ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az európai zöld megállapodásról

B9-0040/2020

Az Európai Parlament állásfoglalása az európai zöld megállapodásról

(2019/2956(RSP))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az EUMSZ 191. cikkében foglalt elővigyázatosság elvére,

– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

– tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, és annak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről szóló, 2009. november 26-i 2010/48/EK tanácsi határozat[1] szerinti 2011. január 21-i hatálybalépésére az Unióban,

– tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményére (UNFCCC) és az ahhoz csatolt Kiotói Jegyzőkönyvre,

– tekintettel az UNFCCC feleinek 21. konferenciáján (COP21) Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (a Párizsi Megállapodás),

– tekintettel az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezményére,

– tekintettel az éghajlatváltozás káros hatásaival kapcsolatos legfrissebb és legátfogóbb tudományos bizonyítékokra, amelyeket az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) „Az 1,5°C-os globális felmelegedés” című különjelentése, 5. értékelő jelentése és annak összefoglaló jelentése, az éghajlatváltozásról és a földhasználatról szóló különjelentése, valamint a változó éghajlattal összefüggésben az óceánról és a krioszféráról szóló különjelentése is ismertet,

– tekintettel a biológiai sokféleség erőteljes csökkenésére, amelyet a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IPBES) biológiai sokféleséggel és ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos 2019. május 29-i átfogó értékelő jelentéséről a politikai döntéshozók számára készített összefoglaló is leír;

– tekintettel a UNFCCC feleinek a spanyolországi Madridban 2019. december 2. és 15. között megrendezett 25. konferenciájára,

– tekintettel az UNFCCC feleinek 2020 decemberében tartandó 26. konferenciájára, és arra, hogy a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel összhangban az UNFCCC valamennyi felének növelnie kell nemzetileg meghatározott hozzájárulását,

– tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek 2020. októberben, a kínai Kunmingban rendezendő 15. konferenciájára (COP15), amelyen a feleknek dönteniük kell a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását célzó, 2020 utáni globális keretről,

– tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) az üvegházhatásúgáz-kibocsátásról szóló, 2019 novemberében közzétett tizedik összefoglaló jelentésére (a kibocsátási szakadékokról szóló 2019. évi jelentés),

– tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) a fosszilis tüzelőanyagok termeléséről szóló, 2019. decemberi első összefoglaló jelentésére (a termelési szakadékról szóló 2019. évi jelentés),

– tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Az európai környezet – állapot és kilátások 2020” című jelentésére,

– tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és a fenntartható fejlődési célokra,

– tekintettel arra, hogy bolygónk tűrőképességének a Stockholmi Rezilienciaközpont által az emberiség számára biztonságos élőhely és a Föld rendszerének általános állapota szempontjából való mérése érdekében meghatározott kilenc határából négyet átléptünk,

– tekintettel a Bizottságnak az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i közleményére (COM(2019)0640),

– tekintettel „Az éghajlatváltozás: európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról a Párizsi Megállapodással összhangban” című, 2019. március 14-i állásfoglalására[2],

– tekintettel az ENSZ 2019. évi, Madridban (Spanyolország) tartandó éghajlatváltozási konferenciájáról (COP25) szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására[3],

– tekintettel az éghajlati és környezeti vészhelyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására[4],

– tekintettel az éghajlatváltozásról szóló, 2019. december 12-i európai tanácsi következtetésekre,

– tekintettel a Megfelelési Bizottság által az Aarhusi Egyezmény Megfelelési Bizottsága által 2017. március 17-én elfogadott, az Európai Unió megfeleléséről szóló Accc/C/2008/32 közlemény (II. rész) kapcsán tett megállapításokra és ajánlásokra,

– tekintettel a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (környezeti felelősségről szóló irányelv) alkalmazásáról szóló, 2017. október 26-i állásfoglalására[5],

– tekintettel „A nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend a 2030 utáni időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési célok összefüggésében” című, 2018. január 16-i állásfoglalására[6],

– tekintettel a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1241 rendeletre[7],

– tekintettel a közös halászati politikáról szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[8], 

– tekintettel a 2017. március 30-i, „MedFish4Ever” című máltai miniszteri nyilatkozatra,

– tekintettel a környezetvédelmi politikák végrehajtásának 2019. évi felülvizsgálatára (COM(2019)0149),

– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az emberi tevékenység által okozott környezeti károk következtében az emberi jólétet fenyegető súlyos és közvetlen veszélyre vonatkozó tudományos bizonyítékokat a kormányok nemzetközi szinten hivatalosan elismerték, legalábbis az 1992-es riói Környezet és Fejlődés Konferencia óta;

B. mivel a gazdaság és a népesség véges erőforrás-kínálat kísérte exponenciális növekedésének számítógépes szimulációjáról szóló, „A növekedés korlátai” című 1972. évi jelentés tudományosan precíz figyelmeztetésnek bizonyult, amelyet a politikai döntéshozók az elmúlt évtizedekben sajnos figyelmen kívül hagytak;

C. mivel a 2006-ban közzétett Stern-jelentés azt a következtetést vonta le, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos határozott, korai fellépés előnyei messze felülmúlják a cselekvés elmaradásának költségeit; mivel figyelembe véve, hogy beavatkozás nélkül az éghajlatváltozás összköltsége most és a jövőben mindig évente a teljes bruttó hazai termék (GDP) legalább 5%-a elvesztésével lesz egyenértékű;

D. mivel a többek között az IPCC-től, az IPBES-től és az Európai Környezetvédelmi Ügynökségtől származó legfrissebb tudományos jelentések egyértelművé teszik, hogy az eddig elfogadott politikák messze nem elegendőek ahhoz, hogy megakadályozzák bolygónk emberi jólétet támogató képességének katasztrofális túlzott kizsákmányolását – nevezetesen az 1,5 °C-os globális felmelegedés túllépése, a biológiai sokféleség csökkenése, a biogeokémiai folyamatok megzavarása és ezáltal az ökológiai összeomlás kockázata révén;

E. mivel ezek a jelentések többek között egyértelművé teszik azt is, hogy nemcsak léteznek hatékony szakpolitikai intézkedések és technológiák e túlzott kizsákmányolás elkerülésére, hanem társadalmi és gazdasági szempontból megvalósíthatók is, és hogy a politikai döntéshozóknak biztosítaniuk kell ezek végrehajtását a következő évtizedben;

F. mivel a 2019. áprilisban megjelent Eurobarométer-különfelmérés és a 2019. őszi Eurobarométer-felmérés szerint az éghajlatváltozás egyre nagyobb aggodalomra ad okot az uniós polgárok számára, és az uniós polgárok 93%-a súlyos problémának tartja az éghajlatváltozást;

G. mivel a Parlament sürgette az új Bizottságot annak biztosítására, hogy minden javaslata maradéktalanul összeegyeztethető legyen a globális felmelegedés mértékének 1,5 °C-ra való korlátozására és a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására irányuló célkitűzéssel,

H. mivel a fenntartható és befogadó társadalmi-gazdasági modellre való átállás társadalmi, környezeti és gazdasági előnyökkel, és olyan jövőbeli társadalmi, környezeti és gazdasági költségek elkerülésével jár, amelyek jelentősen meghaladják az átálláshoz szükséges pénzügyi beruházásokat;

I. mivel az EU 5000 milliárd eurót hagyott jóvá bankok megmentésére a pénzügyi válság idején, és az EKB 2015 és 2019 között 2400 milliárd eurót mozgósított a mennyiségi lazítás programjára;

J. mivel a tudományos szakirodalom szerint a növényi alapúbb étrendre való átállás csökkentené a talajra gyakorolt nyomást, csökkentené a mezőgazdasági ágazatból származó kibocsátásokat és hozzájárulna az ökoszisztémák helyreállításához;

K. mivel a méltányos átállás biztosítása az előnyök megkülönböztetés nélküli elosztásából és a társadalmilag kirekesztettek aktív megszólításából áll, különösen az EU-ban továbbra is fennálló elfogadhatatlan egyenlőtlenségek felszámolása érdekében, a költségek elosztása során szigorúan alkalmazva a „szennyező fizet (és nem részesül kifizetésben)” elvet;

L. mivel az egészség és a környezet védelme érdekében az Európai Unió működéséről szóló szerződésben foglalt elővigyázatosság elvének kell az európai zöld megállapodás keretében tett valamennyi fellépés alapjául szolgálnia;

M. mivel az EU a globális kibocsátások mintegy 10%-áért felelős, és ezért az EU-nak minden rendelkezésére álló eszközt fel kell használnia annak érdekében, hogy nemzetközi szinten határozott vezető szerepet vállaljon nemzetközi partnerei, különösen az Egyesült Államok, Kína, India, Oroszország, Japán és Brazília ambícióinak növelése terén;

N. mivel a méltányos átmenet azt is jelenti, hogy az embereknek joguk van az igazságszolgáltatáshoz való teljes körű hozzáféréshez és annak teljes körű érvényesítéséhez az Unió, a tagállamok és a magánszektor éghajlattal és környezettel kapcsolatos kötelezettségei tekintetében;

O. mivel az Aarhusi Egyezmény megfelelési bizottsága megállapította, hogy az EU nem felel meg az egyezmény 9. cikke (3) és (4) bekezdésének a nyilvánosság igazságszolgáltatáshoz való hozzáférése tekintetében, mivel sem az aarhusi rendelet, sem az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata nem hajtja végre vagy nem felel meg az e bekezdésekből eredő kötelezettségeknek, és így a rendelet felülvizsgálatát az európai zöld megállapodásról szóló közleményben foglalt lehetőség helyett az egyezmény szerinti kötelezettséggé tette;

P. mivel 2019. december 20-án a holland legfelsőbb bíróság elismerte, hogy az éghajlatváltozás sérti az emberi jogokat, különösen az emberi jogok európai egyezményének 2. és 8. cikkét, és hogy a tagállamok kötelesek a nemzetközi partnerek fellépésétől függetlenül cselekedni; mivel valamennyi tagállam aláírta az egyezményt, és az Uniónak az egyezményhez való csatlakozásáról a Lisszaboni Szerződés rendelkezik;

Q. mivel a Bizottság értékelési és célravezetőségi vizsgálatot kezdeményezett annak felmérése érdekében, hogy az uniós szintű szabályok milyen mértékben járulnak hozzá a környezeti bűnözés elleni küzdelemhez és a környezetvédelem fokozásához, a környezeti bűnözésre vonatkozó szabályok esetleges felülvizsgálata céljából; mivel ezt egyértelműen az európai zöld megállapodásban meghatározott célokkal összhangban kell megvalósítani;

Következetes és átfogó cselekvési terv az éghajlati és környezeti vészhelyzet kezelésére

1. ismételten hangsúlyozza, hogy az éghajlati és környezeti vészhelyzet kihirdetését követően elengedhetetlen az azonnali és nagyratörő fellépés a globális felmelegedés mértékének 1,5 °C-ra való korlátozásához és a biológiai sokféleség tömeges csökkenésének elkerüléséhez; e tekintetben üdvözli az európai zöld megállapodásról szóló bizottsági közlemény közzétételét; úgy véli, hogy az Uniónak átalakító jellegű, átfogó, befogadó, megkülönböztetésmentes és következetes cselekvési tervet kell elfogadnia a gazdaság valamennyi régiójában és különböző ágazataiban a bolygónk tűrőképességének határain belül mindenki számára biztosítandó jólét felé vezető, társadalmilag méltányos átmenet biztosítása érdekében;

2. hangsúlyozza, hogy Európában mindenki számára megkülönböztetésmentesen biztosítani kell a biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható környezethez, valamint a stabil éghajlathoz való alapvető jogot, és hogy ennek a jognak teljes mértékben érvényesíthetőnek kell lennie a nemzeti és uniós szintű igazságszolgáltatási rendszeren keresztül;

3. hangsúlyozza, hogy az európai zöld megállapodás átalakító jellegű projekt, amelynek alapvetően meg kell változtatnia az értékteremtést gazdaságainkban azáltal, hogy gazdasági modellünket újra beépíti szociális piacgazdaságunkba; rámutat, hogy míg az EU-ban a magas és alacsony jövedelmű csoportok közötti jövedelmi egyenlőtlenségek még nőttek is a válság óta, a skála alján lévő 20% jövedelmének aránya 2008 óta a teljes nemzeti jövedelem mindössze 7,7%-ára csökkent; az EU-ban a (magán- és állami) beruházások GDP-hez viszonyított aránya mindezidáig még mindig a válság előtti szint alatt van, és elszalasztottuk a lehetőséget arra, hogy a tartósan magas szintű megtakarításokat produktív módon használjuk fel; rámutat, hogy gazdaságunk erősen pénzügyi jellegű, ami a reálgazdaságban fenntarthatatlan rövid távú szemléletet eredményez; megjegyzi, hogy megnövekedett annak a kockázata, hogy a fosszilis energiahordozókkal kapcsolatos beruházások meg nem térülő eszközökké válnak, ami potenciálisan zavaró következményekkel járhat a pénzügyi piacokra, a befektetőkre és a pénzügyi intézményekre nézve;

