(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2019)0619),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0188/2019),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A9-0149/2020),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

rendes jogalkotási eljárás keretében(2),

mivel:

(1)  Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(3) foglaltak szerint a közös halászati politika célja az, hogy a tengeri biológiai erőforrások kiaknázását fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételekkel biztosítsa.

(2)  Az Unió a 98/392/EK tanácsi határozat(4) révén jóváhagyta az Egyesült Nemzetek Szervezetének Tengerjogi Egyezményét, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló megállapodást, amelyek az élő tengeri erőforrások védelmére és az azokkal való gazdálkodásra vonatkozó alapelveket és szabályokat tartalmazzák. Szélesebb körű nemzetközi kötelezettségei keretében az Unió részt vesz a halállományok védelmére a nemzetközi vizeken tett erőfeszítésekben.

(3)  Az Unió részes fele az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezménynek(5) (a továbbiakban: egyezmény).

(4)  2018-ban megrendezett, 21. rendkívüli ülésén az egyezmény által az Atlanti Tonhalfélék Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (a továbbiakban: ICCAT) elfogadta az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves gazdálkodási terv (a továbbiakban: gazdálkodási terv) létrehozásáról szóló 18-02. sz. ajánlást. A gazdálkodási terv a Kutatási és Statisztikai Állandó Bizottság (a továbbiakban: SCRS) javaslatát követi, amely szerint az ICCAT-nak azért kell 2018-ban többéves gazdálkodási tervet készítenie az állományra vonatkozóan, mert az állomány jelenlegi állapota alapján nem tűnnek szükségesnek a kékúszójú tonhalra vonatkozóan (a 14-04. sz. ajánlást módosító 17-07. sz. ajánlással létrehozott) helyreállítási terv keretében bevezetett sürgősségi intézkedések, azonban ez nem gyengítheti a meglévő nyomon követési és ellenőrzési intézkedéseket.

(5)  A 18-02. sz. ajánlás a kékúszójú tonhalra vonatkozó helyreállítási terv létrehozásáról szóló, az uniós jogban az (EU) 2016/1627 európai parlamenti és tanácsi rendelet(6) által végrehajtott 14-04. sz. ajánlást módosító 17-07. sz. ajánlás helyébe lép.

(6)   2019-ben megrendezett 26. rendes ülésén az ICCAT elfogadta a 19-04. sz. ajánlást, amely módosította a 18-02. sz. ajánlással létrehozott többéves gazdálkodási tervet. Az ICCAT 19-04. sz. ajánlása hatályon kívül helyezi és felváltja a 18-02. sz. ajánlást. E rendeletnek a 19-04. sz. ajánlást kell végrehajtania az uniós jogban.

(7)  E rendeletnek adott esetben teljes egészében vagy részben az alábbi ICCAT-ajánlásokat is végre kell hajtania: 06-07.(7), 18-10.(8), 96-14.(9), 13-13.(10) és 16-15(11).

(8)  A regionális halászati gazdálkodási szervezetekben az Uniónak a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményekre kell alapoznia álláspontját, ezáltal gondoskodva arról, hogy a halászati erőforrásokkal folytatott gazdálkodás a közös halászati politika célkitűzéseivel összhangban történjen, kiváltképp a halállományok fokozatos helyreállítására és a maximális fenntartható hozamot (a továbbiakban: MFH) biztosítani képes biomasszaszint felett tartására irányuló célkitűzéssel, továbbá azzal a célkitűzéssel, amely szerint meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a halászati és a halfeldolgozó ipar, valamint a halászathoz kötődően a szárazföldön végzett tevékenységek gazdaságilag életképessé és versenyképessé váljanak. Az SCRS által kiadott 2018. évi jelentés(12) szerint a kékúszójútonhal-fogások F0.1 halászati mortalitás mellett vannak összhangban a maximális fenntartható hozam eléréséhez szükséges (Fmfh) halászati mortalitással. Az állomány biomasszája a maximális fenntartható hozam eléréséhez szükséges szintjen áll. A B0.1 közepes és alacsony állománypótlódási szint mellett e szint felett mozog, míg magas állománypótlódási szint mellett alatta marad.

(9)  A gazdálkodási terv figyelembe veszi a halászeszközök és halászati technikák különböző típusainak sajátosságait. A gazdálkodási terv végrehajtása során az Uniónak és a tagállamoknak ▌ösztönözniük kell a part menti halászati tevékenységeket, valamint az alacsony környezeti hatással járó és szelektív, különösen a hagyományos és kisüzemi halászatban alkalmazott halászeszközök és halászati technikák használatát, hogy ezzel is hozzájáruljanak a helyi gazdasági szereplők megfelelő megélhetéséhez.

(10)   Figyelembe kell venni a kisüzemi halászat sajátos jellemzőit és igényeit. A 19-04. sz. ICCAT-ajánlás azon vonatkozó rendelkezésein túlmenően, amelyek megszüntetik a kisüzemi part menti hajók kékúszójútonhal-halászatban való részvétele előtt álló akadályokat, a tagállamoknak további erőfeszítéseket kell tenniük a halászati lehetőségek kisüzemi és nagyobb flották közötti méltányos és átlátható elosztásának biztosítására, az 1380/2013/EU rendelet 17. cikke szerinti kötelezettségeiknek megfelelően.

(11)  A közös halászati politika szabályainak betartása érdekében uniós jogszabályok születtek egy olyan ellenőrzési, vizsgálati és jogérvényesítési rendszer létrehozásáról, amely – többek között – a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemről is rendelkezik. Ezen belül az 1224/2009/EK tanácsi rendelet(13) a közös halászati politika valamennyi szabályának betartását biztosítandó globális és integrált szemléletű uniós ellenőrzési, vizsgálati és jogérvényesítési rendszert hozott létre. A 404/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet(14) megállapította az 1224/2009/EK rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat. Az 1005/2008/EK tanácsi rendelet(15) létrehozta a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszert. Az említett rendeletek már tartalmaznak olyan rendelkezéseket, mint a halászati jogosítványok és engedélyek, valamint a hajómegfigyelési rendszerekre vonatkozó egyes szabályokat, amelyek a 19-04. sz. ICCAT-ajánlásban megállapított intézkedések egy részét lefedik. Az említett rendelkezéseket ezért nem szükséges felvenni e rendeletbe.

(12)  Az 1380/2013/EU rendelet bevezeti a minimális állományvédelmi referenciaméret fogalmát. A következetesség biztosítása érdekében az ICCAT szerinti minimális méret fogalmát minimális állományvédelmi referenciaméretként kell végrehajtani az uniós jogban.

(13)  A 19-04. sz. ICCAT-ajánlás értelmében a kifogott, de a minimális állományvédelmi referenciaméretet el nem érő kékúszójú tonhalakat vissza kell dobni, és ugyanez érvényes az éves halászati tervekben megállapított járulékos fogási korlátokat meghaladó kékúszójútonhal-fogásokra. Az ICCAT keretében az Unió részéről vállalt nemzetközi kötelezettségek teljesítése érdekében az (EU) 2015/98 bizottsági felhatalmazáson alapuló rendelet(16) 4. cikke az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (2) bekezdésével összhangban lehetővé teszi a kékúszójú tonhalra vonatkozó kirakodási kötelezettségtől való eltérést. Az (EU) 2015/98 felhatalmazáson alapuló rendelet végrehajtja az ICCAT 19-04. sz. ajánlásának egyes rendelkezéseit, amelyek meghatározzák, hogy azok a hajók, amelyek túllépik a számukra kiosztott kvótát vagy megengedett járulékos fogások maximális szintjét, kötelesek visszadobni a fedélzetükön lévő kékúszójú tonhalakat. E felhatalmazáson alapuló rendelet hatálya a rekreációs célú halászatot folytató hajókra is kiterjed. Következésképpen ennek a rendeletnek nem szükséges szabályoznia ezeket a visszadobási és visszaengedési kötelezettségeket, valamint e rendelet nem érintheti az (EU) 2015/98 felhatalmazáson alapuló rendelet vonatkozó rendelkezéseit.

(14)  A 2018-as éves találkozójukon az egyezmény szerződő felei elismerték, hogy a kékúszójú tonhallal kapcsolatos műveletek némelyike esetében meg kell erősíteni az ellenőrzést. E célból a 2018. évi ülésen megállapodás született arról, hogy az egyezmény halgazdaságokért felelős szerződő feleinek biztosítaniuk kell a ketrecbehelyezési műveletek teljes körű nyomonkövethetőségét, és kockázatelemzésen alapuló szúrópróbaszerű ellenőrzéseket kell végezniük.

(15)  A 08-12. sz. ajánlást módosító 09-11. sz. ICCAT-ajánlást végrehajtó 640/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(17) rendelkezik az elektronikus kékúszójútonhal-fogási dokumentumról (a továbbiakban: eBCD). Az eBCD alkalmazásáról szóló 17-09. és 11-20. sz. ajánlást a közelmúltban hatályon kívül helyezte a 18-12. és a 18-13. sz. ajánlás. A 640/2010/EU rendelet ezért elavulttá vált, és a Bizottság az eBCD-re vonatkozó legújabb ICCAT-szabályokat végrehajtó új rendeletre tett javaslatot. Következésképpen e rendeletnek nem a 640/2010/EU rendeletre kell hivatkoznia, hanem általánosabb értelemben az ICCAT által ajánlott fogási dokumentációs programra.

(16)  Tekintettel arra, hogy az ICCAT bizonyos ajánlásait az ICCAT szerződő felei gyakran módosítják és valószínűleg a jövőben is módosítani fogják, az ICCAT gazdálkodási tervét módosító vagy kiegészítő jövőbeli ICCAT-ajánlásoknak az uniós jogban való mihamarabbi végrehajtása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan: ▌– jelentéstételi határidők, a halászati idények időszakai; a fel nem használt kvóták átvitelére vonatkozó tilalomtól való eltérések; minimális állományvédelmi referenciaméretek; százalékok és paraméterek, a Bizottságnak benyújtandó információk; a nemzeti megfigyelők és regionális megfigyelők feladatai, a haláthelyezési engedély megtagadásának okai; a fogás lefoglalásának okai és a visszaengedések elrendelése. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban(18) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(17)  Az ICCAT ülésein az Uniót képviselő Bizottság évente több tisztán technikai ICCAT-ajánlást fogad el, különösen a kapacitáskorlátozásokra, a hajónapló követelményeire, a fogási jelentések formanyomtatványaira, az átrakási és áthelyezési nyilatkozatokra, a halászati engedélyekben minimálisan feltüntetendő információkra és az ICCAT közös nemzetközi ellenőrző vizsgálati rendszere alapján minimálisan szükséges halászhajók számára; az ellenőrző vizsgálati és megfigyelési rendszer előírásaira, a videofelvétel-készítésre vonatkozó követelményekre, a visszaengedési protokollra, az elpusztult halak kezelésére vonatkozó követelményekre, a ketrecbehelyezési nyilatkozatokra vagy a műholdas hajómegfigyelési rendszerekre vonatkozó előírásokra vonatkozóan, amelyeket e rendelet I–XV. melléklete tartalmaz. A Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az I–XV. mellékletet módosító vagy kiegészítő felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el, összhangban az ICCAT módosított vagy kiegészített ajánlásaival. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(18)  A kékúszójú tonhal halászatára (a fogáshoz, az áthelyezéshez, a szállításhoz, a ketrecbe helyezéshez, a tenyésztéshez, a lehalászáshoz és az átvitelhez kapcsolódó műveletekre) vonatkozó ICCAT-ajánlások rendkívül dinamikusak. A tagállamok által egységesen alkalmazandó, a halászat ellenőrzésére és irányítására szolgáló technológiák (pl. sztereoszkopikus kamerák és alternatív módszerek) folyamatosan fejlődnek. Hasonlóképpen, az e rendeletben foglalt ICCAT-szabályoknak megfelelő tagállamok támogatására szükség esetén operatív eljárásokat is ki kell dolgozni. E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az élő kékúszójú tonhal átvitelének részletes szabályaira, az áthelyezési műveletekre és a ketrecbehelyezési műveletekre vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(19) megfelelően kell gyakorolni.

(19)  Az e rendeletben meghatározott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok nem érinthetik a jövőbeli ICCAT-ajánlásoknak az uniós jogban rendes jogalkotási eljárás útján történő végrehajtását.

(20)  Mivel e rendelet új és átfogó gazdálkodási tervet kínál a kékúszójú tonhalra vonatkozóan, a kékúszójú tonhal tekintetében az (EU) 2017/2107 európai parlamenti és tanácsi rendeletben(20) és az (EU) 2019/833 európai parlamenti és tanácsi rendeletben(21) meghatározott rendelkezéseket törölni kell. Ami az (EU) 2017/2107 rendelet 43. cikkét illeti, a földközi-tengeri kardhalra vonatkozó rész bekerült az (EU) 2019/1154 európai parlamenti és tanácsi rendeletbe(22). Az 1936/2001/EK tanácsi rendelet(23) egyes rendelkezéseit is törölni kell. Az 1936/2001/EK rendeletet, az (EU) 2017/2107 rendeletet és az (EU) 2019/833 rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(21)  A 18-02. sz. ICCAT-ajánlás hatályon kívül helyezte a 17-07. sz. ajánlást, mivel az állomány állapota nem teszi szükségessé a kékúszójú tonhalra vonatkozóan az említett ajánlás nyomán készült helyreállítási tervben előírt sürgősségi intézkedéseket. Az említett helyreállítási tervet végrehajtó (EU) 2016/1627 rendeletet ezért hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

Általános rendelkezések

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet általános szabályokat állapít meg az Atlanti Tonhalfélék Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (a továbbiakban: ICCAT) által az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójú tonhalra (Thunnus thynnus) vonatkozó többéves gazdálkodási terv Unió általi egységes és hatékony végrehajtására vonatkozóan.

2. cikk

Hatály

Ez a rendelet a következőkre alkalmazandó:

a)  olyan uniós halászhajók és rekreációs célú halászatot folytató uniós hajók, amelyek:

–  az egyezmény hatálya alá tartozó területen kékúszójú tonhalat halásznak; valamint

–  az egyezmény hatálya alá tartozó területen fogott kékúszójú tonhalat – akár az egyezmény hatálya alá tartozó területen kívül is – átrakják vagy a fedélzeten szállítják;

b)  uniós halgazdaságok;

c)  olyan harmadik országbeli halászhajók és rekreációs célú halászatot folytató harmadik országbeli hajók, amelyek uniós vizeken halásznak és az egyezmény hatálya alá tartozó területen kékúszójú tonhalat fognak;

d)  olyan harmadik országbeli hajók, amelyeket tagállami kikötőkben ellenőrző vizsgálatnak vetnek alá, és amelyek az egyezmény hatálya alá tartozó területen fogott kékúszójú tonhalat szállítanak a fedélzetükön, vagy uniós vizeken halászott kékúszójú tonhalból készült olyan halászati termékeket szállítanak, amelyeket korábban nem rakodtak ki vagy raktak át kikötőben.

3. cikk

Célkitűzés

E rendelet célja az ICCAT által elfogadott, a kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves gazdálkodási terv végrehajtása a kékúszójú tonhalból származó biomasszának a maximális fenntartható hozam eléréséhez szükséges szint felett tartása céljából.

4. cikk

Kapcsolat más uniós jogi aktusokkal

E rendelet eltérő rendelkezése hiányában e rendelet rendelkezései a halászati ágazatot szabályozó egyéb uniós jogi aktusok sérelme nélkül alkalmazandók, különös tekintettel a következőkre:

1.  1224/2009/EK rendelet a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról;

2.  1005/2008/EK rendelet a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról;

3.  az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2403 rendelete(24) a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről;

4.  (EU) 2017/2107 rendelet az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottságot (ICCAT) létrehozó egyezmény hatálya alá tartozó területen alkalmazandó állománygazdálkodási, állományvédelmi és ellenőrzési intézkedések megállapításáról;

5.   az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1241 rendelete(25) a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről.

5. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.  „ICCAT”: az Atlanti Tonhalfélék Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság;

2.  „egyezmény”: az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezmény;

3.  „halászhajó”: a kékúszójú tonhal kereskedelmi kiaknázására használt hajó, beleértve a fogóhajókat, a feldolgozóhajókat, a segédhajókat, a vontatóhajókat, az átrakásban részt vevő hajókat, a tonhaltermékek szállítására felszerelt szállítóhajókat és a kisegítő hajókat, a konténerhajók kivételével;

4.  „élő kékúszójú tonhal”: olyan kékúszójú tonhal, amelyet egy bizonyos ideig életben tartanak egy csapdában, vagy élve elszállítják egy halgazdaságba▌;

5.  „SCRS”: az ICCAT Kutatási és Statisztikai Állandó Bizottsága;

6.  „rekreációs célú halászat”: a tengerek biológiai erőforrásainak ▌kiaknázására irányuló, nem kereskedelmi célú halászati tevékenység;

7.   „sporthorgászat”: olyan nem kereskedelmi célú halászati tevékenység, amelynek résztvevői egy nemzeti sportszervezethez tartoznak vagy nemzeti sportengedéllyel rendelkeznek;

8.  „vontatóhajó”: halketrecek vontatására használt hajó;

9.  „feldolgozóhajó”: olyan hajó, amelynek fedélzetén a halászati termékeken csomagolásuk előtt egy vagy több műveletet végeznek el az alábbiak közül: filézés vagy darabolás, fagyasztás és/vagy feldolgozás;

10.  „kisegítő hajó”: az elpusztult (nem feldolgozott) kékúszójú tonhalaknak a szállítóketrectől vagy tenyésztőketrectől, erszényes kerítőhálótól, illetve csapdától a kijelölt kikötőbe és/vagy feldolgozóhajóra való szállítására használt hajó;

11.  „csapda”: a tengerfenékhez horgonyzott, rögzített halászeszköz, amely általában fel van szerelve a kékúszójú tonhalakat egy vagy több rekeszbe terelő vezetőhálóval, mely rekeszekben lehalászásukig vagy tenyészetbe vételükig tartják őket;

12.  „erszényes kerítőháló”: olyan kerítőháló, amelynél a hálófeneket összehúzzák a háló fenekén lévő szorítózsinór segítségével, amely a fenék-vontatókötél mentén több gyűrűn van átfűzve, és így lehetővé teszi a háló összehúzását vagy összezárását;

13.  „ketrecbe helyezés”: az élő kékúszójú tonhalnak a szállítóketrecből vagy a csapdából a tenyésztő- vagy hizlalóketrecbe történő áthelyezése;

14.  „fogóhajó”: a kékúszójú tonhal kereskedelmi célú halászatára használt hajó;

15.  „halgazdaság”: a csapdák és/vagy erszényes kerítőhálós hajók által fogott kékúszójú tonhal hizlalására vagy tenyésztésére használt, földrajzi koordinátákkal egyértelműen meghatározott tengeri terület. Egy halgazdaság több tenyésztési helyszínen is működhet, amelyek mindegyikét földrajzi koordináták határozzák meg, a földrajzi szélesség és hosszúság egyértelmű megadásával a sokszög minden pontja tekintetében;

16.  „tenyésztés” vagy „hizlalás”: az a folyamat, amelynek során a kékúszójú tonhalat a gazdaságokban ketrecbe helyezik, majd hizlalás és a kékúszójú tonhal teljes biomasszájának növelése céljából etetik;

17.  „lehalászás”: kékúszójú tonhalak halgazdaságokban vagy csapdákban történő leölése;

18.  „sztereoszkopikus kamera”: két vagy több objektívvel és objektívenként külön képérzékelővel vagy filmes képkockával rendelkező, a halak hosszának mérése, valamint a kékúszójú tonhalak darabszámának és súlyának pontosítása céljából háromdimenziós kép előállítására képes kamera;

19.  „kisüzemi part menti hajó”: olyan fogóhajó, amely az alábbi öt közül legalább három tulajdonsággal rendelkezik:

a)  teljes hosszúság: < 12 m,

b)  a hajó kizárólag a lobogó szerinti tagállam joghatósága alá tartozó vizeken halászik,

c)  a halászati utak időtartama kevesebb mint 24 óra,

d)  a személyzet maximális létszáma négy fő, vagy

e)  a hajó olyan technikák alkalmazásával folytat halászatot, amelyek szelektívek és korlátozott környezeti hatással járnak;

20.  „közös halászati művelet”: kettő vagy több erszényes kerítőhálós hajó részvételével végrehajtott művelet, amelynek során az egyik erszényes kerítőhálós hajó fogása egy előzetes megállapodás tárgyát képező elosztási kulcs alapján egy vagy több erszényes kerítőhálós hajónak tulajdonítható;

21.  „aktív halászat”: az a tény, hogy valamely fogóhajó egy adott halászidényben kékúszójú tonhalra halászik;

22.  „kékúszójútonhal-fogási dokumentum” (BCD): kékúszójú tonhalra vonatkozó fogási dokumentum;

23.  „elektronikus kékúszójútonhal-fogási dokumentum” (eBCD): a kékúszójú tonhalra vonatkozó, elektronikus fogási dokumentum;

24.  „az egyezmény hatálya alá tartozó terület”: az egyezmény 1. cikkében meghatározott földrajzi terület;

25.  „átrakás”: egy halászhajó fedélzetén található halászati termékek bármelyikének vagy mindegyikének egy másik halászhajóra történő áthelyezése. Az elpusztult kékúszójú tonhalak erszényes kerítőhálóból, csapdából vagy vontatóhajóról kisegítő hajóra való áthelyezése azonban nem minősül átrakásnak;

26.  „ellenőrzési célú áthelyezés”: minden további, a halászati/haltenyésztési gazdasági szereplők, illetve az ellenőrző hatóságok kérésére az áthelyezett halegyedek számának ellenőrzése céljából végzett áthelyezés;

27.  „ellenőrző kamera”: az e rendeletben előírt ellenőrzések céljára szolgáló sztereoszkopikus kamera és/vagy hagyományos videokamera;

28.  „szerződő fél”: az egyezményhez szerződéssel kapcsolódó fél, vagy nem szerződő, de együttműködő fél, jogalany vagy halászatot folytató jogalany;

29.  „nagy méretű nyílt vízi horogsoros hajó”: 24 méternél nagyobb teljes hosszúságú nyílt vízi horogsoros hajó;

30.  „áthelyezés”: a következők közül bármelyik módon történő áthelyezés:

a)  élő kékúszójú tonhalak fogóhajó hálójából szállítóketrecbe történő áthelyezése;

b)  élő kékúszójú tonhalak egyik szállítóketrecből a másikba történő áthelyezése;

c)  élő kékúszójú tonhalakat tartalmazó ketrec egyik vontatóhajóból a másikba történő áthelyezése;

d)  élő kékúszójú tonhalakat tartalmazó ketrec egyik halgazdaságból a másikba történő áthelyezése vagy élő kékúszójú tonhalak ugyanazon halgazdaság különböző ketrecei közötti áthelyezése;

e)  élő kékúszójú tonhalak áthelyezése a csapdából a szállítóketrecbe, a vontatóhajó jelenlététől függetlenül;

31.  „gazdasági szereplő” vagy „üzemeltető”: olyan természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely halászati és akvakultúra-termékeket előállító, feldolgozó-, forgalmazó-, elosztó-, illetve azok kiskereskedelmi láncának valamely szakaszával kapcsolatos tevékenységet folytató vállalkozást működtet vagy ilyen vállalkozással rendelkezik;

32.  „halászeszközcsoport”: ugyanazt a halászeszközt használó halászhajók csoportja, amelyre vonatkozóan csoportkvóta került kiosztásra;

33.  „halászati erőkifejtés”: egy halászhajó kapacitásának és aktivitásának szorzata; halászhajók csoportja esetében a csoportba tartozó összes hajó halászati erőkifejtésének összege;

34.  „felelős tagállam”: a lobogó szerinti tagállam vagy az a tagállam, amelynek a joghatósága alá tartozó területen az érintett halgazdaság vagy csapda található.

