Latin-Amerika és a karib-tengeri térség
Az Európai Unió Latin-Amerikával és a karib-tengeri térséggel fenntartott kapcsolatai sokrétűek, és különböző szinteken valósulnak meg. Az EU, valamint Latin-Amerika és a Karib-térség közötti kapcsolatok új menetrendje alapján az EU a kétoldalú regionális stratégiai partnerség megerősítésére és korszerűsítésére törekszik. Az EU állam- és kormányfői szintű csúcstalálkozók, valamint a parlamenti diplomácia révén működik együtt a térség egészével, emellett megállapodások és politikai párbeszéd köti össze az Uniót a karib-tengeri térséggel, Közép-Amerikával, az Andok Közösséggel, a Mercosurral, valamint az egyes országokkal.
Jogalap
- Az Európai Unióról szóló szerződés V. címe (az Unió külső tevékenysége);
- az Európai Unió működéséről szóló szerződés I–III. és V. címe (közös kereskedelempolitika; fejlesztési együttműködés és humanitárius segítségnyújtás; valamint nemzetközi megállapodások).
Régióközi kapcsolatok
Az EU, valamint Latin-Amerika és a Karib-térség (LAC) természetes partnerek, és szoros politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok kötik össze őket. Az EU kiterjedt megállapodási hálózattal rendelkezik, a régió 33 országa közül 27-tel kötött valamilyen megállapodást. A gazdasági kapcsolatok is erősek: az EU a régió első számú befektetője, harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere és a fejlesztési együttműködés vezető támogatója. Az EU, valamint Latin-Amerika és a Karib-térség országai együttesen az ENSZ tagállamainak több mint egyharmadát teszik ki, és az erős, szabályokon alapuló multilateralizmus erőit alkotják.
Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság 2023. június 7-én közös közleményt fogadott el „az EU, valamint Latin-Amerika és a Karib-térség közötti kapcsolatok új menetrendjéről”, amelynek célja a kapcsolatok megerősítése és az EU–LAC partnerség megújítása. A közös közlemény hat kulcsfontosságú területre összpontosít:
- megújított politikai partnerség;
- a közös kereskedelmi menetrend megerősítése;
- a Global Gateway beruházási stratégia a méltányos, zöld és digitális átállás felgyorsítása és az egyenlőtlenségek kezelése érdekében;
- összefogás az igazságszolgáltatás, a polgárok biztonsága és a nemzetközi szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében;
- együttműködés a béke és a biztonság, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a humanitárius segítségnyújtás előmozdítása érdekében;
- valamint élénk, emberek közötti partnerség kiépítése.
A közlemény elismeri, hogy a parlamenti diplomácia a kétoldalú regionális kapcsolatok kulcsfontosságú eleme, és különösen megemlíti az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés (EuroLat) szerepét.
A. Csúcstalálkozók
Az EU, valamint Latin-Amerika és a Karib-térség közötti első csúcstalálkozóra 1999 júniusában került sor Rio de Janeiróban, és a találkozó a két régió között stratégiai partnerséget hozott létre. A hatodik és egyben utolsó EU–LAC csúcstalálkozóra 2010-ben, Madridban került sor, ahol létrehozták az EU–LAC Alapítványt azzal a feladattal, hogy erősítse meg és mozdítsa elő a kétoldalú regionális stratégiai partnerséget.
A 2010-ben létrehozott Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) a 33 latin-amerikai és karibi ország regionális blokkja. Az EU és a CELAC közötti regionális csúcstalálkozók jelenleg a globális kihívások közös kezelését célzó párbeszéd és együttműködés fő fórumai. Az állam-, illetve kormányfők harmadik EU–CELAC csúcstalálkozójára 2023. július 17–18-án került sor Brüsszelben, nyolc évvel a legutóbbi csúcstalálkozót követően. Az EU és a CELAC vezetői elkötelezték magukat a régóta fennálló partnerségük megújítása és intézményesítése mellett. A csúcstalálkozóra „A kétoldalú regionális partnerség megújítása a béke és a fenntartható fejlődés megerősítése érdekében” címmel került sor, és számos kérdést vitattak meg, többek között a többoldalú fórumokon folytatott megerősített együttműködést, a globális békét és biztonságot, a kereskedelmet és a beruházásokat, az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, az igazságszolgáltatást és a biztonságot illetően. Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke is részt vett a csúcstalálkozón. Beszédében a függőben lévő kereskedelmi és társulási megállapodásokkal kapcsolatos előrelépés fontosságára összpontosított. A 2023. évi EU–CELAC csúcstalálkozó végén nyilatkozatot fogadtak el, amelyet egy kivételével valamennyi EU–CELAC ország támogatott. A rendezvényen a 2023–2025-ös időszakra szóló EU–CELAC ütemtervet is közzétették, és a vezetők megállapodtak abban, hogy a jövőbeli csúcstalálkozókat kétévente rendezik meg, és a következőre várhatóan 2025-ben kerül sor Kolumbiában.
