Az Európai Parlament 2024. október 10-i állásfoglalása Bülent Mumay ügyéről (Törökország) (2024/2856(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Törökországról szóló korábbi jelentéseire és állásfoglalásaira,

–  tekintettel a 2024. évi sajtószabadság-indexre, amely 180 ország közül a 158. helyre sorolja Törökországot,

–  tekintettel eljárási szabályzata 150. cikkének (5) bekezdésére és 136. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2023. május 6-án Bülent Mumay török újságírót, a Deutsche Welle törökországi szerkesztősége isztambuli irodájának koordinátorát 20 hónap börtönbüntetésre ítélték, amiért a közösségi médiában arról írt, hogy az AKP-kormány idején egy kormánypárti cég elkobozta az isztambuli önkormányzat metróalapjait; mivel fellebbezését elutasították, és tweetjeit törölték;

B.  mivel 2024. augusztus 20-án az isztambuli 26. regionális bíróság fellebbviteli bíróságként eljárva helybenhagyta a büntetést, és elrendelte, hogy az Információs és Kommunikációs Technológiai Hatóság blokkoljon minden hozzáférést a börtönbüntetésre vonatkozó, megerősített ítéletről szóló tudósításokhoz;

C.  mivel az ítélet, valamint az ismételt cenzúra azt mutatja, hogy Törökországban fokozódik a sajtószabadságra nehezedő nyomás, és Bülent Mumay esete nem elszigetelt eset, hanem a Törökország független médiáját célzó szélesebb körű bírósági zaklatás és cenzúra része;

D.  mivel Törökországnak az Európa Tanács tagjaként és uniós tagjelölt országként a legmagasabb szintű demokratikus normákat és gyakorlatokat kell alkalmaznia, beleértve az emberi jogok, a jogállamiság, az alapvető szabadságok (például a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága) tiszteletben tartását, a tisztességes eljáráshoz való egyetemes jogot, valamint az ártatlanság vélelme elvének és a tisztességes eljáráshoz való jognak a szigorú tiszteletben tartását;

1.  elítéli a Bülent Mumay elleni ítéletet, amely része a kritikus újságírás elhallgattatására irányuló általános modellnek; felszólítja a török hatóságokat, hogy ejtsék a Bülent Mumay és az összes önkényesen fogva tartott médiamunkás és újságíró, valamint politikai ellenzékiek, emberi jogi aktivisták, köztisztviselők és akadémikusok elleni vádakat;

2.  mély aggodalmát fejezi ki a demokratikus normák folyamatos törökországi romlása, a kritikus hangok könyörtelen elnyomása, valamint a független újságírók, aktivisták és ellenzéki tagok elleni támadások miatt, miközben gyakori beszámolók szerint a kritika és az oknyomozó újságírás elfojtásának eszközeként jogi megfélemlítést, cenzúrát és pénzügyi kényszert alkalmaznak;

3.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a török kormány számos törvényből – többek között a közösségi médiáról szóló 2020. évi törvény, a pénzmosás elleni 2021. évi törvény és a dezinformációról szóló 2022. évi törvény – összetett jogszabálycsomagot hozott létre, amely az újságírók szisztematikus ellenőrzésének és elhallgattatásának eszközeként szolgál; mély aggodalmát fejezi ki a 2024 végéig bevezetendő új „külföldiügynök-törvény” miatt;

4.  továbbra is elítéli az ügyészség és az igazságszolgáltatás függetlenségének hiányát, valamint a törökországi igazságszolgáltatási rendszer politikai eszközként való felhasználását, és felszólítja a török hatóságokat, hogy állítsák helyre az igazságszolgáltatás függetlenségét, tartsák tiszteletben a sajtószabadságot és biztosítsák a nemzetközi emberi jogi kötelezettségek betartását;

5.  felszólítja az EKSZ-t, hogy nyújtson megfelelő támogatást az EU törökországi küldöttségének ahhoz, hogy fokozottan figyeljék a bebörtönzött újságírók és médiaszakemberek elleni bírósági tárgyalásokat, valamint ahhoz, hogy ügyeiket minden szinten felvethessék a török hatóságok előtt, mindeközben szoros kapcsolatot tartva fenn a civil társadalommal;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EKSZ-nek, valamint Törökország elnökének, kormányának és parlamentjének, és fordíttassa le török nyelvre.