II. FEJEZET

Gazdálkodási intézkedések

6. cikk

A halászati gazdálkodási intézkedésekhez kapcsolódó feltételek

(1)  Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy fogóhajóinak és csapdáinak halászati erőkifejtése arányos legyen a kékúszójú tonhalra vonatkozóan az adott tagállam számára az Atlanti-óceán keleti része és a Földközi-tenger tekintetében rendelkezésre álló halászati lehetőségekkel. A tagállamok által elfogadott intézkedéseknek ki kell terjedniük az engedéllyel rendelkező hajók 26. cikkben említett jegyzékében szereplő, 24 méternél nagyobb hosszúságú fogóhajókra vonatkozó egyéni kvóták megállapítására.

(2)  A tagállamok előírják a fogóhajók számára, hogy amint egyéni kvótájuk kimerítettnek tekinthető, az 1224/2009/EK rendelet 35. cikkével összhangban haladéktalanul fussanak be az általuk kijelölt kikötőbe.

(3)  A kékúszójú tonhal halászatában nem megengedettek a hajóbérleti műveletek.

7. cikk

A nem lehalászott élő kékúszójú tonhalak átvitele

▌

(1)  ▌A nem lehalászott élő kékúszójú tonhalak átvitele egy halgazdaságon belül az előző évek fogásaiból csak akkor engedélyezhető, ha a tagállam megerősített ellenőrzési rendszert dolgoz ki, és erről jelentést tesz a Bizottságnak▌. E rendszernek szervesen illeszkednie kell a 13. cikkben említett tagállami ellenőrzési tervbe, és tartalmaznia kell legalább ▌az 53. és 61. cikkben meghatározott intézkedéseket.

(2)  A halgazdaságokért felelős tagállamoknak a halászati idény kezdete előtt gondoskodniuk kell a joghatóságuk alá tartozó halgazdaságok masszív lehalászását követően átvitelre kerülő élő kékúszójú tonhalak alapos értékeléséről. Ennek érdekében az olyan fogási évekből átvitelre kerülő élő kékúszójú tonhalakat, amikor nem került sor a halgazdaságokban masszív lehalászásra, sztereoszkopikus kamerarendszerek vagy alternatív módszerek alkalmazásával át kell helyezni más ketrecekbe, amennyiben ezek esetében – az 51. cikkel összhangban – ugyanolyan szintű precizitás és pontosság garantált. A teljeskörűen dokumentált nyomonkövethetőséget mindenkor biztosítani kell. Az olyan évek kékúszójútonhal-átvitelét, amikor nem került sor masszív lehalászásra, minden évben ugyanazon eljárásnak a megfelelő mintákra történő, kockázatelemzésen alapuló alkalmazásával kell ellenőrizni.

(3)  A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján részletes szabályokat állapíthat meg az élő kékúszójú tonhal átvitelére vonatkozó megerősített ellenőrzési rendszer kialakítására vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 68. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

8. cikk

A fel nem használt kvóták átvitele

A fel nem használt kvóták átvitele nem engedélyezhető.

9. cikk

Kvótaátadások

(1)  Az Unió és a többi szerződő fél közötti kvótaátadásra csak az érintett tagállamok és/vagy szerződő felek előzetes engedélyével kerülhet sor. A Bizottság a kvótaátadás előtt 48 órával értesíti az ICCAT titkárságát.

(2)  A kvótáknak a halászeszközcsoportokon belüli, illetve a járulékos fogási kvóták és az egyes tagállamok egyéni halászati kvótái közötti átadása megengedett, feltéve, hogy az érintett tagállam(ok) erről előzetesen tájékoztatja (tájékoztatják) a Bizottságot, hogy az még a kvótaátadás hatálybalépése előtt tájékoztathassa az ICCAT titkárságát.

10. cikk

Túlhalászás esetén alkalmazandó kvótalevonások

Amennyiben a tagállamok túllépik a számukra kiosztott kvótákat, és ez a helyzet nem orvosolható az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (8) bekezdése szerinti kvótacserékkel, az 1224/2009/EK rendelet 37. és 105. cikkét kell alkalmazni.

11. cikk

Éves halászati tervek

(1)  Minden kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállam éves halászati tervet készít. Ebben a tervben legalább a következő információk szerepelnek a fogóhajókra és a csapdákra vonatkozóan:

a)  az egyes halászeszközcsoportoknak kiosztott kvóták, a járulékos fogási kvótákat is beleértve;

b)  adott esetben a kvóták elosztására és kezelésére alkalmazott módszer;

c)  az egyéni kvóták tiszteletben tartását biztosító intézkedések;

d)  az egyes halászeszköz-kategóriákra vonatkozó nyitott halászati idények;

e)  a kijelölt kikötőkre vonatkozó információk;

f)  a járulékos fogásokra vonatkozó szabályok; valamint

g)  a fenékvonóhálós hajók kivételével azon 24 méternél nagyobb hosszúságú fogóhajók és erszényes kerítőhálós hajók száma, amelyek számára engedélyezett a kékúszójú tonhal halászata az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren.

(2)  A kékúszójú tonhal halászatára engedéllyel rendelkező kisüzemi part menti hajókkal rendelkező tagállamok törekednek arra, hogy külön ágazati kvótát osszanak ki e hajók számára, és ezt halászati terveikben is feltüntetik. Emellett az említett flotta általi kvótafelhasználás szoros monitorozására szolgáló további intézkedéseket is felvesznek nyomonkövetési, ellenőrzési és vizsgálati terveikbe. A tagállamok az (1) bekezdésben említett paramétereket alkalmazva eltérő számú hajót engedélyezhetnek halászati lehetőségeik teljes kihasználása céljából.

(3)  Portugália és Spanyolország ágazati kvótákat oszthat ki az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek uniós vizeiben csalival halászó hajók számára. Az ágazati kvótát bele kell foglalniuk éves halászati terveikbe, és a kvótafelhasználás nyomon követésére szolgáló kiegészítő intézkedéseket egyértelműen meg kell határozniuk az éves nyomonkövetési, ellenőrzési és vizsgálati terveikben.

(4)  Amikor a tagállamok a (2) vagy a (3) bekezdéssel összhangban ágazati kvótákat osztanak ki, nem alkalmazandó a halászati lehetőségek elosztásáról szóló hatályos uniós jogi aktusban meghatározott, 5 tonnás minimumkvóta-követelmény.

(5)  Az éves halászati tervek bármely módosítását az érintett tagállam legkésőbb három munkanappal az adott módosítás által érintett halászati tevékenység megkezdése előtt eljuttatja a Bizottsághoz. A Bizottság legkésőbb egy munkanappal az adott módosítás által érintett halászati tevékenység megkezdése előtt továbbítja a módosítást az ICCAT titkárságának.

12. cikk

A halászati lehetőségek kiosztása

Az 1380/2013/EU rendelet 17. cikkével összhangban a tagállamok a számukra rendelkezésre álló halászati lehetőségek kiosztása során átlátható és objektív – többek között környezeti, társadalmi és gazdasági jellegű – kritériumokat alkalmaznak, és ▌a nemzeti kvótákat méltányosan osztják el a különböző flottaszegmensek között, különös figyelmet fordítva a hagyományos és a kisüzemi halászatra, ▌továbbá ösztönzőket biztosítanak olyan uniós halászhajók számára, amelyek szelektív halászeszközöket vagy alacsony környezeti hatású halászati technikákat alkalmaznak.

13. cikk

Éves halászati kapacitásgazdálkodási tervek

Minden kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállam éves halászati kapacitásgazdálkodási tervet készít. Ebben a tervben a tagállamok oly módon igazítják ki a fogóhajók és csapdák számát, amely biztosítja, hogy a halászati kapacitás arányos legyen a fogóhajók és csapdák részére az érintett kvótaidőszakban kiosztott halászati lehetőségekkel. A tagállamok a halászati lehetőségek kiosztásáról szóló hatályos uniós jogi aktusban meghatározott paraméterek felhasználásával igazítják ki a halászati kapacitást. Az erszényes kerítőhálós hajókra vonatkozó uniós halászati kapacitás kiigazításának mértéke (a 2018. évi halászatikapacitás-referenciaértékhez viszonyítva) maximum 20%-os eltérést mutathat.

14. cikk

Éves ellenőrző vizsgálati tervek

Minden kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállam éves ellenőrző vizsgálati tervet készít az e rendeletnek való megfelelés biztosítása céljából. A tagállamok benyújtják e tervüket a Bizottságnak. A szóban forgó terveket a következőkkel összhangban kell összeállítani:

a)  a kékúszójú tonhalra vonatkozó, az 1224/2009/EK rendelet 95. cikke alapján létrehozott egyedi ellenőrzési és ellenőrző vizsgálati programban meghatározott ellenőrző vizsgálati tevékenységek célkitűzései, prioritásai, eljárásai és referenciaértékei;

b)  az 1224/2009/EK rendelet 46. cikke alapján létrehozott, a kékúszójú tonhalra vonatkozó nemzeti ellenőrzési cselekvési program.

15. cikk

Éves tenyésztésszervezési tervek

(1)  Mindegyik kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállam éves tenyésztésszervezési tervet készít.

(2)  Az éves tenyésztésszervezési tervben minden tagállam gondoskodik arról, hogy a teljes bemeneti kapacitás és a teljes tenyésztési kapacitás arányos legyen a tenyésztési célra rendelkezésre álló kékúszójú tonhal becsült mennyiségével.

(3)  A tagállamok a tonhaltenyésztési kapacitásukat azon tenyésztési összkapacitásra korlátozzák, amely szerepel az ICCAT „kékúszójútonhal-tenyésztő létesítményekre vonatkozó nyilvántartásában”, illetve amelyeket 2018-ban engedélyeztek és bejelentettek az ICCAT-nak.

(4)  A valamely tagállam halgazdaságaiba telepíthető, kifogott vadon élő kékúszójú tonhalak maximális egyedszáma az adott tagállam halgazdaságaiba az ICCAT „kékúszójútonhal-tenyésztő létesítményekre vonatkozó nyilvántartása” szerint a 2005., 2006., 2007. vagy 2008. évben telepített egyedek számára korlátozódik.

(5)  Ha egy adott tagállamnak növelnie kell az egy vagy több halgazdaságába telepíthető, kifogott vadon élő tonhalak maximális egyedszámát, ennek a növekedésnek arányosnak kell lennie az adott tagállam részére kiosztott halászati lehetőségekkel, valamint a más tagállamból vagy szerződő féltől esetlegesen behozott élő kékúszójú tonhal mennyiségével.

(6)  A halgazdaságokért felelős tagállamok gondoskodnak arról, hogy az SCRS által a hizlalási időszak alatti növekedési ráták megállapítására irányuló próbahalászattal megbízott tudósok bejuthassanak a halgazdaságokba, és segítséget kapjanak feladataik ellátásához.

(7)   A tagállamok adott esetben minden év május 15-éig nyújtják be a Bizottságnak a felülvizsgált tenyésztésszervezési terveket.

16. cikk

Az éves tervek megküldése

(1)  A kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállamok minden év január 31-éig eljuttatják a Bizottsághoz a következő terveket:

a)  a 11. cikkel összhangban kidolgozott éves halászati terv azokra a fogóhajókra és csapdákra vonatkozóan, amelyeket az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren kékúszójú tonhal halászatára használnak;

b)  a 13. cikkel összhangban kidolgozott éves halászati kapacitásgazdálkodási terv;

c)  a 14. cikkel összhangban kidolgozott éves ellenőrző vizsgálati terv; valamint

d)  a 15. cikkel összhangban kidolgozott éves tenyésztésszervezési terv.

(2)  A Bizottság összegyűjti az (1) bekezdésben említett terveket, majd felhasználja azokat az éves uniós halászati terv elkészítéséhez. A Bizottság az uniós tervet – az ICCAT általi megvitatás és jóváhagyás céljából – minden év február 15-éig megküldi az ICCAT titkárságának.

(3)  Abban az esetben, ha egy tagállam az (1) bekezdésben említett tervek bármelyikét nem nyújtja be a Bizottságnak az e bekezdésben meghatározott határidőn belül, a Bizottság dönthet úgy, hogy az uniós tervet az érintett tagállam tervei nélkül továbbítja az ICCAT titkárságának. Az érintett tagállam kérésére a Bizottság igyekszik figyelembe venni az (1) bekezdésben említett valamelyik tervet, amennyiben azt az említett bekezdésben meghatározott határidő után, de a (2) bekezdésben meghatározott határidő előtt nyújtották be. Ha egy tagállam által benyújtott valamely terv nem felel meg e rendelet éves halászati, kapacitásgazdálkodási, ellenőrző vizsgálati, illetve tenyésztésszervezési tervekre vonatkozó rendelkezéseinek, és olyan súlyos hibát tartalmaz, amely ahhoz vezethet, hogy az ICCAT bizottsága nem hagyja jóvá az uniós éves tervet, a Bizottság dönthet úgy, hogy az uniós éves tervet az érintett tagállam tervei nélkül továbbítja az ICCAT titkárságának. A Bizottság a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatja az érintett tagállamot, és az e tagállam által benyújtott esetleges felülvizsgált terveket igyekszik belefoglalni az uniós tervbe vagy annak módosításaiba, feltéve, hogy azok megfelelnek e rendelet éves halászati, kapacitásgazdálkodási, ellenőrző vizsgálati, illetve tenyésztésszervezési tervekre vonatkozó rendelkezéseinek.

III. FEJEZET

Technikai intézkedések

17. cikk

Halászati idények

(1)  Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren a május 26. és július 1. közötti időszakban engedélyezett a kékúszójú tonhal erszényes kerítőhálóval történő halászata.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve Ciprus és Görögország a 11. cikkben említett éves halászati terveiben kérheti, hogy a lobogója alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók május 15-től július 1-jéig folytathassanak kékúszójútonhal-halászatot a Földközi-tenger keleti térségében (37.3.1. és 37.3.2. számú FAO halászati terület).

(3)  Az (1) bekezdéstől eltérve Horvátország az 11. cikkben említett éves halászati terveiben kérheti, hogy a lobogója alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók tenyésztés céljából július 15-ig folytathassanak kékúszójútonhal-halászatot az Adriai-tengeren (37.2.1. számú FAO halászati terület).

(4)  Az (1) bekezdéstől eltérve, ha egy adott tagállam bizonyítani tudja a Bizottságnak, hogy az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren kékúszójú tonhalra halászó erszényes kerítőhálós hajóinak egy része az időjárási körülmények miatt egy adott évben nem tudta kihasználni rendes halászati napjait, akkor az adott tagállam dönthet úgy, hogy az említett helyzetben lévő egyes erszényes kerítőhálós hajók esetében az (1) bekezdésben említett halászati idényt az elveszített napok számával, de legfeljebb 10 nappal meghosszabbítja▌. Az érintett hajók, illetve közös halászati művelet esetében az összes érintett hajó kikötőben maradását megfelelő módon – időjárás-jelentésekkel és VMS-adatokkal alátámasztva – igazolni kell.

(5)  Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren a január 1. és május 31. közötti időszakban megengedett a kékúszójú tonhal nagy méretű nyílt vízi horogsoros hajókkal történő halászata.

(6)  A tagállamok az erszényes kerítőhálós hajóktól és a nagy méretű nyílt vízi horogsoros hajóktól eltérő hajókat tartalmazó flottáik részére az éves halászati terveikben határozzák meg a halászati idényeket.

18. cikk

Kirakodási kötelezettség

E fejezet rendelkezései nem érintik az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkét és az azzal kapcsolatban alkalmazandó eltéréseket.

19. cikk

Minimális állományvédelmi referenciaméret

(1)  Tilos olyan kékúszójú tonhalat kifogni, fedélzeten tartani, átrakni, áthelyezni, kirakodni, szállítani, tárolni, értékesíteni, eladásra kiállítani vagy felkínálni, ideértve a járulékos fogásként vagy rekreációs célú halászat keretében fogott kékúszójú tonhalakat is, amelyek tömege 30 kg-nál kisebb, vagy hossza nem éri el (a farok tövéig mérve) a 115 cm-t.

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérve a kékúszójú tonhal minimális állományvédelmi referenciamérete 8 kg vagy 75 cm (a farok tövéig mérve) a következő esetekben:

a)  az Atlanti-óceán keleti részén csalival halászó hajóval vagy pergetett horogsoros hajóval kifogott kékúszójú tonhal;

b)  a Földközi-tengeren folytatott, friss hal kifogására irányuló halászat keretében, kisüzemi part menti hajókkal – csalival halászó hajókkal, horogsoros hajókkal vagy kézi horogsoros hajókkal – kifogott kékúszójú tonhal; valamint

c)  az Adriai-tengeren Horvátország lobogója alatt közlekedő hajók által tenyésztés céljából kifogott kékúszójú tonhal.

(3)  A (2) bekezdésben említett eltérésre vonatkozó egyedi feltételeket az I. melléklet tartalmazza.

(4)  A tagállamok halászati engedélyt adnak ki az I. melléklet (2) és (3) bekezdésében említett eltérések alapján halászatot folytató hajók számára. Az érintett hajókat fel kell tüntetni a fogóhajók 26. cikkben említett jegyzékében.

(5)  Az e cikkben meghatározott minimális referenciaméret alatti, elpusztult állapotban visszadobott halakat bele kell számítani a tagállam kvótájába.

20. cikk

A minimális referenciaméret alatti véletlen fogások

(1)  A 19. cikk (1) bekezdésétől eltérve, a kékúszójú tonhal aktív halászatában részt vevő fogóhajók és csapdák esetében legfeljebb a fogások számának 5%-ában engedélyezettek a 8 és 30 kg közötti tömegű, illetve a (farok tövéig mérve) 75 és 115 cm közötti hosszúságú kékúszójú tonhalak véletlen fogásai.

(2)  Az (1) bekezdésben említett 5%-os arányt az egyes halászati műveleteket követően az adott hajó fedélzetén vagy a csapdában tárolt összes kékúszójútonhal-fogás alapján kell kiszámítani.

(3)  A véletlen fogásokat le kell vonni a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam kvótájából.

(4)  A minimális referenciaméret alatti kékúszójú tonhal véletlen fogásai a 31., a 33., a 34. és a 35. cikk hatálya alá tartoznak.

21. cikk

Járulékos fogások

(1)  Kvótája keretében mindegyik tagállam rendelkezik a kékúszójú tonhal járulékos fogásairól, és erről halászati tervének benyújtásakor tájékoztatja a Bizottságot.

(2)  A járulékos fogások engedélyezett arányát, amely nem haladhatja meg az egyes halászati utakat követően a fedélzeten tárolt összes fogás 20%-át, valamint az említett járulékos fogásoknak a fedélzeten található teljes fogásmennyiséghez viszonyított aránya kiszámításához használt módszertant egyértelműen meg kell határozni a 11. cikkben említett éves halászati tervben. A járulékos fogások százalékos aránya tömegben vagy egyedszámban számítható ki. Az egyedszámalapú kiszámítás kizárólag az ICCAT által szabályozott tonhalfajokra és makrahalalkatúakra alkalmazandó. A kisüzemi part menti hajókból álló flotta esetében a járulékos fogások engedélyezett szintje éves alapon is kiszámítható.

(3)  Az elpusztult kékúszójú tonhalak fedélzeten tartott vagy visszadobott járulékos fogásainak teljes mennyiségét le kell vonni a lobogó szerinti tagállam kvótájából, valamint a 31. és 32. cikkel összhangban fel kell jegyezni és be kell jelenteni a Bizottságnak.

(4)  A kékúszójútonhal-kvótával nem rendelkező tagállamok esetében az érintett járulékos fogásokat a kékúszójú tonhal járulékos fogásaira – az EUMSZ 43. cikke (3) bekezdésével és az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkével összhangban – megállapított uniós külön kvótából kell levonni.

(5)  Miután egy tagállam kimerítette a számára kiosztott teljes kvótát, kékúszójú tonhal fogása a továbbiakban nem engedélyezett a tagállam lobogója alatt közlekedő hajók számára, és az adott tagállamnak meg kell hoznia a járulékos fogásként kifogott kékúszójú tonhalak visszaengedésének biztosításához szükséges intézkedéseket. Amennyiben a kékúszójú tonhal járulékos fogásaira vonatkozó, az EUMSZ 43. cikke (3) bekezdésével és az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkével összhangban megállapított uniós külön kvóta kimerült, a kékúszójú tonhal fogása a továbbiakban nem engedélyezett a kékúszójútonhal-kvótával nem rendelkező tagállamok lobogói alatt közlekedő hajók számára, és az érintett tagállamoknak meg kell hozniuk a járulékos fogásként kifogott kékúszójú tonhalak visszaengedésének biztosításához szükséges intézkedéseket. Ilyen esetekben tilos az elpusztult kékúszójú tonhalak feldolgozása és kereskedelmi hasznosítása, és minden fogást nyilvántartásba kell venni. A tagállamok az elpusztult kékúszójú tonhalak ilyen járulékos fogásainak mennyiségére vonatkozó információkat évente megküldik a Bizottságnak, amely továbbítja ezeket az információkat az ICCAT titkárságának.

(6)  A kékúszójú tonhal aktív halászatával nem foglalkozó hajóknak a kékúszójú tonhal fedélzeten tartott bármilyen mennyiségét egyértelműen el kell különíteniük a többi fajtól, hogy az ellenőrző hatóságok ellenőrizni tudják az e cikknek való megfelelést. Ezek a járulékos fogások értékesíthetők, amennyiben tartozik hozzájuk eBCD.

22. cikk

Légi eszközök használata

A kékúszójú tonhal felkutatására tilos légi eszközöket, például repülőgépeket, helikoptereket vagy más típusú pilóta nélküli légi járműveket használni.