4. egy olyan európai zöld megállapodást kér, amely az alulfinanszírozottság és az egyenlőtlenség jelenlegi helyzetével foglalkozik, kihasználva a gazdaság zöldebbé tételét, az egyenlőtlenség csökkentését és a kulcsfontosságú közjavak jövőbeli biztosítását célzó magán- és állami beruházások jelenlegi alacsony kamatkörnyezetét; felszólít a pénzügyi ágazat átalakítására annak érdekében, hogy az újra kapcsolódjon a reálgazdasághoz, miközben korlátozza a rendszerszintű pénzügyi instabilitást, különösen a meg nem térülő eszközök kockázatának kezelése révén; elismeri, hogy azzal, hogy alapvető és forradalmi átalakuláson mennek át, gazdaságaink munkahelyek elvesztésével fognak szembesülni egyes ágazatokban, amire az európai zöld megállapodás határozott megoldásokat tud kínálni és kell is kínálnia, új minőségi foglalkoztatást, szociális biztonságot és perspektívát biztosítva a leginkább érintett régiók számára;

5. hangsúlyozza, hogy még ha az Uniónak és tagállamainak sikerült is 23%-kal csökkenteniük ÜHG-kibocsátásukat 1990 és 2018 között, miközben gazdasági növekedésre törekedtek, Európa ökológiai lábnyoma továbbra is jelentős, amint azt az Európai Környezetvédelmi Ügynökség is megerősítette; kiemeli, hogy kutatások szerint 2,8 Földre lenne szükség az európai termelés és fogyasztás által igényelt természeti erőforrások iránti átfogó kereslet kielégítéséhez; hangsúlyozza ezért, hogy az európai zöld megállapodásnak nem csupán az Unió belső ÜHG-kibocsátásának jelentős csökkentésére, hanem az importált kibocsátások és az Unió teljes globális lábnyomának kezelésére is törekednie kell;

6. határozottan sajnálja, hogy a Bizottság az európai zöld megállapodást „új növekedési stratégiaként” alakította ki, miközben elsődleges céljának éppen ellenkezőleg annak kell lennie, hogy közös jólétet biztosítson bolygónk tűrőképességének határain belül; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság tegye egyértelművé, hogy a hagyományosan meghatározott gazdasági hozzáadott érték növelése egyértelműen alá van rendelve az éghajlattal és más környezetvédelmi célokkal kapcsolatos hatékonyságnak, amikor az európai zöld megállapodás szerinti szakpolitikai lehetőségek közül választ; felhívja ezért a Bizottságot, hogy dolgozzon ki alternatívákat a GDP-hez képest az Unióban és tagállamaiban a fellendülés és a jólét mérésére;

7. az európai zöld megállapodást egyedülálló lehetőségnek tekinti arra, hogy új lendületet adjunk európai demokráciánknak egy méltányosabb, befogadóbb, együttműködőbb, átláthatóbb és elszámoltathatóbb gazdasági és közigazgatási modell felé; felhívja a Bizottságot arra, hogy használja ki ezt a lehetőséget e célok elérésére az ökológiai átalakulással kapcsolatos megközelítésében;

8. határozottan úgy véli, hogy a zöld megállapodás környezetvédelmi törekvéseinek kell vezérelniük az új Bizottság munkájának egészét, különösen annak biztosítása révén, hogy valamennyi új jogalkotási és nem jogalkotási javaslat, valamint a vonatkozó meglévő jogszabályok összhangban legyenek a globális felmelegedés mértékének 1,5 °C alatti értékre történő korlátozására, a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására és bolygónk tűrőképessége határainak tiszteletben tartására irányuló célkitűzéssel;

9. határozottan úgy véli, hogy az európai zöld megállapodásnak elő kell mozdítania egy integrált megközelítést, és össze kell fognia valamennyi ágazatot annak érdekében, hogy ugyanazon cél felé terelje azokat; úgy véli, hogy a különböző politikák átfogó szemléletbe való összefogása az európai zöld megállapodás valódi hozzáadott értéke, és ezért azt meg kell erősíteni; felhívja a Bizottságot, hogy úgy dolgozza ki és hajtsa végre az európai zöld megállapodást mint olyan átfogó keretet, amely ágazatonként megfelelő irányítási struktúrával, részletes, integrált és átalakító jellegű stratégiákkal rendelkezik annak meghatározása érdekében, hogy az egyes ágazatok hogyan járulnak hozzá az európai zöld megállapodás céljaihoz, a vonatkozó finanszírozási igények becslésével együtt;

10. kéri, hogy az európai zöld megállapodás átalakító jellegű menetrendjét helyezzék a megújított európai szemeszter középpontjába, hogy kötelező erejű intézkedések révén biztosítsák, hogy valamennyi tagállam társadalmi-gazdasági, makrogazdasági és költségvetési politikája teljes mértékben összhangban legyen az európai zöld megállapodás céljaival;

11. ragaszkodik ahhoz, hogy az igazságos átmenet – annak érdekében, hogy valóban senkit ne hagyjunk lemaradni – nem korlátozódhat a vállalkozásokra gyakorolt bizonyos gazdasági hatások enyhítésére, hanem feltétlenül foglalkoznia kell az EU-n belüli gazdasági, regionális, földrajzi, életkori, nemi és egyéb egyenlőtlenségekkel, biztosítva, hogy az előnyök – többek között a zöld ágazatokban létrejövő új munkahelyek, az alacsonyabb energiaszámlák, a tiszta levegő és víz – elosztása oly módon történjen, amely csökkenti ezeket az egyenlőtlenségeket, miközben a költségeket elsősorban azok viselik, akik a legnagyobb mértékben részesültek az éghajlati vészhelyzetért felelős tevékenységekből eredő nyereségből;

12. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az európai zöld megállapodásról szóló közleményből hiányzik a nemi dimenzió, fellépések és célok, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy minden szinten építse be a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését, valamint a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő éghajlat- és környezetvédelmi intézkedéseket; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen eleget a von der Leyen elnök által tett azon kötelezettségvállalásnak, hogy valamennyi politikai döntéshozatalban előmozdítja a nemek közötti egyenlőséget, valamint Timmermans alelnök arra irányuló javaslatának, hogy „a nemek közötti egyenlőség és az éghajlatváltozás tekintetében ikerpályás megközelítést alkalmazzanak”, és „az európai fejlesztési politika valamennyi vonatkozásában hozzanak intézkedéseket a nemek közötti egyenlőséggel és az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdések rendezésére”; emlékeztet arra, hogy a nőknek a döntéshozó szervekben, valamint az uniós, nemzeti és helyi szintű éghajlat-politikában és fellépésben való érdemi és egyenlő részvétele létfontosságú a hosszú távú éghajlat-politikai célok eléréséhez;

Az EU éghajlat-politikai ambícióinak növelése 2030-ig és 2050-ig

13. üdvözli annak elismerését, hogy az Unió jelenlegi nemzeti szintű vállalásai nincsenek összhangban az Unió azon kötelezettségvállalásával, hogy tiszteletben tartja a Párizsi Megállapodás hosszú távú céljait, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen fokozzák az éghajlatváltozás elleni fellépést; felhívja a Bizottságot, hogy 2020 márciusáig terjesszen elő nagyratörő európai éghajlat-változási jogszabályt, amely létrehozza az Unió szén-dioxid-költségvetését és azt beépíti az uniós jogba, figyelembe véve az Unió azon felelősségét, hogy a legújabb tudományos bizonyítékok alapján a globális felmelegedés mértékének 1,5 °C alatti szinten tartására vonatkozó céllal, továbbá a gazdaság egészére kiterjedő azon céllal összeegyeztethető módon járjon el, hogy 2030-ig az 1990-es szinthez képest legalább 65%-kal csökkenjen az uniós ÜHG-kibocsátás, valamint tiszteletben tartsa azon célt, hogy 2040-re az Unióban megvalósuljon a nulla nettó ÜHG-kibocsátás;

14. felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2021 júniusáig vizsgálja felül és hangolja össze az Unió éghajlattal és energiával kapcsolatos valamennyi szakpolitikai eszközét ezzel a nagyratörőbb közép- és hosszú távú éghajlat-politikai törekvéssel, és sürgősen szüntesse meg a jelenlegi uniós szakpolitikákban vagy nemzetközi kötelezettségvállalásokban meglévő joghézagokat vagy következetlenségeket, különös tekintettel a bioüzemanyagoknak és az erdei biomasszának a megújuló energiáról szóló irányelv és az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer szerinti kezelésére, továbbá hogy 2020 júniusáig terjesszen elő a metánágazatra vonatkozó stratégiai tervet külön fokozatos kivezetési célokkal, eszközökkel és politikai lehetőségekkel és a metánkibocsátás gyors kezelésére és drasztikus csökkentésére valamennyi érintett ágazatban, így a mezőgazdaságban, a hulladékágazatban és az energiaágazatban;

15. sajnálja, hogy a Bizottság az európai zöld megállapodásban nem határozott meg kifejezetten semmilyen tervet az F-gázokról szóló rendeletek felülvizsgálatára; felhívja a Bizottságot, hogy ragadja meg a fluortartalmú üvegházhatású gázokról szóló rendelet felülvizsgálatában rejlő lehetőséget az ismert hiányosságok kezelése céljából, amelyek fenyegetést jelentenek az EU éghajlat-politikai törekvéseire nézve, mint amilyen például a hidro-fluor-szénhidrogénekkel (HFC) folytatott illegális kereskedelem és a kén-hexafluorid (SF6) felhasználása elleni elégtelen fellépés;

16. üdvözli azt a célt, hogy a gazdaság egészében biztosítani kell a hatékony szén-dioxid-árazást, és felhívja a Bizottságot, hogy hajtsa végre az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer nagyratörő reformját a klímasemlegesség 2040-ig történő elérése érdekében, többek között a lineáris csökkentési tényező jelentős növelésével, az ingyenes kibocsátási egységek megszüntetésével, a hatékony és növekvő szén-dioxid-kibocsátási minimumár bevezetésével, valamint az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer tengeri közlekedésre való kiterjesztésével; üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy az importált fogyasztási cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmust vezet be, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítson a nemzetközi kereskedelemben; úgy véli, hogy az energiaadó-irányelv felülvizsgálatának véget kell vetnie a légi és tengeri közlekedésben használt üzemanyagokra jelenleg alkalmazott igazságtalan és környezetvédelmi szempontból káros adómentességnek, és hatékony és méltányos szén-dioxid-árazást kell eredményeznie valamennyi olyan ágazatban, amelyekre nem terjed ki az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya; hangsúlyozza, hogy ezeket az intézkedéseket körültekintően kell megtervezni, hogy ne növekedjenek az egyenlőtlenségek, és határozottan ösztönzi, hogy további adóbevételeket különítsenek el az egyenlőtlenségek csökkentése, az átmenet által leginkább érintett emberek költségeinek átvállalása, valamint annak biztosítása érdekében, hogy senki ne maradjon le a klímasemleges kontinensre való átállás során;

17. úgy véli, hogy a kibocsátásáthelyezéssel kapcsolatos valamennyi meglévő intézkedést olyan politikákkal és eszközökkel kell felváltani, amelyek internalizálják az üvegházhatásúgáz-kibocsátáshoz kapcsolódó valamennyi költséget; e tekintetben üdvözli a WTO-val összeegyeztethető, az importált fogyasztási cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus létrehozására irányuló javaslatot, valamint azt, hogy ez a meglévő intézkedések alternatívája, nem pedig kiegészítése lesz, ugyanakkor határozottan sajnálja, hogy bevezetését az Unió és nemzetközi partnerei törekvései közötti, továbbra is fennálló eltéréstől teszik függővé;

