Milyen hatáskörökkel rendelkezik az Európai Parlament? 

Az uniós Szerződések későbbi módosításai, különösen a 2009-es Lisszaboni Szerződés jelentős jogalkotási, költségvetési és ellenőrzési hatásköröket ruháztak az Európai Parlamentre.

A Parlament társjogalkotó intézmény: uniós összefüggésben ezt azt jelenti, hogy a jogszabályok elfogadása és módosítása, valamint az éves uniós költségvetésről való határozathozatal során a Tanáccsal (vagyis a tagállamokkal) megegyező hatáskörrel rendelkezik. A Parlament elszámoltatja a Bizottságot, valamint a többi uniós intézményt és szervet.

Jogalkotói hatáskörök

Az uniós jogszabályok túlnyomó többségét a rendes jogalkotási eljárás útján fogadják el (amelyre korábbi nevén gyakran „együttdöntésként” is hivatkoznak). Ez az Unió szokásos jogalkotási döntéshozatali folyamata, amelynek során az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa (a tagállamok) egyenlő súlyt képviselnek. Ezt az eljárást számos területen alkalmazzák, például a migráció, az energiaügy, a közlekedés, az éghajlatváltozás, a környezet- és fogyasztóvédelem, valamint a gazdasági kormányzás területén.

Az „egyetértési eljárás” egy másik döntéshozatali eljárás. Ez azt jelenti, hogy az EP hozzájárulása vagy jóváhagyása szükséges olyan kérdésekre vonatkozóan, mint például az új uniós tagállamok csatlakozása, valamint az EU nemzetközi kereskedelmi megállapodásai. A hivatalba lépő biztosi testület jóváhagyására vagy elutasítására vonatkozó végső döntést egyetértési eljárás során hozzák meg.

A „konzultációs eljárás” olyan szakpolitikai területeken használatos, mint az adózás, a versenyjog és a közös kül- és biztonságpolitika. Ez a Parlament számára lehetővé teszi, hogy egy jogalkotási javaslatot jóváhagyjon vagy elutasítson, vagy annak módosítását javasolja. Bár a Parlament álláspontja nem köti a Tanácsot, a Tanácsnak konzultálnia kell a Parlamenttel, és meg kell várnia álláspontját, mielőtt határozatot hozna. Ha nem így tenne, azzal a jogi aktus jogellenessé válna, és a Bíróság adott esetben megsemmisíthetné azt. Amikor pedig a Tanács lényegesen módosít egy javaslatot, ismét konzultálnia kell a Parlamenttel.

Mi a helyzet a jogalkotási kezdeményezésekkel? Ki kezdeményezi az uniós jogszabályokat?

Bár az új jogszabályokra való javaslattétel a Bizottság feladata, a Parlament magához ragadhatja a kezdeményezést és felkérheti a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot. Amikor az EP-képviselők a „jogalkotási kezdeményezés” lehetőségével élnek, határidőt szabhatnak a javaslat benyújtására. Ha a Bizottság ezt elutasítja, akkor indokolnia kell döntését.

Felhatalmazáson alapuló/végrehajtási jogi aktusok

Új jogszabály elfogadásakor a Parlament és a Tanács utasíthatják a Bizottságot arra, hogy kisebb kiegészítéseket vagy módosításokat tegyen, például a jogszabályt aktualizálja vagy technikai melléklettel bővítse: ez történhet felhatalmazáson alapuló jogi aktussal (amely a jogszabály bizonyos részeit egészíti ki, illetve módosítja) vagy végrehajtási jogi aktussal (amely a jogszabály végrehajtására vonatkozó részleteket határozza meg). Ily módon a jogszabályok egyszerűek és naprakészek maradhatnak anélkül, hogy új tárgyalásokba kellene kezdeni.

A Bizottság által elfogadott jogi aktus típusától függően az EP-képviselőknek különböző lehetőségeik vannak, ha nem értenek egyet a javasolt intézkedésekkel. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok esetében vétójoggal rendelkeznek. A végrehajtási jogi aktusok esetében az EP-képviselők kérhetik a Bizottságtól, hogy módosítsa vagy vonja vissza a jogi aktust, bár a Bizottság erre jogilag nem köteles.