ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott uniós kereskedelmi és befektetési tárgyalásokról

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EU–USA csúcstalálkozó 2011. november 28-án kiadott közös nyilatkozatára, valamint az EU–USA Transzatlanti Gazdasági Tanács 2011. november 29-i közös nyilatkozatára,

–   tekintettel a munkahelyteremtéssel és a növekedéssel foglalkozó magas szintű munkacsoport 2013. február 11-i végleges jelentésére[1],

–   tekintettel az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama, az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso, és az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy 2013. február 13-i közös nyilatkozatára[2],

–   tekintettel a 2013. február 7–8-i Európai Tanács következtetéseire[3],

–   tekintettel a londoni székhelyű Gazdaságpolitikai Kutatások Központjának (Centre for Economic Policy Research) 2013. márciusi, „A kereskedelem és befektetés transzatlanti akadályainak csökkentése – gazdasági értékelés” című végleges projektjelentésére[4],

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az EU és az Egyesült Államok a világ jelentős globális kereskedői és befektetői, és együtt a világ GDP-jének közel felével rendelkeznek és a világkereskedelem harmadát bonyolítják;

B.  mivel az EU és az Egyesült Államok piacai rendkívül integráltak, és közel 2 milliárd euró értékben zajlik naponta a termékek és szolgáltatások kétoldalú kereskedelme, ami munkahelyek millióit tartja fenn mindkét gazdaságban, és mivel az uniós és amerikai befektetések – a kétoldalú befektetések összértéke 2011-ben meghaladta a 2,394 billió eurót – a transzatlanti kapcsolat tényleges mozgatórugói;

C. mivel az Európai Bizottság a Gazdaságpolitikai Kutatások Központjának jelentése alapján készített, mind az EU (évente 119,2 milliárd euró), mind az Egyesült Államok (évente 94,9 milliárd euró) számára 2027-ig jelentős gazdasági előnyöket előrejelző hatásvizsgálati jelentése megkérdőjelezhető feltételezéseken alapul a megtámadható nem vámjellegű akadályok száma és értéke, valamint a globálisan továbbgyűrűző hatások mértékének vonatkozásában;

D. mivel az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak értékei azonosak, jogrendjük hasonló, és mindkét ország munkaügyi és környezetvédelmi normái szigorúak, és ennek figyelembevétele nagyobb támogatást nyújtana a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerség projektjének, mint a kiszámítható általános egyensúlyi modell megkérdőjelezhető ökonometriája;

E.  mivel mind az EU-nak, mind az Egyesült Államoknak új utakat kell keresnie a gazdaság hosszantartó és fenntartható helyreállítására;

F.  mivel a 2011. novemberi EU–USA csúcstalálkozót követően a magas szintű munkacsoport azt a feladatot kapta, hogy azonosítsa a kereskedelem és a befektetések fokozására szolgáló lehetőségeket a kölcsönösen előnyös munkahelyteremtés, gazdasági növekedés és versenyképesség támogatása érdekében; mivel a magas szintű munkacsoport végleges jelentésében arra a következtetésre jutott, hogy mindkét gazdaság számára egy átfogó kereskedelmi és befektetési megállapodás biztosítaná a legjelentősebb előnyt;

G. mivel a Parlament a 2012. október 23-i állásfoglalásában[5] megismétli, hogy „figyelembe (…) [kell venni] a történelmi transzatlanti eltérést az olyan kérdésekben, mint a géntechnológiával módosított szervezetek ültetése és az állatjólét bizonyos kérdései” (10. bekezdés); „hangsúlyozza, hogy az EU és az USA szabályozási normáinak összehangolásakor a lehető legmagasabb szintű közös norma elérésére kell törekedni, ezáltal fokozva a termékbiztonságot a fogyasztók érdekében” (11. bekezdés); „úgy véli, hogy az e-kereskedelem növekvő fontossága miatt az adatvédelmi normák az EU-ban és az USA-ban egyaránt alapvető szerepet játszanak a fogyasztóvédelem terén” (16. bekezdés); „hangsúlyozza, hogy az EU és az USA jelentősen eltérő fogalommeghatározásokat tart fenn a közszolgáltatásokra és az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozóan, és javasolja e fogalmak pontos definiálását” (19. bekezdés);