18. hangsúlyozza, hogy a természetalapú megoldások segíthetik az Uniót és tagállamait az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére és a biológiai sokféleségre vonatkozó céljaik elérésében; kitart amellett, hogy a természetalapú megoldásokat az üvegházhatásúgáz-kibocsátás forrásnál történő csökkentésén túl kell alkalmazni; riasztónak tartja az európai természet és biológiai sokféleség védelmével, megőrzésével és fejlesztésével kapcsolatos negatív tendenciákat, amelyekről a környezet állapotáról szóló 2020. évi jelentés számol be; ezzel összefüggésben felszólít egy „természetes éghajlati megoldásokra” irányuló stratégia elindítására, amely magában foglal egy jogi keretet az ökoszisztémák jó ökológiai állapotának megőrzése, az állapot romlásának teljes elkerülésére irányuló politika végrehajtása és a károsodott ökoszisztémák helyreállítása érdekében, többek között a szárazföldi és tengeri ökoszisztémák legalább 30%-ának teljes körű védelme és a fennmaradó területeken folytatott fenntartható gazdálkodás révén;

19. felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a hosszú távú stratégiával kapcsolatos munkáját annak érdekében, hogy az magában foglaljon egy olyan új forgatókönyvet, amely egy rendkívül energia- és erőforrás-hatékony és teljes mértékben megújuló energiaforrásokon alapuló gazdaságon alapul, és amely az ökoszisztémákra, a biológiai sokféleségre és az élelmezésbiztonságra nézve jelentős kockázattal járó szén-dioxid-kivonási technológiák helyett ökoszisztéma-alapú megoldásokra támaszkodik, annak érdekében, hogy azt a Párizsi Megállapodással összhangban 2020-ig be lehessen nyújtani az UNFCCC-hez;

20. üdvözli azt a bejelentést, hogy 2020 márciusáig európai éghajlati paktumot kezdenek az állami és nem állami szereplőkkel az éghajlati fellépés terén való együttműködés céljából; elismeri, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kiemelkedő szerepet játszanak az éghajlatváltozással kapcsolatos törekvések megvalósításában; felhívja az európai zöld megállapodásért felelős ügyvezető alelnököt, hogy teljes mértékben vonja be a helyi és regionális önkormányzatokat, valamint a civil társadalom képviselőit az európai zöld megállapodás kialakításába, végrehajtásába, nyomon követésébe és értékelésébe; kéri a többszintű kormányzás megközelítésének megerősítését, és a helyi és regionális szereplők legmegfelelőbb kormányzati szintként való elismerését a nulla szén-dioxid-kibocsátású gazdaság irányába történő határozott elmozdulás érdekében;

21. megismétli az aarhusi rendelet, a környezeti felelősségről szóló irányelv és a környezet büntetőjog általi védelméről szóló 2008/99/EK irányelv felülvizsgálatára irányuló felhívását annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi tagállamban és uniós szinten végrehajtsák a „szennyező fizet” elvet, többek között a vállalkozások környezeti károkért való felelősségére vonatkozó egyértelmű szabályok, valamint a környezetszennyezés és a környezeti bűnözés áldozatainak igazságszolgáltatáshoz való joga révén;

22. úgy véli, hogy alapvető és összeegyeztethetetlen konfliktus áll fenn a fosszilis tüzelőanyagok iparágának érdekei és az európai zöld megállapodás által előírt politikák között; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós vagy tagállami szintű politikai döntéshozóknak és képviselőiknek teljes mértékben elszámoltathatónak és átláthatónak kell lenniük, amikor a fosszilis tüzelőanyagok iparágával vagy az iparág érdekeinek előmozdításán dolgozókkal működnek együtt; továbbá ragaszkodik ahhoz, hogy intézkedéseket hajtsanak végre annak biztosítása érdekében, hogy a fosszilis tüzelőanyagok iparága és az iparág érdekeinek előmozdításán dolgozók teljes mértékben elszámoltathatóan és átláthatóan működjenek és lépjenek fel; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a javított intézményközi átláthatósági nyilvántartásról szóló tárgyalásokat, hogy abban érdemben részt vegyen az Európai Unió Tanácsa és valamennyi állandó képviselet;

23. üdvözli azt a bejelentést, hogy a Bizottság 2030-ra klímasemlegessé válik; emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament már 2016 óta szén-dioxid-semleges, főként a környezetvédelemmel és az EMAS-szal kapcsolatos politikái, az ellentételezés és a zöld villamosenergia-tanúsítványok alkalmazása révén; úgy véli, hogy a Parlamentnek fokoznia kell az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépését olyan politikák bevezetésével, amelyek révén 2030-ig klímasemlegessé válik; megbízza az Európai Parlament Elnökségét, hogy 2020 végéig vitassa meg az e cél elérésére irányuló ütemtervet és állapodjon meg arról;

Tiszta, megfizethető és biztonságos energiával való ellátás

24. üdvözli a Bizottság azon törekvését, hogy dekarbonizálja az energiarendszert annak érdekében, hogy az EU legkésőbb 2050-ig, de lehetőleg 2040-ig elérhesse a nulla nettó kibocsátást; üdvözli továbbá az energiahatékonyságnak tulajdonított prioritást; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden ágazatban és politikában alkalmazzák az energiahatékonyság elsődlegességének elvét; sajnálja, hogy a Bizottság nem foglalkozik az energiahatékonysági intézkedésekből eredő bumeránghatással, holott tapasztalati úton bebizonyosodott, hogy ez a hatás ellensúlyozza a kezdeti nyereségek jelentős százalékát; felhívja a Bizottságot, hogy a jövőbeli politikák és intézkedések kidolgozásakor megfelelően kezelje ezt a problémát;

25. úgy véli, hogy az európai zöld megállapodás fontos és egyedülálló lendületet ad egy olyan, teljes mértékben energiahatékony, megújuló energiaforrásokon alapuló energiarendszerre vonatkozó elképzelés kialakításához, amely megfelel az uniós polgárok elvárásainak; sürgeti a Bizottságot, hogy sürgősen dolgozzon ki egy további forgatókönyvet, amely biztosítja a megújuló energiaforrások 100%-ban való használatát, összhangban a klímasemlegesség 2040-ig történő elérésére vonatkozó célkitűzéssel;

26. felhívja a Bizottságot, hogy legkésőbb 2021 júniusáig vizsgálja felül az összes vonatkozó energiaügyi jogszabályt annak érdekében, hogy mind a 2030-ra kötelezően legalább 45%-os energiahatékonyságot kitűző célt, mind pedig a 2030-ra kötelezően legalább 40%-os megújulóenergia-használatot kitűző célt teljesíteni lehessen, ami szükséges lépés az energiahatékony és 100%-ban megújulóenergia-alapú gazdaság megteremtése és a 2030-ra kitűzött 65%-os ÜHG-kibocsátáscsökkentési célnak való megfelelés felé; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság határozzon meg minden tagállam számára mind az energiahatékonyságra, mind a megújuló energiára vonatkozóan 2030-ig elérendő kötelező célokat, és biztosítsa, hogy valamennyi kapcsolódó jogszabály egyértelmű, végrehajtható és joghézagoktól mentes legyen;

27. követeli a nukleáris és fosszilis tüzelőanyagok közvetlen és közvetett támogatásának azonnali megszüntetését uniós szinten, és felszólítja a tagállamokat, hogy nemzeti és helyi és regionális szinten ugyanazokat a követelményeket vezessék be; kéri a tagállamokat, valamint az állami és magánnyugdíjalapokat, hogy teljes mértékben vonuljanak ki a fosszilis tüzelőanyagok finanszírozásából; felszólít arra, hogy 2030-ig fokozatosan szüntessék meg a nukleáris energia, a lignit, a szén, a tőzeg és az olajpala energiatermelésre való felhasználását, és 2040-ig tiltsák be a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását, biztosítva ugyanakkor az igazságos és befogadó átmenetet;

28. hangsúlyozza, hogy a partnerországokat teljes mértékben integrálni kell a Green Deal politikákba, és képesnek kell lenniük finanszírozás igénybevételére is, különösen a kutatás és az igazságos átmenet terén; rámutat a szükséges energetikai átállásra a nyugat-balkáni országokban, tekintettel a szénnel és lignittel történő energiatermelésre a hazai villamosenergia- és hőfogyasztás, valamint az EU-ba irányuló villamosenergia-behozatal céljára;

29. kitart amellett, hogy az EU-nak prioritásként kell kezelnie a szegénység elleni küzdelmet, beleértve az energiaszegénységet és a társadalmi igazságosságot is; támogatja az energiaszegénység csökkentésére irányuló célkitűzést és az energiaszegénység harmonizált fogalommeghatározásának elfogadását;

30. felhívja a Bizottságot, hogy a gázpiacot az energiahatékonyság elsődlegességének elvével és a fosszilis tüzelőanyagok használatának fokozatos megszüntetésére irányuló célkitűzéssel összhangban alakítsa ki annak érdekében, hogy 2040-ra megvalósuljon az éghajlati semlegesség; úgy véli, hogy a közös érdekű projektek negyedik listája azzal a kockázattal jár, hogy rögzül a szén-dioxid-kibocsátás mértéke, és ezért veszélyeztetné a klímasemlegesség 2040-ig történő elérésére irányuló célkitűzést; úgy véli, hogy a megújuló gáznak korlátozott szerepe van, és ezért kéri, hogy korlátozzák annak használatát a nehezen szén-dioxid-mentesíthető ágazatokra, biztosítva ugyanakkor, hogy megújuló gáz csak olyan biogáz vagy megújuló hidrogén lehessen, amelyet 100%-ban megújuló energiából és fenntartható nyersanyagokból állítanak elő, és amely energiahatékony folyamatokból származik;

31. emlékeztet, hogy az atomenergia nem biztonságos, fenntarthatatlan és nem költséghatékony technológia, ezért úgy véli, hogy az atomenergia nem jelent éghajlati megoldást, és kéri az EU-t, a tagállamokat és az EBB-t, hogy hagyjanak fel e technológia finanszírozásával, és a rendelkezésre álló forrásokat irányítsák át a megújuló energiaforrásokba, az energiahatékonyságba és az intelligens hálózatok fejlesztésébe történő beruházásokra; úgy véli, hogy a nukleáris energia eredendően összeegyeztethetetlen egy megújuló energetikai mix-szel, és káros a fenntartható megoldások fejlődésére nézve; emlékeztet, hogy a világ egyetlen országa sem rendelkezik mélységi geológiai tárolóval a nukleáris hulladék hosszú távú ártalmatlanítására, ami jelentős és hosszú távú környezeti károkat okoz; javasolja az Euratom-szerződés felülvizsgálatát a biztonsági elvek rögzítése érdekében, különösen az atomerőművek leszerelése és a radioaktív hulladékok tárolása, valamint a felelősségbiztosításra vonatkozó kötelezettség tekintetében;

Energia- és erőforrás-hatékony építkezés és felújítás

32. üdvözli az európai felújítási hullám ösztönzésére javasolt kezdeményezést, valamint az épületek felújításához szükséges finanszírozáshoz való hozzáférés megkönnyítését célzó intézkedéseket; határozottan kitart amellett, hogy ennek keretében külön hangsúlyt kell fektetni a szociális lakhatásra és a bérlakásokra;

33. hangsúlyozza, hogy minden európai polgárnak megfizethető, egészséges és biztonságos otthonra van szüksége; sajnálja, hogy a nem jogalkotási intézkedések és az ambiciózus kezdeményezések a múltban nem bizonyultak sikeresnek, és hogy a jelenlegi jogszabályok nem kezelik megfelelően a kihívásokat;

34. jogalkotási intézkedésekre és szükséges beruházások elvégzésére szólít fel az épületek éves felújítási arányának 3%-ra való növelése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a felújítások során a meglévő épületállományt közel nulla energiaigényűvé tegyék; elutasítja azt az elképzelést, hogy az EU ETS-t az épületekből származó kibocsátásokra is kiterjesszék, mivel az elvonná a felelősséget az állami fellépéstől, és magasabb energiaszámlákhoz vezethetne a bérlők és a lakástulajdonosok számára;

35. hangsúlyozza a polgárok energiaközösségeinek és az ágazati integrációnak a fenntartható gazdaságban betöltött szerepét; kéri, hogy az ingatlanpolitikák legyenek holisztikusak és inkluzívak annak érdekében, hogy az európai polgárok javát szolgálva összekapcsolják az otthonok, munkahelyek és középületek szociális szolgáltatásait, valamint ipari, mobilitási és energetikai funkcióit;

