesebb társadalom kialakítását, amely biztosítani képes, hogy az élelmezésbiztonság együtt járjon a megújuló erőforrások fenntartható felhasználásával, és hangsúlyozza, hogy üzemanyagot elsősorban az élelmiszer-termelési lánc és a fafeldolgozás azon melléktermékeiből kell nyerni, amelyeknek a hulladékhierarchiával összhangban nincs értékesebb felhasználási módja, magas energiatartalmú és élelmiszerré feldolgozható növények kerülnek felhasználása esetében pedig a megfelelő élelmiszer-termelési igényeket előbb ki kell elégíteni, és emellett biztosítani kell a környezetvédelem és a biológiai sokféleség elősegítésének szigorú követelményeinek betartását is;

2.  hangsúlyozza, hogy a kutatás és az innováció megalapozza az olajfüggő iparról a bioalapú iparra történő strukturális váltást, ami kiváló lehetőségeket kínál a növekedés és a foglalkoztatás, a több szakterületet átfogó munka, valamint az EU-n belüli és a nemzetközi együttműködés szempontjából, ezért fontos az eredmények átültetése a gyakorlatba, és ezáltal a tudásalapú gazdaság létrehozása;

3.  rámutat, hogy a változásokra való felkészülés, az ismeretek és a készségek frissítése, valamint a készségek és a munkalehetőségek társadalmi szempontból felelős módon történő, jobb összeegyeztetése a biogazdaságra építő stratégia sikerének kulcsát jelenti, növekedést és új foglalkoztatási lehetőségeket teremtve Európában;

4.  rámutat, hogy a biogazdaság – miközben már 22 millió embert foglalkoztat, ami az EU teljes foglalkoztatottságának 9%-át teszi ki – komoly potenciális lehetőségekkel rendelkezik akár több millió újabb munkahely teremtésére;

5.  kéri a Bizottságot, hogy az uniós alapokat és szakértelmet felhasználva, valamint a bevált gyakorlatok cseréjével is hathatósan támogassa a biogazdaság ágazati fejlődését – kiváltképpen a pénzügyi nehézségekkel szembesülő dél-európai tagállamokban –, hogy munkalehetőségeket teremtsen a súlyos munkanélküliség által sújtott fiatal nemzedék számára, amelynek bevonása azonban kulcsfontosságú a biogazdaságra történő sikeres áttérés tekintetében; hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garanciarendszerek hozzájárulnak a fiatalok számára kínált, megfelelő minőségű foglalkoztatás, továbbképzés és szakképzés előmozdításához e stratégiai jelentőségű területen;

6.  hangsúlyozza, hogy az ILO szabványaival összhangban tisztességes munkát kell biztosítani az ágazatban, nevezetesen a biogazdaságra vonatkozó stratégia erőteljes szociális dimenziója révén, amely többek között biztosítja a dolgozók bevonását is;

7.  felhívja a figyelmet arra, hogy a biogazdaság figyelemreméltó többletjövedelmet biztosíthat az elsődleges termelők számára a mezőgazdasági, halászati és erdőgazdálkodási ágazatokban, különösen a biomassza, a kompozitok nyersanyagai és az ipari felhasználásra különösen alkalmas olajnövények előállítása révén, ezáltal különböző foglalkoztatási lehetőségeket teremtve számos kapcsolódó ágazatban;

8.  felhívja a figyelmet arra, hogy a Bizottság az európai biogazdaságra vonatkozó stratégiáját olyan forgatókönyvre alapozta[3], amely mintegy 130 000 munkahelyet teremthet a biogazdaságban; minden tagállamot arra biztat, hogy fokozza a biogazdaságot támogató programjait; ismételten hangsúlyozza a dolgozók részvételének fontosságát a kutatási és fejlesztési tevékenységekben, például igazgatótanácsi tagság révén;

9.  emlékeztet a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2007–2012 közötti európai stratégia félidős értékeléséről szóló 2011. december 15-i állásfoglalására[4], amelyben felhív arra, hogy készüljön hatástanulmány az új technológiák, káros anyagok és kockázati tényezők – többek között a munkaszervezés – potenciális kockázatairól, valamint jogalkotási intézkedéseket szorgalmaz annak biztosítása érdekében, hogy a jelenleg hatályos európai munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok teljes mértékben lefedjék a nanoanyagokat;

10. kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki részvételi modelleket, amelyeknek köszönhetően szorosabb kapcsolatok alakíthatók ki a polgárok, a termelők és a végfelhasználók között azzal a céllal, hogy a tudomány, a társadalom és a politika közelebb kerüljön egymáshoz, és hogy előtérbe kerüljön a biogazdaság haszna és jelentősége a társadalom, a növekedés, a foglalkoztatás és a szociális innováció szempontjából;

11. hangsúlyozza a társadalmi párbeszéd jelentőségét a biogazdaságban, a magas minőségű munkahelyek rendelkezésre állása és a biogazdaságra történő, társadalmilag igazságos áttérés biztosítása érdekében; hangsúlyozza az európai ágazati társadalmi párbeszéd jelentőségét az élelmiszer- és italgyártással kapcsolatos iparágakban; kéri a Bizottságot, hogy az európai ágazati társadalmi párbeszédet tegye a biogazdaságra vonatkozó stratégiájának sarokkövévé;

12. kéri a társadalmi és környezetvédelmi lehetőségek, valamint a biogazdasággal kapcsolatos potenciális költségek mélyebbre ható kutatását, tekintettel a biogazdaság különféle lehetséges hatásaira és arra az eshetőségre, hogy a szűkös természeti erőforrások felhasználása során a biogazdaság kihasználására helytelen módszereket alkalmaznak; kéri, hogy térképezzék fel a környezetszennyezéssel és a biológiai sokféleség csökkenésével kapcsolatos kockázatokat; a megőrzés lehetőségeit; valamint az uniós és tagállami alapok szerepét, különösen a közös agrárpolitika tekintetében, mivel minden ilyen alap egyértelmű haszonnal járhat a foglalkoztatás, a biológiai sokféleség és a széles körű környezetvédelem szempontjából, amennyiben kezelése felelősségteljes és holisztikus politikai keretek között történik;

13. hangsúlyozza, hogy a biogazdaság új készségeket, új ismereteket és új szakterületeket tesz szükségessé, amelyeket később tovább kell fejleszteni és/vagy be kell építeni a biogazdasággal kapcsolatos társadalmi változásokat kezelő rendszerbe, elő kell mozdítani versenyképességet, a növekedést és a munkahelyteremtést, ki kell elégíteni az ipar szükségleteit, továbbá biztosítani kell a készségek és a munkalehetőségek jobb összeegyeztetését;

14. kéri a tagállamokat, hogy kínáljanak mesterfokozatú képzést a biogazdaság szakterületén, és dolgozzanak ki szakmai képzési programokat annak biztosítása érdekében, hogy az EU minden tekintetben úttörő, innovatív és vezető szerepet játsszon e téren;

15. felhívja a figyelmet a vidéki környezetben a helyi oktatási intézményekkel együttműködésben szervezett gyakorlati képzés potenciális szerepére, valamint a Vidékfejlesztési Alap és az ahhoz hasonló források felhasználásának jelentőségére az átadható készségek fiatalok körében történő kifejlesztése érdekében, lehetővé téve számukra, hogy jobban kihasználják a biogazdasági és a mezőgazdasági ágazatokban megvalósított innovációnak köszönhetően létrehozott új munkahelyekkel kapcsolatos potenciális lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy az Európai Szociális Alap (ESZA) kulcsszerepet játszhat a biogazdasági ágazatban dolgozók továbbképzését és átképzését lehetővé tevő, egész életen át tartó tanulás támogatásában; ismételten síkraszáll ezért azon álláspontja mellett, hogy az ESZA teljes költségvetését összesen legalább 25%-os arányban a kohéziós politikára kell fordítani;

16. szorgalmazza a biogazdasághoz kapcsolódó kutatások jelentős növelését, és hangsúlyozza, hogy az EU-nak az innovációs kapacitás javítására kell törekednie, a kutatás eredményeit gazdasági sikerré kovácsolva, mivel jelenleg az EU-ban túl sok időt vesz igénybe, amíg a kutatás és az innováció eredményei piacra helyezhető termékekben nyilvánulnak meg;

17. úgy véli, hogy a biogazdaság lehetővé teszi ipari áruk és fogyasztási cikkek alacsonyabb költségeken, kisebb energiafelhasználással és kevesebb környezetszennyezés mellett történő előállítását;

