Ismertetők az Európai Unióról
Európai Parlament
Kérjük, töltse ki ezt a mezőt.

A szegénység, a társadalmi kirekesztés és a megkülönböztetés elleni küzdelem

A szegénység, a társadalmi kirekesztés és a megkülönböztetés elleni küzdelem terén a tagállamoknak nyújtott támogatás révén az Európai Unió az európai társadalom befogadó jellegét és kohézióját szándékozik erősíteni, és lehetővé kívánja tenni mindenki számára a lehetőségekhez és erőforrásokhoz való egyenlő hozzáférést.

Jogalap

Az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdése, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 19. és 145–161. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának III. címe.

Célkitűzések

A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem az EU és a tagállamok egyik kifejezett szociálpolitikai célkitűzése. Az EUMSZ 153. cikkével összhangban a társadalmi integrációt kizárólag nem jogalkotási együttműködés keretében – a nyitott koordinációs módszerrel (OMC) – lehet elérni, az EUMSZ 19. cikke azonban lehetővé teszi az EU számára a megkülönböztetés elleni küzdelemre irányuló fellépést olyan formában, hogy a potenciális áldozatok számára jogi védelmet kínál, és ösztönző intézkedéseket dolgoz ki.

Eredmények

A. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem

1975 és 1994 között az Európai Gazdasági Közösség több kísérleti projektet és programot hajtott végre a szegénység és a kirekesztés leküzdésére. Megfelelő jogalap hiányában azonban az e téren folytatott közösségi tevékenységet folyamatosan vitatták.

Megváltozott a helyzet az Amszterdami Szerződés 1999. évi hatálybalépésével, mivel az a társadalmi kirekesztés felszámolását a közösségi szociálpolitikai célok egyikeként határozta meg. 2000-ben létrehozták a szociális védelemmel foglalkozó bizottságot a tagállamok közötti, illetve a Bizottsággal való együttműködés előmozdítására (az EUMSZ 160. cikke).

A 2000-ben elindított lisszaboni stratégia nyomonkövetési és koordinációs mechanizmust hozott létre a célkitűzések meghatározására és a szegénység mérésére számos mutató segítségével. Tartalmazott a tagállamoknak szóló iránymutatásokat is, és rendelkezett a szegénység elleni nemzeti cselekvési tervekről, valamint új keretet hozott létre a Bizottság és a tagállamok közötti együttműködéshez: ez a nyitott koordinációs módszer (OMC), az elfogadott közös célkitűzéseken és közös mutatókon alapuló, önkéntes politikai együttműködési folyamat. Az érdekelt felek, köztük a szociális partnerek és a civil társadalom képviselői szintén együttműködnek a folyamatban. 2006 óta a szociális védelem és a társadalmi befogadás területén alkalmazott nyitott koordinációs módszer (szociális OMC) új szociálpolitikai kerete három külön területen – társadalmi befogadás, egészségügy és tartós ápolás-gondozás, valamint nyugdíjak – alkalmazott nyitott koordinációs módszert csoportosított és integrált.

A munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008. októberi ajánlásában a Bizottság kijelentette, hogy a tagállamok feladata „a munkaerőpiacról kiszorultak aktív [befogadása] olyan átfogó stratégia kialakításával és végrehajtásával, amely integrálja a megfelelő jövedelemtámogatást, a befogadó munkaerőpiacokat és a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférést”.

Az Európa 2020 stratégia új közös célt tűzött ki a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem terén: az országos szegénységi küszöbök alatt élő európaiak arányának 25%-kal való csökkentését, és több mint 20 millió ember kiemelését a szegénységből. Ezt a célt nem sikerült elérni. A szociális jogok európai pillérének megvalósítására vonatkozó, 2021. márciusi cselekvési tervben a Bizottság új kiemelt célt tűzött ki: 2030-ig legalább 15 millióval (ebből legalább 5 millió gyermekkel) csökkenteni kell a szegénységben élők számát. A kapcsolódó nemzeti célokat 2022 júniusában terjesztették elő.