H. mivel a többoldalú rendszer megerősítése továbbra is létfontosságú cél, amit egy transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerség – már pusztán a nemzetközi kereskedelemben betöltött súlya miatt – erősen befolyásolna, ezt azonban nem szabad megkérdőjelezni;

I.   mivel 2013. március 12-én a Bizottság javasolta a tárgyalások megkezdésének, valamint a Tanács által megvitatandó tárgyalási irányelvek tervezetének jóváhagyását;

1.  továbbra sincs arról egyáltalán meggyőződve, hogy jelen pillanatban sürgető szükség van transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerségről szóló tárgyalások megkezdésére; úgy véli, hogy irreálisak a hatásvizsgálat alapján a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerség révén az EU számára gazdasági előnyökre számító bizottsági előrejelzések; azon a véleményen van emiatt, hogy a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerséget nem lehet az Unió jelenlegi gazdasági válságából való kilábalása alapkövének tekinteni; úgy véli, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanács munkájának megerősítése inkább vezetne a – különösen a jövő technológiáinak piaci bevezetésére vonatkozó – követelmények meghatározása terén megnyilvánuló szorosabb transzatlanti együttműködéshez, mint a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerség;

A stratégiai, politikai és gazdasági háttér

2.  meggyőződése, hogy a világgazdaság bármilyen fokú további integrációjának gazdasági viselkedésünk mélyreható ökológiai átalakítása és gazdaságaink hosszú távú fenntarthatósága felé kell irányulnia; úgy véli, hogy az EU–USA gazdasági kapcsolatok jelentőségét e tekintetben mélyíteni kell, illetve ismét meg kell erősíteni, közös megközelítések kidolgozásával a globális kereskedelem, a befektetések és a kereskedelemmel kapcsolatos kérdések – mint például a szabványok, normák és szabályozások – előtt álló társadalmi és környezetvédelmi kihívások vonatkozásában;

3.  tudatában van annak, hogy a mélyebb transzatlanti integráció fejlődése és a világkereskedelem új közös megközelítései mélyreható következményekkel fognak járni más gazdaságokra és a WTO-n belüli többoldalú kereskedelmi rendszer működésére; úgy véli ezért, hogy a világkereskedelmi rendszer új transzatlanti megközelítéseit a társadalmi, gazdasági és emberi jogi célokat kitűző, meglévő globális egyezmények szellemében kell kialakítani, és azoknak meggyőző példát kell mutatniuk e célok valódi végrehajtására;

4.  elismeri – az Egyesült Államok és az EU gazdasági struktúráinak magasan versenyképes karakteréből adódóan – az EU gazdasága elé a mélyebb transzatlanti integráció által állított kihívást, amelyet a folytatódó gazdasági válság, a pénzügyi piacok és a finanszírozási feltételek helyzete, az államadósság magas szintje, a magas munkanélküliségi ráták és a szerény növekedési előrejelzések is súlyosbítanak; hangsúlyozza ezért, hogy ambiciózus, közös európai iparpolitika kialakításával tájékoztatást kell adni az Unió álláspontjáról az ipari vámok megszüntetésével, a nyersanyag- és energiapolitikával, a verseny- és szellemitulajdon-politikával, a lokalizációs és teljesítménykövetelményekkel, a közbeszerzésnek a zöld gazdaságra való átállásban betöltött szerepével, valamint a jövő technológiáihoz fűződő szabályozási együttműködéssel kapcsolatban;

5.  úgy véli, hogy a tervezett transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerség jóval túlmegy az EU meglévő kétoldalú megállapodásain, és ennélfogva a legmagasabb szintű átláthatóságra és valamennyi érdekelt fél aktív bevonására van szükség a tárgyalások minden szakaszában; felszólít ezért egy tanácsadó testület létrehozására az érdekelt felek számára, amelyet folyamatosan és teljes mértékben tájékoztatni kell a Bizottság által folytatott tárgyalásokról;

