Közegészségügy
A közegészségügyi politika a közelmúltban a Covid19-világjárvány, a rákbetegségnek a Parlament egyik kiemelt területévé tétele és az erősebb európai egészségügyi unió kiépítésére irányuló törekvés nyomán az uniós politikai döntéshozatal középpontjába került. Az európai egészségügyi unióra irányuló kezdeményezés az azonnali és a jövőbeli egészségügyi aggályok, a határokon átnyúló egészségügyi veszélyekkel szembeni rezilienciaépítés, a rákellenes terv végrehajtása, az európai gyógyszerstratégia előmozdítása és a digitális egészség javítása témáit öleli fel.
Jogalap
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 168. cikke (népegészségügy), 114. cikke (egységes piac) és 153. cikke (szociálpolitika), valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 35. cikke.
Célkitűzések
Az EU közegészségügyi politikájának céljai a következők:
- az uniós polgárok egészségének védelme és javítása;
- az egészségügyi rendszerek és infrastruktúra korszerűsítésének és digitalizálásának támogatása;
- az európai egészségügyi rendszerek ellenálló képességének javítása;
- az uniós országok jobb felkészítése a jövőbeli világjárványok megelőzésére és kezelésére.
Háttér
Az 1992. évi Maastrichti Szerződés egyértelmű jogalapot teremtett az egészségpolitikai intézkedések elfogadásához. Ezt követően az 1997. évi Amszterdami Szerződés megerősítette ezeket a rendelkezéseket, lehetővé téve az EU számára olyan intézkedések elfogadását, amelyek biztosítják az emberi egészség magas szintű védelmét.
A jelentős egészségügyi problémák megjelenése, valamint a betegek és az egészségügyi szakemberek Unión belüli szabad mozgása és az egészségügyi problémák társadalmi-gazdasági következményei nyomán a közegészségügy egyre fontosabb helyet kapott az EU napirendjén. A szakosodott ügynökségek, így például az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) létrehozása kiemeli az EU növekvő szerepét az egészségpolitikában. Emellett az olyan ügynökségek, mint az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) és az Európai Élelmiszerbiztonsági Ügynökség (EFSA) szintén hozzájárulnak az európai egészségügyi politikák megerősítéséhez. „Az EU az egészségért” programot a Covid19-világjárványra adott válaszul és a válsághelyzetekre való uniós felkészültség megerősítése érdekében fogadták el. A Covid19-válság következtében általánosságban fokozódtak az erőfeszítések, hangsúlyossá vált a kollektív reziliencia és a határokon átnyúló egészségbiztonság kérdése, ami a szilárd európai egészségügyi unió kialakítása irányába mozdította az Uniót.
Az európai egészségügyi unió 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó általános célkitűzéseinek középpontjában azonnali és tartós egészségügyi aggályok állnak. Ezek a Covid19-válság kezelésétől a határokon átnyúló egészségügyi kockázatokkal szembeni védelem megerősítésén át olyan kezdeményezések végrehajtásáig terjednek, mint az európai rákellenes terv, az európai gyógyszerstratégia és a digitális egészségügy előmozdítása. Az EU emellett kitartóan részt vesz az egészségügyi kihívások kezelését célzó globális együttműködésben, többek között az oltóanyagok kifejlesztésében és az antimikrobiális szereknek ellenálló fertőzések leküzdésében.
Eredmények és közelmúltbeli fejlemények
A. Az egészségügyi szempontok érvényesítése minden szakpolitikában
A 2006-ban uniós megközelítéséként kidolgozott és az EUMSZ 9. cikkében és 168. cikkének (1) bekezdésében, valamint a Charta 35. cikkében kodifikált, az egészségügyi szempontok minden szakpolitikában történő érvényesítésére irányuló megközelítés figyelembe veszi a közegészségügyi kérdések ágazatközi jellegét, és arra irányul, hogy a lakosság egészsége és az egészség terén megvalósuló egyenlőség javítása érdekében beépítse az egészségügyi szempontokat valamennyi vonatkozó szakpolitikába. „A termelőtől a fogyasztóig” stratégia például hozzájárul ahhoz, hogy az előállított élelmiszerek ne csak fenntarthatóak, hanem egészségesebbek is legyenek; a szennyezőanyag-mentességi cselekvési terv tisztább és egyúttal egészségesebb életteret hoz létre; „az EU az egészségért” (2021–2027) program a többi alappal és programmal együtt hozzájárul az egészségügyi kérdések több szempontból történő kezeléséhez. Számos szakpolitika irányul arra, hogy megelőzze az éghajlatváltozás által okozott egészségügyi károkat, például a hőhullámok és természeti katasztrófák miatti halálesetek növekvő számát, valamint a víz útján terjedő betegségek, illetve a rovarok, csigák vagy más hidegvérű állatok által terjesztett betegségek fertőzési mintáinak változását.
