Az Európai Parlament 2011. február 17-i jogalkotási állásfoglalása az EU–Korea szabadkereskedelmi megállapodás kétoldalú védzáradékának végrehajtásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0049 – C7-0025/2010 – 2010/0032(COD))

P7_TA(2011)0061 A7-0210/2010

Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0049),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkére és 207. cikke (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0025/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2010. december 22-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A7–0210/2010),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(1);

2.  jóváhagyja a Parlament és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt közös nyilatkozatát;

3.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2011. február 17-én került elfogadásra az Európai Unió és tagállamai és a Koreai Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás kétoldalú védzáradékának végrehajtásáról szóló .../2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 511/2011/EU rendelet.)

Melléklet I.

A Bizottság nyilatkozata

A Bizottság üdvözli a védintézkedésekről szóló rendelettel kapcsolatban az Európai Parlament és a Tanács között első olvasatban született megállapodást.

A rendeletben foglaltak szerint a Bizottság éves jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács számára az EU–Korea szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtásáról, és készen áll arra, hogy az Európai Parlament illetékes bizottságával megvitassa a megállapodás végrehajtásával kapcsolatban felmerülő bármely kérdést.

Ezzel összefüggésben a Bizottság a következő megjegyzéseket teszi:

a)  A Bizottság szoros figyelemmel kíséri, hogy a Koreai Köztársaság végrehajtja-e a szabályozási kérdésekkel kapcsolatos kötelezettségvállalásait, különös tekintettel a gépjárműipar műszaki szabályozásával kapcsolatos kötelezettségekre. E nyomon követés kiterjed a nem vámjellegű kereskedelmi akadályok valamennyi aspektusára, eredményeit pedig dokumentálni kell, és azokról jelentést kell tenni az Európai Parlament és a Tanács számára.

b)  A Bizottság továbbá különös hangsúlyt fektet a szabadkereskedelmi megállapodás 13. fejezetében (A kereskedelem és a fenntartható fejlődés) szereplő munkaügyi és környezetvédelmi kötelezettségvállalások tényleges végrehajtására. Ezzel összefüggésben a Bizottság az üzleti szervezetek, szakszervezetek és nem kormányzati szervek képviselőiből álló Belföldi Tanácsadó Csoport tanácsát kéri majd. A szabadkereskedelmi megállapodás 13. fejezetének végrehajtását megfelelő módon dokumentálni kell, és arról jelentést kell tenni az Európai Parlament és a Tanács számára.

A Bizottság egyetért továbbá annak fontosságával is, hogy az érzékeny ágazatokban – a kisméretű autókét is beleértve – hirtelen felívelő behozatal esetén hatékony védelmet kell biztosítani. Az érzékeny ágazatok figyelemmel kísérésének ki kell terjednie a gépjárművekre, a textiltermékekre és az elektronikus fogyasztási cikkekre. Ezzel összefüggésben a Bizottság megjegyzi, hogy a kisméretű gépjárművek piaca védintézkedési vizsgálat szempontjából számottevőnek tekinthető.

A Bizottság megjegyzi, hogy a származási szabályokról szóló jegyzőkönyv 12. cikkével összhangban a Koreai-félsziget külső feldolgozó övezeteinek kijelölése a felek közötti nemzetközi megállapodáshoz kötött, melyet az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia. A Bizottság teljes körűen tájékoztatja a Parlamentet a Koreai-félsziget külső feldolgozó övezeteivel foglalkozó bizottság tanácskozásairól.

A Bizottság végül megjegyzi, hogy amennyiben kivételes körülmények fennállása miatt úgy határoz, hogy a vizsgálatot az 5. cikk (3) bekezdése szerint meghosszabbítja, gondoskodik arról, hogy ez a meghosszabbított időtartam ne haladja meg a 7. cikk szerint bevezetett valamely ideiglenes intézkedés lejáratának időpontját.

Melléklet II.

Együttes nyilatkozat

A Bizottság és az Európai Parlament egyetért abban, hogy szoros együttműködésre van szükség az EU–Korea szabadkereskedelmi megállapodás és a védintézkedésekről szóló rendelet végrehajtásának nyomon követése tekintetében. E célból a következőkben állapodnak meg:

–  Abban az esetben, ha az Európai Parlament védintézkedési vizsgálat kezdeményezésére irányuló ajánlást fogad el, a Bizottság alaposan megvizsgálja, hogy a hivatalból történő kezdeményezés rendelet szerinti feltételei teljesülnek-e. Amennyiben a Bizottság úgy véli, hogy e feltételek nem teljesülnek, jelentést tesz az Európai Parlament illetékes bizottságának, melyben magyarázatot ad az ilyen vizsgálat kezdeményezése szempontjából fontos valamennyi tényezőről.

–  Az Európai Parlament illetékes bizottsága kérésére a Bizottság minden olyan konkrét kérdésről jelentést tesz neki, amely a Koreai Köztársaság nem tarifális intézkedésekkel vagy a szabadkereskedelmi megállapodás 13. (A kereskedelem és a fenntartható fejlődés címet viselő) fejezetére vonatkozó kötelezettségvállalásaival kapcsolatos.

(1) Ez az álláspont a 2010. szeptember 7-én elfogadott módosításokat helyettesíti (Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0301).

Az Európai Parlament 2011. február 17-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unión kívüli projektekhez adott hitelek és garanciák veszteségeinek fedezésére az Európai Beruházási Banknak nyújtott európai uniós garanciáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2010)0174 – C7-0110/2010 – 2010/0101(COD))

P7_TA(2011)0062 A7-0019/2011

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0174),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 209. és 212. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0110/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Külügyi Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A7-0019/2011),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2011. február 17-én került elfogadásra az Európai Unión kívüli projektekhez adott hitelek és garanciák veszteségeinek fedezésére az Európai Beruházási Banknak nyújtott európai uniós garanciáról szóló 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel
[1. Módosítás, amennyiben másként nem rendelkeznek]

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 209. és 212. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek történő továbbítását követően,

a rendes jogalkotási eljárás keretében(1),

mivel:

(1)  Az Európai Unión belüli beruházások finanszírozását célzó alapvető feladata mellett az Európai Beruházási Bank (EBB) 1963 óta az Európai Unión kívül is végez finanszírozási műveleteket az Unió külpolitikájának támogatása céljából. Ez lehetővé teszi, hogy az Unió költségvetéséből az Unión kívüli területek számára hozzáférhető eszközöket az EBB pénzügyi ereje révén a kedvezményezett országok számára előnyös módon egészítse ki. E finanszírozási műveletek végzésével az EBB hozzájárul az Unió általános vezérelveinek és politikai célkitűzéseinek megvalósításához, ezzel együtt a harmadik országok fejlődéséhez és az Unió virágzásához a megváltozott gazdasági világrendben. Az EBB-nek az Unió külpolitikáját támogató műveleteit továbbra is a rendezett banki működés elveivel összhangban kell végrehajtani.

(2)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 209. cikke az EUMSZ 208. cikkével együtt előírja, hogy az EBB az alapokmányában megállapított feltételek szerint hozzájárul az Uniónak a fejlesztési együttműködés terén folytatott politikája célkitűzései elérésének előmozdításához szükséges intézkedések végrehajtásához.

(3)  Az Unió külső fellépéseinek támogatása és annak biztosítása érdekében, hogy az EBB hitelbesorolását ne befolyásolja az Unión kívüli hitelnyújtási tevékenység, az EBB külső régiókban végrehajtott műveleteinek többségét a Bizottság által kezelt európai uniós költségvetési garancia fedezte.

(4)  Legutóbb a Közösségen kívüli projektekhez adott hitelek és hitelgaranciák veszteségeinek fedezésére az Európai Beruházási Banknak nyújtott közösségi garanciáról szóló, 2009. július 13-i 633/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozat állapította meg az európai uniós garanciát a 2007–2011 közötti időszakra(2).

(5)  A külső fellépésekre vonatkozó garanciaalap („garanciaalap”) létrehozásáról szóló 2009. május 25-i 480/2009/EK, Euratom tanácsi rendelettel (kodifikált változat)(3) biztosítja az Európai Unió költségvetése számára az EBB finanszírozási műveleteihez és az EU más külső fellépéseihez kapcsolódó veszteségek fedezéséhez szükséges likviditási tartalékot.

(6)  A 633/2009/EK határozat előírásának megfelelően a Bizottság és az EBB elkészítette az EBB külső finanszírozásának félidős felülvizsgálatát, ami a „bölcsek” irányítóbizottsága által felügyelt független külső értékelésen, külső tanácsadók által végzett értékelésen és az EBB által készített egyedi értékeléseken alapult. Az irányítóbizottság 2010. február 12-én a következtetéseit és ajánlásait tartalmazó jelentést nyújtott be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és az EBB-nek.

(7)  Az irányítóbizottság jelentése megállapította, hogy az EBB-nek biztosított európai uniós garancia hatékony és erőteljes szakpolitikai eszköz, amely jelentős pénzügyi és politikai hatással jár és ezért a politikai vagy országjellegű kockázatok fedezése céljából fenn kell tartani. A jelentés javaslatot tett a 633/2009/EK határozat módosítására, hogy az EBB külső műveletei szempontjából maximális hozzáadott értéket és hatékonyságot biztosítson.

(8)  Az új többéves pénzügyi keret kidolgozásakor az uniós garancia összegét jelentősen meg kellene növelni ahhoz, hogy az Unió által a Lisszaboni Szerződéssel összhangban a határain kívül végzett tevékenységek hatékonysága és láthatósága növekedjen. [2. Módosítás]

(9)  Az EBB által európai uniós garanciával biztosított finanszírozásra jogosult vagy potenciálisan jogosult országoknak a 633/2009/EK határozat I. mellékletében szereplő felsoroláshoz képest kibővített listáját e határozat II. melléklete tartalmazza.

(10)  Az európai uniós garancia által fedezett összegeknek az egyes térségekben továbbra is az EBB által uniós garancia alapján végrehajtott finanszírozás felső határait kell jelenteniük és nem olyan célösszegeket, amelyeket az EBB-nek teljesítenie kellene.

(11)  Az EBB külső mandátumának új államokra való kiterjesztése az uniós garanciával nyújtott EBB-finanszírozás felső összeghatárának felülvizsgálata nélkül a gyakorlatban az EBB külső mandátumának keretében országonként rendelkezésre álló hitelek összegének csökkenését eredményezné. Elkerülendő az EBB tevékenységének csökkenését azokban az országokban, amelyekben az EBB fellép, helyénvaló lenne gondoskodni az említett felső összeghatárok ennek megfelelő automatikus kiigazításáról.

(12)  A regionális felső összeghatárok mellett a 2 000 000 000 EUR összegű opcionális mandátumot (az éghajlatváltozással kapcsolatos mandátum)is aktiválni kell és olyan keretösszeget kell belőle képezni, amelyből a mandátum által érintett régiókban támogatható az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése és az azokhoz való alkalmazkodás terén nyújtott EBB-finanszírozás. Az EBB – a Bizottsággal szorosan együttműködve – szakértelmével és eszközeivel segítheti az állami hatóságokat és a magánszektort az éghajlatváltozással kapcsolatos problémák kezelésében és a rendelkezésre álló források lehető legjobb hasznosításában. Az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését és az azokhoz való alkalmazkodást célzó projektek esetében az EU külső segítségnyújtása keretében felhasznált EBB eszközöket, amennyire lehetséges, ki kell egészíteni az EU-költségvetésben rendelkezésre álló kedvezményes alapokkal, az éghajlatváltozással összefüggő finanszírozáshoz nyújtott vissza nem térítendő támogatások és hitelek hatékony és következetes ötvözése révén. E tekintetben helyénvaló, hogy a Bizottság Európai Parlamentnek és Tanácsnak szóló éves jelentése részletesen beszámoljon az e projektek finanszírozására igénybe vett pénzügyi eszközökről, feltüntetve azokat az összegeket, amelyeket az EBB opcionális mandátuma alapján fordít finanszírozásra, valamint a támogatások megfelelő összegeit.

(13)  Azon országok esetében, ahol az EBB az uniós garancia alapján az éghajlatváltozás hatásainak enyhítéséhez nyújt finanszírozást, a jogosultság korlátozható, mielőtt az EBB forrásokat különítene el azon országok számára, amelyekről a Tanács úgy ítéli meg, hogy nem kötelezték el magukat a megfelelő, éghajlatváltozással kapcsolatos célok elérése iránt. A Tanács még azelőtt kiszabhat ilyen korlátozásokat, hogy az EBB az éghajlatváltozással kapcsolatos mandátum alapján kötelezettséget vállalna pénzeszközök juttatására az egyes országoknak. A korlátozásokról szóló határozatok előtt a Tanácsnak konzultálnia kell az Európai Külügyi Szolgálattal (EKSZ) és a Bizottsággal.

(14)  Az EBB-nek elő kell készítenie a mikrohitelek finanszírozásának potenciálisan 2014-től kezdődő kivitelezését azért, hogy a gazdagságot generáló mikroprojektek fejlesztése és a szegénység csökkentése érdekében a leginkább rászorulók is könnyebben hozzáférjenek a banki finanszírozáshoz;[3. Módosítás]

(15)  Lehetővé kell tenni, hogy a Bizottság egyetértésével az EBB a visszatérített kockázati tőkét és a korábbi műveletekből származóan visszafizetett speciális hiteleket újból befektethesse ugyanolyan jellegű új tevékenységekbe a partnerországok javára, amint az a Bizottságnak az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosítására irányuló javaslatában szerepel(4).

(16)  Az éghajlatváltozással kapcsolatos mandátum keretében bizonyos fokú rugalmassággal kell kezelni a régiók közötti elosztást annak érdekében, hogy a 2011–2013 közötti hároméves időszakban a rendelkezésre álló eszközöket a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban lehessen igénybe venni, egyidejűleg törekedve a régiók közötti kiegyensúlyozott elosztás biztosítására ezen időszak alatt, az általános mandátum keretében a külső támogatásra vonatkozóan megállapított prioritások alapján.

(17)  ▌Az értékelés arra a következtetésre jutott, hogy bár az EBB által az értékelt időszakban (2000-2009) végrehajtott műveletek általában összhangban voltak az EU külpolitikájával, erősebbé, kifejezettebbé és strukturáltabbá kell tenni az EU politikai célkitűzései és azoknak az EBB általi operatív végrehajtása közötti kapcsolatot.

(18)  A mandátum koherenciájának erősítése érdekében és azért, hogy az EBB külső hitelnyújtási tevékenysége fokozottabban az uniós politikák támogatására összpontosuljon és a kedvezményezettek számára a lehető legtöbb előnnyel járjon, e határozatnak az EBB hitelnyújtási műveleteire vonatkozó mandátum keretében az összes jogosult ország tekintetében magas szintű horizontális célokat kell megállapítania, figyelembe véve az EBB komparatív előnyeit azokon a területeken, amelyeken jó eredményeket ért el. Az EBB-nek így a határozat alkalmazási körébe tartozó valamennyi régióban az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése és az azokhoz való alkalmazkodás, a szociális és gazdasági infrastruktúra (mindenekelőtt a közlekedés, az energia, többek között a megújuló energia, az új energiaforrásokra irányuló kutatás és fejlesztés (K+F), az energiabiztonság, az energetikai infrastruktúra, a környezetvédelmi infrastruktúra – beleértve a vízellátást és szennyvízkezelést –, valamint az információs és kommunikációs technológia területén) végrehajtandó, valamint a helyi magánszektor fejlesztését célzó – különösen a kis- és középvállalkozásokat támogató – projekteket kell finanszíroznia. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a kkv-k tőkéhez jutásának elősegítése alapvető szerepet tölthet be a gazdaság élénkítésében és a munkanélküliség elleni küzdelemben. Ezeken a területeken az EBB hitelnyújtási műveleteit alátámasztó egyik célkitűzésnek a partnerországok közötti regionális integrációnak, többek között a csatlakozás előtt álló országok, a szomszédos országok és az Unió közötti gazdasági integrációnak kell lennie. Az EBB a technológia- és ismeretátadás elősegítéséhez hozzájáruló közvetlen külföldi befektetések formájában támogathatja az uniós jelenlétet a partnerországokban, a fent említett területeken történő befektetések esetében az uniós garancia alapján vagy saját kockázatára.

(19)  A kkv-k hatékony megszólítása céljából az EBB-nek együtt kell működnie a helyi pénzügyi közvetítő intézményekkel, különösen annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi előnyök egy része továbbkerüljön ezek ügyfeleihez, megtörténjék az ügyfelek projektjeinek ellenőrzése az uniós fejlesztési céloknak való megfelelőség szempontjából, valamint a piaci finanszírozáshoz képest hozzáadott érték jöjjön létre. A kkv-k támogatásához kapcsolódó pénzügyi közvetítői tevékenységeknek teljes mértékben átláthatóknak kell lenniük, és rendszeresen jelentést kell tenni róluk az EBB-nek. ▌

(20)  Míg az EBB ereje beruházási bank voltában nyilvánul meg, e határozat keretében az EBB-nek – a Bizottsággal szorosan együttműködve és az Európai Parlament demokratikus kontrollja alatt – a fejlesztési politikával kapcsolatos európai konszenzus elveit, valamint az EUMSZ 208. cikkében szereplő és a 2005-ös Párizsi Nyilatkozatban felvázolt, a segélyek hatékonyságra vonatkozó elveket és a 2008-ra szóló accrai cselekvési napirendet követve kell külső műveleteinek a fejlesztésre gyakorolt hatását kialakítania. Ezt számos konkrét intézkedéssel kell megvalósítani, különösen úgy, hogy az EBB megerősíti a projektek környezetvédelmi, szociális és fejlesztési szempontjainak, többek között az emberi jogoknak és a konfliktusokkal kapcsolatos kockázatoknak az értékelésére való képességét, és előmozdítja a helyi konzultációt a hatóságokkal és a civil társadalommal. Az EBB-nek – a projekt tekintetében megfelelő körültekintést tanúsítva – köteleznie kell a projekttámogatót helyi konzultációk megtartására és ezek eredményének közzétételére. Emellett nagyobb mértékben kell olyan ágazatokra összpontosítania, amelyek terén az Unión belüli finanszírozási műveletek kapcsán komoly szakértelemre tett szert és amelyek támogatják a szóban forgó ország fejlődését (többek között ilyen a kkv-k és mikrovállalkozások pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférése), a környezetvédelmi infrastruktúra, többek között a vízellátás és szennyvízkezelés, a fenntartható közlekedés és az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése, és különösen a megújuló energiaforrások terén. Az egészség és oktatás támogatását célzó projekteket is be lehet venni a finanszírozott projektek közé, különösen az infrastruktúra területén, amennyiben ez egyértelmű hozzáadott értéket jelent. Az EBB-nek fokozatosan erősítenie kell tevékenységét ▌az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás terén, adott esetben nemzetközi pénzügyi intézményekkel és európai kétoldalú pénzügyi intézményekkel együttműködve. Ez szükségessé teszi a kedvezményes forrásokhoz való hozzáférést és ésszerű határidőn belül az EBB külső tevékenységeire szánt specializált emberi erőforrások növelését. Az EBB tevékenységének ki kell egészítenie az EU-nak az intézményépítéshez és az ágazati reformokhoz kapcsolódó célkitűzéseit és prioritásait. Végül, az EBB-nek a projektek és eredményeik fejlesztési és környezeti szempontjaihoz kapcsolódó teljesítménymutatókat kell meghatároznia.

(21)  A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével létrejött az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének) (főképviselő) funkciója, amelynek a célja az uniós külkapcsolatok jelentőségének és koherenciájának erősítése, a képviselő egyben a külkapcsolatokkal foglalkozó szakbizottság alelnöke is ▌.

(22)  Az utóbbi években kiszélesedett és megerősödött az Unió külpolitikája is. Ez történt különösen az előcsatlakozási stratégia, az európai szomszédságpolitika, a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégia, a Latin-Amerikával és Délkelet-Ázsiával megújított partnerségek, valamint az Unió Oroszországgal, Kínával és Indiával fennálló stratégiai partnerségei esetében. Ez a helyzet az uniós fejlesztési szakpolitikái tekintetében is, amelyek ma már valamennyi fejlődő országra kiterjednek. Az Unió külkapcsolatait 2007 óta új pénzügyi eszközök is támogatják, így az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA), az európai szomszédsági és partnerségi eszköz (ENPI), a fejlesztési együttműködési eszköz (DCI), az európai finanszírozási eszköz a demokráciáért és az emberi jogokért (EIDHR), valamint a stabilitási eszköz.

(23)  Az EKSZ létrejöttére tekintettel és e határozat hatálybalépését követően a Bizottság és az EBB módosítja a Közösségen kívüli projektekhez adott hitelek és hitelgaranciák veszteségeinek fedezésére az Európai Beruházási Banknak nyújtott közösségi garanciáról szóló 2006. december 19-i 2006/1016/EK tanácsi határozat(5) által érintett régiók közötti együttműködésről és koordinációról szóló egyetértési megállapodást, és esetenként, a főképviselő egyetértésével kiterjeszti az új egyetértési megállapodást az EKSZ-re, különös tekintettel az EBB-vel és a Bizottsággal folytatott rendszeres időközönkénti és rendszeres stratégiai szintű párbeszédre, amelyben az EKSZ-nek is részt kellene vennie, és az EKSZ hatáskörébe tartozó egyéb kérdésekre.

(24)  A csatlakozás előtt álló országokban az EBB tevékenysége a csatlakozási és európai partnerségek keretében zajlik, amelyek megállapították az egyes országokkal és Koszovóval(6) kapcsolatos prioritásokat azzal a céllal, hogy ezek az országok közelebb kerüljenek az Unióhoz, és kialakuljon az uniós segítségnyújtás kerete. A Nyugat-Balkánon a stabilizációs és társulási folyamat jelenti az uniós politika keretét. Ez progresszív partnerségen alapul, amelynek keretében az Unió kereskedelmi kedvezményeket, gazdasági és pénzügyi támogatást és a stabilizációs és társulási megállapodások révén szerződéses kapcsolatokat biztosít. Az előcsatlakozási támogatási eszköz révén nyújtott pénzügyi támogatás segíti a tagjelölt és lehetséges tagjelölt országokat abban, hogy felkészüljenek az uniós tagságból eredő kötelezettségekre és kihívásokra. Ez a segítségnyújtás támogatja a reformfolyamatot, többek között az esetleges tagságra való felkészülést. Az intézmények kialakítására, az Unió vívmányaihoz való igazodásra és az uniós politikák és eszközök alkalmazására való felkészülésre, valamint a gazdasági konvergencia megvalósítását szolgáló eszközök ösztönzésére összpontosít.

(25)  Az EUMSZ 209. cikkének (3) bekezdése értelmében az EBB-nek törekednie kell a 2015-ös millenniumi fejlesztési célok megvalósításának közvetett támogatására mindazon régiókban, ahol tevékenységét folytatja.

(26)  A szomszédos országokban az EBB tevékenységének az európai szomszédságpolitika keretében kell zajlania, amelynek célja, hogy az Unió különleges kapcsolatot alakítson ki a szomszédos országokkal, az Unió értékein – így a demokrácián, a jogállamiságon, a jó kormányzáson és az emberi jogok tiszteletben tartásán – alapuló, valamint az együttműködésre épülő szoros és békés kapcsolattal jellemezhető, virágzó és jó szomszédságban élő területek létrehozása érdekében. E célok eléréséhez az EU és partnerei kétoldalú cselekvési tervekről állapodtak meg, amelyekben többek között politikai és biztonsági kérdéseket, kereskedelmi és üzleti témákat, környezetvédelmi és szociális problémákat, valamint a közlekedés és az energiahálózatok integrációját magukban foglaló prioritásokat állapítottak meg, mint például a Nabucco földgázvezeték-projekt és más földgázvezeték-projektek, amelyek különösen fontosak az Unió számára. Az Unió a Mediterrán Térségért, az Unió balti-tengeri régióra vonatkozó stratégiája, a keleti partnerség és a fekete-tengeri szinergia az európai szomszédságpolitikát kiegészítő multilaterális és regionális kezdeményezések, amelyek célja az Európai Unió és a közös kihívásokkal küzdő és/vagy közös földrajzi környezeten osztozó szomszédos partnerországok szóban forgó csoportja közötti együttműködés előmozdítása. Az Unió a Mediterrán Térségért elnevezésű kezdeményezés célja az euromediterrán integráció folyamatának újraindítása a közös és szolidáris gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődés elősegítése révén a Földközi-tenger mindkét partján és hozzájárul a társadalmi-gazdasági, szolidaritáson alapuló és regionális integráció javításához, a fenntartható fejlődéshez és a tudásépítéshez, hangsúlyozva a regionális és transznacionális projekteket támogató pénzügyi együttműködés erősítésének szükségességét. Az Unió a Mediterrán Térségért kiemelten támogatja a tengeri és szárazföldi gyorsforgalmi útvonalak létrehozását, a Földközi-tenger szennyezésmentesítését, a földközi-tengeri napenergia-tervet, a kezdeményezést a földközi-tengeri térség vállalkozásainak fejlesztéséért, a polgári védelmi kezdeményezéseket és az euromediterrán egyetemet. Az EU balti-tengeri régióra vonatkozó stratégiája a balti-tengeri régió fenntartható környezetét és optimális gazdasági és társadalmi fejlődését támogatja. A keleti partnerség célja, hogy megteremtse az Európai Unió és a keleti partnerországok közötti politikai társuláshoz és mélyebb gazdasági integrációhoz szükséges feltételeket, ami csak akkor érhető el, ha a keleti partnerség valamennyi országa betartja a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tisztelete elvét. Az Orosz Föderáció és az Unió széleskörű stratégiai partnerségi kapcsolatot folytat, amely eltér az európai szomszédságpolitikától, és amely a „közös területek” és menetrendek révén ölt formát. Ezeket multilaterális szinten az Északi Dimenzió egészíti ki, amely az Unió, Oroszország, Norvégia és Izland közötti együttműködés keretét adja.

(27)  Az EBB Latin-Amerikában végzett tevékenységének keretét az Unió, Latin-Amerika és a karib térség közötti stratégiai partnerségnek kell jelentenie. Amint azt „Az Európai Unió és Latin-Amerika: Globális szereplők partnersége” című 2009. szeptemberi bizottsági közlemény(7) is hangsúlyozta, a Latin-Amerikával folytatott együttműködés terén az EU számára kiemelt terület a regionális integráció erősítése, valamint a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség felszámolása a fenntartható gazdasági és szociális fejlődés előmozdítása céljából. Ezeket a politikai célkitűzéseket a latin-amerikai országok fejlettségének eltérő szintjét figyelembe véve kell erősíteni. Párbeszédet kell folytatni az Unió és Latin-Amerika számára közös érdeket jelentő területeken, többek között a környezetvédelem, az éghajlatváltozás, a katasztrófakockázatok csökkentése, valamint az energia, a tudomány, a kutatás, a felsőoktatás, a technológia és az innováció terén.

(28)  Az EBB-nek aktív tevékenységet kell folytatnia Ázsiában a dinamikus feltörekvő gazdaságokban és a kevésbé virágzó országokban egyaránt. Ebben a változatos régióban az Unió elmélyíti stratégiai partnerségét Kínával és Indiával, és tárgyalásokat folytat a délkelet-ázsiai országokkal létrehozandó új partnerségekről és szabadkereskedelmi megállapodásokról. Ugyanakkor az Unió számára továbbra is kiemelt terület marad az Ázsiával folytatott fejlesztési együttműködés. Az ázsiai régióval kapcsolatos uniós fejlesztési stratégia célja az átfogó, tartós gazdasági növekedés támogatása révén a szegénység felszámolása, a kedvező környezet, a kereskedelem és a régión belüli integráció feltételeinek előmozdítása, az irányítás erősítése, a politikai és társadalmi stabilitás fokozása és a 2015-re elérendő millenniumi fejlesztési célok támogatása. A felek együttműködve alakítják ki a közös kihívások – például az éghajlatváltozás, a fenntartható fejlődés, a biztonság és stabilitás, az irányítás és az emberi jogok, valamint a természeti és emberi katasztrófák megelőzése és az általuk okozott károk enyhítése – kezeléséhez szükséges politikákat.

(29)  Az Európai Tanács által 2007 júniusában a Közép-Ázsiával folytatott új partnerségre vonatkozóan elfogadott uniós stratégia megerősítette a regionális és kétoldalú párbeszédet és az uniós együttműködést a közép-ázsiai országokkal a régió legfontosabb kérdései tekintetében, mint például a szegénység csökkentése, a fenntartható fejlődés és a stabilitás. A stratégia megvalósítása jelentős lépés az emberi jogok, a jogállamiság, a jó irányítás és a demokrácia, az oktatás, a gazdasági fejlődés, a kereskedelem és a beruházások, az energia-, közlekedési és környezetvédelmi politikák terén.

(30)  Az EBB Dél-Afrikában végzett tevékenységének keretét az EU és Dél-Afrika közötti országstratégiai dokumentumnak kell jelentenie. A stratégiai dokumentumban meghatározott fő területek a munkahelyteremtés és a szolgáltatásnyújtási kapacitás fejlesztése, valamint a szociális kohézió. Az EBB dél-afrikai tevékenysége teljes mértékben kiegészítette a Bizottság fejlesztési együttműködési programját, konkrétan azáltal, hogy az EBB a magánszektor támogatására, valamint az infrastruktúra és a szociális szolgáltatások (ingatlan, energiaellátás, ivóvíz-tisztítási projektek, települési infrastruktúra) bővítését célzó beruházásokra összpontosít. A stratégiai dokumentum félidős felülvizsgálata az éghajlatváltozás terén végrehajtott fellépések erősítését javasolta, a környezetbarát munkahelyek teremtését támogató tevékenységeken keresztül.

