Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (5) bekezdésére, 8. cikkére és 21. cikkére,

–  tekintettel a Bizottság és az alelnök/főképviselő „Új európai szomszédságpolitika felé” című, 2015. március 4-én közzétett közös konzultációs anyagára(1),

–  tekintettel az alelnök és a főképviselő 2011. március 8-án közzétett közös „Partnerség a dél-mediterrán térséggel a demokráciáért és a közös jólétért” (COM(2011)0200)(2), valamint a 2011. május 25-én közzétett „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” (COM(2011)0303)(3) című közleményére,

–  tekintettel a Bizottság Tanácsnak és Európai Parlamentnek 2003. március 11-én benyújtott „Kibővült Európa – szomszédság: keleti és déli szomszédainkhoz fűződő kapcsolataink új kerete” című közleményére (COM(2003)0104)(4),

–  tekintettel az európai szomszédságpolitikáról szóló, 2008. február 18-i(5) és az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2015. április 20-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának 2013. június 24-i ülésén elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítését és védelmét szolgáló iránymutatásokra,

–  tekintettel az európai szomszédságpolitikáról szóló korábbi állásfoglalásaira, konkrétan az alábbiakra: „A keleti és déli szomszédainkkal fenntartott kapcsolatainkról” (2003. november 20.)(6), „A tágabb Európa – Új szomszédságpolitika” (2004. április 20.)(7), „Az európai szomszédságpolitika” (2006. január 19.)(8), „Az európai szomszédságpolitika megerősítése” (2007. november 15.)(9), „Az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójának felülvizsgálata” (2011. április 7.)(10), „Az európai szomszédságpolitika déli dimenziójának felülvizsgálata” (2011. április 7.)(11), „Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata” (2011. december 14.)(12), „Európai szomszédságpolitika: a partnerség erősítése felé – Az Európai Parlament álláspontja a 2012. évi eredményjelentésekről” (2013. október 23.)(13) és „Az Unió és a keleti partnerség országai közti kapcsolatok értékelése és a prioritások meghatározása” (2014. március 12.)(14),

–  tekintettel a keleti partnerséggel foglalkozó, 2015. május 22-i csúcstalálkozón elfogadott rigai nyilatkozatra,

–  tekintettel a magas szintű munkacsoportnak a jövő energiaközösségéről szóló jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0194/2015),

A.  mivel az európai szomszédságpolitika létrehozatalának célja az Európai Unió szomszédos országokkal való viszonyának elmélyítése, együttműködésük fokozása és partnerségeinek megerősítése volt a közös stabilitás, biztonság és jólét térségének kialakítása céljából, amint azt az EUSZ 8. cikke kiemeli; mivel a cél változatlan;

B.  mivel a szomszédság helyzete jelenleg a növekvő számú, régóta fennálló és újonnan megjelenő biztonsági kihívás miatt átmeneti állapotban van, és az európai szomszédságpolitika létrehozásának időszakához képest alacsonyabb fokú stabilitás és jelentősen alacsonyabb fokú biztonság jellemzi, valamint mélyrehatóbb gazdasági válsággal áll szemben;

C.  mivel a felülvizsgált szomszédságpolitikának a kölcsönös elszámoltathatóságon és az EU értékein és alapelvein – többek között a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a hatékony, elszámoltatható és átlátható közintézmények – kell alapulnia, és mivel a stabilitás, a biztonság és a jólét tekintetében éppen úgy szolgálják a szomszédos országok társadalmainak érdekét, mint a sajátunkat; mivel a gyakorlatban tapasztalható bonyodalmak és kihívások ellenére az Európai Uniónak továbbra is állhatatosan támogatnia kell az átmenet folyamatát minden országban a demokratizálódás, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása érdekében;

D.  mivel a szomszédság nagy részére továbbra is fegyveres vagy befagyasztott konfliktusok és válságok vannak kihatással; mivel a partnerországoknak törekedniük kell a meglévő konfliktusok békés rendezésére; mivel a konfliktusok, többek között a befagyasztott vagy elhúzódó konfliktusok fennállása akadályozza a gazdasági, társadalmi és politikai átalakulást, valamint a regionális együttműködést, stabilitást és biztonságot; mivel az EU-nak aktívabb szerepet kell játszania a meglévő konfliktusok békés rendezésében;

E.  mivel ezek a konfliktusok aláássák az európai szomszédságpolitika valódi és hatékony, többoldalú dimenziójának kialakulását; mivel a béke és a stabilitás az európai szomszédságpolitika alapvető elemét képezi; mivel a partnerországoknak meg kell felelniük ezeknek az elveknek;

F.  mivel az EU határozottan elítéli az emberi jogok megsértésének minden formáját, többek között a nők és a lányok elleni erőszakot, erőszakos közösülést, rabszolgaságot, becsületbeli bűncselekményeket, kényszerházasságokat, gyermekmunkát és a női nemi szervek megcsonkítását;

G.  mivel a régióban 2004 óta – és különösen az utóbbi pár évben – bekövetkezett fejlemények megmutatták, hogy az európai szomszédságpolitika nem képes megfelelő és gyors választ adni a körülmények gyors és kihívásokat tartalmazó változásaira;

H.  mivel az európai szomszédságpolitika továbbra is az EU külpolitikájának egyik stratégiai prioritása; mivel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatát a megerősítésének céljával és egy összességében átfogó és hatékony uniós közös kül- és biztonságpolitika létrehozására irányuló folyamatos fejlődés szellemében kell végrehajtani;

I.  mivel a Bizottság és az EKSZ, a Tanáccsal és a Parlamenttel együtt többször is sikertelenül tett kísérletet az európai szomszédságpolitika átszabására a hiányosságok kiküszöbölése és – különösen az arab tavasz után – a megváltozott nemzetközi és nemzeti körülményekhez való igazodás céljából; mivel ez az európai szomszédságpolitika 2014–2020-as időszakára kialakított új finanszírozási eszközben – az európai szomszédsági támogatási eszközben (ENI) – mutatkozott meg; mivel a kelet-ukrajnai válság, a Krím-félsziget elfoglalása és a Dáis által jelentett kihívásokat figyelembe kell venni az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata során;

J.  mivel a szomszédos országokban fennálló bizonytalanság, instabilitás és kedvezőtlen társadalmi-gazdasági viszonyok negatív hatással járhatnak, és visszafordíthatják a múltbeli demokratikus folyamatokat;

K.  mivel az új megközelítés 2011. évi bevezetése óta a szomszédságban bekövetkezett politikai fejlemények beigazolták, hogy az EU-nak még inkább át kell gondolnia a szomszédokkal fenntartott kapcsolatait, figyelembe véve a különböző külső és belső realitáselemeket; mivel az EU-nak foglalkoznia kell a szomszédságában jelentkező új kihívásokkal és módosítania kell stratégiáját, átgondolva érdekeit és prioritásait, értékelve a rendelkezésére álló politikai eszközöket, ösztönzőket és a szóba jöhető erőforrásokat, illetve ezek partnereire gyakorolt vonzerejét;

L.  mivel az európai szomszédságpolitika 2011. évi felülvizsgálata megerősítette, hogy az új megközelítésnek a kölcsönös elszámoltathatóságon, valamint az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság egyetemes értékei iránti közös kötelezettségvállaláson kell alapulnia;