18. kéri ipari infrastruktúra és optimalizált ellátási láncok kialakítását a bioalapú termékekre vonatkozóan városi és part menti övezetekben azzal a céllal, hogy új munkahelyek jöjjenek létre a mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban és az aquakultúrában; kéri, hogy erre a célra bocsássanak rendelkezésre uniós vidékfejlesztési finanszírozást, és kéri, hogy ez ne fokozza, sőt, gátolja meg a környezetszennyezést és a biológiai sokféleség csökkenését.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

• [1]  ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet), Promoting safety and health in a green economy (A munkahelyi egészség és biztonság előmozdítása a zöld gazdaságban), International Labour Office, Geneva (Genf), (2012)
• [2]  European Centre for the Development of Vocational Training (Európai Szakképzés-fejlesztési Központ), „Green skills and environmental awareness in vocational education and training” (Zöld készségek és környezetvédelmi érzékenység a szakmai oktatásban és képzésben), 24. számú tudományos dolgozat, 2012
• [3]  Az Európai Bizottság munkadokumentuma „Innováció a fenntartható növekedésért: a biogazdaság az európai jövő szolgálatában”, SWD(2012)0011, 49. o.
• [4]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0589.

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság kérdésköréről
(2012/2295(INI))

A vélemény előadója: Giles Chichester

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel szem előtt kell tartani, hogy a belső piacon a biogazdaság fontos ágazat, hiszen az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság, az éghajlat-változási rugalmasság, a fenntarthatóság, a versenyképesség, a munkahelyteremtés és az energia-, valamint a nyersanyagimport-függőség csökkentése tekintetében jelentős előnyökkel jár;

B.  mivel a biogazdaságnak fel kell oldania a meglévő célok közötti konfliktusokat, például az egyszerre élelmiszer-, nyersanyag- és energiaforrásként is keresett biomassza tekintetében, és a biogazdasággal kapcsolatos várakozásoknak ezért a realisztikus határokon belül kell maradniuk;

C. mivel az élvonalbeli biológiai kutatások mellett a biogazdaság a hagyományos ismeretekből és tudásból is meríthet;

1.  üdvözli, hogy a Bizottság támogatja a radikális változást a biológiai erőforrások előállításával, fogyasztásával, feldolgozásával, tárolásával, újrahasznosításával és ártalmatlanításával kapcsolatos uniós megközelítés tekintetében; úgy véli, hogy a bioalapú gazdaság Európában hozzájárulhat az európai ipar versenyképességéhez, és munkahelyeket és üzleti lehetőségeket biztosíthat, különösen a vidékfejlesztés és a tengerparti területek fejlesztése tekintetében, azonban csak akkor, ha a végrehajtás az erőforrás-hatékonyság és a fenntarthatóság paraméterein belül marad;

2.  úgy véli, hogy a koordináció hiánya korlátozza a biogazdasággal kapcsolatos szinergiák és a méretgazdaságosság kiaknázását az Unión belül; hangsúlyozza, hogy az Unió többletértéket teremthet a hálózatok és finanszírozási programokon keresztüli együttműködés ösztönzésével és megkönnyítésével; úgy véli, hogy az áruk előállításához és fogyasztásához felhasznált megújuló természeti erőforrások részesedésének növelésére irányuló konkrét célkitűzésekkel együtt a biogazdaság integrált megközelítés révén alakul ki minden – helyi, tagállami, valamint uniós – szinten;

3.  ösztönzi a Bizottságot, hogy biztosítsa a biomassza hasznosításának elfogadhatóságát és a biomassza rendelkezésre állását a jövő biogazdaságának alapját jelentő meglévő bioalapú iparágak működési feltételeinek biztonságossá tétele érdekében;

4.  üdvözli e tekintetben a bizottság közelmúltbeli bejelentését, miszerint biogazdasági megfigyelőközpontot alakít ki e terület regionális, nemzeti és uniós szakpolitikáinak feltérképezése céljából, valamint egy biogazdasággal foglalkozó szakértőkből álló állandó fórumot állít fel a szakpolitikák, kezdeményezések és a biogazdasághoz kapcsolódó gazdasági ágazatok közötti szinergiák és összhang erősítésének elősegítésére uniós szinten, a meglévő mechanizmusokhoz kapcsolódva;