36. hangsúlyozza, hogy az olyan meglévő kezdeményezéseknek, mint az „Intelligens finanszírozás az intelligens épületekért” kezdeményezés, magasabb költségvetésre van szükségük, mivel még nem aknázták ki teljes mértékben a bennük rejlő lehetőségeket; kéri, hogy hozzanak létre célzott finanszírozási eszközöket az olyan új üzleti modellek számára, mint az energetikai szolgáltató vállalatok (ESCO), amelyek kombinálják az épületek felújításával kapcsolatos ingyenes tanácsadási szolgáltatásokat egy kibővített és megfelelően finanszírozott európai helyi energiahatékonysági támogatási (ELENA) eszközzel a kisebb felújítási projektek azonosítása és hitelképes projektekbe való összevonása érdekében, valamint hogy vezessenek be újabb ingyenes tanácsadási szolgáltatásokat és energiahatékonysági csomagokat a polgárok számára;

Az ipar mozgósítása a tiszta és körforgásos gazdaság érdekében

37. üdvözli a klímasemleges és körforgásos gazdaság iránti elkötelezettséget, és ezért felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a klímasemleges és körforgásos gazdaság megvalósítására irányuló valamennyi fellépés teljes mértékben igazodjon a toxikus anyagoktól mentes anyagciklusok elérését célzó zéró szennyezési célkitűzéshez;

38. kéri, hogy a fenntartható és tiszta körforgásos gazdaság legkésőbb 2050-ig történő megvalósítása érdekében uniós szinten határozzanak meg kötelező célokat az elsődleges nyersanyagfogyasztás csökkentése és az erőforrás-hatékonyság növelése érdekében;

39. felszólít a külső költségek internalizálására az erőforrások megfelelő adóztatása révén, és hangsúlyozza, hogy a számviteli és makrogazdasági politikákban tiszteletben kell tartani, hogy az erőforrás-felhasználást bolygónk tűrőképességének határain belül kell tartani;

40. üdvözli, hogy a Bizottság 2020 márciusában uniós ipari stratégiát fog elfogadni a zöld és a digitális átalakulás kettős kihívásának kezelésére, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az annak összhangban kell lennie a klímasemlegesség 2040-ig történő elérésére irányuló célkitűzéssel, és hogy az európai ipar megújulásának középpontjában az energia- és erőforrás-hatékonyságnak, valamint az életcikluson és a tiszta körforgásos gazdaságon alapuló megközelítésnek kell állnia, amennyiben fenn kívánja tartani versenyképességét és globális vezetővé kíván válni a környezetbarát termelés terén; felszólít rendszeres nyomonkövetési jelentések készítésére, amelyek az ökoipar, a kkv-k és az induló innovatív vállalkozások versenyképességével és válságokkal szembeni ellenálló képességével foglalkoznak;

41. kéri, hogy az uniós iparpolitika irányítsa a beruházásokat a kreativitásra, a készségekre, az innovációra, a fenntartható technológiákra és megoldásokra, és mozdítsa elő Európa ipari bázisának korszerűsítését egy értéklánctudatos politika révén, amely magában foglal minden ipari ágazatot és szereplőt, beleértve a kkv-kat is, az EU valamennyi régiójában; hangsúlyozza, hogy a stratégiát olyan hosszú távú szabályozási keretnek kell alátámasztania, amely egyértelmű célokat és mutatókat, valamint az előrehaladás mérését tartalmazza, és amely a politikák koherenciáját biztosító, inkluzív és átlátható folyamatokon alapul;

42. üdvözli, hogy a Bizottság el fog fogadni egy körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervet, amely a „fenntartható termékekre” vonatkozó szakpolitikát is magában foglal, és amely elsőbbséget biztosít az anyagok újrahasznosítás előtti mennyiségi csökkentésének és újrahasználatának, hogy irányt mutasson az összes ágazat átállásához; hangsúlyozza a többciklusú rendszerek szerepét, különösen az ipari csomagolás és az élelmiszer-tárolók, például a vízpalackok esetében, és felszólít egy uniós szintű betétdíjas rendszer létrehozására;

43. határozott fellépésre szólít fel a mikroműanyagok szándékos és nem szándékos kibocsátása ellen, valamint további intézkedésekre szólít fel az egyszer használatos műanyagok ellen; támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy felülvizsgálja a hulladékszállításra vonatkozó szabályokat annak érdekében, hogy megállítsa a hulladék EU-n kívülre történő kivitelét;

44. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a környezettudatos tervezésre vonatkozó jogszabályokat annak érdekében, hogy azok túlterjedjenek az energiahatékonyságon, és kiterjedjenek a termékek újrafeldolgozhatóságára és javíthatóságára vonatkozó egyértelmű címkézés előírását szolgáló intézkedésekre is; kéri továbbá a Bizottságot, hogy 2020 márciusáig nyújtsa be a környezettudatos tervezésre és az energiafogyasztás jelölésére vonatkozó 2020-2024-es munkatervet, és fogadja el az egyes termékcsoportokra vonatkozó intézkedéseket, amint azok elkészülnek;

45. kitart amellett, hogy a Bizottság ipari stratégiájába foglalja bele a textilipart, és ösztönözze az EU-n belüli textil-újrafeldolgozást;

46. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy a digitális ágazat középpontjába a fenntarthatóságot helyezi; ezzel összefüggésben kitart amellett, hogy javítani kell magának a digitális ágazatnak az energiahatékonyságát és körforgásos-gazdasági teljesítményét, a széles sávú hálózatok, az adatközpontokig és az IKT-eszközök vonatkozásában; e tekintetben felszólít egy, az adatközpontokra vonatkozó konkrét energiahatékonysági előírásokat tartalmazó uniós zöld IT-stratégia, valamint a környezettudatos IT-tervezésről szóló irányelv kidolgozására, amely kötelező szabványokat és célokat határoz meg az informatikai eszközök energiahatékonysága, erőforrás-megtakarítása, újrafeldolgozhatósága és javíthatósága tekintetében, rögzíti a digitális végberendezések „javíthatósághoz való jogát”, meghatározza a videoplatformokra vonatkozó hatékonysági követelményeket, például az autoplay mint alapértelmezett beállítás kikapcsolását, egy látható „csak hang” gomb beillesztését, és alapértelmezett beállításokat ír elő a streaming és a video-on-demand szolgáltatások képfelbontása vonatkozásában, továbbá létrehoz egy európai tudásközpontot a bevált digitális gyakorlatok kidolgozására, hogy meg lehessen határozni a digitalizáció fenntartható használatára vonatkozó bevált gyakorlatokat és azokat a vállalkozások és a közigazgatás rendelkezésére lehessen bocsátani;

47. emlékeztet, hogy a fenntarthatósági odaítélési kritériumok közbeszerzésben való szisztematikus alkalmazása révén megvalósuló fenntartható és tisztességes ellátási láncok kulcsfontosságú eszközök az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez; felhívja a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg, milyen jogalkotási és nem jogalkotási kiigazításokra van szükség a meglévő közbeszerzési keretben az európai zöld megállapodás célkitűzéseivel való teljes összhang biztosítása érdekében, különös tekintettel a 2040-ig történő klímasemlegessé válás céljára, és terjesszen elő konkrét cselekvési tervet ezen a területen, amely mérhető célokat tartalmaz és magában foglalja az egyes tagállamok által e téren elért eredmények nyomon követését;

A fenntartható és intelligens mobilitásra való áttérés felgyorsítása

48. hangsúlyozza, hogy a közlekedési ágazat az egyetlen olyan szektor, amelyben 1990 óta nőtt a kibocsátás, és üdvözli annak egyértelmű elismerését, hogy valamennyi közlekedési módnak (közúti, vasúti, légi és vízi közlekedés) teljes mértékben hozzá kell járulnia a közlekedési ágazat dekarbonizációjához, összhangban a klímasemleges gazdaság megvalósításának célkitűzésével; határozottan támogatja azt a célkitűzést, hogy internalizálják a közlekedési ágazat valamennyi környezeti és egészségügyi költségeit, amelyek jelenleg évi mintegy 1 000 milliárd eurót tesznek ki, amit a Bizottság által megrendelt, az externáliákról és a költségek internalizálásáról szóló közelmúltbeli tanulmány is tartalmaz;

49. úgy véli, hogy a közlekedési projektek és politika általános orientációjának az összes rövid és hosszú távú külső költség átfogó megértésén kell alapulnia; ezért átfogó stratégiát szorgalmaz e költségek teljes internalizálására olyan intézkedések révén, amelyek magukban foglalják a szennyező és a felhasználó fizet elvét, valamint a „kitermeléstől a gépjárművekben történő felhasználásig” megközelítést; úgy véli, hogy ezeknek az intézkedéseknek egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítaniuk valamennyi közlekedési mód számára, magukban kell foglalniuk többek között átfogó útdíjak meghatározását, meg kell szüntetniük a fosszilis tüzelőanyagok támogatását, például a légi közlekedés és a tengeri üzemanyagok kapcsán, biztosítaniuk kell a tagállamok vasúti infrastruktúrájának lehetséges összekapcsolását és az alacsony kibocsátású közlekedés megfizethetőségét, valamint foglalkozniuk kell a repülőjegyekre nem vonatkozó héa-val, továbbá felül kell vizsgálniuk az állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásokat a repülőtér-bővítésre irányuló beruházások leállítása érdekében;

50. kifejezetten sajnálja, hogy a bizottsági javaslatokból hiányzik a közlekedéspolitika inkluzív, megkülönböztetésmentes és teljes mértékben hozzáférhető mivoltát biztosító szociális dimenzió, tekintettel a közlekedési ágazat számos munkavállalójának rossz munkakörülményeire, valamint az idősödő és egyenlőtlen társadalomra; hangsúlyozza, hogy a környezeti és egészségügyi költségek mellett a munkavállalók rossz munkakörülményei miatt is mesterségesen alacsonyabbak az utazási költségek, és lehetővé teszik a társadalmi és környezeti szempontból fenntarthatatlan üzleti modellek virágzását;

51. üdvözli az elektromos járművek töltési infrastruktúrájának javítására való összpontosítást, amely a közúti közlekedésből származó kibocsátások csökkentésére irányuló megoldás részét képezi; mindazonáltal egy átfogóbb városi mobilitási tervre szólít fel a torlódások csökkentése és a városok élhetőségének javítása érdekében, különösen azzal a céllal, hogy csökkentsék az egyes autók számára rendelkezésre álló helyet, és azt a köz-, az aktív és a mikromobilitás számára rendelkezésre álló térrel helyettesítsék; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy hiányzik egy vidéki térségekre vonatkozó mobilitási stratégia, amelyek jellemzően elszigeteltebbek, és jelentős tömegközlekedési beruházásokat tesznek szükségessé az összeköttetés biztosítása és egyúttal a kibocsátások csökkentése érdekében;

52. határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa azokat a tagállamokat, amelyek készek egy bizonyos időpont után megtiltani a belső égésű motorral felszerelt új járművek értékesítését, és úgy véli, hogy legkésőbb 2030-ig be kell vezetni az új személygépkocsik és könnyű haszongépjárművek hagyományos belső égésű motorjainak uniós szintű tilalmát annak érdekében, hogy teljesüljön a klímasemlegesség 2040-ig történő elérésére vonatkozó célkitűzés, ugyanakkor elkerülhető legyen az egységes piac szétaprózódása; emlékeztet arra, hogy elutasítja az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer közúti szállításra való kiterjesztését, és ehelyett a személygépkocsik, a kisteherautók és a nehézgépjárművek CO2-kibocsátási szabványainak szigorítására szólít fel;

53. emlékeztet az Európai Környezetvédelmi Ügynökség számadataira, amelyek szerint 2016-ban mintegy 412 000 korai halálesetet okoztak a légszennyezés; e tekintetben felszólít az EU-ban az uniós szabványoknak meg nem felelő valamennyi dízelüzemű jármű kötelező utólagos átalakítására, egy kibocsátásvizsgálatokkal foglalkozó uniós ügynökség létrehozására, valamint a járművek kibocsátására vonatkozó EURO 7 szabványok elfogadására, amelyek az összes kibocsátást lefedik, beleértve a gumiabroncsokból és a fékekből származó kibocsátásokat is; kéri a távérzékelési technológiák és infrastruktúra uniós finanszírozását;