A Bizottság 2010 decemberében az Európa 2020 stratégia hét kiemelt kezdeményezésének egyikeként elindította a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformját, egy sor kulcsfontosságú kezdeményezéssel együtt, mint például az aktív befogadást célzó stratégiák nemzeti szintű értékelése és a nyugdíjakról szóló fehér könyv.

Az európai szemeszter 2010. évi létrehozását követően a Bizottság az Európai Tanács és a Parlament felhívásaira válaszul 2013-ban javaslatot terjesztett elő a gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítésére. Ennek egyik kulcsfontosságú eleme a szociális eredménytábla, amely egy sor mutatót tartalmaz, köztük a jövedelmi egyenlőtlenségre, a háztartások rendelkezésére álló jövedelemre, a szegénység vagy társadalmi kirekesztés kockázatának kitettek arányára, a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok arányára, valamint a szociális transzfereknek a szegénység csökkentésére gyakorolt hatására vonatkozó mutatókat.

2017 novemberében a három fő uniós intézmény közösen nyilvánította ki a szociális jogok európai pillére iránti elkötelezettségét. A szociális jogok európai pillére három fő területének egyike a szociális védelem és a társadalmi befogadás (2.3.1. Szociális és foglalkoztatáspolitika: általános elvek). A szociális jogok európai pillérét számos jogalkotási és szakpolitikai kezdeményezés elindítására használták fel, mint például az átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló (EU) 2019/1152 irányelv, valamint a szociális méltányossági csomag, amely magában foglalja az Európai Munkaügyi Hatóságot létrehozó (EU) 2019/1149 rendeletet és a munkavállalók és az önálló vállalkozók szociális védelemhez való hozzáféréséről szóló 2019. november 8-i tanácsi ajánlást, valamint a megfelelő minimálbérekről szóló (EU) 2022/2041 irányelvet, amelynek célja a dolgozói szegénység elleni küzdelem.

A szociális jogok európai pillérére vonatkozó, 2021. márciusi cselekvési terv számos kezdeményezést tartalmazott: az EU gyermekjogi stratégiáját, az európai gyermekgarancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlást, a hajléktalanság elleni küzdelem európai platformját, az aktív befogadást biztosító megfelelő minimumjövedelemről szóló tanácsi ajánlást, az európai gondozási stratégiát, valamint a szociális védelem és a jóléti állam jövőjével foglalkozó magas szintű munkacsoportot, amely 21 ajánlást terjesztett elő a szociális védelmi rendszerek és a jóléti államok javítása érdekében. Az uniós foglalkoztatási és szociális miniszterek 2021 júniusában jóváhagyták a szociális eredménytábla elsődleges mutatóinak felülvizsgált listáját.

B. A hátrányos megkülönböztetés elleni jogszabályok

1997 fordulópontnak tekinthető, mivel egy új cikk került be az Európai Közösséget létrehozó szerződésbe – amely ma az EUMSZ 19. cikke –, amely felhatalmazta a Tanácsot arra, hogy intézkedéseket hozzon a faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, életkoron, fogyatékosságon vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére. 2003-ban ezt a cikket módosította a Nizzai Szerződés, bevezetve az ösztönző intézkedések lehetőségét. 2009-ben hatályba lépett az EU Alapjogi Chartája, amely több cikket is tartalmaz az egyenlőségről és a megkülönböztetésmentességről. 2011-ben – a történelem során először – az EU részes fele volt egy nemzetközi emberi jogi szerződésnek, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek (UNCRPD). A szociális jogok 2017. évi európai pillére megerősítette a nemek közötti egyenlőség és az esélyegyenlőség elvét.

Ezen a területen számos irányelvet fogadtak el:

A személyek közötti egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás területén kívül való alkalmazásáról szóló irányelvre (a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó horizontális irányelv) irányuló 2008-as javaslat, amelyről a Tanácsban még mindig nem sikerült konszenzust elérni.