Az Európai Parlament 2024. október 10-i állásfoglalása a Kínában igazságtalanul bebörtönzött ujgurok, nevezetesen Ilham Tohti és Gulshan Abbász ügyéről (2024/2857(RSP))

P10_TA(2024)0019 RC-B10-0101/2024

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kínai Népköztársaság alkotmányának 4. és 36. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 150. cikkének (5) bekezdésére és 136. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2014-ben Ilham Tohtit a „szeparatizmus” politikai indíttatású vádja alapján életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték; mivel Ilham Tohti az ujgurok és a han származású kínaiak közötti párbeszéd előmozdításán munkálkodott; mivel 2019-ben megkapta a Szaharov-díjat;

B.  mivel Gulshan Abbász húszéves börtönbüntetését tölti a Kínai Népköztársaságban üldözött ujgurok emberi jogait védelmező lánytestvérének tevékenységeivel összefüggő, terrorizmussal kapcsolatos hamis vádak alapján;

C.  mivel ez azt tükrözi, hogy a Kínai Népköztársaság hatóságai rendszeresen elnyomják az ujgurokat a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen; mivel az ujgurokat önkényesen fogva tartják internálótáborokban, és arra kényszerítik őket, hogy lemondjanak etnikai identitásukról és vallási meggyőződésükről;

D.  mivel az EU és a Kínai Népköztársaság közötti kapcsolatok középpontjában az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság védelmének kell állnia;

1.  határozottan elítéli, hogy a Kínai Népköztársaság megsérti az ujgurok és a Tibetben, Hongkongban, Makaóban és a szárazföldi Kínában élő emberek emberi jogait;

2.  sürgeti a Kínai Népköztársaságot, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássa szabadon Ilham Tohtit és Gulshan Abbászt, valamint a Kínában önkényesen fogva tartott személyeket és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 57. ülésszakán az EU által említett személyeket, garantálja számukra az orvosi ellátáshoz és az ügyvédekhez való hozzáférést, nyújtson tájékoztatást tartózkodási helyükről és biztosítsa a családtagok láthatási jogát; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy e tekintetben gyakoroljanak nyomást minden magas szintű kapcsolattartás során;

3.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy fogadjanak el további szankciókat a Kínai Népköztársaságban az emberi jogi jogsértésekben részt vevő magas rangú tisztviselőkkel és szervezetekkel szemben;

4.  követeli, hogy a Kínai Népköztársaság hatóságai hagyjanak fel az ujgurok elnyomásával és visszaélésszerű politikákkal való megcélzásával, beleértve az intenzív megfigyelést, a kényszermunkát, a sterilizálást, a születésmegelőző intézkedéseket és az ujgur identitás megsemmisítését, amelyek emberiesség elleni bűncselekményeknek minősülnek és a népirtás súlyos kockázatát vetik fel; felszólít az összes internálótábor bezárására;

5.  határozottan elítéli a Kínai Népköztársaságot, amiért nem hajtotta végre az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának (OHCHR) ajánlásait; felhívja a Kínai Népköztársaságot, hogy tegye lehetővé az OHCHR számára a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területre való önálló belépést, és felkéri az OHCHR-t, hogy adjon ki átfogó helyzetjelentést és cselekvési tervet a Kínai Népköztársaság elszámoltatására;

6.  sajnálatát fejezi ki a Kínai Népköztársaság emberi jogi párbeszéd iránti elkötelezettségének hiánya és az eredmények elmaradása miatt;

7.  felhívja a tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy függesszék fel a Kínai Népköztársasággal és Hongkonggal kötött kiadatási szerződéseket, tartsák tiszteletben a visszaküldés tilalmának elvét, és hajtsák végre az OHCHR jelentését;

8.  sürgeti a tagállamokat, hogy foglalkozzanak területükön a kínai másként gondolkodók és az ujgurok transznacionális elnyomásával a területükön, és indítsanak büntetőeljárást a felelős személyek ellen;

9.  üdvözli a kényszermunkáról szóló uniós rendeletet, és ragaszkodik annak teljes körű végrehajtásához; felhívja a Kínai Népköztársaságban, különösen a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen működő vállalkozásokat, hogy tegyenek eleget emberi jogi átvilágítási kötelezettségeiknek;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Kínai Népköztársaság hatóságainak, az alelnöknek/főképviselőnek, a Bizottságnak, a tagállamoknak, valamint az ENSZ-nek.

Az Európai Parlament 2024. október 10-i állásfoglalása Irakról, különösen a nők jogainak helyzetéről és a személyi állapotról szóló törvény módosítására irányuló közelmúltbeli javaslatról (2024/2858(RSP))

