Közbeszerzési szerződések
A közigazgatási szervek az EU-ban évente mintegy 2,448 milliárd euró kereskedelmi volumenű építési beruházásra és szolgáltatásnyújtásra kötnek szerződéseket, így a közbeszerzés a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és az innováció egyik fő hajtóereje. A 2014-ben elfogadott közbeszerzési csomag évi 2,88 milliárd euróval járul hozzá az EU GDP-jéhez. Emellett a közbeszerzésről szóló uniós irányelveknek köszönhetően az odaítélt közbeszerzések értéke a 2009-ben 200 milliárd eurót sem elérő összegről 2017-ben mintegy 525 milliárd euróra nőtt.
Jogalap
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 26. és 34. cikke, 53. cikkének (1) bekezdése, valamint 56., 57., 62. és 114. cikke.
Célkitűzések
A közbeszerzési szerződések létfontosságúak a tagállamok gazdasága számára, és az EU bruttó hazai termékének (GDP) több mint 16%-át teszik ki. Az európai közösségi jogszabályokat megelőzően az ilyen szerződéseknek csupán 2%-át ítélték oda nem hazai vállalkozásoknak. Ezek a szerződések alapvetően fontosak az olyan ágazatokban, mint az építőipar, az energia és a távközlés, ahol hagyományosan a nemzeti szolgáltatókat részesítették előnyben. Ez a preferencia akadályozta az egységes piacot, növelte a költségeket, és korlátozta a versenyképességet kulcsfontosságú iparágakban.
A belső piaci elvek alkalmazása biztosítja a gazdasági erőforrások és a közpénzek optimális felhasználását. Lehetővé teszi minőségi termékek és szolgáltatások versenyképes áron történő beszerzését. A legjobban teljesítő vállalkozások előnyben részesítése Európa-szerte javítja az európai vállalatok versenyképességét, és tiszteletben tartja az átláthatóság, az egyenlő bánásmód és a hatékonyság elvét, minimalizálva a csalási és korrupciós kockázatokat.
Eredmények
Az Európai Közösség a nemzeti szabályok összehangolására irányuló jogszabályokat fogadott el, kötelezettségeket írva elő az ajánlati felhívások nyilvánossá tétele és az ajánlatok elbírálására vonatkozó objektív kritériumok tekintetében. Az 1960-as évektől a közbeszerzéssel kapcsolatban számos különböző jogi aktus született, később azonban a Közösség úgy határozott, hogy egyszerűsíti és összehangolja az e területre vonatkozó jogszabályokat, az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásairól szóló 2004/18/EK irányelv, valamint a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/17/EK irányelv elfogadásával. Néhány évvel később a 2009/81/EK irányelv egyedi szabályokat vezetett be a védelmi beszerzésekre vonatkozóan azzal a céllal, hogy megkönnyítse a más tagállamok védelmi piacaihoz való hozzáférést.
Reformok
Az Európai Parlament és a Tanács 2014-ben a közbeszerzési jogszabályok új csomagját fogadta el, amely a közbeszerzésről (és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről) szóló 2014/24/EU irányelvet és a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről (és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről) szóló 2014/25/EU irányelvet foglalja magában. A közbeszerzési csomagot egy koncessziókról szóló új irányelv egészíti ki (a 2014/23/EU irányelv), amely jogi keretet hoz létre a koncessziós szerződések odaítéléséhez[1], tényleges és megkülönböztetésektől mentes hozzáférést biztosítva valamennyi uniós gazdasági szereplőnek az uniós piachoz, továbbá nagyobb jogbiztonságot teremt az alkalmazandó jogi rendelkezések tekintetében.