M.  mivel az EU-nak aktívabb szerepet kell játszania a fennálló – különösen a befagyasztott vagy elhúzódó – konfliktusok békés rendezésében, amelyek jelenleg leküzdhetetlen akadályt jelentenek abban a tekintetben, hogy az európai szomszédságpolitika teljes körűen fejlődjön keleten és délen is, és gátolják a jószomszédi kapcsolatokat és a regionális együttműködést;

N.  mivel az európai szomszédságpolitika különböző szomszédos területeket foglal magában, és eltérő érdekekkel, célokkal és képességekkel rendelkező országokat ölel fel;

O.  mivel differenciált megközelítésre és testreszabott politikára van szükség, különösen mivel az EU szomszédsága soha nem látott mértékben széttagolttá vált, az országok számos tekintetben egymástól különböző úton járnak, ideértve célkitűzéseiket és az EU-val kapcsolatos várakozásaikat, az előttük álló kihívásokat és külső környezetüket is; mivel az EU szomszédságpolitikában részt vevő országokkal fenntartott kétoldalú kapcsolatai eltérő fejlettségi szintet képviselnek; mivel a „többért többet” elv hatékony alkalmazása alapvető fontosságú a partnerországokkal való kapcsolatok alakítása és differenciálása szempontjából, és az Európai Uniónak meg kell „jutalmaznia” azon országokat, amelyek bizonyítják, hogy megerősített együttműködést folytatnak az EU-val és eredményeket érnek el az európai értékek megvalósításában, mind az erőforrások, mind az európai szomszédságpolitikán belüli egyéb ösztönzők tekintetében; mivel az EU szomszédjainak képesnek kell lenniük arra, hogy külső nyomás nélkül szabjanak irányt a jövőjüknek;

P.  mivel az európai szomszédságpolitikában részt vevő országok között fennálló konfliktusok és viták rendezésében elért eredményeket az éves eredményjelentésekben értékelendő kritériumnak kell tekinteni;

Q.  mivel a szuverén államok területi integritásának tiszteletben tartása az európai szomszédság országai közötti kapcsolatok alapelvének számít, és elfogadhatatlan, hogy egyik ország területét egy másik megszállja;

R.  mivel az EU mint „globális szereplő” számára a fellépései céljából 2020-ig – a többéves pénzügyi keret szerint – felhasználható források az összes vonatkozó program tekintetében az összköltségvetés 6%-át teszik ki, beleértve a fejlesztési és együttműködési támogatásokat is;

S.  mivel az európai szomszédságpolitika hozzájárult ahhoz, hogy az EU egységes álláspontot képviseljen a szomszédság egészében; mivel az EU tagállamainak jelentős szerepet kell játszaniuk az európai szomszédságpolitikában erőfeszítéseik összehangolásával és az EU hitelességének növelésével, valamint az egységes álláspont alapján történő cselekvésre való képességének fejlesztésével;

T.  mivel a Bizottság és az EKSZ által vezetett konzultációs folyamatnak átfogónak és inkluzívnak kell lennie annak érdekében, hogy valamennyi jelentős érdekelt fél hallathassa a hangját; mivel hangsúlyozni kell, hogy fontos arra ösztönözni a nők jogaival és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szervezeteket, hogy vegyenek részt ebben a konzultációs folyamatban; mivel további erőfeszítéseket kell tenni, hogy a partnerországok közvéleménye jobban megismerje az európai szomszédságpolitikát, és többet tudjon róla;

U.  mivel a keleti és a déli szomszédság más-más problémákkal néz szembe, és ezek sikeres kezeléséhez az szükséges, hogy az európai szomszédságpolitika rugalmas legyen és igazodjon az egyes régiók sajátos igényeihez és kihívásaihoz;

1.  hangsúlyozza az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatának fontosságát, szükségességét és időszerűségét; kiemeli, hogy a felülvizsgált európai szomszédságpolitikának képesnek kell lennie arra, hogy gyors, rugalmas és adekvát választ kínáljon a gyakorlatban tapasztalt helyzetekre, egyszersmind nagyra törő stratégiai elképzeléssel kell szolgálnia a szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatok továbbfejlesztése tekintetében mind a kétoldalú, mind a többoldalú kapcsolatrendszer keretében, az alapjául szolgáló központi értékek előmozdítására vonatkozó kötelezettségvállalásával összhangban;

2.  hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika az uniós külpolitika egyik fő elemét jelenti, és különálló politikának kell maradnia; úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitika az EU külső fellépéseinek keretébe illeszkedik, amelynek potenciálja a számos különféle diplomáciai, biztonságpolitikai, védelmi, gazdasági, kereskedelmi, fejlesztési és humanitárius eszköz igénybevételére való egyedülálló képességben rejlik; fenntartja, hogy a hatékony európai szomszédságpolitika létfontosságú az uniós külpolitika hitelességének növelése és az EU globális helyzete szempontjából és az európai szomszédságpolitikának demonstrálnia kell az EU tényleges vezető szerepét szomszédaink és nemzetközi partnereink vonatkozásában;

3.  továbbra is hisz az európai szomszédsági politika kezdetben kitűzött céljai – azaz a jólét, stabilitás, biztonság és jó szomszédság térségének létrehozása – érvényességében, melynek alapját az Unió közös értékei és elvei képezik, a szomszédos országok mély strukturális reformjaihoz nyújtott támogatás és ösztönzés révén, mely reformokat a szomszédos országok saját felelősségükre és megállapodás alapján hajtják végre, ami lehetővé fogja tenni az EU-val való megerősített együttműködést; ezért hangsúlyozza, hogy – figyelembe véve a tanulságokat és visszatérve az alapokhoz – a fenti célkitűzéseket a menetrend élére kell helyezni;

4.  hangsúlyozza az európai szomszédságpolitika stratégiai jelentőségét, amely politika többrétegű kapcsolatokat és erőteljes kölcsönös függést hoz létre az EU és a szomszédságban lévő partnerei között; hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika alapvető kihívása abban rejlik, hogy a partnerországok polgárai számára kézzel fogható és konkrét hasznos változásokat eredményezzen véleménye szerint az európai szomszédságpolitikának szilárdabbá, még inkább politikai jellegűvé és hatékonyabbá kell válnia a pozitív elemei – többek között a társadalmakkal való partnerség nagyobb mértékű hangsúlyozása, a differenciálás és a „többért többet” megközelítés – megerősítése által is;

5.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogok, a jogállamiság, a demokrácia, a szabadság, az egyenlőség és az emberi méltóság tiszteletben tartása egyetemes – az Uniót megalapozó – alapértékeinek tiszteletben tartása változatlanul a felülvizsgált politika talpköve marad, amint azt az EU és harmadik országok közötti nemzetközi megállapodások 2. cikke kimondja; megismétli, hogy a jogállamiság megszilárdítása, a demokrácia és az emberi jogok támogatása érdekében áll a partnerországoknak, és felhív az említett alapértékek tiszteletben tartásával kapcsolatos feltételesség erősítésére; kiemeli ezzel kapcsolatban az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselője és a Demokráciáért Európai Alapítvány szerepét;