B. Parlamenti dimenzió
Az EU, valamint Latin-Amerika és a Karib-térség számára a parlamenti diplomácia kulcsfontosságú csatornája a párbeszédnek, az eszmecserének és a bevált gyakorlatok megosztásának. Az Európai Parlament képviselői és a latin-amerikai parlamenti képviselők közötti első kapcsolatfelvételre 1974-ben került sor, amelyet 17, kétévenként megrendezett parlamentközi konferencia követett.
2006-ban a két régió közötti stratégiai partnerség parlamenti intézményeként létrehozták a közös Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlést, röviden az EuroLat-ot. Az EuroLat a partnerséggel összefüggő valamennyi kérdés megvitatására, nyomon követésére és áttekintésére szolgáló fórum.
Az EuroLat-nak 150 tagja van: 75 tagot az Európai Parlament, 75-öt pedig a szubregionális latin-amerikai parlamentek, köztük a Latin-amerikai Parlament, az Andok Parlament, a Közép-amerikai Parlament, a Mercosur Parlament, továbbá Chile és Mexikó kongresszusa delegálnak.
Az EuroLat megbeszéléseket folytatott többek között a digitalizációról és a digitális gazdaságról, a kiberbiztonságról és a mesterséges intelligenciáról, a szervezett bűnözés elleni küzdelemről, az élelmezésbiztonságról és az éghajlatváltozásról, és 2006 óta összesen 15 plenáris ülést hívott össze. Az EuroLat legutóbbi plenáris ülésére 2023 júliusában került sor Madridban (Spanyolország).
A harmadik EU-CELAC csúcstalálkozón elfogadott együttes nyilatkozat elismerte, hogy a parlamenti diplomácia a biregionális kapcsolatok fontos dimenziója, és elismerését fejezte ki az EuroLat-nak az e tekintetben játszott konstruktív szerepéért. Az EuroLat társelnökei emellett nyilatkozatot tettek a csúcstalálkozóról, amely az éghajlatváltozásról szóló, függőben lévő kétoldalú kereskedelmi és társulási megállapodások megkötésének fontosságára, valamint a multilateralizmus újjáélesztésére összpontosított.
Az EU és a karibi országok közötti parlamenti kapcsolatok az AKCSÁSZ[1]–EU Közös Parlamenti Közgyűlés hatáskörébe tartoznak. A Szamoai Megállapodás 2024 óta alkalmazandó, és előtérbe helyezi a régiók sajátos szükségleteit; ez az EU-karibi Parlamenti Közgyűlés létrehozásához vezetett. Ez az új testület 2024 februárjában Angolában tartotta alakuló ülését, amely 15 európai parlamenti képviselőből és a karibi országok egy-egy képviselőjéből áll. Első ülésén a Közgyűlés elfogadta eljárási szabályzatát, amely előírja, hogy évente közgyűlésre kerül sor a Karib-térségben és az Európai Unióban. A következő közgyűlésre 2025-ben kerül sor a Karib-térségben.
Kapcsolatok az alrégiókkal
A. Andok Közösség (Bolívia, Kolumbia, Ecuador és Peru)
2003 decemberében az EU és az andoki régió politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodást (PDCA) kötött, amely tovább szélesítette együttműködésük körét, ez azonban még nem lépett hatályba. 2007. júniusában társulási megállapodásra irányuló tárgyalások kezdődtek, amelyek eredményeként végül 2010 májusában megállapodást írtak alá Peruval és Kolumbiával. A 2012 júniusában aláírt és az Európai Parlament által 2012 decemberében megerősített megállapodás Peru esetében 2013. március 1-jén, Kolumbia esetében pedig 2013. augusztus 1-jén lépett hatályba. A megállapodás rendelkezik az ipari és halászati termékek kereskedelmének 10 éven belüli teljes liberalizálásáról (a vámok többsége hatálybalépéskor megszűnik), és fokozza a mezőgazdasági termékek piacra jutását. Kiterjed a közbeszerzésre, a beruházásokra, az emberi jogokra, valamint a munkajogi és környezetvédelmi normákra. Ecuador 2017. január 1-jén csatlakozott a kereskedelmi megállapodáshoz. Bolívia is kérheti a csatlakozást, de még nem tette azt meg. A megállapodás teljes körű végrehajtásához egyetlen fennmaradó tagállam, Belgium általi megerősítés hiányzik.