54. felszólítja a közúti közlekedésbiztonsággal kapcsolatos határozott fellépésre vonatkozó kötelezettségvállalás megújítását egy 2030-ig megvalósítandó „zéró-elképzelés” célkitűzéssel, valamint a sebességkorlátozások csökkentésére, a közlekedési szabályok érvényesítésének javítására és az autómentes városközpontokra vonatkozó kötelezettségvállalással, az aktív mobilitás előtérbe helyezésével, az utazás szükségességének csökkentésével, továbbá a biztonságosabb és tisztább közlekedési módok felé történő modális váltás előtérbe helyezésével;

55. hangsúlyozza, hogy az egységes európai égbolt véglegesítése bizonyos hatékonyságnövekedéssel járhat, de a légi forgalom általános növekedéséhez is vezethet, ezért nem járul hozzá a légi közlekedésből származó kibocsátások jelentős csökkentéséhez, ami a klímasemlegesség 2040-ig történő eléréséhez szükséges; hangsúlyozza e tekintetben a légi közlekedésről a vasútra történő modális váltás biztosításának fontosságát, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan politikákat, beruházásokat és ösztönzőket, amelyek biztosítják, hogy a legfeljebb 1000 km-es európai vasúti utazások – amennyiben a gyakorlatban megvalósíthatók – vonzóbbak legyenek az emberek számára, mint az azoknak megfelelő légi vagy közúti közlekedés; moratóriumot kér az új légiközlekedési megállapodásokra, amelyek célja a légiközlekedési kapacitás növelése és új útvonalak megnyitása, mivel ez ellentétes a Green Deal célkitűzéseivel;

56. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Bizottságnak még nem áll szándékában megszüntetni az EU ETS hatálya alá tartozó légiközlekedési tevékenységekre vonatkozó ingyenes kibocsátási egységeket, hanem csak csökkentené azok mennyiségét;

57. hangsúlyozza, hogy az uniós közlekedésfinanszírozást, beleértve az összes vonatkozó uniós alapot (Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, esb-alapok, InvestEU stb.), valamint az EBB közlekedésfinanszírozási hitelezési politikáját úgy kell kialakítani, hogy az biztosítsa a közlekedési ágazat dekarbonizációját, előnyben részesítve a fenntartható modális váltást, növelve a határokon átnyúló és TEN-T hálózat hiányzó vasúti összeköttetéseinek finanszírozását, előmozdítva az éjszakai vonatokat, valamint növelve a megfizethető és hozzáférhető tömegközlekedésbe, a kombinált közlekedésbe, az aktív mobilitásba és a mobilitásba mint szolgáltatásba történő beruházásokat; emlékeztet, hogy az infrastruktúrába, például autópályákba, parkolóhelyekbe és repülőterekbe történő beruházások jellemzően indukált keresletet idéznek elő, növelik a kibocsátásokat, és ezért ellentétesek az európai zöld megállapodás célkitűzéseivel; úgy véli, hogy a TEN-T küszöbön álló felülvizsgálata döntő fontosságú ahhoz, hogy a jelenlegi keret a modális váltásra, és a közútról a vasútra és a vízi utakra való áttérésre vonatkozó kötelező célkitűzésekre összpontosítson; úgy véli, hogy a városi közlekedés finanszírozásának a fenntartható városi mobilitási tervekkel való erőteljesebb összekapcsolása elengedhetetlen a városi mobilitás átalakításának fellendítéséhez;

58. felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el jogalkotási javaslatokat a tengeri közlekedésből származó szennyezőanyag-kibocsátás (NOx-, SOx- és PM-kibocsátás) megszüntetésére és a fosszilis tüzelőanyagok hajózásban való felhasználásának megadóztatására, valamint hogy tegye kötelezővé a parti villamos energia használatát, és vezessen be ambiciózus hatékonysági előírásokat az uniós kikötőkbe befutó hajókra vonatkozóan; felhívja a Bizottságot, hogy tűzzön ki célokat a szélenergia vitorlákkal történő részleges kiaknázására, a nap- és szélenergia fedélzeti felhasználására és a motorral történő lassú haladásra vonatkozóan, amelyek révén rendkívül hatékonyan csökkenthető az üzemanyag-felhasználás; sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós vizeken hajózó minden hajó képes legyen a kibocsátásmentességre, és röviddel azt követően kibocsátásmentes legyen;

A termelőtől a fogyasztóig: méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszer kialakítása

59. üdvözli a Bizottság annak biztosítása iránti elkötelezettségét, hogy az európai élelmiszerek a fenntarthatóság globális szabványává váljanak, és megjegyzi, hogy ez megköveteli, hogy a teljes élelmiszer-ellátási lánc – a termelőtől a fogyasztóig – az összes alapanyagra kiterjedően, beleértve a takarmányimportot is, ne károsítsa az éghajlatot és a környezetet; sajnálja azonban, hogy a Bizottság nem használta ki ezt az alkalmat arra, hogy e célkitűzések elérése érdekében felülvizsgálja a jövőbeli közös agrárpolitikára vonatkozó javaslatát;

60. üdvözli, hogy a Bizottság kötelezettséget vállalt annak biztosítására, hogy a mezőgazdaságra vonatkozó nemzeti stratégiai tervek kezdettől fogva tükrözzék a vegyi peszticidek, valamint a műtrágyák és antibiotikumok használatának és kockázatainak jelentős csökkentésére irányuló fokozott törekvéseket; emlékeztet, hogy ökoszisztéma-alapú megoldások, például integrált növényvédelem, a hüvelyesekkel történő vetésforgó és egyéb ökológiai gazdálkodási gyakorlatok révén át kell állni a nagyobb biológiai sokféleségre és az agroökológiai rendszerekre;

61. úgy véli, hogy a közös agrárpolitika mélyreható reformja elengedhetetlen az EU éghajlattal és biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzéseivel való összhanghoz:

i. kizárólag az éghajlatváltozás mérsékléséért, a biológiai sokféleség helyreállításáért, az állatjólétért és különösen a peszticidhasználat csökkentéséért kellene kifizetéseket folyósítani; a Bizottság csak alacsony állománysűrűségű állatállomány esetében hagyhat jóvá termeléstől függő támogatást;

ii. a közvetlen kifizetéseket gazdaságonként és évente legfeljebb 50 000 EUR-ban kell maximálni (kivéve a foglalkoztatási költségeket), az átcsoportosítással nyújtható kifizetésekre elkülönített felső határnak az első hektárokra történő alkalmazásával, megakadályozva ezáltal, hogy a támogatások aránytalanul nagy mértékben jussanak el a legnagyobb szereplőkhöz;

iii. az EMGA nemzeti keretösszegének 50%-át olyan ökorendszerekre kell fordítani, amelyek megfelelnek az EU éghajlatváltozási és biodiverzitási céljaival összhangban álló ambiciózus kritériumoknak, a fenntartható gyakorlatokra, különösen az agroökológiára áttérő mezőgazdasági termelők számára. a Bizottságnak ellenőriznie kell a tagállamok ökorendszereinek ambiciózusságát és hatékonyságát, és szorosan nyomon kell követnie végrehajtásuk eredményeit;

iv. egy jól finanszírozott EMVA-nak arra kell irányulnia, hogy támogassa a mezőgazdasági termelőket és a vidéki közösségeket a helyi és regionális gazdaságok környezeti és társadalmi szempontból fenntartható rendszerek irányába történő alapvető szerkezetátalakításában, különösen az élelmiszer-pazarlás elkerülése, rövidebb ellátási láncok, a természet védelme és a foglalkoztatás vidéki területeken történő előmozdítása alapján;

62. felhívja a Bizottságot, hogy kövesse a peszticidek uniós engedélyezési eljárásáról szóló, 2019. január 16-i európai parlamenti állásfoglalásban megfogalmazott felhívásokat, és tegyen meg minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok az Európai Bíróság C-616/17. sz. ügyben hozott ítéletével összhangban megfelelően értékeljék a peszticidkészítményeket;

63. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan jogszabályra, amely uniós szinten kötelező erejű kötelezettségvállalást tartalmaz a szintetikus peszticidek használatának drasztikus, 50%-os csökkentésére 2025-ig, kötelező erejű nemzeti hozzájárulásokkal, azzal a céllal, hogy az 15 év múlva fokozatosan megszűnjön; felszólít az EU-ban betiltott peszticidek uniós exportjának betiltására; kéri, hogy a peszticidek sürgősségi engedélyezését szigorúan a valós vészhelyzetekre korlátozzák, az értesítésekre vonatkozó részletes szabályokkal, teljes körű és részletes magyarázatokkal, valamint ezen értesítések nyilvánosságra hozatalának kötelezettségével;

64. felhívja a Bizottságot, hogy valósítson végre meg egy teljes európai növényifehérje-tervet azzal a céllal, hogy csökkentse az erdőirtáshoz vezető termékek behozatalát;

65. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az EFSA méhekre vonatkozó 2013. évi iránymutatásának mielőbbi teljes körű elfogadását, és sürgeti a tagállamokat, hogy közben ennek megfelelően igazítsák ki peszticidértékeléseiket; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy a Parlament álláspontjával összhangban járjon el, amely szerint be kell tiltani a neonikotinoid alapú növényvédő szereket;

66. úgy véli, hogy az állatjólétre vonatkozó jogszabályokban szigorúbb előírásokat kell megállapítani, és jogsértési eljárásokat kell indítani a rendszerszinten nem megfelelő tagállamok ellen a meglévő állatjóléti jogszabályok végrehajtása és érvényesítése terén, függetlenül attól, hogy állatszállításra vagy gazdálkodásra vonatkozó előírásokról van-e szó; az állatok szállításának jelentős csökkentése érdekében a Bizottságnak támogatnia kell a helyi és kisebb vágóhidakat is, és be kell tiltania az élő állatok EU-n kívülre történő kivitelét;

67. sürgeti a Bizottságot, hogy mielőbb fogadjon el talajvédelmi irányelvet azzal a céllal, hogy megállítsa a földek leromlást, ami a termőtalaj eltűnéséhez és a szén-dioxid-megkötő képesség csökkenéséhez vezet;

68. hangsúlyozza, hogy a halászat termelékenységének biztosítása, a tengeri biológiai sokféleség védelme és az óceánok éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képességének fenntartása érdekében sürgősen véget kell vetni a tengeri biológiai erőforrások túlzott kiaknázásának; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a közös halászati politikának a fenntartható halászatára és a halászati tevékenységek tengeri ökoszisztémákra gyakorolt káros hatásainak minimalizálására és lehetőség szerinti megszüntetésére vonatkozó követelményeit;

69. felhívja a Bizottságot, hogy folytassa annak vizsgálatát, hogy miként lehetne előmozdítani az éghajlatbarát, alacsony hatású és fenntartható halászatra való átállást valamennyi európai tengeri medencében;

70. hangsúlyozza, hogy sürgős jogalkotási fellépésre van szükség az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok és az élelmiszerekben található növényvédőszer-maradékok maximális szintje tekintetében; sürgeti a Bizottságot, hogy tiltsa be a potenciálisan veszélyes és szükségtelen élelmiszer-adalékanyagokat;

71. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a címkézést az élelmiszerekben jelen lévő valamennyi anyag nagyobb átláthatósága érdekében, és javítsa a tápértékjelölést (Nutriscore), a származási országra vonatkozó címkézést és az állatjólétre vonatkozó címkézést; sürgeti a Bizottságot, hogy az egészségre vonatkozó állításokról szóló irányelv részeként végre vezessen be tápanyagprofilokat;

72. kéri, hogy ne engedélyezzenek új GMO-kat (import és termesztés), mivel az engedélyezési eljárás nem veszi megfelelően figyelembe az egészségügyi kockázatokat és a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásokat; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az Európai Bíróság új GMO-kkal (úgynevezett „új nemesítési technikákkal”) kapcsolatos ítéletének teljes körű és gyors végrehajtását, és garantálják, hogy az új GMO-kat nem deregulálják; hangsúlyozza, hogy minden engedélyezési eljárásnak teljes mértékben demokratikusnak kell lennie; hangsúlyozza a természetes biológiai sokféleség fontosságát az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban és az éghajlatváltozás mérséklésében egyaránt;

Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség megőrzése és helyreállítása