6.  hangsúlyozza, hogy a megújított szakpolitikának több stratégiai elemet kell tartalmaznia, céltudatosabbnak, rugalmasabbnak és következetesebbnek kell lennie, és érvényesítenie kell a politikai szempontot; elhívja az EU-t, hogy az európai szomszédságpolitikával kapcsolatban alakítson ki egyértelmű politikai elképzelést, és fordítson külön figyelmet saját politikai prioritásaira a keleti és a déli szomszédságban, figyelembe véve az egyes régiók országai előtt álló különböző kihívásokat, valamint eltérő törekvéseiket és politikai ambícióikat; kitart amellett, hogy a keleti partnerség és a földközi-tengeri térség országaival való partnerség alapvető stratégiai jelentőséggel bír; felszólít a keleti, illetve a déli szomszédsággal foglalkozó különleges képviselők kinevezésére, akiknek feladata lenne a felülvizsgált szakpolitika politikai összehangolása és az EU által a szomszédságban végrehajtott valamennyi tevékenységben való részvétel;

7.  kiemeli a tagállamok, szakértelmük és az európai szomszédságpolitikában részt vevő országokkal való kétoldalú kapcsolataik fontos szerepét egy koherens uniós politika kialakításában; hangsúlyozza, hogy a párhuzamos erőfeszítések elkerülése érdekében megfelelőbb koordinációra van szükség az alelnök/főképviselő, az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős biztos, az Unió küldöttségei és az EU különleges képviselői között; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az Európai Unió küldöttségei fontos szerepet játszanak az európai szomszédságpolitika végrehajtásában;

8.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy dolgozzon ki javaslatokat a részt venni kívánó európai szomszédokkal folytatandó, az Európai Gazdasági Térség modelljén alapuló együttműködésre, amely európai perspektívájuk szempontjából egy következő lépés lehet, és az uniós térségbe való fokozott bevonáson alapulhat a szabadságok és a közös piacba való teljes körű integrálás szempontjából, továbbá beletartozhat a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) keretében folytatott szorosabb együttműködés is;

9.  sürgősnek tartja rövid, közép- és hosszú távú prioritások és stratégiai célok meghatározását, nem elfeledkezve arról, hogy az európai szomszédságpolitikának a különböző területek tekintetében együttműködést ösztönző differenciált megközelítést kell kialakítania az európai szomszédságpolitikában részt vevő országokkal, illetve közöttük; nyomatékosítja, hogy megközelítése kidolgozásakor az EU-nak szem előtt kell tartania saját, illetve az egyes érintett országok érdekeit és prioritásait, azok fejlettségi szintjét, tekintetbe véve a társadalmak érdekeit és törekvéseit, politikai ambícióit és geopolitikai környezetét;

10.  hangsúlyozza, hogy az új megközelítésnek kulcselemei a helyi érdekeltség, a kölcsönös átláthatóság és az inkluzivitás, mert csak így biztosítható, hogy az európai szomszédságpolitika hasznai valamennyi közösségi és társadalmi szinten jelentkezzenek az adott országban, és ne csak egyes csoportokon belül koncentrálódjanak;

11.   hangsúlyozza azon meggyőződését, hogy a partnerországok saját fejlődési potenciáljának erősítéséhez túl kell lépni az európai szomszédságpolitikán belül jelenleg uralkodó politikai párbeszéden, a partnerországok politikai, szociális, etnikai és kulturális sokszínűségének minden elemét felölelő átfogóbb szociális, gazdasági és kulturális párbeszéddel bővítve ki azt; rámutat a helyi önkormányzatok közvetlen bevonásával folytatott területi együttműködés jelentőségére és az annak során szerzett kedvező tapasztalatokra;

12.  sajnálja, hogy az EU és szomszédos partnerei közötti együttműködésre korlátozott források állnak rendelkezésre, különösen az európai szomszédságpolitikában részt vevő országokban harmadik országbeli érdekeltek által befektetett lényegesen nagyobb mértékű forrásokhoz képest; megállapítja, hogy ez aláássa az EU azzal kapcsolatos képességét, hogy olyan politikákat támogasson és hajtson végre, amelyek összhangban vannak a szomszédságán belüli stratégiai érdekeivel; hangsúlyozza, hogy ésszerűsíteni kell a támogatásokat és növelni kell a finanszírozást annak érdekében, hogy ténylegesen jutalmazni és támogatni lehessen azon partnerországokat, amelyek valóban elkötelezettek és kézzelfogható előrelépést tesznek a demokratizálódás és az emberi jogok tiszteletben tartása felé;

13.  hangsúlyozza, hogy a partnerországokban meg kell szilárdítani az elszámoltathatósági és átláthatósági mechanizmusokat annak biztosítására, hogy hatékonyan és értelmesen tudják felhasználni és elkölteni a pénzösszegeket; felhívja ezért a Bizottságot, hogy biztosítsa az európai szomszédságpolitikában részt vevő országokban az uniós támogatás felhasználásával kapcsolatos hatékony ellenőrzési és felügyeleti mechanizmusokat, többek között a civil társadalom általi ellenőrzés révén;

14.  sürgeti az EU-t, hogy javítsa a más adományozókkal és nemzetközi pénzügyi intézményekkel való koordinációt – többek között az AMICI kezdeményezés révén – az arra irányuló kötelezettségvállalásával összhangban, hogy felelősebb, nagyobb tiszteletnek örvendő és eredményesebb globális szereplővé váljon a régióban, továbbá hangsúlyozza, hogy a tagállamokkal együtt kell kialakítani a közös programozást; kiemeli, hogy az EU és a szomszédos országok együttműködése elé kitűzött rövid és középtávú célokra vonatkozó közös, következetes és hatékony megközelítés véghezvitele érdekében szükség van a tagállamokkal és a helyi és regionális hatóságokkal való jobb koordinációra, és felhív arra, hogy erről a témáról induljon eszmecsere a Tanáccsal;

15.  kiemeli, hogy az EU-nak a szomszédságában való megerősített szerepvállalásra irányuló törekvéseihez elegendő finanszírozás kell hozzárendelnie; véleménye szerint a külső finanszírozási eszközök félidei áttekintése során figyelembe kell venni a felülvizsgált politikát, az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközben pedig ennek megfelelően jelen kell lennie az európai szomszédságpolitika hatékonyabbá tételére irányuló igénynek, és biztosítania kell az EU partnereinkkel való együttműködésének kiszámíthatóságát és fenntarthatóságát, valamint az eljárási rugalmasság megfelelő mértékét; felhív továbbá az EU különböző külső finanszírozási eszközei közötti nagyobb mértékű koherenciára és összhangra;

16.  kiemeli e tekintetben a Demokráciáért Európai Alapítvány támogató szerepét, amely új, rugalmasabb és alkalmasabb, hiánypótló és pénzügyileg hatékony megközelítéssel egészíti ki az eddigi uniós eszközöket; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson több forrást a Demokráciáért Európai Alapítvány számára;

17.  elismeri, hogy a szomszédos országokban fennálló, Európával és az EU-val kapcsolatos felfogás ténylegesen kihat a konfliktusra, de elutasítja a szomszédos országokban a stabilitásra való megfontolatlan rövid távú törekvésből fakadó elnyomásban és emberi jogi jogsértésekben való bűnrészességet;

