Az Európai Unió és kereskedelmi partnerei

Az évek során az Európai Unió eltávolodott a munkaerő-igényes, alacsony értékű termékek gyártásától, hogy a nagyobb értékű, márkás termékekre szakosodjon. Nyitott gazdaságával a kereskedelem alapvető fontosságú az EU számára, amely a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) alapítója és kulcsfontosságú szereplője. Emellett a kereskedelmet gátló akadályok leküzdése, valamint annak érdekében, hogy vállalkozásai számára egyenlő versenyfeltételeket biztosítson, az Unió számos szabadkereskedelmi megállapodásról folytat tárgyalásokat.

Jogalap

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke szerint a közös kereskedelempolitika az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.

Az Európai Unió központi helyzete

Az EU, Kína és az Egyesült Államok a világ legnagyobb gazdaságai: 2023-ban a globális bruttó hazai termék (GDP) 17,5%-át, 17%-át, illetve 25,7%-át adták. Mintegy 17 billió eurós GDP-je és piacának nyitottsága okán az EU vezető szerepet játszott a globális kereskedelmi rendszer alakításában, többek közt a WTO támogatása révén. A gazdasági nyitottság jelentős előnyökkel járt az EU számára, mivel az EU-ban több, mint 30 millió munkahely a külkereskedelemtől függ, és mivel a globális gazdasági növekedés várhatóan főleg Európán kívül valósul meg. Az új gazdasági szereplők és a technológiai innováció, különösen a digitalizáció, átalakították a nemzetközi kereskedelem szerkezetét és mintáit. A mai globális gazdaság nagymértékben integrált, és a globális ellátási láncok nagyrészt felváltották a késztermékek hagyományos kereskedelmét.

Bár a 2009-es globális pénzügyi válság negatív hatást gyakorolt az EU gazdasági teljesítményére, az EU képes volt viszonylag erős pozíciót megőrizni az árukereskedelemben, miközben megerősítette vezető szerepét a szolgáltatások kereskedelmében. A Covid19-világjárvány világszerte lelassította a gazdasági növekedést, vitát váltott ki az iparágak Európába való visszatelepítéséről (a továbbiakban: visszatelepítés). A visszatelepítést valószínűleg szelektíven alkalmazzák a kritikus ágazatokban, míg a globális ellátási láncok tekintetében bizonyos fokú széttagoltság tapasztalható az áruk és szolgáltatások egyre inkább elkülönülő szolgáltatói miatt.

Az Európai Bizottság és az Európai Parlament szerepe

A nemzetközi kereskedelem az egyik első ágazat, amelynek terén a tagállamok megállapodtak a közös szuverenitás kialakításában. Ennek eredményeként ezek az államok megbízták az Európai Bizottságot, hogy a nevükben kereskedelmi ügyekben eljárjon, beleértve a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokról folytatott tárgyalásokat is. Más szavakkal az Unió a tagállamok nevében egységes entitásként tárgyal le mind kétoldalú, mind többoldalú kereskedelmi megállapodásokat. Amint az a WTO vitarendezési mechanizmusának feljegyzéseiből kitűnik, az Unió képes volt érdekeinek védelmére a nemzetközi kereskedelmi viták során. Az Unió nemzetközi kereskedelmi eszközöket is alkalmaz értékei és politikái előmozdítása érdekében, valamint megkísérli szabályozási gyakorlatát a világ többi részére kiterjeszteni, hagyományosan a nyílt és tisztességes nemzetközi kereskedelmi rendszert támogatva.

2009-ben a Lisszaboni Szerződés azáltal terjesztette ki a Parlament szerepét, hogy – a Tanácséval megegyező jogkörökkel – társjogalkotóvá tette a kereskedelemmel és beruházással kapcsolatos ügyekben-. Emellett a szerződés aktívabb szerepet biztosított a Parlament számára a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások és azok megerősítése terén, mivel beleegyezése ma már kötelező. Ugyanakkor a kereskedelempolitika egyes elemei továbbra is a tagállamok hatáskörében maradnak. 2017. május 16-án az Európai Unió Bírósága (EUB) közzétett egy véleményt, amely világosan elválasztotta a nemzeti és uniós hatásköröket.

Kereskedelmi politika és orientáció

Amikor a WTO keretében a dohai fejlesztési menetrendről folytatott többoldalú tárgyalások a 21. század első évtizedében elakadtak, az EU-nak alternatív megoldásokat kellett találnia a nem uniós országok piacaihoz való jobb hozzáférés biztosítására. E célból az átfogó szabadkereskedelmi megállapodások új generációját vezették be, amelyek túllépnek a vámcsökkentéseken és árukereskedelmen. Az első ilyen, újgenerációs szabadkereskedelmi megállapodást Dél-Koreával kötötték meg, amely a Parlament általi ratifikációt követően hivatalosan 2015 decemberében lépett hatályba. Az EU és Peru, Kolumbia és később Ecuador (2016 óta) közötti többoldalú kereskedelmi megállapodás, amely 2013 óta van hatályban, a közép-amerikai országokkal kötött társulási megállapodás (Honduras, Nicaragua, Panama, Costa Rica, El Salvador és Guatemala), amelynek kereskedelmi pillérét 2013 óta ideiglenesen alkalmazzák, az EU és Kanada között létrejött átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA), amelyet 2017 szeptembere óta ideiglenesen alkalmaznak, a 2019 vége óta hatályban lévő EU–Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodás, valamint az EU és Vietnám közti, 2020 közepe óta hatályban lévő szabadkereskedelmi megállapodás, mind az új politika bizonyságául szolgálnak. 2019. február 1-jén gazdasági partnerségi megállapodás lépett hatályba Japánnal. Az Unió és Chile 2023. december 13-án aláírta a korszerűsített EU–Chile magas szintű keretmegállapodást, amelyet az Európai Parlament 2024. február 29-én hagyott jóvá. Az EU és Új-Zéland közötti szabadkereskedelmi megállapodást az Európai Parlament 2023. november 22-én hagyta jóvá.