73. üdvözli a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2030-ig szóló stratégia bejelentését, amelyet 2020 márciusáig közzé kell tenni; úgy véli, hogy egy ambiciózus stratégia kulcsfontosságú ahhoz, hogy az Unió vezető szerepet töltsön be a kunmingi COP15 előtt, és jogilag kötelező erejű megállapodás jöhessen létre a globális biológiai sokféleség védelme és helyreállítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégiának foglalkoznia kell a biológiai sokféleség csökkenésének valamennyi fő okával, különösen a fenntarthatatlan mezőgazdasági, erdőgazdálkodási és halászati gyakorlatokkal, és kötelező célokat kell kitűznie az Unió és tagállamai számára az Unió szárazföldi és tengeri területei legalább 30%-ának védelme és a leromlott ökoszisztémák legalább 30%-ának 2030-ig történő helyreállítása tekintetében, előmozdítva azok összekapcsolódását, valamint biztosítva azok megfelelő finanszírozásukat és hatékony kezelésüket;

74. hangsúlyozza, hogy az óceánok és a partvidékek megóvására irányuló erőfeszítésekre van szükség – az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás révén egyaránt – a tengeri és part menti ökoszisztémák védelme és helyreállítása érdekében az IPCC óceánokról és krioszféráról szóló különjelentésében foglaltaknak megfelelően, a halászat, az akvakultúra és a nyersanyag-kitermelő iparágak tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatásainak minimálisra csökkentése, valamint a tengerszennyezés és a hajózásból származó kibocsátások minimalizálása révén; úgy véli, hogy a közös halászati politikának arra kell törekednie, hogy véget vessen a túlhalászásnak és helyreállítsa az állományokat a maximális fenntartható hozamot biztosító szint felett, és sürgeti a tagállamokat, hogy ezt az elvet alkalmazzák a halászati kvóták elosztása során;

75. üdvözli a Földközi-tenger menti országok azon kötelezettségvállalását, hogy átfogó irányítási rendszert alakítanak ki, fokozzák az adatgyűjtést és a tudományos értékelést, ökoszisztéma-alapú halászati gazdálkodási keretet hoznak létre, kialakítják a megfelelés kultúráját és felszámolják a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot, támogatják a fenntartható kisüzemi halászatot és akvakultúrát, valamint nagyobb szolidaritást és koordinációt valósítanak meg;

76. határozottan ösztönzi a Bizottságot, hogy fokozza az erdők védelmére és helyreállítására irányuló tevékenységét az Unióban és világszerte; megismétli arra irányuló felhívását, hogy akadályozzák meg az erdőirtásból származó termékek uniós piacokra való bejutását, és vezessenek be megfelelési kötelezettségeket az erdőirtás kockázatával járó termékeket – például szóját, pálmaolajat, eukaliptuszt, marhahúst, bőrt és kakaót – az uniós piacon forgalomba hozó vállalkozások számára; felhívja a Bizottságot, hogy hagyjon fel a géntechnológiával módosított szójabab engedélyezésével, amelynek behozatala nagyarányú erdőirtáshoz vezet olyan országokban, mint Brazília és Argentína; megjegyzi, hogy az egyre fenyegetettebb őslakos népek és erdei közösségek fontos szerepet játszanak az erdei ökoszisztémák őreiként és őrzőiként;

77. hangsúlyozza az Unió biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzései és bioenergia-politikája közötti jelenlegi következetlenségeket; ezért felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el szigorúbb fenntarthatósági kritériumokat a bioenergiára vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy az ne károsítsa a biológiai sokféleséget és az ökoszisztémákat;

78. megjegyzi, hogy az új erdőtelepítés sem a szén-dioxid-elnyelés, sem a biológiai sokféleség szempontjából nem képes kompenzálni a régi erdők növekedését; óva int attól, hogy a biológiailag sokféle erdőket fajszegény ültetvényekkel helyettesítsék, és ragaszkodik ahhoz, hogy a „biológiai sokféleség ellentételezésének” hibás koncepcióját ne használják politikai eszközként; kéri, hogy dolgozzanak ki európai stratégiát Európa renaturálására és egy páneurópai erdő rekonstruálására;

79. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy növeljék a védett területek hálózatainak kiterjedését és hatékonyságát az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy a többszörös stresszhatásokat követően helyreálljon a biológiai sokféleség; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy megállapodjanak egy arra vonatkozó célkitűzésről, hogy 2030-ra létrehoznak egy, a tengeri és szárazföldi területek legalább 30%-ára kiterjedő hatékonyan irányított és összekapcsolódó globálisan védett területet; ösztönzi az Uniót és a tagállamokat, hogy kísérleti projektként és az európai környezetbarát infrastruktúra fontos részeként hozzák létre az Európai Zöld Sávot;

80. felhívja a Bizottságot, hogy állapítson meg kötelező kritériumokat az élőhelyvédelmi irányelv által védett és a Natura 2000 területek megfelelő kezelésének biztosítására, tiltsa be a káros tevékenységeket és a növényvédő szerek használatát a védett területeken és azok környékén, valamint erősítse meg a független hatóságok által végzett nyomon követést és helyszíni ellenőrzéseket; felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Parlament 2017. október 26-án elfogadott állásfoglalásában foglalt ajánlásokkal összhangban erősítse meg a környezeti felelősségről szóló irányelvet; felhívja a Bizottságot, hogy indítson kötelezettségszegési eljárást azon tagállamokkal szemben, amelyek nem tartják tiszteletben a természetvédelmi jogszabályokat;

81. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleséget gyakran a különféle tervezett infrastruktúrák – a közlekedés, az energiatermelés és -elosztás, a hulladékgazdálkodási létesítmények, illetve a bányászati tevékenységek – veszélyeztetik; emlékeztet arra, hogy az ilyen projektek környezeti hatását a tervezés legkorábbi szakaszában megfelelően értékelni kell, a meglévő társadalmi-gazdasági tevékenységekre, például a mezőgazdaságra gyakorolt hatások mellett; emlékeztet arra, hogy a vonatkozó uniós jogszabályok alapvető célja és szelleme az élőhelyek és fajok jelentős károsodásának a lehető legjobb alternatívával történő, lehető legnagyobb mértékű megelőzése, ami a projekt megvalósításának elmaradását is jelentheti; sürgeti a Bizottságot, hogy ezen a területen is teljesítse a Szerződések őreként betöltött szerepét azáltal, hogy túllép a jelenlegi „Uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén” című közleményén, valamint kellően kivizsgálja az uniós környezetvédelmi jogszabályok polgárok és szervezetek által jelzett esetleges megsértésének eseteit;

82. hangsúlyozza, hogy az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye keretében 2020 végéig meg kell állapodni egy új, jogilag kötelező erejű nemzetközi eszközről a nemzeti joghatóságon kívül eső területek tengeri biológiai sokféleségének megőrzésére és fenntartható hasznosítására vonatkozóan, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a következő, 2020. márciusi New York-i, negyedik kormányközi bizottság keretében ambiciózus globális szerződés jöjjön létre;

83. kéri, hogy biztosítsanak jogi státuszt a szárazföldi és tengeri ökoszisztémáknak, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a biológiai sokféleségről szóló egyezmény részes feleinek Kunmingben tartandó 15. konferenciáján (COP15) mozdítsák elő a globális közjavak nemzetközi státuszát;

84. emlékeztet bolygónk tűrőképességének határaira a kék növekedési menetrenddel összefüggésben, amelynek csak az ökológiai korlátokon belül szabad fejlődnie;

Szennyezőanyag-mentességi célkitűzés a mérgező anyagoktól mentes környezet érdekében

85. üdvözli a szennyezőanyag-mentességi célkitűzést a mérgező anyagoktól mentes környezet megteremtése érdekében, valamint annak elismerését, hogy ehhez több intézkedésre van szükség a szennyezés megelőzése, valamint a rehabilitáció és a szennyezés által okozott károk orvoslása érdekében; elvárja a Bizottságtól, hogy a küszöbön álló ipari stratégiát és a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervet hangolja össze a szennyezőanyag-mentességi célkitűzéssel;

86. felhívja a Bizottságot, hogy a T-837/16. sz. (Svédország kontra Európai Bizottság) ügyben hozott ítélettel összhangban megfelelően alkalmazza a REACH-et;

87. intézkedésre szólít fel a vegyi anyagokra vonatkozó uniós jogszabályok szabályozási hiányosságainak megszüntetése és az ágazatok közötti összhang megteremtése érdekében, hogy felgyorsítsák a mérgező vegyi anyagok nem mérgező alternatívákkal való helyettesítését, lehetőség szerint csoportos megközelítés alkalmazásával, megvalósítsák a régóta esedékes, a nem toxikus környezetre vonatkozó stratégia mind a négy elemét, különös tekintettel az endokrin károsító anyagokra és a nanoanyagokra, valamint hogy fellépjenek a nagyon perzisztens vegyi anyagokkal szemben;

88. a talaj, a part menti vizek, a tengervizek és a felszíni vizek természetes funkcióinak helyreállítása érdekében átfogó fellépésre szólít fel valamennyi releváns szennyező anyaggal szemben;

89. sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a levegőminőségről szóló irányelvet annak érdekében, hogy a célértékeket hozzáigazítsa a WHO legutóbbi ajánlásaihoz, és hogy rövid távú határértéket vezessen be a PM2,5 tekintetében;

90. felszólít a Seveso-irányelv felülvizsgálatára a környezeti egészség biztosítása érdekében, arra, hogy a szennyezőanyag-mentességi/mérgezőanyag-mentességi stratégiát alkalmazzák valamennyi ipari tevékenységre, valamint hogy a tengeri fúrás betiltása érdekében vizsgálják felül a tengeri tevékenységekről szóló irányelvet;

Az európai zöld megállapodás (EGD) finanszírozása és a méltányos átállás biztosítása

A zöld finanszírozás és beruházás, valamint a méltányos átállás biztosítása

91. üdvözli, hogy elismerték, hogy az európai zöld megállapodásról szóló közleményben (EGD-közlemény) meghatározott célok eléréséhez jelentős finanszírozásra és beruházási tervre van szükség; üdvözli továbbá, hogy a közlemény elismeri, hogy a fenntarthatóságot még jobban be kell építeni a vállalatirányítási keretbe és a fenntartható beruházási keretbe annak biztosítása érdekében, hogy a magánszektor ténylegesen járuljon hozzá a zöld megállapodás célkitűzéseihez, és ne hasson azok ellen;

92. üdvözli az EKB újonnan kinevezett elnökének közelmúltbeli nyilatkozatait, amelyek szerint az intézménynek mind monetáris, mind bankfelügyeleti szerepében hozzá kell járulnia az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, különösen a programjai keretében végrehajtott célzott kötvényvásárlások, valamint a bankrendszerben az éghajlati és egyéb környezeti kockázatok körültekintő értékelése révén; rámutat, hogy a KBER hatáskörébe tartozik az Unió általános gazdaságpolitikájának támogatása az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében meghatározott uniós célkitűzések – többek között a környezet minőségének magas szintű védelme és javítása, valamint a társadalmi igazságosság és a szociális védelem – megvalósításához való hozzájárulás érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy e tekintetben működjön együtt az EKB-val az EGD-közleményben ígért koherens fellépés biztosítása érdekében;

93. mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság közleményében szereplő becslések nem foglalkoznak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz, illetve más környezeti kihívások – például a biológiai sokféleség – kezeléséhez szükséges kiadásokkal, valamint az átállás társadalmi költségeinek vagy a tétlenség költségeinek kezeléséhez szükséges állami beruházásokkal;

94. elvárja a Bizottságtól, hogy terjesszen elő egyértelmű finanszírozási tervet, amely meghatározza a beruházások olyan elosztását, amely az EU éves GDP-je 2 %-ánál jóval nagyobb mértékben mobilizál forrásokat, annak biztosítása érdekében, hogy az átálláshoz beruházást igénylő valamennyi terület rendelkezzen a szén-dioxid-mentesítéshez és a biológiai sokféleség védelméhez szükséges forrásokkal anélkül, hogy bárkit hátrahagynánk, és amely kiterjed a különböző cselekvési területekre, többek között a fenntartható közlekedésre, a megújuló energiára, az energiatakarékosságra és az erőforrás-hatékonyságra, a szén-dioxid-elnyelők és a biológiai sokféleség helyreállítására, valamint az átállás társadalmi költségeire;

95. a közleményben meghatározott célkitűzések eléréséhez szükséges finanszírozás átfogó jellegének és koherenciájának biztosítása érdekében egy megfelelő finanszírozási tervnek egyértelműen meg kell határoznia, hogy uniós, nemzeti és helyi szinten milyen magán- és közforrásokat fognak mozgósítani, azokat milyen intézkedésekre fogják fordítani, és hogy ezek a kiadások várhatóan hogyan fognak hozzájárulni a célok eléréséhez;