B. Betegségmegelőzés és egészségfejlesztés
A megelőzésre irányuló uniós fellépések számos területet ölelnek fel, többek között a rák, valamint a fertőző és nem fertőző betegségek elleni kezdeményezéseket, a védőoltásokat és az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelmet.
A rák a második leggyakoribb halálok az EU-ban. Hatása túlmutat a személyes és családi szférán, és az egészségügyi rendszereket és az általános gazdasági termelékenységet is befolyásolja. A rákkal több európai kezdeményezés foglalkozik európai szinten. A Parlament létrehozott egy rák elleni küzdelemmel foglalkozó különbizottságot (BECA) (2020–2022), amely a rák elleni küzdelem céljából az EU által végrehajtandó intézkedéseket vizsgálta. Az Unió a megelőzésre, a korai diagnózisra, a kezelésre és a nyomon követésre is kiterjedő európai rákellenes terv révén reagál a rákkezelés terén jelentkező fokozódó kihívásokra. 2022 szeptemberében a Bizottság új megközelítést terjesztett elő annak érdekében, hogy támogassa a rákszűrés elterjedésének fokozására irányuló tagállami erőfeszítéseket. A terv célkitűzése többek között az, hogy 2050-re az emlő-, vastagbél- és méhnyakrákszűrésben való részvételi arányt a jogosult személyek körében 90%-ra növeljék.
2021 decemberében a Bizottság kezdeményezésére útjára indult a „Healthier together – EU non-communicable diseases initiative” (Egészségesebben, együtt – a nem fertőző betegségekre vonatkozó uniós kezdeményezés) azzal a céllal, hogy segítse az uniós országokat a jelentősebb nem fertőző betegségekkel kapcsolatos terhek csökkentésében és a polgárok jóllétének növelésében. Becslések szerint az EU-ban több mint 84 millió ember küzd mentális egészségügyi problémákkal. A mentális egészségre és jóllétre vonatkozó uniós együttes fellépés 2013-tól 2018-ig tartott, és létrehozta a mentális egészség és jóllét európai cselekvési keretét, amely hozzájárul a mentális egészség előmozdításához. Mivel a 15–29 éves korosztályban az öngyilkosság a második fő halálok, továbbra is kulcsfontosságú a megelőzés, a tudatosság, a megbélyegzésmentesség és a segítséghez való hozzáférés. 2022. szeptember 13-án a Covid19 fiatalokra gyakorolt hatásáról szóló állásfoglalásában a Parlament felhívta a Bizottságot, hogy jelölje ki a mentális egészség európai évét. A szív- és érrendszeri betegségek okozzák a legtöbb halálesetet az EU-ban. A kábítószer- és alkoholfogyasztás, valamint a dohányzás olyan életmódtényezők, amelyek komoly hatással vannak az emberi egészségre, és az ellenük folytatott küzdelem a közegészségügyi politika egyik fontos kérdése. A dohánytermékekről szóló irányelv (2014/40/EU irányelv) és a dohánygyártmányokra alkalmazandó jövedéki adóról szóló irányelv (2011/64/EU tanácsi irányelv) mérföldkövet jelentettek ebben a folyamatban. A kábítószer-használat is költségeket és károkat eredményez a közegészség és a közbiztonság szempontjából. A Tanács 2020 decemberében hagyta jóvá az új, 2021–2025-ös időszakra szóló kábítószer elleni uniós stratégiát. A dokumentum átfogó politikai keretet hoz létre, és meghatározza a tiltott kábítószerekre vonatkozó uniós politika stratégiai prioritásait, ami három fő ágra bontható: a kábítószer-kínálat csökkentése, a kábítószer-kereslet csökkentése, valamint a kábítószerrel kapcsolatos ártalmak kezelése. A 2006-os uniós alkoholstratégia felülvizsgálatára irányuló erőfeszítések elakadtak.
A fertőző betegségekkel és a határokon át terjedő egészségügyi veszélyekkel összefüggésben az az ECDC korai figyelmeztető és gyorsreagáló rendszert hozott létre, és az EU Egészségügyi Biztonsági Bizottsága koordinálja a járványokra való reagálást. Ezekben az esetekben döntő fontosságú az ENSZ Egészségügyi Világszervezetével (WHO) való együttműködés, amint az a Covid19-világjárvány 2020 eleji kitörésekor is látható volt. Számtalan eseti intézkedés elfogadására került sor sürgősségi eljárás keretében (lásd az erről szóló EUR-Lex weboldalt és a Bizottság koronavírus-reagálással foglalkozó weboldalát).
