A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások
272k
81k
Az Európai Parlament 2024. október 23-i jogalkotási állásfoglalása a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2024)0599 – C10-0084/2024 – 2024/0599(NLE))
– tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2024)0599),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 148. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C10‑0084/2024),
– tekintettel eljárási szabályzata 84. cikkére,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A10-0004/2024),
1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;
2. felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;
3. felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;
4. felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;
5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
(-1) Az Európai Parlament üdvözli a tagállamoknak szóló aktualizált iránymutatásokról szóló bizottsági javaslatot, kivált, mivel azokban különös hangsúly helyeződik az oktatásra és képzésre; az új technológiákra, a mesterséges intelligenciára és az algoritmikus irányításra; valamint a közelmúltbeli szakpolitikai kezdeményezésekre többek között a platformalapú munkavégzés, a megfizethető lakhatás, valamint a munkaerő- és szakemberhiány kezelése területén; az Európai Parlament a demokratikus döntéshozatal megerősítése céljából ismételten kéri, hogy a Tanáccsal azonos módon vonják be az integrált iránymutatások kidolgozásába, összhangban a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló, releváns tanácsi határozatra irányuló javaslatokról szóló, 2015. július 8-i, 2018. április 19-i, 2020. július 10-i és 2022. október 18-i jogalkotási állásfoglalásaival.
(1) A tagállamoknak és az Uniónak az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkében megállapított, a teljes foglalkoztatottságra és a társadalmi haladásra, a kiegyensúlyozott növekedésre, a környezet minőségének magas fokú védelmére és javítására vonatkozó célkitűzések elérése érdekében összehangolt stratégia kialakítására kell törekedniük a foglalkoztatásra és különösen a szakképzett, képzett és alkalmazkodásra képes munkaerő, valamint a jövőorientált és a gazdasági változásokra reagálni képes munkaerőpiacok előmozdítására vonatkozóan. A tagállamoknak közös érdekű ügyként kell tekinteniük a foglalkoztatás előmozdítására, és az ez irányú fellépésüket össze kell hangolniuk a Tanács keretében, figyelembe véve a szociális partnerek kötelezettségeire vonatkozó nemzeti gyakorlataikat.
(1) A tagállamoknak és az Uniónak az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkében megállapított, a teljes foglalkoztatottságra és a társadalmi haladásra, a kiegyensúlyozott növekedésre, a környezet minőségének magas fokú védelmére és javítására vonatkozó célkitűzések elérése érdekében összehangolt stratégia kialakítására kell törekedniük a minőségi foglalkoztatás, a javuló munkafeltételek, és különösen a szakképzett, képzett és alkalmazkodásra képes munkaerő, valamint az inkluzív, reziliens, a jövőorientált és a gazdasági és demográfiai változásokra reagálni képes munkaerőpiacok előmozdítása terén. A tagállamoknak közös érdekű ügyként kell tekinteniük a minőségi foglalkoztatás előmozdítására, és az ez irányú fellépésüket össze kell hangolniuk a Tanács keretében, figyelembe véve a szociális partnerek kötelezettségeire vonatkozó nemzeti gyakorlataikat.
(4) A gazdasági és társadalmi haladás, valamint a felfelé irányuló konvergenciafolyamat fokozása, a zöld és digitális kettős átállás támogatása, az Unió ipari bázisának megerősítése, valamint az inkluzív, versenyképes és reziliens uniós munkaerőpiacok megvalósítása érdekében a tagállamoknak kezelniük kell a munkaerő- és szakemberhiányt, valamint elő kell mozdítaniuk a minőségi és inkluzív oktatást és képzést – különös tekintettel egyrészt az alapkészségek javítására, különösen a hátrányos helyzetű diákok körében, másrészt a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (TTMM) szerepére a közoktatásban és a felsőoktatásban –, a jövőorientált szakképzést, valamint az egész életen át tartó továbbképzést és átképzést, a hatékony aktív munkaerőpiaci intézkedéseket és a jobb munkafeltételeket és karrierlehetőségeket. Ez különösen fontos az EU kevésbé fejlett, távoli és legkülső régiói esetében, ahol ezekre a leginkább szükség van. A hiányokat enyhítheti még a munkavállalók és a tanulók Unión belüli méltányos mobilitásának javítása, valamint az Unión kívüli tehetségek vonzása. Emellett meg kell erősíteni az oktatási és képzési rendszerek és a munkaerőpiac közötti kapcsolatokat, és el kell ismerni a nem formális és informális tanulás révén elsajátított készségeket, ismereteket és kompetenciákat.
(4) A gazdasági és társadalmi haladás, valamint a felfelé irányuló konvergenciafolyamat fokozása, a zöld és digitális kettős átállás támogatása, az Unió ipari bázisának megerősítése, valamint az inkluzív, versenyképes és reziliens uniós munkaerőpiacok megvalósítása érdekében – megelőzve a negatív társadalmi következményeket – a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a méltányos béreket és a méltányos munkafeltételeket, a munkahelyi demokráciát, a szociális párbeszédet és a kollektív tárgyalásokat, valamint a munkavállalók jogainak védelmét, kezelniük kell a munkaerő- és szakemberhiányt, valamint elő kell mozdítaniuk a minőségi és inkluzív oktatást és képzést – különös tekintettel egyrészt az alap- és transzverzális készségek javítására, különösen a hátrányos helyzetű diákok körében, másrészt a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (TTMM) szerepére a közoktatásban és a felsőoktatásban –, a jövőorientált szakképzést, valamint az egész életen át tartó továbbképzést és átképzést, a hatékony aktív munkaerőpiaci intézkedéseket és a jobb munkafeltételeket és karrierlehetőségeket. A tagállamoknak megelőző és azonnali intervenciós intézkedéseket kell hozniuk a korai iskolaelhagyás csökkentése érdekében, különös tekintettel a veszélyeztetett diákokra.Ezeknek az intézkedéseknek pszichológiai támogatást, mentorálást, pályaorientációt és tanórán kívüli tevékenységeket kell magukban foglalniuk a diákok érdeklődésének és részvételének előmozdítása, valamint az inkluzív és minőségi oktatás mindenki számára történő biztosítása érdekében. Ez különösen fontos az EU kevésbé fejlett, távoli és legkülső régiói esetében, ahol ezekre a leginkább szükség van. A hiányokat enyhítheti még a munkavállalók és a tanulók Unión belüli, valamint ugyanazon tagállamon belül a régiók közötti méltányos mobilitásának javítása, valamint az Unión kívüli tehetségek vonzása. Ebben az összefüggésben kiemelt figyelmet kell fordítani a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő személyekre (NEET), nevezetesen azokra a fiatalokra, akik nem foglalkoztatottak és nem részesülnek oktatásban vagy képzésben. A tagállamoknak célzott képzési, mentorálási, pályaorientációs és állásközvetítési programok révén elő kell mozdítaniuk a NEET-fiatalok oktatási rendszerbe vagy munkaerőpiacra való visszailleszkedését célzó konkrét szakpolitikákat. Emellett tovább kell erősíteni az oktatási és képzési rendszerek és a munkaerőpiac közötti kapcsolatokat, elősegítve a transzverzális tudás és a humán készségek elsajátítását, valamint ösztönözve az oktatási kínálat nemzetközivé tételét, többek között az egyetemek esetében, és el kell ismerni a nem formális és informális tanulás révén elsajátított készségeket, ismereteket és kompetenciákat.
(5) Az iránymutatások összhangban állnak a 2024. április 30-án hatályba lépett új uniós gazdaságirányítási kerettel, a hatályos uniós jogszabályokkal és különféle uniós kezdeményezésekkel, ideértve a 2021. június 14-i (5), a 2021. november 29-i (6), a 2022. április 5-i (7), a 2022. június 16-i (8), a 2022. november 28-i (9), a 2022. december 8-i (10), a 2023. január 30-i (11), a 2023. június 12-i (12) és a 2023. november 27-i(13) tanácsi ajánlást, az (EU) 2021/402 bizottsági ajánlást (14), a 2021. február 26-i tanácsi állásfoglalást (15), az emberközpontú gazdaság kiépítéséről és a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési tervről szóló bizottsági közleményt (16), a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó digitális oktatási cselekvési tervről szóló bizottsági közleményt (17), a 2021 és 2030 közötti időszakra vonatkozó, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló stratégiával kapcsolatos bizottsági közleményt(18), a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatására vonatkozó csomagról szóló bizottsági közleményt (19), az európai gondozási stratégiáról szóló bizottsági közleményt (20), „A zöld megállapodáshoz kapcsolódó ipari terv: a nulla nettó kibocsátás kora” című bizottsági közleményt (21), a szociális párbeszéd Európai Unión belüli erősítéséről szóló bizottsági közleményt (22), a tagállami szakpolitikák elosztási hatásának pontosabb értékeléséről szóló bizottsági közleményt (23), a „Munkaerő- és szakemberhiány az EU-ban: cselekvési terv” című bizottsági közleményt (24), az (EU) 2021/2316 (25) és az (EU) 2023/936 (26) európai parlamenti és tanácsi határozatot, az (EU) 2022/2041 (27), az (EU) 2022/2381 (28) és az (EU) 2023/970 (29) európai parlamenti és tanácsi irányelvet, valamint a platformalapú munkavégzés munkakörülményeinek javításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2021. december 9-i bizottsági javaslatot (30).
(5) Az iránymutatások hozzájárulnak az európai szociális pillér, az EU 2030-ra vonatkozó kiemelt céljai és az ENSZ fenntartható fejlődési céljai teljes körű végrehajtásához, továbbá összhangban állnak a hatályos uniós jogszabályokkal és különféle uniós kezdeményezésekkel, ideértve a 2021. június 14-i5, a 2021. november 29-i6, a 2022. április 5-i7, a 2022. június 16-i8, a 2022. november 28-i9, a 2022. december 8-i10, a 2023. január 30-i11, a 2023. június 12-i12 és a 2023. november 27-i13 tanácsi ajánlást, az (EU) 2021/402 bizottsági ajánlást14, a 2021. február 26-i tanácsi állásfoglalást15, az emberközpontú gazdaság kiépítéséről és a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési tervről szóló bizottsági közleményt16, a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó digitális oktatási cselekvési tervről szóló bizottsági közleményt17, a 2021 és 2030 közötti időszakra vonatkozó, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló stratégiával kapcsolatos bizottsági közleményt18, a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatására vonatkozó csomagról szóló bizottsági közleményt19, az európai gondozási stratégiáról szóló bizottsági közleményt20, „A zöld megállapodáshoz kapcsolódó ipari terv: a nulla nettó kibocsátás kora” című bizottsági közleményt21, a szociális párbeszéd Európai Unión belüli erősítéséről szóló bizottsági közleményt22, a tagállami szakpolitikák elosztási hatásának pontosabb értékeléséről szóló bizottsági közleményt23, a „Munkaerő- és szakemberhiány az EU-ban: cselekvési terv” című bizottsági közleményt24, az (EU) 2021/231625 és az (EU) 2023/93626 európai parlamenti és tanácsi határozatot, az (EU) 2022/204127, az (EU) 2022/238128, az (EU) 2023/97029és az EU 2024/150029aa európai parlamenti és tanácsi irányelvet, valamint a platformalapú munkavégzés munkakörülményeinek javításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2021. december 9-i30, az európai fogyatékossági kártyáról és a fogyatékossággal élő személyek európai parkolási kártyájáról szóló irányelvre irányuló30a, a 2009/38/EK irányelvnek az Európai Üzemi Tanácsok létrehozása és működése tekintetében történő módosításáról szóló irányelvre irányuló30b és a gyakornokok munkafeltételeinek javításáról és megerősítéséről szóló irányelvre irányuló30c bizottsági javaslatokat.
__________________
__________________
5 A Tanács (EU) 2021/1004 ajánlása (2021. június 14.) az európai gyermekgarancia létrehozásáról (HL L 223., 2021.6.22., 14. o.).
5 A Tanács (EU) 2021/1004 ajánlása (2021. június 14.) az európai gyermekgarancia létrehozásáról (HL L 223., 2021.6.22., 14. o.).
6 A Tanács ajánlása (2021. november 29.) a magas színvonalú és inkluzív alap- és középfokú oktatást előmozdító vegyes tanulási megközelítésekről (HL C 504., 2021.12.14., 21. o.).
6 A Tanács ajánlása (2021. november 29.) a magas színvonalú és inkluzív alap- és középfokú oktatást előmozdító vegyes tanulási megközelítésekről (HL C 504., 2021.12.14., 21. o.).
7 A Tanács ajánlása (2022. április 5.) a hatékony európai felsőoktatási együttműködéshez szükséges kapcsolatok kiépítéséről (HL C 160., 2022.4.13., 1. o.).
7 A Tanács ajánlása (2022. április 5.) a hatékony európai felsőoktatási együttműködéshez szükséges kapcsolatok kiépítéséről (HL C 160., 2022.4.13., 1. o.).
8 A Tanács ajánlása (2022. június 16.) az egész életen át tartó tanulást és a foglalkoztathatóságot célzó mikrotanúsítványokra vonatkozó európai megközelítésről (HL C 243., 2022.6.27., 10. o.), a Tanács ajánlása (2022. június 16.) az egyéni tanulási számlákról (HL C 243., 2022.6.27., 26. o.), a Tanács ajánlása (2022. június 16.) a klímasemlegességre való méltányos átállás biztosításáról (HL C 243., 2022.6.27., 35. o.), a Tanács ajánlása (2022. június 16.) a zöld átállást és a fenntartható fejlődést szolgáló tanulásról (HL C 243., 2022.6.27., 1. o.).
8 A Tanács ajánlása (2022. június 16.) az egész életen át tartó tanulást és a foglalkoztathatóságot célzó mikrotanúsítványokra vonatkozó európai megközelítésről (HL C 243., 2022.6.27., 10. o.), a Tanács ajánlása (2022. június 16.) az egyéni tanulási számlákról (HL C 243., 2022.6.27., 26. o.), a Tanács ajánlása (2022. június 16.) a klímasemlegességre való méltányos átállás biztosításáról (HL C 243., 2022.6.27., 35. o.), a Tanács ajánlása (2022. június 16.) a zöld átállást és a fenntartható fejlődést szolgáló tanulásról (HL C 243., 2022.6.27., 1. o.).
9 A Tanács ajánlása (2022. november 28.) az „Utak az iskolai sikerhez” kezdeményezésről és a korai iskolaelhagyás csökkentését célzó szakpolitikákról szóló, 2011. június 28-i tanácsi ajánlás felváltásáról (HL C 469., 2022.12.9., 1. o.).
9 A Tanács ajánlása (2022. november 28.) az „Utak az iskolai sikerhez” kezdeményezésről és a korai iskolaelhagyás csökkentését célzó szakpolitikákról szóló, 2011. június 28-i tanácsi ajánlás felváltásáról (HL C 469., 2022.12.9., 1. o.).
10 A Tanács ajánlása (2022. december 8.) a megfizethető magas színvonalú tartós ápoláshoz-gondozáshoz való hozzáférésről (HL C 476., 2022.12.15., 1. o.) és a Tanács ajánlása (2022. december 8.) a kisgyermekkori nevelésről és gondozásról: a 2030-ra vonatkozó barcelonai célok (HL C 484., 2022.12.20., 1. o.).
10 A Tanács ajánlása (2022. december 8.) a megfizethető magas színvonalú tartós ápoláshoz-gondozáshoz való hozzáférésről (HL C 476., 2022.12.15., 1. o.) és a Tanács ajánlása (2022. december 8.) a kisgyermekkori nevelésről és gondozásról: a 2030-ra vonatkozó barcelonai célok (HL C 484., 2022.12.20., 1. o.).
11 A Tanács ajánlása (2023. január 30.) az aktív befogadást biztosító megfelelő minimumjövedelemről (HL C 41., 2023.2.3., 1. o.).
11 A Tanács ajánlása (2023. január 30.) az aktív befogadást biztosító megfelelő minimumjövedelemről (HL C 41., 2023.2.3., 1. o.).
12 A Tanács ajánlása (2023. június 12.) a szociális párbeszéd megerősítéséről az Európai Unióban (HL C, C//2023/1389., 2023.12.6.).
12 A Tanács ajánlása (2023. június 12.) a szociális párbeszéd megerősítéséről az Európai Unióban (HL C/, C/2023/1389., 2023.12.6.).
13 A Tanács ajánlása (2023. november 27.) a szociális gazdaság keretfeltételeinek fejlesztéséről (HL C, C/2023/1344., 2023. 11. 29.).
13 A Tanács ajánlása (2023. november 27.) a szociális gazdaság keretfeltételeinek fejlesztéséről (HL C, C/2023/1344., 2023. 11. 29.).
14 A Bizottság (EU) 2021/402 ajánlása (2021. március 4.) a Covid19-válságot követően a foglalkoztatás hatékony és aktív támogatásáról (EASE) (HL L 80., 2021.3.8., 1. o.).
14 A Bizottság (EU) 2021/402 ajánlása (2021. március 4.) a Covid19-válságot követően a foglalkoztatás hatékony és aktív támogatásáról (EASE) (HL L 80., 2021.3.8., 1. o.).
15 A Tanács állásfoglalása az oktatás és képzés terén az európai oktatási térség létrehozása érdekében és azon túlmutatóan folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről (2021–2030) (HL C 66., 2021.2.26., 1. o.).
15 A Tanács állásfoglalása az oktatás és képzés terén az európai oktatási térség létrehozása érdekében és azon túlmutatóan folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről (2021–2030) (HL C 66., 2021.2.26., 1. o.).