96. hangsúlyozza, hogy a szakpolitikai koherencia érdekében, valamint annak érdekében, hogy valamennyi uniós beruházás az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens legyen és biztosítsa a biológiai sokféleség védelmét, elengedhetetlen, hogy a teljes uniós költségvetés 100 %-ban összeegyeztethető legyen a Párizsi Megállapodás céljaival, és felszólít az EBB teljes értékű klímabankká történő sürgős átalakítására;

97. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság a többéves pénzügyi keretben az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadásokra vonatkozóan megtartotta a 25 %-os célkitűzést, ami összeegyeztethetetlen a közleményben meghatározott célkitűzésekkel; kitart amellett, hogy nem csak a többéves pénzügyi keret legalább 50 %-át kell éghajlat-politikai fellépésre kell fordítani, hanem a fennmaradó résznek is reziliensnek kell lennie az éghajlatváltozás hatásaival szemben, valamint biztosítania kell a biológiai sokféleség védelmét; kitart amellett, hogy az új többéves pénzügyi keret valamennyi kiadásának tervezése során jogi kötelezettséget kell előírni arra vonatkozóan, hogy az Európai Bizottság és az Európai Parlament által javasolt, kifejezetten az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciára vonatkozó eszközzel alaposan meg kelljen vizsgálni az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességet;

98. kitart amellett, hogy az uniós költségvetésnek teljes mértékben összhangban kell lennie az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásaival és célkitűzéseivel, és a továbbiakban sem közvetlenül, sem közvetve nem finanszírozhatja a fosszilis tüzelőanyagok iránti keresletet vagy ellátási infrastruktúrát sem az EU-ban, sem külföldön;

99. úgy véli, hogy elő kell mozdítani a koherenciát az összes olyan káros támogatás – többek között az állami támogatások és a közvetett támogatások, például az adómentességek – megszüntetésével, amelyek hozzájárulnak a káros gyakorlatok folytatásához, aláássák az éghajlattal és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos erőfeszítéseket, és felhasználják az éghajlatsemleges és nagy biodiverzitású gazdaságra való méltányos átálláshoz szükséges, értékes erőforrásokat;

100. határozott véleménye, hogy nem csak a kiadási oldalnak, hanem az uniós költségvetés bevételi oldalának is teljes mértékben összeegyeztethetőnek kell lennie a közleményben meghatározott célkitűzésekkel; hangsúlyozza, hogy a saját források reformjának az uniós politikákhoz és prioritásokhoz való jobb igazodást kell eredményeznie;

101. üdvözli a Bizottság saját forrásokra, különösen a műanyagadóra és az ETS-alapú saját forrásra vonatkozó javaslatait; hangsúlyozza, hogy sürgősen fontolóra kell venni új adók bevezetését az EU saját forrásainak növelése és a nemzeti hozzájárulásoktól való függés csökkentése érdekében;

102. hangsúlyozza, hogy a „szennyező fizet” elvvel összhangban az adóztatásnak túl kell lépnie az importált fogyasztási cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmuson, és magában kell foglalnia az európai szintű környezetvédelmi adókat, például a fosszilis tüzelőanyagokra, a légi járatokra és a műanyagokra kivetett adókat is, amelyek bevételeit az EGD környezetvédelmi és szociális céljainak elérésére kell elkülöníteni; elismeri a harmonizált európai adók előnyeit, amelyek felváltják a nemzeti adókat, és csökkentik a vállalkozásokra és a fogyasztókra nehezedő adminisztratív terheket;

103. kitart amellett, hogy az uniós pénzügyi rendszer fenntarthatóságának fokával kapcsolatos teljes átláthatóság biztosítása érdekében a fenntartható finanszírozásra vonatkozó kezdeményezés sikereire kell építeni, feketelistára helyezve a legkárosabb beruházásokat, be kell vezetni a pénzügyi termékekre vonatkozó ökocímkét, és a befektetések áramlását a gazdaság ökológiai átállása felé kell terelni;

104. várakozással tekint az uniós taxonómia hatályának olyan módon történő kiterjesztése elé, hogy az kiterjedjen a környezeti szempontból káros tevékenységekre is; felszólít az uniós zöldkötvény-standard gyors elfogadására, a környezeti, társadalmi és irányítási tényezőknek a bankok és más pénzügyi közvetítők prudenciális keretébe való gondos beillesztésére, valamint a környezeti kockázatoknak a stressztesztek kereteibe való belefoglalására;

A nemzeti költségvetések ökologizálása és megfelelő árjelzések küldése

105. üdvözli, hogy a Bizottság elismerte, hogy a nemzeti költségvetések kulcsszerepet játszanak az átállásban, és hogy ezt a szerepet döntően befolyásolja a meglévő gazdaságirányítási keret és a zöld megállapodás célkitűzéseit előmozdító beruházások uniós költségvetési szabályok szerinti kezelése;

106. hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetési szabályok és az európai szemeszter folyamatának felülvizsgálata érdekében elengedhetetlen a közleményben felvázolt törekvések teljesítéséhez szükséges jelentős nemzeti szintű beruházási igények kielégítésére irányuló koherens megközelítés alkalmazása:

–  annak biztosítása érdekében, hogy az éghajlat-politikai, környezetvédelmi és szociális célokat a tagállami költségvetések értékelése során ugyanolyan fontos tényezőként és kötelező erejűként kezeljék, mint az adósság- és hiánycélokat;

–  annak érdekében, hogy felszámolják az éghajlat-politikához szükséges beruházások előtt álló akadályokat a beruházási kiadások összegének a taxonómiai rendelet szerinti fenntartható beruházásokra vonatkozó követelményeknek megfelelő közberuházásokhoz kapcsolódó bruttó felhalmozás élettartamára való elosztásával;

107. úgy véli továbbá, hogy a koherencia megköveteli az állami támogatási szabályok (különösen az általános csoportmentességi rendelet és a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás) felülvizsgálatát, hogy azok teljes mértékben összhangban legyenek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésével és a környezetvédelmi célkitűzésekkel, és határozottan eltántorítsák a fosszilis tüzelőanyagokhoz nyújtott támogatásokat, ideértve a fosszilis tüzelőanyagokhoz nyújtott rejtett támogatásokat, például a szénbányák bezárásához nyújtott támogatást, valamint a meg nem térülő eszközökért vagy a repülőterek bővítéséért nyújtott kompenzációt;

108. úgy véli, hogy ellenőrzési eljárást kell létrehozni annak ellenőrzésére, hogy az állami támogatásokra vonatkozó határozatok összhangban állnak-e az EU 2040-ig nettó nulla kibocsátásra vonatkozó célkitűzésével;

Az oktatás és képzés szerepe

109. üdvözli az éghajlatváltozással és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos ismeretek, készségek és attitűdök fejlesztését és értékelését segítő európai kompetenciakeretre irányuló javaslatot, valamint a fenntartható iskolai infrastruktúrába történő 3 milliárd EUR összegű beruházás ösztönzésére irányuló javasolt kezdeményezést;

110. úgy véli, hogy ez összhangban van a közlemény arra irányuló célkitűzésével, hogy az Erasmus+ (2021–2027) programban elő kell mozdítani a „zöld mobilitást”;

A méltányos átállás biztosítása

111. üdvözli, hogy a közlemény elismeri az inkluzív és méltányos átállás menetrendjének szükségességét; sajnálja, hogy a közlemény a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek kezelésére nem tartalmaz olyan javaslatokat, amelyek túlmutatnának az átképzésen és az új gazdasági ágazatokban történő munkahelyteremtésen;

112. mélységesen sajnálja, hogy a közleményben bemutatott beruházási igények figyelmen kívül hagyják az átállás társadalmi költségeit és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás költségeit, amelyek mindegyikét teljesíteni kell a méltányos átállás biztosítása érdekében;

113. felhívja a Bizottságot, hogy szilárd szociálpolitikákkal támassza alá a méltányos átállási mechanizmust, különösen a szegénység felszámolása és a szociális biztonság tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy a méltányos átállás menetrendjének részeként terjesszen elő egy európai keretirányelvet a minimumjövedelmi rendszerekről, mivel a szegénység felszámolása lehetővé teszi az emberek számára, hogy alkalmazkodjanak a változásokhoz; felhívja a Bizottságot, hogy alaposan értékelje a meglévő és új éghajlat-politikai eszközök elosztási hatásait, és biztosítsa, hogy politikái elosztási szempontból a lehető legnagyobb mértékben progresszívek legyenek az esetleges káros társadalmi hatások minimalizálása érdekében;

114. kitart amellett, hogy a méltányos átállási mechanizmusból csak akkor szabad forrásokat biztosítani, ha tagállami szinten a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonására hatékony és kötelező erejű tervet fogadtak el, és hogy ne pazaroljanak el forrásokat az elsősorban a szénbányászati ágazatban működő nagyvállalatoknak nyújtott támogatásokra, különösen a vállalati kötelezettségekhez, például a helyszínek és a vizek tisztításához nyújtott támogatásokra, hanem az átlagpolgárok legyenek az elsődleges kedvezményezettek;

115. kitart amellett, hogy a közlemény célkitűzéseivel való összhang érdekében a méltányos átállás egy alapvető részének egy olyan nagyszabású programnak kell lennie, amelynek célja a lakásállomány környezetbarátabbá tétele, valamint új, közel nulla energiaigényű szociális lakások építése. rámutat, hogy ez nemcsak jelentősen hozzájárulna az éghajlat-politikához és a megfizethetőséghez, hanem hosszú távú zöld munkahelyeket is teremtene, csökkentené a háztartások eladósodottságát és kezelné az egészségügyi problémákat is;

116. ragaszkodik ahhoz, hogy a méltányos átállás biztosítására elkülönített forrásokhoz való hozzájutás valóban átlátható folyamat legyen, hogy azt szorosan nyomon lehessen követni a hatékonyság, a következetesség és az inkluzivitás biztosítása érdekében;

117. úgy véli, hogy annak érdekében, hogy a társadalom egészét tekintve biztosított legyen a méltányos átállás, lehetőségeket kell biztosítani mind a vidéki, mind a városi területek számára;

118. határozottan nem ért egyet a Bizottság azon javaslatával, hogy a méltányos átállás finanszírozása során elsősorban pénzügyi eszközökre, többek között az InvestEU-ra támaszkodjanak;

119. az uniós fúziós politikák reformjára szólít fel, figyelembe véve az esetleges fúziók társadalmi és környezeti hatásait;

120. felhívja az Európai Bizottságot, hogy végezzen szisztematikus nemi szempontú hatásvizsgálatokat, és különítsen el külön forrásokat a nemek közötti egyenlőségre a vonatkozó éghajlat-politikai fellépések és az európai zöld megállapodás politikái keretében;

A kutatás mozgósítása és az innováció előmozdítása

121. üdvözli, hogy a Bizottság hangsúlyt fektet arra, hogy ágazatokon és tudományágakon átívelő munkára van szükség, valamint hogy az EU kutatási és innovációs programja rendszerszintű megközelítést kapjon; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az uniós kutatási és innováció politika éghajlattal kapcsolatos kiadásai nem állnak arányban az éghajlatváltozással és a környezettel kapcsolatos vészhelyzet mértékével; hangsúlyozza, hogy az Európai horizont keretében a felelősségteljes innovatív technológiákra, termékekre és vállalkozásokra, valamint nem technológiai megoldásokra fordított uniós kutatási és innovációs kiadásokat (a jelenlegi 35 %-ról) legalább 50 %-ra kell növelni, a fosszilis tüzelőanyagokhoz kapcsolódó kutatási és innovációs tevékenységekre pedig nem szabad több közberuházást fordítani; hangsúlyozza, hogy az uniós kutatási és innovációs menetrendben szereplő valamennyi program esetében szükség van az éghajlati szempontok és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia szisztematikus érvényesítésére;

122. alapvető fontosságúnak tartja, hogy a zöld megállapodás rendszerszintű változásokat mozdítson elő, ne pedig olyan, a folyamatok végén megvalósított technológiai megoldásokat, amelyek fenntartanák a nem fenntartható rendszert és az inputfüggőséget. óva int az úgynevezett „innovációs elvtől”, amelyet az ipar gyakran használ az innováció bármilyen áron történő előmozdítására; megjegyzi, hogy gyakran léteznek egyszerűbb, olcsóbb és hatékonyabb, a méretnek megfelelő technikák és megoldások – mint például az agroökológia –, amelyek már most is segítik az éghajlati és biodiverzitási válság kezelését; felhívja a Bizottságot, hogy csak a közérdeket szolgáló, részvételen alapuló, fenntartható, kárt nem okozó és az elővigyázatosság elvét követő innovációt támogassa;