(31)  Az érintett régiókban megvalósuló átfogó uniós támogatás összehangolásához lehetőséget kell találni arra, hogy az EBB finanszírozási tevékenységét, amikor és amennyiben szükséges – a projektek előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos technikai segítségnyújtás mellett például garancia, kockázati tőke és kamattámogatás vagy beruházások társfinanszírozása formájában – össze lehessen kapcsolni az Unió költségvetési forrásaival az IPA, az ENPI, a stabilitási eszköz, az EIDHR és Dél-Afrika esetében a DCI révén. Az EBB-finanszírozás és más uniós költségvetési források összekapcsolásakor minden finanszírozási döntésnek világosan meg kell határoznia a bevonandó erőforrásokat. A Bizottság Európai Parlamentnek és Tanácsnak előterjesztett, az EBB által e határozat keretében végrehajtott finanszírozási műveletekről szóló éves jelentésének tartalmaznia kell az EBB-finanszírozással együtt felhasznált költségvetési források és pénzügyi eszközök részletes lebontását. A következő többéves pénzügyi keretben nagyobb szinergiát kell kialakítani ezen uniós finanszírozási eszközök és az EBB külső mandátuma között.

(32)  Valamennyi szinten, így a felső szinteken megvalósuló stratégiai tervezés és a későbbi tényleges projektfejlesztés terén egyaránt biztosítani kell, hogy az EBB külső hitelnyújtási tevékenysége megfeleljen az EU külpolitikájának és az ebben a határozatban megállapított magas szintű célkitűzéseknek és támogassa azokat. Annak érdekében, hogy következetesebbé váljanak az EU külső fellépései, tovább kell erősíteni a Bizottság, az Európai Külügyi Szolgálat és az EBB részvételével a politikáról és stratégiáról folytatott eszmecserét. Ugyanezért szükség van arra is, hogy az EBB, a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat között operatív szinten szorosabb együttműködés és korai kölcsönös információcsere valósuljon meg. Az EBB Unión kívüli irodáinak – ahol helyénvalónak tűnik – az Unió küldöttségein belül kellene elhelyezkedniük ezen együttműködés fokozása és a működési költségek megosztása érdekében. Különösen fontos, hogy az EBB, a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat szükség esetén megfelelő időben megvitassa nézeteit a programozási dokumentumok előkészítése során annak érdekében, hogy maximalizálni lehessen a szinergiákat e három uniós intézmény tevékenysége között.

(33)  Az általános mandátum célkitűzéseinek és azok végrehajtásának összekapcsolását célzó gyakorlati intézkedéseket a ▌regionális operatív iránymutatás határozza meg. Ezen általános érvényű és e határozatot kiegészítő iránymutatás kidolgozása céljából fel kell hatalmazni a Bizottságot, hogy az EBB-vel és – a hatáskörébe tartozó kérdések esetében – az Európai Külügyi Szolgálattal szoros együttműködésben felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az EUMSZ 290. cikkének megfelelően. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson. Ennek az iránymutatásnak kell az egyes régiókra vonatkozó szélesebb uniós politikai keret kiindulási pontjául szolgálnia, tükrözve az EU országstratégiáját és biztosítva azt, hogy az EBB finanszírozása kiegészítse az EU által a különböző régiókban alkalmazott vonatkozó támogatási politikát, programokat és eszközöket. Az iránymutatást az EBB külső mandátumáról szóló éves bizottsági jelentés keretében kell az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszteni.

(34)  Az EBB a Bizottsággal folytatott konzultáció alapján elkészíti finanszírozási műveletei tervezett aláírásának indikatív többéves programját annak érdekében, hogy biztosítható legyen a garanciaalap feltöltésének megfelelő költségvetési tervezése, valamint az EBB finanszírozási előrejelzései és az e határozatban kijelölt felső határok közötti megfelelés. A Bizottságnak a költségvetési hatóság részére benyújtott rendes költségvetés-tervezése során figyelembe kell vennie ezt a tervet.

(35)  A Bizottságnak az eddigi pozitív tapasztalatok alapján javasolnia kell egy uniós együttműködési és fejlesztési platform 2012 közepéig történő létrehozását a vissza nem térítendő támogatások és kölcsönök fokozottabb ötvözését és racionalizálását célzó mechanizmusok működésének optimalizálása és ésszerűsítése érdekében. A javaslatnak a platform költségeit és hasznát számba vevő hatásvizsgálaton kell alapulnia. Vizsgálódásai során a Bizottságnak konzultálnia kell az EBB-vel, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD), és más európai több- és kétoldalú pénzügyi intézményekkel. A Bizottság e célból létrehoz egy, a tagállamok képviselőiből, európai parlamenti képviselőkből, valamint az EBB és – szükség esetén – más, az uniós együttműködés és fejlesztés területén tevékenykedő intézmények képviselőiből álló munkacsoportot. Ennek a platformnak az Európai Bizottság irányítása alatt hozzá kell járulnia a szinergiák, a projektcsatornákkal kapcsolatos információcsere és a különböző intézmények komparatív előnyein alapuló „kölcsönös bizalmi” megállapodások előmozdításához, tiszteletben tartva az uniós intézmények szerepét és előjogait az uniós költségvetés végrehajtása és a pénzügyi intézmények által nyújtott hitelek lebonyolítása kapcsán. Egy ilyen platform különösen fontos a fejlesztésre vagy az éghajlatváltozással szembeni küzdelemre irányuló projektek finanszírozása esetén.

(36)  Az EBB-t ösztönözni kell arra, hogy végezzen költség-haszon elemzést külső tevékenységének földrajzi alapon történő fokozatos „leányvállalatokba” szervezése céljából annak érdekében, hogy jobban alkalmazkodjon az egyes övezetek sajátosságaihoz, és elősegítse a partnerországoknak a pénzeszközök és a finanszírozásban részesülő érintett projektek gyakorlati kezelésében való részvételét és megosztott felelősségvállalását. A fent említett elemzés eredményétől függően az EBB-nek fontolóra kell vennie, hogy ezt a folyamatot az idáig az euromediterrán beruházási és partnerségi pénzügyi eszköz (FEMIP) keretében végzett földközi-tengeri tevékenységeinek leányvállalatosításával kezdje, létrehozva egy olyan közös fejlesztést szolgáló euromediterrán pénzügyi intézetet, amelynek az EBB főrészvényese marad. A Földközi-tenger térsége esetében ez az intézményi átalakítás lehetővé tenné az EBB számára, hogy javítsa földközi-tengeri országokbeli fellépésének hatékonyságát, fokozza ismertségét, valamint nagyobb pénzügyi támogatást biztosítson az Unió a Mediterrán Térségért kiemelt kezdeményezéseinek. Az EBB-nek emellett támaszkodnia kell a vállalatok és a partnerországbeli civil társadalom szereplői közötti kapcsolatépítést elősegítő Invest in Med programra is.

(37)  Az EBB-t ösztönözni kell az Unión kívüli, európai uniós garancia igénybevétele nélküli műveletek növelésére és pénzügyi eszközeinek változatosabbá tételére, hogy ezzel ösztönözni lehessen a garanciák igénybevételét a piachoz csak kedvezőtlen feltételek mellett hozzáférő országok és projektek számára, amelyek esetében a garancia magas hozzáadott értéket képvisel. Következésképpen az EBB-nek – minden esetben az Unió külpolitikai célkitűzéseinek támogatása céljából – növelnie kell a saját kockázatra nyújtott hiteleinek összegét, különösen a csatlakozás előtt álló és a szomszédos országokban, valamint más térségek befektetési minősítésű országaiban, ugyanakkor az alacsonyabb hitelminősítésű országokban is, ha az EBB megfelelő, harmadik fél által nyújtott garanciával rendelkezik. Az EBB-nek a Bizottsággal egyetértésben megfelelő politikát kell kidolgoznia annak eldöntéséhez, hogy a projekteket az európai uniós garancia alá tartozó mandátumhoz vagy az EBB saját kockázatú finanszírozásához sorolja-e. Ez a politika mindenekelőtt az országok és az érintett projektek hitelképességét venné figyelembe. A külső mandátum 2013 utáni időszakra való megújításakor helyénvaló lenne e politika eredményeit számba venni, és a garanciára jogosult országok jegyzékét felülvizsgálni, a garanciaalap feltöltése tekintetében jelentkező következmények figyelembevételével.

(38)  Az EBB-t ösztönözni kell arra, hogy megfelelő garanciák esetén növelje a fogadó országok alsóbb közigazgatási szinten működő közintézményeire irányuló műveleteit.

(39)  Az EBB-nek ki kell bővítenie az ajánlott új és innovatív finanszírozási eszközök körét, többek között nagyobb figyelmet fordítva a garanciák kidolgozására. Emellett az EBB-t ösztönözni kell arra, hogy helyi pénznemben nyújtson kölcsönt és bocsásson ki kötvényt a helyi piacokon, feltéve, hogy a partnerországok végrehajtották a szükséges strukturális reformokat, mindenekelőtt a pénzügyi ágazatban, valamint bevezettek más, az EBB tevékenységét megkönnyítő intézkedéseket.

(40)  Annak biztosításához, hogy az EBB a régiókban és alrégiókban megfeleljen a mandátum követelményeinek, elegendő személyi és pénzügyi forrást kell ésszerű határidőn belül biztosítani az EBB külső tevékenységéhez. Ez mindenekelőtt tartalmazná az EU fejlesztési együttműködési célkitűzéseinek támogatásához, a Bank tevékenységeivel kapcsolatos környezeti, szociális és fejlesztési szempontok előzetes értékelésére való fokozottabb összpontosításhoz és a projekteknek a végrehajtás során végzett hatékony nyomon követéséhez szükséges megfelelő kapacitást. A hatékonyság és eredményesség további növelésére szolgáló lehetőségeket fenn kell tartani és tevékenyen törekedni kell a szinergiák kialakítására.

(41)  Az Unión kívüli, e határozat hatálya alá tartozó finanszírozási műveletei során az EBB-nek törekednie kell arra, hogy ▌tovább erősítse a koordinációt és az együttműködést a nemzetközi pénzügyi intézményekkel és az európai kétoldalú intézményekkel, beleértve adott esetben az ágazati feltételrendszerrel kapcsolatos együttműködést és az eljárásokkal kapcsolatos kölcsönös bizalmat, a közös társfinanszírozást és a globális kezdeményezésekben való részvételt, például a segélyek összehangolásának és hatékonyságának előmozdítását. Az ilyen jellegű koordinációnak és együttműködésnek lehetővé kell tennie a projektek közötti átfedések és az uniós finanszírozású projektekkel kapcsolatos nem kívánt verseny kiküszöbölését. Ezen erőfeszítéseket a viszonosságra kell alapozni ▌. Az egyéb nemzetközi pénzintézetekkel, illetve kétoldalú pénzügyi intézményekkel kötött együttműködési megállapodások révén megvalósuló EBB-finanszírozásoknak összhangban kell lenniük a jelen határozatban meghatározott elvekkel.

(42)  Az Unión kívüli, közösen támogatott országokban az EBB-nek javítania kell az egyéb európai finanszírozó szervezetekkel való együttműködést. A Bizottság, az EBB és az EBRD között háromoldalú egyetértési megállapodás jött létre, amely kiterjed valamennyi olyan Unión kívüli országra, ahol az intézmények közösen tevékenykednek. A megállapodás révén elkerülhető, hogy az EBB és az EBRD egymással versengjen, és lehetővé válik számukra, hogy saját komparatív előnyeiket maximálisan kihasználva egymást kiegészítve lépjenek fel. A megállapodásnak továbbá rendelkeznie kell az eljárások ésszerű időn belüli közelítéséről. E két, többségében európai tőkéjű bank belátható időn belüli közelítését a külső fellépés európai pénzügyi eszközeinek optimalizálását szem előtt tartva kell mérlegelni.

(43)  Meg kell erősíteni az EBB által a Bizottság felé irányuló jelentési és információátadási tevékenységet annak érdekében, hogy a Bizottság szilárdabb alapokra építse az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak előterjesztett, az EBB által e határozat keretében végrehajtott finanszírozási műveletekről szóló éves jelentését. A jelentésnek mindenekelőtt értékelnie kell azt, hogy az EBB finanszírozási műveletei az operatív iránymutatás figyelembevételével megfelelnek-e ennek a határozatnak, és tartalmaznia kell egy olyan részt, amely ismerteti az EBB által – például az EU külső politikáinak támogatása és a mandátummal kapcsolatos követelmények, a finanszírozott műveletek minősége és a pénzügyi előnyök ügyfeleknek való továbbadása terén – képviselt többletértéket, valamint egy olyan részt, amely a Bizottsággal, az EBRD-vel, más nemzetközi pénzügyi intézményekkel és kétoldalú adományozókkal folytatott együttműködést, többek között a társfinanszírozást ismerteti. A jelentésnek értékelnie kell továbbá, hogy az EBB milyen mértékben veszi figyelembe a finanszírozott projektek kidolgozása és nyomon követése során a gazdasági, pénzügyi, ökológiai és társadalmi fenntarthatóságot. A jelentésen belül külön részben kell részletesen értékelni, hogy milyen intézkedéseket tesz az EBB a 633/2009/EK határozat szerinti jelenlegi mandátum betartása érdekében, különös figyelmet szentelve az EBB műveletei során az offshore pénzügyi központokban igénybe vett pénzügyi eszközökre. Az EBB-nek finanszírozási műveletei során gondoskodnia kell arról, hogy a gyengén szabályozott vagy nem együttműködő országokkal szembeni politikáit megfelelően végrehajtva hozzájáruljon az adócsalás és az adókijátszás elleni nemzetközi küzdelemhez. A jelentésnek értékelést kell tartalmaznia a projektek társadalmi és fejlesztési szempontjairól. A jelentést nyilvánosságra kell hozni, ezzel lehetővé téve a civil társadalom, valamint a kedvezményezett országok számára a véleménynyilvánítást. A jelentésnek szükség esetén hivatkoznia kell a körülményekben bekövetkezett olyan jelentős változásokra, amelyek az időszak vége előtt indokolttá teszik a mandátum további módosítását. Ennek a jelentésnek tartalmaznia kell különösen az e határozat alapján, valamennyi uniós pénzügyi forrással és más donorral együttesen felhasznált EBB-finanszírozás részletes lebontását, és ezáltal részletes áttekintést kell nyújtania a finanszírozási műveletek pénzügyi kitettségéről.

(44)  Az EBB finanszírozási műveleteit továbbra is az EBB saját szabályainak és eljárásainak – beleértve a megfelelő ellenőrzési intézkedéseket és az adóelkerülés megakadályozását célzó intézkedéseket –, valamint a Számvevőszékkel és az Európai Csalás Elleni Hivatallal (OLAF) kapcsolatos vonatkozó szabályoknak és eljárásoknak megfelelően kell irányítani,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az EU garanciavállalása

(1)  Az Európai Unió költségvetési garanciát (európai uniós garancia) nyújt az Európai Beruházási Banknak (EBB) az Unión kívül végrehajtott műveletekre. Az európai uniós garancia az Európai Beruházási Banknak (EBB) nyújtott globális garancia az esedékes, de a bankhoz be nem folyt kifizetésekre, olyan beruházási projektekhez nyújtandó hitelek és hitelgaranciák tekintetében, amelyek a (2) bekezdésnek megfelelően garanciára jogosultak. Az EBB hitelnyújtási tevékenységeinek meg kell felelniük az Unió külső fellépésére és szakpolitikáira vonatkozó általános irányelveknek és hozzá kell járulniuk ezek céljainak eléréséhez.

(2)  Európai uniós garanciára jogosultak az EBB által olyan, az e határozat hatálya alá tartozó országokban végrehajtott beruházási projektekhez nyújtott hitelek és hitelgaranciák, amelyeket az EBB saját szabályainak és eljárásainak – többek között az EBB szociális és környezeti normákra vonatkozó nyilatkozatának – megfelelően, és az Unió vonatkozó külpolitikai célkitűzéseinek támogatása érdekében nyújtanak, amennyiben az EBB-finanszírozást le nem járt vagy meg nem szüntetett, aláírt megállapodás értelmében biztosítják (EBB finanszírozási műveletek).

(3)  Az európai uniós garancia az EBB finanszírozási műveletei keretében megnyitott hitelek és nyújtott garanciák teljes összegének 65%-ára korlátozódik, az összes kapcsolódó összeg hozzáadásával és a visszafizetett összegek levonásával.

(4)  Az európai uniós garancia az EBB által a 2007. február 1-jén kezdődő és 2013. december 31-ig tartó időszak során aláírt finanszírozási műveletekre vonatkozik. Az EBB által a 2006/1016/EK tanácsi határozat, a Közösségen kívüli projektekhez adott hitelek és garanciák veszteségeinek fedezésére az Európai Beruházási Banknak nyújtott közösségi garanciáról szóló 2006/1016/EK határozat értelmében a közép-ázsiai országok jogosultságáról szóló, 2008. november 4-i 2008/847/EK tanácsi határozat(8), és a 633/2009/EK határozat értelmében megkötött finanszírozási műveletek továbbra is az e határozat keretében biztosított európai uniós garancia fedezetébe tartoznak.

(5)  Amennyiben a (4) bekezdésben említett időtartam lejártáig az Európai Parlament és a Tanács a Bizottság által a 19. cikknek megfelelően benyújtott javaslat alapján nem fogad el az EBB Unión kívüli finanszírozási műveleteihez kapcsolódó új európai uniós garancia nyújtásáról szóló határozatot, az említett időtartam automatikusan hat hónappal meghosszabbodik.

2. cikk

A mandátum felső határai

(1)  A 2007–2013 közötti időszak egészére vonatkozóan az EBB finanszírozási műveleteinek maximális felső összeghatára a törölt összegek levonásával legfeljebb 29 567 000 000 EUR, amely két részből áll.

(2)  Az általános mandátum kötelező regionális felső összeghatárokra és további indikatív összeghatárokra oszlik, az I. mellékletben meghatározottaknak megfelelően. A regionális felső összeghatárokon belül az általános mandátumba tartozó régiók tekintetében az EBB fokozatosan biztosítja az országok közötti kiegyensúlyozott elosztást.

(3)  Az EBB általános mandátum keretébe tartozó finanszírozási műveletei az e határozat 3. cikkében meghatározott célkitűzésekhez kapcsolódnak.

(4)  Az éghajlatváltozással kapcsolatos mandátumba tartoznak az EBB által az e határozat keretébe tartozó valamennyi országban végrehajtott finanszírozási műveletek, amennyiben hozzájárulnak ahhoz az alapvető uniós politikai célkitűzéshez, amely az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését és az azokhoz való alkalmazkodást célzó – mindenekelőtt a megújuló energiaforrások, az energiahatékonyság és a fenntartható közlekedés terén az üvegházhatású gázok kibocsátásának megszüntetéséhez vagy csökkentéséhez, vagy az éghajlatváltozás által az érzékeny országokra, ágazatokra és közösségekre gyakorolt hátrányos hatásokkal szembeni ellenálló képesség növeléséhez hozzájáruló – projektek támogatásával az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére irányul, és amely az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének általános céljához kapcsolódik. Az éghajlatváltozással kapcsolatos mandátumot a Bizottsággal szorosan együttműködve kell végrehajtani, amennyire lehetséges ▌, az EBB-finanszírozás és az EU költségvetéséből származó források kombinálásával. Azon országok esetében, ahol az EBB az uniós garancia alapján az éghajlatváltozás hatásainak enyhítéséhez nyújt finanszírozást, a jogosultság korlátozható, mielőtt az EBB forrásokat különítene el azon országok számára, amelyekről a Tanács úgy ítéli meg, hogy nem kötelezték el magukat a megfelelő, éghajlatváltozással kapcsolatos célok elérése iránt. Az erről szóló határozat meghozatala előtt a Tanács konzultál az Európai Külügyi Szolgálattal és a Bizottsággal. Az opcionális mandátum nem tekinthető az UNFCCC részes feleinek 2009. decemberi koppenhágai konferenciáján (COP) elfogadott gyorsfinanszírozási eszközökhöz nyújtott uniós és tagállami hozzájárulásnak.

(5)  Arra vonatkozóan, hogy mi minősül „tiszta technológiának”, alapvetően az energiahatékonyságot és a zéró kibocsátású energiaellátást szem előtt tartó kritériumokat kell meghatározni.

(6)  Az éghajlatváltozással kapcsolatos mandátum esetében azonban az EBB-nek ösztönöznie kell az aláírt hitelnyújtási műveletek egyenletes elosztását az e határozat II. mellékletében meghatározott régiók között, az 1. cikk (4) bekezdésében említett időszak végéig. Az EBB mindenekelőtt biztosítja, hogy a II. melléklet A. pontjában említett régió az e mandátumra elosztott összeg legfeljebb 40%-át, a B. pontban meghatározott régiók az összeg legfeljebb 50%-át, a C. pontban meghatározott régiók az összeg legfeljebb 30%-át, a D. pontban meghatározott régió pedig az összeg legfeljebb 10%-át kapja. Az éghajlatváltozással kapcsolatos mandátumot általánosságban olyan projektek finanszírozására kell felhasználni, amelyek szorosan kapcsolódnak az EBB alapfeladataihoz, hozzáadott értéket jelentenek, valamint a lehető legnagyobb hatással vannak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás enyhítése szempontjából.

(7)  Az általános mandátumot és az éghajlatváltozással kapcsolatos mandátumot egyaránt a rendezett banki működés elveivel összhangban kell kezelni.

3. cikk

Az általános mandátum célkitűzései

(1)  Az európai uniós garanciát az EBB által végzett, az alábbi általános célkitűzések valamelyikét támogató hitelnyújtási műveletekre kell nyújtani:

A szegénység fenntartható gazdasági és szociális fejlődés révén megvalósuló csökkentéséhez való közvetett hozzájárulást az EBB-finanszírozás célkitűzésévé kell tenni a fejlődő országokban(9). [5. Módosítás]

(2)  Az uniós és nemzetközi éghajlat-változási célkitűzésekkel összhangban az EBB a Bizottsággal együttműködve 2012-re stratégiát nyújt be arról, hogyan lehet fokozatosan és tartósan növelni a CO2-kibocsátás csökkentését előmozdító projektek százalékos arányát, illetve megszüntetni olyan projekteket, amelyek akadályozzák az EU éghajlattal kapcsolatos célkitűzéseinek elérését.

(3)  Általánosabban tekintve, az EBB hitelnyújtási tevékenységének hozzá kell járulnia az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében megfogalmazott, az Unió külső fellépéseit vezérlő alapelvek eléréséhez, így a demokrácia és a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok megszilárdításához és támogatásához, valamint hozzá kell járulnia az olyan nemzetközi környezetvédelmi egyezmények végrehajtásához, amelyekben az Unió részes fél. A fejlődő országok tekintetében különös figyelmet kell fordítani a globális természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásra, ezen országok világgazdaságba való zökkenőmentes és fokozatos integrálására, a szegénység elleni küzdelemre, valamint az Unió által az ENSZ és egyéb érintett nemzetközi szervezetek keretében jóváhagyott céloknak való megfelelésre. Az EBB előmozdítja a pénzügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést, különösen az olyan hátrányos helyzetű csoportok számára, mint a kisebbségek, a gazdálkodók és a nők. E követelmények megfelelő teljesítése érdekében az EBB irányító szerveinek biztosítaniuk kell az EBB erőforrásainak és azon belül személyi állományának ésszerű időn belüli növelését.

(4)  Az EBB által az (1) bekezdésben említett területeken végrehajtott finanszírozási műveleteket alátámasztó célkitűzés a partnerországok között regionális integráció, ideértve a csatlakozás előtt álló országok, a szomszédos országok és az EU közötti gazdasági integrációt.

(5)  Az EBB-nek fokozottan erősítenie kell tevékenységét a szociális ágazatokban, így az egészségügy és az oktatás terén.

4. cikk

Érintett országok

(1)  Az EBB által nyújtott, európai uniós garancia melletti finanszírozásra jogosult vagy potenciálisan jogosult országok felsorolását a II. melléklet tartalmazza.

(2)  A II. mellékletben felsorolt és „*”-gal megjelölt országok, valamint más, a II. mellékletben fel nem sorolt országok esetében az adott ország európai uniós garancia alapján nyújtott EBB-finanszírozásra való jogosultságáról az Európai Parlament és a Tanács eseti alapon, a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően határoz.

(3)  Az európai uniós garancia kizárólag az EBB azon finanszírozási műveleteire terjed ki, amelyeket olyan jogosult országokban hajtanak végre, amelyek az ilyen műveletek végrehajtására vonatkozó jogszabályi feltételeket meghatározó keretmegállapodást kötöttek az EBB-vel.

(4)  Abban az esetben, ha egy adott országban a politikai vagy gazdasági helyzettel és szakpolitikákkal kapcsolatos komoly aggályok merülnek fel, az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően határozhat az európai uniós garancia melletti újabb EBB-finanszírozásnak az adott országban való felfüggesztéséről.

(5)  Az európai uniós garancia nem nyújt fedezetet az EBB finanszírozási műveleteire abban az adott országban, ahol az ilyen műveletekről szóló megállapodást az adott ország Európai Unióhoz történő csatlakozása után írták alá.

5. cikk

Az EBB műveleteinek hozzájárulása az EU politikáihoz

(1)  A Bizottság az EBB és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szoros együttműködésével, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén, az 6. cikkel összhangban, valamint az 7. és 8. cikkekben előírt feltételek mellett regionális operatív iránymutatást dolgoz ki az EBB-nek az e határozat keretébe tartozó hitelnyújtására vonatkozóan. Az iránymutatás kidolgozása során a Bizottság és az EBB együttműködik az EKSZ-szel az utóbbi hatáskörébe tartozó szakpolitikai kérdések tekintetében. Az operatív iránymutatás célja annak biztosítása, hogy az EBB hitelnyújtása támogassa az EU politikáit és adott esetben a Bizottság és az EBB által meghatározott szélesebb uniós regionális politikai keret kiindulási pontjául szolgáljon. Ezenkívül az operatív iránymutatás mindenekelőtt azt biztosítja, hogy az EBB hitelnyújtása kiegészítse a megfelelő uniós támogatási politikákat, programokat és eszközöket a különböző régiókban, figyelembe véve az Európai Parlament állásfoglalásait, a Tanács határozatait és következtetéseit, valamint az európai konszenzust a fejlesztési politikáról. Az operatív iránymutatás által meghatározott kereten belül az EBB meghatározza a megfelelő finanszírozási stratégiákat és biztosítja azok végrehajtását.

(2)  A 13. cikknek megfelelően nyomon kell követni, hogy az EBB finanszírozási műveletei összhangban vannak-e az Unió külpolitikai célkitűzéseivel. A nyomon követés megkönnyítése érdekében az EBB teljesítménymutatókat dolgoz ki a finanszírozott projektek fejlesztési, környezetvédelmi és emberi jogi vonatkozásai tekintetében, figyelembe véve továbbá a támogatáshatékonyságra vonatkozó Párizsi Nyilatkozat szerinti mérvadó mutatókat.

(3)  Az EBB finanszírozási műveletei nem tartoznak az európai uniós garancia hatálya alá abban az esetben, ha a Bizottság az EBB alapokmányának 19. cikkében meghatározott eljárás keretei között kedvezőtlen véleményt fogalmaz meg egy ilyen művelettel kapcsolatban.

(4)  A Bizottság minden általa jóváhagyott projekt tekintetében indokolással ellátott véleményt tesz közzé, amelyben kifejti, hogy a projekt miként tartja tiszteletben e határozat különböző elemeit, és főleg azt, hogy miként támogatja az Unió külső fellépésére vonatkozó célkitűzéseket, kivéve a bizalmas természetű pontokat.

6. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A Bizottságnak az 5. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására adott felhatalmazás az e határozat 1. cikkének (4) bekezdésében említett időtartamra szól.

(2)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(3)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó, a Bizottságra ruházott hatáskör gyakorlásának feltételeit az 7. és 8. cikk határozza meg.

7. cikk

A felhatalmazás visszavonása

(1)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 5. cikkben megállapított felhatalmazást.

(2)  Annak az intézménynek, amely belső eljárást indított annak eldöntése érdekében, hogy vissza kívánja-e vonni a felhatalmazást, törekednie kell arra, hogy a végső határozat meghozatala előtt ésszerű időn belül tájékoztassa a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve a visszavonás tárgyát képező felhatalmazást, valamint a visszavonás indokait.

(3)  A visszavonásról szóló határozat megszünteti az említett határozatban meghatározott felhatalmazást. A határozat haladéktalanul vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

8. cikk

Kifogás a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen

(1)  Az Európai Parlament és a Tanács az értesítés napját követő két hónapos időtartamon belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen.

Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam két hónappal meghosszabbodik.

(2)  Ha az (1) bekezdésben említett határidő leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, azt ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az a benne megállapított időpontban hatályba lép.

Ha az Európai Parlament és a Tanács egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem kíván kifogást emelni, a felhatalmazáson alapuló jogi aktust az időtartam letelte előtt ki lehet hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az az időtartam letelte előtt hatályba léphet.

(3)  Ha az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emel egy felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, az nem lép hatályba. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen kifogást emelő intézmény a kifogást megindokolja.