IV. FEJEZET

Rekreációs célú halászat

23. cikk

A rekreációs célú halászatra vonatkozó külön kvóták

(1)  Valamennyi kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállam szabályozza a rekreációs célú halászatot azáltal, hogy a hajóknak rekreációs célú halászat folytatása céljából külön kvótákat oszt ki. Az ilyen kiosztás során az esetleg elpusztult kékúszójú tonhalakat is figyelembe kell venni, a „fogd ki és engedd vissza” horgászat során elpusztult egyedekre is kiterjedően. A tagállamok halászati terveik benyújtásakor tájékoztatják a Bizottságot a rekreációs célú halászat folytatása céljából kiosztott kvótáról.

(2)  Az elpusztult kékúszójú tonhalak fogásait be kell jelenteni, és le kell vonni a tagállam kvótájából.

24. cikk

A rekreációs célú halászatra vonatkozó külön feltételek

(1)  A rekreációs célú halászatra vonatkozó kékúszójútonhal-kvótával rendelkező valamennyi tagállam szabályozza a rekreációs célú halászatot azáltal, hogy a hajóknak rekreációs célú halászat folytatása céljából halászati engedélyeket bocsát ki. Az ICCAT kérésére a tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátják a kékúszójú tonhal fogására vonatkozó halászati engedéllyel rendelkező rekreációs célú hajók jegyzékét. A Bizottság által az ICCAT-nak elektronikus úton benyújtandó jegyzék a következő információkat tartalmazza minden hajóra vonatkozóan:

a)  a hajó neve,

b)  nyilvántartási száma,

c)  ICCAT nyilvántartási száma (ha van),

d)  esetleges korábbi neve(i), valamint

e)  a tulajdonos(ok) és üzemeltető(k) neve és címe.

(2)  rekreációs célú halászat keretében tilos hajónként és naponta egynél több kékúszójú tonhalat kifogni, a fedélzeten tartani, átrakni vagy kirakodni.

(3)  A rekreációs célú halászat során kifogott kékúszójú tonhalat tilos forgalomba hozni.

(4)  A tagállamok nyilvántartják a rekreációs célú halászatra vonatkozó fogási adatokat, ezen belül az egyes kékúszójútonhal-egyedek tömegét és – amennyiben lehetséges – hosszát, és minden évben június 30-ig közlik a Bizottsággal a megelőző év adatait. A Bizottság továbbítja ezeket az információkat az ICCAT titkárságának.

(5)  Az egyes tagállamok meghoznak minden szükséges intézkedést annak a lehető legnagyobb mértékű biztosítására, hogy a rekreációs célú halászat során élve kifogott kékúszójú tonhalakat – különösen a növendékegyedeket – visszaengedjék a tengerbe. A kékúszójú tonhalat egészben, kopoltyú nélkül és/vagy kibelezve kell kirakodni.

25. cikk

Fogás, címkézés és visszaengedés

(1)  A 23. cikk (1) bekezdésétől eltérve, a kizárólag sporthorgászatot folytató hajók számára az Atlanti-óceán északkeleti részén „fogd ki és engedd vissza” horgászatot engedélyező tagállamok korlátozott számú, sporthorgászatot folytató hajó számára külön kvóta kiosztása nélkül is engedélyezhetik kizárólag kékúszójú tonhalak „fogás, címkézés és visszaengedés” céljából történő horgászatát. Az ilyen hajóknak egy tudományos kutatási program égisze alatt működő kutatóintézet tudományos projektjének keretében kell működniük. A projekt eredményeiről tájékoztatni kell a lobogó szerinti tagállam illetékes hatóságait.

(2)  Az ICCAT kékúszójú tonhalra vonatkozó kutatási programja keretében tudományos kutatást folytató hajók tevékenysége nem tekinthető az (1) bekezdésben említett „fogási, címkézési és visszaengedési” tevékenységnek.

(3)  A „fogási, címkézési és visszaengedési” tevékenységeket engedélyező tagállamok:

a)  a 12. és 15. cikkben említett halászati és ellenőrző vizsgálati terveik szerves részeként benyújtják e tevékenységek és a rájuk alkalmazandó intézkedések leírását;

b)  szorosan nyomon követik az érintett hajók tevékenységét annak biztosítása érdekében, hogy azok megfeleljenek e rendelet rendelkezéseinek;

c)  gondoskodnak arról, hogy a címkézési és visszaengedési műveleteket képzett személyzet végezze a példányok magas túlélési arányának biztosítása érdekében; valamint

d)  minden évben, legalább 50 nappal az SCRC következő évi ülése előtt jelentést nyújtanak be a Bizottságnak az elvégzett tudományos tevékenységekről. A Bizottság az SCRS következő évi ülése előtt 60 nappal továbbítja a jelentést az ICCAT-nak.

(4)  Minden olyan kékúszójú tonhalat, amely a „fogás, címkézés és visszaengedés” során elpusztul, jelenteni kell és le kell vonni a lobogó szerinti tagállam kvótájából.

V. FEJEZET

Ellenőrzési intézkedések

I. SZAKASZ

Hajók és csapdák jegyzékei és nyilvántartásai

26. cikk

Hajók és csapdák jegyzékei és nyilvántartásai

(1)  A tagállamok minden évben elektronikus úton, az engedélyezési időszak kezdete előtt egy hónappal, az adatok és információk benyújtására vonatkozó ICCAT-iránymutatások(26) legutóbbi változatában meghatározott formátumban benyújtják a Bizottságnak a következő hajójegyzékeket:

a)  a kékúszójú tonhal aktív halászatára engedéllyel rendelkező összes fogóhajó jegyzéke; valamint

b)  a kékúszójútonhal-állományok kereskedelmi kiaknázására használt összes egyéb halászhajó jegyzéke.

A Bizottság ezeket az információkat a halászati tevékenység megkezdése előtt 15 nappal megküldi az ICCAT titkárságának annak érdekében, hogy e hajókat felvegyék az ICCAT-nak az engedéllyel rendelkező hajókról vezetett nyilvántartásába, valamint adott esetben a legalább 20 méter teljes hosszúságú, az egyezmény hatálya alá tartozó területen engedéllyel rendelkező hajókról vezetett nyilvántartásába.

(2)  Egy adott halászhajó egy naptári évben az (1) bekezdésben említett mindkét jegyzékben szerepelhet, azonban nem egyidejűleg.

(3)  Az ▌(1) bekezdés a) és b) pontja szerinti hajókra vonatkozó információknak tartalmazniuk kell a hajó nevét és az (EU) 2017/218 bizottsági végrehajtási rendelet(27) I. melléklete szerinti uniós flottanyilvántartási számot.

(4)  A Bizottság visszamenőleg nem fogadja el a jegyzékek benyújtását.

(5)  Az (1) és a (3) bekezdésben említett jegyzékek bármilyen utólagos, a naptári év során eszközölt módosítása csak akkor fogadható el, ha a bejelentett halászhajó indokolt működési okok vagy vis maior miatt nem tud részt venni a halászati tevékenységben. Ilyen esetekben az érintett tagállam haladéktalanul tájékoztatja erről a tényről a Bizottságot, és megadja az alábbiakat:

a)  az adott halászhajó helyettesítésére szánt halászhajó(k) részletes adatai; valamint

b)  a helyettesítés indokának részletes leírása, valamint a vonatkozó bizonyítékok és igazolások.

(6)  A Bizottság szükség esetén az év folyamán módosítja az (1) bekezdésben említett hajókra vonatkozó információkat azáltal, hogy az (EU) 2017/2403 rendelet 7. cikkének (6) bekezdésével összhangban naprakész információkat küld az ICCAT titkárságának.

27. cikk

Hajók halászati engedélye

(1)  A tagállamok halászati engedélyeket adnak ki a 26. cikk (1) és (5) bekezdésében említett jegyzékek egyikében szereplő hajók számára. A halászati engedélyeknek tartalmazniuk kell legalább a VII. mellékletben meghatározott információkat, és az említett mellékletben meghatározott formátumot kell követniük. A tagállam garantálja a halászati engedélyben szereplő információk pontosságát és az ebben a rendeletben foglalt szabályokkal való összhangját.

(2)  A 21. cikk (6) bekezdésének sérelme nélkül, a 26. cikk (1) bekezdésében említett ICCAT-nyilvántartásba fel nem vett uniós halászhajók nem kaphatnak engedélyt a kékúszójú tonhalnak az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren történő halászatára, fedélzeten való tárolására, átrakására, szállítására, áthelyezésére, feldolgozására és kirakodására.

(3)  Amikor egy hajó egyéni kvótája kimerítettnek tekinthető, a lobogó szerinti tagállam visszavonja a kékúszójú tonhalra vonatkozó halászati engedélyét, és előírhatja a hajó számára, hogy haladéktalanul fusson be egy, a tagállam által kijelölt kikötőbe.

28. cikk

A kékúszójú tonhal halászatára engedélyezett csapdák jegyzéke és nyilvántartása

(1)  Az egyes tagállamok halászati terveik részeként, elektronikus úton elküldik a Bizottságnak azon csapdák jegyzékét, amelyek tekintetében engedélyezett a kékúszójú tonhalnak az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren folytatott halászata. A Bizottság továbbítja ezeket az információkat az ICCAT titkárságának azzal a céllal, hogy a szóban forgó csapdákat felvegyék a kékúszójú tonhal halászatára engedélyezett csapdákra vonatkozó ICCAT-nyilvántartásba.

(2)  A tagállamok halászati engedélyeket adnak ki az (1) bekezdésben említett jegyzékben szereplő csapdákra. A halászati engedélyek a VII. mellékletben meghatározott formátumot követik és legalább az ott meghatározott információkat tartalmazzák. A tagállam garantálja a halászati engedélyben szereplő információk pontosságát és az ebben a rendeletben foglalt szabályokkal való összhangját.

(3)  A kékúszójú tonhal halászatára engedélyezett csapdákra vonatkozó ICCAT-nyilvántartásban nem szereplő uniós csapdák számára nem adható engedély kékúszójú tonhalaknak az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren folytatott halászatára. Ilyen csapdákkal fogott kékúszójú tonhalakat tilos a fedélzeten tartani, áthelyezni, ketrecbe helyezni vagy kirakodni.

(4)  A lobogó szerinti tagállam visszavonja a tonhalcsapdák számára a kékúszójú tonhalra vonatkozóan kiadott halászati engedélyt, amikor úgy ítéli meg, hogy a hozzájuk tartozó kvóta kimerült.

29. cikk

A halászati tevékenységekre vonatkozó információk

(1)  A tagállamok minden év július 15-éig részletes tájékoztatást nyújtanak a Bizottságnak az előző halászati évben az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren ejtett kékúszójútonhal-fogásokról. A Bizottság ezeket az információkat minden év július 31-éig továbbítja az ICCAT-nak. Ezek az információk a következők:

a)  az egyes fogóhajók neve és ICCAT-száma;

b)  az egyes fogóhajók engedélyének/engedélyeinek érvényességi ideje;

c)  az egyes fogóhajók összes fogása az engedély(ek) érvényességének teljes időtartama alatt, ideértve azt az esetet is, ha nem volt fogás;

d)  az egyes fogóhajók által az engedély(ek) érvényességének teljes időtartama alatt az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren halászattal töltött napok száma; valamint

e)  az engedély érvényességi idején kívül ejtett összes fogás (járulékos fogások).

(2)  A tagállamok az alábbi információkat küldik el a Bizottságnak a lobogójuk alatt közlekedő azon halászhajókra vonatkozóan, amelyek nem kaptak engedélyt a kékúszójú tonhal aktív halászatára az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren, de járulékos fogásként kékúszójú tonhalat ejtettek:

a)  a hajó neve és ICCAT-száma vagy – amennyiben az ICCAT nyilvántartásában nem szerepel – nemzeti lajstromozási száma; valamint

b)  a hajó összes kékúszójútonhal-fogása.

(3)  A tagállamok eljuttatnak a Bizottságnak minden információt azokról a hajókról, amelyek nem szerepelnek az (1) és a (2) bekezdésben, de amelyekről ismert vagy feltételezhető, hogy az Atlanti-óceán keleti részén vagy a Földközi-tengeren kékúszójú tonhalra halásztak. A Bizottság azonnal továbbítja ezeket az információkat az ICCAT titkárságának, amint rendelkezésre állnak.

30. cikk

Közös halászati műveletek

(1)  A kékúszójú tonhalra irányuló közös halászati műveletek csak akkor engedélyezhetők, ha a lobogó szerinti tagállam(ok) engedélyt ad(nak) az ilyen műveletekben részt vevő hajóknak. Az engedélyezéshez minden erszényes kerítőhálós hajónak rendelkeznie kell a kékúszójú tonhal halászatához szükséges felszereléssel, egyéni kvótával, és meg kell felelnie a 32. cikkben meghatározott jelentéstételi kötelezettségeknek.

(2)  A közös halászati műveletekre kiosztott kvótának meg kell egyeznie a részt vevő erszényes kerítőhálós hajóknak kiosztott kvóták összegével.

(3)  Az uniós erszényes kerítőhálós hajók nem folytathatnak közös halászati műveleteket más szerződő felek erszényes kerítőhálós hajóival.

(4)  A közös halászati műveletben való részvétel engedélyezése iránti kérelem formanyomtatványát a IV. melléklet tartalmazza. Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a közös halászati műveletben részt vevő erszényes kerítőhálós hajó(i)tól begyűjtse a következő információkat:

a)  az engedélyezésre váró közös halászati műveletek időtartama;

b)  az érintett gazdasági szereplők azonosítását lehetővé tevő adatok;

c)  az egyes hajók kvótái;

d)  az érintett fogásoknak a hajók közötti elosztási kulcsa; valamint

e)  a rendeltetési hely szerinti halgazdaságokra vonatkozó információk.

(5)  A tagállamok legalább 10 nappal a közös halászati művelet megkezdése előtt megküldik a Bizottságnak a (4) bekezdésben említett információkat a IV. mellékletben meghatározott formátumban. A Bizottság ezeket az információkat legalább 5 nappal a halászati művelet megkezdése előtt továbbítja az ICCAT titkárságának és a közös halászati műveletben közreműködő többi halászhajó lobogó szerinti államának.

(6)  Vis maior esetén az (5) bekezdésben meghatározott határidők nem érvényesek a rendeltetési hely szerinti halgazdaságokra vonatkozó információkra. Ilyen esetekben a tagállamok a lehető legrövidebb időn belül benyújtják a Bizottságnak a frissített információkat, a vis maiort okozó események leírásával együtt. A Bizottság továbbítja ezeket az információkat az ICCAT titkárságának.

2. SZAKASZ

Fogásnyilvántartás

31. cikk

Nyilvántartási követelmények

(1)  Az uniós fogóhajók parancsnoka az 1224/2009/EK rendelet 14., 15., 23. és 24. cikkével, valamint e rendelet II. mellékletének A. részével összhangban halászati naplót vezet a műveleteiről.

(2)  Az uniós vontatóhajók, kisegítő hajók és feldolgozóhajók parancsnokai a II. melléklet B., C. és D. részében szereplő követelményeknek megfelelően kötelesek feljegyezni tevékenységeiket.

32. cikk

A hajóparancsnokok és a csapdák üzemeltetői által küldött fogási jelentések

(1)  Az aktív halászatot folytató uniós fogóhajók parancsnokai a kékúszójú tonhal halászatára vonatkozó engedély teljes időtartama alatt elektronikus úton napi fogási jelentéseket küldenek a lobogójuk szerinti tagállamnak. A kikötőben tartózkodó hajók számára nem kötelezőek ezek a jelentések, kivéve, ha közös halászati műveletben vesznek részt. A jelentésekben megadott adatoknak, melyeket a hajónaplóból kell átvenni, magukban kell foglalniuk az egyezmény hatálya alá tartozó területen folytatott kékúszójútonhal-halászat napját, időpontját és helyét (földrajzi szélesség és hosszúság), valamint a kifogott halak tömegét és egyedszámát, beleértve a visszaengedéseket és az elpusztult egyedek visszadobását is. A hajóparancsnokok a III. mellékletben meghatározott vagy a tagállam által előírt formátumban küldik el a jelentéseket.

(2)  Az erszényes kerítőhálós hajók parancsnokai minden egyes halászati műveletre vonatkozóan elkészítik az (1) bekezdésben említett napi jelentéseket, ideértve az olyan műveleteket is, amelyek alkalmával nem volt fogás. A hajóparancsnok vagy meghatalmazott képviselői greenwichi középidő szerint 9:00 óráig elküldik az előző napra vonatkozó jelentéseiket a lobogó szerinti tagállamnak.

(3)  A kékúszójú tonhal aktív halászatában részt vevő csapdák üzemeltetői vagy azok meghatalmazott képviselői is napi jelentéseket készítenek, amelyeket a kékúszójú tonhal halászatára vonatkozó engedélyük teljes időtartama alatt 48 órás határidőn belül, elektronikus úton juttatnak el a lobogó szerinti tagállamhoz. Ezek a jelentések tartalmazzák a csapda ICCAT-nyilvántartási számát, a fogás dátumát és időpontját, a kifogott kékúszójú tonhalak tömegét és egyedszámát, beleértve azokat az eseteket is, amikor nem történt fogás, valamint a visszaengedéseket és az elpusztult egyedek visszadobását. Ezeket az információkat a III. mellékletben meghatározott formátumban kell elküldeni.

(4)  Az erszényes kerítőhálós hajóktól eltérő halászhajók parancsnokai minden kedden, legkésőbb greenwichi középidő szerint 12:00 óráig továbbítják a lobogójuk szerinti tagállamnak az (1) bekezdésben említett jelentéseiket az előző vasárnap véget ért hétre vonatkozóan.

3. SZAKASZ

Kirakodási és átrakási műveletek

33. cikk

Kijelölt kikötők

(1)  Minden kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállam kijelöli azokat a kikötőket, ahol engedélyezi a kékúszójú tonhalak kirakodását vagy átrakását. A kijelölt kikötőkre vonatkozó információkat bele kell foglalni a 11. cikkben említett éves halászati tervbe. A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot a kijelölt kikötőkre vonatkozó információk bármiféle módosításáról. A Bizottság az említett információkat haladéktalanul továbbítja az ICCAT titkárságának.

(2)  Ahhoz, hogy egy kikötő megkapja a kijelölt kikötői státuszt, a kikötő szerinti tagállamnak gondoskodnia kell a következő feltételek teljesüléséről:

a)  meghatározott kirakodási és átrakási idők;

b)  meghatározott kirakodási és átrakási helyek; valamint

c)  olyan ellenőrző vizsgálati és felügyeleti eljárások, amelyek a 35. cikkel összhangban az összes kirakodási és átrakási időben, valamint az összes kirakodási és átrakási helyen biztosítják az ellenőrzést.

(3)  A szerződő felek és a tagállamok által kijelölt kikötőkön kívül mindenhol tilos az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren halászott kékúszójú tonhal bármilyen mennyiségének fogóhajókból, valamint feldolgozóhajókból és kisegítő hajókból történő kirakodása vagy átrakása. Kivételes esetben a csapdából/ketrecből lehalászott elpusztult kékúszójú tonhalakat kisegítő hajóval egy feldolgozóhajóra lehet szállítani, amennyiben erre az ellenőrző hatóság jelenlétében kerül sor.

34. cikk

A kirakodások előzetes bejelentése

(1)  A 26. cikkben említett hajójegyzékben szereplő, legalább 12 méter hosszúságú uniós halászhajók parancsnokaira az 1224/2009/EK rendelet 17. cikke alkalmazandó. Az 1224/2009/EK rendelet 17. cikke szerinti előzetes értesítést el kell küldeni a használni kívánt kikötő vagy kirakodóhely szerinti tagállam (ideértve a lobogó szerinti tagállamot is) vagy szerződő fél illetékes hatóságának.

(2)  A 26. cikkben említett hajójegyzékben szereplő, 12 méternél kisebb hosszúságú uniós halászhajók, valamint a feldolgozóhajók és kisegítő hajók parancsnoka vagy annak képviselője a kikötőbe érkezés várható időpontja előtt legalább négy órával bejelenti a használni kívánt kikötő vagy kirakodóhely szerinti tagállam (ideértve a lobogó szerinti tagállamot is) vagy szerződő fél illetékes hatóságának legalább a következő információkat:

a)  az érkezés várható időpontja;

b)  a fedélzeten tárolt kékúszójú tonhal becsült mennyisége;

c)  arra a földrajzi területre vonatkozó információ, ahol a fogás történt;

d)  a halászhajó külső azonosító száma és neve.

(3)  Amennyiben az alkalmazandó uniós jogszabályok lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy a várható érkezési időpontot megelőző négy órás időszaknál rövidebb értesítési határidőt alkalmazzanak, a fedélzeten tárolt kékúszójú tonhal becsült mennyisége érkezés előtt, az alkalmazandó értesítési határidő szerinti időpontban is bejelenthető. Ha a halászterület kevesebb mint négy órányi távolságra van a kikötőtől, a fedélzeten tárolt kékúszójú tonhal becsült mennyisége az érkezés előtt bármikor módosítható.

(4)  A kikötő szerinti tagállam hatóságai nyilvántartást vezetnek a folyó évre vonatkozó összes előzetes értesítésről.

(5)  A kikötő szerinti tagállam illetékes ellenőrző hatóságai minden Unióban történő kirakodást ellenőriznek, egy bizonyos százalékukat pedig a kvótát, a flotta méretét és a halászati erőkifejtést figyelembe vevő kockázatértékelési rendszer alapján ellenőrző vizsgálatnak vetik alá. Az egyes tagállamok által elfogadott ellenőrzési rendszerek valamennyi részletét ismertetni kell a 14. cikkben említett éves ellenőrző vizsgálati tervben.

(6)  Az uniós fogóhajó parancsnoka – a hajó teljes hosszától függetlenül – a kirakodás befejezését követő 48 órán belül kirakodási nyilatkozatot nyújt be a kirakodás helye szerinti tagállam vagy szerződő fél illetékes hatóságainak és a lobogója szerinti tagállamnak. A fogóhajó parancsnoka felel a nyilatkozat teljességéért és pontosságáért, amelyet igazolnia is kell. A kirakodási nyilatkozatban szerepelnie kell legalább a kirakodott kékúszójú tonhalak mennyiségének és a fogási területnek. A kirakodott fogásokat kivétel nélkül le kell mérni. A kikötő szerinti tagállam a kirakodás befejezése után 48 órával kirakodási jelentést küld a lobogó szerinti tagállam vagy szerződő fél hatóságainak.

35. cikk

Átrakási műveletek

(1)  A fedélzetükön kékúszójú tonhalat szállító uniós halászhajók, vagy uniós vizeken halászó harmadik országbeli hajók számára a tengeren végzett átrakás minden körülmények között tilos.

(2)  Az (EU) 2017/2107 rendelet 52. cikkének (2) és (3) bekezdésében, valamint 54. és 57. cikkében meghatározott követelmények sérelme nélkül a halászhajók kizárólag az e rendelet 33. cikkében említett kijelölt kikötőkben rakhatják át a kékúszójútonhal-fogásokat.