123. támogatja a kibocsátás- és erőforrás-csökkentésre irányuló kulcsfontosságú ipari projekteket, valamint a „közös európai érdeket szolgáló fontos projektek” célzottabb felhasználását olyan, az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes projektek esetében, amelyek valódi hozzáadott értéket képviselnek a nettó zéró kibocsátású gazdaság megvalósításában;

124. sajnálja, hogy a jövőbeli kkv-stratégia nem része az EGD-nek; emlékeztet arra, hogy a kkv-k alkotják az európai gazdaság gerincét; hangsúlyozza, hogy szorosan össze kell kapcsolni a kkv-stratégiát és az ipari stratégiát, valamint azt a célt, hogy 2040-ig megvalósuljon a klímasemlegesség; támogatja egy ambiciózus ökoinnovációs/„Zöld unikornis” program indítását, amely célzott intézkedéseket és alapokat tartalmaz az éghajlatváltozással és a körforgásos gazdasággal foglalkozó ágazatokban működő kkv-k és induló vállalkozások támogatására, beleértve egy egyablakos információs és tanácsadási rendszert olyan kérdésekről, mint a finanszírozás, a belső piacon való működés, valamint arról, hogy hogyan lehet figyelembe venni a fenntarthatóságot és az erőforrás-hatékonyságot beépített módon és üzleti tervük és működésük szerves részeként;

125. hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell az innovációt az olyan, a fenntartható gazdaságokra való átállás szempontjából fontos technológiákban, mint például az energiahatékonyság és az erőforrás-hatékonyság, valamint az újrafeldolgozhatóság fokozását célzó fényelemek és akkumulátorok;

„Ne okozz kárt” – A fenntarthatóság szempontjainak érvényesítése valamennyi uniós szakpolitikában

126. üdvözli, hogy a közlemény elkötelezte magát amellett az elv mellett, hogy valamennyi uniós fellépésnek és szakpolitikának össze kell fognia annak érdekében, hogy segítse az EU-t a fenntartható jövőre való sikeres és méltányos átállásban. megjegyzi, hogy ez a minimumkövetelmény nem csak maximalizálja a fellépés hatékonyságát, hanem elkerüli a közforrások pazarlását is;

127. üdvözli, hogy a Bizottság valamennyi jövőbeli politikai kezdeményezést hozzá fog igazítani a zöld megállapodás célkitűzéseihez, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy értékelni kell a meglévő jogszabályoknak a közleményben meghatározott célkitűzésekkel való összhangját is, és figyelembe kell venni a fellépés elmaradásának költségeit is;

128. üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy fokozza a jogszabályok és szakpolitikák érvényre juttatásának és hatékony végrehajtásának biztosítására irányuló erőfeszítéseket; felhívja a Bizottságot, hogy az uniós jog megsértése esetén tegyen gyors lépéseket, különösen hogy szüntesse meg a környezetvédelmi politikák végrehajtásának 2019. évi felülvizsgálata során azonosított végrehajtási hiányosságokat, és gyorsítsa fel a környezetvédelmi jogszabályokkal kapcsolatos kötelezettségszegési eljárásokat;

129. üdvözli, hogy az összes jogalkotási javaslatot és felhatalmazáson alapuló jogi aktust kísérő indokolás tartalmazni fog egy külön szakaszt, amely kifejti, hogy az egyes kezdeményezések hogyan tartják tiszteletben a „ne okozz kárt” elvet; kéri, hogy ezt terjesszék ki a végrehajtási jogi aktusokra és az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alá tartozó intézkedésekre is;

130. hangsúlyozza az elővigyázatosság elvének a kedvező innováció és a megfelelő jogalkotás motorjaként betöltött alapvető szerepét, valamint azt, hogy ez új, biztonságosabb termékek piacra jutását segítette elő, és ösztönözte a környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóságot előmozdító innovációkat;

131. úgy véli, hogy csak azok az innovációk kaphatnak állami támogatást, amelyek hozzájárulnak a főbb társadalmi-gazdasági és ökológiai kihívások fenntartható megoldásához, és ugyanakkor védik a fogyasztói jogokat;

Az EU mint globális vezető

132. üdvözli a Bizottság annak biztosítására irányuló szándékát, hogy a Párizsi Megállapodás tiszteletben tartása valamennyi jövőbeli kereskedelmi megállapodásnak alapvető eleme legyen, és hogy az európai piacon forgalomba hozott valamennyi vegyi anyag, anyag, élelmiszer és egyéb termék teljes mértékben megfeleljen a vonatkozó uniós szabályozásnak és szabványoknak; e tekintetben megjegyzi, hogy a harmadik országoknak nyújtott valamennyi költségvetési támogatás és a partnerségi megállapodások feltételéül kell szabni a Párizsi Megállapodás elveinek és célkitűzéseinek tiszteletben tartását;

133. üdvözli, hogy a Bizottság elismeri, hogy a globális éghajlati és környezeti kihívások jelentős mértékben megsokszorozzák a fenyegetéseket és instabilitást idéznek elő; e tekintetben megjegyzi, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos biztonsági megfontolásokat és a globális környezetvédelmi irányítás érvényesítésére való hajlandóságot valamennyi uniós külpolitikai fellépésbe be kell építeni, és hogy az EU-nak fejlesztenie kell az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok nyomon követésére szolgáló kapacitásokat, amelyeknek magukban kell foglalniuk a konfliktusérzékenységet, a válságmegelőzési politikákat és a szén-dioxid-mentesítés geopolitikai dimenzióinak megelőző megközelítését, a hatások hosszú távú kötelezettségvállalási stratégiák által történő ellensúlyozása révén;

134. hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó valamennyi uniós alapnak tartalmaznia kell emberi jogi biztosítékokat; támogatja továbbá, hogy a Párizsi Megállapodás 6. cikke szerinti összes mechanizmusba vegyenek fel emberi jogi és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos biztosítékokat, valamint hogy hozzanak létre panaszkezelési mechanizmust a 6. cikk szerinti mechanizmusok végrehajtása által hátrányosan érintett közösségek számára;

135. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU külügyi főképviselőjének megbízólevele egyáltalán nem említi annak fontosságát, hogy a külső tevékenység álljon összhangban az EGD céljaival; elvárja, hogy ezt korrigálják azzal az egyértelmű megbízatással, hogy az éghajlatra és a biológiai sokféleségre vonatkozó legambiciózusabb célok biztosítása érdekében a globális partnerekkel való kapcsolataiban használjon fel minden, az EU rendelkezésére álló befolyásolási eszközt; kéri, hogy vessenek véget a nem uniós tagállamokból származó palagáz-behozatalnak;

136. megjegyzi, hogy a természeti erőforrások bolygónk tűrőképességét messze meghaladó túlfogyasztásán alapuló globális kereskedelmi menetrend az élőhelyek pusztulását idézi elő a harmadik országokban, és előmozdítja a fenntartható termelés nem fenntartható, monokulturális és vegyi anyagoktól függő termeléssel, dömpinggyakorlatokkal, valamint ugyanazon áruk és termékek teljesen indokolatlan, egyidejű kivitelével és behozatalával való felváltását; felhívja a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja felül az EU kereskedelempolitikáját annak biztosítása érdekében, hogy az teljes mértékben összhangban legyen a közleményben meghatározott törekvésekkel;

137. hangsúlyozza, hogy az átláthatóság, a fenntarthatóság és az elszámoltathatóság globális értékláncokban történő megerősítése alapvető és szükséges feltétele annak, hogy a kereskedelem a fenntartható fejlődés szolgálatába állhasson. ennek elérése érdekében felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb tegyen javaslatot egy olyan uniós jogi keretre, amely kötelező vállalati átvilágítást vezet be az uniós vállalatok számára teljes ellátási láncaik tekintetében;

138. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a meglévő kereskedelmi megállapodásokat is annak érdekében, hogy e kétoldalú megállapodásokba teljesebb mértékben beépítse a fenntartható fejlődési célokat, az ambiciózus környezetvédelmi és éghajlat-politikai rendelkezéseket, valamint a szociális és munkaügyi normákat, és ezáltal ösztönözze a partnereket, hogy a Párizsi Megállapodással összhangban fogadjanak el éghajlat-politikai stratégiákat;

139. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a Párizsi Megállapodásnak, a fenntartható fejlődési céloknak és az ambiciózus környezetvédelmi és éghajlat-politikai rendelkezéseknek való megfelelés a meglévő és az új kereskedelmi és beruházási megállapodások valamennyi fejezetét illetően jelentsen kötelező érvényű és szigorúan betartott követelményt; úgy véli, hogy a kereskedelmi jogérvényesítési főtisztviselő újonnan létrehozott posztjának olyan helyzetben kell lennie, hogy biztosítani tudja a megfelelés többek között külföldön, az európai gazdasági szereplők és alvállalkozóik általi hatékony végrehajtását, valamint hogy fontos, hogy a kereskedelmi megállapodásokat a megfelelés hiánya esetén lehessen felfüggeszteni;

140. úgy véli, hogy az EU–Mercosur megállapodás és különösen annak a piacra jutásról, az egészségügyi és növényegészségügyi szabályokról, a kereskedelem technikai akadályairól, a szellemi tulajdonról, a nyersanyagokról és az energiáról szóló fejezetekben foglalt rendelkezései ellentétesek az európai zöld megállapodás céljaival, és ezért a megállapodást teljes mértékben újra kell tárgyalni, teljes mértékben figyelembe véve az éghajlatváltozás megállításának feltételeit, valamint a környezet és a biológiai sokféleség védelmét;

141. felhívja a Bizottságot, hogy azon erőfeszítései keretében, hogy az EU az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos nemzetközi tárgyalásokon vezető szerepet tudjon vállalni, dolgozzon ki konkrét cselekvési tervet a COP25 konferencián elfogadott, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, megújított 5 éves cselekvési tervben (megerősített limai munkaprogram) foglalt kötelezettségvállalások teljesítése érdekében, mozdítsa elő a nemek közötti egyenlőséget az UNFCCC-folyamatban, és nevezzen ki egy megfelelő költségvetési forrásokkal rendelkező, állandó uniós, a nemek közötti egyenlőséggel és az éghajlatváltozással foglalkozó kapcsolattartó pontot, amelynek feladata a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő éghajlat-politikai fellépés európai unióbeli és globális végrehajtása és nyomon követése;

142. ragaszkodik ahhoz, hogy az új kereskedelmi és beruházási megállapodásokban ne szerepeljenek a beruházó és az állam közötti vitarendezési mechanizmusok vagy hasonló privilegizált elbánás a beruházók számára; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy lépjenek ki az Energia Charta Egyezményből, amely lehetővé teszi a fosszilis tüzelőanyagok ipara számára, hogy pert indítson a kieső bevételekért;

143. hangsúlyozza, hogy az EU-nak a világon mindenhol szerepet kell játszania a méltányos és rendezett átállás biztosításában, különösen a fosszilis tüzelőanyagok előállításától nagymértékben függő régiókban, valamint azokban a régiókban, amelyek politikai instabilitása súlyos globális következményekkel járhat;

144. hangsúlyozza, hogy tovább kell fokozni az ökológiai átalakulást azáltal, hogy az EGD célkitűzéseit az EU külkapcsolataiban is megvalósítják, különösen az eurázsiai partnerekkel, összhangban az EU 2018-as, összeköttetésekre vonatkozó stratégiájával, amely a fenntartható összekapcsoltságot tartja első alapelvének;

145. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy olyan nemzetközi halászati gazdálkodást folytassanak, amely összhangban áll a közös halászati politika követelményeivel és az egészséges, termelékeny és ellenállóképes globális óceán megőrzésével; különösen hangsúlyozza, hogy az Uniónak és tagállamainak követniük kell a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeket annak érdekében, hogy olyan halászati lehetőségeket határozzanak meg, amelyek esetében nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy a halállományokat a lehető leghamarabb a maximális fenntartható hozam biztosítására képes szint felett tartják vagy helyreállítják;

146. úgy véli, hogy az európai zöld megállapodás következetessége szempontjából alapvető fontosságú, hogy meg kell szüntetni az uniós normáknál kevésbé szigorú normák szerint előállított áruk (köztük mezőgazdasági termékek) behozatalából származó kibocsátás-kivitelt, valamint mindenfajta hulladék kivitelét;

°

° °

147. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.