Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 2., 9., 10. és 19. cikkére, valamint 216. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (Alapjogi Charta), és különösen annak 3., 15., 20., 21., 23., 25., 26. és 47. cikkére,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére, különösen a fogyatékossággal élő személyek társadalmi befogadására vonatkozó 17. alapelvére, az esélyegyenlőségre vonatkozó 3. alapelvére, valamint az egészséges, biztonságos és megfelelően kialakított munkakörnyezetre és az adatvédelemre vonatkozó 10. alapelvére,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (CRPD), és annak – a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről szóló, 2009. november 26-i 2010/48/EK tanácsi határozat szerinti – 2011. január 21-i hatálybalépésére(1),

–  tekintettel a CRPD általános kommentárjaira mint a CRPD alkalmazásával kapcsolatos mérvadó iránymutatásra,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Unió általi végrehajtására és az Európai Unió ezen egyezmény tekintetében való képviseletére vonatkozó belső szabályok megállapításáról a Tanács, a tagállamok és a Bizottság között létrejött magatartási kódexre(2),

–  tekintettel az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága (CRPD-bizottság) által kiadott, az Európai Unió első jelentéséről szóló, 2015. október 2-i záró észrevételekre,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (az emberi jogok európai egyezményére), a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (CRC), valamint a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az európai ombudsman arra vonatkozó stratégiai vizsgálataira, hogy miként biztosítja az Európai Bizottság weboldalainak hozzáférhetőségét a fogyatékossággal élők számára (OI/6/2017/EA), és miként kezeli az Európai Bizottság a fogyatékossággal élő személyeket az Európai Unió alkalmazottaira vonatkozó közös betegségbiztosítási rendszer keretében (OI/4/2016/EA), valamint tekintettel az uniós köztisztviselők felvétele érdekében az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal által szervezett kiválasztási eljárásoknak a látássérült jelöltek számára való hozzáférhetőségére vonatkozó, 1337/2017/EA és 1338/2017/EA sz. ügyekben folytatott egyesített vizsgálat tárgyában hozott határozatra,

–  tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre és az abban foglalt fenntartható fejlődési célokra, amelyek megvalósítása mellett az EU elkötelezte magát,

–  tekintettel az oktatáshoz (4. cél), a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz (8. cél), az egyenlőtlenséghez (10. cél), a városokhoz és közösségekhez való akadálymentes hozzáféréshez (11. cél) és az adatgyűjtéshez (17. cél) kapcsolódó fenntartható fejlődési célokban a fogyatékosságra vonatkozóan foglalt kifejezett hivatkozásokra,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményére (isztambuli egyezmény),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által a Parlament felkérésére kiadott, a fogyatékossággal élő nők helyzetéről szóló feltáró véleményre,

–  tekintettel a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményekről szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/882 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a közszférabeli szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak akadálymentesítéséről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/2102 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 2010/13/EU irányelvnek (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) a változó piaci körülményekre tekintettel való módosításáról szóló, 2018. november 14-i (EU) 2018/1808 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv) alkalmazásáról szóló, 2016. szeptember 15-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex létrehozásáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/1972 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozás)(8),

–  tekintettel az „Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020: megújított elkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósítása iránt” című, 2010. november 15-i bizottsági közleményre (COM(2010)0636),

–  tekintettel a méltányos átállást szolgáló erős szociális Európáról szóló, 2020. január 14-i bizottsági közleményre (COM(2020)0014),

–  tekintettel az „Eredményjelentés az európai fogyatékosságügyi stratégia (2010–2020) végrehajtásáról” című, 2017. február 2-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0029),

–  tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2008)0426) és a Parlament erre vonatkozó, 2009. április 2-i álláspontjára(9),

–  tekintettel „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban 2017-ben” című, 2019. január 16-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az európai fogyatékosságügyi stratégia végrehajtásáról szóló, 2017. november 30-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásáról szóló, 2016. július 7-i állásfoglalására, különös tekintettel a CRPD-bizottság záró észrevételeire(12),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottság által az Európai Unió bevezető jelentéséhez kapcsolódóan elfogadott témajegyzékről szóló, 2015. május 20-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek mobilitásáról és befogadásáról, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2009. május 6-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a siketek jelnyelveiről szóló, 1988. június 17-i állásfoglalására(16), a jelnyelvekről szóló, 1998. november 18-i állásfoglalására(17), valamint a jelnyelvekről és a szakképzett jelnyelvi tolmácsokról szóló, 2016. november 23-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel az európai parlamenti Uniós Belső Politikák Főigazgatósága „C” tematikus főosztályának „European structural and investment funds and persons with disabilities in the European Union” [Az európai strukturális és beruházási alapok és a fogyatékossággal élő személyek Európai Unión belüli helyzete] című, 2016. évi tanulmányára,

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020” című tájékoztatójára,

–  tekintettel az európai ombudsman 2018. évi éves jelentésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A fogyatékossággal élő személyek jogaival kapcsolatos, 2020–2030 közötti időszakra vonatkozó menetrend kialakítása” című véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2019. évi alapjogi jelentéseire,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének tematikus jelentéseire,

–  tekintettel a 2020 utáni európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2019. december 17-i bizottsági nyilatkozatra,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyekre vonatkozóan az Eurostat által készített, a munkaerőpiaci hozzáférésről, az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférésről, valamint a szegénységről és a jövedelmi egyenlőtlenségekről szóló statisztikákra,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetek jelentéseire és ajánlásaira,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(19) és különösen annak 4., 6. és 7. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(20) és különösen 5. cikke (9) bekezdésének a) alpontjára,

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(21) és különösen annak 2. cikke (3) bekezdésére, valamint 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(22),

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel teljes jogú polgárként minden fogyatékossággal élő személynek egyenlő jogai vannak az élet minden területén (beleértve a nyitott munkaerőpiachoz és az oktatáshoz való hozzáférést), és joguk van az elidegeníthetetlen méltósághoz, az egyenlő bánásmódhoz, az önálló életvitelhez, az önrendelkezéshez és a társadalomban való teljes körű részvételhez, az Unió társadalmi és gazdasági előrehaladása tekintetében nyújtott hozzájárulásuk tisztelete és megbecsülése mellett; mivel a tagállamok több mint fele megfosztja választójoguktól a mentális egészségügyi problémákkal küzdő vagy értelmi fogyatékossággal élő személyeket;