(3)  A fogadó halászhajó parancsnoka vagy annak képviselője a kikötőbe érkezés várható időpontja előtt legalább 72 órával átadja a kikötő szerinti állam illetékes hatóságainak az V. mellékletben szereplő átrakási nyilatkozatmintában felsorolt információkat. Minden átrakáshoz az érintett átrakó halászhajó lobogója szerinti tagállam vagy szerződő fél előzetes engedélye szükséges. Emellett az átrakó hajó parancsnoka az átrakáskor tájékoztatja a hajó lobogója szerinti tagállamot vagy szerződő felet az V. mellékletben előírt időpontokról.

(4)  A kikötő szerinti tagállam az érkezéskor átvizsgálja az átvevő hajót, és ellenőrzi az átrakási művelethez kapcsolódó mennyiségeket és dokumentumokat.

(5)  Az uniós halászhajók parancsnokai az átrakás befejezését követő 15 napon belül kitöltik és továbbítják a lobogójuk szerinti tagállamnak az ICCAT átrakási nyilatkozatot. Az átrakó halászhajók parancsnokai az V. melléklettel összhangban kitöltik az ICCAT átrakási nyilatkozatot. Az átrakási nyilatkozatnak tartalmaznia kell az eBCD hivatkozási számát az abban foglalt adatok keresztellenőrzésének megkönnyítése céljából.

(6)  A kikötő szerinti állam az átrakás befejezését követő 5 napon belül átrakási jelentést küld az átrakó halászhajó lobogója szerinti tagállam vagy szerződő fél hatóságának.

(7)  A kijelölt kikötő szerinti tagállamok illetékes hatóságai minden átrakást ellenőriznek.

4. SZAKASZ

Jelentéstételi kötelezettségek

36. cikk

Heti mennyiségi jelentések

Az egyes tagállamok heti fogási jelentéseket küldenek a Bizottságnak▌. E jelentéseknek a csapdákra, az erszényes kerítőhálós hajókra és az egyéb fogóhajókra vonatkozóan a 32. cikkben előírt adatokat kell tartalmazniuk. Az információkat halászeszköztípus szerinti bontásban kell benyújtani▌. A Bizottság ezeket az információkat haladéktalanul továbbítja az ICCAT titkárságának.

37. cikk

Értesítés a kvóta kimerítéséről

(1)  Az 1224/2009/EK rendelet 34. cikkének teljesítése mellett az egyes tagállamok tájékoztatják a Bizottságot, amikor egy meghatározott halászeszközcsoport tekintetében megállapított kvóta felhasználása eléri a 80 %-ot.

(2)  Az 1224/2009/EK rendelet 35. cikkének teljesítése mellett az egyes tagállamok tájékoztatják a Bizottságot, amikor valamely halászeszközcsoport, közös halászati művelet vagy erszényes kerítőhálós hajó vonatkozásában megállapított kvóta kimerítettnek minősül. Ehhez az információhoz mellékelni kell az azt igazoló hivatalos dokumentumokat, hogy a tagállam a flotta, a halászeszközcsoport, a közös halászati művelet vagy az egyéni kvótával rendelkező hajók vonatkozásában halászati tilalmat rendelt el vagy hajókat hívott vissza, valamint egyértelműen meg kell jelölni a tilalom dátumát és idejét.

(3)  A Bizottság tájékoztatja az ICCAT titkárságát a kékúszójú tonhalra vonatkozó uniós kvóta kimerítésének időpontjáról.

5. SZAKASZ

Megfigyelői programok

38. cikk

Nemzeti megfigyelői program

(1)  Mindegyik tagállam biztosítja, hogy a kékúszójú tonhal aktív halászatában részt vevő hajókon és csapdákon tartózkodó, hivatalos azonosító okmánnyal rendelkező nemzeti megfigyelők tevékenysége legalább a következőkre kiterjedjen:

a)  az aktív, nyílt tengeri vonóhálós halászhajóinak 20%-a (15 méteres hosszúság felett);

b)  az aktív halászatot folytató hosszú horogsoros halászhajóinak 20%-a (15 méteres hosszúság felett);

c)  az aktív, csalit használó halászhajóinak 20%-a (15 méteres hosszúság felett);

d)  vontatóhajóinak 100%-a;

e)  a csapdákból történő lehalászási műveletek 100%-a.

Azok a tagállamok, amelyek ötnél kevesebb, az első albekezdés a), b) és c) pontjában felsorolt kategóriákba tartozó és a kékúszójú tonhal aktív halászatára engedéllyel rendelkező fogóhajóval rendelkeznek, biztosítják, hogy a nemzeti megfigyelők tevékenysége a hajók kékúszójú tonhal aktív halászatával töltött idejének legalább 20%-át lefedje.

(2)  A nemzeti megfigyelők feladatai elsősorban a következők:

a)  a halászhajók és csapdák e rendeletnek való megfelelésének ellenőrzése;

b)  a halászati tevékenységekre vonatkozó információk rögzítése és jelentése, a következőkre kiterjedően:

a)  fogásmennyiség (beleértve a járulékos fogásokat is) és kifogáskori állapot (fedélzeten tartott, élve vagy elpusztult állapotban visszadobott);

b)  a fogás helyszíne a földrajzi hosszúság és szélesség megjelölésével;

c)  az ICCAT különböző halászeszközökről szóló kézikönyvében meghatározottaknak megfelelően a halászati erőkifejtés számszerűsítése (úgymint hálókivetések száma, horgok száma);

d)  a fogás dátuma;

c)  a hajónaplóban szereplő bejegyzések ellenőrzése;

d)  az ICCAT állományvédelmi intézkedéseit esetlegesen megsértő halászati tevékenységet folytató hajók észlelése és feljegyzése.

(3)  A (2) bekezdésben említett feladatok mellett a nemzeti megfigyelők tudományos munkát is végeznek, beleértve a szükséges adatoknak az SCRS iránymutatásai alapján történő begyűjtését.

(4)  Az egyes tagállamok megfigyelői programja keretében összegyűjtött adatokat és információkat a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani, amely elküldi azokat az SCRS-nek vagy adott esetben az ICCAT titkárságának.

(5)  Az (1)–(3) bekezdés alkalmazásában a tagállamok:

a)  gondoskodnak a megfigyelők időben és térben is reprezentatív elosztásáról annak biztosítása érdekében, hogy a Bizottság a fogásokkal, az erőkifejtéssel és egyéb tudományos és gazdálkodási vonatkozásokkal kapcsolatban megfelelő és helyes adatokat és információkat kapjon, figyelembe véve a flották és a halászati tevékenység jellemzőit;

b)  megbízható adatgyűjtési protokollokat biztosítanak;

c)  biztosítják, hogy a megfigyelők munkába állásuk előtt megfelelő képzésben részesüljenek és megszerezzék a szükséges jóváhagyást;

d)  a megvalósíthatóság határain belül biztosítják, hogy az egyezmény hatálya alá tartozó területen a hajók és csapdák tevékenységét a lehető legkisebb mértékben zavarják.

39. cikk

Az ICCAT regionális megfigyelői programja

(1)  A tagállamok biztosítják az ICCAT e cikkben és a VIII. mellékletben meghatározott regionális megfigyelői programjának hatékony végrehajtását.

(2)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy egy regionális ICCAT-megfigyelő jelen legyen:

a)  a kékúszójú tonhal halászatára engedéllyel rendelkező valamennyi erszényes kerítőhálós hajón;

b)  minden alkalommal, amikor kékúszójú tonhalat erszényes kerítőhálós hajókról helyeznek át;

c)  minden alkalommal, amikor kékúszójú tonhalat csapdából szállítóketrecbe helyeznek át;

d)  minden alkalommal, amikor kékúszójú tonhalat valamely halgazdaságból egy másik halgazdaságba helyeznek át;

e)  minden alkalommal, amikor kékúszójú tonhalat halgazdaságokban ketrecbe helyeznek;

f)  minden alkalommal, amikor kékúszójú tonhalat halgazdaságokban lehalásznak; valamint

g)  amikor kékúszójú tonhalat tenyésztőketrecből visszaengednek a tengerbe.

(3)  Olyan erszényes kerítőhálós hajó, amelyen nem tartózkodik regionális ICCAT-megfigyelő, nem kaphat engedélyt kékúszójú tonhal halászatára.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy minden halgazdaságba kirendeljenek egy regionális ICCAT-megfigyelőt a ketrecbehelyezési műveletek teljes időtartamára. Vis maior esetén, és azt követően, hogy a tenyésztés helye szerinti tagállam megerősítette a vis maiornak minősülő körülményeket, a tenyésztési műveletek folytonosságának biztosítása érdekében egy regionális ICCAT-megfigyelő egyszerre több halgazdaságban is tevékenykedhet, amennyiben biztosított a megfigyelői feladatok megfelelő ellátása. A halgazdaságokért felelős tagállamnak azonban haladéktalanul kérnie kell egy további regionális megfigyelő kiküldését.

(5)  Az ICCAT regionális megfigyelőinek feladatai elsősorban a következők:

a)  a halászati és tenyésztési műveletek megfigyelése és nyomon követése az ICCAT vonatkozó állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseivel összhangban, beleértve a ketrecbe helyezés idején a sztereoszkopikus kamerafelvételekhez való hozzáférést, amely lehetővé teszi a hosszúság mérését és az alapján a tömeg becslését;

b)  az ICCAT áthelyezési nyilatkozatok és a BCD-k aláírása, amennyiben az azokban foglalt információk összhangban vannak saját észrevételeivel. Ellenkező esetben a regionális ICCAT-megfigyelő jelzi a jelenlétét és a nézeteltérés okait az áthelyezési nyilatkozatokon és a BCD-ken, külön megemlítve a be nem tartott szabály(oka)t vagy eljárás(oka)t;

c)  tudományos munkák végzése, az SCRS iránymutatásai alapján történő mintagyűjtést is beleértve.

(6)  A parancsnokok, a legénység, valamint a halgazdaságok, csapdák és hajók üzemeltetői semmilyen módon nem félemlíthetik meg a regionális megfigyelőket, illetve nem akadályozhatják, zavarhatják vagy befolyásolhatják őket feladataik ellátásában.

6. SZAKASZ

Áthelyezési műveletek

40. cikk

Áthelyezési engedély

(1)  Minden áthelyezési művelet előtt a fogó- vagy vontatóhajó parancsnoka vagy annak képviselője, illetve az áthelyezési művelet kiindulási pontjaként szolgáló halgazdaság vagy csapda üzemeltetője előzetes áthelyezési értesítést küld a lobogó szerinti tagállamnak, illetve a halgazdaságért vagy csapdáért felelős tagállamnak, amelyben feltünteti:

a)  a fogóhajó vagy halgazdaság vagy csapda nevét és ICCAT nyilvántartási számát;

b)  az áthelyezés várható idejét;

c)  a kékúszójú tonhal áthelyezni tervezett becsült mennyiségét;

d)  az áthelyezés helyszínére vonatkozó információt (földrajzi szélesség/hosszúság) és a ketrecek azonosító számát;

e)  a vontatóhajó nevét, a vontatott ketrecek számát és adott esetben az ICCAT nyilvántartási számot; valamint

f)  a kékúszójú tonhal rendeltetési helye szerinti kikötőt, halgazdaságot vagy ketrecet.

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában a tagállamok minden egyes szállítóketrechez egyedi azonosítószámot rendelnek. Ha egy adott halászati műveletnek megfelelő fogás áthelyezésekor több szállítóketrecet kell használni, csak egy áthelyezési nyilatkozatot szükséges benyújtani, de abban minden egyes szállítóketrec számát fel kell tüntetni, egyértelműen jelezve az egyes ketrecekben szállított kékúszójútonhal-mennyiséget.

(3)  A ketrecszámokat egyedi számozási rendszer alapján kell kiadni, és tartalmazniuk kell legalább a tenyésztés helye szerinti tagállamot azonosító háromjegyű alfanumerikus kódot és azt követően három számjegyet. Az egyedi ketrecszámok állandó érvényűek és nem vihetők át egyik ketrecről a másikra.

(4)  Az (1) bekezdésben említett tagállam minden egyes áthelyezési művelethez engedélyszámot rendel, amelyet közöl a halászhajó parancsnokával vagy adott esetben a csapda vagy a halgazdaság üzemeltetőjével. Az engedélyszám a tagállam hárombetűs kódjából, az évet jelölő négy számból, valamint az engedély megadását (AUT) vagy megtagadását (NEG) jelölő három betűből áll, amelyeket sorszámok követnek.

(5)  Az (1) bekezdésben említett tagállam az előzetes áthelyezési nyilatkozat benyújtásától számított 48 órán belül engedélyezi az áthelyezést, vagy megtagadja annak engedélyezését. Az áthelyezési művelet nem kezdhető meg, amíg kiadásra nem kerül az előzetes engedély.

(6)  Az áthelyezési engedély nincs hatással a ketrecbehelyezési művelet későbbi megerősítésére.

41. cikk

Az áthelyezésre vonatkozó engedély megtagadása és a kékúszójú tonhal visszaengedése

(1)  A fogóhajóért, a vontatóhajóért, a halgazdaságért vagy csapdáért felelős tagállam nem engedélyezi az áthelyezést, ha az előzetes áthelyezési nyilatkozat beérkezésekor úgy ítéli meg, hogy:

a)  a fogóhajó vagy csapda, amely a bejelentés szerint a halat fogta, nem rendelkezett elegendő kvótával;

b)  a fogóhajó vagy csapda nem megfelelő módon jelentette be a halmennyiséget, vagy nem volt jogosult annak ketrecbe helyezésére;

c)  a fogóhajó, amely a bejelentés szerint a halat fogta, nem rendelkezett a kékúszójú tonhal halászatára vonatkozó, a 27. cikknek megfelelően kiadott érvényes engedéllyel; vagy

d)  a bejelentés szerint az áthelyezett halat fogadó vonóhajó nem szerepel az ICCAT-nak a 26. cikkben említett, egyéb halászhajókra vonatkozó nyilvántartásában, vagy nincs felszerelve teljesen működőképes VMS rendszerrel vagy azzal egyenértékű nyomkövető berendezéssel.

(2)  Amennyiben az áthelyezést nem engedélyezik, az (1) bekezdésben említett tagállam adott esetben haladéktalanul visszaengedési utasítást ad ki a fogó- vagy a vontatóhajó parancsnokának, illetve adott esetben a csapda vagy a halgazdaság üzemeltetőjének, hogy tájékoztassa őket az áthelyezés megtagadásáról, és a XII. melléklettel összhangban kötelezze őket a halak tengerbe való visszaengedésére.

(3)  A VMS-nek a halgazdaságba történő szállítás során bekövetkező műszaki meghibásodása esetén a vontatóhajót egy másik, teljesen működőképes VMS-sel felszerelt vontatóhajóval kell felváltani, vagy a hajón a lehető leghamarabb, de legkésőbb 72 órán belül új, működő VMS-t kell telepíteni vagy használni. Ez a 72 órás határidő kivételesen meghosszabbítható vis maior vagy bizonyított működési korlátok esetén. A műszaki hibáról haladéktalanul értesíteni kell a Bizottságot, amely tájékoztatja az ICCAT titkárságát. A hajóparancsnok vagy képviselője a műszaki hiba észlelésétől annak orvoslásáig négyóránként megfelelő távközlési eszközökkel tájékoztatja a lobogó szerinti tagállam ellenőrző hatóságait a halászhajó frissített földrajzi koordinátáiról.

42. cikk

Áthelyezési nyilatkozat

(1)  A fogó- vagy vontatóhajók parancsnokai, illetve a halgazdaság vagy a csapda üzemeltetője az áthelyezési művelet végén a VI. mellékletben meghatározott formátumnak megfelelően kitölti és továbbítja a felelős tagállamnak az ICCAT áthelyezési nyilatkozatot.

(2)  Az áthelyezési nyilatkozatokat az áthelyezési művelet kiindulási pontja szerinti, a halászhajóért, halgazdaságért vagy csapdáért felelős tagállam hatóságai megszámozzák. A nyilatkozatok számának tartalmaznia kell a tagállam hárombetűs kódját, amelyet az évet jelölő négy számjegy, egy háromjegyű sorszám és a hárombetűs „ITD” jelzés követ (MS-20**/xxx/ITD).

(3)  Az eredeti áthelyezési nyilatkozatnak kísérnie kell a halszállítmányt. A fogóhajónak, a csapda üzemeltetőjének és a vontatóhajóknak meg kell őrizniük a nyilatkozat egy példányát.

(4)  Az áthelyezési műveletet végző hajók parancsnokai a II. melléklettel összhangban kötelesek jelentést készíteni tevékenységeikről.

(5)  Az elpusztult halakkal kapcsolatos információkat a XIII. mellékletben meghatározott eljárásoknak megfelelően kell rögzíteni.

43. cikk

Videokamerás felügyelet

(1)  A fogó- vagy vontatóhajók parancsnoka, illetve a halgazdaság vagy csapda üzemeltetője gondoskodik az áthelyezési műveletek víz alatti, videokamera segítségével történő felügyeletéről, melynek célja az áthelyezett halak egyedszámának ellenőrzése. A videofelvételt a X. mellékletben meghatározott alapvető normák és eljárások szerint kell elkészíteni.

(2)  Amennyiben az SCRS felkéri a Bizottságot, hogy bocsássa rendelkezésre a videofelvételek másolatait, a tagállamok ezeket a másolatokat ▌a Bizottság rendelkezésére bocsátják, amely ▌továbbítja azokat az SCRS-nek.

44. cikk

Az ICCAT regionális megfigyelői általi ellenőrzés, valamint a vizsgálatok lefolytatása

(1)  Az ICCAT-nak a fogóhajó és a csapda fedélzetén tartózkodó, a 39. cikkben és a VIII. mellékletben említett regionális megfigyelői:

a)  rögzítik elvégzett áthelyezési műveleteket és azokról jelentést tesznek;

b)  megfigyelik és megbecsülik az áthelyezett fogásokat; valamint

c)  ellenőrzik a 40. cikkben említett előzetes áthelyezési engedélyben és a 42. cikkben említett ICCAT áthelyezési nyilatkozatban szereplő bejegyzéseket.

(2)  Amennyiben a regionális megfigyelőnek, az illetékes ellenőrző hatóságoknak vagy a fogó- vagy vontatóhajó parancsnokának, illetve a csapda vagy a halgazdaság üzemeltetőjének a becslése egyedszám tekintetében több mint 10%-kal eltér egymástól, a felelős tagállam vizsgálatot indít. Az ilyen vizsgálatot a halgazdaságban történő ketrecbe helyezés időpontja előtt, de mindenképpen a vizsgálat megindításától számított 96 órán belül be kell fejezni, kivéve a vis maior eseteit. A vizsgálat eredményeinek megszületéséig ketrecbe helyezés nem engedélyezhető, és a BCD-ben nem hitelesíthető az erre vonatkozó szakasz.

(3)  Mindazonáltal ha a videofelvétel minősége nem megfelelő vagy nem eléggé tisztán kivehető az egyedszám becsléséhez, a hajó parancsnoka, illetve a csapda vagy a halgazdaság üzemeltetője a felelős állam hatóságaitól kérheti egy másik áthelyezési művelet engedélyezését és az arról készült videofelvételnek a regionális ICCAT-megfigyelő részére történő átadását. Amennyiben az áthelyezés ezen önkéntes alapú ellenőrzése nem jár kielégítő eredménnyel, a felelős tagállam vizsgálatot indít. Ha a vizsgálatot követően megerősítést nyer, hogy a videó minősége nem teszi lehetővé az áthelyezéssel érintett mennyiségek becslését, a felelős tagállam ellenőrző hatóságai újabb ellenőrzési célú áthelyezést rendelnek el, és a megfelelő videofelvételt átadják a regionális ICCAT-megfigyelőnek. Az új áthelyezéseket ellenőrzési célú áthelyezés(ek)ként kell végrehajtani mindaddig, amíg a videofelvétel minősége lehetővé nem teszi az átadott mennyiségek becslését.

(4)  Az ellenőrök által végzett ellenőrzések sérelme nélkül a regionális ICCAT-megfigyelő csak abban az esetben írhatja alá az áthelyezési nyilatkozatot, ha megállapításai összhangban vannak az ICCAT állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseivel, továbbá az áthelyezési nyilatkozatban szereplő információk összhangban állnak az általa tett megállapításokkal, és tartalmaznak egy videofelvételt, amely megfelel az (1), (2) és (3) bekezdésben foglaltaknak. Az ICCAT-megfigyelő azt is ellenőrzi, hogy az ICCAT áthelyezési nyilatkozatot elküldték-e a vontatóhajó parancsnokának, illetve a halgazdaság vagy a csapda üzemeltetőjének, vagy adott esetben annak képviselőjének. Ha az ICCAT-megfigyelő nem ért egyet az áthelyezési nyilatkozattal, akkor jelzi a jelenlétét és a nézeteltérés okait az áthelyezési nyilatkozatokon és a BCD-ken, külön megemlítve a be nem tartott szabály(oka)t vagy eljárás(oka)t.

(5)  A fogó- vagy vontatóhajók parancsnokai, illetve a halgazdaság vagy csapda üzemeltetői az áthelyezési művelet végén a VI. mellékletben meghatározott formátumnak megfelelően kitöltik és továbbítják a felelős tagállamnak az ICCAT áthelyezési nyilatkozatot. A tagállamok benyújtják az áthelyezési nyilatkozatot ▌a Bizottságnak.

45. cikk

Végrehajtási jogi aktusok

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az e szakaszban megállapított rendelkezések alkalmazására vonatkozó eljárások meghatározása céljából. A végrehajtási jogi aktusok elfogadása a 68. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében történik.

7. SZAKASZ

Ketrecbehelyezési műveletek

46. cikk

Ketrecbe helyezésre vonatkozó engedély és annak esetleges megtagadása

(1)  A ketrecbehelyezési műveletek megkezdése előtt a halgazdasági létesítmények 0,5 tengeri mérföldes körzetében szállítóketrecet a fenékhez rögzíteni tilos. E célból a 15. cikkben említett tenyésztésszervezési tervekben meg kell adni annak a sokszögnek a földrajzi koordinátáit, amelyen belül a halgazdaság elhelyezkedik.

(2)  A halgazdaságért felelős tagállam minden ketrecbehelyezési művelet előtt a ketrecbe helyezendő kékúszójú tonhalat kifogó fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam vagy szerződő fél jóváhagyását kéri a ketrecbe helyezéshez.

(3)  A fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam illetékes hatósága elutasítja a ketrecbe helyezés jóváhagyását, ha úgy ítéli meg, hogy:

a)  a fogóhajó vagy a halat elfogó csapda nem rendelkezett elegendő, kékúszójú tonhalra vonatkozó uniós kvótával;

b)  a fogóhajó vagy a csapda nem megfelelő módon jelentette be a halak mennyiségét;

c)  a halfogást bejelentő fogóhajó vagy csapda nem rendelkezik a kékúszójú tonhal halászatára vonatkozó, a 27. cikknek megfelelően kiadott érvényes engedéllyel.