5.  úgy véli, hogy uniós szinten a más (nyersanyagokra, bioüzemanyagokra és hulladékokra vonatkozó ) politikai területeknek és programoknak – különösen a Horizont 2020 keretprogramnak, a közös agrárpolitikának és a strukturális alapoknak – jobban kell támogatniuk az együttműködési és egymást kiegészítő lehetőségeket; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki integrált megközelítést a biogazdasággal kapcsolatban, hozzájárulva ezáltal a regionális, nemzeti és európai szintű stratégiák kidolgozásához; véleménye szerint az Uniónak nemzetközi szinten is támogatnia kell a biogazdaságot, különösen a Rio+20 és az UNFCCC folyamatai keretében;

6.  kiemeli a vidéki térségek és azon szerepük fontosságát, amelyet a fenntartható biogazdaság kialakításában betölthetnek, különösen a biomassza-finomítókat ellátó maradékanyagok és/vagy a biomasszát (lépcsőzetesen) gázzá átalakító üzemek tekintetében; ezzel összefüggésben javasolja uniós szintű fellépések előmozdítását a szennyezett talajok szennyeződésmentesítésére, hogy ezek hozzájáruljanak az energianövények termesztéséhez; emlékeztet a hulladékgyűjtő rendszerek koordinálásának fontosságára a vidéki és városi területeken egyaránt;

7.  üdvözli a kutatás és az innováció közötti szakadék áthidalására irányuló szándékot a Horizont 2020 programon belül, valamint az interdiszciplináris kutatást és közös programokat gátló korlátok csökkentésére irányuló szándékot, tekintettel a biogazdasági végtermékek – úgymint az energia és az ipari termékek és a bevezetendő kulcsfontosságú technológiák – sokféleségére;

8.  úgy véli, hogy a bioenergia-források hosszabb távú sikeréhez arra van szükség, hogy azokat fenntartható módon állítsák elő és használják fel, valamint hogy azok rendes piaci feltételek mellett mind az ár, mind a szolgáltatás minősége tekintetében versenyképesek legyenek; üdvözli az uniós bioüzemanyag-szabályozás folyamatban lévő felülvizsgálatát annak érdekében, hogy a földhasználat közvetett megváltozásának negatív hatásait enyhítsék, valamint hogy támogassák a fejlettebb bioüzemanyagok fejlesztését és piacát, lehetővé téve ezáltal az olyan nem élelmiszer-jellegű alapanyagok bioüzemanyag-előállításban való nagyobb mértékű hasznosítását, mint a hulladék, a maradékanyagok, valamint a lignocellulóz- és cellulóztartalmú anyagok;

9.  hangsúlyozza az erőforrás- és energiahatékonyság fontosságát és a bennük rejlő hatalmas lehetőségeket; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a biogazdaság fenntarthatósága érdekében „kevesebből többet termeljünk”;

10. felszólítja az ipart, hogy ösztönözze a fenntartható biogazdaság fejlesztését az Európai Unióban; következésképpen fokozottabban vállalkozásbarát környezet kialakítására szólít fel olyan intézkedések formájában, mint a piacra jutás meggyorsítása, a kutatási és innovációs szakpolitikák összehangolása az egyes ágazatok igényeivel, a kockázati finanszírozáshoz való hozzáférés megkönnyítése, különösen a meglévő és fejlődő bioalapú iparágak és a kkv-k számára, valamint a vállalkozói szellem ösztönzése az ágazaton belül;

11. tudatában van annak, hogy a biogazdaság további fejlődése az egyes tudományterületek vagy országok határait meghaladó, jelentős tudományos feladatokkal jár, és a kutatók és az ipari partnerek közötti együttműködés új formáit teszi szükségessé a gyakorlatba való átültetés felgyorsítása érdekében;

12. úgy véli, hogy Európa globális versenyképességének nemzetközi piacon való biztosítása érdekében elengedhetetlen a biogazdasághoz kapcsolódó termékek és eljárások szellemi tulajdonjogának védelme;

13. úgy véli, az államháztartás szerepet játszik a tőke magánszektorból történő bevonásában, a biotechnikai ágazaton belüli kereskedelem támogatása érdekében; támogatja a Bizottságnak a köz- és a magánszféra közötti partnerségi programok létrehozására irányuló szándékát a bioalapú iparágak számára;