B.  mivel a becslések szerint 100 millió fogyatékossággal élő személy van az Európai Unióban(23), akik még mindig meg vannak fosztva alapvető emberi jogaiktól, és naponta akadályokkal szembesülnek az önálló életvitelük tekintetében; mivel a fogyatékossággal élő személyek több mint 60%-a nő, és a fogyatékossággal élő személyeket nagy többségében nők gondozzák; mivel statisztikák hiányában a fogyatékossággal élő gyermekek száma nem ismert, de arányuk elérheti az Európai Unióban élő gyermekek összlétszámának 15%-át; mivel a népesség elöregedése miatt egyre inkább növekedni fog azok száma, akik valamilyen fogyatékossággal élnek, és akiknek akadálymentesebb és támogatóbb környezetre lesz szükségük, beleértve a megfelelően az igényeikhez igazított szolgáltatásokat;

C.  mivel az EUMSZ értelmében az Uniónak politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során küzdenie kell a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés ellen (10. cikk), és az ilyen megkülönböztetés leküzdésére az Unió jogszabályokat fogadhat el (19. cikk);

D.  mivel az Alapjogi Charta 21. és 26. cikke kifejezetten tiltja a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetést, és a fogyatékossággal élő személyek társadalomban való egyenlő részvételéről rendelkezik;

E.  mivel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) az első olyan nemzetközi emberi jogi egyezmény, amelyet az EU és összes tagállama ratifikált;

F.  mivel az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata megerősíti, hogy az uniós jogszabályok elfogadása és végrehajtása során a CRPD kötelező az EU-ra és tagállamaira nézve, minthogy másodlagos jogi eszköznek minősül(24);

G.  mivel a CRPD fakultatív jegyzőkönyvét az EU és több tagállam nem ratifikálta;

H.  mivel a fogyatékossággal élő gyermekek számára a többi gyermekkel azonos alapon kell biztosítani valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes körű gyakorlását, beleértve az ahhoz való jogot, hogy a családjukban vagy családi környezetben nőjenek fel, összhangban a gyermek jogairól szóló egyezményben rögzítettek szerinti mindenek felett álló érdekükkel; mivel a családtagoknak gyakran korlátozniuk kell vagy abba kell hagyniuk szakmai tevékenységüket, hogy fogyatékossággal élő családtagjaikat gondozhassák; mivel a gyermekgaranciával kapcsolatos európai bizottsági megvalósíthatósági tanulmány (időközi jelentés) arra mutat rá, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek tekintetében azonosított fő akadályok a fizikai hozzáféréssel kapcsolatos problémák, valamint hogy a szolgáltatások és a létesítmények nincsenek a gyermekek igényeihez igazítva, illetve sok esetben egyszerűen nem állnak rendelkezésre; mivel ugyanebben a tanulmányban sok válaszadó említi a megkülönböztetés problémáit az oktatással kapcsolatos problémák, a megfizethetőséget pedig a lakhatáshoz kapcsolódó problémák között;

I.  mivel a CRPD alapelvei messze túlmutatnak a megkülönböztetés kérdésén, és végső céljuk az, hogy a fogyatékossággal élő személyek és családtagjaik teljeskörűen gyakorolhassák az emberi jogokat egy befogadó társadalomban;

J.  mivel az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata megállapítja, hogy egy politika közvetve diszkriminatívnak minősíthető, ha a kérdéses rendelkezés a gyakorlatban lényegesen nagyobb arányban érinti kedvezőtlenül a fogyatékossággal élő személyeket; mivel ha egy rendelkezés jellegéből adódóan csak gyaníthatóan diszkriminatív és hasonló kedvezőtlen hatással járhat, az adott rendelkezés már diszkriminatívnak minősítendő;

K.  mivel a CRPD 1. cikke megállapítja, hogy fogyatékossággal élő személy „minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását”; mivel e tekintetben különösen fontos a CRPD 9. cikke;

L.  mivel 2018-ban a 28 tagú EU 15 év feletti népességének 37%-a számolt be mérsékelt vagy súlyos fizikai vagy érzékszervi korlátozottságról; mivel 2018-ban a 28 tagú EU-ban a 16 év feletti népesség 24,7%-a számolt be arról, hogy egészségügyi problémák miatt tartós jelleggel némileg vagy súlyosan korlátozva volt a szokásos tevékenységeiben; mivel 17,7%-uk számolt be némi tartós korlátozottságról, 7%-uk pedig súlyos tartós korlátozottságról(25);

M.  mivel a súlyos krónikus betegségek okozta terhet az egészségkárosodással korrigált életévek (DALY) alapján számolják; mivel azonban a krónikus betegségekkel kapcsolatos keretrendszerek Unió-szerte eltérőek, és bizonyos tagállamokban szélesebb körű fogyatékossági támogatási rendszerek részét képezhetik;

N.  mivel a Eurofound arra mutatott rá, hogy nem egyértelmű, hogy beletartozik-e a (krónikus) „betegség” fogalma a fogyatékosság fogalommeghatározásába(26); mivel az ügynökség javasolja, hogy az európai fogyatékosságügyi stratégia felülvizsgálata térjen ki erre a kérdésre;

O.  mivel a 2010–2020 közötti európai fogyatékosságügyi stratégia elmulasztotta a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését, és nem tárgyalta, illetve nem kezelte a halmozott megkülönböztetéssel és egyéb jogsértésekkel szembesülő, fogyatékossággal élő nők és lányok specifikus helyzetét, a velük szembeni megkülönböztetés formáit és a jogoktól való megfosztottságukat; mivel a halmozott megkülönböztetés következményei a szegénység, a társadalomból, az oktatásból és a munkaerőpiacról való kirekesztettség (a rosszul fizetett, ideiglenes vagy bizonytalan állásokban való foglalkoztatottság nagyobb valószínűsége), ami további stresszt és pszichológiai terhet okoz a fogyatékossággal élő személyeknek, valamint családtagjaiknak és gondozóiknak; mivel az egyenlő bánásmód azzal biztosítható, ha pozitív intézkedéseket és politikákat alkalmaznak fogyatékossággal élő nők, a fogyatékossággal élő gyermekeket nevelő anyák/apák, a fogyatékossággal élő egyedülálló szülők és/vagy a fogyatékossággal élő gyermekeket nevelő egyedülálló szülők vonatkozásában; mivel a nemek közötti egyenlőség dimenziójának a várt 2020 utáni európai fogyatékosságügyi stratégiába történő belefoglalása hozzájárul a fogyatékossággal élő nőkkel és lányokkal szembeni megkülönböztetés felszámolására irányuló interszekcionális megközelítéshez;

P.  mivel 2018-ban a fogyatékossággal élő (legalább 16 éves) uniós népesség mintegy 28,7%-a volt kitéve a szegénység és társadalmi kirekesztés kockázatának(27);

Q.  mivel bár a CRPD 19. cikke kimondja, hogy „az Egyezményben részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek egyenlő jogát a közösségben való élethez és másokkal egyenlő szabad döntéshez való jogát; minden szükséges és hatékony intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek teljes mértékben élvezhessék e jogaikat és a teljes közösségi befogadást és részvételt”, 800 000 fogyatékossággal élő személy még mindig nem rendelkezik választójoggal az Unióban;