(4)  Ha a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam elutasítja a ketrecbe helyezés jóváhagyását, akkor:

a)  tájékoztatja a halgazdaságért felelős tagállam vagy szerződő fél illetékes hatóságát; valamint

b)  felkéri az illetékes hatóságot, hogy foglalja le a fogásokat, és a halakat engedje vissza a tengerbe.

(5)  A ketrecbe helyezés nem kezdődhet meg a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam vagy szerződő fél által, vagy – amennyiben erről a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam vagy szerződő fél hatóságaival megállapodtak – a halgazdaságért felelős tagállam által a kérelem benyújtásától számított egy munkanapon belül kiadott jóváhagyás nélkül. Amennyiben egy munkanapon belül nem érkezik válasz a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam vagy szerződő fél hatóságaitól, a halgazdaságért felelős tagállam illetékes hatóságai engedélyezhetik a ketrecbe helyezést.

(6)  A halakat minden év augusztus 22-e előtt ketrecbe kell helyezni, kivéve, ha a halgazdaságért felelős tagállam vagy szerződő fél illetékes hatóságai ennek elmulasztását alaposan megindokolják, beleértve a vis maiort is, és az indokolást a ketrecbehelyezési jelentés benyújtásakor csatolják. A halakat semmilyen esetben sem lehet ketrecbe helyezni az adott év szeptember 7-e után.

47. cikk

A kékúszójú tonhal fogásainak dokumentálása

A halgazdaságokért felelős tagállamok megtiltják az olyan kékúszójútonhal-fogások ketrecbe helyezését, amelyet nem kísérnek az ICCAT által a 640/2010/EU rendelet szerinti fogási dokumentációs program keretében megkövetelt dokumentumok. A dokumentációnak pontosnak és teljes körűnek kell lennie, és azt a fogóhajókért vagy csapdákért felelős tagállamnak vagy szerződő félnek hitelesítenie kell.

48. cikk

Ellenőrző vizsgálatok

A halgazdaságokért felelős tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket a halgazdaságokban végzett valamennyi ketrecbehelyezési művelet ellenőrző vizsgálatának biztosítására.

49. cikk

Videokamerás felügyelet

A halgazdaságokét felelős tagállamok gondoskodnak arról, hogy ellenőrző hatóságaik víz alatti videokamera segítségével felügyeljék a ketrecbehelyezési műveleteket. Minden egyes ketrecbehelyezési műveletről a X. mellékletben megállapított eljárásoknak megfelelő videofelvételt kell készíteni.

50. cikk

Vizsgálat indítása és lefolytatása

Amennyiben a regionális ICCAT-megfigyelőnek, az illetékes tagállami ellenőrző hatóságnak vagy a csapda üzemeltetőjének a becslése az egyedszám tekintetében több mint 10%-kal eltér egymástól, a halgazdaságért felelős tagállam a fogóhajóért és/vagy a csapdáért felelős tagállam vagy az egyezmény részes fele együttműködésével vizsgálatot indít. A vizsgálatot végző tagállam felhasználhat egyéb rendelkezésére álló információkat is, beleértve az 51. cikkben említett ketrecbehelyezési programok eredményeit is.

51. cikk

A ketrecbe helyezendő kékúszójú tonhalak egyedszámának és tömegének becslésére vonatkozó intézkedések és programok

(1)  A halak egyedszámának és tömegének becslése érdekében a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a sztereoszkopikus kamerarendszereket vagy a pontosság és becslési finomság azonos szintjét biztosító alternatív módszereket alkalmazó program a ketrecbehelyezési műveletek 100%-át lefedje.

(2)  E programot a XI. mellékletben meghatározott eljárásoknak megfelelően kell végrehajtani. Alternatív módszerek csak akkor alkalmazhatók, ha azokat az ICCAT éves ülése jóváhagyta.

(3)  A halgazdaságért felelős tagállamok közlik e program eredményeit a fogóhajókért felelős tagállammal vagy szerződő féllel, valamint azzal a szervezettel, amely a regionális megfigyelői programot az ICCAT megbízásából működteti.

(4)  Amennyiben a program eredménye alapján a ketrecbe helyezendő kékúszójú tonhalak mennyisége eltér a nyilatkozatban szereplő kifogott és/vagy áthelyezett mennyiségektől, a fogóhajóért vagy a csapdáért felelős tagállam a halgazdaságért felelős tagállam vagy szerződő fél együttműködésével vizsgálatot indít. Amennyiben a fogóhajó vagy a csapda egy másik szerződő fél lobogója alatt közlekedik, a halgazdaságért felelős tagállam az adott lobogó szerinti szerződő fél együttműködésével indítja el a vizsgálatot.

(5)  A fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam a XII. mellékletben megállapított eljárásokkal összhangban elrendeli a visszaengedést a ketrecbe helyezett azon mennyiségek tekintetében, amelyek meghaladják a kifogott és áthelyezett halak bejelentett mennyiségeit, amennyiben:

a)  egyetlen ketrecbehelyezési művelet vagy egyazon közös halászati művelethez kapcsolódó valamennyi ketrecbehelyezési művelet esetében a (4) bekezdésben említett vizsgálat a program eredményeinek közlésétől számított 10 munkanapon belül nem fejeződik be; vagy

b)  a vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy a kékúszójú tonhalak egyedszáma és/vagy átlagos tömege meghaladja a kifogott és áthelyezett kékúszójú tonhalak bejelentett egyedszámát és/vagy átlagos tömegét;

A többlet visszaengedését az ellenőrző hatóságok jelenlétében kell elvégezni.

(6)  A program eredményei alapján döntést kell hozni arról, hogy szükséges-e a visszaengedés, a ketrecbehelyezési nyilatkozatokat és a BCD vonatkozó szakaszait pedig ennek megfelelően kell kitölteni. A halak visszaengedésének elrendelése esetén a halgazdaság üzemeltetője kérelmezi, hogy a visszaengedés megfigyelése céljából legyen jelen valamely nemzeti ellenőrző hatóság és egy regionális ICCAT-megfigyelő.

(7)  A program eredményeit a tagállamok minden év szeptember 1-jéig benyújtják a Bizottságnak. A ketrecbe helyezés során előforduló vis maior esetén a tagállamok szeptember 12. előtt benyújtják ezeket az eredményeket. A Bizottság ezeket az információkat minden év szeptember 15-éig továbbítja értékelésre az SCRS-nek.

(8)  Élő kékúszójú tonhalak kizárólag a halgazdaságért felelős tagállam vagy szerződő fél ellenőrző hatóságainak engedélyével és jelenlétében helyezhetők át egyik tenyésztőketrecből a másik tenyésztőketrecbe. A példányok számának ellenőrzése érdekében minden egyes áthelyezést fel kell jegyezni. A nemzeti ellenőrző hatóságok nyomon követik ezeket az áthelyezéseket, és biztosítják, hogy minden halgazdaságok közötti áthelyezés rögzítésre kerüljön az e-BCD rendszerben.

(9)  A hajó vagy csapda által kifogott kékúszójú tonhal bejelentett mennyisége és az ellenőrző kamera által a ketrecbe helyezés időpontjában megállapított mennyiség közötti 10%-os vagy annál nagyobb eltérést az érintett hajó vagy csapda általi lehetséges meg nem felelésnek kell tekinteni. A tagállam köteles megtenni a megfelelő további intézkedések meghozatalához szükséges lépéseket.

52. cikk

Ketrecbehelyezési nyilatkozat és ketrecbehelyezési jelentés

(1)  A halgazdaság üzemeltetője az egyes ketrecbehelyezési műveletek befejezését követő 72 órán belül benyújtja illetékes hatóságának a XIV. mellékletben előírt ketrecbehelyezési nyilatkozatot. ▌

(2)   Az (1) bekezdésben említett ketrecbehelyezési nyilatkozaton kívül a halgazdaságért felelős tagállam a ketrecbehelyezési művelet befejezését követő egy héten belül a XI. melléklet B. szakaszában meghatározott elemeket tartalmazó ketrecbehelyezési jelentést nyújt be annak a tagállamnak vagy szerződő félnek, amelynek hajói vagy csapdái a kékúszójú tonhalat kifogták, valamint a Bizottságnak. A Bizottság ezt az információt továbbítja az ICCAT titkárságának.

(3)  A (2) bekezdés alkalmazásában a ketrecbehelyezési művelet csak akkor tekinthető lezártnak, ha a megindított vizsgálatok és az előírt visszaengedési műveletek lezárultak.

53. cikk

Halgazdaságok közötti áthelyezések és szúrópróbaszerű ellenőrzések

(1)  A halgazdaságokért felelős tagállamok nyomonkövetési rendszert vezetnek be, amely magában foglalja a belső áthelyezések videofelvételen való rögzítését is.

(2)  A halgazdaságokért felelős tagállamok ellenőrző hatóságai kockázatelemzés alapján szúrópróbaszerűen ellenőrzik a tenyésztőketrecekben tartott kékúszójú tonhalakat az adott évi ketrecbehelyezési műveletek befejezése és a következő évi első ketrecbe helyezés időpontja között.

(3)  A (2) bekezdés alkalmazásában a halgazdaságokért felelős tagállamok meghatározzák az ellenőrizendő halak minimális százalékos arányát. Ezt a százalékos arányt a 14. cikkben említett éves ellenőrző vizsgálati tervben kell meghatározni. Minden tagállam közli a Bizottsággal az évente elvégzett szúrópróbaszerű ellenőrzések eredményeit. A Bizottság ezeket az eredményeket a megfelelő kvóta időszakát követő év áprilisában továbbítja az ICCAT titkárságának.

54. cikk

A videofelvételekhez való hozzáférés és a rájuk vonatkozó követelmények

(1)  A halgazdaságért felelős valamennyi tagállam gondoskodik arról, hogy a 49. és 51. cikkben említett videofelvételeket kérésre a nemzeti ellenőröknek, valamint a regionális és ICCAT-ellenőröknek, továbbá a nemzeti és ICCAT-megfigyelőknek a rendelkezésére bocsássák.

(2)  A halgazdaságokért felelős tagállamok meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy elkerülhető legyen az eredeti videofelvételek kicserélése, szerkesztése és manipulálása.

55. cikk

Éves ketrecbehelyezési jelentés

Az 52. cikk szerinti ketrecbehelyezési nyilatkozat és jelentés benyújtására vonatkozó kötelezettség hatálya alá eső tagállamok minden év július 31-éig megküldik a Bizottságnak az előző évre vonatkozó áttekintő ketrecbehelyezési jelentést. A Bizottság ezeket az információkat minden év augusztus 31-ig megküldi az ICCAT titkárságának. A jelentésnek az alábbi információkat kell tartalmaznia:

a)  a ketrecben tartott kékúszójú tonhalak teljes mennyisége halgazdaságonként, beleértve a fogóhajókról és csapdákból az egyes halgazdaságok ketreceibe történő szállítás során bekövetkezett egyedszám- és tömegveszteséget is;

b)  a kékúszójú tonhalat tenyésztés céljából halászó, szolgáltató vagy szállító hajók (a hajó neve, lobogója, engedélyszáma, a halászeszköz típusa) és csapdák jegyzéke;

c)  az állományfelmérési célú statisztikák pontosítása érdekében a kifogott kékúszójú tonhalak méret szerinti egyedszámának becslésére szolgáló mintavételi program eredményei, valamint a fogás dátuma, időpontja és területe, továbbá az alkalmazott halászati módszer;

A mintavételi program előírja, hogy a ketrecekben a méret (hosszúság vagy tömeg) szerinti mintavételt 100 t élőhalmennyiségenként egy (100 példányból álló) mintán vagy a ketrecbe helyezett halak teljes számának 10%-án kell elvégezni. A méret szerinti mintákat az ICCAT adat- és információszolgáltatási útmutatója szerint a halgazdaságban történő lehalászás során, illetve a szállítás során elpusztult halakból kell gyűjteni. Az egy évnél hosszabb ideig tenyésztett halak esetében egyéb mintavételi módszertanokat kell meghatározni. A mintavételt bármely lehalászás idején az összes ketrecre kiterjedően el kell végezni;

d)  a ketrecbe helyezett kékúszójú tonhalak mennyisége, valamint a fogságban élő kékúszójú tonhalak növekedésére és mortalitására, továbbá az eladott mennyiségre (tonnában) vonatkozó becslés. Ezeket az adatokat halgazdaságonként kell megadni;

e)  az előző évben ketrecbe helyezett kékúszójú tonhalak mennyisége, valamint

f)  az előző évben forgalomba hozott mennyiségek, származás szerinti bontásban.

56. cikk

Végrehajtási jogi aktusok

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az e szakaszban megállapított rendelkezések alkalmazására vonatkozó eljárások meghatározása céljából. A végrehajtási jogi aktusok elfogadása a 68. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében történik.

8. SZAKASZ

Nyomon követés és felügyelet

57. cikk

Műholdas hajómegfigyelési rendszer

(1)  Az 1224/2009/EK rendelet 9. cikkének (5) bekezdésétől eltérve, a lobogó szerinti tagállamok a XV. melléklettel összhangban a legalább 12 méter teljes hosszúságú fogóhajóik tekintetében műholdas hajómegfigyelési rendszert (VMS) vezetnek be.

(2)  A 26. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett hajójegyzékben vagy a 26. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett hajójegyzékben szereplő, 15 méternél nagyobb teljes hosszúságú halászhajóknak engedélyezési időszakuk kezdete előtt legalább 5 nappal kell elkezdeniük megküldeni VMS-adataikat az ICCAT-nak és az adatküldést a halászati engedélyezési időszakuk vége után legalább 5 napig folytatniuk kell, kivéve, ha a Bizottsághoz ezt megelőzően kérelem érkezik arra vonatkozóan, hogy a hajót töröljék az ICCAT hajónyilvántartásából.

(3)  A parancsnok vagy képviselője gondoskodik arról, hogy a VMS-adatoknak a kékúszójú tonhal aktív halászatára engedéllyel rendelkező fogóhajók általi megküldése –ellenőrzési okokból kifolyólag – nem szakad meg a hajók kikötői tartózkodásának idejére, kivéve ha létezik egy kikötői be- és kijelentkezési rendszer.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a lobogójuk alatt közlekedő hajóktól kapott VMS-üzeneteket halászati felügyelő központjaik valós időben és https adatátviteli formátumban továbbítsák a Bizottságnak és az általa kijelölt szervnek. A Bizottság ezeket az üzeneteket elektronikus úton továbbítja az ICCAT titkárságának.

(5)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy:

a)  a lobogójuk alatt közlekedő halászhajóktól kapott VMS-üzeneteket legalább kétóránként továbbítsák a Bizottságnak;

b)  a VMS műszaki hibája esetén a lobogójuk alatt közlekedő halászhajóktól a 404/2011/EU végrehajtási rendelet 25. cikkének (1) bekezdése értelmében alternatív eszközök útján kapott üzeneteket azoknak a halászati felügyelő központjaikba való beérkezésétől számított 24 órán belül továbbítsák a Bizottságnak;

c)  a Bizottságnak továbbított üzenetek (egyedi azonosítókkal történő) számozása az üzenetek többszörös elküldésének elkerülése érdekében folyamatos legyen;

d)  a Bizottságnak továbbított üzenetek eleget tegyenek a 404/2011/EU végrehajtási rendelet 24. cikkének (3) bekezdésében foglaltaknak.

(6)  Minden tagállam biztosítja, hogy az ellenőrhajóik rendelkezésére bocsátott üzeneteket bizalmasan kezeljék, és azokat kizárólag a tengeren végzett ellenőrző vizsgálatok céljára használják fel.

9. SZAKASZ

Ellenőrző vizsgálat és jogérvényesítés

58. cikk

Az ICCAT közös nemzetközi ellenőrző vizsgálati rendszere

(1)  A közös nemzetközi ellenőrző vizsgálati tevékenységeket az ICCAT-nak a nemzeti joghatóságon kívül eső vizek nemzetközi ellenőrzésére vonatkozó, az e rendelet IX. mellékletében meghatározott közös nemzetközi ellenőrző vizsgálati rendszerével (a továbbiakban: ICCAT-rendszer) összhangban kell elvégezni.

(2)  Azok a tagállamok, amelyek halászhajói engedéllyel rendelkeznek a kékúszójú tonhal kifogására, ellenőröket jelölnek ki, és az ICCAT-rendszer keretében ellenőrző vizsgálatokat folytatnak a tengeren.

(3)  Ha valamely tagállam az egyezmény hatálya alá tartozó területen bármikor több mint 15, a lobogója alatt közlekedő halászhajóval halászik kékúszójú tonhalra, az adott tagállam egészen addig, amíg a hajók ott tartózkodnak, tengeri ellenőrzés és ellenőrző vizsgálat céljából, kockázatértékelés alapján ellenőrhajót működtet az egyezmény hatálya alá tartozó területen. Ezt a kötelezettséget akkor is teljesítettnek kell tekinteni, ha a tagállamok az ellenőrhajó üzemeltetése céljából együttműködnek, vagy ha az egyezmény hatálya alá tartozó területen uniós ellenőrhajó folytat tevékenységet.

(4)  A Bizottság vagy egy általa kijelölt szerv az ICCAT-rendszer keretében uniós ellenőröket jelölhet ki.

(5)  A (3) bekezdés alkalmazásában a Bizottság vagy egy általa kijelölt szerv az Unió nevében összehangolja a felügyeleti és ellenőrző vizsgálati tevékenységeket. A Bizottság az érintett tagállamokkal együttműködve olyan közös ellenőrző vizsgálati programokat dolgozhat ki, amelyek lehetővé teszik, hogy az Unió teljesítse az ICCAT-rendszer keretében vállalt kötelezettségeit. Azok a tagállamok, amelyek halászhajói kékúszójú tonhalra halásznak, meghozzák a szükséges intézkedéseket, hogy elősegítsék e programok végrehajtását, különösen a szükséges emberi és anyagi erőforrások, valamint azok igénybevételének időszakai és földrajzi területei tekintetében.

(6)  A tagállamok minden év április 1-jéig értesítik a Bizottságot azon ellenőrök és ellenőrhajók nevéről, akiket, illetve amelyeket az év során az ICCAT-rendszerben való részvételre ki szándékoznak jelölni. Ezen információk felhasználásával a Bizottság a tagállamokkal együttműködve minden évben tervet dolgoz ki az Uniónak az ICCAT-rendszerben való részvételéről, és azt elküldi az ICCAT titkárságának és a tagállamoknak.

59. cikk

Ellenőrző vizsgálat jogsértés esetén

A lobogó szerinti tagállam gondoskodik arról, hogy a lobogója alatt közlekedő fogóhajó fizikai ellenőrző vizsgálataira saját kikötőiben és saját felügyelete alatt kerüljön sor, vagy – ha a fogóhajó nem a tagállam kikötőjében tartózkodik – azokat egy általa kijelölt ellenőr végezze, amennyiben a fogóhajó:

a)  nem teljesítette a 31. és 32. cikkben meghatározott nyilvántartási és jelentéstételi követelményeket; vagy

b)  megsértette e rendelet rendelkezéseit, vagy az 1005/2008/EK rendelet 42. cikkében vagy az 1224/2009/EK rendelet 90. cikkében említett súlyos jogsértést követett el.

60. cikk

Keresztellenőrzések

(1)  Az 1224/2009/EK rendelet 109. cikkével összhangban minden tagállam ellenőrzi az ellenőrző vizsgálati és megfigyelői jelentések, a VMS-adatok és – adott esetben – az e-BCD-k, a fogóhajói által vezetett hajónaplók, az áthelyezési/átrakási dokumentumok és a fogási dokumentumok információit és időben történő benyújtását.

(2)  A tagállamok ellenőrzéseket végeznek valamennyi kirakodási, átrakási vagy ketrecbehelyezési művelet vonatkozásában a halászhajók naplójába bejegyzett fajonkénti mennyiségek vagy az átrakási nyilatkozatban rögzített fajonkénti mennyiségek, valamint a kirakodási nyilatkozatban vagy a ketrecbehelyezési nyilatkozatban rögzített mennyiségek, illetve bármely egyéb érintett dokumentumban – többek között a számlán és/vagy értékesítési bizonylatban – szereplő mennyiségek összevetésével.

10. SZAKASZ

Jogérvényesítés

61. cikk

Jogérvényesítés

Az 1224/2009/EK rendelet 89–91. cikkének és különösen a tagállamok azon kötelezettségének sérelme nélkül, hogy megfelelő jogérvényesítési intézkedéseket hozzanak valamely fogóhajóval kapcsolatban, a kékúszójútonhal-gazdaság(ok)ért felelős tagállam megfelelő jogérvényesítési intézkedéseket hoz azon halgazdaság tekintetében, amelyre vonatkozóan saját jogszabályaival összhangban megállapítást nyert, hogy nem felel meg e rendelet 46–56. cikke rendelkezéseinek. Ezek az intézkedések – a vétség súlyosságától függően és a nemzeti jog vonatkozó rendelkezéseivel összhangban – magukban foglalhatják különösen az engedély felfüggesztését vagy visszavonását és/vagy bírságok kiszabását. A tagállamok az engedély felfüggesztéséről vagy visszavonásáról tájékoztatják a Bizottságot, amely értesíti az ICCAT titkárságát a kékúszójútonhal-tenyésztő létesítményekre vonatkozó nyilvántartás megfelelő módosítása céljából.

6. FEJEZET

Forgalmazás

62. cikk

A forgalmazással kapcsolatos intézkedések

(1)  Az 1224/2009/EK, az 1005/2008/EK és az 1379/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(28) sérelme nélkül. Tilos az olyan kékúszójú tonhal uniós kereskedelme, kirakodása, behozatala, kivitele, ketrecben történő hizlalása vagy tenyésztése, újrakivitele és átrakása, amelyet nem kísér az e rendeletben, ▌valamint a kékúszójú tonhalra vonatkozó fogási dokumentációs programra vonatkozó ICCAT-szabályokat végrehajtó uniós jogszabályokban meghatározott pontos, hiánytalan és hitelesített dokumentáció.

(2)  Tilos a kékúszójú tonhal uniós kereskedelme, behozatala, kirakodása, tenyésztési vagy hizlalási céllal történő ketrecbe helyezése, feldolgozása, kivitele, újrakivitele és átrakása, ha:

a)  olyan halászhajóval vagy csapdával fogták, amelynek lobogó szerinti állama az ICCAT állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedései alapján nem rendelkezik kvótával vagy fogási határértékkel ▌a kékúszójú tonhal halászatára; vagy

b)  olyan halászhajóval vagy csapdával fogták, amelynek egyéni kvótája vagy tagállamának halászati lehetőségei a kifogás időpontjában ki voltak merítve.