19 Intézkedéscsomag a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatásának javításáért – Foglalkoztatás, szociális ügyek és társadalmi befogadás – Európai Bizottság (europa.eu)
19 Intézkedéscsomag a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatásának javításáért – Foglalkoztatás, szociális ügyek és társadalmi befogadás – Európai Bizottság (europa.eu)
25 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/2316 határozata (2021. december 22.) az ifjúság európai évéről (2022) (HL L 462., 2021.12.28., 1. o.).
25 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/2316 határozata (2021. december 22.) az ifjúság európai évéről (2022) (HL L 462., 2021.12.28., 1. o.).
26 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/936 határozata (2023. május 10.) a készségek európai évéről (HL L 125., 2023.5.11., 1. o.).
26 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/936 határozata (2023. május 10.) a készségek európai évéről (HL L 125., 2023.5.11., 1. o.).
27 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2041 irányelve (2022. október 19.) az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről (HL L 275., 2022.10.25., 33. o.).
27 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2041 irányelve (2022. október 19.) az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről (HL L 275., 2022.10.25., 33. o.).
28 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2381 irányelve (2022. november 23.) a nyilvánosan működő részvénytársaságok igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és a kapcsolódó intézkedésekről (HL L 315., 2022.12.7., 44. o.).
28 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2381 irányelve (2022. november 23.) a nyilvánosan működő részvénytársaságok igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és a kapcsolódó intézkedésekről (HL L 315., 2022.12.7., 44. o.).
29 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/970 irányelve (2023. május 10.) a férfiak és nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elve alkalmazásának a bérek átláthatósága és végrehajtási mechanizmusok révén történő megerősítéséről (HL L 132., 2023.5.17., 21. o.).
29 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/970 irányelve (2023. május 10.) a férfiak és nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elve alkalmazásának a bérek átláthatósága és végrehajtási mechanizmusok révén történő megerősítéséről (HL L 132., 2023.5.17., 21. o.).
29a Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1500 irányelve (2024. május 14.) a foglalkoztatás és munkavégzés terén a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség tekintetében az egyenlőséggel foglalkozó szervekre vonatkozó előírásokról, valamint a 2006/54/EK és a 2010/41/EU irányelv módosításáról (HL L, 2024/1500, 2024.5.29., ELI: hhhttp://data.europa.eu/eli/dir/2024/1500/oj).
(6) Az európai szemeszter különböző eszközöket kombinál az Unión belüli gazdaság- és foglalkoztatáspolitikák integrált többoldalú koordinációjára és felügyeletére szolgáló átfogó keretben. A környezeti fenntarthatóság, a termelékenység, a méltányosság és a makrogazdasági stabilitás céljainak szem előtt tartásával az európai szemeszter integrálja a szociális jogok európai pillérének és nyomonkövetési eszközének, az Unión belüli felfelé irányuló társadalmi konvergenciát érintő kockázatok és kihívások elemzését is lehetővé tevő szociális eredménytáblának az elveit, és biztosítja a szoros együttműködést a szociális partnerekkel, a civil társadalommal és más érdekelt felekkel. Az európai szemeszter támogatja továbbá a fenntartható fejlődési célok megvalósítását. Az Unió és a tagállamok gazdasági és foglalkoztatási szakpolitikáinak kéz a kézben kell haladniuk az Uniónak egy klímasemleges, környezeti szempontból fenntartható és digitális gazdaságra való méltányos átállásával, javítaniuk kell a versenyképességet, biztosítaniuk kell a megfelelő munkafeltételeket, ösztönözniük kell az innovációt, elő kell mozdítaniuk a társadalmi igazságosságot, az esélyegyenlőséget és a felfelé irányuló társadalmi-gazdasági konvergenciát, továbbá kezelniük kell az egyenlőtlenségeket és a regionális különbségeket.
(6) Az európai szemeszter különböző eszközöket kombinál az Unión belüli gazdaság-, foglalkoztatás-, szociál- és környezetpolitikák integrált többoldalú koordinációjára és felügyeletére szolgáló átfogó keretben. A Bizottság – a foglalkoztatási és szociális fejleményeknek az európai szemeszter keretében végzett, integrált elemzése részeként – értékeli a felfelé irányuló társadalmi konvergencia előtt álló tagállambeli társadalmi-gazdasági kockázatokat, továbbá – a szociális eredménytábla és a társadalmi konvergenciával kapcsolatos keret elvei alapján – nyomon követi aszociális jogok európai pillére elveinek végrehajtása terén elért eredményeket. A környezeti fenntarthatóság, a termelékenység, a méltányosság és a makrogazdasági stabilitás céljainak szem előtt tartásával az európai szemeszter biztosítja a szoros együttműködést a szociális partnerekkel, a civil társadalommal és más érdekelt felekkel. Támogatja továbbá a fenntartható fejlődési célok megvalósítását, beleértve a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 5. fenntartható fejlődési célt is. A nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikákat a gazdasági kormányzás minden szakaszában rögzíteni és általánosan érvényesíteni kell. Az Unió és a tagállamok gazdasági és foglalkoztatási szakpolitikáinak kéz a kézben kell haladniuk az Uniónak egy klímasemleges, társadalmilag befogadó, környezeti szempontból fenntartható és digitális gazdaságra való méltányos átállásával, javítaniuk kell a versenyképességet és a termelékenységet, biztosítaniuk kell a méltányos béreket és a méltányos munkafeltételeket, ösztönözniük kell az innovációt, a munkahelyi demokráciát, a szociális párbeszédet és a kollektív tárgyalást, elő kell mozdítaniuk a társadalmi igazságosságot, az esélyegyenlőséget és a felfelé irányuló társadalmi-gazdasági konvergenciát, támogatniuk kell a gyermekekbe és a fiatalokba való beruházást, kezelniük kell az egyenlőtlenségeket és a regionális különbségeket, valamint fel kell számolniuk a szegénységet.
Az éghajlatváltozás, a környezettel kapcsolatos egyéb kihívások, a méltányos zöld átállás és az energiafüggetlenség biztosításának szükségessége, a nettó zéró kibocsátási célt szolgáló iparágak versenyképességének fokozása, Európa nyitott stratégiai autonómiájának szükségszerű biztosítása, valamint a digitalizáció, a mesterséges intelligencia és a platformalapú gazdaság fejlesztése, a távmunkavégzés terjedése és a demográfiai változások jelentősen átalakítják az uniós gazdaságokat és társadalmakat. Az Uniónak és tagállamainak együtt kell működniük az ilyen strukturális fejlemények hatékony és proaktív kezelése és a meglévő rendszerek szükség szerinti kiigazítása érdekében, felismerve a tagállamok gazdaságainak, munkaerőpiacainak és kapcsolódó szakpolitikáinak szoros egymásrautaltságát. Ehhez mind uniós, mind nemzeti szinten összehangolt, ambiciózus és hatékony, egyben a szociális partnerek szerepét is elismerő szakpolitikai fellépésre van szükség, összhangban az EUMSZ-szel és az Unió gazdasági kormányzásra vonatkozó rendelkezéseivel, továbbá figyelembe véve a szociális jogok európai pillérét. Az ilyen szakpolitikai fellépésnek az Unió összes régiójában magában kell foglalnia a fenntartható beruházások fellendítését és az újbóli elköteleződést az olyan, megfelelően ütemezett reformok és beruházások iránt, amelyek javítják a fenntartható és inkluzív gazdasági növekedést, a minőségi munkahelyek létrehozását, a termelékenységet, a megfelelő munkafeltételeket, a társadalmi és területi kohéziót, a felfelé irányuló társadalmi-gazdasági konvergenciát, a rezilienciát és a felelősségteljes költségvetési gazdálkodást.
Az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése, a környezettel kapcsolatos egyéb kihívások, a méltányos zöld átállás és az energiafüggetlenség biztosításának szükségessége, a nettó zéró kibocsátási célt szolgáló iparágak versenyképességének fokozása, Európa nyitott stratégiai autonómiájának szükségszerű biztosítása, valamint a digitalizáció, a mesterséges intelligencia és a platformalapú gazdaság fejlesztése, a távmunkavégzés terjedése és a demográfiai változások jelentősen átalakítják az uniós gazdaságokat és társadalmakat. Az Uniónak és tagállamainak együtt kell működniük az ilyen strukturális fejlemények hatékony és proaktív kezelése és a meglévő rendszerek szükség szerinti kiigazítása érdekében, felismerve a tagállamok gazdaságainak, munkaerőpiacainak és kapcsolódó szakpolitikáinak szoros egymásrautaltságát. Ehhez mind uniós, mind nemzeti és regionális szinten összehangolt, ambiciózus és hatékony, egyben a szociális partnerek szerepét is elismerő és őket bevonó szakpolitikai fellépésre van szükség, összhangban az EUMSZ-szel és az Unió gazdasági kormányzásra vonatkozó rendelkezéseivel, továbbá figyelembe véve a szociális jogok európai pillérét. Az ilyen szakpolitikai fellépésnek az Unió összes régiójában magában kell foglalnia a fenntartható beruházások fellendítését és az újbóli elköteleződést az olyan, megfelelően ütemezett reformok és beruházások iránt, amelyek javítják a fenntartható és inkluzív gazdasági növekedést, a minőségi munkahelyek létrehozását, a termelékenységet, a méltányos munkafeltételeket, a társadalmi és területi kohéziót, a felfelé irányuló társadalmi-gazdasági konvergenciát, a társadalmi igazságosságot, az esélyegyenlőséget, a rezilienciát, valamint a felelősségteljes költségvetési gazdálkodást és társadalmi felelősségvállalást.
(11) Ukrajna orosz invázióját követően az Európai Tanács a 2022. február 24-i következtetéseiben elítélte Oroszország azon lépéseit, amelyek az európai és globális biztonság és stabilitás aláásására irányulnak, és szolidaritását fejezte ki az ukrán nép iránt, hangsúlyozva a nemzetközi jog és az ENSZ Alapokmányában foglalt elvek Oroszország általi megsértését. A jelenlegi kontextusban az (EU) 2022/382 tanácsi végrehajtási határozat által biztosított és az (EU) 2023/2409 tanácsi végrehajtási határozat (37) által meghosszabbított átmeneti védelem gyors és hatékony segítséget nyújt az uniós országokban az Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja elől menekülő, lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek számára, és lehetővé teszi számukra, hogy Unió-szerte megfelelő szintű védelmet nyújtó minimális jogokat élvezzenek. Azáltal, hogy belépnek az Unió munkaerőpiacaira, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült, Ukrajnából érkező személyek továbbra is hozzájárulhatnak az Unió gazdaságának megerősítéséhez, és egyúttal hazájukat és az otthon maradtakat is támogathatják. A megszerzett tapasztalatok és készségek a jövőben hozzájárulhatnak Ukrajna újjáépítéséhez. A kísérő nélküli gyermekek és tizenévesek esetében az átmeneti védelem biztosítja a törvényes gyámsághoz való jogot, valamint a gyermekkori neveléshez és gondozáshoz való hozzáférést. A tagállamoknak változatlanul be kell vonniuk a szociális partnereket azon szakpolitikai intézkedések kialakításába, végrehajtásába és értékelésébe, amelyek célja a foglalkoztatással és készségekkel kapcsolatos kihívások kezelése, ideértve az Ukrajnából érkező, lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek képesítéseinek elismerését is. A szociális partnerek kulcsszerepet játszanak a háború által a foglalkoztatás és a termelés fenntartására gyakorolt hatás enyhítésében.
(11) Ukrajna orosz invázióját követően az Európai Tanács a 2022. február 24-i következtetéseiben elítélte Oroszország azon lépéseit, amelyek az európai és globális biztonság és stabilitás aláásására irányulnak, és szolidaritását fejezte ki az ukrán nép iránt, hangsúlyozva a nemzetközi jog és az ENSZ Alapokmányában foglalt elvek Oroszország általi megsértését. A jelenlegi kontextusban az (EU) 2022/382 tanácsi végrehajtási határozat által biztosított és az (EU) 2023/2409 tanácsi végrehajtási határozat37 által meghosszabbított átmeneti védelem gyors és hatékony segítséget nyújt az uniós országokban az Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja elől menekülő, lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek számára, és lehetővé teszi számukra, hogy Unió-szerte megfelelő szintű védelmet nyújtó minimális jogokat élvezzenek. Ezt a segítséget a 2001/55/EK tanácsi irányelvnek37a megfelelően ki kell terjeszteni az Ukrajnából menekülő, lakóhelyét elhagyni kényszerült valamennyi személyre, állampolgárságától függetlenül. Azáltal, hogy belépnek az Unió munkaerőpiacaira, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült, Ukrajnából érkező személyek továbbra is hozzájárulhatnak az Unió gazdaságának megerősítéséhez, és egyúttal hazájukat és az otthon maradtakat is támogathatják. A megszerzett tapasztalatok és készségek a jövőben hozzájárulhatnak Ukrajna újjáépítéséhez. A kísérő nélküli gyermekek és tizenévesek esetében az átmeneti védelem biztosítja a törvényes gyámsághoz való jogot, valamint a gyermekkori neveléshez és gondozáshoz való hozzáférést.A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az európai gyermekgarancia végrehajtása az Ukrajnából menekülő gyermekek számára biztosítsa az ingyenes szolgáltatásokhoz való hozzáférést, a fogadó országokban élő társaikkal azonos feltételek mellett. A tagállamoknak változatlanul be kell vonniuk a szociális partnereket azon szakpolitikai intézkedések kialakításába, végrehajtásába és értékelésébe, amelyek célja a foglalkoztatással és készségekkel kapcsolatos kihívások kezelése, ideértve az Ukrajnából érkező, lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek képesítéseinek elismerését is. A szociális partnerek kulcsszerepet játszanak a háború által a foglalkoztatás és a termelés fenntartására gyakorolt hatás enyhítésében.
__________________
__________________
37 A Tanács (EU) 2022/382 végrehajtási határozata (2022. március 4.) a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek Ukrajnából való tömeges beáramlása tényének a 2001/55/EK irányelv 5. cikke értelmében történő megállapításáról és átmeneti védelem bevezetéséről (HL L 71., 2022.3.4., 1. o.) és a Tanács (EU) 2023/2409 végrehajtási határozata (2023. október 19.) az (EU) 2022/382 végrehajtási határozattal bevezetett átmeneti védelem meghosszabbításáról.
37 A Tanács (EU) 2022/382 végrehajtási határozata (2022. március 4.) a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek Ukrajnából való tömeges beáramlása tényének a 2001/55/EK irányelv 5. cikke értelmében történő megállapításáról és átmeneti védelem bevezetéséről (HL L 71., 2022.3.4., 1. o.) és a Tanács (EU) 2023/2409 végrehajtási határozata (2023. október 19.) az (EU) 2022/382 végrehajtási határozattal bevezetett átmeneti védelem meghosszabbításáról.
37aA Tanács 2001/55/EK irányelve (2001. július 20.) a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről (HL L 212., 2001.8.7., 12. o.).
A munkaerőpiaci reformoknak – beleértve a nemzeti bérmegállapítási mechanizmusokat is – tiszteletben kell tartaniuk a szociális párbeszéddel kapcsolatos tagállami gyakorlatokat és a szociális partnerek autonómiáját, annak érdekében, hogy tisztes megélhetést és fenntartható növekedést, valamint a felfelé irányuló társadalmi-gazdasági konvergencia megvalósulását lehetővé tevő méltányos béreket biztosítsanak. Az ilyen reformoknak lehetővé kell tenniük a társadalmi-gazdasági tényezők széles körű figyelembevételét, ideértve a javulás elérését a fenntarthatóság, a versenyképesség, az innováció, a minőségi munkahelyek teremtése, a munkafeltételek, a dolgozói szegénység, az oktatás, a képzés és a készségek, a népegészségügy, a szociális védelem és társadalmi befogadás, valamint a reáljövedelmek terén. A 2024-es Val Duchesse-i csúcstalálkozón megerősítés nyert, hogy a szociális párbeszéd fontos szerepet tölt be a munka világában jelentkező kihívások – többek között a munkaerő- és szakemberhiány – kezelésében.
A munkaerőpiaci reformoknak – beleértve a nemzeti bérmegállapítási mechanizmusokat is – tiszteletben kell tartaniuk és meg kell erősíteniük a szociális párbeszéddel és a kollektív tárgyalásokkal kapcsolatos tagállami gyakorlatokat és a szociális partnerek autonómiáját, annak érdekében, hogy tisztes megélhetést és fenntartható növekedést, valamint a felfelé irányuló társadalmi-gazdasági és területi konvergencia megvalósulását lehetővé tevő méltányos béreket biztosítsanak. Az ilyen reformoknak lehetővé kell tenniük a társadalmi-gazdasági tényezők széles körű figyelembevételét, ideértve a javulás elérését a fenntarthatóság, a versenyképesség, az innováció, a minőségi munkahelyek teremtése, a méltányos munkafeltételek, a munkahelyi demokrácia, a nemek közötti egyenlőség, a dolgozói szegénység, az oktatás, a képzés és a készségek, a népegészségügy, a szociális védelem és társadalmi befogadás, valamint a reáljövedelmek terén. A tagállamoknak haladéktalanul végre kell hajtaniuk az (EU) 2022/2041 irányelvet. A tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk a bérek átláthatóságának biztosítása, a nyomonkövetési politikák végrehajtása és a vállalatok egyenlő díjazásra vonatkozó cselekvési tervek végrehajtására való ösztönzése érdekében is, első lépésként biztosítva az (EU) 2023/970 irányelv hatékony és szigorú végrehajtását. A 2024-es Val Duchesse-i csúcstalálkozón megerősítés nyert, hogy a szociális párbeszéd fontos szerepet tölt be a munka világában jelentkező kihívások – többek között a munkaerő- és szakemberhiány – kezelésében.