A magas szintű munkacsoport végleges jelentése

6.  csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy a magas szintű munkacsoport jelentésében foglalt, egy átfogó kereskedelmi és befektetési megállapodás célzó tárgyalások megkezdésére irányuló javaslat – amely tájékoztatja a Bizottságot a Tanács tárgyalási meghatalmazásának tervezetéről és az Egyesült Államok Kongresszusának kereskedelmi képviselője értesítéséről – nem tartalmaz olyan megfontolást, amely túlmutat a szigorúan kétoldalú gazdasági növekedés paraméterein, amelyek ráadásul – jelenleg az Atlanti-óceán mindjét partján tapasztalható gazdasági és pénzügyi válság fényében – megkérdőjelezhetőek;

7.  figyelmeztet arra, hogy a végleges jelentésben (i) az árukhoz, szolgáltatásokhoz, befektetéshez és közbeszerzéshez a kormányzat valamennyi szintjén való kölcsönös piaci hozzáférés ambiciózus javítása, (ii) a nem vámjellegű akadályok csökkentése, valamint a kompatibilitás és a szabályozási rendszerek javítása, továbbá (iii) a közös globális kereskedelmi kihívások és lehetőségek kezelésére szolgáló közös szabályok megállapítása hangsúlyozásának hatására csak akkor bontakoznak ki az ezekben rejtőző lehetőségek, ha ezek a gazdasági tevékenységeink globális ökológiai átalakításában betöltött transzatlanti vezető szerephez kapcsolódó közös értékeken alapulnak; figyelmeztet arra, hogy közös ökológiai alap nélkül a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerség alapvetően növelné a versenyből fakadó nyomást, illetve a munkanélküliséget, és tovább szélesítené az egymással versengő regionális gazdasági blokkok közötti globális szakadékokat, ezáltal pedig hozzájárulna a többoldalú kereskedelmi rendszer működésképtelenségéhez;

8.  azzal érvel, hogy az alacsony átlagos vámtarifák miatt a transzatlanti kapcsolatban rejlő potenciál felszabadításához az egyik kulcsot az elsősorban a vámügyi eljárásokban és a határon belüli szabályozási korlátozásokban megtestesülő nem vámjellegű akadályok felszámolása jelentheti, amennyiben nem helytelenül, az értékeken alapuló szabályozási korlátozások aláásására használják ezt a megközelítést; hangsúlyozza, hogy számos szabályozási korlátozás oka az egészségügyi, biztonsági és környezetvédelmi normák, valamint az állam szerepe terén meglévő transzatlanti eltérés; úgy véli, hogy a transzatlanti kapcsolatban rejlő potenciál felszabadításához a globális gazdasági rendszer jövőbeli társadalmi és környezetvédelmi szükségleteinek közös, ambíciózus jövőképe jelenti a kulcsot;

9.  üdvözli az arra irányuló ajánlást, hogy megvizsgálják a szabályozásból eredő felesleges költségek és adminisztratív késedelmek csökkentésének új módozatait oly módon, hogy közben elérjék a mindkét fél által megfelelőnek ítélt egészségügyi, biztonsági és környezetvédelmi szintet, illetve egyébként elérjék a jogos szabályozási célkitűzéseket; hangsúlyozza, hogy mindkét félnek meg kell őriznie a magasabb egészségügyi, biztonsági és környezetvédelmi szintek bevezetéséhez kötődő szabadságát a másik féllel történő konzultáció során, a magasabb közös normák érdekében;

10. úgy véli, hogy túl szerény a magas szintű munkacsoport végleges jelentésének a munkajogokhoz és az egészségvédelemhez kötődő ambícióinak szintje; kifogásolja emellett az újonnan felmerülő technológiák összehangolt szabványosításához kötődő ambíciók korlátozott szintjét is;

Tárgyalási felhatalmazás

11. felhívja a Tanácsot, hogy a tárgyalások megkezdését az Egyesült Államokkal az átláthatóságról szóló megállapodás megkötésétől tegye függővé, emellett a NAFTA-tárgyalások során és a WTO által korábban megvalósított normákkal összhangban időben tegye közzé a szövegtervezeteket a tárgyalások minden szakaszában; emlékeztet, hogy a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerség kapcsán hangsúlyozott szabályozási együttműködés szükségesség teszi a szabályozók, a törvényhozó testületek és az érintett felek bevonását a javaslatok korai szakaszában; hangsúlyozza ezért valamennyi érdekelt fél folyamatos, időben történő és proaktív, az eljárások teljes átláthatóságán alapuló bevonásának szükségességét;