(3)  Az 1224/2009/EK, az 1005/2008/EK és az 1379/2013/EU rendelet sérelme nélkül, tilos minden olyan, hizlaló vagy tenyésztő gazdaságból származó kékúszójú tonhal uniós kereskedelme, behozatala, kirakodása, feldolgozása és kivitele, amely nem felel meg az (1) bekezdésben említett rendeleteknek.

7. FEJEZET

Záró rendelkezések

63. cikk

Értékelés

A Bizottság kérésére a tagállamok haladéktalanul részletes jelentést nyújtanak be a Bizottságnak e rendelet általuk történő végrehajtásáról. A tagállamoktól kapott információk alapján a Bizottság az ICCAT által meghatározott határidőre részletes jelentést nyújt be az ICCAT titkárságának a 19-04. sz. ICCAT-ajánlás végrehajtásáról.

64. cikk

Finanszírozás

Az 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(29) alkalmazásában ez a rendelet az 1380/2013/EU rendelet 9. cikke szerinti többéves tervnek tekintendő.

65. cikk

Bizalmas adatkezelés

Az e rendelet keretében gyűjtött és kicserélt adatokat az 1224/2009/EK rendelet 112. és 113. cikkében megállapított, a bizalmas adatkezelés tekintetében alkalmazandó szabályoknak megfelelően kell kezelni.

66. cikk

Módosítási eljárás

(1)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 67. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy az ICCAT által elfogadott, az Unióra és tagállamaira nézve kötelező intézkedésekkel való összhang megteremtése érdekében a következők tekintetében módosítsa ezt a rendeletet:

▌

a)   eltérések a fel nem használt kvóták átvitelére vonatkozó, a 8. cikk szerinti tilalomtól;

b)  adatszolgáltatási határidők a 24. cikk (4) bekezdésében, a 26. cikk (1) bekezdésében, a 29. cikk (1) bekezdésében, a 32. cikk (2) és (3) bekezdésében, a 35. cikk (5) és (6) bekezdésében, a 36. cikkben, a 41. cikk (3) bekezdésében, a 44. cikk (2) bekezdésében, az 51. cikk (7) bekezdésében, az 52. cikk (2) bekezdésében, az 55. cikkben, az 57. cikk (5) bekezdésének b) pontjában és az 58. cikk (6) bekezdésében meghatározottak szerint;

c)  a halászati idényeknek a 17. cikk (1) és (4) bekezdésében előírt időszakai;

d)  a 19. cikk (1) és (2) bekezdésében és a 20. cikk (1) bekezdésében meghatározott minimális állományvédelmi referenciaméret;

e)  a 13. cikkben, a 15. cikk (3) és (4) bekezdésében, a 20. cikk (1) bekezdésében, a 21. cikk (2) bekezdésében, a 38. cikk (1) bekezdésében, a 44. cikk (2) bekezdésében, a 50. cikkben és az 51. cikk (9) bekezdésében meghatározott százalékos arányok és referenciaparaméterek;

f)  a 11. cikk (1) bekezdésében, a 24. cikk (1) bekezdésében, a 25. cikk (3) bekezdésében, a 29. cikk (1) bekezdésében, a 30. cikk (4) bekezdésében, a 34. cikk (2) bekezdésében, a 40. cikk (1) bekezdésében és az 55. cikkben említett, a Bizottságnak benyújtandó információk;

g)  a nemzeti megfigyelők és a regionális ICCAT-megfigyelők feladatai a 38. cikk (2) bekezdésében, illetve a 39. cikk (5) bekezdésében előírtak szerint;

h)  a 41. cikk (1) bekezdésében meghatározott áthelyezési engedély megtagadásának okai;

i)  a fogások 46. cikk (4) bekezdése szerinti lefoglalásának, valamint a visszaengedés elrendelésének okai;

j)  a hajók száma az 58. cikk (3) bekezdésében;

k)  az I–XV. melléklet.

(2)  Az (1) bekezdéssel összhangban elfogadott módosításoknak szigorúan a megfelelő, az Unióra nézve kötelező ICCAT-ajánlásokat érintő módosítások és/vagy kiigazítások végrehajtására kell korlátozódniuk.

67. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A Bizottságnak a 66. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól az e rendelet hatálybalépésétől kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 66. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktus érvényességét.

(4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)  A 66. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

68. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottságot az 1380/2013/EU rendelet 47. cikke által létrehozott Halászati és Akvakultúra-ágazati Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

69. cikk

Az 1936/2001/EK rendelet módosítása

Az 1936/2001/EK rendelet a következőképpen módosul:

a)  a 3. cikk g)–j) pontját, a 4a., 4b. és 4c. cikket, valamint az Ia. mellékletet el kell hagyni.

b)  az I. és a II. mellékletben a „Kékúszójú tonhal: Thunnus thynnus” szavakat el kell hagyni.

70. cikk

Az (EU) 2017/2107 rendelet módosításai

Az (EU) 2017/2107 rendeletben a 43. cikket el kell hagyni.

71. cikk

Az (EU) 2019/833 rendelet módosításai

Az (EU) 2019/833 rendeletben az 53. cikket el kell hagyni.

72. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1)  Az (EU) 2016/1627 rendelet hatályát veszti.

(2)  A hatályon kívül helyezett rendeletre való hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásoknak kell tekinteni, a XVI. mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően.

73. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő [huszadik] napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező, és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt …-ban/-ben, …-án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

A 19. cikk alapján halászatot folytató fogóhajókra vonatkozó egyedi feltételek

1.  Mindegyik tagállam gondoskodik a következő kapacitáskorlátozások betartásáról:

—  A kékúszójú tonhal aktív halászatára engedéllyel rendelkező, csalival halászó hajóinak és pergetett horogsoros hajóinak maximális száma nem haladhatja meg a kékúszójú tonhal célzott halászatában 2006-ban részt vevő hajók számát.

–  A Földközi-tengeren a kékúszójú tonhal aktív halászatára engedéllyel rendelkező kisüzemi flottáját alkotó hajóinak maximális száma nem haladhatja meg a kékúszójú tonhal halászatában 2008-ban részt vevő hajók számát.

–  Az Adriai-tengeren a kékúszójú tonhal aktív halászatára engedéllyel rendelkező fogóhajóinak maximális száma nem haladhatja meg a kékúszójú tonhal halászatában 2008-ban részt vevő hajók számát. Mindegyik tagállam egyéni kvótákat oszt ki az érintett hajók számára.

2.  A kiosztás során az egyes tagállamok

–  a kékúszójú tonhalra vonatkozó kvótájuk legfeljebb 7%-át oszthatják ki a csalival halászó hajóiknak és a pergetett horogsoros hajóiknak. Franciaország esetében az ország lobogója alatt közlekedő, a Vizcayai-öbölben halászó, 17 méter teljes hosszúságot el nem érő hajók legfeljebb 100 tonna legalább 6,4 kg tömegű vagy 70 cm (a farok tövéig mért) hosszúságú kékúszójú tonhalat foghatnak;

–  a kékúszójú tonhalra vonatkozó kvótájuk legfeljebb 2%-át allokálhatják a Földközi-tengeren friss hal kifogására irányuló part menti kisüzemi halászatra;

–  a kékúszójú tonhalra vonatkozó kvótájuk legfeljebb 90%-át oszthatják ki fogóhajóik számára az adriai régióban tenyésztés céljából.

3.  Az Adriai-tengeren a hajói által tenyésztés céljából kifogott kékúszójú tonhal egyedeinek legfeljebb 7 tömegszázalékára Horvátország 6,4 kg-os minimális tömeget vagy 66 cm-es, a farok tövéig mért minimális hosszúságot alkalmazhat.

4.  Azok a tagállamok, amelyek csalival halászó hajói, hosszú horogsoros hajói, bot nélküli horgászkészséget használó hajói és pergetett horogsoros hajói engedéllyel rendelkeznek a kékúszójú tonhalnak az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren folytatott halászatára, a következő farokcímkézési követelményeket vezetik be:

–  a farokcímkéket közvetlenül a kirakodás után kell elhelyezni valamennyi kékúszójútonhal-példányon;

–  a farokcímkék egyedi azonosító számmal rendelkeznek, amelyeket be kell vezetni a kékúszójútonhal-fogási dokumentumba, és minden, tonhalat tartalmazó csomag külsején olvashatóan és eltávolíthatatlanul fel kell tüntetni.

II. MELLÉKLET

A halászati naplóra vonatkozó követelmények

A.  FOGÓHAJÓK

A halászati naplóra vonatkozó minimumkövetelmények:

1.  A napló oldalait számozni kell.

2.  A naplót minden nap (éjfélig) vagy minden kikötőbe érkezés előtt ki kell tölteni.

3.  Tengeren végzett ellenőrző vizsgálat esetén a naplót ki kell tölteni.

4.  Az egyes oldalak egy másolatának a naplóban kell maradnia.

5.  A naplót egy műveleti évnek megfelelő időtartamig a fedélzeten kell tartani.

A halászati napló tartalmára vonatkozó minimumkövetelmények:

1.  A hajóparancsnok neve és címe.

2.  A kihajózások napja és az indulási kikötő, az érkezések napja és az érkezési kikötő.

3.  A hajó neve, lajstromozási száma, ICCAT-száma, nemzetközi rádióhívójele és (adott esetben) IMO-száma.

4.  Halászeszközök:

a)  FAO-típuskód;

b)  méret (pl. hossz, szembőség, horgok száma).

5.  A halászati út minden napján (legalább) egy sor bejegyzés a tengeren végzett műveletekről, a következők feltüntetésével:

a)  tevékenység (pl. halászat, hajózás);

b)  földrajzi helymeghatározás: pontos napi helymeghatározás (fokban és percben), minden egyes halászati művelet során, vagy délben, ha az adott napon nem folytattak halászati tevékenységet;

c)  a fogások feljegyzése, megadva többek között az alábbiakat:

–  FAO-kód;

–  kerekített tömeg kg-ban naponta;

–  egyedek száma naponta.

Az erszényes kerítőhálós hajók esetében ezeket az adatokat halászati műveletenként kell rögzíteni, beleértve azt is, ha nem volt fogás.

6.  A hajóparancsnok aláírása.

7.  Tömegmérési módszerek: becslés, mérlegelés a fedélzeten.

8.  A naplót a halak élőtömege szerint kell vezetni, és fel kell tüntetni az értékeléskor használt átváltási együtthatókat.

A halászati naplókba kirakodás vagy átrakás esetén bejegyzendő alapvető információk:

1.  A kirakodás/átrakás napja és a kikötő.

2.  Termékek:

a)  faj és kiszerelés FAO-kódonként;

b)  a halegyedek vagy ládák száma és kg-ban megadott mennyisége.

3.  A hajóparancsnok vagy a hajózási ügynök aláírása.

4.  Átrakás esetén: a fogadó hajó neve, lobogója és ICCAT-száma.

A halászati naplókba ketrecbe való áthelyezés esetén bejegyzendő alapvető információk:

1.  Az áthelyezési művelet dátuma, időpontja és helye (földrajzi szélesség/hosszúság).

2.  Termékek:

a)  a fajok azonosítása FAO-kóddal;

b)  a halketrecbe átrakott fogás egyedszáma és kg-ban megadott tömege.

3.  A vontatóhajó neve, lobogója és ICCAT-száma.

4.  A rendeltetési hely szerinti halgazdaság neve és ICCAT-száma.

5.  Közös halászati művelet esetén az 1–4. pontban foglalt információkon túlmenően a parancsnok a naplóban köteles rögzíteni a következőket:

a)  a halat ketrecekbe áthelyező fogóhajók tekintetében:

–  a fedélzeten tárolt fogás mennyisége;

–  a hajó egyéni kvótájából levont fogásmennyiségek;

–  a közös halászati műveletben részt vevő egyéb hajók neve;

b)  ugyanazon közös halászati művelet keretében a halzsákmány áthelyezésében részt nem vevő egyéb fogóhajók tekintetében:

–  a halászhajó neve, nemzetközi rádióhívójele és ICCAT-száma;

–  egy megjegyzés arra vonatkozóan, hogy nem tároltak fogásokat a fedélzeten, illetve hogy nem helyeztek át fogásokat halketrecbe;

–  a hajók egyéni kvótájából levont fogásmennyiségek;

–  az a) pontban említett fogóhajó neve és ICCAT-száma.

B.  VONTATÓHAJÓK

1.  A vontatóhajó parancsnoka a napi bontású naplóban köteles rögzíteni az áthelyezési művelet dátumát, időpontját és földrajzi helyét, az áthelyezett halak mennyiségét (egyedszám és kilogrammban kifejezett tömeg), a ketrec számát, valamint a fogóhajó nevét, lobogóját és ICCAT-számát, a műveletben részt vevő többi hajó nevét és ICCAT-számát, a rendeltetési hely szerinti halgazdaság nevét és ICCAT-számát, továbbá az ICCAT áthelyezési nyilatkozat számát.

2.  A kisegítő hajókra vagy más vontatóhajóra történő további áthelyezésekről jelentést kell tenni, amelyben meg kell adni az 1. pontban előírt valamennyi információt, valamint a kisegítő vagy vontatóhajó nevét, lobogóját és ICCAT-számát, továbbá az ICCAT áthelyezési nyilatkozat számát.

3.  A napi bontású naplónak tartalmaznia kell a halászidény során elvégzett valamennyi áthelyezés részleteit. A napi bontású naplót a fedélzeten kell tartani és ellenőrzés céljára mindenkor rendelkezésre kell bocsátani.

C.  KISEGÍTŐ HAJÓK

1.  A kisegítő hajó parancsnoka tevékenységéről köteles naponta beszámolni a naplóban, megjelölve többek között a dátumot, az időpontot, a tevékenység földrajzi helyét és a kékúszójú tonhal fedélzetre vett mennyiségeit, valamint annak a halászhajónak, illetve halgazdaságnak vagy csapdának a nevét, amelyhez tevékenysége kapcsolódik.

2.  A napi bontású naplónak tartalmaznia kell a halászidény során elvégzett valamennyi tevékenység részleteit. A napi bontású naplót a fedélzeten kell tartani és ellenőrzés céljára mindenkor rendelkezésre kell bocsátani.

D.  FELDOLGOZÓHAJÓK

1.  A feldolgozóhajó parancsnoka a napi bontású naplóban köteles rögzíteni a tevékenységek dátumát, időpontját és földrajzi helyét, valamint a kékúszójú tonhalak átrakott mennyiségét, továbbá – adott esetben – a halgazdaságoktól, csapdáktól vagy fogóhajóktól kapott kékúszójú tonhalak számát és tömegét. A parancsnoknak ezenkívül meg kell adnia a szóban forgó halgazdaságok, csapdák és fogóhajók nevét és ICCAT-számát.

2.  A feldolgozóhajó parancsnoka köteles napi bontású feldolgozási naplót vezetni, megadva az áthelyezett vagy átrakott halak kerekített tömegét és egyedszámát, az alkalmazott átváltási tényezőt, valamint termékkiszerelésenként a tömeget és a mennyiséget.

3.  A feldolgozóhajó parancsnoka köteles rakodási tervet készíteni, amelyen látható az egyes fajok és termékkiszerelések helye és mennyisége.

4.  A napi bontású naplónak tartalmaznia kell a halászidény során elvégzett valamennyi átrakás részleteit. A napi bontású naplót, a feldolgozási naplót, a rakodási tervet és az ICCAT átrakási nyilatkozatok eredeti példányait a fedélzeten kell tartani és azokat ellenőrzés céljára mindenkor rendelkezésre kell bocsátani.

III. MELLÉKLET

A fogási jelentés formanyomtatványa

IV. MELLÉKLET

Közös halászati műveletben való részvétel engedélyezésére irányuló kérelem (formanyomtatvány)

Dátum: …

Érvényesítés a lobogó szerinti állam által: …

V. MELLÉKLET

ICCAT átrakási nyilatkozat

VI. MELLÉKLET

ICCAT áthelyezési nyilatkozat

VII. MELLÉKLET

A halászati engedélyekben minimálisan feltüntetendő információk(30)

A.  AZONOSÍTÁS

1.  ICCAT nyilvántartási szám

2.  A halászhajó neve

3.  Külső lajstromszám (betűk és számok)

B.  HALÁSZATI FELTÉTELEK

1.  A kibocsátás időpontja

2.  Érvényességi időtartam

3.  A halászat engedélyezésének feltételei, adott esetben a fajokra, övezetekre, halászeszközökre és bármilyen egyéb, ebből a rendeletből és/vagy a nemzeti jogszabályokból fakadó releváns feltételre is kiterjedően.

VIII. MELLÉKLET

ICCAT regionális megfigyelői program

REGIONÁLIS ICCAT-MEGFIGYELŐK KIJELÖLÉSE

1.  A feladatok ellátásához a regionális ICCAT-megfigyelőknek rendelkezniük kell a következőkkel:

a)  elegendő tapasztalat a fajok és a halászeszközök felismeréséhez;

b)  az ICCAT állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseinek kielégítő ismerete, amelyet a tagállamok által az ICCAT képzési iránymutatások alapján kiállított bizonyítvány tanúsít;

c)  jó megfigyelőképesség és a pontos jegyzőkönyvvezetésre való alkalmasság;

d)  a megfigyelt hajó lobogó szerinti államában vagy a megfigyelt halgazdaságban beszélt nyelv kielégítő ismerete.

A REGIONÁLIS ICCAT-MEGFIGYELŐK KÖTELEZETTSÉGEI

2.  A regionális ICCAT-megfigyelők:

a)  elvégezték az ICCAT által kidolgozott iránymutatásokban előírt technikai képzést;

b)  valamely tagállam állampolgárai és – lehetőség szerint – nem a halgazdaság vagy a csapda helye szerinti állam vagy az erszényes kerítőhálós hajó lobogó szerinti államának polgárai. Ha azonban a kékúszójú tonhalakat lehalásszák a ketrecből és friss termékként értékesítik, a lehalászást figyelemmel kísérő regionális ICCAT-megfigyelő lehet a halgazdaságért felelős tagállam állampolgára;

c)  alkalmasak a 3. pontban előírt feladatok elvégzésére;

d)  szerepelnek a regionális ICCAT-megfigyelők ICCAT által vezetett jegyzékében;

e)  aktuálisan nincsenek pénzügyi vagy más érdekeltségeik a kékúszójútonhal-halászatban.

A REGIONÁLIS ICCAT-MEGFIGYELŐK FELADATAI

3.  A regionális ICCAT-megfigyelők feladatai elsősorban a következők:

a)  az erszényes kerítőhálós hajókon szolgálatot teljesítő megfigyelők nyomon követik, hogy az erszényes kerítőhálós hajók megfelelnek-e az ICCAT által elfogadott vonatkozó állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseknek. Ezen belül a regionális megfigyelők:

(1)  azokban az esetekben, amikor a regionális ICCAT-megfigyelők olyan megfigyelést tesznek, amely az ICCAT-ajánlások be nem tartását jelentheti, az erre vonatkozó információkat haladéktalanul közlik a regionális ICCAT-megfigyelői programot végrehajtó társasággal, amely azt késedelem nélkül továbbítja a fogóhajó lobogója szerinti állam hatóságainak;

(2)  rögzítik a halászati tevékenységekre vonatkozó információkat és azokról jelentést tesznek;

(3)  megfigyelik és megbecsülik a fogásokat, valamint ellenőrzik a naplóba bejegyzett adatokat;

(4)  napi jelentést készítenek az erszényes kerítőhálós hajók áthelyezési tevékenységeiről;

(5)  megfigyelik és feljegyzik az ICCAT állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseit esetlegesen megsértő halászati tevékenységet folytató hajókat;

(6)  rögzítik az áthelyezési tevékenységekre vonatkozó információkat és azokról jelentést tesznek;

(7)  ellenőrzik a hajók áthelyezési tevékenység közbeni földrajzi helyzetét;

(8)  megfigyelik és megbecsülik az áthelyezett termékeket, többek között videofelvételek megtekintése alapján;

(9)  ellenőrzik és feljegyzik az érintett halászhajó nevét és ICCAT-számát;

(10)  tudományos munkát végeznek, például – amennyiben a Bizottság előírja – az SCRS-irányelvek alapján adatokat gyűjtenek a Task II. keretében;

b)  a halgazdaságokban és a csapdáknál szolgálatot teljesítő regionális ICCAT-megfigyelők nyomon követik, hogy a halgazdaságok, illetve a csapdák megfelelnek-e az ICCAT által elfogadott vonatkozó állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseknek. Ezen belül a regionális ICCAT-megfigyelők:

(1)  ellenőrzik az áthelyezési nyilatkozatban, a ketrecbehelyezési nyilatkozatban és a kékúszójútonhal-fogási dokumentumban (BCD) szereplő adatokat, többek között videofelvételek megtekintése alapján;

(2)  hitelesítik az áthelyezési nyilatkozatban, a ketrecbehelyezési nyilatkozatban és a BCD-ben szereplő adatokat;

(3)  napi jelentést készítenek a halgazdaságok és a csapdák áthelyezési tevékenységeiről;

(4)  az áthelyezési nyilatkozatot, a ketrecbehelyezési nyilatkozatot és a BCD-t csak akkor jegyzik ellen, ha úgy találják, hogy a bennük szereplő információk összhangban vannak megfigyeléseikkel, többek között a 42. cikk (1) bekezdésében és a 43. cikk (1) bekezdésében említett követelményeknek megfelelően elkészített videofelvétellel;

(5)  tudományos munkát végeznek, például – amennyiben a Bizottság előírja – az SCRS-irányelvek alapján mintákat gyűjtenek;

(6)  feljegyzik és ellenőrzik, hogy az egyedeken van-e bármilyen címke, a természetes megkülönböztető jegyeket is beleértve, valamint jelentést tesznek, ha arra utaló jeleket fedeznek fel, hogy a címkéket nemrégiben eltávolították;

c)  az ezzel a ponttal összhangban összegyűjtött információkat összefoglaló általános jelentéseket készítenek, illetve lehetőséget biztosítanak arra, hogy a parancsnok vagy a halgazdaság üzemeltetője ahhoz releváns információkat fűzzön;

d)  a megfigyelési időszak leteltét követő 20 napon belül a c) pontban említett általános jelentést eljuttatják a titkárságnak;

e)  az ICCAT-bizottság által meghatározottakkal összhangban bármilyen más feladatot ellátnak.

4.  A regionális ICCAT-megfigyelők az erszényes kerítőhálós hajók és a halgazdaságok halászati és áthelyezési műveleteivel kapcsolatos valamennyi információt kötelesek bizalmasan kezelni, és erre a regionális ICCAT-megfigyelői kinevezésükkel egyidejűleg írásos formában is kötelezettséget vállalnak.

5.  A regionális ICCAT-megfigyelőknek meg kell felelniük a hajó lobogója szerinti vagy a halgazdaság helye szerinti azon állam törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseiben szereplő követelményeknek, amely joghatóságot gyakorol a felett a hajó vagy halgazdaság felett, amelyre, illetve amelybe a regionális ICCAT-megfigyelőket kirendelték.