14. úgy véli, hogy az induló vállalkozásokba, a kockázati tőkébe és a technológiatranszfer támogatásába történő befektetés, valamint a kevésbé bonyolult szabályozás és a biogazdasággal kapcsolatos ismeretek kamatoztatása révén meg kell könnyíteni a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutását; javasolja egy kkv-fórum létrehozását, amely tanácsokkal látja el a biogazdasági fórumot, és gondoskodik a vállalkozásorientált szemléletről; hangsúlyozza továbbá a köz- és magánszféra közötti partnerségek (PPP) fontos szerepét a biogazdaság felé történő elmozdulás felgyorsításában; úgy véli, hogy a kkv-k döntő szerepet játszanak a tudományos kutatás eredményeinek új termékek vagy technikák formájában történő gyakorlati átültetésében;

15. úgy véli, hogy a közleményben foglalt a cselekvési tervből hiányoznak azok a gyakorlati intézkedések és eszközök, amelyekkel a bioalapú gazdaságra való átállás során kezelni lehet az esetleges akadályokat és kockázatokat; hangsúlyozza, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani az egymást átfedő vagy egymásnak ellentmondó szabályokra és a kockázati tőke rendelkezésre állására;

16. megjegyzi, hogy néhány tagállam már folytat olyan tevékenységeket, amelyek támogatják a biogazdaság fejlesztését, és az ilyen stratégiákat többnyire a nemzeti kormányzatok dolgozzák ki; jó példa erre a Bio-based Delta Europe (Délnyugat-Hollandia és Flandria) közös regionális biogazdasági stratégiája; úgy véli, hogy meg kell erősítenünk a helyi és regionális kezdeményezéseket a biogazdasági stratégiáknak az intelligens specializáció fényében történő minden (azaz uniós, nemzeti, regionális és helyi) együttműködési szinten való végrehajtása és az ágazatokon átnyúló tevékenységek koordinációja révén;

17. úgy véli, hogy a bioalapú társadalom létrehozása szempontjából fontosak az alulról jövő kezdeményezések, és alapvető, hogy a megvalósítás mozgatórugóit a kereslet és a vállalkozások jelentsék, a kormányzatokkal együttműködésben; úgy véli, hogy megfelelő lehetőséget kell biztosítani a helsinki régióban (Finnország), Délnyugat-Hollandiában, Északnyugat-Franciaországban, Észak-Rajna–Vesztfáliában (Németország), Stájerországban (Ausztria) stb. megvalósulóhoz hasonló regionális kezdeményezések számára; felhívja a Bizottságot, hogy a tapasztalatcsere előmozdítása érdekében támogassa az ilyen hálózatokat és klasztereket.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

Az „innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság” kérdéskörről
(2012/2295(INI))

A vélemény előadója: Riikka Manner

JAVASLATOK

A Regionális Fejlesztési Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy a biogazdaság – amely következetes, a tudományterületeken és ágazatokon átívelő uniós megközelítést igényel – az intelligens és környezetbarát növekedés kulcsa Európában, és rámutat, hogy a regionális fejlesztési politika központi szerepet tölt be az Európa 2020 stratégia megvalósításában; emlékeztet arra, hogy a regionális fejlesztési politika tizenegy tematikus célkitűzése közül hét közvetlenül vagy közvetetten a biogazdaságra irányul; emlékeztet arra, hogy a regionális fejlesztési politika az eddiginél határozottabban támogatja az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést az erőteljes tematikus koncentráció révén; emlékeztet arra, hogy a biogazdaság jelentős hatást gyakorol a régiókra, elősegíti a gazdasági növekedést, és munkahelyeket teremt;

2.  hangsúlyozza, hogy a biogazdasági stratégiában és politikában, valamint a biogazdasággal kapcsolatos rendeletekben és ösztönzőkben a korábbiaknál egyértelműbb iránymutatásra és központosításra van szükség; megjegyzi, hogy a különböző politikák és finanszírozási források (a strukturális alapok, a KAP, a KHP, a RES irányelv, a vízügyi keretirányelv és a Horizont 2020) között jobb koordinációra, valamint szinergiák és kapcsolódások létrehozására van szükség, továbbá biztosítani kell a keresztfinanszírozás lehetőségét; emlékeztet továbbá arra, hogy a biogazdaságra való átállás időigényes folyamat, amely a biogazdaságnak kedvező stabil beruházási környezet és az egyenlő feltételek megteremtése érdekében jövőbe mutató jogszabályokat, illetve hosszú távú stratégiát és beruházásokat tesz szükségessé;