A fellépés hozzáadott értéke uniós szinten

Az európai szomszédságpolitika újjáalakítása

18.  leszögezi, hogy az európai szomszédságpolitika országaival való erős, tartós, az EU értékeinek megőrzésén és a kölcsönös érdekek előmozdításán alapuló, valamint ezekkel összhangban lévő partnerség kiépítése érdekében szükség van az európai szomszédságpolitika átalakítására; kiemeli, hogy e politika technikai aspektusait világos politikai vízióra kell alapozni;

19.  megállapítja, hogy az európai szomszédságpolitika számára saját módszertant és eszközkészletet kell kidolgozni, amelynek meg kell felelnie a törekvések azon szintjének, valamint azoknak a szükségleteknek és céloknak, amelyeket az európai szomszédságpolitikában részt vevő egyes országok és az EU el kívánnak érni;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy összpontosítson a partnerekkel közösen, közös érdekeik alapján meghatározott azon területekre, amelyeken előrehaladás és egyetemes hozzáadott érték teremthető meg, továbbá fokozatosan szélesítse ki az előrehaladásra és követelményekre alapozott együttműködést, és az új generációkra összpontosítva segítse elő különösen a gazdasági növekedést és a humán fejlődést; hangsúlyozza, hogy a gazdasági reformoknak együtt kell járniuk a politikai reformokkal, és a jó kormányzás csak demokratikus intézményeken alapuló nyitott, elszámoltatható és átlátható döntéshozatali folyamat révén érhető el;

21.  hangsúlyozza, hogy a bővítési politika és a szomszédságpolitika két különböző szakpolitikai terület, melyeknek különbözőek a céljai; ugyanakkor megismétli, hogy az európai szomszédságpolitikában részt vevő európai országok – ahogy bármely európai ország – tagságért folyamodhatnak, amennyiben teljesítik az EUSZ 49. cikkében lefektetett alkalmassági és csatlakozási követelményeket; bár elismeri, hogy először a reformnak és az átmenetnek kell végbemennie és nem akar irreális várakozásokat kelteni, úgy véli, hogy a tagság lehetősége továbbra is adott legyen mindazon országok számára, amelyek alkalmasak a felvételre, és kétségtelen európai törekvéseket és célokat nyilvánítottak ki;

A demokrácia, az igazságügyi reform, a jogállamiság, a jó kormányzás és az intézményi képességnövelés támogatása

22.  véleménye szerint a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás, az államépítés, az emberi jogok és az alapvető szabadságok támogatása központi eleme az európai szomszédságpolitikának; kiemeli, hogy az európai szomszédságpolitika keretében nem alkalmazható olyan politika, amely e központi értékek veszélyeztetéséhez vezet; hangsúlyozza, hogy az EU-nak ösztönzőket és szaktudást kell felkínálnia a demokratikus reformok véghezvitele és támogatása, valamint a politikai, gazdasági és társadalmi és gazdasági kihívások megoldása érdekében;

23.  hangsúlyozza, hogy folyamatosan szem előtt kell tartani a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás, az igazságszolgáltatás függetlensége és a korrupció elleni küzdelem erősítését és megszilárdítását, valamint a sokféleség és a kisebbségek, köztük a vallási kisebbségek jogainak – többek között az LMBTI személyek jogainak, a fogyatékossággal élők jogainak és az etnikai kisebbségekhez tartozók jogainak – tiszteletben tartását; kiemeli, hogy a nemzeti intézmények – ideértve a nemzeti parlamenteket is – képességnövelése, valamint a civil társadalom, a demokráciapárti csoportok és politikai pártok támogatása révén kiterjedtebbé válik majd a politikai párbeszéd és a pluralizmus;

24.  hangsúlyozza, hogy a nők jogai, a nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetésmentességhez való jog alapvető jogok és az EU külső fellépéseinek fő elvei; kiemeli a gyerekek, a fiatalok jogai és a nemek közötti egyenlőség, valamint a nők gazdasági és politikai emancipációja előmozdításának fontosságát abból a szempontból, hogy az EU szomszédságában inkluzív, sikeres és stabil társadalmak épüljenek ki;

25.  úgy véli, hogy a felülvizsgált európai szomszédságpolitika az európai szomszédsági politikában részt vevő országokban megerősítené és elősegítené az alapvető szabadságokat azáltal, hogy előmozdítaná a véleménynyilvánítási, az egyesülési és a békés gyülekezési szabadságot, továbbá a sajtó és média szabadságát, amelyek a gazdasági, szociális és kulturális jogok érvényesítését lehetővé tévő jogok;

26.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy fejlesszék az európai szomszédságpolitika szociális dimenzióját, együttműködve a partnerekkel a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelemben, ösztönözve a foglalkoztatást és a tisztességes növekedést, elősegítve a megfelelő munkaügyi kapcsolatokat és előmozdítva az oktatást és a tisztességes munkát, ily módon kezelve az illegális bevándorlás alapvető okait;

27.  elismeri az EU és a szomszédos országok közötti kulturális kapcsolatok jelentőségét az olyan területeken, mint a konfliktusmegelőzés és a béketeremtés, a kreatív ágazatok fejlesztése, a véleménynyilvánítási szabadság erősítése, a társadalmi és gazdasági fejlődés támogatása és a civil társadalommal folytatott párbeszéd, valamint a kultúrák és a vallások közötti párbeszéd megerősítése annak érdekében is, hogy kezeljék a kisebbségi és vallási csoportok megkülönböztetését és üldözését; a kulturális kapcsolatok keretének megerősítését szorgalmazza, lehetővé téve ezáltal a mobilitási, képzési és kapacitásépítési programok, valamint a kulturális és oktatási csereprogramok létrehozását;

28.  hangsúlyozza, hogy erősíteni kell és elő kell mozdítani a „társadalmakkal kialakított partnerségeken” alapuló megközelítést; sürgeti, hogy a szomszédságpolitikával kapcsolatos közös érdekeket és célokat nemcsak a hatóságokkal, hanem a különböző társadalmakhoz tartozó összes érdekelt féllel folytatott konzultáció keretében határozzák meg;

29.  hangsúlyozza az erőteljesebb és aktív civil társadalom kifejlődésének jelentőségét az átalakulás és a demokratizálás folyamata szempontjából, amely kiterjed a szociális partnerekre és az üzleti élet résztvevőire is; felkér a civil társadalom, a helyi kkv-k és más nem állami szereplők további támogatására, mivel ezek alkotják a reformfolyamat hajtóerejét, és az európai szomszédságpolitika keretében elkötelezettebb párbeszédet és partnerséget szorgalmaz az uniós és a szomszédos országok civil társadalmi szereplői és ágazatai között; hangsúlyozza az uniós vállalatok fontosságát és szerepüket az üzleti élet nemzetközi standardjai, többek között a vállalati társadalmi felelősségvállalás megismertetése és terjesztése tekintetében;

Differenciálás és feltételhez kötöttség

30.  felszólít rá, hogy az európai szomszédságpolitikát alakítsák át a valóságnak jobban megfelelő és rugalmasabb szakpolitikai keretté, amely képes alkalmazkodni a partnerországok sokszínű valóságához, továbbá felhív a „differenciált megközelítés” következetes végrehajtására; hangsúlyozza, hogy a differenciálásnak az európai szomszédságpolitikában részt vevő partnerek között kell megvalósulnia;