A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és más uniós pénzeszközök támogatják a tagállamokat olyan reformok és beruházások végrehajtásában, amelyek összhangban vannak az Unió prioritásaival, fenntarthatóbbá és reziliensebbé, valamint a zöld és digitális kettős átállásra felkészültebbé téve az uniós gazdaságokat és társadalmakat a Covid19-világjárványt követő változó kontextusban. Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja tovább súlyosbította a már meglévő társadalmi-gazdasági kihívásokat, mivel a megnövekedett energiaárak különösen az alacsony jövedelmű háztartásokat érintették. A tagállamoknak és az Uniónak továbbra is biztosítaniuk kell a társadalmi, foglalkoztatási és gazdasági hatások enyhítését, valamint azt, hogy az átállás társadalmi szempontból méltányos és igazságos legyen, figyelembe véve azt is, hogy a fokozott nyitott stratégiai autonómia és a felgyorsult zöld átállás hozzá fog járulni az energia és más stratégiai termékek és technológiák behozatalától – különösen az orosz importtól – való függőség enyhítéséhez. Alapvető fontosságú a reziliencia megerősítése, valamint egy olyan befogadó és reziliens társadalom irányába történő elmozdulás, amelyben az emberek védelmet élveznek, és képesek a változást előre felmérni és kezelni, illetve amely lehetővé teszi a társadalomban és a gazdaságban való aktív részvételt.
A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és más uniós pénzeszközök támogatják a tagállamokat olyan reformok és beruházások végrehajtásában, amelyek összhangban vannak az Unió prioritásaival, fenntarthatóbbá és reziliensebbé, valamint a zöld és digitális kettős átállásra felkészültebbé téve az uniós gazdaságokat és társadalmakat a Covid19-világjárványt követő változó kontextusban. Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja tovább súlyosbította a már meglévő társadalmi-gazdasági kihívásokat, mivel a megnövekedett energiaárak különösen az alacsony jövedelmű háztartásokat érintették. A tagállamoknak és az Uniónak továbbra is biztosítaniuk kell a társadalmi, foglalkoztatási és gazdasági hatások enyhítését, valamint azt, hogy az átállás társadalmi szempontból méltányos és igazságos legyen, figyelembe véve azt is, hogy a fokozott nyitott stratégiai autonómia és a felgyorsult zöld átállás hozzá fog járulni az energia és más stratégiai termékek és technológiák behozatalától – különösen az orosz importtól – való függőség enyhítéséhez. Alapvető fontosságú a reziliencia megerősítése, valamint egy olyan befogadó és reziliens társadalom irányába történő elmozdulás, amelyben az emberek védelmet élveznek, és képesek a változást előre felmérni és kezelni, illetve amely lehetővé teszi a társadalomban és a gazdaságban való aktív részvételt. Ezért kell megerősíteni a munkahelyi demokráciát uniós és nemzeti szinten egyaránt.
A munkaerőpiaci átmenet támogatása és a kihasználatlan munkaerőpiaci potenciál teljes körű kiaknázása érdekében aktív munkaerőpiaci intézkedésekből álló koherens csomagára van szükség, amely magában foglalja az ideiglenes és célzott munkaerő-felvételt és az átmenetet támogató ösztönzőket, a készségekkel kapcsolatos szakpolitikákat – beleértve a zöld átállásra és a fenntartható fejlődésre való felkészülést – és a hatékony, célzott, alkalmazkodóképes foglalkoztatási szolgáltatásokat, többek között az aktív befogadás szemléletével összhangban, valamint a szociális jogok európai pillérének jövőjéről szóló La Hulpe-i nyilatkozatban (38) is kiemelt zöld és digitális kettős átállás fényében. Biztosítani kell a megfelelő munkafeltételeket, így például a munkahelyi egészséget és biztonságot, valamint a munkavállalók fizikai és mentális egészségét.
A munkaerőpiaci átmenet támogatása és a kihasználatlan munkaerőpiaci potenciál teljes körű kiaknázása érdekében aktív munkaerőpiaci intézkedésekből álló koherens csomagára van szükség, amely magában foglalja az ideiglenes és célzott munkaerő-felvételt és az átmenetet támogató ösztönzőket, a készségekkel kapcsolatos szakpolitikákat – beleértve a zöld átállásra és a fenntartható fejlődésre való felkészülést – és a hatékony, célzott, alkalmazkodóképes foglalkoztatási szolgáltatásokat, többek között az aktív befogadás szemléletével összhangban, valamint a szociális jogok európai pillérének jövőjéről szóló La Hulpe-i nyilatkozatban38 is kiemelt zöld és digitális kettős átállás fényében. Biztosítani kell a megfelelő munkafeltételeket, így például a munkahelyi egészséget és biztonságot, valamint a munkavállalók fizikai és mentális egészségét. Ezért sürgősen szükség van egy minőségi foglalkoztatásra vonatkozó csomagra, amely magában foglalja a következőket: jogalkotási kezdeményezések a méltányos munkafeltételekre vonatkozóan a távmunka, a lecsatlakozáshoz való jog és a mesterséges intelligencia munkahelyi alkalmazása tekintetében; a közbeszerzési irányelvek olyan irányú felülvizsgálata, amely előmozdítja a kollektív tárgyalásokat; „zéró-elképzelés” megközelítés, amelynek célja a munkahelyi halálesetek megelőzése, beleértve az éghajlatváltozás okozta szélsőséges időjárás és a munkahelyi pszichoszociális kockázatok által a munkavállalókat fenyegető veszélyek megelőzését; egy minimumjövedelem-rendszerekről szóló keretirányelv; az európai gyermekgarancia célzott költségvetésének legalább 20 milliárd EUR-ra történő növelése; az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens biztonsági hálók, amelyek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást integrálják a szociális védelmi programokba, valamint egy keret a keresletvezérelt közvetlen foglalkoztatási kezdeményezések számára a munkaerőpiaci átalakulással vagy tartós munkanélküliséggel szembesülő munkavállalók munkaerőpiaci integrációjának támogatására.
__________________
__________________
38 La Hulpe-i nyilatkozat a szociális jogok európai pillérének jövőjéről. La Hulpe, Belgium, 2024. április 16.
38 La Hulpe-i nyilatkozat a szociális jogok európai pillérének jövőjéről. La Hulpe, Belgium, 2024. április 16.
A hátrányos megkülönböztetés minden formája ellen fel kell lépni, biztosítani kell a nemek közötti egyenlőséget és támogatni kell a fiatalok foglalkoztatását. Egyenlő hozzáférési feltételeket és lehetőségeket kell biztosítani mindenki számára, továbbá csökkenteni kell a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget, különösen a gyermekek, a fogyatékossággal élő személyek és a romák esetében, mindenekelőtt hatékonyan működő munkaerőpiacokkal, valamint megfelelő és inkluzív szociális védelmi rendszerekkel, a 2019. november 8-i tanácsi ajánlásban és a 2023. január 30-i tanácsi ajánlásban (39) foglaltak szerint. Ezenfelül el kell hárítani az inkluzív és jövőorientált oktatás, képzés, egész életen át tartó tanulás és munkaerőpiaci részvétel előtt álló akadályokat: a tagállamoknak beruházásokat kell eszközölniük az európai gyermekgaranciával és „A kisgyermekkori nevelésről és gondozásról: a 2030-ra vonatkozó barcelonai célok” című tanácsi ajánlással összhangban a kisgyermekkori nevelést és gondozást illetően; a szakképzésről szóló tanácsi ajánlással összhangban a szakképzés fokozott vonzerejének és inkluzivitásának megteremtését illetően; a digitális oktatási cselekvési tervvel, a zöld átállást és a fenntartható fejlődést szolgáló tanulásról szóló tanácsi ajánlással, valamint az „Utak az iskolai sikerhez” kezdeményezésről szóló tanácsi ajánlással összhangban pedig a digitális és zöld készségeket illetően. A megfizethető lakhatáshoz – többek között a szociális lakáshoz – való hozzáférés az esélyegyenlőség biztosításának egyik szükséges feltétele. A potenciális jövőbeli egészségügyi kockázatokra és az idősödő társadalomra tekintettel különösen fontos hozzáférést biztosítani a megfizethető és magas színvonalú tartós ápolás-gondozási és egészségügyi szolgáltatásokhoz, beleértve a betegségmegelőzést és az egészségfejlesztést is, összhangban a megfizethető és magas színvonalú tartós ápoláshoz-gondozáshoz való hozzáférésről szóló tanácsi ajánlással.
A megkülönböztetés minden formáját meg kell szüntetni, biztosítani kell a nemek közötti egyenlőséget és elő kell mozdítani a fiatalok és az 50 évnél idősebbek foglalkoztatását. Egyenlő hozzáférési feltételeket és lehetőségeket kell biztosítani mindenki számára, fel kell számolni a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget, különös tekintettel a kiszolgáltatott csoportokra, nevezetesen a gyermekekre, a fogyatékossággal élő személyekre, az egyedülálló szülőkre, az etnikai kisebbségekre, például a romákra, az LMBTIQA+ személyekre, a távoli és vidéki területeken élőkre és az idősekre. Ezt mindenekelőtt hatékonyan működő munkaerőpiacokkal, valamint megfelelő és inkluzív szociális védelmi rendszerekkel, a 2019. november 8-i tanácsi ajánlásban és a 2023. január 30-i tanácsi ajánlásban39 foglaltak biztosítása révén kell megvalósítani. Ezenfelül el kell hárítani az inkluzív és jövőorientált oktatás, képzés, átképzés, egész életen át tartó tanulás és munkaerőpiaci részvétel előtt álló akadályokat: a tagállamoknak beruházásokat kell eszközölniük az európai gyermekgaranciával és „A kisgyermekkori nevelésről és gondozásról: a 2030-ra vonatkozó barcelonai célok” című tanácsi ajánlással összhangban a kisgyermekkori nevelést és gondozást illetően; a szakképzésről szóló tanácsi ajánlással összhangban a szakképzés fokozott vonzerejének és inkluzivitásának megteremtését illetően; a digitális oktatási cselekvési tervvel, a zöld átállást és a fenntartható fejlődést szolgáló tanulásról szóló tanácsi ajánlással, valamint az „Utak az iskolai sikerhez” kezdeményezésről szóló tanácsi ajánlással összhangban pedig a digitális és zöld készségeket illetően. A tisztességes és megfizethető lakhatáshoz – többek között a szociális lakáshoz – való hozzáférés az esélyegyenlőség biztosításának egyik szükséges feltétele, ezért az Uniónak és a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy mindenki számára megfizethető lakhatást biztosítsanak. A hajléktalanság a társadalmi kirekesztés egyik legszélsőségesebb formája, amely negatívan befolyásolja az érintettek fizikai és mentális egészségét, jóllétét és életminőségét, valamint a foglalkoztatáshoz és más gazdasági és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférését. A potenciális jövőbeli egészségügyi kockázatokra és az idősödő társadalomra tekintettel különösen fontos hozzáférést biztosítani a megfizethető és magas színvonalú tartós ápolás-gondozási és egészségügyi szolgáltatásokhoz, beleértve a betegségmegelőzést és az egészségfejlesztést is, összhangban a megfizethető és magas színvonalú tartós ápoláshoz-gondozáshoz való hozzáférésről szóló tanácsi ajánlással. Ösztönözni kell továbbá olyan intézkedések elfogadását, amelyek csökkentik a régiók közötti és a tagállamokon belüli vásárlóerő-különbségeket, figyelembe véve, hogy az inkluzívabb, felfelé irányuló társadalmi-gazdasági konvergencia pozitívan befolyásolhatja a lehetőségek unióbeli eloszlását. Különös figyelmet kell fordítani az alulfizetett szakmákban dolgozókra, például a tanárokra és más oktatási szakemberekre, a szociális és egészségügyi ágazat szakembereire, valamint a közlekedési és mezőgazdasági dolgozókra. Végezetül a tagállamoknak felsőoktatási tanterveikbe be kell építeniük az Unió alapelveinek – mint például a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság – megértését és elismerését elősegítő programokat annak érdekében, hogy fokozzák a fiatalok tudatosságát, és ösztönözzék aktív részvételüket az európai demokratikus életben.
__________________
__________________
39 A Tanács ajánlása (2023. január 30.) az aktív befogadást biztosító megfelelő minimumjövedelemről (HL C 41., 2023.2.3., 1. o.).
39 A Tanács ajánlása (2023. január 30.) az aktív befogadást biztosító megfelelő minimumjövedelemről (HL C 41., 2023.2.3., 1. o.).
Jobban ki kell aknázni a fogyatékossággal élő személyek gazdasági növekedéshez és társadalmi fejlődéshez való hozzájárulásában rejlő lehetőségeket, összhangban a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló stratégiával (40), amely arra ösztönzi a tagállamokat, hogy határozzanak meg foglalkoztatási és felnőttoktatási célokat a fogyatékossággal élő személyek számára. Az uniós romastratégiai keret (41) kiemeli, hogy a marginalizált roma közösségeken belüli kapacitás kihasználásával lehetőség nyílik a munkaerő- és szakemberhiány csökkentésére, és célja, hogy legalább a felére csökkentse a romák és a teljes népesség közötti foglalkoztatási szakadékot. Az új technológiák és a változóban lévő munkahelyek Unió-szerte rugalmasabb munkafeltételeket tesznek lehetővé, és javítják a termelékenységet, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúlyt, hozzájárulva ugyanakkor az Unió zöld kötelezettségvállalásainak teljesítéséhez. Az említett fejlemények új kihívások elé állítják a munkaerőpiacokat is, és hatással vannak a munkavállalók és az önfoglalkoztatók munkakörülményeire, munkahelyi egészségére és biztonságára, valamint a megfelelő szociális védelemhez való hatékony hozzáférésre. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a munkaszervezés új formái minőségi munkalehetőségeket és megfelelő, egészséges és biztonságos munkahelyeket és munkakörülményeket eredményezzenek, továbbá a munka és a magánélet között egyensúlyt teremtsenek, ugyanakkor meg kell őrizniük a meglévő munkavállalói és szociális jogokat, és erősíteniük kell az európai szociális modellt.
Jobban ki kell aknázni a fogyatékossággal élő személyek gazdasági növekedéshez és társadalmi fejlődéshez való hozzájárulásában rejlő lehetőségeket, összhangban a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló stratégiával40, amely arra ösztönzi a tagállamokat, hogy határozzanak meg foglalkoztatási és felnőttoktatási célokat a fogyatékossággal élő személyek számára. Az uniós romastratégiai keret41 kiemeli, hogy a marginalizált roma közösségeken belüli kapacitás kihasználásával lehetőség nyílik a munkaerő- és szakemberhiány csökkentésére, és célja, hogy legalább a felére csökkentse a romák és a teljes népesség közötti foglalkoztatási szakadékot. Az új technológiák és a változóban lévő munkahelyek Unió-szerte rugalmasabb munkafeltételeket tesznek lehetővé, és javítják a termelékenységet, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúlyt, hozzájárulva ugyanakkor az Unió zöld kötelezettségvállalásainak teljesítéséhez. Az említett fejlemények új kihívások elé állítják a munkaerőpiacokat is, és hatással vannak a munkavállalók és az önfoglalkoztatók munkakörülményeire, munkahelyi egészségére és biztonságára, valamint a megfelelő szociális védelemhez való hatékony hozzáférésre. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a munkaszervezés új formái minőségi munkalehetőségeket és megfelelő, egészséges és biztonságos munkahelyeket és munkakörülményeket eredményezzenek, biztosítsák a munka és a magánélet közötti egyensúlyt és az aktív és egészséges időskort, ugyanakkor megőrizzék a meglévő munkavállalói és szociális jogokat, és erősítsék az európai szociális modellt.
__________________
__________________
40 COM(2021)0101 .
40 COM(2021)0101.
41 A romák egyenlőségének, társadalmi befogadásának és részvételének előmozdítását célzó uniós stratégiai keretrendszer, COM(2020)0620 .
41 A romák egyenlőségének, társadalmi befogadásának és részvételének előmozdítását célzó uniós stratégiai keretrendszer (COM(2020)0620).
Tekintettel a foglalkoztatásra vonatkozóan 2030-ra kitűzött kiemelt uniós célokra és nemzeti célokra, a tagállamoknak aktívan elő kell mozdítaniuk a fenntartható szociális piacgazdaságot, valamint meg kell könnyíteniük és támogatniuk kell a minőségi munkahelyek megteremtésébe történő beruházásokat, kihasználva a digitális és zöld kettős átállásban rejlő potenciált is. Ennek érdekében csökkenteniük kell a munkaerőfelvétel terén a vállalkozások előtt álló akadályokat, ösztönözniük kell a felelős vállalkozói tevékenységet és a valódi önfoglalkoztatást, továbbá különösen támogatniuk kell a mikro-, kis- és középvállalkozások létrehozását és növekedését, többek között a finanszírozáshoz való hozzáférés biztosítása révén. A tagállamoknak aktívan elő kell mozdítaniuk a szociális gazdaság – köztük a szociális vállalkozások – fejlesztését és teljes potenciáljának kiaknázását. Megfelelő intézkedéseket és stratégiákat kell kidolgozniuk a szociális gazdaság számára, ösztönözniük kell a szociális innovációt, valamint – célzott pénzügyi és technikai támogatás révén is – bátorítaniuk kell azokat az üzleti modelleket, amelyek különösen helyi szinten minőségi munkalehetőségeket és szociális jólétet teremtenek, többek között a körforgásos gazdaságban és a zöld gazdaságra való átállás által leginkább érintett területeken.