3.  hangsúlyozza, hogy szilárd politikai keretet kell létrehozni, amely révén teljes mértékben ki lehet aknázni a biogazdaságban rejlő lehetőségeket, valamint elő lehet segíteni a fosszilis tüzelőanyagon alapuló gazdaságról a bioalapú gazdaságra való áttérést, amely utóbbinak a lehető legjobban ki kell használnia a helyi és regionális erőforrásokat és kapacitásokat;

4.  emlékeztet arra, hogy az európai legkülső régiók élővilágát kivételes biológiai sokféleség jellemzi, és e régiók egyedülálló éghajlattal és geomorfológiai adottságokkal rendelkeznek; hangsúlyozza, hogy e régiók ennélfogva óriási kutatási és innovációs lehetőségeket kínálnak a biogazdasági ágazatban, és központi szerepet játszhatnak a környezetbarát növekedés európai térhódításában;

5.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy létrejöjjön egy biogazdasági megfigyelőközpont és szakértői csoport; szorgalmazza, hogy rendszeresen szervezzenek konferenciákat a közszféra és a magánszektor legfontosabb regionális, nemzeti és európai szintű szereplőinek részvételével; kéri egy ütemterv kidolgozását, amely biztosítja a biogazdasági kezdeményezések hatékony nyomon követését és az eszközök megfelelő összehangolását, valamint rendszeres, konkrét célokat tűz ki, továbbá kéri a munka előrehaladásáról szóló, az Európai Parlamentnek benyújtandó jelentések közzétételét;

6.  emlékeztet arra, hogy a regionális helyi és gazdaságok központi szerepet játszanak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés megteremtésében; hangsúlyozza, hogy a régiók maguk is rendelkeznek a sajátosságaiknak megfelelő szereplők mobilizálásához szükséges ismeretekkel és szakértelemmel, valamint elkötelezik magukat a környezetbarát társadalomba és az olajkorszak utáni gazdaságba való átmenet mellett, amelyben a változás tényezői a kutatás és az innováció; újból hangsúlyozza, hogy létfontosságú az innovációs és fenntarthatósági programok regionális, nemzeti és európai szintű integrációja és összehangolása; ezért arra bátorítja a régiókat és a regionális hatóságokat, hogy tevékenyebben vegyenek részt a határozott, az egyes régiókra jellemző profilokat figyelembe vevő és az intelligens specializációra irányuló regionális és nemzeti biogazdasági stratégiák kidolgozásában; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az európai regionális bioalapú klasztereket és a régiók közötti együttműködéseket, és úgy véli, hogy e területen a stabil növekedést csak tekintélyes állami és magánberuházások révén lehet elérni; támogatja azt a javaslatot, hogy a biogazdasági ágazat számára hozzanak létre a köz- és a magánszféra közötti partnerségi programokat;

7.  úgy véli, hogy az emberek aktív részvételén, közös felelősségvállalásán és szolidaritásán alapuló szociális és szolidáris gazdaság számára lehetővé kell tenni, hogy fontos szerepet játsszon a regionális szintű biogazdasági stratégiák kialakításában és végrehajtásában;

8.  hangsúlyozza, hogy a helyi és a regionális kezdeményezéseket azáltal kell támogatni és megerősíteni, hogy a biogazdasági stratégiákat az együttműködés valamennyi szintjén végrehajtják; emlékeztet arra, hogy a régiók potenciáljának teljes körű kihasználása érdekében fontos az alulról szerveződő megközelítés; hangsúlyozza, hogy a biogazdaságban döntő szerepet játszanak a kis- és középvállalkozások, és emlékeztet arra, hogy fontos a kkv-k számára a helyi körülményekhez igazított finanszírozási lehetőségeket biztosítani; újból hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell az intelligens specializációra vonatkozó kutatási és innovációs stratégiákat, és támogatni kell a finanszírozási eszközöket és az általuk nyújtott, az ismeretek hálózatba szervezését és megosztását szolgáló lehetőségeket;