R.  mivel a siketvak emberek egy egyedi, két érzékszervi (látásbeli és hallásbeli) akadályozottságot egyesítő kettős fogyatékossággal élnek, ami korlátozza a társadalomban való teljes körű részvételüket, és sajátos problémákat okoz, ideértve a kommunikációhoz, az információkhoz, a mobilitáshoz és a társadalmi interakciókhoz való hozzáférést;

S.  mivel a fogyatékossággal kapcsolatos ellátásokat olyan állami támogatásnak kell tekinteni, amelynek célja, hogy segítsen az embereknek a fogyatékosságukból és/vagy orvosi kezelésre szoruló állapotukból eredő akadályok megszüntetésében, hogy teljeskörűen részt vehessenek a társadalomban, amellett, hogy szükség esetén jövedelempótlást biztosít;

T.  mivel a CRPD 9. cikke elismeri, hogy meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a fogyatékossággal élő személyek, különösen a nők és a lányok ténylegesen hozzáférjenek a fizikai környezethez, a közlekedéshez, az információhoz és kommunikációhoz, többek között az információs és kommunikációs technológiákhoz, valamint más, nyilvánosan hozzáférhető vagy rendelkezésre álló lehetőségekhez és szolgáltatásokhoz, mind városi, mind vidéki területeken;

U.  mivel a 2019 júniusában elfogadott, a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelv(28) elsőként állapítja meg uniós szinten, hogy minden munkavállaló évente öt nap gondozói szabadságra jogosult;

V.  mivel a 2010–2020 közötti európai fogyatékosságügyi stratégia (a stratégia) keretként szolgált a CRPD Unión belüli és kívüli végrehajtására irányuló szakpolitikai és jogalkotási javaslatokhoz;

W.  mivel a fogyatékossággal élő személyek továbbra sem vesznek részt teljes mértékben a társadalomban, és nem élveznek teljeskörű jogokat; mivel a CRPD 29. cikkével összhangban a fogyatékossággal élő személyek részvétele csak akkor érhető el, ha bevonják őket a politikai életbe és a közéletbe, ahol gyakran alulreprezentáltak;

X.  mivel a stratégiát nem igazították hozzá az újonnan kialakuló szakpolitikai területekhez, így nincs összehangolva sem a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrenddel, amelynek végrehajtására az EU és valamennyi tagállama kötelezettséget vállalt, sem pedig a szociális jogok európai pillérével;

Y.  mivel a COVID19-válság idején a fogyatékossággal élő személyek súlyos kihívásokkal és jogsértésekkel szembesültek, mint például a személyes segítségnyújtás, a gondozási és támogatási szolgáltatások zavarai, az egészségügyi tájékoztatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz – beleértve a sürgős ellátást is – való egyenlőtlen hozzáférés és/vagy az azokból való teljes kizárás, továbbá a világos és egyszerű módon – többek között hozzáférhető, akadálymentes és használható formátumban – közölt általános, közbiztonsággal kapcsolatos információk hiánya, a bentlakásos intézményekben az elővigyázatossági intézkedések hiánya, egyenlőtlen hozzáférés az oktatási intézmények által kínált alternatívákhoz, nevezetesen a távoktatáshoz és az e-oktatáshoz, valamint a családon belüli erőszak eseteinek növekedése; mivel fennáll annak a lehetősége, hogy a pandémia és a fenti kihívások az elkövetkező hónapokban megújulnak;

Z.  mivel a stratégia nem fedi le a CRPD valamennyi rendelkezését;

AA.  mivel a Bizottság eddig még nem végezte el jogszabályainak horizontális, átfogó felülvizsgálatát a CRPD rendelkezéseivel való teljes körű harmonizáció biztosítása érdekében;

AB.  mivel a stratégia korlátozott mértékű eredményeket ért el;

AC.  mivel számos uniós szakpolitikai területen nem valósult meg a fogyatékossággal élő személyek jogainak általános érvényesítése;

AD.  mivel még mindig vannak olyan új és átdolgozott jogszabályok, amelyek egyáltalán nem hivatkoznak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményre és az akadálymentességre; mivel az önálló életvitel és részvétel egyik előfeltétele az akadálymentesség; mivel az EU a CRPD részes feleként köteles biztosítani a fogyatékossággal élő személyeknek és képviseleti szervezeteiknek a jogszabályok és politikák kialakításába és végrehajtásába való szoros bevonását és aktív részvételét, tiszteletben tartva a fogyatékosság különféle koncepcióit;

AE.  mivel a fogyatékossággal élő személyek számára feltétlenül biztosítani kell a munkaerőpiachoz való teljes körű és egyenlő hozzáférést, ami továbbra is problémát jelent, tekintve, hogy a fogyatékossággal élő személyek jelenlegi foglalkoztatási rátája 50,6% (a fogyatékossággal élő férfiak esetében 53,3%, a nők esetében pedig 48,3%), szemben a fogyatékosság nélkül élők 74,8%-os foglalkoztatási rátájával(29), a 20 és 64 év közötti, fogyatékossággal élő személyek munkanélküliségi rátája pedig 17%, szemben a fogyatékosság nélkül élők 10%-os munkanélküliségi rátájával, ami sok fogyatékossággal élő személyt meggátol abban, hogy önálló és tevékeny életet éljen; mivel a hajléktalanságot megtapasztaló évi 4 millió ember jelentős hányada él fogyatékossággal; mivel az adatok jelentős szórást mutatnak a fogyatékosságok és a támogatási szükségletek különböző típusai esetében;

AF.  mivel a munkaadókat támogatni kell abban és ösztönözni kell arra, hogy az oktatásból a foglalkoztatásba való átmenet során mindvégig gondoskodjanak a fogyatékossággal élő személyek önrendelkezésének elősegítéséről; mivel e célból a munkaadók körében történő figyelemfelhívás az egyik módja annak, hogy fel lehessen lépni a fogyatékossággal élő személyek felvétele terén alkalmazott megkülönböztetéssel szemben;

AG.  mivel a munkahelyi intézkedések rendkívül fontosak a kedvező mentális egészség előmozdításához, valamint a rossz mentális állapot és a pszichoszociális fogyatékosságok megelőzéséhez;

AH.  mivel a demográfiai változás kihívásaival való megbirkózást célzó fellépéseknek megfelelő intézkedéseket kell magukban foglalniuk, amelyekkel fenntartható a fogyatékossággal élő személyek aktivitása és munkaerőpiaci jelenléte; mivel ez nemcsak a munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot érintő megelőző intézkedéseket foglal magában, hanem a rehabilitációra és a betegséget vagy balesetet követő részvételre összpontosító intézkedéseket is;