31.  hangsúlyozza, hogy a reformfolyamatokkal kapcsolatban hatékony feltételhez kötöttséget kell alkalmazni, valamint hangsúlyozza, hogy összehangoltabb megközelítésre van szükség az EU részéről a megközelítései és a pénzügyi előirányzatokkal kapcsolatos feltételesség között; kiemeli, hogy az EU nem teheti kérdésessé alapvető értékeit és jogait, és tartózkodnia kell kettős követelmények kialakításától; hangsúlyozza, hogy a hosszú távon politikai, gazdasági és társadalmi fejlődést eredményező reformok végrehajtásában élenjáró és az EU-val mélyrehatóbb politikai együttműködésre törekvő országoknak az EU részéről nagyobb elkötelezettséget és támogatást kell biztosítani, és ezeket az országokat a reformfolyamatok során elért egyéni eredményeik alapján kell értékelni; hangsúlyozza a „többért többet” elv teljes körű alkalmazásának fontosságát;

32.  hangsúlyozza, hogy a társulási megállapodások a legmagasabb szintű, de nem a végső lépést jelentik az EU és a szomszédai közötti kapcsolatokban;

33.  úgy vélekedik, hogy az EU-nak fel kell kérnie a nem társult partnerországokat arra, hogy vegyenek részt az ágazati együttműködésben, ideértve az Energiaközösséghez hasonló olyan új vagy meglévő ágazati megállapodások megkötését, illetve megerősítését, amelyek elősegítik az ilyen országok integrációját az EU négy alapvető szabadságának megfelelő egységes térség egyes ágazati szeleteibe;

34.  úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitika végrehajtása során az európai szomszédságpolitikában részt vevő országokban különös figyelmet kell fordítani a gazdasági kormányzással kapcsolatos együttműködésre és az államháztartások fenntarthatóságára;

Biztonsági dimenzió

35.  megjegyzi, hogy a béke, a biztonság és a stabilitás megőrzése alapvető kérdés a szomszédságban, továbbá hogy a biztonsági környezet drasztikusan gyengül; kéri, hogy az európai szomszédságpolitika erős biztonsági összetevőt és megfelelő politikai eszközöket tartalmazzon, amelyek sajnálatos módon mindmáig hiányoznak; hangsúlyozza, hogy az EU-nak a jelenlegi válságkezelési eszközei hatékonyságának és eredményességének javítására kell összpontosítania annak érdekében, hogy bővíteni tudják a válságkezelést célzó beavatkozási lehetőségek tárházát; hangsúlyozza, hogy a biztonság, a stabilitás és a fejlődés szorosan összekapcsolódik egymással, valamint hogy a régión belül átfogó megközelítésre van szükség a biztonságpolitikai aggályok és azok alapvető okozói kezelése érdekében;

36.  úgy véli, hogy a Száhel-szaharai övezet stabilitását az észak- és dél-afrikai biztonsági problémák központi elemének kell tekinteni, és hogy e régió instabilitása a fegyver-, kábítószer- és emberkereskedelemmel foglalkozó hálózatok megkétszereződésének következménye, és kihat Európa stabilitására is;

37.  felhív az európai szomszédságpolitika és tágabb közös kül- és biztonságpolitikához (KKBP), valamint a közös biztonság- és védelmi politikához (KBVP) kötődő fellépések közötti szorosabb koordinációra, illetve a belső és a külső biztonság közötti kapcsolat erősítésére az európai szomszédságpolitikában részt vevő országok és az EU biztonsága különféle kérdéseinek kezelése céljából; hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatát az uniós biztonsági stratégia felülvizsgálatával összhangban és ahhoz teljesen igazodva kell elvégezni;

38.  hangsúlyozza, hogy átfogó politikai stratégiára van szükség, egyúttal – az 1975. évi helsinki záróokmánnyal összhangban – biztosítva a nemzetközi jogszabályoknak és kötelezettségeknek való teljes megfelelést, az emberi jogok, a kisebbségi jogok és az alapvető szabadságok, a függetlenség, a szuverenitás, az államok területi sérthetetlenségének, a határok sérthetetlenségének, az egyenlő jogok és a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartása, valamint a konfliktusok békés úton történő rendezése alapján; megállapítja, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) – mint a biztonságért felelős legnagyobb szervezet a régióban – e tekintetben fontos szerepet játszhat, és úgy véli, hogy részére új lendületet kell adni azáltal, hogy közvetítő szerepet vállal; támogatja a partnerországok ahhoz való jogát, hogy külföldi nyomástól és kényszertől mentesen független és szuverén kül- és biztonságpolitikai döntéseket hozzanak;

39.  szorgalmazza, hogy a felülvizsgált szakpolitika nyújtson támogatást a partnerországoknak saját állami struktúráiknak az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló és megfelelő parlamenti demokratikus ellenőrzés mellett történő kiépítéséhez az olyan biztonsági kérdések kezelése céljából, mint a bűnüldözés, a terrorizmus és szervezett bűnözés, a felderítés és a biztonság, többek között a kiberbiztonság; hangsúlyozza, hogy az EU-nak szerepet kell vállalnia olyan területeken, mint a biztonsági ágazat reformja, valamint a konfliktus utáni helyzetekben, illetve a lefegyverzés, leszerelés és reintegráció során; kéri az EU-t, hogy a társult partnerországok határellenőrzésével kapcsolatos kapacitásépítésre összpontosítson és ismerje el az ezek közül néhány ország által jelenleg is folyamatosan tett hozzájárulást; felkéri a szomszéd országokat, hogy adott esetben járuljanak hozzá a KBVP-missziókhoz; felhívja az EU-t, hogy mozdítsa elő a szomszédos államok közös biztonságpolitikai kezdeményezéseit, lehetővé téve számukra a nagyobb felelősségvállalást, és hogy az adott régióban eredményesen hozzájáruljanak a biztonság megteremtéséhez;

40.  emlékezteti a tagállamokat a fegyverkivitelről szóló közös tanácsi álláspontban 2008/944/KKBP foglalt kötelezettségeikre, amelyek értelmében a tagállamok többek között kötelesek megtagadni a valamely szomszédos országba irányuló katonai technológia vagy felszerelés kiviteli engedélyét, ha nyilvánvaló kockázata van annak, hogy az exportálandó katonai technológiát vagy felszerelést belső elnyomásra vagy a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményekre használhatják fel, ha az a rendeltetési országban fegyveres konfliktus kitörését vagy elhúzódását eredményezné, illetve a meglévő feszültségek vagy konfliktusok súlyosbodásához vezetne, vagy ha azt valamely másik ország elleni agresszióra használnák fel, vagy arra, hogy erőszakkal szerezzenek érvényt egy területi követelésnek;

41.  hangsúlyozza, hogy szükséges aktívan hozzájárulni és támogatni a konfliktusok békés rendezését, valamint az azokat követő megbékélési politikákat az EU szomszédságában, különféle eszközök és módszerek útján, melyeket a tőlük várható hozzáadott érték alapján kell alkalmazni; úgy véli, hogy ilyen intézkedéseket jelent például az uniós különleges megbízottak munkája, a bizalomerősítő programok, az emberek közötti kapcsolatok előmozdítása és a KBVP-missziók; kéri a főképviselőt/alelnököt és az EKSZ-t, hogy a párbeszéd és a megbékélés elősegítése érdekében dolgozzon ki innovatív eszközöket és megközelítéseket, köztük nyilvános kommunikációs stratégiákat és informális konzultációkat; megállapítja, hogy az EU küldöttségei kulcsszerepet játszanak a korai előrejelző mechanizmusok felállításában azáltal, hogy szoros, megelőző célú hálózatokat építenek ki a különféle civil társadalmi szervezetekkel;