B. A karib-tengeri térség
Az EU és a Karib-térség közötti kapcsolatokat különböző, egymást átfedő intézményi keretek alakítják, többek között a Szamoai Megállapodás és annak a karib-tengeri térségről szóló jegyzőkönyve, amely 15 karibi államot[2] foglal magában.
A közös EU–karibi partnerségi stratégia strukturált keretet biztosít a szélesebb körű és mélyebb párbeszédhez és együttműködéshez. Az EU a karibi térség legnagyobb kereskedelmi partnere. Az EU-val folytatott gazdasági párbeszéd legfontosabb regionális partnere az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok karibi csoportjának fóruma (CARIFORUM). A fórum tagjai: a Karibi Közösség, valamint a Dominikai Köztársaság. 2008-ban aláírták az EU–CARIFORUM gazdasági partnerségi megállapodást, amely egy átfogó szabadkereskedelmi és gazdasági megállapodás.
A politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás Kubával való megkötéséről szóló tárgyalások 2014 áprilisában kezdődtek meg, és 2016 márciusában sikeresen lezárultak. A megállapodást a felek 2017. november 1. óta ideiglenesen alkalmazzák. A megállapodás azt követően fog teljes mértékben hatályba lépni, ha azt valamennyi uniós tagállam megerősítette. A politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás három fő fejezetet tartalmaz a politikai párbeszédről, az együttműködésről és az ágazati szakpolitikai párbeszédről, valamint a kereskedelemről.
C. Közép-Amerika (Costa Rica, Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua és Panama)
A Közép-Amerikával kötött társulási megállapodást – az EU által kötött első ilyen típusú régióközi megállapodást – 2012 júniusában írták alá, és azt az Európai Parlament 2012 decemberében erősítette meg. Három pillérből – politikai párbeszéd, együttműködés és kereskedelem – áll, és célja egy értékeken, elveken és közös célkitűzéseken alapuló privilegizált politikai partnerség kialakítása. Célja továbbá az emberi jogok javítása, a szegénység csökkentése, az egyenlőtlenség elleni küzdelem, a konfliktusok megelőzése, valamint a jó kormányzás, a biztonság, a regionális integráció és a fenntartható fejlődés ösztönzése. A társulási megállapodás emellett liberalizálja az ipari és halászati termékek kereskedelmét, és megszünteti a mezőgazdasági áruk kereskedelmét terhelő vámok többségét. 2013 óta csak a megállapodás kereskedelmi fejezetét alkalmazzák ideiglenesen. Mostanra valamennyi uniós tagállam megerősítette a megállapodást, és az várhatóan 2024-ben lép hatályba. A parlamenti társulási bizottság nyomon fogja követni a megállapodás végrehajtását, kiszélesítve a parlamenti szintű fellépés lehetőségeit.
D. Mercosur (Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay)
1999-ben megkezdődtek a Mercosurral kötendő, a politikai párbeszédet, az együttműködést és a szabadkereskedelmet is magában foglaló társulási megállapodásról szóló tárgyalások. Politikai megállapodás 2019-ben született. A társulási megállapodás ratifikálását azonban felfüggesztették, mivel Bolsonaro elnök kormánya alatt Brazíliában a környezetvédelmi és emberi jogi normákkal kapcsolatosan aggályok merültek fel. A tárgyalások újraindultak Lula da Silva elnök 2022-es megválasztásával, de az elfogadási folyamat jelenleg patthelyzetben van. Amennyiben a megállapodás hatályba lép, a Mercosurba irányuló uniós export számára kedvező lesz, hogy az áruk 91%-a esetében eltörlik a vámokat, illetve különböző termékekre alacsonyabb vámokat vetnek ki. Az EU eltörli a vámokat a Mercosurból importált áruk 92%-a esetében, de fenntartja az érzékeny mezőgazdasági termékekre vonatkozó vámkontingenseket.