9. cikk

A projektek fejlesztéssel kapcsolatos szempontjainak az EBB általi értékelése

(1)  Az EBB az európai uniós garanciával fedezett projektek fejlesztési szempontjait alapos átvilágításnak veti alá, amelynek részeként ellenőrzi a megfelelő helyi nyilvános konzultációk megtörténtét. Az EBB saját szabályai és eljárásai tartalmazzák a projektek környezeti és társadalmi hatásának és az emberi jogokkal összefüggő szempontoknak az értékeléséhez szükséges rendelkezéseket annak biztosításához, hogy a határozat keretében csak olyan projektek kapjanak támogatást, amelyek gazdasági, pénzügyi, környezeti és társadalmi szempontból fenntarthatók. A Bizottság az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló éves jelentésben az uniós garancia alatt álló projektek tekintetében elvégzett átvilágítás alapján összevont értékelést ad az EBB tevékenységeinek fejlesztési dimenziójáról.

Az értékelésnek adott esetben tartalmaznia kell annak vizsgálatát, hogy az EBB-hitelnyújtás kedvezményezettjeinek kapacitását hogyan lehet a projektciklus során technikai segítségnyújtással megerősíteni.

(2)  A fejlesztési szempontok előzetes értékelése mellett az EBB előírja a projekttámogatók számára, hogy szorosan kövessék nyomon a projekt végrehajtását és teljesülését, többek között a projekt fejlesztési, környezeti és emberi jogi hatásai tekintetében. Az EBB értékeli a projekttámogatók által szolgáltatott információkat. A EBB által végzett nyomon követésnek lehetőség szerint ki kell terjednie a kkv-kat támogató pénzügyi közvetítők teljesítményére is. A nyomon követés eredményeit – amennyiben lehetséges – nyilvánosságra kell hozni.

(3)  Az EBB a Bizottság számára éves jelentésekben összegzi az adott esztendőben finanszírozott műveletek becsült fejlesztési hatásainak értékelését. A jelentéseknek az EBB – az 5. cikk (2) bekezdésében említett – teljesítménymutatóin kell alapulniuk. A Bizottság a 13. cikkben meghatározott éves jelentéstétel keretében az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszti, valamint a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé teszi az EBB fejlesztési jelentéseit annak érdekében, hogy az érdekelt szereplők, közöttük a civil társadalom és a kedvezményezett országok is kifejthessék a kérdéskörre vonatkozó nézeteiket. Az Európai Parlament – figyelembe véve valamennyi érdekelt fél nézeteit – az éves jelentéseket megvitatja.

10. cikk

Együttműködés a Bizottsággal és az EKSZ-szel

(1)  Az EBB finanszírozási tevékenysége és az Unió költségvetési forrásai közötti szinergiák maximalizálása érdekében megerősítik az EBB külső fellépéseinek az Európai Unió külpolitikáival és célkitűzéseivel való összhangját, különösen az 5. cikkben említett operatív iránymutatás kidolgozásán, valamint az alábbiakra vonatkozó rendszeres és módszeres párbeszéden és korai információcserén keresztül:

(2)  Ezt az együttműködést térségenként differenciált módon kell megvalósítani, figyelemmel az EBB szerepére és az Unió egyes térségekben folytatott politikáira.

11. cikk

Más közszektorbeli finanszírozó intézményekkel való együttműködés

(1)  Az EBB finanszírozási műveleteit egyre inkább az EBB és más nemzetközi pénzügyi intézmények vagy európai kétoldalú pénzügyi intézmények közötti együttműködés keretében kell végrehajtani a szinergiák, az együttműködés és a hatékonyság maximalizálása, a kockázatok elővigyázatos és ésszerű megosztása és a projektre és az ágazatra vonatkozó feltételek koherenciájának biztosítása érdekében, ahhoz, hogy minimálisra csökkenjen a költségek megkettőzésének és a szükségtelen átfedéseknek a lehetősége. [4. Módosítás]

(2)  Az (1) bekezdésben említett együttműködést megkönnyíti az – elsősorban egyetértési megállapodások vagy adott esetben más uniós regionális együttműködés keretében megvalósuló – összehangolás a Bizottság, az EBB, az EBRD és a különböző régiókban működő főbb nemzetközi pénzügyi intézmények és európai kétoldalú pénzügyi intézmények között, az EKSZ hatáskörének figyelembevétele mellett.

(3)  A Bizottság az eddigi pozitív tapasztalatok alapján 2012 közepén javaslatot tesz egy „uniós együttműködési és fejlesztési platform” létrehozására a külső régiókban nyújtott vissza nem térítendő támogatások és kölcsönök fokozottabb ötvözését célzó mechanizmusok működésének optimalizálása és ésszerűsítése érdekében. Ennek során a Bizottság konzultál az EBB-vel, az EBRD-vel, valamint más európai több- és kétoldalú pénzügyi intézményekkel. A Bizottság e célból létrehoz egy, a tagállamok képviselőiből, európai parlamenti képviselőkből, valamint az EBB és – ha szükséges – egyéb intézetek képviselőiből álló munkacsoportot.

12. cikk

Az európai uniós garancia fedezete és feltételei

(1)  Valamely állammal megkötött vagy valamely állam által garantált EBB finanszírozási művelet, valamint egyéb, regionális vagy helyi hatósággal, kormányzati tulajdonú, és/vagy kormányzati ellenőrzés alatt álló közjogi vállalattal vagy intézménnyel megkötött EBB finanszírozási művelet esetében, amennyiben az EBB ezen egyéb finanszírozási műveletei megfelelő, az érintett ország hitelkockázati helyzetét figyelembe vevő EBB hitelkockázati értékeléssel rendelkeznek, az európai uniós garancia fedez valamennyi esedékes, de az EBB-hez be nem folyt kifizetést (átfogó garancia).

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában a Ciszjordániát és a Gázai övezetet a Palesztin Hatóság, Koszovót(10) pedig az Egyesült Nemzetek Koszovói Missziója képviseli, vagy az e határozat 5. cikkében említett regionális operatív iránymutatásban kijelölt közigazgatási szerv.

(3)  Az EBB (1) bekezdésben megjelölteken kívüli finanszírozási műveletei esetében az európai uniós garancia fedez minden esedékes, de az EBB-hez be nem folyt kifizetést, amennyiben a kifizetés elmaradásának oka a következők valamelyike (politikai kockázati garancia):

(4)  Az EBB a Bizottsággal egyetértésben egyértelmű és átlátható elosztási politikát alakít ki az európai uniós garancia általi fedezetre és az EBB saját kockázatú hitelnyújtására egyaránt jogosult műveletek finanszírozási forrásaira vonatkozó döntéshez.

(5)  Ha a garanciát különleges művelet céljaira veszik igénybe, akkor az EBB átengedi az Uniónak a be nem folyt kifizetésekre vonatkozó hitel egészét vagy egy részét oly módon, hogy az EBB hitelezőkkel szembeni jogai az Unióra szállnak át a kapcsolódó összes biztosítékkal együtt.

13. cikk

Éves jelentéstétel és számvitel

(1)  A Bizottság évente beszámol az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az EBB e határozat értelmében végrehajtott finanszírozási műveleteiről. A jelentésnek tartalmaznia kell az EBB finanszírozási műveleteinek értékelését program-, projekt-, ágazati, országos és regionális szinten, valamint az EBB finanszírozási műveleteinek az Unió külpolitikai és stratégiai célkitűzéseinek megvalósításához való hozzájárulásának értékelését, különös tekintettel az Európa 2020 stratégiára vonatkozó célkitűzéseire. A jelentés összefoglalást ad a folyamatban lévő projektekről. A jelentés mindenekelőtt értékeli, hogy az EBB finanszírozási műveletei megfelelnek-e ennek a határozatnak, figyelembe véve az 5. cikkben említett regionális operatív iránymutatást, és olyan részeket tartalmaz, amelyek az Unió politikai célkitűzéseinek teljesítéséből származó hozzáadott értékkel, a becslések szerinti fejlesztési hatás értékelésével, valamint a finanszírozott projektek tervezése és nyomon követése során az ökológiai és szociális fenntarthatóság EBB általi figyelembevételével foglalkoznak, továbbá egy olyan részt, amely tájékoztat a Bizottsággal, más nemzetközi pénzügyi intézményekkel és kétoldalú intézményekkel folytatott együttműködésről, többek között a társfinanszírozásról. E jelentésnek tartalmaznia kell különösen az EBB-finanszírozással és más adományozókkal együtt felhasznált valamennyi uniós pénzügyi erőforrás részletes lebontását, és ezáltal részletes áttekintést kell nyújtania az ezen határozat keretében végrehajtott finanszírozási műveletek pénzügyi kitettségéről. A jelentés továbbá külön részben részletesen értékeli, hogy az EBB milyen intézkedéseket tett a 633/2009/EK határozat 1. cikkének betartása érdekében. Az EBB végül továbbra is eljuttatja az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság számára valamennyi független értékelő jelentését, amelyek értékelik az EBB külső mandátuma alá tartozó egyedi tevékenységek során elért tényleges eredményeket.

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában az EBB éves jelentéseket nyújt be a Bizottságnak az e határozat keretében végrehajtott finanszírozási műveleteiről projekt-, ágazati, országos és regionális szinten, és az EU külpolitikai és stratégiai célkitűzéseinek megvalósításáról, beleértve a Bizottsággal, más nemzetközi pénzügyi intézményekkel és kétoldalú intézményekkel való együttműködést is, továbbá csatolja a 9. cikkben meghatározott, a fejlesztési hatásokat értékelő jelentést. Az EBB és más nemzetközi pénzintézetek, illetve kétoldalú intézmények közötti, az ezen határozat keretében végrehajtandó pénzügyi műveletekre vonatkozó egyetértési megállapodásokat nyilvánosságra kell hozni, illetve – amennyiben a nyilvánosságra hozatal nem lehetséges – ezen egyetértési megállapodásokat a 1. bekezdésben említett bizottsági éves jelentés részeként be kell jelenteni az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(3)  Az EBB benyújtja a Bizottságnak az EBB valamennyi finanszírozási műveletére vonatkozó, az Európai Számvevőszéknek történő jelentési kötelezettségeinek vagy felszólításainak teljesítéséhez szükséges statisztikai, pénzügyi és számviteli, illetve minden egyéb további adatot, valamint egy, az EBB finanszírozási műveleteinek kintlévőségeiről szóló könyvvizsgálói igazolást.

(4)  A Bizottságnak az átfogó garancia által fedezett kockázatokkal kapcsolatos számviteli és jelentéstételi feladatai teljesítése érdekében az EBB benyújtja a Bizottságnak kockázatértékelését és a besorolási információkat az EBB nem állami hitelfelvevőkkel vagy garantált adósokkal kapcsolatos finanszírozási műveleteire vonatkozóan.

(5)  Az EBB a (2), (3) és (4) bekezdésben említett információkat saját költségén nyújtja be. Az EBB az információkat – a bizalmas információk kivételével – a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé teszi. A jóváhagyási szakaszt követően az EBB honlapján nyilvánosságra hozott projektösszefoglalóban tájékoztatást kell adni arról, hogy az adott projekt esetében ez a garancia fennáll-e.

(6)  Az EBB éves jelentésében kitér az európai ombudsmannal létrehozott egyetértési megállapodás működésének utólagos értékelésére.

14. cikk

Nem együttműködő országok

Az EBB finanszírozási műveletei során nem tűri el a jogellenes célból – például a pénzmosás, a terrorizmus finanszírozása, az adócsalás és az adófizetés elkerülése céljából – végzett tevékenységeket. Az EBB különösen nem vesz rész egy jogosult országban végrehajtott semmiféle olyan műveletben, amelyre az a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) és más mérvadó nemzetközi szervezetek által „nem együttműködőnek” minősített joghatóságon keresztül kerül sor.

15. cikk

Az együttműködés és a fejlesztés finanszírozásának jövője

A Bizottság az EBB közreműködésével munkacsoportot hoz létre az együttműködés és a fejlesztés uniós finanszírozásának jövőjével kapcsolatos kérdések megvitatására, a meglévő gyakorlatok áttekintésére és változtatási javaslatok kidolgozására a fejlesztési segélyezés megszervezése és összehangolása, továbbá hatékonyságának és eredményességének növelése tekintetében. A munkacsoport – amelyben adott esetben részt vesznek a tagállamok, az Európai Parlament, más európai finanszírozó intézmények képviselői – adott esetben konzultál azon országok mértékadó nem kormányzati szervezeteivel, magánszektorával és szakértőivel, amelyek a kapott fejlesztési támogatást igazoltan helyes módon használták fel. A munkacsoport 2012. december 31-ig előterjeszti ajánlásokat tartalmazó jelentését.

16. cikk

A bizottsági kifizetések behajtása

(1)  Ahol a Bizottság európai uniós garancia alapján végez kifizetést, az EBB a Bizottság nevében és részéről behajtja a kifizetett összegekre vonatkozó követeléseket.

(2)  Az EBB és a Bizottság a követelések behajtásával kapcsolatos részletes rendelkezéseket és eljárásokat meghatározó megállapodást köt, legkésőbb a 17. cikkben hivatkozott megállapodás megkötésének időpontjáig.

(3)  Az átláthatóság érdekében a Bizottság a honlapján a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesz minden részletes információt a 17. cikkben említett garanciamegállapodás alapján keletkezett valamennyi behajtási eset tekintetében.

(4)  Az uniós garanciamegállapodás keretében az Európai Unió általános költségvetését terhelő kifizetéseket és behajtásokat az Európai Számvevőszék ellenőrzi.

17. cikk

Garanciamegállapodás

Az EBB és a Bizottság az európai uniós garanciával kapcsolatos részletes rendelkezéseket és eljárásokat meghatározó garanciamegállapodást köt, és erről megfelelően tájékoztatja az Európai Parlamentet.

18. cikk

A Számvevőszék által végzett ellenőrzés

Az EBB-nek nyújtott európai uniós garancia az Európai Számvevőszék ellenőrzése alá tartozik.

19. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság adott esetben javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a következő pénzügyi kerethez kapcsolódó európai uniós garancia létrehozásáról.

20. cikk

Végleges jelentés

A Bizottság 2014. október 31-ig végleges jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé e határozat alkalmazásáról.

21. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 633/2009/EK határozat hatályát veszti.

22. cikk

Hatálybalépés

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Kelt ....

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I.MELLÉKLET

AZ ÁLTALÁNOS MANDÁTUM REGIONÁLIS FELSŐ HATÁRAI

A.  Csatlakozás előtt álló országok: 9 166 000 000 EUR;

B.  Szomszédos és partnerségi országok: 13 664 000 000 EUR;

az alábbi indikatív felső összeghatárokra való további lebontás szerint:

i.  mediterrán országok: 9 700 000 000 EUR;

ii.  Kelet-Európa, Dél-Kaukázus és Oroszország: 3 964 000 000 EUR;

C.  Ázsia és Latin-Amerika: 3 837 000 000 EUR;

az alábbi indikatív felső összeghatárokra való további lebontás szerint:

i.  Latin-Amerika: 2 800 000 000 EUR;

ii.  Ázsia (ideértve Közép-Ázsiát): 1 037 000 000 EUR;

D.  Dél-afrikai Köztársaság: 900 000 000 EUR.

Az általános mandátum felső összeghatárán belül az EBB kormányzó szervei határozhatnak úgy, hogy a régiók szerinti felső összeghatárok 20%-ának megfelelő összeget átcsoportosítják a régiók között.

II.MELLÉKLET

JOGOSULT ÉS ESETLEG JOGOSULT RÉGIÓK ÉS ORSZÁGOK

A.  Csatlakozás előtt álló országok

1.  Tagjelölt országok

Horvátország, Törökország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Izlandi Köztársaság.

2.  Lehetséges tagjelölt országok

Albánia, Bosznia és Hercegovina, Montenegró, Szerbia, Koszovó az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244 (1999). sz. határozata szerint ▌.

B.  Szomszédos és partnerségi országok

1.  Mediterrán országok

Algéria, Egyiptom, Ciszjordánia és a Gázai övezet, Izrael, Jordánia, Libanon, Líbia, Marokkó, Szíria, Tunézia.

2.  Kelet-Európa, Dél-Kaukázus és Oroszország

Kelet-Európa: Moldovai Köztársaság, Ukrajna, Belarusz (*)(11);

Dél-Kaukázus: Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia;

Oroszország.

C.  Ázsia és Latin-Amerika

1.  Latin-Amerika

Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Kolumbia, Costa Rica, Kuba (*), Ecuador, El Salvador, Guatemala, Honduras, Mexikó, Nicaragua, Panama, Paraguay, Peru, Uruguay, Venezuela.

2.  Ázsia

Ázsia (Közép-Ázsia kivételével): Afganisztán(*), Banglades, Bhután(*), Brunei, Kambodzsa, Kína (beleértve Hongkongot és Makaó Különleges Közigazgatási Területet), India, Indonézia, Irak, Dél-Korea, Laosz, Malajzia, Maldív-szigetek, Mongólia, Nepál, Pakisztán, Fülöp-szigetek, Szingapúr, Srí Lanka, Tajvan(*), Thaiföld, Vietnam, Jemen.

Közép-Ázsia: Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán.

D.  Dél-Afrika: Dél-afrikai Köztársaság.

(1) Az Európai Parlament 2011. február 17-i álláspontja. (2) HL L 190., 2009.7.22., 1. o. (3) HL L 145., 2009.6.10., 10. o. (4) COM(2008)0308. (5) HL L 414., 2006.12.30., 95. o. (6) Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244. (1999) sz. határozata alapján. (7) COM(2009)0495. (8) HL L 301., 2008.11.12., 13. o. (9) Az OECD által összeállított, a hivatalos fejlesztési támogatás kedvezményezettjeit tartalmazó jegyzék meghatározása szerint (amely tartalmazza a legkevésbé fejlett országokat, az alacsony jövedelmű országokat, valamint a közepes jövedelmű országokat). (10) Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244. (1999) sz. határozata alapján. (11) Az EBB Belaruszban induló műveletei továbbra is a demokrácia irányába tett lépésektől függenek, összhangban a Tanács Belaruszról szóló 2009. november 17-i következtetéseivel és az Európai Parlament 2010. március 10-i, a belaruszi civil társadalom és nemzeti kisebbségek helyzetéről szóló állásfoglalásával (HL C 349. E, 2010.12.22., 37. o.). A Bizottság e feltételek teljesüléséről értesíti az EBB-t és egyidejűleg tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot .

Az Európai Parlament 2011. február 17-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Koreai Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (08505/2010 – C7-0320/2010 – 2010/0075(NLE))

P7_TA(2011)0063 A7-0034/2011

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács határozattervezetére (08505/2010),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Koreai Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodásra (08530/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 91. cikke, 100. cikkének (2) bekezdése, 167. cikkének (3) bekezdése, 207. cikke, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontja értelmében a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7–0320/2010),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (8) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7-0034/2011),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Koreai Köztársaság kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2011. február 17-i állásfoglalása az egyiptomi helyzetről

P7_TA(2011)0064 RC-B7-0120/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyiptomról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a polgári és politikai jogok 1966-ban kiadott nemzetközi egyezségokmányára, amelyet Egyiptom 1982-ben ratifikált,

–  tekintettel az Európai Tanács 2011. február 4-i nyilatkozatára Egyiptomról,

–  tekintettel a Tanács Egyiptomra vonatkozó, 2011. január 31-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács elnökének, Herman Van Rompuynek, az Európai Bizottság elnökének, José Manuel Barrosónak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Catherine Ashtonnak az Egyiptomban kialakult helyzetről szóló, 2011. február 11-én kiadott közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Parlament elnökének, Jerzy Buzeknek a Hoszni Mubarak elnök lemondásáról szóló 2011. február 11-jei nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Tanács elnökének, Herman Van Rompuynak az Egyiptomban uralkodó helyzetről szóló, 2011. január 29-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Catherine Ashtonnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Egyiptomról szóló, 2011. február 4-i, február 3-i, január 28-i és január 27-i nyilatkozataira, valamint az egyiptomi népgyűlés megválasztásáról szóló 2010. december 6-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az egyiptomi fegyveres erők legfelső tanácsának ötödik, 2011. február 13-i nyilatkozatára,

–  tekintettel „Az európai szomszédságpolitika végrehajtása 2009-ben: az Egyiptomban elért haladásról szóló jelentés” címet viselő bizottsági közleményre (COM(2010)0207 - SEC(2010)0517),

–  tekintettel a 2009. áprilisi, az EU és Egyiptom közötti kapcsolatok javítására irányuló, Egyiptom 2008-ban tett javaslatának megfelelő együttes határozatra,

–  tekintettel az Európai Unió és Egyiptom között 2004-ben létrejött euromediterrán társulási megállapodásra és a 2007-es cselekvési tervre,

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika 2004 óta tartó fejlődésére és különösen a Bizottságnak az e politika végrehajtásáról szóló helyzetjelentéseire,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2008-ban módosított, 2004. évi európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel számos észak-afrikai és közel-keleti arab országban az elmúlt időszakban zajló megmozdulások során az emberek politikai, gazdasági és szociális reformokat sürgettek és szabadságot, demokráciát és jobb életkörülményeket követeltek,

B.  mivel Hoszni Mubarak egyiptomi elnök 2011. február 11-én lemondott; mivel hatalmát átadta a fegyveres erők legfelső tanácsának; mivel a legfelső tanács azt kérte a nemrégiben Mubarak elnök által kinevezett kormánytól, hogy folytassa működését az új kormány megalakulásáig, továbbá ígéretet tett arra, hogy a megválasztásra kerülő polgári kormánynak át fogja adni a hatalmat, illetve 2011. február 13-i ötödik nyilatkozatában jelentős döntések meghozataláról számolt be,

C.  mivel az egyiptomi lakosság szabadság, igazi demokrácia és társadalmi igazságosság iránti igényének kielégítéséhez a demokráciát, az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat tiszteletben tartó, a jogállamiságot támogató valamennyi politikai és társadalmi erő részvétele melletti azonnali, komoly és nyílt – valódi és jelentős reformokat eredményező – párbeszédre van szükség,

D.  mivel az egyiptomi rendszer ellen szervezett békés tiltakozásokra erőszakos rendőri fellépés volt a válasz, amely során könnygázt, vízágyút, gumilövedéket, sőt éleslőszert is bevetettek és több száz ember életét vesztette, mivel emberek százait – köztük emberi jogi aktivistákat, újságírókat és ügyvédeket – tartóztattak le és tartanak fogságban,

E.  mivel az egyiptomi kormány korábban nem látott lépésként a tüntetők elhallgattatása és az egyiptomiak szólásszabadságának korlátozása érdekében leblokkolta az internetkapcsolatokat; mivel az al-Jazeerához és a Hisham Mubarak jogi központhoz hasonló média- és jogi központokat a katonai rendőrség bezárta,

F.  mivel a demokrácia, az emberi jogok és a polgári szabadságjogok tiszteletben tartásának előmozdítása az Európai Unió egyik alapvető elve és célja, és ez közös alapot jelent az euromediterrán térség fejlesztéshez, mivel az euromediterrán partnerség elsősorban a gazdasági reformokra összpontosított, és nem volt képes előidézni a szükséges politikai és intézményi reformokat; mivel az Unió a Mediterrán Térségért – amelynek szándékolt célja az európai uniós politikák fokozott érvényesítése volt a régióban – nem bizonyult hatékonynak az érintett népesség bizalmának csökkenése és az alapvető igényeinek való megfelelés tekintetében,

G.  mivel az utóbbi években az EU és tagállamainak a déli szomszédokkal fenntartott kapcsolataiban a stabilitásra való igény gyakran elhomályosította a demokrácia, társadalmi igazságosság és az emberi jogok értékeit; mivel a társulási megállapodásokban az emberi jogi záradékokat konzekvensen támogatniuk kell a végrehajtásukhoz szükséges mechanizmusoknak, figyelembe véve e tekintetben a szomszédsági politika folyamatban lévő, szükséges felülvizsgálatát,

H.  mivel az Európai Parlament többször követelte az Egyiptomban 1981-ben kihirdetett szükségállapot feloldását, a demokrácia megerősítését és az emberi jogok, valamint az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását,

I.  mivel Egyiptom az Európai Unió kulcsfontosságú partnere a Közel-Keleten; mivel az Európai Uniónak az ország megújulásának támogatása és ösztönzése révén hozzá kell járulnia ahhoz, hogy Egyiptom demokratikus, virágzó és stabil országgá váljon,

J.  mivel Egyiptom aktív és jelentős szerepet játszik a közel-keleti békefolyamat támogatásában és a Palesztinán belüli megbékélésben; mivel a fegyveres erők legfelső tanácsa megerősítette Egyiptom elkötelezettségét az összes olyan nemzetközi megállapodás és egyezmény végrehajtását illetően, amelyben Egyiptom részes fél,

1.  szolidaritását fejezi ki az egyiptomi nép irányában, elismerését fejezi ki elsősorban a fiatal generáció számára bátorságuk és elszántságuk miatt, és legitim demokratikus törekvéseiket határozottan támogatja;

2.  határozottan elítéli a tiltakozókkal szemben alkalmazott erőszakot és aránytalan fellépést, továbbá rendkívül sajnálja, hogy ez sok emberéletet követelt és nagyon sokan megsérültek; részvétét fejezi ki az áldozatok családjának; független vizsgálatot kér a halált és sérülést okozó incidensekkel és a bebörtönzésekkel kapcsolatban, továbbá a felelősök bíróság elé állítására szólít fel;

3.  felszólít valamennyi bebörtönzött békés tüntető, nézetei miatt fogva tartott személy, egyiptomi és nemzetközi emberi jogi aktivista, újságíró és jogász azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására; e tekintetben sürgeti az egyiptomi hatóságokat, hogy haladéktalanul hozzák nyilvánosságra a fogvatartottak tartózkodási helyét, és biztosítsák védelmüket a kínzás és egyéb bántalmazás minden formájával szemben;

4.  úgy véli, hogy Hoszni Mubarak elnök lemondása új szakaszt nyitott az egyiptomi politikai átmenetben; arra szólít fel, hogy valamennyi kulcsfontosságú politikai és civil társadalmi szereplő részvételével haladéktalanul kezdjenek valódi és nyílt nemzeti politikai párbeszédet azzal a céllal, hogy előkészítsék az utat Egyiptomban a szükségállapot feloldásához, az alkotmány és a választójogi törvény felülvizsgálatához, a szabad és tisztességes választásokhoz, és a tényleges demokráciához;

5.  felszólítja az egyiptomi fegyveres erőket, hogy vállaljanak konstruktív szerepet a további erőszak elkerülésében és segítsék a politikai folyamatokat; tudomásul veszi a fegyveres erők legfelső tanácsának azon határozatait, amelyek az alkotmány felfüggesztésére, a parlament feloszlatására, egy független tagokból álló bizottság létrehozására, az alkotmány cikkelyeinek módosítására, a módosításokra vonatkozóan népszavazás megtartására és parlamenti és elnökválasztások megtartására irányulnak; ismételten olyan demokratikus folyamatokat sürget, amelyekbe a nemzeti konszenzus elérése érdekében minden politikai és civil társadalmi szereplőt bevonnak;

6.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden kommunikációs hálózatot haladéktalanul helyreállítsanak Egyiptomban, beleértve az internetet is, teljes mértékben tiszteletben tartva az információhoz való szabad hozzáférés jogát, a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságát;

7.  határozottan támogatja Egyiptomban a demokrácia, a jogállamiság és a társadalmi igazságosság felé vezető reformokat; ismételten követeli a szükségállapot feloldását; újfent hangsúlyozza a felelősségteljes kormányzásnak, a korrupció elleni küzdelem megerősítésének, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának jelentőségét Egyiptomban, kiemelt figyelemmel a lelkiismereti , vallás- és gondolatszabadságra, a véleménynyilvánítás, a sajtó és a média szabadságára, az egyesülési szabadságra, a nők jogaira és a kisebbségek védelmére, illetve a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemre;

8.  hangsúlyozza mennyire fontos a gazdasági és társadalmi reformok jelentős felgyorsítása, mivel az ország politikai és társadalmi stabilitása szempontjából a szabadság, a gazdasági fejlődés és a magasabb életszínvonal elengedhetetlen;

9.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy támogassák aktívan a békés, pluralista és igazságos Egyiptom felé vezető gyors átmenetet; tágabb összefüggésben támogatja az Európai Tanács azon véleményét, hogy az EU-nak teljes támogatást kell biztosítania a régióban az átmenet folyamata számára a demokratikus kormányzás, a pluralizmus és a gazdasági jólét kialakítása, valamint a társadalmi integráció megerősítése érdekében biztosított megfelelőbb lehetőségek megteremtése céljából;

10.  felkéri az EU-t, a tagállamokat, a politikai pártokat és alapítványokat, hogy segítsék az egyiptomi demokratikus politikai erőket és a civil társadalmi szervezeteket abban, hogy szervezettek legyenek és készen álljanak a demokrácia felé vezető átmenetben való teljes részvételre; annak megakadályozására kéri az egyiptomi hatóságokat, hogy a kopt keresztény közösségek a jelenlegi események áldozatául essenek, továbbá annak biztosítását kéri tőlük, hogy e közösségek az ország egész területén békében élhessenek, és szabadon gyakorolhassák vallásukat;