42.  továbbra is támogatja a partnerországok szuverenitását, területi integritását és politikai függetlenségét; úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitikának ténylegesen hozzá kell járulnia ezekhez az elvekhez és támogatnia kell azokat; hangsúlyozza, hogy az állandósult vagy elhúzódó konfliktusok gátolják az európai szomszédságpolitika teljes körű kialakulását; e tekintetben sajnálja, hogy a keleti partnerség elindítása óta nem történt előrelépés a meglévő konfliktusok rendezésében; fenntartja álláspontját, hogy valamely partnerország területének elfoglalása sérti az európai szomszédságpolitika alapelveit és célkitűzéseit; hangsúlyozza, hogy az állandósult konfliktusoknak a nemzetközi jogi normákon és alapelveken nyugvó mielőbbi békés rendezésére van szükség; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy töltsön be aktívabb szerepet, világossá téve, hogy a kétoldalú kapcsolatok elmélyítése összekapcsolódik a békés konfliktusrendezéssel és a nemzetközi jog tiszteletben tartásával; ezzel összefüggésben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az elszámoltathatóság előmozdítása tekintetében elvi alapokon nyugvó politikát folytassanak az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog mindennemű megsértése esetén és különösen e tekintetben kerüljék a kettős mércét;

43.  sürgeti az EU-t, hogy az európai integráció története során nyert tapasztalatok szelleméből és tanuláságaiból merítve kezelje a regionális konfliktusokat, mivel a kétoldalú problémákat békésen kell megoldani, valamint a jószomszédi kapcsolatok és a regionális együttműködés az európai szomszédságpolitika alapvető elemei; a változás előmozdítása érdekében e tekintetben a polgárok bevonását, a közszereplők horizontális partnerségekben és az uniós intézményekkel folytatott ikerintézményi együttműködésekben való elkötelezett részvételét, valamint a társadalom és a fiatalabb generáció szerepvállalását szorgalmazza;

A regionális integráció előmozdítása

44.  hangsúlyozza az európai szomszédságpolitika regionális dimenziójának fontosságát, valamint a regionális szinergiák és integráció előmozdításának, illetve az ahhoz való – regionális együttműködési programok révén történő – hozzájárulásnak a szükségességét; hangsúlyozza, hogy az európai szomszédsági politikában részt vevő országok között fokozott gazdasági együttműködésre van szükség ahhoz, hogy az európai szomszédságban stabilitást és jólétet teremtsenek;

45.  e tekintetben kéri, hogy az EU és a keleti partnerség országai között létrejött kétoldalú kapcsolatokat egészítsék ki a partnerség többoldalú dimenziójával, mégpedig az ezzel kapcsolatos tevékenységek és kezdeményezések számának növelése révén, különös figyelmet fordítva a határokon átnyúló projektek megerősítésére, az emberek közötti programok számának növelésére, a regionális együttműködés ösztönzőinek bevezetésére és a civil társadalommal folytatott aktív párbeszéd további fokozására; úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitika fő elveivel összhangban a jövőbeni európai szomszédságpolitikának inkluzív regionális platformként kell szolgálnia az emberi jogi kérdések megvitatására;

46.  felszólít a kereskedelmi megállapodások esetében rendszeres emberi jogi hatásvizsgálatokra, többek között a nemek közötti egyenlőség szempontjai tekintetében, és az európai szomszédságpolitika keretébe tartozó programok és projektek számára uniós pénzügyi támogatást kér;

47.  szorgalmazza, hogy a felülvizsgált szakpolitika erősítse meg az együttműködést szolgáló, már létező platformokat, így az Unió a Mediterrán Térségért szervezetét és a keleti partnerséget, továbbra is támogassa a regionális integrációt, amennyiben a partnerek által meghatározott prioritások megfelelnek a specifikus szakpolitikai területnek, kezelje az egyedi szubregionális kérdéseket, így a mobilitás, az energia vagy a biztonság kérdését, valamint közelítse egymáshoz a partnereket a gazdasági standardok és a jogalkotás tekintetében; úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitika multilaterális struktúráit tervszerűbben kell megszilárdítani és fejleszteni;

48.  hangsúlyozza a többoldalú gyűlések – így az Euronest és az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlés – szerepének fontosságát, mivel ezek fórumként szolgálnak a párbeszédhez, valamint elősegítik a szomszédságpolitika átvételét, továbbá határozottan arra ösztönzi őket, hogy a megfelelő módon fokozzák szerepvállalásukat;

49.  kiemeli a parlamenti demokrácia és az Európai Parlament által a szomszédos országok parlamentjeinek bevonásával tartott rendszeres kétoldalú parlamentközi ülések hozzáadott értékét, amelyek lehetőséget kínálnak a tapasztalatcserére és az egyes országok EU-hoz fűződő kapcsolata állapotának felmérésére; ösztönzi a tagállamok nemzeti parlamentjeit, hogy az európai szomszédságpolitika keretében tartsanak kétoldalú parlamentközi üléseket, mivel ez biztosítaná a következetes megközelítést;

50.  hangsúlyozza továbbá a keleti partnerség helyi és regionális önkormányzatainak konferenciája (CORLEAP) és a helyi és regionális önkormányzatok euromediterrán közgyűlése (ARLEM) szerepét, amelyek lehetővé teszik a helyi és regionális képviselők számára, hogy párbeszédet alakítsanak ki az uniós intézményekkel, valamint gazdasági, társadalmi, illetve helyi és regionális együttműködésre lépjenek;

51.  hangsúlyozza, hogy a keleti partnerség és a déli szomszédság civil társadalmi fórumaihoz hasonló regionális civil társadalmi platformok létrehozása erősíti a demokratizálódással és a gazdasági reformprogrammal kapcsolatos többoldalú szerepvállalást a szomszédságban;

A szomszédok szomszédai

52.  hangsúlyozza, hogy a szomszédos országokkal erős partnerségeket kell kialakítani; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai szomszédságpolitikát az EU szélesebb értelemben vett külpolitikája részének kell tekinteni, továbbá el kell ismerni azokat a stratégiai szereplőket, akik befolyással bírnak szomszédságukra – a „szomszédok szomszédaira” –, mint ahogyan a nemzetközi és regionális szervezeteket is, és ennek érdekében – amennyiben célszerűnek bizonyul, valamint szükség esetén – a meglévő kétoldalú keretek között vagy többoldalú párbeszédek útján foglalkozni kell többek között a közös érdekű és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekkel, például a regionális és globális biztonság kérdésével;

53.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak reálisan fel kell mérnie azokat a különböző szakpolitikai opciókat, amelyekkel partnerei szembesülhetnek, valamint azt, hogy miképpen építhet különféle szinteken hidakat a szomszédok felé, illetve hogyan kezelheti a szomszédságában harmadik országok által kifejtett külpolitikai tevékenységet, biztosítva, hogy az EU és szuverén partnerei maguk dönthessék el, miként kívánnak eljárni kapcsolataikban;