Mivel 2016-ban felfüggesztették az Egyesült Államokkal a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) folytatott tárgyalásokat, az EU az Egyesült Államokkal megkötendő olyan, konkrét területekre irányuló megállapodásokra összpontosított, mint az ipari termékekre kivetett vámok vagy a megfelelőségértékelés. A Mercosur alapító tagjaival a kereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalások 2019-ben befejeződtek, a megállapodástervezet megerősítésre vár. Az EU szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére irányuló tárgyalásokat kezdett továbbá Indonéziával, Tunéziával, a Fülöp-szigetekkel és Ausztráliával. 2021-ben újraindultak a tárgyalások Indiával, 2023-ban Thaifölddel, a Malajziával folytatott tárgyalások pedig folytatódni fognak, amint a feltételek kedvezőek lesznek.

A Covid19-világjárvány 2020-ban és 2021-ben jelentősen csökkentette a nemzetközi árukereskedelmet, beleértve az EU és fő kereskedelmi partnerei közötti kereskedelmet is. Oroszország Ukrajna elleni, indokolatlan és provokáció nélkül indított háborúja hatással van az energia- és élelmiszerpiacokra.

2021 februárjában a Bizottság előterjesztette a „Nyitott, fenntartható és határozott kereskedelempolitika” című kereskedelempolitikai felülvizsgálatát, amelynek célja, hogy 2030-ig meghatározza a kereskedelempolitika irányvonalát. A kereskedelempolitikai felülvizsgálat a 2015-ös „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégia utódja, és az azóta bekövetkezett geopolitikai változásokat tükrözi azáltal, hogy a kereskedelmi szójegyzékbe – a „tisztességesség” és a „fenntarthatóság” jól ismert fogalmai mellett – olyan fogalmakat vezet be, mint a „határozottság” és a „reziliencia”. Célja, hogy a kereskedelempolitika megfeleljen a jelenlegi kihívásoknak, és a „nyitott stratégiai autonómia” révén megkönnyítse a zöld és digitális átállást.

Az EU főbb kereskedelmi partnerei

Európa a feldolgozóipari áruk és szolgáltatások tekintetében a világ legnagyobb exportőre. 2023-ban az Egyesült Államok volt az uniós áruk első rendeltetési helye, amely a teljes export 19,7%-át tette ki, majd ezt követte az Egyesült Királyság (13%) a második helyen, megelőzve Kínát (8,8%). Egyéb fontos árukereskedelmi partnerek 2022-ben, csökkenő sorrendben: Svájc (7%) és Törökország (4%).

Ami a szolgáltatások kereskedelmét illeti, 2022-ben az Egyesült Államok volt az EU fő kereskedelmi partnere, az Egyesült Királyság és Svájc előtt.

Beruházás

Az EU a világ legnagyobb befektetője és más országok közvetlen külföldi befektetéseinek jelentős befogadója. A Lisszaboni Szerződés 2009-es hatálybalépése kiterjesztette az Unió kizárólagos jogköreit nemzetközi kereskedelmi ügyekben, amelyek immár a közvetlen külföldi tőkebefektetést is magukban foglalják. Beruházásokkal kapcsolatos hatáskörének pontosítása céljából a Bizottság véleményt kért az EUB-től az EU–Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodásról. Az EUB az EU és Szingapúr közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló, 2017. évi 2/15. sz. véleményében megerősítette, hogy a közvetlen külföldi befektetések legtöbb aspektusa az EU kizárólagos hatáskörébe tartozik, néhány kivételtől eltekintve, különösen a vitarendezés[1].

A világ közvetlen külföldi befektetéseinek részaránya 2022-ben (milliárd USD-ben és a teljes összeg %-ában)

Forrás: Az Európai Parlament Uniós Külső Politikák Főigazgatóságának számításai az Európai Bizottság/Eurostat adatai alapján

Az EU 2020 decemberében zárta le a Kínával kötendő átfogó beruházási megállapodásra irányuló tárgyalásokat, amely megállapodás még ratifikációra vár. A Szingapúrral és Vietnammal kötött beruházásvédelmi megállapodásokat 2019-ben, illetve 2020-ban ratifikálták. Az EU beruházási tárgyalásokat kezdett Mianmarral is, és meg fogja vizsgálni a Tajvannal és Hongkonggal való együttműködés lehetőségét. Az Iránnal való tárgyalások lehetőségét az ország WTO-hoz való csatlakozását követően fontolják meg. 2020 decemberében az EU kereskedelmi és együttműködési megállapodást kötött az Egyesült Királysággal is, amelyhez a Parlament 2021 májusában egyetértését adta. Az EU és az Egyesült Királyság közötti megállapodás nulla vámtételt ír elő az árukereskedelemre, és kiterjed a beruházásokra és számos más szakpolitikai területre is.

Látogasson el az Európai Parlament kereskedelemről és globalizációról szóló honlapjára!

 

Wolfgang Igler

04-2024