C. Uniós finanszírozás

A legfontosabb támogatási eszköz az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+), amely a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelmet, a megkülönböztetés elleni fellépést és a leginkább hátrányos helyzetben levők munkaerőpiacra való belépésének támogatását célzó cselekvések társfinanszírozásához is rendelkezésre bocsát uniós pénzeszközöket (2.3.2. Európai Szociális Alap).

A 2021 és 2027 közötti időszakban az ESZA+ teljes költségvetése közel 99,3 milliárd EUR. Az ESZA+ rendelet előírja, hogy a források 25%-át a társadalmi befogadásra, legalább 3%-át a leginkább rászorulók számára nyújtott élelmiszersegélyre és alapvető anyagi támogatásra kell fordítani, és azokban a tagállamokban, ahol a szegénység magas kockázatának kitett gyermekek száma meghaladja az uniós átlagot, az ESZA+-források legalább 5%-át olyan intézkedésekre kell fordítani, amelyek elősegítik azt, hogy a gyermekek egyenlő módon férjenek hozzá az ingyenes egészségügyi ellátáshoz, az ingyenes oktatáshoz, az ingyenes gyermekgondozáshoz, a tisztességes lakhatáshoz és a megfelelő táplálkozáshoz.

A leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapot (FEAD) a 223/2014/EU rendelet hozta létre 2014-ben. Az alap a tagállamok anyagi segítséget nyújtó, a társadalmi befogadást célzó intézkedésekkel párhuzamos fellépéseit támogatja a leginkább rászorulók részére. A jelenlegi programozási időszakban integrálták az ESZA+-ba.

2020 szeptemberében létrehozták a szükséghelyzeti munkanélküliségi kockázatokat mérséklő ideiglenes támogatást nyújtó európai eszközt (SURE), amelynek célja, hogy támogassa a tagállamokat a Covid19-világjárvány kezelésére, valamint a munkahelyek és a jövedelemszint megőrzésére irányuló erőfeszítéseikben, különösen csökkentett munkaidőben való foglalkoztatás révén. 2022. december 31-i lejárati időpontjáig 98,4 milliárd EUR összegű back-to-back hitelt nyújtott a tagállamoknak.

A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz 2021 februárjában lépett hatályba azzal a céllal, hogy 2026-ban akár 723,8 milliárd EUR összegű finanszírozást biztosítson a Covid19-válság gazdasági és társadalmi hatásának enyhítésére. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközben meghatározott hat pillér közül kettő hozzájárul a szegénység és a társadalmi kirekesztés kezeléséhez.

2022 márciusában az Ukrajna elleni orosz inváziót követően a Bizottság javaslatot terjesztett elő az európai menekültekre irányuló kohéziós fellépésről (CARE) annak érdekében, hogy nagyobb rugalmasságot vezessen be a 2014–2020-as kohéziós politikai szabályokba. A tagállamok ezeket a forrásokat sürgősségi intézkedések finanszírozására, valamint a foglalkoztatás, az oktatás és a társadalmi befogadás területén nyújtott azonnali támogatásra használhatják fel. A területeknek nyújtott rugalmas támogatásról (FAST-CARE) szóló rendelet kiterjeszti a CARE keretében nyújtott jelenlegi támogatást.

A nulla nettó kibocsátású gazdaságra való átállással összefüggésben az Európai Unió számos intézkedést fogadott el annak érdekében, hogy a szegénység ne súlyosbodjon, és a társadalmi befogadás ne romoljon. Példaként említhető az igazságos átmenet mechanizmus, többek között az Igazságos Átmenet Alap, valamint a Szociális Klímaalap.

D. Meghatározott csoportokra vonatkozó uniós stratégiák

A Bizottság 2021 márciusában terjesztette elő a 2021 és 2030 közötti időszakra vonatkozó új uniós fogyatékosságügyi stratégiát. A stratégia hét kiemelt kezdeményezése közül öt megvalósult, köztük az AccessibleEU európai erőforrásközpont, a fogyatékosságügyi platform és az európai fogyatékossági kártya. A stratégia végrehajtása nyomon követhető a Bizottság nyomonkövetési keretének honlapján.