9.  hangsúlyozza, hogy a biogazdaság egyik vezérelve a forráshatékonyság növelése és a nyersanyag- és energiaimporttól, valamint a megújuló természeti erőforrásoktól való függőség csökkentése; rámutat az erdészeti ágazat és a többi bioalapú ágazat fontosságára, és hangsúlyozza, hogy a szén-dioxid-semleges és a megújuló természeti erőforrások és nyersanyagok – mint például a fa és a farost – a fosszilis és a nem megújuló nyersanyagok helyébe léphetnek; emlékeztet arra, hogy a biogazdasági ágazat számos magas hozzáadott értékű terméket – például vegyi anyagokat, gyógyszereket, műanyagokat és más új, innovatív anyagokat – állít elő és munkahelyeket teremt; kiemeli a tengeri erőforrásokon alapuló biotechnológiákban rejlő lehetőségeket;

10. hangsúlyozza, hogy a biogazdaságnak magas szintű szakértelemre és szakképzett munkaerőre van szüksége; kitart amellett, hogy a szakképzést és a felsőfokú képzést a régiókban azok sajátosságait figyelembe véve kell biztosítani; emlékeztet arra, hogy a régiókban folyó, széles körű képzés a vállalkozások fenntartható növekedését is elősegíti; hangsúlyozza, hogy a biogazdaság területén meglévő magas szintű szakértelem a világszintű versenyben Európa versenyelőnye, valamint lehetővé teszi Európa számára, hogy a biogazdaság terén vezető szerephez jusson; rámutat, hogy a biogazdaság területére vonatkozó bevált gyakorlatok megosztása és a tudástranszfer érdekében fokozni kell a kutatók határokon átnyúló mobilitását;

11. úgy véli, hogy a hatékony és fenntartható biogazdaság fejlesztése érdekében folytatni kell valamennyi infrastruktúra korszerűsítését, és a korszerűsítésből nem szabad kizárni a vidéki térségeket;

12. felhívja a figyelmet arra, hogy a nyersanyagok rendelkezésre állásának biztosítása érdekében nagy figyelmet kell fordítani a biogazdaság ellátási láncaira; hangsúlyozza, hogy a biogazdasági stratégiáknak elő kell segíteniük a háztartási és kommunális hulladék hatékonyabb felhasználását, de egyszersmind a mezőgazdaságból és az erdészetből származó melléktermékek és maradékanyagok hasznosítását is; követeli jobb jogi szabályozás kidolgozását és hatályba léptetését, amely jogi biztonságot nyújt, és amely határozottan támogatja a biogazdaság erőforrásainak fenntartható használatát és a nyersanyagok hasznosítását, továbbá követeli, hogy a politika minden tekintetben hosszú távú és következetes legyen, valamint kedvezzen a beruházásoknak;

13. hangsúlyozza, hogy konkrét célokat kell kitűzni annak érdekében, hogy a megújuló természeti erőforrások nagyobb arányt képviseljenek a termékek előállításában és a fogyasztásban; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a biogazdasági termékek regionális szintű előállítását és fogyasztását elősegítő, a régiókra nagymértékben kiterjedő konkrét intézkedésekre;

14. rámutat a biogazdaság tartalmával kapcsolatos fogyasztói tudatosságnövelés jelentőségére, ezért úgy véli, hogy tájékoztatni kell a fogyasztókat a biogazdaság előnyeiről és az általa kínált fogyasztói választási lehetőségekről; úgy ítéli meg, hogy lépéseket kell tenni a biogazdaság népszerűsítése érdekében a fogyasztók tudatosságának növelésével, ráirányítva a figyelmet az élelmiszer-biztonságra, az erőforrások megőrzésére és az egyéb társadalmi kihívásokra, így az éghajlatváltozásra és a nem megújuló erőforrásoktól való függőségre; ennélfogva szorgalmazza az uniós fogyasztási szokásokra vonatkozó vizsgálatok elvégzését és olyan tudományos megközelítések kidolgozását, amelyek alkalmasak a fogyasztóknak az egyes termékek jellemzőit bemutató, valamint a fenntartható életvitelt népszerűsítő tájékoztatására.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE