Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. és 10. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 21. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága CM/Rec(2010)5 számú, a szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló, a tagállamoknak címzett, 2010. március 31-i ajánlására,

–  tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2008)0426) és a Parlament erre vonatkozó, 2009. április 2-i állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsának 2013. június 24-i ülésén elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítését és védelmét szolgáló iránymutatásokra,

–  tekintettel a Tanácsnak az LMBTI-személyek egyenlőségéről szóló, 2016. június 16-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Unió leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyekre irányuló, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) által elvégzett felmérésének 2013. május 17-én közzétett eredményeire,

–  tekintettel a homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni európai menetrendről szóló, 2014. február 4-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Unióban az alapvető jogok 2017. évi helyzetéről szóló, 2019. január 16-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az interszexuális személyek emberi jogainak előmozdításáról és a velük szembeni megkülönböztetés megszüntetéséről szóló, 2017. október 12-i 2191(2017) számú határozatára,

–  tekintettel a Bizottságnak az LMBTI-személyek egyenlőségének előmozdítását célzó intézkedéseket tartalmazó, 2015. decemberi listájára,

–  tekintettel a Bizottság által az LMBTI-személyek egyenlőségének előmozdítását célzó intézkedéseket tartalmazó lista végrehajtásáról készített 2016-os és 2017-es éves jelentésekre;

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának (EUB) a Relu Adrian Coman és társai kontra Inspectoratul General pentru Imigrări és Ministerul Afacerilor Interne ügyben hozott 2018. június 5-i ítéletére(3) és az EUB és az EJEB egyéb vonatkozó ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „Az interszexuális személyek alapvető jogainak helyzete” című, 2015. májusi jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „Jelenlegi migrációs helyzet az EU-ban: leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális menedékkérők” című, 2017. márciusi jelentésére,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának az emberi jogokról és az interszexuális személyekről szóló 2015. évi jelentésére,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2015. április 22-i, 2048(2015) számú határozatára a transznemű személyekkel szembeni megkülönböztetésről Európában,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

–  tekintettel az LMBTI-személyekkel kapcsolatos intézkedések listájának jövőjéről (2019–2024) a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000006/2019 – B8-0014/2019),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unióban az LMBTI-személyeket továbbra is hátrányos megkülönböztetés és erőszak éri; mivel nem minden uniós tagállam biztosít jogi védelmet az LMBTI-személyekkel szembeni megkülönböztetés ellen,

B.  mivel a Parlament a homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni európai menetrendről szóló, 2014. február 4-i állásfoglalásában felszólította a Bizottságot, hogy fogadjon el stratégiát az LMBTI-személyek egyenlőségéről;

C.  mivel az Európai Tanács az LMBTI-személyek egyenlőségéről szóló, 2016. június 16-i következtetéseiben felkérte a tagállamokat, hogy működjenek együtt a Bizottsággal az LMBTI-személyekkel kapcsolatos intézkedések listája tekintetében;

D.  mivel a Bizottság átfogó stratégiai kereteket fogadott el az alapvető jogokkal kapcsolatos olyan egyéb kérdésekről, mint a fogyatékosság, a romák befogadása, de még nem hozott ilyen intézkedést az LMBTI-jogokkal kapcsolatban;

E.  mivel a Bizottság által 2015-ben közzétett, az LMBTI-személyek egyenlőségének előmozdítására irányuló intézkedések listája nem kötelező erejű, nem átfogó stratégia;

F.  mivel a Bizottságnak az LMBTI-személyek egyenlőségének előmozdítására irányuló intézkedések listájának végrehajtásáról készített jelentései azt mutatják, hogy jelentős lépésekre került sor, de sok még a tennivaló az egyenlőség biztosítása érdekében valamennyi uniós polgár, köztük az LMBTI-polgárok számára,

G.  mivel, bár az Európai Tanács által elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó iránymutatások 2013 óta kötelezőek az EU és tagállamai számára külső fellépésük során, az EU belső kiegészítő kötelezettségvállalásának hiánya veszélyezteti a belső és külső kohéziót;