A von der Leyen-vezette Bizottság fő prioritássá tette az egyenlőségközpontú Unió kiépítését, ami számos új kezdeményezést eredményezett:

Az uniós intézkedések gyakran a fiatalokra összpontosítottak. A munkanélküli fiatalok magas számára való tekintettel a Bizottság ifjúsági foglalkoztatási csomagra tett javaslatot 2012-ben, amelyet az ifjúsági garancia követett 2013-ban. A fiatalok számára új lehetőségek teremtésére irányuló másik kezdeményezés az Európai Szolidaritási Testület volt, amelyet a Bizottság 2016 decemberében indított el. A Covid19-világjárványra és a fiatalokra gyakorolt aránytalan hatásra reagálva a Bizottság javaslatot tett a fiatalok foglalkoztatását támogató csomagra, amely magában foglalta a megerősített ifjúsági garanciáról (Út a munka világába) szóló tanácsi ajánlást is. A Bizottság az ESZA+ keretében ALMA (Aim, Learn, Master, Achieve) néven új szakmai gyakorlati kezdeményezést indított annak érdekében, hogy megszólítsa a kiszolgáltatott helyzetben lévő, foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben semmilyen formában nem részesülő fiatal európaiakat, azzal a céllal, hogy segítse őket a munkaerőpiacon való elhelyezkedésben. A korábban említett uniós gyermekjogi stratégia intézkedéseket tartalmaz a szegénység, a rasszizmus és a gyermekeket érintő megkülönböztetés leküzdésére, az európai gyermekgarancia pedig a társadalmi kirekesztés megakadályozását és leküzdését célozza azáltal, hogy biztosítja, hogy a rászoruló gyermekek hozzáférjenek egy sor kulcsfontosságú szolgáltatáshoz. 2024 januárjában a Bizottság a gyermekgarancia céljainak elérése érdekében új nyomonkövetési keretet terjesztett elő, amelyet a tagállamok az európai szemeszter részeként fognak alkalmazni.

A tartós munkanélküliséggel küzdők is szakpolitikai hangsúlyt kaptak, többek között a tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiaci integrációjáról szóló, 2016-os tanácsi ajánlásban.

Az Európai Parlament szerepe

A Parlament több állásfoglalást is elfogadott a szegénység csökkentésére, valamint a hátrányos szociális helyzetű személyek körülményeinek és kilátásainak javítására irányuló uniós fellépések megerősítése céljából, például a 2020 októberében, amikor aggodalmát fejezte ki a Covid19-válság pusztító társadalmi hatásai miatt, valamint a 2021 márciusában. Ezekben az állásfoglalásokban a Parlament szorgalmazta a szilárd szociális jóléti rendszerek kialakítását és az európai munkanélküliségi viszontbiztosítási rendszer létrehozását. 2021 februárjában a Parlament ez utóbbi kérést megismételte egy, az egyenlőtlenségek csökkentéséről szóló állásfoglalásában, különös tekintettel a dolgozói szegénységre, amelyben egy átfogó európai szegénységellenes stratégia kidolgozására, valamint arra szólított fel, hogy a Bizottság terjesszen elő egy minimáljövedelemre vonatkozó uniós keretre irányuló javaslatot. A Parlament európai gyermekgaranciára vonatkozó, 2015-i felhívását egy 2021. júniusi tanácsi ajánlással hajtották végre.

A Lisszaboni Szerződés (EUMSZ 19. cikk (1) bekezdés) egyetértési hatáskörrel ruházta fel a Parlamentet a megkülönböztetés-mentességgel foglalkozó jogszabályok elfogadása terén. A Parlament aktívan részt vett abban a vitában, amely e cikknek a szerződésbe történő beépítését eredményezte, és gyakran felszólította a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a megkülönböztetés elleni irányelvek hiánytalan és kellő időben történő végrehajtását. 2018. februári állásfoglalásában a Parlament sajnálatát fejezte ki a megkülönböztetés elleni horizontális irányelvvel kapcsolatos előrelépés hiánya miatt, és felkérte a Bizottságot és a Tanácsot, hogy indítsák újra a tárgyalásokat. A Parlament ezeket a kéréseket több későbbi állásfoglalásban is megismételte, és 2019 októberében plenáris vitát tartott a kérdésről.

