Denis Mukwege – 2014, Kongói Demokratikus Köztársaság
1955-ben született Bukavuban, orvosnak tanult, és nőgyógyászati rendelést hozott létre a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén, Lemera kórházában, amelyet a háború 1996-os kitörésekor leromboltak. Mukwege visszamenekült Bukavuba, és sátrakban rendezett be kórházat, majd új szülészeti osztályt és műtőt is épített, de mindez megsemmisült 1998-ban, a második kongói háborúban. A tántoríthatatlan Mukwege Panziban építette fel újra a kórházát, ahol hosszú órákat dolgozva és a személyzet képzése mellett kezelte a nőket közellenségnek kikiáltó harcosok áldozataivá vált nőket. A kórház 1999. évi újranyitása óta több tízezer nőt kezelt, és abban az évben fogadta a nemi erőszak áldozatává vált első páciensét, aki nemi szervében és combjaiban golyó okozta sérülésekkel érkezett. Néhány héten belül több tucat nő érkezett a kórházba, akik mind nemi erőszak vagy kínzás áldozatai voltak.
Mukwege nemzetközileg elismert szaktekintély a szexuális erőszak okozta patológiás és pszichoszociális sérülések gyógyításában. A vezetése alatt Panziban működő kórház lelki és testi gondozást nyújt, emellett abban is segítik a nőket, hogy új megélhetési készségeket sajátítsanak el, a közösségük ugyanis sok esetben nem fogadja vissza őket. A lányokat segítik az iskolába való visszatérésben, és jogi segítségnyújtást kínálnak a jogorvoslatért folyamodóknak.
Mukwege azóta kampányol fáradhatatlanul az áldozatul esett nők nevében, amióta a műtőasztalon egy fiatal nőben felismerte a panzi kórházban született kislányok egyikét, akinek a születésénél ő segédkezett. Számára ez volt a döntő pillanat, ami arra indította, hogy a gyógyításon túllépve bel- és külföldön egyaránt szót emeljen a Kongói Demokratikus Köztársaságban a természeti erőforrások megszerzéséért tomboló erőszak beszüntetéséért. 2012-ben ő maga is áldozattá vált, amikor fegyveresek elfoglalták az otthonát, és lányaira fegyvert szegeztek. Testőrét és barátját megölték, de ő megmenekült, családjával Svédországba, majd Belgiumba menekült. 2013-ban tért vissza a Kongói Demokratikus Köztársaságba, amikor a napi egy dollárnál is kevesebből élő nők egy csoportja összefogott, hogy megvegye számára a hazaútra szóló jegyet.
Mukwege jelenleg a Panziban működő kórházban él, annak ellenére, hogy életét továbbra is veszély fenyegeti. Létrehozta a Dr. Denis Mukwege Alapítványt, amely a szexuális erőszak túlélőinek világszintű hálózatát támogatja. Szorosan részt vett abban a parlamenti jogalkotási folyamatban, amelynek eredményeként 2017-ben elfogadták a konfliktusövezetből származó ásványokról szóló uniós rendeletet, melynek célja, hogy megakadályozza egyes konfliktusövezetből származó ásványok és fémek Európába irányuló exportját.
Mukwege 2008 óta több tucat díjat kapott munkájáért, többek között az ENSZ emberi jogi díját (2008), a szöuli békedíjat (2016) és a Nobel-békedíjat (2018). Az Edinburgh-i és a Harvard Egyetemtől tiszteletbeli oklevelet kapott. 2015-ben dokumentumfilm készült életéről és munkájáról A férfi, aki a nőket gyógyítja - Hippokratész haragja címmel. A filmet az Európai Parlament támogatásával az Európai Unió összes hivatalos nyelvén feliratozták. 2020 márciusában Dr. Mukwegét nevezték ki a Dél-kivui Regionális Egészségügyi Bizottság munkájának koordinálására, válaszul a Covid19-világjárványra.