AI.  mivel a részvétel csak úgy érhető el maradéktalanul, ha a fogyatékossággal élő személyek és érdekképviseleti szervezeteik széles körét bevonják, és valamennyi típusú érdekelt féllel érdemben egyeztetnek, tiszteletben tartva a fogyatékosság különféle koncepcióit;

1.  elismeri a CRPD végrehajtása terén a 2010–2020 közötti európai fogyatékosságügyi stratégia révén elért előrehaladást; felkéri a Bizottságot, hogy az elért eredményekre építve fokozza a fogyatékossággal élő személyek jogai iránti elkötelezettségét egy 2020 utáni ambiciózus európai fogyatékosságügyi stratégiával (2020 utáni stratégia);

2.  emlékeztet arra, hogy az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága záró észrevételeiben kritikusan megjegyezte, hogy az EU és tagállamai által elfogadott megszorító intézkedések rontották a fogyatékossággal élők életszínvonalát, és a szegénység és a társadalmi kirekesztés további növekedéséhez, valamint a szociális szolgáltatásokra, a családtámogatásokra és a közösségi alapú szolgáltatásokra fordított kiadások csökkentéséhez vezettek;

3.  emlékeztet arra, hogy a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága mélységes aggodalmának adott hangot a fogyatékossággal élő személyeknek a jelenlegi migrációs válság közepette az Unióban fennálló bizonytalan helyzete miatt, különös tekintettel arra, hogy a fogyatékossággal élő menekülteket, migránsokat és menedékkérőket olyan körülmények között tartják őrizetben az EU-ban, amelyek nem biztosítják a megfelelő támogatást és az észszerű alkalmazkodást; felhívja ezért a Bizottságot, hogy az ügynökségeinek és a tagállamoknak szóló iránymutatások közzétételével orvosolja ezt a helyzetet, és nyilatkozzon úgy, hogy a fogyatékossággal élő személyek migrációval és menedékkérelemmel összefüggésben történő, korlátozó jellegű őrizete nincs összhangban a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménnyel;

4.  különösen aggódik a fogyatékossággal élő fiatalok és a huzamos ideje munkanélküliek miatt; kéri a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként és segítsék elő a munkaerőpiacra történő bevonásukat, például az ifjúsági garancia program keretében;

5.  kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő átfogó, ambiciózus és hosszú távú európai fogyatékosságügyi stratégiát a 2020 utáni időszakra, amely:

6.  hangsúlyozza, hogy következetességre van szükség a 2020 utáni stratégia és a krónikus betegségben szenvedő embereket célzó keretrendszerek között, többek között a foglalkoztatással kapcsolatos aktivizálási intézkedések vonatkozásában, tekintve, hogy a fogyatékossággal élőket megcélzó stratégiák nem feltétlenül az ő szükségleteiket kezelik minden esetben;

7.  hangsúlyozza, hogy fontos az akadálymentesség holisztikus fogalommeghatározása és alkalmazása, valamint hogy ez alapozhatja meg a fogyatékossággal élők esélyegyenlőségét, amit a CRPD is elismer, és ami összhangban áll a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága 2. számú általános kommentárjával, figyelembe véve a fogyatékossággal élő személyek szükségleteinek sokféleségét, valamint uniós elvként előmozdítva a mindenki számára történő tervezést;

8.  felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre és folyamatosan kövessék nyomon az akadálymentességgel kapcsolatos jogszabályokat, ideértve az európai akadálymentesítési irányelvet(30), az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet,, a távközlési csomagot és a honlapok akadálymentesítéséről szóló irányelvet(31), valamint a közlekedésre és az utasjogokra vonatkozó, idevágó rendeleteket; rámutat arra, hogy a nyomon követést nem önértékelés révén kell elvégezni, hanem egy olyan független szervezettel kell elvégeztetni, amely fogyatékossággal élő személyeket is bevon; ezért felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a végrehajtást, és hozzon létre egy európai akadálymentességi testületet az akadálymentességre vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtásának nyomon követésére;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye alapul az európai akadálymentesítési irányelvet egy olyan akadálymentes és befogadó környezetre irányuló szilárd uniós keretrendszer elfogadásához, amely teljes mértékben akadálymentes közterületeket és szolgáltatásokat foglal magában, ideértve a közösségi közlekedési, kommunikációs és pénzügyi szolgáltatásokat, valamint az épített környezetet; felhívja a Bizottságot, hogy a további megkülönböztetés megelőzése érdekében erősítse meg az utasjogokat;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) és a Nemzetközi Légiszállítási Szövetség (IATA) szabályzatait a fogyatékossággal élő utasok jogainak védelmében, a testi épségük és felszereléseik szállítás alatti biztonságának és megóvásának tekintetében, valamint elismerve, hogy a személyes segítők, illetve a fekvő helyzetben lévő személyek számára további ülőhelyekre van szükség;

11.  emlékeztet arra, hogy az akadálymentességgel kapcsolatos valamennyi kötelezettség végrehajtásához elegendő forrásra van szükség uniós, nemzeti és helyi szinten; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy lendítsék fel a közberuházásokat, biztosítva ezáltal a fogyatékossággal élő személyek számára mind a fizikai, mind a digitális környezet akadálymentességét;

12.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a közbeszerzés vonatkozásában a közbeszerzési szerződés aláírása előtt alkalmazandó, az akadálymentes beszerzésre irányuló előzetes feltételrendszert nemzeti szinten nem hajtják végre kellő mértékben; ajánlja ennek megoldására, hogy a zöld közbeszerzéshez hasonlóan hozzanak létre egy olyan portált, amely az akadálymentességre vonatkozó összes iránymutatást tartalmazza;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt az Európai Bírósággal olyan kommunikációs és akadálymentességi stratégiák érdekében, amelyek biztosítják, hogy a fogyatékossággal élők hozzáférhessenek az uniós igazságszolgáltatás rendszeréhez;

14.  hangsúlyozza, hogy a CRPD rendelkezéseivel való maradéktalan összhang biztosítása érdekében a 2020 utáni stratégiának az összes uniós jogszabály és szakpolitika átfogó, horizontális felülvizsgálatán kell alapulnia; nyomatékosan kéri, hogy ez a folyamat terjedjen ki egy felülvizsgált hatásköri nyilatkozatra, amely magában foglal minden olyan szakpolitikai területet, ahol az EU a fogyatékossággal élő személyekre hatást gyakorló jogszabályokat vagy „puha” jogi eszközöket fogadott el, és a folyamat keretében kerüljön sor végrehajtási és nyomonkövetési intézkedéseket is tartalmazó jogalkotási javaslatok megtételére;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy a fogyatékossággal élő nőket és lányokat érintő megkülönböztetés sokféle formájának leküzdése érdekében gondoskodjon egy nemi alapú és interszekcionális megközelítés alkalmazásáról; fenntartja, hogy nemek szerint lebontott adatokat kell gyűjteni a fogyatékossággal élő nőket és lányokat érintő interszekcionális halmozott megkülönböztetés formáinak azonosítása érdekében, az isztambuli egyezmény által lefedett összes területen, amennyiben ez releváns; sürgeti a Bizottságot, hogy a 2020 utáni stratégia keretében terjesszen elő egységes szerkezetbe foglalt javaslatot, és fogadjon el olyan hatékony intézkedéseket a fogyatékossággal élő nőkkel és gyermekekkel szembeni erőszak – és azon belül a szexuális zaklatás és erőszak – megelőzésére és leküzdésére, amelyek a családokat, a közösségeket, a szakembereket és az intézményeket célozzák meg; sürgeti az Európai Uniót és azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, az isztambuli egyezmény ratifikálására;

16.  szorgalmazza, hogy a 2020 utáni stratégia hozzon létre intézményközi struktúrát a stratégia végrehajtásának felügyeletére, a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásban(32) meghatározott eljárásokat alkalmazva; hangsúlyozza, hogy az összes uniós intézménynél és ügynökségnél fogyatékosságügyi kapcsolattartó pontokat kell létrehozni, és hogy a központi kapcsolattartó pontnak a Bizottság Főtitkárságán kell működnie; rámutat arra, hogy a fogyatékosságügyi kapcsolattartó pontokat megfelelő intézményközi mechanizmusnak kell támogatnia a CRPD uniós intézményeken és ügynökségeken belüli végrehajtásának összehangolása érdekében; hangsúlyozza, hogy létezik intézményközi mechanizmus a Bizottság, a Parlament és a Tanács közötti együttműködés elősegítésére, amelynek keretében a nevezett intézmények elnökei minden megbízatás kezdetén megbeszélést tartanak; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az uniós intézményeknek mint közigazgatási szerveknek minden tekintetben eleget kell tenniük a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménynek;

17.  sürgeti a Bizottságot, hogy a fogyatékossággal élő személyek, valamint az őket képviselő családtagok és szervezetek szoros, érdemi és szisztematikus bevonásával készítse el a 2020 utáni időszakra vonatkozó stratégiát, és biztosítsa, hogy a Bizottság a tagállamokkal karöltve szorosan együttműködjön velük 2020 utáni időszakra vonatkozó stratégia végrehajtása, nyomon követése és értékelése terén, többek között megfelelő finanszírozás és kapacitásépítés révén;

18.  kéri a Bizottságot, hogy rendelkezzen a stratégia háromévenkénti felülvizsgálatáról, egyértelműen meghatározva a CRPD uniós keretrendszerének szerepét, és a felülvizsgálatba szisztematikusan és aktívan vonja be a fogyatékossággal élő személyeket és képviseleti szervezeteiket (uniós és nemzeti szinten egyaránt);

19.  hangsúlyozza, hogy folyamatosan nyomon kell követni a CRPD végrehajtását; ezzel összefüggésben szorgalmazza a következőket:

20.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a 2020 utáni stratégia mozdítsa elő a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatáshoz, szakképzéshez és szakmai továbbképzéshez, inkluzív oktatáshoz, megfizethető, minőségi egészségügyi szolgáltatásokhoz, digitális szolgáltatásokhoz és sportoláshoz való garantált hozzáférését, biztosítva többek között az észszerű alkalmazkodást a munkahelyeken, garantálva, hogy a fogyatékossággal élő személyek a fogyatékosság nélkül élő munkavállalókkal azonos bért kapjanak, valamint elkerülve és megelőzve a diszkrimináció minden egyéb megnyilvánulási formáját; felhívja a tagállamokat, hogy fejlesszék tovább és/vagy hajtsák végre jobban azokat az intézkedéseket, amelyek előmozdítják a fogyatékossággal élő személyek munkaerőpiaci részvételét, és ismerjék el jog szerinti munkavállalónak a védett műhelyekben dolgozó, fogyatékossággal élő személyeket, valamint biztosítsák, hogy a többi munkavállalóval azonos szociális védelemre legyenek jogosultak; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszereinek kidolgozását, valamint ösztönözzön és alakítson ki tanulószerződéses gyakorlati képzések révén megvalósuló képzési lehetőségeket a fogyatékossággal élő személyek számára; felhívja a Bizottságot, hogy a jövőbeli jelentésekben szerepeltessen bevált gyakorlatokat, hogy lehetővé tegye a munkaadók számára a fogyatékosságügyi jogszabályok eredményes végrehajtását; felhívja a Bizottságot, hogy ismerje el, mozdítsa elő és védje az inkluzív vállalkozásokat annak érdekében, hogy tartós munkahelyeket hozzanak létre a munkaerőpiacon jelen lévő, fogyatékossággal élő személyek számára; rámutat arra, hogy a szociális gazdaság vállalkozásaiban és szervezeteiben lehetőségek rejlenek a fogyatékossággal élő személyek munkaerőpiaci integrációjának elősegítése tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson célzott támogatást az Európai Szociális Alapból a szociális gazdaságban;

21.  hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú a magas színvonalú szolgáltatások és segítségnyújtás biztosítása a fogyatékossággal élő személyek számára; ezért szükségesnek tartja olyan uniós szintű minimumszabályok meghatározását, amelyek garantálják a fogyatékossággal élő személyek valamennyi szükségletének kielégítését;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelvet, és hozza azt összhangba a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménnyel, garantálva ezáltal a fogyatékossággal élő személyek számára a megfizethető és színvonalas határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést;

23.  kéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak hozzáférést a fogyatékossággal élő személyek számára a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő egészségügyi szolgáltatásokhoz, ideértve az egészségügyi rehabilitációt és adott esetben a tartós ápolást;

24.  úgy véli, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok számára teljes körű hozzáférést kell biztosítani az egyedi szükségleteikhez igazodó orvosi ellátáshoz, beleértve a nőgyógyászati vizsgálatot, az orvosi vizsgálatokat, a családtervezést és a terhesség alatti, igényeikhez igazított támogatást; nyomatékosan kéri az EU-t, hogy a 2020 utáni stratégia végrehajtása során vegye figyelembe ezeket a szolgáltatásokat;

25.  hangsúlyozza, hogy a siketvak személyeknek speciális és igazolt ismeretekkel rendelkező szakemberek, valamint siketvakokat segítő tolmácsok által nyújtott kiegészítő gondozásra van szükségük; felhívja a tagállamokat, hogy ismerjék el a vörös-fehér botot a siketvak gyalogosok jelképeként annak érdekében, hogy a siketvak emberek láthatóbbá váljanak a forgalomban;

26.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jogképességüktől megfosztott személyek gyakorolhassák az Európai Unió szerződéseiben és jogszabályaiban rögzített valamennyi jogot;