2022-ben kibővült az EMA megbízatása, a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyekről szóló új rendelet pedig kiterjesztette az ECDC megbízatását, és további hatáskörökkel ruházta fel az Egészségügyi Szükséghelyzet-felkészültségi és -reagálási Hatóságot (HERA).
C. Társadalmi változások, demográfiai átalakulás
A Bizottság demográfiai változásról szóló, 2023. évi jelentése az elöregedés, a népességcsökkenés és a munkaképes korú személyek számának csökkenése által okozott kihívásokat vizsgálja. Az EU idősödő népességének kezelése, az időskori életminőség biztosítása, valamint a fenntartható egészségügyi rendszerek kulcsfontosságú kihívást jelentenek. A WHO 2020-ban elindította az egészséges időskor évtizedét, és ezzel összefüggésben a Bizottság 2021 januárjában megjelentette az idősödésről szóló zöld könyvet.
A migrációs válságok jelentette kihívásokra válaszul 2016-ban elfogadásra került a harmadik országbeli állampolgárok integrációjára vonatkozó cselekvési terv. A cselekvési terv foglalkozik többek között a migránsok által az egészségügy terén tapasztalt hátrányokkal, ideértve az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést is. 2020-ban a Bizottság közzétette az európai migrációs stratégiát és az új migrációs és menekültügyi paktumot, amelyek az e területre vonatkozó európai szakpolitikák további észszerűsítésére irányulnak.
Az Európai Parlament már 2015-ben fellépést sürgetett a gyermekkori egyenlőtlenségek csökkentése érdekében egyebek között az egészségügy területén, és szorgalmazta a gyermekgarancia bevezetését a gyermekszegénység elleni uniós terv keretében. A Tanács 2021 júniusában elfogadta a gyermekekre vonatkozó garanciarendszer kialakításáról szóló bizottsági javaslatot. Első lépésként a tagállamok nemzeti terveket nyújtottak be, amelyek felvázolják, hogy miként szándékoznak megvalósítani a gyermekekre vonatkozó garanciarendszert 2030-ig. Ezeket a terveket kétévente felül kell vizsgálni.
D. Gyógyszerek (2.2.5.)
Gyógyszerkészítmény vagy gyógyszer minden olyan anyag vagy azok keveréke, amelyet emberi betegségek megelőzésére vagy kezelésére alkalmaznak. A forgalomba hozatal követelményeit és eljárásait, valamint az engedélyezett készítmények nyomonkövetési szabályait a 2001/83/EK irányelv és a 726/2004/EK rendelet határozza meg. Az (EU) 2019/1243 rendelet változtatott ezeken a jogszabályokon olyan konkrét intézkedések végrehajtásával, amelyek a gyógyszerek hozzáférhetőségének biztosítására és a hiányok egész EU-ra kiterjedő kezelésére irányulnak. Az EMA feladata a gyógyszerek fejlesztésének előmozdítása, a forgalombahozatali engedélyek értékelése, a gyógyszerek biztonságosságának nyomon követése és az egészségügyi szakemberek tájékoztatása. Az embereknek szánt gyógyszerek hatásosságát és biztonságosságát klinikai vizsgálatok vizsgálják. A 2022 januárjában hatályba lépett 536/2014/EU rendelet uniós szinten harmonizált szabályokat állapított meg a klinikai vizsgálatok engedélyezése és lefolytatása tekintetében.
Az általános gyógyszerészeti jogszabályok folyamatban lévő felülvizsgálatának részeként a Bizottság 2023 áprilisában előterjesztette gyógyszerekkel kapcsolatos jogszabálycsomagját (amelyet a Parlament 2024. április 10-én hagyott jóvá), amelynek célja, hogy hozzáférhetőbbé, elérhetőbbé és megfizethetőbbé tegye a gyógyszereket. Ezzel egyidejűleg a Bizottság az antimikrobiális rezisztencia (AMR) elleni, az „Egy az egészség” koncepción alapuló küzdelem fokozásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatot is benyújtott.
E. E-egészségügy
Az EU-ban jelenleg az egészségügyi rendszerek digitális átalakítását célzó erőfeszítések zajlanak. Az egészségügy digitalizációja a digitális technológiák és információkezelési rendszerek integrálását jelenti az egészségügyi ágazat különböző területeibe. Ez magában foglalja az elektronikus egészségügyi nyilvántartások, a távorvoslás, a viselhető eszközök, a mobilalkalmazások, az adatelemzés és más digitális eszközök használatát. Az egészségügyi ellátási ágazat digitalizációja az EU digitális egységes piaci stratégiájának részét képezi, amely az uniós tagállamok közötti szorosabb digitális harmonizációra irányul.