H.  mivel a Tanács továbbra is blokkolja a megkülönböztetés tilalmáról szóló irányelvet;

1.  megismétli az európai menetrendről szóló állásfoglalásában szereplő ajánlásokat;

2.  megjegyzi, hogy az EU-ban az elmúlt években visszalépés figyelhető meg a nemek közötti egyenlőség tekintetében, ami közvetlenül érinti az LMBTI-személyeket; felhívja a Bizottságot, hogy vállaljon kötelezettséget ennek a visszalépésnek a kezelésére, tegye elsődleges céllá az egyenlőséget és a megkülönböztetésmentességet, és biztosítsa, hogy ez a kötelezettségvállalás a 2019-ben hivatalba lépő következő Bizottság munkája során figyelembevételre kerüljön;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy az LMBTI-személyek jogai a 2019–2024 közötti időszakra vonatkozó munkaprogramjában elsőbbséget élvezzenek, és erősítse a különböző főigazgatóságok közötti együttműködést azokon a területeken, ahol az LMBTI-jogokat általánosan érvényesíteni kell, például az oktatásban és az egészségügyben, amint az az LMBTI-személyekkel kapcsolatos intézkedések listáján is szerepel;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el egy másik stratégiai dokumentumot az LMBTI-személyek egyenlőségének előmozdítására,

5.  felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és tartassa be a megkülönböztetés elleni jogszabályokat és intézkedéseket annak érdekében, hogy valamennyi területen biztosítsa az LMBTI-személyek jogait;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a munkát azokon a területeken, amelyek már szerepelnek az LMBTI-személyekkel kapcsolatos intézkedések listáján;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy vonja be a Parlamentet és a civil társadalmi szervezeteket az LMBTI-személyekkel kapcsolatos intézkedések jövőbeli listájának kialakításába;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az LMBTI-személyekkel és családjaikkal kapcsolatos figyelemfelkeltő és nyilvános kommunikációs kampányokat; hangsúlyozza, hogy minden szinten fontos az ilyen jellegű fellépés, és hogy a sokszínűség előnyeire kell összpontosítani, nem csupán az LMBTI-személyek helyzetének normalizálására;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő és támogassa a tagállamokat a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos tájékoztatást és oktatást nyújtó, magas színvonalú, átfogó, szexualitásra és párkapcsolatokra vonatkozó oktatást biztosító programok előítéletektől mentes, pozitív keretek között és az LMBTI-személyek befogadásával történő végrehajtásában;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen konkrét intézkedéseket a szabad mozgás biztosítása érdekében valamennyi család, így az LMBTI-családok számára is, az EUB közelmúltbeli Coman ügyben hozott ítéletével összhangban;

11.  megjegyzi, hogy 8 tagállam ír elő sterilizálást, 18 tagállam pedig a mentális egészségre vonatkozó diagnózist követel meg a nemi hovatartozás jogi elismerésének értékeléséhez; felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy ezek a követelmények összhangban vannak-e az Európai Unió Alapjogi Chartájával;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy az LMBTI-jogokkal kapcsolatos jövőbeli munkája során alkalmazzon interszekcionális megközelítést, vegye figyelembe a marginalizált LMBTI-személyek által elszenvedett interszekcionális megkülönböztetéssel kapcsolatos tapasztalatokat, és dolgozzon ki intézkedéseket egyedi szükségleteik kielégítésére, többek között a marginalizált LMBTI-személyek csoportjait támogató meghatározott hálózatok finanszírozása révén;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is működjön együtt a tagállamokkal az LMBTI-jogokra vonatkozó jövőbeli fellépéseinek végrehajtása céljából;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő az ezzel kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjét; felhívja a tagállamokat, hogy fogadják el az LMBTI-gyermekek alapvető jogainak megfelelő tiszteletben tartását, előmozdítását és védelmét biztosító jogszabályokat, amelyek a megkülönböztetéssel szemben teljes körű védelmet biztosítanak;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének.

(1) HL C 93., 2017.3.24., 21. o. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0032. (3) A Bíróság (nagytanács) 2018. június 5-i ítélete, ECLI:EU:C:2018:385.