A harmadik országbeli áruknak és szolgáltatásoknak az Unió belső közbeszerzési piacához való hozzáféréséről, valamint az uniós áruk és szolgáltatások harmadik országbeli közbeszerzési piacokhoz való hozzáféréséről szóló tárgyalásokat támogató eljárásokról szóló rendeletre irányuló 2012-es bizottsági javaslat a közbeszerzés külső vonatkozását is figyelembe vette. A tárgyalások holtpontra jutottak, és 2016-ban a Bizottság új javaslatot terjesztett elő. A társjogalkotók 2022. június 23-án írták alá a nemzetközi közbeszerzési eszközről szóló végleges jogi aktust. Az IPI célja, hogy előmozdítsa a közbeszerzési piacok globális megnyitását.
A Bizottság 2012 áprilisában az e-közbeszerzésre vonatkozó stratégiát fogadott el annak érdekében, hogy 2016 közepére teljes körűen megvalósulhasson az e-közbeszerzés. 2014. április 16-án a Parlament és a Tanács elfogadta az elektronikus számlázás közbeszerzésben történő alkalmazásáról szóló 2014/55/EU irányelvet.
A Bizottság 2017. október 3-án két közleményt tett közzé: „Közbeszerzés Európában és Európa szolgálatában” és „A beruházás segítése nagy léptékű infrastrukturális projektek esetében a közbeszerzés aspektusainak önkéntes előzetes értékelésével” címmel. A Bizottság az európai közbeszerzés további javítása érdekében a közbeszerzési stratégiai csomag részeként közzétett egy ajánlást is „A közbeszerzés professzionalizálásáról – a közbeszerzés professzionalizálását szolgáló architektúra kialakítása” címmel.
A közbeszerzési eljárás
Az eljárásoknak meg kell felelniük az uniós jog elveinek, beleértve az áruk szabad mozgását, valamint a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságát. Alapvető fontosságúak az olyan elvek, mint az egyenlő bánásmód, a megkülönböztetésmentesség és az átláthatóság, és tiszteletben kell tartani a versenyt, a titoktartást és a hatékonyságot.
A. Eljárástípusok
Az ajánlati felhívások különböző típusú eljárásokhoz igazodnak, amelyeket küszöbértékrendszer alapján alkalmaznak. Az irányelvek ismertetik az egyes közbeszerzési szerződések becsült értékének kiszámítására szolgáló módszereket[2], és a kapcsolódó eljárásokat. „Nyílt eljárás” esetén bármely érdekelt szereplő benyújthat ajánlatot. A „meghívásos eljárás” csak a meghívott pályázók számára teszi lehetővé az ajánlattételt. A „tárgyalásos versenyeljárás” minden szereplő számára lehetővé teszi a részvétel kérelmezését, de csak azok pályázhatnak, akiket egy értékelést követően meghívnak. A „versenypárbeszéd” olyan helyzetekre vonatkozik, amikor a hatóságok[3] nem tudják meghatározni szükségleteiket; a párbeszédben csak a meghívott pályázók vesznek részt. A szerződések odaítélése a legkedvezőbb ár-érték arány alapján történik. Az „innovációs partnerség” eljárás olyan innovatív megoldásokra vonatkozik, amelyek még nem találhatóak meg a piacon. A hatóság kutatási és fejlesztési célú együttműködést folytat egy vagy több szervezettel annak érdekében, hogy a pályázat során új megoldásról tárgyaljon. Különleges esetekben a szerződések előzetes közzététel nélkül is odaítélhetők.
B. A szerződések odaítélésének feltételei
Az ajánlatkérő szerveknek a közbeszerzési szabályok reformjában bevezetett „gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat” (MEAT) kritériuma alapján kell odaítélniük a közbeszerzési szerződéseket. A gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat a legalacsonyabb ár helyett a legjobb ár-érték arányt hangsúlyozza, figyelembe véve a minőségi, környezeti és társadalmi tényezőket, az életciklus-költségeket és az innovációt.