12. határozottan felhívja a Tanácsot, hogy interneten közvetítse a tárgyalási meghatalmazásról folytatott tanácskozását a Bizottságnak, a kereskedelmi tárgyalások átláthatóságának új szellemében pedig tegye nyilvánossá a végleges tárgyalási meghatalmazást;

13. megismétli, hogy támogatja az Egyesült Államokkal kötött, a gazdaságaink hosszú távú fenntarthatóságát célzó kereskedelmi és befektetési megállapodás létrejöttét, amely elősegítené minőségi munkahelyek létrehozását az európai munkavállalók számára, előnyöket biztosítana az uniós fogyasztók és a környezet számára, a legmagasabb szinten rögzítené a meglévő fogyasztói, egészségügyi, álltajóléti és környezetvédelmi normákat, és új lehetőségeket nyitna meg az uniós vállalatok előtt;

14. felhívja a Tanácsot, hogy pontos meghatalmazásra tegyen javaslatot, ugyanakkor jelezze azt is, hogy mely témákat lehetne más időkerettel és a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerségen kívül megtárgyalni;

15. felhívja a Tanácsot, hogy a tárgyalási meghatalmazásból kifejezetten zárja ki a közszolgáltatások piacához való hozzáférést, vagy bármely olyan szabályozói együttműködést, amely fenyegeti a közüzemi szolgáltatásokra vonatkozó horizontális kivételeket, vagy amely közvetlen vagy közvetett módon növeli a közszolgáltatási ágazat liberalizációjára helyezkedő nyomást;

16. felhívja a Tanácsot, hogy a tárgyalási meghatalmazásból kifejezetten zárja ki az audiovizuális szolgáltatások liberalizációját; hangsúlyozza, hogy a kulturális és nyelvi sokszínűséghez kötődő területeken történő szabályozói együttműködésnek nem szabad károsítania az Unióban a kulturális és nyelvi sokszínűség jelenlegi helyzetét;

17. hangsúlyozza, hogy várakozásai szerint a tárgyalási meghatalmazás határozott biztosítékot fog tartalmazni arra vonatkozóan, hogy az egészségvédelemmel, a termékbiztonsággal, az állatjóléttel és a környezettel kapcsolatos uniós vívmányokról nem folytatható tárgyalás, valamint hogy meg fogja erősíteni a jelenlegi uniós szabályozási tevékenység alapjául szolgáló elveket, úgymint az elővigyázatosság elvét, az adatvédelemhez való jogot, a kollektív preferenciák tiszteletben tartását, a mezőgazdasági tevékenység multifunkcionalitását és a szubszidiaritást;

18. hangsúlyozza, hogy a szellemi tulajdonjogok területén mélyreható transzatlanti különbségek tapasztalhatók, és ami azt igényli, hogy a jogokról, a jogorvoslati korlátozásokról és az arányos végrehajtásról állapodjanak meg, és ezért e kérdések megvitatását a tárgyalások későbbi szakaszára kell hagyni;

19. különösen üdvözli a magas szintű munkacsoport arra irányuló ajánlását, hogy az EU és az Egyesült Államok foglalkozzanak a kereskedelem és a fenntartható fejlődés környezetvédelmi és munkaügyi vonatkozásaival; felhívja az Európai Tanácsot és a Bizottságot, hogy folytassa a munkaügyi és környezetvédelmi előírások teljes végrehajthatósága felé tett erőfeszítéseiket; felhívja a Tanácsot, hogy meghatalmazásába foglalja bele a termék-és feldolgozási módszerek (Product and Processing Methods, PPM) környezeti hatásáról és a közös és potenciálisan globális szén-dioxid-piac elveiről szóló tárgyalásokat;