6.  A regionális ICCAT-megfigyelők kötelesek tiszteletben tartani az alá- és fölérendeltségi viszonyokat és azokat az általános magatartási szabályokat, amelyek a hajó és a halgazdaság teljes személyzetére vonatkoznak, feltéve, hogy e szabályok nincsenek ellentmondásba a regionális ICCAT-megfigyelők e program szerinti feladataival és a hajó vagy a halgazdaság személyzetének az e melléklet 7. pontjában és a 39. cikkben meghatározott kötelezettségeivel.

A LOBOGÓ SZERINTI TAGÁLLAMOK KÖTELEZETTSÉGEI AZ ICCAT REGIONÁLIS MEGFIGYELŐIVEL SZEMBEN

7.  Az adott erszényes kerítőhálós hajóért, halgazdaságért vagy csapdáért felelős tagállamok gondoskodnak arról, hogy a regionális ICCAT-megfigyelők:

a)  felszállhassanak a hajókra, kapcsolatba léphessenek a halgazdaságok és a csapdák személyzetével, valamint hozzáférhessenek a halászeszközökhöz, a ketrecekhez és a berendezésekhez;

b)  e melléklet 3. pontjában meghatározott feladataik ellátása érdekében kérésre hozzáférjenek a következő berendezésekhez, amennyiben ilyenek találhatók azon a hajón, amelyre kirendelték őket:

(1)  műholdas navigációs berendezés;

(2)  használatban lévő radarképernyő;

(3)  elektronikus kommunikációs eszközök;

c)  a megfigyelőknek a tisztekkel azonos szállást kell biztosítani, beleértve az elhelyezést, élelmezést és megfelelő szaniterhelyiségek biztosítását;

d)  a megfigyelőknek megfelelő helyet kell biztosítani a parancsnoki hídon vagy a kormányosfülkében az adminisztratív munka elvégzésére, valamint a fedélzeten a megfigyelői feladatok ellátására.

A REGIONÁLIS ICCAT-MEGFIGYELŐI PROGRAM KERETÉBEN FELMERÜLŐ KÖLTSÉGEK

8.  A regionális ICCAT-megfigyelők tevékenysége során felmerülő valamennyi költséget az egyes halgazdaságok üzemeltetői, illetve az erszényes kerítőhálós hajók tulajdonosai viselik.

IX. MELLÉKLET

Az ICCAT közös nemzetközi ellenőrző vizsgálati rendszere

Az ICCAT negyedik rendes ülésén (Madrid, 1975. november) és 2008-as marrákesi éves ülésén a következőkben állapodott meg:

Az egyezmény IX. cikkének (3) bekezdése alapján az ICCAT-bizottság a nemzeti joghatóságon kívül eső vizek nemzetközi ellenőrzésére vonatkozó ajánlásában a következő rendelkezések elfogadására tesz javaslatot az egyezmény és az egyezmény alapján elfogadott hatályos intézkedések alkalmazásának biztosítása érdekében:

I.  SÚLYOS JOGSÉRTÉSEK

1.  E szabályzat alkalmazásában súlyos jogsértésnek minősül az ICCAT-bizottság által elfogadott állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedésekben szereplő rendelkezések következő módokon történő megsértése:

a)  a lobogó szerinti szerződő fél által kiállított felhatalmazás, engedély vagy jogosítvány nélkül folytatott halászat;

b)  a fogási és a fogásokkal összefüggő egyéb adatoknak az ICCAT-bizottság által rögzített jelentéstételi előírásoknak meg nem felelő nyilvántartása, vagy az ilyen fogási és/vagy a fogásokkal összefüggő egyéb adatoknak a valóságtól lényegesen eltérő rögzítése a jelentésben;

c)  tilalmi övezetben folytatott halászat;

d)  tilalmi időszakban folytatott halászat;

e)  a fajoknak az ICCAT alkalmazandó állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseivel ellentétes szándékos kifogása vagy fedélzeten tartása;

f)  az ICCAT szabályai értelmében hatályban lévő fogási korlátok vagy kvóták nagymértékű megsértése;

g)  tiltott halászeszközök használata;

h)  halászhajó jelöléseinek, azonosításának vagy lajstromozásának meghamisítása vagy szándékos elrejtése;

i)  valamely jogsértés vizsgálatához tartozó bizonyíték elrejtése, meghamisítása vagy megsemmisítése;

j)  olyan többszöri jogsértés, amely összességében az ICCAT hatályban lévő intézkedései súlyos figyelmen kívül hagyásának minősül;

k)  engedéllyel rendelkező ellenőr vagy megfigyelő ellen elkövetett testi sértés, neki való ellenszegülés, az ellenőr vagy megfigyelő megfélemlítése, szexuális zaklatása, feladatai ellátásának zavarása, vagy szükségtelen akadályozása és késleltetése;

l)  a hajómegfigyelési rendszerbe történő szándékos beavatkozás vagy a rendszer üzemen kívül helyezése;

m)  az ICCAT által meghatározandó egyéb jogsértések, amint ezeket felveszik a jegyzékbe és e szabályzat átdolgozott változatában közzéteszik;

n)  felderítő repülőgépek segítségével folytatott halászat;

o)  beavatkozás a műholdas megfigyelési rendszerbe és/vagy valamely hajó VMS nélküli üzemeltetése;

p)  áthelyezési tevékenység végzése áthelyezési nyilatkozat nélkül;

q)  tengeren végzett átrakási művelet.

2.  Ha egy halászhajó fedélzetén annak ellenőrző vizsgálata során az engedéllyel rendelkező ellenőr az 1. pontban szereplő meghatározás alapján súlyos jogsértésnek minősülő tevékenységet vagy körülményt tapasztal, az ellenőrhajó lobogója szerinti állam hatóságai közvetlenül, valamint az ICCAT titkárságán keresztül is haladéktalanul kötelesek értesíteni a halászhajó lobogója szerinti államot. Ilyen helyzetekben az ellenőrnek a halászhajó lobogója szerinti állam azon ellenőrhajóit is értesítenie kell, amelyek tudomása szerint a közelben tartózkodnak.

3.  Az ICCAT-ellenőr a halászhajó naplójában köteles rögzíteni az elvégzett ellenőrző vizsgálatok adatait és a feltárt jogsértéseket.

4.  A lobogó szerinti tagállam gondoskodik arról, hogy a 2. pontban említett ellenőrző vizsgálatot követően az érintett halászhajó hagyjon fel minden halászati tevékenységgel. A lobogó szerinti tagállam a halászhajót kötelezi, hogy 72 órán belül induljon el az általa kijelölt kikötőbe, ahol vizsgálatot kell indítani.

5.  Ha a hajót nem kötelezik kikötésre, a lobogó szerinti tagállam erről kellő időben megfelelő indoklást küld az Európai Bizottságnak, amely továbbítja az információt az ICCAT titkárságának, amely azt kérésre a többi szerződő fél rendelkezésére bocsátja.

II.  AZ ELLENŐRZŐ VIZSGÁLATOK LEFOLYTATÁSA

6.  Az ellenőrző vizsgálatokat a szerződő felek által kijelölt ellenőrök hajtják végre. A felhatalmazott kormányzati ügynökségek és az e feladat elvégzésére a nemzeti kormányok által kijelölt egyes ellenőrök nevét el kell küldeni az ICCAT-bizottságnak.

7.  A nemzetközi hajóátvizsgálási és ellenőrzési feladatokat e mellékletnek megfelelően ellátó hajóknak az ICCAT-bizottság által jóváhagyott és az ICCAT titkársága által kibocsátott egyedi lobogó vagy jelzőlobogó alatt kell hajózniuk. Az így használt hajók nevét az ellenőrző vizsgálatok megkezdése előtt a lehető leghamarabb közölni kell az ICCAT titkárságával. Az ICCAT titkárságának a kijelölt ellenőrhajókkal kapcsolatos információkat minden szerződő fél számára hozzáférhetővé kell tennie, többek között úgy, hogy azokat közzéteszi jelszóval védett weboldalán.

8.  Mindegyik ellenőr köteles megfelelő, a lobogó szerinti állam hatóságai által kiállított, az e melléklet 21. pontja szerinti mintának megfelelő azonosító okmányt magánál tartani.

9.  A 16. pont alapján elfogadott rendelkezésekre is figyelemmel, az egyezmény hatálya alá tartozó területen a nemzeti joghatóságon kívül eső vizeken tonhalra vagy makrahalalkatúakra halászó, valamely szerződő fél lobogója alatt közlekedő hajónak meg kell állnia, ha egy ellenőrt szállító, a 7. pontban leírt ICCAT-jelzőlobogó alatt közlekedő hajóról a nemzetközi jelkódex szerint erre utasítást kap, kivéve, ha a hajó éppen halászati műveletet folytat, amely esetben a hajónak közvetlenül a halászati művelet befejezése után kell megállnia. A hajóparancsnok a 10. pont szerint összeállított ellenőrcsoportnak köteles engedélyt adni a fedélzetre szállásra, valamint e célra hajólétrát biztosítani. A parancsnoknak gondoskodnia kell arról, hogy az ellenőrcsoport megvizsgálhassa a berendezéseket, a fogásokat vagy a halászeszközöket, valamint minden olyan okmányt, amelyet valamely ellenőr szükségesnek tart annak igazolására, hogy a hajó eleget tesz az ICCAT-bizottság hatályos ajánlásaiban az érintett hajó lobogó szerinti állama tekintetében meghatározott követelményeknek. Ezenkívül az ellenőr feltehet bármilyen általa szükségesnek tartott kérdést.

10.  Az ellenőrcsoport létszámát az ellenőrhajó parancsnoki szerepet betöltő tisztje határozza meg a lényeges körülmények figyelembevételével. Az ellenőrcsoportot az e mellékletben meghatározott feladatok biztonságos körülmények közötti ellátásához szükséges legkisebb létszámúra kell szabni.

11.  Hajóra szálláskor az ellenőr köteles bemutatni a 8. pontban ismertetett személyazonosító okmányokat. Az ellenőrnek be kell tartania az ellenőrző vizsgálat tárgyát képező hajó és legénysége biztonságára vonatkozó általánosan elfogadott nemzetközi rendelkezéseket, eljárásokat és gyakorlatokat, valamint úgy kell eljárnia, hogy a halászati tevékenységeket vagy a termékek raktérben való elhelyezését a lehető legkisebb mértékben hátráltassa és – amennyire lehetséges – elkerüljön minden olyan tevékenységet, amely káros hatással lenne a fedélzeten lévő fogás minőségére.

Mindegyik ellenőrnek azon tények vizsgálatára kell szorítkoznia, amelyek az ICCAT-bizottságnak az érintett hajó lobogó szerinti államára vonatkozóan érvényes ajánlásaiban megállapított követelmények teljesítésének igazolásához szükségesek. Az ellenőrző vizsgálat során az ellenőr a halászhajó parancsnokától bármilyen segítséget kérhet. Az ellenőrnek jelentést kell készítenie az ellenőrző vizsgálatról az ICCAT-bizottság által jóváhagyott formában. Az ellenőr a hajóparancsnok jelenlétében köteles aláírni a jelentést, aki a jelentéssel kapcsolatban általa megfelelőnek vélt észrevételeket tehet, illetve ilyen észrevételekkel egészíttetheti ki a jelentést, és ezen észrevételeit aláírja.

12.  A jelentésről másolatot kap a hajóparancsnok és az ellenőrcsoportot küldő kormány, mely utóbbi továbbítja azt az ellenőrző vizsgálat tárgyát képező hajó lobogó szerinti államának megfelelő hatóságai és az ICCAT-bizottság számára. Ha az ICCAT-ajánlások bárminemű megsértését állapítja meg, az ellenőr lehetőség szerint a halászhajó lobogója szerinti állam azon ellenőrhajóit is értesíti, amelyek tudomása szerint a közelben tartózkodnak.

13.  Az ellenőr utasításainak megtagadását vagy be nem tartását az ellenőrző vizsgálat tárgyát képező hajó lobogó szerinti állama ugyanúgy szankcionálja, mint a saját ellenőrei által adott utasítások megtagadását vagy be nem tartását.

14.  Az ellenőrök az e rendelkezésekből adódó feladataikat az e rendeletben megállapított szabályoknak megfelelően kötelesek ellátni, de továbbra is nemzeti hatóságaik operatív ellenőrzése alatt maradnak, és nekik tartoznak felelősséggel.

15.  A külföldi ellenőrök által az e rendelkezések szerint végzett dokumentumalapú ellenőrző vizsgálatok alapján készített ellenőrző vizsgálati jelentéseket és a 94-09. sz. ajánlás szerinti észlelési adatlapokat, illetve az említett dokumentumalapú vizsgálatok alapján tett megállapításokat a szerződő felek a saját ellenőreik által készített jelentésekre vonatkozó nemzeti jogszabályoknak megfelelően veszik figyelembe és kezelik. E pont rendelkezései nem rónak a szerződő felekre olyan kötelezettséget, hogy a külföldi ellenőr által készített jelentésnek nagyobb bizonyító erőt tulajdonítsanak, mint amellyel az az adott ellenőr saját országában rendelkezne. A szerződő feleknek együtt kell együttműködniük annak érdekében, hogy előmozdítsák az e rendelkezések keretében tevékenységet végző ellenőrök jelentéseivel kapcsolatos bírósági és egyéb jogi eljárásokat.

16.  a) A szerződő feleknek minden év február 15-ig tájékoztatniuk kell az ICCAT-bizottságot az e rendelet által végrehajtott ajánlás keretében a folyó naptári évben végzendő ellenőrző vizsgálati tevékenységükkel kapcsolatos előzetes terveikről, és az ICCAT-bizottság javaslatokat tehet a szerződő feleknek az e területet érintő nemzeti tevékenységek összehangolására, beleértve az ellenőrök és az ellenőröket szállító hajók számának megállapítását is.

b)  A 19-04. számú ICCAT-ajánlásban meghatározott rendelkezéseket és a részvételi terveket a szerződő feleknek egymás között alkalmazniuk kell, hacsak nincs közöttük erre vonatkozóan más megállapodás, továbbá az ICCAT-bizottságot minden ilyen jellegű megállapodásról értesíteni kell. Amennyiben azonban két szerződő fél közül az egyik ilyen értelmű értesítést küld az ICCAT-bizottságnak, az ellenőrző vizsgálati rendszer végrehajtását – az említett megállapodás megkötéséig – fel kell függeszteni.

17.  a) A halászeszközt azon alterületre vonatkozó hatályos szabályok szerint kell megvizsgálni, ahol az ellenőrző vizsgálatot végzik. Az ellenőr az ellenőrző vizsgálati jelentésben köteles megjelölni az ellenőrző vizsgálat végzésének helye szerinti alterületet, valamint ismertetni az esetlegesen feltárt jogsértéseket.

b)  Az ellenőr jogosult ellenőrző vizsgálatnak alávetni minden használatban lévő vagy a fedélzeten található halászeszközt.

18.  Az ellenőrnek az ICCAT-bizottság által jóváhagyott azonosító jelzéssel kell ellátnia azokat az ellenőrző vizsgálat alá vont halászeszközöket, amelyek a jelek szerint nem felelnek meg az érintett hajó lobogó szerinti államára vonatkozóan érvényes ICCAT-bizottsági ajánlásoknak, és erről az ellenőrző vizsgálati jelentésben is be kell számolnia.

19.  Az ellenőr fényképeket készíthet a halászeszközökről, a berendezésekről, a dokumentumokról, illetve bármely más, általa szükségesnek tartott tárgyról oly módon, hogy a fényképen látszódjanak a tárgy azon részei, amelyek véleménye szerint nem felelnek meg a hatályos szabályozásnak; ilyen esetben a lefényképezett tárgyakat fel kell sorolni a jelentésben, és a fényképek másolatát csatolni kell a jelentésnek a lobogó szerinti állam számára küldött példányához.

20.  Az ICCAT-ajánlásoknak való megfelelés megállapítására az ellenőr szükség szerint a fedélzeten lévő összes fogást ellenőrző vizsgálatnak veti alá.

21.  Az ellenőrök azonosítására szolgáló, kártyaformátumú okmány mintája:

X. MELLÉKLET

A videofelvétel-készítési eljárásokra vonatkozó minimumkövetelmények

Áthelyezési műveletek

1.  Az eredeti videofelvételt tartalmazó elektronikus tárolóeszközt az áthelyezési művelet befejezése után mielőbb a regionális ICCAT-megfigyelő rendelkezésére kell bocsátani, aki azt a további manipulációk megelőzése érdekében azonnal ellátja elektronikus aláírással.

2.  Az eredeti felvételt az esetnek megfelelően a fogóhajó fedélzetén, illetve a halgazdaság vagy a csapda üzemeltetőjénél kell tartani az adott engedély érvényességének teljes időtartama alatt.

3.  A videofelvételt két azonos példányban kell elkészíteni. Az egyik példányt az erszényes kerítőhálós hajón tartózkodó regionális ICCAT-megfigyelőnek, a másikat pedig a vontatóhajón tartózkodó nemzeti megfigyelőnek kell átadni; az utóbbi példánynak az áthelyezési nyilatkozatot és a hozzá kapcsolódó fogásokat kell kísérnie. Ez az eljárás csak az áthelyezési művelet vontatóhajók közötti lebonyolítása esetén vonatkozik a nemzeti megfigyelőkre.

4.  Minden videofelvétel elején és/vagy végén meg kell jeleníteni az áthelyezésre vonatkozó ICCAT-engedély számát.

5.  Minden egyes felvételen végig fel kell tüntetni a videofelvétel készítésének dátumát és időpontját.

6.  A videofelvételnek tartalmaznia kell a hálónak/ajtónak az áthelyezés megkezdése előtt történő kinyitását és bezárását, és a felvételen láthatónak kell lennie, hogy a fogadó és átadó ketrecek már tartalmaznak-e kékúszójú tonhalakat.

7.  A videofelvételnek folyamatosnak kell lennie, megszakítások és vágások nélkül, és az áthelyezési művelet egészét le kell fednie.

8.  A videofelvételt olyan minőségben kell elkészíteni, hogy a felvétel alapján megbecsülhető legyen az áthelyezett kékúszójú tonhalak száma.

9.  Ha a videofelvétel elégtelen minősége miatt nem becsülhető meg az áthelyezett kékúszójú tonhalak száma, ▌ellenőrzési célú áthelyezési műveletet kell végrehajtani. Az üzemeltető kérheti a hajó vagy csapda lobogó szerinti hatóságait, hogy végezzenek ellenőrzési célú áthelyezési műveletet. Abban az esetben, ha az üzemeltető nem kér ilyen ellenőrzési célú áthelyezési műveletet vagy az önkéntes áthelyezés eredménye nem kielégítő, az ellenőrző hatóságok annyi ellenőrzést kérnek, amennyi csak szükséges, amíg megfelelő minőségű videofelvétel nem áll rendelkezésre. Az ilyen ellenőrzési célú áthelyezési műveletnek ki kell terjednie valamennyi kékúszójútonhal-egyednek a fogadó ketrecből egy másik, üres ketrecbe történő áthelyezésére. Amennyiben a hal egy csapdából származik, a csapdából a fogadó ketrecbe már áthelyezett kékúszójú tonhalakat vissza lehet küldeni a csapdába, amely esetben az ellenőrzési célú áthelyezést a regionális ICCAT-megfigyelő felügyelete mellett törölni kell.

Ketrecbehelyezési műveletek

1.  Az eredeti videofelvételt tartalmazó elektronikus tárolóeszközt a ketrecbehelyezési művelet befejezése után mielőbb a regionális ICCAT-megfigyelő rendelkezésére kell bocsátani, aki azt a további manipulációk megelőzése érdekében azonnal ellátja elektronikus aláírással.

2.  Az eredeti felvételt adott esetben az engedély érvényességének teljes időtartama alatt a halgazdaságban kell tartani.

3.  A videofelvételt két azonos példányban kell elkészíteni. Az egyik példányt a halgazdaságba kirendelt regionális ICCAT-megfigyelőnek kell átadni.

4.  Minden videofelvétel elején és/vagy végén meg kell jeleníteni a ketrecbe helyezésre vonatkozó ICCAT-engedély számát.

5.  Minden egyes felvételen végig fel kell tüntetni a videofelvétel készítésének dátumát és időpontját.

6.  A videofelvételnek tartalmaznia kell a hálónak/ajtónak a ketrecbe helyezés megkezdése előtt történő kinyitását és bezárását, és a felvételen láthatónak kell lennie, hogy a fogadó és átadó ketrecek már tartalmaznak-e kékúszójú tonhalakat.

7.  A videofelvételnek folyamatosnak kell lennie, megszakítások és vágások nélkül, és a ketrecbehelyezési művelet egészét le kell fednie.

8.  A videofelvételt olyan minőségben kell elkészíteni, hogy a felvétel alapján megbecsülhető legyen az áthelyezett kékúszójú tonhalak száma.

9.  Ha a videofelvétel elégtelen minősége miatt nem becsülhető meg az áthelyezett kékúszójú tonhalak száma, az ellenőrző hatóságnak új ketrecbehelyezési művelet végrehajtását kell kérnie. Az új ketrecbehelyezési művelet során valamennyi kékúszójútonhal-egyedet a fogadó halgazdaság ketrecéből egy másik, üres halgazdasági ketrecbe kell áthelyezni.

XI. MELLÉKLET

A ketrecbehelyezési műveletekkel összefüggésben használt sztereoszkopikus kamerarendszerekre vonatkozó normák és eljárások

A.  Sztereoszkopikus kamerarendszerek használata

A sztereoszkopikus kamerarendszereknek a ketrecbehelyezési műveletek során történő, ▌51. cikk szerinti használatára az alábbi szabályok vonatkoznak:

1.  Az élő halakat érintő mintavétel gyakoriságának a ketrecbe helyezett halak mennyiségének legalább 20%-át le kell fednie. Ha technikailag lehetséges, az élő halakat érintő mintavétel legyen folyamatos oly módon, hogy minden ötödik egyedet mérnek meg. Az ilyen mintavételt a kamerától 2–8 méter távolságban mért halakon kell elvégezni.

2.  Az átadó ketrecet és a fogadó ketrecet összekötő áthelyezési kapu legfeljebb 10 méter széles és legfeljebb 10 méter magas lehet.

3.  Ha a halak hosszának mérete multimodális eloszlást mutat (két vagy több eltérő méretű kohorsz), akkor egynél több átváltási algoritmust lehet használni ugyanarra a ketrecbehelyezési műveletre. A farok tövéig mért hossz össztömeggé történő átváltására az SCRS által megállapított legkorszerűbb algoritmus(oka)t kell használni, a ketrecbehelyezési műveletek során mért halak méretosztályának megfelelően.

4.  A sztereoszkopikus hosszméretvétel hitelesítését az egyes ketrecbehelyezési műveletek előtt kell elvégezni, egy 2–8 méter távolságra levő mérőrúd használatával.