Tekintettel a foglalkoztatásra vonatkozóan 2030-ra kitűzött kiemelt uniós célokra és nemzeti célokra, a tagállamoknak aktívan elő kell mozdítaniuk a fenntartható szociális piacgazdaságot, valamint meg kell könnyíteniük és támogatniuk kell a minőségi munkahelyek megteremtésébe történő beruházásokat, kihasználva a digitális és zöld kettős átállásban rejlő potenciált is. A fenntartható, megújuló és körforgásos gazdaságokra történő átállás – megfelelő előkészítés és jelentős finanszírozás esetén – lehetőséget kínál mind jelentős számú új munkahely teremtésére, mind pedig a meglévő munkahelyek zölddé és fenntarthatóvá alakítására a legtöbb ágazatban. Ennek érdekében a tagállamoknak elő kell segíteniük a vállalkozások általi munkaerő-felvételt, jelentős beruházásokat kell eszközölniük a zöld átállásba és ösztönözniük kell a szakképzést, a felelősségteljes vállalkozói tevékenységet és a valódi önfoglalkoztatást, többek között a nők, a fiatalok, az idősek és más hátrányos helyzetű csoportok körében. Különösen támogatniuk kell a mikro-, kis- és középvállalkozások létrehozását és növekedését, többek között a finanszírozáshoz való könnyebb hozzáférés biztosítása révén. A tagállamoknak teljes körűen végre kell hajtaniuk a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési tervet és a zöld megállapodást, és aktívan elő kell mozdítaniuk a szociális gazdaság – köztük a szociális vállalkozások – fejlesztését és teljes potenciáljának kiaknázását. Megfelelő intézkedéseket és stratégiákat kell kidolgozniuk a szociális gazdaság számára, és ösztönözniük kell a szociális innovációt. A tagállamoknak – többek között célzott pénzügyi és technikai támogatás révén – bátorítaniuk kell azokat az üzleti modelleket, amelyek különösen helyi szinten minőségi munkalehetőségeket és szociális jólétet teremtenek, többek között a körforgásos gazdaságban és a zöld gazdaságra való átállás által leginkább érintett területeken.
Az esetleges gazdasági és/vagy munkaerőpiaci sokkhatásokkal szembeni reziliencia megerősítése érdekében fontos szerepet játszanak a jól megtervezett csökkentett munkaidős foglalkoztatási lehetőségek és a hasonló intézkedések. A tagállamok azzal is támogathatják a strukturális átalakulást, hogy megkönnyítik és támogatják a szerkezetátalakítási folyamatokat, csakúgy, mint a munkaerő hanyatló ágazatokból feltörekvő ágazatokba történő átcsoportosítását, ezáltal növelve a termelékenységet, megőrizve a foglalkoztatást és elősegítve a gazdaság korszerűsítését, többek között a kapcsolódó készségfejlesztés révén. Jól megtervezett munkaerő-felvételt és átmenetet támogató ösztönzőket, valamint továbbképzési és átképzési intézkedéseket kell mérlegelni a minőségi munkahelyteremtésnek és a pályamódosításoknak a munkával töltött életszakasz egésze alatti támogatása, továbbá a munkaerő- és szakemberhiány kezelése érdekében, többek között a digitális és zöld kettős átállás, a demográfiai változások, valamint az Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja által kiváltott hatás figyelembevételével.
Az esetleges gazdasági és/vagy munkaerőpiaci sokkhatásokkal szembeni reziliencia megerősítése szempontjából fontos szerepet játszanak a jól megtervezett csökkentett munkaidős foglalkoztatási rendszerek, mint amilyeneket a szükséghelyzeti munkanélküliségi kockázatokat mérséklő ideiglenes támogatást nyújtó európai eszköz keretében dolgoztak ki, és a hasonló intézkedések. A tagállamoknak kezelniük kell a jelenlegi és jövőbeli válság munkaerőpiaci hatásait, beleértve az éghajlatváltozás fokozódó hatásait, például a hőhullámokat, az aszályokat vagy az erdőtüzeket. A csökkentett munkaidős foglalkoztatás azzal is támogathatja a strukturális átalakulást, hogy megkönnyíti és támogatja a szerkezetátalakítási folyamatokat, csakúgy, mint a munkaerő hanyatló ágazatokból feltörekvő ágazatokba történő átcsoportosítását, ezáltal növelve a termelékenységet, megőrizve a foglalkoztatást és elősegítve a gazdaság korszerűsítését, többek között a kapcsolódó készségfejlesztés révén. A szociális partnerekkel szoros együttműködésben kidolgozott, jól megtervezett, a munkaerő-felvételt és az átmenetet támogató ösztönzőket, az egész életen át tartó tanulást, a szakképzést, a továbbképzési és átképzési intézkedések alkalmazását fontolóra kell venni a minőségi munkahelyteremtésnek és a pályamódosításoknak a munkával töltött életszakasz egésze alatti támogatása, továbbá a munkaerő- és szakemberhiány kezelése érdekében, tekintettel többek között a digitális és zöld kettős átállásra, a demográfiai változásokra, valamint az Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja által kiváltott hatásokra.A munkaerő-felvételi nehézségek és a munkaerőhiány különösen jellemzőek a kihívást jelentő munkakörülményekkel és a rossz minőségű munkahelyekkel rendelkező ágazatokban. A minőségi munkahelyek létrehozása és a munkaerő-megtartási stratégiák végrehajtása ezért alapvetően fontos a képzett munkaerő vonzása tekintetében. A tagállamoknak ösztönözniük kell a munkáltatókat, hogy biztosítsanak méltányos munka- és foglalkoztatási feltételeket, és fektessenek be a munkavállalóikba.
A tagállamoknak – beleértve azokat is, ahol létezik jogszabályban meghatározott minimálbér – ösztönözniük kell a bérmegállapítás végett folytatott kollektív tárgyalásokat és biztosítaniuk kell a szociális partnerek hatékony, átlátható és kiszámítható módon történő bevonását, lehetővé téve a bérek megfelelő reagáló képességét a termelékenységi fejleményekre, és előmozdítva a tisztességes életszínvonalat lehetővé tévő méltányos béreket, különös figyelmet fordítva ugyanakkor az alsó és középső jövedelmű csoportokra a felfelé irányuló társadalmi és gazdasági konvergencia megerősítése érdekében. A bérmegállapítási mechanizmusoknak figyelembe kell venniük a társadalmi-gazdasági körülményeket is, ideértve a foglalkoztatás növekedésével, a versenyképességgel és a vásárlóerővel kapcsolatos, valamint a regionális és ágazati fejleményeket. A tagállamoknak és a szociális partnereknek – a nemzeti gyakorlatoknak és a szociális partnerek önrendelkezésének tiszteletben tartásával – biztosítaniuk kell, hogy minden munkavállalónak megfelelő bére legyen azáltal, hogy közvetve vagy közvetlenül részesül a kollektív szerződések vagy a jogszabályban meghatározott megfelelő minimálbérek kínálta előnyökben, figyelembe véve ezeknek a versenyre, a minőségi munkahelyteremtésre, a vásárlóerőre és a dolgozói szegénységre gyakorolt hatását.
A tagállamoknak – beleértve azokat is, ahol létezik jogszabályban meghatározott minimálbér – ösztönözniük kell a bérmegállapítás végett folytatott kollektív tárgyalásokat és biztosítaniuk kell a szociális partnerek hatékony, átlátható és kiszámítható módon történő bevonását, lehetővé téve a bérek megfelelő reagáló képességét a hosszú távú termelékenységi fejleményekre, az inflációra és a megélhetési költségekre, és előmozdítva a minden munkavállaló számára tisztességes életszínvonalat lehetővé tévő méltányos béreket, különös figyelmet fordítva ugyanakkor az alsó és középső jövedelmű csoportokra a felfelé irányuló társadalmi és gazdasági konvergencia megerősítése érdekében. A bérmegállapítási mechanizmusoknak figyelembe kell venniük a társadalmi-gazdasági körülményeket is, ideértve a foglalkoztatás növekedésével, a versenyképességgel és a vásárlóerővel kapcsolatos, valamint a regionális és ágazati fejleményeket. A tagállamoknak és a szociális partnereknek – a nemzeti gyakorlatoknak és a szociális partnerek önrendelkezésének tiszteletben tartásával – biztosítaniuk kell, hogy minden munkavállalónak megfelelő bére legyen azáltal, hogy közvetve vagy közvetlenül részesül a kollektív szerződések vagy a jogszabályban meghatározott megfelelő minimálbérek kínálta előnyökben, figyelembe véve ezeknek a versenyre, a minőségi munkahelyteremtésre, a vásárlóerőre és a dolgozói szegénységre gyakorolt hatását.
Az európai támogatásban részesült vállalkozások kihelyezésének elkerülése érdekében alapvető fontosságú a meglévő állami támogatási szabályok és finanszírozási programok felülvizsgálata, valamint az uniós ipari bázis fenntartását célzó stratégiai megoldások kidolgozása. Ez magában foglalja az európai stratégiai autonómia megerősítését és a szilárd európai iparpolitika előmozdítását. Emellett az átállást szociális és foglalkoztatási intézkedéseknek kell kísérniük annak érdekében, hogy mindenki számára igazságos legyen az átmenet, biztosítva, hogy e folyamat egyetlen munkavállalót vagy közösséget se hagyjon hátra.
Tekintettel a készségekre vonatkozóan 2030-ra kitűzött kiemelt uniós célokra és nemzeti célokra is, a digitális és zöld kettős átállásnak, a demográfiai változásoknak és Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborújának összefüggésében a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a fenntarthatóságot, a termelékenységet, a versenyképességet, a foglalkoztathatóságot és a humántőke-fejlesztést, minden életszakaszban ösztönözve a készségek és kompetenciák elsajátítását, valamint szem előtt tartva az aktuális és jövőbeli munkaerőpiaci szükségleteket. A tagállamoknak továbbá korszerűsíteniük kell oktatási és képzési rendszereiket és beruházásokat kell eszközölniük ezekbe, hogy biztosítsák a magas szintű és inkluzív oktatást és képzést – beleértve a szakképzést is –, javítsák az oktatási eredményeket, valamint a zöld és digitális kettős átálláshoz szükséges készségek és kompetenciák elérhetőségét, továbbá hogy biztosítsák a digitális tanuláshoz és a nyelvtanuláshoz való hozzáférést (pl. a többek között az Ukrajnából érkező menekültek esetében, illetve a határokon átnyúló régiókban a munkaerőpiachoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében), valamint a vállalkozói készségek elsajátítását. A tagállamoknak együtt kell működniük a szociális partnerekkel, az oktatási és képzési szolgáltatókkal, a vállalkozásokkal és más érdekelt felekkel – többek között a Bizottság által 2024 márciusában előterjesztett, a munkaerő- és szakemberhiány kezelésére irányuló cselekvési tervvel összefüggésben is – az oktatási és képzési rendszerek strukturális gyengeségeinek kezelése, valamint azok színvonalának és munkaerőpiaci relevanciájának javítása céljából, többek között célzott pénzügyi és technikai támogatás révén. Mindez hozzájárulna a zöld és digitális kettős átállás előmozdításához, valamint a készségigények és a készségkínálat közötti összhang hiányának és a munkaerőhiánynak a felszámolásához is, többek között a nettó zéró kibocsátási célt szolgáló és a digitális iparágakhoz kapcsolódó tevékenységek esetében, beleértve az EU gazdasági biztonsága szempontjából releváns tevékenységeket, valamint a zöld átálláshoz kapcsolódó olyan tevékenységeket, mint például a megújuló energia bevezetése vagy az épületfelújítás.
Tekintettel a készségekre vonatkozóan 2030-ra kitűzött kiemelt uniós célokra és nemzeti célokra is, a digitális és zöld kettős átállásnak, a demográfiai változásoknak és Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborújának összefüggésében a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a fenntarthatóságot, a termelékenységet, az inkluzivitást, a versenyképességet, a foglalkoztathatóságot és a fejlesztést, a készségek és kompetenciák elsajátítását minden életszakaszban, valamint szem előtt tartva az aktuális és jövőbeli munkaerőpiaci szükségleteket. A tagállamoknak továbbá korszerűsíteniük kell oktatási és képzési rendszereiket és beruházásokat kell eszközölniük ezekbe, hogy biztosítsák a magas szintű és inkluzív oktatást és képzést – beleértve a szakképzést is –, javítsák az oktatási eredményeket, valamint a zöld és digitális kettős átálláshoz szükséges készségek és kompetenciák elérhetőségét, továbbá hogy biztosítsák a digitális tanuláshoz és a nyelvtanuláshoz való hozzáférést (pl. a többek között az Ukrajnából érkező menekültek esetében, illetve a határokon átnyúló régiókban a munkaerőpiachoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében), valamint a vállalkozói készségek elsajátítását, amelyek még nem szerepelnek a tipikus oktatási tervekben. A tagállamoknak együtt kell működniük a szociális partnerekkel, az oktatási és képzési szolgáltatókkal, a vállalkozásokkal és más érdekelt felekkel – többek között a Bizottság által 2024 márciusában előterjesztett, a munkaerő- és szakemberhiány kezelésére irányuló cselekvési tervvel összefüggésben is – az oktatási és képzési rendszerek strukturális gyengeségeinek kezelése, valamint azok színvonalának és munkaerőpiaci relevanciájának javítása céljából, többek között célzott pénzügyi és technikai támogatás révén. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet vonatkozó egyezményeivel összhangban elő kell mozdítani a szakmai célú fizetett tanulmányi szabadsághoz való jogot annak érdekében, hogy a munkavállalók munkaidőben és költségmentesen vehessenek részt képzési programokon. Mindez hozzájárulna a zöld és digitális kettős átállás előmozdításához, valamint a készségigények és a készségkínálat közötti összhang hiányának és a munkaerőhiánynak a felszámolásához is, többek között a nettó zéró kibocsátási célt szolgáló és a digitális iparágakhoz kapcsolódó tevékenységek esetében, beleértve az EU gazdasági biztonsága szempontjából releváns tevékenységeket, valamint a zöld átálláshoz kapcsolódó olyan tevékenységeket, mint például a megújuló energia bevezetése vagy az épületfelújítás. A méltányos munkafeltételek, többek között a méltányos bérek, a szabványos munkaszerződések, a szociális védelemhez való hozzáférés, az egész életen át tartó tanulás lehetőségei, a munkahelyi egészségvédelem és biztonság, a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúly, az észszerű munkaidő, a munkavállalói képviselet, a munkahelyi demokrácia és a kollektív tárgyalások döntő szerepet játszanak a szakképzett munkavállalók vonzásában és megtartásában.
Kiemelt figyelmet kell fordítani a fiatalok oktatási teljesítményének romlására, különösen az alapkészségek területén. Intézkedésekre van szükség a tanári szakma előtt álló kihívások kezelése érdekében, beleértve a tanári szakma vonzerejét, a tanárhiány kezelését, valamint a tanárok és oktatók digitális készségekkel kapcsolatos kompetenciáiba való beruházás szükségességét. Ezen túlmenően az oktatási és képzési rendszereknek minden tanulót fel kell vértezniük kulcskompetenciákkal, többek között alapvető és digitális készségekkel, transzverzális kompetenciákkal, valamint a dezinformáció jelentette kockázat fényében kritikai gondolkodással, hogy ezáltal le lehessen fektetni a minden életszakaszban szükséges alkalmazkodóképesség és reziliencia alapjait, közben pedig azt is biztosítva, hogy a tanárok az említett kompetenciákat tanulóik esetében is fejleszteni tudják. A tagállamoknak támogatniuk kell a munkaképes korú felnőttek képzéshez való hozzáférését, és az egyének esetében növelniük kell az arra irányuló ösztönzőket és motivációt, hogy képzésben vegyenek részt, mégpedig többek között adott esetben egyéni tanulási számlák révén, és a szakmai pályamódosítások során biztosítva azok átvihetőségét, illetve a képzések minőségének megbízható értékelési rendszere révén. A tagállamoknak fel kell mérniük a mikrotanúsítványok használatának lehetőségeit az egész életen át tartó tanulás és a foglalkoztathatóság támogatása érdekében. E rendszereknek mindenkit képessé kell tenniük arra, hogy előre felmérhesse a munkaerőpiaci igényeket és jobban alkalmazkodhasson azokhoz, különösen folyamatos továbbképzések és átképzések, valamint integrált iránymutatás és tanácsadás nyújtása révén, a mindenki szempontjából méltányos és igazságos átállás támogatása érdekében, erősítve a foglalkoztatást, a társadalmi eredményeket és a termelékenységet, kezelve a munkaerőpiaci hiányokat és a strukturális munkaerőhiányt, javítva a gazdaság sokkhatásokkal szembeni általános rezilienciáját, és megkönnyítve az esetleges kiigazításokat.