11.  felhívja a főképviselőt, hogy támogassa az Európai Parlamentet is bevonó munkacsoport létrehozását, amely eleget tud tenni a demokratikus változások folyamatának támogatására irányuló szükségletnek, amelynek a demokratikus változások mellett kiálló szereplők is hangot adtak, különösen a szabad és demokratikus választások, valamint az intézmények kialakítása tekintetében, beleértve a független igazságszolgáltatás kialakítását; kéri a főképviselőt, hogy a demokratikus átmenet támogatásaként küldjön választási megfigyelőket a soron következő választásokra;

12.  üdvözli a Tanács 2011. február 4-i 2011/79/CFSP végrehajtási határozatát és a 101/2011/EU tanácsi rendeletet(1), amely a tunéziai állami pénzeszközök elsikkasztásáért felelős személyek által birtokolt vagy ellenőrzött eszközök befagyasztására irányul, és kéri a Tanácsot, hogy Egyiptomra vonatkozóan minden felelős személy tekintetében szintén fogadjon el hasonló intézkedéseket;

13.  hangsúlyozza, hogy Egyiptomban és a régió többi országában zajló eseményekből újból arra lehet következtetni, hogy ambiciózusabb, hatékonyabb és erősebb költségvetési hátérrel rendelkező politikákat és eszközöket kell kialakítani, amelyek révén az EU déli szomszédainál a politikai, gazdasági és társadalmi reformokat ösztönözni és támogatni lehet; hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika mostani stratégiai felülvizsgálatának tükröznie kell a régióban jelenleg zajló folyamatokat és új, megfelelőbb megoldásokat kell ajánlania a szomszédos népek törekvéseinek megvalósítása érdekében; kéri, hogy az EU ezen országokra vonatkozó politikáját jobban hangolják össze a többi uniós politikával;

14.  ismételten kéri az Európai Uniót, hogy vizsgálja felül a demokrácia és az emberi jogok támogatására vonatkozó politikáját, és a harmadik országokkal való valamennyi megállapodás emberi jogi záradékára vonatkozóan alakítson ki végrehajtási mechanizmust; ragaszkodik ahhoz, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatakor kezeljék kiemelten az igazságszolgáltatás függetlenségére, az alapvető szabadságjogok, a pluralizmus, a sajtószabadság védelmére és a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó kritériumokat; e tekintetben rámutat arra, hogy a jelenlegi cselekvési terveket radikálisan felül kell vizsgálni, és azokba a politikai reformok tekintetében ösztönzőkkel kísért egyértelmű prioritásokat kell belevenni; kéri a Tanácsot, hogy határozzon meg olyan politikai kritériumokat, amelyeket az európai szomszédságpolitikában részt vevő országoknak teljesíteniük kell a „kiemelt státuszhoz” való hozzájutás érdekében;

15.  úgy véli, hogy az EU külső fellépésére szolgáló pénzügyi eszközei – nevezetesen az európai szomszédsági és partnerségi eszköz (ENPI), az európai kezdeményezés a demokráciáért és az emberi jogokért (EIDHR) és a stabilitási eszköz – e tekintetben létfontosságú szerepet tölthetnek be, ezért kéri azok megerősítését annak érdekében, hogy a jelenlegi kivételes körülmények között hatékonyan és következetesen felhasználhatók legyenek; kéri a főképviselőt, hogy teljes mértékben használja ki az EU vonatkozó külső pénzügyi eszközeit, beleértve a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét (EIDHR) is; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell ezen pénzügyi eszközök Európai Parlament általi demokratikus ellenőrzését; hangsúlyozza egyúttal azt is, hogy az élelmiszerárak emelkedéséből fakadó és általában az élelmezésbiztonsággal és a vidékfejlesztéssel összefüggő problémákat sürgősen meg kell oldani;

16.  kéri az Uniót a Mediterrán Térségért, hogy sürgősen mérlegelje az elmúlt időszak eseményeit, tegyen ezekkel kapcsolatban lépéseket, és terjesszen elő tagállamaiban és a régióban a demokrácia és az emberi jogok előmozdítására leginkább alkalmas és a lehetséges reformokra vonatkozó javaslatokat, hogy erősítse és hathatósabbá tegye saját szerepét; kéri az Anna Lindh Euromediterrán Alapítványt, hogy sürgősen vállaljon aktív szerepet az euromediterrán régió civil társadalmának az állampolgárság és a részvétel elősegítése érdekében való mobilizálásában;

17.  elismeri Egyiptomnak az arab világban és a közel-keleti békefolyamatban betöltött kulcsfontosságú szerepét, valamint az Izraellel való békemegállapodás jelentőségét; kéri Egyiptomot, hogy továbbra is kötelezze el magát az aktív és konstruktív szerep betöltése mellett a tartós közel-keleti béke kialakítására tett erőfeszítések terén, különös tekintettel az izraeli-palesztin konfliktusra és a palesztin megbékélésre, továbbá felszólít az Egyiptom és Izrael közötti békeszerződés fenntartására; üdvözli a fegyveres erők legfelső tanácsa által tett azon nyilatkozatot, amely megerősíti Egyiptom elkötelezettségét az összes olyan nemzetközi megállapodás és egyezmény végrehajtását illetően, amelyben Egyiptom részes fél;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének, a tagállamok kormányának és parlamentjének, valamint az egyiptomi hatóságoknak.

(1) HL L 31., 2011.2.5., 40. o. és 1. o.

Az Európai Parlament 2011. február 17-i állásfoglalása a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásáról

P7_TA(2011)0065 RC-B7-0129/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikkére,

–  tekintettel a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásáról szóló, Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdésekre (O-00014/2011 - B7-0011/2011 és O-00029/2011 - B7-0013/2011),

–  tekintettel a Duna-régióra vonatkozó európai stratégiáról szóló, 2010. január 21-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Unió Duna-régióra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2010. december 8-i bizottsági közleményre (COM(2010)0715) és cselekvési tervre (SEC(2010)1489),

–  tekintettel a balti-tengeri régióra vonatkozó európai uniós stratégiára (COM(2009)0248),

–  tekintettel a 2009. június 18–19-i Európai Tanácsra, amely felszólította a Bizottságot, hogy 2010-re dolgozza ki a Duna-régióra vonatkozó európai stratégiát,

–  tekintettel a területi kohézióról és a kohéziós politika jövőbeli reformjáról szóló vita állásáról szóló zöld könyvről készült, 2009. március 24-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel 2006. október 26-i állásfoglalására a belvízi szállítás előmozdításáról: a „NAIADES” – integrált európai cselekvési program a belvízi szállítás érdekében(3),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága „A Duna-medencével foglalkozó uniós stratégia” című, 2009. októberi véleményére,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának „A Régiók Bizottsága többszintű kormányzásról szóló fehér könyve” című véleményére (CdR 89/2009),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Makrorégiók közötti együttműködés – A balti-tengeri stratégia más európai makrorégiókra való kiterjesztése” című véleményére (ECO/251),

–  tekintettel a Tanács munkaprogramjára, amelyet a spanyol, a belga és a magyar elnökség állított össze,

–  tekintettel a környezetvédelemről szóló Espoo-i, Aarhusi és Berni Egyezményre,

–  tekintettel a vízügyi keretirányelvre és a Helsinki Egyezményre,

–  tekintettel a dunai hajózás rendjéről szóló Belgrádi Egyezményre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a Lisszaboni Szerződés a területi kohéziót az Európai Unió céljaként ismeri el (EUSZ 3. cikke);

B.  mivel a makroregionális stratégiák célja a meglévő erőforrások jobb kihasználása a területfejlesztési kérdések megoldása és a közös kihívásokra adandó közös válaszok megtalálása érdekében;

C.  mivel a regionális politika hatékonyságának növelése érdekében támogatni kell és tovább kell fejleszteni az integrált megközelítés koncepcióját, beleértve az uniós szintű stratégiákként szolgáló makroregionális stratégiák létrehozását;

D.  mivel a Balti-tengerre vonatkozó stratégia modellként szolgál az európai uniós politikák és finanszírozás egyedi kritériumok alapján meghatározott geopolitikai területi egységeken – makrorégiókon – belüli koordinálásához;

E.  mivel a 14 EU-n belüli és azon kívüli európai országot – Németországot, Ausztriát, Szlovákiát, Csehországot, Szlovéniát, Magyarországot, Romániát, Bulgáriát, Horvátországot, Szerbiát, Bosznia-Hercegovinát, Montenegrót, Moldovát és Ukrajnát – és 115 millió embert magában foglaló Duna-régió olyan terület, ahol fokozott szinergiákat lehet kialakítani a különféle európai uniós szakpolitikák – a kohéziós politika, a közlekedés- és gazdaságpolitika, az energiapolitika, a környezetpolitika, valamint a bővítési és a szomszédsági politika – között;

F.  mivel a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégiának ezért össze kell hangolnia és ötvöznie kell a gazdasági, környezetvédelmi, szociális és kulturális elemeket;

G.  mivel e stratégiának jelentősen hozzá kellene járulnia a többszintű kormányzás javításához és a Duna-régióban működő partnerek és civil társadalom részvételének erősítéséhez, és mivel az elősegítené a régióban a jólétet, a fenntartható fejlődést, a munkahelyteremtést és a biztonságot;

H.  mivel a Duna-régió Európa nyugati és keleti felét egyesítő, fontos történelmi átjáró;

I.  mivel az egymást követő bővítések eredményeként a Duna szinte az Európai Unió belső vízi útjává vált, és a Duna-régió jelentős szerepet játszhat a bővítés óta bekövetkezett változások láthatóvá tételében;

J.  mivel a Duna-régió heterogén gazdasági kapacitásokkal rendelkező, összekapcsolt makrorégiót alkot;

K.  mivel a Duna-régió gazdasági fejlődése jelentősen növelni fogja e makrorégió gazdasági jólétét, és ösztönzőleg hat a foglalkoztatásra;

L.  mivel ha a Duna-régiót egyetlen makrorégiónak tekintenék, az elősegítené a gazdasági teljesítmény terén jelentkező regionális eltérések áthidalását és az integrált fejlődés fenntartását;

M.  mivel a Duna-delta és Budapest, ideértve a Duna két partját 1991 óta az UNESCO világörökség része, és a Duna-régióban a Natura 2000 hálózat keretében számos különleges természetvédelmi terület és különleges természetmegőrzési terület található; mivel a Duna és a Duna-delta egyedülálló és törékeny ökoszisztémával rendelkezik, ahol a környezetszennyezés következtében veszélyeztetett ritka növényfajták honosak,

1.  üdvözli, hogy a Bizottság jóváhagyta a Duna-régióra vonatkozó stratégiát, és támogatja az azt kísérő, négy pillér (a Duna-régió összekapcsolása, a környezet védelme, jólét teremtése és a Duna-régió megerősítése) köré csoportosítható cselekvési tervet, amely megfelel a mobilitás, az energiabiztonság, a környezetvédelem, a társadalmi és gazdasági fejlődés, a kulturális cserék, a biztonság és a polgári védelem Duna-régión belüli előmozdításával kapcsolatos szükségleteknek;

2.  emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament 2008 óta sürgeti ezt a stratégiát, és felhívja az Európai Unió Tanácsának magyar elnökségét és az Európai Tanácsot, hogy az Európai Tanács júniusi ülésén támogassák a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégiát, és a lehető leghamarabb kezdjék meg annak végrehajtását;

3.  különösen üdvözli, hogy a stratégia az érdekelt felekkel – köztük a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal, valamint a tudományos és üzleti közösségekkel és a nem kormányzati szervezetekkel – folytatott széles körű konzultáció eredménye, és hangsúlyozza, hogy ez a stratégia sikerének fontos tényezője; ezzel összefüggésben szorgalmazza egy civil társadalmi fórum létrehozását a régióban, amely összefoghatná a köz- és a magánszféra szereplőit, lehetővé téve számukra a makroregionális stratégiák alakításában való részvételt;

4.  úgy véli, hogy a stratégia területi dimenziója hozzájárul a területi kohézióval kapcsolatos elképzelések konkrét fejlődéséhez, amely kohéziót a Lisszaboni Szerződés a gazdasági és társadalmi kohézióval egyenlő fontosságúként kezeli, és ezt szem előtt tartva felszólítja a Bizottságot, hogy folytasson aktív párbeszédet az EU makroregionális politikáinak a 2013 utáni időszakban betöltendő szerepéről, valamint azok hatásáról;

5.  hangsúlyozza, hogy az uniós makroregionális stratégiák fontos többletértéke a többszintű együttműködésben, a koordinációban és a rendelkezésre álló finanszírozás hatékonyabb stratégiai beruházásában mutatkozik meg, nem pedig a további erőforrások előirányzásában; kiemeli a svéd elnökségnek az újabb intézmények, újabb jogszabályok és újabb költségvetés szükségtelenségéről szóló következtetéseit;

6.  felhívja a tagállamokat és a régiókat, hogy használják ki a 2007–2013 közötti időszakra rendelkezésre álló strukturális alapokat a stratégia lehető legnagyobb mértékű támogatásának biztosítása érdekében, különösen a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés ösztönzésére a gazdasági válság által leginkább érintett területeken, ugyanakkor indokolt esetben javasolja a működési programok módosításának lehetővé tételét a jelenlegi tervezési időszakban; kiemeli, hogy a régió sajátos jellemzőinek kihasználása a strukturális alapok sokkal hatékonyabb felhasználásához és regionális szinten többletérték létrehozásához vezethet; hangsúlyozza, hogy felhasználatlan pénzügyi források is lehetnek makroregionális projektek támogatási forrásai;

7.  úgy véli, hogy az Európai Unió bővítése, valamint a jelentősebb transznacionális kihívások (pl. a gazdasági válság, a környezeti fenyegetések, a fenntartható közlekedés, az energetikai összeköttetések, az erőforrások fenntarthatósága, a vízkészlet környezetbarát felhasználása) azt bizonyítják, hogy egyre növekszik az egyes államok egymásrautaltsága és a szektoriális gondolkodás immár nem elfogadható, és hogy e tekintetben a makrorégiók létrehozása új távlatokat nyit a hatékonyabb együttműködés előtt azáltal, hogy a fenntartható fejlődéshez szélesebb, regionális szinten integrált és összehangolt módon közelít, valamint hatékonyabban alkalmazza a Duna-régióban rejlő, a fejlesztéssel és a természeti katasztrófák megelőzésével kapcsolatos lehetőségeket;

8.  ezért hangsúlyozza, hogy e stratégiát a kohéziós politika célkitűzései keretében kell értelmezni, különös tekintettel a területi együttműködésre vonatkozó célkitűzésre (3. célkitűzés), és alapjául a kapcsolódó kérdésekre összpontosító, adott területre vonatkozó különböző kormányzati szintű politikák jobb összehangolását célzó, integrált, több témakörön átívelő, területi megközelítésnek kellene szolgálnia;

9.  hangsúlyozza, hogy a Duna-stratégia megfelel az Európa 2020 célkitűzéseinek, és ezáltal biztosítja az európai fejlődési tendenciákkal és az EU intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés iránti kötelezettségvállalásával való összhangot;

10.  stratégia integráló és egyesítő jellegét hangsúlyozva, meggyőződésének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a Duna-stratégia – amennyiben azt a tagállamok, valamint a helyi és regionális hatóságok határozott politikai elkötelezettséggel támogatják – jelentős mértékben hozzájárulhat Európa múltbéli megosztottságának orvoslásához, ezáltal megvalósítva az uniós integráció elképzelését, valamint az elmúlt évek gazdasági és pénzügyi válságát követő európai gazdaságélénkítési stratégia átfogó sikeréhez és hatékonyságához, új lendületet adva a fenntartható növekedésnek helyi, regionális, nemzeti, nemzetek feletti és európai szinten, nemcsak Közép- és Délkelet-Európán belül, hanem sokkal tágabb földrajzi összefüggésben is;

11.  tudomásul veszi, hogy a globális pénzügyi és gazdasági válság súlyos hatással volt a régió valamennyi országára, különösen a Duna menti országokra; felhív minden érdekelt felet, hogy a válság miatt ne gyengüljön elkötelezettségük a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia iránt;

12.  hangsúlyozza, hogy a Duna-régió Európa kapuja a Nyugat-Balkánhoz, ezért a Duna-régióra vonatkozó európai stratégia nemcsak elősegíti a szomszédsági kapcsolatok javulását Közép- és Délkelet-Európában, hanem fontos többletértéket jelent az EU Kelet-Európával kapcsolatos politikájához, így kiváló alkalmat teremt az egész Unió számára ahhoz, hogy megerősítse a Balkánnal folytatott politikai és gazdasági együttműködését, és következésképpen hozzájáruljon az európai integráció folyamatának bővüléséhez és megszilárdulásához a térségben;

13.  hangsúlyozza, hogy a Duna-stratégia a vele járó, határokon átnyúló együttműködés különböző formáival együtt könnyen a gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődés, a jólét létrehozása, az életminőség javítása egyik fontos tényezőjévé válhat, katalizátorként hatva a helyi és regionális erőfeszítésekre, köztük a fejlesztési szükségletekre, számos területen – például a kultúra, az oktatás, a foglalkoztatás, a környezetvédelem, az ipari ellátási láncok, a települési együttműködési projektek, valamint transznacionális közlekedéskorszerűsítési kezdeményezések terén – hozzájárulva az erős, határokon átnyúló kapcsolatok kialakulásához, többek között a kisebb projektekhez (az emberek közötti, ún. „people-to-people” programokhoz);

14.  úgy véli, hogy a nagy léptékű stratégiák − például a makroregionális stratégiák − kidolgozásának általában véve hozzá kell járulnia a helyi és a regionális szintek uniós politika végrehajtásában betöltött szerepének növeléséhez;

15.  hangsúlyozza, hogy az együttműködés új „makroregionális” keretének gondoskodnia kell arról, hogy a peremterületek természetes hátrányait előnyökké és lehetőségekké alakítsák át, és hogy ezen területek fejlődését előmozdítsák;

16.  hangsúlyozza, hogy a közös kihívások megoldása, a konkrét projektek kiválasztása és hatékony végrehajtása, valamint a felelősségteljes kormányzási mechanizmus biztosítása érdekében a döntéshozatal valamennyi szakaszába (előkészítés, végrehajtás, ellenőrzés és értékelés) be kell vonni a Duna-régió illetékes regionális és helyi érdekelt feleit (pl. a Duna-menti Városok és Régiók Tanácsát) és a civil társadalmat; sürgeti a kormányokat, hogy támogassák és segítsék elő azokat az intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a nem kormányzati szervezetek, a szakmai szövetségek és a civil társadalom proaktív részvételét, kellően tekintetbe véve többek között a nők hálózatait és a kisebbségeket is;

17.  ezzel összefüggésben javasolja a helyi közösségek bevonásának fokozását kiterjedtebb és célzottabb kommunikációs és konzultációs eszközök létrehozása révén, ideértve a helyi médiát (helyi televíziót, rádiót, valamint a nyomtatott és online napilapokat); valamint javasolja egy, a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégiának szentelt külön weboldal létrehozását, amely a központi kormányok és a helyi önkormányzatok, a nem kormányzati szervek és a Duna-régióban működő más szervek által vállalt, folyamatban lévő és jövőbeli projektekkel kapcsolatos tapasztalatok cseréjének fóruma lehetne;

18.  emlékeztet a balti-tengeri stratégiából nyert tapasztalatok eredményére a döntéshozatali folyamat – többek között az uniós finanszírozás felosztása – átláthatóságának tekintetében;

19.  ösztönzi a politikai kötelezettségvállalást a polgárok és az érintettek politikai és helyi hatóságokba vetett bizalmának javítása érdekében;

20.  megállapítja, hogy a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásának sikere attól függ, hogy a települési szereplők képesek-e, tudnak-e és készek-e beavatkozni a regionális munkaerőpiacokba olyan projektkezdeményezések révén, amelyek fellendítik a helyi munkaerő-keresletet, megteremtik az intelligens és környezetbarát növekedés alapját, valamint javítják a különböző tagállamok határrégiói közötti együttműködést; felhívja a figyelmet a Duna- régión belül a gazdasági fejlődés és az innováció tekintetében megfigyelhető aránytalanságokra, és annak szükségességére, hogy növeljék valamennyi terület potenciálját, ideértve a legfejlettebbeket is, hiszen azok segíthetik a leghátrányosabb helyzetben lévő régiók felzárkóztatását; rámutat a fejlődési és innovációs potenciállal rendelkező új területek támogatásának fontosságára, és arra, hogy ki kell használni a balti-tengeri stratégia és a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia hozzáadott értékét;

21.  felszólít az energetikai infrastruktúra, az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások fejlesztésére az integrált és jól működő energiapiac létrehozása érdekében;

22.  tudomásul veszi a közép- és hosszú távú előrejelzéseket, amelyek azt mutatják, hogy Európa déli térségeit – köztük az Európa délkeleti részein található tagállamokat – különösen érinteni fogják az éghajlatváltozás következményei; meg van győződve róla, hogy a Duna-stratégia fontos szerepet játszik e tekintetben, és azzal a céllal kell megtervezni, hogy enyhítse az éghajlatváltozás káros hatásait a Duna menti régiókban, figyelembe véve a folyók hálózatának összetett szerepét és természetét (vízellátás, ökológiai szempontok, közlekedési infrastruktúra, öntözési és mezőgazdasági szempontok, védett állatok és növények stb.);

23.  rámutat arra, hogy Közép- és Délkelet-Európa ökológiai szempontból Európa egyik leggazdagabb, ugyanakkor legsérülékenyebb területe, amelyet ökológiailag rendkívül összetett és nagy értékű, ezért magas szintű védelmet igénylő ökoszisztéma jellemez; üdvözli a Duna-régióra vonatkozó európai stratégia célját, amely élhető, fenntartható és ugyanakkor fejlett, virágzó Duna-régió létrehozására irányul az olyan környezeti kockázatok, mint az árvizek és az ipari szennyezés kezelése, a víztartalékok minőségi és mennyiségi ellenőrzésének fenntartása és fenntartható használatuk biztosítása, a biológiai sokféleség, a táj, valamint a levegő és a talaj minőségének megőrzése révén; hangsúlyozza, hogy a Duna-medence környezetének védelme fontos szempont, amely ösztönzőleg hathat a régió felelősségteljes mezőgazdasági és vidékfejlesztésére; sürgeti a Duna ökológiai állapotának javítását és a szennyezés csökkentését, valamint az olaj és más mérgező, illetve káros anyagok további folyóba engedésének megakadályozását célzó intézkedések meghozatalát; hangsúlyozza, hogy a Duna jó ökológiai állapota előfeltétele az összes folyó menti emberi tevékenységnek, és javasolja, hogy fektessenek különös hangsúlyt a környezetvédelmi célkitűzésekre;

24.  meggyőződése, hogy a Duna-medence természetes árvízvisszatartó kapacitásának megőrzésére és az árvizek megismétlődésének megakadályozására irányuló intézkedések nyújtják a legmegfelelőbb választ a dunai régió egyedülálló érzékenységére és sebezhetőségére; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy az uniós forrásokat olyan projektekre fordítják, amelyek megfelelnek az EU környezetvédelmi szabályozása végrehajtásának;

25.  rámutat arra, hogy a Duna-régió államai gazdaságilag egymástól függenek, és hangsúlyozza, hogy a fenntartható és hatékony fejlődés szempontjából kiemelkedő fontossággal bír az ikt és a kis- és középvállalkozások fejlesztésébe, valamint ezek kutatással foglalkozó részlegeibe történő beruházás, az innováció, a vállalkozó szellem és a tudás alapú gazdaság növekedése;

26.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági fejlődés és beruházás ígéretes területei a gazdasági növekedésnek, és hogy a zöld technológiák és az ökológiai korszerűsítés, mint például az energiahatékonyság fokozása, a megújuló energiaforrások és a vízgazdálkodás javítása hozzájárulhat a térség fenntartható fejlődéséhez és a gazdasági tevékenység negatív környezeti hatásainak csökkentéséhez;

27.  elismeri a Duna-stratégia fontos szerepét a zöld gazdaság, a zöld innováció és tágabb értelemben egy új, versenyképes, alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó gazdaság kialakítására irányuló kutatás és innováció, valamint a környezetbarátabb megközelítések előmozdításában a határokon átnyúló ipari együttműködési projektek kialakítása során; sürgeti a part menti országokat, hogy kezeljék elsődleges prioritásként a megosztott hidrológiai és vízminőség-ellenőrző létesítmények felállítását, amelyek nélkül számos üzleti fejlesztés kudarcba fullad;

28.  hangsúlyozza a régión belüli fenntartható idegenforgalom előmozdításának fontosságát, kiemelve az egész Duna mentén kiépített kerékpárútban rejlő gazdasági lehetőségeket, valamint a Duna-régió európai idegenforgalmi célponttá fejlesztését és a Duna-régió európai márkanevének kialakítását;

29.  támogatja a vállalkozásfejlesztési hálózatok és nem kormányzati kereskedelemtámogató testületek felállítását, amelyek összehangolhatják és előmozdíthatják a későbbi fejlesztési lehetőségeket és a vállalkozások – különösen a kkv-k –, a kutatás, az egyetemek és a közhatóságok közötti együttműködést, a lehetséges tudásalapú regionális innovációs csoportok ösztönzése és a regionális versenyképesség fellendítése érdekében;

30.  hangsúlyozza, hogy valamennyi közlekedési módot az uniós szabványoknak megfelelően korszerűsíteni kellene, és hogy a környezetbarát közlekedési módoknak, mint a vasúti vagy belvízi szállításnak adott esetben elsőbbséget kell biztosítani a régió közlekedési rendszerének tervezése során, az alkalmazandó uniós vívmányok valamennyi lényeges elemének teljes körű tiszteletben tartásával;

31.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a Duna-régió infrastruktúráját és gazdasági teljesítményét, valamint idejében és környezetileg fenntartható módon zárják le a – Duna-régióhoz kapcsolódó – TEN-T projektek végrehajtását; tekintettel a TEN-T iránymutatásokra, felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy legyenek tekintettel a közlekedési rendszer fejlesztésének szükségességére a Duna-régióban;

32.  az infrastrukturális fejlesztések három olyan fontos szintjét emeli ki, ahol a Duna-stratégia összehangolt megközelítése szinergiákat hozhat létre: i. a Duna menti multimodális folyosó (18. TEN-T kiemelt projekt); ii. a Duna menti multimodális folyosó és a szomszédos tagállamok közötti kapcsolatok (a Duna-régióhoz kapcsolódó TEN-T kiemelt projektek), iii. a TEN-T, a nemzeti és a regionális hálózatok határokon átnyúló akadályai;

33.  hangsúlyozza, hogy a Duna-medence belvízi hajózásáról és környezeti védelméről szóló közös nyilatkozatot a Nemzetközi Dunavédelmi Bizottság, a Duna Bizottság és a Nemzetközi Száva Bizottság dolgozta ki, és hogy az általános iránymutatást ad a vízi infrastrukturális projektekhez mind a műszaki tervezőknek, mind egyéb érdekelt feleknek, akik részt kívánnak venni a vízi útvonalak fejlesztésének tervezési folyamatában, valamint hogy ezek az iránymutatások a szükségletek elemzése, valamint a hajózás és az ökológiai állapot javítása érdekében az összes fél számára a lehető legtöbb előnyös intézkedés előterjesztése tekintetében integrált tervezési csapatokat tesznek szükségessé; javasolja, hogy a Bizottság tartsa tiszteletben a közös nyilatkozatban vállalt kötelezettségeket;

34.  úgy véli, hogy a hatékony komodalitás és innováció alapelvével összhangban, a fejlett belvízi kikötők és a logisztika, a belvízi hajózás és a vasúti közlekedés kombinációja fontos gazdasági fejlődési lehetőséget jelent a Duna-régió EU-val szomszédos államai számára is, és hozzájárulhat a közlekedési akadályok felszámolásához;

35.  rámutat arra, hogy a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram szerint ösztönözni kell a tiszta és hatékony hajók fejlesztését, kiemelt figyelmet fordítva az információs és kommunikációs technológiákra, valamint a hajók kialakítására, környezeti hatékonyságára és felszerelésére;

36.  kiemeli, hogy a Majna–Duna csatorna révén összekötött Rajna és Duna közvetlen kapcsolatot hoz létre tizenegy ország között az Északi-tengertől a Fekete-tengerig több mint 3500 km-en, és hangsúlyozza, hogy a Duna-régióra vonatkozó európai stratégiát ki kell terjeszteni a Fekete-tenger térsége felé; rámutat, hogy a Duna-régió fenntartható fejlődése tovább fogja növelni a Fekete-tenger térségének geostratégiai jelentőségét;

37.  ösztönzi a Duna kulturális környezetének javítását a kulturális párbeszéd előmozdítása, az egyetemi csereprogramok és a nemzetek közti együttműködésen alapuló ifjúsági projektek támogatása, a fenntartható idegenforgalom elősegítése, valamint a történelmi és építészeti örökség védelme által;

38.  hangsúlyozza, hogy a kultúrák közötti párbeszéd és a Duna-régió országai közötti megértés támogatása érdekében elengedhetetlenül fontos az összefogás a kulturális projektek terén; e tekintetben kiemeli a fiatalok kulturális és oktatási létesítményeken keresztüli aktív bevonását a többnemzetiségű hálózatok kialakítása érdekében;

39.  ösztönzi a sérülékeny csoportokat, különösen a romákat célzó projektekre és projekthálózatokra fordított erőforrások növelését;

40.  hangsúlyozza, hogy összehangolt megközelítésre van szükség, amelynek célja az összes rendelkezésre álló uniós támogatás hatékonyabb felhasználása a Duna-régió országaiban, a stratégia céljainak lehető legnagyobb mértékű megvalósítása érdekében; hangsúlyozza továbbá, hogy kellő rugalmasság szükséges ahhoz, hogy a meglévő operatív programok keretében fejleszteni lehessen a Duna-stratégiához kapcsolódó projekteket;

41.  az országok és régiók közötti együttműködés erősítése érdekében egyedi rendelkezések kidolgozását ösztönzi a küszöbön álló, strukturális alapokról szóló általános rendelet keretében, olyan területi együttműködési rendelkezések alapján, amelyek egyértelműek és figyelembe veszik az eltérő közigazgatási kultúrát és nem rónak további igazgatási terhet a kedvezményezettekre, valamint ösztönzi további közös fellépési stratégiák kialakítását, amelyek növelhetik a régió vonzerejét európai és nemzetközi szinten, és amelyek ezt követően a határokon átnyúló együttműködés mintái lehetnek;

42.  felhívja a figyelmet „Az EU Duna-régiójára vonatkozó irányítási modell meghatározása – jobb és hatékonyabb koordináció” elnevezésű meglévő előkészítő intézkedésre, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelően használják fel ennek költségvetését a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia kialakításához és végrehajtásához szükséges irányítási modell meghatározásához kapcsolódó tevékenységek finanszírozására; hangsúlyozza, hogy megfelelő technikai segítséget kell nyújtani a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia keretében zajló fellépések és projektek végrehajtásához; úgy véli, hogy a technikai segítség költségeit jobban el kell ismerni és figyelembe kell venni a stratégia pénzügyi keretének tervezésekor, és hogy a segítségre elkülönített összeget a partnerek rendelkezésére kell bocsátani, ha azt makroregionális szinten összehangolt célokra és fellépésekre használják fel;

43.  üdvözli, hogy a Bizottság 2011. február 3-án bemutatta a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia kiemelt területi koordinátorait; úgy ítéli meg, hogy mostantól kezdve a kiemelt munkaterületeken vezető szerepet játszó országoknak és régióknak kell irányítaniuk a stratégia végrehajtását munkaprogramok elfogadása, finanszírozási források azonosítása, az adott területen az országok és régiók közötti együttműködés erősítése és a legsürgősebb fellépések elindítása révén, hogy elősegítsék a Duna-régió gazdaságában rejlő lehetőségek teljes körű kihasználását, és különösen az adott területen a kiemelt kezdeményezések megvalósítására szabott határidő tiszteletben tartását;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásának időközi értékelése keretében dolgozzon ki az összehasonlíthatóságot lehetővé tevő mutatókra támaszkodó konkrét eszközöket és kritériumokat;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy elemezze a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásával kapcsolatos első eredményeket és tapasztalatokat, ami az EU balti-tengeri régióra vonatkozó stratégiájának elemzésével együtt elő fogja segíteni a makroregionális stratégiák finanszírozására szolgáló lehetséges források és módszerek feltérképezését a jelenlegi kereten belül;

46.  felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa az Európai Parlamentet és tanácskozzon vele a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásának helyzetéről és frissítéséről, valamint a Duna-régióhoz kapcsolódó, EU által finanszírozott projektekről;

47.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Bizottságnak a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a többi érintett intézménynek.