A Parlament felszólított továbbá a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére a költségvetésben és a szakpolitikákban, és hogy bármely új szakpolitika kialakításakor végezzenek nemi szempontú hatásvizsgálatot. Az állásfoglalások a szegénység nemi dimenziója és a nemek közötti nyugdíjszakadék miatti aggodalmat is kifejezték (pl. a 2018. júniusi és a 2017. novemberi állásfoglalások). A 2018. áprilisi állásfoglalása a nők és lányok szerepvállalásának a digitális ágazaton keresztül történő növelésére összpontosított. „A nők szegénysége Európában” című, 2022. júliusi állásfoglalásában a Parlament elismerte, hogy a munkaerőpiaci egyenlőség és a megfizethető szolgáltatásokhoz – például a tartós ápolás-gondozáshoz és a gyermekgondozáshoz – való hozzáférés előtt álló akadályok felszámolása alapvető stratégia a nők szegénységének felszámolásához.

A Parlament szót emelt a fogyatékossággal élő személyek jogainak javítása mellett. Többek között kérte egy, a 2020 utáni időszakra vonatkozó, ambiciózus európai fogyatékosságügyi stratégia kialakítását, és felszólította a többi uniós intézményt és a tagállamokat, hogy erősítsék meg elkötelezettségüket a fogyatékossággal élő személyek inkluzív egyenlőségének megvalósítása és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény teljes körű végrehajtása mellett.

A Parlament emellett azokra a problémákra is felhívta a figyelmet, amelyekkel egyes csoportok a világjárvány során szembesülnek, és felszólított a szegénység elleni átfogó stratégia kidolgozására. 2020. július 8-án a Parlament elfogadott egy állásfoglalást az értelmi fogyatékossággal élő személyek jogairól a Covid19-válság alatt.2020 szeptemberében felszólította a tagállamokat, hogy fokozzák a roma közösségek társadalmi kirekesztése elleni küzdelemre, és az egészségük Covid19-válság alatti védelmére irányuló erőfeszítéseiket. A hajléktalanság EU-n belüli növekvő aránya és a megfizethető lakhatás hiánya egyre nagyobb aggodalomra ad okot a Parlament számára, amint azt a 2020. novemberi állásfoglalásában és a 2021. januári állásfoglalásában is kifejezte. Ezekben a Parlament felszólította a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a megfelelő lakhatáshoz való jogot alapvető emberi jogként ismerjék el és érvényesítsék az uniós és nemzeti jogszabályokban.

2022 októberében a Parlament az energia- és megélhetési költségek válságának összefüggésében az európai energiaárak emelkedésére adott uniós válaszról szóló állásfoglalást fogadott el, amelyben sürgette a tagállamokat annak biztosítására, hogy az emberek meg tudják fizetni az otthonuk fűtését, és hogy a kiszolgáltatott háztartások esetében kerüljék el a kilakoltatásokat. Az állásfoglalás kiemelte, hogy sok ember már a válság előtt is kiszolgáltatott helyzetben volt, és figyelmeztetett arra, hogy az infláció elviselhetetlenné teheti a helyzetet az alacsony jövedelmű háztartások számára, és a középosztályt is egyre inkább érinti. Arra ösztönözte a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki a meglévő lehetőségeket, és csökkentsék az energiatermékekre kivetett adókat, és felkérte a Bizottságot, hogy fontolja meg annak lehetőségét, hogy a tagállamok további ideiglenes mentességeket vagy kedvezményeket vezethessenek be a jövedéki adók és az energiaadók tekintetében. Válaszul a Bizottság 2023 októberében ajánlást tett közzé az energiaszegénységről.

A témával kapcsolatos további információkért látogasson el a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság honlapjára.

 

Samuel Goodger / Monika Makay