54.  ismét hangot ad azon meggyőződésének, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás rendelkezései nem állítják kereskedelmi kihívások elé az Oroszországi Föderációt, valamint hogy a társulási megállapodásokat nem szabad annak akadályaként felfogni, hogy a keleti partnerországok jó kapcsolatokat ápoljanak szomszédaikkal; ;

55.  kéri az EU-t, hogy dolgozzon ki hatékony mechanizmusokat az európai szomszédságpolitika azon partnerországainak támogatására, amelyek nagyratörő európai menetrendet követnek, emiatt viszont harmadik országok részéről megtorló intézkedésektől, kereskedelemkorlátozástól vagy nyílt katonai agressziótól szenvednek; ismét kijelenti, hogy jóllehet az európai szomszédságpolitika nem a többi stratégai partner ellen irányul és elutasítja a szomszédságban a nullaösszegű geopolitikai versengés fogalmát, az EU-nak hiteles kötelezettségvállalásokat és szilárd politikai támogatást kell biztosítania azon partnerek számára, akik jobban igazodni kívánnak hozzá;

56.  felhívja az EU-t, hogy hasznosítsa azon regionális szervezetek – Európa Tanács, OECD, Afrikai Unió, az Egyesült Nemzetek érintett regionális szervei vagy az Arab Államok Ligája – szakértelmét, amelyekben a szomszéd országok részt vesznek, valamint aktívan vonja be őket és működjön együtt velük a regionális konfliktusok kezelése érdekében; emlékeztet arra, hogy ezek olyan fontos fórumok, amelyek elősegíthetik a partnerországokban a reformok véghezvitelét, az emberi jogi aggodalmak és a regionális kérdések kezelését – amelyek tekintetében nagyobb felelősséget kell vállalniuk –, valamint a demokrácia fejlesztését;

Szakpolitikai célok és eszközök

Változatos lehetőségek: elsődleges ágazatok

57.  szorgalmazza, hogy az EU partnereivel együtt vizsgálja meg és térképezze fel a megerősített együttműködéssel kapcsolatos és integrációs prioritásokat a különböző szakpolitikai területeken (gazdaságfejlesztés, humánerőforrás-fejlesztés, konfliktus- és katasztrófamegelőzés, infrastrukturális és regionális fejlesztés, környezetvédelem, kereskedelmi versenypolitikák, kkv-k, migráció, biztonság, energia és energiahatékonyság) a jólét, a stabilitás és a jó szomszédság térségének kialakítását tartva szem előtt;

58.  véleménye szerint az uniós belső és külső politikák koherenciájának célkitűzését, valamint a bizonyos belső és külső kihívások közötti szoros és erősödő kapcsolatot meg kell jeleníteni az új európai szomszédságpolitikában is;

59.  úgy véli, hogy a jövőbeli digitális egységes piac területén megvalósított erőteljesebb együttműködés, az e-közigazgatási reformokhoz nyújtott támogatás és a nyílt kormányzási megoldások jelentik a polgárok bevonásának eszközeit;‑{}‑

60.  hangsúlyozza az emberek szabad mozgásának fontosságát, és támogatja, hogy biztonságos és jól szervezett környezetben vízumkönnyítések és -liberalizáció révén fokozzák a szomszéd országokon belüli mobilitást, különösen a diákok, a fiatalok, a művészek és a kutatók esetében; felhívja a Bizottságot, hogy a mobilitás területén a tagállamokkal együtt szélesítse tovább a partnerségeket, és dolgozzon ki olyan lehetőségeket, amelyek a migránsok számára biztonságos és jogszerű útvonalakat nyitnak; kéri az EU-t, hogy egyértelműen tegyen különbséget az üldöztetés elől menekülő menedékkérők és az illegális gazdasági bevándorlók között; elítéli az emberkereskedelmet, amelynek legtöbb áldozata nő, valamint hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a partnerországokkal megerősített együttműködést folytassanak ennek leküzdése érdekében;

61.  kéri a Bizottságot, hogy a szakmai és felsőoktatási képzés előmozdítása során, valamint a szomszédság országaival folytatott körkörös migrációs programok keretében fordítson figyelmet a nemek közötti egyenlőség kérdésére annak érdekében, hogy megerősítsék a nők saját gazdaságukon belüli részvételét;

62.  megállapítja, hogy a – különösen a fiatalok körében – magas munkanélküliség, az információkhoz való szabad hozzáférés hiánya, a társadalmi kirekesztettség és a szegénység, valamint a kisebbségi jogok védelmének elmaradása – együtt a nők alacsony fokú politikai és társadalmi-gazdasági szerepvállalásával, az elégtelen kormányzással és a magas szintű korrupcióval – alapvető okozói a stabilitás hiányának, és a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségeken (DCFTA) mindenképpen túlmenő kötelezettségvállalást tart szükségesnek; megjegyzi, hogy a kereskedelmi és a szabadkereskedelmi megállapodások perspektívája önmagában véve már nem kellően hatékony ösztönző a szomszédsággal, különösen a földközi-tengeri térség déli részén fekvő országokkal való partnerségünk erősítéséhez; tudomásul veszi, hogy az EU-val szomszédos országok között nem valósul meg regionális gazdasági együttműködés, valamint szubregionális kezdeményezések bevezetését szorgalmazza az ezen országok közötti kereskedelem növelése érdekében;

63.  kiemeli annak fontosságát, hogy a fiatalokat, a nőket és a jövő vezetőit célzó projektekbe fektessenek be, maradéktalanul kihasználva az Erasmus+ program keretében kínált ösztöndíj-lehetőségeket annak érdekében, hogy az európai szomszédsági politikában részt vevő országok és az uniós tagállamok között előmozdítsák a diák- és tanárcseréket, amelynek célja az európai szomszédsági politikában részt vevő országok és a tagállamok jövőbeli vezetőinek kinevelése, valamint az olyan felsőoktatási és oktatási projektek további előmozdítása, amelyek e téren már értékesnek bizonyultak, mint például az Európa Tanulmányok Szakkollégiuma;

64.  felhívja a Bizottságot, hogy állítson össze és kínáljon fel az európai szomszédságpolitikában részt vevő országoknak a szakpolitikái, programjai és ügynökségei – például az Europol, a Frontex, a vámkezelés – tekintetében különböző részvételi, együttműködési és kötelezettségvállalási szinteket az emberkereskedelem, valamint a gazdasági és határokon átnyúló bűncselekmények elleni küzdelem terén, és tegye ugyanezt az energiaközösség tekintetében, amely sikeres integrációs megállapodásként nagyobb szerepet tölthet be az európai szomszédsági politikában; kiemeli az energiabiztonság, valamint az európai szomszédos országokkal azzal a közös céllal folytatott szorosabb energiaügyi együttműködés jelentőségét, hogy biztosítsák a megfizethető, fenntartható, hatékony és tiszta energiával való zavartalan ellátást; felszólít az energiauniónak az európai szomszédságpolitikában részt vevő országok felé való fokozatos megnyitására; ösztönzi a Bizottságot, hogy az európai szomszédsági politikában részt vevő országok körében mozdítsa elő a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelemről szóló budapesti egyezményt, és szólítsa fel őket az egyezményhez való csatlakozásra, ha azt még nem tették meg;

65.  úgy vélekedik, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a technikai támogatási programok – így a TAIEX és a Twinning – igénybevételére, és a partnereket be kell vonni az Erasmushoz és a Horizont 2020-hoz hasonló programokba, mivel ezek hozzájárulnak a tudásmegosztáshoz és különböző szintű hálózatok kialakulásához, illetve rájuk építkezve alakítható ki a közös szomszédsági térség;