(1) HL C 305. E, 2010.11.11., 14. o. (2) HL C 117. E, 2010.5.6., 65. o. (3) HL C 313. E, 2006.12.20., 443. o.

Az Európai Parlament 2011. február 17-i állásfoglalása a jogállamiságról Oroszországban

P7_TA(2011)0066 RC-B7-0101/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Oroszországról, valamint az EU és Oroszország kapcsolatairól szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az oroszországi emberi jogi aktivisták meggyilkolásáról szóló 2009. szeptember 17-i(1), az EU–Oroszország csúcstalálkozó (2010. május 31–június 1.) következtetéseiről szóló 2010. június 17-i(2), valamint az Észak-Kaukázusban (Oroszországi Föderáció) uralkodó emberi jogi helyzetről és az Oleg Orlov elleni büntetőeljárásról szóló 2010. október 21-i(3) állásfoglalásokra,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről az Oroszországi Föderáció közötti partnerséget létrehozó partnerségi és együttműködési megállapodásra (PEM), valamint az új EU–Oroszország megállapodásról jelenleg folyó tárgyalásokra,

–  tekintettel „Az emberi jogok helyzete a világban” című 2009. évi, 2010 decemberében elfogadott éves jelentésére, különös tekintettel a Magnyickij-ügyre,

–  tekintettel az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációkra,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezményre, az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozatra, valamint „Az egyének, a csoportok, és a társadalmi szervek joga és felelőssége az egyetemesen elismert emberi jogok és alapvető szabadságjogok elősegítésére és védelmére” című ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel a Rosztovban megrendezett EU–Oroszország csúcstalálkozón, 2010 májusában indított modernizációs partnerségre, valamint arra, hogy az orosz vezetés kinyilvánította elkötelezettségét a jogállamiság mint Oroszország modernizációjának alapja iránt,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió továbbra is elkötelezett az EU és Oroszország közötti kapcsolatok további, a demokratikus alapelvek, az alapvető és emberi jogok és a jogállamiság iránti elkötelezettség alapján való mélyítése és fejlesztése mellett, a modernizációs partnerségben foglalt alapelvekkel összhangban,

B.  mivel Oroszország az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) tagjaként és az ENSZ-nyilatkozatok aláíró feleként elkötelezte magát az emberi jogok, az alapvető szabadságok, valamint a jogállamiság védelme és előmozdítása mellett,

C.  mivel az elmúlt években folyó számos per és bírósági eljárás miatt kétségek merültek fel az Oroszországi Föderáció igazságszolgáltatási intézményeinek függetlensége és pártatlansága tekintetében,

D.  mivel a nemzetközi közösség – többek között az EU – megkérdőjelezte a Jukosz vagyonára vonatkozó második, 2010. december 30-i tárgyaláson Mihail Hodorkovszkij és Platon Lebegyev ellen hozott ítéletet,

E.  mivel Borisz Nyemcovot és mintegy 70 más személyt 2010. december 31-én, egy ellenzéki tüntetést követően letartóztatták,

F.  mivel független újságírók, civil társadalmi aktivisták, jogászok és az emberi jogok védelmezői gyakran válnak fenyegetések és erőszakos cselekmények áldozataivá; mivel a szélsőségellenes jogszabályok és a Szövetségi Biztonsági Szolgálatra (FSB) vonatkozó törvény új rendelkezései nem egyértelműek, és ezért gyakran használják őket a nem kormányzati szervezetek, a vallási kisebbségek és a médiaszervezetek zaklatására,

G.  mivel az orosz hatóságok még nem oldották meg Anna Politkovszkaja, Natalija Jesztyemirova és Anasztázia Baburova újságírók ügyét, és nem derítették fel Szergej Magnyickij ügyvéd halálának körülményeit,

H.  mivel Medvegyev elnök számos alkalommal tett ígéretet a jogállamiság megerősítésére, kijelentve, hogy feladatának érzi a teljes mértékben független, modern bíróságok létrehozását, amelyek megfelelnek Oroszország gazdasági fejlettségének,

1.  megerősíti meggyőződését, hogy Oroszország továbbra is az Európai Unió egyik legfontosabb partnere a demokrácián és jogállamiságon alapuló, fenntartható együttműködés kialakításában;

2.  határozottan elítéli a moszkvai Domogyedovó repülőtéren végrehajtott terrortámadást, részvétét nyilvánítja az áldozatok családjának, és hangot ad a támadás sérültjeivel való szolidaritásának; hangsúlyozza, hogy az orosz hatóságoknak törvényes és átgondolt módon kell reagálniuk ezekre a támadásokra, és lehetővé kell tenniük, hogy az orosz igazságszolgáltatási rendszer szabadon és függetlenül végezhesse munkáját a támadásért felelős személyek vád alá helyezése és elítélése érdekében;

3.  aggodalmát fejezi ki a politikai indíttatású perekről, tisztességtelen eljárásokról és súlyos bűncselekmények – többek között gyilkosságok, zaklatások és egyéb erőszakos cselekmények – kivizsgálásának elmulasztásáról szóló beszámolók kapcsán; sürgeti az orosz igazságügyi és büntetés-végrehajtási intézményeket, hogy feladataikat hatékonyan, pártatlanul és függetlenül hajtsák végre, hogy az elkövetőket bíróság elé állíthassák;

4.  komoly aggodalmát fejezi ki a Mihail Hodorkovszkij és Platon Lebegyev közelmúltbeli második tárgyalásán született ítélet, valamint bűnösnek nyilvánításuk kapcsán; hangsúlyozza, hogy komoly jogi aggályok merültek fel a két említett személy ellen folytatott korábbi és mostani tárgyalás kapcsán, és független igazságügyi felülvizsgálat elvégzését sürgeti az ítélet ellen benyújtott, függőben lévő fellebbezéssel kapcsolatban; követeli, hogy Dmitrij Medvegyev elnök igazságosabb és átláthatóbb rendszer biztosítására tett ígéretének megfelelően az orosz hatóságok tegyenek meg minden tőlük telhetőt az igazságszolgáltatási rendszer javítására;

5.  sürgeti az Oroszországi Föderáció ombudsmanját, hogy rendelje el az Európai Parlament által odaítélt, a gondolkodás szabadságáért járó Szaharov-díjjal 2009-ben kitüntetett Oleg Orlov ellen felhozott vádak és folyamatban lévő eljárások felülvizsgálatát; emlékeztet arra, hogy Natália Jesztyemirova, a „Memorial” központ vezető csecsenföldi tagjának meggyilkolása ügyében nem folytattak tényleges nyomozást;

6.  elítéli az orosz alkotmány 31. cikke kapcsán a minden második hónap utolsó napján megrendezett békés tüntetések feloszlatását, valamint az ellenzéki aktivisták, például Borisz Nyemcov többszöri letartóztatását;

7.  ösztönzi a Tanács és a Bizottság elnökét, valamint a főképviselőt, hogy továbbra is kövessék szoros figyelemmel ezeket az ügyeket, továbbá hogy vessék fel a kérdéskört az Oroszországgal közös különböző fórumokon és találkozókon, különösen a közelgő EU–Oroszország csúcstalálkozón;

8.  emlékezteti a Tanácsot és a főképviselőt arra, hogy a megfelelő intézkedések széles tárháza áll rendelkezésére, amennyiben az emberi jogok rendszeres megsértésével vagy a jogállamiság fenntartásának elmulasztásával találja magát szemben;

9.  felszólítja az Uniót és Oroszországot, hogy fokozzák az új, kötelező erejű és átfogó partnerségi és együttműködési megállapodásról folytatott tárgyalásokat, valamint ismételten kifejezi határozott támogatását egy átfogó, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi és az alapvető jogok kérdéseit is felölelő megállapodás iránt; hangsúlyozza az igazságszolgáltatás hatékony működése biztosításának és a korrupció elleni küzdelem megerősítésének fontosságát;

10.  kifejezi aggodalmát emberi jogok – többek között a békés gyülekezéshez való jog – oroszországi megsértéséről szóló beszámolók jelentős száma miatt, és hangsúlyozza az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációk részeként az emberi jogokról zajló folyamatos eszmecsere fontosságát, különös tekintettel az orosz hatóságok által az emberi jogok védelmezőinek biztonsága érdekében tett lépésekre;

11.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és a jogállamiság teljes körű tiszteletben tartása javítani fogja Oroszország megítélését és hitelét a világban, különös tekintettel az Európai Unióval fenntartott kapcsolataira, amelyek fontosak, és amelyeknek stratégiai partnerséggé kellene fejlődniük, tekintettel a két fél egymásrautaltságára és számos közös érdekére, különösen a politikai, biztonsági, gazdasági és energiaügyi együttműködés terén, de a demokratikus elvek és eljárások, a jogállamiság és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása vonatkozásában is;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen terjesszen elő értékelést arra vonatkozóan, hogy a Jukosz és annak vezetése elleni bírósági intézkedések összeegyeztethetők-e az Oroszországgal mint a WTO-ban teljes jogú tagságra aspiráló országgal szemben támasztott követelményekkel;

13.  rámutat arra, hogy Oroszország az Európa Tanács tagjaként elkötelezte magát a demokráciára, az alapvető és az emberi jogokra, valamint a jogállamiságra vonatkozó európai normák teljes körű tiszteletben tartása mellett; e tekintetben kéri az orosz hatóságokat, hogy tegyenek eleget az Emberi Jogok Európai Bírósága valamennyi határozatának, és tegyék meg a szükséges lépéseket az egyedi esetekben előforduló jogsértések orvoslására, biztosítva többek között a nyomozások tényleges lefolytatását és az elkövetők felelősségre vonását, továbbá fogadjanak el e határozatok végrehajtására szolgáló általános intézkedéseket, közöttük a hasonló jogsértések jövőbeli előfordulását kiküszöbölő politikai és jogi változtatásokat is;

14.  megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy az orosz igazságügyi minisztérium, a belügyminisztérium, valamint a külügyminisztérium részvételével, továbbá az Európai Parlament minden szinten történő, teljes körű bevonásával fokozzák a Brüsszelben és Moszkvában folyó EU–Oroszország emberi jogi konzultációt, valamint tegyék azt hatékonyabbá és eredményközpontúbbá; emlékezteti a főképviselőt a Parlament azon költségvetési döntésére, amely szerint civil társadalmi fórumot kell szervezni;

15.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ajánlják fel gyakorlati segítségüket és szakértelmüket Oroszországnak az igazságszolgáltatási és bűnüldöző testületek függetlenségének megerősítése, továbbá az igazságszolgáltatási rendszer politikai és gazdasági nyomásnak való ellenálló képességének javítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió kész hozzájárulni egy ilyen igazságszolgáltatási támogató program létrehozásához, valamint a bűnüldöző személyzet, az ügyészek és bírák – elsősorban az emberi jogi kérdéseket érintő – oktatásához és képzéséhez;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Orosz Föderáció kormányának és parlamentjének, az Európa Tanácsnak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

(1) HL C 224. E, 2009.9 17., 27. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0234. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0390.

Az Európai Parlament 2011. február 17-i állásfoglalása a Világbank fejlődő országokra vonatkozó energiastratégiájáról

P7_TA(2011)0067 B7-0128/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az uniós politikák fejlesztési célú koherenciájáról és a „hivatalos fejlesztési támogatás plusz” koncepciójáról szóló 2010. május 18-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Globális Energiahatékonysági és Megújulóenergia-alapról szóló 2008. március 13-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel 2008. december 17-én elfogadott energiaügyi és éghajlat-változási csomagra,

–  tekintettel a Világbank nyersanyag-kitermelő iparágakról készített áttekintő jelentéséről szóló 2004. április 1-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a „2010. évi jelentés a világ fejlődéséről: fejlődés és éghajlatváltozás” című dokumentumra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a modern energiaszolgáltatásokhoz való hozzáférés a szegénység felszámolásának és a gazdasági fejlődésnek előfeltétele, és mivel az energiához való jog azt jelenti, hogy az energiaszolgáltatásoknak megbízhatóaknak, különösen a szegények számára megfizethetőeknek kell lenniük, és a városi és a vidéki területek közötti szakadék áthidalása érdekében egyenletesen kell megoszlaniuk,

B.  mivel jelenleg mintegy másfél milliárd ember nem fér hozzá villamos energiához, és négyötödük Fekete-Afrikában és Dél-Ázsiában, többnyire vidéki területen él, és mivel közel 2,4 milliárd ember főzés és fűtés céljára továbbra is hagyományos biomassza-tüzelőanyagokat használ, ami a beltéri levegőszennyezésből eredő komoly egészségügyi problémákat, valamint évente 1,9 millió ember halálát okozza, továbbá a természeti erőforrások nem fenntartható használatából eredő környezeti károkat is okoz(4),

C.  mivel a Világbank által finanszírozott, a vidéki területek villamos energiával való ellátását célzó hagyományos programok összességükben nem érték el a vidéken élő szegényeket, és mivel a hálózattól független, fenntartható technológiák decentralizált jellegük miatt különösen alkalmasak lehetnek a vidéki területek villamos energiával való ellátására,

D.  mivel a Nemzetközi Energiaügynökség „A világ energetikai kilátásai 2008” című kiadványában foglalt referencia-forgatókönyv szerint a világ elsődleges energia iránti igénye 2030-ig 45%-kal fog növekedni, a nem OECD-tagállamok pedig a gyors gazdasági fejlődés következtében e növekedés 87%-áért felelnek majd; mivel a nem OECD-tagállamok energiaigényében bekövetkező gyors növekedés ugyanezen forgatókönyv szerint várhatóan mintegy 97%-nyival nagyobb CO2-kibocsátást eredményez majd,

E.  mivel a Világbank jelenleg új energiastratégiát készít elő, amely várhatóan -2011 közepére válik véglegessé, sok érintett bevonására törekszik, és döntő fontosságú eleme a hatékony, megfizethető és tiszta energiaellátás koncepciója a szegénység felszámolása és a gazdasági növekedés érdekében,

F.  mivel 2008-ban a Világbank kötelezettséget vállalt arra, hogy 2011-re energiaügyi beruházásainak fele „alacsony szén-dioxid-kibocsátású” lesz(5),

G.  mivel a multilaterális fejlesztési bankok által a magánszektornak nyújtott finanszírozás 1990 óta megtízszereződött; és mivel ez a növekedés különösen jelentős a Világbank magánszektorral foglalkozó szervénél, a Nemzetközi Pénzügyi Társaságnál (IFC), melynek teljes hitelezési és beruházási volumene több mint kétszeresére nőtt 2003 és 2008 között,

1.  üdvözli a stratégiát, és emlékeztet arra, hogy annak konkrétan foglalkoznia kellene azzal, hogy az energiaszolgáltatásokhoz való hozzáférés miként segítheti ki az embereket a szegénységből, miközben segíti a környezetileg fenntartható energiafejlesztési útra való áttérést; sürgeti a Világbankot, hogy a magánszektorbeli fejlesztések kapcsán olyan megközelítésre törekedjen, amely maximális előnnyel jár a szegények számára, ugyanakkor kezeli az éghajlatváltozást is; hangsúlyozza, hogy a környezeti és szociális tényezőket mind nemzeti, mind helyi közösségi szinten figyelembe kell venni az energiaellátási lehetőségekre vonatkozó átfogó költség-haszon elemzés során;

2.  megjegyzi, hogy a megújuló energiákhoz és az energiahatékonysági kezdeményezésekhez kapcsolódó hitelezés közelmúltbeli növekedése ellenére továbbra is a fosszilis energiahordozókkal kapcsolatos hitelezés játszik uralkodó szerepet a Világbank átfogó energiaportfoliójában; rámutat arra, hogy a fosszilis energiahordozókkal kapcsolatos beruházásokra pénzügyi közvetítőkön keresztül is sor kerül, és ezek nem kerülnek be a Bank éves energiaágazati adatai közé; aggodalommal jegyzi meg, hogy a Bank továbbra is jelentős beruházásokat végez széntüzelésű erőművekbe, amivel a fejlődő országokat az elkövetkező évtizedekre a szénalapú energiaellátáshoz köti;

3.  a G20-ak vezetőinek 2009 szeptemberében, Pittsburgh-ben tett és 2010 júniusában Torontóban megújított kötelezettségvállalásával összhangban üdvözli a Világbank azon stratégiai célkitűzését, hogy 2015-ig fokozatosan megszüntesse a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos projekteket célzó hitelezést;

4.  arra ösztönzi a Világbankot, hogy biztosítson prioritást a kis terjedelmű, helyi szintű energia-hozzáférésnek, különösen Afrika és Ázsia legkevésbé fejlett országaiban;

5.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Világbank a hatalmas duzzasztóművekből és a bioüzemanyagokból nyert energiát tiszta energiának tekinti; rámutat különösen az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének azon figyelmeztetéseire, hogy a bioüzemanyagok fenyegetést jelentenek az élelmiszer-ellátásra;

6.  felhívja a Világbankot, hogy álljon az innovatív normák és szabványok fejlesztésének és végrehajtásának élére annak érdekében, hogy megvédje a közösségek jogait, és hogy biztosítsa számukra a hozzáférést és az energiaágazatnak az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások tekintetében bekövetkező fejlődéséből való részesedést;

7.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a pénzügyi közvetítőknek nyújtott multilaterális finanszírozás nagy részének nyomon követése nem kielégítő; hangsúlyozza, hogy egyértelműen meg kell határozni, hogy a pénzügyi közvetítők milyen követelmények teljesítése esetén részesülhetnek multilaterális finanszírozásban; úgy véli, hogy ezek között (a pénzügyi teljesítményen túl) szerepelnie kell egyértelmű fejlesztési célkitűzéseknek, valamint a nemzetközi jegyzőkönyvekben és szerződésekben foglalt erős szociális és környezetvédelmi biztosítékoknak;

8.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozással összefüggő költségeket internalizálni kell; a környezeti életciklust figyelembe vevő költségeken alapuló megközelítés alkalmazására hív fel az elszámolás során, hogy hatékonyan lehessen értékelni a rendelkezésre álló energetikai alternatívákat;

9.  hangsúlyozza, hogy diverzifikálni kell az energiaportfoliót, tekintettel arra, milyen problémákat okozhat, ha az energiatermeléshez túlzott mértékben egyetlen energiaforrásra támaszkodunk, például az importált fosszilis energiahordozókra vagy a vízenergiára, amely esetben az elhúzódó aszály a víztározók kiürülésével jár, ami drámaian lecsökkenti az energiatermelési kapacitást; sürgeti a Világbankot, hogy fokozza a megújuló energiákba és az energiahatékonyságba történő beruházásokat, ugyanakkor tartózkodjon a vízenergiához kapcsolódó nagy projektekbe történő beruházásoktól, amelyek – a többek között a víztározók üvegházhatást okozó gázkibocsátásából eredő – negatív szociális és környezeti hatását a finanszírozásuk előtt megfelelően értékelni kell; hangsúlyozza, hogy a kisebb duzzasztóművek fenntarthatóbbak és környezetileg életképesebbek, mint a nagy vízerőművek;

10.   sajnálja, hogy a Világbank elsősorban a nagyméretű és exportorientált energiamodellt támogatja a kisméretű, decentralizált energiaprojektek helyett, amelyek gyakran alkalmasabbak és hatékonyabbak a vidéki területek alapvető szükségleteinek kielégítésére; sürgeti a Világbankot, hogy támogasson alternatív, kisméretű, decentralizált energiaprojekteket, amelyek tekintetbe veszik a helyi közösségek igényeit és a különböző országok gazdasági realitásait, továbbá állapítson meg egyedi célokat és nyomon követési iránymutatásokat annak biztosítására, hogy az energiához kapcsolódó hitelezés a szegények javát szolgálja;

11.  . úgy véli, hogy az esetleges kompromisszumok feloldásának legjobb módja az ellátásbiztonság, a helyi közösségekre gyakorolt egészségügyi, környezeti és gazdasági hatások vizsgálata és a nemzeti és helyi szinten a fenntartható technológiákhoz és a megújuló energiaforrásokhoz való hozzáférés biztosításához szükséges technológia fejlesztése és átadása;

12.  hangsúlyozza, hogy a lehető legnagyobb átláthatóság biztosításához megfelelő jelentéstételi és közzétételi szabályokat kell kidolgozni; ragaszkodik ahhoz, hogy a Világbank a finanszírozás vállalása előtt egyértelműen azonosítsa és tárja a nyilvánosság elé az adott fejlesztéssel járó előnyöket; aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az ENSZ az őslakos népek jogairól szóló nyilatkozatában szereplő, „a szabad, előzetes és tájékozott hozzájárulás” elvét a Nemzetközi Pénzügyi Társaság teljesítményszabványi keretében nem ismeri el;

13.  arra ösztönzi a Világbankot, hogy energiastratégiájában arra helyezze a hangsúlyt, hogy a fenntartható technológiai projekteket innovatív finanszírozás és intézményi fejlesztési programok révén kereskedelmileg hasznosíthatóvá és versenyképessé tegye, az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások párosítása mint működőképes és vonzó lehetőség előmozdítása érdekében;

14.  rámutat, hogy a tiszta technológiák szegény országokban történő fejlesztése technológiaátadáshoz kapcsolódik, ami azt jelenti, hogy az éghajlatváltozás problémájának megoldása érdekében azonosítani kell a zöld technológiák fejlődő országokban való elterjedését akadályozó tényezőket, és a szellemi tulajdonjogok kapcsán új és rugalmasabb megközelítést kell fontolóra venni;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Világbanknak, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0174. (2) HL C 66. E, 2009.3.20., 35. o. (3) HL C 103. E, 2004.4.29., 819. o. (4) UNDP & WHO (2008): Az energiához való hozzáférés helyzete a fejlődő országokban. New York. (5) Világbank-csoport (2008): A fejlesztés és az éghajlatváltozás stratégiai kerete.

Az Európai Parlament 2011. február 17-i állásfoglalása az Európa 2020 stratégiáról

P7_TA(2011)0068 RC-B7-0097/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre,

–  tekintettel az „Éves növekedési jelentés: az EU válságra adott átfogó válaszlépéseinek előmozdítása” című bizottsági közleményre,

–  tekintettel az Európai Tanács 2010. június 17–18-i ülését követő elnökségi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Tanács 2000., 2001., 2005., 2006., 2007. márciusi és 2009. decemberi üléseit követő elnökségi következtetésekre,

–  tekintettel a gazdaságirányításról szóló, 2010. június 16-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról szóló, 2010. október 20-i állásfoglalására, az elfogadandó intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlásokra (félidős jelentés)(2),

–  tekintettel 2010. december 16-i, az állandó válságrendezési mechanizmusnak az euróövezet pénzügyi stabilitása védelme érdekében történő létrehozásáról szóló állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. cikkére,

–  tekintettel a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló, 2010. július 7-én elfogadott tanácsi ajánlásra,

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az Európa 2020 stratégiának elő kell segítenie, hogy Európa megerősödve lábaljon ki a válságból, mégpedig a munkahelyteremtés és az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés segítségével, amelyek az öt kiemelt uniós célon alapulnak, nevezetesen a foglalkoztatás előmozdításán, az innováció, a kutatás és a fejlesztés feltételeinek javításán, az éghajlatváltozással és az energiaüggyel kapcsolatos célkitűzések teljesítésén, az oktatás szintjének növelésén és a társadalmi befogadás elősegítésén, mindenekelőtt a szegénység csökkentése révén,

Meg kell erősíteni az Európa 2020 stratégia irányítását

1.  hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia fellépései kulcsfontosságúak Európa valamennyi polgárának jövője, a fenntartható munkaalkalmak, a hosszú távú gazdasági növekedés és szociális haladás megteremtése szempontjából; attól tart, hogy a gyenge irányítási struktúra miatt az Európa 2020 stratégia nem lesz képes teljesíteni a benne rejlő ígéreteket, és ezért erőteljesen sürgeti a Tanácsot a közösségi módszer megerősítésére; ismételten hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az Európa 2020 stratégia céljait illesszék be a gazdaságirányítási keretbe, és felhív rá, hogy az európai szemesztert tegyék a jogalkotási irányítási csomag részévé, a nemzeti parlamenteket és a szociális partnereket pedig – a demokratikus elszámoltathatóság, a tulajdoni érzet és a legitimitás növelése érdekében – már korai szakaszban vonják be; hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia megvalósítása alapvetően fontos és nem választás kérdése;

2.  az éves növekedési jelentést és az európai szemeszter keretét a gazdaságpolitikák fokozott összehangolását szolgáló alapvető eszközöknek tekinti; hangsúlyozza azonban, hogy ezek nem helyettesíthetik a meglévő, a Szerződésben rögzített eszközöket, vagy nem csökkenthetik ez utóbbiak fontosságát, különös tekintettel az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokra és a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokra, amelyek megállapítása terén a Parlament is jelentős szerepet játszik, illetve konzultálni kell vele; hangsúlyozza, hogy a stratégia sikerének biztosítása érdekében konzisztenciát kell teremteni az Európa 2020 stratégia – az Európai Tanács és a Bizottság által jóváhagyott – öt kiemelt célkitűzésének elérése tekintetében;

Az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek jobban meg kell jelenniük az uniós költségvetésben és a nemzeti költségvetésekben

3.  hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégiának meg kell szüntetnie a kinyilvánított törekvései, a rendelkezésre álló erőforrások és az alkalmazott módszertan között tátongó szakadékot; felszólít rá, hogy a következő többéves pénzügyi keret jobban tükrözze az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit; felhívja a Bizottságot a kiemelt kezdeményezések költségvetési dimenziójának tisztázására, mivel ezek az elsőbbséget élvező cselekvési tervek az uniós költségvetés révén finanszírozott valamennyi politikát érintik; határozottan sürgeti, hogy a Bizottság terjesszen elő merész és innovatív javaslatokat a saját források növelése, vagyis annak érdekében, hogy az Uniónak valós és önálló pénzforrások álljanak rendelkezésére;

4.  hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia reformokat, valamint nagyszámú projekt területén igen mélyreható és korai beruházásokat igényel a köz- és a magánszféra részéről; megállapítja, hogy mindezekhez egyformán szükség lesz a meglévő, illetve új innovatív eszközök és bevételi források mozgósítására;