Kiemelt figyelmet kell fordítani a fiatalok oktatási teljesítménye romlásának kezelésére, különösen az alapkészségek területén. Intézkedésekre van szükség a tanári szakma előtt álló kihívások kezelése érdekében, beleértve a tanári szakma vonzerejét, a tanárhiány kezelését, valamint a tanárok és oktatók digitális készségekkel kapcsolatos kompetenciáiba való beruházás szükségességét. Ezen túlmenően az oktatási és képzési rendszereknek minden tanulót fel kell vértezniük kulcskompetenciákkal, többek között alapvető és digitális készségekkel, transzverzális kompetenciákkal, valamint a dezinformáció jelentette kockázat fényében kritikai gondolkodással, hogy ezáltal le lehessen fektetni a minden életszakaszban szükséges alkalmazkodóképesség és reziliencia alapjait, amelyre különösen az éghajlatváltozással összefüggésben történő sikeres átmenethez van szükség, közben pedig azt is biztosítva, hogy a tanárok az említett kompetenciákat tanulóik esetében is fejleszteni tudják. A tagállamoknak támogatniuk kell a munkaképes korú felnőttek képzéshez való hozzáférését, és az egyének esetében növelniük kell az arra irányuló ösztönzőket és motivációt, hogy képzésben vegyenek részt, mégpedig többek között adott esetben egyéni tanulási számlák révén, és a szakmai pályamódosítások során biztosítva azok átvihetőségét, illetve a képzések minőségének megbízható értékelési rendszere révén. A tagállamoknak fel kell mérniük a mikrotanúsítványok használatának lehetőségeit az egész életen át tartó tanulás és a foglalkoztathatóság támogatása érdekében. E rendszereknek mindenkit képessé kell tenniük arra, hogy előre felmérhesse a munkaerőpiaci igényeket és jobban alkalmazkodhasson azokhoz, különösen folyamatos továbbképzések és átképzések, valamint integrált iránymutatás és tanácsadás nyújtása révén, a mindenki szempontjából méltányos és igazságos átállás támogatása érdekében, különös figyelemmel az 50 évnél idősebb munkavállalókra, erősítve a foglalkoztatást, a társadalmi eredményeket és a termelékenységet, kezelve a munkaerőpiaci hiányokat és a strukturális munkaerőhiányt, javítva a gazdaság sokkhatásokkal szembeni általános rezilienciáját, és megkönnyítve az esetleges kiigazításokat.
A tagállamoknak az oktatási és képzési rendszereken belüli egyenlőtlenségek – ezen belül a regionális lefedettséggel kapcsolatos problémák – kezelése révén ösztönözniük kell az esélyegyenlőséget mindenki számára. Az új „barcelonai célokkal” és az európai gyermekgaranciával összhangban különösen biztosítani kell a gyermekek számára a megfizethető és színvonalas kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz való hozzáférést. A tagállamoknak növelniük kell a képzettség általános szintjét, csökkenteniük kell a korai iskolaelhagyók számát, támogatniuk kell a hátrányos helyzetű csoportokból és távoli területekről származó gyermekek oktatásba való bejutását, növelniük kell a szakképzés vonzerejét, támogatniuk kell a felsőoktatáshoz való hozzáférést és az ilyen tanulmányok sikeres befejezését, valamint növelniük kell a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (TTMM) területén végzett személyek – különösen a nők – arányát mind a szakképzésben, mind a felsőoktatásban. Támogatni kell továbbá az oktatási eredmények terén elért kiemelkedő teljesítményt és kiválóságot is, tekintettel ezeknek az EU jövőbeli innovációs potenciáljának előmozdításában betöltött szerepére. A tagállamoknak színvonalas gyakornoki programok és tanulószerződéses gyakorlati képzések révén meg kell könnyíteniük a fiatalok számára az oktatásból a foglalkoztatásba való átmenetet, valamint növelniük kell a felnőttek részvételét a folyamatos tanulásban, különösen a hátrányos hátterű és a legkevésbé képzett tanulók körében. Figyelembe véve a digitális és zöld társadalom, illetve az elöregedő népesség támasztotta új követelményeket, a tagállamoknak korszerűsíteniük és bővíteniük kell a rugalmas szakmai alap- és továbbképzési kínálatot és annak kihasználtságát, meg kell erősíteniük a szakképzési rendszereikben a munkaalapú tanulást, többek között hozzáférhető, minőségi és hatékony tanulószerződéses gyakorlati képzések révén, valamint támogatniuk kell az alacsony képzettségű felnőtteket is foglalkoztathatóságuk fenntartásában. A tagállamoknak fokozniuk kell továbbá a felsőoktatás és adott esetben a kutatás munkaerőpiaci relevanciáját; javítaniuk kell a készségek nyomon követését és előrejelzését; láthatóbbá és összehasonlíthatóbbá kell tenniük a készségeket és a képesítéseket, beleértve a külföldön szerzetteket is, és biztosítaniuk kell az egész Unióra kiterjedő osztályozási rendszerek (pl. ESCO) következetesebb alkalmazását; valamint növelniük kell a formális oktatás és képzés keretein kívül megszerzett készségek és kompetenciák elismerésének és érvényesítésének lehetőségeit, többek között a menekültek és az átmeneti védelemben részesülő személyek esetében. Az uniós belföldi munkaerőben rejlő kihasználatlan potenciál kiaknázásán felül az Unión kívüli tehetségek és készségek irányított bevándorlás révén való vonzása és a kizsákmányoló munkakörülmények megelőzése is hozzájárulhat a készség- és a munkaerőhiány enyhítéséhez, többek között a zöld és digitális kettős átállás összefüggésében, például a TTMM-ágazatokban, az egészségügyi ellátásban és a tartós ápolás-gondozásban.
A tagállamoknak az oktatási és képzési rendszereken belüli egyenlőtlenségek – ezen belül a regionális lefedettséggel kapcsolatos problémák – kezelése révén ösztönözniük kell az esélyegyenlőséget mindenki számára. Az új „barcelonai célokkal” és az európai gyermekgaranciával összhangban különösen biztosítani kell a gyermekek számára a megfizethető és színvonalas kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz való hozzáférést. A tagállamoknak növelniük kell a képzettség általános szintjét, csökkenteniük kell a korai iskolaelhagyók számát, támogatniuk kell a hátrányos helyzetű csoportokból és távoli területekről származó gyermekek oktatásba való bejutását, növelniük kell a szakképzés vonzerejét, támogatniuk kell a felsőoktatáshoz való hozzáférést és az ilyen tanulmányok sikeres befejezését, valamint növelniük kell a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (TTMM) területén végzett személyek – különösen a nők – arányát mind a szakképzésben, mind a felsőoktatásban. Támogatni kell továbbá az oktatási eredmények terén elért kiemelkedő teljesítményt és kiválóságot is, tekintettel ezeknek az EU jövőbeli innovációs potenciáljának előmozdításában betöltött szerepére. A tagállamoknak színvonalas fizetett gyakornoki programok és tanulószerződéses gyakorlati képzések révén meg kell könnyíteniük a fiatalok számára az oktatásból a foglalkoztatásba való átmenetet, valamint növelniük kell a felnőttek részvételét a folyamatos tanulásban, különösen a hátrányos hátterű és a legkevésbé képzett tanulók körében. Figyelembe véve a digitális és zöld társadalom, illetve az elöregedő népesség támasztotta új követelményeket, a tagállamoknak korszerűsíteniük és bővíteniük kell a rugalmas szakmai alap- és továbbképzési kínálatot és annak kihasználtságát, meg kell erősíteniük a szakképzési rendszereikben a munkaalapú tanulást, többek között hozzáférhető, minőségi és hatékony tanulószerződéses gyakorlati képzések révén, valamint támogatniuk kell az alacsony képzettségű felnőtteket is foglalkoztathatóságuk fenntartásában. A tagállamoknak adott esetben fokozniuk kell továbbá a felsőoktatás és a kutatás munkaerőpiaci relevanciáját; javítaniuk kell a készségek nyomon követését és előrejelzését; láthatóbbá és összehasonlíthatóbbá kell tenniük a készségeket és a képesítéseket, beleértve a külföldön szerzetteket is, és biztosítaniuk kell az egész Unióra kiterjedő osztályozási rendszerek (pl. ESCO) következetesebb alkalmazását; valamint növelniük kell a formális oktatás és képzés keretein kívül megszerzett készségek és kompetenciák elismerésének és érvényesítésének lehetőségeit, többek között a menekültek és az átmeneti védelemben részesülő személyek esetében. Az uniós belföldi munkaerőben rejlő kihasználatlan potenciál kiaknázásán felül a jogszerű migrációs lehetőségek megnyitása és a harmadik országbeli állampolgárok és a helyi munkavállalók egyenlő kezelésének biztosítása révén a kizsákmányoló munkakörülmények megelőzése is hozzájárulhat a készség- és a munkaerőhiány enyhítéséhez, többek között a zöld és digitális kettős átállás összefüggésében, például a TTMM-ágazatokban, valamint az egészségügyi ellátásban és a tartós ápolás-gondozásban, az oktatásban, a közlekedésben és az építőiparban.A tagállamoknak hasonlóképpen biztosítaniuk kell, hogy a munkaerő-migráció ne vezessen a háztartási alkalmazottak jelenlegi munkakörülményeinek romlásához. Egy uniós tehetségbázis elfogadása az uniós kékkártya-irányelv ambiciózus átültetésével párosítva lehetőségeket kínálhat a munkaerőhiány kezelésére a készségszinteken és ágazatokon átívelően.
A tagállamoknak a munkanélküli és inaktív személyek számára hatékony, időszerű, összehangolt és személyre szabott segítséget kell nyújtaniuk, amely munkakeresési, képzési, továbbképzési és átképzési támogatáson, valamint egyéb támogatási szolgáltatásokhoz való hozzáférésen alapul, különös figyelmet fordítva a kiszolgáltatott csoportokra, valamint a zöld és digitális kettős átállás vagy a munkaerőpiaci sokkhatások érintette személyekre. A tartós és strukturális munkanélküliség jelentős csökkentése és megelőzése érdekében olyan átfogó stratégiákat kell követni minél hamarabb, de legkésőbb 18 munkanélküliként eltöltött hónap után, amelyek magukban foglalják a munkanélküli személyek mélyreható egyéni értékelését is. Továbbra is foglalkozni kell az ifjúsági munkanélküliséggel és a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-fiatalok) kérdésével a korai iskolaelhagyás megelőzése és az iskolából a munkába való átmenet strukturális javítása révén, többek között a megerősített ifjúsági garancia teljes körű végrehajtásával, ami várhatóan támogatást nyújt a színvonalas ifjúsági foglalkoztatási lehetőségek terén. Emellett a tagállamoknak fokozniuk kell erőfeszítéseiket, különösen annak hangsúlyozása érdekében, hogy a zöld és digitális kettős átállás hogyan kínál egyrészt megújult perspektívát a jövőre nézve, másrészt munkaerőpiaci lehetőségeket a fiatalok számára.
A tagállamoknak a munkanélküli és inaktív személyek számára hatékony, időszerű, összehangolt és személyre szabott segítséget kell nyújtaniuk, amely munkakeresési, képzési, továbbképzési és átképzési támogatáson, valamint egyéb támogatási szolgáltatásokhoz való hozzáférésen alapul, különös figyelmet fordítva a kiszolgáltatott csoportokra, valamint a szükségszerű zöld és digitális kettős átállás vagy a munkaerőpiaci sokkhatások érintette személyekre. A tartós és a strukturális munkanélküliség jelentős csökkentése, illetve megelőzése érdekében olyan átfogó stratégiákat kell követni minél hamarabb, amelyek magukban foglalják a munkanélküli személyek mélyreható egyéni értékelését is. Továbbra is foglalkozni kell az ifjúsági munkanélküliséggel és a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-fiatalok) kérdésével a korai iskolaelhagyás megelőzése és az iskolából a munkába való átmenet strukturális javítása révén, többek között a megerősített ifjúsági garancia teljes körű végrehajtásával, ami várhatóan támogatást nyújt a színvonalas ifjúsági foglalkoztatási lehetőségek terén. Emellett a tagállamoknak fokozniuk kell erőfeszítéseiket, különösen annak hangsúlyozása érdekében, hogy a zöld és digitális kettős átállás hogyan kínál egyrészt megújult perspektívát a jövőre nézve, másrészt munkaerőpiaci lehetőségeket a fiatalok számára.
A tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy felszámolják a munkaerőpiaci részvétel előtt álló akadályokat és visszatartó tényezőket, és hogy ösztönzőket nyújtsanak a munkaerőpiacon való részvételhez, különösen az alacsony jövedelműek, a második keresők (gyakran nők) és a munkaerőpiacról leginkább kiszorult személyek, többek között a migráns háttérrel rendelkezők és a marginalizált romák számára. Tekintettel az egyes foglalkozásokban és ágazatokban (nevezetesen a TTMM-ágazatokban, az egészségügyi ellátásban, a tartós ápolás-gondozásban, az oktatásban, a közlekedésben és az építőiparban) tapasztalható jelentős munkaerőhiányra, a tagállamoknak hozzá kell járulniuk a munkaerő-kínálat bővítéséhez, különösen a megfelelő bérek és munkakörülmények előmozdítása révén, biztosítva, hogy az adó- és juttatási rendszerek kialakítása ösztönözze a munkaerőpiaci részvételt, valamint hogy az aktív munkaerőpiaci intézkedések a szociális partnerek szerepének tiszteletben tartása mellett hatékonyak és hozzáférhetőek legyenek. A tagállamoknak ezenfelül támogatniuk kell a fogyatékossággal élő személyek számára megfelelő munkakörnyezet kialakítását, többek között célzott pénzügyi és technikai támogatással, tájékoztatással, tudatosságnöveléssel, valamint olyan szolgáltatásokkal, amelyek képessé teszik az érintetteket a munkaerőpiacon és a társadalomban való részvételre. Foglalkozni kell a nemek közötti foglalkoztatási és bérkülönbségekkel, valamint a nemi sztereotípiákkal. A tagállamoknak biztosítaniuk kell a nemek közötti egyenlőséget és a nők fokozott munkaerőpiaci részvételét, többek között egyenlő esélyek és szakmai előmenetel biztosításával, valamint a döntéshozatal minden szintjén a vezetői pozíciókhoz való hozzáférés útjában álló akadályok megszüntetésével, továbbá a munkában tapasztalható – elsősorban nőket érintő – erőszak és zaklatás problémájának megoldásával. Biztosítani kell az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért az egyenlő bért és a bértranszparenciát. Mind a nők, mind a férfiak számára elő kell mozdítani a munka, a család és a magánélet összeegyeztetését, különösen a megfizethető, színvonalas tartós ápolás-gondozáshoz és kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a digitalizáció által a munka világában előidézett változásokhoz illeszkedő megfelelő szakpolitikák révén. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szülők és más, gondozási kötelezettségekkel rendelkező személyek számára megfelelő családi szabadság és rugalmas munkafeltételek álljanak rendelkezésre a munka, a családi élet és a magánélet egyensúlyban tartása érdekében, és elő kell mozdítaniuk e jogosultságoknak a szülők közötti kiegyensúlyozott igénybevételét.
A tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy felszámolják a munkaerőpiaci részvétel előtt álló akadályokat és visszatartó tényezőket, és hogy ösztönzőket nyújtsanak a munkaerőpiacon való részvételhez, különösen az alacsony jövedelműek, a második keresők (gyakran nők) és a munkaerőpiacról leginkább kiszorult személyek, többek között a migráns háttérrel rendelkezők és a romák számára. Tekintettel az egyes foglalkozásokban és ágazatokban (nevezetesen a TTMM-ágazatokban, az egészségügyi ellátásban, a tartós ápolás-gondozásban, az oktatásban, a közlekedésben és az építőiparban) tapasztalható jelentős munkaerőhiányra, a tagállamoknak hozzá kell járulniuk a munkaerő-kínálat bővítéséhez, különösen a megfelelő bérek és a méltányos munkafeltételek előmozdítása révén, biztosítva, hogy az adó- és juttatási rendszerek kialakítása támogassa a munkaerőpiaci részvételt, valamint hogy az aktív munkaerőpiaci intézkedések a szociális partnerek szerepének tiszteletben tartása mellett hatékonyak és hozzáférhetőek legyenek. A tagállamoknak ezenfelül támogatniuk kell a fogyatékossággal élő személyek számára megfelelő munkakörnyezet kialakítását, többek között célzott pénzügyi és technikai támogatással, tájékoztatással, tudatosságnöveléssel, valamint olyan szolgáltatásokkal, amelyek képessé teszik az érintetteket a munkaerőpiacon és a társadalomban való részvételre, ahol a szociális gazdaság kulcsszerepet játszhat a fogyatékossággal élő személyek minőségi foglalkoztatásában. A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló európai stratégia (2023–2030) foglalkoztatási csomagja keretében kidolgozott különböző iránymutatásokat teljes mértékben végre kell hajtani a munkahelyeken. Különös figyelmet kell fordítani az észszerű alkalmazkodáshoz való jogra, a megőrzési stratégiák alkalmazására és a diszkriminatív gyakorlatok elleni küzdelemre. Foglalkozni kell a nemek közötti foglalkoztatási és bérkülönbségekkel, valamint a foglalkoztatási nemi sztereotípiákkal és a nemek szerint szegmentált munkaerőpiacokkal, amelyek jól tükrözik a nemek közötti szisztematikus különbségeket a releváns oktatáshoz és képzéshez való hozzáférés terén. A tagállamoknak biztosítaniuk kell a nemek közötti egyenlőséget és a nők fokozott munkaerőpiaci részvételét, többek között egyenlő esélyek és szakmai előmenetel biztosításával, valamint a döntéshozatal minden szintjén a vezetői pozíciókhoz való hozzáférés útjában álló akadályok megszüntetésével, továbbá a munkában tapasztalható – elsősorban nőket érintő – erőszak és zaklatás problémájának megoldásával. Biztosítani kell az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért az egyenlő bért és a bértranszparenciát. Mind a nők, mind a férfiak számára elő kell mozdítani a munka, a család és a magánélet összeegyeztetését, különösen a megfizethető, színvonalas tartós ápolás-gondozáshoz és kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a digitalizáció által a munka világában előidézett változásokhoz illeszkedő megfelelő szakpolitikák révén.Ebben az összefüggésben alapvető fontosságú a munkavállalók lecsatlakozáshoz való joga. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szülők és más, gondozási kötelezettségekkel rendelkező személyek számára megfelelő családi szabadság és rugalmas munkafeltételek álljanak rendelkezésre a munka, a családi élet és a magánélet egyensúlyban tartása érdekében, és elő kell mozdítaniuk e jogosultságoknak a szülők közötti kiegyensúlyozott igénybevételét.