C. A közzététel és az átláthatóság szabályai
A közbeszerzési eljárásoknak minden szakaszban biztosítaniuk kell az elvárt átláthatóság érvényesülését. Ez főleg a közbeszerzési szerződések alapvető elemeinek közzététele, valamint a jelöltekkel és ajánlattevőkkel kapcsolatos információk nyilvánosságra hozatala, továbbá az eljárás minden egyes lépésére vonatkozó, kellő mennyiségű dokumentáció biztosítása révén valósul meg.
D. Jogorvoslat
A jogorvoslati eljárásokra vonatkozó irányelv (2007/66/EK) hatékony felülvizsgálati rendszert biztosít a közbeszerzési szabályok megsértése esetén. Bevezeti a „várakozási időszakot”, amely a szerződésről szóló döntést követően legalább 10 napot biztosít az ajánlattevők számára a döntés felülvizsgálatára, mielőtt a szerződést a hatóságok aláírnák. Ez lehetővé teszi a határozat esetleges megtámadását.
E. A közbeszerzés egyéb szempontjai
Az új szabályok hangsúlyozzák a zöld közbeszerzést, figyelembe véve a környezeti hatásokat és lehetővé téve az ökocímkére való hivatkozást. Kiemelik továbbá a társadalmi befogadást és egyszerűsítik a szolgáltatási szerződéseket. A szabályok célja a bürokrácia csökkentése, a kkv-k támogatása az egységes európai közbeszerzési dokumentummal, valamint a szerződések részekre bontásának ösztönzése. Az e-közbeszerzés elsőbbséget élvez, ez konkrét e-közbeszerzési technikák ismertetésével is támogatást kap. Az irányelvek elismerik az Európai Bíróság házon belüli beszerzéssel kapcsolatos határozatait, és megerősítik az összeférhetetlenség és a korrupció elleni szabályozást.
A körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv elfogadását követően, 2020. március 11-én a Bizottság munkadokumentumot tett közzé az adatközpontokra, szervertermekre és felhőalapú szolgáltatásokra vonatkozó uniós zöld közbeszerzési kritériumokról annak biztosítása érdekében, hogy az adatközpontok berendezéseinek és szolgáltatásainak beszerzésére környezetbarát módon, az Unió energiával, éghajlatváltozással és erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos célkitűzéseivel összhangban kerüljön sor.
A Covid19-világjárványra válaszul az Európai Bizottság javaslatot tett „az EU az egészségért” programra, amelynek célja, hogy jelentősen növelje a közegészségügyi közbeszerzésekre – többek között a gyógyszerekre, az oltóanyagokra és az egészségügyi adatrendszerekre – szánt költségvetést. Ez a javaslat a program létrehozásáról szóló (EU) 2021/522 rendelet elfogadásához vezetett, amely 2021. január 1-től hatályos, és 2021. március 27-én került elfogadásra. A Bizottság új iránymutatást nyújtott a közbeszerzők számára az alapvető felszerelések gyors beszerzéséhez, öt közös beszerzést kezdeményezett a tagállamokkal a védőeszközökre vonatkozóan, és hangsúlyozta a közbeszerzés nemzeti e-közbeszerzési platformokon keresztüli digitalizálását a Covid19 utáni szélesebb körű helyreállítási stratégiája részeként.
A védelmi beszerzésekre vonatkozóan 2023 októberében rendeletet fogadtak el az európai védelmi ipar együttműködésen alapuló beszerzés keretében történő megerősítését szolgáló eszköz (EDIRPA) létrehozásáról. A rendelet célja, hogy jelentősen növeli a védelmi kiadásokat, előmozdítja a közös projektekbe történő, együttműködésen alapuló beruházásokat, fokozza a védelmi képességek közös beszerzését, beruház a különböző missziók végrehajtásához szükséges képességekbe, kiaknázza a szinergiákat, ösztönzi az innovációt, és megerősíti az európai védelmi ipart, különös tekintettel a kkv-k támogatására.