5.  kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok dolgozzák ki a hiteles pénzügyi hátteret, az Európai Tanács pedig a finanszírozási szükségleteket tekintse a gazdaságirányítás általa végrehajtandó felülvizsgálata részének; véleménye szerint az Európa 2020 stratégia finanszírozásához olyan összehangolt politikai kezdeményezésekre van szükség, amelyekbe bekapcsolódnak az olyan európai intézmények, mint az EBB és az EBRD; hangsúlyozza továbbá, hogy feltétlenül szükség van a magánszektorból érkező finanszírozásra, és az ezzel járó hosszú távú kockázatok kivédésére jogi keretet igényel;

6.  meggyőződése, hogy a megfelelő keretszabályozással és költségvetési forrásokkal a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás fontos szerepet játszhat a gazdasági fellendülés biztosítását célzó átfogó európai stratégiában, miközben hozzájárulhat az uniós és globális élelmiszer-biztonsághoz, az Unió 90%-át kitevő vidéki táj megőrzéséhez és a környezetvédelmi előnyök biztosításához, valamint jelentősen közreműködhet az alternatív energiaforrások felkutatásában;

7.  véleménye szerint egy szilárd és megfelelően finanszírozott, az összes európai régiót felölelő kohéziós politikának az Európa 2020 stratégia kulcsfontosságú kiegészítő részét kell képeznie; úgy véli, hogy ez a politika – horizontális megközelítésével együtt – az Európa 2020 stratégia céljai sikeres megvalósításának, valamint az EU-n belüli társadalmi, gazdasági és területi kohézió elérésének előfeltétele;

A foglalkoztatás növelése merész egységes piaci és kisvállalkozói intézkedéscsomagot igényel

8.  a tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy nemzeti reformprogramjaikban a munkanélküliség kezelése és a munkaerőpiacról való hosszú távú kizárás megakadályozása legyen a legfőbb prioritás; ezt olyan intézkedésekkel kellene kombinálni, amelyek közép- és hosszú távon több munkahely teremtését, jobb munkahelyeket és nagyobb számú magasabb szintű foglalkoztatást biztosítanának;

9.  emlékeztet arra, hogy az egységes piacról szóló jogszabály átfogó megközelítésre törekszik a jobb gazdasági teljesítőképesség és a megerősített szociális dimenzió biztosítása érdekében, amellett, hogy a polgárokat helyezi az egységes piac középpontjába; véleménye szerint az egységes piac új lendületbe hozásához kulcsfontosságú az, hogy a legmagasabb politikai szintről adjanak átfogó iránymutatást, illetve hogy az Európai Tanács elkötelezze magát;

10.  felhívja a figyelmet arra, milyen szerepet játszhat az intelligens szabályozás annak a szabályozási keretnek a tökéletesítésében, amelyben a vállalkozások működnek; úgy véli, hogy az abban szereplő javaslatok segíthetnek az erős üzleti környezet kialakításában, amely a növekedést és az innovációt serkenti, de megjegyzi, hogy a jogalkotási folyamatban részt vevő összes szereplőnek felelősséget kell vállalnia a hatékonyabb és kevésbé költséges szabályozás megteremtéséért;

11.  kifejezi csalódottságát amiatt, hogy két évvel az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag elfogadása után a Bizottság részéről még mindig nem történt konkrét fellépés vagy kezdeményezés; sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy segítsék elő a kkv-barátabb környezet kialakulását; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az innovatív és zöld technológiák esetében mozdítsák elő a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzések átláthatóságát;

12.  üdvözli a Bizottság megerősített együttműködésre irányuló javaslatát az európai szabadalmi oltalom megteremtése érdekében, és felhív annak gyors elfogadására a Parlament és a Tanács részéről;

13.  kitart amellett, hogy a nemek közötti egyenlőség az EU 2020 stratégia fő célkitűzéseinek egyike; ezért a nők munkaerőpiacon való teljeskörű részvételére és a női munkavállalók szakképzésbe való teljes körű bevonására hív fel; továbbá felszólít a nők és férfiak között fennálló bérszakadék eltörlésére irányuló cselekvési menetrend meghatározására;

Kiemelt kezdeményezések
Általános megjegyzések

14.  hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia jelenlegi tartalma, mint például a fejezetcélok, az iránymutató javaslatok, a szűk keresztmetszetek és a mutatószámok rendkívül általános jellegűek; hangsúlyozza, hogy a kezdeményezéscsomag csak akkor járhat sikerrel, ha a tagállamok konkrét kötelezettségvállalásokat tesznek nemzeti reformprogramjaikban, valamint ha konkrét és konzisztens jogalkotási javaslatok kísérik;

'Innovatív Unió„

15.  üdvözli az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezést, amely kulcsfontosságú az Európa 2020 stratégia sikere szempontjából, hiszen olyan igen fontos társadalmi kihívásokkal foglalkozik, mint az energia- és élelmezési biztonság, az éghajlatváltozás, az egészségügy és a népesség elöregedése; emlékeztet rá, hogy a 3%-os cél a következőképpen oszlik meg: 2% magán-, illetve 1% közkiadás; megállapítja, hogy a magánszféra kutatási kiadásait tekintve továbbra is erős hiányosságok tapasztalhatók, melyeken csak a vállalatokra – köztük a kkv-kra is – vonatkozó szabályozási környezet átalakításával lehet úrrá lenni; ezért üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy javítsa a vállalkozások innovációs keretfeltételeit, különösen a szellemi tulajdonjogok tekintetében;

16.  hangsúlyozza, hogy az Unióban szükség van a kutatás, az innováció és a fejlesztés erősítésére, ösztönzésére és finanszírozásának biztos alapokra helyezésére a 2013 utáni időszak kutatási kiadásainak jelentős növelése révén; rámutat annak fontosságára, hogy a kkv-k hozzáférhessenek a keretprogramhoz és a versenyképességi és innovációs keretprogramhoz; felszólít a költségvetési rendelet felülvizsgálatára a kkv-k pályázatainak megkönnyítése érdekében; hangsúlyozza, hogy hiányosságok vannak a kutatást, az innovációt és a fejlesztést szolgáló kulcsfontosságú – már elfogadott – eszközöket (ilyen például a stratégiai energiatechnológiai terv, a SET-Plan) érintő finanszírozásban; kiemeli a keretprogram jelentős hozzájárulását az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez; hangsúlyozza, hogy a strukturális alapok nemzeti és regionális szinten jelentős mértékben hozzájárulnak a kutatás, fejlesztés és innováció ösztönzéséhez; hangsúlyozza, hogy szinergiákat kell teremteni a strukturális finanszírozás és a keretprogram finanszírozása között;

17.  véleménye szerint az innovatív európai vállalatoknak nem támogatásokra, hanem több szabadságra és a kockázati tőkéhez való jobb hozzáférésre van szükségük; úgy véli, hogy az Európai Uniónak ezt a szükségletet azoknak az állandó kockázatmegosztásra szolgáló termékeknek a kiterjesztésével kell kezelnie, amelyeket az Európai Beruházási Bank kínál a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmuson (RSFF) keresztül; úgy véli, hogy sok kihasználatlan lehetőség van az innováció közbeszerzésen keresztül történő előmozdítására;

'Mozgásban az ifjúság„

18.  üdvözli a „Mozgásban az ifjúság” kezdeményezést; hangsúlyozza, hogy a megfelelő oktatás minősége és az ahhoz való hozzáférés megingathatatlan előfeltétele a fenntartható szociális piacgazdaságnak; ezért hangsúlyozza, hogy amennyiben a tagállamok el kívánják érni a gazdasági fejlődéssel összefüggő közös célokat, illetve az oktatással kapcsolatos célokat, akkor alapvetően fontos, hogy megfelelő beruházásokat hajtsanak végre oktatási és képzési rendszereikben, beleértve a szakoktatást és -képzést is; mindazonáltal sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kiemelt kezdeményezés nem érint olyan alapvető témákat, mint a társadalmi beilleszkedés vagy a fiatalok szegénysége; felszólít arra, hogy fajsúlyosabb javaslatok szülessenek a beilleszkedés témájában;

19.  felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is biztosítson megfelelő finanszírozást az olyan, már létező mobilitási és ifjúsági programoknak, mint az élethosszig tartó tanulás (Erasmus, Leonardo, Comenius, Grundtwig), a „Cselekvő ifjúság” program és a Marie Curie program; véleménye szerint ez jelentősen hozzájárulna a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemhez és a 75%-os foglalkoztatási arány eléréséhez;

20.  kiemeli, hogy a „Mozgásban az ifjúság” kezdeményezés önmagában nem lesz képes kezelni a fiatalok munkanélküliségének egész Európában aggasztó jelenségét; felszólítja valamennyi tagállamot, hogy nemzeti reformprogramjaik részeként dolgozzanak ki nemzeti stratégiát a fiatalok munkanélküliségének kezelésére és a fiatalok oktatáshoz és képzéshez való hozzáférésének biztosítására; kiemeli, hogy a fiatalokkal kapcsolatos politikáknak kapcsolódniuk kell az oktatási, munkaügyi és társadalmi beilleszkedéssel kapcsolatos politikákhoz; erősen támogatja az Európai Ifjúsági Garanciára irányuló tanácsi javaslatot, és sürgeti a Tanácsot annak mielőbbi elfogadására;

'Digitális menetrend Európa számára„

21.  üdvözli a digitális menetrendre vonatkozó nagyratörő javaslatokat, de sürgeti a Bizottságot azon javaslatok gyorsított elfogadására, amelyek az egységes digitális piaccal – mint például az e-kereskedelem, a szellemi tulajdon, az online bizalom és biztonság, a barangolás és az e-azonosítás – kapcsolatosak; valamennyi felet felszólítja, hogy valósítsa meg az első rádióspektrum-politikát; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a tartalmak és az ismeretek szabad áramlását, az „ötödik szabadságot”;

22.  hangsúlyozza, hogy a pluralista és független média az európai demokrácia pilléreként szolgál; sürgeti a Bizottságot, hogy a média pluralizmusát védje meg; úgy véli, hogy a magánszféra védelme alapvető érték, és felszólít az adatvédelmi irányelvnek a jelenlegi digitális környezethez való hozzáigazítására annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi polgár ellenőrizhesse saját személyes adatait;

„Erőforrás-hatékony Európa”

23.  üdvözli az Európa 2020 stratégiában szereplő, az erőforrás-hatékony Európára vonatkozó kiemelt kezdeményezést, és sürgeti a Bizottságot, hogy a munkát folytatva a továbbiakban dolgozzon ki konkrét politikákat az erőforrás-hatékony, megújuló gazdaságra való áttérés biztosítására; felhívja a Bizottságot, hogy állapítson meg konkrét ismérveket és biztosítsa, hogy az elfogadott célokat elérik, és hogy azokat monitorozni lehet az Európa 2020 stratégia szakpolitikai koordinációról szóló európai szemeszterének keretében; hangsúlyozza, hogy sürgősen modernizálni és fejleszteni kell az európai energiainfrastruktúrát, olyan intelligens hálózatokat kell kifejleszteni és összekapcsolásokat kialakítani, amelyek a belső energiapiac megvalósításához, az ellátás biztosításának javításához, az energia- és éghajlat-politikai céljaink eléréséhez, valamint az engedélyezési folyamatok felgyorsításához szükségesek,

24.  emlékeztet rá, hogy az energiahatékonyság a legköltséghatékonyabb módja a kibocsátáscsökkentésnek, az energiabiztonság és a versenyképesség növelésének, a fogyasztók energiaszámlái csökkentésének és a munkahelyteremtésnek; hangsúlyozza, hogy a tagállamok nem törekednek eléggé a 20%-os energiahatékonysági célkitűzések elérésére; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket, és érjék el ezt a rendkívül fontos célt, amelyet 2007-ben vállaltak; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt dolgozzon ki olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy a Parlamentnek a felülvizsgált energiahatékonysági cselekvési terv (Bendtsen-jelentés) és a 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia felé (Kolarska Bobinska-jelentés) című állásfoglalásaiban meghatározott célkitűzéseket teljesíteni tudják;

25.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy e kiemelt kezdeményezéssel kapcsolatos kommunikáció nem tulajdonít kellő jelentőséget annak, hogy az erőforrás-hatékonyságot átfogó uniós politikai prioritásként kezeljék; kitart amellett, hogy az Uniónak el kell mozdulnia az újrahasznosító gazdaság felé, és biztosítania kell a hulladéktermelés csökkentését, valamint tudatosítania kell az erőforrások újrahasznosításának értékét; hangsúlyozza, hogy a környezeti fenntarthatóság az erőforrások felhasználásának csökkentésétől függ; felszólítja a Bizottságot, hogy álljon elő egy sor olyan mutatóval, amelyek ezt a hatást is mérik, hogy így a nemzeti reformprogramokban már ezt is nyomon követhessék;

'A globalizáció időszakára vonatkozó iparpolitika„

26.  holisztikus, kiegyensúlyozott és előremutató hozzáállást sürget az uniós iparpolitika tekintetében, amelynek célja egy erős, versenyképes, koherens, hatékony és diverzifikált ipari bázis kialakítása, ahol az innovációval, a kutatással, a versennyel, az egységes piaccal, a kereskedelemmel és a környezetvédelemmel kapcsolatos politikák összehangoltak; úgy véli, hogy a legfontosabb célkitűzések a munkahelyteremtés és az európai vállalkozások nemzetközi versenyképessége, az intelligens strukturális átalakítások és az alkalmazottakkal való párbeszéd, a fenntartható gazdaság és a technológiai alternatívák közötti szabad választás, valamint a kutatók mobilitása; a független hatásvizsgálatoknál az intelligens szabályozás elveinek azonnali alkalmazására szólít fel, beleértve az új jogszabályoknál a „versenyképességre gyakorolt hatás ellenőrzését”, egy „kkv-teszt” bevezetését, hogy a kisvállalkozásokat barátságosabb szabályozási környezet vegye körül és csökkenjenek az adminisztratív terhek, a fenntarthatóság ellenőrzését, az éghajlattal, az energiával, az errőforrás-hatékonysággal és az újrafelhasználással kapcsolatos uniós célkitűzésekkel összhangban, valamint a hatályos jogszabályok utólagos „alkalmassági vizsgákat”;

27.  hangsúlyozza, hogy az infrastruktúrára és a szolgáltatásokra vonatkozó uniós közlekedés- és energiapolitika kulcsfontosságú az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez; hangsúlyozza, hogy a közlekedési ágazat biztosítja majd, hogy az uniós piac – mint magas minőségű termelési terület – megtartja pozícióját, a közlekedési módok szén-dioxid-mentesítése, az egységes európai vasúti térség megvalósítása és az egységes európai égbolt megvalósítása révén; hatékony európai nyersanyag-stratégiára szólít fel a hozzáférés, az energia- és erőforrások hatékony felhasználásának javításának érdekében, mialatt a kritikus nyersanyagokat szabadkereskedelmi övezetek kialakításával és stratégiai partnerségek révén kell biztosítani; a finanszírozáshoz való hozzáférés jelentős javítására szólít fel az innováció és az infrastruktúra területén, nevezetesen az intelligens hálózatok, a környezetbarát technológia, az e-egészségügy, a transzeurópai hálózatok és a bizonyított hozzáadott értékkel rendelkező projektek tekintetében, amelyek nem finanszírozhatók a piacról; ebben a tekintetben a projektkötvények kínálta lehetőségek feltárására szólít fel;

'Új készségek és munkahelyek menetrendje„

28.  kiemeli, hogy az erős szociális védelmi rendszerek megakadályozzák a hosszú távú kirekesztést; kitart amellett, hogy az aktív munkaerő-piaci politikákba való beruházás, valamint a továbbtanulási és szakképzési lehetőségek mindenki számára történő biztosítása egyaránt kulcsfontosságú a munkanélküliség csökkentése szempontjából; hangsúlyozza a kkv-k fontosságát, valamint az egységes piac újraindítását; különösen támogatja az európai képesítési keretrendszer végrehajtását és a szakképzettségek megreformálást célzó tervezett jogszabályi kezdeményezést, amely biztosítja a szakképzettségek kölcsönös elismerését;

29.  üdvözli az új készségek és munkahelyek menetrendjét; megjegyzi, hogy a rugalmas biztonságot sikeresen alkalmazzák egyes országokban, de figyelmeztet, hogy a rugalmas biztonsággal kapcsolatos elképzeléseket a költségvetési megszorítások és a makrogazdasági egyenlőtlenségek miatt nem lehet kellően kihasználni a szociális védelmi rendszerek megerősítése szempontjából kevés lehetőséggel rendelkező tagállamokban, továbbá úgy gondolja, hogy a munkaerő-piaci szegmentáció csökkentését a munkavállalók számára – a foglalkoztatási formától függetlenül és különösen a kiszolgáltatott csoportok körében – megfelelő biztonság garantálásával kell elérni; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy ne feledkezzék meg arról, hogy szükség van a fenntarthatóbb munkaerőpiac felé történő társadalmilag igazságos átmenetre, és a fenntartható munkahelyek által képviselt óriási potenciálra; hangsúlyozza, hogy valamennyi munkaerő-piaci reformot a szociális partnerekkel történő megegyezések általi magas fokú társadalmi konszenzus révén lehet csak sikeresen bevezetni;

'A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni európai platform„

30.  emlékeztet arra, hogy az Európa 2020 stratégia része az a célkitűzés, mely szerint legalább 20 millió, a szegénység és a társadalmi kirekesztés által sújtott, illetve veszélyeztetett embert ki kell emelni ebből a helyzetből; sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az Alapjogi Chartát és az Európai Unióról szóló módosított szerződés 9. cikkében szereplő horizontális szociális záradékot teljes körűen hajtsák végre, hogy valamennyi politika elősegítse és ne gátolja a szegénység csökkentésével kapcsolatos célkitűzéseket;

31.  felszólítja a tagállamokat, hogy megfelelő intézkedések segítségével vállaljanak kötelezettséget a gyermekszegénység leküzdésére, hogy a gyermekek ne legyenek korlátozva személyes fejlődésükben, és ne kerüljenek hátrányos helyzetbe szakmai karrierjük kezdetén;

32.  üdvözli a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni európai platformra irányuló javaslatokat, ugyanakkor konkrétabb fellépések megtételére szólít fel a szociális felzárkóztatás, különösen a szociális védelem területén alkalmazott nyitott koordinációs módszer szempontjából, amely a nemzeti és helyi érdekelteket – beleértve a szegénység és társadalmi kirekesztés által sújtott embereket – bevonó integrált stratégiának tekinthető; ismételten felszólít egy átfogóbb menetrend kidolgozására, amely a méltányos munka elősegítését, és a dolgozók jogainak biztosítását célozná egész Európában, valamint javítaná a munkakörülményeket, kezelné az egyenlőtlenségeket és a megkülönböztetést, és küzdene a munkavállalók szegénysége ellen;

o
o   o

33.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0224. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0376. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0491.

Az Európai Parlament 2011. február 17-i állásfoglalása a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatások végrehajtásáról

P7_TA(2011)0069 B7-0127/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó, „Az Európa 2020 integrált iránymutatás II. része” című iránymutatásokról szóló, 2010. szeptember 8-i álláspontjára(1),

–  tekintettel az „Éves növekedési jelentés: az EU válságra adott átfogó válaszlépéseinek előmozdítása” című, 2011. január 12-i bizottsági közleményre (COM(2011)0011), és a közös foglalkoztatási jelentés ahhoz csatolt tervezetére,

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2011. január 12-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0006),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2010. október 21-i 2010/707/EU tanácsi határozatra(2),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 148. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az éves növekedési jelentés elfogadását követően a Bizottság azt javasolta, hogy a 2010-es foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokat 2011-re is terjesszék ki,

B.  mivel a jelenlegi gazdasági válság folyamatosan kihívásokat támaszt a növekvő munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés terén,

C.  mivel a gazdasági talpraállás és növekedés, a foglalkoztatás, a szegénység elleni küzdelem és a társadalmi integráció szorosan kapcsolódnak egymáshoz,

D.  mivel az európai foglalkoztatási stratégia és a tagállamok foglalkoztatási iránymutatásai alkotják azt a két fő eszközt, amely az EU-t és a tagállamokat az Európa 2020 céljainak és célkitűzéseinek megvalósítása irányába tereli,

E.  mivel a szociális partnerek és egyéb érdekeltek bevonásával az oktatási és képzési rendszer minőségének és hatékonyságának javítása révén minden szinten haladéktalanul fokozni kell az erőfeszítéseket a munkaerő képzettségének javítása érdekében,

Az irányítás megerősítése és az Európa 2020 célkitűzések megvalósítására irányuló erőfeszítések fokozása

1.  úgy véli, hogy mivel a Bizottság javasolta a 2010-es foglalkoztatáspolitika átvitelét 2011-re, a nemzeti reformprogramok válnak a fő makrogazdasági felügyeleti és iránymutatási eszközzé; helyteleníti, hogy az Európai Parlamentet e folyamatba nem vonják be, és hogy arról viták sem folynak;

2.  úgy véli, hogy a foglalkoztatottságot és a munkanélküliséget illetően az EU-ra és a tagállamokra váró főbb kihívásokat a makrogazdasági egyensúlyhiányokkal kapcsolatosan az európai foglalkoztatási iránymutatások keretében tervezett fellépéseknek is tükrözniük kellene;

3.  úgy véli, hogy az éves növekedési jelentés és az Európai Szemeszter a gazdaságpolitika megerősített összehangolásának alapvető eszközei, és így a válságra adott uniós válasz fontos részei; rámutat azonban, hogy e programok során tiszteletben kell tartani a demokratikus folyamatokat, és azoknak támogatniuk, nem pedig helyettesíteniük vagy csökkenteniük kellene a Szerződésben foglalt meglévő eszközök – különösen a tagállamok átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásainak és foglalkoztatáspolitikai iránymutatásainak – jelentőségét, amelyek kialakításába egyébiránt a Parlamentet be kell vonni, és amely utóbbi esetén vele konzultálni kell; egyetért azzal, hogy ezeket az eszközöket integrálni kell az Európai Szemeszter keretébe, és hogy a felelősségérzés és a demokratikus elszámoltathatóság fokozására irányuló konkrét bizottsági és tanácsi célkitűzésnek eleget téve különös figyelmet kell fordítani jelentőségük megőrzésére;

4.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a tagállamoknak nyújtott politikai tanácsadás során tartsák tiszteletben a szubszidiaritás elvét, és a bérek és nyugdíjak terén folyatott szociális párbeszédet is, és az EUMSZ 153. cikkének (5) bekezdésével összhangban, valamint a nemzeti gyakorlattal megegyezően tartsák tiszteletben a tagállamok és a szociális partnerek vonatkozó hatásköreit;

5.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot az Európa 2020 stratégia, valamint a megerősített európai gazdaságirányítás hatékonyságának és demokratikus legitimitásának biztosítására; hangsúlyozza, hogy ehhez az Európai Parlamentet érdemben és időben be kell vonni a felügyeleti és szakpolitikai koordinációs folyamatokba; helyteleníti, hogy az éves növekedési jelentésben javasolt ütemterv nem tesz említést az Európai Parlamentnek a folyamatban betöltött szerepéről;

6.  felhívja a tagállamokat, hogy a nemzeti parlamenteket, a szociális partnereket, a regionális és a helyi hatóságokat, valamint a civil társadalmat jobban vonják be, és velük rendszeresen konzultáljanak; úgy véli, hogy a nemzeti reformprogramokban nincs információ a konzultációs eljárást illetően, és ezt a helyzetet orvosolni kell;

7.  tudomásul veszi a tagállamok előzetes nemzeti foglalkoztatási célkitűzéseit; mély aggodalmának ad hangot az ambíció teljes hiánya miatt, különös tekintettel arra, hogy a becsült összesített eredmény a legjobb esetben is több mint 2 százalékponttal alul marad annak az uniós központi célértéknek és vállalásnak, hogy a foglalkoztatottságot 2020-ra 75%-ra emeljük;

8.  felhívja a tagállamokat, hogy úgy alakítsák ki nemzeti foglalkoztatottsági célkitűzéseiket, hogy azok egybeessenek az uniós célkitűzésekkel, és hogy ezeket a célkitűzéseket vegyék ugyanolyan komolyan, mint a költségvetési konszolidációra irányuló célkitűzéseket;

9.  felhívja továbbá a tagállamokat arra is, hogy szenteljenek kiemelt figyelmet és tűzzenek ki nemzeti szintű célokat az egyes olyan alcsoportok tekintetében, mint a fiatalok, a nők, a fogyatékossággal élők és az idős munkavállalók;

10.  felhívja a tagállamokat, hogy amennyiben még nem tették meg, tűzzenek ki nemzeti szintű célokat a társadalmi befogadás és a szegénység elleni fellépés vonatkozásában, valamint foglalkozzanak a munkaviszonyban lévő, de szegénységben élő emberek egyre kiterjedtebb problémájával; felhívja a tagállamokat, hogy ennek kapcsán gondoskodjanak az Európai Tanácsban megállapodott célok teljesítéséről és arról, hogy a célkitűzések közötti – különösen a foglalkoztatás, az oktatás és képzés, valamint a társadalmi befogadás és a szegénység terén jelentkező – átjátszásokat kellően figyelembe vegyék;

A foglalkoztatási iránymutatások végrehajtásának biztosítása

11.  rámutat, hogy a gyenge gazdasági növekedési kilátások korlátozzák a munkahely-teremtési és foglalkoztatási lehetőségeket;

12.  felhívja az Európai Tanácsot, hogy az éves növekedési jelentésben szereplő, a költségvetési konszolidáció a 2011–2012-es időszakban történő előtérbe helyezésére irányuló bizottsági javaslatok tárgyalásakor a foglalkoztatási kérdéseket ne sorolja hátra;

13.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak haladéktalanul fokozniuk kell erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy az összes kiemelt jelentőségű célkitűzést teljesíteni tudják, ideértve a foglalkoztatottság szintjének növelését, a munkanélküliség csökkentését, az új, alacsony széndioxid-kibocsátásra épülő gazdaságban rejlő foglalkoztatási lehetőségek kiaknázását és a munkaerő képzését, a minőségi munka és az egész életen át tartó tanulás előmozdítását, valamint a szakmai és magánélet összeegyeztetésének elősegítését; úgy véli, hogy ezeket a célkitűzéseket bele kell foglalni a nemzeti reformprogramokba;

14.  ezzel összefüggésben rámutat a strukturális alapok, és különösen az Európai Szociális Alap alapvető szerepére a válság által a foglalkoztatásra gyakorolt hatások mérséklése szempontjából; úgy véli, hogy az alapokat a legsúlyosabb nehézségekkel küzdő csoportok a munkaerőpiacra történő belépésének vagy ottmaradásának támogatására kell felhasználni;

15.  úgy véli továbbá, hogy az Európa 2020 célkitűzések teljesítése szempontjából a hatékonyabb munkaerő-piaci intézkedések bevezetésén túlmenően szorosabb együttműködésre van szükség a foglalkoztatáspolitika, a szociálpolitika és a többi szakpolitika között, különös tekintettel a makrogazdaságra, a kutatás-fejlesztésre és az innovációra, valamint az oktatásra és képzésre;

A több és jobb foglalkoztatási lehetőség megteremtésére irányuló erőfeszítések fokozása

16.  felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti reformprogramjukban biztosítsanak kiemelt helyet a munkaerő-piaci részvétel fokozásának, a munkanélküliség elleni fellépésnek és a munkaerő-piacról való hosszú távú kirekesztés megakadályozásának;

17.  úgy véli, hogy a munkaerő-piaci kereslet fokozása érdekében nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a foglalkoztatás minőségére, a méltó munkára és az ellátási oldalra összpontosító gazdaságpolitikára;

18.  ebben az összefüggésben úgy véli, hogy nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a fiatalokban – ideértve az oktatásból idejekorán kimaradó fiatalokban –, valamint a nőkben, az idősekben, a hátrányos helyzetű és fogyatékossággal élő emberekben, a migránsokban és az etnikai kisebbségekhez tartozókban – többek között a roma származásúakban – rejlő lehetőségek kiaknázása érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy munkaerő-piacukat igazítsák e csoport mindenkori szükségleteihez és képességeihez;

19.  hangsúlyozza, hogy szükség van olyan politikákra, amelyek a fiatalok számára megkönnyítik az iskolapadból a munka világába való átmenetet; rámutat arra, hogy előreláthatóan nagy a kockázata annak, hogy az oktatásból idejekorán kimaradó fiatalok szegénységben fognak élni; hangsúlyozza, hogy az ebben az összefüggésben kialakított bármilyen rugalmas vagy ideiglenes munkalehetőséggel egyidejűleg a képzési lehetőséghez való jogot és a társadalombiztosításhoz való hozzáférést is biztosítani kell, és hogy e foglalkoztatási formáknak elő kellene segíteniük a biztosabb munkaviszonyra való áttérést;

20.  felhívja a tagállamokat, hogy folytassák olyan politikák kidolgozását, amelyek segítségével egyre több nőt lehet a munkaerő-piacra vonzani és ott tartani, ideértve a családjukról gondoskodó nők szükségleteit kielégíteni hivatott, elérhető árú és jó színvonalú gondozási lehetőségeket és a rugalmas munkaidő-beosztást;

21.  rámutat a célzott aktiválási és készségfejlesztési politikáknak az alacsony képzettséggel vagy semmilyen képzettséggel nem rendelkező, a válság által leginkább sújtott és a hosszú távú munkanélküliség kockázatának leginkább kitett személyek támogatásában betöltött szerepére;

22.  sürgeti a tagállamokat, hogy tulajdonítsanak kellő jelentőséget a magas színvonalú oktatás és képzés biztosításának, az egész életen át tartó tanulásnak és a képzettségek elismerésének;

23.  felhívja a tagállamokat, hogy a munkaerő-piaci igények elemzésére szolgáló eszközök fejlesztése, valamint az oktatási és képzési rendszernek a képzettségek időszerűtlenségét áthidaló átalakítása révén fektessen be nagyobb mértékben a szakmai és földrajzi mobilitás támogatásába;

24.  hangsúlyozza a munkahelyteremtéshez például a kkv-k, az önfoglalkoztatás és a vállalkozások támogatásán keresztül hozzájáruló foglalkoztatáspolitikák jelentőségét;

A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni határozott fellépés

25.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy a tagállamok eleget tegyenek a foglalkoztatottsági szint növelésére, a szakmai képzettség javítására, a munkahelyteremtésre, a szegénység csökkentésére és a társadalmi befogadás kiterjesztésére irányuló kötelezettségvállalásoknak;

26.  hangsúlyozza, hogy a szociális védelmi rendszerek elismert szerepet játszottak a gazdaság stabilizálásában és a válság társadalmi hatásainak enyhítésében; felhívja ezért a tagállamokat, hogy különösen amennyiben költségvetési konszolidációra van szükség, gondoskodjanak arról, hogy a szociális védelmi rendszerek továbbra is megfelelő támogatást nyújtsanak, és hogy képesek legyenek ellátni a képzettségek és a munkavállalási képesség megőrzésében és javításában rájuk váró szerepet annak érdekében, hogy az emberi tőkét megtartsuk, továbbfejlesszük, és a gazdasági talpraállás adta lehetőségeket teljes mértékben kihasználjuk;

27.  rámutat, hogy a társadalmi kirekesztés és a szegénység csökkentése terén alapvető fontosságú lenne a legjobb gyakorlatok és tapasztalatok tagállamok közötti hatékonyabb cseréje, és hogy ez hozzájárulhatna a szegénység csökkentésére vonatkozó, az Európa 2020-ban megjelölt célkitűzések megvalósításához;

o
o   o

28.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0309. (2) HL L 308., 2010.11.24., 46. o.