A dinamikus és termelékeny munkaerőből, valamint az új munkavégzési mintákból és üzleti modellekből fakadó előnyök kihasználása érdekében a tagállamoknak együtt kell működniük a szociális partnerekkel a méltányos, átlátható és kiszámítható munkafeltételek kapcsán, egyensúlyt teremtve a jogok és a kötelezettségek között. Csökkenteniük kell és meg kell akadályozniuk a munkaerőpiacokon belüli szegmentációt, küzdeniük kell a be nem jelentett munkavégzés és a színlelt önfoglalkoztatás ellen, és ösztönözniük kell a határozatlan időre szóló foglalkoztatási formákra való átállást. A foglalkoztatásvédelmi szabályoknak, a munkajognak és az intézményeknek egyrészről biztosítaniuk kell mind a megfelelő környezetet a munkaerő-felvételhez, mind a megfelelő rugalmasságot a munkaadók számára ahhoz, hogy a gazdasági kontextusban bekövetkező változásokhoz gyorsan alkalmazkodhassanak, másrészről védeniük kell a munkavállalói jogokat, és biztosítaniuk kell a szociális védelmet, minden munkavállaló megfelelő szintű biztonságát, valamint az egészséges, biztonságos és jól kialakított munkakörnyezetet. A rugalmas munkafeltételek – például a távmunka – alkalmazásának előmozdítása hozzájárulhat a magasabb arányú foglalkoztatáshoz és a befogadóbb munkaerőpiacokhoz. A tagállamoknak továbbá támogatniuk kell a munkavállalókat, a vállalkozásokat és más szereplőket a digitális átállásban, többek között az etikus és megbízható mesterségesintelligencia-eszközök elterjedésének előmozdítása révén. Ez magában foglalhat szakpolitikákat, a munkavállalók pályamódosítását előmozdító továbbképzési és átképzési programokat, valamint vállalati ösztönzőket, amelyek olyan technológiák kifejlesztésére és alkalmazására irányulnak, amelyek növelhetik a termelékenységet, kiegészíthetik az emberi munkaerőt és enyhíthetik a munkaerőhiányt a kritikus ágazatokban. Általánosságban véve, és kifejezetten a digitalizáció összefüggésében, fontos biztosítani a munkavállalók jogainak tiszteletben tartását a munkaidő, a munkafeltételek, a munkahelyi mentális egészség, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúly tekintetében. Az algoritmusok használata során a méltányosság, az átláthatóság és az elszámoltathatóság biztosításával, valamint az atipikus szerződésekkel való visszaélés elleni küzdelemmel meg kell akadályozni a bizonytalan munkafeltételekhez vezető munkaviszonyokat, többek között a platform-munkavállalók esetében. A méltánytalan elbocsátások esetében biztosítani kell a hatékony, pártatlan vitarendezéshez való hozzáférést, valamint a jogorvoslathoz való jogot, adott esetben a megfelelő kártérítést is beleértve.
A dinamikus és termelékeny munkaerőből, valamint az új munkavégzési mintákból és üzleti modellekből fakadó előnyök kihasználása érdekében a tagállamoknak együtt kell működniük a szociális partnerekkel a méltányos, átlátható és kiszámítható munkafeltételek kapcsán, egyensúlyt teremtve a jogok és a kötelezettségek között. Csökkenteniük kell és meg kell akadályozniuk a munkaerőpiacokon belüli szegmentációt, küzdeniük kell a be nem jelentett munkavégzés és a színlelt önfoglalkoztatás ellen, és ösztönözniük kell a határozatlan időre szóló foglalkoztatási formákra való átállást. A foglalkoztatásvédelmi szabályoknak, a munkajognak és az intézményeknek biztosítaniuk kell a munkavállalói jogok védelmét, a magas szintű szociális védelmet és a foglalkoztatási biztonságot, az inkluzív munkaerő-felvételt, a munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot, valamint a munkavállalók számára megfelelően kialakított munkakörnyezetet. Ugyanakkor a tagállamoknak megfelelő környezetet kell biztosítaniuk a vállalatok és a munkáltatók számára, hogy alkalmazkodhassanak a változásokhoz. A tagállamoknak teljes mértékben végre kell hajtaniuk a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó uniós előírásokat, beleértve a kötelező munkahelyi expozíciós határértéket is, annak érdekében, hogy csökkentsék a halálos munkahelyi balesetek számát és megszüntessék a foglalkozási eredetű rákos megbetegedéseket. A rugalmas munkafeltételek – például a távmunka – alkalmazásának előmozdítása hozzájárulhat a magasabb arányú foglalkoztatáshoz és a befogadóbb munkaerőpiacokhoz, valamint a korábban kizárt munkavállalói csoportok munkaerőpiaci hozzáférésének biztosításához. Ugyanakkor azzal a veszéllyel is jár, hogy elmosódik a munkaidő és a magánélet közötti határ, ezért szükséges a kijelentkezéshez való jogról szóló irányelv. A tagállamoknak továbbá támogatniuk kell a munkavállalókat, a vállalkozásokat és más szereplőket a digitális átállásban, többek között az etikus és megbízható mesterségesintelligencia-eszközök elterjedésének előmozdítása révén. Ez magában foglalhat a szociális partnerekkel együttműködve kidolgozott szakpolitikákat, a munkavállalók pályamódosítását előmozdító továbbképzési és átképzési programokat, valamint vállalati ösztönzőket, amelyek olyan technológiák kifejlesztésére és alkalmazására irányulnak, amelyek növelhetik a termelékenységet, kiegészíthetik az emberi munkaerőt és enyhíthetik a munkaerőhiányt a kritikus ágazatokban. Általánosságban véve, és kifejezetten a digitalizáció összefüggésében, fontos biztosítani a munkavállalók jogainak tiszteletben tartását és minden munkavállalóra való egyforma alkalmazását – a vállalat méretétől vagy az alapul szolgáló munkaszerződéstől függetlenül – a munkaidő, a munkahelyi demokrácia, a munkafeltételek, a munkahelyi mentális egészség, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúly tekintetében. Meg kell akadályozni a bizonytalan munkafeltételekhez vezető munkaviszonyokat, mint például a színlelt önfoglalkoztatást, a színlelt szakmai gyakorlatokat vagy más álcázott foglalkoztatási formákat, többek között a platform-munkavállalók esetében. Ezért alapvető fontosságú, hogy a tagállamok végrehajtsák a platformalapú munkavégzés munkakörülményeinek javításáról szóló irányelvet, biztosítsák, hogy a digitális munkaplatformokon keresztül dolgozó személyek teljes mértékben élvezhessék jogaikat és szociális juttatásaikat, megerősítsék a munkaügyi ellenőrzéseket és visszatartó erejű szankciókat vezessenek be. A tagállamoknak biztosítaniuk kell az algoritmusok használata során a méltányosságot, az átláthatóságot és az emberi elszámoltathatóságot, valamint küzdeniük kell az atipikus szerződésekkel való visszaélés ellen. A méltánytalan elbocsátások esetében biztosítani kell a hatékony, pártatlan vitarendezéshez való hozzáférést, valamint a jogorvoslathoz való jogot, adott esetben a megfelelő kártérítést is beleértve.
A szakpolitikáknak törekedniük kell arra, hogy javítsák és támogassák a munkaerőpiaci részvételt, a kereslet és a kínálat összehangolását és a pályamódosításokat, és figyelembe vegyék a demográfiai változásokat, többek között a hátrányos helyzetű régiókban is. A tagállamoknak hatékonyan mozgósítaniuk kell és fel kell készíteniük a munkaerőpiaci részvételre képes személyeket, különösen az alulreprezentált csoportokat, például a nőket és a fiatalokat, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévőket, például az alacsonyabban képzetteket és a tartósan munkanélkülieket, a fogyatékossággal élőket, a migráns háttérrel rendelkező személyeket, köztük az átmeneti védelemben részesülő személyeket, a marginalizált roma közösségekből származókat és az idősebb munkavállalókat. A tagállamoknak meg kell erősíteniük az aktív munkaerőpiaci politikák alkalmazhatóságát és hatékonyságát azáltal, hogy növelik azok célirányosságát, ismertségét és hatókörét, és jobban összekapcsolják azokat a munkanélkülieknek az álláskeresés időszakában – jogaik és kötelezettségeik alapján – nyújtott szociális szolgáltatásokkal, képzésekkel és jövedelemtámogatással. A tagállamoknak a lehető legjobban ki kell használniuk az uniós finanszírozást és technikai támogatást abból a célból, hogy fejlesszék az állami foglalkoztatási szolgálatok kapacitását az álláskeresők támogatását célzó, időszerű és személyre szabott segítségnyújtás, az aktuális és jövőbeli munkaerőpiaci igényekre való reagálás és a teljesítményalapú irányítás megvalósítása érdekében, ami egyúttal az adatok és a digitális technológiák használatára kész kapacitásukat is támogatja. E tekintetben a magán foglalkoztatási szolgálatok is szerepet játszanak.
A szakpolitikáknak törekedniük kell arra, hogy javítsák és támogassák a munkaerőpiaci részvételt, a kereslet és a kínálat összehangolását és a pályamódosításokat, és figyelembe vegyék a demográfiai változásokat, többek között a hátrányos helyzetű régiókban is. A tagállamoknak hatékonyan mozgósítaniuk kell és fel kell készíteniük a munkaerőpiaci részvételre képes személyeket, különösen az alulreprezentált csoportokat, például a nőket és a fiatalokat, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévőket, például az alacsonyabban képzetteket és a tartósan munkanélkülieket, a fogyatékossággal élőket, a migráns háttérrel rendelkező személyeket, köztük az átmeneti védelemben részesülő személyeket, a marginalizált roma közösségekből származókat és az idősebb munkavállalókat. A tagállamoknak meg kell erősíteniük az aktív munkaerőpiaci politikák alkalmazhatóságát és hatékonyságát azáltal, hogy növelik azok célirányosságát, ismertségét és hatókörét, és jobban összekapcsolják azokat a munkanélkülieknek az álláskeresés időszakában – jogaik és kötelezettségeik alapján – nyújtott szociális szolgáltatásokkal, képzésekkel és jövedelemtámogatással. A tagállamoknak a lehető legjobban ki kell használniuk az uniós finanszírozást és technikai támogatást, valamint a nemzeti forrásokat abból a célból, hogy fejlesszék az állami foglalkoztatási szolgálatok kapacitását az álláskeresők támogatását célzó, időszerű és személyre szabott segítségnyújtás, az aktuális és jövőbeli munkaerőpiaci igényekre való reagálás és a teljesítményalapú irányítás megvalósítása érdekében, ami egyúttal az adatok és a digitális technológiák használatára kész kapacitásukat is támogatja.
A tagállamoknak a munkanélküliek számára észszerű időtartamra szóló, megfelelő munkanélküli ellátást kell nyújtaniuk, az általuk befizetett hozzájárulásokkal és a nemzeti jogosultsági szabályokkal összhangban. A munkanélküli ellátás nem tarthatja vissza a foglalkoztatásba való gyors visszatérést és aktív munkaerőpiaci intézkedésekkel kell együtt járnia, beleértve a munkaerő- és szakemberhiányt figyelembe vevő továbbképzési és átképzési intézkedéseket is.
A tagállamoknak a munkanélküliek számára elegendő időtartamra szóló, megfelelő munkanélküli ellátást kell nyújtaniuk, az általuk befizetett hozzájárulásokkal és a nemzeti jogosultsági szabályokkal összhangban, valamint a megkülönböztetésmentesség elve alapján. Ennek aktív munkaerőpiaci intézkedésekkel kell együtt járnia, beleértve a munkaerőpiaci hiányokat és a strukturális munkaerőhiányt figyelembe vevő továbbképzési és átképzési intézkedéseket is, a tagállamok közötti kölcsönös tanulási mechanizmusok támogatása mellett.
Fokozni kell és megfelelő támogatásban kell részesíteni a tanulók, a tanulószerződéses tanulók és a munkavállalók mobilitását, különösen a kevesebb mobilitási tapasztalattal rendelkező, szakképzésben részt vevő tanulók esetében, az érintettek készségfejlesztésének és foglalkoztathatóságának javítása, az európai munkaerőpiac teljes potenciáljának kiaknázása, valamint az uniós szintű versenyképességhez való hozzájárulás érdekében. Fel kell számolni az EU-n belüli munkavállalói mobilitás akadályait, beleértve a szakmai képesítések elismerésére vagy a megszerzett társadalombiztosítási jogosultságok átvitelére irányuló eljárásokat is. Méltányos és tisztességes feltételeket kell biztosítani a határokon átnyúló tevékenységet folytatók számára, elkerülve a hátrányos megkülönböztetést, biztosítva az uniós polgárokéval egyenlő bánásmódot, érvényre juttatva a nemzeti és uniós jogszabályokat, valamint az Európai Munkaügyi Hatóság biztosította segítségnyújtás igénybevétele mellett fokozva a nemzeti közigazgatások közötti igazgatási együttműködést a mobil munkavállalók tekintetében.
Fokozni kell és megfelelő támogatásban kell részesíteni a tanulók, a tanulószerződéses tanulók és a munkavállalók mobilitását, különösen a kevesebb mobilitási tapasztalattal rendelkező, szakképzésben részt vevő tanulók esetében, az érintettek készségfejlesztésének és foglalkoztathatóságának javítása, az európai munkaerőpiac teljes potenciáljának kiaknázása, valamint az uniós szintű versenyképességhez való hozzájárulás érdekében. Fel kell számolni az EU-n belüli munkavállalói mobilitás akadályait, beleértve a szakmai képesítések elismerésére vagy a megszerzett társadalombiztosítási jogosultságok átvitelére irányuló eljárásokat is. Az egységes piac szabályainak érvényesítésével foglalkozó munkacsoport munkája alapján a tagállamoknak egyszerűsíteniük és szabványosítaniuk kell jelentéstételi kötelezettségeiket. Emellett a tagállamoknak lehetővé kell tenniük, hogy közigazgatási szerveik más európai nyelveken is kaphassanak szabványosított dokumentumokat. Méltányos és tisztességes feltételeket kell biztosítani a határokon átnyúló tevékenységet folytatók számára, elkerülve a hátrányos megkülönböztetést, biztosítva az uniós polgárokéval egyenlő bánásmódot, érvényre juttatva a nemzeti és uniós jogszabályokat, valamint az Európai Munkaügyi Hatóság biztosította segítségnyújtás igénybevétele mellett fokozva a nemzeti közigazgatások közötti igazgatási együttműködést a mobil munkavállalók tekintetében. A munkaerő mobilitásának támogatása mellett a tagállamoknak hatékonyan kell fellépniük az agyelszívás negatív hatása ellen is bizonyos régiókban, különösen a déli és keleti tagállamokban, valamint a távoli és vidéki területeken.
Ideiglenes határlezárások alkalmával támogatni kell a kulcsfontosságú munkakörökben dolgozó, valamint a határt átlépő munkavállalók, az idénymunkások és a kiküldött munkavállalók mobilitását, figyelemmel a népegészségügyi megfontolásokra is. A tagállamoknak még aktívabban kell részt venniük a tehetséggondozási partnerségekben annak érdekében, hogy új mobilitási programok indítása révén javítsák a jogszerű migrációs lehetőségeket, és hatékony integrációs szakpolitikát kell kialakítaniuk a munkavállalók és családjaik számára, amely magában foglalja az oktatást és képzést – beleértve a nyelvi képzést –, a foglalkoztatást, az egészségügyet és a lakhatást is.
Ideiglenes határlezárások alkalmával támogatni kell a kulcsfontosságú munkakörökben dolgozó, valamint a határt átlépő munkavállalók, az idénymunkások és a kiküldött munkavállalók mobilitását. A tagállamoknak még aktívabban kell részt venniük a tehetséggondozási partnerségekben annak érdekében, hogy új mobilitási programok indítása révén javítsák a jogszerű migrációs lehetőségeket, és hatékony integrációs szakpolitikát kell kialakítaniuk a munkavállalók és családjaik számára, amely magában foglalja az oktatást és képzést – beleértve a nyelvi képzést –, a foglalkoztatást, az egészségügyet és a lakhatást is.