27.  sajnálattal állapítja meg, hogy a gyermekjogokra vonatkozó jelenlegi uniós szakpolitikák nem tartalmaznak kellő mértékben a fogyatékossággal élő fiúkra és lányokra vonatkozó, átfogó, jogokon alapuló stratégiát, sem pedig a jogaik védelmére irányuló biztosítékokat, valamint hogy a fogyatékosságügyi stratégiák nem kezelik és nem érvényesítik kielégítően ezt a kérdéskört;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a kiszolgáltatott gyermekek alapvető szolgáltatásokhoz és szociális jogokhoz (nevezetesen az egészségügyhöz, az oktatáshoz, a kora gyermekkori neveléshez és gondozáshoz, a táplálkozáshoz és a lakhatáshoz) való hozzáférését;

29.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak megvalósítására, hogy az EU élen járjon a fogyatékossággal élő személyek jogainak előmozdításában, és világszerte előmozdítsa a CRPD ratifikálását; kéri az esélyegyenlőségért felelős biztos felügyelete alatt működő, esélyegyenlőségért felelős bizottsági szakértői munkacsoportot, hogy szisztematikusan juttassa érvényre a fogyatékossággal élő személyek jogait valamennyi vonatkozó uniós jogszabályban, határozatban, szakpolitikában és programban; sürgeti, hogy teljeskörűen integrálják a fogyatékossággal élők jogainak szempontját a szociális jogok európai pillérének valamennyi vonatkozásába, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiába (különös figyelemmel a erőszakkal szembeni küzdelemre), az Erasmus+ programba és az ifjúsági garanciába, a méltányos átállási mechanizmusba, a gyermekgaranciába, az elöregedésről szóló, készülőben lévő zöld könyvbe, az európai szemeszterbe és az uniós külpolitikába, és hangsúlyozza a fogyatékossággal élők jogaival kapcsolatos garancia szükségességét, hogy támogatni lehessen a fogyatékossággal élő személyeket a foglalkoztatás, a szakmai gyakorlatok, a munkaközvetítés és a továbbtanulás tekintetében; emlékezteti a Bizottságot, hogy ezt az uniós intézményeken belül is figyelemmel kell kísérni;

30.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen értékelést a fogyatékossággal élő személyek által a COVID19-világjárvány során tapasztalt kihívásokról és jogsértésekről, a tagállamok által a világjárványra válaszul elfogadott intézkedésekről, valamint a jogszabályi hiányosságokról; felhívja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó fogyatékosságügyi stratégiában javasoljon megfelelő és konkrét helyreállítási és kárenyhítési intézkedéseket az ilyen hiányosságok kiküszöbölése és jövőbeli megelőzése érdekében; emlékeztet arra, hogy ezeket az intézkedéseket a fogyatékossággal élő személyekkel és családtagjaikkal vagy az őket képviselő szervezetekkel, valamint az Európai Parlament CRPD-hálózatával folytatott konzultációk alapján kell kidolgozni;

31.  felhívja a Bizottság szakértői munkacsoportját, hogy alakítson ki és tartson fenn rendszeres konzultációkat fogyatékossággal élő személyekkel és az őket képviselő szervezetekkel;

32.  hangsúlyozza, hogy az önálló életvitelhez és a közösségbe történő befogadáshoz való jog szervesen hozzátartozik a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményben foglalt számos egyéb jog érvényesítéséhez, ideértve az egyenlőséghez és megkülönböztetésmentességhez, az önrendelkezéshez és a szabadsághoz, a jogképességhez és a mozgás szabadságához való jogot;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy valamennyi uniós szakpolitikai eszközben és kezdeményezésben mozdítsa elő tevékenyen az intézményi és/vagy szegregáló jellegű gondozásról a közösségi alapú támogatásra történő átállást, beleértve a személyes segítségnyújtást és az inkluzív (szokásos és személyre szabott) szolgáltatásokat; felhívja továbbá a Bizottságot annak biztosítására, hogy az intézménytelenítés terén történő általános előrehaladás mutatóként szerepeljen az EU szociális eredménytáblájában;

34.  felhívja a tagállamokat, hogy az intézménytelenítési folyamat meghatározott időkereten belüli felgyorsításával, valamint az érintett személyek helyett történő döntéshozatalnak a támogatott döntéshozatallal való felváltásával segítsék elő a részvételt; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az intézménytelenítés ne vezethessen a fogyatékossággal élő személyek hajléktalanságához amiatt, hogy nincs elegendő megfelelő és/vagy akadálymentes lakás;

35.  felhívja a Bizottságot, hogy képviseljen határozott álláspontot azzal kapcsolatban, hogy a szokásos közösségi alapú szolgáltatások általános hozzáférhetősége elengedhetetlen az intézményi gondozásról a közösségi életvitelre való áttéréshez;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a fogyatékossággal élő személyek szabad mozgását;

37.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki intézkedéseket uniós szinten annak biztosítása érdekében, hogy minden fogyatékossággal élő személy élhessen a szabad mozgáshoz való jogával, és másokkal azonos alapon élvezhesse a szabad mozgás és a külföldi munkavállalás lehetőségét;

38.  kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós forrásokat a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménnyel összhangban használják fel, és az uniós források ne járuljanak hozzá intézményi gondozási létesítmények vagy egyéb, könnyen intézménnyé váló másfajta létesítmények felépítéséhez vagy felújításához, illetve olyan projektekhez, amelyekbe nem vonják be érdemben a fogyatékossággal élő személyeket és az őket képviselő családtagokat és szervezeteket, továbbá ne ruházzon be olyan struktúrákba, amelyek nem hozzáférhetők a fogyatékossággal élő személyek számára;

39.  kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós források ne járuljanak hozzá nem etikus kutatáshoz, kényszersterilizáláshoz vagy a fogyatékossággal élő személyek reproduktív jogainak megsértéséhez;

40.  felhívja a Bizottságot annak elismerésére, hogy az értelmi és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek különösen ki vannak szolgáltatva olyan kísérleti megközelítéseknek és kezeléseknek, amelyeknek nincs szilárd tudományos alapja, és amelyek jelentős károkat okozhatnak;

41.  kitart amellett, hogy az uniós alapoknak a befogadó, akadálymentes környezetek, szolgáltatások, gyakorlatok és eszközök előmozdítására kell irányulniuk, a mindenki számára történő tervezés elvét követve és támogatva az intézménytelenítést, valamint ki kell terjedniük a személyes segítségnyújtás és az önálló életvitel erőteljes támogatására; felhívja a Bizottságot az olyan kezdeményezések előmozdítására, amelyek biztosítják, hogy az uniós alapok által finanszírozott támogatási szolgáltatások kielégítsék a fogyatékossággal élő személyek szükségleteit; hangsúlyozza, hogy aktívan be kell fektetni a fogyatékossággal élő személyek számára nyújtott jobb és megfizethetőbb segítő technológiák fejlesztésére irányuló kutatásba; szorgalmazza, hogy a fogyatékossággal élő személyeket és az őket képviselő családtagokat és szervezeteket aktívan vonják be az EU által finanszírozott valamennyi programba;