Kapcsolatok az egyes országokkal
A. Brazília
2007-ben stratégiai partnerség jött létre az EU és Brazília között. A partnerségen belül az EU és Brazília több mint 30 kölcsönös érdeklődésre számot tartó területen folytat együttműködést és szakpolitikai párbeszédet, ideértve a nemzetközi békét és biztonságot, az emberi jogokat, a közszféra irányítását, a gazdasági és pénzügyi kérdéseket, az innovációt, a szociálpolitikákat, az oktatást, a környezetvédelmet és a regionális integrációt. Az EU–Brazília stratégiai partnerség a Brazil Nemzeti Kongresszus és az Európai Parlament közötti rendszeres párbeszédre is kiterjed. Lula da Silva Brazília elnökévé történt 2022-es megválasztása az EU és Brazília közötti kapcsolatok erőteljes élénküléséhez vezetett azt követően, hogy az elnök 2023 januárjában hivatalba lépett, többek között sor került mindkét fél számos magas szintű látogatására. 2023-ban az Európai Parlament nem kevesebb mint négy küldöttsége[3] látogatott Brazíliába. A tervek szerint 2024-ben EU–Brazília csúcstalálkozóra is sor kerül majd.
B. Chile
Az EU 2002-ben társulási megállapodást kötött Chilével. 2017 novemberében kezdődtek meg és 2022 decemberében zárultak le a társulási megállapodás korszerűsítésére és annak egy korszerűsített keretmegállapodással való felváltására irányuló tárgyalások. Az Európai Parlament 2024 februárjában fogadta el. A Parlament és az Európai Unió Tanácsa elfogadta az ideiglenes kereskedelmi megállapodást, amely csak a korszerűsített keretmegállapodás kereskedelmi és beruházási elemeit tartalmazza, és csak uniós szintű megerősítést igényel. Amint Chile befejezi belső megerősítési folyamatát, az ideiglenes kereskedelmi megállapodás hatályba lép. Az ideiglenes kereskedelmi megállapodás ezt követően hatályát veszti, amikor a korszerűsített keretmegállapodás – miután azt valamennyi tagállam megerősíti – hatályba lép.
A korszerűsített megállapodás egy politikai párbeszédre és együttműködésre vonatkozó, valamint egy kereskedelmi és beruházási pillérből áll. Javítja az EU és Chile közötti kereskedelmi és beruházási kapcsolatokat, kötelező erejű környezetvédelmi és munkaügyi kötelezettségvállalásokat tartalmaz, megkönnyíti a kritikus fontosságú nyersanyagokhoz való hozzáférést, és ez az első olyan uniós megállapodás, amelyik külön fejezetet tartalmaz a kereskedelemről és a nemek közötti egyenlőségről. Az EU–Chile Parlamenti Vegyes Bizottság 2003 óta nyomon követi a társulási megállapodás végrehajtását, és két éves ülés keretében továbbra is nyomon fogja követni a korszerűsített keretmegállapodást.
C. Mexikó
Mexikó az egyetlen olyan ország, amellyel az EU mind társulási megállapodást, mind stratégiai partnerséget kialakított. Az EU és Mexikó közötti gazdasági partnerségi, politikai koordinációs és együttműködési megállapodás, más néven EU-Mexikó megállapodás 2000-ben lépett hatályba. Intézményesítette a politikai párbeszédet, kibővítette az együttműködés területeit, többek között a demokráciára és az emberi jogokra, és létrehozta az EU és Mexikó közötti szabadkereskedelmi térséget. Az EU–Mexikó megállapodás korszerűsítésére irányuló tárgyalások 2016 májusában kezdődtek Mexikóval. 2018 áprilisában a felek „elvi megállapodásra” jutottak a kereskedelmi fejezetekről, 2020 áprilisában pedig konszenzust értek el az utolsó lezáratlan kérdésekről. A megállapodás jelenleg megerősítésre vár.
A stratégiai partnerséget 2009-ben hozták létre kettős céllal: globális kérdésekben az EU és Mexikó közötti együttműködés és koordináció elmélyítése multilaterális szinten, valamint a kétoldalú kapcsolatok és kezdeményezések támogatása további politikai ösztönzőkkel. A stratégiai partnerség keretében három EU–Mexikó csúcstalálkozóra került sor, legutóbb 2015 júniusában. Az EU és Mexikó rendszeresen folytat magas szintű párbeszédet számos kérdésről, többek között az emberi jogokról, a biztonságról és a bűnüldözésről, gazdasági kérdésekről, a környezetvédelemről és az éghajlatváltozásról. Az átfogó megállapodás végrehajtását 2005 óta az EU–Mexikó Parlamenti Vegyes Bizottság követi nyomon. A parlamenti vegyes bizottság általában évente kétszer ülésezik, és az eszmecserék alapvető fóruma.
Jonas Kraft / Clotilde Chantal Claudie Sebag