Az Európai Parlament 2011. február 17-i jogalkotási állásfoglalása a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2011)0006 – C7-0033/2011 – 2011/0007(CNS))

P7_TA(2011)0070 A7-0040/2011

(Különleges jogalkotási eljárás– konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0006),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 148. cikkének (2) bekezdésére, amellyel összhangban a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0033/2011),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A7-0040/2011),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha a Parlament által jóváhagyott szöveget lényegesen módosítani kívánja;

4.  megismétli a Bizottsághoz és a Tanácshoz már számos alkalommal intézett felhívását, hogy a Szerződés 148. cikke (2) bekezdésében meghatározott konzultatív szerepe teljesítése érdekében az Európai Parlamentnek megfelelő időt, de mindenképpen legalább öt hónapot kell biztosítani véleményének kifejtésére az integrált iránymutatásokról (Átfogó gazdaságpolitikai és foglalkoztatási iránymutatás), az európai félév keretében, és a foglalkoztatási iránymutatások 2014-re tervezett átfogó felülvizsgálata során;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament 2011. február 17-i állásfoglalása a növekvő élelmiszerárakról

P7_TA(2011)0071 RC-B7-0114/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 39. cikkére,

–   tekintettel az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló 2011. január 18-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel a gazdálkodók méltányos bevételeiről és az európai élelmiszer-ellátási lánc hatékonyabb működéséről szóló 2010. szeptember 7-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel a közös agrárpolitika 2013 utáni jövőjéről szóló 2010. július 8-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel az EU mezőgazdaságáról és az éghajlatváltozásról szóló 2010. május 5-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel az európai élelmiszerárakról szóló, 2009. március 26-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel a fejlődő országok gyorsan emelkedő élelmiszeráraihoz kapcsolódó gyorsreagálási eszköz létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2008)0450),

–   tekintettel az ENSZ élelemhez való joggal foglalkozó különmegbízottjának 2011. január 29-én a G20-hoz intézett nyolc ajánlására,

–   tekintettel a Bizottságnak az árupiacokkal és a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívásokkal való szembenézésről szóló 2011. február 2-i közleményére (COM(2011)0025),

–   tekintettel a mezőgazdaságról és az élelmezésbiztonságról szóló, 2003-ban aláírt maputói nyilatkozatra, melyben az afrikai kormányok kötelezettséget vállaltak arra, hogy éves nemzeti költségvetéseik legalább 10%-át a mezőgazdaságra fordítják,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az élelmiszerárak hét egymást követő hónapon át emelkedtek 2010 és 2011 között, elérve a legmagasabb értéket azóta, hogy a FAO 1990-ben megkezdte az élelmiszerárak megfigyelését, mivel a nyersanyagárak emelkedése destabilizáló tényezővé vált a globális gazdaságban, és számos fejlődő országban – a közelmúltban pedig Algériában, Tunéziában és Egyiptomban – forrongásokat és nyugtalanságot váltott ki,

B.  mivel a FAO becslései szerint a világon az alultáplált emberek száma 2010-ben elérte a 925 milliót, és az emelkedő élelmiszerárak az előre nem látható élelmiszerhiánnyal együtt még tovább növelhetik ezt a számot, mivel a világon 29 ország szembesül élelmiszer-ellátási nehézségekkel és az élelmezés terén külső segítségre szorul,

C.  mivel az élelmiszer- és nyersanyagárak legutóbbi ingadozásai komoly aggodalmat keltettek az európai és globális élelmiszer-ellátási lánc működését illetően, mivel az élelmiszerárak emelkedése a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt a lakosság legkiszolgáltatottabb részét sújtotta leginkább; mivel a magas élelmiszerárak több millió ember élelmiszer-ellátását bizonytalanná teszik, és veszélyeztetik a hosszú távú globális élelmezésbiztonságot, mivel a FAO szerint az élelmezésbiztonság magában foglalja az élelemhez való jogot és az egészséges táplálékhoz való egyenrangú hozzáférést,

D.  mivel az Európai Unióban még mindig előfordul szegénység és éhezés; mivel az EU-ban 79 millióan még mindig a szegénységi küszöb (az adott országban érvényes átlagjövedelem 60%-a) alatt élnek; és mivel az elmúlt télen 16 millió uniós polgár részesült élelmiszersegélyben adományok révén, mivel az élelmezésbiztonság központi kérdés Európa számára, és koordinációt igényel uniós és magasabb szinten a különböző ágazati politikák, nevezetesen a KAP, az energiapolitika, a kutatás, valamint a fejlesztési és kereskedelempolitikák között,

E.  mivel a gazdasági világválság, az égbe szökő élelmiszer- és üzemanyagárak számos fejlődő országban, különösen a legkevésbé fejlett országokban rontotta az élelmiszerellátást, részben lerombolva a szegénység felszámolása terén az utóbbi évtizedben elért eredményeket,

Az élelmiszerár-emelkedéshez hozzájáruló tényezők

F.  mivel a világ élelmiszertermelését rendszeresen alááshatja egy sor tényező, ideértve az egyre gyakrabban az éghajlatváltozással magyarázható szélsőséges időjárási eseményeket, például az áradásokhoz vezető esőzéseket és a szárazságokat; a természeti erőforrások korlátozott elérhetőségét és az élelmiszer iránti, a népességnövekedés miatt fokozódó keresletet; az elégtelen mennyiségű globális élelmiszer-készletek mellett az élelmezésbiztonság és az energia közötti szoros kapcsolatot; a bioüzemanyag-termelés növelését, az állatállomány gabonával történő etetését; az élelmiszertermékekkel kapcsolatos növekvő spekulációt; számos fejlődő ország élelmiszer-behozataltól való függőségét, melynek hátterében konfliktusok vagy sikertelen élelmezésbiztonsági politikák állnak,

G.  mivel az éghajlatváltozás gazdálkodásra gyakorolt hatásai, legfőképp a hozamoknak a visszatérő vízhiány, szárazság, vagy alkalmasint az áradások és földcsuszamlások miatti visszaesése az EU-ban és a fejlődő országokban egyaránt súlyos terhet rónak a mezőgazdaságra, és az érintett országok számos agrártermék tekintetében mind jelentősen elmaradnak az önellátás szintjétől,

H.  mivel a kihívás abban áll, hogy „kevesebből többet” kell termelni, miközben a természeti erőforrásokra nehezedő nyomás miatt hangsúlyt kell fektetni a termelés fenntarthatóságára is; mivel a fejlődő országok mezőgazdasági termelésének megerősítésével növekedni fog az élelmiszerrel kapcsolatos vészhelyzetekkel szembeni ellenálló- és alkalmazkodóképesség,

I.  mivel az utóbbi idők áringadozásai aggodalmat keltettek az európai és globális élelmiszer-ellátási lánc működését illetően; mivel a Bizottság „Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc” (COM(2009)0591) című közleménye olyan komoly problémákat tár fel az élelmiszer-ellátási láncban, mint a vevői erőfölénnyel való visszaélés, a szerződéskötés tisztességtelen gyakorlatai (beleértve a késedelmes kifizetéseket is), az egyoldalú szerződésmódosítások, a tárgyalásokhoz való hozzáférésért fizetett előlegek, a korlátozott piaci hozzáférés, az árképzésre és a haszonkulcsok megoszlására vonatkozó adatok hiánya az élelmiszerlánc egészében, amelyek szoros összefüggésben állnak a termelés, a nagykereskedelem és a kiskereskedelem növekvő ágazati koncentrációjával, mivel az élelmiszerárak és alakulásuk elemzésénél a teljes ellátási láncot figyelembe kell venni; mivel az élelmiszerágazat széttagolt, az ellátási lánc pedig hosszú és igen sokrétű, és számos közvetítő kereskedőt foglal magában,

Áringadozás, a gazdálkodók bevételei, fejlődő országoknak nyújtott segélyek

J.  mivel az árucikkek árának ingadozásai a világpiac markáns és rendszeres jellemzőjévé válhatnak; mivel a magasabb élelmiszerárak nem eredményeznek automatikusan nagyobb bevételeket a mezőgazdasági üzemekben, főleg a mezőgazdasági üzemek bemeneti költségeinek gyors ütemű növekedése és a termelői és fogyasztói árak közötti árrés folyamatos növekedése miatt, mivel a gazdák élelmiszer-ellátási láncból származó jövedelmének aránya jelentősen csökkent, miközben a feldolgozók és a kiskereskedők nyeresége folyamatosan nő; mivel a fogyasztói árak emelkedtek; és mivel a globálisan előállított élelmiszer 30%-a tönkremegy az élelmiszerlánc különböző pontjain,

K.  mivel az elmúlt három évtizedben drámai mértékben csökkent a fejlődő országoknak mezőgazdasági és vidékfejlesztésre nyújtott támogatás aránya; mivel a fejlődő országokban a fenntartható élelmezési rendszerekbe történő befektetések visszaszorultak, tekintettel arra, hogy az exportorientált termelést részesítették előnyben, ami tovább gyengítette az elegendő élelem tisztességes áron történő termelésére és forgalmazására helyben rendelkezésre álló kapacitásokat; mivel sok fejlődő ország nem használja ki élelmiszertermelési lehetőségeit; mivel a fejlődő országokban a mezőgazdaság fellendülésének egyik komoly akadálya az, hogy a kistermelők gyakran nem kaphatnak mikrohitelt befektetés céljára, ami néha abból adódik, hogy a föld nem saját tulajdonuk,

L.  mivel – különösen a fejlődő országokban – hatalmas földterületeket vásároltak fel nemzetközi vállalatok gyakran a földtulajdonosok beleegyezése nélkül; mivel az ilyen földeket nem mindig használják élelmiszer-termelésre, hanem olyan kivitelre szánt áruk termelésére is használhatják, mint a fa; mivel mindez veszélyezteti a fejlődő országok élelmiszer-termelési potenciálját,

Az élelmezésbiztonság javításának imperatívusza

1.  megerősíti, hogy a globális élelmezésbiztonság az egyik legsürgetőbb kérdés az EU és a fejlődő országok számára, valamint azonnali és tartós fellépésre szólít fel az élelmiszer-ellátás biztonságának megteremtése érdekében, az uniós polgárok számára és világméretekben is; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az élelmiszerek elfogadható áron való elérhetőségét, ugyanakkor biztosítani kell a mezőgazdasági termelők megfelelő életszínvonalát is;

2.  hangsúlyozza, hogy az élelemhez való jog alapvető emberi jog, és akkor valósul meg, ha fizikai és gazdasági értelemben minden ember mindenkor hozzájut megfelelő, (egészségügyi szempontból) biztonságos és tápláló élelmiszerhez az aktív és egészséges életvitelt fedező napi táplálkozási szükségleteinek és preferenciáinak kielégítéséhez;

3.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban a szilárd KAP által biztosított erős és fenntartható mezőgazdasági ágazat, valamint a virágzó és fenntartható vidéki környezet létfontosságú alkotóelemek az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos kihívásnak való megfelelés tekintetében; hangsúlyozza a KAP jelentőségét, amely az EU-n belüli élelmiszer-termelés megerősítésének eszköze;

4.  megerősíti, hogy az EU-nak kötelessége gondoskodni polgárai élelmezésbiztonságáról, és e tekintetben kulcsfontosságú az Unióban a mezőgazdasági tevékenység folytonossága; felhívja a figyelmet az uniós mezőgazdasági jövedelmek termelési költségek és az áringadozás növekedése miatti csökkenésére, ami megnehezíti a gazdálkodók számára, hogy fenntartsák a termelést; kiemeli azokat a költségeket, amelyeket az európai mezőgazdasági termelőknek kell viselniük a világon a legmagasabb szintű élelmiszer-biztonsági, környezetvédelmi, állatjólléti és munkaügyi normák betartása miatt; hangsúlyozza, hogy a gazdálkodókat kompenzálni kell ezekért a többletköltségekért és a társadalom közjavakkal történő ellátásáért;

Az éghajlatváltozással járó kihívások

5.  tisztában van azzal, hogy az éghajlatváltozás komoly akadályokat gördít az élelmezésbiztonság megvalósítása elé, különösen az éghajlati események – például aszályok, áradások, tűzvészek és viharok – gyakoriságának és mértékének növekedésével, melyek csökkenteni fogják a természeti erőforrásokat és a mezőgazdasági ágazat termelékenységét; aggodalommal szemléli az éghajlati események által érintett országok vagy régiók egyoldalú fellépéseit és ezen intézkedéseknek a világ piacaira gyakorolt dominóhatásait; kéri a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel az éghajlatváltozással kapcsolatos jogszabályok tagállami végrehajtását; hangsúlyozza a környezeti és gazdasági fenntarthatóság növelése révén az éghajlatváltozás következményeinek enyhítését és az alkalmazkodást célzó intézkedések sürgősségét; sürgeti a tagállamokat, hogy alakítsanak ki megfelelő kockázat-megelőzési és -kezelési intézkedéseket a természeti katasztrófák mezőgazdasági termelésre gyakorolt negatív következményeinek enyhítésére;

6.  összehangolt fellépésre és együttműködésre szólít fel az éghajlatváltozás terén az EU és a fejlődő országok között, különösen a technológia átadása és a kapacitás-fejlesztés tekintetében; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem szempontjait valamennyi ide kapcsolódó uniós politikában – ideértve a fejlesztési együttműködést is – érvényesíteni kell, valamint hogy a képzéseknek az éghajlathoz való alkalmazkodásra és a talaj megfelelő kezelésére, például a talaj- ás vízgazdálkodásra, a mezőgazdasági területek talajerózió vagy szikesedés miatti elvesztésének megelőzésére kell összpontosítaniuk;

A fejlesztési támogatások javítása

7.  kiemeli, hogy a mezőgazdaság kulcsfontosságú ágazat a fejlődő országokban, melyek erősen függnek az áringadozásoknak különösen kiszolgáltatott nyersanyagoktól;

8.  felhívja az EU-t, hogy támogassa a vidékfejlesztést, a gazdálkodásba és az élelmezésbiztonságba történő befektetések növelését, különös figyelmet fordítva az éhezés megszüntetését szolgáló sürgető szükségletekre, a kisüzemi gazdálkodásra és a szociális védelemmel kapcsolatos programokra; kiemeli a mezőgazdaság fejlesztésének jelentőségét a fejlődő világban és azt, hogy az EU tengerentúli fejlesztési támogatásának egy megfelelő részét a mezőgazdasági ágazatra fordítsák; sajnálja, hogy a 80-as évek óta drámaian csökkent a mezőgazdaságra fordított fejlesztési támogatás szintje, és üdvözli, hogy felismerték e trend megfordításának szükségességét;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy célzott, elszámoltatható, hatékony és átláthatóan kezelt fejlesztési támogatásai keretében biztosítson elsőbbséget a mezőgazdaságnak, beleértve a gazdálkodók piaci hozzáférésének támogatását is; felszólít a mezőgazdaságnak szánt fejlesztési támogatás összegének jelentős emelésére, valamint az ismeretek terjesztését biztosító megfelelőbb szolgáltatásokkal kapcsolatos képzésekbe és a fejlődő országokat szolgáló, decentralizált mezőgazdasági kutatásokba történő befektetésre annak érdekében, hogy a termelők olyan fenntartható technikák birtokába jussanak, amelyekkel a hosszú távú élelmezésbiztonság érdekében hatékonyabban termelnek, egyúttal védik környezetüket, és megfelelő állami támogatást kapnak például úgy, hogy kölcsönökhöz, non-profit mikrohitelhez, illetve illetve vetőmagokhoz férnek hozzá;

10.  felhívja az EU tagállamait és a fejlődő országokat, hogy a szegénység csökkentése és az élelmezésbiztonság garantálása érdekében ösztönözzék a földtulajdonlást és biztosítsák a tulajdonjogok tiszteletben tartását, továbbá könnyítsék meg a gazdálkodók, a kisvállalkozások és a helyi közösségek non-profit mikrohitelhez jutását; hangsúlyozza az új befektetések rendkívüli fontosságát a kistermelők kapacitásainak bővítésében, a hatékonyabb vízgazdálkodási technológiákban és a talaj tápértékének helyreállításában;

11.  kiemeli, hogy a fenntarthatóság fokozása és az élelmiszer-biztonsági hiány negatív hatásainak enyhítése érdekében a fejlődő országokban hatékonyabb mezőgazdasági termelési módszereket kell bevezetni – beleértve az alacsony költségű technológiákat –, biztosítani kell a mezőgazdasági kutatást és fokozni kell a termelékenységet;

12.  kiemeli, hogy a humanitárius élelmiszer-segélyezésnek alkalmazkodnia kell a fejlődő országokban fennálló szükségletekhez, kihívásokhoz és strukturális korlátokhoz; e tekintetben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az élelmiszer-segélyezés vegye figyelembe ezen országok helyi termelési, értékesítési, szállítási és marketing kapacitásait, hozzájárulva ezzel hosszú távú élelmezésbiztonságuk alapjainak kialakításához;

A termelők jövedelme és a termeléshez szükséges anyagokhoz való hozzáférés

13.  megjegyzi, hogy az ártranszmissziós mechanizmust, valamint a termelői és a fogyasztói árak közötti különbséget befolyásoló tényezők közül a következők a legjelentősebbek: az élelmiszer-ellátási láncban jelentkező növekvő koncentráció, a termékfeldolgozás mértéke, az egyéb külső költségekkel kapcsolatos áremelkedések és a mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos spekuláció;

14.  megjegyzi, hogy a gazdálkodás bemeneti költségei gyorsabban nőnek mint a mezőgazdasági termékek árai; aggasztja, hogy ez a termelés visszaeséséhez vezethet, amely fokozza majd az élelmiszerválságot mind az EU-ban, mind a világ más területein; hangsúlyozza, hogy a termelői ágazatbeli koncentráció káros hatást gyakorol a gazdálkodás fenntarthatóságára, erősítve a vetőmagok és speciális műtrágyák vásárlása tekintetében a korlátozott számú társaságtól való függőséget; kéri a Bizottságot, hogy a fokozott megerősödésre való tekintettel biztosítsa a szabadon működő piac jelenlétét a termelői ágazatban, hozzájárulva az élelmiszerellátáshoz;

15.  aggodalmát fejezi ki az alacsony uniós mezőgazdasági jövedelmek miatt; biztos abban, hogy a termelési költségek növekedése és az áringadozás hatása miatti jövedelemcsökkenés negatív következményekkel jár a gazdálkodók azon képességére, hogy fenntartsák a termelést, valamint abban, hogy ennek következtében a gazdálkodók nem látják hasznát a megnövekedett élelmiszeráraknak; határozottan úgy véli, hogy az élelmezésbiztonság veszélybe kerül, ha e kérdésekkel nem foglalkoznak megfelelő módon;

Élelmiszer- és energiatermelés

16.  emlékeztet arra, hogy az energiabiztonság és az élelmezésbiztonság nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz; elismeri, hogy az energiaköltségek kulcsfontosságú tényezők a mezőgazdaság – leginkább az olajártól függő – jövedelmezőségi szintjének megállapításában; ösztönzi az olyan intézkedéseket, melyek a mezőgazdasági termelőket fokozott energiahatékonyságra és alternatív energiaforrások kifejlesztésére biztatják; felszólítja az EU-t és a nemzeti kormányokat, hogy indítsanak kampányokat és vezessenek be szerkezeti reformokat az élelmiszer-pazarlás minimalizálása érdekében;

17.  úgy véli azonban, hogy a megújuló energiaforrások fejlesztésére és a 2020-ra kitűzött célok teljesítésére irányuló fokozott törekvésnek figyelembe kell vennie az élelmiszer-termelésre és -ellátásra gyakorolt hatást; hangsúlyozza az élelmiszerrel/üzemanyaggal kapcsolatos kihívásnak való megfelelés kényes egyensúlyát;

Kutatás

18.  hangsúlyozza az államilag finanszírozott kutatás fontosságát, amely hozzájárul az élelmiszerbiztonság előmozdításához; szorgalmazza, hogy a kutatási beruházások ne csak az új technológiákra irányuljanak, hanem a hosszú távú élelmezésbiztonságot szolgáló, átfogó és fenntartható mezőgazdasági rendszerekre is; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy például egy ökológiai mezőgazdasági kutatással foglalkozó uniós technológiai platform úttörő szerepet játszhatna e területen;

Átláthatóság az árupiacokon és fellépés a spekuláció ellen

19.  üdvözli az élelmiszerár-képzési mechanizmusok nemzetközi szintű tudatosítására irányuló jelenlegi erőfeszítéseket (különösen a G-20-as francia elnökség kezdeményezését és a mezőgazdasági miniszterek 3. berlini csúcstalálkozóját); kéri, hogy a Bizottság fokozottabban világítson rá az élelmiszertermékek rövid- és hosszú távú áringadozásait befolyásoló valamennyi tényezőre, és főként a spekuláció minden formája és a mezőgazdasági termékek áringadozásai közötti kölcsönhatásra, illetve az energiapiacok és az élelmiszertermékek ára közötti kapcsolatra; úgy véli, hogy az élelmiszerár-képzési mechanizmusok ilyen alapos gazdasági elemzése az uniós döntéshozók számára több lehetőséget fog biztosítani arra, hogy a megfelelő információkon alapuló kiigazított intézkedéseket hozzanak az élelmiszerár-ingadozás következményeinek mérséklésére;

20.  tudomásul veszi az árupiacokkal és a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívásokról szóló bizottsági közleményt és üdvözli a Bizottság e kérdés iránt eddig tanúsított figyelmét; kéri, hogy a Bizottság a piaci fejleményekkel kapcsolatos aktualizált és jó minőségű adatok nyújtásával biztosítsa a jobb információáramlást, figyelembe véve a készletekkel kapcsolatos zavarok kérdését; hangsúlyozza azonban, hogy kizárólag a fokozott információáramlás nem jelent megoldást a piaci ingadozások kezelésére; úgy véli, hogy a kérdés kezeléséhez szigorúbb megközelítésre is szükség lehet, különösen az árupiacok átláthatóságának növelése tekintetében; kiemeli a piacok és árak szélsőséges ingadozása idején a gazdálkodók előtt álló problémákat; felhívja a figyelmet azon nehézségekre, amelyekkel a gazdálkodók a szélsőséges ingadozások idején néznek szembe, amikor előre szeretnének tervezni; sürgeti a Bizottságot, hogy sürgősen vezessen be hatékony és erőteljes intézkedéseket a mezőgazdasági piaci ingadozások kezelésére; úgy véli, hogy ez kulcsfontosságú tényező lesz az Európai Unióban folytatott termelés fenntartásának biztosítása tekintetében;

21.  hangsúlyozza, hogy a nagymértékű áringadozások ellen nem lehet az intervenciós, illetve a stratégiai készletek megfelelő szintje nélkül hatékonyan fellépni; ezért úgy véli, hogy a jövőbeni KAP-ban kulcsfontosságú lesz a piaci intervenciós eszközök szerepe;

22.  az élelmiszer-tartalékokkal, valamint a nemzetközi szintű árképzéssel kapcsolatos tájékoztatás nagyobb átláthatóságára, jobb minőségére és időszerűségére hív fel, ahogy azt az árupiacokkal és a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívásokkal való szembenézésről szóló közelmúltban közzétett bizottsági közleményben is kérték; kéri a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a nyersanyagpiacokon megjelent mértéktelen spekuláció leküzdéséért; hangsúlyozza, hogy az említett lépéseket a pénzügyi piacok szabályozására irányuló erőfeszítések részének kell tekinteni világ- és EU szinten egyaránt;

23.  sürgeti a G20-at, hogy koordinálják a túlzott áringadozások elleni preventív mechanizmusok létrehozását és dolgozzanak ki kifejezetten az élelmiszer- és mezőgazdasági válságok kezelését szolgáló rendeletet; felhívja a G20-at, hogy biztosítsák az élelmiszerekre és a mezőgazdasági árukra vonatkozó szabályozások konvergenciáját, és vonják be a G20-on kívüli országokat is; kéri, hogy a túlzott áringadozások kezelését nemzetközi szinten koordinálják; kéri, hogy nemzetközi szinten küzdjenek a mezőgazdasági árakkal való visszaélés és manipuláció ellen, mivel az potenciálisan kockáztatja a globális élelmezésbiztonságot; elítéli a nyersanyagok, a mezőgazdasági alapanyagok és az energiaágazat spekulánsainak csalárd tevékenységét, amely felerősíti az áringadozások növelését és fokozza a globális élelmiszerválság elmélyülését;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy a pénzügyi eszközök piacairól és a piaci visszaélésekről szóló irányelvek közelgő felülvizsgálata során terjesszen elő megfelelő javaslatokat a mezőgazdasági és élelmiszerpiacokkal kapcsolatos veszélyek kezelésére;

25.  ebben az összefüggésben támogatja a pénzügyi eszközökről szóló hatályos jogszabályok felülvizsgálatát, amelyeknek átláthatóbb kereskedelmet kell biztosítaniuk; emlékeztet arra, hogy a pénzügyi eszközöknek a gazdaságot kell szolgálniuk, és segíteniük kell a mezőgazdasági termelést a súlyos válságok és éghajlati események leküzdésében; ugyanakkor nem engedhető meg, hogy a spekuláció veszélyeztesse az egyébként eredményes mezőgazdasági üzemeket;

26.  hangsúlyozza az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) jelenleg előirányzott fontos szerepét az árupiacok felügyeletében; felkéri a Bizottságot, hogy mérlegelje annak lehetőségét, hogy az ESMA további hatásköröket kapjon az árupiacokon történő manipulációk és visszaélések megelőzése érdekében;

27.  támogatja a határozottabb európai fellépést az árspekuláció problémájának kezelésére, beleértve a szabályozók és felügyeleti szerveknek a csalárd spekuláció visszaszorítására irányuló megbízatását is; úgy véli, hogy az árualapú származtatott ügyletek eltérnek a többi pénzügyi derivatívától; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos árualapú származtatott ügyleteket – amennyire lehetséges – a mezőgazdasági piacokhoz közvetlenül kapcsolódó befektetőkre korlátozza;

28.  úgy véli, hogy célszerű lenne kiépíteni a decentralizált regionális és helyi élelmiszerkészletek (az éhínség mérséklésére szolgáló sürgősségi készletek, valamint a nyersanyagárak szabályozására és az árrobbanások idején az éhínség enyhítésére használt regionális készletek) célzott globális rendszerét, amely árcsúcsok esetén segíthetné a világkereskedelmet, kivédhetné az újra és újra megjelenő protekcionizmust és enyhíthetné a világ élelmiszerpiacaira háruló nyomást; úgy véli, hogy e készleteket a legmegfelelőbb szinteken, többek között a helyi, regionális és nemzeti hatóságoknak és az ENSZ FAO égisze alatt működő koordinációs szervnek kell kezelnie, és teljes mértékben kamatoztatni kell a FAO és az ENSZ világélelmezési programja által összegyűjtött tapasztalatokat;

Kereskedelem

29.  kéri, hogy az uniós tárgyalók a WTO-val folytatott tárgyalásokba emeljenek be nem kereskedelmi vonatkozású kérdéseket is annak biztosítása érdekében, hogy a harmadik országokból importált mezőgazdasági termékek az uniós termelőkéivel azonos szintű környezetvédelmi, állatjólléti, élelmiszerbiztonsági és minőségi garanciákat nyújtsanak az európai fogyasztóknak; újólag megerősíti a WTO szintjén kellő időben megkötendő kiegyensúlyozott megállapodás iránti támogatását, mivel azt a globális élelmezésbiztonság elérése alapfeltételének tekinti; e tekintetben megjegyzi, hogy az indokolatlan egyoldalú kereskedelmi akadályok hozzájárulnak a globális élelmiszerkészletek elégtelen kiaknázásához; kéri a Bizottságtól annak biztosítását, hogy a nemzetközi és kétoldalú kereskedelmi megállapodások az európai gazdálkodók számára biztosítsák a fenntartható jövőt és megelőzhetővé tegyék az uniós élelmiszer-termelést, a kisüzemi gazdálkodást és az élelmiszerhez való globális hozzáférést fenyegető kockázatokat;

30.  szorgalmazza, hogy a nemzeti kormányok a FAO ajánlásainak megfelelően ne fogadjanak el exportkorlátozó intézkedéseket, mivel ezek még nagyobb bizonytalanságot eredményeznek a piacokon, megzavarják a világpiacot, ezért az árakat globális szinten még tovább emelhetik;

o
o   o

31.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0006. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0302. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0286. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0131. (5) HL C 117. E, 2010.5.6., 180. o..