42.  felhívja az Európai Számvevőszéket annak megvizsgálására, hogy az EU által finanszírozott lehetőségek eljutnak-e a fogyatékossággal élőkhöz;

43.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós forrásokból támogatott összes harmadik országbeli projekt és infrastruktúra hozzáférhető legyen a fogyatékossággal élő személyek számára, és hogy az uniós alapok beruházzanak a CRPD végrehajtásába és nyomon követésébe, valamint a fogyatékossággal élő személyek szervezeteinek kapacitásépítésébe;

44.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az uniós stratégia és a tagállami fellépések teljes mértékben összhangban álljanak a fenntartható fejlődési célokkal és az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjével, mivel ez a fenntarthatóság, az egyenlőség és a befogadás fontos globális cselekvési kerete, amely a fogyatékossággal horizontális kérdésként foglalkozik a 4., 8., 10., 11. és 17. fenntartható fejlődési cél keretén belül;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy külső tevékenységei keretében az új európai fogyatékosságügyi stratégiától függetlenül töltsön be vezető szerepet a fenntartható fejlődési céloknak a fogyatékossággal élő személyekre is kiterjedő végrehajtásában olyan módon, hogy világos, átlátható és inkluzív menetrendet fogad el e célok elérése érdekében;

46.  üdvözli a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló, nemrégiben elfogadott irányelvet, és különösen az évi öt nap gondozói szabadság bevezetését; felhívja a tagállamokat az irányelv mielőbbi átültetésére, és arra ösztönzi a tagállamokat, az irányelvben meghatározott minimumkövetelményekhez képest szigorúbb előírásokat alkalmaznak, többek között azáltal, hogy rögzítik a fizetett apasági, szülői és gondozói szabadsághoz való jogot; ösztönzi a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan rendelkezéseket a gondozói szabadságra, az apasági szabadságra, a szülői szabadságra, valamint a rugalmas munkavégzésre vonatkozóan, amelyek a különösen hátrányos helyzetű szülők – például a fogyatékossággal élő szülők vagy a fogyatékossággal vagy tartós betegséggel élő gyermeket nevelő szülők – sajátos igényeihez igazodnak; felhívja az összes tagállamot, hogy biztosítsanak elegendő – pénzügyi és szakmai – támogatást az otthonukban fogyatékossággal élő családtagjaikat gondozó személyek számára; rámutat arra, hogy az a tény, hogy gondoskodniuk kell hozzátartozójukról, gyakran negatív hatással van a családi és a szakmai életükre, és kirekesztéshez, valamint megkülönböztetéshez vezethet;

47.  felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre mechanizmusokat a fogyatékossággal élő személyeket megillető ellátások és szolgáltatások tagállamok közötti hordozhatóságának és adaptálhatóságának összehangolása céljából, és terjessze ki valamennyi tagállamra az uniós fogyatékossági igazolvánnyal kapcsolatos kísérleti projektet, azt nem csupán a kultúra és a sport területén alkalmazva, valamint biztosítsa, hogy valamennyi tagállamban maradéktalanul tiszteletben tartják a fogyatékossággal élők számára biztosított uniós fogyatékossági parkolókártyát; hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések nélkülözhetetlenek annak biztosításához, hogy a fogyatékossággal élő személyek Unió-szerte hozzáférhessenek a fogyatékossággal élők számára nyújtott támogatáshoz, anélkül, hogy minden egyes tagállamban külön értékelésre lenne szükség; felhívja a tagállamokat, hogy az egyedi igények kezeléséhez és teljesítéséhez szerepeltessék jogszabályaikban egyedi fogyatékosságok (például a siketvakság) elismerését;

48.  felhívja a Bizottságot, hogy nemzeti és uniós szinten egyaránt mozdítsa elő a fogyatékossággal élő személyek, valamint őket képviselő családtagjaik és szervezeteik valamennyi döntéshozatali szakaszban történő strukturális bevonását, és finanszírozza a fogyatékossággal élő személyek szervezeteinek kapacitásépítését, lehetővé téve számukra, hogy strukturáltan részt vehessenek az őket érintő valamennyi döntésben; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan kezdeményezéseket, amelyek előmozdítják a fogyatékossággal élők önérvényesítését és politikai részvételét, és kéri a tagállamokat, hogy erősítsék meg az erre irányuló nemzeti kezdeményezéseket;

49.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a támogatási szolgáltatások tagállamok közötti jobb összehangolását, valamint kapcsolattartó pontok valamennyi tagállamban történő létrehozását annak érdekében, hogy tájékoztatást nyújtsanak a fogyatékossággal élő uniós polgárok számára a szociális jogaikról és az őket megillető támogatási szolgáltatásokról;

50.  felhívja a Bizottságot, hogy a magánszektorral együttműködve hozzon létre egy olyan portált, amely a fogyatékossággal élő személyek optimális társadalmi részvételének biztosításához nyújtott eszközöket tartalmazza;

51.  emlékeztet arra, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a megfelelő életszínvonalhoz és a szociális védelemhez, a pénzügyi támogatáshoz és az átmeneti gondozáshoz; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a 2030-as európai fogyatékosságügyi stratégia tartalmazzon egyedi fellépéseket az olyan inkluzív szociális védelmi rendszerek EU-szerte történő előmozdítása érdekében, amelyek a teljes életút során garantálnák a fogyatékossággal élő személyek számára az ellátásokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést; felhívja a tagállamokat, hogy határozzanak meg olyan szociális védelmi minimumot a fogyatékossággal élő személyek számára, amely garantálja a megfelelő életszínvonalukat;

52.  kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy építsenek a munkavállalók és az önálló vállalkozók szociális védelemhez való hozzáféréséről szóló tanácsi ajánlásra(33) és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendeletre irányuló javaslatra (COM(2016)0815), hogy minden uniós polgár Unió-szerte hozzáférhessen a szociális támogatási szolgáltatásokhoz, összhangban a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága ajánlásával;

53.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki átfogó kampányt a fogyatékossággal élő személyek, valamint az őket képviselő családtagok és szervezetek bevonásával, és ezt tegyék elérhetővé hozzáférhető formátumokban, például könnyen olvasható változatban és nemzeti jelnyelveken, annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élők, a kötelezettek és általánosságban a társadalom körében felhívják a figyelmet a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményre, a fogyatékossággal élő személyek jogaira és szükségleteire, valamint az őket érintő akadályokra; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsanak elő, koordináljanak és készítsenek a tagállamokban felhasználható oktatóanyagokat, hogy ezáltal elősegítsék a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatos pozitív attitűdöket, és javítsák a fogyatékossággal élők befogadását;