A tagállamoknak arra is törekedniük kell, hogy megfelelő feltételeket teremtsenek az új munkavégzési formák és munkamódszerek számára, kiaknázva munkahely-teremtési potenciáljukat, ugyanakkor biztosítva, hogy azok megfeleljenek a meglévő szociális jogoknak. Tanácsadást és iránymutatást kell nyújtaniuk az atipikus szerződésekkel és az új munkavégzési formákkal – például a digitális munkaplatformokon keresztül történő munkavégzéssel, illetve a folyamatos vagy részleges távmunkával – összefüggésben alkalmazandó jogokról és kötelezettségekről. E tekintetben a szociális partnerek fontos szerepet játszhatnak, és a tagállamoknak támogatniuk kell őket az atipikus és új munkavégzési formákban érintett emberek megszólításában és képviseletében. A tagállamoknak emellett mérlegelniük kell a munkaszervezés új formáiból – például a digitális technológiák és a mesterséges intelligencia használatából, így az algoritmikus irányításból, a munkavállalók felügyeletéből és a távmunkából – eredő kihívásokkal kapcsolatos jogérvényesítés támogatásának biztosítását, például a munkaügyi felügyelőségek számára kialakított iránymutatások vagy célzott képzések révén.
A tagállamoknak arra is törekedniük kell, hogy megfelelő feltételeket teremtsenek az új munkavégzési formák és munkamódszerek számára, kiaknázva munkahely-teremtési potenciáljukat, ugyanakkor biztosítva, hogy azok megfeleljenek a meglévő szociális jogoknak, valamint az uniós és nemzeti munkajognak. Tanácsadást és iránymutatást kell nyújtaniuk az atipikus szerződésekkel és az új munkavégzési formákkal – például a digitális munkaplatformokon keresztül történő munkavégzéssel, illetve a távmunkával – összefüggésben alkalmazandó jogokról és kötelezettségekről. E tekintetben a szociális partnerek fontos szerepet játszhatnak, és a tagállamoknak támogatniuk kell őket az atipikus és új munkavégzési formákban érintett emberek megszólításában és képviseletében. A tagállamoknak emellett mérlegelniük kell a munkaszervezés új formáiból – például a digitális technológiák és a mesterséges intelligencia használatából, így az algoritmikus irányításból, a munkavállalók felügyeletéből és a távmunkából – eredő kihívásokkal kapcsolatos jogérvényesítés támogatásának biztosítását, például a munkaügyi felügyelőségek szerepének, erőforrásainak és kapacitásának megerősítését, valamint olyan további intézkedéseket, amilyenek például a munkaügyi felügyelők számára kialakított iránymutatások vagy célzott képzések.
A tagállamoknak – a nemzeti joggal és/vagy gyakorlattal összhangban, a szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően és velük szoros együttműködésben, autonómiájuk tiszteletben tartása mellett – minden szinten biztosítaniuk kell a két- és háromoldalú szociális párbeszédet előmozdító környezetet, beleértve a kollektív tárgyalásokat is. A tagállamoknak módszeresen, érdemben és időben be kell vonniuk a szociális partnereket a foglalkoztatási, szociális és adott esetben gazdasági és egyéb közpolitikák kialakításába és végrehajtásába, többek között a jogszabályban meghatározott minimálbérek meghatározásába és aktualizálásába. A tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a kollektív tárgyalások szélesebb körben történő alkalmazását, többek között a szociális partnerek kapacitásépítésének és -bővítésének előmozdítása révén, minden megfelelő szinten lehetővé kell tenniük a hatékony kollektív tárgyalásokat, és ösztönözniük kell e szintek egymás közötti és horizontális koordinációját. A szociális partnereket – autonómiájuk és a kollektív fellépéshez való joguk teljes tiszteletben tartása mellett – arra kell ösztönözni, hogy az őket érintő kérdésekben tárgyalásokat folytassanak és kollektív szerződéseket kössenek.
A tagállamoknak – a nemzeti joggal és/vagy gyakorlattal összhangban, a szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően és velük szoros együttműködésben, autonómiájuk tiszteletben tartása mellett – elő kell mozdítaniuk a munkahelyi demokráciát és minden szinten biztosítaniuk kell a két- és háromoldalú szociális párbeszédet előmozdító környezetet, beleértve a kollektív tárgyalásokat is. A tagállamoknak módszeresen, érdemben és időben be kell vonniuk a szociális partnereket a foglalkoztatási, szociális és adott esetben gazdasági és egyéb közpolitikák kialakításába és végrehajtásába, többek között a jogszabályban meghatározott minimálbérek meghatározásába és aktualizálásába. A tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a kollektív tárgyalások szélesebb körben történő alkalmazását, többek között a szociális partnerek kapacitásépítésének és -bővítésének előmozdítása révén, minden megfelelő szinten lehetővé kell tenniük a hatékony kollektív tárgyalásokat, és ösztönözniük kell e szintek egymás közötti és horizontális koordinációját. A szociális partnereket – autonómiájuk és a kollektív fellépéshez való joguk teljes tiszteletben tartása mellett – arra kell ösztönözni, hogy az őket érintő kérdésekben tárgyalásokat folytassanak és kollektív szerződéseket kössenek. A tagállamoknak haladéktalanul végre kell hajtaniuk az (EU) 2022/2041 irányelvet, és adott esetben azzal összhangban cselekvési terveket kell készíteniük a kollektív tárgyalások hatókörének növelésére.
Amennyiben releváns, a tagállamoknak a meglévő nemzeti gyakorlatokra építve figyelembe kell venniük az érintett civil társadalmi szervezetek foglalkoztatási és szociális kérdésekkel kapcsolatos tapasztalatait is.
A szociális partnerek hatásköreinek és autonómiájának, valamint a kollektív szerződések megtárgyalásához és megkötéséhez való joguk sérelme nélkül, továbbá – amennyiben releváns – a tagállamoknak a meglévő nemzeti gyakorlatokra építve figyelembe kell venniük az érintett civil társadalmi szervezetek foglalkoztatási és szociális kérdésekkel kapcsolatos tapasztalatait is.
A tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a mindenki előtt nyitott, befogadó munkaerőpiacokat, a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemre és a mindenki – különösen a munkaerőpiacon alulreprezentált csoportok – számára biztosítandó esélyegyenlőség előmozdítására irányuló hatékony intézkedések bevezetésével, kellő figyelmet fordítva a regionális és területi dimenzióra is. Egyenlő bánásmódot kell biztosítaniuk a foglalkoztatás, a szociális védelem, az egészségügyi ellátás, a kisgyermekkori nevelés és gondozás, a tartós ápolás-gondozás, az oktatás, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz – például a lakhatáshoz – való hozzáférés tekintetében, nemtől, faji vagy etnikai hovatartozástól, vallástól vagy meggyőződéstől, fogyatékosságtól, életkortól és szexuális irányultságtól függetlenül.
A tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a mindenki előtt nyitott, befogadó munkaerőpiacokat, a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolására és a mindenki – különösen a munkaerőpiacon alulreprezentált csoportok – számára biztosítandó esélyegyenlőség garantálására irányuló hatékony intézkedések bevezetésével, kellő figyelmet fordítva a regionális és területi dimenzióra is. Egyenlő bánásmódot kell biztosítaniuk a foglalkoztatás, a szociális védelem, az egészségügyi ellátás, a kisgyermekkori nevelés és gondozás, az átmeneti gondozás és a tartós ápolás-gondozás, az oktatás, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz – például a lakhatáshoz – való hozzáférés tekintetében, nemtől, faji vagy etnikai hovatartozástól, vallástól vagy meggyőződéstől, fogyatékosságtól, életkortól és szexuális irányultságtól függetlenül.
A tagállamoknak korszerűsíteniük kell szociális védelmi rendszereiket annak érdekében, hogy megfelelő, hatékony, eredményes és fenntartható szociális védelmet nyújtsanak mindenki számára, valamennyi életszakaszban, elősegítve a társadalmi befogadást és a felfelé irányuló társadalmi mobilitást, ösztönözve a munkaerőpiaci részvételt, támogatva a szociális beruházást, fellépve a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen és kezelve az egyenlőtlenségeket, többek között adó- és ellátórendszereik kiigazítása révén, valamint értékelve a szakpolitikák elosztási hatását. Az univerzális megközelítések célirányos megközelítésekkel történő kiegészítése javítani fogja a szociális védelmi rendszerek hatékonyságát. A szociális védelmi rendszerek korszerűsítése során törekedni kell arra, hogy e rendszerek sokrétű kihívásokkal szembeni rezilienciája is javuljon. Különös figyelmet kell fordítani a zöld és digitális kettős átállás, valamint a magas megélhetési költségek – köztük a magas energiaköltségek – által érintett, kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokra. Az atipikus munkavégzési formák térnyerésének fényében a tagállamoknak továbbra is foglalkozniuk kell a munkavállalók és az önfoglalkoztatók szociális védelemhez való hozzáférése terén fennálló hiányosságokkal.
A tagállamoknak korszerűsíteniük kell szociális védelmi rendszereiket annak érdekében, hogy megfelelő, hatékony, eredményes és fenntartható szociális védelmet nyújtsanak mindenki számára, valamennyi életszakaszban, elősegítve a társadalmi befogadást és a felfelé irányuló társadalmi mobilitást, ösztönözve a munkaerőpiaci részvételt, támogatva a szociális beruházást, fellépve a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen és kezelve az egyenlőtlenségeket, többek között adó- és ellátórendszereik kiigazítása révén, valamint értékelve a szakpolitikák elosztási hatását. Az univerzális megközelítések célirányos megközelítésekkel történő kiegészítése javítani fogja a szociális védelmi rendszerek hatékonyságát. A szociális védelmi rendszerek korszerűsítése során törekedni kell arra, hogy e rendszerek sokrétű kihívásokkal szembeni rezilienciája is javuljon. Különös támogatást kell nyújtani az éghajlatváltozás, a zöld és a digitális átállással kapcsolatos kihívások, valamint a magas megélhetési költségek – köztük a magas energiaköltségek – által érintett, kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások számára. Az atipikus munkavégzési formák térnyerésének fényében a tagállamoknak továbbra is foglalkozniuk kell a munkavállalók és az önfoglalkoztatók szociális védelemhez való hozzáférése terén fennálló hiányosságokkal.
A tagállamoknak ki kell alakítaniuk és integrálniuk kell az aktív befogadás három ágát, melyek a következők: megfelelő jövedelemtámogatás, befogadó munkaerőpiacok és a minőségi támogató szolgáltatásokhoz való hozzáférés az egyéni szükségletek kielégítése érdekében. A szociális védelmi rendszereknek megfelelő foglalkoztatást helyettesítő támogatást kell biztosítaniuk mindenkinek, akinek nincs elégséges forrása, és elő kell mozdítaniuk a társadalmi befogadást azáltal, hogy többek között célzott szociális szolgáltatások nyújtása révén támogatják és ösztönzik az embereket a munkaerőpiacon és a társadalomban való aktív részvételre.A megfizethető, hozzáférhető és minőségi szolgáltatások – így például a kisgyermekkori nevelés és gondozás, az iskolán kívüli gondozás, az oktatás, a képzés, a lakhatás, az egészségügyi ellátás és a tartós ápolás-gondozás – rendelkezésre állása szükséges feltétele az esélyegyenlőség biztosításának. Tekintettel a szegénység elleni küzdelemre vonatkozóan 2030-ra kitűzött kiemelt uniós célokra és nemzeti célokra, különös figyelmet kell fordítani a szegénység – így a dolgozói szegénység – és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre. Különösen a gyermekszegénységet és a társadalmi kirekesztést kell átfogó és integrált intézkedésekkel kezelni, többek között az európai gyermekgarancia teljes körű végrehajtása révén. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a jó minőségű alapvető szolgáltatásokhoz mindenki hozzáférhessen, a gyermekeket is beleértve. A rászorulók és a kiszolgáltatott helyzetben levők esetében gondoskodniuk kell megfelelő és megfizethető szociális bérlakáshoz jutásról vagy lakhatási támogatásról is. Biztosítaniuk kell egyúttal a tiszta és méltányos energetikai átállást, és kezelniük kell az energiaszegénységet – ami a szegénység egyre számottevőbb formája –, adott esetben például a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokat érintő célzott támogatási intézkedések révén. A tagállamoknak hatékonyan kell felhasználniuk az uniós finanszírozást és technikai támogatást a szociális lakhatásba, a lakásfelújításba és a kapcsolódó szolgáltatásokba való beruházásokhoz, és kezelniük kell a megfizethető és tisztességes lakhatás iránti sürgős igényt. E szolgáltatások kapcsán a fogyatékossággal élő személyek sajátos szükségleteit – beleértve az akadálymentességet – is figyelembe kell venni. A hajléktalanságot kifejezetten az állandó lakhatáshoz való hozzáférés és a támogató szolgáltatások nyújtásának előmozdításával kell kezelni.
A tagállamoknak ki kell alakítaniuk és integrálniuk kell az aktív befogadás három ágát, melyek a következők: megfelelő jövedelemtámogatás, befogadó munkaerőpiacok és a minőségi támogató szolgáltatásokhoz való hozzáférés az egyéni szükségletek kielégítése érdekében. A szociális védelmi rendszereknek megfelelő foglalkoztatást helyettesítő támogatást kell biztosítaniuk mindenkinek, akinek nincs elégséges forrása, és elő kell mozdítaniuk a társadalmi befogadást azáltal, hogy többek között célzott szociális szolgáltatások nyújtása révén támogatják és ösztönzik a munkaképes korú embereket a munkaerőpiacon és a társadalomban való aktív részvételre. A megfizethető, hozzáférhető és minőségi szolgáltatások – így például a kisgyermekkori nevelés és gondozás, az iskolán kívüli gondozás, az oktatás, a képzés, a lakhatás, az egészségügyi ellátás és a tartós ápolás-gondozás, valamint az átmeneti gondozás és a gondozók támogatása – rendelkezésre állása szükséges feltétele az esélyegyenlőség biztosításának. Tekintettel a szegénység elleni küzdelemre vonatkozóan 2030-ra kitűzött kiemelt uniós célokra és nemzeti célokra, különös figyelmet kell fordítani a szegénység – így a dolgozói szegénység – és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre. Különösen a gyermekszegénységet és a társadalmi kirekesztést kell átfogó és integrált intézkedésekkel kezelni, többek között az európai gyermekgarancia teljes körű végrehajtása révén. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a jó minőségű alapvető szolgáltatásokhoz mindenki hozzáférhessen, a gyermekeket is beleértve. A rászorulók és a kiszolgáltatott helyzetben levők esetében gondoskodniuk kell megfelelő és megfizethető szociális bérlakáshoz jutásról vagy lakhatási támogatásról is. Biztosítaniuk kell egyúttal a tiszta és méltányos energetikai átállást, és sürgősen kezelniük kell az energiaszegénységet – ami a szegénység egyre számottevőbb formája –, adott esetben például a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokat érintő célzott támogatási intézkedések révén. A tagállamoknak hatékonyan kell felhasználniuk az uniós finanszírozást és technikai támogatást a szociális lakhatásba, a lakásfelújításba és a kapcsolódó szolgáltatásokba való beruházásokhoz, és kezelniük kell a megfizethető és tisztességes lakhatás iránti sürgős igényt. E szolgáltatások kapcsán a fogyatékossággal élő személyek sajátos szükségleteit – beleértve az akadálymentességet – is figyelembe kell venni. A hajléktalanságot kifejezetten az állandó lakhatáshoz való hozzáférés (az „elsőként lakhatás” megközelítés) és a támogató szolgáltatások nyújtásának előmozdításával kell kezelni.
A tagállamoknak a fenntarthatóság hosszú távú megőrzése mellett kell a megfelelő időben történő hozzáférést biztosítaniuk a megfizethető megelőző és gyógyító egészségügyi ellátáshoz, valamint a jó minőségű tartós ápolás-gondozáshoz. A tartós ápolás-gondozás iránti növekvő kereslet összefüggésében – amely a demográfiai változásokhoz is kapcsolódik – foglalkozni kell a tartós ápolás-gondozás megfelelőségében mutatkozó hiányosságokkal, valamint a munkaerőhiánnyal és a rossz munkakörülményekkel.
A tagállamoknak a fenntarthatóság hosszú távú megőrzése mellett kell a megfelelő időben történő hozzáférést biztosítaniuk a megfizethető megelőző és gyógyító egészségügyi ellátáshoz, valamint a jó minőségű tartós ápolás-gondozáshoz. A tartós ápolás-gondozás iránti növekvő kereslet összefüggésében – amely a demográfiai változásokhoz is kapcsolódik – foglalkozni kell a tartós ápolás-gondozás megfelelőségében mutatkozó hiányosságokkal, valamint a munkaerőhiánnyal, a rossz munkafeltételekkel és a gondozók gyakran nem megfelelő díjazásával.
A növekvő élettartam és a demográfiai változások kontextusában a tagállamoknak biztosítaniuk kell a nyugdíjrendszerek megfelelőségét és fenntarthatóságát a munkavállalók és az önfoglalkoztatók számára, egyenlő esélyeket biztosítva a nőknek és a férfiaknak a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez, többek között a megfelelő időskori jövedelmet biztosító kiegészítő rendszerek révén. A nyugdíjreformokat a nemek között a nyugdíjak terén fennálló egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló szakpolitikákkal és a munkával töltött életszakaszt meghosszabbító intézkedésekkel – így például a tényleges nyugdíjkorhatár emelésével, elsősorban az idősek munkaerőpiaci részvétel – kell támogatni, és azokat a tevékeny időskorra vonatkozó stratégiák keretébe kell foglalni. A tagállamoknak konstruktív párbeszédet kell folytatniuk a szociális partnerekkel és más releváns érdekelt szereplőkkel, és lehetővé kell tenniük a reformok kellően fokozatos bevezetését.