5.  A sztereoszkopikus program eredményeinek közlésekor fel kell tüntetni a sztereoszkopikus kamerarendszerre vonatkozó műszaki leírásban szereplő hibahatárt, amely nem lehet több +/- 5%-nál.

6.  A sztereoszkopikus program eredményeiről szóló jelentésnek ki kell térnie valamennyi fentiekben felsorolt műszaki paraméterre, beleértve a mintavétel gyakoriságát, a mintavétel módját, a kamerától való távolságot, az áthelyezési kapu méretét és az algoritmusokat (hosszúság-tömeg viszony). Az SCRS-nek felül kell vizsgálnia ezeket a paramétereket, és szükség esetén ajánlásokat kell előterjesztenie módosításuk céljából.

7.  Amennyiben a sztereoszkopikus videofelvétel elégtelen minősége miatt nem becsülhető meg a ketrecbe helyezés alatt álló kékúszójú tonhalak tömege, a fogóhajóért, a csapdáért vagy a halgazdaságért felelős tagállami hatóságoknak új ketrecbehelyezési művelet végrehajtását kell elrendelniük.

B.  A programok eredményeinek bemutatása és felhasználása

1.  Az olyan közös halászati műveletek vagy csapdákkal ejtett fogások esetében, amelyek rendeltetési helye egyetlen szerződő fél és/vagy tagállam felügyelete alá tartozó halgazdaság, a fogási jelentés és a sztereoszkopikus rendszerre irányuló program eredményei közötti eltérésekkel összefüggő döntéseket a közös halászati művelet vagy a csapdákkal ejtett összes fogás szintjén kell meghozni. A több szerződő felet és/vagy tagállamot érintő közös halászati műveletek esetében a fogási jelentés és a sztereoszkopikus rendszerre irányuló program eredményei közötti eltérésekkel összefüggő döntéseket a ketrecbehelyezési műveletek szintjén kell meghozni, hacsak a közös halászati műveletben részt vevő fogóhajókért felelős valamennyi, lobogó szerinti szerződő fél és/vagy tagállam hatóságai erről másként nem állapodnak meg.

2.  A ketrecbe helyezés időpontjától számított tizenöt napon belül a halgazdaságért felelős tagállam jelentést készít a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállamnak vagy szerződő félnek, valamint a Bizottságnak, amely jelentésnek tartalmaznia kell az alábbi dokumentumokat:

a)  a sztereoszkopikus rendszerről szóló műszaki jelentés, amely magában foglalja a következőket:

–  általános információk: faj, helyszín, ketrec, dátum, algoritmus;

–  a mérettel kapcsolatos statisztikai információk: átlagos tömeg és hossz, legkisebb tömeg és hossz, legnagyobb tömeg és hossz, a mintában szereplő halak száma, tömeg szerinti eloszlás, méret szerinti eloszlás;

b)  a program részletes eredményei, beleértve a mintavételben szereplő valamennyi hal méretét és tömegét;

c)  ketrecbehelyezési jelentés, amely magában foglalja a következőket:

–  a műveletre vonatkozó általános információk: a ketrecbehelyezési művelet száma, a halgazdaság neve, a ketrec száma, a BCD száma, az ITD-szám, a fogóhajó vagy csapda neve és lobogója, a vontatóhajó neve és lobogója, a sztereoszkopikus rendszerrel készült felvétel dátuma és a felvételt tartalmazó fájl neve;

–  a hosszúság tömegre való átváltásához használt algoritmus;

–  a BCD-ben bejelentett mennyiségeknek a sztereoszkopikus rendszerrel végzett ellenőrzés során megállapított mennyiségekkel való összevetése az egyedek számát, az átlagos tömeget és az össztömeget tekintve (a különbség kiszámítása a következő képlet segítségével történik: (sztereoszkopikus rendszer - BCD) / sztereoszkopikus rendszer * 100);

–  a rendszer hibahatára;

–  a közös halászati műveletekhez / csapdákhoz kapcsolódó ketrecbehelyezési jelentések esetében az utolsó ilyen jelentésnek tartalmaznia kell a korábbi jelentésekben foglalt valamennyi adat összefoglalását.

3.  A ketrecbehelyezési jelentés átvételekor a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállami hatóságok az alábbi eseteknek megfelelően kötelesek meghozni minden szükséges intézkedést:

a)  A fogóhajó vagy csapda által a BCD-ben bejelentett össztömeg a sztereoszkopikus rendszerrel végzett ellenőrzés eredményeinek tartományán belül van:

–  nem kell elrendelni a tonhalak visszaengedését;

–  a BCD-ben módosítani kell mind az egyedszámot (az ellenőrző kamerákkal végzett ellenőrzés alapján vagy alternatív módszerekkel kapott egyedszám szerint), mind az átlagos tömeget, az össztömeget viszont nem.

b)  A fogóhajó vagy a csapda által a BCD-ben bejelentett össztömeg kisebb a sztereoszkopikus rendszerrel végzett ellenőrzés eredménytartományának legkisebb értékénél:

–  el kell rendelni a tonhalak visszaengedését a sztereoszkopikus rendszerrel végzett ellenőrzés eredménytartományának legkisebb értéke szerint;

–  a visszaengedési műveleteket a 41. cikk (2) bekezdésében és a XII. mellékletben meghatározott eljárásnak megfelelően kell végrehajtani;

–  a visszaengedési művelet lezárását követően a BCD-ben módosítani kell mind az egyedszámot (a visszaengedett egyedszámnak az ellenőrző kamerákkal végzett ellenőrzés alapján kapott egyedszámból történő kivonásával kapott egyedszám szerint), mind az átlagos tömeget, az össztömeget viszont nem.

c)  A fogóhajó vagy a csapda által a BCD-ben bejelentett össztömeg meghaladja a sztereoszkopikus rendszerrel végzett ellenőrzés eredménytartományának legnagyobb értékét:

–  nem kell elrendelni a tonhalak visszaengedését;

–  a BCD-ben megfelelően módosítani kell az össztömeget (a sztereoszkopikus rendszerekkel végzett ellenőrzés eredménytartományának legnagyobb értéke szerint), az egyedszámot (az ellenőrző kamerával végzett megfigyelés eredményei szerint), valamint az átlagos tömeget.

4.  A BCD bármilyen érdemi módosítása esetén a 2. szakaszban megadott értékeknek (egyedszám és tömeg) összeegyeztethetőnek kell lenniük a 6. szakaszban megadott értékekkel, továbbá a 3., 4. és 6. szakaszban megadott értékek nem lehetnek magasabbak a 2. szakasz szerinti értékeknél.

5.  Az olyan eltérések kiegyenlítése esetén, amelyek egy közös halászati művelettel / csapdával kapcsolatos összes ketrecbe helyezésről készült egyes jelentésekben megállapítást nyertek – függetlenül attól, hogy szükség van-e visszaengedési műveletre vagy sem –, valamennyi kapcsolódó BCD-t a sztereoszkopikus rendszerrel végzett ellenőrzés eredményeinek legkisebb értéke szerint kell módosítani. A visszaengedett kékúszójú tonhalak mennyiségével kapcsolatos BCD-ket a visszaengedett tömeg/egyedszám megjelenítése érdekében szintén módosítani kell. Az olyan kékúszójú tonhalakra vonatkozó BCD-ket, amelyeket nem engedtek vissza, de amelyek esetében a sztereoszkopikus rendszerekkel vagy alternatív módszerekkel kapott eredmények eltérnek a jelentések szerint kifogott és áthelyezett mennyiségektől, szintén módosítani kell e különbségek megjelenítése érdekében.

Az olyan fogásokra vonatkozó BCD-ket, amelyekből visszaengedés történt, szintén módosítani kell a visszaengedett tömeg/egyedszám megjelenítése érdekében.

XII. MELLÉKLET

Visszaengedési protokoll

1.  A kékúszójú tonhalak tenyésztőketrecből a tengerbe való visszaengedését videokamerával rögzíteni kell, és azt a regionális ICCAT-megfigyelőnek meg kell figyelnie; a megfigyelőnek a műveletről jelentést kell készítenie, amelyet a videofelvétellel együtt be kell nyújtania az ICCAT titkárságának.

2.  A halak visszaengedésének elrendelése esetén a halgazdaság üzemeltetőjének egy regionális ICCAT-megfigyelő kirendelését kell kérnie.

3.  A kékúszójú tonhalaknak szállítóketrecből vagy csapdából a tengerbe való visszaengedését a vontatóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam nemzeti megfigyelőjének meg kell figyelnie, és arról jelentést kell készítenie a felelős tagállam ellenőrző hatóságainak.

4.  A visszaengedési művelet elvégzése előtt a tagállami ellenőrző hatóságok hagyományos és/vagy sztereoszkopikus kamerák felhasználásával végzendő ellenőrzési célú áthelyezést rendelhetnek el annak érdekében, hogy megbecsülhető legyen a visszaengedendő halak egyedszáma és tömege.

5.  A tagállami hatóságok végrehajthatnak minden olyan további intézkedést is, amelyet szükségesnek ítélnek annak biztosításához, hogy a visszaengedési műveletek a legmegfelelőbb helyen és időben történjenek, így növelve annak valószínűségét, hogy a halak visszatérjenek az állományba. Az üzemeltető felel azért, hogy a halak a visszaengedési művelet végrehajtásáig életben maradjanak. A visszaengedési műveletekre a ketrecbehelyezési műveletek befejezésétől számított három héten belül kell sort keríteni.

6.  A lehalászási műveletek befejezését követően azokat a halgazdaságban maradó halakat, amelyek nem szerepelnek a BCD-n, a 41. cikk (2) bekezdésében és az ebben a mellékletben meghatározott eljárásoknak megfelelően vissza kell engedni.

XIII. MELLÉKLET

Az elpusztult halak kezelése

Erszényes kerítőhálós hajó által végzett halászati műveletek során a kerítőhálóban talált elpusztult halak mennyiségét fel kell jegyezni a halászhajó naplójába, és ennek megfelelően le kell vonni az adott tagállam kvótájából.

Az elpusztult halak első áthelyezés során történő rögzítése/kezelése

1.  A vontatóhajó üzemeltetőjének át kell adni a BCD-t, amelynek 2. szakaszát (Összes fogás), 3. szakaszát (Élő halak kereskedelme) és 4. szakaszát (Áthelyezés – az elpusztult halakat is beleértve) már kitöltötték.

A 3. és 4. szakaszban bejelentett összmennyiségeknek meg kell egyezniük a 2. szakaszban megadott mennyiségekkel. A BCD-t e rendelet előírásainak megfelelően az eredeti ICCAT áthelyezési nyilatkozatnak (a továbbiakban: ITD) kell kísérnie. Az ITD-ben szereplő mennyiségeknek (élve áthelyezett halak) meg kell egyezniük a kapcsolódó BCD 3. szakaszában megadott mennyiségekkel.

2.  A BCD-nek a 8. szakaszt (Kereskedelmi információk) is tartalmazó másolatát ki kell kitölteni, majd át kell adni azon kisegítő hajó üzemeltetőjének, amelyik az elpusztult kékúszójú tonhalakat partra szállítja (vagy a fogóhajón kell megőrizni, ha az közvetlenül a parton köt ki). Az elpusztult halakat és a BCD másodpéldányát az ITD egy példányának kell kísérnie.

3.  Az elpusztult halak mennyiségeit fel kell jegyezni a fogást ejtő fogóhajó BCD-jébe, közös halászati műveletek esetében pedig a fogóhajók, illetve egy, a műveletben részt vevő, más lobogó alatt közlekedő hajó BCD-jébe.

XIV. MELLÉKLET

ICCAT ketrecbehelyezési nyilatkozat(31)

XV. MELLÉKLET

A műholdas hajómegfigyelési rendszernek az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó területen történő létrehozására vonatkozó minimumszabályok(32)

1.  Az ICCAT által szabályozott egyedi halászati tevékenységek során alkalmazandó szigorúbb követelmények sérelme nélkül minden lobogó szerinti tagállam műholdas hajómegfigyelési rendszert (a továbbiakban: VMS) alkalmaz a joghatósága alá tartozó vizeken folytatott halászatra engedéllyel rendelkező, 15 méternél nagyobb teljes hosszúságú halászhajóira, és:

a)  Megköveteli, hogy a halászhajói rendelkezzenek olyan önálló, nem manipulálható rendszerrel, amely folyamatosan, automatikusan és a hajó bármilyen beavatkozásától függetlenül üzeneteket továbbít a lobogó szerinti tagállam halászati felügyelő központjának (a továbbiakban: FMC), hogy a lobogó szerinti tagállam nyomon követhesse a hajó helyzetét, irányát és sebességét.

b)  Gondoskodik arról, hogy a halászhajó fedélzetén elhelyezett műholdas nyomkövető berendezés folyamatosan begyűjtse és továbbítsa a lobogó szerinti tagállam FMC-jének a következő adatokat:

–  a hajó azonosító jele;

–  a hajó helyzete (földrajzi hosszúság és szélesség) 500 méternél kisebb hibahatárral és 99%-os konfidencia-intervallummal; valamint

–  a dátum és az időpont.

c)  Biztosítja, hogy a lobogó szerinti tagállam FMC-je automatikusan értesítést kapjon, ha megszakad az FMC és a műholdas nyomkövető berendezés közötti kommunikáció.

d)  A parti állammal együttműködve biztosítja, hogy a hajói által az adott parti állam joghatósága alá tartozó vizeken végzett tevékenység során továbbított helyzetmeghatározási üzenetek automatikusan és valós időben eljussanak a tevékenységet engedélyező parti állam FMC-jéhez is. E rendelkezés végrehajtása során kellő figyelmet kell fordítani a működési költségek, a technikai nehézségek és az ilyen üzenetek továbbításával járó adminisztratív terhek minimalizálására.

e)  A helyzetmeghatározási üzeneteknek a ▌d) pontban foglaltak szerinti továbbítása és fogadása megkönnyítése érdekében a lobogó szerinti tagállam vagy a szerződő fél FMC-je és a parti állam FMC-je megosztják egymással kapcsolattartási adataikat, és haladéktalanul értesítik egymást az ezen információkban bekövetkezett bármiféle változásról. A parti állam FMC-je az egymást követő helyzetmeghatározási üzenetek fogadásában bekövetkező bármilyen fennakadásról értesíti a lobogó szerinti tagállam vagy a szerződő fél FMC-jét. A lobogó szerinti tagállam vagy a szerződő fél FMC-je és a parti állam FMC-je között a helyzetmeghatározási üzenetek továbbítása biztonságos kommunikációs rendszeren keresztül, elektronikus úton történik.

2.  Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a VMS-üzeneteket az (1) bekezdésben meghatározottak szerint továbbítsák és fogadják, és hogy ezt az információt hajóik helyzetének folyamatos nyomon követésére használják.

3.  Minden tagállam biztosítja, hogy a lobogója alatt közlekedő halászhajók parancsnokai gondoskodjanak arról, hogy a műholdas nyomkövető berendezések állandóan és folyamatosan működőképesek legyenek, és hogy az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott információkat összegyűjtsék, és az erszényes kerítőhálós hajók esetében legalább óránként, a többi hajó esetében legalább kétóránként továbbítsák. A tagállamok emellett előírják, hogy hajóüzemeltetőik feladata gondoskodni arról, hogy:

a)  a műholdas nyomkövető berendezést semmilyen módon ne manipulálják;

b)  a VMS-adatokat semmilyen módon ne módosítsák;

c)  a műholdas nyomkövető berendezéshez csatlakozó antennákat semmi ne zavarja;

d)  a műholdas nyomkövető berendezés be legyen építve a halászhajóba, és az áramellátását semmiképpen ne lehessen szándékosan megszakítani; valamint

e)  a műholdas nyomkövető berendezést kizárólag javítás vagy csere céljából távolítsák el a hajóról.

4.  A halászhajó fedélzetén található műholdas nyomkövető berendezés műszaki meghibásodása vagy működésképtelensége esetén a berendezést az esemény időpontjától számított egy hónapon belül meg kell javítani vagy ki kell cserélni, kivéve ha a hajót adott esetben törölték az engedélyezett nagyméretű halászhajók jegyzékéből, vagy azoknak a hajóknak az esetében, amelyeknek nem kell szerepelniük az ICCAT által engedélyezett hajók listáján, a lobogó szerinti szerződő fél joghatóságán kívüli területekre vonatkozó halászati engedély már nem érvényes. A hajó nem kaphat engedélyt arra, hogy meghibásodott műholdas nyomkövető berendezéssel halászati útra induljon. Ezen túlmenően, ha egy berendezés egy halászati út során működésképtelenné válik vagy műszakilag meghibásodik, akkor a javítást vagy a cserét azonnal el kell végezni, amint a hajó kikötőbe ér; a halászhajó nem indulhat halászati útra, amíg a műholdas nyomkövető berendezést meg nem javították vagy ki nem cserélték.

5.  Minden tagállam vagy szerződő fél gondoskodik arról, hogy a meghibásodott műholdas nyomkövető berendezéssel rendelkező halászhajók egyéb kommunikációs eszközökkel (rádió, webalapú jelentéstétel, e-mail, fax vagy telex útján) legalább naponta eljuttassák az FMC-hez az (1) bekezdés b) pontjában említett információkat tartalmazó jelentéseket.

6.  A tagállamok vagy szerződő felek csak abban az esetben engedélyezhetik a hajók számára, hogy műholdas nyomkövető berendezésüket kikapcsolják, ha a hajó hosszabb ideig nem folytat halászatot (pl. szárazdokkban áll javítás céljából), és erről előzetesen értesíti a lobogója szerinti tagállam vagy szerződő fél illetékes hatóságait. Mielőtt a hajó elhagyja a kikötőt, a műholdas nyomkövető berendezést újra aktiválni kell, és legalább egy jelentést össze kell állítani és el kell küldeni vele.

XVI. MELLÉKLET

Az (EU) 2016/1627 és e rendelet közötti megfelelési táblázat

(1) HL C ... (2) Az Európai Parlament 2021. április 28-i álláspontja. (3) Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.). (4) A Tanács 98/392/EK határozata (1998. március 23.) az Egyesült Nemzetek Szervezete 1982. december 10-i tengerjogi egyezményének és az egyezmény XI. részének végrehajtásáról szóló, 1994. július 28-i megállapodásnak az Európai Közösség általi megkötéséről (HL L 179., 1998.6.23., 1. o.). (5) Nemzetközi egyezmény az atlanti tonhalfélék védelméről (HL L 162., 1986.6.18., 34. o.). (6) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1627 rendelete (2016. szeptember 14.) az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves helyreállítási tervről, valamint a 302/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 252., 2016.9.16., 1. o.). (7) Az ICCAT ajánlása a kékúszójú tonhal tenyésztéséről. (8) Az ICCAT ajánlása az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó területen működő hajómegfigyelési rendszerre vonatkozó minimumelőírásokról. (9) Az ICCAT ajánlása a kékúszójú tonhalra és az észak-atlanti kardhalhalászatra vonatkozó szabályok betartásáról. (10) Az ICCAT ajánlása a 20 méter vagy annál nagyobb teljes hosszúságú, az egyezmény hatálya alá tartozó területen működési engedéllyel rendelkező hajók ICCAT-nyilvántartásának létrehozásáról. (11) Az ICCAT ajánlása az átrakásokról. (12) A Kutatási és Statisztikai Állandó Bizottság (SCRS) jelentése, Madrid, 2018. október 1–5. (13) A Tanács 1224/2009/EK rendelete (2009. november 20.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.). (14) A Bizottság 404/2011/EU végrehajtási rendelete (2011. április 8.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló 1224/2009/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 112., 2011.4.30., 1. o.). (15) A Tanács 1005/2008/EK rendelete (2008. szeptember 29.) a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a 601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 286., 2008.10.29., 1. o.). (16) A Bizottság (EU) 2015/98 felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. november 18.) az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezményből és az északnyugat-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú együttműködésről szóló egyezményből adódó, az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 15. cikkének (2) bekezdése szerinti uniós nemzetközi kötelezettségek végrehajtásáról (HL L 16., 2015.1.23., 23. o.). (17) Az Európai Parlament és a Tanács 640/2010/EU rendelete (2010. július 7.) a kékúszójú tonhalra (Thunnus thynnus) vonatkozó fogási dokumentációs program létrehozásáról és az 1984/2003/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 194., 2010.7.24., 1. o.). (18) HL L 123., 2016.5.12., 1. o. (19) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.). (20) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2107 rendelete (2017. november 15.) az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottságot (ICCAT) létrehozó egyezmény hatálya alá tartozó területen alkalmazandó állománygazdálkodási, állományvédelmi és ellenőrzési intézkedések megállapításáról, valamint az 1936/2001/EK, az 1984/2003/EK és az 520/2007/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 315., 2017.11.30., 1. o.). (21) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/833 rendelete (2019. május 20.) az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet szabályozási területén alkalmazandó védelmi és végrehajtási intézkedések megállapításáról, az (EU) 2016/1627 rendelet módosításáról, valamint a 2115/2005/EK és az 1386/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2019.5.28., 1. o.). (22) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1154 rendelete (2019. június 20.) a kardhal földközi-tengeri állományára vonatkozó többéves helyreállítási tervről, valamint az 1967/2006/EK tanácsi rendelet és az (EU) 2017/2107 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 188., 2019.7.12., 1. o.). (23) A Tanács 1936/2001/EK rendelete (2001. szeptember 27.) a hosszú távon vándorló halfajok bizonyos állományainak halászatára vonatkozó ellenőrzési intézkedések megállapításáról (HL L 263., 2001.10.3., 1. o.). (24) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2403 rendelete (2017. december 12.) a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről, valamint az 1006/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2017.12.28., 81. o.). (25) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1241 rendelete (2019. június 20.) a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1976/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1380/2013/EU, az (EU) 2016/1139, az (EU) 2018/973, az (EU) 2019/472 és az (EU) 2019/1022 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 198., 2019.7.25., 105. o.). (26) https://www.iccat.int/en/SubmitCOMP.html (27) A Bizottság (EU) 2017/218 végrehajtási rendelete (2017. február 6.) az uniós halászflotta-nyilvántartásról (HL L 34., 2017.2.9., 9. o.). (28) Az Európai Parlament és a Tanács 1379/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről, az 1184/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 104/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 1. o.). (29) Az Európai Parlament és a Tanács 508/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról, valamint a 2328/2003/EK, a 861/2006/EK, az 1198/2006/EK és a 791/2007/EK tanácsi rendelet, valamint az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 149., 2014.5.20., 1. o.). (30) A 404/2011/EU végrehajtási rendelet szerint. (31) A ketrecbe helyezésre vonatkozóan a 06-07.számú ICCAT-ajánlásban meghatározott nyilatkozat. (32) Lásd a műholdas hajómegfigyelési rendszernek az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó területen történő létrehozására vonatkozó minimumszabályokról szóló 18-10. számú ICCAT-ajánlást.