66.  véleménye szerint a szakpolitika parlamenti dimenzióját tovább kell erősíteni a parlamentközi találkozók, az EU-val kötött megállapodások alapján létrehozott közös parlamenti szervek és a parlamentközi gyűlések hatékonyságának növelésével; e tekintetben üdvözli a Parlament által a parlamenti demokrácia támogatására elfogadott új megközelítést; hangsúlyozza az európai szomszédságpolitikában részt vevő országok parlamentjeinek a kormányok elszámoltatásában játszott szerepét, és ösztönzi nyomon követési kapacitásuk erősítését; kéri, hogy vonják be az Európai Parlamentet az új európai szomszédságpolitika végrehajtásába, és nyújtsanak számára rendszeres tájékoztatást és folytassanak vele konzultációt a szomszédságpolitika partnerországokon belüli előrehaladásáról; úgy véli, hogy az európai politikai pártok, illetve a tagállamok nemzeti parlamentjeinek és az Európai Parlamentnek a képviselőcsoportjai kulcsfontosságú szerepet játszhatnak és döntő felelősséget vállalhatnak a teljesen kifejlődött demokratikus intézményeken, a jogállamiságon, a többpárti demokrácián és a nők döntéshozatalban való teljes körű részvételén alapuló politikai kultúra előmozdításában;

67.  hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika sikeréhez az is szükséges, hogy a tagállamok ezt a szakpolitikát magukénak tekintsék, többek között a kiemelt kezdeményezések kiterjesztésével; ezért felhívja a Bizottságot, hogy a pénzügyi támogatás tekintetében erősítse a szakpolitikai koordinációt és közös programozást, valamint dolgozzon ki mechanizmusokat a tagállamok és uniós szervek közötti, az európai szomszédsági politikában részt vevő országokkal kapcsolatos információk megosztására, valamint a tagállamok, az uniós szervek és a szomszédos országok közötti konzultáció elősegítésére; úgy véli, hogy az uniós pénzügyi és technikai segítségnyújtást ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy a reformfolyamatok során sikeresen teljesítik a kézzelfogható referenciaértékeket, ami alapján további támogatás folyósítható;

Értékelés és láthatóság

68.  hangsúlyozza, hogy a partnerországok hatóságaival szoros partnerségben és a civil társadalmi szervezetekkel folytatott konzultáció keretében kidolgozott cselekvési terveknek korlátozott számú megvalósítandó, valós prioritásra kell összpontosítaniuk, és a végrehajtást rendszeres időközönként vagy a körülmények megváltozása esetén értékelni kell esetlegesen közösen elfogadott szakpolitikai opciókkal kísérve; rámutat a civil társadalmi szervezetekkel folytatott konzultációs folyamatok kialakításának a referenciaértékek meghatározása tekintetében játszott jelentőségére;

69.  hangsúlyozza, hogy az eredményjelentéseknek a cselekvési tervekben lefektetett prioritások végrehajtására kell összpontosítaniuk, és meg kell jeleníteni bennük a partnerország kötelezettségvállalásának szintjét; újólag felszólít rá, hogy a jelentésekben szereplő adatokat helyezzék perspektívába, szem előtt tartva az ország jellemzőit és megjelenítve a megelőző évek trendjeit; úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitikában részt vevő országok valamennyi legfontosabb érdekelt felét – többek között a civil társadalmat – valóban be kell vonni és konzultációt kell folytatni velük a jelentések elkészítése előtt; kéri, hogy a kulcsfontosságú dokumentumok, így az eredményjelentések az adott helyi nyelvre lefordítva, könnyen hozzáférhetőek legyenek az érintett uniós küldöttség honlapján; kéri az EU-t, hogy több kvalitatív módszert alkalmazzon a partnerországon belüli előrehaladás mértékének mérésére, és vezessen be olyan eredményes intézkedéseket, amelyek a partnerek emberi jogok, jogállamiság és demokrácia terén elért fejlődéséhez kapcsolódó feltételeken alapulnak;

70.  véleménye szerint erősíteni szükséges az uniós támogatás láthatóságát annak érdekében, hogy a partnerországok lakossága és az uniós tagállamok is tisztában legyenek az uniós támogatás előnyeivel; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy külön, a szomszédos országokra vonatkozó uniós humanitárius segítségnyújtási mechanizmust, amely eltér a harmadik országok tekintetében világszerte használt formától, és amelynek célja többek között az EU és politikai programja nagyfokú láthatóságának biztosítása; hangsúlyozza egy olyan mechanizmus fontosságát és szükségességét, amely az EU által nyújtott pénzügyi támogatás tekintetében képes biztosítani az átláthatóságot;

71.  felhívja az EU-t, hogy erősítse az EU és tagállamai ellen irányuló, egységének és szolidaritásának gyengítését célzó téves információk és propagandakampányok leküzdésére való képességét; felhívja az EU-t, hogy erősítse meg láthatóságát annak érdekében, hogy világosan megmutatkozzon az EU támogatása és a partnerországok iránti és azokon belüli elkötelezettsége; hangsúlyozza, hogy fontos előmozdítani az objektív, független és pártatlan tájékoztatást és a média függetlenségét az európai szomszédságpolitikában részt vevő országokban, továbbá hogy többek között az értékeit és célkitűzéseit érintő stratégiai kommunikációs erőfeszítésekre van szükség az európai szomszédságában, a felülvizsgált politika keretében átfogó, hatékony és rendszeres kommunikációs stratégia kidolgozása révén;

72.  felhívja az EU-t, hogy fokozza jelenlétét a partnerországokban, több interaktív audiovizuális eszközt és a közösségi médiát használva az adott helyi nyelven, hogy az egész társadalmat elérje; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki az európai szomszédságpolitikában részt vevő országok társadalmát megszólító világos kommunikációs stratégiát azzal a céllal, hogy megvilágítsák e társadalmak számára a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térséget is magukban foglaló társulási megállapodások mint politikai rendszerük és gazdaságuk korszerűsítésének eszközei által nyújtott előnyöket;

o
o   o

73.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, az európai szomszédságpolitikában részt vevő országok kormányainak és parlamentjeinek, az Euronest és az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlésnek, az Arab Államok Ligájának, az Afrikai Uniónak, az Európa Tanácsnak és az EBESZ-nek.

(1) JOIN(2015)0006 http://ec.europa.eu/enlargement/neighbourhood/consultation/consultation.pdf (2) http://eeas.europa.eu/euromed/docs/com2011_200_en.pdf (3) http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0303:FIN:hu:PDF (4) http://eeas.europa.eu/euromed/docs/com2011_200_en.pdf (5) A Külügyek Tanácsának 2008. február 18-i következtetései (http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/gena/98818.pdf). (6) HL C 87. E, 2004.4.7., 506. o. (7) HL C 104. E, 2004.4.30., 127. o. (8) HL C 287. E, 2006.11.24., 312. o. (9) HL C 282. E, 2008.11.6., 443. o. (10) HL C 296. E, 2012.10.2., 105. o. (11) HL C 296. E, 2012.10.2., 114. o. (12) HL C 168. E, 2013.6.14., 26. o. (13) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0446. (14) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0229.