A növekvő élettartam és a demográfiai átalakulás kontextusában a tagállamoknak biztosítaniuk kell a nyugdíjrendszerek megfelelőségét és fenntarthatóságát a munkavállalók és az önfoglalkoztatók számára, egyenlő esélyeket biztosítva a nőknek és a férfiaknak a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez, többek között a szegénységi küszöb feletti tisztességes nyugdíjjövedelmet biztosító kiegészítő rendszerek révén. A nyugdíjreformokat olyan szakpolitikákkal kell támogatni, amelyek célja a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenségek csökkentése, többek között a szülési és szülői szabadság megfelelően értékelt időszakaival, valamint az aktív és egészséges időskor és a méltányos munkafeltételek előmozdítása annak biztosítása érdekében, hogy a munkavállalók a törvényes nyugdíjkorhatár eléréséig ténylegesen foglalkoztatásban maradhassanak. Ugyanakkor azoknak a munkavállalóknak, akik a nyugdíjkorhatár elérése után is aktívak kívánnak maradni, lehetőséget kell biztosítani erre. A tagállamoknak konstruktív párbeszédet kell folytatniuk a szociális partnerekkel és más releváns érdekelt szereplőkkel, és lehetővé kell tenniük a reformok kellően fokozatos bevezetését.
Az orvostechnikai eszközökről szóló rendelet felülvizsgálatának sürgős szükségessége
134k
50k
Az Európai Parlament 2024. október 23-i állásfoglalása az orvostechnikai eszközökről szóló rendelet felülvizsgálatának sürgős szükségességéről (2024/2849(RSP))
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 168. cikkére,
– tekintettel az orvostechnikai eszközökről, a 2001/83/EK irányelv, a 178/2002/EK rendelet és az 1223/2009/EK rendelet módosításáról, valamint a 90/385/EGK és a 93/42/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. április 5-i (EU) 2017/745 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),
– tekintettel az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről, valamint a 98/79/EK irányelv és a 2010/227/EU bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. április 5-i (EU) 2017/746 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),
– tekintettel az (EU) 2017/745 és az (EU) 2017/746 rendelet egyes orvostechnikai eszközökre és in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökre vonatkozó átmeneti rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló, 2023. március 15-i (EU) 2023/607 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),
– tekintettel az (EU) 2017/745 rendelet és az (EU) 2017/746 rendelet végrehajtási időszakát meghosszabbító (EU) 2020/561(4), (EU) 2022/112(5), (EU) 2023/607 és (EU) 2024/1860(6) rendeletre,
– tekintettel az (EU) 2017/745 és az (EU) 2017/746 rendelet egyes orvostechnikai eszközökre és in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökre vonatkozó átmeneti rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2023)0010),
– tekintettel az Európai Gyógyszerügynökség 2023. évi éves jelentésére, valamint az orvostechnikai eszközökkel kapcsolatos piacra jutási és biztonsági aggályokról szóló felülvizsgálatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (2) és (4) bekezdésére,
A. mivel az orvostechnikai eszközök és az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök döntő szerepet játszanak a magas színvonalú egészségügyi ellátásban, és Unió-szerte betegek millióinak egészségét, biztonságát és jóllétét érintik közvetlenül;
B. mivel az uniós piacon mintegy 500 000 különböző orvostechnikai eszköz áll rendelkezésre, amelyek a kontaktlencséktől a szívritmus-szabályozókig a technológiák széles skáláját ölelik fel és különböző célokat szolgálnak, beleértve a diagnosztizálást, a megelőzést, a kezelést, a rehabilitációt, a betegek életminőségének, valamint az egészségügyi szakemberek és gondozók munkájának javítását;
C. mivel az orvostechnikai eszközökhöz való hozzáférés terén továbbra is egyenlőtlenségek tapasztalhatók a tagállamokban, ami kihat a betegellátásra, és egészségügyi egyenlőtlenségekhez vezet; mivel ezek az egyenlőtlenségek rávilágítanak arra, hogy javítani kell a kulcsfontosságú eszközök elérhetőségét és megfizethetőségét;
D. mivel az orvostechnikai eszközökről szóló rendelet és az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről szóló rendeletet azért fogadták el, hogy megerősítsék az orvostechnikai eszközökre és az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökre vonatkozó szabályozási keretet, válaszul a nem biztonságos orvostechnikai eszközökkel kapcsolatos számos, nagy visszahangot kiváltó botrányra, magasabb szintű biztonságot, átláthatóságot és klinikai teljesítőképességet biztosítva, ugyanakkor előmozdítva az innovációt az ágazatban;
E. mivel az orvostechnikai eszközökről szóló rendelet és az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről szóló rendelet szigorúbb követelményeket vezetett be a klinikai értékelésekre, a forgalomba hozatal utáni felügyeletre és a vigilanciajelentésre vonatkozóan, előmozdítva a jóváhagyási és nyomonkövetési folyamatok átláthatóságát;
F. mivel e célok ellenére jelentős kihívások merültek fel az orvostechnikai eszközökről szóló rendelet és az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről szóló rendelet végrehajtása során, ami nemcsak késedelmekhez, hanem az orvostechnikai eszközök és az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök tanúsításának és jóváhagyásának elmulasztásához is vezetett, ami különösen a kis- és középvállalkozásokat (kkv-k) érinti, valamint az orvostechnikai eszközök és az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök hiányához vezetett, ezáltal korlátozva a betegek innovatív és életmentő terápiás és diagnosztikai technológiákhoz való hozzáférését;
G. mivel számos érdekelt fél, különösen a kis- és középméretű gyártók, a bejelentett szervezetek és az egészségügyi szolgáltatók arról számoltak be, hogy nehézségekbe ütköznek az orvostechnikai eszközökről szóló rendelet és az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről szóló rendelet jelenlegi kerete szerinti összetett és költséges szabályozási eljárásokkal kapcsolatban, ami az életmentő orvostechnikai eszközök és a kritikus fontosságú in vitro diagnosztikai tesztek folyamatos elérhetőségét fenyegető potenciális kockázatot jelent az Unióban;
H. mivel az orvostechnikai eszközökről szóló rendelet és az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről szóló rendelet végrehajtására vonatkozó átmeneti időszakokat számos alkalommal meghosszabbították, hogy az eszközök uniós piacról történő kivonásának megakadályozása érdekében megoldást találjanak többek között a bejelentett szervezetek kapacitásával kapcsolatos problémákra, és hogy több időt biztosítsanak az ágazatnak az új szabályokhoz való alkalmazkodásra;
I. mivel többek között az EU-ban a bejelentett szervezetek közötti harmonizált eljárások hiánya miatt a gyártók bizonyos esetekben előre nem látható határidőkkel szembesülhetnek a tanúsítás és a piacra jutás tekintetében, ami a bejelentett szervezetek munkájával kapcsolatos kiszámíthatatlanság mellett következetlen döntésekhez és az átláthatóság hiányához vezet;
J. mivel a szabályozási kereteknek jobban hozzá kell járulniuk a kielégítetlen egészségügyi szükségletek kezelésére szolgáló innovatív eszközökhöz, valamint jobb rangsorolást és gyorsított útvonalakat kell biztosítaniuk;
K. mivel a Bizottság nem jogalkotási intézkedéseket kezdeményezett az orvostechnikai eszközökről szóló rendeletre és az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről szóló rendeletre való áttérés támogatására, különös tekintettel az orvostechnikai eszközök piaci rendelkezésre állására, a bejelentett szervezetek felkészültségére, a ritka betegségekben szenvedő betegek kezelésére használt gyógyszerek és a gyermekgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek fejlesztésére, a kkv-k támogatására és a tudományos tanácsadás díjának elengedésére azokon a kritikus területeken, ahol ezen intézkedések ellenére továbbra is fennállnak pénzügyi és adminisztratív kihívások, különösen a ritka betegségek és a gyermekgyógyászat terén;
L. mivel az orvostechnikai eszközökről szóló rendelet és az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről szóló rendelet végrehajtására vonatkozó határidőket többször meghosszabbították annak érdekében, hogy segítsék az ágazatot az új szabályokhoz való alkalmazkodásban, megelőzzék a piacról való kivonást és biztosítsák a folyamatos eszközellátást; mivel ezek a hosszabbítások döntő fontosságúak voltak a közegészség védelmének a Covid19-világjárvány idején való fenntartása szempontjából;
M. mivel az orvostechnikai eszközökről szóló rendelet és az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről szóló rendelet elfogadása óta a Bizottság új rendelkezéseket is bevezetett az orvostechnikai eszközök európai adatbázisára (EUDAMED) és a piac megszakadását vagy az ellátás megszüntetését jelző értesítési rendszerre vonatkozóan is;
N. mivel fontos biztosítani, hogy a betegek és az egészségügyi szakemberek hozzáférjenek az összes vonatkozó dokumentumhoz és a bejelentett szervezetek által hozott döntésekhez;
O. mivel az anyagalapú orvostechnikai eszközökre vonatkozó, és az orvostechnikai eszközökről szóló rendelet által bevezetett innovatív szabályozási keret arra irányul, hogy ösztönözze a nem farmakológiai, nem immunológiai és nem metabolikus eszközökkel működő terápiák fejlesztését; mivel a nemzeti hatóságok által kiadott iránymutatások és határozatok korlátokat határoznak meg az orvostechnikai eszközökről szóló rendelet hatálya alá tartozó termékek más szabályozási kategóriákba sorolására vonatkozóan, ami ellentétes az uniós jogalkotónak a terápiás innováció előmozdítására irányuló céljával;
P. mivel jelenleg nincsenek tanúsítva olyan e-egészségügyi alkalmazások, amelyek célja megfelel az orvostechnikai eszközök fogalommeghatározásának, és ezért ezek potenciálisan veszélyeztetik a felhasználók egészségügyi adatait;
1. felhívja a Bizottságot, hogy 2025 első negyedévének végéig javasoljon felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat és végrehajtási jogi aktusokat az orvostechnikai eszközökről szóló rendelethez és az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről szóló rendelethez a jogszabályi keretek végrehajtása során felmerülő legsürgetőbb kihívások és szűk keresztmetszetek kezelése érdekében, és tegyen javaslatot e rendeletek valamennyi vonatkozó cikkének a lehető leghamarabb elvégzendő szisztematikus felülvizsgálatára, amelyet hatásvizsgálat kísér;
2. felszólítja a Bizottságot, hogy használja ki teljes mértékben a jogalkotási és nem jogalkotási eszközöket az eltérő értelmezéssel és a gyakorlati alkalmazással kapcsolatos kérdések megoldására, egyszerűsítse a szabályozási folyamatot, javítsa az átláthatóságot és szüntesse meg a bejelentett szervezetek és a gyártók, különösen a kkv-k szükségtelen adminisztratív munkáját, anélkül hogy veszélyeztetné a betegbiztonságot;
3. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU egyes részein fennáll a kockázata az orvostechnikai és in vitro diagnosztikai eszközök és az egyes orvostechnikai és in vitro diagnosztikai eszközökhöz való hozzáférés hiányának; hangsúlyozza, hogy az egészségügyi ellátáshoz – többek között az orvostechnikai eszközökhöz és az in vitro diagnosztikai eszközökhöz – való hozzáférés és az ellátás minősége nem függhet attól, hogy az EU-ban hol tartózkodik a beteg;
4. ösztönzi a bejelentett szervezeteket annak biztosítására, hogy elegendő erőforrás álljon rendelkezésre a piaci kereslet időben történő kielégítéséhez; e tekintetben felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a támogatást és az együttműködést annak biztosítása érdekében, hogy a bejelentett szervezetek optimális kapacitással és képességekkel rendelkezzenek a szabályozási keret teljes körű végrehajtásához;
5. támogatja átlátható és kötelező határidők, többek között a bejelentett szervezetek által végzett megfelelőségértékelések eljárási szakaszainak meghatározását, így kiszámíthatóságot és biztonságot teremtve a gyártók számára a piacra jutási eljárással és annak az EU-n belüli időtartamával kapcsolatban;
6. szorgalmazza a bejelentett szervezetek díjainak és díjstruktúráinak átláthatóságát annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők összehasonlíthassák a bejelentett szervezeteket és megalapozott döntéseket hozhassanak, biztosítva, hogy a díjak továbbra is méltányos ellentételezést jelentsenek a nyújtott közszolgáltatásért;
7. hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni a termékek szükségtelen újratanúsítását, és hangsúlyozza, hogy bizonyos termékfrissítéseknek vagy -kiigazításoknak nem feltétlenül kell maguk után vonniuk a termék teljes újratanúsítását; hangsúlyozza, hogy ezeket a rendelkezéseket harmonizálni kell, és Unió-szerte biztosítani kell a következetességet; együttműködésre szólít fel az illetékes hatóságok és az egyéb szabályozási keretekért felelős tanácsadó szervek között, és hangsúlyozza, hogy a termékeket helyesen és következetesen kell osztályozni;
8. határozottan felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg az innovatív technológiák gyorsított és prioritáson alapuló jóváhagyását a kielégítetlen egészségügyi szükségletek terén és az egészségügyi szükséghelyzetekhez kapcsolódó eszközök esetében;
9. hangsúlyozza, hogy védeni kell az e-egészségügyi alkalmazások által gyűjtött egészségügyi adatokat azáltal, hogy ezeket az alkalmazásokat kifejezetten felveszik az orvostechnikai eszközökről szóló felülvizsgált rendelet hatálya alá, és megfelelő rendelkezéseket állapítanak meg rájuk vonatkozóan;
10. hangsúlyozza, hogy az orvostechnikai eszközökkel foglalkozó koordinációs csoport által az orvostechnikai eszközökről szóló rendeletben és az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről szóló rendeletben meghatározottak szerint meg kell adni a „ritka betegségek orvostechnikai eszközei” egyértelmű munkadefinícióját annak érdekében, hogy Unió-szerte megkönnyítsék a harmonizált intézkedések elfogadását; emellett felszólít szilárd rendszer létrehozására, amely megakadályozza a ritka betegségek kezelésére használt eszközökké való mesterséges átminősítéssel kapcsolatos visszaéléseket;
11. felszólít a ritka betegségekben szenvedő betegek kezelésére és a gyermekgyógyászatban használt orvostechnikai eszközökre vonatkozó kiigazított szabályok bevezetésére a betegbiztonság veszélyeztetése nélkül, továbbá hangsúlyozza, hogy a viszonylag kis piacokra szánt orvostechnikai eszközökre és in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökre – például a gyermekek vagy a ritka betegségek kezelése során alkalmazott termékekre – szabott, hatékonyabb megfelelőségértékelési eljárásokra van szükség;
12. felhívja a Bizottságot, hogy a személyes adatok védelmével összhangban könnyítse meg a ritka betegségekben szenvedő betegek kezelésére és a gyermekgyógyászatban használt eszközökkel kezelt vagy diagnosztizált kis betegcsoportokra vonatkozó klinikai adatok gyűjtését a meglévő nemzeti nyilvántartásokból; elismeri azokat a kihívásokat, amelyekkel a különböző kkv-k szembesülnek a jogi keretekhez való alkalmazkodás során; felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy dolgozzanak ki konkrét intézkedéseket a kkv-k támogatására, beleértve a pályázati dokumentumok és űrlapok sablonjainak rendelkezésre bocsátását, a szabályozási iránymutatást és egyéb segítségnyújtást a szabályozási keretek költségeinek és bonyolultságának csökkentése érdekében;
13. felhívja a Bizottságot, hogy folyamatosan kövesse nyomon az eszközök, különösen bizonyos típusú eszközök meglévő utolsó darabjainak rendelkezésre állását, és tegye meg a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy azok elérhetők maradjanak az uniós piacon; e tekintetben felszólít az EUDAMED mielőbbi teljes körű végrehajtására, amely lehetővé teszi az orvostechnikai eszközökre és a gyártókra vonatkozó információk feldolgozását az átláthatóság növelése, a nyilvánosság és az egészségügyi szakemberek információkhoz való jobb hozzáférésének biztosítása, valamint a tagállamok közötti koordináció erősítése érdekében;
14. hangsúlyozza, hogy minden új szabálynak vagy a meglévő szabályok minden módosításának megfelelő átmeneti időszakot kell magában foglalnia, hogy az összes érdekelt fél számára elegendő idő álljon rendelkezésre a változásokhoz való alkalmazkodásra;
15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/561 rendelete (2020. április 23.) az orvostechnikai eszközökről szóló (EU) 2017/745 rendeletnek a benne foglalt bizonyos rendelkezések alkalmazási időpontja tekintetében történő módosításáról (HL L 130., 2020.4.24., 18. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2020/561/oj).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/112 rendelete (2022. január 25.) az (EU) 2017/746 rendeletnek a bizonyos in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökre vonatkozó átmeneti rendelkezések és a házon belüli eszközökre vonatkozó feltételek késleltetett alkalmazása tekintetében történő módosításáról (HL L 19., 2022.1.28., 3. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2022/112/oj).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1860 rendelete (2024. június 13.) az (EU) 2017/745 és az (EU) 2017/746 rendeletnek az Eudamed fokozatos bevezetése, az ellátás megszakadása vagy megszűnése esetén fennálló tájékoztatási kötelezettség és egyes in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökre vonatkozó átmeneti rendelkezések tekintetében történő módosításáról (HL L 2024/1860, 2024.7.9., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/1860/oj).