20. megismétli, hogy támogatja a nem jogos biztonsági, egészségügyi, állatjóléti és környezetvédelmi aggályokon alapuló felesleges szabályozási akadályok megszüntetését;

21. felhívja a Tanácsot, hogy a tárgyalási meghatalmazásban határozottan erősítse meg mindkét partner abbéli szabadságát, hogy olyan szabványokat fogadjon el és érvényesítsen, amelyek – akár a tudományos bizonytalanságok ellenére – a megállapodásban előírtaknál magasabb szintű egészségügyi és környezetvédelmi követelményeket támasztanak, és hogy ezeket az intézkedéseket nem lehet megtámadni a megállapodás rendelkezései értelmében;

22. felhívja a Tanácsot, hogy a tárgyalási meghatalmazásban határozottan erősítse meg mindkét partner abbéli szabadságát, hogy erőteljes szabályozásokat fogadjanak el a pénzintézetekről és a pénzügyi tranzakciókról, és hogy ezeket az intézkedéseket nem lehet megtámadni a megállapodás rendelkezései értelmében;

23. úgy véli, hogy mivel mindkét partner jól működő belföldi bírósági rendszert működtet és erőteljesen védi a szellemi tulajdonjogokat, nincs szükség különleges befektetővédelmi rendelkezésekre; felhívja a Tanácsot, hogy ne biztosítson több jogot az Egyesült Államok befektetőinek, mint a belföldi befektetőknek, és hogy zárja ki a tárgyalási meghatalmazásból a befektető és az állam közötti viták rendezésének opcióját;

24. úgy véli, hogy a megállapodásnak egy emberi jogi záradék belefoglalásával teljes mértékben tiszteletben kell tartania az EU alapjogi normáit; úgy véli, hogy a megállapodásnak teljes mértékben tiszteletben kell tartania – a nemzetközi adattovábbításra is vonatkozó – uniós adatvédelmi jogokat, és tartalmaznia kell egy, a szolgáltatások értékesítéséről szóló általános megállapodás (GATS) XIV. cikkére vonatkozó adatvédelemhez kapcsolódó kivételt;

25. felhívja a Tanácsot, hogy hatalmazza fel a Bizottságot arra, hogy a tárgyalások minden szakaszában készítsen hatásvizsgálatokat – ideértve a versenyképesség ellenőrzését is –, amelyek ágazatspecifikus módon és megfelelően elemzik a kereskedelem kétoldalú liberalizációjának a munkahelyekre és a környezetre gyakorolt hatását, valamint hogy a szabályozási egyenértékűség és a kölcsönös elismerés vonatkozásában nyújtson be minden javaslatot az illetékes jogalkotási testülethez az e területekre vonatkozó tárgyalások korai szakaszában;

26. figyelmeztet, hogy a minőség fontosabb az időnél, és reméli, hogy a tárgyaló felek nem hajszolják bele magukat egy olyan megállapodásba, amely nem alapul fogyasztói és környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő, megfelelő kockázatértékelésre, nem jár kézzelfogható és érdemi előnyökkel a környezetünk, vállalkozásaink, munkavállalóink, fogyasztóink és polgáraink számára;

A Parlament szerepe

27. elkötelezi magát, hogy figyelemmel kíséri az Egyesült Államokkal folyó tárgyalásokat, és hozzájárul a sikeres kimenetelükhöz; emlékezteti a Bizottságot az arra vonatkozó kötelezettségére, hogy a Parlamentet a tárgyalások összes szakaszában – a tárgyalási fordulók előtt és után – haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatnia kell;

28. elkötelezte magát arra, hogy szorosan együttműködjön a Tanáccsal, a Bizottsággal, az Egyesült Államok Kongresszusával, az Egyesült Államok kormányával és az érdekeltekkel a transzatlanti gazdasági kapcsolat teljes gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi potenciáljának megvalósítása érdekében;

29. emlékeztet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződésben meghatározottak szerint a Parlamentet felkérik majd, hogy adja hozzájárulását a jövőbeni transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerségről szóló megállapodáshoz, és ezért álláspontjait minden szakaszban megfelelően figyelembe kell venni;

o

o        o

30. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyesült Államok kormányának és Kongresszusának.