ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a jogállamiság helyzetéről az Európai Unióban és a feltételrendszerről szóló (EU, Euratom) 2020/2092 rendelet alkalmazásáról

B9‑0320/2021

Az Európai Parlament állásfoglalása a jogállamiság helyzetéről az Európai Unióban és a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló (EU, Euratom) 2020/2092 rendelet alkalmazásáról

(2021/2711(RSP))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 5., 7. és 15. cikkére,

– tekintettel az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16-i (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendeletre[1] (a továbbiakban: a továbbiakban: a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet),

– tekintettel az Európai Számvevőszék 1/2018. számú, 2018. július 17-i véleményére a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló 2018. május 2-i javaslatról[2]

– tekintettel a Tanács Jogi Szogálatának 2018. október 25-i, a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslat és az EU-Szerződések összeegyeztethetőségéről szóló véleményére,

– tekintettel az Európai Tanács 2020. december 11-én elfogadott következtetéseire,

– tekintettel a Magyarország (C-156/21) és Lengyelország (C-157/21) által az Európai Unió Bírósága elé terjesztett megsemmisítés iránti keresetekre, amelyek megkérdőjelezik a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszer jogszerűségét,

– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul,

B. mivel az Unió hatásköreinek korlátai tekintetében a hatáskör-átruházás elve az irányadó, ami következésképpen azt jelenti, hogy minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad;

C. mivel az EUSZ 2. cikke nem ruház érdemi hatáskört az Unióra, csak felsorol bizonyos értékeket, amelyeket mind az Unió intézményeinek, mind tagállamainak tiszteletben kell tartaniuk, amikor a Szerződések révén az Unióra ruházott hatáskörökön belül és azok korlátait nem érintve járnak el;

D. mivel az EUSZ 2. cikke nem közvetlen hatállyal bíró rendelkezés, és nem alkalmazható az Európai Unió működéséről szóló szerződés 258–260. és 267. cikkében meghatározott eljárások szerint;

E. mivel az Unió értékeinek, így a jogállamiságnak a megsértésére hivatkozva csak abban az esetben lehet fellépni egy tagállammal szemben, ha az olyan területen jár el, amelyre vonatkozóan a Szerződésekben foglalt konkrét hatáskör-meghatározási rendelkezések alapján az Unió hatáskörrel rendelkezik;

F. mivel a jogállamiság tagállamok általi tiszteletben tartása nem lehet tárgya az uniós intézmények intézkedéseinek, függetlenül attól, hogy ezen intézkedés vonatkozásában fennáll-e konkrét hatáskör, és ez alól az egyetlen kivételt az EUSZ 7. cikke szerinti eljárás jelenti;

G. mivel egyedül az EUSZ 7. cikke ír elő uniós hatáskört a jogállamiság mint uniós érték érvényesülésének ellenőrzésére olyan összefüggésben, amely nem kapcsolódik konkrét hatáskörhöz, vagy amely túlmutat e hatáskörök terjedelmén;

H. mivel az EUSZ 7. cikke nem teremt alapot az abban leírt eljárás továbbfejlesztéséhez vagy módosításához;

I. mivel a Bíróság jogállamisággal kapcsolatos hatásköre korlátozott, amennyiben a Bíróság kizárólag az EUSZ 7. cikkében foglalt eljárási rendelkezések tiszteletben tartásának vizsgálatára jogosult és kizárólag az érintett tagállam kérelmére;

J. mivel a jogállamiság fogalmát tagállamonként eltérően értelmezik;

K. mivel a Hazák Európája (Europe of Homelands) az Európai Unió egyik elképzelése, amely gazdasági kötelékek létrehozását jelenti az egyesült országok politikai sajátosságainak és szuverenitásának fenntartása mellett;

L. mivel az uniós intézmények nem rendelkeznek hatáskörrel az EUSZ 2. cikkében felsorolt értékek, különösen a jogállamiság fogalmának meghatározására, mivel a Szerződésekben nem ruházták rájuk ezt a hatáskört;

M. mivel a vonatkozó hatáskör hiányában az intézmények egy ilyen fogalommeghatározás elfogadásával sértenék a Szerződéseket, és a fogalommeghatározás ellentétes lenne a Szerződésekkel;

N. mivel az Európai Tanácsnak kell biztosítania az Unió számára a fejlődéséhez szükséges ösztönzést, valamint meghatároznia annak általános politikai irányait és prioritásait;

O. mivel az Európai Tanács az EUSZ 15. cikke szerinti hatáskörének gyakorlása során következtetéseket fogadhat el az Unió fejlődésének ösztönzése végett;

P. mivel az ilyen következtetések nem ellentétesek a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelettel, nem állnak azzal ellentmondásban, és azt nem módosítják;

Q. mivel nem példa nélküli vagy szokatlan, hogy a Bizottság iránymutatásokat fogad el, amelyben meghatározza, hogyan fogja egy adott terület jogszabályait alkalmazni és végrehajtani, és nem jogellenes a Bizottság azon döntése, hogy a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelethez iránymutatásokat dolgoz ki és fogad el;

R. mivel az iránymutatásokban szereplő valamennyi értelmezés arra vonatkozó kijelentés lesz, hogy a Bizottság hogyan értelmezi a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendeletet;

S. mivel úgy tűnik, hogy a Bizottság és a Parlament a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszert kívánja alkalmazni azon tagállamokkal szemben, amelyek megvédik hagyományos értékeik és saját alkotmányuk elsőbbségét;

T. mivel a Bizottság feladatai ellátása során független, és mivel a Bizottság az iránymutatások véglegesítéséig dönthet úgy, hogy nem javasol a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet alapján hozandó intézkedéseket;

1. hangsúlyozza, hogy a jogállamiság elsősorban azt jelenti, hogy a jog és a Szerződések alapján és azok korlátain belül kell eljárni;

2. hangsúlyozza, hogy az EUSZ 7. cikke jelenti az egyetlen lehetőséget arra, hogy az Unió beavatkozzon az uniós értékek tagállamok általi tiszteletben tartásával kapcsolatos ügyekben; hangsúlyozza, hogy az EUSZ 7. cikke teljes és kimerítő;

3. jogilag elfogadhatatlannak tartja a jogállamiság ellenőrzésére szolgáló, tényszerűen új mechanizmus bevezetését, amit a Tanács Jogi Szolgálatának 2018. október 25-i véleménye is megerősít;

4. felszólít a 7. cikk szerinti jogállamisági eljárások befejezésére azelőtt, hogy bármilyen jogellenes intézkedést hoznak azon az alapon, hogy „ha a hatályos jog keretein belül nem érhetem el céljamat, megszegem a Szerződéseket”;

5. hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatás megszervezése a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik;

6. sajnálatát fejezi ki a Bíróság hatásköreinek – például például a C-121/21. sz. ügyben történő – kiterjesztése miatt, amely aláássa az Európai Unióba vetett bizalmat, valamint az arányosság és a lojalitás együttműködés – közvetlenül a Szerződésekből fakadó – elvét;

7. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.