54.  felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy finanszírozzanak a megkülönböztetésmentesség elvével, ezen belül a halmozott és interszekcionális megkülönböztetéssel és a fogyatékossággal élők igényeihez való észszerű alkalmazkodással foglalkozó képzéseket, amelyeket a fogyatékossággal élő személyek, szervezeteik, a szakszervezetek, a munkáltatói szervezetek, az esélyegyenlőségi szervek és a köztisztviselők számára, illetve ezek közreműködésével biztosítanának;

55.  felhívja a tagállamokat, hogy támogassák és növeljék a szociális munka (azaz a szociális munkások és a szociális szolgáltatások területén aktív személyek) presztízsét;

56.  felhívja a Bizottságot, hogy stratégiákhoz hozzon létre egyértelmű felelősségvállalási, ellenőrzési és szankcionálási mechanizmust;

57.  felhívja az összes tagállamot, hogy hosszú távú, lakhatásra irányuló, integrált hajléktalanügyi stratégiák nemzeti, regionális és helyi szintű elfogadásával sürgősen kezeljék a hajléktalanság problémáját, és ismerjék el azokat az egyedi kockázatokat, amelyeknek a fogyatékossággal élő személyek ki vannak téve, ideértve az autizmus spektrumzavarral kapcsolatosakat;

58.  felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg azon elkötelezettségüket, hogy előmozdítják, védik és biztosítják valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes körű és egyenlő gyakorlását a fogyatékossággal élő személyek számára, beleértve a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogot és a választójogot, összhangban a CRPD 12. cikkével, továbbá hogy biztosítsák veleszületett méltóságuk tiszteletben tartását azáltal, hogy végrehajtják és szorosan nyomon követik a 2020 utáni stratégiát, érdemben bevonva a fogyatékossággal élő személyeket és az őket képviselő családtagokat vagy szervezeteket, uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten együttműködve a hatóságokkal, a szociális partnerekkel és a civil társadalommal, és különítsenek el megfelelő és elegendő emberi és pénzügyi erőforrást annak végrehajtására;

59.  felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzák ki a fogyatékossággal élő személyek egyenlőségének általános érvényesítését elősegítő és a CRPD végrehajtására irányuló saját nemzeti fogyatékosságügyi stratégiájukat;

60.  felhívja a tagállamokat, hogy a CRPD helyes végrehajtásának biztosítása érdekében – a többi tagállam bevált gyakorlatait figyelembe véve – dolgozzanak ki nemzeti stratégiákat;

61.  felhívja az Európai Uniót és az összes tagállamot a CRPD fakultatív jegyzőkönyvének ratifikálására;

62.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek jelentést az európai fogyatékosságügyi stratégia végrehajtásáról;

63.  kéri a tagállamokat, hogy tegyenek jelentést a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által a CRPD adott tagállamon belüli végrehajtásának értékelését követően kiadott nemzeti ajánlások nyomon követéséről;

64.  hangsúlyozza a mielőbbi megállapodás fontosságát; felhívja a Tanácsot, hogy vessen véget a patthelyzetnek egy pragmatikus megoldás irányában történő elmozdulás érdekében, és késedelem nélkül gyorsítsa fel a 2008-ban a Bizottság által előterjesztett, majd a Parlament által jóváhagyott, a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó horizontális uniós irányelv elfogadását; úgy véli, hogy ez az előfeltétele egy egységes és következetes uniós jogszabályi keret biztosításának, amely védelmet biztosít az egyének számára a valláson és meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron és szexuális irányultságon alapuló, munkahelyen kívüli megkülönböztetéssel szemben; felhívja a figyelmet arra, hogy nem szabad elfogadni az irányelv hatályának indokolatlan korlátozását; úgy gondolja, hogy a gyűlölet-bűncselekményekkel szembeni fellépésre vonatkozó uniós jogszabályi keret megszilárdítása ugyancsak rendkívül fontos elem, tekintve, hogy hasonló bűncselekmények a munkahelyi környezetben is előfordulnak;

65.  javasolja, hogy az EU strukturálisan illessze be az európai fogyatékosságügyi stratégiát az európai szemeszter folyamatába;

66.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének, az Európai Számvevőszéknek, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a szubnacionális parlamentekkel és tanácsokkal való megosztás céljából, valamint az Európa Tanácsnak és az Egyesült Nemzetek Szervezetének.

(1) HL L 23., 2010.1.27., 35. o. (2) HL C 340., 2010.12.15., 11. o. (3) HL L 151., 2019.6.7., 70. o. (4) HL L 327., 2016.12.2., 1. o. (5) HL L 303., 2018.11.28., 69. o. (6) HL L 303., 2000.12.2., 16. o. (7) HL C 204., 2018.6.13., 179. o. (8) HL L 321., 2018.12.17., 36. o. (9) HL C 137. E, 2010.5.27., 68. o. (10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0032. (11) HL C 356., 2018.10.4., 110. o. (12) HL C 101., 2018.3.16., 138. o. (13) HL C 353., 2016.9.27., 41. o. (14) HL C 131. E, 2013.5.8., 9. o. (15) HL C 212. E, 2010.8.5., 23. o. (16) HL C 187., 1988.7.18., 236. o. (17) HL C 379., 1998.12.7., 66. o. (18) HL C 224., 2018.6.27., 68. o. (19) HL L 347., 2013.12.20., 320. o. (20) HL L 347., 2013.12.20., 289. o. (21) HL L 347., 2013.12.20., 470. o. (22) HL L 347., 2013.12.20., 487. o. (23) Ez a szám magában foglalja a 2016. évi EU-SILC felmérés szerinti 99 millió személyt és azt a becslések szerint 1 millió személyt, akik bentlakásos intézményekben elkülönítve élnek, és ezért nem szerepelnek a felmérésben. (24) A C-335/11. és C-337/11. sz. egyesített ügyekben 2013. április 11-én hozott ítélet 29–30. pontja; a C-363/12. sz. ügyben 2014. március 18-án hozott ítélet 73. pontja; valamint a C-356/12. sz. ügyben 2014. május 22-én hozott ítélet. (25) https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Functional_and_activity_limitations_statistics (26) Eurofound (2019), How to respond to chronic health problems in the workplace? Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg. (27) https://ec.europa.eu/eurostat/web/products-eurostat-news/-/DDN-20191029-2 (28) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1158 irányelve (2019. június 20.) a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 188., 2019.7.12., 79. o.). (29) A Bizottság és a Tanács együttes foglalkoztatási jelentésére irányuló, 2019. december 17-i bizottsági javaslat (COM(2019)0653). (30) HL L 151., 2019.6.7., 70. o. (31) HL L 327., 2016.12.2., 1. o. (32) HL L 123., 2016.5.12., 1. o. (33) HL C 387., 2019.11.15., 1. o.