Az Európai Parlament 2011. február 17-i állásfoglalása a Thaiföld és Kambodzsa közötti határ menti összecsapásokról

P7_TA(2011)0072 RC-B7-0132/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kambodzsáról szóló, 2005. január 13-i(1), 2005. március 10-i(2), 2006. január 19-i(3), 2007. március 15-i(4) és 2010. október 21-i(5) állásfoglalásaira, a Thaiföldről szóló, 2010. május 20-i(6) és a kambodzsai, laoszi és vietnami emberi jogokról szóló, 2005. december 1-jei(7) állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Nemzetközi Bíróság 1962. június 15-i ítéletére a Preah Vihear-i templom ügyében (Kambodzsa kontra Thaiföld),

–  tekintettel a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelméről szóló, 1954. évi hágai egyezményre, melyet mind Thaiföld, mind Kambodzsa aláírt,

–  tekintettel az ASEAN főtitkárának 2011. február 5-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Catherine Ashton, az EU közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője 2011. február 7-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Ban Ki Mun, ENSZ-főtitkár 2011. február 7-i nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel 2011. február eleje óta Thaiföld és Kambodzsa fegyveres erői között összecsapások folynak a kambodzsai-thai határon, többek között a Preah Vihear-i templom közelében,

B.  mivel a határ menti összecsapások azután kezdődtek, hogy a kambodzsai bíróság nyolc év börtönre ítélt két thaiföldi állampolgárt, miután kémkedés és a vitatott határterületre 2010 decemberében történt illegális belépésük vádjában bűnösnek találta őket, és mivel az ítéletet azonnal a Thaiföld és Kambodzsa közötti kétoldalú együttműködéssel foglalkozó közös bizottság (JC), 2011. február 3–4-i hetedik ülésének sikeres lezárása követte, melyen a két ország megállapodott együttműködésük valamennyi területre történő kiterjesztésével, valamint a szárazföldi határok kijelölésével foglalkozó közös bizottság (JBC) ülésének a közeljövőben Thaiföldön történő megtartásáról,

C.  mivel a Preah Vihear-i templom központi eleme volt a Thaiföld és Kambodzsa közötti visszatérő határvitáknak a múlt században,

D.  mivel a Nemzetközi Bíróság 1962. június 15-én kimondta, hogy a Preah Vihear-i templom Kambodzsa felségjoga alá tartozó területen helyezkedik el,

E.  mivel a Preah Vihear-i templom 2008. július 7-én felkerült az UNESCO világörökség-listájára, és állítólagosan károkat szenvedett a legutóbbi határ menti összecsapások alatti lövöldözések során,

F.  mivel a nemzetközi közösség különleges felelősséggel rendelkezik a világörökség-listán szereplő műemlékek megóvásában,

G.  mivel a jelentések szerint mindkét oldalon vannak halálos kimenetelű veszteségek, illetve sérült katonák és civilek, és a szomszédos területről civilek ezreit kell evakuálni,

H.  mivel számos hírtudósítás szerint feltételezhetően kazettás lőszereket használtak, és mivel sem Thaiföld, sem Kambodzsa nem ratifikálta a kazettás lőszerekről szóló egyezményt,

I.  mivel a helyzet súlyosbodása a Thaiföld és Kambodzsa közötti határon veszélyezteti a régió békéjét és stabilitását,

J.  mivel Indonézia, az ASEAN jelenlegi elnöke, fokozta diplomáciai erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a két fél ideiglenes megoldást találjon a határkijelölés célkitűzésének és a térség általános békéjének megvalósítását szolgáló kétoldalú mechanizmusok beindítására; mivel az ASEAN elnöke arra ösztönzi a két országot, hogy folytassanak megbeszéléseket a szárazföldi határok kijelölésével foglalkozó thai-kambodzsai közös bizottság meglévő keretein belül,

K.  mivel az ASEAN charta vitarendezési mechanizmus létrehozásáról rendelkezik, amely növelné a segítségnyújtás lehetőségeit a kétoldalú viták megoldásában,

L.  mivel Irina Bokova, az UNESCO főigazgatója kifejezte azon szándékát, hogy küldöttséget indít a helyszínre a Preah Vihear-i templom állapotának értékelésére,

1.  elítéli a Kambodzsai Királyság és a Thaiföldi Királyság fegyveres erői közötti határ menti összecsapásokat, és sürgeti a feleket, hogy tanúsítsanak a lehető legnagyobb önmérsékletet és tegyék meg a feszültség csökkentéséhez szükséges lépéseket, folytassák a párbeszédet nézeteltéréseik békés megoldása érdekében, és fogadják el az ASEAN és az ENSZ segítségét;

2.  sajnálja a legutóbbi határ menti összecsapások alatt bekövetkezett emberáldozatokat, és őszinte részvétét fejezi ki az áldozatok családjainak;

3.  sürgeti mindkét kormányt, hogy biztosítsák a fegyveres összecsapások következtében kitelepített civileknek szükséges segítséget;

4.  felhívja mindkét országot, hogy tartsák tiszteletben a Nemzetközi Bíróság 1962-es ítéletét, és találjanak békés megoldást a Preah Vihear-i templom melletti határterülettel kapcsolatos vitára;

5.  felhívja mindkét országot annak biztosítására, hogy lépéseikkel nem sértik meg a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelméről szóló hágai egyezmény 4. cikkének (1) bekezdését – mely tiltja mind a saját területükön, mind a más Magas Szerződő Felek területén levő kulturális javaknak oly célokra való felhasználását, amely ezeket a javakat fegyveres összeütközés esetén megsemmisülésnek vagy megrongálódásnak tehetné ki –, és tartózkodjanak az ezekkel a javakkal szembeni minden ellenséges cselekménytől;

6.  felhívja a thai és a kambodzsai hatóságokat, hogy tartsák be a Délkelet-Ázsiai Barátsági és Együttműködési Szerződést, és különösen annak a nézeteltérések vagy viták békés eszközökkel való rendezésére, az erőszakkal való fenyegetéstől vagy annak használatától való tartózkodásra, illetve a Magas Szerződő Felek közötti hatékony együttműködésre vonatkozó alapelveit;

7.  üdvözli az indonéziai külügyminiszter, Marty Natalegawa, az ASEAN elnöke által tett erőfeszítéseket a két ország közötti párbeszéd elősegítése érdekében, hogy a vita békés úton rendezhető legyen;

8.  üdvözli azt a tényt, hogy Thaiföld és Kambodzsa megállapodtak abban, hogy részt vesznek a délkelet-ázsiai nemzetek rendkívüli ülésén a határkonfliktus megvitatása érdekében;

9.  üdvözli az UNESCO főigazgatójának döntését, hogy jószolgálati misszióra különmegbízottat küld Bangkokba és Phnom Penh-be; nyomatékosan javasolja a vitás feleknek, hogy működjenek együtt a Preah Vihear-i templomban keletkezett károk értékelését végző UNESCO-misszióval;

10.  felhívja mindkét országot, hogy találjanak olyan megoldást, amely lehetővé teszi területeikről a Preah Vihear-i templomhoz való közvetlen eljutást, és nem akadályozza a másik ország állampolgárait a templomba vagy a határterületre való belépésben;

11.  aggodalmát fejezi ki a kazettás lőszerek állítólagos használata miatt, és felhívja mindkét országot, hogy minden körülmények között tartózkodjanak az ilyen lőszerek használatától;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Kambodzsai Királyság kormányának, a Thaiföldi Királyság kormányának, az ENSZ főtitkárának, az UNESCO főigazgatójának és az ASEAN tagállamai kormányainak.

(1) HL C 247. E, 2005.10.6., 161. o. (2) HL C 320. E, 2005.12.15., 280. o. (3) HL C 287. E, 2006.11.24., 334. o. (4) HL C 301. E, 2007.12.13., 258. o. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0389. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0195. (7) HL C 285. E, 2006.11.22., 129. o.

Az Európai Parlament 2011. február 17-i állásfoglalása Jemenről: a fiatalkorú elkövetők üldözése, nevezetesen Mohammed Taher Tabet Szamum esete

P7_TA(2011)0073 RC-B7-0135/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a jemeni helyzetről szóló, 2010. február 10-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az ENSZ-nek a gyermek jogairól szóló egyezményére (UNCRC) és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR), amelyeket Jemen is aláírt,

–  tekintettel a halálbüntetés eltörléséről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a halálbüntetés elleni világnapról szóló, 2010. október 7-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel 2010. december 16-i állásfoglalására az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló 2009-es éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról(3),

–  tekintettel az Európai Közösség Jemennel kapcsolatos, a 2007–2013-as időszakra szóló stratégiai dokumentumára,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének (UNGA) a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumot sürgető, 2010. december 21-i 65/206. számú határozatára és a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló 2007. december 18-i 62/149. számú határozatára, valamint az ENSZ Közgyűlésének a Közgyűlés 62/149. számú határozatának végrehajtását szorgalmazó 2008. december 18-i 63/168. számú határozatára,

–  tekintettel a 2008-as Alexandriai Nyilatkozatra, amely felhívta a közel-keleti és észak-afrikai (MENA) országok kormányait, hogy a halálbüntetés eltörlése irányában tett első lépésként vezessenek be moratóriumot a halálbüntetések végrehajtására,

–  tekintettel a Tanács 2008. június 16-án elfogadott, a halálbüntetésről szóló uniós iránymutatások felülvizsgált és frissített változatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel Jemenben, más arab országokhoz, különösen Tunéziához és Egyiptomhoz hasonlóan, az elmúlt hetek során az utcára vonult tüntetők több demokráciát és az állam reformját követelték; mivel a biztonsági erők számos tüntetőt megtámadtak vagy letartóztattak,

B.  mivel Mohammed Taher Tabet Szamumot 2001 szeptemberében ítélte halálra az ibbi büntetőbíróság, miután bűnösnek találta egy 1999 júniusában állítólag a fiatalember által elkövetett gyilkosságban, melynek idején feltehetően még nem töltötte be 18. életévét; mivel születési bizonyítványának hiányában halálos ítéletét egy fellebbviteli bíróság 2005 májusában megerősítette, amit 2010 áprilisában a Legfelsőbb Bíróság is megerősített, és Jemen elnöke ratifikált; mivel Mohammed Taher Tabet Szamum kivégzését eredetileg 2011. január 12-re tűzték ki, de a jemeni főügyész a halálbüntetés végrehajtását ideiglenesen felfüggesztette,

C.  mivel Fuad Ahmed Ali Abdullát halálra ítélték, miután a bíróság bűnösnek találta egy állítólag általa elkövetett gyilkosság elkövetésében, melynek időpontjában még nem töltötte be 18. életévét, bár ezt a feltételezést a bíróság elutasította; mivel a 2010. december 19-ére kitűzött kivégzést a nemzetközi közösség, nevezetesen az EU által és az elítélt védőügyvédje által benyújtott ellenvetéseket követően felfüggesztették,

D.  mivel a halálbüntetés a legkegyetlenebb, legembertelenebb és legmegalázóbb büntetés, amely megsérti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt, élethez való jogot,

E.  mivel Jemen UNCRC és ICCPR részes állama, és mindkét dokumentum kifejezetten tiltja az olyan elítéltek kivégzését, akik a bűncselekmény elkövetése idején még nem töltötték be 18. életévüket, és mivel a jemeni büntető törvénykönyv 31. cikke szintén kifejezetten tiltja, hogy a fiatalkorú bűnelkövetőket halálbüntetéssel sújtsák,

F.  mivel 2010-ben Jemenben emberek tucatjain hajtottak végre halálos ítéletet; mivel emberi jogi szervezetek jelentései szerint Jemenben fogvatartottak százai várnak halálos ítéletük végrehajtására,

G.  mivel Jemen – születési bizonyítványok hiányában – nem rendelkezik megfelelő eszközökkel a bűnelkövetők életkorának meghatározásához, így a szükséges törvényszéki létesítményekkel és személyzettel sem,

H.  mivel a demokrácia, az emberi jogok és az igazságszolgáltatás függetlenségének kérdése komoly aggodalmakra ad okot Jemenben; mivel ismeretesek olyan esetek, amikor újságírókat és emberi jogi aktivistákat üldöztek; mivel a nők helyzete különösen nehéz, melyet az oktatáshoz való egyre kisebb mértékű hozzáférés és a politikai életben való aktív részvétel hiánya jellemez,

I.  mivel az Európai Unió határozottan elkötelezte magát a halálbüntetés egyetemes eltörlése mellett, és ezen elv egyetemes elfogadtatására törekszik,

J.  mivel a jelentések szerint 2010-ben csak egy ország hajtott végre halálos ítéletet fiatal bűnelkövetőn, míg 2009-ben még három ilyen ország volt; mivel Jemen jelentős előrelépést tett a halálos ítélet fiatalkorú bűnelkövetők esetében történő alkalmazásának betiltása irányában; mivel az nagy reményeket ébreszt arra vonatkozóan, hogy a gyermekbűnözők kivégzését nemsokára világszerte jogilag és gyakorlatilag törvénytelennek nyilvánítják,

1.  mély aggodalmának ad hangot Jemen hosszú ideje fennálló politikai és társadalmi-gazdasági problémáival kapcsolatban, és felhívja a nemzetközi közösséget, hogy tegyen jelentős erőfeszítéseket a jelenlegi válság eszkalálódásának megelőzése érdekében;

2.  szolidaritását fejezi ki a tüntetőkkel, akik demokratikus reformokat és jobb életkörülményeket követelnek; üdvözli ezzel kapcsolatban Száleh elnök nyilatkozatát, amelynek értelmében 2013-ban távozik a hatalomból, és felhívja a hatóságokat, hogy hagyjanak fel a békés tüntetők elleni erőszak minden formájával, valamint engedjék szabadon az összes olyan tüntetőt, aki egyet nem értésének békés módon adott hangot;

3.  minden kivégzést elítél, függetlenül attól, hogy azokra hol kerül sor, és ismételten hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés eltörlése hozzájárul az emberi méltóság kibontakoztatásához és az emberi jogok fokozatos fejlődéséhez;

4.  felszólítja Jemen elnökét és a jemeni hatóságokat, hogy állítsák le Mohammed Taher Tabet Szamum kivégzését, és felhívja a jemeni hatóságokat, hogy változtassák meg Mohammed Taher Tabet Szamum és Fuad Ahmed Ali Abdulla halálos ítéletét;

5.  felszólítja a jemeni kormányt, hogy hagyjon fel az olyan elítéltek kivégzésével, akik az állítólagos bűnelkövetés idején még nem töltötték be 18. életévüket, mivel ez a büntetés egyaránt sérti a jemeni törvényeket és Jemen nemzetközi emberi jogi megállapodásokban vállalt kötelezettségeit;

6.  felhívja a jemeni hatóságokat, hogy tartsák be a jemeni büntető törvénykönyv 31. cikkének rendelkezéseit, amelyek 18. életévét be nem töltött elkövető esetében nem halálos ítéleteket írnak elő;

7.  sürgeti a jemeni hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a kiskorúakra vonatkozó, nemzetközileg elismert jogi biztosítékokat, így az ICCPR-t és az UNCRC-t;

8.  felhívja a jemeni hatóságokat, hogy vezessék be az általános anyakönyvezést, és javítsák a születési bizonyítvánnyal nem rendelkező vádlottak életkorának meghatározását célzó eljárásokat;

9.  hangsúlyozza a jemeni reformok szükségességét, amelyekért oly sokan tüntetnek az utcán, a lakosság életkörülményeinek javítása, a szabad és tiszta választások, az emberi jogok tiszteletben tartása, különösen a médiaszabadság és a tisztességes tárgyaláshoz való jog tekintetében, valamint a férfiak és nők közötti egyenlő elbánás érdekében;

10.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, különösen az Európai Külügyi Szolgálat létrehozását követően, hogy Jemen vonatkozásában haladéktalanul alkalmazzanak összehangolt és átfogó uniós megközelítést;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Közgyűlése elnökének, az ENSZ-tagállamok kormányainak, valamint a jemeni kormánynak és a Jemeni Köztársaság elnökének.

(1) HL C 341. E, 2010.12.16., 14. o.. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0351. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0489.

Az Európai Parlament 2011. február 17-i állásfoglalása Ugandáról: David Kato meggyilkolásáról

P7_TA(2011)0074 RC-B7-0133/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nemzetközi emberi jogi kötelezettségekre és eszközökre, ideértve az emberi jogokról szóló ENSZ-egyezményekben és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben foglaltakat, amelyek biztosítják az emberi jogokat és alapvető szabadságokat és tiltják a megkülönböztetést,

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között Cotonouban 2000. június 23-án aláírt, és 2010. június 23-án Ouagadougou-ban felülvizsgált partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás), és a benne foglalt emberi jogi záradékokra, és különösen a 8. cikkre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 6., 7. és 21. cikkére, amelyben az Európai Unió, illetve a tagállamok kötelezettséget vállalnak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmére, és amelyek uniós szintű eszközöket biztosítanak a hátrányos megkülönböztetés és az emberi jogok megsértése elleni küzdelemhez,

–  tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára, és különösen annak 21. cikkére, amely tiltja a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést,

–  tekintettel a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés és a homofóbia ellen irányuló valamennyi uniós tevékenységre,

–  tekintettel a homoszexualitás ellen irányuló ugandai törvénytervezetről szóló, 2009. december 17-i(1), valamint az ugandai úgynevezett „Bahati-törvényről” és az LMBT személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetésről szóló, 2010. december 16-i(2) állásfoglalására,

–  tekintettel a homoszexualitás ellen irányuló ugandai törvénytervezetről szóló 2009. december 17-i állásfoglalására, valamint az ugandai úgynevezett „Bahati-törvénytervezet” és az LMBT személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetésről szóló 2010. december 16-i állásfoglalására,

–  tekintettel Catherine Ashton kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének és Jerzy Buzeknek, az Európai Parlament elnökének a homofóbia elleni nemzetközi napon, 2010. május 17-én kiadott nyilatkozataira,

–  tekintettel az AKCS parlamenti közgyűlésnek a vallások békés együttéléséről és az AKCS–EU partnerségen belül a homoszexualitás jelenségének tulajdonított jelentőségről szóló 2010. szeptember 28-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EPP, S&D, ALDE, Verts/ALE és GUE/NGL európai parlamenti képviselőcsoportoknak az AKCS–EU közös parlamenti közgyűlés uniós tagjai által kiadott AKCS-nyilatkozatra válaszként adott 2010. december 6-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a fiatalok társadalmi és kulturális integrációjáról és részvételéről szóló 2009. december 3-i állásfoglalására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel 2011. január 26-án David Kato Kisule emberi jogi aktivista, a meleg és leszbikus jogokért küzdő Ugandai Szexuális Kisebbségek nevű csoport, illetve általában az ugandai leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) közösség vezető alakja brutális gyilkosság áldozata lett Ugandában,

B.  mivel David Kato sikeresen perelte a helyi „Rolling Stone” bulvárlapot, mely 2010. október 9-én és november 15-én több mint száz állítólag homoszexuális személy – köztük David Kato – nevét, személyes adatait és fényképeit közölte, arra ösztönözve az olvasókat, hogy bántalmazzák vagy akasszák fel őket,

C.  mivel 2011. január 3-án az ugandai legfelsőbb bíróság úgy határozott, hogy a „Rolling Stone” megsértette a valamennyi állampolgárnak a méltósághoz és magánélethez biztosított alapvető alkotmányos jogokat, és kimondta, hogy még a jelenlegi homoszexualitás-ellenes ugandai jogszabályokat sem lehet úgy értelmezni, hogy azok támogatnák a homoszexuálisok megölését vagy a velük szemben elkövetett erőszakot; mivel a bírósági ügy megnyerése után David Kato Kisule elítélte a fenyegetések és zaklatások fokozódását,

D.  mivel az AKCS–EU közös parlamenti közgyűlés társelnöke, az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottságának elnöke, a kampalai misszió uniós vezetői, az Egyesült Államok elnöke és külügyminisztere, valamint az ENSZ emberi jogi főképviselője és a nemzetközi közösség egyéb vezetői tisztelettel adóztak David Kato emberi jogi aktivista előtt, és felszólították az ugandai hatóságokat, hogy az elkövető(ke)t állítsák bíróság elé,

E.  mivel az Európai Parlament, a nemzetközi nem kormányzati szervezetek, valamint amerikai és uniós kormányzati képviselők többször is aggodalmukat fejezték ki az ugandai leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek helyzetével, folyamatos hátrányos megkülönböztetésükkel és üldöztetésükkel, valamint azzal kapcsolatban, hogy Ugandában közéleti és magánszemélyek, illetve szervezetek gyűlöletet keltenek a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek ellen,

F.  mivel a csoport, amelyhez David Kato is tartozott, nyilvánosan szembehelyezkedett a David Bahati független képviselő által az ugandai parlamentben 2009. szeptember 25-én benyújtott, a homoszexualitás ellen irányuló törvénytervezettel, amely szerint a homoszexuális cselekményeket hét évtől életfogytig terjedő börtönbüntetéssel, illetve halálbüntetéssel sújtanák; mivel a törvénytervezet a gyermekek vagy betegek homoszexualitásának eltitkolását három évig terjedő börtönbüntetéssel tervezi sújtani; mivel a törvénytervezetet még mindig tárgyalják,

G.  mivel Ugandában a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyeket, valamint azokat, akiknek a fényképei és adatai megjelentek a Rolling Stone-ban és később felolvasták a rádióban és a televízióban, jelenleg az üldöztetés tényleges veszélye fenyegeti és a legtöbb esetben pillanatnyilag hajléktalanok, munkanélküliek, kerülni kényszerülnek a nyilvános helyeket és kénytelenek elrejtőzni a nyilvánosság elől,

H.  mivel Afrikában a homoszexualitás csak 13 országban legális, míg 38 másik országban büntetendő; mivel Mauritániában, Szomáliában, Szudánban és Nigéria északi részén a homoszexualitás halálbüntetéssel büntetendő; mivel többek között politikai és szélsőséges vallási vezetők gyűlöletet keltenek a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek ellen, a hatóságok pedig tolerálják és büntetlenül hagyják a szexuális irányultságon alapuló bűncselekményeket, és mivel folyamatosan emelkedik a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés, önkényes letartóztatás és rossz bánásmód eseteinek száma,

1.  határozottan elítéli David Kato Kisule emberi jogi aktivista erőszakos meggyilkolását;

2.  felszólítja az ugandai hatóságokat, hogy végezzék el a gyilkosság alapos és pártatlan vizsgálatát és az elkövetőket állítsák bíróság elé, és hasonlóképp járjanak el a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek és minden egyéb kisebbségi csoport elleni üldöztetés, hátrányos megkülönböztetés és erőszak esetében is; felszólítja az ugandai hatóságokat, hogy folytasson azon személyekre – valamint szervezeteikre, szerepükre és finanszírozottságukra – vonatkozó vizsgálatot, akik nyilvánosan felszólítottak David Kato megölésére;

3.  sajnálja, hogy az ugandai hatóságoknak nincs mondanivalójuk a homoszexuális személyekkel kapcsolatban kifejezésre juttatott hátrányos megkülönböztetést tükröző nézetekkel kapcsolatban, és emlékezteti az ugandai hatóságokat a nemzetközi jog és a Cotonoui Megállapodás értelmében rájuk háruló kötelezettségekre, különösen abbéli kötelességükre, hogy szexuális irányultságukra és nemi identitásukra való tekintet nélkül megvédjenek minden személyt az ellenük irányuló fenyegetésektől és erőszaktól;

4.  megismétli, hogy tekintettel a 2011. február 18-ára tervezett elnökségi választásokra, szükség van a homoszexualitás bármiféle elnyomása elleni felszólalásra, és megfelelő intézkedéseket kell hozni a homofób sajtókampányok és a kisebbségi közösségek ellen gyűlöletet keltő közlések vagy bármely olyan fellépés megszüntetése érdekében, amely a nemen vagy a szexuális irányultságon alapul;

5.  felszólítja az ugandai kormányt annak biztosítására, hogy a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyeket és egyéb kisebbségi csoportokat megfelelően védelmezik Ugandában, és tegyen azonnali lépéseket az ellenük irányuló fenyegetések, illetve a nagy valószínűséggel erőszakot, hátrányos megkülönböztetést és ellenségeskedést keltő gyűlöletbeszéd ellen;

6.  ismételten elítéli a homoszexualitás ellen irányuló törvénytervezetet, és felszólítja az ugandai parlamentet, hogy szüntesse meg a homoszexualitás kriminalizálását, és minden körülmények között utasítsa el a halálbüntetés alkalmazását; csatlakozik Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár 2010. december 10-i, a homoszexualitás kriminalizálásának egyetemes megszüntetésére irányuló kérelméhez;

7.  elítél minden olyan kísérletet, amely többek között nemen és szexuális irányultságon alapuló gyűlöletet kelt és támogatja a bármilyen kisebbségi csoport elleni erőszakot; csatlakozik David Kato szervezete (SMUG) és egyéb szervezetek a hatóságokhoz, politikai és vallási vezetőkhöz és a médiához intézett arra irányuló felhívásához, hogy szüntessék meg a szexuális kisebbségek démonizálását és többé ne teremtsenek erőszakos légkört a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek számára;

8.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az emberi jogi aktivistákat védelmező programjaikba vegyék fel az LMBT-aktivistákat; felszólítja valamennyi ugandai nem kormányzati szervezetet, hogy működjenek együtt az Ugandai Emberi Jogi Koalícióval, és többek között az LMBT-szervezetekkel;

9.  felszólítja az Európai Uniót és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a harmadik országokkal szembeni külpolitikájuk – beleértve együttműködési és fejlesztési politikájukat is – a hatóságok és a nem kormányzati szervezetek esetében is megfelelően figyelembe vegye valamennyi kisebbségi csoport – többek között a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek – emberi jogi helyzetét, valamint annak biztosítására, hogy ezen a területen kézzelfogható haladást érjenek el; felszólítja a Bizottságot, az Európai Unió Tanácsát és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy teljes mértékben használják ki a leszbikus, meleg, biszexuális es transznemű (LMBT) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítését és védelmét szolgáló eszköztárat az Ugandával folytatott tárgyalásaik során, biztosítsák az ugandai LMBT-aktivisták teljes körű védelmét és támogassák tevékenységeiket; felszólítja a Bizottságot, hogy ezeket a kérdéseket vegye bele a homofóbia elleni ütemtervben, melynek elkészítésére az Európai Parlamenttől felkérést kapott(3);

10.  különös aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a nemzetközi adományozóknak, nem kormányzati szervezeteknek és humanitárius szervezeteknek át kell gondolniuk, illetve be kell szüntetniük tevékenységüket egyes területeken, amennyiben a törvénytervezetet elfogadják, és megjegyzi, hogy Németország úgy döntött, hogy a Malawinak ígért 33 millió dollárnyi külföldi segély felét visszatartja a homoszexualitás kriminalizálása és a sajtószabadság korlátozása miatt, ezt követően az Egyesült Államok pedig az egyéni szabadságokat korlátozó törvényekről való további tárgyalás hiányában megtagadta a 350 millió dollárnyi külföldi segély engedélyezését Malawi számára;

11.  megismétli az egyetemes emberi jogok iránti elkötelezettségét, és emlékeztet arra, hogy a szexuális irányultság az egyén magánélethez való joga körébe esik, amelyet nemzetközi emberi jogi előírások biztosítanak, amelyek szerint védeni kell az egyenlőséget és a megkülönböztetésmentességet, és biztosítani kell a szólásszabadságot, és emlékezteti az ugandai hatóságokat a nemzetközi jog és az emberi jogok tiszteletben tartására felszólító Cotonoui Megállapodás értelmében rájuk háruló kötelezettségekre;

12.  felszólítja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy ismét mondják ki azt az elvet, hogy az üldöztetéssel fenyegetett személyek esetében meg kell fontolni a menekült státusz megítélését;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, az Ugandai Köztársaság elnökének, az Ugandai Parlament elnökének, a Kelet-Afrikai Törvénykezési Tanácsnak, valamint az Afrikai Uniónak és intézményeinek.

(1) HL C 286. E, 2010.10.22., 25. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0495. (3) A 2011. január 19-i P7_TA(2011)0019 állásfoglalás (7) bekezdése.