P10_TA(2024)0020 RC-B10-0089/2024

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Irakról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 150. cikkének (5) bekezdésére és 136. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az iraki parlament a nők jogait érintő, rendkívül korlátozó módosításokat készít elő a 188/1959. sz. törvényhez (a személyi állapotról szóló törvény); mivel ennek eredményeként a családi ügyek, beleértve a házasságkötést, a válást és a gyermekek feletti gyámságot, valójában inkább a vallási, mintsem a polgári bíróságok hatáskörébe tartoznának, ez pedig az ENSZ szakértői szerint vallási alapon zavaró eltéréseket eredményezne; mivel egyesek esetében a törvényes házasságkötés alsó korhatára a lányok esetében 9, a fiúk esetében 15 év lenne, és mivel félő, hogy a jövőben fokozódik a nők elleni erőszak; mivel a nem anyakönyvezett házasságok 22%-a 14 év alatti lányokat érint; mivel a módosítástervezetek növelik a lánygyermekek, különösen az árvák és az alacsony jövedelmű családokból származó gyermekek kiszolgáltatottságát, és súlyosbítják annak kockázatát, hogy emberkereskedelem és a gyámok és/vagy rokonok általi kizsákmányolás áldozataivá válnak; mivel a Legfelsőbb Bíróság a 2024. október 2-án elhalasztott harmadik olvasat előtt jóváhagyta a legproblematikusabb módosítások alkotmányosságát; mivel Irakban a nők jogainak helyzete már heves kritikát váltott ki;

B.  mivel az iraki „UNITAD” ENSZ-missziót, amely a Dáis által a nők, különösen a jezidi nők ellen elkövetett szexuális bűncselekmények kivizsgálásával foglalkozott, 2024. szeptember 17-én meg kellett szüntetni az Oroszország és Kína támogatásával a múlt évben hozott azon határozat nyomán, amely megszüntette az ENSZ Biztonsági Tanácsának megbízatását; mivel az „UNAMI” iraki missziót is be kell szüntetni 2025‑ben;

C.  mivel a véleménynyilvánítás szabadságáért járó 2016. évi Szaharov-díjat Nádia Murádnak és Lámia Adzsi Bassárnak, két iraki jazidi nőnek ítélték oda a konfliktusokkal kapcsolatos szexuális erőszak elleni küzdelmükért;

D.  mivel Irak alkotmányának 14. cikke kimondja, hogy „a törvény előtt minden iraki egyenlő, nemen alapuló megkülönböztetés nélkül”;

E.  mivel az iraki közvéleménykutató csoport által megkérdezett válaszadók 73%-a „erősen ellenezte” a 188/1959. sz. törvény módosításait;

1.  sürgeti az iraki parlamentet, hogy teljes mértékben és haladéktalanul utasítsa el a 188/1959. sz. törvény (a személyi állapotról szóló törvény) javasolt módosításait; mély aggodalommal hangsúlyozza, hogy a módosítások sértenék Iraknak a nők alapvető jogaival kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeit, és jelentős visszalépéshez, egyre negatívabb nemzetközi hírnévhez és a két- és többoldalú szervezetektől származó egyes külföldi támogatások visszatartásához vezetnének;

2..  méltatja a nőket, köztük az iraki parlament tagjait, akik elítélték a reformot, valamint a nem kormányzati szervezeteket, aktivistákat és a civil társadalom tagjait, akik 1959 óta harcolnak a régió egyik legprogresszívebb törvényének fenntartásáért;

3.  felhívja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy ítéljék el a javasolt módosításokat; felhívja az EU iraki küldöttségét, hogy a fejlesztési támogatásokat kösse a szexuális és nemi alapú erőszakkal kapcsolatos igazságügyi képzés, valamint a női menedékhelyek létrehozásának feltételéhez; sürgeti Irakot, hogy a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban fogadjon el nemzeti cselekvési tervet a gyermekházasságok felszámolására, a házasságon belüli nemi erőszak bűncselekménnyé nyilvánítására, a kapcsolati erőszak elleni küzdelemre, valamint a nők és lányok jogainak megerősítésére; megerősített partnerséget szorgalmaz az iraki parlament emberi jogi bizottságával, Irak nemzetközi kötelezettségeivel összhangban;

4.  emlékeztet arra, hogy a személyi állapotról szóló jelenlegi törvény előírja, hogy minden olyan gyermek, akinek legalább az egyik szülője muzulmán hitre tért, maga is muzulmán; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a törvény javasolt módosításai – elfogadásuk esetén – a saría még radikálisabb alkalmazásához vezetnének; kijelenti, hogy ezek az új rendelkezések az iraki államot is aláásnák, és érintenék az ország kisebbségeit; mély aggodalmát fejezi ki e módosításoknak az iraki keresztény közösségekre gyakorolt következményei miatt;

5.  felhívja a tagállamokat, hogy növeljék az iraki nő- és gyermekjogi jogvédőknek nyújtott támogatásukat;

6.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a büntető törvénykönyv nem biztosít jogi védelmet a kapcsolati erőszak női és gyermek áldozatai számára, és javításokra szólít fel;

7.  utasítja elnökét, hogy biztosítsa ezen állásfoglalás arab nyelvre történő lefordítását, és továbbítsa ezt az állásfoglalást Irak parlamentjének és kormányának, az alelnöknek/főképviselőnek és a tagállamoknak.