Az Európai Parlament szerepe
A Parlament a közbeszerzési csomag 2014. január 15-i elfogadását megelőzően számos állásfoglalást elfogadott a témában, ideértve a közbeszerzéseket érintő új fejleményekről szóló, 2010. május 18-i, az állami megrendelések uniós és harmadik országbeli piacaihoz való egyenlő hozzáférésről szóló, 2011. május 12-i, valamint a közbeszerzési politika modernizálásáról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalását. Ezekben az állásfoglalásokban a Parlament egyszerűsítési intézkedésekre és a jogbiztonság fokozására szólított fel, valamint arra, hogy a szerződések odaítélésekor vegyék figyelembe az értéket és a fenntarthatóságot.
A Parlament az európai közbeszerzés további előmozdítására irányuló erőfeszítések jegyében 2018. október 4-én a közbeszerzésről szóló stratégiai csomagról szóló állásfoglalást fogadott el, amelyben felszólított a digitális technológiák uniós közbeszerzésekben való alkalmazásának javítására, a kkv-k és a szociális vállalkozások helyzetét megkönnyítő intézkedésekre, az uniós beszállítók harmadik országbeli közbeszerzési piacokhoz való hozzáférésének javítására és a vásárlók professzionalizálására[4]. A 2020 novemberében készült tanulmány[5] megállapította, hogy a közbeszerzésekhez való egyenlőtlen hozzáférés egyik jelentős oka az, hogy a közbeszerzések terén a tagállamok között eltérő szintű professzionalizmus tapasztalható.
A felmérések szerint a Parlament közelmúltbeli jogalkotási tevékenysége évente akár 2,88 milliárd eurót is generálhat. Ugyanakkor a közbeszerzésről szóló uniós irányelveknek köszönhetően az odaítélt közbeszerzések értéke a 200 milliárd eurót sem elérő összegről mintegy 525 milliárd euróra nőtt[6].
2020 áprilisában tájékoztatót tettek közzé „Az EU közbeszerzési keretrendszere[7]” címmel, amely azt vizsgálja, hogy e keretrendszer hogyan járul hozzá a Párizsi Megállapodás és a körforgásos gazdaságra vonatkozó stratégia célkitűzéseinek eléréséhez. Ezt a kutatási dokumentumot a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság (IMCO) rendelte meg az „Úton a vállalkozások és a fogyasztók számára fenntarthatóbb egységes piac felé” című, a Parlament által 2020. november 25-én elfogadott saját kezdeményezésű jelentéssel összefüggésben.
2021. február 22-én a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság (IMCO) elé terjesztették a Covid-19 belső piacra gyakorolt hatásáról szóló tanulmányt[8], amely szakpolitikai megközelítéseket javasol a jövőbeli válságokra vonatkozóan, többek között források elkülönítését oltóanyag-fejlesztésre és a szabályok uniós szintű koordinációjára. A tanulmány kiemelte, hogy a válság intenzitása miatt a tagállamok gyorsan felismerték az orvosi és egyéni védőeszközök beszerzésére irányuló összehangolt erőfeszítések fontosságát.
2021. december 1-jén az IMCO a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottsággal (ENVI) közösen nyilvános meghallgatást tartott a fenntartható közbeszerzésről. A cél annak vizsgálata volt, hogy a közbeszerzés hogyan támogathatná az európai zöld megállapodás céljait. A meghallgatáson az európai egyetemek, vállalkozások, tagállami minisztériumok és nem kormányzati szervezetek szakértői megbeszélést folytattak a zöld közbeszerzés optimalizálásáról, az alkalmazásának az érintett felek általi előmozdításáról, a hozzáférés javításáról és a fenntartható közbeszerzéssel kapcsolatos információk terjesztésének javításáról.
2022 májusában közzétették az IMCO bizottság számára készült, „A digitális egységes piac és a közszféra digitalizációja” című tanulmányt[9], amely egy uniós GovTech platformban rejlő lehetőségeket vizsgálja a közszféra korszerűsítése szempontjából.
A témával kapcsolatos további információkért látogasson el a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság honlapjára.
Barbara Martinello