Az e-egészségügyi hálózat a 2011/24/EU irányelv 14. cikke alapján létrehozott önkéntes hálózat, amely platformot biztosít a tagállamok e-egészségüggyel foglalkozó illetékes hatóságai számára. A 2018-ban elfogadott, az egészségügy és a gondozás digitális átalakításának a digitális egységes piacon való lehetővé tételéről szóló bizottsági közlemény prioritásként határozza meg a polgárok biztonságos hozzáférését egészségügyi adataikhoz (határokon átnyúlóan is), a személyre szabott orvoslást és a hatékonyabb kutatást közös uniós adatinfrastruktúrán keresztül, valamint a polgárok digitális eszközökkel való felruházását a felhasználói visszajelzések és a személyközpontú gondozás (mobil egészségügyi megoldások, személyre szabott orvoslás) előmozdítása céljából. Az e-egészségügyi digitális szolgáltatási infrastruktúra biztosítja az európai polgárok ellátásának folytonosságát az Unión belüli külföldi utazásaik során. Az európai egészségügyi adattérről szóló, 2022 májusában előterjesztett jogalkotási javaslat célja, hogy lehetőséget biztosítson az uniós polgárok számára egészségügyi adataik ellenőrzésére, lehetővé téve a határokon átnyúló kutatási és innovációs célú felhasználást, ugyanakkor biztosítva az adatvédelmi megfelelést. A Parlament 2024. április 24-én jóváhagyta az európai egészségügyi adattérről a Tanáccsal elért ideiglenes megállapodást.
F. Egészségügyi technológiaértékelés
Az egészségügyi technológiaértékelés célja, hogy a biztonságos, hatékony, betegközpontú és költséghatékony egészségügyi politikák biztosítása érdekében tényeken alapuló adatokat kínáljon az egészségügyi technológiákról. A nemzeti hatóságok az egészségügyi technológiaértékelés megállapításait annak eldöntéséhez is felhasználják, hogy mely technológiákat célszerű nemzeti szinten visszatéríteni. Az egészségügyi technológiaértékelés során az egészségügyi technológiák – többek között gyógyszerek, orvostechnikai és diagnosztikai eszközök, sebészeti eljárások, valamint betegségmegelőzést, diagnosztikát vagy kezelést szolgáló intézkedések – hozzáadott értékét értékelik. 2021 decemberében új rendelet elfogadására került sor az egészségügyi technológiaértékelésről, melyet 2025 januárjától kezdve fokozatosan fognak alkalmazni.
Az Európai Parlament szerepe
A Parlament számos vélemény, tanulmány, vita és jelentés révén folyamatosan támogatta a következetes közegészségügyi politika kialakítását. 2019-ben kezdeményezőbb, a napirendet meghatározó szerepet vállalt, és arra törekesett, hogy a rák leküzdését az uniós egészségügyi politika egyik kiemelt prioritásává tegye. A Covid19-válság idején a Parlament aktív szerepet vállalt az összehangolt európai válasz előmozdításában, és hangsúlyozta az egészségügyi területén folytatott erőteljesebb együttműködés szükségességét az európai egészségügyi unió létrehozása érdekében.
A Parlamentben a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság (ENVI) játssza a legnagyobb szerepet az egészségügy területén. 2023 elején az ENVI bizottság új állandó Közegészségügyi Albizottságot (SANT) hozott létre, amely erősíteni fogja a Parlament szerepét az uniós egészségügyi politikák feletti ellenőrzés gyakorlása és azok fejlesztésének előmozdítása terén. Emellett a Parlament a jelenlegi 9. jogalkotási ciklus politikai napirendjére tűzte a rák elleni küzdelem összehangoltabb, európai megközelítésének szükségességét a rák elleni küzdelemmel foglalkozó különbizottság létrehozásával.
A Parlament ragaszkodott egy önálló európai egészségügyi programhoz, amely biztosítja „az EU az egészségért” program támogatását. Emellett párbeszédek, kérdések, tanulmányok és belső kutatások révén ellenőrzi a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtását, hangsúlyozva az egészségügyi reformok fontosságát. A Parlament következetesen síkra szállt a mentális jóllét uniós szakpolitikák kialakítása során történő előmozdítása mellett is.
A témával kapcsolatos bővebb információért látogasson el a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság (ENVI) és a Közegészségügyi Albizottság honlapjára.
Filip Karan / Christian Kurrer